[Magánjáték] - Kis kacsa fürdik

Szolidan elmosolyogja magát az idegen felé irányzott kiáltására, a fehér tejhabbal a szája fölött. Ne csak üljön.. Hát mit csináljon..? Gyújtsa fel a helyet..? A szemei nevetnek helyette.
Ó, nem..
Ő nem lesz beleszippantva ebbe a műsorba, köszöni szépen. Nincs kedve hozzá, de nézni azért mégis egészen szórakoztató, úgyhogy azért sem mozdul, hogy elmenjen. Otthonosan üldögél a helyén. Nem érzi magát veszélyben, bár a hegyes fogú megszólításra a fogadó jó része rá is vet egy sanda pillantást. De elsődlegesen nem ő ordítozik, és kötekedik a vendégekkel..
Ő itt most csak egy ugyanolyan néző, mint bárki más. Rendelt és fizetett, pont annyi joga van itt lenni, mint a falubelieknek..
Kíváncsian figyeli a csapások elől kitérő idegent, majd nyugodtan ismét beleszürcsöl a tejbe, ahogy hegyes fülű a földre rúgja a másik férfit. Igen, határozottan kezd érdekes lenni a dolog.. Megtörli a száját, az ölébe engedve a poharát.
Elégedetten dől hátra a székével. Még a kardja sincs nála. Kint hagyta Nyálason. Legfeljebb egy bögrét vághatna a helybeli paraszthoz, akibe az italozni meghívott tóparti idegen belekötött. Minek szállna hát be a buliba?
Az arcán állandósul egy cinkos mosoly, ahogy a kocsmáros lány, és az összes többi jelenlévő tekintet közül a vörös szeműt figyeli. Ő megmondta.
Egyáltalán nem tűnnek cinkosoknak..

Egy ideig úgy érzi, hogy a végtelenségig tudná nézni a kialakuló, tettlegességig fajult szóváltást. De aztán elég hamar mégis elunja magát, csak a kocsmáros közbelépése az, ami valamelyest visszahozza még az érdeklődését a dolog iránt. Az is csak annyiban, hogy nem nézné szívesen, hogyha bajba keveredne a lány. Ám úgy tűnik a tóparti idegent meg lehet győzni, hogy szó és atrocitások nélkül, inkább távozzon a kocsmából. Meglepő fordulat. Nem olyannak tűnt, mint aki csakúgy, egy gyengécske nő sikítására csapot-papot otthagyva távozna valahonnan.. Fogalma sincs hát, hogy a másik miért vonul vissza ilyen gyorsan, de egy része örül neki, hogy ilyen gyorsan és csendben vége is lesz az egésznek.
Újfent belekortyol a tejébe, nyugodtan hintázva a székével, mikor utoléri a vörös szemű kérdése. Kis híján félre is nyel, ahogy magában felröhög rajtuk. Nem rossz, nem rossz, el kell ismernie. Lerakja a szék lábait a földre, előrehajolva letörölve az arcáról a tejet. Úgy tűnik ma mindenképpen bele akarják rángatni a játékba. Nem rossz..
Nyílt, széles vigyor fut végig az arcán, ahogy felnéz aztán, de nem hagyja magát kiugrasztani a nyugalmából. Visszadől a helyére, szenvtelenül bámulva vissza a hegyes fülű idegenre, miközben körülötte lassan mintha forrósodna a hangulat. Hogy a helyiek elhiszik-e a magas idegen meséjét..? Kérdéses. Ezért is mer ott maradni közöttük.
De néhány másodperccel később mégis megmozdul. Kényelmes tempóban emelkedik fel a székéről, és tolja vissza fél kézzel az asztalhoz, majd megemelve az idegen ott hagyott sörét mintha mi sem történt volna kifele indul, a saját bögréjével a másik markában.
Nem rossz, de ennyivel nem fogják meg.
Kilép a hűvös alkonyatba, a vörös szemű kezébe adva a sörét az ajtó előtt, ha az elfogadja. Fáradt mosollyal nyújtja koccintani a saját bögréjét, várakozólag tekintve a másik arcába. Nem rossz, egyáltalán nem rossz..

Elégedetten húzza le a maradék tejét, miután a férfi koccintott vele, valamivel megfontoltabb tempóban, mint a másik, így annak kijelentése még ivás közben éri. Magában elvigyorodik rá, ahogy lassan lenyeli az utolsó kortyot is. Hogy bemutatkoztak-e az nem kérdés.. Boldog mosollyal törli le utoljára is a szája fölül a bajszot a karjával, az ajtó mellé állítva az üres korsót. Nemcsak hogy nem bajkeverő, de tolvajnak sem szívesen vallaná magát.
Felemelkedik a földről, és hátrahajtja a fejét, a lassan sötétedő égre emelve a tekintetét. Az egyik része kivételesen siratja a napot, a másik csak örül az estének, ahogy mindig. Ez a része talán örökre el tudna élni fény nélkül.. A férfi szavaira visszafordítja felé az arcát, tárgyilagosan felvonva a szemöldökét a kérdésre. Egy darabig csak fürkészi a vörös szeműt, aztán megvonja a vállát.
- Nem szóltam, de attól még hallhattál.. - feleli, kinyújtóztatva a hátát a kocsma előtt állva. Ideje mennie. Ha reggelre el akar érni bárhova is, akkor most kell nyeregbe szállnia, később már nemigen lesz értelme.
- Örvendtem Johnny Wood.. - nyújtja a kezét az idegennek, cinkosan elmosolyogva magát.
Bár nem fejtette meg, hogy a férfi tényleg őrült-e, vagy csak kicsit flúgos, egyelőre elhagyja ezt a kérdést. Meg mindegy is. Ha ki is derülne róla, hogy őrült, akkor sem tenne, és tett volna másképp semmit. Akkor meg mi értelme firtatni a dolgot..?
Amennyiben elfogadják a kezét, úgy megrázza a másikét, ha meg nem, annyiban csak halványan megcsóválja a fejét, aztán zsebre tett kézzel, nyugodt tempóban az istálló felé indul Nyálasért.