[Aréna] Theo Wagner, vagyis a kotnyeles mágus kalandjai

Hmm aréna réna.

Az ellenfelet, ismét a meglepetés erejére bíznám, és jó lenne a vállalkozásomhoz valami egyedi (fémek, vagy egyéb égi zuhanó termékek, csoportjába sorolható) alapanyag.
"Imádjuk a randomfaktort!"

*megropogtatja az ujjait*

Hogy-hogynem úgy hozza az élet hogy a Schattenschild-hegységbe vezet az utad, egy régi rom gyomrába. A fáklyád fogyóban, a kivezető út már csak egy kósza remény az agyad egy elkeseredett részében. Ahogy mész előre, mert menetelni is jobb mnit meghalni hirtelen elfogy a lábad alól a talaj, csúszin kezdesz lefelé és jó pár méternyi csúszdázás után egy közepes méretű, bányaalagúthoz hasonló helyen találod magad. Ami rosszabb az viszont a hangok, amelyek a járat sötétbe burkolózó része felől áradnak feléd: szörcsögés, kövön karostoló karmok, és egyre közeledő mély kilégzés. Ahogy figyelsz a hang tulajdonosára egy ember - illetve vámpírszerű lényt pillantasz meg, de csontsovány, arca állatiasan eltorzult, és természetellenesen sápadt. Ami legjobban látszik belőle azonban azok a bőrén keresztbe futó kékes fényű világító sávok - és a feléd tátott hatalmas agyarai.

Kép

A kellemetlen csúzdázás után mocskosan zuhanok a seggemre. Kissé fájlalva, de felkelek,majd leporolom magamat. Hamarosan, pedig egy fura hangra leszek figyelmes. Bár nem is hang, hanem hangok. Ahogy a forrásuk közeledik, kirajzolódik elöttem a vendéglátóm. Hát hogyan is írjam le. Szegény igen csúf kinézetnek örvendett, és ahogy jobban felmértem rájöttem, nem várhatok tőle vendégváró ételeket. Bár ha jobban megfigyelem, lehet hogy pont én lennék a számára az étek. Hát énis megenném magamat, az a sok tudás, mely ebben a testben halmozódott fel, számomra is ínycsiklandozó lenne. Ám komolyabbra fordítva a szót, a kékes fény, engem a mana jelenlétére emlékeztet. Szóval meglehet, hogy ha megharap, akkor a manám nagy részét elszívná, nekem pedig arra szükségem van. Sötétben éldegél, szóval fényre, tűzre érzékeny lehet. Biztos ami biztos első teendőm a védelem lesz, aztán pedig egy fénygömb.
Aktiválom a holdapa köpenyét, és egy védelmet idézek magamra (2 támadást levéd x 1,5 = 3 levédés. )
Aztán ha még időm adja, a fákját a földre ejtem, és egy fénygömböt idézek, mely szintúgy erősebben fog fényleni, és nagyobb fényt ad, ezzel bevilágítva nekem a helyet. Vigyáznom kell hogy mennyit varázsolok, nem e képes lesz a végén elbyelni azt is.

A lény riadtan lép vissza pár lépést a fénygömböd miatt, aztán négykézláb hátrahúzódik és hörögve-szörcsögve vicsorog feléd, majd hatalmas lendülettel, karmaival a követ kaparva feléd rohamoz, feltehető szándéka hogy beléd kapaszkodik és fogaival-körmeivel egyszerre esik neked. Termetéből adódóan nincs nagy súlya, de meglepő erővel próbál áttörni a pajzsodon, egyelőre kevés sikerrel.

A lény támadása meglep, melyre a testem hírtelen össze is rezzen, és megbénul. Ezen pillanat bőven elegendő volt a lénynek, így sikerül neki elérnie engem. A védelmem igen erős, de a támadásai gyorsak, mely támadások többségében karmol, harap, rúgkapál. Ezen féktelen rohama miatt, a fénygömb ki is esik a kezemből, és lehullik mellénk a földre. Hátrálok két lépést a szörny rámrontása végett, melyben azt vélem felfedezni, hogy a szörny, könnyebb mint gondoltam. De nincs sok időm gondolkodni, nem hagyhatom hogy további sikeres támadásokkal csökkentse a védelmem időtartamát. Hogy leszedjem magamról ezt a bestiát, a tenyerembe megidézem a széllökés gömbjét, és megpróbálom vele oldalba vágni, és így lelökni magamról ezt a valamit.

A lény elrepül a széllökésed erejétől, neki is csattan egy közeli falnak, nagyot koppanva elterül alatta. Alig egy szívverésnyi időre marad úgy, pofáját rázva felpattan és riadtan néz körbe, míg meg nem lát a falon egy fémesen csillogó sárgás csíkot: egy darab ércet. Egyik kezét rátapasztja, a kék csíkozása pedig furcsa aranyszínű hullámokat vet, miközben a tagjai elkezdenek dagadni és nőni, és alig pár másodperc alatt másfélszer akkora és kétszer olyan vastag. Ahogy befejezi, újra neked ront, ugyanazzal a stratégiával.

Ahogy a lény a hangosan csattanó falhoz csapódása után azt a fura képességét használja, mely megnyilvánul a kékes csíkok aranysárga elszíneződésében, lehull a lepel sok mindenről. Amikor megdagad a karja, majd a teste is az érc elnyelésétől, egy eléggé kellemetlen megérzés lesz rajtam úrrá. Ekkor újra ugyanazon támadásába kezd, de én oldalra vetődőm hogy kitérjek előle, eközben megidézem rá a Térgörbítést, mely szintúgy erősebb most. Remélem sikerül kissé gátolnom ezzel a mozgásában, és következőnek, megtámadhatom, majd valamivel.

A képességed hátását a lény meglepődve veszi tudomásul, ahogy mozgása lelassul, de annál vadabbul és nagyobb erőfeszítéssel próbálja elérni a nyakadat vagy voltaképp bármi elérhető testrészedet, hogy karmait beléd mélyeszthesse. Fogai vadul csattognak, de egyelőre úgy néz ki bevált a terved.

A vetődésből megpróbálok felállni, és hátrálni. A szörny támadásai eléggé rémisztők, mint valami kiéhezett vad, úgy kapkod a nyakam irányába. Már csak az hiányozna, hogyha elkapna azokkal a tűhegyes és hosszú fogakkal, és éles karmokkal. A hátrálás közben a lábaira célzok, és az egyik combjába próbálok lőni egy hasítást, hogy ezzel még jobban megbéklyózzam a lényt.

A támadásod belehasít a lény combjába, amitől azon hosszú seb nyílik, rajta pedig rézszínű olvadt fém buggyan elő és lepi el azonnala seb környékét, szinte védőréteget vonva köré. A Lassítás hatóideje lassan lejár, a lény pedig izmait megfeszítve újra a falhoz ugrik, tenyerét egy másik érckitüremkedésre tapasztva. Fura világító csíkjain újra végigfutnak az aranyszínű hullámok, izmai pedig csak úgy dagadnak és dagadnak. Lassan akkora, mint egy kisebb medve, nyoma sincs az első vékonyka lénynek. Ezúttal lassan indul feléd, hörögve, szája sarkából pedig sárgás fémolvadék csöppen a padlóra.

Ezzel így nem fogok sokra jutni. Ha a holdezüst köpennyel felturbózott hasítás, nem volt képes lifegősre vágni a lábát, mint szerény agykapacitású troll elődjének, nekem itt nemigen van mit tennem. De egy valamit még megpróbálhatok, melyre ez a falánk tűfogas jószág, még rásegíthet. Ahogy látom, minnél több ércet szív magába, úgy nő az ereje, de ezzel együtt lomhább is lesz, így a sebességének egy részét elveszítve, talán sikeresen tudom vele tartani a tempót. A másik feltevés, hogy minden sérülés után, ércet keresve erősíti magát, ha visszaemlékezünk az első esetre amikor falhoz vágtam, és a másodikra, ahol a hasítás után kezdett bele ebbe a fura képességbe. Holvan ilyenkor a geologus Hennrich professor hogy a segítségemre legyen.
De nem pazarolhatom az időt, ha lépni kell, hát lépni kell, így hát ha már szteroidos vámpírunk van, akkor nem árt neki még egy kis anyag. A rövid időt megpróbálom kihasználni, hogy távolabb kerüljek tőle, ez egy nagyon fontos része a tervemnek, hogy ne válljak holmi korcs étkévé.Ahogy megindulok,egy fénygömböt idézek a kezembe, hogy azért még is lássam merre tartok, majd ahogy csak bírok nekiiramodok, és ahogy távolodok tőle, fülemmel vízcsobogás hangját kémlelelem, hátha találunk valami barlangi rétegvizet, mely megszilárdíthatná a lényben kavargó olvadt ércet.

//Okos.//

Neki is iramodsz, magad mögött hallod a lassan távolodó de szakadatlan fthoomm-mal közeledő nehéz léptek hangját, és a folyamatos szörcsögést. Ahogy nekiiramodsz meg is hallasz egy halk, alig hallható hangot, mintha víz csepegne egy tócsába. Ahogy arrafelé iramodsz így is van, a plafonról csepeg lefelé a víz egy kisebb tócsába. A lény léptei még mindig ott hallatszanak a háttérben, és ha megállsz egyre közelednek.

Megidézem magamra a két üvegpajzsot, mind két alkarom mellé, mely majd jó szolgálatot fog tenni nekem, ha a szörny nekemrontana, és már a védelemben se bízok, ami már csak halvány árnyéka a régi önmagának. A csöpögő víz fölött, egy nagyobb adag rétegzett víznek kell lennie, még az is lehet, hogy egy kissebb barlangi tó terül el felettem. Ha pedig nem, akkor se bánkódhatok, mivel így vagy úgy, de ezen esélyem lehet hogy az egyetlen a túléléshez. Maximum ha nem sikerül, akkor fogócskázunk egy jót a barlangok mélyén, míg egyikünk éhen nem hal, bár van egy megérzésem melyikünk lenne az első.
A folyósó szörny felöli részére a kopival fújok füstöt, míg a csöpögő víz elött egy kicsivel a fal mellet elhelyezem a fénygömböt amit eddig szorongattam, és a víz alá, már rendes szilánkfüstöt fújok. A kis fénygömb, remek szolgálatot fog betölteni, mivel ahogy a szörnyünk belép, és a víz alá ér, úgy a fénygömb fényétől, az árnyéka tökéletesen kivetülhet majd a füstre, a kopies szilánkfüst megtéveszti, hogy ezen füst semmi hatással nem bír, majd a konkrét szilánkfüst miatt lehet megtorpan egy pillanatra, ahogy a szemébe mar ez a kellemetlen érzés, én pedig ezen pillanatában, egy hasítást lőve a kőrétegre, megpróbálom ráomlasztani a felettünk elterülő vízmennyiséget. A terv jó, már csak a sorsnak kéne kegyesnek lennie hozzám. Ha meg nem sikerül, akkor futunk!

A lény egyre közelebb ér, szörcsögését már szinte testközelből hallod. Szinte világítanak a testén található, mostmár sötét narancsszínű csíkok és mintha forró hőhullámok közelednének vele. Gond nélkül lép bele a Kópiázott füstbe, és döngő léptekkel halad előre, torkából mélyről jövő mormogás hallatszik. Akkor ér át a valódi szilánkfüstbe, amitől a morgás azonnal krákogásba vált és látod, ahogy sziluettje egyik mancsát a szeméhez emeli és törölgetni kezdi. Itt az idő cselekedni.

Itt az idő! Ahogy az árnyáka elém vetül, és a bábjáték megmutatja nekem hogy a szemtörölgetés miatt most a legsebezhetőbb, úgy egy, bár ha időm engedi, akkor kettő hasítást lövök fölötte lévő csepegő kő rétegre reménykedve, hogy leomoljon, és a reményeim szerint lezúduló vízréteg, megkövítse a szörnyben leledző fortyogó ércet, így halálra ítélve azt.

A hasításod el is találja a csepegő követ, és noha az első csak erősebb csepegést vált ki a másodikra a plafon megreped és olyan erővel szakad át, mintha egy víztárolóba fúrtál volna bele. A letörő vízhullám olyan erős hogy téged is fellök ahogy a lábszáradnak csapódik, a lény azonban sokkal rosszabbul jár: nyekergő sikítást hallasz, és a forró és hideg sistergő találkozását. A hatalmas test vonaglik, de mozdulatai egyre lassabbak, végül a földre görnyedve egészen mozdulatlanná merevedik, már csak a panaszos, karcos nyöszörgését hallod.

Nehezen a szörny mögé lépek, majd a már végét járó manámból, egy hasítással vágom ketté a nyakánál a gerincét, mely a biztos halált jelenti neki. Ekkor a rajta lévő kékes csíkok maradványait kezdem el vizsgálgatni, majd egy kicsit eltávolodva a víztől, hogy ne ázzon szét mindenem, fel is rajzolom a motívúmokat, a kis noteszembe. - Érdekes érdekes... - mormogom már magamban, miközben ezen érdekes dolog mivoltjáról gondolkodom, szemeimmel végigpásztázva az elöttem megszilárdult szörny testét.

Nos vannak elegánsabb módjai is a kivégzésnek, de végül is a trükkjére rájöttél, szóval az arénát befejezettnek nyilvánítom. Judalmad akkor hát a kért nyersanyag, a szoborrá merevedett dögből egy kis henteskedés után 3 adag rezet és 2 adag ónt tudtál kinyerni.