Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kérdező vendégeknek
Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Sabriyah

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 34

Küldetés: Sunset at Nordenmouth

Szer. Május 09, 2018 3:17 pm by Sabriyah



Kedves gyermekeim!



Comments: 9

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 53


[Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet...

Go down

[Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet...

Témanyitás by Johannes Hagen on Csüt. Ápr. 19, 2018 8:46 pm

Johannes kíváncsian ült a székében. Kezében félig teli pohár, az asztalon pedig egy üveg alig megkezdett vörösbor, valamint egy másik pohár, ez azonban üresen. Az asztal túlsó oldalán szék foglalt helyett, amögött pedig a bejárati ajtó. Az inkvizítor Isabelle lakásában várta leendő megrendelőjét. Merthogy kuncsaftot várt. Maga is elcsodálkozott ezen, eddig sehol nem reklámozta hobbiját – ami az ékszerkészítés és az ahhoz kapcsolatos dolgok voltak – , és beszélni is csak nagyon keveseknek beszélt arról, hogy néha-néha ezzel is foglalkozik. A nő szólt neki, hogy keresik, azt azonban nem tudta megmondani, hogy ki, és azt sem, hogy mit akar, az üzenetből csak az volt az egyértelmű, hogy Johannesre, mint ékszerészre van szüksége. Ahogyan végig gondolta az esetet, egyre kíváncsibb lett: honnan tudott róla? Miért pont őt kereste meg? Vagy egyáltalán ki ez az ember, hogy így megtalálta, és összetudta kötni Isabellel?
Nem bírt ezekkel a kérdésekkel,  a bizonytalanság pedig csak nyugtalanította, így hát nem is elmélkedett rajtuk tovább. Helyette inkább a jelenlegi helyzetét gondolta végig: hazai pályán van. Bármit is akar tőle az idegen – ha ugyan az lesz – , baj esetén nem csak ő mozog otthonosabban a házban, de Isabelle is a szomszéd szobában várja a dolgok fejleményét. Talán kíváncsiságból, talán aggodalomból volt ilyen makacs, de bármennyire próbálta meggyőzni, hogy menjen el addig máshová, ameddig lefolytatja az üzletet, csak arra tudta rávenni, hogy a szomszéd szobában várja ki a végét -  ha nem történik baj. Ha pedig az alkudozás és ajánlgatás közben nem alakulnának jól a dolgok, elég kicsi az esély arra, hogy Johannes kérése bent tartaná a nőt. Vele pedig még az inkvizítor is félt volna egyedül szembeszállni a saját házában: csak az Isten és Isabell tudta, hogy a falakon sorakozó flaskák sokasága milyen mérgeket vagy vegyszereket tartalmazott, a férfi pedig nem volt kíváncsi az egészségre gyakorolt hatásukra – legalábbis nem a saját bőrén.
avatar
Johannes Hagen
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor

Hozzászólások száma : 56
Join date : 2018. Feb. 11.

Karakter információ
Kaszt: Inkvizítor
Szint: 2
Tapasztalat:
850/1250  (850/1250)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet...

Témanyitás by Dieter von Rotmantel on Pént. Ápr. 20, 2018 2:48 pm

A jobb tenyerembe húskampó ékelődött és erőteljesen rántott meg lefelé, nem kímélve sem csontot sem inakat - legalább is ilyen érzés volt. A fájdalom szúrt és égetett, mintha csak a nap lett volna, belerágva magát a kézfejem közepébe olyan erővel, hogy megtántorodtam és nekizuhantam egy ház falának. Ép balommal átkulcsoltam a varratot a sebesülésem fölött, miközben a lassan fogaim közé is bekúszó villámokkal küzdöttem, amelyek görcsbe húzták a vállamat és grimaszba az arcom minden izmát. Három hete volt, hogy a falánkságdémon Symeon kitépett egy darabot a csuklómból. Három hét, amely alatt sem műteni, sem varázsolni, de még szinte kötözni sem tudtam.
- Jól van, uram? - hallottam meg egy fiatal lány hangját, amire remegve és verejtékben úszva felpillantottam rá.
- Semmi bajom, köszö... - Eddig jutottam, amikor a felismerés tágra terpesztette a lány pupilláit, gégeporcai pedig sebesen ereszkedtek le nyakának puha bőre alatt felkészülve a pánikba esett sikoltásra. Noha nem éreztem magam jól miatta, de nem engedhettem meg neki. Hirtelen egyenesedtem ki, amit a pulzáló fájdalom is segített, majd ujjaimmal finoman ráfogtam a torkára, kitapogatva a légcsövét és épp csak annyi nyomást gyakoroltam rá, hogy hangjából rekedtes szipákolás maradjon. - A fräuleinnak jó szeme van, vámpír vagyok. Ha ezt mindenképpen hangosan akarja megüzenni mindenkinek a városban, kérem fusson balra. Nem előre, nem jobbra, csakis bal felé. Megértett?
A lány szempillái megremegtek, látása elé opálos köd csúszott a könnyektől, de mintha felismerés szikráját láttam volna benne. Elengedtem a nyakát, amire engedelmesen eliramodott bal felé, a gyéren használt, szinte üres sikátorba. Megszorongatott torkából előtörő "vámpír!" rikoltását még a következő sarkon befordulva is hallottam, miközben bicegve igyekeztem a megadott cím felé. Hagen. Johannes Hagen. Sürgősen a segítségére volt szükségem.
Mielőtt beléptem volna az egyszerű, kívülről semmilyen megjegyezhető jellel nem bíró ajtón megálltam, hosszú és erőltetetten nyugodt lélegzetekkel próbálva úrrá lenni a kezem lüktetésén. Már nincs sok. Már nem sok idő, és újra egész leszek.
Benyitottam.
avatar
Dieter von Rotmantel
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja

Hozzászólások száma : 156
Join date : 2015. Jul. 25.

Karakter információ
Kaszt: Rotmantel
Szint: 3.
Tapasztalat:
1725/2500  (1725/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet...

Témanyitás by Johannes Hagen on Szer. Ápr. 25, 2018 12:59 am

Épp egy korty borral a számban meredtem az ajtóra, amikor az kitárult. Szerencsém volt, hogy érkeztem lenyelni az italt, mielőtt az agyam felfoghatta volna, amit látok, különben nagy lett volna az esélye, hogy kiköpöm. Tagadhatatlanul egy vámpír állt előttem. Láttam már a fajtájukat eddigi életem során többször is, nem ez lepett meg. A fővárosba viszont csak ritkán merészkedtek, a legtöbbször már csak a hullájukat volt lehetőségem szemügyre venni. Átkozottunk tehát vagy diplomáciai mentességet élvezett, vagy nagyon ügyesen rejtőzködött. Ahogy tekintetem végigfutott rajta, megfogalmaztam a harmadik lehetőséget is önmagamban: egyszerűen legyőzte a támadóit. Kinézete ugyanis zilált volt, és elég volt ránézni, hogy az emberfia megállapítsa róla mennyire szenved. Nem volt ebben semmi meglepődni való, ez volt errefelé a vámpírok sorsa. Ha nem hivatalos személy kapta el őket, akkor az egyszerű emberek tökéletes példáját mutatták be annak, hogy milyen könnyen össze tudnak fogni az ellen, akit együtt utálnak. Az ellenszenvet, amit a városiakból kiválthatott csak tetézte a köpenye. Vörös volt, tehát egyértelműen a Rotmantel családból származott. Nem hiszem, hogy lett volna bárki, aki önszántából vesz magára ekkora bélyeget, hiszen a Rotmanteleket – teljesen érthető okból – még jobban utálták az emberek, mint fajtársaikat. Jómagam sem szívleltem őket különösebben, bár egyik családot sem. Ez alól talán csak Neulanderek élveztek kivételt. Diplomáciai képességük egyszerűen annyira bravúros volt, hogy ahányszor belegondoltam a történeteikbe, csak a csodálat tudott úrrá lenni rajtam. Sokadjára is élvezet olvasni, vagy hallani, amit egy-egy tanácskozás alkalmával képesek kijátszani.
Rotmantel. Ha emlékeim nem csalnak, az emberek kínzásán túl az orvosláshoz értenek kitűnően. Ez kizárja annak a lehetőségét, hogy Isabelle-hez jött volna egy összevarrásra. Ő lenne tehát az akire várok?  Minden bizonnyal. Így már mindjárt más szemmel vizsgáltam. Csak ekkor tűnt fel a furcsa varrásnyom az arcán. Nem tudom meghatározni, hogy pontosan mi az, de mintha két különböző bőr lenne összevarrva. Nyugodtan legeltettem rajta a szememet, nem igazán törődve azzal, hogy mire gondolhat. Időközben ugyanis aggodalmam is eloszlott. A vámpír fáradt volt és sebesült. Ebből több következtetést is levonhattam. Egyrészről nem hiszem, hogy képes lenne huzamosabban harcolni. Másrészről pedig az, hogy ilyen küzdelmekbe keveredett, bizonyította sem túlságosan hatalmas nem lehet, sem társadalmi szinten nem állhat olyan magaslatokban, hogy megtudja akadályozni az csürhe spontán lincselési kísérleteit. Ezekhez, mintegy grátiszként csatlakozott az ütőkártyám: szüksége volt rám. Szüksége volt a tudásomra, a tehetségemre, az ügyességemre. Nem tudom mire, de kellettem neki.
Magabiztosan dőltem hátra a székben. Ő a vendég, ő az, aki akar valamit. Itt az ideje tehát hogy bemutatkozzon, és elmondja mit akar.
avatar
Johannes Hagen
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor

Hozzászólások száma : 56
Join date : 2018. Feb. 11.

Karakter információ
Kaszt: Inkvizítor
Szint: 2
Tapasztalat:
850/1250  (850/1250)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet...

Témanyitás by Dieter von Rotmantel on Szer. Ápr. 25, 2018 6:52 pm

A ház előszobája nem volt túl nagy, noha erre valószínűleg ráerősítettek a zsúfolt polcok és szekrények, amik elborítottak majd' minden felületet, mint valami gomba. Színes, vélhetően mágikus kotyvalékok lehettek bennük, ami egy pillanatra elbizonytalanított. Nem egy alkimistát kerestem.
- Elnézést a zavarásért. - hajoltam meg, közben karjaimat elrejtve a hátam mögött és ép kezemmel megszorítva a rossz csuklómat.
- Herr Johannes Hagent keresem. Úgy tájékoztattak ékszerészmester.
A bent ülő férfi hosszú arca várakozó volt, ujjai határozottan tartották a kezében fogott poharat. Ha az asztalon álló üveg engedett következtetni valamire bor lehetett benne.
- A forrásaim szerint ebben a házban találom meg, noha ő maga sem volt egészen biztos benne. Ez lenne egy bizonyos frau Isabelle háza? - néztem újfent körbe, keresve bármi jelét annak, hogy jó helyen járok. Semmit nem mondtak nekem sem az ékszerészről, sem a rejtélyes, családnevét nem használó nőről, akin keresztül el lehet érni. Abból ítélve azonban, ahogy várakozóan fogadott gyanítottam, hogy teljesen rossz helyen nem járhatok.
- Szabad leülnöm?
avatar
Dieter von Rotmantel
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja

Hozzászólások száma : 156
Join date : 2015. Jul. 25.

Karakter információ
Kaszt: Rotmantel
Szint: 3.
Tapasztalat:
1725/2500  (1725/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet...

Témanyitás by Johannes Hagen on Csüt. Ápr. 26, 2018 2:18 pm

Meghajlására felálltam, s az asztalon keresztül nyújtottam kezet neki. Nem csak az illem miatt tettem ezt, de az is érdekelt, hogy a háta mögé rejtett karjai a testbeszédéről árulkodnak, vagy rejtegetni próbál vele valamit. „Tájékoztattak”. Legszívesebben azonnal visszakérdeztem volna, hogy ki tájékoztatta, de korainak éreztem még a kérdést. Ehelyett biccentettem, mikor a nevemet említette. Semmi értelme nem lett volna már titkolóznom.
- Megtalálta. Önben kit tisztelhetek? – tettem fel az evidens kérdést, amennyiben nem viszonozta volna a bemutatkozást. Székembe visszaülve intek neki, hogy foglaljon csak helyet nyugodtan. A házról nem kívántam nyilatkozni: megtudta magát védeni (sőt, volt, aki megvédje), de nem éreztem úgy, hogy jó ötlet lenne mindenféle vámpírokkal megosztanom, hogy itt él a kedvenc hollódoktorom, így ha felteszi a házról a kérdését egyszerűen ignorálom. Úgy döntöttem, átveszem a kezdeményező szerepét.
- Mit kíván rendelni tőlem? – vágtam egyenesen a közepébe. Persze nem hagytam figyelmen kívül, hogy vámpír, de az üzlet az üzlet. Természetesen olyan ajánlattal kell előállnia, ami miatt megéri nem elvitetnem az inkvizícióval, de bízom benne, hogy ezzel ő is tisztában van. Ha pedig nem, az alkudozás során majd tisztázom. A kérdés kerülgetésével sem tétováztam: legyen meg mit akar, aztán ameddig a részleteket beszéljük meg, jöhet a többi.
avatar
Johannes Hagen
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor

Hozzászólások száma : 56
Join date : 2018. Feb. 11.

Karakter információ
Kaszt: Inkvizítor
Szint: 2
Tapasztalat:
850/1250  (850/1250)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet...

Témanyitás by Dieter von Rotmantel on Vas. Ápr. 29, 2018 1:09 pm

A hegyes arcú férfi fondorlatosabb volt, mint elsőre mutatta. Kinyújtott keze udvarias csomagolásba rejtett fenyegetés volt, én pedig kénytelen voltam elfogadni. Felé tartottam jobbomat, ügyetlenül fogva át a hajlatot a hüvelykje és a mutatóujja között, közben meg sem próbálva elrejteni a remegést és önkényen kívüli rángást, amelyet a fájdalom játszott le a kézfejem kifeszített ínhúrjain. Képtelen voltam megszorítani a kezét, és erre nyilván ő is rájött. Ahogy elengedett balommal kihúztam az előttem lévő széket és amennyire megroppant méltóságomból még telt elegánsan ültem le, sérült karomat az asztalon nyugtatva.
- Köszönöm, hogy fogadott, Herr Hagen. A nevem Dieter von Rotmantel és egy igen kényes ügyben keresném a segítségét.
Bizonytalanul poharat kerestem, engedve az alkohol csábításának és lüktetést tompító ígéretének, de udvariatlan lett volna magamnak öntenem. Vendéglátóm pedig láthatóan nem sietett kisegíteni.
A hátamon lógó vörös köpeny eltántoríthatta bármilyen udvariasságtól.
- Egy közös ismerősünk, név szerint Dianne van Griesbergen báróné ajánlotta önt. Legalább is a hölgy állítása szerint ön a készítője azoknak a különleges és felettébb egyedi ékszereknek, amelyek a báróné nyakában lógtak ottlétemkor.
Voltaképpen a vakszerencse volt csak, ami idevezetett. Dianne kisasszony betegeskedett, nem volt sérült és nem szorult azonnali ellátásra, korlátozott gyógyszerész ismereteim elégségesnek bizonyultak a láza lenyomásához. Hálája jeléül egy nevet kaptam és egy összekötőt, egy Karolusburgi leányzót Isabelle néven. Hetven váltómba került megtalálni a házát és ha a férfi felkészültsége jelentett valamit a hír, hogy keresem hamarabb ért ide nálam.
- A kérésem igen... speciális. - kezdtem óvatosan, közben figyelve az ékszerész arcának minden rezdülését. - Természetesen az ügy kényességét fedező, elégséges fizetséget ajánlok fel és némi nyersanyagi segítséget, ha hajlandó elfogadni az ajánlatomat. Arra lennék kíváncsi mennyire jártas platina alapú munkákban.
avatar
Dieter von Rotmantel
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja

Hozzászólások száma : 156
Join date : 2015. Jul. 25.

Karakter információ
Kaszt: Rotmantel
Szint: 3.
Tapasztalat:
1725/2500  (1725/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet...

Témanyitás by Johannes Hagen on Hétf. Május 07, 2018 5:51 pm

Udvarias gesztusomra kénytelen volt válaszolni, így ő is kezet nyújtott. Ahogy általában, most viszonozni kívántam a kézfogás erősségét, ám ez most kivitelezhetetlennek bizonyult. Képtelen volt ugyanis megszorítani a kezemet, mindössze gyenge fogásra tellett tőle, mintha egy kisgyereknek nyújtottam volna a jobbomat. Tisztában voltam azzal, hogy a doktorok mennyire vigyáznak a kezükre, ám ez még ahhoz képest is gyenge volt. Törés lenne, vagy egyéb sérülés? Nem csak erőtlen volt, de remegett és mintha rángatta volna a kezemben, bár egyértelmű volt, hogy akaratlanul teszi. Így már érthető volt, hogy miért rejtegeti. Egy orvosnak nem éppen áldás a használhatatlan kéz.
- Állok rendelkezésére. – biztosítottam a szándékomról. A kezéről való elmélkedés annyira elfoglalta a gondolataimat, hogy még a bemutatkozáson és kézfogáson túl az etikett következő szabálya is kiment a fejemből: megkínálni a vendéget. Sóvárgó pillantásai a borosüveg felé emlékeztettek mulasztásomra, és ha egy pillanatig el is gondolkodtam azon, hogy meg akarom e kínálni, kezeim reflex-szerűen cselekedtek, és tolták elé az üres poharat. – Bort? – kérdeztem, s amennyiben igennel felelt már töltöm is neki. Az egyenletesen – és ironikusan – ömlő vörösbor töltése közben megpróbálom elcsitítani lázongó lelkemet: legyen vámpír, vagy akár Rotmantel: ügyfél az, aki velem szemben ül.
A grófnő neve megüti a fülemet. Sajnos nem voltam olyan pozícióban, hogy visszautasítsam az ajánlatát, így valóban készítettem neki néhány ékszert, bár a lelkére kötöttem, hogy az eredetüket teljes titoktartással kezelje. Nem mintha meglepődnék azon, hogy képtelen volt rá, ismertem Dianne-t. Csak remélni tudom, hogy valós rangomat nem árulta el doktorának.
- Csakugyan élvezettel hordja az általam készített ékszereket. – nyugtázom amit mond. A fizetség ilyen korán való emlegetése arra enged következtetnem, hogy az ügy valóban nagyon kényes. Nem kezdek el még el kalkulálni, először kiderítem pontosan mit akar. Platina. Kutakodtam kicsit az emlékeim között, mire beugrottak az ilyen munkáim, ez talán neki is feltűnt elmélázó pillantásomból.
- Nem a kedvencem, de megfordult már jó párszor a kezeim között. – próbáltam semleges maradni. – Egészen pontosan mit kellene elkészítenem belőle?
avatar
Johannes Hagen
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor

Hozzászólások száma : 56
Join date : 2018. Feb. 11.

Karakter információ
Kaszt: Inkvizítor
Szint: 2
Tapasztalat:
850/1250  (850/1250)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet...

Témanyitás by Dieter von Rotmantel on Kedd Május 22, 2018 1:04 pm

Türelmetlenül néztem, ahogy a vörösbor megtölti az elém tolt kelyhet, de nem mozdultam. A fájdalom elvehette ugyan a méltóságom nagy részét, a veszélyérzetemet és az óvatosságomat - de a modoromat nem fogja. Ahogy végül visszahúzta a kancsót ép balommal nyúltam a bor felé, nagyokat kortyolva belőle míg ő a szavaimat ízlelgette és felelt.
- Elnézést a mohóságomért... - feleltem, miután leengedtem a félig ürített poharat. - ... de sajnos szükségem van a természetes fájdalomcsillapítókra.
Savanyúan mosolyodtam el, miközben szemeim remegő és rángatózó jobbomra vándoroltak. Symeon... Egyszer még meg fog bűnhődni azért, amit tett. Azért a rengeteg életért, amit nem vagyok képes megmenteni, míg rendbe nem hozom a saját kezemet.
- Hallott már protézisekről, herr Hagen? - fordultam a férfi felé, belenézve a mélyen ülő szemekbe. - Katonaorvosok gyakran alkalmazzák a technikát. Ha valakinek csontja törik és a darabjai nem menthetőek általában ezüstből formára öntik a hiányt és azzal pótolják ki. Arc, fogak, ízületek menthetőek így meg. Jómagamnak is valami hasonlóra lenne szükségem.
Újra belekortyoltam a borba, majd a gyorsan terjedő alkohol tompítását kihasználva felfordítottam a jobbom és elé tartottam, felfedve a rajza keresztbe húzódó varratot.
- Ahogy láthatja egyik kezem nem funkcionál úgy, ahogy szeretném. Ennek részleteitől megkímélném, de apró csontdarabok hiányoznak a csuklómból, így az izmok működése is gátolt, valamint az idegek is irritálva vannak. Sajnos esetemben az ezüst nem opció, ugyanis az Átok megtiltja nekem, hogy hozzáérjek, az amalgám pedig nem elég erős. Az egyedüli opcióm így a platina maradt, amely kompatibilis az élettel. Néhány ismeretségemen keresztül úgy gondolom képes vagyok megfelelő mennyiségű platinát biztosítani, azonban egy szakértő kéz segítségére lenne szükségem, aki gyorsan és precízen képes formába önteni a fémet.
avatar
Dieter von Rotmantel
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja

Hozzászólások száma : 156
Join date : 2015. Jul. 25.

Karakter információ
Kaszt: Rotmantel
Szint: 3.
Tapasztalat:
1725/2500  (1725/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet...

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.