Zramon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Zramon

Témanyitás by Zramon on Szomb. Szept. 19, 2015 1:42 am

Jót cselekedni sosem árt. Egy fenét! Mikor megpróbáltam „jót” cselekedni, kitiltottak a faluból. A helyzet az, hogy egyáltalán nem voltam a helyzet magaslatán, és egy gyilkosság már a lelkemen szárad. Kezdtem kifogyni a váltóból és nagyon gyorsan kellett sok pénzhez jutnom. Az utolsó váltóimat egy szegényes vacsorára költöttem, hogy ne éhgyomorral álljak neki a feladatnak. Egy tavernában ültem, és épp az utolsó falatokat nyeltem, mikor teljesen váratlanul egy idegen huppant le velem szemben, és látszólag eléggé sietős volt a dolga, mert egyrészt lihegett, mint aki maratoni távot futott, másrészt pedig kopogott az asztalon, mintha azt vizsgálná, van-e szú a fában; vagy ilyesmi. Lenyeltem az utolsó falatot, és tekintetemet lassan ráemeltem, unottan, félárbócra eresztett szemhéjjal, hogy lássa, nem a legjobb alkalmat kapta el, hogy zavarjon.
- Két dolgot látok rajtad. – vág bele rögtön a közepébe, és még mindig azon töröm a fejem, hogy itt tekerjem ki a nyakát, vagy később kapjam el? – Az egyik, hogy sürgősen pénzre van szükséged, – itt fejével a tányérom felé bökött. – a másik, hogy sokat megélt ember lehetsz, aki tud nekem segíteni. – nézett fel ismét rám. Egyiket sem tagadtam, de nem adtam jelét, hogy érdekelne, amit mondani akarna. Közelebb hajolt, át az asztalon, és suttogássá fogta vissza a hangját, mintha valami nagy titkot akarna elárulni.
- A helyzet az, és nem fogok kertelni, hidegre kellene tenni valakit. Érthető módon erre sem tünde sem bármelyik birodalom embere nem lenne csak úgy vevő, viszont reménykedem, hogy szűkös zsebeid és – ruhád alapján megítélt – függetlenséged talán az én nyerő lapom ebben a kérdésben. – elhallgatott, és úgy látszott, nem is akarja folytatni, inkább megvárja, míg reagálok az ajánlatára.
- Ide huppansz, mint akit ledobtak az égből és pont ide esett, aztán pedig előállsz ezzel a képtelen ajánlattal. – felemeli a kezét, és belém fojtja a folytatást.
- Nem, nem, tévedsz. Ha ezt az ”apróságot” elvégzed nekem, busás fizetséget ajánlok neked. – nem türtőztette magát, és látszólag egyre idegesebb lett, olyannyira, hogy elkezdte forgatni a fejét, mintha azt lesné, mikor fognak lecsapni rá.
- Jól van, de most akkor ide hallgass. Te most szépen felállsz, és kisétálsz, majd én követlek néhány perc múlva, és két utcával lejjebb van egy fazekas műhely. A háta mögött megkereslek. – az idegen bólintott, majd felpattant és minden formalitás nélkül viharzott ki a tavernából. Még felhajtottam azt a kevés vizet, ami megmaradt, és röviddel utána, én is elhagytam a helyiséget, majd a megbeszélt találkahely felé vettem az irányt.
Ahogy, megbeszéltük, a titokzatos alak ott volt, a hátát az épület falának vetette, és ültében várta, hogy felbukkanjak. Biztos vagyok benne, hogy kiszúrt már, ám semmi jelét nem adta üdvözlésnek, inkább megvárta, míg odaérek, és lassan, kissé talán nehézkesen feltápászkodott.
- A történet kicsit bonyolultabb, mint azt korábban felvázoltam, de nem lehetetlen. – kezdett bele a mondandójába. – A falu határában áll egy ház, nem titok, épp csak a szent lélek tartja egyben az épületet, és eléggé lelakott állapotban van. Odabent, az emeleten található egy különleges tárgy, amit az említett ember meg akar szerezni. Azt mondják, hogy egy rég elhunyt mágus tulajdona volt a tekercs, melyen a rúnák olyan varázslatot rejtenek, amit emberfia még nem látott. – tartott egy kis hatásszünetet, majd folytatta. – Na már most, az említett ember erre a tekercsre ácsingózik már hosszú ideje. Oda fog menni ma este, és el fogja vinni a tekercset. Ekkor lenne a legalkalmasabb lecsapni rá. – fejezte be. Nem vagyok túl beszédes, és inkább tartom a véleményem, de maga ez az egész furcsának hat, és vannak fenntartásaim.
- Miért nem lehet nála az a tekercs? Nagyon valószínű, hogy kamu az egész. – nem riadok vissza a dologtól, csak nem értem az összefüggést.
- Azt mondják, ha igaz a sztori, hogy a mágus egy angyaltól kapta a tekercset. Ebből pedig leszűrhető, miféle hatalom lehet benne. – válaszolt készségesen. Halk hümmögéssel nyugtáztam, majd megkötöttük az üzletet. A pénz felét előre adta, a másik felét akkor, ha a fickó halott. Átadott a pénzzel együtt egy apró kavics-szerű tárgyat.
- Ha vége, fújj rá, és amint a párja, ami nálam van, felizzik, odamegyek. – ezzel befejezettnek tekintette a beszélgetést, és csuklyáját arcába húzva elszáguldott.
A nap lassan nyugovóra tért, és szürkülni kezdett, így jobbnak láttam, ha elindulok a házhoz, amiről az idegen beszélt. A falu déli-délkeleti részén állt, már ami megmaradt belőle. Úgy nézett ki, mintha leégett volna. Egyszerű fából épített házikó, egyetlen emelettel. A fa, amiből épült már megfeketedett, pontosan nem tudtam, hogy tényleg leégett, vagy csak az idő vasfoga nem kímélte, viszont valóban csoda volt, hogy állt. Körbejártam az épületet, egyelőre sehol senki, így arra jutottam, jobb, ha megnézem belülről is, bár tartottam tőle, hogy rám szakad az egész. Megpróbáltam felmenni a lépcsőn, de a korhadt fa nyikorgása okán felhagytam ezzel a tervvel. Kis idő múltán neszezést hallottam, és egy, a ház hátsó falán tátongó lyukon kimásztam, mielőtt megtalálnak. A sarokhoz léptem, és akkor pillantottam meg egy férfit, és két kísérőjét, akiknek az oldalán kard lógott. Kellemetlen érzés fogott el, de nem tudom miért. A középen ülő férfi kissé pocakos volt, de bírta a tempót, a másik kettő inkább valamiféle katonaforma lehetett, de nem mertem volna megesküdni rá.
- Várjatok meg itt. – fordult a kísérők felé, majd elindult az épület belseje felé. Ahogy a korhadt fára lépett, az azonnal megnyikkant a talpa alatt, amitől egy kicsit összerándult, de folytatta útját. Most kellene lépnem, különben oda az esélyem. Vártam, míg a „főnök” elindul felfelé a lépcsőn és kisebb eséllyel láthat minket, majd elővettem a könyvet, és az kísérők mögé idéztem a csontvázat. A szolga állt, míg át nem juttattam neki a parancsomat, és átvágta a kísérők torkát, majd odasétált hozzám, és együtt felmentünk a „főnök” után. Lassan lépkedtem a lépcsőn, próbálva minél kisebb zajt csapni, de igazából tök mindegy volt. A felső emeleten két szoba foglalt helyet, és egymásból nyíltak, így teret adva egy nagy területnek a lépcső végén. A csontvázat küldtem előre, ám nem sokkal később hangos csörömpölés hallatszott, és ahogy utána siettem, láttam, hogy a férfi játszi könnyedséggel zúzta darabjaira a szolgám. Nem kellett engem sem félteni, a kezemben lévő bottal egy jókorát sóztam a sípcsontjára, ami eléggé lefoglalta, míg egy újabb csontvázat teremtek elő, ami gond nélkül döfte át a kardját a férfi mellkasán. A szemei fennakadtak, szája nagyra nyílt, és egy fojtott sikoly tört fel belőle, majd eldőlt, mint egy zsák. A csontváz mellém lépett, én pedig elővettem az idegentől kapott kavics-szerű tárgyat, és ráleheltem. Az apró tárgy kékes vörös izzásba kezdett, majd megjelent az idegen, közvetlen mellettem, mintha teleportált volna, ám ezt a jelenséget be tudtam a kőnek. Ahogy az összeesett testre nézett, torkán akadt a szó, és arcára ráfagyott a rémület.
- Te…te…megölted a falu egy tekintélyes nemesét! Ide, gyorsan! – most rajtam volt a sor, hogy megdöbbenjek. A fickó kitervelt valamit, és velem végeztette el a piszkos munkát. Lábak dobogását hallottam lentről, és sejtettem, hogy nem jött egyedül. Jobbnak láttam lelépni, ám előtte volt még egy dolgom, amit meg kell tennem. Utasítottam a csontvázat, aki lefogta a férfit, amíg elvettem a pénzem másik felét, magától – ezek után – biztos nem adta volna, és rohanvást indultam meg lefelé, kettesével szedve a fokokat. A földszinten belebotlottam négy bőrpáncélt viselő férfiba. Mindegyikük kezében egy-egy rövid pengéjű, egykezes kard díszelgett, és lassan közeledtek felém. A csontváz elém lépett, és csatába szállt. Elslisszoltam mellette, hogy közelebb legyek a kijárathoz. Mikor visszafordultam, láttam, hogy épp az egyik férfi oldalát hasítja fel. A seb nem volt halálos, de a kardon lévő méreg mindenképp végez vele. A másik három próbálta kizökkenteni a szolgámat, de nem lehettek valami képzettek, valamint, mintha félelmet érzékeltem volna bennük. Ezek szerint nem találkoztak még ilyesmivel. Újabb utasítás után a csontvázzal futásnak eredtem, és az első lóra felpattanva eltűntem a házikótól. Vágtára gyorsítottam az állatot, és nem mentem be a faluba. Nem sokkal előtte elkanyarodtam nyugat felé, és bevettem magam a sűrűbe. Úgy hiszem, most üldözni fognak, és vérdíjat tűznek itt ki a fejemre, vagy ilyesmi, de végeredményben a pénz megvan.
A nap első sugarai már kezdték átszakítani a fák koronáját, mire visszafogtam a lovat. Nem hallottam, hogy követnének, de jobb a békesség, és ügetve haladtam még néhány mérföldet, mígnem elértem egy barlangot. Leszálltam, és kikötöttem a lovat egy sziklához, én pedig bevettem magam a barlangba, hogy lepihenjek. A baj az volt, hogy nem tudom, követnek-e még. Jó ideje nem hallottam őket, de ez nem jelent semmit. Nyugtalanságom elhessegetve felkeltem és eloldottam a lovat, leszedtem róla minden felszerelést és odacsaptam a farára, amitől rögtön futásnak eredt, amerre épp a feje állt. A nyereget bedobtam a barlang sötétjébe, az oldaltáska pedig megfelel még több kacat tárolására.
Alig két órát aludtam, és úgy nézett ki, nem követnek, ám nyugat helyett most északnak fordultam, így megpróbálva eltéríteni őket. Gyalog ugyan lassabb voltam, de nehezebben is találnak rám.
Két napig tartottam a tempót, menet közben ettem, ittam, de senki nem követett. Végül kissé megnyugodva tábort vertem, és nyugodtan álomra hajtottam a fejem, anélkül, hogy aggódnom kellett volna bármiért is. A pénzem meg van, ám elég valószínű, hogy köröznek, ez viszont kijátszható, illetve az ember folyamatosan változik, így emiatt kevésbé aggódom. Bár azt most már bánom, hogy elengedtem azt a lovat. Most igazán jól jönne, de annyi baj legyen, egy távolabbi településen veszek egyet. Azt hiszem.
avatar
Zramon
Nekromanta Halálpap
Nekromanta Halálpap

Hozzászólások száma : 48
Join date : 2015. Jul. 25.

Karakter információ
Kaszt: Nekromanta
Szint: 2.
Tapasztalat:
900/1250  (900/1250)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Zramon

Témanyitás by Skadi von Himmelreich on Szomb. Szept. 19, 2015 8:38 pm

Kedves első kalandíró nekromágus bajtárs!

Örömmel látom, hogy valaki ebben is elindult Very Happy A kaland rendben volt, kicsit olyan lezáratlannak érzem, szóval remélem lesz folytatás Very Happy De térjünk is az anyagiakra, igaz?

A fickóról legomboltál 1000 váltót, gazdagodtál 100 tapasztalattal, illetve első kaland jutalmaként a házban belebotlottál egy amulettbe, ami ez volna:

Név: Árnylátás amulettje
Tulajdonság: Egy aranylánc, melyen egy tompa színű zafírfüggő van. Ha a használó feltartja, egy gyertya lángjának megfelelő fényt bocsájt ki - látszólag, a használó számára ugyanis egy erős lámpás fényével ér fel, igen hasznos, ha az ember nem akar látszani, de látni annál inkább.
Ár: 700 váltó
avatar
Skadi von Himmelreich
"Hellenburg Ökle"


Hozzászólások száma : 424
Join date : 2013. Jun. 07.
Age : 20
Tartózkodási hely : Ahol szükség van rám

Karakter információ
Kaszt: Lovag
Szint: Elérhetetlen
Tapasztalat:
777/777  (777/777)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Zramon

Témanyitás by Zramon on Kedd Dec. 15, 2015 9:59 pm

Nem számoltam, de már hetek telhettek el, mióta menekülőre fogtam. Városról városra, faluról falura jártam, és próbáltam meghúzni magam, nehogy gyanút keltsek. Legalábbis az első pár napban. Akkor még hallottam híreket a történtekről, de mire a hírek elértek egyik városból a másikba, már mindenki csak találgatott, és senkinek nem voltak konkrét tényei, amitől fellélegezhettem. Megnyugodtam és most már nagyobb kedvvel vettem be magam a nagyobb városokba is, nem beszélve arról, hogy ilyen messze eljutva már nem is igazán számít a dolog. A biztonság kedvéért még vártam pár napot, majd óvatosan, vigyázva arra, mit mondok pontosan, és mit kérdezek, informálódni kezdtem az üggyel kapcsolatban. Úgy adtam elő, mintha egy megbízáson lennék, a különbség csak az volt, hogy senki nem fizetett nekem ezért, és saját szakállamra dolgoztam. A baj ott kezdődött, hogy hallani ugyan hallottak róla, de senki nem tudott semmi biztosat. Az egyik fogadóban a pultos azt mondta, ő úgy tudja, hogy a gyilkos egy démon volt, aki előfutára egy kisebb seregnek, akik el akarják foglalni a falut, valami oknál fogva. Az egész annyira kuszának és zavarosnak tűnt, hogy csak egy erőltetett, és nem teljesen őszinte „köszönöm”-re futotta, majd továbbálltam.
Pár napnyi járásra egy kisebb településen álltam meg, hogy feltöltsem a készleteimet, és megpihenjek. Minden áron meg akartam találni azt, aki felültetett, és örültem volna, ha végre kapok valami használható információt. Lassan lépkedtem a városban, jobbra-balra ingatva a fejemet, hátha meglátok valakit, vagy valamit, amiből kiindulhatok, végül feladtam, és visszaindultam a fogadóba, ahol megszálltam az érkezéskor.
Már lemenőben volt a nap, én pedig nem értem rá, szóval rendeltem egy könnyed vacsorát, majd azt terveztem elvonulok és tovább tanulmányozom a grimoireját, de hát ember tervez, Isten végez. Miközben a vacsorámat fogyasztottam, a pultnál egy fura kinézetű kis fickó ült, és épp a csapossal beszélgettek. Tőlem messze voltak, de egy-egy szófoszlányt el tudtam kapni, így mikor ők ketten végeztek, és az ember elindult, megvártam, míg elmegy mellettem, majd letettem a kanalat a kezemből, és utána siettem. A lépcsőn tartott felfelé, és épp el tudtam kapni, mielőtt bement volna a szobájába, és végleg eltűnt volna.
- Bocsásson meg, jól hallottam, hogy arról a gyilkosságról beszélgettek len az imént? – tértem rögtön a tárgyra. A férfi felém fordult, ekkor láttam meg, hogy több a füle, mint a foga, és igencsak benne van már a korban. Talán még egy kicsit el is szégyelltem magam, hogy így szólítottam meg, de ez ellen már semmit nem tehettem.
- Sajnos igen. Szörnyű, ami manapság történik, nemde? – kérdezett vissza az öreg is. – Van pár régi barátom ott, a közelben, és sok levelet váltunk mostanában, ők meséltek az esetről is. – intett, hogy kövessem, én pedig földbe gyökerezett lábbal álltam, mert nem voltam biztos benne, hogy ez jó ötlet. De legrosszabb esetben elteszem láb alól. Lassan lépdelve indultam meg az öreg, és a szobája felé. Bent levetette magát a fotelbe, és magával szemben, helyet kínált nekem, amit nem voltam rest elfogadni.
- Mit tud pontosan az esetről? Ki volt az áldozat, ki ölte meg, és miért? – zúdítottam rá rögtön a kérdéseket; folytattam is volna, de felemelte a kezét, hogy hallgassak el.
- Nyugalom, elmondom, amit tudok, de előtte válaszolj egy kérdésemre: Úgy látom, téged rendkívül érdekel ez a gyilkosság. Miért? – egy percnyi csend következett, mert nem tudtam, hogy pontosan mit is kéne mondanom neki. Azt csak nem mondhatom, hogy én öltem meg a fickót, de felültettek, és nem tehetek róla. Biztos vagyok benne, hogy nem hinné el.
- Nos, van egy megbízóm, aki el szeretné kapni a gyilkost, de ahogy én látom, mintha a föld nyelte volna el. Se nyomok, se használható információ. – sóhajtottam egy nagyot, remélve, hogy így nagyobb nyomatékot kap a kudarc, amit elszenvedtem.
- Legyen hát. A hírek szerint a gyilkos egy nekromanta lehetett, de nem teljesen biztos benne. Azokat a rohadékokat nagyon nehéz megtalálni, illetve rájuk bizonyítani bármit is. – tartott egy rövid szünetet, és öntött magának egy pohár whiskey-t, majd felém tartotta az üveget, mintegy felkínálva, de udvariasan visszautasítottam. – A férfi egy neme volt, aki jó eséllyel a következő polgármester is lehetett volna, valóban tudott volna változást hozni arra a koszfészekre, de ez már mindegy. – újabb szünet, és kortyolt egyet a whiskey-ből. – A népek azt beszélik, hogy aki felbérelte a nekromantát, a riválisa volt, aki szintén a polgár mesteri címre hajt, de ő inkább hatalom éhes, semmint komoly vezető szerep betöltésére alkalmas. – csendben hallgattam a fejleményeket. A véleménye a nekromantákról egy kicsit érzékenyen érintett, de póker arccal tűrtem, viszont biztos voltam benne, hogy ma este az öreg örökre elalszik.
- Keresik a fattyút, és azt is, aki felbérelte, de nem könnyű a nyomukra akadni, főleg, hogy az egyikükhöz csak közvetett bizonyíték van. – újabb pofon, de egyre jobban tűrtem.
- Szóval csak ki kell derítenem, hogy ki indult volna a fickó ellen a polgármesteri címén, így meg lesz, aki felbérelte a nekromantát, és talán a nekromanta is előkerülhet. – az öreg csak bólintott, és egy újabb kortyot húzott, ezzel kiürítve a poharát.
- Remélem tudtam segíteni, és sikerrel jársz ezen a küldetésen. – zárta le a témát.
- Mindenképpen, és roppant hálás vagyok. – válaszoltam tettetett udvariassággal, majd felálltam és megindultam kifelé. Mielőtt kiléptem volna, még egyszer hátra néztem, és a csontvázam már ott volt az öreg mögött. Egy apró szúrás a nyakon át, és a férfi előre dőlve, az asztalon lelte halálát. A csontváz eltűnt, én pedig bevettem magam a szobámba.
Másnap reggel első dolgom volt, hogy visszamegyek a faluba, ahol az eset történt, és kérdezősködöm. Nos, egyszerűnek épp nem mondható, de talán sikerül. Négyszáz váltómba került egy maszk, ami eltakarja az arcom. A sztori megvolt: súlyos égési sebek. Tudom, hogy gyenge lábakon áll a dolog, de bátraké a szerencse. A faluhoz közeledve felhelyeztem a maszkot, és a fogadó felé vettem az irányt. Csuklyámat hátravetettem, így még kevésbé hasonlítottam korábbi önmagamra, és ez pont elég volt, hogy könnyűszerrel kérdezősködhessek. Jelen pillanatban a pultos volt a „célpontom”. Ezek a keselyűk, mindig tudnak valamit, és mivel ő közvetlen érintett a dologban, reméltem, hogy tud majd szolgálni valami biztossal. Meghozta az ételem, és mikor letette elém, elkaptam a kezét.
- Szeretnék információt kapni arról, hogy ki is volt pontosan a gyilkos a múltkori ügyben. Úgy hallom még nem kapták el. – a csapos kikerekedett szemekkel nézett rá, majd egy szó nélkül, rettegéssel az arcán elsietett, és úgy tett, mintha csinálna valamit. Felettébb érdekes, de ezzel majd később foglalkozom.
A fogadó szinte teljesen kiürült, mire a nap lement, és a csapos is zárni készült, mikor megjelentem az alsó szinten.
- Nem válaszolt korábban, mikor kérdeztem. – megfordult, és ugyanaz a rettegés látszott az arcán, mint nem rég. Mitől félhet így? Viszont ez azt jelenti, hogy tud valamit.
- Sajnálom, nem mondhatok semmit, mert akkor én sem érem meg a holnapot. – na ez már legalább valami. Úgy látszik, csak egy kis ösztönzés kell neki.
- Épp ezért vagyok itt. Mármint, szeretném kideríteni, ki tette, és ki bérelte fel a gyilkost. Ha információval tud szolgálni, ígérem, hogy biztonságban lesz, és még jó sokáig viheti a csehóját. – zavartan körülnézett, mintha azt gondolná, valaki figyeli, majd visszanézett rám.
- Sajnálom, nem segíthetek. És maga is jobban teszi, ha elmegy innen olyan hamar, ahogy csak lehet. – sóhajtottam egy nagyot, és a hátsó ajtóhoz léptem, rázártam a reteszt. Szerencsémre a pultos ezt már megtette az első ajtónál helyettem. Egy csontvázat idéztem meg, ami a pultos mellett öltött testet, és a kardját a férfi torkának tartotta.
- Reméltem, hogy erre nem kerül sor, és nem kell ehhez a fajta ösztönzéshez folyamodnom. A baj az, hogy most még nagyobb bajban van, barátom. – ráztam meg a fejem, a csapos pedig épp csak megnyikkanni bírt, annyira félt; most már tőlem is.
- Szóval, kezdjük előlről. – közelebb léptem hozzá, magam elé rántottam egy széket, rámutattam, és felajánlottam neki, minek következtében a csontváz kardjának kíséretében le is ült, egy másik szék pedig alattam végezte, pontosan a pultos férfival szemben.
- Próbáltam kedves lenni, és rendesen kérni, de nem ment. Akkor talán majd így menni fog.
- Nem lehet. Meg fognak ölni.
- Kik? – a férfi nem válaszolt, és egyre reménytelenebbnek tűnt ez az egész.
- Higgye el, amit én tehetek magával, sokkal rosszabb, mint amit ők fognak tenni, vagy, amit valaha is tehetnének. – feszegettem még egy kicsit a határokat. Meg kell törnöm valahogy, mert nem úgy néz ki, mint aki beszélni akar.
- Ezzel nem megy semmire. Nem tudok semmit. – nyögte, de nem hittem neki.
- Akkor miért vagy mitől fél ennyire? Ki akarja megölni, illetve ki öli meg, ha beszél? – majdnem lerázott, de szemfüles vagyok. A csontvázam egy kicsit erősebben nyomta oda a pengéjét a férfi torkának, az pedig csak kissé megemelte a fejét.
- Megölhet, de akkor sem mondok semmit. – tartotta magát továbbra is.
- Most mit tegyek veled? – tűnődtem, majd intettem egyet, mire a csontváz egy apró vágást ejtett a férfi nyakán. Csak pont annyit, hogy a kardon lévő méreg a véráramba kerüljön.
- Na már most, a méreg, ami a kardon van, a szervezetébe került. Napok fognak eltelni, míg feldobja a talpát, és higgye el, nem lesz kellemes, sőt! – jobb kezemmel kutattam valami után az egyik táskámban, majd előkaptam egy apró fiolát.
- Viszont van ellenszer. Egyszerű az üzlet: ha beszél, megkapja az ellenszert, és élheti tovább vidám életét, én pedig felkoncolom, aki felültetett. – egy pillanatra elgondolkodni látszott, és végül eljött a pillanat: megtört!
- Jól van, jól van! Csak nem akarok meghalni. Ígérje meg amit az előbb, hogy megvéd tőlük, ha megpróbálnak megölni.
- Szavamat adom. – bólintottam, majd intettem, hogy beszéljen.
- A rövid verzió: Drion nem viselte el, hogy Crobalt legyőzte volna őt a polgármesteri címért. Azt tudjuk, hogy Drion nem a legjobb, mert leginkább hatalom éhes, de Crobalt egyszerűen csak bolond. Annak az embernek nem volt ki a négy kereke. Ha elnyerte volna a címet, a teljesen értelmetlen dolgok, mint az az ósdi viskó, ahol meghalt felújításra került volna. Drion módszere nem volt a legjobb, de ő maga nem tehette meg érthető okokból. Így is gyanakszanak rá, de a közvetett bizonyíték elégtelen. Azt beszélik, hogy Drion egyik testőrének van valami alvilági kapcsolata, így a testőr beszélt a kapcsolatával, aki pedig behúzta a nekromantát. – tartott egy rövid szünetet. Ez nekem túl sok információ volt egyszerre, és meg kellett emésztenem.
- Crobalt és a testőr kapcsolata halott. A legjobb eséllyel is azt mondhatjuk, hogy a vonal el lett vágva. Drion-ra nem tud bizonyítani semmit, a testőr pedig nem beszél. Rosszabb esetben „baleset” érte. – fejezte be a mondatot. Pár perc csend következett, amíg próbáltam felfogni, mi a fene folyik itt, de ennyi pont elég volt, hogy egy nyílvessző lyukassza át a férfi koponyáját. Tompa, halk reccsenés hallatszott, ahogy a csont beszakadt, majd a fickó lefordult a székről. Mikor elnéztem a lövés irányába, egy árnyat láttam elsuhanni, de mire kiértem, már sehol senki. A csontvázat eltüntettem, majd elindultam a gyilkosom után, de a második sarkon befordulva valami szembe jött velem nagyjából fej magasságban. Erős ütést éreztem, és azonnal hanyatt vágódtam. A fájdalomtól és az erős ütéstől homályosan láttam, de azt ki tudtam venni, hogy valaki áll felettem. Újabb ütés, és a világ teljesen sötétbe borult.
avatar
Zramon
Nekromanta Halálpap
Nekromanta Halálpap

Hozzászólások száma : 48
Join date : 2015. Jul. 25.

Karakter információ
Kaszt: Nekromanta
Szint: 2.
Tapasztalat:
900/1250  (900/1250)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Zramon

Témanyitás by Skadi von Himmelreich on Szer. Dec. 16, 2015 12:24 am

Folytatódott a gyilkosos nyomozás, továbbra is érdekes, várom a folytatást Very Happy Jutalom: 100 tapasztalat, 2000 váltó
avatar
Skadi von Himmelreich
"Hellenburg Ökle"


Hozzászólások száma : 424
Join date : 2013. Jun. 07.
Age : 20
Tartózkodási hely : Ahol szükség van rám

Karakter információ
Kaszt: Lovag
Szint: Elérhetetlen
Tapasztalat:
777/777  (777/777)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Zramon

Témanyitás by Skadi von Himmelreich on Szomb. Jan. 02, 2016 12:32 am

Év végi +100 váltó csekkolva.
avatar
Skadi von Himmelreich
"Hellenburg Ökle"


Hozzászólások száma : 424
Join date : 2013. Jun. 07.
Age : 20
Tartózkodási hely : Ahol szükség van rám

Karakter információ
Kaszt: Lovag
Szint: Elérhetetlen
Tapasztalat:
777/777  (777/777)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Zramon

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.