Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Kérdező vendégeknek
Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 37

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 58

Nieles magánküldetések

Szer. Márc. 01, 2017 11:27 pm by Esroniel von Himmelreich

A visszajelzések alapján ezeknek elég nagy sikere volt, szóval mostantól külön topicban …

Comments: 3


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Johnny Wood és Pruinos: Szentek ünnepe

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
- Francba, nem akartam használni! - topogtam.
Jobb választásom azonban nem volt, így csáppá váltottam a karomat és a démon kezéért nyúltam.
- Remélem felhúzol... Ha nem...
~ Ha nem, megtapasztalják mekkora erővel is bír Armaros szolgája!
- Oké. Te tényleg hülye vagy, Armaros - vágtam oda neki. - Ezek itt helyben kicsinálnak.

Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

avatar
a Falánkság Démona
a Falánkság Démona
A kultista csápja magasra csapott, majd rátekeredett a kezemre; ilyen közelről még soha nem kellett szembenéznem ezzel a furcsa anyaggal, amiből a plusz végtag állt. Furcsán törte meg a fényt, és feketés árnyalatban tetszelgett, de érintésre nagyon nyálkás volt, és általánosságban kellemetlen érintésű.
Ahogy megpróbáltam felhúzni, éreztem hogy kezd visszacsúszni, ezért hirtelen jobb híján kieresztettem a karmaimat, mélyen beleszántva a csápba.
Ahogy az egész tünde súlya rám nehezedett, nem csak éreztem, hanem szabályosan hallottam is, ahogy a vállam reccsen a váratlan terhelésre; egy egész pillanatig biztos voltam benne, hogy visszaejtem. A lábamat megtámasztottam a tető peremén, és minden erőmmel húzni kezdtem.
- Segíts te is! - üvöltöttem rá.
A csáp mocsok mód csúszott, és a kezemre ráfolyt valami nedv is belőle... kissé ragadósnak tűnt. Legalább ennyi előnye volt ennek az elcseszett helyzetnek.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
Nagy levegőt vettem, ráléptem a ház falára és felugrottam a tetőre. Az oldalmra estem, a démont magammal rántva.
- K... Köszönöm... - lihegtem neki, majd lenéztem a tömegre.
Ezek bizony tényleg nem bírhatták a démonokat, mivel próbáltak az életünkre törni, de nem is akármilyen módon: Fáklyákkal rohantak az épület felé.

Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

avatar
a Falánkság Démona
a Falánkság Démona
A Johnny nevű valahonnan szerzett magának lendületet, és sikerült felvetődnie; zuhantunk mindketten, amerre sikerült. Tompa, lüktető fájdalom áramlott szét a vállamban, de nem ordítottam fel - de azért halkan átkozódtam magam elé.
Nehezen sikerült csak felállnom, és lustán a tünde mellé csoszognom, hogy én is lenézzek mellette; válaszadás helyett csak finoman megveregetem a vállát. A tömeg nem tűnt barátságosnak, bár hogy ez a gyakori istenemlegetésből vagy a fáklyákból szűrtem le, azt már nem tudom.
Körbenéztem, és a másik irányba még volt pár épület, hasonlóan lapos vagy csak enyhén lejtő tetőkkel. Minden más irányba csak az utcák pora és a tengerként háborgó nép; és még szeptember vége sincs.
Elmutattam az épületek irányába:
- Arra, a házakon keresztül. Ha csak nem tudsz repülni. - mondtam, várva a válaszára, s ettől függően indultam neki futólépésben a cél felé, lendületet véve.
A két épület között volt egy erősebb ugrással egy ember is áttudott volna lendülni, és a közé kifeszített szárítókötelek is segíthettek ebben.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
- Repülnék még nem tudok... - nevettem el magam.
A fájdalommal egyáltalán nem foglalkoztam, örültem, hogy életben maradtam. Hatalmas léptekkel követtem a démont. Az ugrás nem volt nehéz, viszont én mégis képes voltam elrontani. Egy rossz lépés, és máris a tetőn lógva talátam magam. Az pedig már csak hab a tortán, hogy közben az idióta falusiak vasvillákkal indultak felém.

Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

avatar
a Falánkság Démona
a Falánkság Démona
A méretes ugrás után biztonságban sikerült landolnom a szomszédos épületen; az enyhén lankás teteje nem vetet le magáról, de megéreztem a combomat érkezés után. Bár most próbáltam vigyázni rá, éreztem hogy kezdem elérni a határaimat.
Az a szerencsétlen meg megint megcsinálta... lenéztem rá, ahogy minden erejével kapaszkodik a párkányba, és csak pillanatok választják el attól, hogy feladja a próbálkozást és a mélybe zuhanjon. Újra el kellett gondolkodnom azon, hogy miért is rángatom magammal ezt a koloncot.
~ Egyszerűen... - gondoltam, lábamat felemelve, pár centire az ujjaitól - le is rúghatnám, és hagyhatnám hogy a falusiak megégessék kicsit. Lenne időm elrohanni...
Lenéztem rá, és az arcára egyértelműen kiült a rémület.
~ Miért csinálom ezt?
Lehajoltam és megragadtam a könyökénél, hogy felhúzzam. Éreztem hogy ha csak megpróbálja magát felhúzni, akkor előre esek és együtt zuhanunk le; a tető nem nyújtott semmifajta kapaszkodót.
Nagy szerencséje hogy emlékeztetett valakire. Csak tudnám kire...

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
Próbáltam felhúzni magamat a Démon karján, és egy ugrással egybekötve a lapos tetejű épületen találtam magam, az égett pofájún feküdve. Gyorsan felpattantam róla és leporoltam a köpenyemet.
- Kösz. - néztem le a tetőről, pontosan hova is zuhantam volna.
Nem volt sok időm bámulni a szakállas parasztokat, akik vasvillával hadonásztak odalent, mivel társaságunk érkezett. A mögöttünk lévő tetőn rohant a templomos és a nefilim.
- Uhm... - fordultam ismét a démonhoz. - Társaságunk van.
A templomos elrugaszkodott és hozzám hasonlóan érkezett. Ott lógott egyedül, a nefilim meg csak bámulta a másik tetőről.
- Nem akarsz segíteni, te félangyal? - rivallt rá rémülten a kopasz.
A nefilim átugrott hozzánk, és próbálta felhúzni az öreget. Elég szánalmasan néztek ki.

Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

avatar
a Falánkság Démona
a Falánkság Démona
Valahogy a kultista megoldotta a felmászást, és bár éreztem ahogy rám nehezedik,  csodák-csodájával nem rántott le magával; erősebb lábam lehet, mint gondoltam. Vagy neki.
Majd jött utánunk a két jómadár, aki kinézett magának minket korábban. Már indultam volna tovarohanni, amikor megláttam a szerencsétlen ugrást, majd a nefilimet, aki jóformán teljességgel figyelmen kívül hagyott minket; rámeredtem ideiglenes társamra, hogy mi is játszódhat le a szemünk előtt, de végül úgy döntöttem, kihasználom a lehetőséget. Ilyen tiszteletlenséget egy úriember nem tűrhet megtorolatlanul.
Odaléptem a félangyal mögé, és akkorát rúgtam a hátsójába, hogy azt még a bokám is megérezte; az angyal egy gyönyörű és rövid sikoltás után átzuhant a peremen, majd belekapaszkodott a logó lovag lábaiba. Emberfeletti erőről tett tanúbizonyságot, amikor ez nem rántotta le rögtön, sőt, még tartani is tudta magát.
A szájából úgy dőltek az átkozódások, hogy biztos voltam benne, csak azután csatlakozott az Egyházhoz, miután megtanult máshol kardot forgatni. Kiszolgáltatottan lógott ez a kettő az utcaszint fölött méterekkel.
Társam felé fordultam, és egy finom meghajlással utat engedtem neki az áldozatok felé.
- Herr Wood, megtenné? - kérdeztem egy ördögi mosollyal.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
- Természetesen, uram! - vigyorogtam az égett arcúra.
Elindultam a templomos felé. Rémült szemekkel nézett rám, miközben lábán ott csüngött a nefilim.
- Ne csináld! Ne! Kegyelmezz rajtam! - ordibálta, és közben úgy kalimpált a lábaival, hogy a nefilim majdnem lepottyant.
- Fly you fools! - kiáltottam el magam, majd rátapostam a templomos ujjaira.
- Áhhh... Te idióta! - sikította, miközben elengedte a tető szélét.
Gyors zuhanás volt, mivel a félangyal súlya lehúzta templomosunkat.

Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

avatar
a Falánkság Démona
a Falánkság Démona
Elégedetten néztem végig, ahogy az a kettő alázuhan a mélybe, remélhetőleg rá a kissé zabos helyiekre; az adna nekünk némi időt.
- Igazán szépen kivitelezett taposás volt, uram.

Körültekintettem, hogy mi legyen a következő lépés, és konstatálnom kellett a növekvő problémát:
Amerre menni akartunk, ott már egy-pár páncélozott alak állt, éppen felénk haladva csiga tempóval, és ahonnan jöttünk, ott szintúgy; csak azoknál még íjak is voltak. Kezdett a hurok egyre szűkebb lenni a torkunk körül, és már csak egyetlen egy irányba volt lehetőségünk menni.
- Arra! Siessünk! - intett irányba, és elindultam.
A templom... gyűlölöm a templomokat. Már a közelükben is elfog a rosszullét és a gyengeség; és még soha sem kellett a tetejükön ugrálva menekülnöm egy haragos tömeg elől. Valami azt súgta nem lesz egy egyszerű menet.
A fő épületről két, kisebb épület ágazott le, és utóbbiak egyikére volt lehetőségünk átugrani. Onnan meg befele esetleg az ablakon...

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
- Jaj, csak ne a templomba! - visítottam ugrás közben.
Egy szép mozdulattal átérkeztem a templomtetőre. Ám abban a pillanatban, amint földetért a lábam, nyílzápor zúdúlt felém mindkét irányból. Óvatosan próbáltam kerülgetni a nyilakat, amik úgy négy perc után abba is maradtak. Mikor fújhattam a volna, a falusiak újabb beteg ötlettel álltak elő. Egy hatalmas ketrecet kezdtek tolni a templom falához. A ketrecben lévő akármi hangosan morgott és kapálódzott a rácsok között.
- Most! - ordította el magát az egyik ötlet gazda, mire kinyitották a ketrecet. - Ez a dögevő majd megneveli őket!
A szörnyeteget biztos valamilyen ünnepi mutatványra fogták el... Pech. Felugrott a falra és karmait belemeresztve mászott felfele, miközben potyogott a vakolat, amerre ment.
- Nincs más választásom... - sóhajtottam, majd kirúgtam a templom ablakának üvegét és beugrottam.
Szerencsére hátra érkeztem, így nem éreztem akkora fájdalmat, bár ez akkor nem is érdekelt. Gyorsan próbáltam odatolni egy padot az ajtóhoz.

Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

avatar
a Falánkság Démona
a Falánkság Démona
Tetőről-tetőre ugrás, nyílzápor - amíg Johnny egzotikus tánc-koreográfiájával kerülgette őket, én inkább levetettem magam a tetőre, hogy kisebb felületet adjak nekik a sikerre. Valahogy épp bőrrel megúsztam a dolgot - bár ebben közrejátszhatott társam is, aki nem kicsit magára vonta a figyelmet. Végre kezdett hasznosnak mutatkozni.
Egy bizonyos mértékű gyengeséget végig éreztem magamban, de most, hogy szinte a templomban voltunk, konkrétan rám tört a hányinger. Biztos voltam benne, hogy egy ideig képtelen leszek felkelni a fektemből; remegve hevertem a melléképület tetejének peremén.
Aztán egy nagyon távoli rokonom a pofám előtt összekattogtatta a fogait, és hirtelen megteltem energiával. Nem láttam hozzá még hasonlót - hatalmas, kapajellegű fogai mellől félkar-hosszú agyarak ugrottak elő; hosszú karmai voltak és vastag bundája, ami csapzottan össze-vissza állt, de látványos csomókban pedig összeugrott itt-ott. Éreztem rajta a faggyú tömény szagát - szerencsétlen állatot biztos nem hagyták megmosakodni egy ideje. Nem mintha túl sok időm lett volna sajnálni. De a szemeiben, azokban a szürkés szemekben pedig ott táncolt az őrült harag, mint minden fogvatartott állatéban.
A kultista után vetettem magam; egy jó fél métert zuhantam, majd érkeztem oldalamra - hangosan felnyögtem. Nem erre találtak ki engem... és eddig még nem tapasztalt rohamokban tört rám a gyengeség és a hányinger. Éreztem, hogy a felállással is gondjaim lennének, ha nem peregne az ereimben az adrenalin; tudtam, ha itt heverészek megfogok halni. Az életösztön sok mindenre képes. Felkaptam a fejem.
Johnny épp egy hosszú padot tolt neki a bejáratnak, míg fölöttem a szörnyeteg küzdött az ablakkal - a nyíláson bedugta a fejét és dühödten elüvöltötte magát, majd nekirontott a keretnek. Kőpor hullott alá, ősöreg malter repedezett meg - pár próbálkozás után betöri, és akkor be leszünk zárva ide.
Pillanatok alatt rengeteg gondolat rohant végig a fejemben - rászóljak, hogy hagyja abba, vagy segítsek neki? Hogyan járunk jól?
Nem tudom, mai napig nem tudom, hogy sikerült-e jól döntenem. De abban a pillanatban ez tűnt a legjobb ötletnek, és nem volt sok időm gondolkodni rajta egyébként se.
Egy másik padot megragadtam, és a szemközti oldalfalhoz toltam, ahonnan bezuhantunk. Minden erőmmel kezdtem minél magasabb szögbe feltornázni, hogy kimászhassunk majd a túloldalon; valahogy csapdába kell csalnunk a szörnyet, ide bent, és már kijárat nem volt.
A téglák pedig egyre csak lazábbak lettek...

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
A szörnyeteg körülbelül öt perc kínkeserves próbálkozás után végül betörte a falat. Hatalmas ricsajjal ért földet. Elordította magát. Elég undorító látvány volt, mivel a fogairól csorgadozó nyálat szétfröcskölte az egész templomban.
- Vissza, te rusnya dög! - ordítottam a fenevadra karommal csapkodva.
Ekkor pillantottam meg, hogy a démon egy padot tolt a falhoz. Kedves. Így már kitudunk a mászni, a bestia meg remélhetőleg nem. Innentől minden nagyon gyorsan történt. Felkaptam egy hatalmas gyertyát az asztalról, és azzal próbáltam hátratartani a dögöt.
- Másszál ki! - szóltam a démonnak.
A bestia majdnem felülkerekedett rajtam, mikor remek ötletem támadt: A gyertyával meggyújtom a padot, amit az ajtóhoz toltam. Egy bökkenő volt: A pad nem túlzottan akart begyulladni csakúgy, így megragadtam a falról egy olajlámpást, és hozzávágtam. Hatalmas lángokkal kezdett el égni. A tűzbe azért belehajítottam a gyertyát, biztos ami biztos.
- The strongest and oldest emotion of mankind is fear... - súgtam oda a lángtól megréműlt szörnyetegnek, majd kimásztam az ablakon.

Felhasználó profiljának megtekintése

Pruinos

avatar
a Falánkság Démona
a Falánkság Démona
Alig sikerült irányba állítanom a padot, amikor hallottam hogy mögöttem betörik a fal, és a szörnyeteg a templom közepére érkezik - sikerében hangosan el is bömbölte magát. Megfagyott ereimben a vér.
Hirtelen úgy ledermedtem a félelemtől, hogy nem is tudtam hogy mit tegyek; amíg egy kiáltás fel nem ébresztett kábulatomból.
- Vissza, te rusnya dög! - ordította el magát Johnny. Egyik karja csápkánt tört előre, és egy hatalmas pofont osztott le a szörnyetegnek; annak feje hátracsapódott, majd rögtön vissza. Sikerült a figyelmét magára terelnie. A patkány-vadkan egy dühöt ordítással az ellenfele felé rohamozott, súlyos lábai alatt szinte megrepedt a templom kőlapjai, és csak centikkel tévesztette el a kultistát.
Johnny ádázul küzdött a szörnyeteggel hosszú perceken át, míg végül be nem szorult a templom elejébe. Én ilyenkorra már az ablakban ültem, miután felparancsoltak ide. Egyszerűen minden megszűnt körülöttem, csak a csatát voltam képes figyelni.
Egy gyertyát lekapva tartotta magától távol ellenfelét, néha felé csapva vele, hogy hátrébb szorítsa, majd hirtelen a padhoz érintette maga mögött. Az arcára kiült meglepődés alapján nem arra számított, hogy a fa nem gyullad meg. A szörny ekkor újból neki rontott, de egy szép, oldalra való kilépéssel újra kikerülte azt, majd lendületből lekapott a falról egy olajlámpást, amit hozzávágott a padhoz. Szinte rögtön meggyulladt.
A hatalmas máglya előtt a szörnyeteg rémülten meredt le, és egy pillanatnyi tétovázás után, Johhny a gyertyát a tűzbe hajította; az pedig reptében hozzáért a szörnyeteg bundájához. A nemrég kiszagolt faggyú ugyanolyan gyorsan lángra kapott, mint előbb a barikád. Rettegéssel teli üvöltés hangzott fel, ahogy a vadállat elkezdett fel-alá rohangálni a templomban, mindent összetörve és kijáratot keresve a borzalomból. Távozásképp én meg belenyúltam a zsebembe, és a kapott levelet belehajítottam a tűzbe.
Ekkora már mindketten kint voltunk a másik kis épület tetején. A falusiak szinte rögtön megfeledkeztünk rólunk, ahogy látták templomukat lángba borulni. Elkeseredett csatát vívtak az eltorlaszolt ajtóval, ahogy az olajra  öntött víztől csak magasabbra csaptak a lángok. Még szerencséjük, hogy a kő képtelen meggyulladni.
De a fából ácsolt teteje, az összes bent lévő berendezés, a textil díszek, a szentek festményei, a puha arany futtatások és gyertyatartók, nem beszélve a méreg drága ablaküvegekről, amiből mindkettőt sikerült betörtük... biztos nem fogják egyhamar elfelejteni a mai napot.
Lemásztunk az épület oldaláról, és futólépésben hagytuk el a falut. Senki se törődött velünk abból a néhány emberből, aki épp nem a kanálishoz rohangált vízért, hanem döbbentem nézték az isten házát a pokol martalékává tenni. Minél messzebb értünk, annál jobban éreztem magam - minden szempontból.
Amikor úgy éreztük már elég messze értünk, megálltunk. Egy út kereszteződésnél pihentünk meg, egy hatalmas fa árnyékában.
- Nézd, én... köszönöm a segítséged. Lenyűgözően bátran viselkedtél a templomban. - dicsértem meg szerényen, majd baráti jobbost nyújtottam neki. Nem volt semmi indokom utálni vagy nem megbízni benne innentől fogva, vagy esetleg ellenségként tekinteni rá. Végtére is, megmentette az életemet.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
- Ugyan. Én köszönöm... Ha te nem vagy én itt halok el. - nevettem fel, miközben visszanéztem a kétségbeesett falusiakra.
Oda-vissza rohangáltak a vödreikkel, de a tűz csak magasabbra emelkedett. Felejthetetlen nap ez a mai...
- Sky above me... - néztem fel az égre.
A füst már az egekig szállt fel, valószínűleg azért, hogy a Mennyekben is tudják, mi történt.
- Earth between me... - suttogtam magam alá.
A tűz a földön is terjedt: A fű szépen, lassan égett le. A tűz nem hirtelen végzett vele, hanem lassan kínozta, hagyta szenvedni.
- Fire within me. - néztem magam elé. - Még így búcsúzóképp... Mi az igazi neved?
- Pruinos. A nevem Pruinos. - válaszolta mosolyogva.
Egy szó nélkül elfogadtam a kézfogását.

Felhasználó profiljának megtekintése
Nagyrészt követtem ajátékot így szerencsére nem kellett sokmindent hozzáolvasni. Jó hatással voltatok egymás írókájára, Pru szokásosan művészi vagy, és nem győzöm dícsérni ezt a karaktert. Noha a templomgyújtás talán nem épp a legerkölcsösebb cselekedet, végülis a sötét oldalon így is kezdődhet barátság. Az easter eggek is jók voltak, Johnny angolja, vagyis jelenleg tündéje is szép kis fűszer az egészhez. Szép volt fiúk, jár mindkettőtöknek a 100 tp.

Johnny, téged Armaros külön is megdícsér eme istenkáromló cselekedetért, különösen tetszett neki a mutatvány.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

-

» Part 14 / 12
» Magánszoba

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.