Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kérdező vendégeknek
Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Sabriyah

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 34

Küldetés: Sunset at Nordenmouth

Szer. Május 09, 2018 3:17 pm by Sabriyah



Kedves gyermekeim!



Comments: 9

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 53


[Magánjáték] Post equitem sedet atra cura (Cedrick & Dieter]

Go down

[Magánjáték] Post equitem sedet atra cura (Cedrick & Dieter]

Témanyitás by Dieter von Rotmantel on Pént. Május 04, 2018 9:30 pm

A banditának disznószeme volt, az a fajta, amely már majdnem emberi. Undok, kocsonyás cuppogással fordult körbe az ábrázatomat vizsgálva, a szembogara mellett növő hályog egyre nehezebbé téve a szemhéja zárását. Így nem is próbálkozott igazán vele, csak rám függesztette a tekintetét, mint aki az orromon keresztül képes megszámolni az erszényembe rejtett pénzt - amelynek jelentős részét tőle kaptam ezúttal. A szomszéd szobában már nem ordított a fia, egy hozzá hasonló, bikanyakú kamasz kérges tenyérrel és széles vállakkal, az alkarján egy friss öltés nyomaival. Ha hinni lehetett az apja szavainak lovaglás közben állon találta egy hirtelen feltűnő, az ösvényre mélyen benyúló ág amitől a fiú lefordult a nyeregből, egyenesen egy horogtövisbokorba. Sok apró, felszínes sebe volt, a vállába bele-belekaptak a görbe tüskék apró karcolásokat hagyva, a karja azonban csúnyábban járt. Az én fantáziámat meghaladta elképzelni, hogy milyen mozdulat közben fúródott tele egy hosszú vonalban tövisekkel, amelyeket izzó késsel tudtam csak kiműteni a húsából. A horogtövis egy ronda jószág volt, nem csak kapaszkodott az emberbe de egy alattomos méreg csepegett a végeiből, aminek hónapokig nem volt hatása, aztán egyszer csak gyötrelmes, öngyilkos hajlamra gerjesztő lázálomba csavarta az áldozatát. Csak remélni mertem, hogy tisztességesen sikerült eltávolítanom az utolsót is.
- Vigyázzon magára, doktor. - vigyorodott el a bandita, meglepetésemre egészen tisztesen karbantartott fogait villantva. - Errefelé nem szeretik a vámpírokat, nehogy összekeverjük egy másik vérszívóval!
Fél lábam mér az ajtó túloldalán volt, amikor a szavak végigszaladtak a tarkómon, mint egy hideg esti szellő.
- Engem nehéz összekeverni bárkivel, herr Kriegen.
Az ajkaim menekülést keresve próbáltak egy mosolyba rándulni, de nem igazán sikerült. A tudat, hogy a szükség miatt felértékelt szolgálataim védelme nélkül már ki lennék szolgáltatva az útonállók kénye-kedvének megnehezítette az izmaim mozgását.
- Nem úgy van az, doktor. Arra a lovasra is azt hittük egy pillanatig, hogy maga. De aztán Sigmund emlékezett, hogy azt mondták felemás az arca, szóval nem lehet maga. - nevetett fel, mellkasa pedig rosszul karbantartott kovácsfújtatóhoz hasonló darabos remegéssel követte a torkán kibugyogó röfögést. Nem volt a legesztétikusabb férfinép, de jó nagyra nőtt.
- Mi lett vele?
A bandita röhögése elfúlt, aztán szipákolva kihúzta magát és megtörölte a száját.
- Mit kérdez?
- A lovassal. Mi lett a lovassal? - kérdeztem újra, még mindig félig hátat fordítva neki. A keze ügyében látszólag nem volt semmi, amivel az életemet fenyegethetné és kikezdte az egészségét a folytonos menekülés a törvényviselők elől, így bátrabb voltam a szokásosnál. Minden esetre nem akartam, hogy vastag ujjait a nyakam köré fonja.
- Ne törődjön azzal, doktor. Egyelőre nem tudtunk mit csinálni vele, így csak lekötöztük és kész. Ismeri talán?
Nem kellett volna vele foglalkoznom. Nem kedveltek a vámpírok, fattyú voltam, számkivetett, akit a legkedvesebbek is elkerültek. De ha banditák közé került ennyire bent dél földjein ő sem lehetett hűségesebb a családjához nálam.
- Hol kötözték meg?
avatar
Dieter von Rotmantel
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja

Hozzászólások száma : 156
Join date : 2015. Jul. 25.

Karakter információ
Kaszt: Rotmantel
Szint: 3.
Tapasztalat:
1725/2500  (1725/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Post equitem sedet atra cura (Cedrick & Dieter]

Témanyitás by Cedrick von Nebelturm on Vas. Május 06, 2018 2:29 pm

Hátul. Lent.. A helyiség talán ha tíz lépés széles, és körülbelül ugyanilyen hosszú is, döngölt padlós, egyszerű, sík fafödémes menyezettel,  és egyetlen bedeszkázott, szűk ablakkal balra fent, túl magasan ahhoz, hogy ki lehessen látni rajta. Lehet pince, vagy valami hátsó fészerszerűség. Nem hall lépteket a feje fölül, de attól még lehet a föld alatt. Fogalma sincs hol van.. Alig van valami a teremben, amiből kideríthetné:  egy megkopott, üres tálaló-szekrény, néhány hordó hátul a sarokban, egy szék, előtte meg egy asztal, amin lassan csonkig ég az egyetlen fényforrásként szolgáló gyertya.
Tompán bámulja a plafont, a szoba közepén álló  oszlopnak döntve a fejét, ami mögött megkötötték a kezeit.
Ott van, ahol nem szeretne lenni..
Vár. A Napra, hogy lenyugodjon, az ajtóra, hogy kinyíljon. Fogalma sincs, mit csinál itt. Azt sem tudná megmondani, hányadik alkalom ez, hogy akarata ellenére lerángatták a magas lóról. Doktor. Doktor..
Vámpír doktor...
Rotmantel. Hogyan keverhették össze egy vörös-köpenyessel..? Nem tudja mennyire járhat az idő. Érezné vajon, hogyha besötétedne odakint? Unalmában egy ideig a fa póznának löködte a fejét, de úgy megsajdult bele az állkapcsa, hogy kénytelen volt abbahagyni. Lapáttenyerek.. Fáj a foga. Talán el is vesztett egyet..? Végigsimít a nyelvével rajtuk. Nem. Mind megvan, csak borzasztóan nyilall az összes.
Vár, ingujjban, a szoba közepén ülve, az ajtóval szemközt. Vár, mert anélkül, hogy az kinyílna nem juthat ki. Próbálta. Túl szoros a kötél, túl erős. A kardját elvették, a holmijait, a lova.. Idézhetne egy tőrt, de már nem érzi a gúzsba kötött kezeit. A  páncélja nem is volt rajta, Törvény ide vagy oda, amióta eljött ez alól is kivonta magát - így rendesen összezúzta magát, ahogy lezuhant a nyeregből. És miután nem akarta egyszerűen adni magát, az árokszéli csalitosban folytatódó összetűzésben jó néhány helyen felszakadt a bőre is. Aztán jött az-az elefánt-pofon, egy zsák, és most itt van. De legalább hagyták, hogy maga ébredjen, és nem pofozták aztán gyengéden életre is..
Lehunyja a szemét, a gyertya végét várva. A sötét beállta után egy ideig talán előnyben érezheti magát..
avatar
Cedrick von Nebelturm
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja

Hozzászólások száma : 146
Join date : 2016. Jan. 16.

Karakter információ
Kaszt: Nebelturm
Szint: 4.
Tapasztalat:
2900/3750  (2900/3750)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Post equitem sedet atra cura (Cedrick & Dieter]

Témanyitás by Dieter von Rotmantel on Hétf. Május 07, 2018 12:32 pm

A bandita léptei döngtek, mint a kukoricát cséplő botok a lépcsőn lefelé, vélhetően felverve az egész zugtanyát. Nem voltak sokan, hatan vagy heten lehettek összesen, de épp elegen egyetlen magányos vámpír foglyul ejtéséhez. A falak egyre kevésbé voltak megmunkálva, a vakolat mozaikot alkotott a penész zöldjével, Herbert Kriegen domború háta azonban kitakarta, hová is megyünk. Önkénytelenül kapaszkodtam a leglényegtelenebb dolgokba, a penész érdekes, számomra mindig tetszetős kékeszöld színére vagy a deszkák nyikorgásának ütemére koncentrálva - az elmém ilyenekkel foglalta el magát, amikor a félelemmel kacérkodott. A görbe hát hirtelen megállt, így én is keményen léptem oda a sarkammal, mielőtt nekiütköztem volna a vezetőmnek. Egy halk döccenést hallottam, aztán fa súrolt földet ahogy a tessék-lássék felszerelt ajtó kinyílt, felfedve egy pislákoló gyertyától kivilágított szobát. A helyiség meglepően magas volt, magasabb, mint a lépcső így a legfelső két lábnyi rész már biztosan a talaj fölé nyúlt. Mintha emlékeztem volna egy gyepesített földtetejű púpra, amikor befelé tessékeltek Kriegen fiához, de most tudatosult csak bennem a funkciója.
- Ez a'.
A szoba közepén egy asztal állt, rajta egy lassan csonkig égő gyertyával, mögötte pedig egy székben megkötözött, de feje apró mozdulataiból ítélve eszméleténél lévő férfi ült magatehetetlenül.
- Ismeri? - kérdezte Kriegen. Elléptem hordómellkasa mellett, figyelmen kívül hagyva a fújtatást és sípolást, ami a bordái közül tört elő, és közelebb sétáltam a vámpírhoz. Fiatalnak nézett ki, emberi szemmel talán huszonkettőnek, de a fajtámnál sosem lehetett tudni. Arca elgyötört volt, de vonásai nem árulkodtak éhezésről. Nem lehetett régóta, hogy ide kötözték.
- Talán. - feleltem elgondolkozva, ahogy az arcát vizsgáltam. Nem láttam rajta sem páncélt, sem amalgámot, így elképzelésem sem volt melyik család tagja lehetett. De ha ezt elárulom betört fejjel fognak rátalálni egy közeli árokban.
avatar
Dieter von Rotmantel
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja

Hozzászólások száma : 156
Join date : 2015. Jul. 25.

Karakter információ
Kaszt: Rotmantel
Szint: 3.
Tapasztalat:
1725/2500  (1725/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Post equitem sedet atra cura (Cedrick & Dieter]

Témanyitás by Cedrick von Nebelturm on Pént. Május 11, 2018 1:53 pm

Lépések. Dübörögnek. Vagy alszik? Ki mondhatná meg, ha így lenne? De nem, vagy ha igen is, a lépések az ajtó nyílására figyelmeztetik. Arra várt. Bárki is az, és bármit is akar.. De a gyertya még nem éget le, nincs sötét.. Akaratlanul is megrándulnak az ajkai, megvillantva a fogait. Nincs sötét.. Bárki is az, és bármit is.. Most játszani fog.
Türelmesen hallgatja a döcögő ajtót. Itt jött be. Itt is fog távozni. Lustán várna, de a felhangzó szavak nem egyeznek a magában felvázoltakkal. Kíváncsian emeli meg a fejét, kutató pillantást lőve a két alak felé. Az egyiket ismeri. Attól kapta az elefántot. A másik.. Összepréseli a száját.
A másik.
- Ismeri?
Nem. Nem, ezt az arcot biztosan megjegyezte volna.. Rotmantel. Honnan ismerné? Ő őt, és fordítva. Talán? Miért mondaná.. Tisztában van a saját valóságával. A hordómellkasútól nem remélhet mást, mint amit eddig kapott. És nem bízik benne, hogy elengednék. Valamiért..
Az arcára ráerőlteti a szokásos nyugalmát, ahogy visszanéz a magas vámpírra, mikor az közelebb lép. Egyedül a szeme kapaszkodik a másikéba makacsul, annyi összetekeredett érzéssel a kékszín fedezékek alatt, hogy maga sem tudná megfejteni, mit gondol valójában. Csak néz, és nem szól. Az ajtóban álló nagydarab bandita frusztrálja, de elég egy rossz mozdulat, egy szemöldök ráncolás, egy odakapott pillantás, és elronthat mindent. Nem tudja, de érzi. Kimondatlan szavak kavarognak a fejében, ahogy akaratosan, meredten ül a helyén, de egyik sem elég.. Nem elég jó. Tudnia kéne.. Nem néz az elefántra, egyedül, csak, a vörös-köpenyest figyeli, a bőrével vizsgálva a szobában kialakult kapcsolat-rendszereket. Nem fél szólni. Fejest ugrani a semmibe.. De tudnia kell, mit játszik, hogy játszhasson. Mert nem szeret nem érteni. Inkább a rút igazat, de értse.
avatar
Cedrick von Nebelturm
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja

Hozzászólások száma : 146
Join date : 2016. Jan. 16.

Karakter információ
Kaszt: Nebelturm
Szint: 4.
Tapasztalat:
2900/3750  (2900/3750)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Post equitem sedet atra cura (Cedrick & Dieter]

Témanyitás by Dieter von Rotmantel on Kedd Május 22, 2018 12:42 pm

Szögletes, de nem kifejezetten erős állkapocs. Széttérő orrnyereg, egy ponton apró szöggel, mintha egy régi törés lenne. Közepesen vastag ajkak. Sötét tintaszínű szemei kutattak, mintha egy ki nem mondott kérdésre várta volna a választ, de ezt leszámítva az előttem ülő, lekötözött férfi volt a legátlagosabb vámpír, akit életemben láttam. Ki lehetett? Melyik családból, milyen magasról küldték el, hogy aztán zsiványok fejbe verjék és lerángassák a lováról?
Kinek kellett lennie, hogy el is engedjék?
- Azt mondja lovon volt, igaz? A páncélja? - egyenesedtem fel, de a szemem a vámpíron tartottam.
- Nem volt a' neki. - vonta meg hegynyi vállait Kriegen.
Helyes.
- Bocsássa meg ezeknek az embereknek, hogy nem ismerték meg, Herr Schwarzritter. - hajtottam meg a fejem a megkötözött felé, miközben szívem üteme egyre serényebb lett. Hazudni csak óvatosan lehetett, sohasem sokat, különben könnyen kifordult bárki a maga hálójából. - Herr Kriegen, ez a férfi itt Erhard von Schwarzritter, Hjalbörn nagyúr ifjabbik fia. Azt tanácsolom sűrű bocsánatkérésekkel engedjék szabadon. - fordultam vissza  banditához, szembenézve a szemében gyulladó kapzsisággal.
- Jó. - vigyorodott el. - Akkor váltságot kérünk érte.
- Nem ajánlom. - csóváltam meg szomorúan a fejem. - Halbjörn nagyúr nem igazán a tárgyalóképességéről ismert. Meg sem várná a követelést, mielőtt az egész családját elindítaná. Látott már vámpír nehézlovasságot, mein herr?
Herbert úgy tűnt, mint aki tétovázik így úgy döntöttem tovább lökdösöm a szakadék felé, amit a hazug szavak ástak a valóságba.
- Ráadásul... - kezdtem kotorászni a köpenyemben, míg elő nem húztam egy holdfű rudacskát és az ajkaim közé illesztettem, most gyufát kezdve keresni a zsebeimben. - ... a fia éppen lábadozik. Ha menekülni kényszerülnek könnyen felnyílhatnak a sebei.
avatar
Dieter von Rotmantel
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja

Hozzászólások száma : 156
Join date : 2015. Jul. 25.

Karakter információ
Kaszt: Rotmantel
Szint: 3.
Tapasztalat:
1725/2500  (1725/2500)

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: [Magánjáték] Post equitem sedet atra cura (Cedrick & Dieter]

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.