[Magánjáték]Lis és Gustav

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

[Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Elisabeth von Anhalt on Szer. Okt. 25, 2017 10:59 am

Látszik hogy az ősz javába megérkezett. Egyre nehezebben világosodott, és reggelente csípős hideg volt. Mikor elindultam otthonról, még javában sötét volt. Egy közeli kis faluba tartottam. Úgy hallottam, mostanában meggyűlt a bajuk, a vadállatokkal, hisz a vaddisznók széttúrták a földjeiket, így kevés volt a termény, ami megmaradt. És azt meg egy kisebb fosztogató banda vitte el. Nagyon rájárt a rúd a helyiekre, így oda küldtek, hogy amiben tudok segítsek nekik és hátha még a fosztogatók nyomaira is rátalálok. Úgy hogy nem is vesztegettem az időt. Hamar oda akartam érni, a faluba, hogy mielőbb nekifogjak a munkának. Néhány óra séta után, oda is értem, és a nap is felkelt végre. Ahogy beértem a faluba, látszott a fosztogatók támadása. Több ház leégett, az ajtók be voltak törve, és az emberek alig mertek előmerészkedni. Ahogy beakartam menni a helyi fogadóba hirtelen vasvillás parasztok vettek körül. 
- Mit akar itt? - mordult rám az egyik nagydarab férfi. Fekete köpenyem arcomat takarta és csak azt látták, hogy egy idegen érkezik a faluba. És a történtek után nem hibáztattam őket a bizalmatlanságért. 
- Hellenburgból jöttem, hogy segítsek nektek. És remélhetőleg a banditák nyomára akadok, akik kifosztottak titeket. - mondtam ahogy óvatosan hátra csúsztattam köpenyem csuklyáját. Látszott rajtuk hogy így sem bíztak bennem, de már nem tartottak veszélyesnek. Leengedték ''fegyvereiket'' és egymás között tanakodtak, mitévők legyenek. Végül megnyugodtak, és bementünk a fogadóba. Étellel és itallal kínáltak, de nem fogadtam el hisz alig volt nekik így is. Elmondták mi történt, és hogy merre mehettek a banditák. - Jól van először is kezdjük el a romok eltakarítását, és hozzuk rendbe a termőföldeket. alkonyatkor pedig néhány ember aki ért a vadászathoz jöjjön velem, és elkapjuk a dúvadakat. - mondtam ahogy felkeltem és köpenyemet letettem a székre az íjjal és a tegezzel együtt. Majd mindenki elindult, hogy nekilássunk a munkának, én is feltűrtem az ingujját és nem zavartattam magamat a piszkos munka miatt. Először a rengeteg égett és törött törmeléket tüntettük el.
avatar
Elisabeth von Anhalt
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2017. Oct. 22.
Tartózkodási hely : Hellenburg

Karakter információ
Kaszt: Íjász
Szint: 1.
Tapasztalat:
0/500  (0/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Gustav Engelberg on Szer. Okt. 25, 2017 12:17 pm

Miután Gustav oly sok hibát vétett a fővárosi Templom kárára, egyre több kötelező feladatot szabott rá a Plébános. Más városok kultúrájának megismerése, más Gyülekezetekben való vegyülés, ismerkedés, mások megsegítése és veszélyes küldetések, mint most ez is. Már a felkelő nap sugarai verdesték a távoli út porát, mikor Hősünk elérte a falu határát. Az Ősz nem kímélte fiatal Papunkat, barna kabátját szinte lepelként húzta magára, kalapja a szembe jövő erős fénytől védte szemeit, olykor megállt, hogy kezeire meleget leheljen. Végül megmakacsolta magát és belsőzsebébe nyúlt, sajnos más megoldást kell találnia saját maga felmelegítésére.
Egy lapos kulacs került elő, melynek szent auráját megragyogta a távolban egyre növekvő nap sugara, úgy érezte már annak kézben tartása melegséggel árasztja el testének minden zugát.
Hatalmasat húzott az üvegből, rövid sóhajokkal nyugtázta annak zamatos ízét, úgy itta, mint kiszáradt kalandor a vizet. Minek után az utolsó korty több, mint fele lecsurgott szája szélén, elégedett törölte meg arcát kabátjának ujjával.
~ Ez megteszi. Na nézzük, mivel állunk szemben. ~ gondolta magában, s ismét elindult a jobb időket is látott Falu irányába.
Már távolról is látszottak azon házak, melyekről ellentmondást nem tűrő fekete füst szállt szomorúan az ég felé, magával ragadva megannyi örömöt és emléket. Az egykoron valószínűleg büszkén álló falu most összetörve pihent a kis völgyben, várva a következő csapást, mely érheti, legyen az akár természeti vagy ember alkotta.
Mikor Gustav beért a faluba, az első kereszteződésnél széttárta kabátját ezzel láthatóvá téve kolláréját, mely Vörös ingje gallérjába volt betűrve, kezeit az ég felé emelte, egyik kezében míves sétabotja, másikban bibliája és úgy szólalt fel az őt gyanúsan méregető falusiak felé.
- Gyermekeim, kiket az Úr megannyi megpróbáltatás elé állított, elküldte hű követőjét, hogy utat mutasson nektek, ösvényt ebből a kietlen helyzetből. Áldás szálljék a kis falura és.. - akadt el a szava, miután valaki közbe szólt.
- Mi van a kezében? - kérdezte egy hang az egyik résnyire nyílt ablak mögül.
- Egy lapos üveg lehet? - jött a számonkérés az egyik sikátorból.
Bizony Papunk a biblia helyett itókáját emelte a magasba, ezzel teljesen megzavarva a falu lakosait, megilletődve tűrte be azt belső zsebébe, majd kereste ki ahelyett a bibliáját.
- Hosszú útról jöttem, hogy megáldjam eme békés falut és annak lakosságát. Erőt és kitartást asszonyoknak, bátorságot és hitet a férfiaknak, békét és megnyugvást az elhunytaknak. - szónokolt tovább, majd leengedte kezeit és fellapozta a bibliát.
- "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja. Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." //Jákob leveléből// - olvasta hangosan, majd felnézett a lakosokra.
- Ha elkérik felsőtöket, adjátok hát nadrágotok is, fogadjátok el sorsotok és ha kérnek, adjatok. Na de, ha valaki elvesz, az egy jól irányzott Isteni tökönrúgással jutalmaztatik! - Emelte fel a bibliát, majd egy határozott mozdulattal becsukta azt, s úgy várta az ovációt.
avatar
Gustav Engelberg
Felszentelt Pap
Felszentelt Pap

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2017. Sep. 28.

Karakter információ
Kaszt: Egyházi Pap
Szint: 1
Tapasztalat:
150/500  (150/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Elisabeth von Anhalt on Szer. Okt. 25, 2017 1:11 pm

Épp egy özvegy asszony és három gyermekének, házán dolgoztunk. Már látszott elkezdték újjáépíteni, de sok volt máshol is a teendő. Ahol tudtam besegítettem. A törmeléket hordtuk el, vagy épp segítettem a faanyag és kövek cipelésében. Mivel a gyerekek mindig útban voltak, a munkálatoknál, kitaláltam nekik egy kis játékot. Megkértem őket hogy a megmaradt deszkadarabokra rajzoljanak, a faszénnel. És úgy látszik sikeres volt az akció mert elmaradtak a morgolódások, és így biztos hogy egy gyerek sem sérül meg a munkálatok során. Épp a tetőszerkezeten álltam ás segítettem rögzíteni a gerendákat, mikor egy fura idegen jelent meg, és prédikálni kezdett, csakhogy egy laposüveggel a kezében, nem a bibliával. 
- Te jó ég. Északi egyház tagja. - morogta az egyik férfi ahogy folytatta a kopácsolást mellettem. Én is csak nagyot sóhajtottam, hisz kisebb gondunk is nagyobb volt az idegennél. És ahogy láttam, nagyobb veszélyt jelentett a boroshordókra, mint ránk. 
- Ez teljesen bolond. - mondtam ahogy a gerendán álltam és egy kötelet tartottam amivel felhúztuk a szükséges alapanyagokat. - Prédikálás helyett fogjon ásót és segítsen az embereknek! Több hasznuk van a munkából mint a beszédből. - kiáltottam le a tetőről. Többen is megálltak, valami szerszámmal a kezükben, és figyelték az idegen prédikátort. Közben lejöttem a tetőről. Nadrágomon és ingemen, több helyen korom és sár foltok tarkították, de ez a munkával járt ami nem zavart, ha be kellett piszkolni a kezeimet. Az emberek nem tettek semmit de sokukon látszott hogy nem látják szívesen. 
- Mi szél hozta délre, az Egyház egy tagját? - kérdeztem ahogy megtöröltem kezeimet. Úgy látszott a várt ováció elmaradt, hisz jelen pillanatban mindenki el volt foglalva fontosabb dolgokkal.
avatar
Elisabeth von Anhalt
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2017. Oct. 22.
Tartózkodási hely : Hellenburg

Karakter információ
Kaszt: Íjász
Szint: 1.
Tapasztalat:
0/500  (0/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Gustav Engelberg on Szer. Okt. 25, 2017 2:41 pm

Elmaradt az ováció, szúrós tekintetek szegeződtek a Papra, érezte ő magán, de nem hibáztatta őket. Ennyi megpróbáltatást követően hinni a legnehezebb dolog a világon. A válaszok sem maradtak el, úgy tűnt a sok kemény kötésű férfi között egy nő az, ki legnagyobbra nyitotta a száját.
~ Milyen világot élünk… ~ rázta meg fejét a Pap, majd eltette bibliáját, kezébe fogta sétabotját és úgy indult üdvözölni a tetőről érkező leányzót.
- Üdvözöllek drága Gyermekem. Üdvözöllek titeket falubeliek. A nevem Gustav Engelberg Tiszteletes. – kiáltott még mindig megjátszott örömmel, majd amint közelebb ért a lányhoz, meghajolt előtte és leemelte kalapját, ezzel is kifejezvén rossz fogadtatása ellenére tiszteletét.
- Azért vagyok itt, mert az Egyház nem hagyja cserben egyetlen bárányát sem a szükség órájában. - válaszolt mosolyogva, majd amikor jobban megnézte magának a leányzót, felismerte, hogy a kosz és sár alatt egy igen kellemes megjelenésű önjelölt szónok rajzolódott ki a habókos Pap előtt.
- De a megjelenésem ne zavarjon meg, mint ahogy én sem veszem komolyan a fogadtatást. Segíteni jöttem, nem csak prédikálni. – mondta, majd választ nem várva folytatta.
- Egyébként pedig az embereknek hitet kell adni, hitet, hogy amit most építenek falat, azt nem bontja le ismét a gonosz, hogy amit elejtenek vadat, nem ragadja el egy nagyobb állat. - fejezte be mondandóját.
- Önben kit tisztelhetek rászorulók szépséges megsegítője? – kérdezte végül, közben felmérve a károkat.
avatar
Gustav Engelberg
Felszentelt Pap
Felszentelt Pap

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2017. Sep. 28.

Karakter információ
Kaszt: Egyházi Pap
Szint: 1
Tapasztalat:
150/500  (150/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Elisabeth von Anhalt on Szer. Okt. 25, 2017 3:31 pm

Ahogy lejöttem a tetőről, és oda mentem az idegenhez. Aki rögtön be is mutatkozott. És nem csalódtunk, tényleg egy pap volt. Mindenki feszülten figyelt, de nem a prédikációra. Inkább azon tanakodtak, hogy tüntessék el. Teljesen megértettem őket, nekem sem volt szimpatikus a figura, és hogy pap volt még egy lapáttal tett rá. 
- Mint említettem, ide nem szavak kellenek Tiszteletes, hanem kemény munka, amivel talpra lehet állítani ezt a falut. Sajnos a hitből nem élnek meg ezek az emberek. - mondtam ahogy közelebb jött és meghajolt előttem. 
- Miért nem ezzel kezdte Tiszteletes! Ha segíteni akar, van itt munka bőven. - hallottam egy mély hangot, és a kis falu vezetője oda dobott nekem egy ásót, amit sikerült elkapnom, és jót mosolyogtam. 
- Hallotta, ha segíteni akar csak rajta, jut elég munka mindenkinek. - mondtam mosolyogva, ahogy a földbe szúrtam a szerszámot. A falusiak jót nevettek, én meg visszaindultam, hogy folytassam a munkát. - Elisabeth Mirella von Anhalt vagyok, Hellenburgi zsoldos. - mondtam visszafordulva, ahogy oldalra kitárt kezekkel meghajoltam én is. Nagyon nem volt ínyemre a jelenléte de nem adott okot arra hogy elűzzük. És majd a falu vezetője eldönti meddig óhajtja vendégül látni. És ennyivel le is tudtam. Mihamarabb folytattuk a munkát annál jobban jártunk. És legalább az idő is haladt. Ahogy haladt a nap az idő is úgy melegedett, és egyre jobban meglátszott a munka is a falun, hisz legalább a törmeléket eltakarítottuk, és néhány épületen látszódtak a javítások nyomai. Az emberek hangulata is változott a munka előrehaladtával, és kevésbé voltak haragosak. Hirtelen, a asszonyok elkiáltották magukat hogy kész az ebéd, és a gyerekek meg az emberek is elindultak, hogy egyenek végre. Én meg addig a közeli patakpartra mentem egy vödörrel, hogy hozzak vizet az embereknek, és kicsit rendbe szedjem magamat.
avatar
Elisabeth von Anhalt
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2017. Oct. 22.
Tartózkodási hely : Hellenburg

Karakter információ
Kaszt: Íjász
Szint: 1.
Tapasztalat:
0/500  (0/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Gustav Engelberg on Szer. Okt. 25, 2017 11:34 pm

Gustav nem értette a falu ellenszenvét, lehet talán, előző gondolata nyert igazságot, vagyis, hogy ennyi tragédia után nem szívesen gondolnak olyan bálványokra, kik jót ígérnek, követőiket pedig pont emiatt nem látják szívesen. Az is lehet, hogy a laposüveg felmutatása volt rossz döntés, de nem gondolhatják komolyan, hogy egy felkent Tiszteletes nem iszik néha egy kis alkoholt, jó persze, ő nem néha iszik, de az Úr megmondta neki, ebben bűn nincs, míg nem okoz vele anyagi és lelki kárt. A misebor ereje a hitnek, erőt és kitartást ad, felszabadulnak az eddig sötétségként lappangó gondolatok, őszintévé teszi az embert és jó kedvűvé, ebben miféle bűn honolhat? Az emberek bűnéért nem az ital felel, hanem maga az ember.
~ Azt hiszik, büdös nekem a munka? ~ Hőkölt meg a férfi, mikor elé szúrt Elisabeth egy ásót. Persze, nem tudhatják, hogy ő csak két éve hirdeti az igét, előtte viszont az utca nevelte, járt napszámba, hogy legyen pénze esténként megrendezett kártyazsugákra, meg tudja hívni a hölgyeket egy italra és persze hogy ő is jól érezze magát.
- Feleim, ameddig megvetitek jelenlétem, kénytelen leszek ezen ásó társaságában megmutatni, nem csak a szám nagy, de a szívem is, melyet az Úr vezetett közétek. - válaszolta, majd meghajolt ismét a lány előtt.
~ Zsoldos...nem azért jött ide, hogy a falut rendbe szedje..., azért van itt, amiért én. ~ Gondolta magában a férfi, majd megvonta a vállát és a röhögések közepette elvonult egy a félig az útra leomlott fal eltakarítását eszközölni. Nem várt segítséget, sőt, elviselte a falusiak gúnyos megjegyzéseit is, Gustav mosolyogva felnézett az égre és bólintott egy nagyot.
~ Legyen meg a te akaratod. ~ jegyezte meg az Úr felé, majd beleszúrta a földbe az ásót. Levette kabátját és fekete mellényét, ezeket ráakasztotta az ásóra, kalapjával együtt. Kért egy taligát és a törmelékhegy mellé állította, hogy először a nagyobb darabokat takarítsa el az útból, úgy az ásó is majd könnyebben utat tör magának. Kezdetben fázott kicsit, de a munka hamar felmelegítette testét, az idő is javulni látszott, ezen évszak sajátja, hogy az esték, reggelek hidegek, a nappalok tűrhetően melegek.
- Azt a darabot se hagyja ki Atyám! - kiáltott egy falusi, jóízűen nevetve rajta.
- Nézzük, mekkora darabot képes megemelni egy Szent ember? - szólt közbe egy másik. Gustavot azonban ez nem zavarta, kocsmai fricskákhoz szokott ő hozzá, keményebb szólásokhoz, ez a munkásságának hátulütője, nem mindenhol szeretik őket. Ezek a férfiak pedig a kemény munkához szoktak, ima helyett többet dolgoztak, hogy jó legyen a termés. Nincs mese, bizonyítani és tűrnie kell az ifjúnak.
Ahogy kezdte átizzadni ruházatát, azért láthatóvá vált szálkás felsőteste, ha a pocakja nem rondította volna el a látképet, még igazán deltásnak is lehetett volna mondani alakját. Amint tele lett a taliga, megfogta és eltolta azt az útból, így haladt szép folyamatosan. Néha a gyerekek körbe ugrálták, és egy gúnyos mondókával tették "szebbé" az Atya napját, sőt az egyik gyermek még a kalapját is felpróbálta.
Gustav pedig csak mosolyogva tűrte a megaláztatást, már csak azért is megmutatja, nem elkényeztetett apa kedvence ő. Pihenésképpen néha odaballagott a kabátjához, a kulacsból ivott egy keveset, hogy az melegen és fitten tartsa, sokszor ezért is megszólták őt.
Mikor szóltak, hogy kész az ebéd, felnézett Papunk és nagyot nyelt, végül elmosolyodott és ismét ásót ragadott.
~ Ez a te próbatételed Gustav, az Öreg akarata. Bizonyítani kell, hogy aztán segíthess a falun. ~ gondolta magában, majd mikor a falusiak elkezdtek gyülekezni az asztalok köré, Papunk folytatva a munkát a gyerekek által énekelt mondókába kezdett, ezzel szórakoztatta magát.
avatar
Gustav Engelberg
Felszentelt Pap
Felszentelt Pap

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2017. Sep. 28.

Karakter információ
Kaszt: Egyházi Pap
Szint: 1
Tapasztalat:
150/500  (150/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Elisabeth von Anhalt on Csüt. Okt. 26, 2017 11:59 am

Láttam ahogy nekiállt dolgozni az Atya is. Nem hittem volna hogy így fogja tűrni a a falusiak gúnyolódását, de el kellett ismernem, szó nélkül megcsinálta amit kellett. Órákon át dolgozott mindenki, csak néha hallottam mikor a papot, megszólják valamivel, vagy épp a gyerekek gúnyolódtak, rajta. Én leereszkedtem egy kötélen szép nyugodtan, mikor majdnem kész volt a tetőszerkezet, és két gyerek mögé álltam akik épp valami mondókát mondtak, de hirtelen megragadtam a fülüket, ahogy kicsit megcsavartam nekik. 
- Már mondtam nektek, hogy tűnés innen, mert megsérülhettek. És ez a többi suhancnak is szól, irány vissza édesanyátok hoz világos? - szóltam rájuk mire a gyerekek a fogadó irányába rohantak, és a két jómadarat, is elengedtem, és ők is elrohantak.  - Sajnálom, a kölykök gúnyolódását. - mondtam majd mikor az asszonyok szóltak hogy elkészült az ebéd, én csak fogtam egy vödröt, és lesétáltam a közeli patakhoz. Megtöltöttem a vödröt vízzel hogy vigyek az embereknek, közben azért kicsit rendbe szedtem magamat én is. Meg jól esett a hideg víz ahogy kissé lehűtött. Egy ideig ott ücsörögtem a parton, majd visszaindultam. De azt láttam még az emberek esznek a pap még mindig dolgozott. Ez nagyon meglepett és a fejemben egy hangocska, hogy illene bocsánatot kérni. Én meg nagyot sóhajtva odamentem az asszonyokhoz, és átadtam, nekik a vödör vizet, majd elvettem egy palackot az asztalról, meg egy tálra raktam némi sült húst és oda mentem a férfihoz. 
- Atyám itt az ideje, hogy pihenjen, hosszú még a nap. - mondtam ahogy megálltam mögötte, és felé nyújtottam a palackot, meg a tálat. - Őszintén szólva tartozom egy bocsánatkéréssel. Nem gondoltam volna, hogy képes lesz elviselni, eme bánásmódot. 
avatar
Elisabeth von Anhalt
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2017. Oct. 22.
Tartózkodási hely : Hellenburg

Karakter információ
Kaszt: Íjász
Szint: 1.
Tapasztalat:
0/500  (0/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Gustav Engelberg on Csüt. Okt. 26, 2017 1:39 pm

Gustav nem foglalkozott az emberek zsörtölődésével, még a gyerekek sem zavarták, igaz nem igen értett a gyerekek nyelvén, érthető, hiszen még ő is csak 28 éves, mikor Elisabeth elcibálta a rosszcsontokat és sajnálkozni kezdett a nevükben, Gustav felemelte fejét a munkából és rámosolyodott a lányra.
- Ne tedd Gyermekem. Nézz körbe. Napokig, talán hetekig ezek az emberek sírtak, szitkozódtak, átkozódtak, semmi örömük nem lehetett az utóbbi időben. Azzal, hogy rajtam gúnyolódnak, együtt nevetnek, összefogtak a segítségeddel egy nagyobb ügyért, melegséget hoz mindenki szívébe. Ezek a gyerekek is, mikor nevethettek ilyen önfeledten utoljára? Ha én vagyok a célpont, ám legyen, büszkén viselem, ha ezzel a falusiak, még ha csak egy kicsit is, de ismét mosolyognak. - válaszolt kedvesen, majd összeérintette tenyereit.
- "Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a dicsőség Lelke, vagyis az Isten Lelke lebeg fölöttetek." - tette még hozzá, majd kezébe vette ismét ásóját.
- Minden rendben Szépséges Elizabeth, köszönöm. - válaszolt fejet hajtva, majd folytatta a munkát.
Nem rossz ember ő, és ezt mindenki tudta a főváros azon részében, ahol ő lakott. Lehet, hogy kocsmatöltelék, lehet hogy kártyás és nőcsábász, de a szíve mindig a helyén volt. Kártyán szerzett pénzének egy részét általában elmúlatta, másik részét pedig rászorulóknak adományozta. Rengetegszer védett meg védteleneket, sokszor hagyták őt helyben, mert kiált egy nemesebb ügyért. Mondták sokan már, hogy ő ritka fajta Pap, talán nincs párja a vidéken és nem csak jó értelemben.
Nem telhetett el sok idő, mikor ismét a Zsoldos Hölgy szakította félbe őt, elterelve figyelmét munkájáról, amit persze nem bánt, öröm szívének, ha egy ilyen kellemes teremtés szólítja meg.
Felnézett az égre, vajmi kevés időjós képességét felhasználva megállapította, hogy bizony az ebédidő már elmúlt, majd megtörölte homlokát.
- Köszönöm kedves Elisabeth, de nem tartozik itt senki bocsánatkéréssel. - válaszolt legyintve, majd nagyot húzott boros kulacsából.
- Minden viccnek van alapja. Sajnos az Egyház sokszor nem úgy segít, ahogy kellene és valóban, sok ott a semmirekellő. - nevetett őszintén, ahogy néhány testvére eszébe jutott, na ők bizony tényleg nem bírták volna ezt a fajta munkát.
- Rosszabb bánásmódhoz szoktam, meg aztán, tetszett a gyerekek mondókája. Egész fülbemászó. - mosolygott, majd elvette a lánytól a tálat és elindult az asztalok felé, remélve, hogy Elisabeth követi. Lehet ismét megszidják őt, elzavarják, de szeretné átadni azt az üzenetet, amit igenis a legrosszabb időkben kellene elfogadniuk az embereknek. A hitet...
- Gyermekeim, mielőtt hozzálátnánk az ételhez, szeretném megköszönni, hogy megosztjátok velem is. Engedjétek meg, hogy áldást mondjak. - lépett egy asztalfőhöz, majd lerakta tányérját és kezeit a két mellette ülő felé fordította. Nem várta, hogy elfogadják, azt sem várta el, hogy mindenki megfogja egymás kezét, mint amit ilyenkor szoktak tenni, csak egy kis hitet akart a lakosok szívébe ültetni.
- Tudom, nem könnyű az, amin az utóbbi időben átestetek Testvéreim. Azonban, mind itt vagyunk. Lerombolták házatok, leégették otthonaitok, de ti, itt vagytok, hogy újrakezdhessetek. Tudom, az Úr is tudja, hogy MINDIG fel fogtok állni és ha kell mindig újrakezdtek. Érjen bármilyen megpróbáltatás, történjék bármi, Ti itt vagytok. Reményt adtok azoknak, kiknek elhunyt hozzátartozójuk, segítséget adtok az árváknak, kik elvesztették szüleiket, otthont varázsoltok azoknak, kik feje fölül eltűnt a biztonságot nyújtó tető. Ha az Úrban nem hisztek többé, higgyetek hát magatokban, meglátjátok Feleim, az Úr nem fordít nektek hátat, mint ahogy én sem fogok és a drága Elizabeth sem. Ennyi megpróbáltatás után is van étel az asztalon, hála az asszonyok keze munkájának, a férfiak kitartó, Földön töltött hosszú óráinak és az Úrnak, hogy van mit újraépíteni, hogy van miért újrakezdeni. Egyetek hát büszkén Gyermekeim, emelem poharam... - itt megállt és elővette laposüvegét... - szóval...emelem poharam rátok bátor, erős, büszke férfiak és nők. Áldjon meg az Úr bennőtöket. Jó étvágyat. Ámen. - mondta, majd beleivott az üvegbe, felemelte tányérját és keresett magának egy nagyobb kődarabot, hogy azon fejezze be az ebédjét, miközben még mindig a gyermekek mondókáját dúdolgatta:

"Borvirág, borvirág, Papunknak milyen a világ,
a munkát nem bírja, de iszik amíg lát.
Zöld a fű, és kék az ég
A pap már berúgott rég."
avatar
Gustav Engelberg
Felszentelt Pap
Felszentelt Pap

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2017. Sep. 28.

Karakter információ
Kaszt: Egyházi Pap
Szint: 1
Tapasztalat:
150/500  (150/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Elisabeth von Anhalt on Csüt. Okt. 26, 2017 3:13 pm

Mikor elzavartam a gyerekeket, és igaza volt a papnak, de nem szerettem ha olyanon gúnyolódtak aki dolgozik. 
- Igaza van Atyám, de tanuljanak csak jó modort, az ifjak, ha valaki igen is keményen képes dolgozni, nem illik vele gúnyolódni. - mondtam majd otthagytam. Még az emberek elmentek enni én lementem a patakpartra. Megtölteni a vödröt vízzel, meg magamat rendbe szedni, de leginkább csak a parton gondolkodtam. Ha tovább maradok, a fosztogatók, messze juthatnak de nem hagyhatom itt a falusiakat. Szükség van a segítségre. Gondolkodtam a parton majd visszaindultam. Láttam, hogy Gustav még mindig dolgozik, így vittem neki ételt és italt. 
- Igen, sajnos néha a szó nem elég, tenni is kell azért, hogy előre jussunk. - mondtam majd kíváncsian figyeltem, ahogy oda ment az asztalhoz. Én is követtem, de kicsit távolabb tőlük megálltam egy szekér mellett. Egyáltalán nem zavarták el, és egy szót sem szóltak. Belátták hogy ő nem azok közé tartozik akiknek csak a szája jár.
- Atyám várjon egy percet nincs itt mindenki. - Szólalt meg egy idősebb nő, majd oda jött hozzám és megragadta a kezemet. Nekem nem igazán volt kenyerem az imádság. De kénytelen voltam én is oda menni, és csöndben végig hallgattam, amit a fiatal pap mondott. Meglepődtem mikor engem is megemlített, a szentbeszédben. Majd mikor elvonult én fogtam egy -egy poharat és megtöltöttem, borral majd oda mentem hozzá. 
- Szép beszéd. - mondtam ahogy leültem nem messze tőle. - Látja, mivel megmutatta a falusiaknak, hogy mire képes elfogadják magát. És az idő előrehaladtával, ahogy a romok eltűnnek, a házak pedig kezdenek formát ölteni, a hangulatuk is változik. - mondtam ahogy átnyújtottam neki az egyik poharat. - Fogyóban lehet már az a flaska. - mondtam egy félmosollyal. Közben a falusiakat figyeltem, ahogy beszélgettek és nevetgéltek. Jó volt hallani a vidámságukat. - Tudja, eredetileg azért küldtek hogy elkapjam a banditákat, de nem bírtam megállni hogy ne segítsek nekik. Szükségük volt valakire aki felrázza őket. De úgy látszik nem én voltam a nagyobb segítség. - mondtam nyugodtan.
avatar
Elisabeth von Anhalt
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2017. Oct. 22.
Tartózkodási hely : Hellenburg

Karakter információ
Kaszt: Íjász
Szint: 1.
Tapasztalat:
0/500  (0/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Gustav Engelberg on Csüt. Okt. 26, 2017 6:03 pm

Mindenki neki kezdett az ebédnek, bár már nem lepődött meg, de szerencsére nem zavarták el az asztaltól. Hiszen ők az Úrban, csak az Egyházban nem...Gustav meg is érti.
Ezen elmélkedett, mikor Elisabeth letáborozott mellé és átnyújtott neki egy pohárt bort. Próbálta türtőztetni magát, komor arccal köszönte meg az italt, legszívesebben örömében felsóhajtott volna, ugyanis ő a szent beszéd alatt már csak imitálta az ivást és reménykedett benne, hogy pár csepp azért kicsurog még a flaskából.
- Köszönöm. - bólintott a férfi a lány nagyvonalú gesztusára és a beszédének dicséretére, majd még mielőtt leült volna kezével a tőle nem messze lévő törmelékdarabra mutatott, jelezve ezzel, ajándékozza meg őt társaságával.
- Őszinte leszek, megértem a reakciójukat, miután megláttak engem. Az Egyház valóban prédikálni küldött ide, reményt és erőt adni a falusiaknak. Magam sem értem, miért nem Kereszteseket küldtek. - morfondírozott a férfi fintorogva.
- Azonban nem tudom megállni, ha ártatlanokat és gyengéket bántanak. Az Úr nem jöhet le minden egyes söpredékhez külön leszámolni egy-egy pofont, ezért választott ki magának engem. - emelte poharát magasra, majd jó nagyot kortyolt bele.
- Szép dolog volt, amit tettél Lányom. Nem sok Zsoldos, vagy fegyverhordozó cselekedett volna ugyanígy. De kérlek, hívj csak Gustavnak, hagyjuk az Egyházi formaságokat. - válaszolt mosolyogva, mikor a lány küldetéséről beszélt.
- Na de biztos vagyok benne, hogy nem a Gyerekek mondókáját dúdoltad magadban a parton. Van már terved? Tudunk részleteket? Kik lehetnek és hányan túrják fel a szomszédos településeket? - kérdezte megkomolyodva.
avatar
Gustav Engelberg
Felszentelt Pap
Felszentelt Pap

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2017. Sep. 28.

Karakter információ
Kaszt: Egyházi Pap
Szint: 1
Tapasztalat:
150/500  (150/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Elisabeth von Anhalt on Csüt. Okt. 26, 2017 6:41 pm

- Bocsásson meg Atyám, de én nem hiszek az Úrban. Túl sok mindent vettek már el tőlem, és a családomtól, hogy nem vagyok már képes hinni. - mondtam nyugodtan mikor újra és újra kitért a teremtőre. Nem zavart hisz neki ez a dolga, de így ő is tudhatja most már nálam felesleges a szentbeszéd. Én már veszett fejsze nyele vagyok, főleg az Úrral kapcsolatban. 
- Sose hagytam annyiban ha a gyengébbeket bántották, miért most kezdeném el? - kérdeztem kíváncsian, majd csak rásandítottam. - Tényleg más vagy mint a többi prédikáló pap. - mondtam egy újabb félmosollyal ami azonnal lehervadt, mikor rátértünk, a fosztogatókra. 
- Egyenlőre nem sokat tudok. Az esti vadászat után indulok a keresésükre. Annyit mondtak, a falusiak, hogy úgy hét - nyolc ember lehetett. És ha a közelben tanyáznak, megtalálom őket. - mondtam nyugodtan ahogy az égre néztem. - De a falunak előbb nagyobb szüksége van az élelemre. Csak azután indulhatok, el innen. 
avatar
Elisabeth von Anhalt
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2017. Oct. 22.
Tartózkodási hely : Hellenburg

Karakter információ
Kaszt: Íjász
Szint: 1.
Tapasztalat:
0/500  (0/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Gustav Engelberg on Pént. Okt. 27, 2017 5:17 pm

- Elég, ha hiszel magadban Szépséges Elizabeth, és ha akarod ha nem, az Úr is megsegít. - prédikálta Gustav, majd miután befejezte az ebédet a távolba meredt. Elmélkedni kezdett, szinte nem is reagált a lány azon mondatára, hogy ő más mint a többi Pap. Na igen, nem is ő akart beállni az általa oly sokat gyűlölt Egyház soraiba, de édesapja utolsó kérésének akart ezzel eleget tenni. Az embereknek eddig is segített, az Úrral nem volt baja, s miután az megmutatta neki egy látomásban életcálját, más megvilágításban látja ezt az egész vallásosdit.
- Mi lenne, ha nem indulnánk utánuk? - kérdezte félbeszakítva Önnön gondolatmenetét, miután ötlete támadt.
- A nép biztosan bosszúra éhes...és hát Drága Gyermekem, valljuk meg, nem a mi háborúnk ez, hanem a falusiaké, adjuk meg nekik a bosszú lehetőségét. - magyarázta neki, remélve, hogy már elég volt ennyi is ahhoz, hogy megértse mondandójának lényegét.
- Jó sok erős férfi és asszony van itt, hazai környezetben, családjukat védve még erősebbé válnak. Egy belevaló Zsoldos lány és egy Kemény kötésű Pap segítségével visszavághatnának. Csalogassuk őket ide vissza, egy jól előkészített Faluba? - fordította felé tekintetét, arcán olyan mosoly húzódott végig, hogy még az Úr is zavarba jött volna annak láttán.
- Legalább a gyerekek új mondókát találhatnának ki. - tette hozzá mosolyogva, ahogy a távolban látta az étkezést befejező kis csibészeket futkározni a fűben.
avatar
Gustav Engelberg
Felszentelt Pap
Felszentelt Pap

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2017. Sep. 28.

Karakter információ
Kaszt: Egyházi Pap
Szint: 1
Tapasztalat:
150/500  (150/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Elisabeth von Anhalt on Vas. Okt. 29, 2017 12:51 am

Csak megingattam a fejemet, mikor megint azzal jött, hogy az Úr így is úgy is megsegít. Ahogy gondolkodtam, kezeim közt ide oda forgattam a poharat. Közben a falusiakat figyeltem, hogy hiába sok van még hátra a falu rendbehozatalától, még is sokkal vidámabbak voltak. Majd hirtelen meghallottam amit mondott. Először nem értettem mire is céloz. 
- Az lehet, hogy bosszúra szomjaznak, de túl sok a gyerek, és az idős ember. És nincs elég búvóhelyünk, amúgy is ez az én feladatom lenne, hogy elintézzem a banditákat. - mondtam, de még is elgondolkodtam az ötletén. Ahogy egyik lábamat felhúztam, és megtámasztottam a kövön min ültem térdemre helyeztem kinyújtva bal karom és továbbra is a poharat szorongattam, de ide oda billegtettem, vigyázva ki ne öntsem a bort. A hátamon futkosott a hideg mosolyától, és nem tudtam pontosan miért de nem tetszett. Ezért próbáltam nem rá figyelni hanem a fejemben kialakuló ötletre. Talán, az erdőben elrejthetnénk azokat kik nem képesek harcolni. A falut meg különböző csapdákkal meglehetne erősíteni. Árkok, vermek, kötélcsapdák, és a sok félkész vagy épp még romos ház remek, helyek arra hogy becsalogatva elkapjuk őket. Talán, tényleg csak talán be is válhat. Ennek a papnak tényleg több a sütnivalója mint hittem. Lehet még nem itta el az eszét, annyira? Gondolkodtam magamban, rápillantottam. 
- És még is mennyire keménykötésű az a pap és hol találom? - kérdeztem tőle mintha valaki mást vártam volna, csak hogy hecceljem egy kicsit. Közben azt figyeltem, a gyerekek, hogy rohangáltak a fűben, ezzel terelve a figyelmemet, nehogy elnevessem magamat. De tényleg jó volt látni mennyire vidámak, és a szél messze vitte kacagásukat. 
- Na, igen, lehet nem ártan egy új mondóka a papbácsiról. "Borvirág, borvirág, Papunknak milyen a világ, a munkát nem bírja, de iszik amíg lát. Zöld a fű, és kék az ég. A pap már berúgott rég." - daloltam halkan ahogy rá sandítottam de ezt már én sem bírtam nevetés nélkül és még én is halkan felkacagtam. 
- A tervet illetve meg tényleg megfontolandó. Lehet tényleg jobb lesz ismerős terepen megküzdeni velük. A vadászat után beszélnünk kéne a falu vezetőjével. Az ő beleegyezése nélkül, nem tehetjük ki veszélynek az embereket. - mondtam ahogy megittam a maradék italomat. - De addig is vár minket a munka úgy hogy talpra Gustav atya. - tettem hozzá és vissza vittem a poharakat meg az edényt és mindenki újra nekilátott dolgozni, most már jobb kedvel mint a nap kezdetén.
avatar
Elisabeth von Anhalt
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2017. Oct. 22.
Tartózkodási hely : Hellenburg

Karakter információ
Kaszt: Íjász
Szint: 1.
Tapasztalat:
0/500  (0/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Gustav Engelberg on Vas. Okt. 29, 2017 2:31 am

A férfi maga elé nézve gondolkozott el Elis válaszán, miszerint veszélynek tennék ki a gyerekeket és időseket. Az a baj, hogy a rablók ezt nem vették figyelembe és ezután sem fogja senki, aki a falu vesztét akarja. De megérti a nő érzéseit, ketten viszont lehet kevesek lesznek 7-8 bandita ellen. Éppen meg akarta kérdezni, hogy akkor van-e ötlete arra, hogyan találják meg őket, de ekkor a hölgy megelőzte őt a csend megtörésével, majd jó nagy fricskát hint oda a férfinak.
- Nem a templomokban Lányom, az biztos. - mosolygott Gustav, jelezve, hogy érti ő a viccet, majd szemeit becsukva hallgatta a gyerekek mondókáját Elisabeth előadásában.
- Ritmusosabb, az egyszer biztos.  - ringott a feje a dallamra, kicsit megjátszott örömmel, na de csak azért, hogy az előadás részeként eljátsza a boldogot, a dalocska főszereplőjét.
- Rendben, legyen így Szépséges Elisabeth. Vadásszunk, aztán beszélgetünk.  - mosolygott, majd ő maga is megitta a maradék bort, ami a poharában volt és a földbe szúrt ásó segítségével feltápászkodott.
- Folytassuk akkor. - tette hozzá, majd visszaballagott az utat beborító törmelékhegy oldalához, hogy ott folytassa a munkát, ahol abbahagyta.
avatar
Gustav Engelberg
Felszentelt Pap
Felszentelt Pap

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2017. Sep. 28.

Karakter információ
Kaszt: Egyházi Pap
Szint: 1
Tapasztalat:
150/500  (150/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Elisabeth von Anhalt on Vas. Nov. 05, 2017 3:11 pm

Szerencsére vette a viccet és egyből válaszolt is rá. Én csak elnevettem magam, majd én is el énekeltem a kis mondókát mit a gyerekek találtak ki neki. Látszólag tetszett neki, de tudtam ez csak szerep. Majd mindketten vissza indultunk hogy folytassuk a munkánkat, hisz még koránt sem ért véget a nap. 
[...]
Késő délután, négy vadásszal, és pár emberrel, akik a kutyákkal fogják felénk terelni, a vadakat, mi pedig az íjakkal elállók leszünk, hogy minél többet tudjunk kilőni. Nem igazán örültem, hogy pont felénk fogják terelni a vaddisznókat, hisz legutoljára, mikor egy ilyen döggel találkoztam, órákra egy fán ragadtam, de legalább most fegyver is van nálam jobbak az esélyek. 
- Van kedve hajtó lenni Atyám? Elég termetes magát biztos nem fogják megtámadni a disznók. Jobban féltem a kisasszonyt. Nagyon könnyű célpont lesz. - mondta az öreg vadász ember, ahogy a szekér mellett álltunk. Majd felültünk mind a szekérre, és elindultunk az erdő felé. 
- Engem csak ne féltsen még nálam az íjam. Nincs olyan helyzet amiből ne keverednék ki vele.  - mondtam nyugodtan. Nem telt bele sok idő, hogy elérjük az erdőt, és elkezdjük keresni a vadösvényeket. A vadászok jól értettek a nyomokhoz, így figyeltem, hátha tanulok is valamit. Mivel külön váltunk a kutyásoktól, bármikor várható volt hogy felbukkannak, a zsákmánynak valók. Messziről lehetett hallani a kutyák vad csaholását, meg az emberek kiabálásait. Mind készen voltunk, de egyenlőre csak néhány róka és őz szaladt elénk, meglátva minket pedig riadtan tértek ki oldalra. De hirtelen éktelen visításokat és mély röfögéseket lehetett hallani. A vaddisznócsorda is megindult felénk végre. A vadászok rögtön fejenként egyet kilőttek, ahogy én is, de beigazolódott az öreg gyanúja és felém indult meg az egyik nagyobb példány. Rögtön egy újabb nyilat húztam elő és oldalra kiugorva a malac után fordultam, és sikerült tarkón lőni az állatot ami pár lépés után azonnal összeesett. Sajnos a többinek sikerült megúsznia, a dolgot, így öt malaccal térhetünk vissza a faluba és nem sokkal később a kutyákkal is megérkeztek a hajtók.
avatar
Elisabeth von Anhalt
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2017. Oct. 22.
Tartózkodási hely : Hellenburg

Karakter információ
Kaszt: Íjász
Szint: 1.
Tapasztalat:
0/500  (0/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Gustav Engelberg on Kedd Nov. 14, 2017 2:03 am

Miután a nap a dolgozó emberek feje felett már jócskán áthaladt, a férfiak elkezdtek szedelőzködni, elővették fegyvereiket, készítették vadászkutyáikat. Gustav sem volt rest, magára öltötte ruházatát, ásóját belemélyesztette a földbe és elindult ő is a készülődő tömeg felé.
- Az Úr velünk lesz ma, úgy érzem, Gyermekem. Este is disznókat kell hajkurászni, legalább gyakorlok rá most a délutáni órákban is. - mosolygott a férfi, rákacsintva Elisabethre, célozva ezzel tervezgetett esti embervadászatukra. Bár mosolyogva nyugtázta a zsoldosnő szavait, ő is legyintett az aggodalmaskodó férfi felé.
- A hölgy jobban bánik a fegyverrel, mint én a szavakkal Gyermekem, inkább attól félek, még a végén engem is malacnak néz. - nevetett megfogva jókora hordó pocakját, célozva ezzel saját súlyára.
A vadászat jó eredményekkel zárult, mindenki meglőtte a saját vadját, Gustav pedig zihálva, köpködve a futás közben szájába került leveleket mutatta kezével az emberek felé, hogy jó munkát végeztek.
Megszokta ő a futást, de sokszor nem tudta eldönteni, hogy most ő hajtja a malacokat, vagy fordítva, így sokszor vadásznak érezte magát, néhányszor pedig menekült. A lényeg, hogy ő is megkapta a maga dicséretét, mostmár elhiszik, hogy ő nem az egész nap a Templomban ülő egyházi ember típus, bár a pocakja kicsit megnőtt, mióta Pappá avanzsálták, a régi idők reflexei és futóképessége még a régi.
- Elisabeth kisasszony, jó volt-e a kapás? Biztos az én általam hajtottat lőtte le, mert halálra rémült arccal fekszik a fűben. - mókázott Gustav a Hölgy mellé érve.
avatar
Gustav Engelberg
Felszentelt Pap
Felszentelt Pap

Hozzászólások száma : 24
Join date : 2017. Sep. 28.

Karakter információ
Kaszt: Egyházi Pap
Szint: 1
Tapasztalat:
150/500  (150/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték]Lis és Gustav

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.