Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kérdező vendégeknek
Latest topics
» [Corly&Wyn] ~ Kísérleti állat begyűjtve...
by Wyn Silvernight Yesterday at 9:47 pm

» Ada & Wyn, a fény virágai
by Wyn Silvernight Yesterday at 9:00 pm

» [Magánjáték] - A kultista és az apáca balladája
by Gloria Yesterday at 9:24 am

» [Északi frakcióküldetés] Die Jahreszeit der Stürme
by Johannes Hagen Vas. Ápr. 22, 2018 11:31 pm

» [Azonnali] Azrael Dorm Life
by Hóhajú Yrsil Vas. Ápr. 22, 2018 9:41 pm

» Viccesnek szánt dolgok
by Crispin Shadowbane Vas. Ápr. 22, 2018 7:56 pm

» Ada & Wyn, a fény formái
by Sabriyah Vas. Ápr. 22, 2018 7:55 pm

» HAUNTED QUEST: ROTMANTEL MADNESS
by Livingstone T. Baker Vas. Ápr. 22, 2018 6:52 pm

» Pruinos pályázatai
by Pruinos Vas. Ápr. 22, 2018 5:25 pm

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 51

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Sabriyah

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 31

Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 48


[Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Go down

[Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Témanyitás by Markus von Feldas on Csüt. Márc. 01, 2018 10:36 am

Vészterhes idők járnak mostanában; a vámpírok szövetsége megingott, a világot elborította az angyalsárkány szent lángjai… az emberkirályságok fővárosai nem többek, mint por és hamu. Ezekben a vészterhes időkben érthető, hogy mindenki elkeseredettebb, mindenki hajlamosabb olyan dolgokat művelni, amit más helyzetben valószínűleg nem tenne meg.
Van egy ház, az erdő mélyén, egy szikár domb tetején, egy öreg, rusztikus épület, ó-veroniai stílusban építve, égbetörő díszes falakkal, emberméretű ablakokkal… feketeacél kerítés veszi körbe, és ugyanilyen díszes fémlándzsák állnak ki a teteje több pontjáról, szinte hívva magához a villámokat, amelyek leggyakoribb vendégei is a háztartásnak.
A kaputól nem messze, két, alacsony oszlopon szárnyas szörnyetegek kőszobrai ülnek, előre meredve a semmibe, a ház néma őrzőiként. A dupla-szárnyas bejáraton egy nehéz kopogtató lóg alá, egy vaskarika, ami az előző szörnyetegek fejét viselő dísz szájából lóg alá.
Sötét, barnás-zöld köd gomolyog odakint, az eső nagy cseppekben zuhog, feláztatva a sáros talajt… a fák vonalán kívül kísérteties fények bolyonganak, mint eltévedt, meggyötört lelkek… a ház egyik ablakában sárga, meleg fény inog. Akár ki is él itt, mindenképp itthon van.
Miért is nem húzod meg magadat itt, ma éjszakára?



// Az első körötök tartson addig, hogy eljuttok a házhoz, és megpróbáltok belépni. Ha szeretnétek, találkozhattok is egymással, de nem kötelező, sőt, a hangulatkeltő szövegen kívül nem kell megegyeznie se az időnek, se a tájleírásnak. A kép nem csak illusztráció.

Határidő két hét, vagyis március tizenötödike (15). \\

_________________
"I carry two swords: silver for beasts, steel for men. Both for mosters."
"People like to invent monsters and monstrosities. Then they can seem lass monstrous themselves."
Geralt of Rivia
avatar
Markus von Feldas
Próbaidős Mesélő
Próbaidős Mesélő

Hozzászólások száma : 15
Join date : 2017. Feb. 01.
Tartózkodási hely : A halál árnyékának völgyében

Karakter információ
Kaszt: Halállovag
Szint: Egy ideje nem számolom
Tapasztalat:
444/444  (444/444)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Témanyitás by Johnny Wood on Szomb. Márc. 03, 2018 2:24 pm

A zuhogó esőcseppek teljesen átnedvesítették a földet, így nehézkesen lépdeltem a sárban. Nem voltam túl nyavajgós típus, de az ilyen időjárástól egyenesen a hányinger kerülgetett. Egyszerűen nem szerettem hallani, ahogy az apró vízcseppek visszapattanak a fák kérgéről, netalán egy ház oldaláról. Akkor még a villámlásról nem is beszéltem. Azok a hirtelen villanások és dörrenések nem tesznek jót a fülnek sem a szemnek. Utálom a viharokat!
Pár perc kilátástalan banduklás után, mikor már azt hittem, hogy kint maradok az eső végéig egy villám csapott valahova a közelbe. Eléggé ijesztő érzés, amikor párszáz méterrel melletted landol egy ilyen. Mindenesetre figyelmen kívűl hagytam és sétáltam tovább. Nem telt el sok idő, mire mégegy villámcsapás sújtotta tájat pont ugyanott. Nem lehet biztonságos ott lenni, ezért az agyam azt súgta, ne menjek, viszont dolgozott bennem egy ösztönös kíváncsiság: Mégis mi vonzhatja magához ezeket az elektromos kisüléseket?
A kíváncsiságom erősebb volt a félelemnél, így elindultam arrafelé. Egy eléggé elhagyatott ház volt a ludas, melynek a tetejéből kiálló lándzsák fogadták a villámokat.
Elhagyatottnak és ijesztőnek tűnt, mégis fény szűrődött ki az egyik ablakon. Kissé rémülten és csurom nedvesen léptem oda a hatalmas kopogtatóhoz, melyet körülbelül tízszer vertem az ajtóhoz.
- Van itthon valaki?
avatar
Johnny Wood
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott

Hozzászólások száma : 196
Join date : 2016. Oct. 13.
Age : 13

Karakter információ
Kaszt: (Megszállott) Kultista
Szint: 4
Tapasztalat:
2520/3750  (2520/3750)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Témanyitás by Liam Audax on Kedd Márc. 06, 2018 5:53 pm

Az eső egyre csak eset úgy tűnt, mintha soha nem akarna elállni.
A sár már lassan járhatatlanná tette az erdőt. A csizmám már alig látszott ki a sárból. Szerettem az esőt, de ennyire azért nem. De kénytelen voltam tovább kószálni az erdőben mivel
pénzem nem volt, hogy egy fogadóban megszálljak. Körülnéztem az állatok és madarak mind elbújtak a fészkeikbe vagy odújukba. Kis idő múlva találtam egy barlangot amiben meghúzhattam volna magam, de az említett barlang már foglalt volt, egy hatalmas medve aludt benne. Jobbnak láttam nem felkelteni így hát szép óvatosan hátrálni kezdtem, végül sikerült nem felkelteni. Már két órája kószáltam az esőben és már sötétedni is kezdett de az eső csak nem akart abba maradni. Egy domb mellé értem aminek a tetején egy magas ház állt. Fényt láttam ez egyik ablakban mivel jobb helyet nem találtam elkezdem a ház felé menni. A hideg kirázott a helytől és minél közelebb mentem annál félelmetesebb látványvolt. Ráadásul a villámok is egymás után csaptak bele a házba. Az ajtóhoz érve
egy kopogtatót találtam amit az ajtóhoz ütöttem párszor.
- Hahó! Van itthon valaki?
avatar
Liam Audax
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 16
Join date : 2018. Jan. 22.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Témanyitás by Cedrick von Nebelturm on Szer. Márc. 07, 2018 7:15 pm

Egészen elemében van a sűrűn zuhogó esőben. Egyébként is szereti az esőt, de a mennydörgés,  és a köd csak dob az összképen. A köpenye csuklya része nincs egészen a fejére húzva, így a víz az arcát mossa, ahogy a szemébe folyó cseppek miatt hunyorogva halad előre a sárban –kivételesen a saját két lábán.  De már nemcsak a lába alatti sár, hanem a lába is cuppog, a csizmájába befolyt vízben. Ez pedig valljuk be, elég kellemetlen. Ha más nem, már csak ezért is jó lenne valami száraz helyre jutnia. Hát igen, mint mindennek, az esőnek is megvannak az árnyoldalai. Egy meleg szobából kinézni erre a borongós időjárásra mégis kellemesebb lenne, mint csuromvizesen kóvályogni a sötétben.. Ha más nem, már csak ezért is jó lenne valami száraz helyre jutnia.
A következő villámfénye utáni dörrenésből kis híján kiugrik a nadrágjából. Közel volt, és egészen biztos, hogy nem a földbe csapott.. Elnéz az eget kettészelő robbanás hangja felé, és a fák közt mintha egy lakóépület körvonalait pillantaná meg a ködben. Összébb húzza magán a köpenyét, és megigazítva a kardját az oldalán megindul az építmény felé.
Ahogy közelebb ér már tisztábban látja a házat. Egészen csinos. Ha lenne háza biztosan valahogyan így nézne ki. Elnézi a díszes épületet, és a tetőn a fémlándzsákat. Már érti a villámot. Csodálja, hogy nem tett nagyobb kárt az épületben.. Észreveszi az imbolygó fényt az egyik ablakban, és hirtelen borzasztó erővel tör rá az ellenszenv a bőre alá kúszó nyálkás köd iránt.
Sietve indul meg az ajtó felé, felugrálva a lépcsőkön a bejárathoz, és megragadva a kopogtatót néhányszor udvariasan megveregeti vele az ajtót. Máskor nem kéredzkedne be senkihez, soha, de most jólesne megszárítkozni. Csak amíg eláll az eső..
Unottan rázkódik össze a lucskossá ázott ruháiban az ajtó előtt, miközben kíváncsian nézelődve várja, hogy valaki válaszoljon a kopogásra.
avatar
Cedrick von Nebelturm
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja

Hozzászólások száma : 138
Join date : 2016. Jan. 16.

Karakter információ
Kaszt: Nebelturm
Szint: 4.
Tapasztalat:
2650/3750  (2650/3750)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Témanyitás by Markus von Feldas on Csüt. Márc. 08, 2018 8:07 pm

Az ajtó a kopogtatás hatására lassan kinyílik, szinte szenvedve öreg zsanérjain. Senki se áll a túloldalon. Talán egy varázsló élhet itt, vagy egy, a szemetek elől elrejtett gépezet tehette ezt... mindenesetre, egy hatalmas négyzet alakú előtérben álltok, amit csak a plafonról alálógó, még hatalmasabb csillár világít meg. Nem tudjátok nem észrevenni, hogy minden sokkal nagyobbnak tűnik, mint amilyennek lennie kéne; az ablakok belülről még nagyobbnak tűnnek, kétszer akkorkák mint ti magatok, a galériás szoba beltere nagyjából nyolc méteres is lehet... bár a díszbútorzatot emberekre szabták.
Jobbra-balra folyosók nyílnak, veletek szembe pedig, a falak szélein két lépcsősor fut fel a következő emeletre, kettő között pedig egy ajtó található. A belépés után néhány pillanattal - vagy percek voltak inkább? - később egy hangot női hangot hallotok visszhangozni, meghatározhatatlan irányból:
- Nem téged vártalak, utazó... de ha már így történt, fáradj beljebb. - hangja kedves és nyugodt, bár enyhén búgósnak hat.
Ahogy ez elhangzott, a szobában lévő világítás - a gyertyák és petróleum lámpák - felvillannak mindenfele, az összes elérhető irányba elinvitálva az utazót.
Ha megpróbálnátok, észrevennétek hogy a bejárati ajtó mögöttetek bezáródott. Nincs más irány, csak előre.
A kérdés az, hogy nektek merre van az előre?

_________________
"I carry two swords: silver for beasts, steel for men. Both for mosters."
"People like to invent monsters and monstrosities. Then they can seem lass monstrous themselves."
Geralt of Rivia
avatar
Markus von Feldas
Próbaidős Mesélő
Próbaidős Mesélő

Hozzászólások száma : 15
Join date : 2017. Feb. 01.
Tartózkodási hely : A halál árnyékának völgyében

Karakter információ
Kaszt: Halállovag
Szint: Egy ideje nem számolom
Tapasztalat:
444/444  (444/444)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Témanyitás by Cedrick von Nebelturm on Kedd Márc. 13, 2018 7:43 pm

A nyikorogva kitáruló ajtóra végül visszafordul előre, befejezve a nézelődést. Egy emberre számít mögötte, vagy legalábbis egy alakra biztosan, de nem lát senkit, így valamivel óvatosabban ólálkodik be a házba, mint egyébként tenné. Azonban nem talál semmi furcsát odabent. Azt leszámítva, hogy nagyobbnak tűnnek a dolgok, mint azt kintről sejtette.
Odalép az egyik ablakhoz, hogy kinézzen rajta, diszkréten csöpögtetve a köpenyéről a padlóra a vizet. Csakhamar már egy kisebb pocsolyában álldogál, egészen belefeledkezve a ködös látképbe, mikor aztán felhangzik valahonnan egy női hang. Megfordul, de hiába tekintget, nem látja a forrását, csak a szavak végeztével felvillanó gyertyákat. Akaratlanul is összehúzza a szemét a fényre. De nem csak az újonnan jött világosság zavarja, valami a magától kinyíló ajtókkal, és rejtélyes hangokkal nem számít szimpatikusnak neki. Körbenéz az előszobában, azt latolgatva, hogy merre is induljon, ha már útmutatást ennél többet, minthogy "beljebb" nem kapott, mikor észreveszi, hogy a bejárat magától be is csukódott mögötte. Valóban, nincs más hátra, mint előre.
Előre pedig előre van.
Úgy dönt, a leglogikusabb, ha egyenesen felmegy a lépcsőn a középső ajtóig, hogy ott is bekopogjon. Hátha a mögött talál egy kellemes meleg társalgót, talán magával az ajtókat távolról nyitogató női hang forrásával. A víz némán csorog még a ruháiból, ahogy ilyesmi gondolatokkal megindul végül a jobb oldali lépcsősor felé.
avatar
Cedrick von Nebelturm
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja

Hozzászólások száma : 138
Join date : 2016. Jan. 16.

Karakter információ
Kaszt: Nebelturm
Szint: 4.
Tapasztalat:
2650/3750  (2650/3750)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Témanyitás by Johnny Wood on Csüt. Márc. 15, 2018 11:22 pm

Az ajtó fájdalmasan tárult ki elöttem. A nyekergése belehasított a fülembe, ami nem volt kellemes érzés. Tehát nem csak a kocsmákban nem hallottak a zsírozás fogalmáról. Ez a kellemetlen hang annyira lekötötte figyelmemet, hogy fel sem tűnt, hogy senki nem állt az ajtó mögött. Érdekes... Bár a tetőből kiálló lándzsák után nem tudom mire számítottam.
Egy hatalmas teremben találtam magam, melyet a plafonról lelógó óriási csillár világított meg. Elöttem két lépcsősor szaladt fel az emeletre, melyek között egy két szárnyú ajtó volt elhelyezve.
Ahogy körbenéztem láttam, hogy nem csal a szemem. Az ablakok, a falra felfüggesztett képek... Minden nagy méretekben pompázott.
Nem tudom pontosan mennyi időt töltötte kissé sokkos állapotban a látványtól, de céltalan bámészkodásomat egy kellemes női hang törte meg.
- Nem téged vártalak, utazó... de ha már így történt, fáradj beljebb.
Ahogy befejzte mondatát a terem falán lévő összes (a többi tárgyhoz viszonyítva) kis gyertya és petróleum lámpa lángra kapott, ezzel hangulatos világítást adva a helyiségnek.
- Merre van a beljebb? - kérdeztem a nőtől.
Hangom a hatalmas teremben hallhatóan, hosszan és tisztán visszhangzott, mégis volt benne valami furcsa... Mintha még a hangom is nagyobb lett volna, bár ez már lehet csak szimpla paranoia.
avatar
Johnny Wood
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott

Hozzászólások száma : 196
Join date : 2016. Oct. 13.
Age : 13

Karakter információ
Kaszt: (Megszállott) Kultista
Szint: 4
Tapasztalat:
2520/3750  (2520/3750)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Témanyitás by Liam Audax on Szomb. Márc. 17, 2018 5:07 pm

Az ajtó lassan kinyílott. Éles nyikorgó hangjától a hideg cikázott
a hátamon. Már éppen üdvözölni akartam esetleges vendéglátóm, mikkor feltűnt, hogy nem áll senki az ajtó túloldalán. Így már nem nagyon akaródzott, hogy be menyek.
Hátrapillantottam az erdőre, majd nagyot sóhajtottam és beléptem az ajtón. Egy hatalmas előtérben találtam magam, amit egy a plafonról lelógó csillár világít meg. Kicsit még nézelődtem feltűnt, hogy minden sokkal nagyobbnak tűnik, ezt a bámészkodást egy kellemes női hang szakította félbe.
- Nem téged vártalak, utazó... de ha már így történt, fáradj beljebb.
Hirtelen minden gyertya és petróleum lámpa felvillant. A hátam mögött az ajtó becsukódott. Abban a pillanatban mikor  
ez megtörtént elmosolyodtam mert szinte sejtetem, hogy ez lesz. De már késő volt ezen rágódni, nem volt más mint előre. Még egyszer körülnéztem és elindultam a jobboldali folyosó felé.
avatar
Liam Audax
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 16
Join date : 2018. Jan. 22.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Témanyitás by Markus von Feldas on Kedd Márc. 20, 2018 7:58 pm

A következő kört Skypeon keresztül lesz megbeszélve. Akivel nem vagyok ismerős, annak elküldtem PM-ben az elérhetőségemet. Minél előbb sikerül egy jó időpontot találni erre, annál jobb.

_________________
"I carry two swords: silver for beasts, steel for men. Both for mosters."
"People like to invent monsters and monstrosities. Then they can seem lass monstrous themselves."
Geralt of Rivia
avatar
Markus von Feldas
Próbaidős Mesélő
Próbaidős Mesélő

Hozzászólások száma : 15
Join date : 2017. Feb. 01.
Tartózkodási hely : A halál árnyékának völgyében

Karakter információ
Kaszt: Halállovag
Szint: Egy ideje nem számolom
Tapasztalat:
444/444  (444/444)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Témanyitás by Johnny Wood on Pént. Márc. 23, 2018 12:54 pm

Csak egy halk, a levelekkel játszadozó szél hangjára emlékeztető hang érkezett válaszul. Nem sokkal később szófoszványokká, majd szavakká formálódott.
- A beljebb arra van utazó, amelyik utat választod. De ha nem választasz egyet sem...
Shit! "Az út választ téged." Komolyan valami elmebeteg házába keveredtem... Minden esetre az alattam lévő padló kellemetlen ropogása falábam alatt, már kemény nyomott hagyott maga után: Hol itt bukkant fel egy repedés, hol ott és ami még nagyobb problémát jelent, hogy ezek bizony nőni kezdtek, míg végül le nem omlott az egész körülöttem egy jó nagy lyukban, amibe kényelmesen befértem.
Ebben a helyzetben azonban a kényelem érdekelt legkevésbé, ugyanis a háznak nem volt alapja, így hiába voltam a földszinten, lezuhantam.
A zuhanás nem volt túl kellemes, az érkezés azonban már szerencsésebbre sikerült. Egy hideg, macskaköves terembe érkeztem, ami ugyan nagyon fájt és hideg volt, azonban még egyben voltam és ez a lényeg. Körülöttem a falakon mindenütt polcok voltak, rajtuk - szag és szín alapján - kis, borral töltött flaskákkal. Ha nem lennék normális elkezdtem volna inni... Mondjuk nem vagyok normális. A torkom ki volt száradva, amit a sok ital közelségétől csak jobban éreztem. Leemeltem egy flaskát az egyik polcról, felbontottam és... ledobtam. A már előbb is hallott szél fújás szerű hang olyan hirtelen jött ugyanis, hogy leejtettem a drága szeszt, ami egyenesen befolyt a kövezett padló réseibe. Francba! Múltkor is így kezdődött, és a végén egy templom gyulladt fel.
A hang egyre hangosabb és félelmetesebb volt. Mintha közeledett volna valami, amivel már találkoztam és tudtam, hogy tartanom kell tőle. A probléma csak az, hogy hasonlóra sem emlékszem.
- Van itt valaki? - rántottam idegesen tőrt magam elé hadonászva.
lefele hanyatlottak a padló irányába, de mégis, pillanatokkal később feléd indultak el a jégszilánkok, szinte szemmel követhetetlen sebességgel.
A kérdésemre nem pont az a válasz jött amire számítottam. Egy "Akarsz játszani?" vagy "Ne döfj le!" még teljesen elfogadható lett volna, viszont az elém lebegő kék szellem lány, aki olyan ijesztően nézett ki, hogy még ma is kísért rémálmaimban... Volt már dolgom szellemekkel... Vagy kísértetekkel. Már az is eléggé szar érzés volt, amikor egy pillanatra érintkeztem vele, akkor mi lesz, ha nekem támad? A lány egyébként ide-oda röpködött, meglehetősen lassan, mint egy fogyatékos. Elég komikus látvány lett volna, ha a fejét nem tartotta volna felém folyamatosan azokkal a... vérfagyasztóan undorító és szomorú szemeivel. Ugyan mi lehetne rosszabb ennél?
Hamarosan erre is választ kaptam. A néhai lányka ugyanis nem volt egyedül, egy szinte ugyanúgy kinéző testvére is társult hozzá, így ketten folytatták a "Bámuljuk Johnny-t, amíg tele nem fossa a nadrágját" című játékot.
Egyszer csak megálltak, és nagyon lassan felemelték kezeiket, lefele tartott kézfejjel. Egy pillanat múlva jégszilánkok indultak meg felém, amiket tőrömmel próbáltam félreverni magamtól.
Egy darabig elég keményen védtem magamat, azonban semmi nem tarthat örökké, a végére nekem is lankadt a figyelmem. Négy szilánk beleállt a karomba, ami nem volt túl kellemes érzés. Kitéptem volna, viszont nem volt kötszerem és időm. Ugyanis még egy hullám érkezett felülről, meg az egyik lányka oldalról. Kellemetlen. Nem gondoltam, hogy ilyen helyzetben kell valaha is harcolnom. Egyáltalán nem volt helyem mozogni, a karomba fúródott szilánkok miatt nehézkésen mozgott, no meg a zuhanás sem éppen a legkellemesebb a hátnak. Ugyan messze volt, viszont a félelemtől elvakult elmémmel nem találtam más megoldást. Kocsányossá változtattam lábamat, amitől a faláb lepattant és a helyére egy láb alakú csáp nőtt a helyére. Elkezdtem rohanni az ajtó felé így, kétszeres sebességgel, tiszta erőből. Az ajtó olyan közel volt már, a falábam meg elhagytam.
Ugyan! Egy minden háta mögé épített kísértet házban vagyok. Itt csak nem zavar senkit, ha az egyik lábam helyett egy csáp van. Ha pedig végeztem, majd veszek valakitől újat.
Sikerült kikerülni a szilánkokat, azonban a támadó kísértettel már más volt a helyzet. Csak egy pillanatra ment át a vállamon és máris előtörtek azok az emlék abból a barlangból... Szörnyű érzés. De a lényeg, hogy elértem az ajtót.
De miért is menne minden simán? Johnny Wood vagyok, aki még a lábát is elvesztette! Mögülem a már kétszer hallott hangot hallottam: Újabb adag jégszilánk indult meg felém.
Nem nagyon tudtam, mitévő legyek, viszont az tűnt legjobb megoldásnak, ha az ajtót berúgva elhúzódok a túloldalán lévő fal mellé, hátha elszáguldanak mellettem.
A jégszilánkok arcomhoz nagyon közel ugyan, de elszálltak mellettem. Tervem bevált! Kíváncsiságból visszapillantottam és eléggé elszomorított a látvány, amivel szembe találkoztam. A szellemek nem szitkozódtak, nem indultak utánam, csak egy helyben lebegtek. Tényleg kezdem azt hinni, hogy a szellemek fogyatékosok.
A terem ahová kerültem egy elágazás volt, előttem két ajtóval. Néhány régi lámpa fényében (ugyan nem sokat, de épp eleget) láttam ahhoz, hogy meghatározzam mi merre.
Túl egyértelmű lett volna bemenni valamelyik ajtón. Ha már velem szórakoztak, én is had szórakozzak mással!
- Merre tovább, Lady Nameless? - kérdeztem a hangot, aki még az előteremben szólított.
A jégszilánkok arcomhoz nagyon közel ugyan, de elszálltak mellettem. Tervem bevált! Kíváncsiságból visszapillantottam és eléggé elszomorított a látvány, amivel szembe találkoztam. A szellemek nem szitkozódtak, nem indultak utánam, csak egy helyben lebegtek. Tényleg kezdem azt hinni, hogy a szellemek fogyatékosok.
Ismételten megrázott a kellemetlen szellő és a nő megszólalt.
- Előre, eltévedt, megtalálhatod az igazi utat, amit eddig szem elől tévesztettél, oldalra azonban... más eltévedetettek keresik az útjukat.
Tehát mások is vannak itt, értem... Nem egyedül próbálom meg túlélni a lehetetlent. Viszont lehet, hogy ez nem válik hasznomra. Ha összefutok velük a lábam helyéről lelógó csáp miatt engem is valami szörnyetegnek hisznek majd és elakarnak intézni. A francba! Utálok magyarázkodni! De most koncentráljunk a jelenre.
Egy pillanatig valami kellemetlen és furcsa érzés járt át, majd egy hatalmas ugrással, vagy teleportálással a szellemek közelebb szálltak felém. Franc! Jobb lesz sietni. Feszülten rúgtam be az előre vezető ajtót.
Az ajtó mögött nem azt találtam, mint amire számítottam. A szoba közepén valami groteszk, ember-csápteremtmény keverékének a szobrát csücsölt, körülötte pedig három, apró teremtmény. A térdemig értek, halpikkely fedte a testüket és rákollóik voltak a kezeik helyett. A fejükön a két szem mint egy halé; és ugyanolyan bután meredtek is rám velük.
A szobor egy oszlopon ült, ami egy hatalmas tálból indult ki. Szegényes vérpocsolya telítődött benne, és a szélein emberi testrészek megmarcangolt részei, a legtöbb már felismerhetetlenségig eldeformálódva.
Amint átlétem a küszöböt a szoba egyetlen, középről lelógó lámápája kialudt és a folyosóról sem szűrődött be több fény. Remek... Most már nem csak furcsa lények vettek körbe, hanem sötétség is. Lehet, nem lesz olyan szórakoztató, mint elsőre gondoltam.
avatar
Johnny Wood
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott

Hozzászólások száma : 196
Join date : 2016. Oct. 13.
Age : 13

Karakter információ
Kaszt: (Megszállott) Kultista
Szint: 4
Tapasztalat:
2520/3750  (2520/3750)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Témanyitás by Liam Audax on Szomb. Márc. 24, 2018 3:38 pm

Befordultam a jobb oldali folyosóra, ez egy rövid de széles járat volt. A talpam alatt egy  öreg ,  és valaha szép szőnyeg terült el, ami olyan szinten elkoptatott az idő, hogy eredeti színét is nehéz lenne megtippelni. A falakon különféle festmények vannak végig : mind díszes ruhás embereket ábrázolnak, nőket és férfiakat egyaránt. Őket megkímélte az idő,
de a szemem sarkából mindig mintha a tekintetükkel találkoznék, akármennyire lehetetlennek tűnik a dolog. A folyosó egy ajtóba torkollott . Mikkor beléptem az ajtón
egy kellemesen berendezett szobában találtam magam egy heverő, pár fotel, alacsony asztalok voltak benne, az asztalokon  poharak és boros palackok voltak. A falak mentén könyves polcok voltak. A szoba végén egy kandallót láttam ami előtt egy székben egy
alakot pillantottam meg, vagyis csak egy méretes kalapot belőle. Meg is örültem, hogy
végre találttam valakit, és elindultam felé.
 A szívem egyre gyorsabban és hangosabban kezdet el verni, mikkor megérezttem, hogy
valami nem stimmel nem tudtam mi az, de nagyon rossz érzés fogot el. Már csak pár
lépésre voltam az alaktól. Mikkor a kandallóban hirtelen fény villant, és tűz kezdet el égni benne, amit hangos ropogás kísért. Meglepetten figyeltem a dolgot. Először az ajtó most meg ez. Tudtam, hogy itt vissza kéne fordulnom, de a kíváncsiságom és kalandvágyam
győzedelmeskedett és így tovább mentem. Rendesen lefagytam mikkor megláttam egy csontvázat a székben kardját szorítva. A tűz hangosan ropogott mellettem, de még így is
sikerült valamilyen neszt kivennem. Valami... megmozdult mögöttem. Próbáltam nyugodt maradni. Lassan megfordultam kardomat erősen szorítva. Két alakot pillantottam meg
felém jönni, arcukról a bőr  már rohadásnak indult, és már régen elvesztette az emberi árnyalatokat. Ruházatuk alapján talán felszolgálók lehetek. Nagyon lassan közeledtek
szinte csak lökték előre a tagjaikat, vállaikat. Fegyverük nem volt, de egyértelmű volt,
hogy nem teázni akarnak. Előrántottam a kardom és hátrálni kezdtem az ajtó felé.
Még soha nem láttam ezekhez hasonló lényeket. A kettőhöz most még a csontváz is csatlakozott, kardját még mindig, de tudtam mi a szándéka vele. De most sem tettem semmit csak hátráltam, viszont tudtam, hogy ezt nem úszom meg harc nélkül.
Szépen lassan körbevetek a kis mocskok, de szerencsére a szoba ezen része túl kicsi volt
ahhoz, hogy elférjenek rendesen. A két zöldképű viszont hozzám fért. A balomon lévő már
karjával felém is csapot. Ezt a csapást szépen hárítottam és vissza csapásként lecsaptam a
karját. De nem használt sokat meg sem érezte karja elvesztését. Eközben a másik támadásba lendült és igyekezet leütni. Megpróbáltam hárítani és most biztosra menve, lecsapni a
fejét. Védekezésem nem volt tökéletes, mert végül az ajtónak préselt ellenfelem, de szerencsére komolyabb bajom nem lett. Csak a levegő szakadt ki tüdőmből. Ellentámadásom viszont ismét sikeres volt és ellenfelem fej nélkül hull a padlóra.
Lassan elkezdtem fáradni. Nem kis erő kell a testrészek eltávolításához.
A csontváz megilletődés nélkül lép át társa holttestén és szembe állt velem, maga elé
tartott karddal. Szemmel láthatólag valami méreg csöpögött róla. Végül magasba emelte fegyverét és felém súlyt vele. Megpróbáltam jobbra elugrani a kard elől.
Miután sikerült félre ugranom hamar a félkarú elé kerültem. Aki így rámrontot és megpróbált lefogni miközben fogait igyekszik a nyakamba mélyeszteni. Megpróbáltam valahogy kiszabadulni és ennek is a fejét venni. Sikeresen kiszabadultam bár sikerült megharapnia, utána levágtam a fejét is. Már csak egy ellenfelem maradt a csontváz mérgezett kardjával. Nem gondolkozott sokat első adandó alkalommal felém szúrt fegyverével. Megpróbáltam hárítani a kardommal, a hárítás sikerült és ellenfelem a félrevert kardjával elzuhan mellettem. Ahogy a földön fetrengett levágtam a fejét. Ahogy elhagyja
a nyakát, a kezéből a mérgezett penge is kiesik végleg.
avatar
Liam Audax
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 16
Join date : 2018. Jan. 22.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Témanyitás by Cedrick von Nebelturm on Vas. Márc. 25, 2018 1:24 pm

Felérve az emeletre vet egy gyors pillantást a két oldalt álló asztalra, és a rájuk díszként elhelyezett kerámiákra, aztán magához az ajtóhoz fordul, hogy bekopogjon rajta. Feltűnik neki egy aranyozott tábla rajta, „Wagner-terem”, de nem sokat törődik vele egyelőre. Miután nem kap választ odabentről hát egyszerűen csak benyit, de meg is torpan a nagy terem küszöbén. Jobbra egy teljes zenekarba botlik a tekintete, vagy legalábbis.. néhai zenekarba. Vet egy pillantást a szoba egészére is, lát három ajtót, pont szemben, egy könyvszekrényt, néhány bútort, portrékat névtáblákkal, de ezeken kívül semmit. Csak a zenészek, és az állványára borult karmester hulláit..
Egy kevés habozás után mégis megindul a hangszereiken fekvő holttestek felé, hogy megnézze, mi történhetett, de azontúl, hogy a testek maguk öregebbnek tűnnek, mint a ruháik, nem talál mást. Akár éhen is halhattak a szerencsétlenek, de nem külsőleg vágták le őket..
Nem mondhatná, hogy tetszik neki a hely, így inkább megindul a szemközti ajtók felé, újfent a középsőt nézve ki magának. Útközben azért a képeket is megnézi, bár nem mondanak neki sokat a nevek. Valószínű, hogy a ház korábbi tulajdonosairól van csak szó.
Átvág a termen, nem is tudja miért befelé, és nem kifele igyekszik az épületből, mindenesetre a holtak társaságára nem tartana igényt a kelleténél tovább. Ám ahogy hozzáér a középső ajtó kilincséhez, kis híján ismét kiugrik a gatyájából a váratlanul felhangzó zenére a háta mögül. Megfordul, úgy bámulja a halottakat, akiket az előbb nézett végig és állapította meg, hogy nem élnek..; és kénytelen hallgatja a borzalmas, monoton hangot, amit a karmester intésére ismételgetnek.. Míg aztán nem sokkal később egyszerre össze nem csuklanak újra mind. Ám ez már nem mondhatni, hogy megnyugtatná..
De észrevesz valamit közben lehullani a karmester elől, egy időben a zene abbamaradásával, és képtelen ellenállni a késztetésnek, hogy megnézze, mi az. Így miután sikerült kellőképpen kontroll alá vonnia a saját szívverését, a halottakon tartva a szemét odasomfordál, hogy felvegye a földre esett fecnit. Csak egy gyors pillantást vet  a kotta darabnak tűnő papír darabra, majd egyszerűen a zsebébe gyűri azt, és elindul visszafele. Visszahátrál a falig, ezúttal is a középső ajtóhoz, és puszta kíváncsiságból hátranyúlva ismét kitapogatja a kilincset. Tudni akarja, mi ez a hely, és vajon nem azért éledtek-e fel a zenészek, mert megfogta a kilincset..
Őrültség? Hogyne volna az. Ha lenne egy cseppnyi józan esze.. –de nincs. És különben is túl kíváncsi ahhoz, hogy itt hagyja a zenélő halottakat, anélkül, hogy megtudná, miért nem nyugszanak békében.
Ahogy hozzáér a kilincshez a hullák újfent ránganak egyet, azonban nem kezdenek játszani. Érdekes. Miután nem történik semmi több a következő ajtónál sem -vagyis csak ugyanez a rándulás-, odalépdel a jobb szélsőhöz is, és megpróbálja kinyitni  azt is. A csuklás ugyanúgy megismétlődik, de aztán a semmi helyett enyhén elkezd remegni a szoba. A könyvespolcról leesik egy vékony füzetke, és a középső festmény is a falról. Felhangzik egy búgó, visszhang-jellegű hang, mintha csak a szél fújna valahonnan, amit visszakövetve az egyik heverőig szembetalálja magát a forrásával. Egy átlátszó teremtménytől jön, aki hátra dőlve, keresztbe tett lábbakkal pihen, flegma módon.
- Mi várunk - szólal meg baljóslatú, női hangon.
Ez ugyanaz a nő lenne, aki a hallban megszólította..? Nem..
- Mire?  - kérdez vissza lassan.
- Az előadásra  - feleli amaz röviden, és kiegyenesedik, a földre helyezi lábait, és felkapja a fejét, mint aki karót nyelt, és körülötte egyesével, egymás után, gomba-mód jelennek meg más, átlátszó alakok, mind különböző korú emberek, különböző stílusú ruhákban, de mind elegáns a maga módján.
Végigfut a hátán a hideg a kísértetek láttán, de kénytelen visszanyelni a sikolyát.
- Milyen előadásra?  - kérdezi helyette elterelésképp, megköszörülve az erősen kiszáradt torkát, miközben elkezd visszafogott, ám de sietős léptekkel átvágni a termen, vissza a lépcső felé, az ajtóhoz, ahonnan jött. Most jött meg az esze..
- Mit gondol, egy zeneteremben az ember milyen előadásra várhat?  - kérdez vissza válasz helyett nem kevés éllel a hangjában a nő, ám egyelőre nem ér rá felelni. Az ajtót célozza, de mikor az becsukódik előtte, és hallja is kattanni a zárat, bosszúsan torpan meg mentében, mielőtt még lefejelné a fát, majd visszafordul a terem belseje felé.
- Hát a zenészek itt vannak, a közönség is, mire várnak akkor? - kérdez ismét, mintha mi sem történt volna, mert kénytelen, ezzel egyetemben pedig vet egy sanda pillantást a kotta-tartók felé, hogy van-e rajtuk valami, mielőtt még egyből a legrosszabbra következtetne.
Ám a nő nem méltatja további válaszra, így a teljes figyelmét a zenészek elé kirakott kották felé fordítja, hiszen egyelőre nem támadnak az átlátszó lények, és az ajtó csukva van. Egyszerűbb, ha most játszik, bármi legyen is a játék, mintha pánikolna. Csak azt tudná mit akarnak tőle, és egyáltalán, mi a véres élet folyik itt..
Óvatosan lép közelebb az egyik halott állványához, és emel le róla egy lapot, ide-oda forgatva azt egy darabig maga előtt. Valami furcsa kékes port lát rajta, először megpróbálná lefújni róla, de rá kell jönnie, hogy inkább maga a lap dereng ilyen különösen. Előveszi a korábban félrerakott papírfecnit a zsebéből, hogy összehasonlítsa vele. A papír mintha ugyanaz lenne, de csak a saját darabján lát csíkokat és hangjegyeket. Magában sokatmondóan bólogat a különbség láttán, majd visszarakja a kékes fényű lapot a helyére, és a könyves-szekrény felé fordítja a tekintetét.
Odamegy, és egyesével, sorban elkezdi kiszedegetni a benne talált vékony füzeteket, amik csakhamar beigazolják a gyanúját. Kották. Nem sok, de mind más. Átlapozza mindet, hátha az egyikben szintén vannak látható hangjegyek. Vagy hátha az egyikből hiányzik egy fecninyi darabka.. Mert ha igen, akkor a hiányzó részbe feltétlenül odapróbálja a saját lap darabkáját.. De nem talál olyan helyet, ahova pontosan illene a karmesteri kotta fecni, viszont mindegyik füzetben vannak látható hangjegyek. Sőt, az egyikben, "Richard Wagner: Siegfried"-jében, talál néhány sebhelyre emlékeztető, nem folytonos vörös vonalat is. Egy másikban meg fehér foltokat. De annak már a címe sem tetszik neki: "Yrsil: Démoni dalok gyűjteménye". Nem, ez nem hangzik biztatóan..
Miután kellőképpen átrágta magát a kottákon kénytelen belátni, hogy ahelyett, hogy megoldani akarna, inkább megszöknie kéne innen. Kénytelen segítséget kérni.. Ahogy azonban felnéz újfent szembesülni a ténnyel, hogy nincs egyedül.
- Melyiket? - mutat a szekrényből kipakolt kottákra, az átlátszó nő felé fordulva. Mint egy idióta. De nincs jobb ötlete..
A kísértet alak a szemével gyorsan átfutja a címeket, majd az egyiknél nagyon megörül:
- Ó, a 722. szimfónia az egyik kedvencem!
Bólint a választ hallva, majd felemeli a mutatott darabot, és a karmesterhez viszi, annak az állványába rakva, hiszen a fecni is onnan hullott le. Amennyire az ő logikája terjed, ennek jelentenie kell valamit..
Gondosan ki is nyitja a kottát az első oldalon, majd várakozva hátrál egy lépést, ám nem történik semmi, csak a levegőben érez valami változást. Körbenéz a teremben, még egy darabig reménykedve a csodában, hátha, aztán sóhajt egyet, és "egy életem, egy halálom" címén megindul ismét a három ajtó felé, a középsőhöz lép, és a kilincsért nyúl.
Ezúttal már nem ijed meg, ahogy a zenekar elkezd játszani. A kilincs a kulcs, ezt már érti. Ezentúl persze semmit. Karba fonja a kezét az ajtónak vetve a hátát, mikor felcsendül a zene. Nézni nem élvezet a merev mozgású halottakat, és a zene is erős kifejezés, de legalább nem az-az egy hang..  A hölgy boldogan hallgatja a muzsikát, de a közönség többi része nem ennyire elégedett, ám ezzel nem foglalkozik sokat. Egyébként sem sokáig marad nyugta. A fal egy része ugyanis elfordul, és vele együtt megjelenik egy csontváz is. Inas ruhába öltözve, a kezében egy régi díszkarddal, amiről mégis látványosan csöpög valami folyadék, és amivel lassan elkezd felé lépegetni.
Odébb mozdul, el a faltól, hogy szabad legyen a mozgástere, és óvatosan ő maga is kihúzza a kardját a tokjából. Amennyire biztos lehet benne, annyira biztos is, hogy bajban van, de nem támad, inkább kivárja a csontvázat, hogy az odacsoszogjon hozzá, és biztos lehessen, hogy ártó szándékkal közeledik. Fogalma sincs mi folyik itt. Az agya lassan beáll arra, hogy kis feladatokra bontsa le az itteni máskülönben értelmezhetetlen eseményeket, és a soron következő az, hogy elkerülje a közvetlen veszélyt.
Hátralép, ahogy a csontváz elég közel érve a csöpögő karddal a mellkasa felé döf, és teljesen oldalt fordítja a testét, hogy elkerülje a penge élét. Az kéne még, hogy az a trutyi hozzáérjen.. Válaszul lendületből megcélozza a fegyvert tartó kart, és egy függőleges vágást intéz felé, elválasztva azt a test egészétől. Az ellenfele még csak hárítani vagy kikerülni se próbálja a dolgot. Csak bambán és értetlenül mered rá, ahogy félrerúgja a földön a fegyvert, aztán hátrál egy lépést, és lejjebb engedi a saját kardját.
Félszemét az ellenfelén hagyva néz körbe, és indul el ismét egy ajtóhoz. Nem maradhat élete végéig ebben a teremben, és ha kifele nem, akkor a ház belseje felé, de menne már innen. Ám ahogy hozzáér megint a kilincshez, az hagyján, hogy a zenekar rögtön megint játszani kezd, de a fal egy másik része nyílik ki, és egy újabb csontváz kezd felé araszolni.
Elkáromkodja magát magában, újra felemelve a fegyverét. Kénytelen ezzel is megküzdeni, de ezúttal inkább elébe siet a bajnak, először újra bevárva a csontváz első, lomha csapását, ami elől ki is bukik oldalra, és a szörny lábait veszi célba, egy csapással ütve ki azokat alóla. A csontváz a földre esik  és onnan csapkod felé a fegyverével, szabad kezével támasztva alá magát. Félreugrik a földről felé kapkodó kard elől, és a lábatlan csontváz mellé kerülve, oldalról vágja le róla a fejét, mire a kartalan társa megrándul, és követni kezdi őt a tekintetével.
Úgy dönt, inkább nem próbálkozik tovább az ajtókkal. Nincs  kedve kideríteni hányadik csontváz tudná megsebezni a nyilvánvalóan nem éltető lével bekent kardjával.  Inkább megkeresi a legbeszédesebbet a szellemalakok közt, a nőt, és odalép hozzá, hátha ő tud valamit.
- Elnézést hölgyem, meg tudná mondani, hogyan jutok ki innen? - kérdezi halkan. Véletlenül sem szeretné ugyanis a kelleténél jobban zavarni a nőt. De a nő helyett valami más felel. Újra hallja a visszhangos szélfújást, és megismeri benne a hallban hallott női hangot.
- Találd meg a terem helyes dalát, és tovább juthatsz, utazó.
Valahogy sejtette. A szavakra leengedi a fejét, majd magában sóhajtva indul a szekrényben tartott kották felé, ezúttal a vörös csíkosat emelve ki a többi közül, és rakva azt a karmester elé. Csak a tudat alattijában fogalmazódik meg a felfedezés: Richard Wagner-t emelte ki a többi közül.. Egy darabig ezúttal is vár ezt követően, majd a kardját továbbra sem engedve a kezéből baktat vissza a középső ajtó kilincséhez, amit miután lenyom a zenekar ismét játszani kezd. Ahogy sejtette.
A nézők boldogok, nem csoda, ez már inkább hasonlít valamiféle „szép” dalhoz.. Ám a zenének váratlanabbul lesz vége mint eddig, és a nézősereg is egyszerre elhallgat. Aztán szinte egyszerre el is tűnnek, csak kísérteties zöld füstöt hagynak hátra. Csakhamar a lámpafények is elalszanak. Sötét lesz. Nem bánja, lát ő sötétben is, meg a köd dereng is valamennyire, és kottalapok erősen pulzáló hangjegyei is világítanak - most már minden zenészé.
A szoba közepén leesik valami a plafonról. Egy madzag, amiről egy kulcs lóg alá: ezt a zongora egy mély basszusa kíséri. Nem bízik a házban, úgyhogy odafigyelve a környezetére megy oda a csilingelés forrásához, és veszi fel a földre hullott kulcsot. De ahogy hozzáér a holtestek megfeszülnek és felé fordulnak. Amelyik tudja, felkapja a hangszerét és fürgébben, mint várná, megindulnak felé. A felpattanó holttestek persze megrémítik, még jó, hogy a kezében hagyta a kardot, és egyébként is, legfeljebb agyon tudják verni egy csellóval, de nincs csöpögős kardjuk, így nem tart tőlük teljes szívéből. Mindenesetre futni kezd, ám a hallba vezető bejárati ajtóba hiába is próbálja a kulcsot, kénytelen hátraarcot csinálni, és elkezdeni a túlsó fal középső ajtaja fele rohanni, de még úgy is, hogy a hullák fennakadnak a székeikben és csak lassan tudnak elindulni utána, csak centik választják el attól, hogy kezeik vagy a fogaik közelébe kerüljön. Mégis nevethetnékje támad a gondolatra, hogy ez kívülről hogyan nézhet ki..
„Megsúgom nektek, hogy ez a legeslegfurább dolog, amit valaha csináltam..”
A jókedve ellenére persze rohan az életéért, fél a hegedűktől, ki is futja magát, mire a másik ajtóhoz ér, ám ott végre szerencséje van, és ahogy a kulcs kattan a zárban be is löki maga előtt az ajtót. Azonban nem lép egyből, néhány tizedmásodpercet azért rászán, hogy lássa, hova is érkezik, de ennél több ideje tényleg nincs. Amint biztos benne, hogy szilárd talajra érkezik, és odaát nincs mozgás, se konkrét alakok már mozdul is, kihúzva a zárból a kulcsot, hogy magával vigye, aztán beugrik a kisebb szobába, mielőtt még elkapnák a halott zenészek. És kivételesen be is vágja maga mögött az ajtót, hogy biztosan kint is tartsa őket. Azok egy ideig még próbálkoznak betörni utána, borzasztó, hogy lehet ilyen helyzetben nevetni, nem is nevet, csak vigyorog, ahogy érzi nekivetődni a testeket a fának a háta mögött, de aztán csak feladják a halottak. Ha nem lihegne ennyire még nyelvet is öltene a zárt ajtónak..
avatar
Cedrick von Nebelturm
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja

Hozzászólások száma : 138
Join date : 2016. Jan. 16.

Karakter információ
Kaszt: Nebelturm
Szint: 4.
Tapasztalat:
2650/3750  (2650/3750)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Témanyitás by Markus von Feldas on Kedd Márc. 27, 2018 2:06 pm

Mivel szerintem egész jól sikerült így ez a kör, a következő is ugyanígy Skypeon fogok menni, ha csak nincs ellenvetés. Aki tud és amikor keressen meg, és beszéljük le a dolgot.

_________________
"I carry two swords: silver for beasts, steel for men. Both for mosters."
"People like to invent monsters and monstrosities. Then they can seem lass monstrous themselves."
Geralt of Rivia
avatar
Markus von Feldas
Próbaidős Mesélő
Próbaidős Mesélő

Hozzászólások száma : 15
Join date : 2017. Feb. 01.
Tartózkodási hely : A halál árnyékának völgyében

Karakter információ
Kaszt: Halállovag
Szint: Egy ideje nem számolom
Tapasztalat:
444/444  (444/444)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Témanyitás by Liam Audax on Vas. Ápr. 22, 2018 2:54 pm

A szoba földjén fetrengtem, fáradtan és megviselve, de szerencsére élve. Ellenfeleim mind körülöttem hevertek két darabban. Kicsit körülnéztem, de a szobából csak egy ajtó vezettet tovább. Felkeltem a földről és elindultam az ajtó felé. A következő szoba ahova érkeztem meglepően nagy és zsúfolt volt mindenféle lényekkel, mozdulatlan állatokkal és egyfajta szörnyekkel. Némelyiknek csak a feje lógott a falról, mások teljes alakban álltak ugrásra készen. Az ajtó másik oldalán a  "Trófeaterem"  felirat van rögzítve. A szobából szintúgy csak egy ajtó vezetett tovább. Itt is nézelődtem egy ideig majd tovább indultam az ajtó felé. Az ajtó zárva volt megpróbáltam elfordítani a gömbkilincset, a kísérlet után a sarokból egy hangot hallottam.
- Miben segíthetek? -
- Hol vagyok és mi ez a hely? - kérdeztem vissza.
A kérdésre igencsak felhúzta a szemöldökét.
- Kérem, Ön jelenleg a Trófeateremben tartózkodik, és remélem ebből levezetve nem meglepő, de ez egy trófeaterem. Ha nem lenne tisztában a szó definíciójával, akkor elárulhatom, hogy ebben a szobában vannak tárolva azok a vadászati ereklyék amiket igen csak nagy becsben tartott. Biztosíthatom, a legtöbb itt található teremtmény nem őshonos ezen a környéken. Szeretné, hogy  körbekalauzoljam? - kérdezte nem leadva az érzelemmentes hangneméből. Ritkás fekete haja volt és nagyon világos bőre, elegáns ruhát viselt.
- Azzal tisztában vagyok, nem erre voltam kíváncsi, de mindegy is. - válaszoltam nagyot sóhajtva. - Persze, szeretném hogy körbekalauzoljon.-  válaszoltam hátha menet közben kiszedhetek valami fontos információt belőle.
- Kérem. - hajolt meg finoman, és megfordult, abba a sarokba, ahonnan az előbb megjelent. Kezével belenyúlt a félhomályba, majd suttog egy szót, amire a keze világítani kezdett egy erős, fehér fénnyel.
- Lux... - Egy köhintést követően neki is kezdett a történetnek.
- Ő lenne itt Ursula, Ursa nebelwaldium, a köderdei medve, bár a megnevezésben nem vagyok egészen biztos. A ház hatodik ura vadászta le hatosszáztizenkettőben. Ha megnézi, az egyik szeme hiányzik, az úr vadászbaglya tette ezt vele. Nem sportból lett leterítve, a történet szerint a medve sarokba szorította az urat utazása alatt, és kénytelen volt végeznie vele. Nem untatnám feleslegesen olyan adatokkal mint súly, magasság meg ilyenek. Jól látható mekkora egy bestia volt.-Csodálkoztam mikkor az ember keze világítani kezdet. A történet amit mesélt érdekes volt, felkeltette a kíváncsiságomat.
- És ki volt a ház hatodik ura - kérdeztem tolakodóan. Majd tovább indultunk a következő fenevad felé.
- Kérem. Hmm... a Stuart-família utolsó sarja, ha minden igaz. Halála után vette át a Kaiser-család a birtokot. De... de most nem tudom felidézni a keresztnevét, sajnálom. - mondta unott hangon, bár az arca kissé szomorúbbnak tűnt, mint előtte.Megállt egy fal előtt, ahol három fej volt felakasztva a falra.
- A fivérek. Bár, semmi se bizonyítja hogy rokonok lettek volna, ez a név ragadt rájuk. Három farkaseb - okosak, ravaszak és erősek, a legenda szerint képesek lettek volna beszélni, de elég bölcsek voltak hozzá, hogy ne tegyék. A ház tulajdonosának az életére törtek, és csak a testőrein múlott, hogy nem halt meg idejekorán. A negyedik azért nincs kiállítva, mert a számszeríj vessző teljesen szétroncsolta a fejét, és nem volt olyan állapotban hogy kiállítási darab legyen. Az Északi pusztaföldről származtak, de a Királyság északi részén ejtették el őket.-
Figyelmesen hallgattam a történetet. Majd feltettem az úrnak még egy kérdést.
- És a mostani urat, hogy hívják? -
- Kérem. Úrnőt. Ő teljesen új itt, ha úgy értelmezzük hogy nem egyike az előző dinasztiáknak. Nem gyakran szoktuk a nevén szólítani, mivel... igencsak szokatlan a magamfajta nyelvének. Néha az Aurora becenevet használja.-
- És az utolsó, amit meg kéne mutatnom Önnek. A kis madarak, apró nyulak és társaikhoz nem tartoznak érdekes történetek. - engedett meg magának egy száraz mosolyt - Ő itt... Matilda. - emelte kezét az utolsó, álló díszhez. - Nem tudom, milyen néven kéne illetnem, így maradjunk annál, hogy... csoda.-
Egy humanoid teremtményt láttam magam előtt, de semmi olyasmire nem hasonlít, amit ez előtt valaha is láttam volna. Mint egy hal-ember, úszóhártyás kézzel és lábbal, hatalmas fogakkal és halszemmel.
- Nem tudjuk honnan jött, nem tudjuk mi volt a célja, csak annyit tudunk, hogyha nincs itt az a keresztes lovag... akkor nagyon sokan meghaltak volna. A szablyáit nem itt tároljuk.
Lenne esetleg még valami kérdése?-

- Ki volt az a keresztes lovag? - kérdeztem.
A fickó arca elborul egy pillanatra, tekintete gyilkolási vágyat tükrözött, és ahogy formálja a szavakat, egyáltalán nem a stílusára vall.
- Wilfrich.-
Aztán, felköhintett, és az ábrázata visszalágyult.
- ... kérem. Óhajtana még valamit, vagy folytatná tovább az útját?-
Gyanúsnak találtam azt a gyilkolási vágyat a tekintetében. És nagyon kíváncsivá is tett.
- Mesélne még egy kicsit eről a Wilfrich nevű lovagról? -
- Kérem... ne akarjon többet tudni. - kérte az előbbi érzelemmentes hangján, pókerarcot vágva.
Nem szóltam semmit csak követem az urat vissza oda ahonnan elindultunk. Majd elkezdet össze vissza beszélni.
- Mielőtt tovább menne, megkel találnia a kulcsot. Nem, nem segíthetek benne, és nem, nem én találtam ki ezt. Az Úrnő szeszélyeit pedig nem ajánlott firtatni, ha érti hogy értem. Az összes segítség amit a megtalálásában adhatok, hogy... "A számból vetted ki a szót". Sok szerencsét kívánok, és ha kérhetem, ne vérezzen el túlzottan, ha lehet. Nehezen jön ki a vér a padlóból. -
- Mi? Hogy nekem kell megtalálnom a kulcsot? Ugye csak viccel? -
- Kérem. Ezen feltételbe eddig még senki se kötött bele... - csóválta meg a fejét.
Majd elindultam a kulcs keresésére.
" A számból vetted ki a szót". Mondaton járt az eszem fogalmam sem volt, hogy hol keresem a kulcsot. Majd oda mentem Ursulához és elkezdtem a szájában matatni. Elég hülyén néztem ki, de reméltem, hogy találok valamit.A szemem kerekre tágult. Mikor jobban megvizsgáltam az állat "kitömött" szájat meleg, és nyálas volt. A kezemet nagyon gyorsan elrántottam a szájától mikkor halk morgást hallottam. Párlépést hátra léptem és figyeltem.Az állat szeme megtelt haraggal. Hangosan fújtatott és hamarosan el is bődítete magát rettenetesen. A mozgással láthatólag már komolyabb problémai akadtak: lábait - karjait hasztalan mód rángatta, hiszen pár vékony fémdarab tartotta egyben őt.  Ráadásul egy perc múlva kiszabadul. Majd össze vissza szaladgáltam és minden állat szájat megpróbáltam átvizsgálni.  
A farkasok is elkezdtek ugatni mikkor elkezdtem közelíteni feléjük. De test nélkül képtelenek voltak akármit is tenni ellenem
- Kérem, szerencséje hogy türelmetlenek lettek. Általában leharapják a kezét aki velük próbálkozik.-
- Miféle trófeaterem ez!? Általában a trófeák holtan és kitömve szoktak kiállítva lenni nem!? - kérdeztem.
- Egyedi. - válaszolta röviden.
Ursula hamarosan kiszabadul. De most még nem tud semmit sem tenni velem. Gondolatok futottak át az agyamon. Vissza futottam a medvéhez és megpróbáltam teljes erőmből szíven szúrni.
Amikor odaértem a medvéhez, szinte már ki is szabadult. A fegyverem pedig hiába próbáltam beledöfni az állatba, szinte a bőrét se vitte át rendesen; a medve dühösen felordít.
-Miből van ez a medve!?- ordítottam fel haragomban.
- Hogy lehet megölni? - kérdeztem az urat a sarokban. Majd egy lépést hátrébb álltam és vártam a választ.
- Kérem, javarészét  némileg rohadt izomkötegek teszik ki, de jelentős zsírkészlettel és szőrmennyiséggel is rendelkezik, de megkockáztatnám hogy akad benne némi harag is. És, a másik kérdésére válaszolva, amit meg kell jegyeznem, már hallottam egy néhányszor, nem lehet megölni. Legalábbis a maga bökőjével semmiképp. - mondta, leülve a székére, és az alól előkapott egy már viseltes újságot, és nyugodtan lapozni kezdte.
- De ha kiszabadul magát is megöli! Minek ül ott olyan nyugodtan? - ahogy a mondatok elhagyták a számat. A medve karját tartó egyik fémszál elpattant , és irtózatos sebességgel és erővel száguldott felém az egyik karmos karja. Lehajolva már-már a földön bukfencezve próbáltam elkerülni a csapást.
- Kérem, ne aggódjék miattam. Ursula ha eddig nem bántott, akkor nem pont ma fogja elkezdeni. - lapozott egyet.
Nagyon idegesített az öregúr nemtörődömsége. De a csapást sikeresen elkerültem. A mancsa a fejem felett centikkel haladt el. A következő mozdulatával sikerült kiszabadítania az egyik lábát is láthatólag nagyon küszködött. Oda léptem az úrhoz, az újságot kitéptem a kezei közül. Kardomat a nyakához tartottam.
- Adja ide a kulcsot vagy elvágom a nyakát! - fenyegettem meg.
Az úr unottan tekintett fel rám, és sóhajtott.
- Kérem, pedig ön olyan figyelmes és kedves fiatalembernek tűnt. Bár nem lenne szabad segítenem önnek, őszintén, semmi kedvem feltakarítani maga után. A halember szájában van a kulcs. Én a helyében sietnék... Ursula elég feldúltnak tűnik.-
A medvét két pillanat választotta el attól, hogy teljesen kiszabaduljon.
- Köszönöm, hogy segített. - mosolyogtam rá majd kardomat vissza tettem hüvelyébe. Gyorsan oda szaladtam a halemberhez és kivettem a kulcsot a szájából, és siettem vissza az ajtóhoz és megpróbáltam kinyitni mielőtt Ursula kiszabadul.
Talán a szerencse, talán az útban lévő drótok, ki tudja, de valahogy ezt mind úgy kiviteleztem, hogy nem hagytam ott a fogam. Odafele még épp az utolsó drótját szakítja el, visszafele pedig árnyékra vetül, és mögöttem tör szét mindent, engem még épp megkímélve.
Miközben a kulcsokkal szenvedtem, az ember még egy utolsó mondattal búcsúztat.
- Kérem, mindig öröm szolgálni a ház vendégeit, várjuk vissza türelmetlenül. - mondta, úgy ahogy az ezerszer elkoptatott, betanult szövegeket lehet.
Az ajtó másik oldalán már biztonságban tudhattam magam, az ajtón azért könnyű hallani, ahogy az állat nekiveselkedi, de az mégse törik be.
avatar
Liam Audax
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség

Hozzászólások száma : 16
Join date : 2018. Jan. 22.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Küldetés] Ház az erdő mélyi dombon

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.