Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
[Vámpír frakció külkdetés] Az éjszaka szárnyai

Hétf. Szept. 02, 2019 7:13 pm by Hannes von Rotmantel

A partvidéki vámpírcsaládok ostrom alatt állnak. Hoshek elfajzott katonái elfoglalták a …

Comments: 7

Küldetés: A ház padlója recseg

Szomb. Szept. 14, 2019 8:15 pm by Sötét Apostol

A ház padlója recseg


Azonnali: Wake up, wake up …

Comments: 2

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 112


You are not connected. Please login or register

Azonnali: Wake up, wake up

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1Azonnali: Wake up, wake up Empty Azonnali: Wake up, wake up on Csüt. Jún. 15, 2017 8:01 pm

Kalóztámadás!
Karaktered egy hajó gyomrában ébred megkötözve néhány társával. A fedélzeten kalózok, ha kinézel a kis kerek ablakon, akkor pedig nem látsz mást csak a végtelen tengert. Hogy oldjátok meg a feladatot? Haza akartok menni? Netán beálltok a bandába? A döntés csak a tiétek,
azt is rátok bízom ki hogy jutott ebbe az igencsak nyomorúságosnak tűnő helyzetbe.

Lehet canon és non-canon is, összedolgozni ér.
Jutalom: 150 xp, határidő: Június 25.

Felhasználó profiljának megtekintése

2Azonnali: Wake up, wake up Empty Re: Azonnali: Wake up, wake up on Pént. Jún. 23, 2017 12:50 am

Gerard D. Lawrenz

Gerard D. Lawrenz
Szemfényvesztő
Szemfényvesztő
Azt mondom, legyen cannon! (hehe, get it?)

Homályos napfény táncolt a gerendák közt. Büdös volt, amolyan állott istállószag, kevéske sós aromával megspékelve. Ezek voltak Gerard első gondolatai, amikor magához tért.
~ Hasogat a fejem... megint túl sokat aludtam volna?
Nem emlékezett semmire, amit elalvás előtt csinált volna. Próbált Lia emlékeiből ihletet meríteni, de semmi. A lány ma szokatlanul hallgatag volt.
~ Lia, informálj! Nem akarok ezzel túl sok időt efecsérelni...
Hiába várta a választ, a gondolatai visszhang nélkül maradtak. Ekkor már kicsit ideges is volt, gyorsan kinyitotta a szemét, majd a mellkasa felé pillantott. Ahogy sejtette: az amulett eltűnt. Gyorsan vett két mély levegőt, nehogy pánikrohamot kapjon. Egyszer már eljátszotta ezt, nem fog újra összerogyni csak azért, mert nincs itt Lia, hogy kontrolálja az érzelmeit. Óvatosan a homlokához emelte a kezét, majd letörölte róla az izzadságot... azaz csak törölte volna, de a karja nem mozdult. Pár fürge mozdulattal körbeforgatta a fejét, hogy a döbbenettől magához térve lássa is végre, hova került.
~ Igen, emlékszem már. Megtámadtak... elkábítottak...
Szép lassan mindent megértett. Minden kétséget kizárólag megtámadták, majd elhurcolták erre a hajóra. Lia nem volt vele, eszerint az értékeit elvették tőle. Ahogy a hátát mozgatta könnyedén megbizonyosodott róla, hogy az Archeus sincs ott a hüvelyében. A varázskönyve még nála volt. Tudatlan népség lehettek, ha nem vették észre a benne rejlő felbecsülhetetlen értéket.
Vett egy mély levegőt. Ahogy érezte, a varázsereje még nem párolgott el teljesen. Lia nélkül nem fogja tudni sokáig tenni bármit is. Gyorsan kellett cselekednie. Egy apró igével aktiválta a bűnlátást. A gyomra abban a minutumban összehúzódott, már-már a hányinger környékezte, olyan erős volt a felette nyüzsgő emberek kapzsisága.
~ Szánalmas férgek... micsoda szégyen, hogy képesek voltak legyőzni.
Kisvártatva lépteket lehetett hallani, ahogy egy ismeretlen alak lejött a fedélzetről a raktérbe. Ekkor vette észre, hogy rajta kívül még jópár ember ült az oszlopokhoz kötözve. Egynémelyik hozzá hasonlóan el volt kábítva, de akik ébren voltak se mutattak több életjelet az ájult társaiknál. Elcsigázott egy népség. Gerard csak arra tudott gondolni, micsoda szégyen ez számára, hogy ide került.
Az alak, akinek a lépteit hallotta valószínűleg egy hajósinas volt. Egy hordót cipelt benne vízzel, nyilván az volt a feladata, hogy gondoskodjon arról, nehogy szomjan halljanak a rabok. Ezután ár biztosra vehette, hogy megpróbálják majd őket eladni valami emberkereskedőnek. Emlékezete szerint a vámpírok jelentős vásárlók szoktak lenni.
- Hé, te fiú! – megvizsgálva az illető arcát, ahogy odaért mellé, nem tűnt sokkal idősebbnek nála. Belőle is sugárzott az az undorító, mégis kellemes érzés, amit a kapzsisága okozott – Képzeld, ha akarnám, most rögtön megölnélek.
A fiú ijedten hőkölt hátra, ahogy megjelent előtte a semmiből egy lángoló dárda. A fegyver hangos puffanással megcsókolta a földet, majd egyszerűen köddé vált.
- Tudod, nincs más sok időm hátra. Öreg vagyok már, akármennyire is hihetetlen. Az örök élet kifárasztott. Szükségem van valakire, akinek továbbadom a hatalmamat.
A fiú döbbenten nézett előre. Hallott már nem egy tündérmesét halhatatlan varázslókról. A előtte ülő rab kétségtelenül az volt. Ezt figyelembe véve óvatosan visszakérdezett.
- Oldozzalak el? Azt nem fogom...
- Ugyan, nem kell. De felelj nekem: akarsz erőt? Akarsz akkora hatalmat, amivel a világ minden kincse a tied lehet?
A hajósinas zavarodottan bólintott.
- Akkor figyelj: amikor elosztjátok a zsákmányt, keresd meg a sok érték közt a nyakékemet. Egy hatalmas feketeacél amulett egy zafírral a közepén. Nem fogod szem elől téveszteni. Szerezd meg bármi áron. Ha azt viseled, halhatatlan és sérthetetlen vagy. Csak annyit kérek cserébe, hogy ne hagyd az örökségem elfeledni...
A fiú bólintott egyet, majd továbbment és végezte a dolgát. Gerardnak nevetni támadt kedve, ahogy végignézett rajta, mégis megvárta amíg visszamegy a fedélzetre. Ahogy elhagyta a helységet, elkezdett kuncogni.
~ Tökéletes. Bolond! Idióta! Komolyan azt hiszed, hogy senki másnak nem fog szemet szúrni az a nyakék. Egy aranyozott mestermunka?! De neked kelleni fog. Meg fogod szerezni, mert hiszel nekem. Lássuk, mit vagy hajlandó érte megtenni. – biztonságból a maradék varázsereje egy részével elégette a köteleit, hogyha netán másik tervet kéne kovácsolnia, szabadon tudjon mozogni.


*** Másnap reggel ***

Hangos csörömpölésre ébredtek aznap a kalózok. A raktérből jött a lárma, mely percről percre egyre intenzívebbé és erőteljesebbé vált. Ahogy az első matrózok kikeltek az ágyukból és felbaktattak a fedélzetre, azonnal meg is látták mi történt. A korábban vasra vert foglyok egytől egyik kiszabadultak. Mindegyiküknél egy-egy éles, vagy nehéz tárgy volt, amivel fel tudta venni a harcot a haramiákkal. Gerard engedte őket el, miután reggel azt színlelte, sikerült eloldoznia a köteleit.
A kalózok azonnal odacsődültek a fedélzetre, ki-ki fegyvert ragadott, s irgalmat nem ismerve ugrott neki a másiknak. A hajó hamarosan csatatérré változott. Gerard rövidesen megpillantotta az amulettjét, ahogy az egyik jól megtermett hajó nyakában lógott. A kis hajósinas is ott volt mögötte, kezében egy kést tartva, készen arra, hogy a hatalomért cserébe ledöfte a saját társát is. Gerard sejtelmes arccal odasomfordált az egyik matróz mellé.
- Hé, te! Nem akarlak pofán köpni, de nincs más eleged abból, hogy állandóan minden a feje tetejére áll. A kapitány meg egy lusta disznó, velünk törölteti a valagát is, mert nem volt képes őrt állítani a raktérbe.
A raktérből szabadult csőcselék szép lassan visszahúzódott, egyre inkább alulmaradtak az állig felfegyverzett haramiákkal szemben. A kis hajósinas érezte, hogy fogytán az ideje. Nem habozott hát, kését az előtte álló matróz hátába mélyesztette. A hajón minden kalóz rémülten fordult felé. „Árulás”, „előre el volt tervezve”, hangzott nem egy helyről. Mindenki a körülötte állókat kezdte el nézni, s nem telt bele sok idő, hogy egymásnak essenek. Többen a csónakok felé vették az irányt (leginkább a frissen kiszabadított rabok közül) hogy elmeneküljenek. A fiú, akinél az amulett volt, meglátta Gerardot, és odaszaladt hozzá.
- Mi a varázsige?
Gerard elmosolyodott.
- Meg kell nyomni rajta egy kis kiálló, részt. Megmutatom.
A fiú mit sem sejtve felé nyújtotta az amulettet. Félt, hogyha nem tudja a varázserőt használni, őt is megölik. Gerard egy pillanatra hozzáért, ismét érezte, ahogy az erő szétárad a testében. Csak egyetlen pillanat kellet, már meg is jelentek a varázsképzelet, s pillantok alatt egy dárda fúródott a szerencsétlenül járt hajósinas szívébe.
- Köszönöm szépen! – nézett rá eszelős tekintettel a démon, miközben ő összeesett.
Gerard felakasztotta a nyakláncot a nyakába, majd odament az egyik tengerészhez, aki történetesen az ő szent kardját forgatta. Se szó se beszéd, leszúrta, majd levette a fegyverét. Ekkor már többen is felfigyeltek rá, két kalóz azonnal meg is akarta támadni. Gerard teste körül ekkor már gyűjtek a pecsétek, s mielőtt észbe kaptak volta, a varázsló eltűnt. A pehelykönnyű Gerard madár módjára cikázott a harcoló felek közt. Egyiküket egyedül találta pár rabbal viaskodni. Egy gyors árnybéklyóval maga felé rántotta.
- Elnézést, merre van a kontinens partja?
A kalóz döfni próbált, de Gerard ökle gyorsabb volt. Az Erő szavával olyan hatalmas ütést mért a gyomrára, hogy ellenfele kiejtette a kezéből a kardját és összerogyott.
- Válaszolj!
- Nyugat... egy nap...
- Helyes! – mondta hidegen, majd a átszúrta a nyakát.
A csata körülbelül fél órával később ért véget. Gerard színre lépésével az erőfölény átkerült a kiszabadult rabokhoz. A kalózok nagy részével végeztek, a maradék pedig megadta magát. Őket eredetileg az árbochoz akarták láncolni, de Gerard javaslatára a tengerbe vetették őket.

*** Egy napra rá, a part mentán ***

Este volt éppen, a part csupán egy vékony vonal a horizonton. Másnap oda is érnek, s akkor ismét szabadok lesznek. Gerard ott állt egymaga a fedélzeten. Mindenki más aludt. Egy csónakot készített ki magának, hogy azzal tegye meg az út hátralévő részt. A tenyere irányából több kötél kígyózott el mindenfelé, behálózva az egész hajót. Hamarabb tervezett elmenni, mint azt a többiek gondolták. Egy másik ember is volt vele, a fiú egyik kezével egy kardot szorított a hátához.
- Ereszd le a csónakot!
Nem sokkal később a hajó már lángokban állt. Egyetlen varázsige kellett csupán hozzá, hogy a kötelek tűzzé változzanak és beborítsanak mindent. Pedig nem kellett volna így történnie. De sajnos nem volt más út. Azok az emberek tudtak a nyaklánc hatalmáról. Túl veszélyes lett volna életben hagyni őket...

Felhasználó profiljának megtekintése

3Azonnali: Wake up, wake up Empty Re: Azonnali: Wake up, wake up on Pént. Jún. 23, 2017 3:32 pm

Hilde von Nebelturm

Hilde von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr

Csepp... Szemei úgy nyíltak szét, ahogy a délnyugati szigeteknél honos kagylók meszes héjai. Sötét volt és meleg, párás izzadtságszag töltötte be a halkan recsegő lélekvesztőt. Fogalma sem volt, hogy mit keresett itt, de a fejfájása jó eséllyel valami sebesülés miatt lehetett, amit valamilyen gyengédséget nem ismerő haramia okozhatott...Felette egy cserzett bőrű hagymaszagú kopasz ember állt, loncsos, sótól kivert ruhában. Úgy tűnt az ő izzadtsága cseppent a fejére, forróbb volt, mint egy jó pohár tea, valami olyasmi, ami itt már nem ihatott többet, jó eséllyel soha életében.
- Kurt, te tarsolynyi fasz, hozd már azokat a szerencsétleneket mielőtt nekem is le kell mennem.
A kiáltás tompán hangzott a a végtelen mélység fodrozatlan tükrén lebegő zárt koporsóban. Puff, valaki egy hatalmasat rúgott oldalába, amitől felnyögött. A hagymaforma emberke szépen sorban ébresztette lábával a szűk szobában lévő embereket, akik  félhomályban fantomalakoknak tűntek csak, nemtelen emberi formáknak, bármiféle különbségek nélkül. Halk zokogás... 
- Felkelni férgek, s kifele. Aki nem tud járni, dobjuk is a vízbe ruha nélkül!

Kezei kötve voltak, érezte a durva kendert nekifeszülni csuklója érzékeny bőrének, ám nem akadályozta különösen a mozgásban, könnyeden fel tudott állni, az aktust pedig csak a hihetetlenül kóválygó feje nehezítette meg kissé. mit keresett egyáltalán itt? Egy pár éve már a sors kegyetlen fintorának hála a tengeren kellett dolgoznia Déli hajókon, főleg különböző kereskedő flották védelmében, s zömében a melegebb övben, ahonnét a fűszerek nagyon jó áron keltek el a szárazföldön. Világéletében utálta a vizet, ám meg kellett szeretnie, s bármennyire is furcsa volt, most már tényleg szerette. Eleinte félt, rettegett, éjszakákat zokogott át amiatt, hogy a hányingere nem múlt, amiatt, hogy a feneketlen mélység vajon milyen rettenetes dolgokat rejthetett, hogy mégis miféle névtelen csúszva közlekedő lények, miféle formátlan rémálmok bújnak a tenger olyan mélységeiben, ahova Isten fénye nem ér már el... Eleinte. Most már ismerte a hullámok lágy ringását, a ceteket, bálnákat, mindenféle csodás lényt, amik fele annyira sem voltak Istentelenek mint várta volna. Igen. A sors furcsa fintora volt... De arról fogalma sem, miként kerülhetett ide, mert nemes egyszerűséggel nem emlékezett semmire sem az utóbbi napokból. Az biztos, hogy a Neu-Einburgi kikötőbe tartottak éppen, hogy onnét felvegyenek egy jelentős gyapotszállítmányt, de valahogy minden összefolyt, nemes egyszerűséggel formátlan pacaként tátongott a kiesés, puskapor és vér szaga rémlett csak.

Tett pár kósza lépést az ajtó felé (Könnyen felismerte, hogy arra kellett menni, pont egy árnyalattal kevésbé volt sötét ott). Útjában néhol retkes kalózok álldogáltak, éhes szemekkel felmérve őt és a mögötte közlekedő reményvesztett népeket... Igen, mintha csak egy csoport barom lett volna, akiket el akarnak adni a vásáron, s éppen felmérték, hogy ki éri a legtöbbet. Egy szutykos képű ösztövér vámpír még bele is csípett a fenekébe, hogy mennyi zsír van rajta. Némán tűrte az inzultust, s csak megjegyezte a kormos (Vagy simán feketére retkesedett?) képet. Valamikor meg fogja ölni még, ebben egészen biztos lehetett, az ő seggét nem fogdoshatta senki sem csak úgy, ilyen szaros kézzel pláne nem. Kihúzta magát, majd követte a fényt, illetve a zajt. Kint énekeltek, hangos, dallamtalan módon, ahogy csak a barbár népek tudnak. Valamilyen bikáról szólt a zene ami beragadt valahova, s segítség kell... Elfül volt, ennyit tudott kihámozni belőle, de nem úgy hangzott, mintha sok értelme lett volna. Lassan felbaktatott a lépcsőkön, szemeit csukva tartva a hihetetlen fényesség miatt, majd mikor kint volt, kinyitotta azt. Hatalmas gálya fedélzetén állt, melyen pár nyegle vékony legényke rohangászott ronggyal mosva a padlót, miközben tisztes távolból körbeállták őt és a többieket, méregetve, hogy mit is lehet kezdeni majd velük. Piszkos, büdös népek voltak ezek, kivéve egyet, ki kicsit magasabb volt a többinél, s szép, vámpír szabású ingben volt. Zsíros barna haja a válláig lógott, s övében szépen vert feketacél szablya bújt meg, mellette egy szemtelenül jól látható kézifegyverrel. Kiállása és öltözéke mind és mind a fakók népének jellemzőit viselte, ám bőre cserzett volt, s jó láthatóan csakis ember lehetett. A férfi kíváncsian vakarta meg állát, miközben figyelte sorban a népeket. Valamiért idegesítette kicsit, hogy nem rá figyelt, túl vonzó volt ahhoz, hogy engedte volna, hogy megossza a mélykék szemeit mással is. Magas, kopasz fejét kendővel takaró férfi lépett elő, majd összedörzsölte tenyerét.
- Nem rossz, van pár nő, jó pénzt kaphatunk értük a piacon, miután megkóstoltuk a portékát * Hiányos fogazata kibújt képéből, párszor jól megverhették már a szerencsétlent, leginkább egy recézett késre emlékeztette annak mosolya* -. A férfiakból toborozhatunk, a maradék meg mehet a levesbe.
A fedélzeten összegyűjt nép ujjongott a szavakra, s a kapitány (Mert utólag levonta a következtetést, a jól öltözött alak a kapitány lehetett) is bólintott, összecsapva a kezeit elégedettségében, majd örömében elővette a mordályt, s az égbe durrantotta azt. Pár pillanat múlva egy döglött albatrosz esett a hajó padlójára, amitől irgalmatlan kacagás és jókedv lett úrrá a népeken, felkapták a madarat, majd körbehordták mint a véres kardot, egyik félkegyelmű még fel is ültette a vállára, s úgy járt vele, mintha csak egy kalóz lett volna egy papagájjal. Talán kacagott volna az önirónián, de valahogy nem jutott túl sok jó kedv neki.
- Jól van fiúk, tudjátok a szabályokat! Először megszemléljük a portékát, utána pedig előkerülne a pénzek. Aki a legtöbbet ajánl valamelyikért, az elviheti az első körre. * Szólalt meg a kapitány egy erszényt elővéve * - Aki a másodikat, az sajnos már használt nőt kap, de hát jobban csúszik majd, nemde? * Általános kacagás terjedt úrra a koszos nép soraiban, vakkantós ostoba kutyaként csüngtek a gazda szavain, aki látszólag nagyon jól érezte magát a szerepben. * - Semmi durvaság, el akarjuk őket még adni, ne feledjétek!
Egy elf nő sikoltva kezdett zokogásba, ahogy egy szutykos kéz végigmérte a lenge ruhái alatt rejlő melleit. A fehérnép összerándult, egymáshoz simultak a lehető legközelebbre, s próbáltak védekezni a kacagva és fingva közeledő bárdolatlan népség csintalan kezeivel ellen, de menekvés nem volt. Ő maga szálfa egyenesre húzta ki alakját, még rajta volt a kék tiszti egyenruha, tudnia kellett a kalózoknak, hogy ez mit jelentett. A korábbi kopasz végül megtalálta a kedvét, s közelebb lépet hozzá, végigsimítva vállait.
- Beszéled a németet, mi?
- Beszélem.
- Vámpír még nem basztam, de úgy hallottam, hogy eléggé vadak. Voltál már férfival?
Önkénytelen vicsor szaladt képére, s jobb válasz helyén beleköpött a férfi arcába. Az elvigyorodott, s levágott egy akkora pofont, hogy menten eleredt az orrának a vére tőle, s hanyatt esett a kemény padlón. Nevetés. A kalóz végigsimította a kezét az arcán lévő nyálas folton, majd lenyalta, s önelégülten elvigyorodva lépett közelebb a lányhoz, aki közben feltápászkodott.
- Ezt igennek veszem. Hadd nézzelek!
Nem tudott mit tenni, türelemmel tűrt annak kezét. Végigszaladtak mellein, vállain, oldalán, hátán, karjain. Sosem volt izmos karjaira büszke, de most talán jót tehetett volna a férfi elbátortalanítására, ám látszólag azt semmi se érdekelte... Nagyot sóhajtott csak végül, ahogy combjait is megfogdosta, majd végül az állára fogott, másik kezével felhúzva pofáján a bőrt, hogy megnézze fogait mintha csak egy vásári gebe lett volna. Irgalmatlan dühbe gurult, s a másik egy óvatlan pillanatába utána kapott, olyan erővel összezárva éles fogait, hogy könnyeden leharapta annak néhány ujjpercét, a porc egy reccsenéssel engedte el. A kalóz felordított, s hátraszökkent, irgalmatlanul szorítva az ujját.
- Te büdös ribanc kurva, ketté foglak tépni téged, ketté, ha mondom. * A szó üvöltve tört ki a féreg arcából, kezéből pedig ütemesen lüktetett a vér. * - Véged van...
Kiköpte az ujjdarabkát, ami komikusan koppanva esett le a földre. Látszólag teljesen megfagyott a kalózok hangulata, nem tudták mire vélni a kialakult helyzetet, megtorpanva méregették a lányt, visszafogva azokat, akik éppen kardot rántottak, de maguk is övük közelében tartva kezüket. A feszült pillanatok után a kapitány tett pár lépést előre, komoly és kifürkészhetetlen tekintettel, majd lehajolt, s felvette az ujjdarabkát, szabad kezével levágva egy ordenáré hatalmas pofont Hildének, aki ismét a földre került. Pár pillanat múlva halk, fojtott nevetés tört ki a népből, amely szép lassan hahota lett a kapitány megjegyzéseinek hála.
- Shortie, ez se megy már többé punciba! Kérnéd vissza? Kár * A Kapitány elhajította azt, s az ujjdarabka belecsobbant valahol a vízbe. Éktelen fulladozó hahotázás tört ismét ki a sorokból, miközben a kapitány elkapta, s felráncigálta a lányt a földről * - Igazi veszett kutya ez a vámpír, nem? Ha kurva lenne, biztos leharapná pár szerencsétlen matróz faszát, az kurva meg aki nem tud szopni, annyit se ér, mint egy lukas csónak. Jobb ötletem van!

Azonnali: Wake up, wake up B61890bff08ae86268b7a7c9cf893d07
Veszett Kutya Hilde, a Lucskos Mária első tisztje, Sasszem Adolf szeretője


_________________
Oswald csodálatos alkotása a Veronia Beaches ERKÖLCSÖS Hildéről. Köszönöm szépen az alkotást.  http://kepfeltoltes.hu/160731/Ozy_rajz__Hilde__Szalmakalap_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Oswald másik csodálatos alkotása, egy sötétebb, komolyabb Hilde. Érdemes megfigyelni a fény játékát, a műésznő nagyszerűen rátapintott a megfelelő árnyalatokra. A true, haunting beauty. http://kepfeltoltes.hu/160810/Ozy_Rajz_www.kepfeltoltes.hu_.png

El vagyok én kényeztetve, még egy csodálatos alkotás a művésznőtől, immáron egy kicsit minimalistább, de legalább olyan kifejező stílusban. A Kép címe "Evil Hilde is Evil". Az alkotás nagyszerűen megragadja a mérgeskedő pukkancs Hildét. http://kepfeltoltes.hu/160810/Evil_Hilde_is_evel_www.kepfeltoltes.hu_.png
Felhasználó profiljának megtekintése

4Azonnali: Wake up, wake up Empty Re: Azonnali: Wake up, wake up on Pént. Jún. 23, 2017 5:04 pm

Azonnali: Wake up, wake up Kalyzj11

Shortbeard, Leon & Cyne - The Tale of Three Drunkard mates

 Long Dong Cyne. Egy név, amit méltán félt és rettegett minden egyes asszony és kocsmáros Veronia tengerein innen és túl. A hírhedt kalóz nevét már számos ajak ejtette ki. Ki rettegve, ki tiszteletteljesen adózott ezen nemes férfiú előtt. A maga nemében az egyik legtökéletesebb self példány, akit valaha is hátán hordozott hajó. Történetek ezrei keringtek arról, hogyan képes egyik kezével egy grog-gal teli hordót egyensúlyozni, a másikkal pedig vadul kaszabolni öreg és rozsdás kardjával, amitől előbb kap a szerencsétlen áldozat vérbajt, semmint hogy akár csak a bőrét megkarcolná. A kocsmárosok imába foglalják a nevét, hisz soha sincs olyan jó fogyasztásuk, mint amikor Cyne, a Kocsmák Rettegése megérkezik. A hivatásos örömlányok is csak sóhajtoznak utána - leginkább mondjuk lemondóan. Azon pár csilingelő érme, amit hozzájuk vág nehezen kompenzálja azt, hogy már a nadrágja letolása közben bealszik és a részegek édes álmát álmodja. De legalább nem kell megjátszaniuk magukat előtte.
  S a Mi hősünk ott állt a crownest-ben, s tekintetét a szerelmén futtatta végig. Rég érzett már ekkora imádatot. Ehhez képest Hold Anya és Apa tisztelete már majdnem hogy eltörpült, ahogy a végtelen óceánt pásztázta végig mélykék szemeivel. Szabadság, vadság, a végtelenség. A lelke szabadon száguldozhatott, s nem volt semmi és senki, aki megakadályozhatta volna ebben. Közel két évtizede űzi már a kalózok nehéz mesterségét, de egyszer sem bánta még meg, s a kezdeti rajongása se hagyott alább. Főleg, hogy ha olyan kapitány alatt szolgált, aki mindig gondoskodott a grog utánpótlásról. Már pedig Shortbeard ilyen volt, és meglepő módon Ő nem nézegette folyton a hordó alját. Furcsa egy szerzet volt, azt meg kell hagyni, de legalább több maradt neki. Mr. Wittman - a félszemű és valószínűleg féleszű - társa meg még kevésbé szerette ezen élvezeteket űzni. Tehát, Long Dong Cyne csak álldogált a kis kakasülőjében és valamiért egyes szám harmadik személyben beszélt magáról. Lehet, hogy ilyen melegben a pia hamarabb beütött, mint kellett volna?

  Nyah, szóval, néztem a végtelen tengert, a távcsövemmel pásztáztam a véget nem érő látóhatárt, amikor valami mozgásra lettem figyelmes. Először nem is érdekelt, mert hát, még is, mi zavarná meg a mi kis békés pihenésünket egy ilyen sugárzóan undorítóan ocsmány napon? Hát, ahogy jobban nézelődtem, megláttam azt, aminek azért annyira nem nagyon örültem. Még hogy ha csak egy egyszerű kereskedő hajó lett volna, egye fene, meg is örülök, hisz náluk mindig van valami itóka. Azonban a fekete zászló, rajta koponyával már vészjósló látvány volt. Még pár másodpercig figyeltem a Jolly Roger-t, aztán meg eszembe jutott, hogy talán figyelmeztetni kéne a többieket. Határozottan jó ötletnek tűnt a számomra, meg legalább volt okom leugrani a fedélzetre egy kis utánpótlás után kutakodni.

- Avast ye! Ship commin'!
  Ordítottam el magam, majd a köteleken ugrándozva közelítettem a tat felé. Nem volt épp a legnagyobb a hajónk, lényegében hármunknak pont elég volt. A rakterében alig fért bele valami kis zsákmányocska, de bőven elég volt arra, hogy ebből fenn tudjuk tartani magunkat és még élvezhessük az életet is. Egy percnyi majomkodás és zsonglőrködés után kecsesen érkeztem meg a kapitány elé, bár a folyton himbálózó hajó ezt nem nagyon akarta megkönnyíteni.
- Cap'n Shortbeard! Ship commin' Curse this scurvy dogs!
  Rohanó léptek zajára megfordultam, hogy meglássam a fedélközből előbukkanó társamat, aki kissé kábán nézett ki és értetlenül nézelődött körbe. Tekintetét rögtönk ránk szegezte.
- Ship? Pirates?
~ Nah, some good lookin' wenches are comin'. We get sooooome fiiine boooty. Playin' with thee titties mate!~
- Speak o' the Devil. Ol' Roger has come to test us mates. Ready your steal!
  Ez már a kapitányunk volt, aki szokása szerint a hulladékokból összetákolt ágyikóján pihengetett. Szép egy kaptány volt, azt meg kell hagyni. Ő lazsált miközben én felelősségem teljes tudatában készültem épp elcsicsikálni a sasfészekben. De legalább viszonylag hamar észhez tért és már a számszeríját vette kézbe. Számszeríj. Egy rohadt hajónyi kalóz ellen. Mondjuk még mindig jobb, mint a rozsdás kardom és a két ősrégi pisztolyom. Csodálkozom, hogy egyáltalán működnek-e?! Na nézzük csak. A két pisztoly már a kezemben és ahogy elnézem, talán még nem ázott át teljesen a lőpor és a kanóc. Jó lesz ezekkel meglékelni egy-két koponyát. Yo-ho-ho! Végre ismét élünk! Bár az a hajó határozottan nagyobb volt, mint a miénk, ami már nem volt annyira vicces. Arcomon vad vigyor terült szét, úgy vicsorogtam pofán azt a hülye Ol' Roger-t.
- Shiver me timbers! Send them to Davy Jones' Locker! Arr, Arr mates!
  Mindezzel kapcsolatban csupán egyetlen egy dolog nem stimmelt. Pisztolyok a kezemben. Én meg menet közben elkezdtem ugrándozni nagy örömömben. Még ez se lenne akkora nagy baj. Na de...a számban nincs semmi! Se a gyomromban! Azért jöttem le, hogy igyak, nem azért, hogy harcoljak! Az egyetlen harc itt a szomjúság ellen vívott keserű hadjárat lesz!
- Where me grog? Gimme grog ya scrundels!
  Körbe-körbe járattam szép kis tekintetemet, mire megtaláltam a hordókat, az én szerelmeimet. Annyira édes látványt nyújtottak és a tartalmuk jobb bárminél, amit egy mezei self kalóz csak megszerezhet. Szívemnek drágaságai. Vonalaik szebbek, mint bármelyik örömlányé, akit a szárazföldön be lehet szerezni. Gyertek csak apucihoz! Nagy lendülettel indultam meg a hordók felé, de menet közben egy hullám megdobta a hajót, amitől viszont én terültem el a fedélzeten és csapódtam keményen a fának. De legalább pont a hordók előtt sikerült feltápászkodnom, megkímélve magam a hosszúnak ígérkező sétától.
- Come 'ere yer cursed barrel!
  A hordóval a kezemben arcomon angyali mosoly terült szét, ahogy a csapot leverve rögtön el is kezdtem felszlapálni az én mágikus italomat. Ettől tud ám csak igazán harcolni a selfike! Egy-két hordó után nincs az az erő, ami megállít engem. Meg hát, amúgy is tengeribeteg vagyok, ez az egyetlen gyógyír, amit eddig találtam - és még élveztem is. Kezdtem igen csak élvezni az életet.
- Yohohohoooo mates!
- Come closer, sea rats! I smell ther glitterin' gold already!
  Enyhén véreres szemekkel nézegettem bambán Witty-t, akinek a kezében már ott díszelgett kardja és do it yourself pisztolya. Kicsit elmosódott alak volt, és néha napján az ikertestvére is előkerült, hasonló felszerelésben. De miről beszél ez? Gold? Ki a francnak kell gold? Grog, aztán jók is vagyunk! Aztán meg a kaptány is csatlakozott hozzá. Mi van, ezek tényleg harcolni akarnak? Na neee már, ne rontsátok el a napomat!
- You're not gettin' this ship without a fight, you naval thiefs and seaside bandits! You will regret crossing swords with me!
~ I bet yer regret! He is crazy mates!~
- Mr. Cynewulf, care for the grapling hooks, avoid being boarded. We rather sink than give up our sugar, cloth and rum to these pests!
~ Cloth? Sugar? Who cares? Rum?! On my way, Cap'n!~
- Aye Aye captain!
  Vágom hirtelen magam haptákban, bár ilyet még életemben nem csináltam, úgy hogy határozottan biztos voltam benne, hogy köze sem volt a hivatásos tisztelgéshez, de legalább megpróbáltam és csak az a lényeg, nem igaz? Széles terpeszben állok meg a kis ladik korlátjánál, készen állva arra, hogy mindenkit kinyírjak, aki a hordóim közelébe merne jönni.
- Come closer scurvy dogs! Yarr be sharkbaits!
  Ezt már a hajó legénységének szántam, akik igen csak közel kerültek hozzánk. A hajójuk sokkal nagyobb volt, több vitorlával és népesebb legénységgel. A kapitányt néztem, aki az egyedüli ágyúnk mellett álldogált, betöltve azt és készen a tüzelésre. Én meg szemeztem az egész sornyival, ami velünk szemezett. A hajó oldalra fordult, hogy a pusztító fegyverek simán ránk eregethessék bűzhödt acélesőjüket. A palánknál már kisebb hadsereg ácsorgott, és jó rálátásom volt a kormányosra. Vagy is, mind a háromra. Hármas ikrek a kormánynál! EZ CSALÁS! Milyen mágia ez már?!
- Yer cheaters! Ain't no fair! May yer rot in the bottom o' the sea!
  A vér szinte felpezsdült az ereimben. Akkor se hagyom magamat, harc nélkül semmikép sem. Kinyírok én itt minden egyes barmot, afelől senkinek se legyen kétsége. Két dologért érdemes harcolni ebben az életben:
- For the booty and the wenches!
  Kissé ingatag lábakon állva céloztam be a kormányosok közül az egyiket. Azonban a lövésem csúnyán mellé ment és senki se visított fel a tömegből, hogy találat érte volna. Annál inkább visítottam fel én, amikor egyre több kampó kötötte össze a mi hajónkat a támadóékkal. Ez már kezdett rohadtul de nem vicces lenni! Használt pisztolyomat eldobva rántottam elő a kardomat hogy azzal csapkodjam a kötélzetet. Vissza menjél, baszki!
- Ain't no graplin' ye seabastards! Dam yer! -ordítom el magam teljes torokból, hogy visszarettentsem őket - eredménytelenül.- Cap'n, small problem 'ere! Monkeys are commin'!
  Hívom fel a figyelmét azokra a barmokra, akik a kötélzeten próbáltak már átmászni hozzánk. Hülye majmok, hogy rohadjanak le. Ez kérem szépen súlyos magánterület sértés és még csak ajándékot sem hoztak, csak kardokat és pisztolyokat, hogy elfoglalják a hajónkat. Ez pofátlanság! Teljesen etikátlan és erkölcstelen mások hajóját elvenni! Már mint rajtunk kívül, természetesen. Nekünk megengedett, de nekik aztán biztos, hogy nem! Átkozott bilgerat-ok! Oldalra pillantva Witty-t láttam, aki szintúgy a kötelekkel volt elfoglalva, de maga a csata veszett fejsze nyelének tűnt, már ha ezt most lehet ebben az esetben használni.
- Cut it! Cut the ropes, ye drunk maggot! They get through!
~ Ye don't say mate...~
- I ain't no three sheets to the wind ye swabber!
  Kalóztársam vad csapkodásba kezdett, mint ha maga Ol' Roger szelleme szállta volna meg őt. A szemében lobogó vad tűz kissé még engem is megrémisztett, hát még azokat a csimpaszkodó barmokat, akik próbáltak átszállni a kicsi hajónkra. Volt egy olyan érzésem, hogy ez talán nem a legszebb napja lesz Long Dong Cyne-nak, a Nemtudnihány Tenger Rettegett Kalózának.
- Blow the man down! Smartly!
~ I ain't no gonna do blowjob ye bastard! Ye crazy?!~
  Az, hogy körülöttünk még is, mi a fene folyt, fogalmam sem volt, túlságosan el voltam foglalva más teendőkkel. De a kaptány szavaira azért felfigyeltem és csak annyit láttam, hogy az a vadállat ott áll egy pisztollyal a kezében és épp a lőszeres hordókra céloz. Már mint...azoknak tűntek, ugye? Mondjátok azt, hogy azok a lőporos hordók voltak és nem a rumos hordóimat készül kilyuggasztani. Mert ha igen, kaptány ide vagy oda, én tuti hogy lelövöm őt a fenébe! Aztán rohadjon meg az összes többi kalóz, de ez a Kalóz Törvény legdurvább megsértése lenne! Sikerrel nyugtattam meg magam. Az én két szépséges grog-om ott feküdt a fedélzeten, árválkodva, a szeretetemre vágyva. Jól van...csak fel fog robbantani minket. Na várj, mi?!
- Cap'n don't kiddin' me! I thought that me grog! -hagytam egy kis időt arra, hogy megnyugtassam magam ténylegesen. Aztán jött a pánik: - Ye gonna blow us?!
~ No mer blowjob pretty pleaasse!~
- Strike your colors bilge rats!
  Ez már az ellenséges hajó felől jött. Hát haver, mi csapkodhatjuk neked a színeinket, de megadni aztán nem fogjuk magunkat! Milyen hülye kalóz az, aki kalózokra támad és megpróbálja őket megkalózkodni? Hát hol van itt a tisztesség és a becsület?!
- Cap'n what gonna we do? -sikítom eléggé magas hangon a kapitánynak, hogy még magamon is meglepődjek.
- Avast! Ye gonna kill us, Cap'n! I don't want to!
  Mr. Wittman-on látszott és hallattszott, hogy igen csak beparázott. Nem csodálom. Egyikünk se szándékozott ilyen kirobbanó sikerrel a túlvilágra jutni. Eléggé gázos halál lenne ez a számunkra.
- Long Dong! Cap'n gonna blow up the grog too! Do somethin'!
  Mi? BASZKI! Ennek igaza van! Ha a hajó felrobban, megy vele a grog-om is! A kalózokat totálisan figyelmen kívül hagyva indultam meg a kaptány felé, aki viszont túlságosan is elszántnak tűnt ahhoz, hogy ne tudjam időben megállítani. Kezeimmel óvó jeleket rajzoltam magam köré, és átköptem a palánkon háromszor, hogy kiengeszteljem a tengerek szellemét. Ez az eszelős tényleg megteszi bakker!
- Don't fear of your souls, mates. Ol' Roger awaits us on the other side!
- Fuck Ol' Roger!
  Most már tényleg teljes erőmből rohantam. Azonban az az állat meghúzta a ravaszt és sajnos a pisztolya jól működött. Szinte lassított felvételben láttam, ahogy a golyó kireppen a pisztolycsőből és felszakítja a hordó oldalát. Nem maradt túl sok időm arra, hogy bármit is tegyek vagy mondjak. Egy elkeseredett pillantást vetettem a hordócskáim, a szerelmeim felé. Rest in pieces ye bastards!
- Fiddlers Green awaits me, mate!
  Aztán jött a robbanás és az azt követő sötétség. Remélem hogy Davy Jones jó cimborájaként fog fogadni engem és mindenféle földi jóval fogja itatni leghűségesebb követőjét. Már mint abban kételkednék, hogy én lennék a leghűségesebb kalóz széles tengereken, na de majd csak meggyőzöm őt valahogy, ugye?!

  Az ébredés kegyetlen volt és fájdalmas. De felébredtem és a fájdalmakból ítélve igen is életben voltam. Csak cefetül éreztem magam. Beszélgetés szüremlett le a fedélközbe, s csak pár szót hallottam ki belőle, de az is elég volt ahhoz, hogy tudjam, nem erre az ébredésre számítottam és igen csak kegyetlenre sikeredett. Ha csak a felét véghez viszik velünk, mint amit terveztek, többszörös vizihullaként fogom kísérteni Veronia tengereit. Mellettem a többiek is ébredeztek. Király. Kinyírom ezt a szerencsétlent. Felrobbantott minket! Csoda, hogy túléltük!
- Tough ride, ain't it mates?
- Tough ride, cap'n? Me head spinnin' like a whirlpool mates. We ain't no stay 'ere. Where's me Black Jack?
  Legalább a prioritások rendben vannak nálam. Rögtön a korsómat kezdtem el keresni, amely már két évtizede hűséges követőm volt, s sok részeges tivornyát éltünk át együtt. Azonban sehol sem találom se Ol' Black-et, se a grog-ot. Határozottan cudar helyzetben voltunk és pár könnycseppet elmorzsoltam az isteni nedűk emlékére. Ráadásul még meg is voltunk láncolva, ami bárminemű italozási kísérletet lehetetlenné tett. Mivel érdemeltem én ezt ki?! Felettünk az ellenséges kalózok mászkáltak és dühödten csapkodtam a padlót.
- Ye crazy bastard! Aye'll scuttle Her!
  Ordibáltam elkeseredetten, a hajót fenyegetve elsüllyesztéssel. Bőven megérdemelte volna, hogy ez a pompás Man-o-War a tenger fenekére süllyedjen, pont mint a mi kis drága tutajunk. Azért jó szolgálatot tett nekünk az elmúlt évek során, nem igaz? Mindig biztonságban érezhettük magunkat rajta. Kivéve, ha vihar volt...vagy csak kis szellőcske borzolta a végtelen tenger csodásankék tükrét...vagy ha egy folyamra vetődtünk. Igazából egyedül csak a szélcsendben volt biztonságos az a lélekvesztő, de hozzászoktunk az állandó fenyegetéshez, és még a legdurvább viharokat is túléltük - leginkább ezeknek a vége az lett, hogy hajótörést szenvedtünk és három hétig szórakoztunk a javításokkal. De akkor is, a mi kicsikénk volt, amit közösen raboltunk még. Pontosabban leitattuk az összes kalózt a környéken - a saját pénzükből - és elkötöttük. Csodás évek voltak azok.
- Ya damm swab! Ya closely blown up our arse!
  Yepp, Leon is ébredezik. Szokása szerint kedves és szeretetre méltó egyén, mint mindig. Egyszerűen imádtam őt. Vagy is hát, annyira nem, de ezt soha se kötöttem az orrára - legalábbis nem többször, mint napi tízszer. A kaptány is tudta, hogy velem nehéz kijönni, de ha piálásról és őrült tervek végrehajtásáról volt szó, nálam nem talált jobbat a környéken - húsz méteres környéken...
- Cap'n...what we do now?
- They picked us up like some floatin' wreckage...What they wantin' with us mates? Did you overhear them talkin'?
- Ayy cap'n I heard 'em. Keelhaulin'. Those son of a Buscuite Eater! Keelhaulin' me?! I ain't no charwench!
  Hát rohadjanak meg, én aztán nem fogom lekapargatni a törzsről a ráragadt kagylókat és ki tudja még milyen undorítóságokat!  Olyan Isten nincs, hogy Long Dong Cyne-t áthuzzák a törzs alatt! Hát hülyék ezek? Az azt jelenti, hogy vízbe merítőzök! A vizet meg ki nem állhattam. Sőt, kifejezetten utáltam! Büszkén állítom, hogy már évek óta nem fürödtem, erre nesze, a kapitány felrobbant minket és kénytelen voltam a vízben úszkálni, amíg ki nem mentettek minket. Most meg kötelekkel akarnak ilyen ocsmányságra kényszeríteni? Azt már nem! NEM, NEM, ÉS NEM!
- Shall we "walk the plank" 'em?
- I dunno, Cap'n. They wanna some..."entertainin'" or somethin'
~ Fock y'all! I ain't no entertainerman! Me body ain't no fun! Gimme some rum and we friends...no arse-tertainin'!~
- Are ye crazy, Dong?
~ What now?!~
- They have a bit more blades and guns then us, like... -felvont szemöldökkel fordultam Leon felé, aki erőltette a kis buksiját, hogy valamit kitaláljon...vagy számoljon. Számoljon a kitalálással.  - ...twice or thrice. Maybe mo'e...how you plannin' to do it? Gonna blow up them, too?
~ Yepp, blow 'em up! Up to thee sky! Watch 'em fly and sin' ye mates: " I believe I can fly!" Yepp...totally worth it!~
- I'm tired of blowin' today. But those dogs don't know it yet. First thing first mates, let's get these damn'd shackles off. Any ideas?
- Aye Aye Cap'n! Me Lon' Don' is full of fine grog! Shall I pee the shackles? That's sum heavy stuff! If it ain't no workin', aye'll rip 'em apart!
  Bár azért sajnálnám a jó kis grog-os vizeletet a láncokra elpazarolni, amikor még simán le lehet szűrni végszükség esetén. De hát, inkább egy ilyen alkalmat pazaroljak el, semmint hogy soha életembe ne igyak többet. Pia nélkül teljesen értelmetlen egy self kalóz élete. Aztán meg hát neki álltam az izmaimat mutogatni. Hosszú évek óta húzogatom Roro-t és a köteleket, bőven elegendőek ahhoz, hogy ilyen kis vacak fémeket átszakítsanak. Bár, ha jobban megnézem...talán még sem. Eléggé király anyagból készültek. Há' rohadjanak el, ki a franc tart rabszolgákat ide lent?! Lehet, hogy nekünk is később be kéne szállni a buliba? Rabolni pár jó fajta menyecskét Port Wench-ben és őket itt lent tartani? Oh....Long Dong, te csodálatosan zseniális vagy!
- Aye, Long, if you dare to piss on my shackles, then I'll gonna into your grog drenched throat!
~ Ye don't dare...~
- This shackles won't gonna break off...we need keys, or crush the wood. These plank are older then our gran'mas.
~ Ya-ha-har...ol' Gramma. Crazy bitch...Rip off yer throat, drink more than yer can do. Crazy ass bitch Gramma was. Not too ol', by the way. A fine lady...as lon' ye don't met 'er. With the pan she's good...not cookin' but fightin'. Give 'er a flintlock and ye'll kiss Davy Jones' Locker's arse. Can drink 3 barrel of grog - in an hour. Better than me. Imma scared of 'er...~
- Good catch, Mr. Wittman.
~ We fishin'? Wut? Oh, that catch! Don't confuse me pretty please!~
- On three...One.
~ Okay, puuuul!~
- Two.
~ Puuull harder!~
- Now, mates, pull!
~ Where the three? What the fock?!~
Bambán pislogtam körbe, a kapitányt keresve. Ez most szivat engem?!
- Haven't said "three" capt'n. Dont ye ever confuse me!
  Förmedek rá teljes felháborodásomban. Ha háromról van szó, akkor három és nem "most". Akkor miért nem aszongya, hogy "mostra". Párszor még megráztam a fejemet, hogy kiűzzem a kába gondolatokat belőle, aztán meg vadul kezdtem el rángatni a láncokat, bár túl sok eredménnyel eddig még nem jártunk, de há' türelem rózsát terem...de abból meg nem lehet piát főzni, úgy hogy totál felesleges is.
- If it ain't no crackin' I'll crack the nuts of 'em!
 Bökök fejemmel a fedélzet irányába, ahol a többiek mászkálna. Tuti hogy ki fogom őket belezni, az már egyszer biztos. Legalább lesz valami élvezetem is a mai napon. Inkább azt csinálnám már, mint hogy rángassam a láncokat, amelyek belemarnak a kezembe és a lábamba, vérpatakok indulnak le. Undorító látvány, majdnem szédülni is kezdek tőle. Nem bírom a vért, na...De hiába hallgatózok, a fa nem kezd el recsegni. Csak egyszer szólt valami hangosan....oh, geez...
- Hope that ain't no my backbones'll crack...
  Az lenne még a "jó" ha a gerincem pattanna el.
- These shiet don't wanna givin' up! It has to be work!- Wittyke folytatja tovább az erőlködést, amitől a feje annyira eltorzul, hogy engem meg a sírógörcs kerülget. Hát hogy dolgozzon így a kalóz?!- I hope these bilge rats won't gonna hear us...
~ Hear! Hear! Cheer an' everythin' else. Let 'em hear us! They go down, I'll go up in 'er arses! Fun!~
- You not giving enough muscle into it lads.
- The only time i gave muscles is the time I drink...
- Once again, one, two, three!
~ Yay ye can count! Ye can count on me! ~
  Közös erővel szaggatjuk a deszkákat, és közben csak azon kesergek, hogy ez nem az a kalóz élet, amire én számítottam. Addig jó, míg rabolkodunk meg menyecskéket hajkúrászunk és iszogatunk...na de ki hallott már olyan kalózról, akinek ténylegesen dolgoznia kell? Mert hogy én nem vagyok ilyen, az is biztos. De hát, csak rángatunk és rángatunk. Aztán hangos reccsenés. Én elvesztém az egyensúlyomat, ahogy a kaptány is és együttes erővel zuhanunk hátra, én pont Shortbeard ölébe.
- Nice soft place ye get thar, Cap'n.
  Na de csak ennyi kényelem fért ebbe a pillanatba, úgy hogy gyorsan ki is tápászkodok, nem akarok az öl-ebe lenni. Rein meg már rögtön a terv kieszelésébe kezd. Jól van, tegye csak, elvégre Ő lenne a kaptány, neki a dolga. Az enyém a végrehajtás...hajtás, mitn ahogy egy jó korsó seritalt hajtok le.
- Eh, gobshite. Mr. Wittman, get us some arms, Mr. Cynewulf, come with me! We gonna greet them seadogs in kind!
- Oy yarr, we gonna greet' em with grace, right?
  Kérdezem a férfitól, miközben Witty már elindult, hogy fegyvereket szerezzen nekünk. A vastag láncokat vizsgálom és azt, hogy miképp is lehetne őket fegyverként használni. Ha nincs más, ezek is bőven megteszik. A kaptány elé vágva álldogálok a lépcső aljában, várva arra, hogy megjelenjen az első átkos, aki felfigyelt a lánccsörgése és a deszka pattanására. Rendesen belelendültem ebbe a harcolós dologba. Lehet, hogy előbb kellett volna kezdeni?
- Three against a whole squad of scallywags? Good chances mates!
  Pár perccel később meg már Witty van elünk ismét, kezében annyi fegyvert egyensúlyozva, amennyi bőven elég lesz nekünk. Jó legény Ő is, meg kell hagyni. De hol szerzett ennyi fegyvert? Csak nem olyan hülyék, hogy a legénységi körlet közelében láncoltak le minket?
- I'd tell it is unfair. Poor dogs. They don't even gotta know what's hit them.
~ That's for sure...~
- Pick it what's is the most beuty' for your eyes.
~ Got some grogs? Nope just arms...ye disappointin' me.~
  Azonban nem volt esélyem arra, hogy az új fejlemények felett keseregjek, mert nyílik a csapóajtó és egy matak részeg állat tántorog le a lépcsőkön, aztán meg észre vesz engem, sátáni vigyorral az arcomon. A szemében félelem csillan, de nem sokáig, mert már rántom is őt le a fenébe, leküldve magam mellett a többieknek.
- Oy, what the fock are ye doin' 'ere, ya wee little shite? Didn' I tie you to the shipbed?
- Come to pa' me pal!
 A férfi teste hangosan csapódik be mögöttem és Leon már rögtön kezelésbe is veszi őt. Jó gyerek Ő, de tényleg...Bár a lövés hangjától csengeni kezdett a fülem. Túl lelkes is néha napján.
- Swallow some lead, 'sshole!
- Nicely done, mate. Gimme some flintlock yer bastard!
  Szólok hátra a fegyverneppernek, majd megvárom, míg megérkeznek a pisztolyok és a csapóajtót óvatosan felnyitva nézelődök körbe. Hát, egész sokan vannak és mindegyik olyan részeg, hogy engem elkap az irigység. Ez nem igazságos!
- All of 'em loaded to the Gunnels, Cap'n! Get thee arms an' all hands hoay!
- Show the way, Cap'n. We hunger some bloodshed!
~ Mikor lett ez ennyire vérgőzös? Mit ébresztettek fel ezek a barmok?!~
- That's I like. Mr. Cynewulf. Do you know what they been drinkin' to get this drunk? The only barrel checkin' in after the blowin' up of the old Silverdoe, our fancy little ship?
~ Don't ye dare to say that...~
- Your.Grog.
~ DIE BASTARDS!!!~
 Én még teljesen le vagyok sokkolódva attól, hogy ezek a barmok a grog-omat isszák, így aztán a kaptány elviharzik mellettem, felcsapva a csapóajtót és kiront a fedélzetre. Én meg, hűséges katonaként követem őt, mert hát, mi mást is tehetnék ebben az esetben?
- Into battle lads! Give 'em hell!
~ Give me grog!~
- FOR THE LOVE OF THE GROG!
- Give no quarter!
  Életem legfélelmetesebb csatakiáltása volt, belesűrítve minden elkeseredésem, amit afelett éreztem, hogy megfosztottak a szerelmemtől. Kipattanva a fedélzetre rögtön felmérem a terepet és meglátok tőlem nem is olyan messze egy kis szemetet, aki iszonyatosan pityókás és az egyik vállán ott pihen egy szépséges kis állatka. Oh, Ol' Roger, what a beauty! I need it!
- Nice parrot ye got thar, lil' do'.
  A Leon-tól kölcsönzött flintával az épp feltápászkodó kalózra lövök, és most kivételesen el is találom a célpontomat. A golyó átszakítja a mellkasát és az ellenség hatalmasat zakózik hátra, de mire a földre ér, már halottnak is tekinthető. Mielőtt még megindulhatnék a zsákmányomért, valami állat mellettem tápászkodik fel a földről. Egy pillanatig sem habozok és a használt pisztolyt a szemei közé vágom, amitől Ő ismét csak visszahuppan a földre. Nesze neked, kellett itt ágaskodnod, hülye barom.
- One fo' ye, drunkard sheiteater!
  Aztán már nem is foglalkozva vele totál belelendülök a hadakozásba és teljesen magával ragad a hév. A szél erősen ostromolja a hajó oldalait, belekapva hosszú hajamba, amit már nem fogott le semmi sem. Szememben vad tűz csillog, a szívem olyan vadul pumpál, mint egy megveszekedett vadállat. Végre ismét érzem, hogy élek!
- Aye'll bludgeon yee skirvey scallywags and make yee walk thee plank!
  Hosszúra sikeredett csataordításom végére már meg is érkezek a papagájos alakhoz, aki szépen holtan fekszik már, a vértócsában majdnem meg is csúszok, de még időben szerzem vissza az egyensúlyomat és kapom fel a szablyámat attól a tagtól, akit szemközt vágtam. Megállva a halott férfi mellett a papagájt nézegetem, amely riadtan repked gazdája holtteste felett. Szegényke.
- Come 'ere, Lóri! Yer'll be me! Or Cap'n'. Dunno.
  Megfordulok és a kapitányt keresgélem, és rövid idő után meg is találom, ahogy a másik kalózkapitány felé iramodik nagy sebességgel. Szememben öröm csillog, ahogy elordítom magam:
- Hey Cap'n, I got Lóri!
  Fogalmam sem volt amúgy arról, hogy a többiek még is, mi a fészkes fenét csinálnak körülöttem. Leon mint ha ordibált volna valamit, meg a kapitány is, de engem ez már nagyon nem érdekelt. Szereztem egy papagájt magamnak, meg egy kardot. Ideje a grog felkutatására indulni. De előbb megpróbáltam megnyugtatni Lórit, nem ám itt nekem a végén meg elszáll nagy örömében...
- Hey, little Lóri, yer be fine.
  Nem nagyon nyugodott meg, sőt, igazából én sem, amikor meglátom hogy három kalóz tart épp felém, na meg látom azt is, ahogy a kapitányunk egy másik kapitánnyal hadakozik. Na de vissza az én szépséges triómra. Olyan aranyosan néznek ki, és nagyon kedvesek. Biztos, hogy barátkozni jöttek!
- Yer got some grog?
  Válaszként csak némi fejrázást kaptam. Ez most igent jelent? Furcsa egy népségek, ki tudja, hogy náluk ez mire akar utalni. De szerintem inkább "nem" akar ez lenni. Aztán meglátom az egyik oldalán a flaskáját. Hát az anyádat hazudozol Te itt nekem! Én eddig tök rendes voltam veletek! Ezt érdemlem én?!!
- Black spot! -mutatok a kalózra...vagy a kulacsra...a fene se tudja. A lényeg, hogy az irányukba. - Don't yo hornswaggle with me!
  A pia igéretétől teljesen megvadulva vetem rá magam a középső emberre. Az, hogy mind a ketten hátra zuhantunk, őszintén szólva, nem lep meg, ma ilyen hempergőzös hangulatomban voltam, meg hát a tat is csúszós volt. Amin már inkább meglepődtem, hogy a bal kezemben tartott pisztoly elsült és ellőtte a mellettem meglepetten ácsorgó férfi lábát, aki cifra káromkodások közepette rogyott le a fedélzetre. Nem volt itt már idő gondolkozásra, így kapásból lefejeltem az alattam vergődő alakot, majd feltápászkodtam. Az egyedüli talpon maradt kalóz ijedten és meglepetten állt egy helyben, nem tudta eldönteni, hogy most még is, mi legyen?
- Mutiny? -kérdeztem tőle feltápászkodva, próbálva egy kis lázadásra bíztatni őt  tök ártatlan arccal.- Yer get fine booty, wenches. Thar me cap'n beat the sheit outta yer Cap'n. - bökök fejemmel a két hadakozó kapitány felé.- Grog?
  Kérdezem tőle, miközben leheveredek a földre, a béke jeleként a frissen zsákmányolt flaskát nyújtva felé. Egész kényelmes helyet találtam magamnak, ahonnét premier plánban nézhetem végig a vad küzdelmet. Küzdöttem én már eleget. Frissen szerzett haverom is letelepszik mellém, arcán unalom és közömbösség terül szét. Ő se akar harcolni. Megnyertem magamnak. Na így haverkodik Cyne! Egy ideig békésen üldögélünk egymás mellett, mint két legjobb barát. Aztán a kardom tök véletlen a bordái közé csussszan, amikor nem figyel. Veszélyesek ezek a kardok, meg kell hagyni.
- Me grog. Yer stole bilge rat! Ain't no mutiny. Dead men tell no FOCKIN' TALES!
  Miközben békésen üldögélek és nézem a kaptányok harcát - szerencsére a mi fickónk áll nyerésre - meglátom a quarter master-t. Eléggé csicsás öltözetben volt és tisztán látszott rajta, hogy fontos személy. Na már, ha Witty a carousel-t csapja le, a kaptány a másik kaptányt, aki ezt a hajót kaptánykodta,de nemsokára mi fogjuk kaptánykodni...na szóval, akkor nekem is jusson már ki valami élvezet és dicsőség!
- Avast ye scurvy swabby!
  Ordítom el magam és a helyemről felpattanva egy frissen zsákmányolt pisztollyal és kardommal indulok meg a tiszt felé. Szegényke igen csak meglepettnek tűnt, főleg amikor rájött, hogy három vadállat szabadult szeretett hajó fedélzetére és sorra gyalázzák le hőn imádott embereit. A kezében hamar meg is jelent a szablyája és védekező állásba helyezkedett. Ain't no fairfight 'ere, matey! A lábam előtt pont ekkor gurult el egy kis hordó - szerencsére halas volt és nem rumos - amit meg is küldtem a jobb lábammal a Quarter Master felé. A fejét félrekapva védte ki álnok támadásomat és vadul ordibálva rontott felém. Széles terpeszbe állva vártam, hogy közelebb érjen és közben ásítottam is egy jó nagyot. Szerencsétlen tényleg erőlködött, hogy közelebb kerüljön hozzám, a kardját úgy lóbálta, mint ha legalábbis felakarna szállni a fedélzetről, a szájából csak úgy ömlöttek a válogatott káromkodások. Rohadjon el, még én is tanultam pár új fordulatot tőle. Amikor már csak pár lépés választott el minket, unottan emeltem fel a pisztolyomat és lőttem őt fejbe.
- Why ye bringin' sword to a gunfight?
  Csak egy fejcsóválásra telt tőlem, aztán körbenéztem. Mindenki végzett a maga ellenségével, pár kalóz kushadt csak meg a fedélzeten, akik azt se tudták, hogy most mihez is kezdjenek. Büszkeségtől csillogó tekintettel fordultam a kapitány felé, aki ekkor végzett a másikkal és rögtön át is vette a kezdeményező szerepet.
- Mr. Wittman, up the crow's nest, Mr. Cynewulf to the ropes. Where were we heading before the interruption? Plunderin'?
- Aye Aye Cap'n! Yo-ho-ho! Plunderin' and swashbucklin!
- Aye!
  Örömteli hangom csak úgy szált a széllel, miközben megindultam a helyemre, menet közben elcsórva a quarter master flaskáját. Most már két flaskám van! A világ még soha sem volt ennél csodálatosabb hely! Van egy csodálatos Man-o-War-unk, piánk és mindegyikünk túlélte egy karcolás nélkül! Na ILYEN egy tökéletes nap!
- Who need wench when me have ye? -simogattam élvezettel a flaskáimat, a gyönyörűségeimet, a drágaszágaimat.
  Leon ekkor érkezett meg a crow nestbe és már a látóhatárt fürkészte. Lóri, a papagáj pedig kiválasztotta magának Rein vállát, hogy onnan figyelje tovább az eseményeket. Hát, a végén mindenkinek jutott valami jó, nem igaz?

- Eh...Lóri is yer, Cap'n! To thee infinity an' beyond, mateys!
- To the south, gentlemen. There are some merchants ship! It's flies King Gustav's flag!


_________________
Azonnali: Wake up, wake up Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

5Azonnali: Wake up, wake up Empty Re: Azonnali: Wake up, wake up on Pént. Jún. 23, 2017 11:48 pm

Dieter von Rotmantel

Dieter von Rotmantel
Vámpírmágus
Vámpírmágus


- Avast ye! Ship commin'!
Fene se tudta mi volt az elsőtisztem eredeti neve, a kikötőben ahol összeszedtem mindenki csak Long Dong Cynewulfnak hívta, így feltételeztem, hogy az utóbbi a vezetékneve. Annyi bizonyos, hogy a hangja felettébb fülsértő volt így akkor is hallottam volna a figyelemztetést, ha nyolc párnát szorítok a fülemre.
- Cap'n Shortbeard! Ship commin'! Curse this scurvy dogs!
- Ship? Pirates? - riadt fel a hajófenéken serénykedő Félszem Leon (akit a háta mögött mindenki ’El Leo del Maar’ néven illetett, csak ő nem tudott róla) , én pedig csak hangosan felhorkantottam, ahogy feltápászkodtam a ládákból és zsákokból alakított ágyamról.
- Speak o' the Devil. Ol' Roger has come to test us mates. Ready your steal! - felemeltem a melelttem heverő, két halas hordó közé állított muskétát, lőport és ólomgolyót szórva a csövébe és letömködtem őket az ónpálcával.
- Shiver me timbers! Send them to Davy Jones' Locker! Arr, Arr mates! - a láthatóan eszén kívül tartózkodó Cynewulf szinte ugrált örömében, ahogy a mi kis háromszemélyes vitorlásunkhoz képest óriási, négyárbocos fregatt becsusszant mellénk anélkül, hogy bármit tehettünk volna ellene.- Where me grog! Gimme grog ya scrundels! Come 'ere yer cursed barrel!
~Drunken’ son of a whore. - forgattam meg a szemem, ahogy a kalóz azonnal rácuppant az épen maradt két rumoshordó egyikére, mint egy kisded az anyja csecsére.
- Yohohoooo mates!
- Come closer, sea rats! I smell their glitterin' gold already! - értékeltem Félszem harciasságát (meg kissé a kapzsiságát is, aki ebben a halálcsapdában is profitot remélt az igazi kalóznak való volt), ám sajnos a kovaköves pisztolyoknál többet kellett felmutatnunk.
- You're not gettin' this ship without a fight, you naval thiefs and seaside bandits! You will regret crossing swords with me! - morogtam odalépve a Silverdoe teljes tűzerejét jelentő kéziágyúhoz – bár hogy hová akartam célozni vele még kérdéses volt. - Mr. Cynewulf, care for the grapling hooks, avoid being boarded. We rather sink than give up our sugar, cloth and rum to these pests!
- Aye Aye Captain!
A gyorsan rávágott igenlő válasz meglepett, ám az még inkább, hogy Long Dong Cynewulf egy húzásnyi rum után még egyenesen terpeszbe tudta vágni magát az imbolygó hajón (bár ez lehet megmagyarázta a dolgot).
- Come closer scurvy dogs! Yarr be sharkbaits! For the booty and the wenches!
Pisztoly dörrent, ám az utána beálló csendből nem kellett nagyon erőlködnöm, hogy kitaláljam: Long Dong nem volt igazi Hosszú Puska, ha lövésre került sor.
- Ain't no graplin' yer seabastards! Dam yer! - mordult fel az elsőtiszt, miközben több kapócsáklya csattant a Silverdoe korlátján és a kis ladik esetlenül kezdett a nagyobb kalózfregatt felé sodródni.
- Cap'n, small problem 'ere! Monkeys are commin'!
- Cut it! Cut the ropes, ye drunk maggot! They get through! – próbálta a tenger oroszlánja menteni a helyzetet, lenyiszálva a hozzá legközelebbi csáklya kötelét – hiába. - Blow the man down! Smartly!
- Arr! – ordultam fel, elengedve az ágyú kallantyúit. Amúgy sem volt már értelme becéloznom vele senkit, azelőtt lerohannak minekt hogy a kanóc leéghetne. De amit Leon mondott az elgondolkodtatott. Blow… Kihúztam a mellkasomon átvetett övbe túzött flintlockot és a fedélzetbe szerelt rács fölé álltam, a pisztolyt egyenesen lefelé fordítva: a tartalék lőporos hordókra. - Here me out, you soulless beggars! If you  just think of stepping on me boat, I'll pull the trigger and blow us all up meself, blowin' a hole into your vessel in the meantime. Understood?
- I ain't no three sheets to the wind ye swabber! Cap'n don't kiddin' me. I thought that me grog! - ráncolta össze a szemöldökeit Long Dong, de aztán csak áttört a rumfelhőn a felismerés is mire készülök. - Ye gonna blow us?
- Strike your colors bilge rats! – dörömböl fel az elelnséges hajó kapitánya, látszólag figyelmen kívül hagyva a fenyegetésem.
- Cap'n what gonna we do?
- Avast! Ye gonna kill us, Cap'n! I don't want to! - El Leo del Maar hangja megugrott a félelemtől, és kétségbeesve Cynewulf felé fordult segítséget várva.
- Long Dong! Cap'n gonna blow up the grog too! Do sometin'
- Don't fear of your souls, mates. Ol' Roger awaits us on the other side! - vigyorodtam el, ahogy meghúztam a ravaszt; a robbanás fülrepesztő volt, ahogy a lökés ereje nekidobott az ellenséges hajó oldalának, közben magammal rántva egyet a kötélen csimpaszkodó majmok közül; az ütés a fejemen ért, és még épp éreztem, ahogy a sós vízbe loccsanok és merülni kezdek, azonban ezután minden elsötétült.

Death... Ooo-oh-oooh De-eeath, wooouldn't you spare mee, for anoooother yeeeear~

Óvatosan kinyitottam a szemem, halkan felszisszenve ahogy a fájdalom tudatta velem újdonsült függelékem, egy méretes dudor jelenlétét a fejem oldalán. Az első, amit megpillantottam a bokámra csatolt bilincs, utána pedig a két mellettem senyvedő gyökér, aki alkalmasnak talált arra, hogy kövessenek.
- Tough ride, ain't it mates? - mosolyodtam el.
- Tough ride cap'n? - ébredt fel Long Dong is, a fejét rázva a láncok látványára. - Me head spinnin' like a whirlpool mates. We ain't no stay 'ere. Where's me Black Jack? Ye crazy bastard! Aye'll sctulle Her! - vicsorgott az ismeretlen hajó ismeretlen deszkáira. Hol a skorbutos rákfenében is voltunk?
- Ya damm swab! Ya closely blown up our arse! - riadt fel Leon, első lendületéből elfeledve az alapvető tengeri ranglétrát és erőviszonyokat. Második lendületből ez eszébe jutott, és gyorsan elterelte a témát valami égetőbb felé. - Cap’n... what we do now?
- They picked us up like some floatin' wreckage... What they wantin' with us mates? Did you overhear them talkin'? kérdeztem a két matróztól.
- Ayy cap'n I heard 'em. Keelhaulin'. Those son of a Biscuit Eater! Keelhaulin' me?! I ain't no charwench! - Long Dongnak mindig is híresen jó volt a véleménye a gyengébbik nemről. - Shall we 'walk the plank' 'em?
- I dunno, Cap'n. They wanna some.... "entertainin" or somethin'. - vonta meg a vállát a tenger oroszlánja, aztán elképedve az elsőtiszthez fordult. - Are ye crazy, Dong? They have a bit more blades and guns then us, like... twice or thrice. Maybe mo'e... how you plannin to do it? Gonna blow up them too?
- I'm tired of blowin' today. But those dogs don't know it yet. First thing first mates, let's get these damn'd shackles off. Any ideas? - ragadtam magamhoz a vezetést, hogy bármi produktív is történjen.
- Aye Aye Cap'n! Me Lon' Don' is full of fine grog! Shall I pee the shackles? That's sum heavy stuff! If it ain't no workin', aye'll rip 'em apart!
- Aye. Long, if you dare to piss on my shackles, then I'll gonna into your grog drenched  throat! - fenyegette meg az idiótát maga mellett. - This shackles won't gonna break off... we need keys, or crush the wood. These plank are older then our gran'mas.
- Good catch, Mr. Wittman. - bólintottam, aztán megragadtam a láncot. - On three... One. Two. Now, mates, pull! - kezdtem el maga felé húzni azzal a feltett szándékkal, hogy kiszakítsam a padlóból, de az nem akarta megadni magát akármennyire rángattuk.
- Haven't said "three" capt'n. Dont ye ever confuse me! - Őszintén szólva nem hittem volna, hogy észreveszi. - If it ain't no crackin' I'll crack the nuts of 'em! Hope that ain't no my backbones'll crack...
- These shiet don't wanna givin' up! It has to be work! - fújtatott El Leo del Maar. - I hope these bilge rats won't gonna hear us...
- You not giving enough muscle into it lads. Once again, one, two three! - ahogy a padlódeszka recsegve elengedte a láncokat lefogó pántok szegecseit, hatalmas lendülettel zakóztam hátra két csorba hordó közé olyan hangzavarral, amire lábdobogás felelt a fedélzet felől. - Eh, gobshite. Mr. Wittman, get us some arms, Mr. Cynewulf, come with me! We gonna greet them seadogs in kind! - vigyorodtam el és beléptem a lépcső árnyékának takarásába.
- Oy yarr, we gonna greet 'em with grace, right? Three against a whole squad of scallywags? Good chances mates!

- Aye-aye! – szalutált Leon, és fegyverek után kezdett matatni a hajó farában, míg mi Long Dong-al felkészültünk a lefelé tartó kalóz fogadására. - I'd tell it is unfair. Poor dogs. They don't even gotta know what's hit them. Pick it what's is the most beuty' for your eyes. dobta le a szerzeményül talált három kardot és ugyanennyi kovaköves pisztolyt a lábunk mellé a félszemű, azonban időnk se volt választani mielőtt a csapóajtó felnyílt és egy borgőzös fej kukkantott be rajta, egyenesen farkasszemet nézve elsőtisztem véreres szemeivel.
- Oy, what the fock are ye doin' 'ere, ya wee little shite? Didn' I tie you to the shipbed?
- Come to pa', me pal! - Cynewulf meglepően barátságosan nyúlt a férfi kabátjának nyaka felé, hogy aztán vasmarkába zárva hátrafelé rántsa. A szenercsétlen ördög elszáguldott mellettem hármassával és néha háttal szedve a lépcsőfokokat, egyenesen Leon lábai elé.
- Swallow some lead, 'sshole! - kívánt neki jó utat a tengeraljára. A lövés után még felkapott egy szebb napokat látott kalózszablyát is. - Show the way, Cap'n. We hunger some bloodshed!
- Nicely done, matey. Gimme some flintlock yer bastard! - a férfi kidugta a fejét a fedélzetre, óvatosan kémlelve körül, aztán megkönnyebbülten osont vissza. - All of 'em loaded to the Gunnels, Cap'n! Get thee arms an' all hands hoay!
- That's I like. Now, Mr. Cynewulf. Do you know what they been drinkin' to get this drunk? The only barrel checkin' in after the blowin' up of the old Silverdoe, our fancy little ship? Your. Grog. - vigyorodtam el, aztán egy rúgással felpattintottam a csapóajtót és kirontottam a fedélzetre. - Into battle, lads! Give 'em hell!
- FOR THE LOVE OF THE GROG! - hallatszott Long Dong csatakiáltása, aztán a meglepett satufék, ahogy szembetalálkozott egy vállán papagállyal imbolygó, csatakrészeg kalózzal.
- Nice parrot ye got thar, lil' do'. Come 'ere, Lóri! Yer'll be me! Or Cap'n'. Dunno. Hey Cap'n, I got Lóri!
- Give no quarter! - pattant fel a tenger oroszlánja is a fedélzetre, mindhárman belevetve magunkat a csatába. Tekintve hogy hárman voltunk csak, akik meg tudtak állni két lábon nem volt nehéz forró ólmot és hideg acélt tömni a legelöl botladozó részeg szerencsétlenekbe.
- Cap'n! Smartly gotta kill their coxswain! We'll do the rest!
- Will do! - kiáltottam vissza a tisztemnek ledöfve egy hetven fölött járható vén kalózt, aki valószínűleg csak rossz hajóra szállhatott a kikötőben, másnapos hajnalban. Rohanva indultam meg a hajó orrába a részegen dülöngélő, kapitánykalapot viselő kalóz felé; közben felléptem egy deszkára és egy másik kalóz arcát is emelőnek használva elkaptam az egyik vitorlakötelet, elvágva az alján így akrobatákat megszégyenítő módon lendülve át három kalóz feje fölött és épp a kapitányuk elé érkeztem.
- It seems it be on you ’N me, mate. I already feel sorry for you! - pörgettem meg a pengét az ujjaim között és felé sújtottam. Az első csapást kissé ügyetlenül hárította, aztán a következőt is. A hetediknél kezdtem ideges lenni, a tizenharmadiknál pedig rájöttem, hogy valószínűleg a büdös életben nem fogom lekardozni ezt a tengeri pengezsonglőrt. Nagy szerencse, hogy kalóz voltam és nem kellett fair módon küzdenem. Előhúztam az övem hátuljába tűzött flintlockot, egy gyors lövéssel kirepítve az ellenséges kapitány kezéből a kardot, majd játszi könnyedséggel tereltem néhány lapos vágással a hajója orrárboca felé.
- Parrley? - kérdezte feltartott kezekkel. - The pirate's code says you cannot hurt me if I'm offering parley.
- Eh, not in the mood for killing anyways. - raktam el a kardját, hogy aztán egy talpas rúgással a vízbe taszítsam a gyanútlanul előre induló kapitány. - Nothing personal mate, I'm the victim here. You made me do something I did not have the mood for. Now... - fordultam meg a legénységem felé. - Mr. Wittman, up the crow's nest, Mr. Cynewulf to the ropes. Where were we heading before the interruption? Plunderin'?

- Aye Aye Cap'n! Yo-ho-ho! Plunderin' and Swashbucklin'! – kiáltott fel a győzedelmes Long Dong, kihírdetve ezzel hogy az új hajó is a miénk lett. EL kellene nevezni, valami szép néven… Az előző Silverdoe volt, ez legyen… Copperfawn. - Who need wench, when me have ye?
A papagáj, amit időközben elzsákmányolt hosszú szárnyalással átszállt a vállamra, így a fejembe kanyarítottam elődöm elejtett aklapját.
- Eh...Lóri is yer Cap'n! To thee infinity an' beyond mateys!
- Aye! To the south, gentleman! There are some merchants ship! It flies King Gustav's flag!

Death... Ooo-oh-oooh De-eeath, wooouldn't you spare mee, for anoooother yeeeear~


_________________
"I watched with glee
While your kings and queens
Fought for ten decades
For the gods they made."
Felhasználó profiljának megtekintése

6Azonnali: Wake up, wake up Empty Re: Azonnali: Wake up, wake up on Vas. Jún. 25, 2017 1:39 pm

Amelia Tewelon

Amelia Tewelon
Déli Katona
Déli Katona
A megbízás szokatlan volt, de nem mondhatnám, hogy gyanús, csak ritkán szólít munka a tenger mellé. Falbwich-ba kellett elkísérnem egy szekérnyi szállítmányt, hogy aztán hajóra rakják és cserébe értékes tengerentúli fűszereket, afrodiziákumokat pakoltunk volna fel és a megbízásom a vissza útra is vonatkozott.
Ahogy mondtam, nem volt gyanús a dolog, hiszen zsoldosként sok ilyen feladatot vállaltam és ez ráadásul jól fizetett is, ami magában foglalta, hogy nem lesz veszélytelen. Persze ez minden karavánkísérői munkában, vagy bérgyilkosként való működésem során bőven előfordul, így nem aggódtam a szokásosnál jobban.
A két kocsison kívül a kereskedő megbízottja és még négy zsoldos volt a csapatban és nem meglepő módon mind férfi. Tisztában voltam vele, hogy a választott hivatásom nem épp a „gyengébbik” nem fő elfoglaltsága és ezzel a legtöbb hímnemű egyet is értett, így nem lehet csodálkozni, hogy az út során sem alakult ki közöttünk úgy igazán bensőséges kapcsolat. Vagyis rajtuk a szó szoros értelmében nem múlott volna, de az első éjszaka két monokli és egy karon ejtett felületi vágás meggyőzte őket, hogy jobb, ha megtartják a három lépés távolságot.
Egész úton egy gyenge próbálkozás volt valami szakadt rablóbanda részéről, akik sem elég felkészültek, sem elég sokan nem voltak ahhoz, hogy komoly problémát jelentettek volna egy rutinos, felkészült zsoldos csapatnak. Mikor hárman holtan estek össze, a maradék öt sarkon fordult és eltűntek a fák között.
Tíz nap múlva, kora délután megérkeztünk a kikötővárosba, ahol egy város széli fogadóban vertünk tábort. Az átadás másnap estére volt esedékes, ami nem volt szokatlan, ha valami nem túl legális áru is került a többi közé és ami nem lett volna meglepő egy ekkora megtett út után. A hajó állítólag már két napja itt vesztegelt. Ezt a kereskedő megbízottja közölte velünk miután kirándulást tett a kikötőbe.
Így aztán a rám eső őrség letudása után igyekeztem alaposan kipihenni magam, mert a csere után azonnal visszafelé tervezte Zubor az indulást, nem akart több időt szem előtt vesztegelni, mint ami muszáj volt.
Aztán eljött az áru átadásának és a cserébe kapott másiknak a felvétele. Mi zsoldoskísérők a háttérbe húzódva biztosítottuk az eseményt, én egy nagy bálahalom takarásában állva. Kezem a kardom és a tőröm markolatán, bár őszintén szólva túlságosan nem számítottam most támadásra. Tudtommal ez nem az első ilyen cserekereskedelem volt a kereskedő partnerével.
Láttam, hogy egy tipikus hajóskapitány kinézetű alak áll meg a kereskedő megbízottja előtt, mögötte tengerészek cipeltek nagy ládákat és posztóba csavart csomagokat. Hallani nem hallottam, de láthatóan ment az egyezkedés a gesztikulálásokból ítélve.
Egyszer csak mintha valami neszt hallottam volna a hátam mögül, a fejem arrafelé akartam fordítani, hogy jobban tudjak fülelni, de erre már nem került sor, mert egy árnyék magasodott fölém és éles fájdalom csapott a tarkómra, majd elsötétült előttem a világ.

Ütemes dobolás és a vele egy ütemre nyilalló fájdalom ébresztett. Volt már hasonlóban részem, így eszem ágában sem volt hebehurgya módon egyből kinyitni a szemem, hogy aztán még a gyomrom is felkavarodjon. Nyilvánvaló volt, hogy leütöttek és most senki nem dobol, csak a szívverésem lüktet fájó fejemben.
Meg akartam tapogatni a helyet, ahol a legjobban fájt, de mikor megmozdítottam a karom éreztem, hogy nem megy, és éreztem a csuklómon megfeszülő kötél zsibbasztó ölelését is.
Ahogy egyre többet észleltem a körülöttem hallatszódó hangokból, szagokból, nem volt nehéz kitalálnom, hogy egy: fogoly vagyok, kettő: hajón tartanak bezárva. Ezt az állott halbűz, a folyamatos ringatózás és a hajó oldalát csapkodó hullámok mind, mind bizonyították, annak ellenére, hogy még sosem voltam hajón.
Azonban nem csak halszagot, hanem mosdatlan testek szagát is éreztem, sőt innen-onnan halk nyögéseket lehetett hallani. Óvatosan először csak résnyire nyitottam ki a szememet, aztán, ahogy fokozatosan hozzászoktam a fényhez, ami ugyan nem volt túl sok, hiszen csak pár apró kerek ablak szolgáltatta, de mégis hozzá kellett szokni.
Miközben füleltem a fedélzet felé és próbáltam rájönni hányan kerülhettünk hasonló sorsra, felmerült bennem, hogy miként alakulhatott ilyen rosszul a kereskedelmi üzlet. Csak egy valamire tudtam gondolni, hogy kalózokba botlottunk és a szekérnyi áruhoz még jövedelmező ötletnek tartottak hozzácsapni pár embert is.
A gyér fényben csak korlátozott távolságra láttam, de mellettem megismertem a többi zsoldos társamat is, sőt, mintha az egyik kocsist is megismertem volna, de ő már messzebb volt. Mindenesetre tucatnál többre becsültem a létszámunkat.
Ez be is bizonyosodott, amikor csattogó talpak hangja hallatszott és feltárult egy csapóajtó felettünk, majd a levezető lépcsőn egymás után alakok jelentek meg vagy négy, akik rövid korbáccsal és heves rugdosással, velős káromkodással ösztökéltek minket arra, hogy felálljunk, majd felmásszunk a lépcsőn, ami összekötözött kézzel nem is volt olyan egyszerű. Jóformán kizuhantam a fedélzetre, ahol kérges, durva kezek rángattak talpra és löktek az előttem gyülekező szerencsétlenek közé.
Hunyorogva láttam a napfényben, hogy mindenki elég ramaty állapotban van. Koszosak, szakadtak és elnyűttek voltak, ahogy én is éreztem magam.
- Hát … - hallatszott a hajó orr részének felépítménye felől, - rég volt ilyen jó fogásunk!
Kezdett a látásom javulni, így szemügyre vehettem a „kapitányt”, mert minden bizonnyal ő terpeszkedett ott, széles karimájú, tollas kalapban, vállán keresztbe vetett kardövvel, amin széles szablya lógott, övében két pisztollyal is. Zsíros haja a vállát verte, ritkás szakálla összeért lelógó bajszával. Két széles vállú ingben és térd alá érő nadrágban lévő fickó állt mellette, ránk bámulva mohó szemekkel. Náluk csak kard és tőr volt.
Körbenézve, vagy két tucatnyi hasonló, toldott-foldott ruhában, többségében mezítlábas férfi vett körül minket. Egyértelműn kalózok!
- Jó erőben vannak, uram! És mindegyik egészséges! – tapogatta meg a mellettem lévő fogoly karját, megragadva az állát és felhúzva annak ínyét, hogy megmutassa túlnyomórészt jó fogait, ami szöges ellentétben állt saját, foghíjas és odvas fogaival.
- Ahogy mondod ahogy mondod! – hahotázott a taton álló vezér. – Jó pénzt kapunk értük…….már amelyik nem tesz így vagy úgy a kedvünkre. – a gyomrom kezdett összehúzódni, rossz előérzetem volt, na nem mintha sok jóra számítottam volna, amúgy is. – Ugyanis üresedés állt be sorainkba, beállhat közén, aki szereti a szabad, vidám, kötetlen életet, szereti a jó ételeket, italokat, nőket és szereti a pénz élvezetes csengését. Aztán a test örömeit szolgáló szajhákból is kifogytunk, tehát ha valakinek nincs tehetséges a fegyverforgatásban ne búsuljon, annak is akad itt munka bőven. – röhög fel, de erre már az egész legénység követi a példáját.
Már az előbb felmértem a foglyokat és ezek szerint a kalózokat nem nagyon aggasztotta, hogy rajtam kívül csak egy nő volt a foglyok között. Jó pár szerencsétlen fiatal legényt is olyan szemekkel méregettek, hogy most még jobban éreztem magam a saját bőrömben.
- Na, akkor ne habozzatok pajtikáim, ki akar ennek a kedves, vidám kompániának a tagja lenni? – kérdezte hirtelen elkomolyodva a kapitány és merőn nézett le ránk.
Vagy öten azonnal kiléptek, köztük a volt zsoldos társaim is, a többi jómadár is elég rosszarcú volt, hogy feltételezzem, nekik mindegy volt kibe mártják a kardjukat. Őket azonnal nagy vállveregetéssel elvezették. Maradtunk úgy heten-nyolcan.
- A két nő egyértelmű, hogy marad, de hamar elhasználódnának, így kell melléjük még legalább két friss hús. – lépett hozzánk egy kopasz, egyik szemén kötést viselő, ragyás képű fickó és kirángatott a sorból egy reszkető, talán ha 16 éves legény, egy másik, nyakigláb kalóz meg egy másik fiatal embert, akinek elég lányos képe volt. – Ezek pont jók lesznek! – vigyorgott komiszul az arcukba.
- Én soha nem leszek a szajhátok és jobb, ha nem is próbálkoztok, ha meg akarjátok tartani a farkatokat! – rántottam ki a karom, ahogy kezeket éreztem magamon.
- Na nézd már, még tüzes is a kicsike! Szeretjük, bár hamar befogjuk majd a szádat! – röhögött magabiztosan a kopasz, aki most felém lépett, hogy magához rántson.
Hagytam, hogy a lendület a mellkasához préseljen, de akkor keményen felrántottam a térdem és mikor a fájdalom előre rántotta, erőteljesen az orrába fejeltem.
hangos reccsenés hallatszott és a fickó felakadt szemekkel rogyott a fedélzetre. Biztos voltam benne, hogy meghalt, ahogy a törött orrcsontok az agyába mélyedtek, de ha túl is éli, sosem lesz már ember, az biztos.
Azonnal rám vetették magukat és minden bizonnyal végeztek is volna velem – ez is volt a szándék – mikor a kapitány erőteljes hangja és jó pár ökölcsapás megállította őket.
- Nem kapod meg ilyen könnyen a halált te szukafattya! Valamit a cápáknak is kell dobnunk!
Senki nem ellenkezett, kegyetlen pillantások között, támogatták rogyadozó lépteimet és nem kéjes pillantások, pedig félig letépték rólam a ruhát és eltakarni sem tudtam magam megkötözve.
Hamarosan már egy lengedező palló végében próbáltam megtartani egyensúlyomat, ami a víz fölé nyúlt ki. A hajó vége felé elnézve, nem kellett nagyon erőlködnöm, hogy meglássam azokat a nagytestű ragadozókat, amikről a kapitány beszélt.
Homlokomon verejtékcseppek gyülekeztek. Sosem voltam túl vallásos, de most mégis imádkozni kezdtem, gyors halált kérve magamnak.
- Utolsó szavak? – hallottam magam mögött a kapitány gúnyos kérdését.
- Találkozunk a pokolban. – köptem félig felé fordulva a szavakat.
A férfi széles mosollyal dobbantott egyet a pallón és meg ijedt kiáltással zuhanni kezdtem a víz felé.
A hideg hullámok azonnal összecsaptak a fejem felett. vergődni kezdtem, hogy a felszínre kerüljek, de összekötözött kézzel nem sok reményem volt. Aztán valami nagy, sötét test takarta el előlem a fényt és keményen nekiütköztem valaminek. Az összes levegő kiszalad tüdőmből, aztán ismét sötét borult rám, amiért hálás voltam.

Fény szűrődött át lehunyt szempilláimon. Nem voltam benne biztos, hogy szeretném látni mi vár, ha kinyitom. Bár a poklot kicsit melegebbnek képzeltem el, de most vacogtam.
Végül mégis felnéztem és egy gyönyörű férfiarc nézett vissza rám. Hegyes fülei voltak.
Összeráncoltam a homlokom és némi gyenge hangot préseltem ki magamból.
- Valami tévedés van, ha ez a mennyország.
A szépséges férfi szája széle felkunkorodott, aztán gyöngyöző, hangos kacagásban tört ki.Én meg lehunytam ismét a szemem és újabb fohász intéztem gondolatban.
~ Akárhol is vagyok, itt akarok maradni! ~

Felhasználó profiljának megtekintése

7Azonnali: Wake up, wake up Empty Re: Azonnali: Wake up, wake up on Kedd Jún. 27, 2017 4:15 pm

Mivel senki nem kért haladékot, ezért lezárom az azonnalit. Smile
Nagyon elégedett voltam az összes írással igazán kreatívan oldotta meg mindenki. Jár nektek a 150 tp.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.