Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kérdező vendégeknek
Latest topics
» Johannes Hagen
by Johannes Hagen Yesterday at 11:46 pm

» Cynewulf/Sheatro
by Sabriyah Yesterday at 11:01 pm

» [Magánküldetés] Bor és Hivatal
by Institoris Yesterday at 7:59 pm

» Lory & Sieg - Vadász ünnepség
by Darrakard Yesterday at 4:28 pm

» Ada & Ced, avagy a túlélés törvényei
by Adalya Amram Ehud Yesterday at 1:52 pm

» [Azonnali játék] Dies Irae
by Cedrick von Nebelturm Yesterday at 12:28 pm

» Teljesítmények
by Gustav Engelberg Yesterday at 10:34 am

» A zsoldos, a bérgyilkos, a pap, a démon és a hercegnő
by Loreena Wildwind Yesterday at 9:28 am

» Magánjáték és PvP Zárás
by Loreena Wildwind Yesterday at 9:17 am

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 49

Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 47

Tünde frakcióküldetés: Age old mistakes

Szomb. Feb. 10, 2018 6:20 pm by Darrakard



"We have come to this land a long time ago. Eighthundred and …

Comments: 4


Ada & Ced, avagy a túlélés törvényei

Go down

Ada & Ced, avagy a túlélés törvényei

Témanyitás by Adalya Amram Ehud on Hétf. Feb. 05, 2018 9:32 pm

Ada egy nagy darab zsákot vonszol a vállán, akkorát, hogy a szárnyaival is támogatnia kell a csomagot.
- Az Úr áldjon, angyal! – szólt utána egy mosolygós hattagú család feje, míg az egész alakulat vadul integetett.
- Barukh ata Adonai, she'heheyanu v'kiy'manu v'higi'anu la'z'man ha'ze. – válaszolta hátra fordultában erőlködve Ada.
Ami annyit tett, hogy „Éljen Adonai, aki életben tartott minket az új évszakig”, s igaz is volt, ez a zsák krumpli, kenyér és körte életben fogja tartani Adát egy darabig... Már csak azt kellett kitalálnia, hogy húzza el a parókiára, ahol az éjjel megszállt.
Valójában nem teljesen az ő hibája volt ez a kizsákmányolás, amit a népen végzett. Ez a család megengedhette magának és hívők voltak egytől egyig, elkerülhetetlen volt, hogy ne lássák el mégannyi adománnyal, az ’Úr angyalát’. Eddig sem tiltakozott különösképpen az ingyenebédek és ingyenszállások ellen, ő nem igen szoktott nemet mondani, ha a hasáról és alvásról volt szó.
Sok szó, mint száz, Ada a kisváros másik felébe volt hivatott elcipelni terhét, ha csak nem akad jobb ötlete. S mit ad Adonai, eszébe jutott, hogy talán kölcsön kérhetne valami állatfélét a szállításhoz.
Aki kívülről látja ténykedését, az egy félangyalt lát hétköznapi öltözetben – értsd: nincsenek rajta könnyű alkar- és lábszárvédői, amiket a harchoz újabban felvesz - , combjára simuló nadrág van rajta, tógaruha fölötte, a derekán megkötve, és könnyű csizma a lábán. A nefilimek, tündék és emberek öltözetének sajátos keveréke. Ez a félangyal pedig egészen beleizzad abba, amit csinál: ezüstszín haja csapzottan lóg aranyszín szemei előtt, melyek vadul járnak ide-oda, hogy hamar felfedjék a járókelőt és ő elkerülhesse azt, miközben szárnyai megfeszülten tartják fel a hátán a csomagot, amit egyensúlyoz. Napnyugta van, vacsoraidő, így nem kell aggódnia, hogy a nem túl népes faluban sokan köré szaladnának, bár lehet, hogy pár irigy szomszéd, kinek nem jutott a megtiszteltetésből ellátni őt, még lesben állhat.
A kép ott törik meg, amikor egyszeriben lefordítja magáról a zsákot. Egy percig mozdulatlan, s pont olyan, mint amilyennek a szóbeszédben élnek a népe tagjai: égi hírnök élő szobra, próféta, szent harcos. Egyszerre emberi és mégis, mintha nem e földre szánták volna egészen. Senki se sejtheti mi játszódik le az elméjében ezekben a pillanatokban, csak ő tudja, hogy valami olyasmire készül, amit nem volna szabad.
A levegő egyszerre egészen másfajta hangulattal telik meg, bukott angyalok mágiájától izzik, s Andromeda  előtt egy életmagas, félig materiális farkas alakja bontakozik ki.
A lány pedig így szól az angyalok nyelvén:
- Shev ve lishmor sheli haarenaq!
Amint a farkas leül a táska mellé, egyértelművé válik, hogy mi végre idézte elő ezt a csodálatos erőt: Ülj és őrizd... a zsákomat.
Nem, sajnos a testén átcsúszna a rakomány, de annál veszélyesebb őre.
Hogy némi bűntudat tükröződik a nefilim arcán, amikor gyors léptekkel megindul, hogy málhás állatot kerítsen magának, ezt csak a hozzá legközelebb állók tudnák megmondani. De hát a szükség néha törvényt bont.


A hozzászólást Adalya Amram Ehud összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Feb. 09, 2018 2:49 pm-kor.
avatar
Adalya Amram Ehud
Nefilim Próféta
Nefilim Próféta

Hozzászólások száma : 97
Join date : 2016. Apr. 09.
Tartózkodási hely : Északi Királyság

Karakter információ
Kaszt:
Szint: 4.
Tapasztalat:
0/0  (0/0)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ada & Ced, avagy a túlélés törvényei

Témanyitás by Cedrick von Nebelturm on Kedd Feb. 06, 2018 5:07 pm

A feje átveszi az alatta ringó ló testének ritmusát. Ütemesen bólint minden második lépésre, ahogy a mellkasára ejtett állal ingadozik a nyeregben, de az arcába húzott csuklya nyitva hagyja a kérdést, hogy alszik-e. Ő maga sem igazán tudja, hogy aszik-e..
A köpenye jórészt takarja a bámész pillantások elől a portól mocskos ruháit, és a sápadtságát, ami mostanra igencsak egy halotthoz teszi hasonlatossá, semmint olyasvalakihez, aki még élne. Pedig még él. Lélegzik. Kevesen múlott, de még van...
Megbillen a lova hátán, mikor az váratlanul megáll alatta, majd szép lassan elkezd csúszni a nyeregből..
Szótlanul zuhan a földre. Ébren van! Ébren. Kimerülten pislog a szürkülő égre maga fölött. Ébren.. De éber létére elég mozdulatlan. Egyedül a mellkasa időszakos emelkedése és süllyedése töri meg a nyugalmát. De tudja, hogy ez a mozgás, ez, a legapróbb, legtermészetesebb mozgás fogja a halálát okozni, ha nem mozdul meg hozzá. Méghozzá most. Rögtön.. Átfordul a hasára, mire a csuklya lecsúszik a fejéről.
Fáradt. De a fáradtságánál borzasztóbb az éhsége. Hallott már róla. Öreg, sokat élt parasztoktól. Hogy az éhség megszállottság.. De eddig soha nem hitte. Eddig nem is volt soha igazán éhes..
A talajjal párhuzamosan futó pillantása egy zsákon akad meg, nem messze tőle. Elég nagy zsák.. Sós zsák. Krumplis zsák. Zsák a foltját..
Talán étel van benne.
Fellöki magát a földről, imbolyogva emelkedve két lábra, de a puttony mellett látott állat láttán megtorpan. Farkas.. Hát ezért cövekelt le Nyálas.. A kardja után tapogatózik, lassan kihúzva azt a tokjából. Farkas. Megöli. Csak levágja, és elviszi a zsákot.. Hátha élelem van benne.. Mi mást hagytak volna itt, egy falu közepén..? Határozott léptekkel indul meg az állat felé. Nem akar ölni. Nem gyilkos, csak éhes.. Olyan borzasztóan...
Térdre zuhan a porban. Az ujjai bosszúsan fonódnak a markolatra, ahogy a néhány méternyire ülő farkast bámulja. Tehetetlen grimaszba rándul az arca. Nem akarja megölni, de.. Dühödten préseli egymásnak a fogait, a teste mellé ejtve a kardot tartó karját. A kisujjáról kis patakban csöpög a vér a földre. Reggel bekötötte a sebet, amit egy dühös kasza hagyott az alkarján, de az az eséstől megint felszakadhatott. Északon mások a szabályok. Itt csak túlélni lehet, egy magafajtának.. Mozdulatlanul bámulja a farkast a zsák mellett, a háta mögött türelmetlenül toporgó lovával. Mennie kell, vagy itt is észreveszik, mégsem mozdul. Az alkonyati sötétségben már nyugodtan kiengedheti az erejét a nyakláncából. Így valamivel könnyebb elviselnie a fáradtságot..
avatar
Cedrick von Nebelturm
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja

Hozzászólások száma : 108
Join date : 2016. Jan. 16.

Karakter információ
Kaszt: Nebelturm
Szint: 3.
Tapasztalat:
1750/2500  (1750/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ada & Ced, avagy a túlélés törvényei

Témanyitás by Adalya Amram Ehud on Pént. Feb. 09, 2018 2:41 pm

A farkas nyugodtan nézi végi a jelenetet, a szeme sem rebben, amikor a kard előkerül, de a figyelmét felkelti az érkező. Ha csak nem csinál nagobb őrültséget, Cedrick talán sosem tudja meg mennyire közel került ahhoz, hogy széttépje egy olyan lény, mely egy átlagos farkas erejét birtokolja, de amelyiken változatosan át-átcsúszik egy-egy támadás...
Ami a nefilimet illeti, sikerült egy kevéssé lelkes kecsketartót kifognia, azért végül csak akadt valaki, aki kelletlenkedve bár, de a szolgálatába adott egy példányt, s még így sem biztos, hogy az állat el tudná bírni azt a nagy zsák ételnek valót. Mégsem tehet semmit, ezeknek itt se szamara, se ökre, hát jó lesz a kecske is, hiába tiltakozik. Ada némi nehézséggel vezeti - húzza, mintha az is zsák volna - a mekegő, tiltakozó patást.
- Hallgass. -inti le, amikor először a ló tűnik fel neki így a sarokról. Vajon Élóhim...? Reménykedik, hogy Ő küldött neki egy rendes málhást, de a kecske csak nem hagyja annyiban. Ada bosszúsan ránt rajta egyet, aztán meglátja a földön veszkődő holtsápadt alakot, amint az ő, Andromeda, zsákja felé vonszolódik! Összehúzott, szigorú szemmel lép előre, az ég immáron narancsszínűből szürkébe váltott, de ami fontos, az így is kivehető: tisztán látja a hosszú fémet, amint a köpenyes a farkasára fogja...

A ló talán felnyerít, amint a szárnyas alak puhán ellép mellette, a legalsó tollak épp csak érintik a földet. Mire a férfi reagálhatna rá, vagy a sarkon kikötött egyre szeszélyesebben mekegő kecskére, az ég maradékja elsötétül fölötte, és az alak amelyik a fogyó fényt kitakarta, oldalról a torkának szegezi egy kékesen derengő lándzsa hegyét.
- Tedd el. - mondja Ada szokásos tömörséggel németül.
Nem Yearach farkasát félti, még csak nem is egészen a zsák tartalmát.
- Lo tignóv. - suttogja megszokásból az ítéletet a saját nyelvén. Ne lopj. Alig egy éve még a szavakat tett követte volna, de a lány már nem olyan hirtelen, a tapasztalás megfontoltabbá tette. S az is az idegen előnyére van, hogy még nem sejti vámpírral van dolga - a két találkozás közül a vámpírnő kiismeretlen maradt előtte, a másik pedig rátámadt az erdőben a vérét követelve. Ada ma is hordja a harapásnyomot a vállán, még nem tűnt el egészen.
A férfi nem láthatja a szárnyas nőalak arcát, és innen mellőle ő is csak az álla vonalát tudja kivenni, mégis többet lát belőle, mint fordítva. S ahogy ott áll fölötte, feltűnik neki nem csak a köpeny ujjából kilógó koszos ruhaujj, hanem a nehézkes légzés, a vér is. Tán sok vért vesztett, azért olyan nagyon sápadt? Ha lopni készült is, szükségből tenné? Még nem szánta rá magát, amikor ő odaért, vagy csak ereje nem volt?
Ada mikor lettél ilyen puhány...
A kételyek szinte már a gerincét alkotják. De csak a gondolatok a fejében reszketnek meg, a lándzsa hegye olyan biztosan ül a tolvaj nyakán, mintha egy szikla tartaná.
- Ki vagy és mit akarsz? - kérdi, és kiérzed belőle, hogy a válaszadás nem opcionális.
A hangja csöndes és nyugodt, és vékony leányalakjához képest mélyebb is a vártnál, de gyakorlatilag sosem kér vele. Ha barátot szólít meg, ez akkor is igaz.
avatar
Adalya Amram Ehud
Nefilim Próféta
Nefilim Próféta

Hozzászólások száma : 97
Join date : 2016. Apr. 09.
Tartózkodási hely : Északi Királyság

Karakter információ
Kaszt:
Szint: 4.
Tapasztalat:
0/0  (0/0)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ada & Ced, avagy a túlélés törvényei

Témanyitás by Cedrick von Nebelturm on Pént. Feb. 09, 2018 9:53 pm

A fejéből kibámulva nézi a néhány méternyire üldögélő állatot. Ez a csendes, tétova farkas-szem nézés megnyugtatja. Tudja, hogy mennie kell, de  földön térdepelni kényelmesebb, mint menni. Ha le is fekhetne egy percre.. Morgolódnak ellene az izmai, így nem dől el a porban, de fel sem emelkedik onnan. Fel tudna állni.. Épp csak.. csak pihenteti a lábait egy kicsit..
Délre kell jutnia. Dél. Azt sem tudja merre van..
Most jó, de mi lesz reggel..?
Hallja Nyálas türelmetlen kapálását és prüszkölését a háta mögül, ám egyelőre ez sem tudja talpra rángatni. Ez valami elemibb fáradtság annál.. A fejében látszólag értelmes, értelmetlen dolgok kergetik egymást, mint abban az álmok közötti eszméletben. Minden működik, minden megfejthető, mindennek helye van.. Hallja a kecskét. És a felnyerítő lovát is. Kecske mellett nem jött el, idefele... A vész-harang mégsem nem lesz félreverve a koponyájában. Ott ismét csak a meghitt csönd pihen, mikor megérzi magán a fegyver hegyét.
- Tedd el.
Eltette. Letette. Már percekkel ezelőtt letette, csak az ujjai olyan makacsak.. Némán ejti a földre a markolatot is. Fogja, vagy nem fogja.. Nem érti a fölüle felhangzó szavakat. Lehet, hogy latin..? Ha egy egyházival hozta össze a Sors.. Még nevetni sincs kedve, bár igencsak csiklandozza a torkát a fém.
Nem próbál forgolódni, hogy lásson. Csak egy sötét alakot tud maga mellett, és egy hangot hozzá. Valószínűleg összetartoznak. Épp elég ez.
Ha nem érezné a tüdejében  a levegőt, elhinné magáról, hogy halott, ha valaki azt mondaná neki. Az eddigi gondolat-kapcsok lezuhannak a fejében, és a kérdésre, ha keresne sem találna most választ. Halott. Vagy él, de életképtelen. Miben különbözik..?
- Nem tudom - feleli csöndesen.
Nem tud gondolkodni. Hogy kicsoda? A nevére kíváncsiak? Melyikre? Hogy mit akar..? Mélán bámulja a farkast.
Nem tudom..
Fogalma sincs.
avatar
Cedrick von Nebelturm
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja

Hozzászólások száma : 108
Join date : 2016. Jan. 16.

Karakter információ
Kaszt: Nebelturm
Szint: 3.
Tapasztalat:
1750/2500  (1750/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ada & Ced, avagy a túlélés törvényei

Témanyitás by Adalya Amram Ehud on Hétf. Feb. 12, 2018 2:25 pm

Nem tudja? Ada furcsálkodása és gyanakvása kiül felfutó szemöldöke ívére és megfeszülő szárnyaira. Ritka az, hogy valaki tényleg ne tudná ki fia és mi a neve. Ahogy ő látja, leginkább megmondani nem akarja, aki tagadja ezt a tudást. Ez még közelebb viszi ahhoz a sejtéshez, hogy egy bűnössel van dolga. Semmi sem állította volna meg, hogy ajtókon kopogtasson, ahogy Ada maga is teszi, főleg, ha sebesült. Istenfélő ember nem fog kardot egy zsák krumplira - na meg a farkasra ami őrzi. A félelem tovább vinné más kapukhoz koldulni, ha csak nem katona az illető, vagy rosszabb. Viszont a hangja meggyőzően tétova, elveszett... Ada ezen a ponton komoly homlokráncolásba kezd - az ezüstszőke üstök alatt a helyzet kezd egyre nagyobb méreteket ölteni, minél tovább gondolkodik rajta.
Némi tépelést követően a félangyal különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül fordít a lándzsán, és a tompa felével visszkézből leüti a senki fia tolvajt, imígyen oldva meg a problémát. S a farkas köddé válik.
De ekkor lepődik csak meg igazán, sőt elborzad, amint a kinyúló férfinak elnyílik a szája és kivillan éles szemfoga. Minden ami vámpír, eddig szembe jött vele, egyszerre suhan át fürge, ítélni kész próféta-agyán: a lebegő vámpírtornyok, a nagyúr, aki lepaktált a fenevaddal, a férfi, aki szörnyeteggé vált, miután elveszítette az irányítást a szomja fölött. Ada felborzolt tollakkal, útálkozó iszonyattal nézi a kiterítettet.
Most mégis mihez kezdjen? Eddig elég lett volna átadnia a helyieknek, de egy ilyen apró imasapkányi falu aligha tudna megbirkózni az átkossal, aki ki tudja miféle mágiákkal bírhat, hisz Ada látta, hogy vált a nagyúr köpenye tiszta lappá és éles tőrök seregévé. Ki tudja mivé lennének, mire a mérföldeknyire fekvő városból a katonák kijönnek érte, s azok vajon elegek volnának-e rá?
- Úr angyala... mi történt? - jönnek elő a házban lakók, akiktől a bőséges eleséget is kapta.
- Ez a tolvaj megpróbálta elvenni, amit ti adtatok nekem.... magammal viszem. - összegzi némi tétovázást követően hirtelen elhatározással, s fürgén lehajol, hogy a földön kiterült vámpír fejére rántsa a csuklyát, elrejtve a fajtájáról árulkodó jeleket. Itt helyben felkoncolhatnák, az tény, s neki nem volna dolga vele, de az ítélkezés nem az emberek dolga.
- Az én gondom lesz. - nyugtatja meg a háborgókat, egyben elvágva a további kérdéseket. Leoldja a tógáját a derekához tartó övet és erőt véve iszonyán, hátra húzza és megköti a tolvaj kezeit. - Segítsetek elvinni.
A nagyobbik fiú ügyesen megragadja a ló kantárját, és Ada kérésére átdobja rajta a zsákot. Remélhetőleg a ló nem ellenkezik túlzottan, s legalább ez megoldódik.
A félangyal közben a vámpír fejéhez lép, szárnyaival takarva ki a sápadtságát a ház népe elől. Fél térdre ereszkedik előtte, a kardot magához veszi és megvizsgálja - hogy vajon miféle rend és rang készíthette miféle rendű és rangú személynek, - majd leteszi maga mögé. Óvatosan megemeli a csuklya szélét, megbizonyosodik, hogy a vámpír még mindig alélt. Aztán határozottan belemarkol a hajába, megemeli a fejét, és pár eréjes pofonnal igyekszik magához téríteni.
- Meggyógyítlak, ha hallgatsz rám, megöllek, ha ellenkezel. - közli vele még mindig a gubancos fürtjeinél fogva, mikor amaz felébred. S ha valóban eszméletéhez tér, még láthatja, hogy a nefilim kezeiből fehér fény árad - abból is amivel fogja, abból is, amivel életre pofozta, s talán valamennyivel tisztábbakká válnak a fejében a gondolatok, míg az érintése tart. De ez a pusztai gyógyító mágia messze nem elég erős ahhoz, hogy minden sebének fájdalmát enyhítse és testének minden sajgását elvegye. Meg aztán valószínűleg éhes és szomjas is a másik - indul ki magából Ada -, azt pedig csak az étel orvosolja.
Ilyesmikre próbál gondolni, miközben a keze a másik szemfoga közelében jár. Nehéz kiölni még a félangyalból is a viszolygást, ha az egyszer belé költözik.
S hogy miért segítené? Hogy beszélni tudjon.
A kisebbik fiúval megpróbálják talpra rántani két oldalról, Ada ügyel rá, hogy a csuklya folyamatosan takarja a senkifia arcát, nem kell a riadalom. Remélhetőleg képes a járásra, hogy a félangyal eltámogassa a közeli 'templomig', ahol megszállt. Ha nem kelne fel, hát kénytelen lesz más eszközökhöz folyamodni.
avatar
Adalya Amram Ehud
Nefilim Próféta
Nefilim Próféta

Hozzászólások száma : 97
Join date : 2016. Apr. 09.
Tartózkodási hely : Északi Királyság

Karakter információ
Kaszt:
Szint: 4.
Tapasztalat:
0/0  (0/0)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ada & Ced, avagy a túlélés törvényei

Témanyitás by Cedrick von Nebelturm on Pént. Feb. 16, 2018 1:23 pm

Szinte örül a semmiből érkező csapásnak. Az legalább egy másodpercre elfeledtet vele mindent.. Engedelmesen terül el a porban. Még az arcát szaggató ütés nyoma sem tudja kibillenteni a fáradt egykedvűségéből, ami megtelepszik a tagjaiban. Hogy csakugyan elájult-e, vagy csak behunyta a szemét, hogy a másik kedvében járjon, az még saját maga számára is kérdés. Mindenesetre sötét van, és ha hall is valamit a feje fölött elhangzó szavakból, hát akkor remekül titkolja.
Minden test nyugalomban akar maradni.
Hol hallotta ezt már..?
Hagyja pörögni az agyát. Ilyen, és ehhez hasonló felesleges gondolatokon, amíg vár. Mert hogy vár, és nem pihen, az egyértelmű tényként téblábol a fejében. Vár. Hogy mire vár, azt nem tudja, de nem is gondolkozik rajta. A halálra nem érdemes, az soha nem késhet. És korán sem jöhet. Mindent a maga idejében.. Egyelőre csak a súlyosságot érzi a csontjaiban, ami a földre húzza, és ott is tartja.
Fogalma sincs róla, hogy mi zajlik körülötte. Hogy a kardja elkerül mellőle, vagy hogy megkötik a kezeit.. A fegyvert vizsgálva egyébként semmi érdekes nem szúr szemet egy szemlélőnek. Hogy Nebelturm kovács keze alkotta az már az első pillanatban világossá válhat annak, aki valamelyest ért hozzá. De ezen túlmenőleg csak egy egyszerű, szépművű rövid kard. Bizonyosan nem nemesé, és nem is különösebben magas rangú személyé, bár egy szimpla zsoldoshoz meg elég finom munkának tűnik. Nyálas meg.. Nyilvánvalóan nem zsák-hordásra tenyésztett igásló alkat, de kivételesen tűri, hogy feldobják a hátára a batyut, majd lehajtott fejjel követi a fiút, ahova az vezeti.
Mindig is utálta a pofonokat. Ha ütik, az a legkevesebb, hogy ököllel üssék. Komolyan. Vagy különben inkább hozzá se érjenek. Pofonok..
Hát erre várt..?
Mindenesetre elérik a kívánt hatást, mert felnéz rájuk. Furcsa. Hallja a korábbi hangot, de az valahogy nem illik ahhoz az archoz, amit maga előtt lát. És azok meg ott.. Tollak..? Ha nem markolnák épp a haját, bizonytalanságában bizonyosan oldalra billenne a feje. Szárnyak..? A pillantása lassú-kíváncsian vándorol ide-oda a ismeretlen alakon. Milyen különös fény.. Esküdni merne rá, hogy..
Hagyja, hogy felrángassák a földről, de megérezvén a béklyót a kezein, már közel sem olyan beletörődő, mint amennyire lennie kéne. Szüksége van a kezeire. Azért kapta őket, mert kellenek neki. És a kardja. És a lova is. Nem mintha bármi különöset akarna velük. De kellenek neki. Egyszerre tűnik fel mindnek a hiánya, és ez beizzítja a haragját a háttérben, még ha csak takarék-lángon is.
Nyugtalanul mocorog a fiú és a szárnyas alak között, fáradtan feszegetve egy darabig a bilincsét, miközben megpróbál hátra-hátrapillantani, a nagy fekete foltot keresve a közelében. Ebben még az előbb elhangzott figyelmeztető  szavak sem tudják megállítani. Csak mikor meglátja végül a lovát, egy nagyobbik fiú mellett akkor nyugszik meg valamelyest, legalábbis a nézelődést illetően. Bár azt továbbra sem szívleli, hogy meg vannak kötve a kezei. Így még járni sem olyan egyszerű.. Igaz, megy, a súlyát mégis kényszerből jórészt a másik kettőre hagyja, ahogy lehajtva fejét hagyja, hogy vezessék. Oly esélytelen volna ellenkeznie, mint futnia. Egyelőre egyébként sem tűnik úgy, mintha meg akarnák ölni. Ha hihet a szavakban.. De nem tud jobbat, mint hinni. Nincs jobb esélye, mint hinni, és rohanni, ha mégsem lesznek igazak.
Csak tudná hogy fog rohanni, ha még menni is ennyire..
avatar
Cedrick von Nebelturm
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja

Hozzászólások száma : 108
Join date : 2016. Jan. 16.

Karakter információ
Kaszt: Nebelturm
Szint: 3.
Tapasztalat:
1750/2500  (1750/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ada & Ced, avagy a túlélés törvényei

Témanyitás by Adalya Amram Ehud on Vas. Feb. 18, 2018 2:41 pm

Ada csak arra ügyel igazán, hogy a csuklya a helyén maradjon, bár még gyengeségében is van erő a tolvaj küzdésében, az mégis értelmetlen. A hit amilyen felemelő, olyannyira nehéz dolog, s most a félangyal se biztos benne, mit gondoljon. Nem avatkozik bele csak úgy mások dolgaiba, egyedül ha biztos abban, mit csinál. Egy bűnüzőt elfogni, kihallgatni és megbüntetni nem az ő feladata, de ha meglátnák a fogát, talán elhamarkodottan ítélnének, és akár még veszélyes is lehetne rájuk, a vér utáni vágy megsokszoroza a fajtája erejét, ezt a saját bőrén tanulta meg, így nem tehet mást, meg kell próbálnia kifaggatni. De jaj neki, ha hazudik.
Lassan elérik a házat, mert csak egy ház, nem más. A régi templom leégett, ahogy a falu másik fele is. Ami most Adonai dicsőítésének helye akar lenni, az egy szegényes  imahelyiség, épp, hogy a kis lakosság tagjai elférnek benne, saját papjuk most nincs is, az a közeli faluból jár oda, de van egy helyiségük az imaház hátuljában arra az esetre, ha az idő nem engedné hazatérni a rituálé után. Ebben a gyérségben igazán kiütközik a méretes arany kereszt, amit nem mart el a tűz és amit még Abaddón előtt ajándékozott a közösségnek az egyház.
- A ló kint marad. - mondja Ada, aminek amúgy semmi értelme nem volna, hisz ki akarja bepasszírozni a szép nagy állatot a kereszt mellé, nem is a fiúnak mondja, hanem a vámpírnak, mintegy megnyugtatásul, hogy a közelében marad, a további fölösleges küszködés ellen.
Végigmennek a székek között, jobbra el az oltár mellett. A zsák bekerül az imahelyiség mögötti kis terembe, a férfit pedig ugyanott térdre nyomják a megkopott szőnyegen. Igazán nincs ott sok minden, csak egy ágy meg egy alacsony szekrény, rajta a félangyal színes táskája, a táska mellett egy arany-ezüst tojás, egy ivótömlő, gyertyatartó, egy pakli különös szimbólumokkal díszített kártya, egyetlen ilyen játékot se láthatott még a férfi, s egy terítőnek is beillő négyzet alakú anyagdarab az ágy támlájára akasztva.
- Köszönöm. - búcsúzik a családtól, akik még pedzegetik, mi lesz ezután, de Ada mindenre csak rábólint. Mindenről gondoskodik, persze, még mielőtt holnap tovább menne, igen, nem, nem gond ez neki, nem kell több segítség, nem.
- Ne féljetek. - s a hangján érződik, hogy az arca talán valamiféle mosoly-félét tükröz, biztatást. Ha volna is még kérdés, hozzáfűzni való, a rájuk ülő csendben visszanyelik, csak a ló nyerítése hangozhat kintről, ha a gazdáját keresné.
Aztán távolodó léptek hangját hallhatja a vámpír, csukódó ajtóét, a szárnyas alak mögötte áll, ő pedig a kis szoba belseje felé néz, az ágy van legközelebb előtte.
Egy darabig semmi sem történik, a nefilim hezitál. Még sosem hallgatott ki senkit, hát még vámpírt.
Végül hátulról lehúzza a csuklyát a fejéről, megnyitja a zsákot, elővesz belőle egy kenyeret és aztán egy körtét is, magához veszi az ivótömlőt, majd ellép a férfi mellett és egy pillanatnyi gondolkodás után letérdel vele szemben. A kenyeret, körtét és vizet szétrakja maga mellett. Az egész kissé bizarul fest, mintha egy sötét és misztikus rituáléra készülne, ahol az áldozatot először körberakják mindenféle étellel... Ki tudja, mit lehetne megidézni az ilyesmivel.
Ada figyelmesen nézi a vámpírt, talán arra kíváncsi, mi ragadja meg a tekintetét, az ő arca olvashatatlan, amennyit tapasztalt, s még több látomás után, a tekintete az öregek sokat látott szemét idézi, az arca még mindig szinte gyermekien fiatal, az alakja is inkább lányé, fiatal nőé, de egészében kortalannak tűnik, s valószerűtlennek az ezüsttel a hajában és az arannyal az íriszeiben. A szárnyai összecsukva a hátán, az utolsó tollak elterülve a padlón. Szeretné újra megkérdezni, ki fia, aztán úgy dönt először beavatja a történésbe.
- Azért vagy itt, mert lopni készültél. - magyarázza, a hangja szenvtelen, de a szemén mégis látszik, hogy elítéli őt. - A fajtádnak nincs keresni valója északon. Fenevadakkal szövetkeztetek, hogy a tornyaitokat az égbe emeljétek, és megharagítottátok vele Istent. Mit akarsz itt? Hányan vagytok?
Ahogy hadakozott még lesz benne erő, de vajon-elég-e? Ada inkább rákérdez:
- Tudsz beszélni? Ha igen, felelj.
avatar
Adalya Amram Ehud
Nefilim Próféta
Nefilim Próféta

Hozzászólások száma : 97
Join date : 2016. Apr. 09.
Tartózkodási hely : Északi Királyság

Karakter információ
Kaszt:
Szint: 4.
Tapasztalat:
0/0  (0/0)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ada & Ced, avagy a túlélés törvényei

Témanyitás by Cedrick von Nebelturm on Hétf. Feb. 19, 2018 10:11 pm

A kijelentés a lováról csak a fél fülét csapja meg. Mintegy mellékes tényként veszi csupán tudomásul, ahogy lehajtott fejjel hagyja, hogy bevezessék egy épületbe. Az arcába húzott csuklya önmagában is lefogja a látótere egy részét, de egyébként sem nézelődik az út további részén. Nem érdekli. Így lemarad a keresztről is, nem mintha bármi jelentősége lenne számára. Az emberek istent imádó, aranyba bugyolált vallása hidegen hagyja. Néha egyenesen idegesíti, bár ez az ellenszenve is csak hullámokban rohamozza, ahogy a hangulata általában. Van, hogy kifejetetten dühös mindenre ami vallás, néha meg csak von egyet a vállán, és továbbáll. Az viszont, hogy ma épp hogyan viszonyulna a kereszt látványához titok marad, mert -sajnos vagy szerencsére, de- nem látja meg.
Hagyja, hogy lenyomják a földre a kisebb szobában. Vissza a kiindulási pontra.. A mellkasára zuhan az álla, ahogy a pillanatnyilag beállt szünetben előrebillen a feje. Mintha egy követ hordana a koponyája helyén..
Oda sem figyel a környezetére. Nem érdekli..
De a beálló csendben aztán csakhamar lehúzzák a fejéről a biztonságos, sötét csuklyát. Furcsa. Ha jobban belegondol, mintha ez már egyszer lecsúszott volna róla.. Fáradtan lógatja a tekintetét. Talán féltenie kéne az életét. Talán menekülnie kellene.. - gondolja, ahogy a nő ellép mellette. Vagy könyörögni.. Talán... Talánok. Normális emberek ilyenkor ezeken gondolkoznak.
Lehetőségeken..
Csak akkor néz fel, mikor figyelni kezdik. Nem tudja, még csak nem is érzi, hogy figyelik. Mégis tudatában van a rajta nyugvó másik szempár súlyának. Bágyadtan emeli fel az arcát, egykedvűen nézve a szemközt térdelő szárnyas alakra. Van, akit zavarba hoz a tekintetek ilyen direkt találkozása. Ő nem tartozik közéjük. A kíváncsisága vagy épp valamelyik egyéb hangulata általában nem törődik sokat azzal, hogy kire bámul, és mennyire kínos ideig. Most épp a fáradtság az, ami miatt nem néz félre, bár a kimerültségtől már hunyorog.
Tisztában van a földre rakott élelem ott létével, bár egyszer sem pillant felé. Előző nap még hányingere volt. Azt hitte beteg lesz, de mára kiderült, hogy csak azért volt rosszul, mert akkor már második napja nem evett. Most hányingere sincs. És a gyomra sem kordul meg. Ettől még éhes. Ettől még éhesebb, mintha korogna..  
A furcsa, arany szemek mögött sejtett elutasítással nem sokat törődik. Inkább az lepné meg, ha nem látna előítéletet a lány tekintetében. Lehetnek szárnyai, a hozzáállása attól még ugyanaz, mint az összes többi emberé. Nefilim, vagy sem, semmi sem változik.. Bár hallott már a félangyalokról, még egyel sem találkozott. De most, hogy itt térdel egyel szemben sem történik semmi. Mindig, ugyanaz az átkos nóta.. Mintha tehetne róla, hogy az anyja vámpír volt. Meg az apja. És mintha ők tehetnének róla, hogy annak születtek. A maga részéről már torkig van az emberek betokosodott dogmáival. Bár igaz, a vámpírok rá is szolgálnak a hírükre.. És ezzel mattot is adott magának két lépésben. Két szék közé beszorulva. Mindkettőt elutasítva.. Így szép az élet, hogy még a földre sem eshet le, mert az is csak belerúg egyet..
A fajtádnak..
Mennyire gyűlöli ezeket a szavakat.. Érzi ott  feszülni a néma haragot a bőre alatt. Mindig ott van, még ha nem is látszik rajta. Még ha hidegen is hagyja a szókapcsolat.. A fenevad és a megharagudott isten emlegetésére csak lehajtja a fejét, a szobában lévő fény elől valószínűleg árnyékba borítva a szemeit a szemöldökcsontjával, be is csukva őket a valóságra. Nem érdeklik a kérdések. Ezt is rajta akarják elverni. A fogain. Az egészet.. Mégis.. Az a nap mégis.. Az emlékeibe égett.. "Csak ezt lehetne, ezt felejteni!".. De nem tudja. Nem lehet. Felnyögne, ha nem volna oly mindegy, hogy megteszi-e.  
Megrázza a fejét. Nem érdekli a másik mire veszi válasznak.
Mit mondjon.
Tudsz beszélni?
Egy része legszívesebben csak ordítana.
Nem, nem tudok! Nem tudok..!
Minek beszélni? Olyan hasztalan.. Egy része csak nevetve ordítaná, hogy...
Ez a része nyilván nem normális.
Keservesen rázza meg újra a fejét, összeszorítva a szemét.
- Engedj el, kérlek.. - nyögi halkan.
avatar
Cedrick von Nebelturm
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja

Hozzászólások száma : 108
Join date : 2016. Jan. 16.

Karakter információ
Kaszt: Nebelturm
Szint: 3.
Tapasztalat:
1750/2500  (1750/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ada & Ced, avagy a túlélés törvényei

Témanyitás by Adalya Amram Ehud Yesterday at 1:52 pm

És Ada elengedte.
De addig a pillanatig még egy ponton ők ketten mintegy farkasszemet néztek. A félangyal talán először lát valakit nem a sajátjai közül, akik nem feszengenek egy hosszú pillantás alatt. Neki ez érzik természetesnek. Hogy a férfi miért bámul, merő szenvtelenségből, vagy dacból, esetleg őszinte kíváncsiságból, ez más kérdés, mindenesetre nem zavarja. A nyugodt szemlélődést az ő szavai törik meg. A hatás szinte azonnali, s míg a tolvaj lehajtja a fejét, Ada egy leheletnyivel közelebb hajol, de meg is dermed. A férfi haragja, indulata szinte tapintható, s talán a szenvedése is, amikor Ada kimondja azt a szót, s a többit. A félangyalon furcsa érzés fut át, mint az eső, de hűvös és kellemetlen: a szégyen. Most, hogy tudja, miféle ősöktől származik ő maga, hogy a fenevad, akivel a másik népe szövetkezett, az ő népének eredője, milyen jogon rója fel neki, hogy képes ezzel kínozni? De közben azt is tudja, hogy oka van Adonainak, ha egyik bukás szülötteit szárnyakkal és kegyelmével hagyja, a másikét pedig állati ösztönökkel, s elűzi őket a napfény alól.
Ekkor áll fel Ada és a vámpír mögé lép. A tógája és s tollai surrogó hangot adnak a régi, de a falu viszonyaihoz képest drága szőnyegen, csoda, hogy nem lopta még el valaki...
A férfi mögött felvonja az Égi Vértet, ami Azazellel való összecsapása óta az őse színét viseli: kék helyett meleg aranybarna színnel fénylik. A lándzsa a saját angyali mivoltának, a lelkének a kvietülése, és legalább olyan erős és veszélyes, mint az a lélek. Ada lenéz az előtte térdeplőre és újra feltűnik neki a seb a karján. Ha Loreena volna, először gyógyított volna és utána kérdez.... de ő nem Loreena. De nem is inkvizítor, hogy kínozza.
A fegyver hegyét a vámpír kezeit egybe tartó anygadarabhoz illeszti, s egy 'Honnan szerzek másikat?' gondolattal elmetszi. A másik nem sérül meg, ha csak nem mocorog.
Azonnal hátra lép egyet, majd még egyet, s ezzel át is ért a kis szobán, egyenesen az ajtóig. Csak akkor fogja fel, hogy fél tőle, amikor ráébred, hogy a szárnyait felborzolta a háta mögött. Igen, viszolyog a másiktól, az állatiasságától. Az a másik hegyesfogú akkor a vállából szinte kitépett egy darabot. ha nincs a mágiája, még ma is magán viselné azt a szörnyű marást. A nefilimek kerülik a vámpírokat, a próféták ítéletet hoznak a tolvajokra, semmi különös nem volna abban, ha valóban itt hagyná, elüldözné, vagy ha át is döfné. De abban sem, ha marad. És Ada kíváncsi. Nem azért hozta el ide, hogy addig gyötörje, amíg meg nem kapja a válaszokat, amiket hallani akar, hanem azért, mert a valóságról akar hallani. Mit keres egy vámpír északon?.. Miért sebesült?.. Miért rabolt?.. Miért szenved annyira?
Ő már csak ilyen marad: a lelke néha kétségbeesett, néha büszke hit, az elméje kétségek és benyomások örökös körforgása, de a jelenléte erőteljes, a férfi akkor is jobban járt volna, ha az ajtó előtt egy szikla áll, nem pedig egy lándzsás félangyal - egyértelművé válik, hogy ha el is engedte, ki nem engedi. A német furcsa nyelv.
Ada pedig vár. Vajon mit tesz, mihez kezd most a másik?
Az ablak nagyon pici.
avatar
Adalya Amram Ehud
Nefilim Próféta
Nefilim Próféta

Hozzászólások száma : 97
Join date : 2016. Apr. 09.
Tartózkodási hely : Északi Királyság

Karakter információ
Kaszt:
Szint: 4.
Tapasztalat:
0/0  (0/0)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ada & Ced, avagy a túlélés törvényei

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.