Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
Név: Cornelia „Gloria” von Blumenfeld
Nem: Nő
Kor: 19
Faj: Féltünde
Kaszt: Apáca
Frakció: a Veroniai Kegyelmes Isten Egyháza, Könyörületes Szent Brünhilda Gyógyító Rend (Egyház, Északi Királyság)
Jellem: Emlékszem egy lányra. Ez a lány vidám volt és élettel teli, mindennél jobban szerette az otthonát és a körülötte lévő dombokat, még akkor is, ha többet esett az eső, mint amennyit nem. Szerette a vár mögött csordogáló kis patakot, a madarakat, amik a szökőkútban fürödtek, és órákig tudta volna nézni az abrakot rágcsáló lovakat. Emlékszem egy lányra, aki hitt abban, hogy minden gyönyörű pusztán azért mert létezik, és aki a végletekig hálás volt az Úrnak amiért ilyen világot teremtett nekik. Ez a lány szerette a zenét, és a zsoltároskönyv felét ismerte fejből, vasárnaponként angyali hangon, átszellemülten énekelt a helyi templomban, és a bálokon, amiket az anyja rendezett. Végtelenül szerette a családját, az anyját, a hat féltestvérét, és még a nevelőapját is, aki annak ellenére volt jó hozzá, hogy nem az ő magjából született. Ez a lány naív volt, ostoba és gyenge. Ezért meg kellett halnia.
Most itt vagyok én, akit a haldoklók nővérnek hívnak, egyszerű szolgája csupán az Úrnak és az Egyháznak. Fogom a kezüket, és elmondom nekik, hogy az Úr helyet készített számukra maga mellett, hogy a halál nem végleges mert mind feltámadnak majd az utolsó napon. Elmondom nekik, hogy a szenvedés hamarosan véget ér, és akiken látom, hogy még nem érkezett ez a haláluk órája, azokat biztosítom, hogy Istennek még tervei vannak velük. Mindnek ugyan azt mondom el, mert nincs más, amit mondhatnék, akkor is, ha ez hazugság. Isten már nem hitt bennünk, hiszen elküldte az angyalát, hogy elégessen mindannyiunkat. Már nem volt többé terve Veroniával. Honnan tudnám, elhagyott-e minket, honnan tudnám, hogy akár az igazaknak, akár a bűnösöknek van-e még hely az Ő oldalán? De ezt mondom nekik, mert ezt várják tőlem. Az ezredik halálhörgés után, az ezredik könyörgés után, az ezredik fájdalmas sikoly után is csak ugyan azok a szavak jönnek az ajkamra, a kezeim ugyan azokat a mozdulatokat végzik. Vág. Varr. Töröl. Szorít. Fűrészel. Szolgál. Már nem maradt más, csak a szolgálat. Minden nap, minden éjjel, szolgálni Istent, és könyörögni, hogy bocsásson meg nekünk. Elhagyhattam volna őt, mikor lemondott rólunk, de azzal csak megerősítettük volna a döntését. Sokak hite Istenben vajon visszaadhatja az ő hitét bennünk?
A Hívő Útja
- A különböző vallások buzgó követőit foglalja magába, akik feladataikat kérés vagy parancs formájában valamely egyházi méltóságtól kapják.
Választható bármely kaszt számára, feltétele hogy elhivatott tagja legyen valamely (nem feltétlen emberi) egyháznak
Bónusz: Képesség:
Név: Isteni Közbeavatkozás
Szint: 0
Ár: Nem megvehető
Leírás: Isten útjai kiszámíthatatlanok, s gyakran a leghűbb szolgái kerülnek a legkomolyabb akadályok elé. Ennek ellenére, az Úr sem tűr mindent szó nélkül, s ha úgy ítéli meg, a szerencse útján közbeavatkozhat, játékonként maximum egyszer megakadályozva a karakter halálát. Két játékos közti játék folyamán a karakter mozgatója dönt az intervencióról, míg egy mesélt játék során a mesélő.
Nem: Nő
Kor: 19
Faj: Féltünde
Kaszt: Apáca
Frakció: a Veroniai Kegyelmes Isten Egyháza, Könyörületes Szent Brünhilda Gyógyító Rend (Egyház, Északi Királyság)
| Kinézet: Ritkán nézek tükörbe. Nem mintha gyűlölném a saját arcomat látni, csupán annyi munkával lát el a rendem, hogy nincs időm a világi hívságokkal foglalkozni. Sokszor még megfésülni sem tudom hátközépig érő szőke hajam, legtöbbször lazán befonom és csak a hátam mögé dobom, hogy minél kevesebbet zavarjon. Persze volt idő, amikor ez másképp volt. A Blumenfeld kastélyban különös szépségnek tartottak, hála az ereimben csörgedező tünde vérnek, ami keveredve ember anyám örökségével a szemnek egészen tetszetős látványban nyilvánult meg. Az átlagosnál kicsit magasabb vagyok, ám testalkatom kifejezetten törékeny, emlékszem, amikor első alkalommal rám adták a láncinget alig bírtam el, és bár egyáltalán nem akarok, valószínűleg nem is lennék képes a kötelezően kiutalt buzogányommal akkorát sújtani, hogy csontot törjek. A bőröm fehér, mint az alabástrom, de a hidegben gyorsan kipirul, ahogyan az apró de hegyes orrom is, így legalább véletlenül sem tévesztenek össze az Úr átkozott gyermekeivel. A tünde származás a vonásaimon kívül legjobban talán a szemeimen látszik, amik pont olyan mandulavágásúak, és élénk kékben ragyognak, mint nekik, a fülem vége pedig egészen kicsit, de mégiscsak elkeskenyedik. Régen szerettem a szép ruhákat, kéket, lilát, sárgát, a bársonyt, a csipkéket, de a rendben mindezt a hétköznapokban egyszerű, dísztelen galambszürke ruhára cseréltem, az apácák szintén szürke kendőjével. A csatatér mellett erre veszem rá a láncinget, a váll és az alkarvédőket, hogyha betörnének a sátorba ne én legyen az első, akit megölnek. Fegyvert szinte sosem látni nálam, csak amikor kifejezetten rám szólnak, hogy legyen kéznél a buzogány… De nincs rá szükségem. Hiszem, hogy Isten megsegíti a hozzá hűeket, és kölcsön adja az erejét a szükség óráján. |  |
Jellem: Emlékszem egy lányra. Ez a lány vidám volt és élettel teli, mindennél jobban szerette az otthonát és a körülötte lévő dombokat, még akkor is, ha többet esett az eső, mint amennyit nem. Szerette a vár mögött csordogáló kis patakot, a madarakat, amik a szökőkútban fürödtek, és órákig tudta volna nézni az abrakot rágcsáló lovakat. Emlékszem egy lányra, aki hitt abban, hogy minden gyönyörű pusztán azért mert létezik, és aki a végletekig hálás volt az Úrnak amiért ilyen világot teremtett nekik. Ez a lány szerette a zenét, és a zsoltároskönyv felét ismerte fejből, vasárnaponként angyali hangon, átszellemülten énekelt a helyi templomban, és a bálokon, amiket az anyja rendezett. Végtelenül szerette a családját, az anyját, a hat féltestvérét, és még a nevelőapját is, aki annak ellenére volt jó hozzá, hogy nem az ő magjából született. Ez a lány naív volt, ostoba és gyenge. Ezért meg kellett halnia.
Most itt vagyok én, akit a haldoklók nővérnek hívnak, egyszerű szolgája csupán az Úrnak és az Egyháznak. Fogom a kezüket, és elmondom nekik, hogy az Úr helyet készített számukra maga mellett, hogy a halál nem végleges mert mind feltámadnak majd az utolsó napon. Elmondom nekik, hogy a szenvedés hamarosan véget ér, és akiken látom, hogy még nem érkezett ez a haláluk órája, azokat biztosítom, hogy Istennek még tervei vannak velük. Mindnek ugyan azt mondom el, mert nincs más, amit mondhatnék, akkor is, ha ez hazugság. Isten már nem hitt bennünk, hiszen elküldte az angyalát, hogy elégessen mindannyiunkat. Már nem volt többé terve Veroniával. Honnan tudnám, elhagyott-e minket, honnan tudnám, hogy akár az igazaknak, akár a bűnösöknek van-e még hely az Ő oldalán? De ezt mondom nekik, mert ezt várják tőlem. Az ezredik halálhörgés után, az ezredik könyörgés után, az ezredik fájdalmas sikoly után is csak ugyan azok a szavak jönnek az ajkamra, a kezeim ugyan azokat a mozdulatokat végzik. Vág. Varr. Töröl. Szorít. Fűrészel. Szolgál. Már nem maradt más, csak a szolgálat. Minden nap, minden éjjel, szolgálni Istent, és könyörögni, hogy bocsásson meg nekünk. Elhagyhattam volna őt, mikor lemondott rólunk, de azzal csak megerősítettük volna a döntését. Sokak hite Istenben vajon visszaadhatja az ő hitét bennünk?
A Hívő Útja
- A különböző vallások buzgó követőit foglalja magába, akik feladataikat kérés vagy parancs formájában valamely egyházi méltóságtól kapják.
Választható bármely kaszt számára, feltétele hogy elhivatott tagja legyen valamely (nem feltétlen emberi) egyháznak
Bónusz: Képesség:
Név: Isteni Közbeavatkozás
Szint: 0
Ár: Nem megvehető
Leírás: Isten útjai kiszámíthatatlanok, s gyakran a leghűbb szolgái kerülnek a legkomolyabb akadályok elé. Ennek ellenére, az Úr sem tűr mindent szó nélkül, s ha úgy ítéli meg, a szerencse útján közbeavatkozhat, játékonként maximum egyszer megakadályozva a karakter halálát. Két játékos közti játék folyamán a karakter mozgatója dönt az intervencióról, míg egy mesélt játék során a mesélő.
A hozzászólást Gloria összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 13, 2018 7:24 pm-kor.
