Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 50

Magánküldetések

Szomb. Jún. 08, 2013 6:05 pm by Jerobeam

Ezen a szent helyen lehet magánküldetésekre jelentkezni, szám szerint párhuzamosan kettőre. …

Comments: 83

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 88


You are not connected. Please login or register

Gustav Engelberg Tiszteletes

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1Gustav Engelberg Tiszteletes Empty Gustav Engelberg Tiszteletes on Szer. Dec. 27, 2017 9:48 pm

Név: Porból lettünk, borrá leszünk
Szint: 1
Ár: 1000 váltó
Leírás: Gustav megáldja a bort, melyet kitöltött, vagy ki fog tölteni ivópartnerének, ki attól egyre nagyobb bizalmat kezd érezni a pap iránt. Minél több áldott bort fogyaszt az illető, annál jobban megbízik a papban. Ellenszenveseket nehezebb meg „Téríteni” míg a már alapból is bizalmasabb, vagy semleges hozzáállással rendelkezőket könnyebb. Így a bort fogyasztó személy, nagyobb eséllyel kotyog ki olyan dolgokat, amiket alapjáraton még részegen se kotyogna ki. Előnye, és hátránya, hogy a beszélgetés, elég gyorsan gyónásba fulladhat, eltérve az alap témától, vagy az érdekesebb információktól.

Név: Az Úr Adta, Gustav visszaadta
Szint: 1
Ár: 1000 váltó
Leírás: Gustav Eléggé sokat szokott inni, mely néha vissza is kérődzik. Hosszú gyakorlás, és tapasztalatszerzés folyamatai alatt, rájött, hogyan tartsa vissza, vagy engedje ki magából, eme isteni nedűt ott, ahol belépett a testébe. Így hát megfelelő mennyiségű bor megivása után, a pap képes 2-3 méteres távba kilövelleni gyomra tartalmát, miközben szemei fehérbe fordulnak, és a száján a hányadékkal együtt, enyhe fehér, és arany szín keverékével világít a hányadék. Így hát megzavarásra, és visszatántorításra tökéletes ez a képesség, mely enyhébb maró szent sebzéssel bír.

Név: Áldás, Képesség
Szint: 1
Ár: 1000
Leírás: „Isten vére vezeti az utamat” Gustav az alkohol hatására, elveszti a fájdalom érzetének egy részét, izmai megfeszülnek, és ereje nő. Így képes fél percig, folyamatosan ereje, és sebessége másfélszeresével harcolni, ostromolni ellenfelét, minden nemű fáradság nélkül. Hátránya, hogy reflexei, és érzékei romlanak az alkoholtól, így nehezebben tér ki, és pontatlanabb lesz. A képesség lejártával, ha nem iszik tovább, erős fejfájás lesz rajta úrrá.

Név: Részegíts magadon, az Isten is megsegít
Szint: 2
Ár: 1000
Leírás: Gustavtól már megszokhattuk, hogy szesz szaga van, de ettől a képességtől lesz neki igazán. Vöröses gőz kezd kiáramolni a testéből, mely erős szeszfőzdéből is ritkán áradó csípős maró szesz szagú. Ez a vörös szagbomba, a pap testén kering körbe két percig auraként, és a betalált támadásokat 20%-al meggyengíti.



//Köszönöm Theo Wagnernek a segítséget//


_________________
"Az Úr megteremtett megannyi csodát, majd a hetedik napon elfáradt, megpihent, talán elmehetett dolgát is végezni...így keletkezhetett Gustav Engelberg..."


Gustav Engelberg Tiszteletes Guszti10
From my friend, Crispin Shadowbane, and Lance Kalver, who saved this image. Thanks Guys!
Gustav atya, részeg atya, vágtat fakó hordóján; körötte szesz, s amerre megy, részeg mulatás - Crispin Shadowbane
Felhasználó profiljának megtekintése

2Gustav Engelberg Tiszteletes Empty Re: Gustav Engelberg Tiszteletes on Csüt. Dec. 28, 2017 9:18 pm

Jerobeam

Jerobeam
az Isten Lángja
az Isten Lángja
Igazán ötletes képességek, noha a legelső egyes szintre egy kicsit erős, tegyük fel hármasra. Egyébként elfogadva.


_________________
"Én vagyok Abaddón, e földnek bírája. Az Úr megítélt titeket és konkolynak találtattatok. Negyven és még annyi napotok van, hogy bűnbánatot gyakoroljatok, utána az élő Isten szent tüzében vesztek el mindahányan. Ez volt az első és utolsó szózat, melyet hozzátok intéztem."
Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

3Gustav Engelberg Tiszteletes Empty Re: Gustav Engelberg Tiszteletes on Pént. Dec. 29, 2017 2:26 pm

Pályázat a következő képességekre: Meggyőzőképesség és Gesztusolvasás



// Az öreg Steiner tanította Gustavot kártyázni. Mindketten veszélyes zsugások voltak, na de, ha az asztalon kívül
álltak össze, akkor szabadult el igazán a pokol. //
– Sigmund a búvóhely fogadó tulaja és csaposa


- Sig! Mi ez a nagy felhajtás? – kérdezte a fiatal Gustav a pultnál állva, figyelve az asztalsorokat, melynél most a megszokottnál többen álldogáltak, körbeállva a kártyázókat.
- Steiner hazajött és kihívott pár alakot. Nagy összegben fogadtak. – bökte oda a csapos az ekkor még húszas éveit taposó fiatalnak.
- Ez ekkora nagy szenzáció? – csodálkozott az ifjú, majd Sig kérdés nélkül tolta elé a bort.
- Menj, nézd meg magad öcsi. – felelt flegmán, majd ott hagyta gondolataiba merülve a kíváncsi ifjút.
Gustavnak nem kellett kétszer mondani, kezébe vette az italt, majd odasétált a zajos társasághoz.
- Ez az Billy, ma megkopasztod az Öreget! – kiáltott fel az asztal mellől egy túlbuzgó pityókás alak.
- Tízezer váltó a tét Billy, a zsebedben van. – jött egy másik biztatás a tömegből. Nagyon úgy tűnt, nem kedvelik túlságosan ezt a 60-as éveiben járó bajszos kis alakot, ki hümmögve vette tudomásul ellenfele lépéseit. Gustav megnézte magának a kis öreget, kit még nem látott ezelőtt. Azonban kártyást látott már elég sokszor, taktikáznak, pofákat vágnak, blöffölnek, fenyegetőznek…ez nem csinált semmit, csak hümmögött. Sőt, tekintetéből őrjítő butaság áramlott, mintha nem is értené, mi folyik itt.
- Ne tévesszen meg öcsi. Steiner igazi színész. Ezek a bolondok nem ismerik, ez lesz a vesztük. – állt a fiú mellé Sig, nézve ő is az előadást.
- Nem soká befejeződik, mert elkezdett hümmögni. – mosolygott a férfi, majd közelebb lépett az asztalhoz és elvette a kiürült poharakat.  
- Sig! – kiáltott fel az öreg, majd grabancánál fogva húzta közelebb magához a csapost.
- Te tudod, milyen lapja van a ficsúrnak he?! – kérdezte olyan közel cibálva magához a fogadóst, hogy akár csókot is nyomhatna az ajkaira.
- Ha tudnám, se árulnám el Öreg. – szólta le a Steinert mérgesen, kiszabadítva magát a karmai közül.
- Hmm…akkor biza gondban vagyok. – válaszolt zavarta megvakarva a feje búbját.
- Ez nem a te játékot Tata, menj vissza az öregek otthonába. – nevetett Billy, majd emelte a tétet, remélve, hogy az öreg belátja, nem jó ellenféllel kezdett.
- Jajjj…nem is tudom, sok ez a pénz. – aggodalmaskodott a butának tűnő alak, Gustav pedig szemöldökeit felhúzva figyelte, ugyan ebből mi fog kisülni. Valamiért nem tudott hinni Signek, elesettnek tűnt, mint aki tényleg elfelejtette bevenni az orvosságát és a piac helyett a kocsmába tévedt volna, ahol néhány pofátlan csürhe kidiktálja belőle csekélyke megtakarított pénzét…
- Hát végül is az asszony pénze… - válaszolt az öreg, ekkor azonban tekintetében feltűnt némi hamisság. Gustav végre észrevette azt, amit eddig nem. Azt a kis sunyi csillanást szemei sarkában, arcán eddig megbúvó szarkalábat, mely vidáman csúszott mosolygó szemeivel együtt homloka felé. Hirtelen eszméletlen nagy nyugalom kezdett belőle áradni, mintha tudnád, nem kell félni semmitől, minden pénzed rábíznád, akkor sem veszítenéd el, mint egy öreg bölcs, ki évek óta űzi a szakmát. Kártyást látott már elég sokszor, taktikáznak, pofákat vágnak, blöffölnek, fenyegetőznek…ez egyszerűen csak átvert mindenkit…
- Sírjanak uraim és fizessenek… - terítette le lapjait az öreg, amire mindenki teljesen elhűlve reagált. Senki nem jutott szóhoz, nagyokat nyeltek, még Billy agya is ledermedt pár másodpercre, ahogy felfogta, ő bizony itt ma legyőzetett.
- Csalt! Ez csalás! – kiáltotta, majd felugrott ülőhelyéről.
- Uraim, kérem, ez tévedés, kezdők szerencséje. – magyarázta kezeit maga elé téve, majd, mint aki biztos volt abban, hogy ennyi magyarázat elég volt arra, hogy mindenkit megnyugtasson, kezeivel elkezdte maga felé húzni azt a pénzköteget, melyet a mai napon „becsületes” munkával megkeresett. Ám a második kapirgáló mozdulatát egy az asztalba állított tőr akasztotta meg, az öreg ismét hümmögött egyet, majd felnézett a fegyver tulajdonosára.
- Öreg! Te csaltál, amiért most megfizetsz. – kiáltott Billy, szavaival együtt szinte tüzet okádott.
- No, emberek, tudjátok a szabályokat, idebenn nincs bunyó. – lépett közelebb Sigmund, majd, hogy szavait nyomatékosítsa rácsapott az asztalra. Na igen, a fogadós tekintélyt parancsoló testalkattal bírt, két ajtós szekrény, tenyere akkora, mint a legnagyobb lábas alja, az arcán lévő hatalmas heg pedig arról árulkodott, hogy régen zsoldos vagy katona lehetett.
- Semmi szükség erre Sig, az úr csak mérges, mert elvesztette a játszmát és nem érzi igazságosnak azt, hogy megjátszottam a hülyét. Ebben teljesen igazat adok neki, bocsánatot kérek. – intett Steiner, majd felkelt ő is ülőhelyéről.
- Mi? – nézett zavarodottan, ám még mindig mérgesen az eddig tajtékozó Billy.
- Egy ilyen idős bolondnak, hogy lenne esélye egy ilyen jó játékos ellen, mint te fiatal barátom? Mi örömöm lehet nekem az életben, mint amikor néha napján megkopasztok néhány ilyen fiatalt? Egyébként esélyem se lenne, te innen hazaviszel pár fiatal hölgyet, és velük vigasztalódsz, nekem mi marad? Ez a kis győzelem és a négy fal. Te, jóképű vagy, izmos és fiatal, bárkit megkaphatsz, én meg csak az emlékekből táplálkozok, ezért is játszottam meg a hülyét, tudom nem szép dolog, de nekem ennyi maradt. – magyarázta visszaülve, fejét tenyerei közé temetve. Gustav elhűlve figyelte a történteket, nem tudta eldönteni milyen érzések kavarognak benne…eddig hamis gazfickónak tartotta az öreget, de most valahogy megsajnálta a szegény ördögöt. Igaza van…mindenki felett elszáll egyszer az idő és nem maradt más neki, mint az emlékek.
- Hagyd Billy, örüljön ennek a kis pénznek a szerencsétlen. Nem éri meg összeverni… - fogta meg a férfi vállát egy cimborája, ki eddig esztelenül szurkolt neki.
- De hát a pénzem! – akadékoskodott a férfi.
- Elvennéd egy öregtől az orvosságára összegyűjtött pénzt is? Megértem, nagy, erős férfi vagy, megtehetsz bármit, nem is tudnék ellenkezni, ha akarnék sem, meg hát amúgy sem igazságosan szereztem, vidd nyugodtan. – intett Steiner, Billyn pedig látszott a teljes összeomlás, nem tudta, most mit kellene tennie.
- Hagyjad, majd én meghívlak. – felelt a másik nagydarab fickó, Sig pedig már tudta mi lesz a vége, vigyorogva hagyta ott az asztalt.
- Nem, Fiatalok, a legkevesebb, ha fizetek nektek egy kört. Engedjétek meg, hogy együtt ihassak a fiatalokkal, ezzel is a régi időkre emlékezve.  – pattant fel helyéről, majd Sig felé intett.
- Sigmund barátom, egy kört a fiataloknak, remek emberek ezek. – kiáltott a fogadósnak, ki már töltötte is az italokat.
- Látod Billy, jó fej ez az öreg, hagyd annyiban. – intett Horas, majd már Billy is mosolyogva bólintott.
- Hát, de csak átvert. – nevetett feszítve izmait, majd, mint az őstulkok, elkezdték lökdösni egymást barátaival.
- Már akkor kiderült ki a jobb fiatal barátom, mikor leültünk játszani, ha nem játszottam volna a hülyét, esélyem se lett volna. - mondta neki, majd a nem messze ülő lányok felé vette az irányt, kik eddig látszólag ügyet sem vetettek a kanok kártyapartijára. Váltott velük pár szót, míg a még mindig ideges vesztes kártyások letelepedtek a pult köré. Gustav értetlenül nézett maga elé, közben próbálta kivenni, miről is beszélgethetnek az öreggel. Összenevettek, majd a lányok felkeltek ülőhelyükről és a még mindig duzzogó nehézfiúk közé vetették magukat.
- Hallottuk, hogy hagytátok nyerni az idős urat, mert beteg és szüksége van orvosságra. Mindig is tetszettek az ilyen nagylelkű férfiak. – kezdte az egyik, miközben már úgy rátekeredett Billyre, mint kígyó az áldozatára.
- Hát…én…izé…már csak ilyen…hihi…úriember vagyok… - akadt el a szava, mire az Öreg is odalépett hozzájuk.
- Óh, lányok, folyamatosan adakoznak az árvaháznak is, nem csak nagylelkűek, de még gazdagok is. – magyarázta tovább, mire a barmok bele is mentek a játékba.
- Hát, nem akarok kérkedni, de nekem van hajóm is. – kezdte az egyik.
- Nekem kettő is. – kontrázta le Horas cimboráját, mire Billy átkarolta a rámászó hölgyet.
- Menjünk nyugodtabb helyre hölgyeim, talán még a hajóinkra is felmehetünk. – mondta, mire a lányok, szinte elolvadtak, de Gustav ismét felismert valami hamis dolgot. A lányok, mintha fintorral és szemforgatással reagáltak volna egy-egy csókra, vagy érintésre…Lényegében ennyi lett a történet vége, mindannyian elvonultak, majd Steiner leült a fiatal Gustav mellé a pulthoz és elkezdte számolgatni a kezében lévő aranyat.
- Kétezer váltó a lányoknak, néhány Signek, összesen hét ezer váltó hasznom volt ezeken a marhákon. – mondta végül erszényébe csúsztatva a pénzt, mire Sig kitett elé egy kupa bort.
- Hogy? – értetlenkedett Gustav, majd a fogadós válaszolt a fiatal értetlenkedésére.
- Megjátszott volt az egész. Az öreg végig irányította a játékot, majd, hogy a bolondok ne verjék el, kimagyarázta magát és lekent pár örömlányt, hogy szolgálják ki az Urakat kényükre-kedvükre. – magyarázta ne-vetve.
- Féltem, hogy ez a taktika már nem jön be, de szerencsére ezek elég bolondok voltak. – bólintott a vén kecske, mire Gustav elismerően bólintott.
- Irányította a játékot? Hogyan? – kérdezte elképedve a fiatal.
- Horas nevezetű gyakran rázta a lábát, ami a rossz lapjárásra hívta fel a figyelmet, mikor nyert, akkor teljesen ellazult, vállait leengedte, lazán tartotta a kártyákat is. A másik suhanc homlokát törölgette, ha jó lapjai voltak, valószínűleg nem tudta eldönteni, hogy emeljen rá, vagy várjon, tehát túltaktikázta. Billy nehezebb volt, végül felismertem a jeleket, igaz, ehhez az kellett, hogy túlságosan lassan játsszak, ezzel viszont el-árulta magát, mert mikor jó lapjai voltak, türelmetlenebbé vált, olyankor rám szólt. – magyarázta flegmán az öreg, Gustav pedig elképedve hallgatta a nem mindennapi okítást.  Ennyi mindenre oda tud figyelni és még a játékot is tudta irányítani. Hihetetlen.
- A lányokat már hamarabb megkentem, ha nem lett volna szükség a bevetésükre a disznók ellen én vittem volna haza őket. Hahahaha. – nevetett Steiner, majd az asztalra csapott.
- Na és az, amikor az egekig magasztalta őket? Azért kellett, hogy ne verjék el Önt? – kérdezte a fiú.
- Nem pontos, csak addig ne verjenek meg, míg a lányokat ide nem hívom. Tudod, a férfi megfeledkezik a problémáiról, ha nők érintése lázba hozza őket. – válaszolt nemes egyszerűséggel.
- Steiner meggyőző képessége és gesztusolvasása tanári szinten mozog, figyelj oda rá kölyök, tőle csak tanulhatsz. – szólt közbe Sigmund, mire az Öreg ránézett a fiatal suhancra.
- Talán kártyázásra adnád a fejed ficsúr? – vetette oda flegmán.
- Mit érdekli az magát? – kérdezte flegmán a fiú.
- Taníthatlak, ha kicsit kedvesebb lennél velem taknyos. – válaszolt belekortyolva italába, úgy viselkedve, mint egy nemes, akinek nyalni kellene a cipő talpát.
- Gustav szép öcsém, nem bánod meg, hidd el. – tette hozzá Sig kacsintva, tovább törölgetve a közelben lévő elöblögetett kupákat.
- Mibe kerülne ez nekem? Pénzem nincs. – tette hozzá a fiú megadva magát a két felnőtt nagyzolásának és erősködésének.
- Hálába fiam, semmi több. Ha eljön az ideje tudni fogod. – válaszolt az öreg huncut mosollyal az arcán, ami cseppet sem tetszett Hősünknek, de egyre jobban kezdte érdekelni a dolog, így végül rábólintott a dologra.
- Rendben van Fiam, erre iszunk! – kiáltotta, majd poharát nyújtotta a fiatal felé, ki ódzkodva bár, de elfogadta és viszonozta a koccintásra való felkérést. Így esett meg, hogy az öreg Steiner életében először tanítványt fogadott maga mellé.


Hónapokkal később…


- Látod ott azt a szép párt, kölyök?
– kérdezte Steiner flegmán odabökve a pulttól pár asztallal arrébb turbékoló galamb felé. Az ivó nem volt annyira telve most, mint szokott, függetlenül a napszaktól, ugyanis már éppen belenyúlt a páros az est derekába. Csend honolt az általában zajos fogadóban, Sig maga sem értette, mi lelte a népeket, hogy péntek este mi fontosabb elfoglaltságuk lehetne az ivásnál, de Steineréket ez nem igen zavarta, sőt, remek alkalom lehet ez arra, hogy gyakorolják Gustav nem rég szerzett tudását.
- Mi van velük? – kérdezte Gustav jól megnézve őket, bár kicsit hunyorognia kellett, hiszen elég tompán vilá-gították meg az épületet a felaggatott gyertyák.
- Ne nézd olyan feltűnően őket te Sült Gesztenye! – nyomott le egy tockost az öreg a fiatal suhancnak, mire az felháborodva tekintett rá.
- Hát, nem tanultál semmit, te szerencsétlen…lenézel, onnan felfelé vezeted a tekinteted, majd vissza. Dupla megtekintés, ennyinek elégnek kell lennie ahhoz, hogy felmérd a terepet. Had lássam… - intett az öreg a fiú felé, majd mialatt az megcsinálta a kért feladatot, az belekortyolt kupájába.  Morogva bár, de Gustav végül megcsinálta helyesen a kérést, majd visszatekintett mentorára, ki kérdőn tekintett rá.
- Na mivan? Mondjál valamit te romlott burgonya! – nézett rá számonkérőn Steiner.
- Nem kell sértegetni, mondom én… - vetette oda a fiatal gazfickó, majd közelebb hajolt az öreghez. Az mosolyogva fogadta a közeledését, majd letörült neki egy irdatlan pofont, olyat, hogy Gustav kezei majd lecsúsztak az asztalról.
- Ezt miért kaptam?! – háborodott fel megint a fiatal, majd Steiner megrázta a fejét.
- Ennél gyanúsabb már nem is lehetsz, te marharépa. Ha közölsz valamit, akkor azt csak természetesen, nem sugdolózunk, mint a kislányok. – teremtette le ismét a fiút, míg az simogatta arcát az oda mért ütés fájdalmától.
- A nőnek nem tetszik a férfi. – válaszolta fintorogva, mire Steiner odapillantott.
- Hé, maga is nézi őket!  - kiáltott fel sértődötten Gustav, mire arcának másik oldalát is betörülte egy tepsivel az öreg.
- Nekem lehet, én már öreg vagyok! Én vagyok a tanár, nem te. – szidta meg a fiút, bár úgy tűnt ő maga már kezdi élvezni a dolgot, ezt a fiatal tanoncról már nem igen lehetett elmondani.
- Viszont igazad van, miből gondolod ezt? – kérdezte végül.
- Kezei és lábai is keresztben pihennek, ajka már gyanúsan szélesre nyitódik és kerüli a férfi pillantását. Kezein ékszerek csillognak, a férfi valószínűleg gazdag, mert minőségi bort iszik és úgy viselkedik, mintha nem érdekelné más, hogy reagálna rá. Nem értem, mit keres egy ilyen helyen.
- Hééékás, mit mondtál? – fordul oda Sig a pult mögül.
- Pontos leírás Fiam, és a kérdést is jól tetted fel. Mit kereshet ő itt? – ismételte a fiú kérdését, majd tovább nyaggatta a fiút.
- Figyeld meg, hol ülnek, figyeld meg a férfit. Mit látsz? – kérte ismét egy lehetetlen küldetésre a fiút, mire az ismét oldalra pillantott, de most a másik oldalról nézett körbe a fogadóban.
- Jár a lába…szájában sebesen pörget egy fogpiszkát, míg keze folyamatosan a kabátján matat…mintha lenne benne valami. Ablak mellett ülnek közvetlen és bár nincs jó idő, résnyire nyitva van… - magyarázta, majd leesett neki a tantusz…
- Vár valakit… - nyögte ki végül, mire Steiner összecsapta tenyereit.
- Ez az Taknyos…erről van szó. – örvendezett az idős agg, majd megveregette a fiú vállát. Belső zsebébe nyúlt, majd arcával ismét a párra mutatott, jelezve ezzel Gustav felé, hogy figyelje őket. Az szófogadóan megint odanézett, eközben a férfi a zsebébe csúsztatott valamit, amire a fiú nem figyelt fel.
- A férfi nem figyel arra, amit a nő mond, megjátszottam nevet és bólogat. – mondta, mire Steiner megfogta a fiú vállát és legyintett egyet.
- Hagyd rájuk mostmár, inkább hozz magunknak még egy kis italt. – felelte, majd lendületet adott a suhancnak, ki morogva indult meg Sigmund felé.
~ Mocskos vénember…mit képzel el, hogy csak így ugráltat… – dünnyögött magában, mikor odaért a fogadóshoz, a megszokott módon mutatva a „két kört kérek” félreérthetetlen jeleit.
- Hé öcskös, mi csillog a zsebedben? Jó nagy pecsétgyűrű, innen kiveri a szemem. Honnan szerezted?! - kiáltott messziről Steiner, mire Gustav a zsebéhez nyúlt és valóban, valami kidudorodni látszott a nadrágjából. Értetlenül emelte ki az óriási ékszert, ezelőtt soha nem tartott ilyen nagy értékű tárgyat a kezében.  
- Hé te! Te vetted el, te mocskos kis tolvaj! Adok én neked váltságdíjat, most kiheréllek!!! – ugrott fel ülőhelyéről a férfi, mire a vele szemben ülő hölgy felsikított…ugyanis a nemes egy hatalmas vadászkést húzott elő kabátja belsejéből.
- Ho, ho! Én még sosem láttam ezt a gyűrűt! – lépett hátrébb Gustav, majd kérdőn Steinerre tekintett, ki válaszul hüvelykujját mutatta felé, jelezve, szurkol neki.
- Ne hazudozz, kis csirkefogó! Tudod, mi jár felénk a tolvajoknak? Lemetszik az ujjait! – tajtékzott teljesen kikelve magából a nagydarab férfi, mire Sig rácsapott a pultra.
- Na de nem itt barátom! Ebben a fogadóban senki vére nem mocskolja be a padlót. – közölte fenyegetően vicsorítva a szintén nagydarab, vágott képű fogadós.
- Hagyd Sigmund, igaza van az úriembernek, a tolvajokat minálunk sem becsülik… - állt a pulthoz Steiner, fejét rázva. A csapos nem igen értette, mi ezzel a célja az öregnek, de Gustav valószínűleg nincs beavatva, ugyanis eléggé meg volt rémülve.  
~ Hogy rohadnál meg öreg, rám vered a balhédat! Hogy másszak ki ebből? ~ elmélkedett magában folyamatosan hátrálva, majd elkezdte használni a fejét. Ölre nem mehet a fickóval, mert körülbelül háromszor nagyobb darab nála, öltözetéből úgy tűnik, hogy szeret vadászni, így biztos nem képzetlenül forgatja a kést, jó pár vadat elejthetett vele. Valami irdatlan baromságot kell kitalálnia…lopva rátekintett a pecsétgyűrűre, ahol felismerte a vadásztársaság jelképét, majd elindult a fogadó közepén lévő pult felé, menedéket keresve a felbőszült nemes ellen.
~ Miért kellhetett a gyűrű Steinernek? Várjunk csak? Most volt az éves Vadászgyűlés, ezzel lehet oda bejutni, vagy meghívóval…Édesapám az egyházat támogatva meg volt hívva oda, ő mesélte…de hogy jön a képbe az öreg kártyás? Ez az, kártya, nagyszabású zsugás versenyt tartanak ott, melynek fődíját felajánlják a Vadásztársaság Jövője alapítványnak…ez a szélhámos megnyerte és lenyúlta a pénzt. Több tízezer váltó. ~ esett le a fiúnak a felismerés, de a nemes kizökkentette gondolatmenetéből.
- Állj meg te taknyos és add vissza szépen a gyűrűt! – kiáltott kergetve a fiút a pult körül.
- Micsoda szerencsétlen fordulat… - válaszolt a fiú magabiztosan pörgetve ujjai közt a hatalmas gyűrűt.
- Ne dumálj öcskös, kinyuvasztalak! – förmedt rá a fickó úgy szorítva a kést, mintha valóban egy elejtett vadat készülne leszúrni.
- Idén nem támogatja senki az alapítványt…mekkora szégyen ez a családjára nézve, tudván, hogy Ön nyerte a kártyapartit… - mondta olyan önbizalommal, hogy még megállni is volt bátorsága, sőt rá is könyökölt a pultra. Úgy tűnik azonban kimondta a varázsszót, ugyanis a férfi megdermedt, és végiggondolta a hallottakat.
- Mi? – kérdezte teljesen lehűlve, ijedten maga elé meredt, kiverte még a veríték is, bár a hajsza is megviselte méretes pocakjától roskadozó testét.
- Én nyertem? Be se engedtek a Bálra!  - kiáltott rémülten a nemes…aminek köszönhetően elköpte magát, éreztette Gustavval, hogy bizony jó nyomon jár. Blöffje kezd kiteljesedni.
- Már, hogy ne lett volna ott…meg is nyerte a partit. – mosolygott az ifjú.
- Ak…akkor kifizetem…rengeteg pénzem van!  - ordított verejtékezve a férfi.
- Ahhoz kétség sem férhet, persze…na de a szégyennek mi az ára, mikor kiderül, hogy valaki más nyerte meg a partit Ön helyett és elköltötte a befolyt összeget? Azt ki tudja fizetni? – nevetett a fiú mostmár megrészegülve a sikertől.
- Nem mered fiú, a családom…ezt nem! Nem hinné el senki! Senki nem hinne egy utcagyereknek! – nevetett a férfi úgy, mint aki teljesen elveszítette a kontrollt…
- Kivétel akkor, ha annál az utcagyereknél van a trófea… - mosolygott blöffölve egy hatalmasat, mire a férfit megint kiverte a víz.
- Nem…ne…mennyi…bármit megadok… - suttogott, majd teljesen megadva magát a megszégyenülésnek összecsuklott a földön, elejtve vadászkését…
- Háromezer váltó és visszakapja a gyűrűt, plusz hallgatunk, mint a sír… - emelte fel kezeit a fiú, majd kérdőn ránézett a helyszínen levőkre.
- Nekem is háromezer…rosszul ment ez a hónap… - tette hozzá kezét emelve az öreg, mire Sig megrázta a fejét.
- Engem ne keverjetek bele… - mondta mosolyogva.
- Gerinctelen férgek…itt van. – tápászkodott fel a földről, majd erszényébe nyúlt és leszámolta az összeget a pultra.
- Kérem a gyűrűt! Ha kiderül a történet, megígérem, hogy elkaplak titeket! Tönkreteszlek, nem lesz hely a világon, ahová elbújhatnátok előlem.
- Persze, persze, hallgatunk, mint a sír. – legyintett a fiú, majd odahajította a nemesnek a gyűrűjét.
- Indulunk! – kiáltott a még mindig mérges tag a lány felé, ki eddig ijedten ült az asztalnál, hangjára azonban, úgy felpattant, mintha égette volna fenekét a szék. Sokáig nézték még a kiviharzó páros által nyitva hagyott ajtót, Gustav azért, mert még mindig remegett a lába, Steiner pedig úgy nevetett, hogy majd leborult a pult mellől.
- Szép volt Öcskös, nem hittem volna, hogy így kivágod magad. – nevetett az öreg megveregetve a fiatal vállát, melytől majd összecsuklott.
- Francba az egésszel, majdnem megöletett! – kiáltott vissza mérgesen Gustav.
- Ez volt az utolsó próbád Gyermek, jól teljesítettél. – válaszolt az idős zsugás odalépve a pénzhez, majd leszámolt magának 4000 váltót.
- Hé, három ezer az enyém, maga is kért, miért nyúlja le az én részemet is?! – háborodott fel az ifjú öklét a magasba emelve.
- A tanítás és a stressz ára fiam…öreg vagyok én már ehhez… - rántotta meg a vállát nemes egyszerűséggel, majd visszafordult a fiúhoz.
- Honnan tudtad, hogy megnyertem a kártyapartit? – kérdezte.
- Blöfföltem…gondoltam, hogy magánál nincs jobb zsugás a partin. – nevetett mostmár teljesen megnyugod-va a fiú.
- Köszönöm a dicséretet…de nem…vesztettem. – válaszolt nemes egyszerűséggel…
- Mi?! De ha megtudja?! – fehéredett el teljesen Gustav.
- Bizony…én egy darabig kerülném a Búvóhely fogadót…de hé…nagyon ügyes voltál…trófea, meg alapítvány, szépen átverted. – bólintott Steiner elismerően.  
- Ne aggódj, majd én lerendezem Öcskös…de egy darabig húzd meg magad. – Szólt közbe Sig, mikor éktelen zaj ütötte meg a fülüket.
- ELKAPLAK TE CSIRKEFOGÓ!!! NEM IS NYERTEM! - jött befelé már az utcáról az előbbi nemes hangja, mire Steiner a nyitott ablak felé mutatott.
- Ezért volt nyitva…én nyitottam ki, mikor megérkeztem… - nevetett az öreg, majd maga után rángatva a fiú el is indult a szabadulás irányába, maga mögött hagyva Sig-et, hogy magyarázkodjon, a fogadót, hogy hallgassa egy nemes jajveszékelését és fenyegetőzését Gustav is rohant, hogy elhagyja régi, becsületes életét…


_________________
"Az Úr megteremtett megannyi csodát, majd a hetedik napon elfáradt, megpihent, talán elmehetett dolgát is végezni...így keletkezhetett Gustav Engelberg..."


Gustav Engelberg Tiszteletes Guszti10
From my friend, Crispin Shadowbane, and Lance Kalver, who saved this image. Thanks Guys!
Gustav atya, részeg atya, vágtat fakó hordóján; körötte szesz, s amerre megy, részeg mulatás - Crispin Shadowbane
Felhasználó profiljának megtekintése

4Gustav Engelberg Tiszteletes Empty Re: Gustav Engelberg Tiszteletes on Vas. Dec. 31, 2017 4:33 pm

A meggyőzőképesség és a gesztusolvasás két baromi nehéz képesség, mert nem elég rámondani, hogy a karakter tudja, valóban érteni kell a jeleket, a meggyőzést pedig ki kell tudni játszani. Azt kell hogy mondjam, ebben a pályázatban ékesen bizonyítottad, hogy neked mint a kettő megy, a megfigyelés és a kijátszás is, alig várom, hogy lássam hogyan kamatoztatod a tudást a kalandjaid során. Néha azért szólj ránk a mese közben hogy ellássunk elég információval. Smile Gratulálok, nagyszerű pályázat volt!

Felhasználó profiljának megtekintése

5Gustav Engelberg Tiszteletes Empty Re: Gustav Engelberg Tiszteletes on Szomb. Feb. 03, 2018 12:14 am

Név: Per gradus ad! (Told meg egy lépéssel)
Szint:  
Ár:
Leírás: Gustav számára már a bottal való harcmodor megtanulása olyan régre nyúlik vissza, el sem tudná képzelni, hogy mással küzdjön, így az Isteni mágiáját is megtanulta együtt használni fegyverével. Isteni erőt vezet fegyverébe, így az íge elmondását követően a botból egy szemmel alig követhető fény csóva nyúlik ki, meghosszabítva a fegyver hosszát a duplájára, így a másfél méteres bot 3 méteresre nő és egy csapás erejéig így marad. Játéktechnikailag ez a csóva fizikai léttel bír, így tapintható, érezhető, a csapás viszont pont olyan erősségű, mintha a bottal ütnének meg valakit, annyi a különbség, hogy szent sebzéssel bír, így a gonosz, túlvilági lények esetében fájdalmasabb a csóvával való találkozás, számukra 20%-al komolyabb a fájdalom. Háromszori használatot követően egy órát pihen a képesség.

Név: Deus signum (Isten jele)
szint:
Ár:
Leírás: A pap megérinti a kiválasztott tárgyat vagy embert és egy jelzést tesz rá, melyet szent aura vesz körül. A jellel ellátott embert vagy eszközt a Pap érez öt kilóméteres körzetben, akár egy sugallat, tudja merre induljon, ha keresni kezdi. Természetesen a jelet nem lehet rátenni olyan személyre, ki nem engedélyezi ezt, átkozott vagy sötét mágiával átitatott tárgyra sem, ilyenkor nem jön létre a varázslat. A bőrön vagy tárgyon egy fehér jel képződik ilyenkor, mely általában a használó kézjele, más tárggyal, ruhával le lehet takarni, megérezni nem lehetséges. Sötét, túlvilági lények a személy, vagy a tárgy megérintésekor heves fájdalmat éreznek, sebződni nem sebződnek, nem károsodnak, de huzamosabb ideig képtelen fogni az adott jellel ellátott személyt vagy tárgyat, olyan érzés számukra, mint tűzbe nyúlnának. Napi kétszer tudja használni és egy jelzés három órán át aktív, utána maradéktalanul eltűnik a testről vagy a tárgy felszínéről.


_________________
"Az Úr megteremtett megannyi csodát, majd a hetedik napon elfáradt, megpihent, talán elmehetett dolgát is végezni...így keletkezhetett Gustav Engelberg..."


Gustav Engelberg Tiszteletes Guszti10
From my friend, Crispin Shadowbane, and Lance Kalver, who saved this image. Thanks Guys!
Gustav atya, részeg atya, vágtat fakó hordóján; körötte szesz, s amerre megy, részeg mulatás - Crispin Shadowbane
Felhasználó profiljának megtekintése

6Gustav Engelberg Tiszteletes Empty Re: Gustav Engelberg Tiszteletes on Hétf. Feb. 05, 2018 4:30 pm

Jerobeam

Jerobeam
az Isten Lángja
az Isten Lángja
Per gradus ad! - 1.szint 1000 váltó
Signum dei - 2.szint 1500 váltó


_________________
"Én vagyok Abaddón, e földnek bírája. Az Úr megítélt titeket és konkolynak találtattatok. Negyven és még annyi napotok van, hogy bűnbánatot gyakoroljatok, utána az élő Isten szent tüzében vesztek el mindahányan. Ez volt az első és utolsó szózat, melyet hozzátok intéztem."
Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

7Gustav Engelberg Tiszteletes Empty Re: Gustav Engelberg Tiszteletes on Szer. Márc. 07, 2018 11:11 pm

Név: Deprehensio (Jellemérzékelés)
Szint:
Ár:
Leírás: Gustav olyannyira elmerült a Gesztusolvasás és az emberek kiismerésének világában, hiszen régóta tanulja eme tudományt, hogy Istensége megajándékozta őt hatalmával, így már képes érzékelni az emberekben, más fajú lényekben szándékukat. Legyen az gonosz, gyilkos hajlam, békés, visszahúzódó, vagy baráti. A képességet mindenképpen aktiválni kell, úgy működik, mint egy egyszerű megérzés, egy intuíció, ami egy pillanatnyi információt küld a Pap szívébe, vagy akár képeket, ami szintén egy pillanat műve csupán, de a Pap ennyiből érezni fogja, hogy viszonyulhat hozzá a vele szemben álló. Naponta háromszor lehet aktiválni, ki megpróbálja elrejteni mágiával, képességgel, vagy tárggyal valódi szándékát, úgy a KM dönt a képesség sikeréről, fontolóra véve az adott szituációt és egymás képességének erősségét.

Név: Verum! (Az igazat!)
Szint:
Ár:
Leírás: A pap jó emberismerővé vált, így ki tudja szűrni, hogy a vele szemben álló, mikor mond igazat, mikor hazudik. A valóságot nem fogja átlátni, csupán a képesség aktiválásakor jön felé egy megérzés, hogy a vele szembenálló mondandója, cselekvése mennyire igaz, vagy álca csupán. Naponta háromszor lehet aktiválni, ki megpróbál mondandójára mágiával, képességgel, vagy tárggyal rásegíteni, úgy a KM dönt a képesség sikeréről, fontolóra véve az adott szituációt és egymás képességének erősségét.


_________________
"Az Úr megteremtett megannyi csodát, majd a hetedik napon elfáradt, megpihent, talán elmehetett dolgát is végezni...így keletkezhetett Gustav Engelberg..."


Gustav Engelberg Tiszteletes Guszti10
From my friend, Crispin Shadowbane, and Lance Kalver, who saved this image. Thanks Guys!
Gustav atya, részeg atya, vágtat fakó hordóján; körötte szesz, s amerre megy, részeg mulatás - Crispin Shadowbane
Felhasználó profiljának megtekintése

8Gustav Engelberg Tiszteletes Empty Re: Gustav Engelberg Tiszteletes on Szomb. Márc. 10, 2018 8:21 pm

Jerobeam

Jerobeam
az Isten Lángja
az Isten Lángja
Deprehensio: 4. szint 2500 váltó
Verum: 5. szint 3000 váltó


_________________
"Én vagyok Abaddón, e földnek bírája. Az Úr megítélt titeket és konkolynak találtattatok. Negyven és még annyi napotok van, hogy bűnbánatot gyakoroljatok, utána az élő Isten szent tüzében vesztek el mindahányan. Ez volt az első és utolsó szózat, melyet hozzátok intéztem."
Felhasználó profiljának megtekintése http://questforazrael.hungarianforum.net

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.