Avis & Siegbald - Több mint véletlen?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Avis & Siegbald - Több mint véletlen?

Témanyitás by Siegbald Esser on Kedd Okt. 10, 2017 12:38 pm

Kellemes nap van, mert sehol egy felhő az égen. A napsütés minden jóravaló gazdát kicsalogat , hogy még a tél beállta előtt elvégezzék a földjeiken a munkát. Én egy helyi öreg gazdának segítek, mert egyedül nem bírja csinálni. Én meg mivel mondhatni pénz hiányában vagyok, így jól jön némi mozgás. Nekem tökéletesen elég, hogy szabad levegőn lehetek. Ha nemesi pályát választottam volna, akkor valószínűleg megölne az unalom. Más nemesekkel való beszélgetés, különböző ünnepélyek és csomó egyéb, ami kellő fejfájást okoz. Bevallom, néha magamban eljátszok a gondolattal, hogy jelenleg hol tartanék az életben, ha maradtam volna a családommal.
Az utolsó simítást végzem, miközben Alfred bácsi a padon csücsül pipázgatva. Jól látszik a vonásain, hogy nagyon elmélyedt, így jobb, ha nem zavarom. Számolom visszafelé a perceket, majd nem marad semmi a mai napi kitűzött célból. Az öreg továbbra sem e világgal foglalkozik, de én bátorkodok közelebb sétálni hozzá. Erre megmozdul, ss rögtön rám néz.
- Elkészültél fiam? - szippant a pipájából, majd néhány formás füstpamacsot formál a levegőben. Gyorsan szertefoszlik, de én mindig csodálkozok ezen tehetségén.
- Igen, mára legalábbis elég volt. - látom, hogy szavaimra ingatja a fejét, de még szólna, akkor még füstölög  egy keveset.
- Áhh, mikor én annyi voltam mint te, akkor dupla annyit megcsináltam, aztán este mentem bálba. - újfent a pipájával van elfoglalva, aztán hozzáteszi.
- Aztán találtál már, valami jó húsú édes menyecskét? Mert biza nem érdemes egyedül lenni. - ingatja a fejét, hiszen az ő felesége már 10 éve halott.
- Még nem. Zsoldos vagyok, úgy vélem, hogy ehhez a munkához nem érdemes keresni senkit, mert folyton utazok.
Alfred bácsi tagadólag ingatja a fejét, hogy igazán nem tetszik neki ez a helyzet. Szokásához híven rögtön engem bombáz a szavaival.
- Helytelen! Miféle hozzáállás ez? Akkor most pihenésképpen ajánlom neked a falu fogadóját! Ott aztán találsz szép derék lyányt magad mellé. Nah de én megyek, mert meg kell látogatnom az egyik barátom. - ezzel öregesen távozik a helyszínről. Összepakolok, majd Lángvető hátára szállva indulok meg Alfred bácsi által ajánlott fogadó felé. Ha jól rémlik, akkor a hely neve: Daloló Keszeg.
avatar
Siegbald Esser
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota

Hozzászólások száma : 47
Join date : 2017. Sep. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Avis & Siegbald - Több mint véletlen?

Témanyitás by Avis Schwarzritter on Szer. Okt. 11, 2017 11:56 am

Jó ideje úton voltam már. Fogytán volt az élelmem, nekem és a lovamnak is, így muszáj voltam bemenni egy faluba. Bár jó ideig csak a távolból figyeltem és azon tanakodtam hogy bemenjek e. 
- Mit gondolsz cimbora, bemenjünk? - kérdeztem lovamat, mire felhorkantott, és önkényesen elindult, hiába húztam a kantárt. Már biztos nagyon unta hogy folyton a szabad ég alatt töltjük az időnket. Így bele törődve a patás döntésébe fejemre húztam köpenyem csuklyáját, és arcom elé emeltem a vékony sálat, és így mentünk, a település felé. Nem volt rajtam páncél hisz feltűnő lett volna. Így is furcsán néztek, rám a lovam, és a hátamon lévő lándzsa miatt. De nem nagyon foglalkoztak velem szerencsére. Mikor beértem a faluba, leszálltam a nyeregből és magam mellett vezettem a lovat, és próbáltam egy fogadót találni. Ahogy sétáltam, egy idős nénitől kértem útbaigazítást.
- Elnézést néni, van itt hely ahol megpihenhetek én is meg a lovam is? - kérdeztem tőle kíváncsian. 
- Persze édes lányom a Daloló Keszeg, a falu legjobb és egyetlen fogadója. Nem messze van innen arrafelé. - mutatott botjával egy irányba. - De még is egy fiatal hölgy mit keres erre egyedül? Veszélyesek a mai idők hogy csak úgy egymaga bóklásszon. - mondta ahogy rám emelte a tekintetét. 
- Csak átutazóban vagyok, mert egy ismerősömhöz indultam. - válaszoltam tömören és tovább indultam volna ha nem állít meg újra. Nem értettem mi a baja és attól féltem, hogy rájött arra mi vagyok, mert akkor foghatom újra menekülőre, nehogy baj legyen. 
- Hadd jósoljak a kisasszony tenyeréből. - mondta és közben elkapta bal kezem, és mielőtt válaszolhattam volna, rákezdett. - Tiszta a szíve, de ugyan akkor zavarodott, is. Nagy csatákat kell még megvívnia, és itt most nem a feszült időkre gondolok. Hűsége három irányba fogja húzni, és valakit mindenképp el kell majd árulnia. De ugyan akkor nagy szerelem is vár magára, azzal a férfival, különös kötelék fűzi össze, ne szalassza el, hisz mellette megfogja találni a biztonságot, amire annyira vágyik. - mondta ahogy elengedte a kezemet én meg nagyokat pislogtam. Hirtelen még megszólalni sem tudtam. 
- Köszönöm néni, mivel tartozom? - nyögtem ki végre, mikor elmúlt a meglepettségem. 
- Semmivel édes lányom, csak vigyázz magadra. - és ezzel ott hagyott. Én meg vakarhattam a fejemet miről is volt szó az imént. Nem igazán hittem az ilyen dolgokban. Így újfent nagyot sóhajtva indultam el. Dunt kikötöttem az itatónál, én meg bementem az épületbe. Szerencsére a kutya sem figyelt rám, így oda léptem a pulthoz és rendeltem, némi ételt meg egy kis vizet, majd egy hátsó kissé eldugottabb asztalhoz mentem. Mikor leültem csak azután vettem, le a csukját, és a sálat remélve, hogy senki nem köt belém. Ha szerencsém van még néhány nap és elérek Eichenschildbe. És ha jól emlékszem ott él Yrsil, és akkor átadhatom neki azt a levelet. 


A hozzászólást Avis Schwarzritter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 11, 2017 11:29 pm-kor.
avatar
Avis Schwarzritter
a Schwarzritter család tagja
a Schwarzritter család tagja

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2016. Dec. 27.
Age : 17
Tartózkodási hely : Mikor hol?

Karakter információ
Kaszt: Schwarzritter
Szint: 1.
Tapasztalat:
350/500  (350/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Avis & Siegbald - Több mint véletlen?

Témanyitás by Siegbald Esser on Szer. Okt. 11, 2017 9:13 pm

Új hátasommal lassan megérkezünk a Daloló Keszeg fogadóhoz, ahol feltűnik Dun, Avis hátasa. Már távolról felismer engem az állat, így én mellévezetem Lángvetőt. Megsimogatom Dunt, miközben mondok neki néhány szót.
- Hol van a gazdád, barátom? Odabent? Mit kerestek itt északon? - gondolkozom jómagam, hogy mi oka lehet annak, hogy Avis ennyire északra jött. Ott hagyom Dun mellett a hátasom, hogy had ismerkedjenek egymással, én pedig mosollyal az arcomon lépek az ajtóhoz, aztán nyitok be a fogadóba. Kellemes légkör odabent, az asztalok úgy tele van mindenféle jött ment alakkal. Cseppet sem foglalkozok ezzel, inkább alaposan körbejárok, s a vámpírnőt keresem a tömegben.
Kiszúrom őt, hogy egy eldugottabb helyen foglalt helyet választott, így sietős léptekkel indulok meg hozzá. Mikor megérkezem hozzá, akkor egyszerűen lehajolok és átölelem őt.
- Szia! Rég láttalak, de jobb ha itt vagy, mert szerettem volna neked ezt visszaadni, mert nem az enyém. - ezzel előhúztam a medált, amit becsben őriztem, sőt tisztán tartottam.  Szépen belerakom a kezébe. Végig a szemét fürkészem, egy cseppet sem haladok lejjebb. A Hosszú hallgatás után, végül megkönnyebbülésnek érzem kimondani a következő bókot.
- Gyönyörű vagy Avis. - ezzel egyetemben pedig, álldogálok a helyemen. Lehet nem vagyok már nemes, de a régi szokásaim nem tudom levetni. Megvárom, míg a vámpírnő engedélyt ad arra, hogy helyet foglalhassak nála. Addig nekem mi marad? Pusztán az arcának vizsgálása. Azon kezdek el tanakodni, hogy vajon múltkor miért nem vettem észre azon szépséget, ami rejtetten megvan benne? Vagy ő változott előnyösen, vagy én vagyok figyelmetlen, s legutolsó sorban az én ízlésem változott volna a nők terén? Ki tudja! Nem erről akarok elmélkedni, mikor itt van Avis.
- Nem tudtalak kiverni a fejemből. - hála a medálnak, s bevallom az utóbbi idő alatt sokat volt nálam, s sokat fogdostam. A gondolatom folyamába Alfréd bácsi is beúszik, s azon szavak, amit fél órával ezelőtt mondott. Meg kéne végre állapodnom egy nőnél? Meg is fogok! Ezzel magamban tisztázom a tiszta lap kérdést.
avatar
Siegbald Esser
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota

Hozzászólások száma : 47
Join date : 2017. Sep. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Avis & Siegbald - Több mint véletlen?

Témanyitás by Avis Schwarzritter on Csüt. Okt. 12, 2017 10:11 am

Miután megrendeltem az ételt, gyorsan kerestem magamnak egy nyugodt helyet, és végig gondoltam terveimet. Elég sokáig, gondolkodtam mikor is azt vettem észre mintha figyelnének. Körbe néztem a helységben, és egyszer csak meg akadt a szemem egy ismerős arcon. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok örülni, egy ismerős arcnak. De különösen megörült a szívem mikor megpillantottam őt. Sieg amint észrevett oda sietett hozzám, és mielőtt bármit mondhattam volna lehajolt hozzám és átölelt. Enyhe rózsaszínes árnyalatot vett fel az arcom, de jól esett hirtelen érzelem nyilvánítása.
- Szia, neked is. Tényleg rég találkoztunk. – mondtam mosolyogva, majd meglepett, hogy egyből eszébe jutott a medál. És még jobb állapotban kaptam vissza, mint amilyenben nála hagytam. Nagyon finoman helyezte kezembe, én meg mosolyogva néztem fel rá. Nem tudtam mit mondhatnék. Csak mosolyogtam és nagyokat hallgattam. Most mondjam azt, hogy köszönöm, amiért megőrizted? Vagy valljak színt töredelmesen azért hagytam nála, hogy legyen egy okom megkeresni őt? Bár nem gondoltam volna, hogy itt találkozunk. Mikor pedig a hosszadalmas hallgatás után megszólalt szinte az állam is leesett és kikerekedett a szemem. Még ezt nem mondta nekem senki, így nyíltan. Nem tudtam mit mondhatnék.
- U… ugyan, engem lehet sok mindennek mondani, de gyönyörűnek, annak nem. – mondtam pirosló arccal, de továbbra is halványan mosolyogtam rá. – Kérlek, ne ácsorogj, ülj le nyugodtan. – mondtam neki hátha elterelem a dolgot, és kicsit enyhül zavarom. De láttam és éreztem, hogy folyton engem kémlel és nagyon elgondolkodott valamin.
- Én is sokat gondoltam rád. – mondtam halkan, ahogy zavaromban az asztallapot fixíroztam. – És reméltem, hogy újra találkozunk, és örülök, hogy épségben visszaértél, és nem gátolt nagyon a sérülésed. – Továbbra is kedvesen mosolyogtam rá, de éreztem, hogy lángol az arcom. Valamiért ő túl könnyen zavarba tudott hozni, amit még a vak is észrevett, nem hogy aki lát.
- Te itt élsz, vagy csak munka akadt errefelé? – kérdeztem tőle kíváncsian. Azt tudtam hogy északon él de azt nem hogy pontosan merre, ezért volt meglepő számomra hogy itt találkoztunk.
avatar
Avis Schwarzritter
a Schwarzritter család tagja
a Schwarzritter család tagja

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2016. Dec. 27.
Age : 17
Tartózkodási hely : Mikor hol?

Karakter információ
Kaszt: Schwarzritter
Szint: 1.
Tapasztalat:
350/500  (350/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Avis & Siegbald - Több mint véletlen?

Témanyitás by Siegbald Esser on Pént. Okt. 13, 2017 2:06 am

Üdvözöljük egymást, s mikor meglátom a páratlan mosolyát, akkor bizony jóleső érzés tölt el. Visszaadom neki a medált, mert nincs jogom hozzá, hogy nálam legyen. Úgy vélem, hogy biztosan nagy jelentőséggel bír nála. Egy darabig beáll a csend, amit egy bókkal oldok fel. Fogalmam sincs, hogy miként fog reagálni rá. Mikor tiltakozik az állításom ellen, akkor eszembe jut, hogy tovább ragozzam, ám a pirosló arca egyértelmű számomra, hogy zavarban van. Végül megadja nekem az engedélyt, hogy helyet foglaljak az asztalánál. Elsősorban körülnézek a fogadóban, hogy mennyien vannak idebent, aztán minden további nélkül Avis közvetlen közelében foglalok helyet. Nem akarok túlságosan hangosan beszélgetni vele, mert csak felhívnám a többi északi ember figyelmét. Úgy tűnik, hogy mind a ketten a másik félre gondolt, amit szerintem a szerelmesek kiváltsága. Az eddigi női kapcsolataimnál tudom jól, hogy az ilyesmi nem igazán volt jelen. Mindaddig gondolhattak rám, míg a következő férfi meg nem érkezett hozzájuk. Tán Alfred bácsinak igaza van, hogy jobb lenne mélyebb és tartósabb kapcsolatba bonyolódnom.
- Akkor egy dolog biztosan közös bennünk.
Nézem a szemét, az ajkamon pedig egy kedves mosoly látszik. Avis zavarban van, így nem tudom miképpen tudnám őt lenyugtatni. Megfogni a kezét? Hm így elsőre tán túlságosan veszélyes.
- Egy druidával megnézettem, az pedig adott valami kencét, meg itatott velem valami förtelmes italt. Mire megérkeztem addigra már kutya bajom sem volt. - mesélem neki, hogy miután elköszöntünk egymástól, akkor mi történt velem.
- Nem ebben a faluban élek. Az enyém kissé nagyobb, ahol a családom is lakik. De ha kedved tartja, akkor elmehetünk oda. 1 óra csupán innen az út. - sóhajtottam egyet, mert valójában igen csak fura lenne összeakadni otthon a család tagjaival. A halottnak fiú feltámadt a halálból, s ráadásul egy fiatal nő társaságában van? Ökölbe szorul a kezem, mert nem tudom miként fogadnák.
- S te jól vagy? Nem volt semmi gond Hellenburgba vezető utadon?
Ha már pedig itt tartunk, akkor megemlítek neki egy dolgot, amiben bűnösnek éreztem magam.
- S bocsáss meg, amiért olyan erősen kötöztem be a sebed. Nem akartam fájdalmat okozni – vallok neki színt, miközben a partnerembe gyönyörködök. A szívem más ritmusban kalapál a megszokottól.
- Már ha a közös dolgokat említettem, akkor engedelmeddel… nos mind a ketten szeretünk utazni. - állapítom meg, aztán megállj parancsolok a számnak. A túl sok szó elronthatja ezt a bizonyos légkört.
avatar
Siegbald Esser
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota

Hozzászólások száma : 47
Join date : 2017. Sep. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Avis & Siegbald - Több mint véletlen?

Témanyitás by Avis Schwarzritter on Szomb. Okt. 14, 2017 6:43 pm

Zavarban voltam mert nem igazán mondtak még szépeket nekem, mint ahogy most ő. Ha belém kötöttek azt tudtam kezelni, de a bókokat nem igazán. Furcsa volt a dolog, és még s jól esett. Mikor meg mosolygott rám gyorsabban dobogott a szívem.
- Igen ez tényleg közös bennünk. - mosolyogtam rá kedvesen. Majd szóba került a hazajutásának története és hogy nem eme faluban lakik.
- Oh, értem, akkor gondolom munka ügy hozott ide. Azért örülök hogy pont ma vetődtem erre. Tényleg, az - az ember aki elküldött a vadászatra elégedett volt a zsákmánnyal? - kérdeztem tőle mikor eszembe jutott akkori feladata. Közben elmondta hogy egy druida ellátta, és szinte azonnal rendbe jött. Jobban bele gondolva, az öreg Nic hogy megkínzott mikor újra kötötte a sebeimet. Gondolkodtam, és kirázott a hideg a gondolatra. 
- Az úton nem volt semmi gond. Hamar vissza értem Hellenburgba. A bajok utána kezdődtek, mikor az öreg Nicolas meglátta a farkasokat és hogy mi történt velem. Napokig csak az orra alatt morgott. Nagyon a szívére vette a dolgot hogy egyáltalán hagyta hogy visszamenjek a mocsárvidékre. - mondtam mosolyogva majd rápillantottam mikor bocsánatot kért. 
- Ugyan nincs semmi baj. Amúgy is megérdemeltem, és az semmi volt ahhoz képest mit kaptam utána. - mondtam, és eszembe jutott hogy mikor haza is látogattam, apám be akart zárni, hogy többet ne menjek sehova, hisz szerinte eleget mászkáltam és ez az élet nem nekem való. Közben őt figyeltem, és szinte elvesztem zöld szemeiben. Különös érzések kavarogtak bennem, és nem tudtam ezeket az érzéseket hova tenni. 
- Ebben is igazad van. És mindketten szabad lelkek vagyunk, akik nem szeretik a bezártságot. Én legalább is megbolondulnék, ha otthon kéne ülnöm. - mondtam mosolyogva, ahogy az egyik kezemmel az asztalra könyököltem és megtámasztottam az államat, közben őt figyeltem. Hihetetlen a legutóbbi találkozásunknál teljesen más volt. Keveset beszélt, és kissé mogorva volt. Most meg teljesen az ellentéte. És ha őszinte akarok lenni, nekem mindkét énje tetszik, bár a jelenlegi még inkább. És az is hogy nem egy otthonülő típus. 
avatar
Avis Schwarzritter
a Schwarzritter család tagja
a Schwarzritter család tagja

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2016. Dec. 27.
Age : 17
Tartózkodási hely : Mikor hol?

Karakter információ
Kaszt: Schwarzritter
Szint: 1.
Tapasztalat:
350/500  (350/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Avis & Siegbald - Több mint véletlen?

Témanyitás by Siegbald Esser on Szomb. Okt. 14, 2017 8:32 pm

- Igen, egy idős bácsinak segítettem elvégezni a ház körül a dolgokat. Besegített ugyan, de nagyrészt az én művem. Megkaptam az érte járó pénzt, így most itt vagyok. - kezdek bele a mesélésbe, de mikor az akkori munkámra kíváncsi, akkor természetesen elárulom neki, hogy mi lett végül.
- Minden tetszett neki, csak a Csuszka nem. Szó szerint ezt mondta: Ennél büdösebb, és szószátyár madarat nem látott, vigyem innen el, mert hányingere lesz tőle. Mikor meglátta a farkasokat, azok bezzeg kellettek neki.
Azután megtudom Avistól, hogy vele mi történt, így csendeb hallgatom. Iszom a szavait, különösebben nem foglalkozok a környezetemmel. Éppen beszélni akartam, mikor odalép egy Avissal egyidős parasztlegény, s csupán engem köszönt.
- Jó napot Uram! Hogy telik a napja? Úgy látom, hogy maga új errefelé – én elhúzom a szájam szélét, mert nem tetszik a viselkedése.
- A társaságomnak kijárna egy illendő köszönés – kapja tőlem a választ, mire az sértetten felhorkan, hogy mit képzelek én! S ennek módja szerint válaszol.
- De hát ő egy vámpír! - szól hangosan, mire a közelünkben levők figyelme ránk szegeződik.
- S ezzel mi a gond? - teszem fel a kérdést, mire az csak meresztgeti a szemeit rám. Úgy tűnik, hogy kezd  rájönni, hogy én a partnerem pártján állok. Nem találja először a szavakat, de aztán tajtékozva ennyit ejti ki ajkain.
- Rohadt északi áruló vagy, ő pedig egy déli szajha! - ez az a pillanat, mikor a székemből hirtelen felállok, hogy farkasszemet nézzek vele.
- Bánom is én, hogy te engem minek nevezel, de a szájhás dologért kérj bocsánatot, s legalább tőle. - vonom felelősségre, ám ő kifejezetten nem erre számított.
- Valóban? Akkor nevezz be erre a lovas versenyre, s mutasd meg, hogy mit tudsz.  S ha már oda vagy érte, akkor legyen páros. De szerintem annyit fog tudni csinálni, hogy hátráltatni. - nevet gúnyosan, majd visszatér a saját társaságához. A lelkem fel van dúlva, ez jól látszik az arcomon. A vámpírnőmre nézek, s rákérdezek nála.
- Van kedved egy lovas versenyhez? - fogom meg lágyan mindkét kezemmel az övéit.
avatar
Siegbald Esser
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota

Hozzászólások száma : 47
Join date : 2017. Sep. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Avis & Siegbald - Több mint véletlen?

Témanyitás by Avis Schwarzritter on Vas. Okt. 15, 2017 11:35 am

Elmondta, hogy most mi volt a munkája, és mókásnak tartottam, hogy egy idős bácsinak segített. Majd halkan kuncogok, mikor elmondta, hogy a csuszka nem tetszett a megbízónak.
- A csuszkák már csak ilyenek. Nem minden madár alkalmas arra, hogy befogják. - mondtam egy huncut mosollyal, ahogy rápillantottam. – A madarak nehezen bírják a bezártságot. Lehet, hogy az erdőkön, mezőkön átrepülő madarak hangja gyönyörű, de ha egy kalickába rakják, és nem repülhet, soha többé nem fog énekelni. – tettem hozzá nyugodt hangon. Mikor is egy fiatal legény lépett oda hozzánk. Siegbaldot köszöntötte, de rólam nem akart tudomást venni. Engem ez egyáltalán nem zavart, de társam, szóvá tette mire megkaptam, amit napok óta hallgatok ’’ De hát ő egy vámpír! ’’ Én csak nagyot sóhajtva nézem vitájukat. Mikor a legény sértetten felhorkant, már éreztem, hogy baj lesz még ebből. És Siegnek ott telt be a pohár, hogy leszajházott. Hirtelen felpattant, hogy még a szék is nagyot csattant. Persze most már az egész fogadó minket nézett, én meg nagyot sóhajtottam.
- Kérlek, hagyd, nem éri meg. Mondjon, amit csak akar, engem nem érdekel. – mondtam, ahogy felkeltem, és megérintettem a karját. Nem akartam, hogy miattam verekedésbe keveredjen, bár az erőviszonyokat látva inkább verés lett volna, mint verekedés, mert társam igen csak erőfölényben volt az ifjú falusival szemben. Majd hirtelen felkeltette érdeklődésemet a verseny. Ez jó lehetőségnek tartottam, hogy az ifjúnak kicsit letörjük a szarvát. Már csak meg kellett tudni mi a feladat. Majd hirtelen Sieg fordult felém kezeimet megfogva. Látszott rajta hogy fel van, dúlva, de én nyugtatólag rámosolyogtam.

- Már épp akartalak kérni rá. – mondtam egy kedves mosollyal. – Szerintem járjunk utána ennek a versenynek, kíváncsi vagyok rá. – tetem hozzá, ahogy biztatólag megszorítottam a kezeit.
avatar
Avis Schwarzritter
a Schwarzritter család tagja
a Schwarzritter család tagja

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2016. Dec. 27.
Age : 17
Tartózkodási hely : Mikor hol?

Karakter információ
Kaszt: Schwarzritter
Szint: 1.
Tapasztalat:
350/500  (350/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Avis & Siegbald - Több mint véletlen?

Témanyitás by Siegbald Esser on Hétf. Okt. 16, 2017 6:07 pm

- Én nem akartam fogni Csuszkát a megbízónak, mert sejtettem, hogy elhallgat fogságban. De ki vagyok én, hogy ellenkezzek azzal, akitől elég komoly összeget kapok az elvégzett munka fejébe? - nézek bele Avis szép szemébe, mint ha onnan ki tudnám olvasni a választ. Igazság szerint a gyönyörű íriszei rabjává válok, s képtelen vagyok máshová nézni. Ezen páratlan pillanatoknak akkor lesz vége, mikor egy fiatal falusi legény odalép hozzánk. Első gond ott kezdődik, hogy Avisnak nem adja meg a tiszteletet, sőt szinte levegőnek nézi. Ám én cseppet sem tűrhetem ezt a hozzáállást, s rögtön felkelek a helyemről. Fogalmam sincs, hogy tettemmel az egész terem figyelmét magunkra vonjuk. Mikor a vámpírnő megérintette a karom, akkor ránéztem és figyelmesen hallgattam szavait.
- Szerintem meg ügyeljen a nyelvére, mert sok bajt okozhat magára és háza népére. Ezen felül, te egyáltalán nem vagy az, aminek állított. - hangzik tőlem, de belül feldúlt vagyok. Ekkor előáll a legény egy versennyel, ahol megmérkőzhetünk egymással.
- Rendben, utána fogunk járni a versenynek. De ha mi jobb helyezést érünk el, akkor bocsánatot fogsz kérni tőle.
Ellenkező esetben egyértelmű, hogy nem kell semmi ilyesmit tennie. Mikor távozik a legény, akkor még utána nézek, hogy miként csatlakozik a többi fiatal korabelihez. Ekkor tűnik fel, hogy a bent levők szúrósan néznek rám, mert egy vámpír nő társaságában vagyok. Emellett tán a jelenet sem tetszett számunkra.
- Bocsáss meg, tán elvetettem itt a sulykot, de ha a versennyel tudlak kárpótolni, akkor szívesen alkotok veled egy csapatot. - fogom még mindig a kezét. Mikor rájövök, hogy így még sosem fogtam női kezet, akkor elengedem.
- Ami azt illeti, tudom már, hogy kitől kérdezzük meg a versenyt. Biztosan sokat tud róla. - gondolok itt Alfred bácsira, akitől jöttem. Jobban belegondolva kíváncsi leszek, hogy mit fog mondani, ha egy nővel térek vissza hozzá.
- Indulhatunk is, mert úgy vélem ezek a lesújtó tekintetek átdöfnek engem. Itt nem fognak szívesen látni engem. - sóhajtok egyet, majd kilépek az asztal mellé, s ott megvárom a vámpírnőt. Ha nincs ellenére, akkor úgy vezetem ki őt, mint egy úrhölgyet szokás. Pukkadozzanak a bentiek, egyáltalán nem érdekel. Ha kiértünk, akkor ott odasétálok a lovamhoz és bemutatom őt.
- Ő itt Lángvető, Dögvészt egy lótanyán hagytam. Nyugodt öregkort biztosítva a számára. - magyarázom, miközben a Avis végignézhet a tetőtől talpig fekete hátasomon. Fiatal állat, s ahogy észrevettem, akkor szeret vágtatni. Mikor megtörténik a bemutatkozás, akkor felszállok a hátára, majd megvárom újra az én társaságom. Elindulunk Alfréd bácsihoz a falu végéhez, de út közben látom, hogy terjed a hír Avisról. Sokan kijönnek a kapu elejibe, hogy megnézhessék a jelenséget, engem meg motyogva átkoznak, hogy cimborálok itt az ördöggel. Egy kellemes 5 perces poroszkálás után megérkezünk a célunkhoz. Előbb szállok le a lovamról, mint a női társaságom. Gondolok egyet és segítek neki Dunról lepattanni. Elkapom a derekánál, s tompítom a földre érést. Mikor így nagyon közel kerülünk egymáshoz, így én megszeppent arcot vágok, hogy mit képzelek én magamról?
avatar
Siegbald Esser
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota

Hozzászólások száma : 47
Join date : 2017. Sep. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Avis & Siegbald - Több mint véletlen?

Témanyitás by Avis Schwarzritter on Hétf. Okt. 16, 2017 7:25 pm

Láttam, hogy őt jobban feldühítette a fiú mint engem. De megtanultam elengedni fülem mellett a fülem mellett a rosszindulatú megjegyzéseket. Hisz ha mindenkinek lereagálnám, a nemtetszését, azért mert vámpír vagyok már lehet nem élnék. De örültem mikor próbált megvédeni. Én csak egy mosollyal konstatáltam, a fiúnak szánt figyelmeztetést. Nem emlékszem rá mikor védett meg bárki is utoljára, és ez jól esett. Éreztem, hogy mindenki minket figyelt igen csak csúnya pillantásokkal, de nem figyeltem rájuk hisz, Sieg velem volt. 
- Semmi baj, de még itt vagyok és te mellettem, el kell viselned a hasonló szövegeket. És örülök hogy egy csapatban indulhatunk. - mosolyogtam rá, és észre vettem hogy most ő is valamennyire zavarba jött, még ha annyira nem is látszott. 
- Megbízható az illető? Mármint nem fog halálra rémülve elszaladni ha meglát? - kérdeztem tőle, és éreztem ahogy a gyilkos pillantásoktól, hátamon futkos a hideg, valamint tarkóm bizserget. Tényleg nagyon nem kívánatos személy voltam, de reméltem még társam velem van addig nem mernek, megtámadni.
- Akkor menjünk, hát. Jobb lesz minél előbb indulni. - mondtam ahogy felvettem fekete köpenyem, és elindultunk a bejárat felé. Siegbald úrhölgy módjára bánt velem, ami meglepett de nem ellenkeztem. Miután baj nélkül kiértünk, láttam hogy egy korom fekete hátas áll lovam mellett ami meglepett. Az öregecske Dögvészre számítottam, de helyette egy fiatal,erőtől duzzadó jószág fogadott. Siegbald, nem is volt rest és elmondta, hogy Dögvész megérdemelt nyugdíjas éveit tölti, és eme fiatal patás vette át a helyét. 
- Nagyon szép jószág. Erősek a lábai, a nyaka és háta pedig nagyon izmos. - mondtam ahogy oda léptem a lóhoz és hagytam hogy megszaglásszon. - Mond csak cimbora szeretsz futni? - simítottam végig homlokán ahogy végig mértem, a lovat. - Remek választás, okos, éber és erős ló. - mondtam ahogy én is felszálltam lovamra. Nyugodtan haladtunk, de a hírek úgy terjedtek mint a villám. Sokan álltak a házak kapujában, hogy megbámuljanak. 
- Nem sok vámpír járhat errefelé. Sajnálom miattam te is célpont lettél, remélem nem haragszol érte. - néztem a jelenleg testőr módban működő Siegbaldra. Szerencsére hamar elértük az úti célunkat, és mielőtt leszállnék, fejemre húzom a csuklyát, és arcom elé emelem a sálat, hogy ne kapjon egyből szívbajt az illető. Közben társam derekamnál fogva lesegített a nyeregből, és úgy látszik nem csak én lepődtem meg a közelségtől. Enyhén kikerekedett szemekkel néztem fel rá, de egyáltalán nem zavart a közelsége és mikor észre vettem megszeppent arckifejezését elmosolyodtam. 
- Köszönöm. - csak ennyit mondtam neki mosolyogva. - Szóval itt lakik aki segíthet nekünk? - kérdeztem végül, kicsit zavartan. Valahogy nehezen szabadultam zöld tekintetétől, olyan áthatóak voltak a pillantásai.
avatar
Avis Schwarzritter
a Schwarzritter család tagja
a Schwarzritter család tagja

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2016. Dec. 27.
Age : 17
Tartózkodási hely : Mikor hol?

Karakter információ
Kaszt: Schwarzritter
Szint: 1.
Tapasztalat:
350/500  (350/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Avis & Siegbald - Több mint véletlen?

Témanyitás by Siegbald Esser Yesterday at 8:08 am

- Megbízható az illető, teljesen. Ám, hogy mit fog mondani rád, az egy másik kérdés. Merem remélni, hogy nem fog elküldeni minket magától. - magyarázom Avisnak, aztán mivel a szúrós, lenéző tekintetekből kezd elegem lenni, így a távozás mellett döntök. A társam követ engem, ami kifejezetten jó érzés számomra. Ő az első nő, aki mellettem van, míg az összes előbbiről egyáltalán nem ez volt a jellemző. Mindegyikhez külön jártam, egy-egy helyre. Az újdonság hatása pedig részegítő hatással van rám. Kiérünk végül a Daloló Keszegből, hogy végül bemutassam neki Lángvetőt, az új éjfekete, fiatal hátasom.
- Úgy beszélsz arról a lóról, mint ha engem ismernél. - somolyogtam rá, mikor megjegyezte, hogy mi mindene van ennek a jószágnak. Végül lóra szállás után elindulunk Alfred bácsihoz, hoy kikérdezzük a versennyel kapcsolatban. Utunk közben sok falusi nézi minden lépésünket.
- Nincs gond, ezt a falut, akkor távolról fogom kerülni. - nyugtatom, hogy nincsen gond egy szál sem. Annyi, de annyi település van északon. Megérkezünk a célpontunk házához, ahol nem tudni miért, de lesegítem őt a nyeregből, ami rögtön olyan helyzetbe sodor minket, amitől én megszeppenek. Nem teljesen így képzeltem el a lesegítést, de úgy tűnik, hogy Avis nem haragudott meg rám.
- Szívesen – kissé kábán ejtem ki ezt a szót, s mikor elengedem, akkor a szívem nagyon is zakatol. A kérdésére nem rögtön válaszolok.
- Itt lakik Alfred bácsi, akinek segítettem. - magyarázom, miközben a kiskapu máris nyílik és az említett személy lép ki rajta.
- Áhh te vagy az fiam? S látom te aztán hallgatsz öregre. Meglepő, hogy egy formás menyecske oldalán jöttél el hozzám. - mosolyog az idős falusi, látszik rajta, hogy régi szép emlékek törnek fel nála a felszínre.
- Én vagyok az, mert a lóversennyel kapcsolatban érdeklődnénk. Hogy és mint van? Ami pedig azt illeti, ő csupán a társam. - próbálom tagadni, de Alfred bácsi megrázza a fejét.
- Fiatal barátom, az én szemem nem tudod átverni. Látom nagyon jól, hogy mi folyik köztetek. - jegyzi meg, miközben elkezd gondolkozni a lóversennyel kapcsolatban. Én addig azon csodálkozom, hogy miért olyan biztos az öreg a dolgában? Rápillantok a mellettem álló nőre, s végignézek a szép vonásain. Mikor visszatér a tekintetem Alfred bácsira akkor egy mindentudó somolygás látható, mint ha csak azt mondaná: Pontosan erről beszélek.
- A lóverseny holnap kezdődik este innen a házamtól. Nem egynapos, hanem 4 napos. Először fel északra egy picit, aztán nyugat felé kell haladni, aztán délnyugat. Erdőkön és mezőkön keresztül egy megszabott útvonalon. A falu tulso vége a cél. Ha szeretnéd, akkor rajzolok neked valami térképet. - meséli el nekünk, de aztán felmerül benne a kérdés.
- S miért vagy kíváncsi erre a versenyre? - érdeklődik, mire én először hezitálok, de végül maradok az őszinteségnél.
- A fogadóban egy falusi legény hívott ki minket, mert a mellettem álló szép nő a vámpír fajból származik. Tán ez volt a célja, a kötözködés. Nem kell térkép, úgy vélem, hogy nélküle is megleszünk.
Alfred bácsi nagyokat pislog, nézi Avist rendesen. Egyáltalán nem válik ellenségessé. Én pedig míg türelmetlenül várok az öreg véleményére, addig én a kezemmel átkarolom finoman Avist, mintha csak védelmezésre szorulna.
- Hát édes fiam, én nem látok nagy különbségeket rajta. S nem ez a lényeg, hanem amit érzel iránta. - szól hozzánk, ami után mosolyog is ránk.
- Köszönünk mindent, nem zavarunk tovább. További szépeket. - köszönök el, mire Alfred bácsi csak int nekünk. Elengedem Avist, s Lángvetőhöz lépek. Felszállok rá, aztán így szólok a társamhoz.
- Holnap estig rengeteg idő van, mit szólnál, ha a közelben vernénk tanyát? Van egy kisebb erdőcske. - érdeklődöm, miközben a falusiak minket néznek távolról.  Ha igen a válasz, akkor rögtön megindulok az irányába. Ha kiérkezünk a faluból, akkor elfordulunk egy másik út felé, s hamarosan megérkezünk ahhoz a bizonyos erdőhöz. Ott leszállok a hátasomról, de ezúttal nem segítem le Avist, az előzőekből tanulva. Magamban gondolkozok, miközben a táborkészítésen ügyködök. Egyelőre szótlanul, de mikor a csend kínossá válni, akkor nyitom a számat.
- Avis, te mit gondolsz a lóversenyről? - közelebb lépek hozzá, s ha már kettesben vagyunk, akkor kihasználok a helyzetet, hogy színt valljak neki.
- S mit gondolsz rólunk? Mert én nagyon..nagyon kedvellek, s örülök annak, hogy itt vagy mellettem. S történjék bármi, én melletted állok. - mondom ki, ezzel egyetemben, ha már itt járunk, akkor a jobb tenyeremmel belesimítok Avis bal arcába. Tán lehet, hogy túlságosan hamar vallok színt előtte, de én nyílt lapokkal játszom.
avatar
Siegbald Esser
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota

Hozzászólások száma : 47
Join date : 2017. Sep. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Avis & Siegbald - Több mint véletlen?

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.