Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Jerobeam

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 61

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 96

[Frakcióküldetés] What future brings...

Csüt. Júl. 04, 2019 2:02 pm by Serene Nightbough

Kedves tündék!
A visszajelzések alapján készen álltok, hogy eldöntsétek, milyen jövő vár …

Comments: 7


You are not connected. Please login or register

[Azonnali játék] - Ó Sors, te...

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1[Azonnali játék] - Ó Sors, te... Empty [Azonnali játék] - Ó Sors, te... on Vas. Nov. 12, 2017 6:53 pm

A világ tele van különös dolgokkal. Az életünk szerves részét képezi, gyakran észre sem vesszük, mert már annyira megszoktuk. Máskor pedig úgy meglepődünk rajta, mintha valami kiszámíthatatlan természeti csapás lenne. Ez történik a vitéz kalandorral is, amikor egyik útja során, egy félreeső kis városkában a Nordenfluss mellett találkozik egy idegennel. Az idegen a szó szoros értelemben az ő kiköpött mása. Öltözködésre, alkatra, kinézetre, jellemvonásokkal, célokkal, sérelmekkel, de még a képességeivel is együtt. Mindössze két dolog van, amiben nem egyeznek: a nevük és a nemük. Ez a találkozás felejthetetlen élménnyé válik a kalandor számára, de talán észre sem veszi a különös jövevény és a közte való hasonlóságot, talán életre szóló barátságot kötnek, talán csak úgy elsétálnak egymás mellet. Hogy mi történne, azt talán senki sem lenne képes megjósolni...



Határidő: 2017.11.19

Jutalom: 1500 váltó

Felhasználó profiljának megtekintése

2[Azonnali játék] - Ó Sors, te... Empty Re: [Azonnali játék] - Ó Sors, te... on Pént. Nov. 17, 2017 9:39 pm

Cyntia returns
"- Szia, Loreena! ... Ő itt...Ő itt...Cyntia. Ő eredetileg nem az. Bemehetünk?
- Szia Lóri...Na igen, manapság már Cyntia-ként róvom Veronia tájait. Ne kérdezd...én se tudom, hogy ezt hogy sikerült összehoznom. Ja igen, légyszi menjünk be, mielőtt még valaki ismét rám mozdulna. Nem lenne kedvem még egy torkot átvágni a túlságosan is kanos pasik miatt...
- Legalább az egyikünk túl sokat ivott..."

― Andromeda, Loreena Wildwind és Crispin Shadowbane - A Rémálmokban


Huh, mi is ennek a városkának a neve? Valami Schreckfeld, vagy mi. Rémmező. Milyen ostoba barom ad ilyen nevet egy városkának? Nem valami biztató, azt meg kell hagyni, igaz, hogy az emberek nagy része nem az. Rémes alakok egytől egyig, pont mint ez a Nordenfluss folyása mellett elterülő unalmas, álmos kis település, a maga alacsony kőfalával, ami szerintem csak valami vicc akar lenni. Már mint, komolyan, ha akarnám, simán áthugyálnék felette. Csak kicsivel több "tűzerő" kéne, de legalább megpróbáltam, mert később akár még viszonyítási alapként is lehetne használni. "Piss-stream for scale!" Sajnos csak félútig jutott, utána meg futnom kellett, mert a felerősödő szél vissza akarta fújni. És nagjyából ez az egyetlen említésre való dolog, ami itt történt. A lakosok úgy néztek ki, mint akik évek óta konstans delíriumban élnének és minden étkezés mellé elnyomnának egy-két varázsgombát. Sajnos csak akkor, amikor senki más nem látja őket, mert bárki, akit láttam, inkább úgy nézett ki, mint akinél már rég elmúltak a vidám percek és csak az azt követő letargia és fáradtság jelei mutatkoztak. Akkor értettem meg igazán csak, hogy miért is Rémmező ez a hely, amikor megtudtam, hogy nincs kocsma!
- Ez még is, mi a bánatos franc akar lenni?! Hát milyen város ez?
- Hát ott rohadjál meg, hogy a képetek nem sül le!
Egy női hang is csatlakozott az általános felháborodáshoz - legalábbis általános és átlagos az én részemről, de igazából csak ketten hőbölögtünk. A kocsmáros olyan unott képpel bámult kettőnket, hogy attól féltem, rajtaütésszerűen be fog aludni álló helyében. Felháborodva indultam meg a nő felé, akinek az arcát nem láttam, hogy legalább együtt idegeskedjünk. Már így, hátulról meg nézve is igen csak hasonlított rám. Még a ruháimat is koppintotta. Mi a franc, divatot teremtettem? Mellette egy ugyanolyan fehér sárkánygyík várakozott, mint az én Dracon-om. A kis dög - már mint az én dögöm - igen csak meg is lepődött, amikor meglátta a fajtársát és izgatottan csóválta a farkát, egészen addig, míg az meg nem fordult és rá nem vicsorgott, ettől viszont Fehér Szellem rosált be, és fülét-farkát behúzva menekült a gazdi mögé.
- Gyáva dög. Megijedsz egy lánytól?!
Szitkozódtam hangosan. A nő úgy látszik, hogy végül köszönt minket. Lassan fordult meg, komótosan, menet közben oldalán meglebbent az éjgyilokja - huh, konkurencia? - és ezüstös haja - pont, mint az enyém - meglibbent a szélben. Valami határozottan zavart az egész helyzettel kapcsolatban, de nem tudtam rájönni, hogy mi az, egészen addig, míg meg nem láttam az arcát. Halkan nyikkantam fel, és ott helyben hátraarcot csináltam.
- Gyáva self. Megijedsz egy lánytól?!
~ Nem, ez nem lehet igaz. Az csak egy álom volt! Egy kibaszott, mocskos álom! Képzelődök. Súlyos alkoholmegvonásban szenvedek.~
Sietősen indultam meg az ellenkező irányba, hogy meneküljek ebből a városból. Határozottan rosszat tett elmém épségének. A fejemben Kiril csak kacarászott, ördögi, gonosz módon, de nem volt se erőm, se türelmem arra, hogy még vele is veszekedjek. Rohanó léptek mögöttem. A picsába!
- Állj már meg! Nem foglak bántani!
- Áll meg a franc, az! Távozz innen, kísértet! TE NEM VAGY VALÓS!
Sikítom igen csak magas hangon. Az egyik lakosnak a szeme elkerekedett, aki mellett elrohantam és érdeklődve nézett utánam. Na persze, erre felébredt! Arra nem, hogy napok óta kérdezősködök náluk, hol van pia, vagy hogy mi a franc bajuk. Az nem számít. Draci-ra nézek, aki szintúgy teljes erejéből rohan mellettem. Aztán valami a hátamnak csapódik, amitől orra bukok és egy fehér dög száll el felettem.
- Rohadj meg Dra....ja nem, Te itt vagy. AKKOR IS ROHADJ MEG!
Ordítok a sárkánygyík#2 után, miközben megpróbálok nem túl sok földet lenyelni. Mielőtt sikerült volna feltápászkodnom a földről, a rémálmaim legszörnyűbb alakja utol ér. Nem, csak képzelődöm. Ez nem valóság! Csak álmodom. Hoshekh baszakodik a fejemmel. Ez az, ennek kell lennie. Nincs itt semmi különös. Csak a szokásos.
- Nem hittem volna, hogy találkozok egy ilyen gyáva self bérgyilkolászós mocsokkal. Tápászkodj már fel, Te szerencsétlen.
- Takarodj innen, Cyntia!
- Ki a rákom az a Cyntia?!
- Te, te átkozott boszorkány! Nem tudom, hogyan szabadultál ki a rémálmaimból, de...takarodj!
Erős kezek ragadtak meg a ruhámnál fogva. Dracon idegesen acsargott Cyntia-ra, azonban amikor megérkezett a nőstény, inkább abba hagyta és tett pár óvatos lépést hátra. Áruló kis dög! Végül feltápászkodtam és farkas szemet néztem azzal, akivé váltam egy rossz rémálomban, amikor nőként ébredtem fel, és végül Ada-val és Lory-val próbáltunk rájönni, hogy mit is kéne kezdeni a helyzettel. Igen, határozottan ez az alak volt az. Még a melle is ugyanakkora volt, mint az álmomban.
- Látom, most legalább eltaláltad a fűző méretét. A rémálmomban állandóan szorított az az izé, amit Ada vásárolt nekem. Már akkor is utáltam a túlságosan nagy melleimet.
- Öhm...haver, minden rendben?
Érkezett a kissé kétkedő kérdés Cyntia felől. Most, hogy belenéztem a kék szemeibe...nem, még mindig nem enyhül az ellenszenvem. Hetek óta Ő kísért a legrosszabb alkalmakkor.
- Mit akarsz tőlem?
- Csak megakartam kérdezni, hogy van-e piád. Itt nem adnak semmit...és ez a Mocskos Dög meg hát, amúgy se engedne.-biccentett a saját sárkánygyíkja felé.
- Ismerős a szituáció. Draci se enged inni, sőt még nőket se enged a közelemben. Téged is megtámadna, ha nem félne attól a Dögtől!
- Ez a Dög határozottan hozza felém a pasikat, hogy végre találjon már nekem egy párzótársat. Nem akarsz cserélni?
- Hogy nekem hozzon pasikat?! TE teljesen meg vagy őrülve? Mert hogy én meg vagyok, az egy dolog...
- És én még azt hittem, hogy nekem van valami baj a fejemmel...
Cyntia végül fáradt, beletörődő arccal vetődött le az egyik padra, ami az utcán hevert és a nősténye rögtön oda is ment és a lába elé telepedett. Hangosan sóhajtottam. Ideje megküzdenem a rémálmaimmal és a félelmeimmel, ahogy az az öreg nő mondta Lightleaf-ben. Dracon letelepedett a lábam elé, így szinte egymás tükörképei voltunk egymásnak.
- Kya Lightgrace.
- Crispin Shadowbane...
- Lightgrace és Shadowbane. Minő egybeesés. Pont egymás ellentétei vagyunk!-vidul fel egy pillanatra a lány arca.- Crispy...Ropika!
- Pofa alapállásba! EZT NEM ENGEDTEM MEG! Nagyon kya-kasztó a viselkedésed.
A kis kirohanásom után csendesen üldögéltünk egymás mellett. Én füstölögtem, Ő meg magában kuncogott. A két sárkánygyík érdeklődve nézte egymást, de minden egyes alkalommal, amikor Dracon közeledni akart volna, a nőstény rámordult.
- Mit keresel itt Cyn...Kya?
- Úton vagyok, hogy leszámoljak valakivel. Nem aggódok azért, hogy a Te célpontod lenne, így nyugodtan beszélhetek róla. Néha jó érzés egy szakmabélivel beszélgetni.
- Na igen, legalább megértjük egymást...
- Az a mocsok megölte az apámat. Az Ő halála indított el ezen az úton, amin most járok. Bosszút állok érte.
Csak hevesen bólogattam. Valami ilyesmi történt velem is.Határozottan zavaró volt ez a sok hasonlóság kettőnk között. Egy hang a fejemben folyton azt mondogatta "Küzdj meg a félelmeiddel. Győzd le azt, akitől a legjobban félsz: győzd le saját magadat...." Végül is...nagyon is hasonlítunk egymásra. Ahogy Ő mondta, mint ha egymás tükörképei lennénk....
- Te figyelj csak...tök unalmasak ez a város, nem igaz? Mi lenne, ha feldobnánk egy kicsit?
- Már megpróbáltam....ezek a kerekfülűek a legrosszabbak. Láttad, milyen kicsi a városfal? Eskü, át tudnék köpni felette. Már mint próbáltam, aztán menekülnöm kellett, amikor a szélirány megváltozott és vissza akarta fújni rám. Ez volt az egyetlen érdekes dolog az elmúlt pár napban...
Hangosan röhögni kezdtem, ahogy elképzeltem a jelenetet, és ahogy eszembe jutott, hogy velem is valami ilyesmi történt. A röhögésemet egy tockos szakította félbe, és egy igen csak dühös tekintet. Hééé! Én nem ütném saját magamat fejbe ilyenért! Ez nem ér!
- Talán valami vicceset mondtam? Na jó, tényleg az volt, de akkor se engedtem meg, hogy röhögj!
- Én megpróbáltam áthugyálni felette...amíg meg nem változott a szélirány.
Most rajta volt a sor, hogy röhögjön. Igazából bele se gondoltam, hogy mit teszek, egészen addig, míg a tenyerem hangosan találkozott a fejével. Na EZ már igen csak felidegesítette! Rémülten hátráltam pár csúszást a padon. Draci morgott, Draci#2 is morgott, Kya pedig szinte ölni tudott volna a tekintetével.
- Nehogy aztán nekem felháborodj! Ha Te megtehetted, akkor én is!
- Akkor is, ott rohadj meg...
- Tudod mit? Kihívlak egy baráti mérkőzésre. Azért nem kéne egymást megölni. De kíváncsi vagyok, hogy csak a pofád nagy-e, vagy vagy-e olyan jó, mint én.
- Két ujjammal elintézlek téged....

A város határán kívül álltunk fel egymással szemben. Mindkettőnk nagyjából ugyanolyan ruhában ácsorogtunk, kezünkben két éjgyilokkal. A hasonlóság kísérteties volt, ahogy ezt mindketten szinte egyszerre jegyeztük meg egymásnak. A két sárkánygyík egymás mellett üldögélt és kíváncsian fürkészte az eseményeket. A város falain üldögélve a lakosok lábukat lógatva szolgáltattak közönséget és páran hangosan ordibálva bíztattak minket arra, hogy rendezzünk valami nagy látványosságot, ami feldobja a napjaikat. Tökéletes egyetértésben éa szinkronban idéztünk sötétséggömböket a pofájuk elé, amire csak felháborodott kiáltozás volt a válasz. Fasza...még ezt a trükköt is tudja?!
- Ne utánozz engem!
- Ne utánozz engem!
- Te vagy az, aki utánoz!
- Te vagy az, aki utánoz!
Hangosan sóhajtottam kínomban. Ő is hangosan sóhajtott. Aztán morcosan fordultunk el egymástól, hogy ne nézzük egymást, ahogy leutánozzuk a másikat. Határozottan kísérteties volt a jelenet. Aztán végül csak össze szedtük az erőnket és szembe néztünk egymással. Itt az ideje elkezdeni. Bérgyilkos lennék, vagy mi a franc, nem kenyerem a becsületes harc, így meg sem vártam a jelet, ami a párbaj kezdetét jelezte volna. Ellenfelem hasonlóan gondolkozott, így egy időben indultunk meg egymás ellen. A pengéink össze csattantak, hangosan pendült vas-vas ellen. Csak csépeltük egymást, próbálva rést találni a másik védelmén, jó ideig teljesen sikertelenül. Olyan volt, mint ha saját magam ellen harcolnék, szinte ugyanazokat a mozdulatokat használtuk. Mindketten frusztráltak voltunk, végül úgy döntöttem, hogy amíg össze nem szedem a gondolataimat, védekező pozíciót veszek fel. Sűrű hálót fonva magam köré hátráltam pár lépést. A válasz ugyanez volt.
- Ezt kezd határozottan idegesítővé válni.
- Nekem mondod?!
Leengedtem a fegyvereimet. Semmi értelme nem volt ennek az egész védekezésnek, amikor nem támadunk egymásra. Enyhén lihegve álltunk egymással szemben, aztán támadásba lendültem ismét. Támadásként egyszerre szúrtam mindkét fegyveremmel a nő hasa felé. Könnyedén védte a támadást, a pengék összeakaszkodtak, aztán lecsúsztatta saját fegyvereit az enyéimen, és páros támadást indított az arcom ellen. Az utolsó pillanatban hajoltam le, és vállammal támadtam a hasának. A mozdulat meglepte őt - VÉGRE! - és kénytelen volt pár lépést hátrálni. Miután kiegyenesedtem, átvettem a kezdeményező szerepet és csapdostam őt, ahol csak értem, hogy felébe kerekedjek. Egy moonlight slash-sal sikerült kiütnöm egyik fegyverét a kezéből, amitől nagyon bepöccent és olyan csatakiáltást hallatott, amitől az összes vér megfagyott az ereimben.
- KINYÍRLAK TE MOCSOK!
- Hééé, ez egy baráti mérkőzés!
Sikoltottam, ahogy dühödt fúriaként vetette rám magát. Kénytelen voltam hátrálni, ahogy egy fegyverével is olyan gyorsan támadott, mint ha kettő lenne nála. Csak kapkodtam fejem ide-oda hogy követni tudjam a mozgását. A csata végül odáig fajult, hogy az én kezemből is kirepült Fury, így egy-egy éjgyilokkal harcoltunk tovább. Azonban, akárhogy is próbálkoztunk perceken keresztül, nem tudtunk a másik fölé kerekedni, csak egyre jobban fáradtunk. Már-már azon voltam, hogy felajánlom neki a döntetlent, amikor megláttam egy rést a védelmén és azonnal lecsaptam rá. Valószínűleg Ő is észre vett valamit, mert ugyanebben a pillanatban rám támadott. Mindketten túl későn vettük észre a hibánkat és nem tudtuk megállítani a támadásunkat, hogy védekezzünk, így egyszerre csaptuk le a másikat. Mindkettőnk jobb halántékán hangosan csattant a fegyver. Legalábbis gondolom, hogy hangos lehetett. Számomra nagyon is az volt. Aztán már csak a sötétségre emlékszem...

Egy undorító, rózsaszín izé lebegett a szemem előtt. Először nem tudtam, hogy mi az, aztán meg undorodva toltam félre Draci fejét, aki heves nyalogatással próbált felébreszteni engem.

- Óh, takarodj már innen, te mocskos dög!
Toltam el a fejét, amire csak sértődött háborgást kaptam válaszul, majd lehuppant a földre. Kya hasonló gondokkal küszködött. Amint felültem, láttam, hogy egy öreg anyóka nézeget minket, arcán zavarodottsággal.
- Ennél szánalmasabb látványt életemben nem láttam.Hogy a francba sikerült teljesen egyszerre kiütnötök egymást?
- Csak szerencséje volt ennek a baromnak itt....
- Szerencsétlen ám a ...eh, mindegy. Neked is csak szerencséd volt. Tegnap öhm...meghúztam a hátamat, azért nem tudtam olyan jól harcolni.
- Aha, gondolom...
- Mindegy is, akkor gondolom ez egy döntetlen. Igazából, már meg sem lepődök az eredményen. Meg kell vallani, hogy egész jó voltál, párszor majdnem győztél.
- Ja, Te is...mint ha saját magam ellen harcoltam volna.
- Rémisztő, mi?
- Ti ikertestvérek vagytok?
- MÉG AZ HIÁNYOZNA, HOGY EZZEL ROKONI KAPCSOLATBAN LEGYEK!
Csattantam fel felháborodva. Kya valami hasonlót ordíthatott, mert a nő még jobban össze volt zavarodva a kettőnk reakciójától.
- Mi az, hogy "még az hiányozna"?! Valami bajod van velem?
- Miért, és neked valami bajod van velem?
- Öhm...jogos. Határozottan jó ötlet lenne egymást kerülni.
- Határozottan egyetértek, hogy határozottan jó ötlet. Sőt, még határozatlanul is. Vagy hétárazottan. Mindegy, akárhányszorosan árazottan is, de tényleg kerüljük egymást.
- Azt hiszem, most már kezdem érteni, hogy mások miért fogják a fejüket, ha velem dumálnak. Fárasztóak a szóvicceid.
- Gondolom a tieid is...
Csak egy erőtlen bólintás volt a válasz. Az öreg nő, akiről teljesen meg is feledkeztünk menet közben, hangosan kacagott, majd felénk hajított egy boros flaskát. Teljesen egyszerre vetettük rá magunkat, annyira, hogy menet közben össze is ütköztünk és alaposan összekoccant a fejünk. Óh, mamám, nem hiszem el, már megint elájulok...! De legalább Ő is, ebben biztos vagyok.


_________________
[Azonnali játék] - Ó Sors, te... Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

3[Azonnali játék] - Ó Sors, te... Empty Re: [Azonnali játék] - Ó Sors, te... on Kedd Nov. 21, 2017 8:20 pm

//Gustav egyszer, miután felöntött a garatra, azt mondta, csak a vele szemben ülő alak tud annyit inni, mint ő. Később vettük észre, hogy egy tükörrel nézett farkasszemet…// - Sigmund a Búvóhely kocsma tulaja és csaposa.


Gyönyörű nap virradt Cefrehelbor városára, a madarak csiripeltek, az asszonyok vígan dalolva terítették az utcákon gazdagon megpakolt asztalokat, az urak pedig gyomrukat készítették az idei megmérettetésre. Bizony nem semmi verseny lesz az idei, hiszen a helyszínt meg kellett változtatni a kocsmáról a helyi művelődési házra, ugyanis bővült az idei jelentkezők száma három fővel, így nem férnének el kényelmesen az ekkorra már gondosan előkészített asztalokhoz.
Az épületben és annak környékén már tetőfokára hágott a hangulat, mindenki izgatottan várta, mit hoz az idei megmérettetés, epekedve várták az év legnagyobb ünnepét.
A főasztalnál Mohó Benett foglalt helyet, hatalmas pocakján összekulcsolt kezekkel, bár csak ujjai érintették egymást, akkora termetes hasi tájékkal áldotta meg őt a sors, nem is csoda, hogy ő éppen címét készül megvédeni. Tőle jobbra a pityókás Hans foglalt helyet, ő már rég ittas volt, ez is volt az oka annak, hogy sosem volt esélyes a versenyre, mert mire nekifogtak az italozásnak, ő addigra már nem volt egyedül. Mellette a mindenki által csak a falu Madame-jának szólított Rozy ült, hatalmas asszonyság volt, igazi parasztleány, ki pusztakézzel szorította le a vadabb kosokat is. A túl oldalon a Józan életű városi őr volt már kiéhezve a finom asztali borra, ő volt Phil, ki vadul dörzsölgette tenyerét. A kondás sem maradhatott ki a jóból, kezein még a kora reggel vagdosott koca maradványai csüngtek, bajsza azonban már jó erős konyaktól ragadt össze. Őt követte az egyik kihívó, egy csuklyás fiatal, kezében egy szépen faragott sétabot, másik kezében pedig egy bibliát szorongatott, még a vak is látta rajta, hogy Pap az illető, de hát itt nem vetik meg a hozzá hasonlókat, ember ő is, aki pedig a jó bort nem veti meg, biza közéjük való. Mellette egy kétes alak foglalt helyet, arcán megannyi vágás díszelgett, egyik sebe, melyet karján őrizgetett, még frissnek tűnt, de kifizette a nevezési díjat, kérdezgetni meg nem illik hát ugye, nem zavar ez senkit, míg nem bolondozik, na meg aztán Phil majd elintézi, hiszen ő itt a Mars.
Mellette még egy csuklyás személy ült, karcsú, izmos alkatú leányzó, ki vörös és fehér kombinációval tarkított köpenyt viselt, kezeit összeérintve kérhette az égieket, adjanak most neki erős gyomrot ahhoz, hogy bírja az ütemet. Utolsó a sorban egy szemtelenül ifjú juhászlegény volt, ki éppen csak betöltötte a felnőtt kort, bár ezekben az időkben ezt vajmi keveset számított, pláne itt Alkonyak településén.
- Mindenki felkészült a versenyre?! – kiáltott fel a falu kocsmájának tulaja, az, ki az idei versenyt szponzorálta, nem mást kínálva fődíjként, mint 1500 váltót, hozzá tehetjük, hogy ő ezért duplán van megfizetve a falu által, de az egy másik történet. Az is igaz, hogy valószínűleg a jelenlévők az ital miatt vannak jelen, na de hát, ha pénz is áll a házhoz, hát kit zavar az, hogy tétje is van az ivásnak. Bár a pénz leginkább a nevezési díjból tevődött össze, nem olyan rossz összeg az, hogy csak úgy elballagjon mellette az ember.
- Asszonyokat kérem, tegyék fel az asztalokra a kancsó borokat. Aki nem ismerné a szabályokat, azoknak szólok most. Korsókat szabad használni, tilos hányni, mellé vagy kiönteni a drága nedűt. Fél órájuk van a fogyasztásra, az nyer, aki ez idő alatt a legtöbb kancsó italt issza meg. – óbégatott esztelenül a férfi, úgy tűnt, hogy ő jobban várja az eseményt, mint maguk a versenyzők.
- Vendégeink, kérjük, tegyék meg tétjeiket, a falon lévő táblán láthatják az esélyeket és a pultnál tudják megtenni a voksokat. A fogadásokat az utolsó tíz minutumban lezárjuk! - kiáltotta ellentmondást nem tűrően, mire válaszra sem méltatva az elégedetlenkedőket a versenyzőkre szegezte tekintetét.
- Kancsókat megfogni! Vigyázz! Rajt! – kiáltott, majd felfordította a maga mellett szorongatott homokórát, ami a megmérettetés kezdetét jelezte.
Nem vacakolt senki, egyből a kancsóért nyúlt mindenki és mohón lőtyölni kezdték az Isteni nedűt. Az első körben már Hans kezéből kicsúszott egy hatalmas kancsó, az üveg ripityára tört, a benne lévő még háromnegyedik töltött bor pedig szétfolyt a padlón.
- Hans mínusz egy korsóval kezdi a versenyt, mint ahogy tavaly, idén is hátrányból indul! Hölgyeim is uraim, tegyék meg tétjeiket, látják izgalmas a verseny! - kiáltott a férfi, kinek valószínűleg ebből is nagy haszna van.
Benett már a második korsójánál tart, az ő győzelmére nagyon kevés volt a nyeremény lehetősége, így minden bátor fogadó az idegenek gyomrának tűrőképességében bízik, Hans után, övék a legnagyobb összeg, melyet meg lehet nyerni.
Fogytak a percek, a versenyzők még talpon voltak, bár Hans és a fiatal juhászlegény már igen csak úgy ült a székeken, mint ha egy versenylovon kellene egyensúlyozniuk.
Hans volt az első, aki feladta, a tavalyi évhez hasonlóan, eldőlt a székkel még a kezében lévő korsóval együtt, nem sokkal később követte őt a legény is, ki kelletlenül elhányta magát. Mindketten két korsóval adták fel a küzdelmet, holott Benett már a a negyediknek kezdett neki. A két csuklyás idegen fej-fej mellett haladva markolták meg harmadik korsójukat, a kondás és a Madame kisebb késéssel, de ugyancsak a harmadik körnél tartottak, míg Phil és az idegen már igencsak a másodikkal is megharcoltak.
- Micsoda izgalmak vannak itt kérem, a Pap és a Nővérünk meg sem izzadt még, Benett szomja sem lankadt és már mindjárt az ötödik korsójáért nyúl! – közvetítette közben a férfi a csatározást, s mire kimondta volna a többi italozó helyzetét Phil öklendezte vissza az éppen lenyelt bor nagy adagját úgy, hogy az az asztalon csapódott szét, a lendülettől elejtette az aktuális kancsót is is.
- Félllreeenyejtem, ez nem hányadéék, nem esthem khii. – mutogatta ujjaival a versenybíró felé, de nem igen kellett vele veszekedni, lecsúszott a székéről és már nem is nagyon bírt visszatántorogni ülőhelyére, kénytelen volt ő is távozni a versenyzők soraiból.
- Még egy kieső, Hölgyeim és Uraim, micsoda izgalmak itt a félidőnél! – őrjöngött a csapos, mire az idegenre nézett, az lerakta második korsóját és legyintett a mohón italozók felé, majd otthagyta az asztalt bukdácsolva.
- A sebhelyes arcú feladta, így már csak öten küzdenek az első helyért! Benett az ötödik kancsójával küzd, a Pap és a Kondás most tette le az harmadik kört, nem sokkal tőle a Nővér és a Madame, de úgy néz ki, utóbbi már minden korttyal duplákat nyel. – adta a nézők tudtára a jelenlegi állást. Volt már, aki szörnyülködött a nézők soraiból, volt akik biztatták a versenyzőket, de legtöbben pénzüket féltették.
Rozy lerakta az harmadik kört, de úgy tűnt az volt az utolsó is, elalélva dőlt el jobb oldalára, ezzel feladva a küzdelmet.
- A Madame esett ki következőként, már csak négyen vannak harcban a fődíjért, de nocsak, Benett hirtelen a hatodik korsójának kezd hozzá, ez kérem már rekord lesz, tavaly öt korsóval nyerte meg a versenyt és most a tizenkilencedik percnél már hatnál jár. – kiáltott a férfi, mire a Kondás szinte reagálva a helyzetre mohóbban kezdte inni a lőrét, ami végül a vesztét okozta. Sokat akar a szarka, tartja a mondás. Félrenyelt szegény, és ahogy az lenni szokott, a félrenyelt italt más is követte, sugárba vetődött ki belőle az alkohol, eláztatva a maga előtt lévő szerencsére már üres helyet.
- Énn még bírom!! Félrenyeltttemm!! Áááááá! – üvöltött kétségbeesetten, mikor végre abba bírta hagyni a hányást, de a bíró kezét felé emelve intette csendre.
- A szabály az szabály Artúr, nincs hányás. – tette hozzá szavakká formálva a nemes gesztust, majd a többiekre szegezte tekintetét.
- Mi történik? – kérdezte alig hallhatóan, mikor észrevette, hogy Benett arca elfehéredett és már nem nyelte a kancsó italt, csupán kelletlenül folyattat végig magán.
- Nincs pazarlás Benett, így ez nem fog számítani! – figyelmeztette az alakot, mire az, mint egy szobor, úgy dőlt hanyatt a székkel, ami recsegve adta meg magát a rá nehezedő súlynak.
- A tavalyi győztes feladta! Elájult! Hát ki gondolta volna, hogy az Egyház tagjai fogják végig bírni a menetet! – kiáltott, mikor szinte egyszerre tették le a negyedik korsójukat. Lihegve tekintettek egymásra, tudták, nem sok idejük maradt, s bár már nehezen bírták ezt a kesernyés italt, nyerniük kell. Körülbelül öt perc maradt az időből, de megfagytak. A nézők, sem a bíró nem értette mi folyik itt. Talán elájultak ők is? Talán feladták? Miért nézik egymást ilyen rémülten.
- Ki…hikk…vagy…Nővérem…Hikk… - kérdezte a férfi kapadozva az asztalon keresve az újabb kancsót, melyet megkezdhet, tekintetét azonban nem vette le a lányról.
- Nem…hikk…te ki vhagy Tisztessselenedő Atyháám. – válaszolta modortalanul letegezve a rangosabb helyen álló Gustavot, de hát ennyi italt követően ez már fel sem tűnik az Atyának.
Szinte mindenben megegyeztek. A ruházatuk stílusa, arcuk vonása, még a lány mellé letámasztott bot is hasonlatos volt, mint a férfié.
- Héééé…az az én bhotom… - mondta a Pap, majd maga mellé nyúlt, de megtalálta sajátját. Erre még jobban megrökönyödött.
- Héééé…ez az én bhotom… - elégedetlenkedett, mikor ismét a lányra nézett, ki megérintette Gustav arcát.
- Ki az ikher…hikk…ikertesvéred…ketthen…hikk.nem ér inni. – pofozgatta az elkerekedett arcú férfi arcát, mire ő megrázta fejét.
- Neeeeem….egyedhül vagyhunk… - szabadkozott, mikor megszólalt egy kisebb a csapos kezében szorongatott kürt.
- Lejárt az idő! Döntetlen az állás, mindketten fejenként négy kancsó bort ittak meg, s bár belefért volna még, valamiért egymással voltak elfoglalva. Jöjjön hát a HIRTELEN HALÁL! – kiáltott, mire mindenki ujjongani kezdett.
- Neeeeem…nem akarok…hikk…hirtelen meghalni… - ijedezett a lány.
- The Ökhörr…mhég mindég inni kéll. – magyarázta dülöngélve a férfi.
- A nevem Gustinaaahh, nem ökhör! – ordított az arcába a lány, s miközben ők civódtak egymással a csapos addigra odakészített melléjük egy-egy széket, közéjük pedig egy kisebb asztalt tett.
- Galambom, hozd a rövideket! Egyházi csata veszi kezdetét. Mivel ez a legelső hirtelen halál, így nagyon jó feladatot hoztam magammal kedves Hölgyeim és Uraim. Nézzük az Úr báránykái mennyire magolták be a Bibliát és a Zsoltárokat! – kiáltott a bíró, mire mindenki izgatottan lépett közelebb, őrjöngve biztatták a még mindig egymást méregető vetélytársakat.
- Minden elfogyasztott ital után mondok egy bűnt, aki nem tud helyes, érthetően feloldozást adni, újabbat iszik. Az nyer, aki tovább állva marad! – kiáltotta ki a versenyszámot a csapos, mire helyet bírtak foglalni a kihívók.
- Cshöcsös haonmás ma veszhít…Az Öreg ma nhemek…hikk…nekem szurkol… - mutogatott a férfi a lány dús keblei felé, remélve, hogy meg is érintheti őket, de ellenfele megpróbálva ellökni kezeit, hátrébb vetődött.
- Az Izsten engem éhltet ma. – válaszolt, majd megragadta az első felest és le is küldte bizonyítva elszántságát.
- A bűn, irigység. – hajolt közelebb a csapos közzétéve az első bűnt, melyre a lány felhorkantott és legyintett a feladvány könnyedségére.
- „Ne ledzsünk bezsvágyhók, egym…hikk..ást ingerlhők, egymásra…hikk…irigykedők. (Galata 5:26) Ne igazodjatok eeeeehikk…világhoz, hanem változszatok meg érthelmetek megújulújulllásával, hogy…hikk…megítélllhezssétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletezs…(Róm 12:2) – magyarázta, mire a közönség tapsolni kezdett, a csapos pedig intett, elfogadja a nem tökéletes, de érthető választ.
- Mennyire adakozó kedvem lett hirtelen, ezért mindjárt adok is egy másik kérdést az Egyház férfi tagjának, miután…óh…már le is küldte az italt. – lepődött meg a férfi, miután látta, hogy Gustav előtt már egy üres pohár van.
- Ide nekem a bűnbocsháfeladányt… - javította ki magát, majd szigorú tekintetekkel méregette a hasonmását.
- A bűn: feslettség! – kiáltotta, mire Gustav értetlenül felnézett a csaposra.
- Mi? Az bhűn? De hát az jóóó… - mosolygott gúnyosan, mire mindenki elnevette magát, a bíró pedig oda is tolt neki még egy rundot.
- Erre inni kell Atyám. – kiáltotta sikítva a nevetéstől, mire a Pap vállat rántott és leküldte az italt.

Ez ment még így egy darabig, mikor már Gustav nem bírta és bár még utolsó épp emlékképe az, hogy Gustina is az asztalra csuklik, ő maga elveszítette eszméletét.
Késő este volt, mikor Hősünk magához tért, első dolga az volt, hogy a mellé készített poros vödröt jól megpakolta döglött rókákkal. Nem sok mindenre emlékezett, csupán arra a lányra, kivel a fődíjért versenyzett, pontosan úgy nézett ki, mint ő, a szokásai is hasonlóan voltak, az öltözéke, bár lehet az ital rásegített kicsit a képzelgésre, Gustinának is furcsa volt a találkozás.
- Mondja csak, merre van a lány? – kérdezte az ágya mellett tevékenykedő férfit, kit orvosnak gondolt, s bár megbánta, hogy ilyen meggondolatlanul szólt, ugyanis feje úgy benyilallt, mintha villámcsapás érte volna…
- Már elment. Elég ramatyul nézett ki, de azt mondta, túl sokat ivott, mert mintha a hasonmásával küzdött volna a fődíjért. Bár, ha engem kérdez, egyáltalán nem hasonlítottak egymásra, ő eleve szőke volt és karcsú. Egyébként ő nyert…sajnálom. – tette még hozzá megjátszott sajnálatot mutatva, majd folytatta a pakolászást.
- Hmm…Gustina…soha nem fog kiderülni melyikünk a jobb ivó, de beleégtél az emlékezetembe. – dünnyögte Gustav az orra alatt, mire az orvos szemöldökét megemelve válaszolt.
- Az imént említettem Atyám…ő nyert. – válaszolt most már gúnyosan.
- Nem tudjuk meg, ki nyerte meg a meccset, mely minden bizonnyal döntetlennel végződött…de találkozni fogunk még, erre mérget vehetsz Nővérem. – folytatta a Pap mit sem törődve a már az asztal mellől feltápászkodó doktorral.
- Mondom…a lány nyert! Á, mindegy, hagyjuk. Igyon sok folyadékot, és pihenjen. – legyintett, majd kifordult a szobából.
- Várjon! Merre indult a lány? – kérdezte végül a már majdnem az ajtón kiérő idős urat.
- Azt mondta…úgy hallotta, finom a misebor Dél irányában. – válaszolt a férfi.
- Hasonmásom…talán ez a sors…hogy újra összemérjük tudásunkat és most kiderüljön ki a jobb… - szegezte tekintetét Gustav a mennyezetre.
- A lány nyert és egyáltalán nem hasonlítottak egymásra… - morgott magában az orvos, majd kisietett a szobából…Gustav azonban nem figyelt, még mindig az emlékébe égett lányon elmélkedett és azon ki nyerhette a versenyt…


_________________
"Az Úr megteremtett megannyi csodát, majd a hetedik napon elfáradt, megpihent, talán elmehetett dolgát is végezni...így keletkezhetett Gustav Engelberg..."


[Azonnali játék] - Ó Sors, te... Guszti10
From my friend, Crispin Shadowbane, and Lance Kalver, who saved this image. Thanks Guys!
Gustav atya, részeg atya, vágtat fakó hordóján; körötte szesz, s amerre megy, részeg mulatás - Crispin Shadowbane
Felhasználó profiljának megtekintése

4[Azonnali játék] - Ó Sors, te... Empty Re: [Azonnali játék] - Ó Sors, te... on Csüt. Nov. 23, 2017 1:51 pm

Elnézést a késedelemért..szóval! Remek kis szösszenetek voltak, kifejezettem feldobta a napom az azonnali zárása...és mivel kifogytam a szavakból, nem is húzom tovább az időt: mindenki elkönyvelheti magának az 1500 váltót.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.