Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 55

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 66

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 42


You are not connected. Please login or register

Labirintus 2.

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

26 Re: Labirintus 2. on Szomb. Márc. 03, 2018 5:21 pm

Crispin Shadowbane

avatar
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos
  A torony tetején lévő szobában a levegő egyre jobban fogyott, és az irdatlan hőség miatt csak úgy csorgott rólam a veríték. Levegőt venni már nehéz volt, és az oxigén hiány miatt az agyam is kezdett egyre kevésbé működni, így amikor megnyílt a kék portál, mindenféle habozás nélkül mentem át rajta. Mit mentem, szinte már ugrottam! Aztán...

...a hideg olyan elementáli erővel vágott mellkason, mint ha egy troll forgatta kétkezes harci kalapáccsal találkoztam volna. A hideg csípte a tüdőmet és a felhevült testem szinte pillanatok alatt lehűlt, s reszketve húztam össze magamat. Kétségbeesve keresgéltem valami menedék után, azonban semmi ilyesmit nem láttam. Se egy barlangot, ahova behúzódhatnánk, se legalább valami falat, aminek a tövében össze kucoroghatnánk. Theo-ból egy kérdés szakadt ki rögtön, amire gúnyosan csak felhorkantam.

- Még is, ki az a beteg elme, aki kitalál egy ilyen játékot?
- Én egy igen vicces kedvű Mélyseggire tippelnék...
  Aztán azonnal megindultam az újabb rejtvény felé, amely már ott várakozott ránk, valószínűleg a megoldókulccsal együtt. Éreztem, hogy itt aztán tényleg nem lesz semmi időnk arra, hogy sokat gondolkozzunk, hisz perceken belül halálra fogunk fagyni. Pompás! Ahogy megérkeztem az asztalhoz, megláttam a krétát és a megoldókulcsot is...na meg a rejtvényt. Meglepődtem, aztán feldühödtem, ahogy az agyam próbálta feldolgozni a bonyolultan kacskaringózó vonalakat, az üres tereket...na baszdmeg.
- Are you fucking kidding me?! How the fucking Hell are we supposed to solve this shit in what...two minutes?
  Horkanok fel az elfek szofisztikált és kiforrott nyelvén, miközben fejben nagyjából kiszámolom, hogy mennyi időnk is lehet vissza. Legalábbis a nagyon is borongós és világvége-hangulati számításaim alapján.  Theo már az asztal fölé görnyedt, kezében a krétával és a megoldáson gondolkozott, míg én tehetetlenségemből fakadó ingerültséggel meredtem arra az átkozott vacakra. Akárhogy erőltettem a szemeimet - amelyek kezdtek igen csak fájni - hirtelen semmi nem jutott eszembe. Az leesett, hogy a vonalakat össze kell kötni, és valószínűleg minden kockán át kell haladni ehhez...de túl sok lehetőség volt, túl sok helyzet, ahol elronthattuk az egészet. Itt egy hiba, és mind megszívtuk.
- Ke-keressünk pá-pá-pár furcsaságot, mert ha e-e-bben a hidegben, még az ö-ö-összebújás se se-segíthet a fa-fagyhalál ellen.
  Theo már most vacogott és dadogott az intenzív hideg miatt és nem gondoltam, hogy nálam is jobb lenne a helyzet. Kezeimet ökölbe fonva néztem és csak néztem az asztalt, próbáltam rájönni valami frappáns megoldásra, de egyszerűen...nem ment! Hát persze, hogy ideges voltam!
- Ahogy kívánod, Theo...
  Karjaimmal a felkaromat simogatom nagy erővel, hogy legalább a karjaimba és a kézfejembe valami életet leheljek, hogy felmelegítsem a végtagjaimat és egy helyben toporgok. Első számú szabály, amit még az Északi Pusztaföldön tundráin tett látogatásomkor találtam ki, és kamatoztattam: ne állj meg egy pillanatra sem, mert annál hamarabb megfagysz...és ha úgy érzed, hogy el kell aludnod...NE TEDD! Próbáltam lefoglalni az agyamat valamivel, bármivel, leginkább a feladvánnyal...
- Franc..Te..te lá-látsz benne valamit?
-- I-i-i...- egy nagy tüsszentés a kolléga részéről, majd:- Igen.
  Mutat remegő ujjaival egy pontra, amely szerinte máshogy nem megoldható, és reszketeg, egyenetlen vonalat kezd húzni, a lehető legjobb belátása szerint. Nem akadályozom meg őt ebben, mert neki legalább vannak ötletei, míg nekem...semmi sem.! Csak reménykedek benne, hogy Theo megment minket - mert én lószart, vagy mgé annál kevesebbet se tudok perpillanat hozzá tenni a közös érdekekhez.
- Í-így ni...
- O-ookéé...Theo...ebben most Te ráád szá-számítok.
  Fejemben felötlött a pillanat, amikor ismét valami heroikus hülyeségre készültem, hogy a többiek megmeneküljenek a biztos pusztulástól. Melankólia és nosztalgiázás telepedett a gondolataimra. A fejemet ráztam meg. Nem engedhetek ezeknek a gondolatoknak. Bár ott legalább meleg volt! A hideg miatt az izzadtságtól átázott ingemen szinte már jégcsapok keletkeztek...és amikor hozzá értem a ruhámhoz, szinte fájdalmas volt. Utáltam a hideget...kiszívja az emberből és selfből az erőt, a hőt és minden sokkal fájdalmasabbnak hat ilyenkor. Lekapott ingemet dobom Theo felé.
- Te..o...old meg...én eb-beb-e nem tudok beleszólni...csak maradj melegen és oldd meg...
  Szinte már olyan volt, mint ha imádkoztam volna Theo-hoz, meg az agyához és a megoldóképességeihez. Milyen vicces, hogy percekkel ezelőtt ellenségemnek tekintettem, most meg a megmenekülésem kulcsának. Mire véget ér ez az egész, országos jó barátok leszünk? Egy emberrel...? Végül is, ennél is furcsább dolgok történtek már Veronia-n, tehát...miért is ne? Csak élje túl...csak oldja meg! Hold Anyára, csak oldja meg! Adj neki kitartást és észt...Hold Apa, űzd el a hideget tőle! Te mocskos Halál, Te meg takarodj innen a jó büdös fenébe, mielőtt szétrúgom a Hold-seggedet!
-- De-de te í--így meg fo-fo-fogsz fagyni!
  Theo szavai rángattak vissza a hagymázas képzelődések világából, ahogy a vállamra teríti az inget, amit épp azért dobtam rá, hogy legalább még egy réteg válassza el őt a fagyos hidegtől. Egész testemben reszkettem már, toporogtam és megpróbáltam a végtagjaimat mozgatni, szinte láttam, hogy az ajkaim kékülnek. A legrémisztőbb az volt, amikor a bőrfelületem egyes részein már nem éreztem fájdalmat. Ez jobban megrémisztett, mint bármi. A fagyás kezdő tünetei...pompás!
-- Fo-fo-fogd meg, ve-vedd f-f-f-e-fel!
- Ha--ha te-te-te megfafafagysz...akkoooorr mind meghalunk.
  Megpróbáltam volna, de ha hozzá érek ahhoz az átkozott szövethez, attól félek, hogy letörnek az ujjaim a helyükről! Így inkább csak lassan, vontatottan és szakadozva sétálni kezdtem, hogy valahogy, bárhogy, elálljam a jeges szelek útját, amelyek Theo-t ostromolják.
- Mi-mindjárt kész! Csa-csa-csak egy kics-kicsi kell!
  Ez némi reményt ébresztett fel bennem és szinte már felmelegült a szívem...csak szinte! Annyira reszkettem, hogy féltem, vagy a fogaimat töröm ki, vagy elharapom a nyelvemet. De legalább a vér meleg, nem? A fenébe nem kell most húgyálnom! Pedig biztos, hogy örömmel vizeltem volna le magamat, hogy legalább annyi melegem legyen. Valószínűleg Theo nem örült volna ennek, még ha melegedett is volna tőle egy kicsit. Hülye társadalmi baromságok, amelyek még a halál peremén is megakadályoznak az ilyen...önzetlen tettek végre hajtásától!
- Ha eeeezt tútúlléljük...memeghívlak egy-két hohordó borra...és szeszerzünk neneked egy csacsajt...
- J-j-jóó...
  Ejj, olyan vidáman beszélgetünk el egymással, mint ha évek óta ismertük volna egymást. Csak reménykedve figyeltem a varázslót, ahogy bűvészkedik a táblával, azonban látom, hogy a mozgás neki is egyre nehezebben megy, a kezei már alig engedelmeskednek neki, és még az itteni hidegnél is jegesebb félelem költözött a szívembe: a Haláltól való félelem jegessége.
- M-m-moo-zo-zogj már, te-te-te semm-mm-ireke-ke-ellő!
  Pár tétova lépést tettem a varázslófiú felé, már csak egy-két lépés választott el minket egymástól. Kétségbeesve figyeltem a táblára rótt egyenetlen vonalakat. Nem hazudott. Tényleg mindjárt kész. Talán még esélyünk is lesz megmenekülni! Ha ennek vége, én tényleg úgy leitatom saját pénzemből ezt az embert, hogy három hétig másnapos lesz!
- C-c-c-c-c-Cris-p-p-p-p...ké-kéne egy kis se-se-segg-ítség!
~ Egy jó kis segg-ítség most nekem is jól jönne. Hol vannak ilyenkor a nők? Ők legalább felmelegítenének engem! Awww...some hot girl! Pretty please?~
- Fuu---fucck it...
  Dadogom vissza Theo-nak, miközben jégcsap lábaimat mozdítani próbálva próbálok jégcsap-Theohoz vánszorogni, hogy szintúgy jégcsap kezeimmel kivegyem az ő jégcsapkezeiből a krétát, és befejezzem azt, amit Ő elkezdett. A kezein már mutatkoztak a fagyási sérülések. Ha szerencsénk van, csak enyhe...ha tovább itt maradunk, sokkal súlyosabb fagyási sérüléseink lesznek. Azt mondják, a hideg is tud úgy égetni, mint a tűz. Hát nem tévednek! Aztán majdnem szívrohamot kaptam, ahogy érzéketlenné vállt jobb kezemből kiesett a kréta, és csak az utolsó pillanatban kaptam el a bal kezemmel azt.
- Shit!
  Szisszentem fel, majd jobb kezemmel próbáltam megfogni a bal kezemet, és szinte úgy dobtam azt rá az asztalra, s két kézzel próbáltam befejezni az egész rohadt feladványt. Theo már majdnem végzett vele, az utolsó pár vonal már egyértelműnek tűnt. A vonal jobban hasonlított az ökörhugyozásra, mint az egyenesre, de legalább határokon belül maradt, és amikor az eleje és a vége véget ért...hát, ismét csak a remény maradt.
- Nem ilyen halált képzeltem el...
  Ezt már az utolsó erőmmel mondtam, ahogy mindet összekapartam, hogy tisztán ki tudjam ejteni a szavaimat.


Felhasználó profiljának megtekintése

27 Re: Labirintus 2. on Vas. Márc. 04, 2018 9:29 pm

Erhard és Lotti

Mielőtt még elájulnátok a fullasztó virágoktól, Erhard megoldja a feladatot és azonnal ki is nyílik az újabb portál. Amikor átértek, hirtelen nem láttok semmi halálosat. Az idő kellemes, a levegő tiszta, és a szoba amiben vagytok bár sivár, de nem tűnik vészesnek. Előttetek egy kőasztal áll, rajta három apró zsák, rajta három cetli: fekete-fekete, fekete-fehér, fehér-fehér. Amikor hozzáérnétek egyszercsak egy hang szólal meg.
- Üdvözöllek benneteket. Eddig szépen telejsítettetek. - a hang tulajdonosan egy falből kiváló két méter magas és legalább öt méter hosszú kőoroszlán. - Most pedig... Meg kell mondanotok melyik zsákban milyen golyó van. Az összes cetli hazudik, de az egyik zsákból kihúzhattok, egy és csak egyetlen egy golyót. Mindben két golyó van. Vállasszatok, de ha roszul válaszoltok, széttaposlak benneteket. És ha csalni próbáltok akkor is.

Cyne és Theo

Mielőtt még teljesen megfagynátok, behúzzátok az utolsó vonalat is, mire egy portál átrepít benneteket egy kellemes klímájú terembe. Meg se kell mozdulnotok, a portál közvetlenül alattatok jelenik meg, figyelmes, nem igaz? Letottyantok egy adag szalmára. Ami először megcsak benneteket az az átható istállószag, ha pedig körbenéztek, akkor két barakkoti láttok benne egy fekete, és egy barna tehénnel. A karámok előtt nektek háttal egy négy méteres gólem áll, és tanácstalanul néz először az egyik majd a másik karámra.
- Segítstek választani.  - szólal meg már-már kedves hangon. - El kell vinnem a gazdámnak azt, amelyik több tejed ad, de melyik az? Négy fekete és három barna öt nap alatt összesen annyi tejet mint három fekete és öt barna négy nap alatt. És azt is el kéne mondanom neki, hogy pontosan mennyivel ad több tejet a nyerted?
Kicsit hallgat, majd még egyszer megszólal.
- Egyet taláhattok csak és meg kell mondanotok azt is hogy mennyivel. Különben porrá kell zúzzalak benneteket.

Johnny és Gustav

Mielőtt a gáz megtöltené a termet meglesz a helyes megoldás. A következő terem nagyon hasonló az előzőhöz, de gyanúsan nyugodt. Se gáz, se túl meleg, se túl hideg, semmi... Kivéve szemben egy nagyon öregasszonyt, aki egy vörös bársonyfotelben ül. Amikor közelértek hozzá, egyszercsak megszólal:
- Tudjátok kedveseim, olvastam a nagyanyám naplójában, hogy egyszer színházban volt a nagyapámmal. Az előadás réémesen unalmas volt, így nagypapa elbóbiskolt rajta. Azt álmodta, hogy kivégzésre viszik, de pont mielőtt a bakó lacsapott volna a nagyanyám megbökte nagypapát, hogy ébredjen fel... Ettől pedig a nagyapám rögtön szívszélütést kapott és meghalt. - ez után angyalian elmosolyodott. - Vajon igazat mondott a nagyanyám? Ha rosszul válaszoltok sajnos kénytelen leszek hamuvá égetni benneteket...
Armaros pedig erre hangosan röhögni kezdett Johnny fejében...

Lance & Ced

Mielőtt még a vápa betörte volna az üveget, megfejtettétek a rejtvényt, és egy kellemes szobába érkeztetek. Elsőre nem láttok semmi kirívot, kőfal, ablak nincs csak egy fiúcska lóbálja a lábát egy alacsony falócán. Amint közel ér hozzátok elmosolyodott.
- Üdv kalandorok! Lenne hozzátok egy kérdésem... Ismertem egy favágót, akinek a bátyja meghalt, és egymillió váltót hagyott az egyetlen öccsére. Egymilliót! Tudjátok milyen sok pénz az? Nade... A favágó nem látott belőle egyetlen vasat sem... Hogy lehet ez? Csupán egyszer találgathattok, ha pedig rosszul válaszoltok, akkor hamuvá kell égesselek benneteket. - csóválta meg szomorkásan a fejét.

//Bármelyiküktől próbáltok kérdezni, nem fog válaszolni. Ha pedig támadnátok... Nem javaslom.
Határidő: Március 18. Theo addig pótolja mindkettőt. Sok sikert! //

Felhasználó profiljának megtekintése

28 Re: Labirintus 2. on Vas. Márc. 11, 2018 5:43 pm

Cedrick von Nebelturm

avatar
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja
Elégedett mosollyal bámulja a művét, oda sem figyelve a háttérben ólálkodó cápára. Az újabb felbukkanó portál szinte már bosszantja, nagy, éhes hal ide vagy oda. El tudná még nézni egy darabig a szépen sorba rendezett számokat a kőasztalon..
Röviden felnéz a tündére, aztán se szó, se beszéd fogja magát, és beletörődve átlép rajta. Mielőtt még betörne az üveg..
A következő szobába is körbenéz, ahogy eddig tette, és csakhamar kiböki a fiút az alacsony lócán. Mást nem lát, így nyugodt léptekkel megindul felé, még mindig karba font kézzel bámulva vissza az elmosolyodó gyerekre.
- Üdv kalandorok! Lenne hozzátok egy kérdésem... Ismertem egy favágót, akinek a bátyja meghalt, és egymillió váltót hagyott az egyetlen öccsére. Egymilliót! Tudjátok milyen sok pénz az? Nade... A favágó nem látott belőle egyetlen vasat sem... Hogy lehet ez? Csupán egyszer találgathattok, ha pedig rosszul válaszoltok, akkor hamuvá kell égesselek benneteket. - csóválja meg szomorkásan a fejét a gyerek.
Csak bólogat az elhangzó rejtvényre. Megtört a séma.. Zavartalanul fordul a tünde felé.
- Soha nem értettem a találós kérdésekhez - vallja be szégyentelenül.
- Hát annyira jó én se vagyok, de csak kitalálunk valamit. - feleli a férfi, mire csak megértően bólogat tovább. Igen, eddig is "csak kitaláltak valamit".. Sőt, egészen jól túléltek eddig mindent. Vajon mennyi lehet még hátra? Vagy életük végéig rejtvény-fejtésre lennének ítélve?
- A váltó például nem vasból van..
Lenéz a csizmája orrára, aztán félszemmel elpillant a társa felé annak szavaira, mikor az leül a földre, és a fejét az öklére támasztja. Megremeg a szája széle a látványra, és a felé intézett ötletre aztán ki is bukik belőle a kacaj.
- Ez a hivatalos gondolkodó-pózod? - kérdezi jóízűen nevetve a tündétől, aki szintén csatlakozik hozzá, de aztán elég hamar abba is hagyja.
A humorára igazán serkentő módon hat, hogy ezúttal nem kaptak időkorlátot. Legalábbis ő nem hallotta. De ez persze nem jelent semmit.
- Ez igaz, de azt hiszem ezzel csak kiforgatod a dolgot.- feleli aztán a kérdésre, a másik példájára letelepedve a földre. - A találós kérdéseknek ennél nem mindig.. fondorlatosabb a megfejtése?
- Ez igaz, akkor gondolom az se teljesen jó megoldás, hogy kedves favágónk megvakult. Viszont lehet, hogy nem mindig olyan fondorlatos, vagy akármilyen, vannak egyszerűbbek is, de most példa nem jut eszembe. - gondolkozik el Lance. - Például lehet, hogy nem ment el a pénzért.
Töprengően ráncolja a homlokát a felvetésre.
- Hát ha vak vagy akkor tényleg "nem láthatsz semmit" a pénzből.. - feleli, ahogy ő is abbahagyja végül a nevetgélést, a tenyerével szórakozottan végigsimítva a padlón.
- Rajtam kívül nem hiszem, hogy lenne bárki, aki nem menne el a hagyatékáért.. - válaszolja az újabb felvetésre, búsan elmosolyodva egy pillanatra. - Viszont, mi van, ha a bátyjának adóssága volt? És a pénzt behajtották, mielőtt az öccséhez került volna - címezi a szavait a tündének, miközben körbepillant a termen. Hátha itt is van valami jel. Vagy tényleg csak ennyi lenne? Egy kérdés?
- Abszolút nem lehetetlen, sőt. De azért gondolj bele, aki fel tud halmozni egymillió hagyatékot, az miért hagyna adósságot maga mögött? - dől hátra a férfi, megtámasztva magát.
- Hát, lehet pont azért volt ennyi hagyatéka, mert nem fizetett soha semmiért.. - morogja válaszul, a lócán ülő gyerek felé nézve, mintha tőle várna segítséget a rejtvényhez.
- Simán lehet. Vagy talán épphogy ő lopta, és halála után megtalálták. - gondolkozik hangosan a tünde. - Vagy ellopták, mielőtt odaérhetett volna?
Az újabb felvetésére visszafordul előre, kinyújtóztatva a lábát a kövön. Ehhez tényleg nem tud hozzászólni. Mint mondta, soha nem szerette ezeket a feladványokat.
- Csak egyszer találgathatunk, ugye, azt mondta? - bök az állával a fiú felé kérdőn.
- Igen, azt. Meglehetősen ijesztő a srác, én nem próbálnám ki a több tippet. - ingatja a fejét Lance.
Oda sem igen figyelve bólogat a kapott feleletre a tippekről. Remek. Időkorlát nincs, csak mennyiségre vonatkozó. Utólag belegondolva.. nem is volt olyan rossz, hogy sürgették őket..
- Nem lenne kedvem hamuvá égni..- reagál végül a tünde szavaira. Az, hogy a fiú talán ijesztő is mellé, az a kisebbik probléma.
- Lehet, hogy...- kapja aztán fel a fejét a társa, félbehagyva a gondolatot.
Felnéz a váratlanul félbehagyott mondatra, kérdőn vonva össze a szemöldökét.
- Hogy..?
- Nem lenne jó, az biztos, de... de mi van, ha teljesen rossz felé gondolkodtunk eddig? Továbbra is tartom a véleményemet, hogy nem minden találós kérdés nehéz. Mi van, ha a favágó egy nő volt?
- Egy nő..- ismétli halkan, lepillantva maga elé.
~ Ezért is utálom annyira a találós kérdéseket..~
Ennél őrültebb kibúvót, minthogy a favágó nem öcs, hanem húg..
- Ez se rossz. Bár..
~ ..egy favágó nő..?~
Elmosolyodik a gondolatra, aztán inkább egy másik mondatba kezd:
- Akkor a kérdés csak az, hogy végül melyik legyen? Nekem a vak sem tűnt rossznak feltétlen.. - vonja meg a vállát.
Ért is ő hozzá..
- Ha a vak lehetne megoldás, akkor talán az is, hogy milyen anyagból van a pénz. Szerintem a legbiztonságosabb, ha a nőt választjuk, bár női favágót nem sokat ismerek. - fejti ki a véleményét a tünde.
Hát igen. Ezt így el tudja fogadni. A vak is jórészt csak kiforgatja a feladvány szavait. Az, hogy nő a favágó inkább tűnik egy tipikus találós-kérdés megfejtésének. A falra tudna mászni az ilyen kérdésektől..
Biccent egyet végül, igazat adva a férfinak.
- Azt én se  - feleli a favágó nőre. - De kérlek, ha már így döntöttél, prezentáld ezt a választ te a bírónak - folytatja, könnyedén a gyerek felé intve a kezével, kényelmesen hanyatt dőlve a földön. Ha már -talán- itt kell hamuvá égnie, legalább kényelembe helyezkedik előtte..

Felhasználó profiljának megtekintése

29 Re: Labirintus 2. on Vas. Márc. 11, 2018 7:13 pm

Theo Wagner

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Ahogy átlépek a kék portálon, a mezítelen mellkasomat csak úgy megcsapja a metsző hideg. Első levegővételem, olyan érzés mintha kis jégtűkkel karcolgatnák, és szúrkodnák a torkomat. Így hát a pólómat, és a kabátomat felvéve, amik már szárazak, és a melegség leghalványabb foszlányaival vannak átitatva, remélem a legjobbakat, hogy ha túl is élem ezt az ördögi játékot, nem e visz el valami téli baj. A társamra nézek, majd felészólok, kissé gúnyosan. - Mégis ki az a beteg elme, aki kitalál egy ilyen haláljátékot? - Majd tekintetemet az előttem lévő táblára szegezem.
- Én egy igen vicces kedvű Mélyseggire tippelnék...
A szabadulótársam a táblához siet, de nemigazán akar kiigazodni rajta.
- Are you fucking kidding me?! How the fucking Hell are we supposed to solve this shit in what..two minutes?
Ahogy énis jobban megfigyelem, úgy megoldókulcs logikusnak tűnt, úgy néz ki, csak minden négyzeten át kell juttatnunk a vonalat. És egy négyzeten nem mehet át több. Ahogy vacogtam a hidegben, és majdhogynem letörtek a fogaim úgy kopogtak egymáshoz, remegő testemmel, és kezemmel a krétáért nyúltam, majd a széleket kezdtem el felületesen átnézni, olyan helyek után kutatva, amiket csak egy módszerrel lehet megoldani. - Ke-keressünk -pá-pá-pár furcsaságot, mert ha e-e-ebben a hidegben, még az ö-ö-összebújás se se-segíthet a fa-fagyhalál ellen. - Dadogom, vagy inkább vacogom a ki magamból nagy nehezen a szavakat, ahogy a hidegben mindenem összerándul, és reszket. Mégis hogyan fogom én itt egyenesen végighúzni a vonalakat?
- Ahogy kívánod, Theo...
Rövides keresés után, érkezik is a válasz.
- Franc...Te..te lá-látsz benne valalamit?
- I-i-i - Majd egy nagyot tüsszentek, mely kis takony ki is libben az orromon, és lassan alá kezd fagyni - Igen - Mutatok a táblán pár pontra, melyeket nem lehetne máshogy felrajzolni, és a kezemmel, amennyire az izületeim, és a hideg engedik, el is kezdem felrajzolni őket. - I-igy ni - Majd ha már neki kezdtem, a remegő végtagjaimmal elkezdem felrajzolni a többi számomra helyes irányt a vonalnak. Aminek vége van, elejének is kell lennie. Képzeljük el úgy, mint a saját farkába harapó kígyót. A végpontnak csatlakoznia kell a kezdőpontal, vagy különben nem lesz jó, erre fel még minden négyzeten át kell hatolnunk. Nem könnyű, de nem is olyan nehéz, mint ahogy gondolnák.
- O-ookéé....Theo...ebbeben most te ráád szá-számítok.
Majd nyújtja felém a ruháját a self, aki gyorsan lekapta magáról.
- Te...o-old meg...én eb-beb-e nem tudok beleszólni...csak maradj melegen és oldd meg...
- De-de te í-így meg fo-fo-fogysz fagyni! - Szakadozva fordulok felé, majd terítem a reszkető társam hátára lassan a ruhadarabot, mivel nem akarom elveszíteni pont most, vagy a jövőben egy téli baj miatt. - Fo-fo-fogd meg, ve-vedd f-f-fe-fel! - Majd ahogy nagy nehezen szintúgy akadozva, dideregve, reszketve, és szakaszosan visszafordulok a táblához, miközben rajzolgatom, továbbra is a táblán dolgozva hátraszólok újdonsült barátomnak. - Mi-mi-mindjárt kész! Csa-csa-csak egy kics-kicsi kell! - Karjaim egyre lassabban mozogtak, a lábaim már majdhogynem maguktól is álltak volna ebben a hidegben, minden erő nélkül. A tábla meg csak rajzolódott, rajzolódott.
- Ha...ha te-te-te megfafafagysz...akkooorr mind meghalunk
- Ha eeezt tútúlléljük...memeghívlak egy-két hohordó borra...és szeszerzünk neneked egy csacsajat...
- J-j-jó - Dadogom vissza, ahogy az utolsó vonalakat húznám bele, de hírtelen megáll a kezem, nem akar mozdulni. - M-m-moo-zo-zogj már, te-te-te semm-mm-ireke-ke-ellő! - Ahogy észrevettem, a kezemet nem voltam képes megmozdítani, mert a ruhám úja teljesen összefagyott, emellé le is gyengültem már a sok megpróbáltatástól. Ez így jó lesz. - C-C-c-c-c-c-Cris-p-p-p-p.... ké-kéne egy kis se-se-segg... -ítség - Szólok a már amúgyis majdnem megfagyott selfhez, bár megfordulni már nemtudtam hozzá. Jobb erőben van mint én, csak képes lesz behúzni az utolsó vonalat, amire én már
- Fuu...fucck it...
Dadogja Cyne, majd kikapja a lilára fagyott kezemből a krétát, amit majdnem el is ejt.
- Shit!
Majd másik kezével elkapva, vacogva, de valahogy behúzza az utolsó vonalat a táblára.
- Nem ilyen halált képzeltem el...


Ahogy bezuhanunk, Cyne már szól is nekem kissé meglepett hangon.  - Társaságunk van...még hozzá nagy!
Ekkor megkapjuk a következő feladvánnyt, de egy rövid időre leblokkol az agyam, és ezért nem fogom fel hogy mégis mit mondtak nekünk. Bár azt felfogtam, hogy a tünde valamit motyogott a végén. - Okkkaaaaaay, rightt...
Ezt mégis hogy kéne megoldanunk? - Öhm mi is volt a feladvány? - Kérdezem a szabadulótársamat, miközben próbálok felmelegedni, a ganétól bűzlő, ám már nem a halálrafagyástól veszélyeztetve a karámban.
- Boci, boci tarka...sok tejet ad a marha! De mennyit, ez a kérdés? Pici bégetőm, add hát meg a választ, így a gólem majd jól választ!
- Egyszerűnek hangzik, de nem is annyira egyszerű. Van 4 fekete és 3 barna tehenünk, ami öt nap alatt egy adott mennyiségű tejet ad. E mellé van a másik csoportban 3 fekete és 5 barna tehenünk, amelyek négy nap alatt ugyanannyit termelnek, mint az első csoport. Valahogy össze kéne hasonlítani a két csoport tejhozamát, kideríteni, hogy melyik fajta termel többet és azt is, hogy mennyivel. Konkrét adatunk nincs...tehát csak arányaiban határozhatjuk meg. Értek én a számokhoz annyira, amennyire nekem kell...de ez azért meghaladja a számtan tudásom kereteit. Már pedig itt számolni kell, mert józan paraszti ésszel kisakkozni...hát, igen csak macerás lenne. Te hogy állsz az ilyenekkel, varázsló?
- Érdekes érdekes - Vakargatom az államat, majd a zsebeimben kezdek kutakodni. Pár pillanatra rá, elő is kapom az egyik zsebemből a noteszemet, a másikból pedig az átlagosnál kisebb kis üveg tintatartómat, és pennámat. Jó, hogyha az embernél van valami amivel jegyzetelhet. - Hm akkor ennyi tehén öt nap alatt, ameddig a másik csoport négy nap alatt... - Beszélek magamban, miközben az eddig tervrajzokon és számításokon átlapozva, egy üres oldalt keresek, a kiszámításhoz.
Jegyzetelném fel az adatokat a már üres lapra, de sehova se tudom rakni a tintatartót, anélkül, hogy véletlenül ki ne borulna. Ekkor jött a forradalmi ötletem! -Hé Cyne gyere ide egy kicsit. - Szólok felé, felkeltve a gólem elött való üldögélésből, majd a pennát a notesz hasadékába fektetve, megfogom a tintatartót, és felé mutatom. - Megfognád nekem légyszi ameddig dolgozom? És jó lenne, ha valamerre a közelembe tartanád, mivel kéne használnom, de itt mindenhol csak kiborulna. - na meg nem fogom én az üvegcséta földön lévő ganéba rakni, ganés üvegcsét pedig a zsebembe.
- Óh, peeersze, Theo, fogom én neked a tinta tartót, a lehető legnagyobb örömmel!
Kel fel a farkasszemezésből Cyne, és gúnytól tocsogva, de azért válaszol a kérésemre, és el is végzi azt.
- Tizenhárom...már mint a szerencse számom tizenhárom. Ennyiszer fogom a seggedet szétrúgni, amint kiszabadulunk innen...
Mosolyodok el az etnikai hiszti hallatán, majd válaszolok is a kis selfünknek, amíg a képletet írogatom fel a noteszembe a már megadott adatokkal. - Hogy kiszabaduljunk, ahhoz mindkettőnk kell. Na meg, persze ha belegondolsz, ez a hátsó fog most kihúzni a csávából. Ennyit csak megtehetsz azért, mert... - Ekkor ránézek, majd egy gúnyos mosollyal csak annyit mondok. - Megmentettem az életedet. - Ekkor belemártom a pennámat a self kezében lévő tintatartóba, a felesleget lehúzogatom az üvegcse szájának a szélén, majd a tekintetemet vissza is terelem a notesz felé, és dolgozok tovább. Arcomra újra a komolyság ül ki, ahogy belemélyedek a feladatba.
- A saját életedet is megmented...szóval ne tegyél úgy, mint ha te lennél az önzetlenség koronázatlan királya.
- Ejj miért mondod ezt. Legalább szórakozzunk jól, mivel ki tudja hogy most itthagyjuk e a fogunkat, vagy sem? - Eközben rajzolom fel a képletet. Az első résszel készen is vagyok, így az egyik tehénre már van adatom, de a többi még hiányzik. Nem tudom hogy állunk az idővel, de sietnem kell. - Na egy dologgal meg is volnék.. -
- Ahhoz, hogy én jól szórakozzak, valami más kell. Van a tintában alkohol?
- A tintát a helyedben nem innám meg, de van nálam valami, de annak kritériuma van hogy elfogyaszthasd. - Szólok a self felé, majd írogatom tovább a noteszemet.
- Akarom én egyáltalán hallani azt a kritériumot? Mindegy, csak adjál valami piát, különben esküszöm, a teheneket kezdem el fejegetni, hogy kiderítsem, melyik tejel jobban. Csak nehogy a gólem fejjen meg engem utána...
- Hát jólvan - Szólok felé, majd mint valami számolásos lexikont, elkezdem fellapozni a varázskönyvemet. A pennámat pedig a noteszre rakom. - Elkérhetném egy pillanatra a tintatartót? -
- Elkérhetni elkérheted, a kérdés az, hogy meg is kapod -e? Várj, mindjárt válaszolok is: ja, vigyed.
- Köszönöm - Veszem át a tintatartót, nehogy összetörje a self, a jövőben történő dolgok miatt, majd mutatok hírtelen Cyne mögé a távolba, és ordítom el magam. - Nézd! - Ahogy megfordul, előkapom az alkohol tartalmú gyógyitalt, meg kettő kis arkán lövedékkel súrolom a lábát. Így már lesz indoka meginni, és ha úgy nézzük, nem is pazarlás így már.
A self barátocskánk a porzó májával, és kissé dühödten hátra pattan.
- You fucking kiddin' me? Eh, go back to work...you fulfilled your end of the bargain...
Aztán ahogy észreveszi az alkohol tartalmú italt, amit a kezemben tartok, egyből átvált az arckifejezése, és nem késlekedik kikapni, és elkezdeni lenyomni a tartalmát.
Most hogy kipoénkodtam magamat, a feladat utolsó részét kezdem befejezni. Itt már ki fog derülni minden. A tintatartót a két lábam közé szorítom, hogy megtartsam, ameddig a self baba szopizza a kis alkohol tartalmú anyatejpótlékát.
Írom, írom, majd ahogy készen vagyok, az eredményt nagyon furcsának találom, ezért egy ellenőrzésbe is belekezdek. - Na hamarosan készen vagyunk. - Szólok a self felé.
- Nyami, ez kész. Van még nálad?!
Ahogy a Selfre nézek, a kiéhezett arckifejezésétől, egy pillanatra megdermedek. Még jó hogy csak a pia után van kiéhezve, és nem valami erőszaktevő. - Sajnos nincs, de a jó hír, hogy végeztem, és az ellenőrzés is készen van. Nem tudom, hogy ez most valami mágikus tehén vagy valami, de hát ja van eredményünk. - Szólok a self felé, kicsit kételkedve a megoldásban.
- És milyen eredmény jött ki, hogy ennyire mágikusnak ígérkezik az a tehén?
Veszek egy nagy levegőt, és összepakolom a dolgaimat. Ahogy összepakolászom, úgy felállok, és Cynre nézek, majd a gólemra. - Hát a megoldás az, hogy a fekete tehén ad több tejet, és a barnánál tizenháromszor többet ad ez az éjsötét jószág. -
- Tizenháromszor többet?! Mivel etetik azt a tehenet? A barna tuti hogy csak a napot lopja, a szemtelen dögje. Nos, gólem uraság, jól választottunk?

Felhasználó profiljának megtekintése

30 Re: Labirintus 2. on Vas. Márc. 11, 2018 9:55 pm

Crispin Shadowbane

avatar
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos
  A hideg kezdett egyre rosszabb lenni. Éreztem, ahogy a fagyos hideg szépen lassan kezdi átvenni felettem az uralmat. Amikor már kicsivel ezelőtt észre vettem, hogy pár helyen a bőröm kezd érzéketlenné válni, igen csak megriadtam és pár helyen kezdett elszíneződni. Az utolsó vonal behúzása egy kínlódással teli pillanat volt, ahogy már maga a fogás is fájt. Aztán ahogy a vonal egy teljes, folytonos egészen alkotott, mint ha a föld tűnt volna el alattam és már csak azt éreztem, hogy zuhanok..a végtelen mélységbe?

  Nos, úgy tűnik, hogy nem éppen a végtelen mélységbe. Viszonylag rövid zuhanási fázis után valahova határozottan megérkeztem. Kényelmesen értem földet egy nagy rakás...szénán? Ahogy a zuhanás utáni első sokkon túl tettem magam, végre volt elég lélekjelenlétem, hogy körbe nézzek. Határozottan egy istállóban voltunk, ahol két karám volt: az egyikben egy fekete, a másikban pedig egy barna tehén. Azonban nem a drága múgatók voltak azok, amelyek felkeltették az érdeklődésemet és kis híján a szívbajt hozták rám, hanem egy hatalmas, saccra is négy méter magas gólem, amely csak minket bámult. De legalább az idő kellemes volt. Se túl hideg, se túl meleg...bár mire a csontjaimba férkőző hideg eltűnik, biztos, hogy több időre lesz szükségem. Theo-ra vetettem egy pillantást, majd kikászálódtam a széna halomból, és megálltam az idézett szolga előtt. Az, amint mindkettőnk figyelme ráfókuszált, meg is szólalt...már-már szinte, kedves hangon, amelyből némi tanácstalanság érződött ki. Eléggé morbid egy pillanat volt, amelyet biztos, hogy még jó ideig nem fogok elfelejteni. Kapásból Theo-t kezdem el bökdösni.

- Társaságunk van, még hozzá nagy!
~ Bazi nagy!~
- Segítsetek választani. El kell vinnem a gazdámnak azt, amelyik több tejet ad- mutat a bocikra.de melyik az? Négy fekete és három barna öt nap alatt összesen annyi tejet ad, mint három fekete és öt barna négy nap alatt. És azt is el kéne mondanom neki, hogy pontosan mennyivel több tejet ad a nyertes?
  A szemöldökömet felemelve reagáltam a kérdésre. Király, fejtörők. Azokkal nem nagyon volt túl sok bajom, azonban a szavakat értelmezve meg kellett állapítanom, hogy a józan paraszti ész használata csak macerásabbá tenné a dolgokat. De legalább nem fenyeget veszély minket!
- Egyet találhattok csak és meg kell mondanotok azt is, hogy mennyivel. Különben porrá kell zúzzalak benneteket.
  A fejemben felcsendült Kiril gúnyos kacaja. Nem kellett megszólalnia ahhoz, hogy tudjam, mire gondol: már megint túl hamar szóltam el magamat. Fene ebbe a hülye szokásomba! A fenyegetés elhangzása után csak egy halkat sóhajtottam megadóan.
- Okkaaaaaay, right...
  Bólintottam a gólemke felé, jelezve, hogy a kérdést megértettem, és mert úgy éreztem, hogy valamit tennem kell, hogy leplezzem az idegességemet és a kényelmetlen helyzetemet. Miközben feltápászkodok, a végtagjaimat dörzsölgetem, próbálva életet lehelni beléjük.
- Boci, boci tarka...sok tejet ad a marha! De mennyit, ez a kérdés? Pici bégetőm, add hát meg a választ, így a gólem majd jól választ!
  Néztem az egyik tőgyeskére, azonban az a fajtájára oly' jellemző értetlen pofával bámult vissza rám és semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy bárminemű verbális kommunikációt folytasson velünk. De legalább nem is próbált itt helyben lemészárolni engem azért, amit anno még egy fajtársával csináltam "főzés" címszó alatt. Theo megszólal mellettem, és a gondolataimat össze szedve próbálok neki válaszolni, megpróbálva vissza idézni a mágikus lény szavait.
- Öhmm...mi is volt a feladvány?
- Egyszerűnek hangzik, de nem is annyira egyszerű. Van 4 fekete és 3 barna tehenünk, ami öt nap alatt egy adott mennyiségű tejet ad. E mellé van a másik csoportban 3 fekete és 5 barna tehenünk, amelyek négy nap alatt ugyanannyit termelnek, mint az első csoport. Valahogy össze kéne hasonlítani a két csoport tejhozamát, kideríteni, hogy melyik fajta termel többet és azt is, hogy mennyivel. Konkrét adatunk nincs...tehát csak arányaiban határozhatjuk meg. Értek én a számokhoz annyira, amennyire nekem kell...de ez azért meghaladja a számtan tudásom kereteit. Már pedig itt számolni kell, mert józan paraszti ésszel kisakkozni...hát, igen macerás lenne. Te hogy állsz az ilyenekkel, varázsló?
  Tény, hogy valamennyire nekem is kell értenem a számokhoz. Tudnom kell, hogy hány ellenféllel nézek szembe, hogy milyen távolságokat kell megtennem - és nem utolsó sorban, az alkímia főzetek kikeverésekor a pontos mennyiséget kell kimérnem, és gyakran módosítani a recepteket, ahogy figyelembe veszem a célszemély főbb adatait (mint súly, magasság és a többi tényező). Azonban ez határozottan olyan jellegű feladványnak tűnik, amelyekről csak egyszer hallottam, valamikor még régen...egyenletek, vagy mik. Na azokhoz meg nem nagyon konyítottam. Remélhetőleg Theo igen.
- Érdekes, érdekes.
  Bólogat a srác, meg az állát vakargatja, amelyen semmi jellegű szőrzet nincsen, így csak arra saccolhatok, hogy ez lehet a szokásos gondolkodós póza, majd a zsebeiben kezd turkálni. Már reménykedek benne, hogy valami édességet varázsol elő belőle, vagy két hektós hordót...azonban csak holmi papírokat, egy kis üvegnyi tintát és egy hegyezett tollat. Király...akkor most se lesz piálás. De a májam már háborog, a gyomrom meg üresebb, mint egyes emberek feje - tehát nagyon!
- Hmm, akkor ennyi tehén öt nap alatt, ameddig a másik csoport négy nap alatt...
  Hagyom, hogy a társam magában motyogva, hangosan gondolkozva jegyzetelgessen a papírra. Ezt a feladatot - is - egyelőre az Ő gondjaira bízom, míg én inkább az istállót mérem fel. A gólem nem mozdul, de azért nem megyek a tehenek közelébe és a szolgával se elegyedek szóba - nem akarom a rám jellemző módon hülyeségekkel traktálni pici buksiját, hogy aztán meg még a válasz megadása előtt megmutassa, mit is ért "porrá zúzás" alatt. Miután az egészségügyi sétám nem vezetett semmire sem - nem volt sehol se a falra feljegyezve a napi fejési lista - lehuppantam a gólemmel szemben és onnan nézegettem a hatalmas dögöt. Ha rossz választ adunk, legalább nem kell sokat mozdulnia ahhoz, hogy lecsapjon engem - hihetetlen, de még most is mások javát nézem! Ejj...túl vajszívű lettem. Békés merengésemet és a pia körüli gondolataimat a fiú hangja zavarja meg, és kissé morcosan tápászkodok fel.
- Hé, Cyne, gyere ide egy kicsit!
  Nem tudom, hogy mit akar - talán a tanácsomat kikérni. Vagy cukrocskát adni...vagy piát...vagy csak egy "We are doomed!" szöveggel akar előrukkolni. Akármi is legyen az, oda megyek, mert túl sok dolgom ezen kívül nem akad. Theo kezében a papírjaival az üveget próbálja egyensúlyozni valahogy - eléggé komikus látvány ahhoz, hogy egy halvány mosolyt megengedjek magamnak. Amint oda érek, a tintatartót nyújtja felém.
- Megfognád nekem légyszi, ameddig dolgozom? És jó lenne, ha valamerre a közelembe tartanád, mivel kéne használnom, de itt mindenhol csak kiborulna.
~ Te attól félsz, hogy a tinta borul ki?! Na várj csak, amíg én borulok ki, de úgy igazán! Ezt nem hiszem el...~
- Óh, peeersze, Theo, fogom én neked a tinta tartót, a lehető legnagyobb örömmel!
  Szavaimból szinte csöpög a gúny, ahogy elveszem a tinta tartót, és úgy tartom, hogy a srác hozzá férjen. Ennyi. Ennyi lett belőlem - tintatartó-tartó. Remélem, hogy nem lesz tartós, és ezek után tartózkodom minden további találkozástól ezzel a pernahajderrel. Óh, drága barátom, ennek bizony még meg lesz a böjtje, csak várd ki a végét...
- Tizenhárom...már mint a szerencse számom tizenhárom. Ennyiszer fogom a seggedet szétrúgni, amint kiszabadulunk innen...
- Hogy kiszabaduljunk, ahhoz mindkettőnk kell. Na meg persze, ha belegondolsz, ez a hátsó fog most kihúzni a csávából. Ennyit csak megtehetsz azért, mert... - végre felemeli a fejét a noteszéből és gúnyos vigyorral néz rám.-...megmentettem az életedet.
  Aztán, mint ha mi sem történt volna, folytatja tovább az irkálást. Csodás. Lenyelem a feltörni kívánó epés megjegyzéseimet, de úgy döntöttem, hogy nem éri meg az egész. Majd ráérünk akkor marakodni, amint kijutunk innen - ha kijutunk.
- A saját életedet is megmented..szóval ne tegyél úgy, mint ha te lennél az önzetlenség koronázatlan királya.
  Na igen, de az önuralom soha se tartozott az erősségeim közé, így nem tudtam megállni, hogy ne pofázzak megint.
- Ejj, miért mondod ezt? Legalább szórakozzunk jól, mivel ki tudja, hogy most itt hagyjuk-e a fogunkat, vagy sem?
~ Aye mate, te legalább jól szórakozol rajtam. Ebben nekem hol a poén?~
- Na egy dologgal meg is volnék...
~ Örülök, na de akkor is...~
- Ahhoz, hogy én jól szórakozzak, valami más is kell. Van a tintában alkohol?
  Meredek vágyakozva és reménykedve a kis üvegcsére. Nem sok, de ha van már minimális alkohol tartalma, elég lesz arra, hogy a májtájéki fájdalmakat enyhítsem pár pillanatra.
- A tintát a helyedben nem innám meg, de van nálam valami, de annak kritériuma van, hogy elfogyaszthasd.
- Akarom én egyáltalán hallani azt a kritériumot? Mindegy, csak adjál valami piát, különben esküszöm a teheneket kezdem el fejegetni, hogy kiderítsem, melyik tejel jobban. Csak nehogy a gólem fejjen meg engem utána.
- Hát jól van.
  Nem tudom, hogy most éppen mibe egyezett bele, de közben már egy másik könyvet kezd el lapozgatni, miközben félre teszi a megoldást. Valami piát fog megidézni? Ha képes rá, esküszöm, hogy addig fogom verni, míg be nem lilul. Ezt eddig miért nem csinálta?!
- Elkérhetném egy pillanatra a tintatartót?
- Elkérhetni elkérheted, a kérdés az, hogy meg is kapod-e? Várj, mindjárt válaszolok is... -kis hatásszünet, majd:- Ja, vigyed.
- Köszönöm.
  Ahogy átkerült hozzá a tinta tartó, úgy tűnt, hogy valamit észre vett a hátam mögött. Eddig is eléggé hajmeresztő dolgok történtek itt ahhoz, hogy ne kételkedjek a reakciójában. Ha valami a hátunk mögé került, vagy a gólem indult meg felénk, hát én esküszöm, hogy bepipulok! Ahogy megfordultam, nem láttam semmit sem, ellenben kettő, apró szúrásnyi fájdalom hasított a vádlimba. Felszisszenek a fájdalomtól és kapásból a támadás irányába pördülök...csak hogy meglássam Theo-t, ahogy a kezében egy gyógyitalos üvegcsét tart. Kilométerekről felismerném az ilyen főzetet.
~ Ennyit a kritériumról! Ez a varázsló úgy szopat téged, hogy azt már öröm nézni!~
 Kiril kacagása a fejemben nem derített éppenséggel túl jó kedvre.
- You fuckin' kiddin' me? -csattanok fel idegesen, aztán beletörődően eresztem el a haragomat. - Eh, go back to work...you fulfilled your end of the bargain.
  És már nyúlok is az üvegcse felé. Végül is, a gyógyitalokban mindig van alkohol, az egyik legfontosabb összetevője. Kettő egymás utáni lehajtása még egy self szervezetét is megviseli. Vajon ez az egy elég lesz ahhoz, hogy jobb kedvre derítsen? És vajon a gólem mit gondolhat rólunk - ha már tud gondolkozni? Biztos arra gondol, hogy ez a két barom hogy jutott el idáig. De a gondolatot hagyom is elúszni, inkább lepattintom az üvegcse tetejét és élvezettel szlapálom az alkoholos készítményt. Ááááh...már is sokkal jobb!
- Na, hamarosan készen vagyunk.
~ Nekem ahhoz azért több kell!~
- Nyami, ez kész. Van még nálad?!
  Fordulok elvadult arckifejezéssel a varázsló felé. A pár cseppnyi pia úgy látszik, hogy elő hozta belőlem az alkoholfüggő vadállatot. Pia kell! Most! Adjatok! Ha van még nála valami, jobb lesz, ha most ide adja, mert ha kiderül később, hogy rejtegetett előlem valamit, ő magát főzöm le pálinkának. Úgy látszik, hogy Theo is megértette ezt az egészet, hisz kapásból ledermed. Jóóól van, féljél is tőlem! A piáért ölök!
- Sajnos nincs, de a jó hír, hogy végeztem, és az ellenőrzés is készen van. Nem tudom, hogy ez most valami mágikus tehén, vagy valami...de hát ja, van eredményünk.
  Nem hangzott a válasza valami túl magabiztosan. Mágikus tehén? Akit egy mágikus gólem fej? Vajon milyen lehet a gazdájuk? Bár van egy olyan érzésem, hogy azok közül való, akik itt velünk szórakoznak.
- És milyen eredmény jött ki, hogy ennyire mágikusnak ígérkezik ez a tehén?
 A fiú nem válaszol rögtön, hanem komótosan pakolja össze a cuccait. Ez most direkt szórakozik velem? Azt hiszi, hogy csak azért, mert eddig viszonylag jól kijöttünk egymással a cudar körülmények miatt, még elfelejtettem neki a Dornburg-i eseményeket? Vagy azt, hogy itt szöszmötöl?! Óh, Theo...azt mondják, hogy a nők egész életükre megjegyzik az apró attrocitásokat és igen csak haragtartóak - hozzám képest ők amatőrök!
- Hát, a megoldás az, hogy a fekete tehén ad több tejet, és a barnánál tizenháromszor többet ad ez az éjsötét jószág.
- Tizenháromszor többet?! - lepődtem meg úgy, hogy a szemöldököm már elszállt a Mennyek felé, annyira felugrott - Mivel etetik azt a tehenet? A barna tuti, hogy csak a napot lopja, a szemtelen dögje.
  Mormogom félhangosan a csodálkozás, a meglepettség...és az enyhe reménytelenség szavait. Hát, eléggé...durvának hangzik. De remélhetőleg jól számolt Theo.
- Nos, gólem uraság, jól választottunk?
~ Vagy lesz belőlünk fincsi palacsinta?~


Felhasználó profiljának megtekintése

31 Re: Labirintus 2. on Szer. Márc. 14, 2018 8:24 pm

Lance Kalver

avatar
Tünde Zsoldos
Tünde Zsoldos
Követtem Cedricket, ahogy szó nélkül átment a portálon, amikor az megjelent, nem igazán volt kedvem nekem se megfulladni. Egy kellemes, bár ablaktalan szoba fogadott minket, na meg egy lábát lóbáló kissrác. Kissé ijesztőnek tűnt a fiú, de amíg nem támadott meg, én se agresszorkodtam, bár a kezem önkéntelenül is a kardom felé, csak azért, hogy utána észre kelljen vennem, hogy azóta bizony nem vándorolt vissza a helyére. Visszanéztem a társamra, aki teljesen félelem nélkül ment közel a vendéglátónkhoz, aki időközben elmosolyodott.
- Üdv, kalandorok! Lenne hozzátok egy kérdésem... Ismertem egy favágót, akinek a bátyja meghalt, és egymillió váltót hagyott az egyetlen öccsére. Egymilliót! Tudjátok milyen sok pénz az? Nade... A favágó nem látott belőle egyetlen vasat sem... Hogy lehet ez? Csupán egyszer találgathattok, ha pedig rosszul válaszoltok, akkor hamuvá kell égesselek benneteket. - csóválta meg a fejét. Cedrick bólogatott egy darabig, aztán hozzám fordult. - Soha nem értettem a találós kérdésekhez. - Vallotta be.
- Hát annyira jó én se vagyok, de csak kitalálunk valamit. - Morfondíroztam, majd leültem a földre, és a fejemet az öklömre támasztottam. - A váltó például nem vasból van.. - Kezdtem felé az ötletelést. Ehelyett viszont kinevetett, de érezhetően nem gunyorosan, valami tényleg vicces volt neki. Hát, lelke rajta. - Ez a hivatalos gondolkodó-pózod- Ez igaz, de azt hiszem ezzel csak kiforgatod a dolgot. - Felelte a kérdésemre, aztán letelepedett mellém a földre. - A találós kérdéseknek ennél nem mindig.. fondorlatosabb a megfejtése?
A férfi nevetése végül rám is átragadt, de kicsivel utána abba is hagytam. - Ez igaz, akkor gondolom az se teljesen jó megoldás, hogy kedves favágónk megvakult. Viszont lehet, hogy nem mindig olyan fondorlatos, vagy akármilyen, vannak egyszerűbbek is, de most példa nem jut eszembe. - Gondolkoztam el. - Például lehet, hogy nem ment el a pénzért.
A homlokráncolása jelezte nekem, hogy gondolkozik ezen is. Tényleg bármi ötlet jó volt neki, ez mondjuk kicsit megijesztett, de igyekeztem nem mutatni. - Hát ha vak vagy akkor tényleg nem láthatsz semmit a pénzből.. - Válaszolt elgondolkozva, ahogy ő is abbahagyta nem sokkal később a nevetgélést, és megsimogatta a padlót, mintha az segítene a gondolkodásban. Mondjuk ki voltam én, hogy ítélkezzek, lehet neki tényleg az segített. - Rajtam kívül nem hiszem, hogy lenne bárki, aki nem menne el a hagyatékáért.. - Mondta a felvetésre. - Viszont, mi van, ha a bátyjának adóssága volt? És a pénzt behajtották, mielőtt az öccséhez került volna?- Nézett körbe, de attól még hozzám beszélt.
- Abszolút nem lehetetlen, sőt. De azért gondolj bele, aki fel tud halmozni egymillió hagyatékot, az miért hagyna adósságot maga mögött? - Dőltem hátrébb, ahogy megtámasztottam magam. - Vagy ellopták, mielőtt odaérhetett volna?
- Hát, lehet pont azért volt ennyi hagyatéka, mert nem fizetett soha semmiért.. - Morogta válaszul a lábát lustán lóbáló gyerek felé nézve, mintha csak tőle várna segítséget a kérdéshez, aztán visszafordult felém. - Csak egyszer találgathatunk, ugye, azt mondta? - bök az állával a fiú felé kérdőn.
- Simán lehet. Vagy talán épphogy ő lopta, és halála után megtalálták. - Gondolkoztam hangosan. - Igen, azt. Meglehetősen ijesztő a srác, én nem próbálnám ki a több tippet. - Ingattam a fejem. Mégis mire gondolhatott? Aztán valami megfordult a fejemben, felkaptam a fejem.
- Lehet, hogy... - Mondtam félhangosan.
- Nem lenne kedvem hamuvá égni.. - Bólogatott ide se nézve, de a váratlanul félbehagyott mondatra felnézett, és kérdőn összevonta a szemöldökét.
- Hogy..?
- Nem lenne jó, az biztos, de... de mi van, ha teljesen rosszfelé gondolkodtunk eddig? Továbbra is tartom a véleményemet, hogy nem minden találós kérdés nehéz. Mi van, ha a favágó egy nő volt?
- Egy nő.. - Ismételte el halkan maga elé nézve -Ez se rossz. Bár.. Mosolyodott el, de végül valószínűleg nem azt mondta, amire eredetileg gondolt. - Akkor a kérdés csak az, hogy végül melyik legyen? Nekem a vak sem tűnt rossznak feltétlen.. - Vont vállat.
- Ha a vak lehetne megoldás, akkor talán az is, hogy milyen anyagból van a pénz. Szerintem a legbiztonságosabb, ha a nőt választjuk, bár női favágót nem sokat ismerek. - Fejtettem ki véleményem, mire ő biccentett egyet.
Azt én se. De kérlek, ha már így döntöttél, prezentáld ezt a választ te a bírónak - Intett a gyerek felé, mire én nagyokat nyelve feltápászkodtam, és odasétáltam elé.
- A favágó egy nő volt. - Mondtam teljes magabiztossággal, és reménykedtem, hogy nem itt fogunk elégni.

Felhasználó profiljának megtekintése

32 Re: Labirintus 2. on Vas. Márc. 18, 2018 12:39 pm

Gustav Engelberg

avatar
Felszentelt Pap
Felszentelt Pap
Szerencsére sikerült megoldaniuk a rejtvényt, bár a meleg és a levegő hiány megmaradt a szobában, de mellette a már megszokott portál is megnyílt, ezzel ismét egy újabb rejtvénynek adva helyet számukra, de legalább ebből a kelepcéből megmenekülhetnek. Gustav int a fiatal zenész felé, majd amilyen gyorsan csak tudott át lépett a kapun, hogy ismét normál, nagy levegőt szívhasson, remélve, hogy nem egy újabb kelepcébe sétálnak be. A zenész követte őt, már rajta is látszott a levertség és az elgyötörtség érzése.
Belépve a szobába a Papot és a fiatalt nyugodt körülmények fogadták, nem volt se gáz, se meleg, nem akarta agyon nyomni őket tüskés mennyezet sem. Nem tetszett Gustavnak ez a csend, majd miután szemei megszokták a félhomályt, meglátta az idős mamókát a szoba közepén, ki egy vörös bársonyfotelben ült és egyenesen rájuk meresztette szemeit. Nem tetszett ez neki, nagyon nem.
Az idős nő végül megszólalt, nem teketóriázott, nem dicsérte meg őket eddigi sikereikért, nem mondta el, miben is vannak benne.
- Tudjátok kedveseim, olvastam a nagyanyám naplójában, hogy egyszer színházban volt a nagyapámmal. Az előadás réémesen unalmas volt, így nagypapa elbóbiskolt rajta. Azt álmodta, hogy kivégzésre viszik, de pont mielőtt a bakó lacsapott volna a nagyanyám megbökte nagypapát, hogy ébredjen fel... Ettől pedig a nagyapám rögtön szívszélütést kapott és meghalt. - ez után angyalian elmosolyodott. - Vajon igazat mondott a nagyanyám? Ha rosszul válaszoltok sajnos kénytelen leszek hamuvá égetni benneteket... - mondta idegesítően nyugodt hangszínnel.
Valószínűleg ez is egy új feladvány lesz, Gustav máris agyalni kezdett azon amit mondott, hiszen nem akart ropogósra sülni.
- Hol vagyunk, mi ez az egész?! - kérdezte közeledve az öregasszonyhoz, ki sejtelmesen mosolygott rá. Eszméletlen rossz érzés tört rá, ezért hátrálni kezdett, majd Johnnyra tekintett, ki már úgy tűnt a megoldáson elmélkedik.
- Kezd elegem lenni ebből a sok feladványból. - morogta teljesen mellé lépve.
- Szerintem ez nem lesz olyan nehéz... Aztán meg biztosan megtudjuk mi ez az egész. - válaszolta a fiú, ki úgy tűnt higgadt tudott maradni látva az idős asszonyt.
- Egy tippünk van, ez nem olyan, mint az előző feladványok. Jól át kell gondolnunk. - válaszolt a Pap, majd maga elé meredt.
- Szóval a nagyanyja és a nagyapja színházban voltak...a naplója szerint. Hm... - elmélkedett tovább a férfi.
- Őszinte leszek. Nem vagyok túl színház kedvelő ember. Mikor alapították az első színházat? - próbálkozott Johnny.
- Ezzel mellé trafáltunk, egy színházi előadáson sem voltam. Az a nemesek szórakozása... - válaszolt csalódottan a férfi, majd gondolataival magára az álomra kezdett koncentrálni.
- Lehet túlgondoljuk a dolgod és a megfejtés pofon egyszerű, vagy a szövegben van a kulcs. Miért álmodhatta azt hogy a vesztőhelyre viszik? Talán mert nem tetszett neki az előadás? Vagy az előadáson ez volt éppen a jelenet? - morfondírozott a Pap.
- Várjunk csak... Álmodott, ugye? Ha meghalt, honnan tudta a nénike nagyanya, hogy mit álmodott? - lelkesedett fel az ifjú, mire Gustav is elmorfondírozott.
- Hm...valóban...ez elég furcsa, kivéve, ha gondolatolvasó, vagy mágus volt az illető...esetleg haldoklása közben a nagypapó ezekkel a szavakkal tért át a túlvilágra... - elmélkedett tovább a pesszimista Gustav, majd mosolyogva hozzátette.
- Bár ez így már szőrszálhasogatás.
- Nagyanyád hazudott, nem tudhatta nagyapád mit álmodott! - mosolygott Johnny a mamókára, majd rákacsintott Gustavra.
- Ne ilyen elhamarkodottan! Az életünk a tét! - kiáltott fel Gustav, de már késő volt, a fiatal zenész meggondolatlanul mondta az első dolgot ami az eszébe jutott, mire az anyóka sokat sejtető mosolya mit sem változott. Reméli, hogy jó a megfejtés, nem tudja, ugyan, hogy az anyóka, hogy készül őket ropogósra sütni, de ennél kegyesebb halált is kigondolt már magának.

Felhasználó profiljának megtekintése

33 Re: Labirintus 2. on Vas. Márc. 18, 2018 12:43 pm

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
Végre megjelent a portál. A verejték már mindenemen csürgött, ami nem volt túl kellemes. A levegőhiányból meg már szimplán kezdett elegem is lenni. A pap intett, hogy lépjek át a mágikus kapun, amit én kéretés nélkül meg is tettem. Egy hasonló szobámban találtuk magunkat, annyi különbséggel, hogy itt nem volt meleg és még oxigén is volt. Elsőre túl békés volt. A szoba közepén egy anyóka üldögélt.
- Tudjátok kedveseim, olvastam a nagyanyám naplójában, hogy egyszer színházban volt a nagyapámmal. Az előadás réémesen unalmas volt, így nagypapa elbóbiskolt rajta. Azt álmodta, hogy kivégzésre viszik, de pont mielőtt a bakó lacsapott volna a nagyanyám megbökte nagypapát, hogy ébredjen fel... Ettől pedig a nagyapám rögtön szívszélütést kapott és meghalt. - ez után angyalian elmosolyodott. - Vajon igazat mondott a nagyanyám? Ha rosszul válaszoltok sajnos kénytelen leszek hamuvá égetni benneteket...
Az anyóka feladvány nem tűnt túl nehéznek. Ha így kérdezte, biztosan hazudott, már csak azt kellet kitalálni, hogy miért.
- Hol vagyunk, mi ez az egész?! - kérdezte Gustav az idős hölgyet, majd mellém lépett. - Kezd elegem lenni ebből a sok feladványból.
- Szerintem ez nem lesz olyan nehéz... Aztán meg biztosan megtudjok mi ez az egész. - vakartam meg kellemetlenül a tarkómat.
- Egy tippünk van, ez nem olyan, mint az előző feladványok. Jól át kell gondolnunk. - kezdett elmélkedni a pap. - Szóval a nagyanyja és a nagyapja színházban voltak...a naplója szerint. Hm...
- Őszinte leszek. Nem vagyok túl színház kedvelő ember. Mikor alapították az első színházat?
- Ezzel mellé trafáltunk, egy színházi előadáson sem voltam. Az a nemesek szórakozása... - válaszolt csalódottan a férfi. - Lehet túlgondoljuk a dolgod és a megfejtés pofon egyszerű, vagy a szövegben van a kulcs. Miért álmodhatta azt hogy a vesztőhelyre viszik? Talán mert nem tetszett neki az előadás? Vagy az előadáson ez volt éppen a jelenet?
- Várjunk csak... Álmodott, ugye? Ha meghalt, honnan tudta a nénike nagyanya, hogy mit álmodott?
- Hm... valóban... ez elég furcsa, kivéve, ha gondolatolvasó, vagy mágus volt az illető... esetleg haldoklása közben a nagypapó ezekkel a szavakkal tért át a túlvilágra... - elmélkedett tovább a pesszimista Gustav, majd mosolyogva hozzátette. - Bár ez így már szőrszálhasogatás.
Vigyorogva fordultam az anyókához.
- Nagyanyád hazudott, nem tudhatta nagyapád mit álmodott! - kacsintottam Gustavra.
- Ne ilyen elhamarkodottan! Az életünk a tét! - kiáltott rám pap.
Már késő volt. Végülis az égés kegyes halálnak tűnik...

Felhasználó profiljának megtekintése

34 Re: Labirintus 2. on Kedd Márc. 20, 2018 11:41 pm

Erhard Strenger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Először azt hittem nem történt semmi, csak bámultam bambán és kétrét görnyedve fulladoztam a köhögéstől. Viszont lassan kezdtem felébredni és mintha friss levegőt éreztem volna... odafordultam és szinte lélegzetem is elállt, ahogy megpillantottam a kaput. Már majdnem indultam felé, mikor eszembe jutott társnőm, kihez odafordultam megnyugodva látom, hogy újra eszméleténél van. Nehezen odacsoszogok, majd erőtlen bíztatások közepette próbálom lábra segíteni, hagyva, hogyha úgy érzi a vállamra támaszkodjon, majd így támolyogva induljunk a portál felé. Éreztem, hogy hálás a segítségemért és élt is vele. A nővel az oldalamon megindultunk tehát a kapun, majd mikor átértünk szinte azon nyomban leterített a friss levegő. Megkönnyebbülten szívtam be a tiszta, friss levegőt. Még az sem érdekelt volna, ha áporodott, büdös lett volna, számomra akkor is az lett volna a legtisztább illat a világon. Társnőm elengedett és összerogyott, s bár eleinte segíteni akartam neki úgy voltam, hogy rám is rám fér egy kis ledőlés, így körülbelül a szó szoros értelmében a földre estem, hogy kicsit felengedjek. Kb 4-5 percnyi pihenést engedtem meg, míg izmaim tiltakozására végül ismét felültem és eléggé rekedt hangon, de a nő felé fordulok.
- Itt az ideje folytatni... muszáj haladnunk, mert, ahogy nézem még nem végeztünk...
- Igaz... – mondta végül alig halhatóan, majd lassan feltápászkodott, majd folytatta - Újra... még ha nem is túl esztétikus, nekem ez az eddigi kedvenc helyem.
Igaza volt, ezt nem tagadtam. Egyelőre úgy tűnt, hogy az eddigi termek közül ez a legbékésebb. Viszont tudtam, hogy nincs vége. Ezt súgta a megérzésem, és miután nyöszörögve felálltam meg is pillantottam a következő feladatuk. Először nem értettem (az eddigiek azért jól kivehetőek voltak, legalábbis hamar értelmezhetőek), de itt valahogy nem ilyen volt a helyzet. Ahogy pedig megközelítettük a kis szatyorokkal tarkított asztalt és hozzáértünk volna valamelyikhez ki is derült miért volt az a rossz érzésem. Egy kőoroszlán szólalt fel, mi kilépett a falból. Alapjáraton védelmezően a nő elé léptem volna testemmel védve őt, de valahogy semmilyen energiám nem volt már ehhez. A feladatot halva pedig még annál is kevesebb maradt meg. Fáradtan sóhajtok tehát, mikor befejezte és átfontoltam a hallottakat. Végül csalódottan szólaltam meg.
- Ehhez túl kimerült vagyok... - vallom be őszintén - Ez a feladat túl sok buktatóval van megáldva. Van ötletem, de ez túl egyszerűnek tűnik. Kegyed? Valami ötlet esetleg?
A nő elég sokáig csak bambult maga elé, gondolom még ő is eléggé le van fáradva, hisz jóval, apróbb testtel van megáldva, mint én, így elvileg őt könnyebben is leteríthette a dolog. Ám mikor feleszmélt rögtön visszakérdezett.
- Buktató? – morfondírozott el, majd rám nézett ismét - Hát... tényleg nem festesz valami fényesen... Mondjuk ez mindkettőnkre igaz.
- Nem tudjuk mi számít hazugságnak. – folytatom figyelmen kívül hagyva a megjegyzést - Lehetséges, hogy már az is hazugság, hogy 2 feketéből csak az 1-kre nem igaz, amit mond. Így a lehetőségek túlságosan sokak. A kérdés az, hogy tényleg ennyir bonyolult, vagy tényleg olyan egyszerű, mint gondolom. Ön hajlandó rábízni erre az életét?
- Van más választásunk? – kérdezett mosolyogva pár pillanatnyi gondolkodás után.
- Van. - feleltem szintén mosolyogva - Megfejtheti a rejtvényt, helyettem is. Mellesleg. Mivel nem akarom, amúgy az én verzióm szerint: Fekete, feketében a Fehér-Fehér van. A Fehér, fehérben a Fekete-Fekete van. És a Fekete, Fehérből kiveszem az egyik golyót és utána azt a színt mondom, amelyik nincs a kezembe. Az "őr" nem mondta, hogy vissza kell tennem, így értelemszerűen, amelyik nincs a kezemben, az van a zsákban. – vázolom fel az én gondolkodásmódomat gyorsba.
- Hmm... Bocsi... – ennyit mondott csak és az asztal felé nyúlt.
Nem szóltam közbe, meg sem állítottam. Már túl kimerült voltam ahhoz. Hagytam, had tegye azt, amit jónak lát, bár ahogy nézem ugyanazt csinálta, amit én javasoltam, így mikor végzett és felém fordult kíváncsian csak biccentettem és vártam mi lesz a vége.

Felhasználó profiljának megtekintése

35 Re: Labirintus 2. on Kedd Márc. 20, 2018 11:57 pm

Sharlotte Vogelstein

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Homályosan, de láttam... nem túl sokat és sokáig. Hogy hol voltam és miért, azt nem tudtam azonnal, majd újra sötétség... és megint fény... fullasztó. Valaki van odébb... mit csinál? Nehezen kaptam csak levegőt, éreztem, hogy megint visszaájulnék, de... megpróbáltam megmozdulni, két lábra állni. Nehezen ugyan, de sikerült négykézlábra helyezkednem, a földet nézve, még mindig képtelen voltam felfogni mi történik, mégis minden erőmmel próbálkoztam... talán valamilyen túlélési ösztön lehetett...
A lábam nem bírta a küldetés, avagy saját gazdája súlyát, és a siker kapujában majdhogynem visszarogytam, ha az előbbi "valaki" nem segített volna. Belekapaszkodtam a karjába és mint két részeg megindultunk valamilyen fényes... izé felé. Közben eszembe jutott, hogy mi is történik éppen. Ahogy átértünk a portálon elengedtem segítőm kezét és újra a földre zuhantam, de ezúttal nem ájultan. Törökülésbe helyezkedtem, egyre jobban ment a légzés, bár még mindig voltak vele gondjaim, de legalább már nem fájtak a végtagjaim... vagy csak nem éreztem.
- Itt az ideje folytatni... muszáj haladnunk, mert ahogy nézem még nem végeztünk... - szólt egy rekedtes hang, amit alig ismertem fel.
- Igaz... - mondtam alig halhatóan és most már újra képesen a járásra feltápászkodtam. Lassan körülnéztem...
- Újra... még ha nem is túl esztétikus, nekem ez az eddigi kedvenc helyem. - jelentettem ki, mert megnyugtatott a tudat, hogy életünket veszélyeztető tényezők, ebben a teremben nincsenek... még... Már szinte automatikusan fordultam Erhardhoz, várva, hogy mit lép. Azt asztalt megközelítvén egy hangtól megkaptuk az újabb feladványt. Ami engem illet a hang gazdája jobban érdekelt mint maga a feladvány. Amúgy se ment időre... végre, hogy nem ment időre!
- Ehhez túl kimerült vagyok.. Ez a feladat túl sok buktatóval van megáldva. Van ötletem, de ez túl egyszerűnek tűnik. Kegyed? Valami ötlet esetleg? - jelentette ki az eddigi feladványok megoldója.
Hallottam ugyan amit mondott, de nekem a feladat ismertetője, egy kőoroszlán képében, jobban lekötötte a figyelmem, mintsem hogy értelmezni tudtam volna. Egy kis bámulás után azért csak-csak eljutott az agyamig.
- Buktató? - fordultam az asztalhoz, hogy legalább a feladattal képbe legyek és próbáltam emlékezni az oroszlán szavaira. Erhardra néztem és... - Hát... tényleg nem festesz valami fényesen... - csúszott ki a számon, majd gyorsan hozzátettem - Mondjuk ez mindkettőnkre igaz.
Talán a fáradtságtól vagy ettől az egész mizériától voltam ennyire szókimondó... na nem mintha nem lett volna igaz.
- Nem tudjuk mi számít hazugságnak. Lehetséges, hogy már az is hazugság, hogy 2 feketéből csak az 1-kre nem igaz, amit mond. Így a lehetőségek túlságosan sokak. A kérdés az, hogy tényleg ennyire bonyolult, vagy tényleg olyan egyszerű, mint gondolom. Ön hajlandó rábízni erre az életét? - felelte szimplán csak a kérdésemre koncentrálva. De talán mintha már ő se bírta volna annyira idegileg. Ahogy végighallgattam társam elméletét, pár másodperc meglepődöttség után elnevettem magam.
- Van más választásunk? - kérdeztem mosolyogva.
- Van. Megfejtheti a rejtvényt, helyettem is. Mellesleg. Mivel nem akarom, amúgy az én verzióm szerint: Fekete, feketében a Fehér-Fehér van. A Fehér, fehérben a Fekete-Fekete van. És a Fekete, Fehérből kiveszem az egyik golyót és utána azt a színt mondom amelyik nincs a kezembe. Az "őr" nem mondta, hogy vissza kell tennem, így értelemszerűen amelyik nincs a kezemben, az van a zsákban.
Átgondoltam, majd más megoldás híján és talán az előbbi megnyilvánulásaim miatt megint rossz érzés fogott el.
- Hmm... Bocsi... - feleltem egyszerűen és kivetem egy golyót a Fekete-Fehér-en címzett zsákból és annak megfelelően elhadartam az oroszlánnak az előbb hallottakat. Majd Erhardra néztem, hogy láthassam milyen reakciót vált ki belőle a dolog.

Felhasználó profiljának megtekintése

36 Re: Labirintus 2. on Szer. Márc. 21, 2018 11:44 am

Erhard és Lotti

Az oroszlán végighallgatja, amit mondtok, majd mintha felsóhajtott volna.
- Kár… Pedig olyan ígéretesen indult… - azzal kitátja a száját, és mintha tüzet fújna rátok, ám mielőtt elugornátok egy éles, fehér fény vakít el benneteket.
Amikor felébredtek egy üvegkalitkában találjátok magatokat egy nagy kényelmes, fényűző terem egyik sarkában. Az üveget áttörni nem lehet, valószínűleg mágikus, és nem csak egy van belőle. A mellettetek lévőben két férfi fekszik, mindkettő fehér hajú, és az egyik láthatóan sötét tünde.
Szemben négy széket láttok, mind a négyben ül valaki nektek háttal és két nagy ablak-szerű valamit néznek. Ínycsiklandozó sült hús illat van.
- Túlbonyolították. - mondta egy női hang. - Pedig könnyű volt!
- Nem is értem miért írtak fel egy három ismeretlenes egyenletet… De a másik kettő is túlgondolta.
- A lovag meg a lány? Hát igen… Pedig jól vették, hogy először a fekete-fehérbe nyúljanak bele, de ha a felirat hazudik, és kihúzták a fekete golyót, akkor értelemszerűen az a fekete-fekete zsák kellett hogy legyen. - sóhajtást hallotok, majd egy harmadik hangot.
- Jól van, a ti csapatotok vesztett, dobjátok be a tízezer váltót a közösbe, aztán nézzük, hogy a maradék kettő, hogy teljesít az utolsó próbán.

Theo és Cyne

A gólem egy ideig néz benneteket, majd bólintott.
- Igen, a fekete tehén lesz az…. Csak nem ennyivel. Sajnálom. Kedveseknek tűntetek. - mondta majd felétek lendül a megtermet karjával, ám bármennyire is próbáltok elugrani, fehér fény vakít el benneteket és egy fényűző szoba sarkában egy üvegkalitkában találjátok magatokat. A szomszéd kalitkában egy páncélos lovag ül, és egy hollódoktor-maszkos köpenyes lány. Az üveget kitörni nem tudjátok, mágiával van megerősítve.
Szemben négy széket láttok, mind a négyben ül valaki nektek háttal és két nagy ablak-szerű valamit néznek. Ínycsiklandozó sült hús illat van.
- Túlbonyolították. - mondta egy női hang. - Pedig könnyű volt!
- Nem is értem miért írtak fel egy három ismeretlenes egyenletet… De a másik kettő is túlgondolta.
- A lovag meg a lány? Hát igen… Pedig jól vették, hogy először a fekete-fehérbe nyúljanak bele, de ha a felirat hazudik, és kihúzták a fekete golyót, akkor értelemszerűen az a fekete-fekete zsák kellett, hogy legyen. - sóhajtást hallotok, majd egy harmadik hangot.
- Jól van, a ti csapatotok vesztett, dobjátok be a tízezer váltót a közösbe, aztán nézzük, hogy a maradék kettő hogy teljesít az utolsó próbán.

Lance és Ced

A fiú a válaszotokra elmosolyodott.
- Valóban. A favágó nő volt. Különös nemde? De azt mondták fel kell tennem nektek még egy találós kérdést… Egy nagyon nehezet, készen álltok?
Közben int a kezével és a semmiből megjelenik két pohár víz előttetek, és két kényelmesnek tűnő fotel.
- Igyatok, ennyit már megérdemeltek. Csak víz. - mondja megnyugtatásul, majd ha ittatok (vagy nem), fel is teszi a következő találós kérdést.
- Egy öreg nefilim a halála előtt vagyonáról, a 17 tevéről három fiának végrendelkezett: „A legidősebb fiamé legyen a tevék fele, a középső fiam kapja a tevék harmadát, a legkisebb fiam pedig a kilencedét.” A nefilim halála után az örökösök sehogyan sem tudták elosztani a 17 tevét. Arra járt egy bölcs apostol, aki megoldotta a gondjukat. Hogyan? Fontos, hogy egy tevét sem vágtak félbe, és a végén mindenki boldog volt. - a fiú ez után állát az öklére támasztotta és nagy szemekkel nézett titeket, de nem szólalt meg többet.

Johnny és Gustav

Az öregasszony elmosolyodott Johnny válaszára, majd bólintott, és intett a kezével. Megjelent két kényelmesnek tűnő fotel mögöttetek, előttetek pedig egy tálcán két pohár víz.
- Nagyon jó kedveseim, ez így igaz. Ha meghalt volna nem tudta volna elmondani az álmát nemde? De még egy kérdés fel kell nektek tennem. Az utolsót. Előbb igyatok, bizonyára megszomjaztatok. Nincs benne semmi csak kútvíz.
Megvárja, hogy igyatok, ha akartok, de nem kényszerít, ha nem teszitek. Ha kipróbáljátok, tényleg csak víz van benne.
- Tehát jöjjön a feladvány. Egy mágus betett a pincében három lámpát, amelyeknek fenn, a tornyában van egy-egy mágikus kapcsolója. De sajnos elfelejtette, hogy melyiket melyikhez kötötte. Fent van a toronyban, és csak egyszer szeretne lemenni a pincébe, majd visszajönni. Hogy állapítja meg, hogy melyik lámpához melyik kapcsoló tartozik?

//Utolsó kör kedveseim. Erhard, Lotti, Cyne, Theo négyesnek nem kell túlspilázni, reagáljátok le amit láttatok, beszélgethettek egymással is. Határidő: április 4//

Felhasználó profiljának megtekintése

37 Re: Labirintus 2. on Csüt. Márc. 29, 2018 11:00 pm

Gustav Engelberg

avatar
Felszentelt Pap
Felszentelt Pap
Függetlenül attól, hogy Johnny túlságosan bátran mondta ki a választ, megfelelő átgondolás nélkül, sikerrel a jártak. Az öreganyó mosolyogva, szinte már elégedetten válaszol.
- Nagyon jó kedveseim, ez így igaz. Ha meghalt volna nem tudta volna elmondani az álmát nemde? De még egy kérdés fel kell nektek tennem. Az utolsót. Előbb igyatok, bizonyára megszomjaztatok. Nincs benne semmi csak kútvíz. - válaszolja, mire Gustav megkönnyebbülve az általa kínált italra pillant. Nagyon szomjas, azt meg kell hagyni, de nem fog bedőlni ilyen ostoba trükknek, az egész napot arra pazarolta el, hogy az életéért küzdjön, erre fel a banya felkínál nekik kedvességből egy kis frissítőt...Nem is várja meg a választ jön a következő kérdés:
- Tehát jöjjön a feladvány. Egy mágus betett a pincében három lámpát, amelyeknek fenn, a tornyában van egy-egy mágikus kapcsolója. De sajnos elfelejtette, hogy melyiket melyikhez kötötte. Fent van a toronyban, és csak egyszer szeretne lemenni a pincébe, majd visszajönni. Hogy állapítja meg, hogy melyik lámpához melyik kapcsoló tartozik? - mondja...mire Gustav már zavartan, éhesen és szomjasan, na meg persze nem utolsó sorban fáradtan kezdte el vakargatni a fejét.
A nénike szavai hallatán mindenféle egyéb reakció nélkül lehuppantam mellé és felhajtottam az innivalót.
- Gondolkodjunk, Gustav! - törte meg a pillanatnyi csendet a Dalnok, mire Gustav is tanakodva huppant le az ülőalkalmatosságra. Nem igen értette, hogy Johnny, hogy tudta ilyen nyugodtan felhajtani a vizet, de most ezzel nincs ideje foglalkozni, tanakodniuk kell, ha élve akarnak kijutni a helyről.
- Rendben, tehát adott egy varázsló, ki három lámpát szerel fel a pincébe és annak van három varázskapcsolója... - elmélkedik alig hallhatóan, majd Johnnyra tekint.
- Becsapós lehet a kérdés? Lehet simán csak teleportál? - kérdezte, hiszen sok huncut tényt ismer a varázslók és rúnahasználók világából
- De ha egyszer mehet le, teljesen mindegy, hogy teleportál vagy sétál! - vágta rá a fiú magabiztosan.
- Igazad van, a szabály az szabály. - bólint elismerően a Pap, majd tovább tanakodik, közben az egyre jobban hívogató pohár vizet szemléli.
- Neked van ötleted? - kérdezte megadóan.
- Lehet köze van a lámpák forrósodásához, vagy nem tudom... - morfondírozott a zenész is, mire Gustav is tovább kezdett ötletelgetni.
- Ha feloltja mindhármat, azzal nincs előrébb, még ha újra is kötné az egészet, ahogy leballag a pincébe, vagy ugye teleportál... - mosolyodott el a Pap, megfeledkezve egy pillanatra szorult helyzetükről.
- Az úgy túl egyszerű lenne. - tette hozzá simogatva borostáját.
- Ha felkapcsolná az egyiket... Lepillantana, hogy ég-e.... - filozofált tovább, remélve, hogy a pap tovább pörgetheti a gondolatmenetet.
- Ennyi lenne? Felkapcsolja fenn, lenéz, tökéletesen rálát, hogy melyik oldalon gyullad fel? - hőköl meg egy pillanatra a fiú észjárásán.
- Lenéz, ha ég, akkor megvan. Felkapcsol egyet, vár egy keveset, hogy felmelegedjen... Aztán felnyomja a harmadikat és lemegy. Ha ég, akkor a harmadik volt. Ha nem, akkor a második. - futtatta végig logikáját felbátorodva az ifjú, mire Gustavban is elkezdett kirajzolódni a megfejtés.
- Valóban...így már milyen egyszerűnek tűnik. - csettintett egyet a Pap, majd büszkén bólogatott a fiú felé.
- Úgy tűnik a találós kérdésekben jó vagy, míg én a logikai feladványokban bizonyultam jónak. Ezt nevezem csapatmunkának. - magyarázta könnyebbülten, majd az öregasszonyra tekintett, kétségek között vergődve, vajon elfogadja-e a választ, majd ránéz sorstársára, hogy az megismétli-e neki ismét a teljes megfejtést.

Felhasználó profiljának megtekintése

38 Re: Labirintus 2. on Pént. Márc. 30, 2018 9:03 pm

Cedrick von Nebelturm

avatar
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja
Egykedvűen fetrengve várja, hogy a tünde közölje a megoldásukat, és azt is hasonló nemtörődömséggel veszi tudomásul, ahogy a fiú elmosolyodik a válaszra.
- Valóban. A favágó nő volt. Különös nemde? De azt mondták fel kell tennem nektek még egy találós kérdést… Egy nagyon nehezet, készen álltok?
Int közben a kezével és a semmiből megjelenik két pohár víz, és két kényelmesnek tűnő fotel.
- Igyatok, ennyit már megérdemeltek. Csak víz. - mondja, aztán fel is teszi a következő találós kérdést.
- Egy öreg nefilim a halála előtt vagyonáról, a 17 tevéről három fiának végrendelkezett: „A legidősebb fiamé legyen a tevék fele, a középső fiam kapja a tevék harmadát, a legkisebb fiam pedig a kilencedét.” A nefilim halála után az örökösök sehogyan sem tudták elosztani a 17 tevét. Arra járt egy bölcs apostol, aki megoldotta a gondjukat. Hogyan? Fontos, hogy egy tevét sem vágtak félbe, és a végén mindenki boldog volt. - támasztja az állát az öklére, úgy figyelve őket tovább a lócáról.
Szórakozottan kezd por-angyalokat gyártani maga körül a karjaival. Oda sem figyel a vízre, fotelekre, és az újabb feltett kérdésre. A tünde közben odamegy, és iszik a vízből, majd le is ül az egyik fotelbe, de az újabb kérdést hallva kérdőn visszafordul felé. Elmosolyodik, ahogy a plafont bámulva a szeme sarkából észreveszi, hogy a férfi felé néz.
- Kifogott rajtad?  - kérdezi mosolyogva, oda sem fordulva a társa felé - Mert ha ez is ugyanolyan nyakatekert, mint az előző, akkor ebben sem segíthetek  - folytatja, újra nekiállva közben vízszintesen fel-le mozgatni a karjait.
- Az előző se volt sokkal könnyebb, de ha már így fölényeskedsz, segíthetnél.. - grimaszol egyet válaszul a tünde, kényelmesen hátradőlve a foteljében.
Felvonja az egyik szemöldökét a szavakra, aljasabb mosolyra cserélve az eddigit.
Fölényeskedni..?
Esze ágában sem volt.. Egy darabig még némán fetreng a helyén, mert kényelmes, de aztán mégis megembereli magát. Felül, majd fel is áll, és leporolva magát odasétál a szabadon hagyott fotelhez, előredőlve megtámaszkodva annak háttámláján.
- Csak józan paraszti eszem van, abból sem sok, ha hiszel a szóbeszédnek - vigyorodik el újra, ahogy elkezd „segíteni”. - De nekem ez csak egy egyszerű számolásnak tűnik, hol itt a probléma? -  kérdezi végül elkomolyodva, egy kevés csend után, amiben végigpörgeti a fejében az elhangzott feladatot. Összekulcsolja a kezeit maga előtt. Csak a tünde miatt erőltet magára komolyságot, egyébként nem tudja komolyan venni a fenyegetést, miszerint porrá fognak égni. A közvetlen életveszély jobban hat rá ilyen téren. De lehet, hogy csak fáradt már ehhez, a korábbi rejtvények miatt..
- Ott, hogy biztos van valahol valami buktató. Nem vagyok számolózseni, de a tizenhétnek nem tudod úgy sehanyad részét venni, hogy ne darabold fel a tevéket...
- Dehogynem. - feleli egyszerűen, lehajtva egy másodpercre a fejét, miközben a tünde felkel a helyéről, és járkálni kezd.
- Mindenkinek boldognak kell lennie, igaz? Ha mindenki többet kap, mint kéne, akkor biztosan boldog - mondja felnézve a férfi után - Adj a legnagyobbnak kilencet, a középsőnek hatot, a maradék lehet a kicsié. És nem daraboltál fel semmit - tárja szét a kezeit, mint egy vásári szemfényvesztő, a nagy mutatvány után.
Tá-dá!
Mint mondta, nem ért a találós kérdésekhez, de számolni azért tud.
- De akkor nem teljesül az atyjuk akarata, amit megfogalmazott, ezt csak nem kockáztatnák meg
- Miért ne teljesülne? - kérdez vissza sóhajtva - Ők nem tehetnek róla, hogy az apjuk nem hagyott jobban osztható számú tevét rájuk. Ezt kapták, és így tudják a legjobbat kihozni belőle - magyarázza nyugodtan a válla fölött, hiszen idejük, mint a tenger.
- Mert az nem annyi, és kész.
Szótlanul követi a másikat a szemével. Nem annyi, és kész. Hát ezzel nem tud mit kezdeni. De akkor mennyi az-az annyi..?
- Valahogy csak meg lehet oldani... Várjunk! - kapja fel a fejét a tünde, majd a fiúhoz fordul:
- Hogy is volt a találós kérdés?
- Egy öreg nefilim a halála előtt vagyonáról, a 17 tevéről három fiának végrendelkezett: „A legidősebb fiamé legyen a tevék fele, a középső fiam kapja a tevék harmadát, a legkisebb fiam pedig a kilencedét.” A nefilim halála után az örökösök sehogyan sem tudták elosztani a 17 tevét. Arra járt egy bölcs apostol, aki megoldotta a gondjukat. Hogyan? Fontos, hogy egy tevét sem vágtak félbe, és a végén mindenki boldog volt. - ismétli el a feladatot a gyerek, aztán újra hallgatásba merül.
- Valami szerepe csak van a bölcsnek!
Némán pillant le a kezére.
- Nem lehet, hogy szimplán csak elterelő tényezőnek van ott az a bölcs? - kérdezi, letelepedve közben a szék mellé, vissza a földre, onnan tartva szemmel a tündét. Talán ha felvenné a gondolkodó-pozíciót előrébb jutnának..  De ezt persze nem meri hangosan is kimondani, csak lustán tűnődik rajta, miközben szótlanul figyeli, ahogy a férfi a fotele mögé sétál, miközben válaszol:
- Olyan találós kérdéssel még nem találkoztam ahol lett volna elterelő tényező. Oké, az is igaz, hogy nem találkoztam túl sok találós kérdéssel életemben. De enélkül meg egy egyszerű számolási példa lenne gyerekeknek, valami még hiányzik. Pláne, hogy a bölcs oldotta meg a problémájukat, így biztos, hogy nem csak valami elterelés. De mi nem jut eszembe? -  csap tehetetlenül a szék támlájára.
- A bölcs tudott számolni.. - vonja meg a vállát, megtámasztva a felhúzott térdein a kinyújtotta karját.
- Megtanulta megszámolni a saját tevéit otthon, aztán elindult, hogy aztán másokét is számolgathassa.. - vigyorodik el, mint egy gyerek az eszébe ötlő, és hirtelenjében ki is mondott képtelen ötleten, aztán sóhajtva hátradönti a fejét a széknek.
Ez lett élete küldetése..
Úgy dönt, a továbbiakban inkább csendben hagyja kibontakozni a társát. Legfeljebb csak az agyára mehet az ehhez hasonló őrültségekkel. Már erre is egy meglehetősen csúnya pillantással reagál a férfi.
- Hallod, ez nem segít.. - morogja, majd sóhajt egyet.
Szerényen mosolyogva vonja meg újfent a vállát a rámordulásra, az ujjaival babrálva maga előtt. Ő tényleg csúcsra járatja az agyát, de ennél tényleg nem telik többre.. A csend viszont még mindig a barátja, így csendben is marad, egészen belemerülve az ujjai össze, szét, majd újra összefűzésébe. Meg a hüvelykujjának a tenyere rossz felére rakásával.
- Szerinted az apostolnak volt tevéje? - fordul felé Lance.
- Fene se tudja azoknál a szárnyasoknál.. - feleli összevont szemöldökkel, elmerülten pakolászva az ujjait.  - Sivatagban élnek, nem? Ott egyszerűbb tevegelni. Na persze.. Veronián is egyszerűbb lovagolni, de ez nem jelenti, hogy mindenki lóval járna..
- Így van, gyalog is mehetnek. Viszont, ha volt tevéje, és azt is beleszámoljuk, akkor az már 18, ami nekünk pont jó... asszem..- tűnődik el egy darabig a tünde, mielőtt újra felé fordulna -Tehát ha odaadja fél percre a tevéjét mintegy nagylelkűségből, akkor a fele ugyanúgy kilenc, a harmada hat, a kilencede pedig kettő, a te számaid is kijönnek, az apostolnak is megmarad a tevéje, de így még mindig elegánsabb..
- Valóban - bólint rá a dologra, egy tizedmásodpercre kidugva a nyelvét, ahogy végül csak kibogozza az összecsomózott ujjacskáit, de tényleg csak egy pillanatra ölti ki, már nem tízéves...
- De mi van, ha nincs tevéje? - kérdezi, megkönnyebbülten elmosolyodva, hogy minden a helyére került - És különben is mit számít egy teve, ha így is, úgy is kijön a dolog? - néz fel végül a másikra.
- A számok így is, úgy is jók, csak egész számokkal dolgozva mégiscsak szebb, mintha „osztottunk, kerekítettünk, kijött, engedj el”. Vagy nem? - néz rá a tünde.
Csak tudná miért olyan fontos az az egy teve.. Magában megcsóválja a fejét. De végül is, a korábbi kérdést is a hegyes fülű oldotta meg, szóval értenie kell hozzá.. Némán, mozdulatlanul mered maga elé. Gondolkozik? Aligha. Csak bámul ki a fejéből.
- Akkor hogy mondjam? - kérdezi aztán Lance.
Megemeli a fejét.
- Az attól függ. - feleli szórakozottan, leporolva a nadrágjáról a koszt, ahogy megemelkedik.
- Egytől tízig mennyire vagy biztos benne, hogy az apostolnak volt tevéje, és hogy nekünk kell az a teve?- kérdezi. - Ha öt, vagy ötnél több, akkor azt hiszem mindenképpen megéri porig égnünk érte. - vigyorogja el magát újra, a porolást befejeztével felegyenesedve.
Igen, egy nagy, szürke cápa határozottan nagyobb félelmet ébreszt benne, mint a hamuvá égés..
- Akkor bizony porig égünk, akárhogy is - bólint rá Lance magabiztosan, aztán a fiúhoz fordul.
Kénytelen ő is felnézni a gyerekre, lazán zsebre vágva a kezeit, ahogy a tünde beszélni kezd.
- Tehát az elmélet: az apostol kölcsönadta az egy szem tevéjét, hogy kiegészítse a 17-et 18-ra, így már könnyedén el tudták felezni, hatodolni, és kilencedelni a tevéket, és az egyetlen maradékot pedig az apostol el is vitte, hogy neki is meglegyen a tevéje, így lesz mindenki boldog.

Felhasználó profiljának megtekintése

39 Re: Labirintus 2. on Vas. Ápr. 01, 2018 10:30 pm

Lance Kalver

avatar
Tünde Zsoldos
Tünde Zsoldos
Megkönnyebbültem, hogy eltaláltam a választ. A furcsa mosolytól kirázott a hideg, és az újabb találós kérdés se nyugtatott meg igazán. Ittam a vízből, és leültem a fotelbe.
- Egy öreg nefilim a halála előtt vagyonáról, a 17 tevéről három fiának végrendelkezett: „A legidősebb fiamé legyen a tevék fele, a középső fiam kapja a tevék harmadát, a legkisebb fiam pedig a kilencedét.” A nefilim halála után az örökösök sehogyan sem tudták elosztani a 17 tevét. Arra járt egy bölcs apostol, aki megoldotta a gondjukat. Hogyan? Fontos, hogy egy tevét sem vágtak félbe, és a végén mindenki boldog volt. - Mondta a kölyök, majd a pozitúrámat ellopva kényelmesen elhelyezkedett. Ránéztem Cedrickre. Most mi van? Szemlátomást őt nem nagyon hatotta meg a történet, csak fetrengett, és gyártotta a porangyalát, vagy mit. Hogy a padlón hempergett, az biztos.
- Kifogott rajtad? - Kérdezte látszólag jól szórakozva, de az illemzsákjából annyira nem futotta már, hogy ideforduljon - Mert ha ez is ugyanolyan nyakatekert, mint az előző, akkor ebben sem segíthetek. - Folytatta egykedvűen, majd megint átmozgatta magát.
- Az előző se volt sokkal könnyebb, de ha már így fölényeskedsz, segíthetnél.. - Grimaszoltam, majd kényelmesen hátradőltem a fotelben, és az üres pohár alján lötyögtetve a lötyögtetnivalót gondolkoztam. Ez sehogy se jön ki... Cedrick látszólag nemigen zavartatta magát, de aztán felállt, és leporolva magát odasétált a másik fotelhez, hogy megtámaszkodjon a háttámlán. - Csak józan paraszti eszem van, abból sem sok, ha hiszel a szóbeszédnek. De nekem ez csak egy egyszerű számolásnak tűnik, hol itt a probléma? - Kérdezte egy rövidebb csend után, összekulcsolva a kezeit.
- Ott, hogy biztos van valahol valami buktató. Nem vagyok számolózseni, de a 17-nek nem tudod úgy sehanyad részét venni, hogy ne darabold fel a tevéket... - Morfondíroztam, majd én álltam fel, hogy járkáljak.
- Dehogynem. - Válaszolt egyszerűen. [color=#2D3ED1- Mindenkinek boldognak kell lennie, igaz? Ha mindenki többet kap, mint kéne, akkor biztosan boldog. Adj a legnagyobbnak kilencet, a középsőnek hatot, a maradék lehet a kicsié. És nem daraboltál fel semmit.[/color] Tárta szét a kezeit, mintha azt mondaná: „tádáááá”.
- De akkor nem teljesül az atyjuk akarata, amit megfogalmazott, ezt csak nem kockáztatnák meg - Mutattam rá. Hogy lehetne elosztani a tevéket annyifelé...
- Miért ne teljesülne? - Kérdezett vissza sóhajtva [color=#2D3ED1- Ők nem tehetnek róla, hogy az apjuk nem hagyott jobban osztható számú tevét rájuk. Ezt kapták, és így tudják a legjobbat kihozni belőle. -[/color] Magyarázta a válla fölött. Ez tényleg meg van győződve, hogy ennél többet én ugyan nem érek, minthogy a válla fölött beszéljen nekem.
- Mert az nem annyi, és kész. Valahogy csak meg lehet oldani... Várjunk! - Kaptam föl a fejem, majd odafordultam az ijesztő gyerekhez. - Hogy is volt a találós kérdés? - Csak remélni tudtam, hogy elmondja megint, szerencsére megtette. - Egy öreg nefilim a halála előtt vagyonáról, a 17 tevéről három fiának végrendelkezett: „A legidősebb fiamé legyen a tevék fele, a középső fiam kapja a tevék harmadát, a legkisebb fiam pedig a kilencedét.” A nefilim halála után az örökösök sehogyan sem tudták elosztani a 17 tevét. Arra járt egy bölcs apostol, aki megoldotta a gondjukat. Hogyan? Fontos, hogy egy tevét sem vágtak félbe, és a végén mindenki boldog volt. - Mondta, mielőtt újra hallgatásba merült... - Valami szerepe csak van a bölcsnek!
- Nem lehet, hogy szimplán csak elterelő tényezőnek van ott az a bölcs? - Kérdezett Cedrick, aztán visszaült a földre.
- Olyan találós kérdéssel még nem találkoztam - Sétáltam a fotelem mögé - Ahol lett volna elterelő tényező. Oké, az is igaz, hogy nem találkoztam túl sok találós kérdéssel életemben. De enélkül meg egy egyszerű számolási példa lenne gyerekeknek, valami még hiányzik. Pláne, hogy a bölcs oldotta meg a problémájukat, így biztos, hogy nem csak valami elterelés. De mi nem jut eszembe? - Csaptam rá tehetetlenül a fotel támlájára. Nos, legalább időhöz nem voltunk már kötve.
- A bölcs tudott számolni.. - Vonta meg a vállát, aztán kinyújtóztatta a karjait. - Megtanulta megszámolni a saját tevéit otthon, aztán elindult, hogy aztán másokét is számolgathassa.. - Vigyorodott el, mint egy kisgyerek, aztán nekidöntötte a fejét a széknek.
Meglehetősen csúnyán néztem Cedrickre. - Hallod, ez nem segít.. - Morogtam, majd sóhajtottam. Annyival könnyebb lenne az egész, ha annyi teve lenne, amit lehet osztani könnyen kilenccel, hattal meg hárommal is. Valami bekattant, és a társam felé fordultam, aki éppen el volt azzal foglalva, hogy kifejezze, mennyire nem érdekli ez az egész.
- Szerinted az apostolnak volt tevéje?
- Fene se tudja azoknál a szárnyasoknál.. - Válaszolta összehúzott szemöldökkel, de rám a világért se nézett volna. - Sivatagban élnek, nem? Ott egyszerűbb tevegelni. Na persze.. Veronián is egyszerűbb lovagolni, de ez nem jelenti, hogy mindenki lóval járna..
- Így van, gyalog is mehetnek. Viszont, ha volt tevéje, és azt is beleszámoljuk, akkor az már 18, ami nekünk pont jó... asszem.. - Számoltam fejben egy rövid ideig, majd megszólaltam Cedrick felé. - Tehát ha odaadja fél percre a tevéjét mintegy nagylelkűségből, akkor a fele ugyanúgy kilenc, a harmada hat, a kilencede pedig kettő, a te számaid is kijönnek, az apostolnak is megmarad a tevéje, de így még mindig elegánsabb.. - Fejtettem ki.
- Valóban - Bólintott, aztán végre idenézett - csak azért, hogy kiöltse rám a nyelvét. Hát inkább bámulta volna a kezét tovább.- De mi van, ha nincs tevéje?- kérdezi, megkönnyebbülten elmosolyodva. - És különben is mit számít egy teve, ha így is, úgy is kijön a dolog? - Nézett rám. Na végre egyszer. - A számok ígyisúgyis jók, csak egész számokkal dolgozva mégiscsak szebb, mintha „osztottunk, kerekítettünk, kijött, engedj el”. Vagy nem? - Néztem rá, majd végül megkérdeztem.
- Akkor hogy mondjam?
Tartott egy kis hatásszünetet, majd felemelte a fejét. - Az attól függ. Egytől tízig mennyire vagy biztos benne, hogy az apostolnak volt tevéje, és hogy nekünk kell az a teve? Ha öt, vagy ötnél több, akkor azt hiszem mindenképpen megéri porig égnünk érte. - Vigyorodott el megint, ahogy leporolta magát, és felállt.
- Akkor bizony porig égünk, akárhogy is. - Bólintottam magabiztosan, majd a sráchoz fordultam.
- Tehát az elmélet: az apostol kölcsönadta az egy szem tevéjét, hogy kiegészítse a 17-et 18-ra, így már könnyedén el tudták felezni, hatodolni, és kilencedelni a tevéket, és az egyetlen maradékot pedig az apostol el is vitte, hogy neki is meglegyen a tevéje, így lesz mindenki boldog. - Mondtam igen idegesen, de jobb ötletem nem volt, csak reménykedni tudtam.

Felhasználó profiljának megtekintése

40 Re: Labirintus 2. on Szer. Ápr. 04, 2018 7:51 pm

Crispin Shadowbane

avatar
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos
A gólem válaszára először megörültem. Ez az, csak meg oldotta a mágusfiú ezt is. Most már tényleg kiérdemelte azt, hogy fizessek neki legalább egy...két...sőt, talán még három kör piát is! Amennyiben a kör csupán pár cseppből áll. Eltúlozni azért nem szabad, végtére is, ember, így soha sem tekinthető teljes értékű élőlénynek, főleg nem ivócimborának, de nagyjából kimaxolta a lehetőségeit. Azonban amikor megérkezett a válasz második fele, hát, azért annyira nem örültem magamnak...egy ököl kezdte egyre inkább betölteni a látómezőmet, és mielőtt a Fátylon Túlra kerültünk volna, csak ennyit tudtam kinyögni:[/i]
- Holy Cow...

Azt hittem, hogy az a fény, ami a becsapódás előtt fogadott minket, az már a Fátylon Túli világ fehérsége...azonban, hogy ha a hely, ahova kerültünk, a Túlvilág lenne, hát köszönöm, nem kérek belőle! Egyrészt, mert egy hülye üvegkalitkában voltunk Theo-val, másrészt volt egy másik üvegkalitka is, benne egy ismerős alakkal, de csak a nyakamat behúzva igyekeztem, hogy Erhard ne vegyen észre engem..a hollódoktoros maszkos alakról fogalmam sem volt, hogy kicsoda vagy micsoda lehetne. Tovább nézelődve megállapíthattam, hogy egy igen csak díszes nappali szerűségben találtuk magunkat, mi, szegény áldozatok. Előttünk négy kényelmesnek kinéző szék, mindegyik foglalt és a tulajdonosaik valami hatalmas üveg előtt ültek és azt nézegették. Ennyire egoisták lennének, hogy egy ekkora tükröt csináltattak maguknak? Beszélgetés zaja szűrődött el hozzánk, amiből kiderült, hogy ez a négy alak a mi drága fogva tartóink voltak, akik ezt az egészet kitalálták. Hát csodálatos...igyekeztem róluk nem tudomást venni. Nem akartam tudni róluk...nem akartam elfogadni, hogy négy, székben terpeszkedő barom valahogy elrabolt minket.
- Mégis hol lehetünk? Ők is olyan soron osztoznának, mint mi?
- Hát, a beszélgetéseik alapján igen...és ahogy elnézem, négy csoport volt. Kíváncsi vagyok, kik lehetnek a másik kettőben.
Merengek el, ahogy a furcsa üveget nézem, vagy éppen pillantásommal bombázom a háttal ülő alakokat. Megcsóváltam a fejemet és lemondóan sóhajtottam egyet.
- Figyi...Theo...bocsi, hogy az utolsó két feladatban nem tettem semmit sem...az én hibám, hogy elbuktuk.
~ Csodálatos, és most még egy ember előtt is szabadkozok? Hova süllyed ez a világ?~
- A bukás mindig egy opció, és ha közelharci feladat lett volna az ész játéka helyett, én mint mágus mit tehettem volna? Szóval ne szállj magadba, újdonsült barátom, mivel megvan mindenkikben a maga zsenialitása, de nem lehetünk minden téren ugyanolyan zsenik.
Theo válasza eléggé meglepő volt. Jó, nem nagyon ismertem őt előtte, csak egy rövid időre futottunk össze, amikor Karl csicskását játszotta, így nem is tudtam, hogy milyen jellem...de sokkal felnőttesebben viselkedett, mint amit kinéztem volna belőle.
- Megleptél, Theo. Őszintén szólva...
Egy sóhaj keretében az üvegkalitka oldalának dőlök és hagyom, hogy lecsússzak, hogy végre ülő pozícióba kerüljek. Őszintén megszólva, fájt minden egyes porcikám, a gyomrom kavargott, a fejem sajgott, a torkom pedig taplószáraz volt. Az első három feladat ember és self próbáló környezetei nem a magam fajtának valóak.
- Sokkal érettebben viselkedel, mint amit kinéztem volna belőled. Ez nem kritika volt...hanem dicséret.
- Szerinted azok ott négyen mégis mit ténykednek?
- Ha lehetne egy tippem, ez az egész a vége felé közeledik. Így visszagondolva, szerinted ha az előző feladatok bármelyikét elbuktuk volna, vajon akkor is itt végezzük, agy megfulladunk a vízben, a levegő hiányától...vagy megfagyunk?
- Fogalmam sincs, hogy mi történt volna. Lehetséges, hogy ez csak valami ösztönzés volt, vagy ki tudja mi. Bár ha ösztönzés volt, abból a morbidabbik fajtából.
- De végül is, érdekes, nem? Már mint, hogy a biztos halál gondolata hogy megváltoztatja az embert, vagy éppen a selfet. Magamról tudom, hogy ha nem hiszem el, hogy meghalhatunk bármikor, akkor fele ennyi erőfeszítést nem tettem volna...és valószínűleg össze se tudunk dolgozni - legalábbis én nem nagyon erőltettem volna meg magam. Végül is, örülök, hogy így alakult. Kiváló párterápia, ha más nem is. Vajon nekünk mi lesz a büntetésünk? És a győztesnek mi lesz a jutalma? Már ha lesz egyáltalán...
Felesleges kérdések voltak, igazából csak az időt akartam húzni. Egyikünk se tudta a választ, így maximum csak tippelgetésbe bocsátkozhattunk volna. De közben éreztem, hogy a fáradtság egyre jobban erőt vesz rajtam.
- Igaz igaz, van benne valami, lehet, hogy össze se állunk, ha nem az életünk a tét. Igazából nézzük a pozitív oldalát -csendült némi derű a mágus hangjában.- ha nincs ez az egész, lehet ,hogy az életben nem jöttünk volna ki ilyen jól, mint most.
A vállamat érő paskolásra felemeltem a fejemet, hogy a srác arcába bámulhassak.
- Ja, akkor valószínűleg egész életemben a levadászásodat terveztem volna, pont, mint Ger-ét. Teljesen jó, hogy már megbékéltem veled...vagy még sem?
Még egy utolsó kis poénkodós-fenyegetős rész belefért a részemről...bár valószínűleg a gonosz tekintet helyett inkább csak egy álmos pislogást kapott Theo...nem lehetett valami túl fenyegető.
- Ha a levadászásomat terveznéd, akkor annyit megígérhetek, hogy a halálos ágyamon majd megölhetsz, mivel ott már úgy is mindegy.
- Nah, just kidding...Tehát akkor, most csak várunk és elmélkedünk és megnézzük, hogy mit tesz a maradék két csapat. Te...ébressz már fel, hogy ha vége ennek az egésznek...vagy ha horkolni kezdek. Nem akarom, hogy azt higgyék, egy rohadt vaddisznó szabadul be az üvegkalitkába...
Egyszerűen nem bírtam ellenállni a hívásnak. Fegyvereim úgy se voltak nálam, így ha bárki valami huncutságon gondolkozna, csak rajta...de az álmomban legalább lesz kaja és pia - remélhetőleg. Mert most azokra nagyon is vágyok. Félálomban, elmosódottan még hallom Theo utolsó szavait.
- Jó, jó.
Well, viszlát Veronia; helló Álomvilág!

Felhasználó profiljának megtekintése

41 Re: Labirintus 2. on Szomb. Ápr. 07, 2018 3:08 pm

Theo Wagner

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Ahogy megérkezem egy fura üvegketrecben, vagy nemtudom minek nevezni találom magamat. Mellettünk mások is hasonló sorson osztoznak, de előttünk négyen ülnek, eléggé kényelmesnek tűnő székeken. Én el is kezdem vizslatni ezt a különös kis zárkát, miközben Cynehez szólok. - Mégis hol lehetünk? Ők is olyan sorson osztoznának, mint mi? -
- Hát, a beszélgetés alapján igen...és ahogy elnézem, négy csoport volt...kíváncsi vagyok, kik lehetnek a másik kettőben. Figyi...Theo...bocsi hogy az utolsó két feladatban nem tettem semmit sem...az én hibám, hogy elbuktuk.
Nem kell adni itt a ki hibás hol hibásat, ez mindkettőnkön múlott, és mindkettőnknek mások az erősségei. Sajnos ez most így jött ki, és ezt el kell fogadni.
- A bukás mindig egy opció, és ha közelharci feladat lett volna az ész játéka helyett, én mint mágus mit tehettem volna? Szóval ne szállj magadba újdonsült barátom, mivel megvan mindenkiben a maga zsenialitása, de nem lehetünk minden téren ugyanolyan zsenik. - Majd Cyne felé nézve rántottam egyet a vállamon, elengedtem egy a helyzetünkel nem törődő mosolyt, majd előre néztem a négy jómadár felé. - Szerinted azok ott négyen mégis mit ténykednek? -
- Megleptél, Theo. Őszintén szólva.. –
Sóhajtott az üvegfal oldalának dőlve, ahogy láttam őt is kifárasztotta ez a cudar klímaváltozás és a megannyi stressz, ami bennünket ért.
- Sokkal érettebben viselkedel, mint amit kinéztem volna belőled. Ez nem kritika volt...hanem dicséret. Ha lehetne egy tippem, ez az egész a vége felé közeledik. Így vissza gondolva, szerinted, ha az előző feladatok bármelyikét elbuktuk volna, vajon akkor is itt végezzük, vagy megfulladunk a vízben, a levegő hiányától...vagy megfagyunk?
Érkezett a tünde kérdése, jogosan, bár én ezeken nem is gondolkodtam el igazán. Valahogy az életben, sosem tudtam leragadni egy rossz helyzetnél, ha utána annak ellenére egy másik azzal a történéssel ellentétes dolog következett be.
- Fogalmam sincs, hogy mi történt volna. - Sóhajtok egyet, majd az államat vakargatva elmélkedem egy pillanatig, mely pillanatba bele is bambulok az üvegkalitka tiszta falába. - Lehetséges, hogy ez csak valami ösztönzés volt, vagy ki tudja mi. Bár ha ösztönzés volt abból a morbidabbik fajtából. -
- De végül is, érdekes, nem? Már mint, hogy a biztos halál gondolata hogy megváltoztatja az embert...vagy éppen a selfet. Magamról tudom, hogy ha nem hiszem el, hogy meghalhatunk bármikor, akkor fele annyi erőfeszítést nem tettem volna...és valószínűleg össze se tudunk dolgozni -
- Igaz igaz, van benne valami, lehet hogy össze se állunk ha nem az életünk a tét. - Majd tekintek magunk elé, és kissé elbambulok. De ez a pillanat se tart soká, mivel már kissé vidámabb hangon szólalok fel újdonsült cimborám felé. - Igazából, nézzük a pozitív oldalát, ha nincs ez az egész, lehet hogy az életben nem jöttünk volna ki ilyen jól mint most. - Veregetem meg a mellettem ülő hátát.
- Ja, akkor valószínűleg egész életemben a levadászásodat terveztem volna, pont, mint Ger-ét. Teljesen jó, hogy már megbékéltem veled...vagy még sem?
Fordul felém enyhe predatorikus mosollyal az arcán.
- Ha a levadászásomat terveznéd, akkor annyit megígérhetek, hogy a halálos ágyamon majd megölhetsz, mivel ott, már úgy is mind egy - Válaszolok változatlan arcal, de egy parányi vigyor azért megbújik rajta.
- Nah, just kidding...Tehát akkor, most csak várunk és elmélkedünk és megnézzük, hogy mit tesz a maradék két csapat. Te...ébressz már fel, hogy ha vége ennek az egésznek....vagy ha horkolni kezdek. Nem akarom, hogy azt higgyék, egy rohadt vaddisznó szabadult be az üvegkalitkába...
- Jó jó - Válaszolom a selfnek, majd a továbbiakban figyelemmel kísérem a történéseket. Ha pedig unalmasabb részek vannak, legalább eljátszom a horkolásával, és az orra befogásával. Az unalom csodákra képes, így hát remélem izgalmas dolgok fognak történni a szemem elött. Bár felébreszteni nem fogom ha horkol, hadd aludjon ez a anagyra nőtt self csecsemő.

Felhasználó profiljának megtekintése

42 Re: Labirintus 2. on Vas. Ápr. 08, 2018 7:48 pm

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
A nénike szavai hallatán mindenféle egyéb reakció nélkül lehuppantam mellé és felhajtottam az innivalót.
- Gondolkodjunk, Gustav!
Gustav is gondolkodva ereszkedett mellém az egyik kanapéra.
- Rendben, tehát adott egy varázsló, ki három lámpát szerel fel a pincébe és annak van három varázskapcsolója... Becsapós lehet a kérdés? Lehet símán csak teleportál?
- De ha egyszer mehet le, teljesen mindegy, hogy teleportál vagy sétál!
- Igazad van, a szabály az szabály. Neked van ötleted?
- Lehet köze van a lámpák forrósodásához, vagy nem tudom... - ez a nap nagyon megedzette a logikámat.
- Ha feloltja mindhármat, azzal nincs előrébb, még ha újra is kötné az egészet, ahogy leballag a pincébe, vagy ugye teleportál... Az úgy túl egyszerű lenne.
- Ha felkapcsolná az egyiket... Lepillantana, hogy ég-e.... - filozofáltam, remélve, hogy a pap rájön.
- Ennyi lenne? Felkapcsolja fenn, lenéz, tökéletesen rálát hogy melyik oldalon gyullad fel? - hököl meg egy pillanatra a fiú észjárásán.
- Valóban...így már milyen egyszerűnek tűnik. Úgy tűnik a találós kérdésekben jó vagy, míg én a logikai feladványokban bizonyultam jónak. Ezt nevezem csapatmunkának.

Felhasználó profiljának megtekintése

43 Re: Labirintus 2. on Hétf. Ápr. 09, 2018 9:16 am

Gustav, Johnny, Cedrick és Lance előtt egyformán egy-egy hófehér portál nyílik meg, ami kivételesen egy helyre vezet, egy megvilágított színpadra. Négyőtöknek, most lehetősége van megnézni egymást, és a szemben ülő négy, mágusköpenyes alakot, akik közül kettő, egy idősebb férfi, és egy negyven körüli nő állva tapsol, a másik kettő pedig ugyanúgy tapsol, de kelletlenül, miközben egy-egy köteg váltót raknak a másik kettő asztalára.
Kényelmes foteleket láttok, amikben eddig ültek, előttük egy asztalon minden féle földi jóval. Sültek, saláták, jégen osztriga, kaviár, sütemények és pezsgő, egyszóval minden finomság, a rossz hír viszont, hogy úgy tűnik mintha üvegfal választana el titeket tőlük - és ne legyen illúziótok afelől, hogy mágikus falról van szó. Hátul négy üvegkalitkát láttok, kettőben vannak is, de a fény túlzottan elvakít titeket ahhoz, hogy odáig ellássatok. (Cyne, Theo, Erhard és Lotti onnan nézhetitek végig a jelenetet és mindent jól láttok és hallotok.)
- Gratulálunk a bajnokoknak! - szólalt meg az idős férfi, amelyik áll. - Külön öröm, hogy az én csapaton is a legjobbak között végzett, noha döntetlent vívtunk, kedves Clementine. - nézett a mellette szintén tapsolva álló nőre. - Igazán nagyszerű mérkőzés volt, mind remekül szórakoztunk, amiért jutalom jár!
Ekkor a semmiből fanfárok szólaltak meg, a győztesekre rózsaszirom eső hullott, csaupán az éljenző tömeg merült ki abban a kettőben.
- Ezennek a negyvennegyedik „Többet ésszel mint erővel” mérkőzés lezárom!
Ez után a négy mágus varázslatba kezd, a világ pedig elsötétül előttetek. Mindenki ott ébred fel, ahol eddig volt, az összes holmijával együtt, azokkal is, amik a verseny során nem voltak velük. Ezen kívül mindenki talál maga mellett 2000 váltót.

//Ügyesek voltatok gyermekeim. Aki végigjátszotta, annak jár a fent említett 2000 váltó és emellé 300 tp
Erhard és Lotti jöhetnek hozzám alkudozni, hogy mi legyen velük.//

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.