Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Jerobeam

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 60

Küldetés: "Ne legyenek más Isteneid..."

Szomb. Jún. 15, 2019 1:27 pm by Serene Nightbough

Veronia földjét az elmúlt években számos katasztrófa rázta meg. Először Abaddón égette …

Comments: 7

Nieles magánküldetések

Szer. Márc. 01, 2017 11:27 pm by Isidor Bose

A visszajelzések alapján ezeknek elég nagy sikere volt, szóval mostantól külön topicban …

Comments: 5


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

Az eső permet egyre jobban eláztatta a ruhámat és rontotta az amúgy se túl jó kedvemet. Egymás mellett baktatva a démonnal teljesen normális párosnak néztünk ki, azonban mint mindig, a látszat csalt. Egy vérszomjas, őrült idegbeteg, akinek folytok a vér járt a fejében...na meg a démon. Nem tudtam még mindig hova tenni a véleményemet iránta. Persze, hogy undorított, amit tett és maga az egész lénye is, és megfosztott engem a boldog percektől, amelyeket Libelle-től kaphattam volna meg...de túl nagy fenyegetést nem jelentett rám nézve, így egyelőre életben hagytam..talán még a válaszok megadása után is - kell valaki, aki elviszi a bűnbakot és ebben az esetben még csak nem is lesz hazugság, amint kiderül, hogy Ő ölte meg a drágalátos embernőt. Már mint, mostanra valószínűleg már az egész falu tudta, hogy mit tett...és végre egyszer a gyanú nem a sötét elfre fog keveredni. Ez az izé egy égből pottyant áldás volt a részemről. A válaszai azonban már cseppet sem voltak kielégítőek, így a köpeny takarásában elégedetlenül húztam el a számat.
- Azt mondod, hogy nincs társadalmatok, mert nem vagytok eléggé összetartóak hozzá. Én még is találkoztam legalább egy démontábornokkal, és még van pár oda kint, erre a nyakamat tennék...ahogy egy hercegnével is, igaz, hogy eléggé...furcsa körülmények között.
~ Na igen, amennyiben egy nyakékbe zárt démon esetét lehet különlegesnek tekinteni....~
- Előre szólok démon, hogy az igazat mondjad...mert ha rajta kaplak még egy hazugságon, akkor már kevésbé leszek jó kedélyű alak...
Válaszoltam neki, felé se fordulva sötét és komor hangon, miközben a mellényem zsebéből egy újabb almát húztam elő, ezúttal megtartva magamnak. Szerencsére alaposan felkészültem gyümölcsökből. A gyümölcs zamatos leve az ajkaimon csorgott le.
- Kifejezetten jó íze van....hasznos, nem igaz? Ugyanakkor...olyan törékeny is...és eldobható, ha már elveszítette hasznosságát....
Sziszegtem, ahogy az almát a jobb kezemben tartva összeroppantottam, miközben kihívó pillantást vetettem a démon felé - bár hogy ebből mennyit lát ebben a sötétben, azt nem tudhattam. Majd, mint aki az előbb nem is fenyegetett senkit se burkoltan, egy régi self induló nóta dallamát kezdtem el fütyülgetni. Közben a távolban már feltűnt az elhagyatott istálló képe. Egyelőre még nem volt senki sem körülötte, és a hold fényeinek visszavetüléseit vizsgálgatva a szabadban se éreztem senkit sem. Mindenki visszahúzódott a házakba...az éjszaka a kettőnké volt!


_________________
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája - Page 2 Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Néha rá kell csodálkoznom arra, hogy a Veronia összes népe hasonló mód reagál a tipikus helyzetekre - ott álltam, egy valószínűleg vérprofi sötéttünde bérgyilkossal mellett, sétáltunk a romantikus esőfüggöny alatt, és ahogy nem azt kapta meg, amire számított rögtön elkezdett fenyegetni.
Csalódtam benne. De ez nem változtatott azon a tényen, hogy tisztában voltam vele hogy egy hanyag mozdulattal bármikor eltudna örökre hallgattatni, és valami azt súgta, hogy nem akadályozná meg ebben semmiféle morális gát. Nem kell hozzá fenyegetőnek kinéznie vagy viselkednie hogy rám ijesszen, a képességeink közötti különbség több mint elég ehhez.
Elfordultam tőle és elkezdtem a fák ágait vizslatni az éjjel egén, majd a távolban feltűnő istálló körvonalait - kerestem egy menekülőutat. Tisztában voltam vele, hogy nem tudok olyat mondani neki, ami kielégítené a kíváncsiságát... de mekkora lehet az esélye annak, hogy egy magafajta késforgató szökni hagyja, vagy ha még hagyja is, vajon meddig követné, meddig háborgatná az életét?
Megköszörültem a torkomat. Tagadhattam magamban, hogy a fenyegetése nem jelentett semmit se, de hatással volt rám, így vagy úgy. Nem volt több eszközöm ellene mint a puffogó béka taktikája - ha egy nálad nagyobb ragadozó cserkészik be, és a futás nem opció, tettesd magad te is nagyobbnak.
- Nem hazudtam, elf. - nyomtam meg a faji jelzőt - Ne nevezz annak, csak mert a téveszméiddel szembemennek az állításaim. Ha már kérdeztél valamit ne fenyegess csak azért, mert nem tetszenek a válaszaim - és nem igazán érdekel hogyan nevezik magukat a démonkirály csatlósai, ettől még nem lesznek többek csőcseléknél, csak azért mert hercegnek hívják a legnagyobb patkányt a szemétdombjuk tetején. - mondtam agresszívabban, többet elárulva a véleményemről mint amit eredetileg akartam. Arrébb léptem egyet, hogy legalább ennyivel nőjön a távolság köztünk, és felkészültem arra, hogyha fenyegető mozdulatot tenne akkor én azonnal nekiiramodhassak az éjszakának.

Felhasználó profiljának megtekintése
- Eh, sorry mate...
Dünnyögtem az orrom alatt, miközben egyre közeledtünk az elhagyatott istállóhoz. Elgondolkoztam a démon szavain, aztán egy csalódott ciccentés kíséretében hajítottam el a kezemben tartott gyümölcs meggyalázott darabjait. A démon nem volt segítségemre, vagy önakaratából, vagy pedig amiatt, mert nem álltak a rendelkezésére a megfelelő információk. Azonban többet árult el, mint amennyit Ő gondolt, hogy elárult. Nem ismerte - vagy tagadta az ismeretet - a démonok hierarchiáját és a király kilétét. Vehemesen és erőszakosan támadta még annak az elképzelését, hogy Ő neki bármi köze lenne Darrakard-hoz, Lilith-hez vagy a többi "herceghez" meg tábornokhoz és a többiekhez. A démonok megoszlott népség volt...és akármennyire is erősnek tűnt a démonkirály és a bagázsa, nem gyakorolt komplett és teljes hatalmú uralmat a fajtársai felett. Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy az a kanalas alak ki a fene volt...a király nevében beszélt, de ez még nem jelentett semmit. Már mint a beosztásáról. Viszont elég magas szintű mágia birtokában volt - csak úgy, mint az idegesítően hosszú nevű és alacsony növésű kiscsajszika is. Ha ilyen "emberei" vannak, hogyan lehetséges az, hogy nem akar vagy nem tud uralkodni mindenki felett? Egyáltalán nincs is szándékában? És egyáltalán én mit is akarok tőle? Ez egy másik történet és egy másik estére való elmesélendő.
- Oké, oké, nem kell felkapni a vizet, Herr Symeon. Kicsit elragadtattam magam, ez minden.
Biccentettem a démon felé. Azt hiszem, hogy elértem annak a határát, ameddig feszíthetem a démon idegeit. Ideje vissza venni a tempóból. Az eső, ha lehetett, még jobban rákezdett és a köpenyem hamar át is ázott, nehezen tapadva a testemre.
- Ha akarod, megvárhatjuk a vihar elálltát az istállóban. Nem hinném, hogy keresnének minket itt...de utána minél hamarabb el kell innen tűznünk. A csaj kinyírása és részleges felzabálása nem tesz túl sok jót a hírnevednek erre felé...és tudnám javasolni a későbbiekben, hogy legyél óvatosabb, és kontrolláld jobban magadat. Ez egy eldugott falu, viszonylag kevés lakossal, így a pletyka is gyorsabban terjed. Igaz, hogy kevesebb erőt is tudnak kiállítani az üldözésedre, és még lassabban jut el a híred egy közeli településre...de még egy-pár ilyen felelőtlen vacsora, és búcsút mondhatsz Herr Symeon álcájának.
Magyaráztam, miközben az istálló hátsó falának egy kilazult deszkáját piszkáltam. Az átázott gerenda végül hangos pattanással szakadt ki a helyéről - az anyag már amúgy is szuvas volt és korhadt - keskeny átjárót biztosítva az épület belsejébe. A lyukas tetőn bepotyogó víz átáztatta a széna maradványait, ami még itt volt, és pár denevér és bagoly elégedetlenül visított fel, ahogy megpróbáltam átpréselni magamat.
- Amúgy ugye vágod, hogy most pár száz váltónyi érmétől megfosztottál engem? Most azt hiszem, hogy gyorsan el kell vállalnom egy másik megbízatást...ha szerencséd van, nem rád fogják kiadni a körözést.


_________________
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája - Page 2 Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Meglepő módon a tünde visszavett hangjának az éléből – túlértékeltem volna? Vagy egyszerűen ő értékelt túl engem?
Nem egy olyan kérdés amit feltehettem volna neki, így erre továbbra is homály vetül, de őszintén, nem is bántam. Lehet, hogy nem tetszett volna az igazság. Csak bólintottam az átvészelés lehetőségére, de a mondandó többi részét nem hagyhattam komment nélkül.
- Nem tegnap kezdtem a vadászatot, elf, nem kell emiatt aggódnod. A következő egy-két generációban nem tervezek visszajönni ide. – válaszoltam neki röviden. Sose volt a stílusom féreg módjára, parazitaként túl sokáig kínozni egy települést; akármennyire is vigyázz az ember, előbb- vagy utóbb mindenképp le fog bukni. Egy áldozat, legfeljebb kettő ha úgy alakul, és megyek tovább. Nem én vagyok az egyetlen teremtmény, ami veszélyt jelentene Veronia elkényelmesedett népére, így nem valószínű hogy valaha is szemet szúrnék akárkinek. Bár, az északon elcsámcsogott grófkisasszony után… lehet, hogy a tündének igaza van és óvatosabbnak kéne lennem. De nem tehetek róla.
Ha gyötri az éhség, kijön az erdőből a farkas.
Átmásztunk az öreg istálló egy nagyobb méretű lyukán – nem túl elegáns, de nem voltam abban a helyzetben hogy válogassak. Örülhettem, hogy a nyakam és a fejem közötti állapotot nem súlyosbította egy pár centis szakadék.
- Hát, sajnálom. Őszintén. De nézd a jó oldalát – az a pár száz váltó az én zsebemet fogja innentől lehúzni. Nekem is volt ebben a vadászatban némi üzlet. – jegyeztem meg, némi kárörvendéssel. – És vegyem ezt fenyegetésnek? – kérdeztem rá a célpontommá válást érintő széljegyzetre. Már kezdtem megnyugodni hogy köztünk csökkent a nyomás.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
- Fenyegetés? Nem, egyáltalán nem.
  Vontam össze a szememet az alaptalan rágalmazásra. Most kivételesen már letettem arról, hogy végezzek ezzel a démonnal, még hogy ha a továbbiakban már nem is vált hasznomra. De hogy ha valaki vérdíjat tűzne ki a fejére, akkor valószínűleg elvállalnám. Ezekben az időkben nem nagyon válogathatott senki sem, főleg én nem, akinek az erszénye ismét olyan üres volt, hogy talán két hétig hogy ha kihúzom belőle szűkösen. Utáltam ezt a csóró életmódot, de inkább leszek ilyen, mint a pénzben dúskálva elhízni és ellustulni.
- Csupán annyit mondtam, hogy szerencsés esetben a közel jövőben nem látok majd meg egy kontár módra felskiccelt képet a te szépséges pofidról, alatta pár száz váltót ígérő vérdíjjal. Nem táplálok irántad annyira ellenséges érzelmeket, hogy az életemet kockáztassam egy harccal. Te is vadász vagy, én is vadász vagyok. Téged az éhség hajt, engem a csilingelő érmék zaja és a kihívás. Ez a csaj csak annyiban volt kihívás, hogy el kellett viselnem azt, hogy annyira fenn hordta az orrát, hogy arra még egy igazi nemesnél se láttam példát...na meg azt, hogy ott helyben, a fogadóban ne vágjam fel az asztalra és tegyem magamévá. A hülye liba arról áltatott, hogy majd velem fog hemperegni, aztán meg szobára ment veled. Megérdemelte...egy férfi szívével, de főleg a farkával nem érdemes packázni. Örök érvényű szabály.
  Vontam aztán meg a vállamat. Elsétálva a csűr ajtajához - húsz lépés a madárszarral keveredett széna és szalma törmelékekben - kilestem az azon tátongó lyukakon. Senki se volt az utcákon, a fogadó felől pedig fény áramlott ki. Némi hangos szóváltást lehetett hallani, amit azonban nagyjából elfedett a vihar morajlása. Végül visszafordultam a démonhoz, ahogy a fejembe húztam a csuklyámat.
- Az útjaink itt elválnak, Symeon von Flammenherz. Sok sikert a továbbiakban is. És kérem, nagyon kérem, ne felejtse el az egyszerű kis bérgyilkost, akivel össze sodorta a Sors és a jó szerencse. Hisz vallja be, nálam jobb társaságot el se lehetne képzelni! Igaz, Kiril?
~ Mint ha lenne választásom, te szerencsétlen...~
~ Ajj, ne legyél már ilyen morcos. ~
~ Nem neked kellett hallgatnod végig Roro siránkozását. Végig csak "mellek!" "mellek!" "DUUUDÁÁÁÁÁK", "nyöszörögtesd meg!" "MIért nem vágtad gerincre?!" és ilyenek...Rohadj meg, Crispin!~
  Elfojtottam egy vigyort, ahogy egy határozott rúgással szélesre tártam a pajta ajtaját és kiléptem a zuhogó esőbe, még egy utolsó, teli vigyoros integetés erejéig visszafordulva...
- Hogy is hívnak? Simike fon Flancoshecc?
  Húztam össze a szemöldökömet...aztán az alakomat elfedte az esőfüggöny...


Epilógus


  A szobámba való visszajutás nem is volt olyan egyszerű. A két testőr egyike még mindig Libelle teste felett őrködött. Végül egy pillanatra az ajtó felé figyelt, így lehetőséget adva nekem, hogy az erkélyről - ahova a tetőn való átmászás után jutottam el - beosonjak a szobába és hátulról leüssem őt a fenébe. Elkaptam a testét, mielőtt még a földre rogyott volna és óvatosan engedtem le, hogy ne csapjon zajt. A cuccaim ugyan ott voltak, ahol hagytam őket - nem túl professzionális módon az ágyam alatt. Egy szánakozó pillantást vetettem a könnyű esti mókám meggyalázott testére. Fenébe, pedig olyan jól nézett ki! Végül ahogy jöttem, úgy távoztam: senki se fedezett fel. Két óra múlva már jó messze jártam és szitkozódtam, hogy a vihar miatt a mocsár csak még undorítóbb lett, mint alaphelyzetben. Hát, de végül is, tanultam is valamit, szereztem némi tapasztalatot: kerüld el a "Két vadász egy prédája" eseteket, mert valaki megszívja vele...


[  Azt hiszem, hogy ezzel zárhatjuk is drága cimborám a játékot. Köszönöm a részvételt és a kitartást/türelmet!]


_________________
[Magánjáték] Crispin Shadowbane és Pruinos: Két vadász egy prédája - Page 2 Fzb676
"Ki vagy te valójában a sok szöveg mögött, Cynewulf?"
- Armin Fairlight herceg

" You know the guy, the batshit loose one, thinkin’ two guys livin’ in his head. Good homie, just crazy and drunk most of the time. "
- Random nigga from the ghetto to Det. Christine Dalgarde

Cynewulf "Soberisthenewugly" Longtalk
- Szép kis megnevezés ala Darr
Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

Pruinos
Arató
Arató
Összehúzott szemekkel hallgattam végig a szövegelését – ebben, el kellett ismerni, igazán tehetséges volt. A végére már majdnem el is hittem, hogy nem fenyegetésről volt szó, hiába próbálta bizonygatni az iparos becsületét és félrebeszélni a férfias ösztöneiről. Egyszerűen nem volt oka akkor megölni, de később ha találna rá egyet, hezitálás nélkül nekem esne; innentől nem fog ártani messzire elkerülni a hold-érlelte hátsófelét jó távolra. Meg, ha már témánál vagyunk, úgy az egész Mocsárföldet, ha lehetséges, akkor jó pár évig.
Nem válaszoltam a monológjára, nem éreztem hogy szükség lenne rá. Hamarosan pedig elbúcsúzott… a maga különös módján. De legalább választ találtam a furcsa viselkedésére, arra a sok egymást követő, követhetetlen logikával összefűzött cselekedetére, amit előttem annyiszor levezetett – őrült volt. Aki hirtelen elkezd magával beszélni, az épeszű nem lehet. Ez megmagyarázta azt a veszélyérzetet is, ami végig kísértett; már akkor éreztem hogy nem stimmel vele valami.
Nagy lendülettel kirúgta az ajtót, majd úriemberhez méltóan behúzta maga mögött az esőfüggönyt, és eltűnt az éj leple alatt; hogy bebújjon valaki mellé egy szeretői lepel alá, vagy valaki másra rakjon egy halál sötét gyászköpenyt.
Miután elég messzire került, felsóhajtottam, lazítottam merev tartásomon, és elterültem a bűzlő szénán.
- Ne aggódjék, Beinwärmen. Önt, ha akarnám is se tudnám elfelejteni – de nem is akarom. Szükségem van az arca képére, hogy eltudjam kerülni.
Egy ideig még ott bent pihentem a csűrben, vagy istállóban vagy akármi is akart ez lenni, pontosan addig ameddig el nem állt a vihar. Biztonságosabb lett volna a takarásában gyorsan eltűnni a színről, ahogy a sötét tünde is tette, de… nem akartam elázni. Ez után az őrült után, ennyi kényelem is luxus nekem is kijárt.


_________________
Ezután már játszom gondolattal, fénnyel,
játszom szép gonosszal, szélként falevéllel.
Játszom gyermek arccal, felnőttet ma éjjel,
játszom bűntelent is, ha éppen hófehér kell.
Játszom sebzett vadkant, ha menthetek más százat,
játszom törvénytelent, ha megfojt az alázat.


~ Leander: A gyermek énbennem
Felhasználó profiljának megtekintése
Az eleje alapján nem gondoltam volna, hogy démonológia órába fog fordulni ez a kis beszélgetés, vagy hogy a két karakter képes lesz békésen rendezni az ügyeit - bár Pruinos kétség kívül egy gentleman, még úgy is hogy embereket eszik. Érdekes volt, és az egészet belengte valami különös hangulat.
Ügyesek voltatok, jár a 100 tp

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.