Bye Bye, morals!

Ha jobban belegondolok... Nem is volt még normális arénám. Azonban most vevő lennék egyre...

Résztvevők: Johnny Wood
Ellenfél: Bármi
Helyszín: Bárhol

Csend... Túl nagy volt a csend. Éreztem, hogy ez nem természetes errefelé. Bár még soha nem jártam erre, tudtam, hogy a hegyek nem azok a békés vidékek. Talán járt itt valaki elöttem és kiirtotta a helyi szörny populációt? Kétlem... Helyesen. Az ösvényen sétálva egyszercsak egy ordításra lettem figyelmes. Nem volt túl szép sikoltás, valószínűleg a tulajdonosa nem szokott kúltúráltan társalogni másokkal... A hang felé fordítottam a fejemet és egy hatalmas ember szerű akármi rohant felém... Gyorsan próbáltam félreugrani az útjából, majd pengét formáltam karomból.

Sikerült kitérnem előle. Azonban nem tűnt túl inteligensnek, mivel csak pár másodperc után fékezett le. Volt körülbelül három másodpercem szemügyre vennem, hogy mivel is van dolgom. Egy három méteres, izmos, feltehetőleg fiatal troll készült kioltani az életem... Pedig olyan szépen indult ez a nap. A szörnyeteg felém fordult és egy újabb rohamra készült. Szerencsére volt elég merszem ahhoz, hogy megpróbáljam alkalmazni rajta a "félreugrok előle és megvágom a hátát" című mutatványt.

Ezaz! Sikerült megvágnom... Ugyan nem okoztam túl nagy sérülést, mégis örültem ennek az apró dicsőségnek. A szörnyeteget azonban nem érdekelte holmi vágás a hátán és mivel ilyen nagy, a pengém marása is inkább csak szúnyogcsípésnek tűnhetett. Mindenesetre megfordult. Ugyan nem vagyok tudós, de azt azért megtudtam állapítani, hogy nem túlzottan örült ennek a sérülésnek. Széttárt karokkal indult felém. Nem tűnt jó ötletnek az előző manóvert megismételni, így a kitérés közben inkább próbáltam megrémiszteni az ijesztő aurámmal...

Képesség:

Sikeresen összezavartam a trollt. Olyan hirtelen akart lefékezni, hogy majdnem orra is esett. Ha nem fékez le, valószínűleg durván elsodort volna és most a porban feküdnék lelkemet kilehelve. Amíg a szörny zavarodottan ácsorgott, megpillantottam egy félig leomlott kőépületet. Azt hiszem megtaláltam az ütőkártyám... Elsprinteltem a házig.

Képesség:

Az épület magas volt, viszont nem túl tágas. A szerkezete nagyon instabilnak tűnt, valószínűleg könnyű ledönteni úgy, ha rádöntök valamit... Valami nagyot. A troll egyébként már nagyon a nyomomban járt, mikor egy olyan bizar ötlet futott végig az agyamon, ami akkora őrültség, hogy talán még be is válhat. Kiálltam az épület elé. Vártam, hogy a szörnyeteg nekem rontson. Tervem szerint az utolsó pillanatban ugrok el előle, hogy nekirohanjon a falnak, ami (remélhetőleg) rá fog dőlni.