Küldetés: Vándorút

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Küldetés: Vándorút

Témanyitás by Lothar von Nebelturm on Hétf. Okt. 30, 2017 7:09 pm

Utatok során mind Hellenburgban találjátok magatokat, most pedig tovább vándoroltok észak felé, Einburg, a Neulander torony, vagy akár a westerwaldi erdő felé. Az ilyen hosszú utakat érdemes jó előre tervezni, megvárni amíg egy karaván, vagy nagyobb csapat zsoldos, szabadlovas is útnak indul és hozzájuk csapódni. Hiszen senki sem bánja, ha akar plusz egy útitársa...no persze csak addig, amíg az illető nem lesz láb alatt. Szerencsétek is van, mert pont indul egy nagyjából öt-hat ekhós szekérrel bíró karaván, egyenesen Falbwich felé.
Az első körben mindenki írja meg útra kelésének miértjét, no meg persze az alapos előkészületek mikéntjét. A karavánvezető egyébként egy ősz hajú, szakállas, mosolygós bácsika, aki örömmel veszi, ha egy útja során mások is csatlakoznak hozzá...ennek ellenére sajnos csak a rakomány közt van szabad helye. Apró kis bónusz feladat: a kereskedőbrigád két dolgot szállít éppen, fémet és szövetet, egy kocsiban csak egy van, és hat szekeret láttok sorban gyülekezve. Jól válassza meg, ki hova ugrik be.

Határidő: 2017.11.8


//Apró segítség azoknak, akik még most barátkoznak meg a műfajjal: a párbeszédek során nyugodt szívvel mozgassátok a szakállas öreget, csak nem térjetek el a fentebb megadott jellemétől. Lovat csak az használ, akinek van is, mindenki más kénytelen lesz a poggyász között tengődni. Aki páncél nélkül utazik, de amúgy visel, az el ne felejtse bepakolni. Mivel itt nem mindenki ismeri egymást, ezért kb olyan, mintha a többi játékos egy sima NJK lenne. Aki akar, kezdeményezhet beszélgetést a másikkal, de mivel egy kör alatt fél mondatot tudtok csak váltani, így érdemesebb nem a kimondott szavakat leírni, inkább egy összefoglalót írni a beszélgetésről, teszem azt "kedélyesen telt az idő, ahogy XY-nal megvitattuk a fosatós szilva minden ügyes bajos dolgát". Akinek kedve van, az lejátszhatja skypeon is, de most pont az a kaland lényege, hogy erre ne legyen szükség. Meg lehet előre is egyezne ilyen téren, hogy "no akkor ebben a körben írom azt, hogy veled beszélgetek, akkor majd írd, hogy válaszolsz rá". A küldetés során számos apró kellemetlenség lesz (mint most a szövet-fém dilemma), ezeket bármilyen megoldással el lehet intézni, abszolút a kreativitásra van bízva...meg egy részük inkább csak humorforrás.//
avatar
Lothar von Nebelturm
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2017. Feb. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Küldetés: Vándorút

Témanyitás by Eiryn on Vas. Nov. 05, 2017 6:56 pm

Ery vidáman lépked Hellenburg utcáin, élvezve a csípős hajnali levegőt. Túl sokat ült egy helyben, de most végre újra útra kel. Eddig nem is vette észre, mennyire hozzászokott már a folyamatos vándorláshoz, de az utóbbi napokban szinte már elviselhetetlennek találta a város egyhangúságát. Pedig Hellenburg pezsgő élete igazán nem mondható unalmasnak más, kisebb településekhez képest, de mégis... Más, mint az utakat koptatni.
~ Bár lehet, hogy lassan érdemes lenne kitalálni az úticélt... ~
A gondolat kéretlenül merül fel, de végül csak megvonja rá a vállát. Nem mindegy, merre tart? Így sokkal több meglepetést tartogat az út, és nem érez rá kényszert, hogy odaérjen valahova. Bárhol bármennyi időt eltölthet, ahogyan épp a kedve tartja, nem fogja sürgetni a mentális parancs a célállomás elérésére. Egyelőre mondjuk jó ötletnek tűnik csatlakozni egy karavánhoz, sokkal kényelmesebb lenne. Aztán ha elege van a társaságból, egyszerűen otthagyja őket. A gondolatmenet alatt nem pihennek a lábai, így mire megszületik a döntés, miszerint felkéredzkedik valahová, már a város északi felén jár.
~ Tehát északra megyek ~ bólint magának vidáman, és körülnéz egy megfelelő csapat után kutatva. Ilyen korán még viszonylag kevesen vannak a kapu körül, már legalábbis a későbbi tömeghez mérten, ennek ellenére lát néhány ígéretesnek tűnő szekérkupacot. Ráérősen odasétál az elsőhöz, alaposan megnézi magának a társaságot, de nem szimpatikusak, így továbbáll a következőhöz. Ez már egy jóval kellemesebb csapatnak tűnik, így rövid érdeklődés után a karavánvezető elé áll. A férfi egy mosolygós öregúr, amolyan mindenki nagypapája.
- Miben segíthetek, kis hölgy? - kérdezi kedvesen.
- Jó napot! - köszön illedelmesen a lány - Megmondaná, kérem, merre halad ez a karaván?
- Egyenesen Falbwich felé. Tudja fémet meg szövetet szállítunk. Esetleg csatlakozni szeretne?
Eiryn mosolyogva bólint.
- Igen, ha nem okoz gondot a jelenlétem.
Az öreg elneveti magát, őszes szakálla vidáman lengedez.
- Hogy okozna gondot egy fiatal lányka? Szívesen látjuk, Fraulein, legalább hoz néhány új történetet a társaságnak. Viszont ha nincs saját lova, sajnos kénytelen lesz meghúzódni a rakomány közt, sajnos nincs kényelmesebb helyünk.
- Ugyan, engem ez egy cseppet sem zavar, örülök, hogy önökkel tarthatok és nem kell gyalogolnom - válaszolja őszinte mosollyal a lány.
- Akkor pattanjon fel! Gondolom inkább a szövetes kocsira szállna a kisasszony - kacsint az öreg, mire Eiryn egy cseppet zavarban lesüti a szemét.
- Igazából inkább a fémmel szeretnék utazni... Tudja a családom fémművességből él...
A férfi kissé meglepetten pillant rá, de aztán kedvesen elmosolyodik.
- Hát, ha önnek jobban tetszik, csak nyugodtan - int az egyik kocsi felé.
- Köszönöm! - ragyog rá Eiryn, majd a mutatott szekér felé veszi az irányt, hogy helyet szorítson magának. Lehet, hogy kicsit kényelmetlenebb lesz a kemény fémmel együtt utazni, de az ismerős illat bőven kárpótolja ezért a csekélységért.
avatar
Eiryn
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja

Hozzászólások száma : 185
Join date : 2016. Jul. 13.
Age : 19
Tartózkodási hely : Ott, ahol a madár se jár....

Karakter információ
Kaszt: Nebelturm vámpír
Szint: 4
Tapasztalat:
3100/3750  (3100/3750)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Küldetés: Vándorút

Témanyitás by Cedrick von Nebelturm on Kedd Nov. 07, 2017 7:52 pm

Utálja Nyálas nélkül járni a világot. Szó szerint járni. Gyalogolni. A földön. Egészen elszokott tőle. De hátra kellett hagynia a hátast, mert az a napokban csúnyán köhögött. És mivel emiatt amúgy is kénytelen lett volna Hellenburgban maradni egy darabig,  a gazda, akinek az elmúlt időben gondozta a lovait tett egy ajánlatot. Egy levél Einburg mellett egy isten háta mögötti kis faluba, egy távoli, zsémbes rokonnak, meg még egy hónapnyi munka az istállóban, és cserébe rendbe hozza Nyálast, mire visszatér. Ez pedig valóban visszautasíthatatlan alku volt, tekintve, hogy magától nem lett volna elég pénze szerezni valakit, aki megnézi az állatot. Gondolkodás nélkül mondott tehát igent a dologra. Még ha ez azzal is járt, hogy most gyalogolnia kell.
Igaz, a páncélját egyelőre csak csomagolva hordja, így könnyítve valamelyest a súlyon. Elvégre ez csak egy futár munka. Majd ha felérnek Északra felveszi. Ott ugyanis lehet, hogy szüksége lesz rá, ha különválik a karavántól, de itt délen még nem tartja valószínűnek, hogy kellene. Ha lóval lenne nem is volna kérdés, hogy viseli-e. De gyalogszerrel..
Ilyképpen vág hát neki az útnak, Nappal szemben, a kardjával az oldalán, reggelre elérve a város északi végébe, ahol nem is gondolkozik sokat a kapu közelében gyülekező karavánok láttán. Az első szeme elé kerülő vezetőt faggatni kezdi annak útirányáról. És a bácsika egyből neki tetsző nevet mond.
- Merre mennek a karavánnal, apóka?
- Északnak. Falbwich felé - vigyorog rá az öreg úr derűsen, nem igen törődve a közvetlen megszólítással.
- Einburgba kellene elvinnem egy levelet. Esetleg magukkal tarthatnék addig?
- Hogyne! Van lova, fiacskám? - mustrálják végig az öreg szemek őt magát, és a környezetét.
- Van - vágja rá azonnal. - Vagyis lesz - helyesbít aztán. - Beteg - zárja inkább rövidre a témát, mielőtt még jobban belegabalyodna a szavakba.
- Hm.. Korán van még beszélni, igaz? - bazsalyog megértően az öreg - Akkor viszont attól tartok csak a szekerek maradnak. Fémet viszünk, meg szövetet, választhat.
A válaszra eltekint a mutatott kocsik felé, de nem kell sokat gondolkoznia a válaszon.
- Köszönöm - biccent futólag a vezetőnek, aztán felpattan egy szövetet szállító szekérre. Ha már ló nélkül utazik, legalább a helyzethez mérten kényelemben legyen.
avatar
Cedrick von Nebelturm
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja

Hozzászólások száma : 39
Join date : 2016. Jan. 16.

Karakter információ
Kaszt: Nebelturm
Szint: 1.
Tapasztalat:
350/500  (350/500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Küldetés: Vándorút

Témanyitás by Theo Wagner on Szomb. Nov. 18, 2017 4:24 pm

Egy vándor mindig arra megy, amerre az út viszi. Érdekes, de többfajta vándort ismerhetünk a világon. Vannak, akik hősies történeteket szórnak szét, és gyűjtenek be a nagyvilágból. Vannak, akik csak a világ csodáit akarják saját szemükkel is látni. Vannak még olyanok is, kik otthon nélkül, kényszerből élnek együtt a hosszú porosodó utakkal, erdei ösvényekkel, nagyvárosi macskaköves sétálóutcákkal, vagy akár éppen egy hajó fedélzetével. Ámbár a Vándor nem jó szerető. Lehet, hogy egyik nap még itt volt, de a másik nap, már csak annyi sejtelmünk lehet a hollétéről, hogy talán arra indult amerre a szél fújt. Ámbár ezen, vándor életmódtól én kissé különbőzöm. Vándor mágus vagyok. Milyen hangzatos kis név, de nem sokkal különbözik az életvitelem, az előbb említett előnév rokonaimtól. Egyetlen különbség, hogy én a tudásért indultam végtelen útra. A tudásért, mely az elfeledett sötétségben várja, hogy megtalálják, és új lény tudatába ivódhasson bele. Céllal indulok útnak, de utaim során, megannyi kitérőt is teszek, holmi pletykák, vagy esetleg mendemondák kikutatására. Rengeteg dolog a múltunkból, szájról szájra terjedve jutott el a jelenünkbe, de az ember jelleméből fakadóan a történet minden átadásnál kicsit átváltozik, megmásul, egy egy szó más értelmet nyer, vagy kicserélődik. Bár most a célom más, az utakon, pletykákon, útitörténeteken, megannyi célt lehet találni, esetleg megfejteni.

A mostani utam Hellenburgból indul, és netalántáni célom Einburg, a Neulander torony, vagy akár a westerwaldi erdő is lehet. Tapasztalt vándorként, minden fontos dologra felkészülve indulok, de a zsákomban nem lehet túlontúl sok dolog, mert az meggátolna az effektív haladásban, túl sok pihenőt kéne tartanom, gyorsan elfáradnék. Ezért hát a zsákom két legfontosabb tartozéka az élelem és víz. Mindegyikből az utazásra a legjobbat. Lehet nem a leg finomabb, de ez a leg hasznosabb.
Egy tömött kelesztés nélküli, ez nagyon fontos, mert kevesebb a levegős rész, és ha úgy fogalmazzuk ezért több a kenyér, tömöttebb lesz, mely a súlyán is meglátszik. Ezt nagyjából húsz centi hosszú, és tizenöt centi széles cipót megvágom, így az egyik csücskét levágva, a kenyeret benne még jobban összetömörítve, egy üreget formálok, melybe szárított húst tömködők, ezzel védve a romlástól is, és helyet spórolok a táskámban. Ez egy nagyjából öt hét centiméteres, tizenöt centiméteres lyuk, melyet a vékonyra szeletelt szárított hússal tömők meg annyira, amennyire csak tudom. Ezek után a csücskével lezárom ezt a lyukat, melyet madzaggal odakötök és egy kis zsákba teszem az élelmemet védve a bogaraktól, és egy kicsit rásegítve a tartósságának megőrzésében.Ez elég lesz öt napig, ha beosztom, és ha nem lesz kemény az út, akkor tovább is.
Egy könyvet mindig bedobok a táskámba, Veronia azon régiójából, mely irányba haladni szeretnék. Ha kényelmes utam lesz, és eltudok csípni egy kereskedőt, akkor kitűnő tudás frissítés lesz számomra, mely segíti a túlélést, figyelmeztet, óva int, és tanít. Emellé még egy nagy kulacs víz, nagyjából egy vagy másfél liter is bekerül. A ruha adott, rengeteg zsebével, nagyon hasznos és az anyaga és párnázottsága kényelmes a hosszú fárasztó utazásokhoz. A tömöttebb válla, segíti enyhíteni a táska bevágását a vállba. Felveszem alá varázseszközöket, felveszem a fejdíszt és viszonylag készen is vagyok.
Botomat a kezembe fogva lépnék az ajtóhoz, de ekkor belémnyilal egy hátulról érkező rövidke mondat. –Valamit elfelejtettél… - Majd nézek hátra, és Riel tápászkodik ki a rendetlenségből, melyet magam után hagytam. – Oh. – Ezen rövidke szó vagy már már inkább hang hagyja el a számat, majd lenyúlok a kis gólemért, melyet felkapok, és a kapucnimba helyezek. Még egyszer átellenőrzök mindent, átjárom a szállást, hátha eszebe juttat még valami cselekvés vagy tárgy valamit, amit netalántán elfelejthettem. Belenézek a táskámba, átnézem a zsebeimet, végignézem, hogy minden varázstárgyamat felvettem e. Örömre szolgál, hogy még maradt hely a táskámban, a zsebeim is viszonylag üresek, hála a nagy terjedelmüknek, így lesz hely, hogy tudjak hozni szuvenírokat, nagyon nagy szerencse esetén ereklyéket, esetleg útszéli gyógynövényeket, melyeket eladhatok, vagy a későbbiekben alkímia tanulásában felhasználhatnék. A hely a táskámban arra késztet, hogy akaratlanul is bedobjak egy gyertyát, biztos, ami biztos. A könyveket nem lehet sötétben olvasni, pedig megannyiszor próbáltam már.
Ezek után, miután mindent rendben találtam, megindulok először a piaci negyed felé, de akárhány árust, megkérdeztem semelyik sem szállít, vagy megy azon úticél felé amerre én szeretnék menni, ennek ellenére, annál több dolgot akarnak rám sózni. Egy darab almát sikerül is, amit elmajszolgatva haladok tovább. Egyszer csak megakad a szemem egy karavánon, öt hat kocsival, melyet egy ősz öreges bácsi vezet. Amikor odaérek, illedelmesen leintem. – Tiszteletem karavánmester. – Szegényt válaszolni se hagyom, mert már támadok a következő kérdésemmel. - Ha szabadna kérdeznem, merre veszi az irányt, ha indul a karaván? – Kérdezem tőle.
- Szép napot neked is fiam – Szólal fel már kissé érces hangján. – Hát a mostani útirányunk Falbwich. Netalántán velünk vennéd oda az irányt? – Kérdezi ő is, egy kis örömet elrejtve ráncai alatt, úgy tűnik, örülne pár útitársnak. Végülis, énis jobban biztonságban érezném magamat, hogyha több útitársam lenne. Egy ilyen karaván igen kedvelt célpont a banditák, és tolvajok számára.
- Nagyon hálás lennék, hogyha eltudnának juttatni egy darabig. De érdekelne, hogy mit tetszik szállítani? – Kérdezem tőle kérdően, ha már velük utazok, illene tudnom. – Fémet és Szövetet. – Mondja, miközben hátra int a sorakozó kocsikra. De nem tart soká és újonnan megszólal, bár most a mosolyát kissé visszafojtotta valami. – Egy a probléma fiam, hogy minden kocsi tele van. De ha ez nem zavar, válasz egyet, és pattanj fel. – Majd int hátra. - Ezer hálám, én akkor indulok is - Szolók felé majd meginudulok.
-Hmmm…- Mormogok magamban, az államat fogva és gondolkozom, miközben hátrafele haladok, és a kocsikat vizslatom. Ha fémet és szövetet szállít, akkor logikusan a fémnek kell elől, és a szövetnek kell hátul lennie. Ha már csak azt vesszük figyelembe, hogy a szövet könnyebb, így azok a lovak kevésbé fáradnak, mint amik a fémmel megrakott kocsikat húzzák. Így nem kéne kérdezgetni, és ordibálni hátrafele, hanem a fémszállító diktálná a tempót, így a lovak is kevésbé lennének terhelve, és sokkalta jobban tudnának haladni, pihenőket tartani. Így ezen állításaim szerint ezeknek a kocsiknak az egyikének szövetet kell szállítani. Hátulról előre ennek az esélye egyre jobban csökken. Úgy gondolom, legyen hát az utolsó kocsi. Legalább láthatok onnan valamit, nem csak a csörtető lovakat, és a többi kocsit. Majd fogom magam, és felpattanok a leges legutolsó kocsira.
avatar
Theo Wagner
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota

Hozzászólások száma : 99
Join date : 2017. Jan. 13.
Age : 19

Karakter információ
Kaszt: Arkán mágus
Szint: 3
Tapasztalat:
1805/2500  (1805/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Küldetés: Vándorút

Témanyitás by Dieter von Rotmantel on Szer. Nov. 22, 2017 4:53 pm

- Kérem! Rotmantel mester, könyörgöm az Úr szent nevére! – a férfi zokogott, ujjai kétségbeesetten markoltak bele a páncélomat tartó csatokba és köpenyem szélébe, pedig puha bőrét a fémlapok illesztése apró vágásokkal tarkította tele. – Minden hollódoktor, seborvos, de még a druidák és holdpapok is magamra hagytak. Valahol Westerwaldon túl az unokaöcsém a kórság fájdalmát nyögi és nincs senki ott mellette, aki segíthetne… Aki hajlandó lenne segíteni. Ilyen átok az a töviscsont?
A betegség nevének hallatára összekoccantak a fogaim, de nem próbáltam lefejteni magamról a férfi kezeit. Osteohypertrophya stiloiformis – töviscsontúság, ahogy a népnyelv hívta. Félig parazita volt, félig átok, egy olyan lény okozta amelynek már rég halottnak kellene lennie, és mégis a holtmező óta nyújtogatja ronda lábait a királyságok felett, mint egy döglőfélben lévő pók. Egyesek azt mondják egy eszén kívüli nekromanta támaszotta fel a csontférgek egy telepét, az apró varázslényekét amelyek magukban hordozták a varázslatot, ami a tüneteket okozta, mások azt mondják maga a csata hívta őket életre. Akárhogy is a járvány itt volt és úgy terjedt, mint a futótűz – csak kegyetlenebb módon. A csontférgek eredetileg csupán egyszerű élősködők voltak, akik az emberi csontvelőn laktak be és szaporodtak, ám az élőhalál megváltoztatta a viselkedésüket. Az ember vagy tünde, akit a parazita megfertőz csontról csontra veszíti el a tagjait, azokból szemmel látható sebességgel szilánkos tűnyúlványok kezdenek nőni, mintha maga a szervezet borult volna tövisbe. Fájdalmas és lassú halál, ráadásul magára hagyja a beteget segítség nélkül.
- Az, Herr Schreder. A töviscsontot csak úgy lehet megállítani, ha az érintett csontot azelőtt kioperálják, hogy a betegség tovaterjedne a test többi részére. De ha a művelet közben egyetlen tövis is megszúrja a kezelőt, bizonyosan elkapja a kórt.
Az amputatio a seregben bevett gyakorlat volt és megfelelő ilyen esetekben, de az egyszerű parasztok körében kevésbé volt elterjedt. A kontár végtagelválasztások során a beteg gyakran meghalt a fertőzésben vagy a vérveszteségben, a legtöbb utazó doktornál pedig nem volt ehhez alkalmas eszköz de akár tudás sem. Kevesen mertek ennyire megcsonkítani egy embert.
- Akkor hát egyedül fog az unokaöcsém meghalni? – hajtotta le a fejét a férfi, amire megragadtam a csuklóját és lefejtettem magamról.
- Négyezer váltóba fog kerülni, Herr Schreder. – Ahogy Hellenburg volt főbírája felnézett rám és tekintetünk összekapcsolódott az én szemeim mögött lobogó tűz nekifeszült a belőle áradó meleg hálának és a belém nevelt viszolygás adott csak erőt, hogy hátat fordítsak a boldogságtól könnyező öregnek.

~: o :~

- Dieter von Rotmantel, utazó orvosdoktor.
- Hohó, ez aztán a flancos bemutatkozás! – tolta fel a homlokán a kalapot a már kissé élemedett korú, ősz férfi. – Én Stefan Sauß vagyok, a karavánmester. Üdvözöllek fiam. Csak nem velünk tartanál?
- Ha szabad. Westerwald felé mennék így egy darabig szívesen venném a társaságot.
- Ahogy akarod, fiam. Na, tedd el azt az aranyat, majd segítesz pakolni meg kikúrálod Ingridet a bajából. – csukta össze barázdált kezeivel az ujjaimat, miközben a váltókat számoltam le. – Mellesleg lakókocsin meg a bakokon sincs már hely, kénytelen vagy a rakomány közt megmaradni. Azok ott szövetet visznek… - mutatott  két kocsira a sorban. - … az a kettő meg fémet. Pattanj fel valamelyikre, lassan indulunk! - Fém és szövet?   – gondolkoztam el, mutatóujjammal szokás szerint alátámasztva az ajkamat. Egy nagy halom fém közé nem szívesen másztam volna fel, noha feltehetően mindne ládákban ha egy kocsi megborul a szövetes láda mégiscsak kisebbet üt. – Már csak az érdekel, kik azok a többiek?
avatar
Dieter von Rotmantel
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja

Hozzászólások száma : 116
Join date : 2015. Jul. 25.

Karakter információ
Kaszt: Rotmantel
Szint: 3.
Tapasztalat:
1275/2500  (1275/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Küldetés: Vándorút

Témanyitás by Lothar von Nebelturm on Szer. Nov. 22, 2017 6:08 pm

A rakományos szekerek megindulnak egyenesen észak felé. Dieter hátulról a második szekérben helyezi magát kényelembe, bőven van helye, mert rajta kívül nincs ott senki. Eiryn választott egyedül fémes kocsit, így ő is egymaga utazgat a második szekérben. Hamar szembesülnie kell vele, hogy az út bizony igencsak döcögős, de a páncél valamicskét tompítja az ütődéseket. Cedrick szintén egy üresen álló szekérbe, szám szerint a hatodikba furakodik bele. Nem sokkal utána csatlakozik hozzá Theo is, így őt kettesben élvezhetik az ide oda hömpölygést. Akik a szövet mellett voksoltak, azoknak igazuk is lett, a sorba felkapott méterárun még elfeküdi is egész jól lehet.
Ám alig halad fél órát a karaván, a szél feltámad, az ég beborul, majd úgy elkezd ömleni az eső, mintha dézsából öntenék. Egy ideig persze fel sem tűnik, de aztán az  echós szekerek ponyvái elkezdenek beázni...pár percre rá pedig módszeresen csurog.

//Útmutató azoknak, akik még barátkoznak a műfajjal: szóval, most picit belassítunk, mivel nem telik el olyan sok idő, Theo és Ced akár pár szót válthatnak is. Ebben a körben szeretném látni, hogyan telik az út esőtől mentes fele, hogyan reagáltok a dörgedezni kezdő égre, valamint arra, hogy folyik a tetőkön át a víz. És hogy egy kicsit bonyolítsuk az életet: most, és az elkövetkező körökben ha netán két karakter közt bármiféle interakció lenne, életbe lép egy régi FRPG-s szabály: aki előbb ír, az cselekedett először.//

Határidő: 2017.11.30

...hm, most gondolok bele, szerintem ez az első kaland, ahol esik az eső. Hurrá!
avatar
Lothar von Nebelturm
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2017. Feb. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Küldetés: Vándorút

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.