Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 55

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 66

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 42


You are not connected. Please login or register

[Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet...

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet... on Csüt. Ápr. 19, 2018 8:46 pm

Johannes Hagen

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Johannes kíváncsian ült a székében. Kezében félig teli pohár, az asztalon pedig egy üveg alig megkezdett vörösbor, valamint egy másik pohár, ez azonban üresen. Az asztal túlsó oldalán szék foglalt helyett, amögött pedig a bejárati ajtó. Az inkvizítor Isabelle lakásában várta leendő megrendelőjét. Merthogy kuncsaftot várt. Maga is elcsodálkozott ezen, eddig sehol nem reklámozta hobbiját – ami az ékszerkészítés és az ahhoz kapcsolatos dolgok voltak – , és beszélni is csak nagyon keveseknek beszélt arról, hogy néha-néha ezzel is foglalkozik. A nő szólt neki, hogy keresik, azt azonban nem tudta megmondani, hogy ki, és azt sem, hogy mit akar, az üzenetből csak az volt az egyértelmű, hogy Johannesre, mint ékszerészre van szüksége. Ahogyan végig gondolta az esetet, egyre kíváncsibb lett: honnan tudott róla? Miért pont őt kereste meg? Vagy egyáltalán ki ez az ember, hogy így megtalálta, és összetudta kötni Isabellel?
Nem bírt ezekkel a kérdésekkel,  a bizonytalanság pedig csak nyugtalanította, így hát nem is elmélkedett rajtuk tovább. Helyette inkább a jelenlegi helyzetét gondolta végig: hazai pályán van. Bármit is akar tőle az idegen – ha ugyan az lesz – , baj esetén nem csak ő mozog otthonosabban a házban, de Isabelle is a szomszéd szobában várja a dolgok fejleményét. Talán kíváncsiságból, talán aggodalomból volt ilyen makacs, de bármennyire próbálta meggyőzni, hogy menjen el addig máshová, ameddig lefolytatja az üzletet, csak arra tudta rávenni, hogy a szomszéd szobában várja ki a végét -  ha nem történik baj. Ha pedig az alkudozás és ajánlgatás közben nem alakulnának jól a dolgok, elég kicsi az esély arra, hogy Johannes kérése bent tartaná a nőt. Vele pedig még az inkvizítor is félt volna egyedül szembeszállni a saját házában: csak az Isten és Isabell tudta, hogy a falakon sorakozó flaskák sokasága milyen mérgeket vagy vegyszereket tartalmazott, a férfi pedig nem volt kíváncsi az egészségre gyakorolt hatásukra – legalábbis nem a saját bőrén.

Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet... on Pént. Ápr. 20, 2018 2:48 pm

Dieter von Rotmantel

avatar
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja
A jobb tenyerembe húskampó ékelődött és erőteljesen rántott meg lefelé, nem kímélve sem csontot sem inakat - legalább is ilyen érzés volt. A fájdalom szúrt és égetett, mintha csak a nap lett volna, belerágva magát a kézfejem közepébe olyan erővel, hogy megtántorodtam és nekizuhantam egy ház falának. Ép balommal átkulcsoltam a varratot a sebesülésem fölött, miközben a lassan fogaim közé is bekúszó villámokkal küzdöttem, amelyek görcsbe húzták a vállamat és grimaszba az arcom minden izmát. Három hete volt, hogy a falánkságdémon Symeon kitépett egy darabot a csuklómból. Három hét, amely alatt sem műteni, sem varázsolni, de még szinte kötözni sem tudtam.
- Jól van, uram? - hallottam meg egy fiatal lány hangját, amire remegve és verejtékben úszva felpillantottam rá.
- Semmi bajom, köszö... - Eddig jutottam, amikor a felismerés tágra terpesztette a lány pupilláit, gégeporcai pedig sebesen ereszkedtek le nyakának puha bőre alatt felkészülve a pánikba esett sikoltásra. Noha nem éreztem magam jól miatta, de nem engedhettem meg neki. Hirtelen egyenesedtem ki, amit a pulzáló fájdalom is segített, majd ujjaimmal finoman ráfogtam a torkára, kitapogatva a légcsövét és épp csak annyi nyomást gyakoroltam rá, hogy hangjából rekedtes szipákolás maradjon. - A fräuleinnak jó szeme van, vámpír vagyok. Ha ezt mindenképpen hangosan akarja megüzenni mindenkinek a városban, kérem fusson balra. Nem előre, nem jobbra, csakis bal felé. Megértett?
A lány szempillái megremegtek, látása elé opálos köd csúszott a könnyektől, de mintha felismerés szikráját láttam volna benne. Elengedtem a nyakát, amire engedelmesen eliramodott bal felé, a gyéren használt, szinte üres sikátorba. Megszorongatott torkából előtörő "vámpír!" rikoltását még a következő sarkon befordulva is hallottam, miközben bicegve igyekeztem a megadott cím felé. Hagen. Johannes Hagen. Sürgősen a segítségére volt szükségem.
Mielőtt beléptem volna az egyszerű, kívülről semmilyen megjegyezhető jellel nem bíró ajtón megálltam, hosszú és erőltetetten nyugodt lélegzetekkel próbálva úrrá lenni a kezem lüktetésén. Már nincs sok. Már nem sok idő, és újra egész leszek.
Benyitottam.

Felhasználó profiljának megtekintése

3 Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet... on Szer. Ápr. 25, 2018 12:59 am

Johannes Hagen

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Épp egy korty borral a számban meredtem az ajtóra, amikor az kitárult. Szerencsém volt, hogy érkeztem lenyelni az italt, mielőtt az agyam felfoghatta volna, amit látok, különben nagy lett volna az esélye, hogy kiköpöm. Tagadhatatlanul egy vámpír állt előttem. Láttam már a fajtájukat eddigi életem során többször is, nem ez lepett meg. A fővárosba viszont csak ritkán merészkedtek, a legtöbbször már csak a hullájukat volt lehetőségem szemügyre venni. Átkozottunk tehát vagy diplomáciai mentességet élvezett, vagy nagyon ügyesen rejtőzködött. Ahogy tekintetem végigfutott rajta, megfogalmaztam a harmadik lehetőséget is önmagamban: egyszerűen legyőzte a támadóit. Kinézete ugyanis zilált volt, és elég volt ránézni, hogy az emberfia megállapítsa róla mennyire szenved. Nem volt ebben semmi meglepődni való, ez volt errefelé a vámpírok sorsa. Ha nem hivatalos személy kapta el őket, akkor az egyszerű emberek tökéletes példáját mutatták be annak, hogy milyen könnyen össze tudnak fogni az ellen, akit együtt utálnak. Az ellenszenvet, amit a városiakból kiválthatott csak tetézte a köpenye. Vörös volt, tehát egyértelműen a Rotmantel családból származott. Nem hiszem, hogy lett volna bárki, aki önszántából vesz magára ekkora bélyeget, hiszen a Rotmanteleket – teljesen érthető okból – még jobban utálták az emberek, mint fajtársaikat. Jómagam sem szívleltem őket különösebben, bár egyik családot sem. Ez alól talán csak Neulanderek élveztek kivételt. Diplomáciai képességük egyszerűen annyira bravúros volt, hogy ahányszor belegondoltam a történeteikbe, csak a csodálat tudott úrrá lenni rajtam. Sokadjára is élvezet olvasni, vagy hallani, amit egy-egy tanácskozás alkalmával képesek kijátszani.
Rotmantel. Ha emlékeim nem csalnak, az emberek kínzásán túl az orvosláshoz értenek kitűnően. Ez kizárja annak a lehetőségét, hogy Isabelle-hez jött volna egy összevarrásra. Ő lenne tehát az akire várok?  Minden bizonnyal. Így már mindjárt más szemmel vizsgáltam. Csak ekkor tűnt fel a furcsa varrásnyom az arcán. Nem tudom meghatározni, hogy pontosan mi az, de mintha két különböző bőr lenne összevarrva. Nyugodtan legeltettem rajta a szememet, nem igazán törődve azzal, hogy mire gondolhat. Időközben ugyanis aggodalmam is eloszlott. A vámpír fáradt volt és sebesült. Ebből több következtetést is levonhattam. Egyrészről nem hiszem, hogy képes lenne huzamosabban harcolni. Másrészről pedig az, hogy ilyen küzdelmekbe keveredett, bizonyította sem túlságosan hatalmas nem lehet, sem társadalmi szinten nem állhat olyan magaslatokban, hogy megtudja akadályozni az csürhe spontán lincselési kísérleteit. Ezekhez, mintegy grátiszként csatlakozott az ütőkártyám: szüksége volt rám. Szüksége volt a tudásomra, a tehetségemre, az ügyességemre. Nem tudom mire, de kellettem neki.
Magabiztosan dőltem hátra a székben. Ő a vendég, ő az, aki akar valamit. Itt az ideje tehát hogy bemutatkozzon, és elmondja mit akar.

Felhasználó profiljának megtekintése

4 Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet... on Szer. Ápr. 25, 2018 6:52 pm

Dieter von Rotmantel

avatar
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja
A ház előszobája nem volt túl nagy, noha erre valószínűleg ráerősítettek a zsúfolt polcok és szekrények, amik elborítottak majd' minden felületet, mint valami gomba. Színes, vélhetően mágikus kotyvalékok lehettek bennük, ami egy pillanatra elbizonytalanított. Nem egy alkimistát kerestem.
- Elnézést a zavarásért. - hajoltam meg, közben karjaimat elrejtve a hátam mögött és ép kezemmel megszorítva a rossz csuklómat.
- Herr Johannes Hagent keresem. Úgy tájékoztattak ékszerészmester.
A bent ülő férfi hosszú arca várakozó volt, ujjai határozottan tartották a kezében fogott poharat. Ha az asztalon álló üveg engedett következtetni valamire bor lehetett benne.
- A forrásaim szerint ebben a házban találom meg, noha ő maga sem volt egészen biztos benne. Ez lenne egy bizonyos frau Isabelle háza? - néztem újfent körbe, keresve bármi jelét annak, hogy jó helyen járok. Semmit nem mondtak nekem sem az ékszerészről, sem a rejtélyes, családnevét nem használó nőről, akin keresztül el lehet érni. Abból ítélve azonban, ahogy várakozóan fogadott gyanítottam, hogy teljesen rossz helyen nem járhatok.
- Szabad leülnöm?

Felhasználó profiljának megtekintése

5 Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet... on Csüt. Ápr. 26, 2018 2:18 pm

Johannes Hagen

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Meghajlására felálltam, s az asztalon keresztül nyújtottam kezet neki. Nem csak az illem miatt tettem ezt, de az is érdekelt, hogy a háta mögé rejtett karjai a testbeszédéről árulkodnak, vagy rejtegetni próbál vele valamit. „Tájékoztattak”. Legszívesebben azonnal visszakérdeztem volna, hogy ki tájékoztatta, de korainak éreztem még a kérdést. Ehelyett biccentettem, mikor a nevemet említette. Semmi értelme nem lett volna már titkolóznom.
- Megtalálta. Önben kit tisztelhetek? – tettem fel az evidens kérdést, amennyiben nem viszonozta volna a bemutatkozást. Székembe visszaülve intek neki, hogy foglaljon csak helyet nyugodtan. A házról nem kívántam nyilatkozni: megtudta magát védeni (sőt, volt, aki megvédje), de nem éreztem úgy, hogy jó ötlet lenne mindenféle vámpírokkal megosztanom, hogy itt él a kedvenc hollódoktorom, így ha felteszi a házról a kérdését egyszerűen ignorálom. Úgy döntöttem, átveszem a kezdeményező szerepét.
- Mit kíván rendelni tőlem? – vágtam egyenesen a közepébe. Persze nem hagytam figyelmen kívül, hogy vámpír, de az üzlet az üzlet. Természetesen olyan ajánlattal kell előállnia, ami miatt megéri nem elvitetnem az inkvizícióval, de bízom benne, hogy ezzel ő is tisztában van. Ha pedig nem, az alkudozás során majd tisztázom. A kérdés kerülgetésével sem tétováztam: legyen meg mit akar, aztán ameddig a részleteket beszéljük meg, jöhet a többi.

Felhasználó profiljának megtekintése

6 Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet... on Vas. Ápr. 29, 2018 1:09 pm

Dieter von Rotmantel

avatar
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja
A hegyes arcú férfi fondorlatosabb volt, mint elsőre mutatta. Kinyújtott keze udvarias csomagolásba rejtett fenyegetés volt, én pedig kénytelen voltam elfogadni. Felé tartottam jobbomat, ügyetlenül fogva át a hajlatot a hüvelykje és a mutatóujja között, közben meg sem próbálva elrejteni a remegést és önkényen kívüli rángást, amelyet a fájdalom játszott le a kézfejem kifeszített ínhúrjain. Képtelen voltam megszorítani a kezét, és erre nyilván ő is rájött. Ahogy elengedett balommal kihúztam az előttem lévő széket és amennyire megroppant méltóságomból még telt elegánsan ültem le, sérült karomat az asztalon nyugtatva.
- Köszönöm, hogy fogadott, Herr Hagen. A nevem Dieter von Rotmantel és egy igen kényes ügyben keresném a segítségét.
Bizonytalanul poharat kerestem, engedve az alkohol csábításának és lüktetést tompító ígéretének, de udvariatlan lett volna magamnak öntenem. Vendéglátóm pedig láthatóan nem sietett kisegíteni.
A hátamon lógó vörös köpeny eltántoríthatta bármilyen udvariasságtól.
- Egy közös ismerősünk, név szerint Dianne van Griesbergen báróné ajánlotta önt. Legalább is a hölgy állítása szerint ön a készítője azoknak a különleges és felettébb egyedi ékszereknek, amelyek a báróné nyakában lógtak ottlétemkor.
Voltaképpen a vakszerencse volt csak, ami idevezetett. Dianne kisasszony betegeskedett, nem volt sérült és nem szorult azonnali ellátásra, korlátozott gyógyszerész ismereteim elégségesnek bizonyultak a láza lenyomásához. Hálája jeléül egy nevet kaptam és egy összekötőt, egy Karolusburgi leányzót Isabelle néven. Hetven váltómba került megtalálni a házát és ha a férfi felkészültsége jelentett valamit a hír, hogy keresem hamarabb ért ide nálam.
- A kérésem igen... speciális. - kezdtem óvatosan, közben figyelve az ékszerész arcának minden rezdülését. - Természetesen az ügy kényességét fedező, elégséges fizetséget ajánlok fel és némi nyersanyagi segítséget, ha hajlandó elfogadni az ajánlatomat. Arra lennék kíváncsi mennyire jártas platina alapú munkákban.

Felhasználó profiljának megtekintése

7 Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet... on Hétf. Május 07, 2018 5:51 pm

Johannes Hagen

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Udvarias gesztusomra kénytelen volt válaszolni, így ő is kezet nyújtott. Ahogy általában, most viszonozni kívántam a kézfogás erősségét, ám ez most kivitelezhetetlennek bizonyult. Képtelen volt ugyanis megszorítani a kezemet, mindössze gyenge fogásra tellett tőle, mintha egy kisgyereknek nyújtottam volna a jobbomat. Tisztában voltam azzal, hogy a doktorok mennyire vigyáznak a kezükre, ám ez még ahhoz képest is gyenge volt. Törés lenne, vagy egyéb sérülés? Nem csak erőtlen volt, de remegett és mintha rángatta volna a kezemben, bár egyértelmű volt, hogy akaratlanul teszi. Így már érthető volt, hogy miért rejtegeti. Egy orvosnak nem éppen áldás a használhatatlan kéz.
- Állok rendelkezésére. – biztosítottam a szándékomról. A kezéről való elmélkedés annyira elfoglalta a gondolataimat, hogy még a bemutatkozáson és kézfogáson túl az etikett következő szabálya is kiment a fejemből: megkínálni a vendéget. Sóvárgó pillantásai a borosüveg felé emlékeztettek mulasztásomra, és ha egy pillanatig el is gondolkodtam azon, hogy meg akarom e kínálni, kezeim reflex-szerűen cselekedtek, és tolták elé az üres poharat. – Bort? – kérdeztem, s amennyiben igennel felelt már töltöm is neki. Az egyenletesen – és ironikusan – ömlő vörösbor töltése közben megpróbálom elcsitítani lázongó lelkemet: legyen vámpír, vagy akár Rotmantel: ügyfél az, aki velem szemben ül.
A grófnő neve megüti a fülemet. Sajnos nem voltam olyan pozícióban, hogy visszautasítsam az ajánlatát, így valóban készítettem neki néhány ékszert, bár a lelkére kötöttem, hogy az eredetüket teljes titoktartással kezelje. Nem mintha meglepődnék azon, hogy képtelen volt rá, ismertem Dianne-t. Csak remélni tudom, hogy valós rangomat nem árulta el doktorának.
- Csakugyan élvezettel hordja az általam készített ékszereket. – nyugtázom amit mond. A fizetség ilyen korán való emlegetése arra enged következtetnem, hogy az ügy valóban nagyon kényes. Nem kezdek el még el kalkulálni, először kiderítem pontosan mit akar. Platina. Kutakodtam kicsit az emlékeim között, mire beugrottak az ilyen munkáim, ez talán neki is feltűnt elmélázó pillantásomból.
- Nem a kedvencem, de megfordult már jó párszor a kezeim között. – próbáltam semleges maradni. – Egészen pontosan mit kellene elkészítenem belőle?

Felhasználó profiljának megtekintése

8 Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet... on Kedd Május 22, 2018 1:04 pm

Dieter von Rotmantel

avatar
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja
Türelmetlenül néztem, ahogy a vörösbor megtölti az elém tolt kelyhet, de nem mozdultam. A fájdalom elvehette ugyan a méltóságom nagy részét, a veszélyérzetemet és az óvatosságomat - de a modoromat nem fogja. Ahogy végül visszahúzta a kancsót ép balommal nyúltam a bor felé, nagyokat kortyolva belőle míg ő a szavaimat ízlelgette és felelt.
- Elnézést a mohóságomért... - feleltem, miután leengedtem a félig ürített poharat. - ... de sajnos szükségem van a természetes fájdalomcsillapítókra.
Savanyúan mosolyodtam el, miközben szemeim remegő és rángatózó jobbomra vándoroltak. Symeon... Egyszer még meg fog bűnhődni azért, amit tett. Azért a rengeteg életért, amit nem vagyok képes megmenteni, míg rendbe nem hozom a saját kezemet.
- Hallott már protézisekről, herr Hagen? - fordultam a férfi felé, belenézve a mélyen ülő szemekbe. - Katonaorvosok gyakran alkalmazzák a technikát. Ha valakinek csontja törik és a darabjai nem menthetőek általában ezüstből formára öntik a hiányt és azzal pótolják ki. Arc, fogak, ízületek menthetőek így meg. Jómagamnak is valami hasonlóra lenne szükségem.
Újra belekortyoltam a borba, majd a gyorsan terjedő alkohol tompítását kihasználva felfordítottam a jobbom és elé tartottam, felfedve a rajza keresztbe húzódó varratot.
- Ahogy láthatja egyik kezem nem funkcionál úgy, ahogy szeretném. Ennek részleteitől megkímélném, de apró csontdarabok hiányoznak a csuklómból, így az izmok működése is gátolt, valamint az idegek is irritálva vannak. Sajnos esetemben az ezüst nem opció, ugyanis az Átok megtiltja nekem, hogy hozzáérjek, az amalgám pedig nem elég erős. Az egyedüli opcióm így a platina maradt, amely kompatibilis az élettel. Néhány ismeretségemen keresztül úgy gondolom képes vagyok megfelelő mennyiségű platinát biztosítani, azonban egy szakértő kéz segítségére lenne szükségem, aki gyorsan és precízen képes formába önteni a fémet.

Felhasználó profiljának megtekintése

9 Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet... on Kedd Május 29, 2018 10:47 pm

Johannes Hagen

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Szinte érezni lehetett, ahogyan a vámpír mohó és feszült pillantásokat vet a vörösborra. Alig várta, hogy végre ízlelhesse. Ennek ellenére várt, nem kapkodott, fizikailag semmi jelét nem adta annak, hogy nem tudna ellenállni mohóságának – amiért egyébként elnézést is kért.
- Csak nyugodtan. A fájdalom…nagy úr. – nyugtáztam egy apró mosollyal, amit annak vehet aminek akar – részemről annak volt bizonyítéka, hogy ennek a kijelentésnek a valóságát különösen is jól tudom inkvizítorként. Ahogyan részletezni kezdi rendelésének okát és részleteit, székemben hatra dőlve és boromat kortyolgatva jelzem a vámpíron nyugvó pillantásommal, hogy figyelek mondandójára.
Protézisek. A fogalom megvan, pótolni szoktak vele testrészeket, de ennél mélyebben nem értettem az orvosláshoz, nem tudtam miként és hogyan csinálják. Szerencsére a vámpír magyarázattal is kísérte mondandóját, így egy apró bólintással nyugtázhattam kérdését.
Kapok az alkalmon, miszerint akadálytalanul vizsgálhattam szemeimmel sérült kezét. Nem festett túl jól, bár kifejezetten érdekes összhangban volt az arcával. Kíváncsi voltam magának varrta-e össze – ha igen, úgy kifejezetten ügyes lehetett a szakmájában. Gátolt izmok, irritált idegek. Utóbbiról annyit tudtam, hogy ahol sok van, ott érdemes fájdalmat okozni: jobban fogja érezni a célpont - egy öreg inkvizítortól hallottam egyszer, de pontosan azóta se tudtam hova tenni a dolgot. Mindazonáltal nem éreztem úgy, hogy csekély ismereteim akadályoznának az általa kért csont-utánzatok elkészítésében, hiszen azok nagy valószínűséggel nem lehetnek sem kisebbek, sem bonyolultabbak, mint az ékszerek. Ha pedig egy Rotmantel azt mondja, hogy platinával a testében képes lesz élni, akkor én reménykedem benne, hogy igaza van – legalább addig, ameddig tartozását felém letudja.
- Amennyiben tud platinát szerezni, és asszisztál a darabkák elkészítésében azok alakjának pontos körülírásával, úgy kétséget kizáróan el tudom készíteni a kért árut. Mindazonáltal, az ügy kényessége és speciális volta az árat is tükrözni fogja, nem csak annak mennyiségében, hanem mivoltában is.
Most, hogy már teljesen a markomban éreztem mind az üzletet, mind az eddigi kapcsolatunkat, úgy éreztem ideje más kitekintést is tennünk a beszélgetésünkben.
- Mondja csak, doktor úr…milyen érzés az, amikor az orvost gyógyítják, főleg úgy, hogy az illető – már megbocsásson – egy Rotmantel vámpír? – csapok bele egy témába, puszta kíváncsiságból annak irányába, hogy miként fogja fogadni: mind azt, hogy családjáról, vámpír voltáról kérdezem, mind azt, hogy kilépek a pusztán üzleti keretéből a találkozásunknak.

Felhasználó profiljának megtekintése

10 Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet... on Szomb. Jún. 16, 2018 3:22 pm

Dieter von Rotmantel

avatar
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja
Az ékszerész engedékenyen mosolyodott el, noha ajkai mögött bizonytalan jelentéssel húzódott meg egy keserű árnyék. A sztoikus nyugalom néha átok volt, néha áldás - bármit is titkolt el Johannes nem volt elég, hogy a gyanú kiüljön az arcomra.
- Sajnos a helyzet ennél bonyolultabb, Herr Hagen. - kortyoltam újra a borból, az idegességtől kis híján félrenyelve. Megnyaltam az ajkam belső szélét, végigkaristolva a nyelvemmel a fogaimat, miközben szinte gépiesen rendeztem vissza minden apró izmomat ugyanoda, ahonnan kiindultak. - Az én esetemben a legapróbb eltérés is komoly gondot okozhat, és akármilyen jó a memóriám és a leíróképességem elképzelhetetlen, hogy tökéletes pótlékot alkosson - elsőre. A kérésem teljes formájában abban áll, hogy elkészítse a csontvégek elnagyolt alakját platinából, ebben a lehető legtöbb eszközzel és leírással a segítségére leszek, utána pedig készenlétben álljon a beavatkozás során, míg a fém helyet talál a testemben és minden, eközben felmerülő problémát orvosoljon. - kissé elmosolyodtam a mondat végén, ahogy ráébredtem a szóhasználatom frappánsságára. - Már ha szabad ilyen többjelentésűen fogalmaznom. Egy olyan mestert keresek, aki nem veszti el az alkotási képességét a vér látványára.
Hagytam a kijelentést leülni közöttünk, helyette magam előtt tartottam a poharamat és annak pereme fölött vizsgáltam a férfi arcvonásait. Kétségtelenül kényes ügybe keveredtem, olyanba, amely nem hagyott választásokat előttem. Az átkozott démon, aki ezt tette velem talán nem is tudta milyen szenvedésre ítélt egyetlen harapással.
- Tisztában vagyok vele, mennyire speciális kérés így felajánlom a lehetőséget, hogy az ár mennyiségét és mibenlétét is ön nevezze meg. Amennyiben képes vagyok teljesíteni úgy alku nélkül elfogadom. - feleltem a szavaira, letéve a kiürült poharat. Talán ha három olyan ember volt egész Veronián, aki megfelelt nekem. Nem volt sem időm, sem lehetőségem szűkmarkúnak lenni, kérjen bármit is tőlem kénytelen voltam neki megadni.
- Szégyenteljes. - mondtam halkan, tekintetemmel az asztal egyenetlenségeit vizsgálva. Meglepő volt ugyan a hirtelen témaváltás, de felismertem egy próbatételt. Akármit akart leolvasni belőlem Johannes nem volt okom eltitkolni előle. - A jó orvos mindenhatónak látszik, Herr Hagen. Sebezhetetlennek, határtalannak, aki bármit képes megtenni a betegéért. Egy olyan orvos, aki mások segítségére szorul hitelét veszti. Ezért is szükséges, hogy ezt az ügyet a lehető leghamarabb lerendezzük.

Felhasználó profiljának megtekintése

11 Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet... on Szomb. Jún. 30, 2018 1:21 am

Johannes Hagen

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Csöndesen hallgatom végig a férfi szavait, nem reagálva rájuk még akkor sem amikor láthatóan szünetet hagyott, hogy erre lehetőséget teremtsen. Nem volt szándékomban azonban megszólalni, ameddig nem voltam minden információnak a birtokában. Azt sem engedhettem meg magamnak, hogy a vér látványának említésére elmosolyodjam - túl árulkodó lett volna. Vajon mást is tudott rólam, azon túl, hogy ékszerész? A közvetítője lehetetlenség, hogy ennél többet tudjon, ha pedig valamilyen más forrásból jutott volna hozzá, nagy valószínűséggel felhozta volna tárgyalási alapnak. Nem, ennél talán okosabb, nem tette volna meg, nehogy veszélybe sodorja magát, vagy azt, hogy lesz aki elvégezze a feladatot. Az ahogyan az árról beszél, az eddiginél is nyomatékosabbá teszi a munka sürgősségét és nyomatékosságát.
A munka. Biztos voltam benne, hogy eltudom készíteni, hiszen ezzel nagyjából azt mondta, hogy végtelen lehetőségem van újra és újra próbálkozni a platinával, egészen addig, ameddig tökéletes nem lesz.
- Valóban sebezhetetlen lenne? Hisz…olyan sokan halnak meg, akár orvos mellett is, legyen az tehetséges jó. Az, hogy Önt is sebesülve látják, talán jobban emlékezteti őket a halandóságukra. Amihez ugyan tudnék még egy kis időt hozzácsapni egy-egy ügyes kéz által, ám előbb utóbb, úgyis utoléri őket az, ami mindenkit. – kezdek bele egy gondolatmenetbe. Szerettem volna rákérdezni arra, hogy a családja nem e tud segíteni a jelenlegi problémáján (vagy legalább fájdalmát enyhíteni), de túl nagy ugrás lett volna innen. Az mindenesetre, hogy ilyen őszintén válaszolt az előző kérdésemre, bizakodásra adott okot a további beszélgetést illetően. Ideje volt azonban visszatérni az üzletre.
- Kimerem jelenteni, hogy képes vagyok teljesíteni a kérését. Így tehát azt is mondhatom, hogy az üzlet áll. – töltök magamnak újra a borból, majd kínálom meg őt is, miközben beszélek, majd, ha elfogadja, egy koccintással kívánom megpecsételni az alkunkat – a kézfogást érthető okokból inkább hanyagolnám most. Csak miután jelet veszem annak, hogy ő is lezártnak tekinti az alku részleteit, kezdem el felsorolni azt, hogy mit várok tőle. – Három egyszerű kérésem lenne Ön felé, fizetség gyanánt. Mint mondta, Rotmantel, sőt, ha jól értem aktívan gyakorolja is az orvoslás művészetét. Az első kérésem az, hogy adja át tudományát, egy…jó barátomnak – próbálom keresni a megfelelő kifejezést, ám végül úgy döntök most megteszi ez is – Nem kell aggódnia, ő maga is otthonosan mozog ezekben a kérdésekben, sőt, kifejezetten tehetségesnek mondható. Egy azok közül, akiket a köznép hollódoktornak nevez. Ha pedig már felmerült a személye: szíves örömest segít a beavatkozás során felmerülő problémák megoldásában is. Úgy hiszem jól fog jönni egy segítő kéz. – mosolyodom el én is a szóhasználatom leleményességén. – A második kérésem az, hogy bármilyen körülmény között is találkozunk ezután, nem árthat nekem, semmilyen úton vagy módon. Ne vegye rossz néven, mindössze nem tudhatom mit hoz a jövő. Az utolsó pedig mindössze annyi, hogy tartozik nekem egy…mondjuk úgy szívességgel. Egyszer talán majd én is kérek Öntől valamit, és bízva úriember voltában hiszem, hogy amennyiben képes rá, teljesíteni fogja.
Költségesen dolgoztam, ám nem hagyhattam veszendőbe egy ilyen lehetőséget – különben is mesterember voltam, azok már csak ilyenek. Nem mintha olyan lehetetlen lett volna kijátszani ezeket a kéréseket: az utolsó kettőre egyszerűen azt mondhatja majd, hogy nem. Vámpírról volt szó, nem vártam sokat, ám ha már az elsőt teljesíti – amit teljesíteni tud majd minden bizonnyal, hiszen Isabell tisztában lesz azzal, hogy érdemi tudást ad e át neki -, megtérül az üzlet: szívesen adok néhány órát az időmből azért, hogy túléljek egy olyan sérülést, amit kedvenc doktornőm emberi tudásra alapozva képtelen lett volna begyógyítani.

Felhasználó profiljának megtekintése

12 Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet... on Vas. Júl. 22, 2018 6:45 pm

Dieter von Rotmantel

avatar
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja
Nem számítottam filozófiai eszmefuttatásra egy egyszerű mesterembertől. A papok és költők szokása volt, vagy a magukról túl sokat gondoló Neulandereké - egy ékszerész tudtommal keveset adott az ilyenekre. Tudtommal. De nem tudtam mindent.
- Hogyan várhatja egy halandótól, hogy legyőzze a halhatatlant? Ha az egekben lakók kívánják, hogy az élet körforgása tovább haladjon mit tehetne egy esendő doktor, hogy megállítsa azt? - feleltem neki a kezemen nyugtatva a tekintetem. - Tudja, ha már ilyen vizekre evezünk ezzel a beszélgetéssel... Az orvoslás egy küzdelem. Egy folyamatos harc a halállal, amelyet valaki sorsnak hív, valaki démonnak, valaki pedig Istennek. Mert az egyszerű ember szemében ők hozzák a betegséget, ők hozzák a balesetet, ők a rablógyilkos, aki felvágja a háziak gyomrát a kincsükért. Egyik sem az a fajta, akivel egy egyszerű halandó megküzdhet az érdekükben. Ezért kell visszakapnom a kezemet. Ezért kell visszakapnom a "mindenhatóságomat". - az utolsó szónál felpillantottam rá, hogy érezhesse a mögé rejtett valóságot. Az illúziót akartam vissza, miszerint mindent megtehetek. Ami azt hitette el emberrel és orvossal, hogy minen rajtam múlik, ha akarom élnek ha akarom meghalnak. Ez volt az, amitől Symeon fogai megfosztottak.
Ahogy poharaink összekoccantak a sikeresen megkötött üzlet gyanánt az üvegek ütődésének halk zaja mintha végigáramlott a csontjaimban. Találtam valakit, aki segíthet.
- A kérései szélsőségesek, herr Hagen. - feleltem az igazságnak megfelelően. - De mint mondtam, nem áll szándékomban megtagadni őket. Amennyi időt rá tudok szánni átadom a tudásom tanítással megszerezhető részét annak, akit ön erre szán. Ez előtt azonban jobb, ha figyelmeztetem, hogy fattyú vagyok. Tisztes Rotmantel képzésben nem volt részem a szó klasszikus értelmében, azonban eleget töltöttem a toronyban, hogy bármilyen emberi gyógyító számára értékes tudást tudhassak magaménak. Ha azonban képességeim teljes tárházára kíváncsi az... ismerőse, úgy végig kell járnia ugyanazt az utat, amelyet én járok. Amennyiben segít én ettől sem zárkózom el. A második kérése magától értetődő. Nem vagyok sem katona sem gyilkos, soha nem ártottam senkinek végszükségen kívül. Amennyiben ön nem veszélyeztet engem vagy az aktuális páciensemet úgy nincs olyan körülmény, amelyben félnie kellene tőlem.
Felemeltem a borospoharat és addig forgattam, míg a színén megjelent a férfiasan vonzó, hosszúkás és rejtélyes arc. Miért kérhetett tőlem ilyet egy ékszerész? A kérései tűpontosra igazított csapdák voltak, olyan semmiségnek tűnő, de kieszelőjük számára legtöbb hasznot hozó szívességek, amelyek vámpírok mohó és sötét intelligenciájából születhettek csupán. Ki volt ez a koránt sem mindennapi férfi?
- A harmadik kérése pedig egyetlen esetben nem érvényesíthető. Nem fogok semmilyen körlümények között egyetlen ártatlan életet sem elvenni és fenntartom a jogot magamnak, hogy megállapítsam valaki ártatlanságát. Amennyiben a jövőbeli szívessége ezt nem tartalmazza, úgy a tisztesség úgy kívánja hogy ne utastsam el. Vagyis amennyiben a feltételeimmel egyet ért veheti megkötöttnek az üzletet.

Felhasználó profiljának megtekintése

13 Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet... on Csüt. Aug. 09, 2018 3:23 pm

Johannes Hagen

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
A férfi meglepően értelmesen és logikusan válaszolt arra, amit mondtam (bár mit várunk az okoskodó Rotmantelektől), és nem volt rest a saját véleményét sem belefűzni. Egyáltalán nem tartott tőlem, és az sem viselte meg látszólag, hogy egy város közepén ül és beszélget egy alakkal, akiről csak annyit tud, hogy ékszerész. Érdekes, annak ellenére, hogy vámpír és az életét kockáztatja minden egyes perccel amit itt tölt, nem próbálja rövidre zárni a mondókáját és siettetni az üzletet. Sok dolog állhat ennek a hátterében, ha nem egy Rotmantel lenne, talán még azt is feltételezném, hogy egyszerűen úriember, így azonban képtelen vagyok egyelőre állást foglalni ebben. Mindenesetre folytatom a gondolatmenetet.
- Veszélyes játék ez. Még ha az elején tudja is az orvos, hogy nem mindenható, csak azt hiszik róla, egy idő után talán önmaga is elhiszi. Onnantól pedig nagyon bizony nagyon tud fájni az esés… - utalok itt most csak halványan rá. Nem volt célom az, hogy provokáljam, remélem nem is érem ezt el, mindössze kíváncsi voltam arra, hogyan vélekedik arról, amikor a hazugságot már az is elhiszi, aki hazudta.
A pohár összekoccanásánál végigfutott rajtam a gondolat, hogy ez túl egyszerűen ment. Tisztában voltam azzal, mennyire vágyik a segítségre, és arra is, hogy nem igazán van választása, de ahogyan ő is mondta, ezek a kérések szélsőségesek voltak. Amint elkezdte azonban a kitételeit sorolni, máris láttam, hogy miért: bármennyire is fogalmaztam meg jól a kéréseimet, tudod rajtuk úgy fordítani, hogy csúnyán lekorlátozza azokat az eshetőségeket, amikor teljesítenie kell őket. Ügyesen lavírozott a szavak között úgy, hogy kompromisszum kompromisszum legyen és ne a kéréseimet módosítsa. Kénytelen vagyok tehát bólintani rá. Intelligens volt, meg kell hagynom. Fattyú. Lehet hogy van köze az arcán lévő sebhelyhez? Egyenlőre reakció nélkül hagyom.
- Ezt Ő és Önök ketten majd eldöntik majd. Nem igazán értek sem az orvosláshoz, sem a tanulásának útjához. – ismétlem meg önmagamat, újfent kortyolva a boromból. – Ez esetben, öröm Önnel üzletet kötni. – mosolyodom el.
Szokták mondani, hogy akkor sikeres az üzlet, ha mindkét fél boldogan áll fel az asztaltól, és bármennyire is nem értettem ezzel egyet, be kell vallanom, hogy most így történt. Sem a vámpírnak nem volt oka panaszra – hiszen megkapta, amit akart, és ahogy nézem az elveivel sem kellett szembe mennie érte – , míg jómagam is úgy érzem eleget nyertem az egyességeken.

Felhasználó profiljának megtekintése

14 Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet... on Pént. Aug. 10, 2018 12:36 pm

Dieter von Rotmantel

avatar
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja
Az igazság apró cseppenként folyt át az ékszerész maszkján ejtett repedésen, mintha egy karcolásnyi seb lett volna. Szóról szóra biztosabb lettem benne, hogy nem egy közönséges ékszerész ült velem szemben - sokkal inkább egy tudásdémon, észak szívébe rejtőzve, mint egy parazita a szövetek közé.
Meglehet azonban, hogy csak a paranoiám erőltette rám ezeket a gondolatokat. Symeon óta mindenki démon volt, aki csak lélegzett.
A játék azonban felkeltette az érdeklődésem, így egy halvány mosollyal válaszoltam a szavai közé rejtett kihívásra.
- Az, hogy az orvosnak mi fáj, herr Hagen, lényegtelen. Csak eszközök vagyunk, rideg és célirányos fegyverek a szenvedés ellen. Fájdalmas lenne, ha magamat is átejteném? Kétség kívül. Ahogy fájdalmas az is, hogy megalázkodva kell segítséget kérnem másoktól. Ahogy fájdalmas a katonának is, amikor úgy kell csatába rontania, hogy tudja odahaza várják. De mégis megteszi, mert ez a feladata. Én vállalom a fájdalom kockázatát, a csalódás fájdalmát azért cserébe, hogy a betegeim higgyenek bennem és ez a hit segítse a gyógyulásukat. Aztán ha a fájdalom elér, mint most meghajtom a fejem és olyanhoz fordulok, aki segíteni tud.
Sohasem tanítottak, egyetlen ember vagy vámpír sem fordított rám olyannyira figyelmet, hogy átadjon valamit. Mégis, voltak dolgok, amelyek elkerülhetetlen igazságok voltak és bármely utat jártam volna elém kerülnek. A mester bukása nem az volt, amikor hibázott - az, amikor büszkesége miatt nem fordult nála jobbhoz, hogy a műremek tökéletesebb lehessen. Én nem voltam gőgös.
- Így hát, herr Hagen, önre bízom, hogy elvágja-e a torkom, miután leszegtem a fejem. Ha mégsem, úgy egy hónap múlva találkozunk ott, ahol megüzeni. Én keresni fogom, de önre bízom, hogy engedi-e magát megtalálni.
Kiürítettem a poharamat, aztán felemelkedtem az asztaltól.
- A legközelebbi viszont látásra.

//Köszönöm a játékot, igazán érdekes volt!//

Felhasználó profiljának megtekintése

15 Re: [Dieter&Johannes] Ez is csak üzlet... on Pént. Aug. 10, 2018 12:40 pm

Az elejétől kezdve követtem a játékot így szerencsére hamar le is tudom zárni nektek. Igazán különös egy találkozás volt, nagyon várom a folytatást. Mindkét karakternek egy új oldalát ismerhettük meg, Hans az ékszerész szerepében tetszelgett, és dieter is kivételesen nem a megmentő hanem pont akit meg kell menteni. Csodás volt fiúk, csak így tovább. Jár a 100 tp

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.