Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kérdező vendégeknek
Latest topics
» [Corly&Wyn] ~ Kísérleti állat begyűjtve...
by Wyn Silvernight Yesterday at 9:47 pm

» Ada & Wyn, a fény virágai
by Wyn Silvernight Yesterday at 9:00 pm

» [Magánjáték] - A kultista és az apáca balladája
by Gloria Yesterday at 9:24 am

» [Északi frakcióküldetés] Die Jahreszeit der Stürme
by Johannes Hagen Vas. Ápr. 22, 2018 11:31 pm

» [Azonnali] Azrael Dorm Life
by Hóhajú Yrsil Vas. Ápr. 22, 2018 9:41 pm

» Viccesnek szánt dolgok
by Crispin Shadowbane Vas. Ápr. 22, 2018 7:56 pm

» Ada & Wyn, a fény formái
by Sabriyah Vas. Ápr. 22, 2018 7:55 pm

» HAUNTED QUEST: ROTMANTEL MADNESS
by Livingstone T. Baker Vas. Ápr. 22, 2018 6:52 pm

» Pruinos pályázatai
by Pruinos Vas. Ápr. 22, 2018 5:25 pm

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 51

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Sabriyah

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 31

Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 48


Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Go down

Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Témanyitás by Wyn Silvernight on Csüt. Feb. 08, 2018 5:10 pm

A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor



V. I. SZ. 819.
Azt hittem, egy darabig még nyugodtan tudok ülni a hátsómon...de aztán rájöttem, Hellenburg majdnem olyan
közel van a Silvernight birtokhoz, mint Elatha.


Áldottam az eszem, amiért nemrég sikerült kitalálnom, hogyan valósíthatom meg, ami után egészen eddig csak reménytelenül vágyakoztam. Régóta nem ült már olyan óriási pimasz vigyor az arcomon, miközben lépkedtem, pedig igazán nem kellett volna felhívnom magamra a figyelmet. Elvégre selfek errefelé nem nagyon jártak, s eddig is csak amiatt úsztam meg néhány kellemetlenebbnek ígérkező találkozót, mert, mint mindig, most is úgy néztem ki, mint valami ágról szakadt kisfiú; kinyúlt ruhákban, akkora druida bottal az oldalán, mint ő maga. Ennek ellenére vigyorogtam tovább, s azt hiszem, élveztem, amikor az a parasztfalu Nebelwald mellett végigbámult rajtam. Meg azt is, amikor szembe jött velem két lovon ülő páncélos figura és még utánam is fordultak. De nem szóltak semmit.
Jó dolog ez a látszat-ártatlanság.
Már nem mintha annyira tudtam és akartam is volna ártani bárkinek is, hacsak nem tekintettük ide illőnek, amikor valami ferde tekintetű alak közelebbről is megismerkedhetett a botommal. Kellett neki belém kötni, meg valami vámot követelni. Jó vicc! Vám a semmi közepén, a semmiért és egy koszos vénember szedi. Azért nem kellett volna ennyire alábecsülni és ráragasztani a homlokomra a gyermeki naivitást. Meg akart ütni, én meg védekeztem, ez történt, de biztosan tudom, hogy még az a nem messze ruhákat teregető nénike is rosszallóan méregette az eltávolodóban lévő urat.
Egy szó, mint száz, kissé kalandosabb utam volt a tervezettnél, de egyáltalán nem bántam meg, hiszen szükségem volt a tapasztalatra és gyakorlásra. Most pedig, azt hiszem, helyben voltunk. Illetve majdnem. Lassan alkonyba fordult át a nappal, az ég egyre inkább vörösen izzott. Láttam Hellenburg roppant falait, ám még jócskán az azt körülvevő lakott területek vettek körbe minden oldalról. Ugyan igyekeztem legkevésbé figyelemfelkeltő lenni, ez többnyire teljes lehetetlenségnek tűnt. Még ha a felnőtteket jószerével ki is kerültem, a gyerekek nem várt gondot jelentettek. Nem is értem, ezek még soha életükben nem láttak sötételfet, vagy mi a világító Holdkalap? Szóval, néhány ház mögött elhaladva arra lettem figyelmes, hogy két fiú meg egy kislány igencsak bátran követett, így nem volt mit tenni, hát megálltam.
Jobb hagyni, hogy megnézzenek, kérdezzenek, mint elmenni. Így nem fogok ellenségnek tűnni. -vélekedtem.
Nagyon szerettem volna már a Keleti kapuhoz érni, túlesni a bejutás -számomra meglehetősen ijesztő és az egész kiruccanásom legbizonytalanabb- szakaszán, elvégre még sosem jártam ott, fogalmam sem volt, pontosan hogy néz ki mindaz, ami rám vár, fognak-e kérdezgetni, esetleg azonnal vissza is fordítanak, azonban előtte még ezt kellett megoldanom.
Nyugi, Wyn. Mindent szépen sorjában. Nem fognak megenni, hiszen csak gyerekek. Ember-gyerekek.
A három kicsi ember lecövekelt pár lépésnyire előttem, s a legmagasabb -gondolom, a legidősebb- előrelépett, ámde szótlan maradt. A kicsi, fonott szőke hajú leány ekkor megfogta a harmadik gyerek kezét, tétován rám nézett, mire...azt hiszem, elmosolyodtam. Kicsi rózsás arccal volt megáldva és gyönyörű kék szemekkel.
-Te mit csinálsz itt az anyukád nélkül? -kérdezte inkább kíváncsian, mint félve, bár fogalmam sem volt, hogyan kell értelmezni a kisgyerekeket.
-Én? -úgy éreztem, ilyen nehezemre még sosem esett beszélni, talán, mert idegen nyelvet kellett használnom- Csak jöttem megnézni a várost, ha már úgyis erre jártam. Még sosem láttam Hellenburgot.
Úgy tűnt, kielégítő (és nyelvtanilag helyes) választ adhattam, mert a kislány nem kérdezett többet, csak nézett, de olyan koncentrálással, hogy kezdtem magam eléggé feszélyezni. A kicsit sötétebb szemű, de szintén szőke fiú, akinek a kezét fogta, egyet előrébb lépett.
-Megnézhetem a botodat?
Holy Nature, tán játékszernek tűnik?
Elnyomtam egy sóhajtást. Ha nem adtam volna oda, talán gorombaságnak vagy támadásnak veszik. Az kellett volna még. Így hát kelletlenül kihúztam drága eszközömet az övemre erősített tartó bőrszíjból és a kiskölyök kezébe nyomtam, aki azonnal a harmadik gyerekhez fordult. Neki sötét volt a haja, barna a szeme és kicsit erősebb bőrtónussal lett megáldva, mint a másik kettő. Olyan ámulattal még senkit nem láttam egyszerű domború díszítéseket nézegetni és végigtapogatni, úgy kezelték azt a kis egyszerű botot, mintha valami ritka kincs lenne.
Tanácstalanul megvontam a vállam, aztán megvártam, míg kigyönyörködik magukat és eltettem fegyverem.
Még ilyet...ezek hárman teljesen odáig vannak tőlem.


A hozzászólást Wyn Silvernight összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 14, 2018 9:54 am-kor.
avatar
Wyn Silvernight
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida

Hozzászólások száma : 73
Join date : 2018. Jan. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Ne mondd el apámnak... egyiknek se!

Karakter információ
Kaszt: Természetpap
Szint: 2.
Tapasztalat:
800/1250  (800/1250)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Témanyitás by Erhard Strenger on Vas. Feb. 11, 2018 5:57 pm

Mindig is segítőkész voltam. Mindig is szerettem az emberek kedvében járni. És mindig is zavart, ahogy azokkal az emberekkel bántak, akiknek nem adatott meg, hogy jólétben éljenek. Nem értem miért ilyen az emberi természet. Egyszerűen nem értettem miért van ez a rengeteg felesleges kapzsiság, lenézés, lekezelés másokkal. Miért a gyermek tehet róla, ha utcára kerül, miért őrajta fenik a nyelvüket a hétköznapi polgárok. Nem a kicsi tehet róla, hogy a szülők felelőtlenek, vagy elhunytak, mégis ő szenved emiatt. És bármennyire is fájó, de gyakran ezek az indulatok későbbiekben igen megronthatják az emberek. Ez pedig olyan dolog, melyet én sosem szeretnék. Emiatt is látogatok el oly gyakran (bár személyes érzéseim szerint túl ritkán) Hellenburgba, hogy a kis árvák életét némiképp megkönnyítsem. Havonta 3 napot töltök a városba, hogy az ottani Szedrecske Árvaháznak segédkezzek, illetve a havi zsoldom egy részét adományként megosszam velük. Már lassan egy éve minden hónapban szokásommá vált ez kör, és személyes véleményem szerint a gyerekek épp úgy megkedveltek engem, mintha csak a nagybátyjuk lennék. Éppen ezért csalt mosolyt az arcomra, mikor megláttam a távolban a gyerekek sziluettjeit. Nagyjából 6 fiú és 7 lány élt Szedrecskében, kikre mindeközben csupán 2 pedagógus figyelt. Mindegyikük nevét, szülinapját, kedvenc ételét tudtam már fejből, így mikor már közel voltam feléjük boldogan kiáltottam feléjük, miközben sisakomat levéve feléjük mosolygok.
- Oliver! Maja! Kicsit Edy! Hát mit csináltuk a falon kívül gyermekeim! iszkiri vissza, mire Adel néni megorrol rátok, lassan ebédidő. – fedem meg őket, miközben feléjük lépkedek, bár hangom inkább boldogan csengett, mint mérgesen.
A három gyerek az ismerős hangra megfordulva, csodálkozva néztek rám, majd mikor a fiúkban felgyúlt a felismerés lángja a botot félredobva egymást túlkiabálva rohantak felém.
- Hardy bácsi!!
Nagyot koppanva szaladtak lábszárvédőmnek, teljesen átkarolva, szinte rám csimpaszkodva, arcukon az állandó pimasz mosollyal. Edmund (vagy Kicsi Edy) már 3 évesen az árvaházba került, már akkor is nagyon félősnek tűnt a házvezető asszonyok szemében, de az elmúlt 6 év alatt ez az érzés egyre nőtt benne, mostanság már egyedül egyáltalán nem mer menni sehova, még az illem helyiségre is el kell kísérni valakinek és képtelen a pedagógusokon, vagy rajtam kívül megbízni bármilyen felnőttben. Most mégis élénk mosollyal szorongatta páncélom arcán félős, de széles vigyorral. Oliver ruháját megmarkolva fél kézzel lehúztam lábamról, majd feldobva finoman a levegőbe, finoman a nyakamba huppantattam, hogy ne verje be nagyon a fenekét a kemény acélon. Ő mindezt csak vidám sikongatással díjazta, de látszott neki, hogy tetszett a dolog. Edy végül lekászálódott lábamról és gyorsan visszaszaladt Majahoz, ki a 14. nyarával a legidősebb gyerek volt a csoportból, de szeretnivaló jelleme és óvó vigyázása miatt, szinte a maradék kölyök mind-mind a nővérének tekintette őt. Még Valentin is, aki amúgy eléggé magába forduló fiúcska. A lány épp ekkor adott át egy botot egy albínónak tűnő gyermeknek, bocsánatkérő hajlongás közepette. Odaléptem a triohoz és megborzoltam a lányka fejét, ki ezt nevetve, visszaszólogatva fogadta.
- Hardy bácsi nee! Becsípi a kesztyűje a hajamat, nemá… – kuncogja.
Miután ő is mellém szegődött, szememet a lányra szegeztem. Tiszta tengerkék színű szemem barátságosan, meleg fénnyel csillogott, s hatalmas méretem és páncéllal „bélelt” alkatom fenyegető mi voltja ellenére, tisztán érezhette felőlem az óvó, szinte szülői szeretetre hajazó melegségét. Albínó elfnek tűnt, hogy drow, vagy egyszerű elf sajnos nem tudtam megállapítani, hisz albínóként így is úgyis fehér a haja fajtól függetlenül. Végül barátságosan lehajolok hozzá, amennyire a páncél engedi.
- Üdvözölöm kisasszony, mi járatban errefelé egyedül? A városba tartasz? Szeretnéd, hogy elkísérjelek? – nyújtom felé barátságosan kezemet.
avatar
Erhard Strenger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 227
Join date : 2015. Sep. 02.

Karakter információ
Kaszt: Lovag
Szint: 3
Tapasztalat:
1400/2500  (1400/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Témanyitás by Wyn Silvernight on Vas. Feb. 11, 2018 9:14 pm

Csak babráltam a visszakapott botommal, figyelve, mi történik most. Először természetesen majd' kivert a víz a közeledő páncélos alak láttán, s amikor szóra nyitotta a száját, szinte már hallani véltem a szavakat: Sötételf! Fogják meg! De semmi hasonló nem terjedt a levegőben, még csak nem is hozzám beszélt, ami ráébresztett, mennyire teret engedtem annak az átkozott üldözési mániának már megint. Hiszen ez dél, itt elméletileg nem rontanak rá a selfre csak úgy, ürügy nélkül. Általában. 
Szóval, most jött az a rész, amikor elgondolkodom rajta, mégis hogyan kapcsolódott ez a katona, lovag vagy akárki is legyen, egy csapat gyerekhez, mivel a hallottak alapján biztosan nem az apjuk volt. Pedig egészen apafigurásan viselkedett, beszélt nekik, figyelt rájuk, úgy törődött velük, mintha valamiféle gyermekgondozó lenne. Kissé emlékeztetett arra a jelenetre, amikor jó néhány éve apám, azaz a másik apám...vagyis akinek az apámnak kellett volna lennie, nevén nevezve Raleigh Silvernight az öcsémmel, Alan Dwayne-nel játszott. Irigy voltam Dwayne-re, teljes szívemből szerettem volna, ha az akkor még közös apánknak hitt személy velem is törődik egy kicsit. 
No de ettől függetlenül még mindig úgy éreztem, nyakig ülök a pácban. Minden az imént összekapargatott kis beszédkészségem elszállt, de még azt sem voltam képes felfogni, hogy akár el is szaladhatnék, ameddig ez a hatalmas vasba öltözött égimeszelő, langaléta óriás, -ahogyan a hozzám képest magas egyéneket hívni szoktam-  a gyerekekkel van elfoglalva. Ámde ahogyan az lenni szokott, amikor az agyam kivesz magának egy kis szabadságot, addig álltam ott teljesen kiüresedettnek érződő fejjel, míg végül már esélyem sem lett volna elmenekülni. 
Nagyszerű, gratulálok, Wynnesa. -feddtem magamat, amikor rájöttem, hogy az az alak engem néz. 
Sőt. Itt nem állt meg, hanem lehajolt hozzám. Le-ha-jolt. 
De miért? Talán onnan fentről nem látja elég jól az arcomat, vagy mi a nyavalya? 
Gyűlöltem a méretemből adódó nem egyértelmű helyzeteket, ez pedig egyértelműen nem volt egyértelmű, egészen addig, ameddig rá nem jöttem, hogy mindössze annyi történt, ami szokott is általában, ha idegennel találkozom, most pedig még maga az alaphelyzet is ezt a konklúziót engedte leszűrni. 
Gyermeknek hitt. 
Ebben az esetben pedig két lehetőség állt fenn: Ha hazudok és elhitetem vele, hogy vigyázni kell rám, valószínűleg azt fogja tenni; akár rá is vehetem, hogy átjuttasson a falakon és onnantól nyert ügyem lesz. Ám ha elmondom az igazat, könnyen meglehet, elpárolog a jóindulata. 
Minden faj gyermekei aranyosak. De vajon mit kezdene velem
Nos, hosszas mérlegelés után megráztam az idegen kezét, s elhatározva, hogy végül valamilyen helyzetben ígyis-úgyis kiderülne, ha hazudok, inkább igyekeztem természetesen viselkedni. 
-Üdv magának is, katona uram. Ha nem katona, elnézést, nem vagyok járatos errefelé. Következésképpen azért jöttem, hogy megnézzem Hellenburgot. Semmi egyéb, mindössze csak érdekel, hogy néz ki és természetesen szeretnék tanulni is az itteni népekről, szokásokról. A kíséretét örömmel fogadom. -mondtam, mintha hirtelenjében visszatért volna belém a beszélhetnék, pedig valójában kicsit felidegesített, hogy vajon jól döntök-e- A nevem Wynnesa, de jobban szeretem, ha Wyn-nek hívnak. 
avatar
Wyn Silvernight
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida

Hozzászólások száma : 73
Join date : 2018. Jan. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Ne mondd el apámnak... egyiknek se!

Karakter információ
Kaszt: Természetpap
Szint: 2.
Tapasztalat:
800/1250  (800/1250)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Témanyitás by Erhard Strenger on Hétf. Feb. 19, 2018 9:17 pm

Hogy a páncél mennyire jó hajolgatásra? Nos. Nem annyira. Viszont úgy tapasztaltam, hogy a gyerekek nem félnek tőlem annyira, hogyha lehajolok hozzájuk. S bár a páncélom a hangokból ítélve nem örült a mozdulatnak, azért én próbáltam figyelmen kívül hagyni a dolgot, majd miután a kishölgy megrázta a kezem, újra felegyenesedek. Olit szilárdan tartottam, hogy véletlenül se pottyanjon le nyakamból, míg a másik két gyermek minket nézve várták mi lesz. Kicsit meglepett a lány komolyhangvételű válasza, de a mostani idők komorsága miatt elég gyakran láttam már, hogy az egyke gyermekek túlságosan hamar felnőnek, levetkőzve a fiatalkor minden varázsát. Pedig ilyennek nagyon nem szabadna megtörténnie. Mindenesetre nem tettem megjegyzéseket. Mosolyom továbbra is meleg, szeretettel teli volt, miközben finoman biccentek.
- Ez esetben örömmel venném, ha elkísérne utamon kishölgy. A nevem Erhard Strenger, sorkatona. Bár jelenleg eltávon vagyok, hogy lerójam az ehavi tiszteletemet is a Szedrecske Árvaháznak. – ütögetem meg az övemre erősített egyik pénzes erszényt, melyben megcsörrennek a váltók – Jöjjön, elkísérem oda Önt is. Emilia és Susi anya biztosan örömmel venni a társaságát. Ahol tíz éhes szájnak jut élelem, ott a tizenegyedik is elfér. És biztos vagyok benne, hogy az anyák jóval többet tudnak elmondani Önnek az errefelé történő dolgokról, mint én magam.
Végül felé nyújtom bal kezemet, hogy megfoghassa, míg a jobba a két másik gyerek kapaszkodott. Ők már megszokták, hogy jobban szeretem, ha mindig a közelembe maradnak, hisz Hellenburg nyüzsgő utcáin igen könnyen elsodródhat az ember, ha nem figyel, főleg a déli forgatag közepén, mikor minden ráérő hazasiet, hogy ebédelhessen. Végül, ha elutasítja a balom, csak biccentek és tovább indulok. Nem erőltetem. Viszont, mikor szépen lassan a kaput védő őrökhöz értünk a vállára téve a kezem (csak ha nem fogja), kicsit közelebb húzom magamhoz. Természetesen mindkét őrt névről is ismertem, hisz én magam is több alkalommal szolgáltam már a legtöbb katonával Hellenburgba.
- Sam. George. – biccentek feléjük – Rég láttuk egymást?
- Mi? Őőőőő… - néz rám értetlenül Sam, hisz velem ellentétben neki jóval nehezebb volt felismerni másokat, ám mikor végül rám ismert szélesen elmosolyodott – Áhhh! Erhard! Ó koma hát újra itt? Mikor is volt 1 hónapja? Hogy-hogy itt? Behívtak, vagy csak a szokásos?
- Csak a szokásos.
- Látom a kölykök még továbbra is csipáznak. – jegyzi meg George a kópékat nézve, ám szeme megakad az albínó lányon és egy látszik rajta, hogy lándzsája egy kicsit megremeg – Őt viszont még nem láttam errefelé. – jegyzi meg gyanakvó tekintettel.
- Az úton találkoztam vele. – húzom oltalmazóan közelebb hozzám – Szeretné megnézni magának Hellenburgot. Kezeskedem érte.
Bár George mindig is óvatos ember volt, elég jóban voltunk vele, hogy barátságos gesztusaimra ő is elmosolyodjon és biccentsen beengedve mindahányunkat. Ha beértünk elengedem a vállát (ha megfogta a kezem, akkor persze nem engedem el) és kedves szavakkal fordulok felé, miután elhagytuk a hallótávolságát a két őrnek.
- Ne aggódj, míg melletted vagyok, megvédelek Wyn.
- Hardy bácsi egy hős Winyecca! Mint a mesékben! – mondja csillogó szemmel kicsi Edy – Mindig megvédi a gyerekeket.
- Nem vagyok hős Edmund. – nevetek fel – Én csak a védelemre esküdtem fel. Megfogadtam, hogy mindenkit oltalmazni fogok fajtól, nemtől, kortól függetlenül. De ettől nem leszek hős.
A gyerekek gyöngyöző kuncogásaik és az én mély hahotám felkeltették ugyan a közelben lévő emberek figyelmét, de mindegyikük, kikben csak csöppnyi jóság is volt, boldogan mosolyogva nézték elhaladni a kis kompániánk. És bár az Árvaház elég messze van a főkaputól, de egy ilyen vidám társaságban igazán nem okoz gondot az idő eltőltése.
avatar
Erhard Strenger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 227
Join date : 2015. Sep. 02.

Karakter információ
Kaszt: Lovag
Szint: 3
Tapasztalat:
1400/2500  (1400/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Témanyitás by Wyn Silvernight on Szer. Feb. 21, 2018 12:25 am

Az igazat megvallva volt valami szórakoztató abban, mennyire beleillett ez az Erhard nevű emberférfi a gyerekek társaságába, még úgy páncélban is. Vagy talán a kicsik mindent átható, a férfi felé irányuló szeretete, mi több, rajongása tette élvezetessé a jelenség megfigyelését? Egyáltalán miért néztem őket így? Sosem rajongtam túlzottan a gyerekekért. Végtelenül kíváncsi, örökmozgó, folyton csicsergő kicsi lényeknek tartottam őket, akik gyakran zavarba hoztak olyan kérdésekkel, amelyekre nem nagyon akaródzott volna kellően kedvesen válaszolnom, például: Ha nem vagy gyerek, miért vagy ilyen kicsi? Jééé...te nem is vagy fiú? Miért hordasz lyukas ruhát? Miért eszel ilyen sokat?  
Egyáltalán hol kezdődött a sok? És ha már itt tartunk, hol volt vége a kevésnek? 
Gondolkodtam rajta, hogy inkább meglehetősen üres (és meleg ételt mostanában nem nagyon látott) gyomromat nyugtatom meg azzal, hogy kézfogás, meg aranyos-kislánynak-látszom helyett vacsora után nézek. Gyűlöltem a fizikai kontaktust más lényekkel, az állatokat és a növényeket kivéve, most azonban azt sem tudtam, hogyan hidalnám át a nehézségeket Erhard nélkül. Illetve, valamelyest jól esett a hangnem, amelyben velem beszélt, talán, mert annyira hiányoltam örökké körülöttem legyeskedő, túlbuzgó, bohókás ex-író apámat, aki azt sem tudta, hogyan mutathatná ki felém jobban mérhetetlen szeretetét. 
Tehát, maradtam az elkísérem-a-sorkatonát verziónál, s most már csak azt kellett volna eldöntenem, mégis mi lenne jobb választás? Nem szívesen böktem volna ki az életkorom azok után, hogy az imént elszállt a bátorságom, és mindössze annyira futotta, hogy megmutassam, értelmesebb vagyok, mint amilyennek kinézek. És, talán... nagyon talán nem is tűnt biztosnak, hogy károm származna ebből. 
De amit egészen magától értetődően, tökéletes egyenességgel kijelentve nem fogok megtenni, hogy egyetlen lépéssel is közelebb megyek Erhard kezéhez. Nem-nem, köszönöm szépen. Akármennyire is barátságos ez az idegen, inkább maradok a tartózkodásnál. 
Ne vedd magadra, a saját apámtól is többnyire eltolom magam, ha meg akar ölelni. - tettem hozzá magamban, nagyon összpontosítva, nehogy véletlenül egyetlen szót is kimondjak hangosan. 
Biccentett, én pedig leheletnyivel nyugodtabban lépkedtem, bár kissé idegesített néhány túl kíváncsi tekintet, ahogyan egy-egy ember innen-onnan rám sandított. Igyekeztem hát másfelé nézni, habár a tény, hogy annyi nem fajtámbélivel voltam körbevéve, mindig visszacsábította rájuk a tekintetem. Színesek. 
Határozottan olyan árnyalatokban játszottak, mint akik élnek, ezt pedig nem azért mondtam, mert nem tetszettek a selfek színei, egészen pontosan inkább a saját fakó, semmilyen kinézetemmel nem voltam kibékülve. Ettől függetlenül láttam már olyan Holdcsókoltat, akire túlzás, alaptalan, nemesi illemhez kötött dicséret nélkül is mentem azt mondtam volna, gyönyörű. Ahogyan itt is jártak-keltek olyanok, akik valami miatt meglehetősen rondának látszottak a szememben. 
Ami viszont teljesen magával ragadott, a fal. Ugyan tudtam, hogy nem valami kis kerítésre kell számítani, nem gondoltam volna, hogy ilyen hatalmas. Órákig tudtam volna nézni az ég kék-narancs színeinek keretébe foglalt városrészletet... ha nem láttam volna meg az őröket a kapunál. No meg közelebb érve azt, ahogyan rám néznek. Egyértelműen azt se tudták, hova tegyenek, s már-már meg voltam róla győződve, hogy menten utamat állják vagy rám támadnak. 
A vállam egy kissé Erhard páncéljához koppant, ahogyan védelmezni próbált. Éreztem, hogy libabőrös leszek, már csak belegondolva is, hogy alig ismertem, mégis magamnak ellent mondva szótlanul tűrtem, hogy egy méternél közelebb jöjjön. Aki jól ismert, az általában tudta, hogy én nem az a mindenkit ölelgető, aranyos kislány vagyok, aki szereti, ha törődnek vele. Persze a törődést attól még elviseltem olykor-olykor, na de ez... Vagy azért zavart ennyire, mert be akart adni egy árvaházba?!?! 
Nos, meglehet. A felnőtt selfek általában nem szeretik az ilyesmit. Sőt, felteszem semelyik felnőtt. 
A földet kezdtem bámulni, s még akkor is ez volt minden elfoglaltságom, amikor Erhard végre elengedett. Nem úgy az elmémben. A szavai hallatán aprócska fekete lánglények kezdtek dolgozni az elmémben, amelyek folyton azt sugdolózták, ne higgyek neki, ne bízzak benne, ne engedjem közel magamhoz, mert rosszak a szándékai, a gyerekek és az adakozás pedig csak egy álca. 
Mert valójában felismert hét évvel korábbról és egy alkalmas helyet keres, hogy bevégezhesse hosszúra nyúlt feladatát és rátehesse a kezét a neki ígért összegre. 
A félelem, belső küzdelem saját magammal akaratlanul is kiült az arcomra, így elég barátságtalanul néztem az Erhardról áradozó gyermekre, aki, amint észrevett, kissé megszeppent ugyan, de folytatta a nevetést, én meg szégyenemben lehajtott fejjel kullogtam tovább. 
Már megint hová juttatott ez az átkozott paranoia? Holy Nature, Wyn, gyerekeket akarsz bántani, csak mert nem tudsz magadon uralkodni? Térj már észhez végre! 
Sokáig szótlanul hallgattam őket, aztán, amikor eléggé megnyugodtam, messzire űzve tudatomban a túlzott gyanakvás legmélyebb csíráit is, rájöttem, hogy akár valami jóra is használhatom ezt a helyzetet. 
- Mondja, Erhard, mivel foglalkoznak errefelé a népek? Igaz, hogy van itt egy kikötő is? - kérdeztem, mert valóban érdekelt, s kiindulásnak nem is jutott eszembe jobb gondolat ennél. A kikötőt meg - már ha tényleg létezett itt olyan – nagyon szívesen megnéztem volna - És milyen messze van ez az árvaház? 
Megmarkoltam a botomat, amikor egy sarkon utánam fordult egy kötényt viselő asszony. Nem tűnt valami ártó szándékú teremtésnek, de az sem tetszett, ahogyan rám nézett. Persze, tisztában voltam vele, hogy az újdonság érdekes, hiszen én is ide-oda kapkodtam a fejem, azonban most már egyáltalán nem töltött el büszkeséggel, hogy felfigyelnek rám. 
Hiszen éppen kihasználni indultam egy árvaház gondoskodását, információ és meleg étel reményében. Más esetben még talán nem is érdekelt volna, hiszen én sem érdekeltem volna senkit, nem segített volna rajtam egy lélek sem, s erre is lettem nevelve. Na de apátlan-anyátlan gyermekektől elvenni az élelmet? Mikor süllyedtem ennyire mélyre? 
Óvatosan felnéztem Erhardra, hogy eltereljem a gondolataimat.
avatar
Wyn Silvernight
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida

Hozzászólások száma : 73
Join date : 2018. Jan. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Ne mondd el apámnak... egyiknek se!

Karakter információ
Kaszt: Természetpap
Szint: 2.
Tapasztalat:
800/1250  (800/1250)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Témanyitás by Erhard Strenger on Szer. Feb. 28, 2018 11:17 am

Úgy éreztem az úton a lány egyre inkább feszülté vált. Hogy mi okozta nem igazán tudhatom, de betudtam annak, hogy csak fél a város mi voltjától. Sokszor változik az ember hangulata egyről a kettőre, például várhatja tűkön ülve mikor ér a céljához, de mikor már majdnem odaért ráeszmél, hogy mennyire fél is az új dolgoktól. Ez is hasonló lehet. Persze rákérdezhettem volna mi a gondja, de az nem én volnék. Én úgy vélem nem szép dolog a másik lelki világába turkálni, ha gondja van és tudok, neki segíteni úgyis el fogja mondani azt ami, zavarja. Viszonylag néma utunk volt a falig, melyet csak a pöttömök cseverészései zavartak meg, akik nem tudtak csöndben maradni. Közben Oliver is lekerült a nyakamból és össze-visszafutkosott, csak hogy kimozogja felesleges energiáit. A kapuőrök egy kis terefere után persze átengedtek, de nem igazán zavart ez a rövidke időtöltés is. Nem értettem a lányt, hogy végül a városon belülre is nem hogy engedett volna a kíváncsiságnak és megnyílt volna, hanem szinte még jobban magába fordult, mintha csak rejtegetnivalója lenne. Persze. Mindenkinek vannak rejtegetnivalója. Nekem is. vannak olyan dolgok, amelyeket nem oszthatunk meg mindenkivel és ez így van rendjén. Így hát csendesen haladtunk előre, mígnem legnagyobb meglepetésemre végül megtörte a csendet. Kíváncsian fordulok felé és kérdésére egy kicsit megtorpanok, mielőtt tovább indulnék.
- Hát tudod… ez egy kitűnő kérdés. Hellenburg nem épp olyan város, ami egy-két dologra specializálódik. Nézd. – mutatok egy épületre – Az ott ez kovácsműhely, mellette kettővel pedig egy szövészet, az utca végén pedig egy gyümölcsárus van. Hellenburgban nincsen kifejezett szabvány. Mindenki azzal foglalkozik, amihez ért és van rá kereskedelem. Ilyen a nagyvárosi élet. Jómagam például az őrségbe szolgálok, mint sorkatona. Tartom a rendet és őrizem a falakat, vagy a kapukat a szolgálati időm alatt itt vagy másutt. Hm… a kikötő? Igen van kikötője a városra, bár nem nyíl közvetlenül a tengerre. Ha gondolod, majd megmutathatom, de ma elvileg nem olyan forgalmas, mint hétvégenként szokott lenni, bár ha szerencsénk van, láthatsz pár teherszállító vagy csatahajót, ha szerencséd van. – mosolygok rá bátorítóan – Az árvaház meg éppen ott is van!
Állok meg az egyik mellékutca előtt és a végében lévő nagyobbacska házra mutatok. Az épület nem volt éppen a legjobb állapotban, de azért látszott, hogy rendben tartják, és nem szűkölködik adományokkal. A három lurkó hamar elszakadt tőlem és előreszaladt szólni a többieknek, hogy megérkeztünk, így kettesben maradtam a lánnyal és lassan én is megindulok.
- Az árvaház tulajdonosai jószívű emberek. Ne félj tőlük, nem fognak megenni. Adnak szállást éjszakára és meleg ételt napi háromszor. Itt is maradhatsz velük, vagy csak átmenetileg is megszállhatsz náluk, míg a városban vagy. Alapjáraton két hölgynevelő van csak az épületbe, de ne lepődj meg, ha találkozol még néhány felnőttel. Az árvaház néha szállást nyújt olyanoknak is, kiknek nem adatott meg az a luxus, hogy tetőt, vagy ételt biztosítsanak maguknak. Viszont jobb lesz, ha sietünk, ahogy nézem, már várnak is minket. – böktem a ház felé, ahonnan már rengeteg gyerek elő is zúdult mögöttük követve őket két csinosabb, fiatal hölgy (egy ember és egy tünde nő) is. Én mosolyogva intek vissza nekik. Jó érzés volt újra itt lenni.
avatar
Erhard Strenger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 227
Join date : 2015. Sep. 02.

Karakter információ
Kaszt: Lovag
Szint: 3
Tapasztalat:
1400/2500  (1400/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Témanyitás by Wyn Silvernight on Csüt. Márc. 01, 2018 10:00 pm

[ltr]Bár figyeltem, valójában csak egyetlen egy pontra tért vissza a tekintetem minduntalan. 
A gyümölcsök... 
Éreztem, ahogyan az üresség mindenemet betölti és szépen lassan felemészt belülről. Az egyetlen igazi hátrányt, amit csak meg tudtam említeni ezekkel a kis hazugság-utakkal kapcsolatban, jelentette folytonos éhségem, amely tulajdonképpen nem vált volna ekkora problémává, ha megfogadok egy tanácsot és tényleg megtanulok főzni. 
Én próbálkoztam. De tényleg. - mondtam magamban kissé már mérgesen - Kár, hogy ez nekem nem megy. 
Úgyhogy be kellett érnem hideg élelemmel és félig ehető egyéb alkotásaimmal, ami, valljuk be, igazán nehéz volt. Megfelelő tápláltság hiányában pedig folyton csak ettem volna, egész álló nap, erre nem volt elég ez az egész Hellenburg-árvaházas ügy Erharddal az oldalamon, még a képembe nyomtak egy rakás gyümölcsöt... Bár való igaz, az árus az utca végén foglalt helyet. 
Szóval őrzöd a falakat. - néztem a katona arcába, kissé már sajátomra kiülő leheletnyi büszkeséggel vegyes kényelmességgel - Most fogadtál védelmedbe egy sötételfet, akiről azt sem tudod, mik a céljai. 
Ugyan ártó szándékaim tényleg nem igen voltak, kivéve persze az első adag élelemre nézve, amit bármely óvatlan polgár is túl közel lengetne a számhoz, ez valamelyest elég nagy ostobaságnak tűnt Erhard részéről, még akkor is, ha azt hitte, valami védelemre szoruló gyerek vagyok. 
Ch... védelem. Hogyne, éppen hogy megszabadultam az otthonitól, most kapni fogok a nyakamba egy egész árvaházat, katona úr feltétlen óvása mellé. Miért akar mindenki ennyire alulbecsülni? 
Azt már inkább csírájában elfojtottam, hogy igazából nem is becsültek alul olyan nagyon. Talpraesett voltam, viszonylag ügyes és éppen ezért hazudtam, ezért küzdöttem, hogy kijöhessek a nagyvilágba és bebizonyítsam mindennek az ellenkezőjét, amit rólam hisznek. 
És első lépésként jól fogok lakni egy árvaházban. - sóhajtottam, fejemet kissé megadóan lehajtva, bár arcomon továbbra is az imént szerzett magabiztosság ült - Üres gyomorral gondolkodni sem lehet, nemhogy véghez vinni a célom. Ráadásul itt szerezhetek információt. 
Azért megnyugtatott a tudat, hogy nem fogok az ott élő gyerekekhez sorolódni. 
Csak akkor engedtem el magam véglegesen, amikor a gyerekek elszaladtak az oldalunkról, felhőtlen boldogságuk szívmelengető, ámde számomra jelenleg kissé idegesítő felhőjét is magukkal sodorva. Szinte azonnal elkezdtem hajókról, meg vízről fantáziálni, tudomásul sem véve, hogy éppen Hellenburgban sétálok és kommunikálnom kellene a - talán már túlzottan is - kedves katona úrral, aki mellettem sétált. 
Milyen rossz hatással van rám az a sok magány. - gondoltam meglepetten, amikor felnéztem rá. 
Sokat beszélt. Még annál is többet, amennyit kinéztem volna belőle, ez pedig zavart, bár nem mutattam ki. Arcom komolyan, szinte érzelemmentesen fehérlett egész végig, még akkor is, amikor rájöttem, hogy valószínűleg az egész háznépe ki fog jönni, hogy üdvözölje Erhardot, én pedig pillanatok alatt körül leszek véve izgága, csacsogó gyerekekkel és temérdek - többnyire biztosan kellemetlen - kérdéssel vagy rosszabb esetben a felnőttek aggódásával. 
Na az hiányozna még. 
És el is kezdődött. A gyereksereg - ha tízet annak lehet nevezni - szinte örömtáncot lejtett a katona közelében, beszédük összevisszaságából alig tudtam kivenni néhány szót vagy mondatot. 
- Merre jártál, Hardy bácsi? - kérdezte egy kisfiú, amolyan hatévesforma, fénylő nagy szemei csak úgy csüngtek a páncélos alakon. 
- Meséld eeeel! - tette hozzá egy kövérkés, zömök, rózsás arcú szőke kislány, aki annyira tele volt élettel, hogy már rosszul voltam, ahogy az ugrándozását követtem a szememmel. 
- Herr! Nahát, de jó újra, s legfőképpen épségben viszont látni! - jelent meg zsibongó, akár velem egy magasságban lévő árvákkal teletűzdelt látóteremben egy formás, csinos emberasszony. 
Egyszerű, hosszú ruhát viselt köténnyel, fonott hajában egy piros szalag foglalt helyet. Áradt belőle a gyerekek iránti gondoskodásvágy és mérhetetlen együttérzés. 
- Ki ez a kislány, Herr Strenger? - lépett oda eközben a másik gondviselő is, egy magas, rendkívül karcsú tünde nő. 
Tudtam, hogy Dél elfogadó a különböző fajokkal szemben, de valamiért természetellenesnek, furcsának hatott ez az egész, hogy kerekfülűek meg a fajtám... majdnem a fajtám... mindegy, együtt éltek és egymás porontyát istápolták. És valóban volt ott egy pici tünde fiúcska is, aki folyton az emberasszony szoknyáját fogdosta, s szégyenlősen nézett fel a nála nagyobbakra, a kislány szó említésére pedig rám. 
Ő volt az egyetlen egész idáig, aki olyan mérhetetlen félelmet árasztott magából, hogy már nekem esett meg rajta a szívem. Pedig szerettem, ha ijesztőnek tartanak, bár nem fordult elő túl sokszor. 
Álltam a tünde asszony tekintetét, aki minden bizonnyal épp ekkor szűrte le a lényeget megjelenésemből. Legalábbis szerintük a lényeget, ugyanis éppen abban a pillanaban állt meg előttem egy leány, hosszú sötét haját a háta mögé dobva, hetykén, mégis vidáman és kíváncsian. 
- De fehér vagy! - mondta - És milyen szakadt! 
- Eh... - engedtem meg magamnak egy sóhajt, majd továbbra is komoly arckifejezéssel figyeltem, s készen álltam hallgatni az éppen kibontakozóban lévő üdvözlő beszélgetés-félét. 
Ráérek én magyarázkodni azután is, hogy mindenki szép sorjában körbeugrálta Hardy bácsit. Addig is, legalább talán lesz valami fogalmam arról, mit lehet elmondani és mit nem.[/ltr]
avatar
Wyn Silvernight
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida

Hozzászólások száma : 73
Join date : 2018. Jan. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Ne mondd el apámnak... egyiknek se!

Karakter információ
Kaszt: Természetpap
Szint: 2.
Tapasztalat:
800/1250  (800/1250)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Témanyitás by Corlieva Avaerthearrum on Kedd Márc. 06, 2018 8:19 pm

Éhes vagyok.A méz ami a táskámba volt elfogyott. Szóval kénytelen voltam haza bandukolni egy kis enni valóért. Egy napja nem jártam otthon,gazdám bosszúságára és az én örömömre.Visszapakoltam még azt a pár könyvet amiket eddig olvastam ,igyekeztem a lehető leggyorsabban átolvasni őket mielőtt megint kiosztanak valami unalmas munkát számomra. Ahogy haladtam kifele feltűnt hogy már nem sokan lézengenek a polcok között.Mikor kiléptem rájöttem az okára. A nap haláltusáját vívta az égen ,vére lassan oszlott szét az égen,minden nap meghalni majd feltámadni.Milyen lehet vajon,úgy élni hogy életed csak egy pillanat,hogy felkelsz mert a célod hogy meghalj.Nap-nap után évről-évre. Sugarai gyengéden cirógatták arcom mintha kérné hogy nézzek rá hogy láthassa valakinek még utoljára az arcát mielőtt végleg lehunyja szemét..
Hhmm..vér és halál több közünk van egymással a nappal mint a holddal.Pedig a hold a tanúm és cinkosom éjjelente mikor kisurranok és kísérleti alanyok után nézek. A gondolatra hogy hasonlítok egy ilyen hatalmas és fényes korongra mosolyom szinte a fülemig szaladt,szárnyaim sehogy se bírtak meg maradni nyugalmi állapotukba pedig itt most nagy szükség lenne rá ugyanis a szűk utcákba nehéz közlekedni ekkora szárnyakkal nyitott állapotba. Igyekeztem egy kellemetlen eseményre gondolni,ettől kicsit megnyugodtam majd sietve igyekeztem áthaladni az egyes utcákon. Siettem így mellékutcákon loholtam át hogy minél gyorsabban otthon legyek. Lehet hogy nem is kéne otthon ennem, elfogyott pár növény a laboromból ,szóval inkább be kéne őket szereznem a hulla nem áll el örökké . Itt megtorpantam ,ez sürgősebb mint az étel a mostani alapanyagom jó minőségű már elkezdtem vele dolgozni ,de így is hagytam egy napot ,mivel teljesen elvesztem az idő érzékem a sok könyv között olyankor semmi más nem érdekel így mire rájöttem hogy dolgom van már hajnalodott. Gondolataimba merülve sétálgattam ,mikor feltűnt ,hogy teljesen ismeretlen környéken járok. El akartam jutni a kapuig ,de nem tudtam hogy merre. Ahogy így sétáltam össze-vissza az egyik utcába egy ismerős tűnt fel egy furcsa bádog ember társaságába. Hihetetlen az a bádog szörny el akarja rabolni az én kísérleti alanyom! Feléjük vettem az irányt majd ahogy egyre közelebb értem rá jöttem hogy a körülöttük rohangáló jövendőbeli alapanyag is szintén velük van. Ez egy árvaház? Wynt megint gyereknek nézik! Ennél a gondolatnál már fülig ért a szám mire kellő közelségbe értem hogy megszólítsam alig bírtam magam türtőztetni és ahogy meg akartam szólítani szavak helyet csak hangos hahota tört ki a számból. Végül már állni se bírtam szárnyaim újra szét tárva a földre zuhantam és fetrengtem. Mókás volt ahogy a ólom lovag próbálta szegény kicsi szinte mindig morcos wynt megnyugtatni és árvaházba tuszkolni főleg hogy árvának nem nevezném....
avatar
Corlieva Avaerthearrum
a Tudás Démona
a Tudás Démona

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2018. Jan. 13.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Témanyitás by Erhard Strenger on Hétf. Márc. 12, 2018 10:16 pm

Egyre közelebb értünk az árvaházhoz, és ahogy egyre csak „faltuk” a cél felé a métereket úgy éreztem mintha társnőm egyre inkább feszült lenne. Nem értem, hogy miért, bár az is lehet, hogy tévedtem és valójában semmi sincs vele, csak izgatott. Meglehet, hisz nem minden nap jár az ember egy új városban, pláne nem egy fővárosban. Így hát hagytam és nem kérdezősködtem, viszont jól érezhetően megkönnyebbült kicsit mikor a kölykök elszaladtak a többiekért. Gondolom a tudat, hogy végre ott vagyunk, talán. Hogy én mit éreztem? Az igazából elég egyszerű. Örömöt, hogy ismét láthatom a kis csapatot. Jó érzéssel töltött el, mikor láttam a csöppségeket és a két nőt kijönni a ház elé. Tudtam, hogy jót cselekszek azzal, hogy kisegítem őket az ilyen időkbe, és az, hogy ilyen nagy szeretettel vártak engem csak még nagyobbá tettem bennem az örömöt, melyet mélyen belül éreztem. Sokszor mondták már, hogy nagyon atyáskodó típus vagyok. Mindig óvom, védem a gyermekeket, de nem tehetek róla… Én így érzem helyesnek, igaznak a dolgokat. Mikor azonban minden csöppség szinte megrohamozott, alig bírtam magammal. Jóízű nevetéssel kapkodtam fel őket és ölelgettem meg, akik kérték, vagy épp borzoltam össze a kobakját némelyiknek. Azonban a nagy kavalkádba szinte teljesen elvesztettem a figyelmemet. Próbáltam minden kérdésre és kérésre figyelni, de a számbeli fölény miatt természetesen ez teljességgel reménytelen dolog volt. Végül mikor az első lendület végül megtört utat kértem a két madamhoz, kiket barátiasan köszöntöttem.
- Maria. Emilia. Jó Önöket újra látni. – nézek rájuk mosolyogva, majd előkaparva a nagyobbacska erszényt át is nyújtottam az elf nőnek – Az ehavi adományom. Fogadják szeretettel.
- Nagyon kedves Öntől most is Herr Strenger. Hálásak vagyunk, hogy minden hónapban gondol ránk.
Biccentettem a nőnek, majd fordultam is volna, hogy közelebb vonjam magamhoz Wynnit, hogy bemutassam a hölgyeknek, amikor is hamarosan furcsa zajra leszek figyelmes. Egy idegen nő nevetése zavarta meg a zsibongó gyermekzajt és többen közülük is kíváncsian fordultak a hahótázó nő felé. A két dadus persze rosszalló pillantásokat vetettek rá, hisz azt feltételezték, hogy szerencsétlen gyermekek helyzetén röhög a nő. Én azonban jóval szerényebb gondolatokat mozgattam csak. Miközben a két asszony szép sorjában kezdi visszavezetni a házba a lurkókat én magam a földön fetrengő nőhöz lépek, majd mikor összeszedte magát kezet nyújtok neki, hogy felsegítsem. Arcomon eközben barátságos mosollyal (mely már állandó jelzőmmé vált szinte) érdeklődtem.
- Mit talált ily lehengerlően viccesnek hölgyem? Örülök, hogy jól szórakozik, de kérem, ossza meg velem is, mit talál egy ily finom nő oly viccesnek, hogy porban fetrengjen? – kérdezem megfelelő etikettet használva, hisz bár a nő viselkedésén nem látszott, azért öltözködése nem teljesen paraszti, így úgy gondolom, valami nemesebb rangú démonféleség lehet… gondolom.
avatar
Erhard Strenger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 227
Join date : 2015. Sep. 02.

Karakter információ
Kaszt: Lovag
Szint: 3
Tapasztalat:
1400/2500  (1400/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Témanyitás by Wyn Silvernight on Kedd Márc. 13, 2018 8:42 pm

Még mindig némán figyeltem a családi hangulatú jelenetet, mintegy már-már érdeklődve, hiszen akármilyen zajosak és idegesítőek is voltak, a gyerekek és környezetük is ugyanúgy Hellenburg egy szeletét képviselték, mint a fal és az ott állomásozó őrök vagy az a titokzatos kikötő. És meg kellett hagyni, a maguk módján aranyosnak találtam őket, főleg, hogy inkább foglalkoztak Katona Úrral, mint velem. A két megjelent felvigyázó asszony sem tanúsított nekem különösebb figyelmet, persze azért néha-néha mintha méregettek volna, bár az arcuk nem árulkodott semmiféle ellenszenvről... 
Egészen addig, amíg velem együtt meg nem hallották azt a - számomra túlságosan is ismerős - hangot, mely az igazán fülsértő és kissé udvariatlan kacaj tulajdonosához tartozott. 
Oh, Nature, my Holy Leader, please give me strength. Mit művel...? 
Amikor megláttam, hogy magát eldobva, fetrengve röhög, gyanítani kezdtem, hogy valamiféle értelmet talált a látványban, saját humorának megfelelőt, természetesen. Elvégre ő, már csak ő lehetett: egy angyali, szemrevaló, gömbölyű keblű elf leány külsejébe bújtatott fene nagy poszméh. Vagy gyümölcslégy? 
Tudja a végtelenül termékeny, tisztelendő anyaföld, amelynek legfelső rétegében éppen most hempereg. 
Nagy, kissé gondterhelt sóhaj hagyta el különösen fakó, kiszáradt ajkaimat. 
- Neked is szép kora estét, Corlieva. Nem gondoltam, hogy egymásba botlunk, mikor folyton (sír - tettem hozzá magamban) dombokon áskálódsz. Volnál szíves összeszedni magad a földről? - böktem a távolodóban lévő kíváncsi, bár értetlen gyermekarcok irányába, melyekhez két nem túl boldog ábrázat is társult, felvigyázóik személyében. 
Legalább nem fogják hallani, ha esetleg elkotyog rólam valamit, amit nem volna szabad. - nyugtattam magam, bár ahogy elnéztem, cseppet sem szándékozott még egy ideig felfüggeszteni, akármin is szórakozott ennyire. Amikor aztán Erhard odasétált hozzá, eszembe jutott, mivel vehetném elejét a kisebb katasztrófának, amelyet a nyakam felett éreztem lebegni egy igen vékony, szakadásra hajlamos kötélen. 
Vajon itt  mégis mennyire tűrik a tudásdémonokat? - elmélkedtem, féltve az irhám, a gondosan alakított ártatlan kisgyermek-álcám és a lehetőségem, hogy megnézzem magamnak a hatalmas falakkal körülvett embervárost. Úgy tűnt, könnyebben elúszhatott az alkalom, mint képzeltem. 
- Ugye tudod, hogy látszik az alsóneműd? - kérdeztem tőle szokásosan komor álarc mögül, higgadtságot erőltetve magamra, annak ellenére is, hogy meg mertem volna rá esküdni, fergeteges jókedvének valamilyen úton-módon hozzám volt köze. 
Nem értettem, hogyan képes Erhard ilyen helyzetben is ugyanazt a segítőkész, csupa mosoly jellemvonását megtartani. Miből készült ez a férfiember? Gondolataim akaratlanul is egy érdekes képet vetítettek elém, ahogyan Erhard születésénél az itteniek istene, kavargó felhőformát magára öltve egyszer csak eltüsszenti magát, rászórva egy jó adag beteges dózisnak minősülő elnézést és segítőkészséget. 
Az itteniek istene igazán rátüsszenthetett volna Abaddónra is. Mondjuk egy nagy adag észt. - villant be a félelmet, fagyott légkört magával hozó következtetés elmémbe. Akaratlanul is eszembe jutott, amikor megkérdeztem a Tünde-erdőben otthonomnak hívott házhoz gyanúsan közel tábort vert Crispin Shadowbane-t, valóban igaz-e, amit hallottam, dühöm pedig újult erővel kapott lángra, szerencsére mindössze egy röpke pillanat erejéig. 
Annyi közöm van az itteniek bűneihez, mint Corlynak a minimális illemtudáshoz. 
Ismételten sóhajtva, még mindig komoran néztem hol Erhardra, hol a démonleányra, várva valami aprócska csodát, hogy zökkenőmentesen folytathassam a tervem.
avatar
Wyn Silvernight
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida

Hozzászólások száma : 73
Join date : 2018. Jan. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Ne mondd el apámnak... egyiknek se!

Karakter információ
Kaszt: Természetpap
Szint: 2.
Tapasztalat:
800/1250  (800/1250)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Témanyitás by Corlieva Avaerthearrum on Pént. Ápr. 06, 2018 9:09 pm

Felsíkitottam és gyorsan elkezdtem rendezgetni a szoknyámat .Fogalmam sincs hol látszódhatott ki de alaposan megigazgatom.Miután ezzel végeztem ránéztem az ólom katonára és kis gazdámra,aki sokszor hasonlít egy kifakult mogorva szoborra extra mini méretbe .
Végül kegyesen megengedem ,hogy az ólomember felsegítsen nem akarok vele túlzottan ellenszenves lenni hátha kiderül hogy ő is Wyn apja esetleg szeretője .Itt megint széles vigyorra húztam a számat majd a következő nevető görcs előtt sarkon fordultam és körbe ugráltam Wynt. Nem értem mit keress itt még sose járt erre de örültem mert lehet megint tartogat érdekes feladatott a számomra vagy pedig van nála méz.Majd megálltam mellette és vasember felé fordulva megtettem azt amit szinte soha. Előhúztam azt a rejtett tudásom amit kifejezetten értelmetlennek tartok és az erről szóló könyveket arra használom hogy az értékesebb könyveimet kitámasztom. Mélyen pukedliztem majd nagy levegőt vettem és bemutatkoztam:
A nevem Corlieva Avaerthearrum tudásdémon vagyok és a Hellenburgi könyvtárba dolgozom,-és hogy Wynnek segítsek belopni magát az idegen szívébe hozzá fűztem-a gazdám pedig az a lény akit ön kísér. Nevetésem oka pedig nem más mint ahogy kettejük eltér mind méretben mind színben sőt ahogy elnézem természetben is.
avatar
Corlieva Avaerthearrum
a Tudás Démona
a Tudás Démona

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2018. Jan. 13.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Témanyitás by Erhard Strenger on Csüt. Ápr. 12, 2018 6:11 pm

Úgy vélem bevallhatom, hogy nem egészen értettem mi is folyik körülöttem. A nő érkezése, ki eléggé felbolygatta a dolgokat úgy tűnt nem velünk, hanem inkább rajtunk, vagy egyikükön nevet. Természetesen fenn állhatott egyéb oka is a kitörő jókedvének, de úgy voltam vele, nem az én dolgom ezen morfondírozni. Viszont nem hagyhattam szó nélkül, hogy gyermekek előtt tesz jelenetet, így kicsit örültem, hogy a Tanítók a hozzájuk illő figyelmességgel inkább biztosra mentek és beküldték a picúrokat, ahol mindenképp biztonságban vannak. Úgy tűnt a két hölgy ismeri egymást, ami elég meglepő volt a két jellemvonást (első benyomás alapján) és a látszólagos korukat figyelembe véve. De nem kérdezgettem. Sosem tapogattam olyan helyre, ahova nem kellene merészkednie egy idegennek. A lány megjegyzését a „villantásra” figyelmen kívül hagytam, hisz nem vagyok perverz én magam meg nem tudom megerősíteni, vagy cáfolni az állítását, hisz nem néztem utána mikor még „alkalmam lett volna hozzá”. Mindesetre azért a tőlem telhető legudvariasabb gesztussal segítettem fel és köszöntöttem a hölgyet, aki bár eléggé elrontotta az első benyomást azért mutatott fel valamit, hisz bár a pukedlizés egy alap”tudás”, mégis igen kevés hölgy teszi ezt meg. Mindenesetre akaratlanul elmosolyodtam a Corlieva mondandójára.
-
Üdvözlöm Hölgyem, jómagam Erhard Strenger vagyok, szolgálatára. És hát… nem tudom Hölgyem, a „Gazdája”… - nyújtom meg kicsit a kifejezést - …biztosan nagyon  elégedett a viselkedési normájával, biztos igen büszke Önre. – itt persze bocsánatkérően biccentek a pimaszságomért, de érzi, hogy viccelek csupán – Mindenesetre Kegyedre hagyom kisasszony, hogy Önnek mi a humorforrása. Jómagam nem vagyok egy rasszista típus, így az efféle csekélységek számomra jelentéktelenek. Sokan tartanak ostobának, amiért ilyen naivan állok a világhoz, de én mindenkiben képes vagyok meglátni a jót. Még a démonokban is. – mosolygok a hölgyre, majd a lányhoz fordulok – Mindenesetre én eddig tudtam egyelőre csak elkísérni, Wyn. Természetesen, ha úgy döntesz szívesen várunk vacsorára, és Önt is kedves Corlieva, - fordulok ismét a démonnőhöz, majd ismét a gyermekhez - de sajnos városnézésre nem tudom elkísérni, ugyanis elő kell készülnöm az étkezésre. Tudják, minden alkalommal én főzök, mikor megszállok egy-két éjszakára az árvaházban. – itt kissé lejjebb veszem a hangerőt és nyugodtan kuncogás után hozzáteszem – Bár erősen kényszerítve vagyok, hogy itt szálljak meg, ha Hellenburgba járok… van olyan érzésem, hogy az itt lakók szeretik a főztömet.
Ezzel hátrébb is léptem a kisebb csapattól és megindultam a bejárat felé, majd délután megállva visszafordultam kérdőn, hogy végül hogyan döntenek. Semmi ellenséges, vagy bármilyen aprócska reakció nem volt bennem, szimplán a jóság és a kedvesség sugárzott belőlem, annak ellenére is, hogy egy démonnal és egy vele kapcsolatban álló gyermekkel állok szembe. Sokan emiatt tartanak nem komplettnek, de én ilyen vagyok. Én ezt tartom helyesnek.
avatar
Erhard Strenger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 227
Join date : 2015. Sep. 02.

Karakter információ
Kaszt: Lovag
Szint: 3
Tapasztalat:
1400/2500  (1400/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Témanyitás by Wyn Silvernight on Csüt. Ápr. 12, 2018 11:20 pm

Mozdulatlanul hagytam, hadd táncikáljon körülöttem a kerge rovarja... Már nem mintha ilyenkor meg tudtam volna nyugtatni bármivel is, kivéve az édességet, ami ugyebár nem volt nálam, sőt, még rendes étel sem, nemhogy az! 
Nos, ennek annyi. - fújtam ki a levegőt még a megszokott álarcomnál is sokkalta morcosabb - és valódibb - ábrázattal, amint felfogtam, mi történik éppen. Valójában, más esetben semmi problémám nem volt a gazdám kifejezéssel, sőt, egyenesen úgy éreztem tőle magam, hogy máris vittem valamire, máris bizonyítottam, hogy tényleg érdemes rám figyelni, mert nem csak egy buta kislány vagyok. A tény pedig, hogy egy démon állt a szolgálatomban és hébe-hóba teljesített nekem pár parancsként értelmezett kérést, alapvetően jócskán pozitív iránya billentette az önértékelésem. Corlieva jelleme ugyan hagyott néhány - jó néhány... - kivetni valót maga után, s rendszerint a végtelenségig felidegesített, most mégsem ő volt az, aki miatt a morcos arc szépen lassan, fokozatosan, pillanatról pillanatra mérgesedett el a legkomolyabb és legvalódibb, álca nélküli értelemben. 
Nem a tervemnek volt annyi, sokkal inkább annak a csekélyke - feltevéseim után megmaradt - bizalomnak Erhard katona úrral szemben, amelyet még az elején tápláltam irányában, fogalmam sincs, milyen felindulásból. Talán már megint társasághiányban szenvedtem? Hm... kizárt, biztosan nem szenvedtem abban, hiszen utáltam a társaságot, pont azért, mint ami most történt! Kezdett valóban elegem lenni abból, hogy senki nem veszi a fáradságot, hogy megértsen, csak azért, mert másként viselkedem, mint ők, vagy legalább ne nevessen ki olyasvalamiért, amiről nem is én tehetek...  
- Már elnézést, kedves Erhard Strenger. - mondtam az arcomhoz illő hangnemben, miután hozzátette azt a logikátlan ömlengést a jóságról és nem ítélkezésről - Ne próbálja meg eldönteni helyettem, hogyan viszonyulok a dolgokhoz. Felettébb gyűlölöm, amikor valaki így önállósítja magát. 
Ha nem ítélkezett és mindenkit elfogadott, hát akkor ez mégis mi akart lenni?! Náluk így szokás elintézni a vacsorameghívást?! 
Corly iménti műsora a fetrengéssel már nem is érdekelt ezek után. Egyébként is megszoktam tőle, hogy önkénytelenül is produkálja magát, mert egyszerűen ilyen volt a jelleme. Na de ez... Mindenesetre két lehetőség közül kellett volna választanom, a döntés pedig nagyon nem ígérkezett könnyűnek: ha elmegyek, éhes maradok és még vezetőm sem lesz (feltéve, ha Corlieva lenne olyan szíves, de úgyis első adandó alkalommal meglógna hullákat hajkurászni), viszont ha maradok, jóllakom, azonban csorba esik a büszkeségemen. Illetve az már esett... 
Tehát végül is már mindegy. - gondoltam - Akármilyen szándék is vezérelte, ezentúl inkább csak neki is elnézem, mint Corlynak. Különben sem értem őket... ezek szerint még annyira sem, mint gondoltam. 
Hatalmas, gondterhelt sóhajjal lestem, vajon Erhard távolodása ellenére meghallotta-e, amit mondtam. Igazság szerint reméltem, hogy igen, nem ártott, ha tudja; ami pedig Corlyt illette, egy szigorú nézést kapott tőlem.  
- Nem említsd meg a többieknek, milyen kapcsolatban állunk. - figyelmeztettem, ám ekkorra már sikerült végre háttérbe szorítanom a haragom - Nem szeretném, ha ilyen furcsa gondolkodású egyének miatt előbb-utóbb a hellenburgiaknak meglenne rólunk a véleménye. Körülnézni és tanulni jöttem. Fontos, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet. 
Jeleztem neki, hogy én bizony bemegyek, s kiveszem a részem a vacsora elfogyasztásából, egy intéssel bátorítva őt is a csatlakozásra: egyrészt, mert nem akartam, hogy étlen szaladgáljon, hisz' az mindenkinek kínzás, ő pedig még közel is állt hozzám, még ha sokszor halálosan idegesített is. Másrészt pedig mert a fejembe vettem, hogy kiderítem, mi volt annak a valódi értelme, amit Erhard tett, abból következően pedig, hogy mivel érdemeltem ezt ki a szemében. 
Idegesítő ez a kommunikáció... de még idegesítőbb, amikor nem tudok valamit.
Szóval addig szedtem a lábam, amíg utol nem értem Erhardot. Komolyan néztem rá, abban reménykedve, hogy bármit is le tudok olvasni az arcáról, ami segíthet nekem a továbbiakban. Nem éreztem belőle megvetést áradni felém vagy Corlieva felé, és a szavai sem ezt tükrözték. Mit volt mi tenni, már nagy örömmel nézegettem volna egy tál ételt magam előtt az asztalon és őszintén szólva szívesen szereztem volna információkat az emberekről vacsora mellett, akár a felügyelőasszonyokkal, akár Erharddal társalogva.
Igen. Azt mondtam, társalogva.
- Én élek a lehetőséggel. Természetesen segítek is, amiben kell. De előtte kérem, magyarázza meg, miért beszélt így.
A hangom inkább kíváncsi, kissé értetlen és nagyon halk volt, mint komoly, pedig valóban össze voltam zavarodva. Nem is kicsit.
avatar
Wyn Silvernight
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida

Hozzászólások száma : 73
Join date : 2018. Jan. 13.
Age : 17
Tartózkodási hely : Ne mondd el apámnak... egyiknek se!

Karakter információ
Kaszt: Természetpap
Szint: 2.
Tapasztalat:
800/1250  (800/1250)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Témanyitás by Corlieva Avaerthearrum on Kedd Ápr. 17, 2018 12:47 pm

Vacsora ennek a találkozásnak az egyetlen értelmes szava. Wyn mozdulatai és gesztusai azt sugallták hogy követnem kell. Egy jó bödön méz reményébe elkezdtem szárnyaimat rezegtetni majd megindultam a mókás társaság után .Erhard arca üdvözült kifejezést öltött, wyné pedig mint aki éretlen szedret evett és elkámficsorodott tőle ,bár tőle ez volt a megszokott.Táncot lejtve néha eléjük kerültem ,ami miatt többször is majdnem eltaláltam őket a folyamatosan csattogó szárnyaimmal.
-Erhard lesz méz és cukor és még több méz és cukor .Mit főzöl ugye édes lesz ?-a szerény kis házra néztem ,sajnos sejtettem a választ, de reménykedtem hogy hátha van valahol eldugva egy kis méz vagy cukor a magamfajtáknak.
Ahogy beléptünk a házba a nap feladta küzdelmét az éj sötét harcosai ellen és megadva magát a felsőbb akaratnak végleg ledőlt és immár az éjszaka ura uralta az égboltot aki dölyfösen ült hatalmas égi trónján.
-Olyan mint egy hatalmas krumpli cukor bárcsak ehető lenne,nem wyn?-Böktem a holdra és a mondatom utolsó szavait elnyelte a nyáltenger.
avatar
Corlieva Avaerthearrum
a Tudás Démona
a Tudás Démona

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2018. Jan. 13.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erhard, Corlieva és Wyn ~ A Jó Kaja Szaga, avagy Alkonyat Teliholdkor

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.