Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 50

Magánküldetések

Szomb. Jún. 08, 2013 6:05 pm by Jerobeam

Ezen a szent helyen lehet magánküldetésekre jelentkezni, szám szerint párhuzamosan kettőre. …

Comments: 83

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 88


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Go down  Üzenet [1 / 2 oldal]

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
A város az egyik tehetősebbek közé tartozott a Mocsárvidéken, már ha közluxus szempontjából nézzük. Az utak bár macskakövekkel voltak borítva, mint majdnem mindenhol, de köztük keményre döngölt föld ritkaságszámba ment.
Őszintén, sose hittem volna, hogy ilyen hétköznapi dolognak egyszer még örülni fogok, de már két csizmát is elhagytam a laza, vizenyős úton idefele. Még jó hogy egyik sem az enyém volt.
Az egyik ismerősöm fülese hozott ide; bőven akadtak a Hellenburgi Alvilágban, akik a magamfajta ‘szörnyetegeknek’ is szívesen nyújtottak segítséget; főleg ha az nekik is megérte. Beletúrtam a táskámba, hogy még egyszer átfussam a kapott jegyzeteket. A papíron a szöveg közel olvashatatlan kézírással született meg, de szerencsére el is mondták, mit keressek.
Libelle, Libelle Tiefnetz; a helyi Halászok Céhének a főmestere. Az egyik leggazdagabb ember a városban, és valakinek nagyon útban volt; és ez tudott legkevésbé érdekelni. Egyrészt, nem kevés váltó vár otthon a halálhíréért, de még csak nem is ez volt az édes az egészben. Egy fiatal, a húszas éveinek közepén járó, derekáig érő aranyszőke hölgyről volt szó; méghozzá egy elég csinosról, ha minden igaz.
A kedvenc prédám. Ingyen is utánavetettem volna magam érte, de az ilyet nem érdemes a munkaadó orrára kötni, mert a végén még él ennek a lehetőségével. Elég, ha csak rá gondolok, és...
Kezdtem elveszteni az önuralmamat. Túl régen ettem emberi húst, és a vadászat örömében se volt szerencsém már lassan egy hete. Pedig szükségem lesz az összes ép eszemre; a nő körül pont annyi testőr szokott lófrálni, amennyi egy eszét vesztett falánkságdémont gond nélkül képes felnyársalni.
Ennem kell valamit.
Betértem a helyi fogadóba; a Zöld Sárkányba. A helyiek nagyon dicsérték a helyet, és nekem is ismerős volt valahonnan a neve, de nem tudtam volna megmondani, hogy honnan. Valószínűleg egy híres ívónak lehet csak az olcsó utánzata.
A Mocsárvidéket az én fajtámnak találták ki; a konstans bűz, amit a közelben lévő lápok ontottak magukból szinte kötelezővé tették azt, hogy mindenki valamilyen parfümbe pongyolálta magát, és a különböző betegségek is gyakoriak voltak. Egy olcsó, dísztelen famaszkkal és egy gyakori virággal, a mocsári levendula illatával nem lógtam ki a helyiek közül.
Beültem egy sarokba, ahonnan az egész helyet jól átláttam, és rendeltem a helyi specialitásból. Ha már különlegesség, ajánlom neki hogy finom is legyen. Nem adhatom lejjebb a mércét csak azért, mert a világ végén vagyok.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
"...hát, az asszony az asszony; a küldetés meg küldetés. Egész addig, míg Ő nem tud róla, nem is fog fájni neki. Ha meg megtudja, az nekem fog fájni. Igen csak veszélyes egy perszóna Ő, ha okot adnak rá - és sodrófát a kezébe."
- A Házas Fejvadász


Undorító hely ez a Mocsárvidék. Oké, hogy self vagyok és bírjuk ezt, nagyjából annyira, mint a piát, de attól független én még utálhatom, nem igaz? Nincs semmi egyetemes törvény arra, hogy odáig meg vissza kéne lennem ezért az átkozott helyért. A bűz; a süppedős utak, amelyek nem is utak; a szúnyogók hadserege, amely minden pillanatban lecsapni készül; az ingoványokban aljas módon meghúzódó indás növények, amelyektől a hideg is kiráz; amikor a lábad egy pocsolyába mélyed és nem tudod eldönteni, hogy egy hal baszogatja-e a lábadat, vagy csak egy növény karistolja azt; a betegséges egész tárháza. Szerencsére van itt pár település, elszórtan, ahol menedéket lelhet a magam fajta utazó. Már ha utazó lennék. De neeem...valamelyik baromnak eszébe jutott, hogy tíz évvel ezelőtt volt egy ellenlábasa...pontosabban egy csaj, aki kikosarazta őt, de azért egy szép kis történetet körített a történet felé, hogy miért is érdemli meg a halált. Az egyik pillanatban még valamit ellopott tőle, a másikban már az életére tört, a harmadik verzió szerint meg egy nekromanta volt. Gyakorlatilag volt valami igazság benne: a csaj ellopta tőle a lehetőséget, hogy elveszítse a szüzességét és most ezért begerjedt; a nő az életére tört, amikor elhagyta a kis rozoga falujukat, hisz elment az utolsó személy, akivel kezdhetett volna valamit és a szíve is összetört; a necis részhez nem tudtam semmiféle magyarázatot találni, de valószínűleg koholmány, úgy hogy nem is tudott érdekelni.
Ami viszont tudott érdekelni, hogy két hete vagyok itt, és...hát, ha nehezen is, de sikerült elvegyülnöm a lakosok között, akik már eléggé megszokták a vámpírok és az alkalomadtán felbukkanó necik jelenlétét annyira, hogy egy holdcsókolta self már nem keltett túl nagy izgalmat köreikben. Na meg hát...amikor kiderült, hogy a csaj, valami Labello, vagy ki a rák még hajadonka, a szám is mosolyra görbült. Aztán hamar le is kókadt, amikor kiderült, hogy a luvnya eléggé módosra szedte meg magát, valami céh főmestere is lett és őrök nyüzsögnek körülötte. Kettő kurva hétbe telt, mire sikerült magamhoz édesgetni őt, és most meg úgy simult hozzám, mint valami bagzó macska.
A helyszín a Zöld Sárkányhoz címzett Fogadó. Egy lepukkant hely, ahol mindenki elvegyülhetett. Ahogy mi is elvegyültünk a tömeggel. A nőcike az ölemben üldögélve lustán figyelte a tömeget, miközben kezével az ingem alatt matatott, és én is viszonoztam a szívességét. A küldetés szerint meg kéne ölni őt...bónusz, ha még jól meg is szégyenítem. Hát...lehet, hogy nekem eléggé másfajta elképzeléseim vannak a szégyenítéssel kapcsolatban, de ha előtte egy kicsit kiélvezem az életet, az ugyan még is, kinek árt? Ada nincs itt, sőt, a közelben sem; tudnia se kell róla és több mint két év telt el azon bizonyos este óta és nekem is meg voltak az igényeim. Így csak élveztem a testemnek dörgölőző, velem egykorú lány jelenlétét, buja érintéseit és azt, amikor értékelte, hogy örömömnek érezhető jelei lettek. Figyelmét csak akkor vette le rólam, amikor nyílt az ajtó, és valami famaszkos barom vágtatott be rajta, olyan növényekkel teletüzdelve magát, hogy innen bántotta az orromat. Még egy iszákos...se baj, bajt úgy se fog okozni itt, majd én okozok a csajnak - külön öröm, hogy még szűz. Nem sokáig...


_________________
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Észre kellett volna vennem, rögtön abban a pillanatban ahogy beléptem a terembe. Ráfoghatnám az éhségre, vagy akár a tömegre is, de feleslegesen lenne bármelyik is; hibáztam. Nem szeretek hibázni. Egyáltalán nem.
Lemeredtem az előttem fekvő csorba tányérra, amiből kívánatosan - vagy legalábbis annak hatni akaróan - lógott ki egy gyík farka, míg a többi része szabadon úszkált valahol a világosbarna lében. Az édes kacagás aztán magára vonta a figyelmemet.
A fogadó másik sarkában ült, egy sötéttünde ölében; feltehetőleg a szeretője vagy az egyik kiemelt testőre. Utóbbi nem zavart volna túlzottan; az ember - vagy tünde - hűségét mindenki a maga módján szerzi meg, és ha ezt találta a leghatékonyabb módszernek, ám legyen. Nincs szégyen semmiben, amíg az sikerrel zárul.
Egyértelműen Libellnek kellett lennie. Az ég nem teremt ilyen szépségből kettőt egy városba, ez bizonyos; és túlzottan rá volt mászva arra a márványszoborra. Rossz megérzésem volt ezzel kapcsolatban. Hiába volt az egész fogadó tele alkoholgőzzel és különböző égetett füvek szagával, szinte ide éreztem a vágyat kettejük közt; mármint, persze a jellegzetes szagú izzadságot, amit az ember ilyenkor termel.
Valószínűleg túl sokáig bámultam őket, de a maszk mögött talán nem volt ez túlzottan feltűnő. Nem hagyhatom, hogy a lány tönkre tegye magát, mielőtt még megízlelhetem.
Felálltam a helyemről, és átfurakodtam magam a tömegen, magam mögött hagyva a gyíklevest vagy akárhogy is hívják ezt a szemetet. Ha az értesüléseim jók, a hölgy még érintetlen. Ennek így kellett maradnia - ez már önmagában is különleges lakomának minősülne ezen a vidéken, de párosítva a gyengémmel, kihagyhatatlan alkalom.
- Bocsánat, de ön lenne Libelle? - szólítottam meg a lányt, kissé izgatottabb hangon mint terveztem, a párját látszólag teljesen figyelmen kívül hagyva. A közelében lévő pengével nehéz lett volna hasonló mód tenni - és mivel nem egy rozsdás bökőről volt szó, nem árthat vigyázni a figurával. Talán még veszélyes is lehet.
- Egy közös ismerősünk említette, hogy itt találhatom. Beszélnünk kell - üzletről. - hazudtam neki. Nem valószínű, hogy ezzel eltudom rángatni innen, de legalább a figyelmét felkeltettem, legalábbis annyira, hogy ne próbáljon meg rögtön kidobatni az első izomaggyal.
Például azzal, amelyiket épp lábmelegítőnek használta.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
 Az anyját, ez a csaj aztán tud valamit! Az ingem alatt túrkálva és bújdosva kezeivel megtalálta testem érzékenyebb pontjait és a hideg is kirázott a kéjsóvár érintéseitől. Még egy-két óra, míg kellőképpen leittasodunk, aztán már mehetünk is az ágyba, ahol hamar kiderül, hogy mennyire is kívánja a testemet. A gondolattól még jobban elkezdtem bizseregni oda lent, hisz végül is, ember létére nem volt annyira nagyon csúnya, sőt, a kerek és feszes kis mellei, a hosszúra hagyott és most kibontott aranyszőke fürtjei, a csókra termett szája, nyakának elegáns vonalvezetése...és az a jó kis kemény hátsó, amely azért kiáltozott, hogy valaki erősen rámarkoljon...hát, melyik férfi tudna ennek ellenállni? Még a homoszexuálisok is kitérnének hitükből, vagy szokásaikból ezen nőszemély kedvéért. Hát még én! Azért óvatosan körbe pillantottam, de nem láttam egy félangyalt sem ítélkező szemekkel és Draci se volt a közelben - Ő eljátszadozott azzal a fél báránnyal, ami teljesej véletlenül az éjgyilokomba dőlt. Tehát, szabadság volt! Az arcomon elégedett vigyorral csúsztattam fel a kezemet, hogy megtaláljam a férfi élet boldogságforrásának szépséges ikreit, amikor...
- Bocsánat, de ön lenne Libelle?
 Bosszúsan figyeltem fel az alakra, és érdes hangjára, elnézve Labello - vagy is hát, Libelle - feje mellett, pár kósza hajszálat köpködve ki, amelyek a számba kerültek - egy ideig elgondolkoztam rajta, hogy talán megeszem azokat, eléggé jó fajta illatszert használt - és megláttam az újonnan érkezett alakot. A csaj persze, hogy rögtön megdermedt, aztán kezeit kihúzta az ingem alól, és még a dörgölőzést is abba hagyta, ahogy orra üzletet szimatolt - az enyém meg áporodott növényeket.
- Igen...talán segíthetek valamiben?
  Dallamos hangja szinte elbűvölt, és csak még jobban elkapott a vágy, hogy játszadozzak a testével, azonban kezének egy határozott mozdulatával szorította le a kezemet és kényszerített visszavonulóra. Elégedetlenül fújtattam egyet és most már ideges tekintettel pillantottam az érkezőre. Az anyádat, éppen a boldogság küszöbén álltam!
- Egy közös ismerősünk említette, hogy itt találhatom. Beszélnünk kell - üzletről.
 Na mit nem mondtam? Üzlet! Átkozott üzlet! Az én gatyámban terebélyesedő, sokkal több haszonnal kecsegtető alkuról meg már el is feledkezik a némber! Már csak ezért megérdemelné a halált és nem csak a fejére tűzött busás jutalom miatt. A nő kikászálódott az ölemből, én meg gyorsan el is takartam domborodó férfiasságomat, mielőtt még túlságosan is nyílvánvaló lenne, és megállt előttem, hátát felém fordítva.
- Uh...az a hátsó...bakker...
 Nyőgtem elhalóan, ahogy a bőrnadrág szépen végig simult dicsőítésre és imákra késztető testalkatán. Az őrök felém fordultak és becsmérlően néztek végig rajtam.
- Most mi van?!
- Milyen üzletről lenne szó, Herr...?



A hozzászólást Crispin Shadowbane összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 06, 2018 8:10 pm-kor.


_________________
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
- Symeon. Symeon von Flammenherz, szolgálatára. - hajoltam meg finoman, annyira, amennyire a helyzetben éreztem. - Valószínűleg Ön nem tudja, hogy ki vagyok, de én pontosan tudom, hogy Ön kicsoda. Megengedné, hogy tegezzem? Ön túl fiatal ahhoz, hogy magázzák - még ha a tiszteletet meg is érdemli.
A lány unott arcot vágott, de igazából ezt akartam elérni - az a legjobb, ha csak egynek gondol a sorozatban hozzájáró kereskedők közül. A bókok szinte lepattantak róla, de egy apró bólintással engedélyt adott.
- Ajánlatom van neked. Hajógyáram van Hellenburgban - egyértelmű hazugság - és jó minőségű halászhajókat szeretnék eladni. Nem a céhednek, egyenesen neked, jutányos áron. Nem a helyi mocsári fából faragott lélekvesztőkre gondolok, hanem masszív fákból faragottból... feszes vitorlákkal...
- Hmm... tetszik amerre ez a beszélgetés halad... - mondta, fenekét enyhén oldalra billentve. Az a fajta nő volt, aki a szexualitását fegyverként használta - és ilyen szempontból egy remek fegyverforgatóról volt szó.
- A részleteket kidolgozhatnánk személyesen, mit gondolsz? - kérdeztem a legszexuálisabb fűtöttebb hangon, amire képes voltam: nem egy alapvető érdekeltségem, érthető módon, de talán érthetőek voltak a szándékaim.
- Tetszik, tetszik, de ugye megérti, hogy nem megyek sehova se az őreim nélkül.
- Semmi probléma. - hazudtam. Valószínűleg ez ki is hangozhatott, mert a lány hirtelen elmosolyodott.
- Meg hát, mára már odaígértem magam valakinek, nemde? - fordult hátra, a sötéttündéhez. Valószínűleg arra játszik, hogy féltékeny legyek kissé, hogy jobban próbálkozzak. Vagy valami teljesen másra - a női elme egy kifürkészhetetlen dolog maradt számomra.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
Hát ezt a pofátlanságot én nem tudom elhinni! Először megzavar engem abban, hogy kielégítsem alantas vágyaimat, mielőtt egy kihülőfélben lévő hullát hagyok magam mögött...most meg elkezd neki udvarolni? Vagy legalábbis legyeskedni? Amikor tisztán láthatta, hogy a csajszi előbb mászott ki az ölemből? Milyen időket élünk, hogy egy self már üzekedni se tud nyugodtan! Mi lesz a következő? Este beugrik közénk harmadiknak? Inkább hagynám, hogy Dracon elégítse ki őt orálisan, a tűhegyes fogaival, semmint hogy ezt az alakot az aktuális csajom közelében lássam. De nem szóltam egy szót sem, csak az őrökre bámultam, akik keze idegesen járkált a kardjuk közelében, de nem mozdultak, csak csendben bámulták a jelenetet, egy-ketten sóvárogva figyelve, ahogy a csajszi a csípőjét ringatja, vagy kissé kidülleszti a mellkasát, hogy a mellei nagyobbnak látszódjanak és a dekoltázs is egy lehelletnyivel több belátást engedjen.
~ Istenem....hogy a fenébe van az, hogy ez a csaj még szűz? Amennyire itt kéreti magát, inkább úgy tűnik, mint ha legalább már több farkat fogott volna, mint kilincset...behalok.~
De nem tudtam rá haragudni, ahogy a csípőjét ringatta beszéd közben és szinte láttam, ahogy minden egyes szónál kicsit megrezeg. Legalábbis én bele gondoltam. Az egyik őr szájából egy halk, nagyon is halk kéjjel itatott sóhaj szállt ki, amire felkaptam a fejemet. A tekintetünk találkozott. Az újonnan jött és Ribilló túlságosan el voltak foglalva egymással, az őrök meg szintúgy, így senki se vette észre a köztem és az őr között lezajló nonverbális üzenetváltást, amelynek során mutatóujjammal először a nadrágomra, majd a csaj hátsójára mutattam, a "mondat" első felét egy bólogatással zárva le; aztán mutatóujjam az Ő nadrágjára szegeződött, végül ismét arra a nőre, aki a kéjes sóvárgás tárgya volt, s végül megráztam a fejemet. Az őr fintorgott, de visszafordult. Fene ebbe a sok kanos baromba. Akkor szokott leginkább a tetőfokára hágni, amikor elkezdik egymás között mesélni ismét a történeteket, miszerint a Főni asszonynak vannak hálótársai - vagy is nők, akikkel alszik és melegítik őt az ágy alatt. Nem mondom, az én nyálam is kicsordult, ahogy belegondoltam a helyzetbe. Három nő várna rám az ágyban...oh yeah. Ja de várj, nekem figyelnem kéne ezt a pofátlan alakot és Ribikét.
- Hogy mi? Ja, igaza van, teljes mértékben. Amúgy...miről is volt szó?
Pislogtam felé meglepetten, ahogy totál nem hallottam, hogy miről is diskuráltak. A csaj arcán enyhe bosszankodás futott végig, majd egy mosolyt erőltetett egymásra.
- A közös esti programunkról...
- Oh, igen. És, hogy megy a tárgyalás az úriemberrel? Simike, vagy hogy is hívják a nevét? Flekkesherc, ugye? Bocs, nevek megjegyzésében naaaagyon rossz vagyok.
Persze, hogy megjegyeztem a nevét első hallásra is, ahogy alaposabban megszemléltem őt magamnak, felmérve, hogy milyen testi erőnek örvendhet, és hogy mennyire lehet veszélyes. Fegyvert már akkor se láttam nála, amikor ide lépett hozzánk, azóta se vettem észre, de ez nem jelent sokat.
- Ha szólít a kötelesség drága, tudod, hogy én nem akarok zavarni az üzleteidben. És az őrök szívesen követnének téged. Így legalább lenne alkalmam pár...hmmm....alkalmatosságot beszerezni estére. Virágok, gyertyák....bársonykötél. Tudod, az alapok.
-...bársony kötél?Eh, tudod mit, menj nyugodtan. Én addig elbeszélgetek az úri emberrel.
A hangjából tisztán kihallattszott az elégedetlenség, ahogy gáláns lovagja itt hagyja őt, de majd este kárpótlom őt bőven. Olyan lesz az első alkalma, mint ha a mennyekben járna. Amúgy meg, a kötél jó ötlet. Lesz mivel megfojtanom őt utána...De most egyelőre csak felálltam a székből, kezemmel takargatva a nadrágomban életre kelt Roro-t, és a cuccaimat felkapva sétáltam ki a fogadóból, hogy a szemközti elhagyatott álló, romos épületben foglaljak helyet, ahonnan jól láttam, hogy mi is folyik odabent. Nem gyanakodtam a fickóra, de valahogy el kellett szabadulnom attól a nőtől, mielőtt még ott helyben az asztalra vágom és magamévá teszem. Egyszerűen őrjítő volt...!


_________________
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Szerencsére a partnere eltávozni látszott; úgy látszik még időben léptem közbe. Ez megkönnyítette a dolgokat, nem is kicsit. Bár a bérencek talán még okozhattak volna gondot; az egyik oldalán egy rövidkard lógott, a másikén meg egy buzogány. Beltéri fegyverek. Nem volt a ruhájukon semmilyen jelzés, ami valamiféle szerveződésre utalt volna, céhre vagy másfélére. Valószínűleg csak egyszerű fegyverforgatók voltak, de okozhattak volna még meglepetést. Egyetlen szerencsém az volt, hogy nem lovagok voltak; megerősített, fémmel kivert bőrpáncélt hordtak csak, és csak az egyiken volt gallér...
Igen, úgy gondoltam lenne esélyem.
- Akkor, herr Symeon - nézett az eltávozó sötéttünde után - ránk vár egy üzleti megbeszélés, ugye? Vilfrid, Tomas, indulunk. - mondta, majd alátámasztva a mondandóját, még azért magához is intette az őreit.
A fogadó két emeletes volt, aljában maga az ívó, míg az emeleten a féltucatnyi szoba foglalt helyett, ahol az átutazó eltölthette az éjszakát; pont olyan, amit az ember a kisebb-nagyobb városokban megszokhatott. Kellemetlen csöndben másztuk meg a lépcsőket, és haladtunk végig a rövid folyosón, egészen a végéig. Az ötös fémszámot viselte magát az ajtó, az is kissé kopott volt.
- Megengedné? - kérdezte a lány, mire az egyik őr elkezdte a lábszáramat tapogatni. Kissé kirázott a hideg tőle, de gyorsan rájöttem, hogy csak fegyvert keres nálam.
- Persze, nem probléma.
- És, ha már itt tartunk... - mondta, és lassan odanyúlt a maszkomhoz, de elkaptam a kezét. Oldalról hallottam a fémkígyó felszisszenését, a mögöttem álló pedig elkapta a másik karomat és a hátam mögé szorította. Ezek a fiúk éberek voltak, nem is kicsit.
- Jobban szeretem látni azok arcát, akivel üzletelek. Ilyen gyönyörű kék szemekhez csak csodás arc tartozhat. - mondta lágy, hízelgő hangon, amire csak a macskák és a nők voltak képesek; meglepően sok hasonlóságot lehet egyébként találni -e kettő között.
- Régen az is volt. - szuszogtam az izgalomtól. A vér elkezdett dübörögni a fülemben, éreztem ahogy az izmaim megfeszülnek... aztán elernyednek. Nem ölethettem meg magam. - De évekkel ezelőtt volt egy kis nézeteltérésem egy mágussal, és... - nyögtem fel egy kicsit a fájdalomtól - ... nos, mondjuk azt, hogy leégett a pofámról a bőr. Szó szerint.
A lány kiszakította a kezét, és arrébb tolta a maszkot, pont annyira, hogy az állam kilátsszon; úgy látszik ennyi elég volt neki, mert rögtön visszatolta.
- Milyen kár. - intette le a másik kettőt, és kaptam vissza a kezemet. - Remélem máshol nem szenved hiányossággal, herr Symeon.
- Megnyugtatom - tértem vissza a magázáshoz, ha már ő is így tett - hogy ezzel nem lesz probléma.
- Nagyszerű. - nyitotta ki az ajtót. - Tom, Vili, őrködjetek, amíg tárgyalok az úrral.
Úgy látszik szeret fölényeskedni. Ez a vadcica egy oroszlán. Ez még hasznos lehet...
Követtem a szobába, miközben a csuklómat dörzsölgettem. Amint beléptem, mögöttem az ajtó hangosat csapódott, és a kulcs elfordulását is tisztán hallottam.
- Szóval, üzlet. - mondta nekem háttal, majd megfordult, látványosan nyújtózkodva. - Halászhajók, ugye? Hány darabról is van szó?
Megköszörültem a torkomat. Milliószor láttam már, hogyan szerencsétlenkednek az amatőr üzletemberek; nem lesz nehéz eljátszani.
- Első alkalommal, nyolcat tudnék felajánlani...
- Ó, igen. - mondta, majd kioldott egy gombot a mellényén. - És mennyibe kerülne nekem ez?
- H-háromezeröt, darabonként...
- De az naaaagyon drága lenne... - oldott ki még egyet - Biztos lejjebb tudja adni az árat...
- N-nos...
Esküszöm, kiold egy újabbat és nekiugrom. Elharapom a torkát és kirágom a ruháiból...


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
  Az épület, amely maga valaha istállóként szolgált, aztán két téllel ezelőtt kitört nyavalya miatt a lovak nagy része elpusztult, még mindig rohadtul büdös volt. De ez volt az egyetlen épület, ahonnét rá tudtam látni a kocsmára, és onnan szemmel tartva a csajt, akinek soha se tudtam megtanulni igazából a nevét, így találomra mondogattam valamit, és kifejezetten vigyáztam rá, hogy Ő maga meg ne hallja. Fáradtan és kissé dühösen támaszkodtam a létrának, amely a fent elhelyezkedő néhai szénaraktárhoz vezetett. Hideg szél süvített keresztül a beszakadt tetőzeten, amelyet senki se javított meg, tekintve, hogy funkcióját vesztette az épület. Fázósan húztam össze a köpenyt, ahogy figyeltem a maszkos pasit, a túlságosan is kéjsóvár szűzies csajt - bár eléggé kételkedek benne, hogy szűz lenne, hisz úgy tud dörgölőzni, mint egy ezer kuncsaftot megért prosti - és a két izgága őrt. Aztán mozgást támadt, és a furcsa négyes megindult az emelet felé, ahol Libaló szobája volt található.
  Egyszerű üzletről van szó, de azért a létrához léptem és elkezdtem felmászni rajta, reménykedve, hogy az évszakok viszontagságaitól meggyengült fa elbírja a súlyomat. Recsegett, ropogott, de nem tört el, így megérkeztem oda, ahol a széna és abrak helyett az egyszeri utazó bagolyköpetet, egérürüléket és egyéb undorító fekáliákat találhatott. Fintorogva haladtam előre óvatosan, közben a sálamat az arcom elé emelve, hogy kevésbé érezzem az átható bűzt. Lépteim nyomán egerek, túlságosan is nagyra nőtt, éhes szemű patkányok és felháborodott baglyok reppentek szerte szét, egy megtébolyult denevért pedig röpke tíz másodpercig tartott elzavarni, mert mindenképp a hajamba akart fészkelni. Ostoba dög.  A pajta tetején csak pár ablak volt, pontosabban csak nyílások, ahol szellőzhetett a légtér, az egyik a fogadó felé nézett...hát, nem láttam lószart sem. De nem is ez volt a célom.  A két hét alatt volt bőven időm megközelítési útvonalakat kieszelni magamnak, amelyekkel Libike után kutakodhattam. Egy hosszú deszkát húztam elő, amely pont átért a fogadó tetőjéhez. Kissé nehézkes volt igazgatni a hosszú fadarabot, már csak a súlyából adódóan is, meg azért, mert hajlongott össze-vissza a feltámadó szélben, de két percnyi masszív kínlódás után sikerült végre elhelyeznem azt, így egy ingatag hidat hozva létre.
   A fogadó kialakítása a settenkedés számára tökéletes volt. A szelíden lejtő tetőn könnyű volt a közlekedés, főleg, mivel minden emeleti szobából vezetett ki egy kémény, amibe meg lehetett kapaszkodni...és mivel a szobák kaptak egy erkélyt is, amelyet nem nagyon használtak mondjuk a vendégek, mert nem éppen a legidillibb kilátás nyílt onnan, de ha más nem, a büdös ruhákat, a romló félben lévő ételt és a részeg pasikat legalább ki lehetett oda tenni. Kezeimmel egyensúlyozva, óvatosan haladtam a nyikorgó, hajlongó hídon, míg át nem értem a fogadó tetejére. Eléggé feltűnő látvány volt, de az eső szitált, a szél zúgott, nem valószínű, hogy túl sokan fognak amúgy is erre felé járni. Macska léptekkel haladtam keresztül a tetőn, a már bejáratott útvonalon haladva, ahol nem nyikorogtak a tetőlécek, és nem törtek be alattam az égetett agyagból készült egyszerű cserepek. Mire megérkeztem Libello szobája fölé, a ruhám már kezdett átázni a folyamatosan szemerkélő esőtől, a távolban villám fénye festette meg az ég alját, a dörrenés csak jó pár másodperccel később követve azt, nagyon halványan. A vihar messze jár és valószínűleg nem is erre felé közeledik. Végül lehasaltam a tetőre, lábaim az erkély felett lógtak és óvatosan ereszkedtem le. Mire leérkeztem, jó pár percet tartózkodhatott a páros a szobában, unalmas témákról beszélgetve. A függönyként funkcionáló egyszerű kis szövetdarab félig el volt húzva, az ajtó nyitva hagyva, hogy szellőzzön a szoba. A padlóhoz közel maradva, óvatosan lestem be a szobába, a beszélgetés hangjára ügyelve.


[Nagyjából három perc, mire Cris átmászott a tetőre, négy percet bajlódott az óvatos megközelítéssel, még kettőt a leereszkedéssel az erkélyre, szóval nagyja tíz perce indultatok fel a szobába, ha jól számolom.]


_________________
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
- Nos... mit tudna nekem ajánlani? - mondta, kibontva az utolsó gombot is a mellényén, feltárva a mellkasa rejtélyeit - a vékony, fehér blúza alatt az ember már könnyen tudott tippeket tenni tetszetős tájaira. A gerincemen pedig végigfutott egy lelket melengető rezgés, az idegességet messze fújó szellő, ami kellemesen masszírozta a csigolyáim közti területeket. A karom elkezdett megállíthatatlanul remegni - azt sem tudom hogyan sikerült megállnom azt, hogy ne azonnal ugorjanak előre karmaim.
- Nos... - kezdtem neki és indultam el feléje, a megszeppenés álarcát ledobva magamról. Már csak pár pillanat... igen, addig még kibírom. Csak addig ne kapkodjam el, és enyém lesz... - ... mit szólna ehhez? - álltam meg előtte, karomat átfonva a dereka körül. Az izmaim ostorcsapás szerűen feszültek meg már csak attól, hogy hozzáértem.
A lány felkuncogott. - Ez tetszik, herr Symeon. Remélem megérti, hogy ezért garantált összeg-csökkenést várok el, ugye?
- Természetesen, hölgyem. - mondtam, alig remegő hangon, miközben közelebb hajoltam hozzá. A haja illata... kamilla...
A kamillától elpattant bennem valami. Testsúlyommal fellöktem és a földre kényszerítettem - itt még nem állt ellent, talán még tetszett is neki. Az egyik karommal lefogtam az övét, a másikkal pedig letéptem a maszkot az arcomról. Amennyire egy vágy fűtött, elkényeztetett kis picsa volt, talán még ez se zavarta volna, de ahogy megláttam az ujjnyi hosszúra nőtt fogaimat, rájött, hogy valami nem stimmel. Szabad kezemmel lefogtam a száját és beleharaptam a nyakszirtjébe, és hatalmas falatot szakítottam belőle - és emellett még egy sikoltást is sikerült ezzel együtt.
- Mi történt? Libelle kisasszony! - hallottam kintről az üvöltést, majd a két-három erőteljes csapkodást az ajtón, mielőtt feladták.
- Ne szarakodj már a kulccsal, nyisd ki az ajtót!
A lány feleslegesen küzdött, nem volt kihívás nekem. Még kettőt-hármat kitéptem belőle, majd a torkából is egy méretes darabot; ettől fogva a vérveszteség miatt szinte csoda volt, ha magánál maradt. A nyaka sértetlen oldalán kitapogattam a pulzusát - még élt.
Tökéletes.
Felkaptam a vállamra, hogy elviszem egy nyugodtabb helyre, de akkor megláttam az erkélyen álló testőrt.
Csodálatos...
- Takarodj az útból, sötéttünde. Ez az ügy nem rád tartozik. - fenyegettem meg elhamarkodottan.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
- Nocsak...nocsak. Egy démon....
  Csóváltam a fejemet, miközben kényelmesen a korlátnak támaszkodtam. Láttam az egész jelenetet a függöny mögött rejtőzve. Megakadályozhattam volna Libelle halálát - végre legalább a rendes neve eszembe jutott, most így, utolsó pillanataira. Három érzés kavargott bennem: a szívem teljesen hideg volt és közömbös: nem jelentett nekem ez a ribanc semmit, főleg azután nem, hogy szinte rámászott a maszkos alakra, és kapásból rá is erőszakolta volna azt, hogy engedményt csikarjon ki belőle, utána meg vidáman dörgölőzött volna hozzám és lovagolt volna meg vadul az este - tényleg csak egy olcsó ribi volt, aki a testét használta, hogy elérje a céljait - hát, de legalább úgy halt meg, ahogy volt: szűzön. Az eszem számító volt: a feladat az volt, hogy tegyem el láb alól őt, és még előtte szégyenítsem is meg, hogy ha lehetséges. Bár nem én öltem meg őt, de a halála eléggé brutálisra sikeredett, és ráadásul van valaki, aki elvégezte helyettem a melót, tehát az én nevem tiszta marad és nem fog egy egész falunyi mocsárlakó üldözni engem. A farkam, szegény farkam pedig csak sajnálkozott, hisz azért igazán megkóstolta volna azt a szüzies vért, élvezettel szakította volna át a szűzhártyáját...kezeim vággyal fűtve fedezték volna fel testének minden egyes kis területét, hogy legalább valami élvezetes is kisüljön ebből az egészből. Roro ma is móka nélkül marad. Lehet, hogy előbb kellett volna lépnem? Így hát, itt voltam én, a korlátnak támaszkodva, pimaszul és szenvtelenül bámulva a démont, aki a vállain cipeli a valószínűleg már rég halott nőt, miközben az őrök dörömbölnek.
- Minden rendben! A hölgy túl hirtelen állt fel és megszédült. Most már jobban van!
  Kiáltottam az ajtó felé, ahol az őrök készültek arra, hogy betörjék a vastag, tölgyfából készült nyílászárót. Bizonytalan csönd állt be, majd:
- Biztos benne?
- Határozottan!
- A hölgytől szeretnék hallani...
- Az anyátokat...
  Suttogtam magam elé.
- Hát, haver, szerintem még most lépj le, amíg tudsz...
  Előhúztam csizmám szárából a rugós acélpengét, majd vállamat megvonva szakítottam szét az egyszerű gyolcsinget, ami rajtam volt, és enyhén fintorogva húztam végig a pengét csupasz mellkasomon, nem túl mélyen.
- TÖRJÉTEK BE AZ AJTÓT! A DÉMON MEGTÁMADOTT MINKET! ELVITTE AZ ASSZONYT! A TETŐN ÁT MENEKÜLT!
- Mássz át a szomszéd erkélyre, az én szobám...az ajtó nyitva...
  Böktem oda a démonnak - remélhetőleg hallgat rám - majd nagy csattanással terültem el a földön, az acélpengét becsúsztatva az éjjeli szekrény alá...Ha bármivel próbálkozik a démon, bőven van trükk a tarsolyomban, hogy élete végéig bánja azt - ami nagyjából pár másodpercig tartana csak azután...


_________________
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Némán méregettem a hirtelen megjelent figurát, aki hasonló mód tett az erkélyajtóból velem. Így, megvilágítva látszott igazán az alkata; nem az a fajta, aki nehéz páncélban rohangál fel-alá, és nem is volt egy elcsigázott földtúróhoz méltó merev, görnyedt háta. Kidolgozott izmai voltak, még a lusta tartásában is volt valami, ami azt súgta hogy ugrásra készen állt minden pillanatban. És a szemei, amik szinte izzottak a holdfény leplében... egy igazi ragadozó tekintetét tükrözték. Egy igazi csúcsragadózóét. Rá se ismertem a kocsma alterében látott lábmelegítőre, pedig a vonások eltéveszthetetlenek voltak.
A sötéttünde kiáltása váratlanul ért; ott, abban a helyzetben képtelen voltam megérteni a szándékait. Ha a nősténye lett volna, nem így reagál, hanem rám ugrik rögtön, és ha esetleg a prédáját happoltam el előle; szintúgy. Az, hogy védte a hátamat... egyszerűen felfoghatatlan volt.
Miután egérutat biztosított nekem, és eljátszotta a színházi darabját, két fürge mozdulattal később már az erkély korlátján álltam, vállamon a félholt nővel, és átmásztam a tetőre. A nyirkos időtől kirázott a hideg; a távoli horizonton éppen fekete báránynyáj menekült messzire; mögöttük loholt pásztoruk villámló ostorával, juhászkutyája ugatása pedig mennydörgött az éjjeli égbolton. A gyengén szemérkelő esőben - amit inkább csak idefújt távolról a szél - vettem pár percet arra, hogy elgondolkozzak.
Egyszerűen sugárzott belőle az erő, amikor megláttam az előbb. Biztos voltam benne, hogy nem gyengébb nálam, a közelében egyszerűen... konstans veszélyben éreztem magam, és az ilyen ösztöneire csak hallgat a démon. És ha nem ölt meg, azon nyomban, azon a helyen, akkor még valamit akart tőlem.
Úgy döntöttem, nem kockáztatok meg egy olajra lépést, és úgy tettem, ahogy parancsolta; besunnyogtam a szomszéd szobába. Ebben nagy részben befolyásolt a zaj, ami arra utalt, hogy behatoltak Libelle szobájába.
Csak gyorsan körbenéztem a teremben, ami a másik lekicsinyített mása volt, és ledobtam a testet a közepére. Miután megbizonyosodtam afelől, hogy senki más nincs a szobában, halkan nekikezdtem a lakmározásnak, kihasználva az időmet. Ideje belekóstolni rendesen a szűz húsba...


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
A földön fekve csak hallottam, még ha látni nem is láttam, hogy a démon a csajt cipelve lép ki az erkélyre. Az ostobája valószínűleg nem takarította fel maga után a vért - igaz, hogy ideje se volt rá - így csak a remény marad meg, hogy ezek az egyszerű mocsári parasztok nem jönnek rá, hogy a vér nem arra vezet, amerre a tetőn lehet jutni. Az ajtó nagyjából akkor adta meg magát, amikor az undorító hobbit űző maszkos mocskos a hangok alapján átlendült az erkélyen a szomszédos szobába. Jól van, okos döntés. A mellkasomat markolászva figyeltem, ahogy a két fogdmeg becsörtet a szobába, alaposan körbenézve ott, de az úrnőt nem látták.
- Ablak...Erkély! A tetőn át ment el! Magával vitte a kisasszonyt is!
Az őrök csak fújtattak egyet és kirohantak az erkélyre. A tetőt nézegetve nem nagyon figyeltek fel arra a pár vércseppre, amely innen is láthatóan az erkély szélén vöröslött. Én tettetve a nagy sérültet, feltápászkodtam az éjjeli szekrénynek támaszkodva és felhúztam magam. A vér még mindig szivárgott, de nem nagyon tudott érdekelni. Tényleg csak egy felszínes vágás volt - felszínes alakítás kíséretében. Az ostobák viszont bevették. Fél percig egymás között tanakodva végül a magasabbik bakot tartott a társának, aki ezt kihasználva mászott fel a tetőre.
- A földszinten követlek! Kapjuk el azt a mocskot! Te meg...maradj itt! Hagytad az úrnőt, hogy elrabolják!
- HÉ! ENGEM IS MEGTÁMADTAK!
A tuskó a fejét rázta és rohant is ki a széttört ajtón keresztül. A fogadó földszintjén hangos zsibongás és ricsaj támadt, ahogy a lakosok egymást túlordibálva próbáltak rájönni arra, hogy mi is történt. Én pedig előkapartam az éjjeli szekrény alól a rugós pengét, és a csizmám szárába dugtam. Megvártam, míg a tetőt fedő cserepek zörgése elhalkul, majd egy meglepett kiáltás - az őr megtalálta azt a deszkát, amin keresztül én másztam át az istállóból - és most azon keresztül próbált átjutni. Én pedig már lendültem is a szomszéd erkélyre, és a saját szobámhoz érkeztem. Csuklyámat a fejemre húzva néztem be a sötét szobába. Amit ott láttam, attól a gyomrom is felkavarodott.
- Remélem ízletes húsi...ha már én nem kóstolhattam meg. Tudod, még szűz volt, és két hétig fűztem ezt a ribancot, mire szobára vihettem volna. Most keresnem kell valami más kurvát...
Csóváltam a fejemet, miközben az erkélynek támaszkodtam. Fintorogva és émelyegve figyeltem az alakot.
- Na, most már csak azt kell eldöntenünk, hogy mi legyen veled...Ajj-ajj. Mit is tegyek veled? Mit is tegyek? -tűnődtem el hangosan.


_________________
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Kellemesen és ráérősen falatoztam a nőből; egyelőre biztonságban éreztem magam ott, és kivételesen nem szándékozom papírra vetni a részleteket - ki voltam éhezve, és nem hagytam magam mögött szép látványt. Az ízekkel meg a legkevésbé sem törődtem; egy kicsit kitört belőlem az állat, de ennél jobb lehetőséget keresve se találhattam volna rá. Néha őt is meg kell sétáltatni, hogy nyugton maradjon.
Hirtelen hallottam meg a sötéttünde hangját magam mögül; nagyon éles a hallásom, de a léptei elkerülték a fülemet. De az is lehet, hogy csak túlzottan elvoltam foglalva az étkezéssel. Lustán felé fordultam, még a fogaimat villogtatva, mikor megláttam őt az erkélynek dőlve. Nagyon szerethette az erkélyeket.
Lenyeltem az utolsó falatot, megigazítva a ruhámat magamon. A maszkkal felesleges lett volna bajlódnom.
- Symeon, Symeon von Flammenherz, ha elkerülte volna a fülét. Ha jól emlékszem, Ön még nem mutatkozott be. - kezdtem udvariasan a dolognak, a mondat után lassan törölgetve a vért és egyéb maradékokat az ajkaimról és galléromról. - És ha már ilyen kíváncsian kérdezte, ízletes lakoma volt. - füllentettem probléma nélkül. - Jól tartotta magát a hölgy, a szervei egészségesek voltak.
- Ha meg akarna ölni, már megtette volna. Szóval, ha már ilyen kegyes volt, akár el is engedhetne, mielőtt még az egész városban kitör a démon-pánik. Kivéve, ha valami ellenszolgáltatást kér a hölgyért cserébe, de ez esetben el kell keserítsem; nem tartok magamnál nagy értékű pénzt. - mondtam, beletúrva a zsebembe, előkotorva egy húszas váltót és feldobva a levegőbe. - Ennyiért még kurvát sem talál.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
- Symeon von Flammenherz...nem éppen démon név.
 Mutattam rá a teljesen egyértelműre. Ahány démonnal eddig találkoztam, mindegyik valami flancos nevet aggatott magára, és ebben megegyeztek a nefilimekkel is. Tehát teljes valószínűséggel állíthatom, hogy ez is itt egy álnevet használt, s az inkognitója kiterjedt az arcán viselt famaszkra is. Hát, végül is, nem csodálom, hogy rejtegeti azt, akit. Ki ne ijedne meg egy démontól a berkei között? Valószínűleg az első mondat, amit kiejtene valamelyik paraszt a száján az lenne, hogy "Hívjátok a Kereszteseket/Templomosokat! Az egyház büntessen meg téged!" és a többi és a többi. Nekem nem volt semmi bajom velük, végül is, ők is csak az Átkot nyögték, bár Ők legalább a saját hibájukból, míg mi és a vámpírok egy több évszázados terhet cipelünk a vállunkon, amelyhez semmi közünk nincs már, még is égő billogként csillog a homlokunkon. De ez a démon mindent megtett azért, hogy megváltoztassam a véleményemet a fajáról, a fajtájáról.
- Jól emlékezik, nem mutatkoztam be, és nem is szándékoztam ilyen jellegű hiányosságomat pótolni.
 Feleltem vissza neki. Majd persze, hülye leszek minden egyes jöttmentnek elárulni a két nevem közül az egyiket, nem igaz? Még Labello is csak beceneveken szólított és én ezzel teljesen meg voltam elégedve. Adott egy fajta sötét tónust a karakteremhez, titokzatosságot, misztikumot és a többi hülyeséget. Ha nagyon meg kellett volna erőltetnem magam, akkor kiköptem volna valami totálisan átlagos tünde nevet magamból, mint mondjuk "George Knifewielder" vagy "Nonyabu Siness" és egyéb ilyen hülyeségeket, de ez az alak előttem egyszerűen nem váltotta ki belőlem még csak a kényszerérzetet se rá, nem hogy aktuális cselekvésre késztessen engem.
- Milyen fajta démon vagy Te? Hallottam már a tudásdémonokról, kevélységről és háborúról...ha jól tudom, a keresztény nyomorultak hét főbűnének valamelyikét képviselitek. Soha se voltam otthon a témában.
  Minél többet tudok róluk, annál könnyebb lesz a dolgom a későbbiek folyamán. De végül is, a csávó csak ráirányította a témát arra, amely a legjobban foglalkoztatta per pillanat. A köpönyegemet félre húzva csillogtattam meg előtte két éjgyilokomat, amelyek békésen pihentek a tokjukban, készen arra, hogy bármikor vért ontsanak. Vajon a démonoknak milyen vérük van? Talán nem ártana egy kis mintát szereznem...ha másért nem, hát hogy tovább bővítsem a készletemet.
- Pénz? Most komolyan? Ha a pénz hajtott volna, kinyírlak és kirabollak. Neeem...én tovább lendültem az ilyen anyagias baromságokon. Meg van mindenem, ami kell. Nem, Herr Symeon... - ejtettem ki a nevét sötét hangnemben, fenyegetően.- Magától teljesen más kell nekem. Megölte a célpontomat...leszarom. Úgy is csekélyke pénzt kínált érte az a pattanásos képű barom, aki régebben a lábai között található édes barlangokra hajtott. Nem, nem és nem - csóváltam meg a fejemet. - Higgye el, egyszer még össze hoz minket a Sors...Ő már csak egy ilyen asszony. És amikor összefutunk, tartozni fog nekem egy szívességgel. Hogy milyen naggyal? Mondd csak, förmedvény - mennyit ér az életed?
  Váltottam át tegeződésre, majd hátra vetettem a fejemen a csuklyát és végig simítottam a nyakamban lógó láncon. Az átváltozás valószínűleg sikeres volt, az álcaláncba bűvölt kép formájában jelentem meg a démon előtt.
- ...s mielőtt arra gondolnál, hogy tudni fogod, mikor figyellek téged - tévedsz. Lehet, hogy a következő kocsmában én szolgállak ki téged piával. Lehet, hogy a következő városban megfordulva én leszek a városi őr, aki kényelmesen elbattyog melletted. Akárki lehetek, akárhol. Ezt vésd az eszedbe.


Álcalánc képe:
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája Yilcal12


_________________
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
- Tudom, hogy nem hangzik annak, de én sem vagyok egy hétköznapi démon, herr... Beinwärmen. - neveztem el a sötéttündét valaminek. Először valami tiszteletteljesebb megnevezésre gondoltam, mint a Lábmelegítő, de mivel fenntartotta az ellenséges hangnemet, nem hagyott más választást. Emellett még titkolózni is próbált, meg fölényeskedni... nem szívlelem, ha a saját módszereimet próbálják meg ellenem bevetni.
Persze, elnézhettem volna neki és lenyelhettem volna a sértést, de megzavarta a vacsorámat; és az ilyet nem tűrőm jól.
- Ha ez megnyugtatja, én sem vagyok a Nagykönyv ismerője. Azért, megadom a lehetőséget, hogy tippeljen. - léptem egyet arrébb, hogy még véletlenül se takarjam ki a mögöttem álló tetemet. Még ha nem is ismeri a legtöbb démonfajtát, azzal tisztában kell lennie, hogy a legtöbb nem falja fel az áldozatait, és hogy egy, erős vágy hajtja mindent. De nem voltam abban a hangulatban, hogy erről előadást tartsak neki - végülis, ez nem egy egyetemi előadóterem.
Valószínűleg az előző sértésem elég pontosan talált célba, mert igencsak felhúzta magát a dolgon - még a tiszteletteljes, ‘magázódós’ megszólítást is elhagyta, alkalomadtán káromkodott is. Ennek a tündének semmi önuralma nem lehetett; ami pedig az egyik legnagyobb jellemhiba. Még ha a fenyegetései kevésbé is voltak sikeresek, mint ahogy azt valószínűleg ő elképzelte - bár, meg kell jegyezni, teljességgel hatástalanok mégsem voltak - az átalakulása váratlanul ért.
A vonásai megöregedtek, a képe aszott lett és száraz, méretes heg jelent meg rajta, haja megrövidült, és bár az színt nem váltott, árnyalatot igen. Csupasz állát egy rendezett szakáll töltötte be.
Szükségem volt pár rövid köhögésre, hogy leplezni tudjam az ámulatomat.
- Rendben, nekem mindegy. Úgy se valószínű, hogy Berakiel, vagy hívhatod felőlem Fortunának vagy Timerának is - jegyeztem meg reagálva az értetlen tekintetére - olyan kegyetlen lenne, hogy újra keresztezze egymást az utunk. Ha véletlenül mégis megtörténne, legyen az akármi, egy kívánságodat teljesíteni fogom. - mondtam, nagyon népmeseien fogalmazva; tisztában voltam benne, hogy a mai napig sokan hisznek abban, hogy a démonok paktumokat kötnek a halandókkal. Talán kihozhatom ezt a helyzetet arra is.
- De jól jegyezd ezt meg, sötéttünde. Egy démonnal köttetett ígéret mindig az egyenlőség alapján születik - hazudtam folyékonyan - így, ha nagyobb dolgot kérsz, mint amit szerintem az életem ér, ha már ezt határoztad meg az előbb - magammal ragadom a lelkedet a pokolba, ha még van olyanod.Ha nincs, akkor megkeresem azt, akin keresztül behajthatom az adósságod. - mondtam neki, és léptem oda elé, kezemet megtörölve vérfoltos felöltőmben, és kezet nyújtottam.
- Kezet rá, Beinwärmen. Az egyenlőség nevében, köttessen kettőnk között paktum, és amelyikünk nem tartja be a rá eső részét, annak lelke kárhozódjék el. - zártam le a monológom, belefúrva szememet a tekintetébe.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
- Beinwärmen, most komolyan?
Hökkentem meg a démon névadási ötletére. Fogalmam sem volt, hogy honnan jött ez neki, de hát valahogy csak szólítania kellett, ha már én nem adtam rá támpontot, bár én valami sokkal hízelgőbbre gondoltam, de hát ez van, a self nem válogathat abban, hogy mások mit gondolnak róla - pedig szerintem egy határozottan kedves és szeretetre méltó alak vagyok. Kérdezzék csak az utánam hagyott hullákat. Amikor a démon félre lépett és a felmarcangolt hullára adott tökéletes rálátást, még azt akarta, hogy tippelgessek. Hát, én meg kiböktem az elsőt, amire gondoltam.
- Tehát Falánkság...még egyel se találkoztam a fajtádból. Érdekes. Tudás, irigység, csáb és falánkság. Mi lesz a következő?
Tűnődtem el hangosan, ahogy eszembe idéződtek a random találkozások emlékei a démonokkal. A Ger-rel való utolsó..hmm...kalandom óta már kevésbé rajongtam a fajtájukért és csak imádkozni tudtam azon, hogy belőlem ne legyen ilyen förmedvény. Bár állítólag csak a nagyon nagy bűnöket elkövetettekből lesznek démonok. Az első gondolatom a háború démon lett volna - de valahogy nem élveztem annyira a gyilkolászást. Talán nem is támadok fel. Már pedig ez a legjobb mindenkinek. Csak reménykedtem, hogy halálom után tényleg Hold Anya fog fogadni, nem pedig valami kaporszakállú kitalált alak.
- Berakiel? Fortuna? Tímea? Nem mondanak ezek a nevek nekem semmit sem, de én hiszek neked, hogy létezőek. Netán az előző "vacsoráid"?
Tettem fel a meglepett kérdést, a hangomban már majdnem hogy érdeklődés csendült. Rohadjon el, ez a hülye démon most játszadozik velem? Felcsücsültem az erkély korlátjára. A két hülye őr még úgy is jó ideig fogja követni a démon nem létező nyomait, mire vissza térnének, de addigra már nekem se kéne itt lennem, nem hogy ennek az átkozottnak. Nem mint ha sajnáltam volna az elvesztését, mert őszintén szólva, kevesebbet mondott nekem az élete, mint ha egy halott molylepkével beszélgettem volna, de az ígéret az ígéret...és inkább hagyok szívességeket magam után, mint hullákat.
- Öhm...haver, te minek nézel? Valami tudatlan parasztnak, vagy mi? Ismerem a fajtádat - legalábbis a démonokat nagy általánosságban - és a Pokolban meg amúgy sem hiszek. De most ne kezdjünk teológiai vitába. Amúgy is , a Te lelked már réges-rég elkárhozott, szóval erre én nem építenék a későbbiekben. De azért ja, kezet rá!
Fogadtam el a démon kinyújtott kezét. Ezt el se hittem magamról. A pofájából vér csöpögött, a kezét épp most törölte a ruhájába, és mint ha a szája szélén még pár falatnyi hús csillogott volna, vagy csak oda képzeltem. Amint a kezünk szétvált, lehuppantam az erkélyről és közelebb léptem Labello meggyalázott testéhez és alaposabban szemügyre vettem.
- Szóval most, hogy kielégítetted az étvágyadat, gondolom az erőd is visszatért meg ilyenek. Eh, felkeltetted a kíváncsiságomat, démon. Ideje lerónod a tartozásodat. A fogadó mögötti erdőben találkozunk...és mesélsz nekem többet a démonokról. Mesélj a fajtádról, a Falánkságdémonokról, a társadalmatokról...Ha ezt nem teszed meg, még mindig itt hagyhatlak megkötözve és kiszolgáltatva az őrök kegyelmének.
Azzal a démon válaszát igazán meg sem várva nyitottam ki az ajtót, amelyet be se zártam és a viszolygásomat visszafogva indultam meg a folyosó túlsó felén lévő ablakhoz, amelyet kinyitva megláttam a magam előtt elterülő kis kamrát, amely féltetővel csatlakozott az épülethez. Puhán érkeztem meg a tetőre, bár rotyogott a lábaim alatt, majdnem be is szakadt, de végül még egy ugrással a földre kerültem és megindultam az erdő felé. Azt, hogy a démon hogy hagyja el az épületet, nem tudtam és nem is nagyon tudott érdekelni. De érdekes kis éjszakai sétának ígérkezik, ha tartja magát az adott szavához.


_________________
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
- Én megkérdeztem, hogy mi a becses neve, herr. - vontam meg a vállam, ridegen. Őszintén, nem tudott túlzottan érdekelni a meghökkenése, se az esetleges nemtetszése; ha még csak egy álnévre se futotta tőle, akkor így járt. És ami a fajtám kérdését illeti...
Nem éreztem úgy hogy válasszal kéne szolgálnom a költői kérdésére, de belegondoltam, hogy én magam se találkoztam nagyon a többi fajtársammal. Valahogy, ösztönszerűen már összefutottam néhány más falánkkal; keresték a vert vadak az alfa szagát, és meg is lelték. Eddig mind apróak voltak, szinte goblin méretűek, és közel teljesen tudattalanok. Ha hagytam nekik, követtek; figyelem elterelésként jól szolgáltak. A tudást és a háborút vágyóak pedig még elég gyakoriak voltak, a többihez képest, az emberek országának ennek a részében pedig közel eltéveszthetetlenek. A csábítókról pedig mindig lehetett hallani valami pletykát néha napján. Az irigyekről csupán ritkán esett szó, még csak találkozni se találkoztam olyannal, aki látott volna egyet belőlük. A lustákról és a kevélyekről pedig csak teoretikusan vettem tudomást; létezniük kell, de még legenda számba se ment a hírük.
Hangosan felsóhajtottam az értetlenkedésére. Úgy látszik nem kerülhetem el a dolgot, hogy elmagyarázzam neki a dolgot; jobban jártam volna, ha egyszer, egyszer az életben egyszerűen és hétköznapian fogalmaztam volna meg valamit. De akkor az nem én lennék.
- Nem is csodálkozom, hogy nem hallott még Berakielről - már megemlítette, hogy nem érdeklődik Papácska, bocsánat, Isten országa felől. Berakiel lenne a szerencse angyala. - mondtam neki, elkerülve a kioktató hangnemet. Volt valami őszinte kíváncsiság a hangjában, ami miatt képtelen lettem volna lenézni őt. - Fortuna pedig a Szerencse Hölgye, azt hiszem a te nyelveden úgy emlegethetik, hogy ‘Lady Luck’. Gondolom nem meglepő, hogy a szerencsével azonosítják, de nem imádkoznak hozzá egyáltalán, végül is nem istennő. Nebelwaldban, mármint Mistwoodsban - javítottam ki magamat sokadik alkalommal; a tündék nyelve egyszerűen nem állt rá magától a nyelvemre - hallottam ugyanőt Timeraként emlegetni. Nehéz lenne megfogalmazni, micsodák is ők- jobb híján szidni szokták őket az emberek, ha nem merik Isten nevét a szájukra venni. - fejeztem be a kiselőadást. Érdekes, hogy Papácska és az angyalai mellé az emberek még hány fajta magasabb rendű lényt képesek kitalálni - vagy legalábbis hány néven is ismeretesek azok. Majdnem biztos hogy ezek mind Berakiel angyalnak voltak az alteregói.
Hatalmas mosollyal ráztam meg a sötéttünde kezét; egy jó színjáték addig tart, amíg a közönség még jelen van, akármennyire is vallotta magát szkeptikusnak a témában.
- Ezennel a paktum hivatalos, herr Beinwärmen. Amíg Ön tartja magát a szavához, addig én is így fogok tenni. - mondtam, elégedett ábrázattal, reflexszerűen megtörölve kezemet utána a ruhámban. Ha az ember túl sokáig hord kesztyűt, néha túl könnyen érezheti magát piszkosnak.
- Máris a szükség lenne a szolgálatomra? - kérdeztem az árnyékától, mielőtt az utánavetette volna magát gazdája nyomának.
- Szép, mondhatom. Egy talpig úriember. - morogtam magam elé, és letérdeltem Libelle kisasszony teste mellé. Valahogy elment az étvágyam; gyorsabban vert a szívem a kelleténél, még a szám is kiszáradt. Mi lelt engem?
Kíváncsivá tett. Nagyon többet akart tudni rólam, és a nem létező “népemről”; miért? Miért pazarolta el a lehetőségét, hogy a jövőben tényleg kihasználhassa a helyzetet?
Tudni akartam.
Itt is hagyhattam volna, és valószínűleg soha se talált volna rám, akármennyire is próbált meggyőzni az ellenkezőjéről. De akkor nem tudtam volna nyugodtan aludni nagyon sokáig.
Felvettem a maszkomat, és kiléptem a folyosóra, végigtekintve rajta. Megkerestem az első ablakot, amin valahogy kijuthattam a fogadóból - nem szívesen sétáltam volna vissza, nyakig véresen a mulatók közé. Bevetettem magam a fák közé.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
Az erdő felé sétálva még mindig a démon szavai jártak a fejemben - na meg a tettei, amelyek még mindig hátborzongatóak voltak és amiktől még mindig forgott a gyomrom. Magamban azért jót mosolyogtam ezen az egész "paktum" dolgon, hogy eladtam a lelkemet a gonosznak. Jó vicc, tényleg. Szerintem már magának a jó öreg Lucifernek, Ördögnek, Sátánnak, Belzebubnak, Samaell-nek vagy nevezzük, aminek akarjuk - szóval még neki(k) se kéne a lelkem, inkább dobnák ki a lelki szemetesládába. De ha a démonka így tartotta jónak, ki vagyok én, hogy elrontsam a játékát?
Most pedig itt vagyok, az erdő határában. Az ég még mindig dörög, súlyos esőcseppek kezdenek hullni a felhőkből s néha villámok fénye festi meg egy rövidke pillanatra a tájat. A fák ágai szinte sírnak és nyikorognak a feltámadó szélben, s a mocsárvidékre jellemző bűzt hozzák magukkal, amelyet még ezernyi füstölő se tudna eloszlatni, és ami miatt mindig elgondolkozok, hogy egyáltalán hogy lehet itt megélni? Na jó, nem mint ha Köd-erdőben nem lenne belőle bőven elég, na de akkor is? A régi avart sodorta maga előtt a huzat, és néha már úgy hangzott, mint ha a levelek sustorognának egymással, gonosz terveket szőve egymás között.
Aztán elérkeztem egy fához, amely eléggé alkalmasnak tűnt arra, hogy felmásszak rá, és amelynek az ágairól beláthatom a fogadóhoz vezető ösvényt, így szemmel tartva a démont és azt, hogy egyáltalán betartja-e az alku rá eső részét. Nem akartam túl sokáig megtartatni vele az esküjét, hisz amúgy is elfeledte volna, meg nem akarok én semmit sem a bűnök kétlábú megtestesítőitől a legjobb lenne magamat jó távol tartani tőlük. De egy kis érdeklődés és kérdezősködés még nem árthat, ugyebár.
Két percnyi testtornázás után már a fa egyik alsó ágán csücsültem, hátamat a vastag törzsnek támasztva, kezemben Clandestine-t dobálva, és vártam az áldozatom...akarom mondani, démonpajtim megérkezését - és közben azon gondolkoztam, hogy még is, mi akadályozna meg engem abban, hogy leszúrjam a mocsadékot? Meg is érdemelné, meg nekem se ártana már egy kis szórakozás. Végül is...miért is ne?


_________________
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
A fogadó mögött, szinte közvetlenül, elterülő erdő szépen lassan megszűnt önmaga lenni. AZ ilyen mocsaras vidékeken a használható fa már önmagában nagy kincs, épp ezért nem is csoda, ha a helyi faállomány szépen lassan megszűnt létezni. A maradék kóró pedig elkeseredett csatát vívott azért, hogy a láp ne terjedjen tovább, és hogy ne süllyedjenek el teljesen. A legtöbb gyökere csak elszáradt indamódra lebegett a víz felszínén.
Közelgett a vihar, és a felengedett csapásra felhők vastag árnyéka vetült. Nem emberhez - vagy démonhoz - való idő. Követtem az erdei utat, végig küzdve az érzéssel, hogy valaki figyel. És ha tényleg így volt, nem volt nehéz megmondani, hogy ki lehetett az, de ennek ellenére nem láttam senkit se a fák között. Az ösvény szépen kiszélesedett, és egy gyopár tisztásra futott ki, ami nem volt szebb mint a táj többi része, gyér fűjével, nehézkes szúnyogfelhőivel vagy ronda virágaival. A közepén egy fatönk állt, amiben megült az esővíz - kár érte, jó ülőhely is lehetett volna.
Körbenéztem, várva, hogy lassan megjelenjen a sötéttünde - vagy inkább homálytünde. Valahogy az eredeti nevük egyszerűen nem akar ráülni az ember nyelvére.
- Beinwärmen! Ha itt vagy, gyere elő. Nincs kedvem itt álldogálni az esőben. - mondtam kedvtelenül. Ajánlom neki, hogy elszórakoztasson; nem igazán érné meg különben nekem ez a sok kínszenvedés.
Lecsaptam egy szúnyogot.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
  Végül a démon csak megérkezett, tartva magát az ígéretéhez. Őszintén szólva, láttam esélyét annak, hogy fogja magát és meglép a fenébe. Szerencsére mondjuk a cuccaimat nem a szobámban tartottam, ott csak azok voltak, amit az itteni két hetes tartózkodásom alatt hordtam össze, ehelyett a tényleges vagyontárgyaimat az elhagyatott pajta egyik rejtett zugába tüntettem el, így ha meg is találják a szobámban Libelle szétmarcangolt testét, én még mindig nyugodtan megléphetek. Valahogy nem volt kedvem visszamenni a szobába, feltakarítani a véres mocskot...mivel az itteni melóm itt véget ért, több-kevesebb sikerrel, akár az este és a vihar oltalmában le is léphetek. Körbe kérdezősködtem a helyieknél. A falu nyugati határából induló úton haladva négy nap múlva egy újabb faluba érek, és onnan tovább haladva, szépen-lassan Köd-erdőbe érek. Ideje vissza menni Elatha-ba pihenni egy kicsit. De előtte még vár rám egy kis beszélgetés. Amikor a démon megérkezett és az általa adott neven szólított engem, kényelmesen elhelyezkedtem a fa ágán.
- Itt vagyok...de nekem meg nincs kedvem lemászni a fáról. Túl kényelmes ide fent!
  Szóltam le Symeon von Flammenherz-nek. Tuti, hogy nem ez az igazi neve, a démonok és a nefilimek beteges mániával ragaszkodnak a hosszú és bonyolult nevek adásához...furcsa fétis, még mindig nem fejtettem meg azt, hogy mire fel ez az őrült szokás? De ideje kiderítenem.
- Akkor, neki is állhatunk a demonológiai kurzusnak? Csodálatos!
  Csaptam össze a tenyereimet elégedettségemben, miközben a táskámból elő halásztam egy vörös és egy zöld almát, majd az utóbbit Simike felé hajítottam.
- Minden nap egy alma a démont távol tartja - ahogy az ősi mondás tartja. Pont, ahogy a vámpírokat a fokhagyma...Na de, ideje komolyra fordítani a szót: mondd csak, kedves Symeon von Flammenherz, mi a helyzet a démonokkal és a hosszú, túlbonyolított nevekkel? Mindig is érdekelt ez engem...
~ Nálad ez az, amikor komolyra fordítod a szót?~
~ Hééé, végül is, nem azzal kezdtem, hogy van-e valami jó csábdémon ismerőse, akit el lehet kapni egy körre...szóval ja, eléggé komoly voltam.~
~ Ne szívass, hogy lefeküdnél egy démoncsajjal!~
~ Legalább tuti, hogy nem lenne belőle kölök!
~ Hold Anya legyen kegyelmes hozzám....~


_________________
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Valahol a sötétből végül kibontakozott Beinwärmen arrogáns hangja - és természetesen, nem úgy viselkedett ahogy elvártam volna tőle. Szinte minden alkalommal éreztette velem, és feltételezem másokkal is, hogy mennyire is öntörvényű, és hogy mennyire mások fölött is áll. Még ha ehhez fára is kellett másznia, ha máshogy nem is ment neki.
Mint valami köderdei denevérmajom. Még az idegesítő viselkedése is passzolt hozzá. Kíváncsi vagyok, vajon a húsa is vajon olyan finom-e...
Az esőfüggönyön keresztül láttam, hogy valami felém repül - pont annyira messziről, hogy még el is tudtam kapni időben. Egy alma. Zöld. Szagra teljesen hétköznapi.
~ Őszintén, ez az idióta mindent megtesz azért, hogy megakarjam ölni... - morogtam magamban, és tűrtem az érthetetlen jókedvét. Nem találtam erőt magamban ahhoz, hogy elmosolyodjak.
- Nos... - kezdtem, időt nyerve a gondolkodáshoz, és feldobtam az almát. Pofámat szélesre tártam és az egész, apró gyümölcsöt egy nyeléssel eltüntettem. Volt ebben némi pózőrködés is, de igazából, csak rühellem az almát és gyorsan túl akartam lenni rajta. - A legtöbben születünk a nevünkkel, csakúgy mint te, gondolom. E mögé nem látok be. A magunk által kitalált nevek pedig... nekünk nincs családnevünk, amitől hosszabb és hangzatosabb legyen, mint a sajátunk. Nem mond el a nevünk semmit a múltunkról, még ha volt is olyanunk. Csak a jelenünket tükrözi. Csodálkozol, hogy valami szépen hangzóhoz sok emberi és túlvilági szót kell felhasználni? - kérdeztem vissza, és vártam, mit mond. Mivel nincs amit kifejezzünk a múltunkról, csak a jelenünket tudjuk leírni. És ha a démon, alig pár perces, és nem tud semmit, abszolúte semmit magáról, csak a vágyat ismeri, ami épp darabokra tépi... csak olyan érthetetlen neveket tud összerakni, amit talán csak a démonkirály vagy királynő érhet. Talán ő se. A lényeg, hogy hangozzék jól. És ha elkap a keresztessereg és megpróbál kivégezni, legalább a ítélethirdetőnek akadjon bele a nyelve párszor. - Következő kérdés?
Talán még valami szórakoztató is kisülhet ebből. Ki tudja.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
- De várj, Ti ugyebár nem emlékeztek a múltatokról...de akkor a nyelvekre hogyan emlékeztek? Azok tanult információk, tehát, ha démonként újjá születik valaki, nem kéne elölről kezdenie mindent? Megtanulni járni, alapvető higiénia...tudod, szobatisztaság? Meg egyéb ilyenek. Vagy egyszer csak puff, felébredtek és már neki is álltok beszélni, meg járni meg ilyenek? Tehát lényegében a hosszú nevek csupán a hiúságotokat tükrözni és kevés jelentéssel bír? Kár...pedig olyan szívesen vettem volna, hogy a nevetek megfejtésével megtudok valamit az adott démonfajzatról. Kiábrándító, igen, eléggé...
Bólogattam magamnak, miközben a táskából előhalásztam egy körtét - az én almám addig a pofámban marad, mert én egyesekkel ellentétben nem vagyok képes egészben lenyelni egyet - majd a Falánkságdémon felé hajítom.
- Tessék, jutalom a jó válaszért. Következő kérdés...nézzük csak. Gondolom találkoztál már a hülye keresztényekkel, meg a papjaikkal, meg a szentnek nevezett mágiájukkal és hazugságaikkal. Mondd csak, van különbség pap és pap között? Tehát gondolom a pápának erősebb a szent mágiája, mint egy egyszerű porbafingó lelkésznek. De várj, nem is ez a kérdésem. Hanem az, hogy: milyen érzés démonnak lenni? Milyen érzés a megbélyegzettek életét élni? Előnyödre válik, vagy sem? Most nem kötekedni akarok...csak kíváncsi vagyok a Te meglátásodra. Erősebbé tesz-e az, hogy folyamatos nyomás alatt élsz, vagy gyengébbé, korlátozottabbá tesz? Netán a kettő keveréke?


_________________
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
- Amennyire én tudom, újrateremtettünk, nem újjászülettünk. Még ha el is felejtettük azt, ami a korábbi lényünkhöz kötött, olyan alapvető dolgok megmaradtak, amik kellenek az életben maradáshoz. - kommentáltam rá, az alapján, amit olvastam. Nem túl sok démonfilozófus van, azoknak meg még kevesebb könyve maradt fenn, az indexelés miatt, így túl sok véleményből nem válogathat a kíváncsi démon. Ezzel a tudással nem születünk. - És ami a neveket illeti; így van. Többnyire. Az enyém jelent valamit. - piszkáltam meg a kíváncsiságát. A nyelvtanulásom alatt feltűnt valami a hangzásában, és addig kutattam, amíg megfejtettem, mit is jelent. Azért a tündének egy dologban igaza volt.
Kiábrándítóak a neveink.
Elkaptam a felém repülő körtét. Nem tudom mi volt vele és a gyümölcsökkel, de nem panaszkodtam. Amíg ingyen ételt ad, nincs okom rá. Azért a büszkeségemet kissé büntette.
- Nem vagyok állat. - mondtam röviden.
Egyszerűen néztem, és néztem, ahogy félrebeszél, és kezdett minden kedvem elmenni attól, hogy vele beszéljek. Feldobtam a körtét és elkaptam.
- Erre nem tudok válaszolni, Beinwärmen. Nincs mihez viszonyítanom. De nem egy egyszerű élet, azt meg kell hagyni. Jobb helyeken megtűrnek, rosszabb helyeken levadásznak. Sokat kell bujkálni. Sokat kell menekülni. Sokat kell küzdeni a túlélésért, mindennap. Amennyire én látom, korlátozottabbá lesz.
Beleharaptam a körtébe. Mocsári körte. Több benne az iszap mint a gyümölcshús. De ez van.
- Nem akarunk máshol tárgyalni? Valahol egy fedél alatt?


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
  Symeon válaszai érdekesek voltak, és ha még Ő maga fel sem fogta, többet tudtam meg tőle, mint amennyire számított volna. Hiába az idióta viselkedés, az olcsó poénok halmaza, a megjátszott edgy-ség...mindennek célja volt, és most az utam lassan elvezetett odáig, amit tudni akartam már egy jó ideje...egy információ, amire szükségem van, hogy ha túl akarom élni ezt az egészet - hogy ha jobban tudni akarom, hogy mi is folyik a háttérben. A démon megjelenése, és a tette tökéletes alkalmat nyújtott arra, hogy feltegyem a kérdéseket, amelyre mindegyik másik kapásból támadással reagált volna - azonban, ha létezik olyan, hogy démon-becsület, akkor kénytelen lesz válaszolni. Az utolsó válasz után már éreztem, hogy a démon egyre jobban ingerültebb lesz és unja ezt az egészet - ennyi ideig tudtam feszegetni a határaimat, most ideje tovább lépni. A fáról leugorva kecsesen, macska módjára érkeztem a talpaimra és megálltam a förtelem előtt.
- A tárgyalás már nem tart sokáig, de jó, legyen. Menjünk az elhagyatott istállóba. A hátulján van egy kilazult deszka, amelyet elhúzva be tudunk oda jutni. Valószínűleg Libelle csicskásai már átkutatták azt és most máshol keresnek téged...és engem. De amíg oda érünk, válaszolhatsz arra a kérdésre, amelyhez ez az egész beszélgetés vezetett - hiszed vagy sem. Mesélj nekem, hogy mit tudsz Darrakard-ról, a démonkirályról...és a társadalmi felépítésetekről...
  Na, ez már csak felkelti majd az érdeklődését. Megigazítottam a fejemen a csuklyát, ahogy az az eséstől félre csúszott, és megindultam a régóta romos állapotban lévő pajta felé. Válaszok kellenek, még hozzá minél hamarabb!


_________________
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
A sötéttünde végre leereszkedett a fáról - valószínűleg ő is megunhatta az elázást, vagy valami. Ahogy megállt előttem, az esőfüggönyben és a félhomályban, volt valami aggasztó a kisugárzásában. Nem volt félelmetes, és nem is volt úgy karizmatikus, hogy igazán hatni tudott volna rám, és még az erősebb ragadozó fenyegető megjelenése se az volt, amire kerestem a szót.
Ez a tünde akart tőlem valamit, valamit amiért mindent megtett volna, és ezt nagyon akarta. Megállíthatatlan céltudatosság, erős akarat, esetleg talán a megszállottság?
Nem, hiányzott az őrület a szeméből. Nem tudtam rájönni mit éreztem vele szemben - és valószínűleg ez volt az, ami aggasztott. Nem tudtam továbbra se mire számítsak. Csak követtem.
- Hmm? - csúszott ki a számon a kérdést hallva. Szóval, a rejtélyes démonkirály lenne a vesszőparipája. Érdekes, igazán érdekes... vajon mit akarhat vele? - Hadd gondoljam át.
Nem fogom előtte beismerni, hogy sokkal kevesebbet tudok a témáról, mint ahogy azt illene. Belegondolva, a király elég megosztó személy, és azon kívül hogy csak ő beszéli a nyelvet, nem tudok róla semmit. Pont annyian követnék mint ahányan szívesen látnák aranylángokkal beborítva. És társadalom... heh. Ha létezett is ilyen, engem rendesen kihagytak belőle.
De, természetesen, erről neki nem kellett tudnia. Ha valami, akkor ez semmiképp nem az ő dolga.
- Darrakard, azt mondod? Szóval ilyen néven ismered? - blöfföltem. Fogalmam sem volt róla hogy ez a saját neve vagy sem. - Semmi olyat nem tudok olyat mondani, amivel kezdeni tudnál valamit vagy a te dolgod lenne. Se a királyról, se a társadalmunkról - utóbbi nem is létezik. A démonok sose voltak annyira összetartóak, hogy létezne ilyen. - fejeztem be a mondandóm. Az igazság a hazugságban jól összetudja keverni egymást.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.