Quest for Azrael
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Legutóbbi témák

» [Útvesztő] A magoi hét próbája
by Jozef Strandgut Kedd Márc. 26, 2024 7:29 pm

» Küldetés: Hogyan rajzolj határvonalat
by Wilhelmina von Nachtraben Hétf. Márc. 25, 2024 9:01 pm

» Rothadó kalász - Észak (V.I.Sz. 822. Ősz)
by Robin Holzer Szomb. Márc. 23, 2024 7:52 pm

» Várakozás a semmibe
by Kyrien Von Nachtraben Szomb. Márc. 23, 2024 11:26 am

» Sötétségből a fényre.
by Kyrien Von Nachtraben Szomb. Márc. 23, 2024 11:23 am

» [Magánküldetés] Rote Fenster hinter den Wänden (V.I.Sz. 822. Nyár)
by Nessaris Maera Csüt. Márc. 21, 2024 7:14 pm

» Kyrien Von Nachtraben
by Kyrien Von Nachtraben Csüt. Márc. 21, 2024 1:33 pm

» Toborzó irodák
by Kyrien Von Nachtraben Csüt. Márc. 21, 2024 1:31 pm

» Kyrien Von Nachtraben
by Waldert von Dunkelwald Csüt. Márc. 21, 2024 11:42 am


Ön nincs belépve. Kérjük, jelentkezzen be vagy regisztráljon

Amelia vs Ashor, avagy halálos tánc az erdő mélyén

3 posters

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Erhard Strenger

Erhard Strenger
Déli Katona
Déli Katona

Kísérteties fényben ragyogott ma a hold. Szinte igézően hatott annak, aki ránézett. A hatalmas ezüstkorong teljes pompájában világította be az utat, és a házakat mindenfele. Gondolom most mindenütt szerelmesek ölelkeznek a takaró alatt, hogy valami új élet létrehozásában tevékenykedjenek. Talán én is egyike lehetnék. Talán nekem is csak egy jóravaló asszony kellett volna, aki mutatja az utat. Talán minden más lett volna, ha nem ilyen nyomorult életem lett volna. Vagy talán…. akkor sem változott volna semmi. Az én szívem azonban már feketébb, mint a holdtalan éjszaka. engem, már elnyelt a sötétség, és nem tud megtisztítani semmi. Még a Halál sem okozna megváltást. Egy női fájdalmas sikolya törte át magát, a tücskök, baglyok éjszakai neszén. Egy erdei ösvényen voltam kezembe a botommal, melynek pengéje a nő gyomrába mélyed. Egy vér csík folyt ki a száján, és könnyei szinte patakoztak a szemével. Akadozó lélegzettel meredt a dudorodó hasára, melyben a pengém díszelgett. Terhes volt. Tudtam. Talán ez volt az oka, hogy megtámadtam. Pengémet kihúzva egy gyors vágással végül elvágom a nő torkát, miután ő üveges szemmel rogyott össze, és halt meg. Rideg tekintetem végigmérte a nőt, majd lábammal kis rúgással a hátára fordítottam. Emberi mértékben nem volt olyan szép, talán olyan átlagos. De engem ez sem érdekelt. Mindössze csak még egy utolsó pillantást akartam vetni a fájdalmas grimaszba fagyott arcára, melybe fájdalom, és szomorúság volt látható. Miután agyamba véstem a látványt felemeltem a botom és egy utolsót sújtottam keresztül döfve a nő arcát. A ruhájába töröltem a saját vérét, majd hátat fordítok neki és távozok. A Halál ismét megkapott tőlem két életet. Ezzel még közelebb érkeztem a célom eléréséhez.

Amelia Tewelon

Amelia Tewelon
Déli Katona
Déli Katona

Az utolsó megbízásom bizony elég régen volt ahhoz, hogy aggódni kezdjek, hiszen pénzem eléggé apadozott és ez ismét koplalást és a hideg, kényelmetlen földön alvást vetítette maga elé. Valószínűleg már kezdtem elkényelmesedni és talán nem ártott, hogy kicsit ismét megkeményítsen az élet, mert egy zsoldosnak sosem jó, ha ellustul, ez is igaz. De akkor sem örültem, hogy egyre kevesebb pénz zörög az erszényemben. Nem szeretem, ha kényszerből kell elvállalnom valamit, csak azért, hogy ne koplaljak, mert annak általában sosincs jó vége, vagy a meló veszélyesebb a kelleténél, vagy a megbízó, aki úgy gondolja jobb megszabadulni a végrehajtótól és ezzel nem csak a száját fogja be, hanem még fizetnie sem kell. Nem is gondolnánk, hogy mennyi zsugori urat hord a hátán e föld.
Máskor éjszaka valami olcsóbb fogadóban húznám meg magam, de most az előbbiek miatt sietősebb az utam, ráadásul sosem féltem az éjszakai erdőt, így most sem rezzentem össze holmi kuvik, vagy szöszmötölő sündisznó hangjára, csak akkor torpantam meg, mikor felhangzott a sikoly.
~ Hát ez nem bagoly volt, az biztos! ~
Az erdő csendjében nehéz lett volna elvéteni az irányt, így hamar a kis tisztásra értem, ahol már csak egy sötét alak hátát és egy vérbefagyott nőt……..állapotos nőt találtam vérbe fagyva, kinek friss vére, még gőzölgőn hagyta el testét.
- Állj nyomorult gyilkos! – kiáltottam a másik után és kardom szisszenve csúszott elő hüvelyéből, miközben két gyors lépéssel a nyomba szegődtem a furcsa ruhás alaknak. – Miért tetted? Egy gyermeket váró nő talán ijesztő ellenfél neked?

Erhard Strenger

Erhard Strenger
Déli Katona
Déli Katona

Alig indultam tovább, egy új hang zavarta meg az újonnan csöndes erdőt. Botom oldalra réved, majd kíméletlen csapásra készülve föntről lefelé egy keresztvágással próbálom megtörni a támadóm lendületét úgy időzítve, hogy a pengém még pont eltalálja, ha nem áll meg. Tudtam magamról, hogy nem vagyok olyan jó védekező, így egy kíméletlen ellentámadással akartam megszüntetni a lendületét. Ha megállt a botom végét a földre támasztva nézek a szemébe. Tekintetem hideg és kegyetlen volt, a gyenge akaratú személyek hamar meghunyászkodnak zord mivoltomtól. Arcom, mely mélységekből feltörő dühödt láthatott. Mikor megszólaltam hangom mély, fenyegető zengése talán még fenyegetővé tett, miközben a hold fénye kísérteties árnyékokat vetett az arcomra.
- Távozz innen te nő! Annak ott… –célzok a halott anyára - …csak peche volt, hogy rossz hangulatban talált. Meghalt, mert én így akartam, és megöllek téged is, ha nem tűnsz el innét. Gyűlölöm az Élőket, de szerencséd van. Mára kielégítettem a Zord kaszás vérszomját. Szóval ne akarj mégjobban feldühíteni. Most pedig távozz.
Az utolsó szókat, már kissé meg is nyomtam, hogy még inkább hangsúlyozzam, hogy fogytán a türelmem. Ha csak egy kicsivel is erősebb lennék, nyílván nem nagyon adnék neki választást, de egyelőre még megúszta annyival, hogy nem szándékozok felesleges, fölös harcokba keveredni. Természetesen nem voltam olyan ostoba, hogy hátat fordítsak neki, hanem fenyegetően kihúztam magam, és kezemen megfeszülnek az izmok, hogy lesújtsak rá, ha netán támadni próbálna.

Amelia Tewelon

Amelia Tewelon
Déli Katona
Déli Katona

Nem vagyok olyan botor, hogy egy számomra ismeretlen képességekkel rendelkező embernek csak úgy nekirontsak, bár a váratlanság ereje mindig sokat nyom a latban, de ez az értelmetlennek látszó, kegyetlen gyilkosság azért óvatossá tesz, hiszen „normális” ember nem tenne ilyet. És én sok mindent láttam már a vándorlásaim során, így csak egyelőre megállítani akartam, hogy felém forduljon és végre a képébe tudjak nézni.
Meglepett, hogy aránylag egy fiatal arc néz velem szembe, de a szemei olyan hidegen tekintettek rám, aztán fordultak a vérébe dermedő, disznó módon leszúrt és kivéreztetett nő felé, hogy sokat élt tapasztalataim ellenére is kilelt a hideg. Ember volt ez, de mégis egy embertelen lélek lakozott benne.
És milyen szerencsém volt, hogy nem rontottam rá, hiszen anélkül, hogy egy szót és egy pillantást vesztegetett volna rám, máris csapkodni kezdett a botjával, ami általában a varázstudók fegyvere és, ami ezek után még megfontoltabb lépésekre sarkallt. Főleg, hogy ama bot végén egy, a hold fényében megvillanó pengét véltem felfedezni.
- Hát így állunk! – léptem egy fél lépést hátrébb, hogy teret adjak magamnak és időben mozduljak, ha megint támadna, de most megszólalt és én nem voltam olyan kegyetlen gyilkos, mint ő, így úgy döntöttem meghallgatom, aztán határozok sorsa felől.
Nem rémítenek rám tapadó szemei, rideg arcvonásai, de tudom, hogy számít rá és ezt talán majd érdemes lesz kihasználni.
- És ki vagy te, hogy ítélkezz élet és halál felett, mert épp rossz kedved van? Még, ha pénzért, megbízásból tetted volna,…..talán meg is érteném, bár csak az alja nép vállal ilyen munkát. – köpök a földre megvetően a „magyarázata” hallatán. – Én nem vagyok ő, így nekem nem parancsolsz halálkufár! Mert az vagy, nem? Nem fogsz hiányozni senkinek, ha megszabadítom a világot tőled, ezt még ingyen is megteszem. – lépek fürgén, szinte követhetetlenül gyorsan oldalra, a bot tartó keze felé, hogy ne tudjon lendületet venni vele és egyenesen előre a hasa felé szúrok, aztán ellenkező oldalra bucskázok a vállamon át, ha mégis visszatámadna.

Erhard Strenger

Erhard Strenger
Déli Katona
Déli Katona

A nő szavai minduntalan leperegtek vad közönyöm, masszív faláról. Sértegetései, vádjai nem értek el semmit nálam. Már nagyon régóta nem érdekelt mit gondolnak rólam az Élők. Végül támadásba lendült. Már első pillanatban láttam, hogy gyorsabb, mint én, és nagy eséllyel, ha ezen múlna nem biztos, hogy tudnék nyerni. Viszont a lány számára lehet eddig nem tűnt fel, de a szememben fellobbanó lángok semmi jót nem jelentettek számára. A pengéje a hasamba mart, ám mielőtt még elhúzhatta volna a kezét egy gyors mozdulattal megpróbáltam megragadni a keresztvasat, ezzel a pengét továbbra is a sebben tartva. Ha sikerült elkapnom a kezét, a botomat továbbra is nyugodt állapotban tartom. Ilyen közelségből nincs esélyem elég erősen megcsapni, ráadásul mivel csak a vasat fogom, így bármikor elugorhat előle. Viszont azonban nem engedek. Ha egyszer megragadtam, szinte vasmarokkal fogom nem engedve se kijjebb húzni, se beljebb. Mindaddig nem szólalok meg, míg a lány a szemembe nem néz, és ha végül rám pillant, észreveheti, komor arcomat, melyből szinte túlvilági erő sugárzik. Még csak meg sem rándultam a hasamba nyílaló fájdalomtól, és bár az életadó nedű folyni kezdett ki testemből, erről nem vettem tudomást.
- Idefigyelj te nő. – mondom mély, kísértetiesen csengő hangon – Nem vagyok én senki fia szolgája. Nem vagyok halálkufár. Nem szolgálom se Istent, se a Sátánt. Nem tartozok hűséggel senkinek. Ölök, ha úgy akarom, és szövetkezek, ha szükséges. De nem érdekel engem holmi Élő véleménye. Az én birodalmam, a Halál birodalma. És a Halál nem válogat, ahogy én se.
Mondatom végeztével egy határozott mozdulattal megpróbálom eltaszítani magamtól a lányt, majd mielőtt visszavehetné az egyensúlyát a botom pengéjét a bal vállába szúrni.

Amelia Tewelon

Amelia Tewelon
Déli Katona
Déli Katona

Ha azt nézem, hogy milyen közönnyel ölt, nem is gondolhatom, hogy szavaimra majd összeroskad a lelkiismerete súlya alatt, ezért nem lep meg továbbra is rám meredő kőarca és rezzenéstelen szeme, mely hidegen rám tapad.
Persze nem vagyok bolond, hogy azt higyjem könnyű dolgom lesz vele, hiszen ki tudja milyen démoni praktikák tudója és akár azt a botot is forgathatja úgy, mint valami megveszekedett harcos. Csak arra számíthatok, hogy talán ki tudom hozni a sodrából és akkor hibázik.
Talán fiatal vagyok, de nem olyan hebehurgya, hogy óvatlanul nekiessek, bízva a gyorsaságomba, de bevetni mindent be fogok vetni, hogy végezzek ezzel a kegyetlen gyilkossal, akit nem érdekel kit és miért öl, csak azért, mert a kedve úgy tartja.
Én indítom a következő támadást és úgy néz ki, hogy még sem kell aggódnom a tudása miatt……..egészen addig, míg meg nem ragadja a kardom markolatát és meg nem akadályozza, hogy visszahúzva, bevégezzem, amit elkezdtem és a gyomorszúrás után, a fejét is lecsapjam.
Testalkatomnál fogva nem vagyok egy erőművész, így hiába próbáltam kirántani a fegyverem, a férfi vasmarokkal tartotta azt fogva, bár döbbenten láttam, hogy közben a szeme sem rebben.
Sok mindent láttam, bátor embereket is, akik egy ilyen sebtől hangosan kiáltoztak, ennek meg még verejték csöppek sem jelentek meg a homlokán.
- Mi vagy, ki vagy te? – meredek rá, de aztán meglátom azt a villanást a szemében és már vetem is hátra magam, de nem elég gyorsan, még elér a taszítás maradék ereje. Éles fájdalom hasít a vállamba és kell egy pillanat, hogy visszanyerjem az egyensúlyom, ami viszont hiba, amit a másik ki is használ azon
Kardom a férfi testében ragad, az ö pengéje meg az én vállamba, amire csak egy választásom marad, hanyatt vetem magam és azonnal arrébb gurulok a földön, miközben a lábammal igyekszem elkaszálni a lábát, hogy ő is a földre essen és vissza szerezhessem a kardom.

Amelia Tewelon

Amelia Tewelon
Déli Katona
Déli Katona

Amelia Tewelon írta:Nem vagyok olyan botor, hogy egy számomra ismeretlen képességekkel rendelkező embernek csak úgy nekirontsak, bár a váratlanság ereje mindig sokat nyom a latban, de ez az értelmetlennek látszó, kegyetlen gyilkosság azért óvatossá tesz, hiszen „normális” ember nem tenne ilyet. És én sok mindent láttam már a vándorlásaim során, így csak egyelőre megállítani akartam, hogy felém forduljon és végre a képébe tudjak nézni.
Meglepett, hogy aránylag egy fiatal arc néz velem szembe, de a szemei olyan hidegen tekintettek rám, aztán fordultak a vérébe dermedő, disznó módon leszúrt és kivéreztetett nő felé, hogy sokat élt tapasztalataim ellenére is kilelt a hideg. Ember volt ez, de mégis egy embertelen lélek lakozott benne.
És milyen szerencsém volt, hogy nem rontottam rá, hiszen anélkül, hogy egy szót és egy pillantást vesztegetett volna rám, máris csapkodni kezdett a botjával, ami általában a varázstudók fegyvere és, ami ezek után még megfontoltabb lépésekre sarkallt. Főleg, hogy ama bot végén egy, a hold fényében megvillanó pengét véltem felfedezni.
- Hát így állunk! – léptem egy fél lépést hátrébb, hogy teret adjak magamnak és időben mozduljak, ha megint támadna, de most megszólalt és én nem voltam olyan kegyetlen gyilkos, mint ő, így úgy döntöttem meghallgatom, aztán határozok sorsa felől.
Nem rémítenek rám tapadó szemei, rideg arcvonásai, de tudom, hogy számít rá és ezt talán majd érdemes lesz kihasználni.
- És ki vagy te, hogy ítélkezz élet és halál felett, mert épp rossz kedved van? Még, ha pénzért, megbízásból tetted volna,…..talán meg is érteném, bár csak az alja nép vállal ilyen munkát. – köpök a földre megvetően a „magyarázata” hallatán. – Én nem vagyok ő, így nekem nem parancsolsz halálkufár! Mert az vagy, nem? Nem fogsz hiányozni senkinek, ha megszabadítom a világot tőled, ezt még ingyen is megteszem. – lépek fürgén, szinte követhetetlenül gyorsan oldalra, a bot tartó keze felé, hogy ne tudjon  lendületet venni vele és egyenesen előre a hasa felé szúrok, aztán ellenkező oldalra bucskázok a vállamon át, ha mégis visszatámadna.

Erhard Strenger

Erhard Strenger
Déli Katona
Déli Katona

A nő kardja a hasamba ékelődött, ám én nem estem kétségbe, hanem megragadtam a kardját, és nem engedtem el. Fenyegető szavaim nem tudtam mennyire jutottak el hozzá, ám könyörtelenül megtaszítom, majd pengém húsba maró sérülést okoztak. A nő a földre került, és én készültem bevinni a végső csapást, azonban a nő nem hagyta magát. A lábai kitaszították alólam a talajt, így én egyensúlyomat vesztve a földre hulltam, ám mielőtt teljesen a földre zuhantam volna, csettintek. Szinte végszóra a föld a lány mögött megreped, és megpróbálva azt a pillanatot elérni, mielőtt még felállna, egy kéz nyúlik ki. Egy csontvázkar mely a lány sérült válla felé markolászik, illetve egy a nyakánál átnyúlva próbálja ismét a földhöz szorítani a lányt. Mivel nem idéztem meg teljesen a csontvázat, így ha az élőholtamnak sikerül elkapnia, a földhöz szegeződik, hisz a régen elhullt holttest nagyja még a föld alatt van. A környéket hamarosan ellepi a holtest állott, rothadt bűze, mely másnak lehet zavaró, de nekem mindennél csalogatóbb szag. Persze ha a lány megszökik a fogás elől, a csontvázat teljesen megidézem, hogy védjen meg, míg felkelek. (innentől csak akkor érdemes csak elolvasnod, ha elkapott a csontváz) De amennyiben a fogás sikerrel járt a kardot kirántom a sebemből, és messzire hajítom egy bokorba. Mivel nem szándékoztam elsérülni, így miután kioldottam a selyem övem a tunikám alá rakom, majd szorosan magam köré kötöm. Egyelőre még nem varrhattam össze, de legalább a vérzést csillapítottam. Eközben a szemem továbbra sem vettem le a lányról. A csontváznak nincs annyi ereje, hogy megfojtsa, de pont olyan szorította, hogy ne tudjon kiszabadulni. Egy férfinak talán menne. De ő csak egy nő.
- A Halál nem válogat, és én se. De választás elé állítalak. Az emberek a Becsületük, és a Vagyonszerzés bűnének rabjaik. – arcomon végigszaladó düh a rövidke idő alatt most érte el a legnagyobb pontját, már szinte nem is emberiek a vonásaim, ezzel egy időben bal lábamat felemelve megpróbálom egy erős taposással szétzúzni a nő a bokáját – A választásaid. Hosszú és kínkeserves halált halsz, vagy elveszem tisztaságod, és itt hagylak egyedül az erdő közepén meggyalázva, de életben. Válassz! Meghalsz, vagy esélyt adsz a túlélésre? 10 másodperced van a válaszra. – emelem fel a botomat, melynek pengéjének hegye most kar távolságon kívül, a hasa felé mutatott.

Amelia Tewelon

Amelia Tewelon
Déli Katona
Déli Katona

Tapasztalatom és harci képzésem most is segített, mert nem csalódtam, amikor azonnal félregördültem az útjából és igyekeztem őt is magam mellé „segíteni”, mert szinte éreztem a levegőben, hogy aligha kerültem volna el, most már a szívemet célzó pengéjét.
Azonban nem hiába éltem a baljós sejtéssel, hogy tartogat még meglepetést a tarsolyában a halottimádó, mert alig ér le a vállam pár méterrel odébb a földre, máris egy bűzös, undortó csontváz kar töri át az avar felszínét és karolja át a nyakam, miközben erősen belemarkol a sérült vállamba, amitől halkan felkiáltok és őrülten próbálok kiszabadulni.
Rángatózásom nem csak szorult helyzetemnek szól, hanem az undornak is, még szerencse, hogy nem ettem reggel óta semmit, különben talán viszontlátnám annak emésztetlen részét., így csak igyekszem nem mély levegőket venni, de az erőfeszítés következtében ennek pont az ellenkezőjét érem el, ezért végül zihálva és dühtől lángoló arccal, de nyugton maradok, hogy erőt gyűjtsek és közben átgondoljam a helyzetemet.
Ebben segít, hogy a férfi is magával van elfoglalva, bár persze neki könnyű, hiszen látja, hogy egyelőre úgy sem megyek sehová, így aztán ellátja a sebét.
Közben néha-néha megrántom magam, hogy érezzem, nem gyengül-e a szorítás, de sajnos nem, így más módszer kell. A kardom messzire repül, arra nem számíthatok, de ettől még nem esem pánikba, sok mindent lehet kezdeni, még akkor is, mikor egy férfi ember azt hiszi, egy nő fegyvertelen.
- Úgy beszélsz, mint egy eszement, aki tévedhetetlennek képzeli magát és azt hiszi ő az egyetlen próféta a világon, aki kinyilvánítja az igazságot. – szólalok meg rekedten és ha nem lenne olyan messze és fölöttem, szívesen képen köpném. – Ráadásul mindenféle elvek mögé rejted ocsmány vágyaidat, ami nem tesz különbbé, mint egy tüzelő állat. Azt hiszed te vagy az első, aki azt hiszi ezzel megtörhet? Nem vagyok szendeszűz egy zárdában, te mocsok, csináld csak, mert látom már ágyékod uralja vágyaid s remélem aztán babusgathatod is, mikor rohadni kezd. – szegezem rá gyűlölettől lobogó tekintetem………
Választottam! De csak Isten a megmondhatója, hogy mit takarnak a szavaim!

Erhard Strenger

Erhard Strenger
Déli Katona
Déli Katona

Mereven a nőre néztem a választás elé állítva. Szitka, és ócsárolása csak gyilkos mosolyt csal az arcomra. Hangom szokatlanul nyugodt volt, és az eddigiekhez képest barátságosnak is mondható (ha nem vesszük figyelembe a megvetést, ami átjárta az egészét). A fegyverem minduntalan a hasa felé nézett, végül a penge visszahúzódzkodott.
- Lám, lám. Úgy tűnik képes lennél elveszteni bármit az életedért? Tudod őszintén, már az első perctől kezdve az volt a szándékom, hogy végzek veled, bármit mondasz. De tudod mit? Jobb ötletem támadt. – mondom halálosan nyugodtan – Remélem felkészültél, mert egy ideig nem fog tudni lábra állni.
Ezzel végül megpróbálom olyan erősen a lábára tiporni, hogy a bal bokája egy roppanással eltörjön, majd ugyanazzal a lendülettel mellé lépek és kíméletlenül lesújtok a fejére oldalról a pengém lapjáról nagyjából olyan erősen, hogy biztos elveszítse az eszméletét.

(Narráció)
A lány miután magához tér sajgott mindene, és kóválygott a feje, azonban a legszörnyűbb fájdalmat akkor érezte, amikor megmozdította a lábait. Nagyjából már reggelre járhatott, ám a fickó sehol, és miután a tekintete kitisztult egy különös valamit lát ingadozni a feje fölött, melyről valami furcsa anyag csöpögött egyenesen rá. Elsőre eléggé metamorphnak tűnt a dolog, de ha csak oldalra fordult a halott nő felé, vagy jobban szemügyre vette rájöhetett mi az. A nő testéből kivágott embrió a köldökzsinórjával a faágra rögzítve, melyhez egy levél volt rögzítve. A felülés nem lehetett kellemes a csipőjébe érzett fájdalom miatt, de ha a le vélt kinyitotta ez állt benne:

„Remélem örül, hogy életben hagytam, higgye el nem szívesen tettem. Minden kárpótlásul elvettem magától egy keveset, ami lehet elég értékes magának. Ha gondolja nyugodtan keressen meg ismét, és akkor talán visszaadom magának, mondjuk használni már nem fogja tudni akkor sem. Ja igen, ha nem sikerül rájönnie mire gondoltam csak nézze tovább azt amihez a levelet rögzítettem. Talán úgy érteni fogja a célzást.”


Ennyi állt benne. Hogy mire céloztam? Nos, nem túl nehéz, főleg ha lenézett a hasára, melyen egy precízen összevarrt vágás éktelenkedett. Csak egy dolgot vittem magammal, ahogy állítottam. Csak egyetlen egyet… a méhét.

Amelia Tewelon

Amelia Tewelon
Déli Katona
Déli Katona

Meg voltak a saját kis terveim, amiért így beszéltem vele. Fel akartam dühíteni annyira, hogy ne gondolkozzon, hanem cselekedjen és természetesen hibázzon. Azt tartja a mondás, hogy aki időt nyer életet nyer és én egy percig sem hiszem, hogy ha engednék is neki ténylegesen, hogy kiélje rajtam mocskos vágyait, utána életben hagyna.
De amíg azt hiszi ő van fölényben, hogy ő irányítja az eseményeket, addig van esélyem és én erre játszom. Ha biztos lennék benne, hogy az cseppet sem romantikus együttlét után meg tudnám ölni, még azt is hagynám neki, de most tudom, hogy addig kell cselekednem, amíg fel van hergelve és a következő percekre összpontosít.
Szerencsére a csontváz karja, bár olyan bűzt áraszt, hogy majd attól halok meg, de nem annyira szoros, hogy ne tudjak kicsit mozogni alatta, nem akar megfojtani.
Azonban a férfi nem közeledik „olyan” módon hozzám, hanem azzal kezd fenyegetni, hogy nem állok majd lábra, ezzel elárulva, mi a következő mozdulata.
Mindezek közben széles övem egyik titkos rekeszéből előhalásztam egy köpeny összefogó csatot és annak tűjét a testem takarásában feszítettem ki, majd az öklömbe szorítottam, hogy csak a hegyes vége lógjon ki.
Mikor lendületet vett, hogy a lábamra taposson, kihasználva gyorsaságomat elrántottam azt, majd kezem előre lökve, amennyire csak lehetett, még a fulladást is kockáztatva, igyekeztem végig hasítani a lábát, amilyen mélyen és hosszan csak lehetett és, ha esetleg a földre került, lábammal próbáltam fojtófogásba fogni a nyakát.
Eszemben sem volt könnyen adni magam.

//Bocsi, de tényleg nem megy ilyen könnyen Very Happy //

Erhard Strenger

Erhard Strenger
Déli Katona
Déli Katona

// ismételten nem muszáj így történnie, ahogy leírtam ;D //

A lány nem reagált a szavaimra, mire én közönyösen megvonom a vállam. Nem azért szórakoztam idáig, hogy ellegyek. Mindössze csak a sors úgy hozta, hogy döntés elé állítsam a lányt. Bár tökmindegy volt, hisz mint mondtam neki nem nagyon akartam se nem megölni, se nem megerőszakolni. Annál sokkal véresebb és maradandó kárt terveztem el. Azonban úgy tűnik a lány mindezt nem akarta, és megpróbált ellenállni. Eleinte nem nagyon figyeltem a mozgolódására, egyszerű próbálkozásnak gondoltam, hátha sikerül valahogy kimásznia a szorításból. Azonban váratlanul ért, ahogy a tű felhasítja a bőrt a lábamon, és a húsba kap. Felszisszenek, ám a hang forrása főleg dühömből jött. Nem hajlottam meg. A gyomorba szúrás ennél sokkalta szörnyűbb volt, és az sem tört meg.  Elléptem a lánytól, és döngő léptekkel a lány mellé állok, és olyan erővel próbálom megrúgni satuba szorult fejét, ami még talán nem öli meg. Ezt annyiszor ismétlem meg, míg biztos vagyok abban, hogy el nem ájul. Végül, ha magához tér, már nem maradt túl sok reménye.  Egy fához volt kikötözve, de olyan alaposa, hogy egyik porcikáját sem tudta volna megmozdítani, még a fején is közrefogta a masszív inda, mely kötélül szolgált. Mindegyik ind vastag volt, és tartós, hogy ne lehessen könnyen elszakítani. Ezen kívül a jéghideg dühöm a lány ruháit sem kímélte. Kíméltemül letéptem róla, így most ott volt kiszolgáltatottan és meztelenül. Hangomba ezen túl azonban ismét visszatért a démoni színbe, és a szemeimben égő fekete tűz megmutatta, hogy ez a hangulatom már végleges.
-
Addig kellett volna még nyugton maradnod, míg türelmemben voltam. Most már nem úszod meg ilyen könnyen.
A kezemben felvillan a hold fényében egy apró kis tárgy. Egy szike, mely a lány hasa felé indult, majd pontos precizitással mozgott felhasítva a húst, hogy feltáruljon a belső lénye. Precíz voltam, akár egy boncnok. Nem tettem kárt semmilyen létfontosságú szervben, elkerültem a fontosabb dolgokat, és még a bél sem hullott ki. Viszont kemény kézzel dolgoztam, hogy eltávolítsam a nő méhét, bármennyire is sikoltozik, bármennyire is könyörög. Azonban bármennyire is ingerült voltam nem vétettem hibát, és a nő mozgolódását is minimalizáltam a kötelekkel. Nem csúzhatott hiba a dolgokba. Végül, mikor végeztem és összevarrtam precízen a sebet a nő arca emeltem a szervet.
-
Ez az ára, hogy megzavartál. Nem fognak már nemzeni neked húsvér lényt. Sosem fogansz meg, és sosem lehetsz, már anya. – olyan közel hajoltam hozzá, hogy szinte éreztem a lélegzetvételét, és tekintetemből kiolvashatta lelkem izzásának túlvilági fényét – Az árat megfizetted. Ha szerencséd van még túléled. De többet nem az leszel, aki voltál. Jegyezd meg a nevem hitvány nő. Quermos Ashor. Vess meg, gyűlölj! És válj erősebbé. Talán akkor méltóvá válsz, hogy több figyelmet fontolaj neked. Ha egyszer halál útját akarod járni, keress meg. És akkor a halálba segítelek téged.
Ezzel megfordultam, és elhagytam a ligetet kezemben a nő méhével.

Amelia Tewelon

Amelia Tewelon
Déli Katona
Déli Katona

Mikor a halott, állapotos nő miatt nekimentem a gyilkosnak nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan véget ér a dolog, hiszen én voltam az, aki úgy gondolta, hogy véget vet egy sötét lélek ténykedésének, azonban én estem csapdába.
Talán hallgatnom kellett volna nagybátyám és mesterem bölcs szavaira, aki többször elmondta, hogy egyszer a meggondolatlanságom áldozata leszek. Igaza volt, talán több időt kellett volna rá szánnom, hogy megfigyeljem kivel akasztom össze a bajuszt.
Most már azonban késő, hiszen a megidézett csontharcos szorításában nem sokat tehetek, de amit igen, azt nem is hagyom veszni, abban reménykedve, hogy ha megzavarom, talán a megidézett zombi is enged annyit, hogy kimásszak halálos öleléséből.
Nem így történt! A szúrás ugyan elérte a nekromanta lábát, de egyrészt nem sebezte meg annyira, hogy megérezze, másrészt ha igen, akkor sem láttam rajta nyomát, vagyis igen, mert az eddig is rideg arc, még visszataszítóbb lett és ez nem sok jót jelentett nekem.
Mikor a fejem mellé lépett már sejtettem mire készül, de nem menekülhettem, a harmadik rúgásnál vesztettem el az eszméletem, onnan már csak a sötétség menekített el a fájdalom elől.
A hideg ébresztett öntudatra. Bőröm libabőrös volta eszméltetett rá, hogy milyen helyzetben is vagyok. Ha arra számított, hogy a meztelenséggel megaláz, hát rosszul számított, egy ilyen szadista, kegyetlen fickónak nem adom meg ezt az örömöt, még akkor sem, ha közben a torkomban dobogott a szívem. Moccanni sem tudtam, még a fejem is szorosan a fához volt rögzítve, épp csak a szemem tudtam mozdítani. A férfi látványa azonban csak rontotta a helyzetet, olyan volt, mint egy démon.
- Baszódj meg! – köptem felé szavaira, remélve, hogy legalább eltalálja a köpet.
Persze nem hatottam meg és mikor a késsel felém közeledett egy pillanatnyi kétségem sem volt, hogy akármit is kínálnék neki, akár hogy is könyörögnék neki, nem tántorítanám el szándékától. Öltem már meg hozzá hasonlót, akinek a gyilkolás, a kínzás a lételeme volt.
Bár az is igaz, hogy eszemben sem volt megadni neki ezt. Azonban ez nem befolyásolta a fájdalmat, a húsba, elmébe hatoló kínt, amit zord és rezzenéstelen arccal okozott.
Nm tusom meddig sikoltozhattam……….a hangom már a végén rekedt hörgésbe fúlt, majd egyre gyengébbnek és fáradtabbnak éreztem magam, a fájdalom is távolodni kezdett.
- A…..sírból……is…..kísérteni…..fog…..
A puha sötétség körbeölelt és én örömmel adtam át magam neki.


//Köszönöm a játékot, velős és könyörtelen játék volt, de a játéktéren nem szabadulsz tőlem Very Happy //

Isidor Bose

Isidor Bose
Zsinati Elnök
Zsinati Elnök

Azt a pitypangos egit, mit lekanyarítottatok itten nekem.... Ez aztán brutális küzdelem volt, szép munka az íróknak. Ashorban nem csalódtam, így elbánni egy hölggyel... No, de nem is ez a lényeg, mindketten írjatok jóvá 100 tapasztalatot! További jó játékot!

Ajánlott tartalom



Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.