Johnny Wood

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Johnny Wood

Témanyitás by Johnny Wood on Szomb. Ápr. 22, 2017 3:19 pm

I.fejezet: A sors akarata

Csend volt. Egy hegy tetején állva, szinte Veronia egészét láttam. Leültem, és úgy csodáltam az alattam elterülő tájat. A testem valami leírhatatlan érzés járta körbe. Minden harag, és gyilkolás iránti vágy, szinte teljesen kiveszett belőlem.
Teljesen ráláttam Hellenburg zsibongó utcáira, és a mocsárvidék lápos területére.
Órákig képes lettem volna ott maradni, és csodálni Veronia szépségét.
- Mintha nem is te lennél!- szóltalt meg a mélységi a fejemben.- Te elvileg az én szolgám vagy! Azt teszed amit mondok, vért ontasz, csak mert jól esik! Nem lenne szabad itt ülnöd, nyugodtan, és a világ borzalmait elfeledni! Azoknak az időknek már réges régen vége, mikor mindenki nyugodt lehetett! Azóta mindenféle mocsadék lény elszaporodott, és rengeteg háború sújtotta Veronia földjét! Erre nincs idő! Az ügyfél várja, hogy elintézd a feladatod!
- Mindenkire rá fér egy kis pihenés, nem?- kérdeztem a lehető legnyugodtabban.- Elvégre is rengetek gyilkosságot elkövettem miattad! Nézz csak rá Trandiára, arra a pici falura! Miattad nem lakja már senki! Rengeteg ártatlan élet veszett oda miattad.
- Nekem megvan minden okom! Egy napon én fogom uralni ezt a Veroniának nevezett porfészket! A szolgáimmal, mint amilyen te is vagy, falvakat, városokat foglalunk el, és mindenkit, aki nem a mélységet terjeszti, vagy hírdeti, kivégzünk! Az egy szebb világ lenne! Gondolj csak bele: Bemehetnél a városokba, nem kéne álcáznod magad! Szabad lennél, ha azt tennéd, amit én mondok!
- Milyen okokról beszélsz te? Én nem olyan szabadságra vágyom! Legszivesebben, kiűznélek a testemből, úgy ahogy vagy! Annak a világnak nem lenne értelme! Ha mindenkit te irányítasz, akkor nem is irányítasz senkit! Csak lenne egy agyatlan zombikból álló sereged, amivel semmire sem mennél! Csak azért segítelek, mert már sajnos, az életem része vagy.
- Ne most vitatkozzunk! Most a feladatra koncentrálj!
Feltápászkodtam a földről, majd mégegy pillantást vetettem a gyönyörű tájra, majd lassan lesétáltam a hegyről.
- Milyen mocskos a levegő!- jelentettem ki, majd mély lélegzetet vettem.
A hegy aljában már egy fának támaszkodva várt az ügyfél.
- Na végre, hogy itt vagy! Azt hittem, soha nem jössz el!- mondta, majd karjával végig simította a fa oldalát.
- Ha már itt vagyok,- mondtam egy kicsit mogorván.- ismertesd a feladat részeit!
- Rendben van! Pár napja a főváros utcáit jártam, mikor furcsa fájdalom nyilalt a fejembe. Először azt hittem, hogy csak egy kis fej fájás, viszont egyre többször jelentkezett. Végűl elmentem egy orvoshoz, aki azt mondta, hogy valami mérget juttatak a szervezetembe. Nekem eszembe jutott, hogy egy boszorkánnyal elég durván összevesztem, így gondolom, ő lehetett. A Kísértet-szigeten lakik.
Felmerülhet benned a kérdés, akkor miért nem a parti síkságra kértem a találkozót. Múltkor oda mentem, és valami vagy valaki fejbe ütött, mire én elájultam. Gondoltam, ha kísérettel megyek, nagyobb biztonságban leszek.
- És én nekem ebből mi hasznom van? Egy vad idegen embernek megölni egy boszorkányt?
- Esküszöm, oda adok mindent pénzt ami nálam van!- a férfi belenyúlt a zsebébe és ezer váltót húzott ki belőle.- Ezer váltó megteszi?
- Persze!- hadartam villám gyorsan, nehogy meggondolja magát.- De akkor induljunk is el!
A férfi eltűnt az erdő sűrűjébe, majd tíz perccel később kettő lóval érkezett vissza.
- A fehér a tiéd! A legjobb paripa a környéken!- mondta, majd a ló fenekére csapott.
Felszálltam a nyeregbe, és lassan vágtattunk az úton, ami kivezetett az erdőböl. Az út mentén terebélyes fák, kisebb nagyobb tavak,és kicsi fa kunyhók
terültek el. Két óra után már elhagytuk az erdőt, és egy szép tisztáson találtuk magunkat. Bár szép volt, mégis olyan üresnek, és barátságtalannak tűnt. Hirtelen a férfi leszállt a lováról egy szikla mellett. Követtem a példáját.
- MOST!- üvöltötte, majd egy nem túl magas termetű, kócos, szakadt férfi ugrott ki a szikla mögül. Meglepedten lépkedtem hátra, majd tőrömért nyúltam, és az idegen tekintetét kerestem.
- Ez mégis mit jelentsen?- kérdeztem réműlten.
- Bevetted az egészet!- ordított a férfi.- Mindent elhittél!
A szakadt nagy erővel roncsolt nekem, és neki vágott egy fa oldalának. Nyakamnál fogva szorított a faháoz, viszont tőrömet a lábába mélyesztettem, mire üvöltve húlt a földre. A másik férfi egy tőrt húzott elő övéről majd az is nekem rohant, de én egy hirtelen mozdulattal félre ugrottam, és tőrét lendületből a fába döfte. Tőrömet a nyakához szegeztem.
- Szóval, mire is ment ki ez az egész?- kérdeztem vicsorgatva.
- A barátommal a mélységieket kutatjuk.- mondta rémülten.- Hallottunk rólad, és arról, hogy a környéken jársz. Így már csak egy kamu történetet kellett kitalálni... És mivel te óriási nagy marha vagy, be is vetted!
- Ki a marha?- kérdeztem gúnyosan, majd elnyestem a torkát.
Közelebb mentem a földön fekvő férfihoz, aki valószínűleg halálos sebet szerzett, és percei voltak hátra. Belrúgtam egyet, és hagytam szenvedni. Gyalog folytattam az utat, mivel ilyen undorító, becstelen gazfickók ajándékát nem voltam hajlandó elfogadni. Megtettem pár métert, és a tőröm vörösre színeződött pengéjét bámultam.
- Így kell ezt!- szólalt meg újra a mélységim.- Tényleg a szolgám vagy, bármit mondasz, viszont most, direkt nem segítettem.
- És te tudtál erről az egész tervről?
- Nem. Azért én se vagyok annyira gonosz, hogy puszta szórakozásból megöljelek.
Gyorsítottam a tempómon. Már későre járt, és egy tó partján szálltam meg. A tőrömet a vízben mostam tisztára, mire a tó gyönyörű, kék vize vörössé vállt.
Fejemben mindenféle gondolat mefordult, hogy most mit kezdjek magammal, viszont mire értelmes döntést tudtam volna hozni a mélységi ismét eluralkodott elmém felett.
- Már igazán aludhatnál. Ha fáradt vagy, nem tudod úgy teljesíteni a parancsot, ahogy elvárom. Végülis fáradt embernek a parancs annyit ér, mint halottnak a csók! Nem?- mondta.
- Most nincs kedvem hozzád. Ha te nem vagy, ez az egész nem történik meg!
- Ugyan! Mondhatsz amit akarsz, de én tudom, hogy legbelül élvezed a vérontást! Ha nem élveznéd, már réges régen megtagadtad volna parancsaimat, és nem élnél. De így mind ketten jobban járunk: Te élheted az életed, én pedig kaptam egy ingyen szolgát! Nem tagadhatod meg a sorsod! Az a feladatod, hogy elpusztíts mindenkit, aki nem a mélységet szolgálja, és óriási hatalomra tegyél szert! Vannak nekem hírnökeim is, viszont ők jobb esetben csak viszik a hírt, rosszabb esetben, pedig meghalnak. Téged megszálltalak, és neked, nem csak hírdetni kell a mélységet, hanem terjesztened is! Ez a te sorsod! Nem tehetsz mást! Hogyha ellenszegülnél... Véres véget érnél. Persze, én nem azt mondom, hogy életed minden pillanatát rám áldozd. Néha megállhatsz egy kocsmában piheni! Egyépként eddig jó szolgálot végzel: A parasztok, a Woltepinger, és ezek az ágról szakadt banditák mind megtanulták, hogy a mélység a legsérthetettlenebb dolog, ami valaha volt, van, és lesz. Ezt jegyezd meg.
- És hogyha nem én végeztem el ezeket a szolgálatokat? Mi van, ha te voltál? Ha te szálltad meg a testem, és tudatomon kívűl irányitottál?
- Arról te tudsz, hogyha átveszem az irányítást: Olthatatlan vérszomjad lesz, és mindenkit elsöpörsz, aki utadat állja. Nem veletlenül részesítettel ilyen kegyetlen metamorfózisban. Számomra különleges vagy, mivel szinte hibátlanul teszed, amit mondog, és amikor harcról van szó, megállíthatatlan ragadozó módjára pusztítasz mindent, és mindenkit. A mélységnek több ilyen szolgára lenne szüksége. A bűntudat, amit érzel, teljesen normális. Mivel még nem teljesen én irányítom a tested, és nem minden kis mozdulatért én vagyok a felelős, emberség is maradt benned. Ez idővel elfog múlni. Persze, panaszkodhatsz, de semmire sem mész vele, csak megkérdőjelezed a legnagyobb döntéshozót, ami valaha létezett: A sorsot. Ezt nem te választod. Ahogy egy hajléktalannak, vagy egy zsoldosnak, nekid megvan a sorsod, csak neked más, mint nekik, de ez így normális. Ha nem lenne a sors, mindenki csak céltalanúl járná az utakat, és sokan megsem születnének.
- És hogyha, én véget vetek ennek az egésznek? Mármint, megtalálom a módját, hogy elűzzelek a testemből, megváltoztathatnám a sorsom?
- A sorsod nem változtathatod meg. Minden megvan írva. Hogyha neked az a sorsod, hogy kizárj engem a testedből, akkor az a sorsod. Mint már mondtam, ezen nem változtathatsz. De most már tényleg menj aludni, mert holnap használhatatlan leszel!
Nem tudom miért, de a beszélgetés után, nyugodtan aludtam el, és sikerült mindenféle zavaró tényezőt kizárnom magam körül, és gond nélkül piheni. Másnap dél tájékán ébredhettem. Frissnek, és másnak éreztem magam, mint elötte. Itt nem csak arra gondolok, hogy kipihentem magam, hane az éjjeli beszélgetés után, teljesen megújultam. Ismét éreztem a levegő friss illatát, ismét láttam a síkság gyönyrű szépen zöldellő mezejit.
- Felkeltél? Akkor indulj Hellenburg felé, lesz arra valami számodra!- mondta a bennem élősködő mélységi.
- Micsoda? És mit tettem, hogy jutalmat kapok?- kérdeztem zavarodottan, miközben szemeimből kitöröltem a csipákat.
- Ne legyél ilyen kíváncsi! A jutalmat pedig azért kapod, amit tegnap mondtam: Kiválóan teljesíted az utasításaimat.
Feltápászkodtam a földröl, majd szél sebes léptekkel elindultam Hellenburg városa felé. Már egy órája mentem, mikor az út közepén, egy napi pihenőjét tartó hímfarkast pillantottam meg. Az orrával szimatolni kezdett, majd felállt, felborzolta szőrét, és vicsorogva rám vetette magát. Nem készültem fel a támadásra, viszont szerencsére, még időben félre ugrottam, és , mivel jobb ötletem nem volt, utána dobtam a tőröm. Szerencsétlen pont tarkón találta, mire nagyot nyüszített, és holtan húlt a földre. Kihúztam a tőrt a fejéből, és tovább indultam.
- Tényleg megérdemled azt a jutalmat! Gyorsan tudsz alkalmazkodni!- dícsért meg a mélységi.
Megszaporáztam lépteimet, mire két óra múlva a mélységi megálljt parancsolt.
- Fordulj jobbra!- mondta.- Ott a jutalom.
Megfordultam, és az egyik fa ágára akasztva, egy barnás, bársony köpenyt pillantottam meg. Közelebb mentem megnézni, és mélységi megszólalt.
- Nyugodtan szedjed le! A tied! Én csak úgy hívom, a Mélység köpenye. Bár bársonynak tűnik, egy ennek a világnak ismeretlen anyagből készűlt. A viselőjét óriási erővel ruházza fel!.
Leszedtem az ágról, és magamra öltöttem, majd megfordultam, és elindultam arra, amerről jöttem, hogy a mélységet híreszteljem.
Spoiler:
//Rendelkezem a fejvadász útjával!
A Fejvadász útja
- Akadnak akik a békét kedvelik, s akadnak olyanok is, akik mások vérén keresik meg a kenyerüket. Legyen az ember vagy szörny, ha elhullik, valaki úgy is fizet érte, s már csak azt kell megkeresni, hogy ki is lesz az.
Választható bármely harcra irányult kaszt számára
Bónusz: Minden elpusztított NJK(vagy JK) Humanoid vagy Szörnyért 100 váltó jutalom jár, továbbá erős ellenfelekért akár magasabb díj is. Utóbbit a mesélő dönti el.//
avatar
Johnny Wood
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott

Hozzászólások száma : 41
Join date : 2016. Oct. 13.
Age : 12

Karakter információ
Kaszt: (Megszállott) Kultista
Szint: 1
Tapasztalat:
450/500  (450/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Johnny Wood

Témanyitás by Ciel Eisenschnittel on Vas. Ápr. 23, 2017 1:52 pm

Nagyon meg voltam veled elégedve, igazán ügyes vagy Very Happy Látszik, hogy felfogtad a dolgokat amit mondtunk neked, s ennek megfelelően javítottad is ezeket. Az is látszik, hogy jól átgondoltad a játékban megjelenő dialógusokat, hogy már-már filozofálgatós mélységeket próbáltál ezzel megidézni. Ez sikerült is szerintem egy bizonyos mértékig, s ez a lényeg Very Happy 

Pár dolog, amire érdemes lehet figyelned:

A történet elején lévő hegy egy kicsit furcsa, nem tudom mennyire lehet magas, de eléggé érdekesnek találom azt hogy a mocsárvidéket is látni, meg Hellenburg zsibongó utcáit (Elvégre közelről látod), amikor pedig úgy döntesz hogy lemászol, csak így megindulsz, s ott vagy a hegy lábánál. A Schattenstahl ott van nem messze ezektől a területektől, de nem tartom különösebben valószínűnek, hogy mégis belátható lenne ez a két hely ilyen jól egy pontból Very Happy Veronia nagy.  ( EZT NEM KELL ÁTÍRNOD, NEM OLYAN NAGY HIBA )

Egy ponton a két bandita aki megtámad tudja, hogy a mélységiekkel paktálsz. Ilyesmit próbálj nem tenni annyira, mert a mélységiek eléggé titkos lények, vagy legalábbis nem tud róluk mindenki. Úgy gondolom, hogy kicsit erős, hogy ennyire lerí rólad, hogy egyiknek a szolgája vagy. ( EZT  SEM KELL ÁTÍRNOD)

A Wolpertingeres dolog Canon tekintetében nem történt meg, ez annyit jelent, hogy igazából az csak egy poénkos kis játékok volt, ami nincs hatással a karakteredre, ilyen "MI lenne akkor, ha...?" kategória. 

Máskor ne adj magadnak tárgyakat Very Happy 

Jutalom: 

Jutalom: 100 Tp, 1000 Váltó (+200 Váltó a két zsiványért)

Első élményért járó bónusz:

Név: A Mélység köpenye 
Ár: 700 váltó 
Leírás: Egy különleges köpeny, ami bársonynak tűnik (De elvileg mégsem az?!). Télen fűt, nyáron hűt, eső ellen szárazon tart, széltől megóv. Különleges képessége az, hogy hatalmas erőt ad neked, ami gyakorlatban annyit jelent, hogy a köpeny képes kivédeni naponta egyetlen maximum 3-as szintű mágikus képességet.
avatar
Ciel Eisenschnittel
Felderítő Kapitány
Felderítő Kapitány

Hozzászólások száma : 550
Join date : 2015. Jul. 30.
Tartózkodási hely : Ahol felderíteni kell

Karakter információ
Kaszt: Felderítő
Szint: Jó magas
Tapasztalat:
555/555  (555/555)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.