Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek

Latest topics

» [Küldetés] - Arachnophobia
by Johnny Wood Today at 8:36 pm

» Archibald Stain (Készül)
by Archibald Stain Today at 8:30 pm

» Kereskedősor
by Crispin Shadowbane Today at 7:29 pm

» Cyne's Cauldron
by Crispin Shadowbane Today at 7:16 pm

» Árverések háza
by Crispin Shadowbane Today at 7:11 pm

» Cedrick von Nebelturm
by Jerobeam Today at 1:44 pm

» [Pályázatok] Bianca Brunner
by Jerobeam Today at 1:41 pm

» Küldetés: Vándorút
by Lothar von Nebelturm Today at 12:25 pm

» Valkyrie Weaponry Fegyverkovács Üzlet
by Kristin Dalgaard Yesterday at 9:38 pm

[Küldetés] - Arachnophobia (Jelentkezés)

Kedd Szept. 25, 2018 6:00 pm by Hannes von Rotmantel

[img(983px,553px)]…

Comments: 11

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 46

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 74


You are not connected. Please login or register

[Küldetés: Sunset at Nordenmouth]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Go down  Üzenet [2 / 8 oldal]

26 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Pént. Júl. 06, 2018 7:45 pm

Edem

Később már biztos lehetsz benne, hogy azokat a bugyborékoló meg cuppogó hangokat vagy képzelted, vagy valamilyen halat belezhetett épp a gondos háziasszony, de semmilyen kis mélységi lények nem vertek tanyát a házikóban - hiszen akkor már valószínűleg nem élnél. Az viszont bizonyos, hogy nagyon bizalmatlanok az idegenekkel szemben.

//Ilyen nyomokat kérlek ne mesélj be magadnak, hagyd meg őket nekem. A hangulatkeltés oké, de ez bőven túlment azon a szinten.//

Dieter, Cyne, Edem, Johnny

Ahogyan beviszitek a víz alá valóban abbahagyja a vergődést, és a nyakán ritmikusan emelkednek majd süllyednek vissza a bőrredők, mint ahogy azt tisztességes kopoltyúk szokták tenni. A bőre is el van színeződve, egészen szürkés, de ami még feltűnőbb, hogy elég hideg, mint egy holttestnek, és nagyon sovány. Szívverése viszont így, hogy lenyomtátok a víz alá már volt, először megnyugodott, majd fokozatosan erősödött. Esélyes, hogy valóban víz volt a kulcs, ugyanakkor az is, hogy Herbert így fel fog ébredni, és fogalmatok sincs, hogy mit várjatok tőle.
Egyébiránt egész emberszerűnek tűnt, már amennyit a felvágása nélkül meg lehetett róla állapítani.
A fiú viszont, aki kísért titeket Cyne kérdés áradatára egészen összehúzódott. Szegény nem lehetett hozzászokva, hogy így lerohanják.
- É-érdekeltség? - nézett úgy, mint akinek arról sincs fogalma, hogy ez a szó mit jelent, de azért nagyon igyekezett. - Hát tudja, ott vannak a déliek, meg az északiak, mi meg itt a folyónál, ahol a Nordenfluss a tengerbe ömlik. Jó hely ez egyébként, de néha jönnek ide emberek, aztán azt mondják faggatják a polgármestert, meg néha sok dolgot ajánlanak neki, néha meg fenyegetik… A huldrák… - nagy bölcsen bólogat. - Azokkal sok a gond mostanság. Elsüllyesztik a hajókat meg minden, nagyon megharagudtak. Régen nem voltak ennyire mérgesek, persze régen azt mondják a hullasétáltatót tartották őket kordában aztán ide már nem jöttek. Elfogták őket aztán arra kényszerítették, hogy hajószellemként szolgáljanak a tengereken.
Erre ismét nyomatékosan bólintott, de nem lehet eldönteni, hogy a nekromantákkal értett egyet, vagy a dühös huldrákkal. Viszont ahogyan beszélt kezdett egészen felbátorodni.
- Herbert jó gyerek volt, haverok voltunk meg együtt loptuk a gyümölcsöt az öreg Schramek kertjéből. Aztán persze ő kovácsnak készült, én meg halásznak, szóval tudják, ő gazdag gyerek én meg nem, de azért mindig jófej volt velem, meg nagyon szerette a tengert. Gyakran sétált a parton aztán hozott onnan kagylókat, meg furcsa korálokat meg minden gyakran hosszú éjszakákon is, mert szerinte a csillagok szebbek a tenger felet. Tengerész akart lenni szerintem csak az apja nem engedte.
Aztán hirtelen észbe kapott, hogy Dieter ezelőtt már adott neki némi utasítást.
- Igenis… umm… doktor. - tisztelgett, és elszaladt.

Johnny, neked Armaros egy ideig hallgat a fejedben, most viszont kifejezetten érzed, hogy nem kib@szni akar veled, hanem tényleg gondolkodik. Így kis késéssel szólal meg a fejedben.
~ Nem tudom egyelőre. Nem az egyikünk műve, de átok, ahogyan a doki mondja. Amúgy Dieternek hívják, nem Diegonak. Szóval a fiúra valami nagyon erős átkot bocsájtottak, de ami még rosszabb, hogy nem ő a központja. Mintha belengené az egész helyet, egyelőre csak Maidstein egy részét, és terjeszkedik, mint egy miazma.~

Lance, Hans, Ger, Gustav

A fedélzeten lassan mindent beborít a kevert huldra és embervér, a látkép pedig egyszerre hajaz csatatérre és halpiacra. Megússzátok könnyebb karcolásokkal a történetet, ellenben jobb ha azokra a karcolásokra a későbbiekben még odafigyeltek, hiszen ezek szörnyek.
Johannes ami neked először feltűnik, hogy nem látod Gustavot sehol, ha pedig elkezded keresni, akkor láthatod, hogy eszméletlen, és két huldra éppen most bukik le vele a hajó korlátjának szélén. Lance viszont a kapitánytól csak egy kétségbeesett pillantást kap válaszul, amikor viszont előlép Maria az ötletével, felvillantva a remény halovány fénysugarát.
- Vigyen, akit csak tud hölgyem! - szólt vissza és egyébként rögtön négyen lelkesen csatlakoztak is, ebből kettő féllábú, egy félkarú az utolsó pedig biztosan félkegyelmű volt.
A raktér első szintjén még nem látszott semmi, csupán a szálláshelyek nameg a konyha, kicsit arrébb pedig vadonatúj ágyúk parlagon, körülöttük számos fémhulladékkal, amik valamilyen mechanikus gépezet maradványai lehettek. Vagy sosem készült el, vagy már felrobbant, mindenesetre rézdarabok, rugók üvegek, minden hever szanaszét, amit jó ha kerülget az ember. Nagy nehezen amikor leverekszitek magatokat a raktérbe, a következő látvány tárul a szemetek elé:
A víz már majdnem térdig ér, és emelkedik. A tenger négy lyukon ömlik be, a legnagyobb akkora, mint Aleena alkarja (tehát vékony és hosszú), a legkisebb ökölnyi. A nagyobb baj az, hogy haljátok a hajótestnek nekicsapódó huldratesteket, és az időnként benyúló karokat, amik azon dolognak, hogy tágítsák a lyukakat.
//Aki ebben a körben dönt úgy, hogy csatlakozik Gerhez és az entourage-hoz, az is látja ezt.//

//Határidő szokásos két hét, vagyis JÚLIUS 20. Gustav ebben a körben nem írt, így neki van lehetősége pótolni, és a következő reagjában ha megírja, kijátszhatja hogy magához tér, miközben vonszolják el, néhány közepes sérüléssel.//

Felhasználó profiljának megtekintése

27 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Vas. Júl. 08, 2018 12:56 pm

Crispin Shadowbane

avatar
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos
  Most, hogy az az izé - aki a néhai Herbert volt, most meg egy olyan valami, amire az "izé" tényleg egy tökéletes jelző volt - a vízbe került és látszólag stabilizálódtak az életjelei, alaposabban meg tudtam vizsgálni magamnak. A hosszú fogak arról tanúskodtak, hogy akármivé is változott ez az izé, nagy eséllyel ragadozó életmódot folytathat majd - már ha egyáltalán nem törjük meg az átkot és még szabadon is engedjük, amire az én részemről vajmi kevés okot és esélyt látok. Azonban a fogak túlságosan is vékonyak voltak ahhoz, hogy tépni lehessen velük - inkább hegyes tűre emlékeztettek. Nem marcangol, mint mondjuk a medvék vagy farkasok tennék - az áldozatba mélyeszti, és a lágy részeket zabálhatja. Vagy éppen vért szív ki. A kocsonyás bőr és az, hogy most már láthatóvá váltak a kopoltyúi is, amelytől elkapott a borzongás és a hányinger is erősen rám tört - ezek mind vizi életmódra utaltak. Huldra? A fene se tudja, testközelből még egyet sem láttam, csak említés szintjén találkoztam velük, és eszem ágában sem volt közelebbről szemügyre venni akár egyet is, hogy megállapítsam a hasonlóságot vagy különbözőséget köztük és Herbert között. Míg a doki azon gondolkozhatott, hogy miképp is vizsgálja meg alaposabban a dögöt, én hagytam, hogy a mágia átáramoljon rajtam, kinyitva a "belső szememet", hogy egyáltalán megnézzem, rendelkezik-e valamiféle mágiával ez az izé, vagy az Átok, amely hatalmába kerítette, még érezhető-e? Bár ha bárkinél is vannak varázstárgyak - mint nálam, még hozzá egészen sok - azok lehet, hogy belezavarnak a képbe. De egy próbát megért.
  A hideg bőr az, ami még feltűnt. Hidegvérű lenne? Francba, többet kéne foglalkoznom ezekkel a témákkal is, hogy egészen pontosan még miben merülhet ez ki? Ha jól emlékszem, a testük hője a környezetüktől függ...de elvileg a hideg környezetben melegebbnek kéne lennie a bőrének, mint a környezetének. Hmm...akkor melegvérű lenne? Francba, mi a különbség a kettő között? Rohadj meg Alfi/Cassian, hogy az ilyeneket aztán cseszted normálisan elmagyarázni. Azt, hogy hogyan nyírjak ki valamit/valakit, az egészen jól ment, meg hogy miképp mérgezzem meg őket - de hogy megállapítsam egyáltalán, hogy mi a büdös fenét csináljak az ilyenekkel, az már luxus lett volna, mi? Mint például, hogy mit csináljunk, ha ez az "izé" felébred, és a víztől erőre kapva akár agresszívan is léphetne fel ellenünk? Miközben a fejét megpróbálom egy kézzel tartani és a térdeim közé szorítani, igyekeztem elővenni Clandestine-t, miközben a fiú magyarázkodik a kérdéseinkre. Ha átokról van szó, talán a felszentelt fegyver segíthet. Bár mondjuk engem is kirázott a hideg enyhén, ahogy az Átoktól "fertőzött" bőrömhöz ért az Idegen Isten kegyét/hazugságát hordozó holdezüst fegyver.
- Hmm....
  Merengek el a fiú válaszain. Egyszerű halász település, amelynek kialakulásában sokat segített az, hogy folyó torkolatnál helyezkedett el. Az, hogy az idegenek mit ajánlhattak fel a polgármestertől, vagy mit várhattak el tőle, fogalmam sincs, de lehetnek itt még más értékek is, mint a hal, vagy a jó kikötő hely. Ennek se ártana utána nézni, hogy megállapítsuk, miért kísérti ennyi dög ezt az átkozott helyet. A huldrák fokozatos aktivitására a srác is csak arra tud gondolni, hogy a nekromanták szétverése volt az egyik kiváltó oka. Jó, én se örülnék, ha a fajtársaimat elfogdosnák, és gályarabságra kényszerítenék őket. Csak ennyi állna a háttérben, vagy valakinek érdekeltsége az, hogy ezt a helyet terrorizálják? Egyelőre megmaradtam annál, hogy a huldrákat ténylegesen a múlt eseményei idegesítették fel, és az átok is ennek a következménye. De vajon a huldrák képesek az átkokra, vagy valami hatalmasabb erő van a háttérben? Nem kis erő kell ahhoz, hogy valakit ilyenné változtassanak. Eszembe jutott egy másik helyzet Millingen-ben, ahol az a hülye kultista a farkasokkal kísérletezett és ahol összefutottam egy nagyon kedves és aranyos lánnyal - annyira jó volt, hogy teljesen elájultam tőle. Na meg Hószex bácsikánkkal is. Mélységiek? Csak nem. De valamiért ha valami nagy gebasz van, ezeket a mocskokat lehet sejteni mögötte. Azt hiszem, hogy el kell majd kapnom Johnny barátomat egy kis beszélgetésre és válaszokat kényszeríteni ki belőle. Ha itt egy ilyen bukott mocsok tevékenykedik, jó eséllyel a gazdája is tudhat róla...bár nem mondta meg a lélekállatkája nevét és csak naaaagyon tudtam remélni, hogy a válasza nem "Hoshekh" lenne. Az nagyon rossz lenne az én részemről - bár ha itt lenne az a nagy köcsög, nem hagyná ki a lehetőséget, hogy engem szivasson.
- Sokat sétálgatott a tengerparton. Ez önmagában még semmi furcsaságra nem adna alapot - de ez egy vízhez kötődő átok kell, hogy legyen - kezdtem el hangosan gondolkozni. - Javasolnám, doki uram, hogy amint kiderítettünk mindent erről a lényről, térképezzük fel a terepet. Valaki nagy turpisságra készül...fenébe, csak kellett volna főznöm egy tisztító italt. Az megszünteti a mágikus hatásokat...de nem tudom, hogy erre elég lett volna-e?
  Igazából az itt össze verődött társaságból a felcsert találtam a legjobb választásnak arra, hogy összedolgozzunk. A kultistát jó messzire kerültem volna, amennyiben lehetséges, a másik sötét elftől nem tudtam, hogy mire is számítsak - nem mint ha a felcsert ismertem volna - de Ő még egy szót se nyőgött ki eddig, így inkább a passzív típusnak ítéltem volna. A minket kísérő srác pedig fogta magát és visszarohant a kovácshoz a doki utasításait követve - így legalább nyugodtabban lehet majd beszélgetni olyan témákról, amiket Ő kényesnek talált volna. Csak egy futó pillantást vetettem Dracon-ra, aki a víztől jó messzire ült le a hátsó lábaira és onnan figyelte a jelenetet. Nagyon nem akaródzott neki közelebb jönnie, és inkább csak kényeskedve ráncolta az orra körüli bőrt.
- És most, hogy a drága barátunk elment a többiekhez, beszéljünk egy fontos dologról: mit teszünk, ha a mi jó Herbert-ünk felébred, és agresszív lesz? Ha észre veszem, hogy bárkire rá akar támadni, én esküszöm, hogy a szívébe mártom a fegyveremet...de persze, bármilyen más alternatívára vevő vagyok, amely nem fenyeget azzal, hogy nekem vagy a társamnak ott, baja essen. - böktem állammal a sárkánygyík felé.


Használt képesség:
Mágia érzékelés:A karakter képessé válik az alacsonyabb szintű (Akár egyes) karakterekből áradó mágia érzékelésére, legyen az vámpír, démon, nekro, udvari, szent vagy esetleg természetmágia. Képes megállapítani úgy 10 méterről, ha valaki nem laikus a varázslatok idézésben (Fontos, ösztönszerű használatokat nem érzékel). Tárgyakat, épületeket, s mágikus aurákat is érzékel. Azok hatását nem, csak azt, hogy mágikusak. Egy képesség használatát szint*10 méterről képes érzékelni.

Felhasználó profiljának megtekintése

28 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Szer. Júl. 18, 2018 10:35 am

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
- Hallottam már furcsa fétisekről, de ez még nekem is sok. - húztam halovány mosolyt a szám szélére látva a jelenetet, ahogy Cyne próbálja félkézzel a térdei közé tuszakolni a huldra... Herbert... vagy tudja a fene mi a franc fejét.
A víz hatására valóban működésbe lépett szervezete. Elképesztően undorító volt nézni, ahogy egy ilyen emberszerű lénynek a kopoltyúi fel-alá ereszkednek.
Erről még a vak is megállapította volna, hogy átok. Diego nem mondott semmi újat. Elég volt alaposabban végignézni testén, s némi fantáziával ki is lehetett találni hogyan nézhetett ki fénykorában, mikor almát lopott. Úgy éreztem nem volna kár egy ilyen zsiványért, akit mellesleg nem is ismertünk, de valahogy mégis fontosnak találtam, hogy megleljük a probléma forrását. Ha valóban átok volt, akkor nem állt meg egynél és csak idő kérdése volt, hogy egész Veroniát ellepje aféle második pestisként.
~ Nem tudom egyelőre. - szólalt meg Armaros, tőle meglehetősen szokatlan hangsúlyban. Végre mintha megtanulta volna, mit is jelent "gondolkodni". - Nem az egyikünk műve, de átok, ahogyan a doki mondja. Amúgy Dieternek hívják, nem Diegonak. Szóval a fiúra valami nagyon erős átkot bocsájtottak, de ami még rosszabb, hogy nem ő a központja. Mintha belengené az egész helyet, egyelőre csak Maidstein egy részét, és terjeszkedik, mint egy miazma.
- Khm... - köszörültem meg torkomat Cyne felé fordulva. - Tudom, hogy mire gondolsz, de nem a Mester szórakozik. Ő tőle viszont megtudtam annyit, hogy ez bizony tényleg átok, de nem mélységi műve. Az átok már a város egyrészét elfedi és idővel az egészet maga alá fogja temetni. Tehát sokkal inkább hasonlítható vírushoz, mint hétköznapi szóhasználatban emlegetett átoknak.
Ha agresszívan kapna erőre - amit a világot ismerve valószínűnek tartottam - szerintem egyértelmű volt, mit kellene cselekedni. Úgyis régen ettem halat... Ott helyben kifilézni valahogy olyan jó ötletnek tűnt.

Felhasználó profiljának megtekintése

29 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Szer. Júl. 18, 2018 4:32 pm

Lance Kalver

avatar
Tünde Zsoldos
Tünde Zsoldos
Ennyit a nagy kapitányi tekintélyről…
- Hölgyem… - Köszöntem hűvösen a vámpírnőnek. Mereven méregetett, nem tudtam kiolvasni belőle, hogy mire gondol, nem is nagyon számított végtére is ebben a pillanatban. A köszönés helyett a raktér felé biccentett.
- Aki szívesebben markol kalapácsra, utánam! - Ordította el magát, megindult lefelé, én pedig egy bólintással válaszolva utánamentem. Az elején még semmi különös nem volt, legényszállások függőágyakkal illetve egy konyhával, arrébb pedig magára hagyva hevertek teljesen új ágyúk, mellettük pedig azonosítatlan fémdarabkák. Nem nagyon volt kedvem rájuk lépni. A raktérbe érve kissé kétségbe estem egyrészt a hajó állapota, másrészt a sorstársaim kibenléte miatt, de nyugalmat erőltettem magamra.
- Sürgős ütemben be kell tömni valahogy a lyukakat, vagy felrohanunk a fedélzetre, és ott keresünk valamit. Vagy ezek valamelyike, vagy a huldrákkal alszunk. - Fejtettem ki a véleményem.
- Ez egyszer egyet értek. - Nézett hátra a tünde, egyik kardját a vízbe dugva, talán a szint mérésére, bár nem értettem teljesen, hogy miért kell ez, mikor a saját lába valószínűleg biztosabb támpontot ad egy pengénél, de az ő dolga volt, én bele nem szólhattam.
- Azok a huldrák még várhatnak. Váljunk szét. - mondta Gerard, a démonfajzat.
- Szétválni? Minek? - Kérdeztem hitetlenkedve, miközben fél szemmel a növekvő vízszintet figyeltem. A srác elővett egy könyvet és fellapozta.
- Mert ennyien nem férünk oda a nyílásokhoz. - Mondta szinte foghegyről ide se nézve, miközben a szeme sebesen cikázott a sorok között. - Aleena, Leo, ti most csak nézni tudtok. Fent a szálláson a függőágyak pont jók lesznek. Azzal el tudjuk kis időre tömeszelni a lyukakat. Addig kezdünk valamit a dögökkel lent.
Jobb ötletem nem lévén reméltem, hogy nem fognak megtámadni, és felmentem a két harcossal a függőágyakért. Gyorsan lenyestem kettőt, felnyaláboltam, és lesiettem vele, figyelve, hogy mit alkot a démon ezúttal. Egy sötét színű dárda volt nála, azzal a kezében adta ki az utasítást, hogy mindenki ossza szét az ágyakat.
- Aki tud, rántson fegyvert. Pár döféssel elhajtjuk őket, aztán rögtön utána beletömködjük a szövetet a lyukba. Utána a csapat fele itt marad és tartja őket, ki ne essenek, a többiek elmennek és keresnek fát meg szeget. - Mondta, a nő pedig azonnal el is indult felfelé. Nekem sem kellett kétszer mondani, elkezdtem döfködni a réseken keresztül a szörnyeket, majd felfutottam Maria után. Na nem azért, mert bántani akartam… hanem mert eszem ágában sem volt tovább lent maradni és megfulladni a beömlő vízben.

Felhasználó profiljának megtekintése

30 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Csüt. Júl. 19, 2018 10:36 am

Dieter von Rotmantel

avatar
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja
Szerencsémre a tündék nem ellenkeztek, leszorították Herbert penészesnek ható, szürke karjait így alkalmam volt két térdem közé fogva a mellkasát fölé hajolni. Ujjaim kitapogatták a nyakán doboló ütőeret, csak puszta akaraterőből nem rántva vissza az ujjaim a hideg, halotthoz vagy hidegvérű gyíkokhoz és halakhoz hasonlítható bőr hűvöse miatt. A víz úgy látszik megnyugtatta szerencsétlent, szívdobogása fokozatosan lett egyre szabályosabb és egyre erősebb, rángatózása abbamaradt, a nyakán pedig ütemes nyílásba és záródásba kezdett két sornyi rózsaszín kopoltyú. Abból ítélve, hogy a parton közel járt a fulladáshoz tüdeje már teljesen hasznavehetetlen lehetett, bőre a vízben még szürkébbnek tűnt de minden más látszólag az emberekre jellemző maradt. Pulzusa, izmai, csontszerkezete, egyedül a koponyája változott - vagyis bármilyen átok volt ez nem lehetett teljesen kifejlődött.
- Hagyja csak, tünde uram. A varázsfőzetek csak felületi kezelést jelentenek, nem akadályozzák meg az átok újra kifejlődését. De igaza van, körül kell néznünk és megtalálnunk a forrását.
Gyanakodva néztem végig a fiún, ujjaimat továbbra is a nyakán tartva, minden egyes dobbanását megfigyelve. A sötételfnek igaza volt, csak idő kérdése, és magához tér.
- Nem tudjuk mennyi maradt meg az emberi tudatából. Talán képes még beszélni és olyan válaszokat kaphatunk, ami hosszú-hosszú kutatómunkát spórol meg nekünk.
Szemeim oldalra kúsztak, hogy szemügyre vehessem a harmadikként érkező tünde férfit, akinek görnyedt tartásában és ujjai végén növő karmokban a kultistát ismertem fel, aki Razaquel kultuszának kiírtásában a zsinatelnök segítségére volt.
- A mestered...
Én vagyok az. Segíthetek.
- Nem mondta, honnan terjed ez az átokvírus? Vagy hogy milyen eredetű?
Ha nem mélységi okozta úgy a lehetőségek végesek voltak. A vámpírok sok ocsmányságra képesek voltak, ezt nálam senki nem tudta jobban - de nem a Randläuferek. A futárok családjának semmi köze nem volt sem mágiához, sem átkokhoz, így ameddig Rotmantel vagy Nachtraben nyomokat nem találunk, úgy ez esetben ez kizárható volt. Ennek ellenére a torony kellően közel volt, hogy tudhassanak valamit, így nem vetettem el azonnal a rokonlátogatás ötletét. Ha nem ők voltak akkor a rosszabb opció maradt - a nekromanták.

Felhasználó profiljának megtekintése

31 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Csüt. Júl. 19, 2018 10:10 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
A városka kis kocsmájában ücsörögnek. Aki gyakran jár kocsmákban, az azon venné észre magát, hogy sokat látja a vámpírt és a sötételfet ilyen helyeken, mintha megszokott lenne ez számukra. Valójában azonban sokadik célpont az, hogy fogyasszanak is valamit, aki tapasztalt utazó, tudja viszont, hogy itt lehet a legtöbb információt szerezni.
A bárpultnál unalmasan álldogáló középkorú nő odacsászkál hozzájuk, hogy megérdeklődje, mit adhat.
- Bármiféle növényteát, hogyha van. - Mire megvonja a szemöldökét. Damienre néz.
- Jöhet ugyanaz, mint a hölgynek. - Erre még magasabbra ereszkedik a szemöldök. Hát hiába. Ez már csak megszokott.
- Maga tudja - jegyzi meg a hölgyemény, majd vállat vonva sarkon fordul és csípőjét riszálva távozik.
- Tudom is én. Valamit csak rendelni kell, ha már egy ilyen helyen vagyunk - morogja az orra alá, viszont Mina pontosan hallja, mit mond, és ez menne még a fülébe biggyesztett denevéres bűvölt fülönfüggők nélkül is.
- Mindig muszáj udvariasnak lenned, igaz?
- Hát... Csak nem kockáztathatom meg, hogy kipateroljanak innen.
- Miért nem? Alig fél órája még szívesen hazamentél volna.
- Ez most sem változott. De azért itt is meg kell innunk egy teát, hogy pipát tehessünk a helyre: a kocsma, ahol teát ittunk, és mindenki úgy nézett ránk, mint egy idiótára.
Mina elvigyorodik. Valóban, lassan egy listát írhatnának erről. De nem baj, akiknek igazán tudnak segíteni, azokat nem zavarja, mit isznak. Bár jelentősen meg tudnak lepődni rajta.
Ki kell használni ezt a kevés napot, amíg béke van... Már ha valóban az van, és ki nem derül, hogy ismét szükség van rájuk valamiféle zűr miatt. Elvégre ez bármikor kiderülhet. Az utóbbi időben kevés békés napra tehettek szert a veroniai polgárok, s esélyesen nincs ez másként most sem...

Felhasználó profiljának megtekintése

32 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Pént. Júl. 20, 2018 12:19 am

Tertullius

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Egyre kétségbeesettebben kaszabolok fegyveremmel ahogyan telik az idő, a fedélzetre felözönlő huldrák pedig nem fogynak. Jól tudom, hogy lassú küzdelem nem nekünk kedvez, képtelenek vagyunk azonban mindent eldöntően a mi oldalunkra fordítani a csatát. Nem keresem Gustavot, a csata hevében mégis megüti a szememet az, ahogyan két dög épp lebukik vele a korláton. Ha akarnám se tudnám megmenteni, lehetetlen lenne időben odaérnem. Nagy valószínűséggel most láttam utoljára: ha nem ölik meg a huldrák valamilyen csoda folytán, akkor majd a fulladás végez vele, hiszen ha jól láttam nem volt eszméleténél. Csak nehogy rajtam csattanjon majd az ostor a Katedrálisban, amiért nem vigyáztam a papbácsira. Vagy még jobb, ha megkeresnek a fattyai, hogy megöltem az apjukat – remélem nem volt senkije. Nézzük a jó oldalát: legalább egyedül dolgozhatok.
Nem volt azonban idő ezen elmélkednem. Folyamatosan figyelve a fedélzetet látom ahogyan mozgolódás támad és néhányan a kapitány felé indulnak. Jómagam is közelebb megyek és pont hallom, ahogyan valakik arra vállalkoznak, hogy lemennek betömni vagy befoltozni a lyukakat. A kapitány beleegyezett, ők pedig elindultak. Tisztes távolságból követtem őket - amihez sokat hozzásegített a néhány huldra, amit útközben kellett levágnom - míg a lépcsőhöz nem értem. Hogy miért jöttem utánuk? Sajnos ez jobb ötletnek tűnt mint az enyém, miszerint öljünk meg minden huldrát és imádkozzunk, hogy valahogyan kievickéljünk a partra - ha nem süllyed a hajó, nagy valószínűséggel kevésbé uralkodna a pánikhangulat a legénység között is, és eredményesebb lenne a védekezés, Uram bocsá', lehet hogy hajóval tudnánk befejezni az utunkat. Nem volt kérdés tehát, hogy segítem e őket, az azonban igen, hogy hogyan. Döntenem kellett csatlakozok e hozzájuk, vagy itt védem meg őket az ellen, hogy a huldrák beszivárogjanak és hátba támadják a javítóbrigádot. Mivel sem a hajóépítéshez, sem a karbantartásához nem értettem, egyértelműen a második opció mellett tettem le a voksom. Kihúzott karddal álltam a lejárat előtt, és vártam lesz e olyan szörny, aki bepróbálkozik a bejutással.
- Emberek! Védjük a lejáratot! – próbáltam túlharsogni a csatazajt, hátha nem egyedül kell majd ellenállnom. Csak remélni tudom, hogy azok ott odalenn tényleg képesek megakadályozni a lassú, de biztos halálunkat.

Felhasználó profiljának megtekintése

33 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Pént. Júl. 20, 2018 10:41 pm

Gerard D. Lawrenz

avatar
a Tudás Démona
a Tudás Démona
- Hölgyem… - hangzott egy ismerős hang a kapitány mellől.
Maria merev tekintettel nézett előre. A tündét méregette. Nem felejtette el mit tett vele. No nem mintha személyes ügy lett volna, de őt ez nem érdekelte. Attól még vissza fogja fizetni. Egyelőre azonban egy hajón szolgáltak, a matrózok törvénye pedig kimondja, nem támadhatnak a fedélzeten társra. Jó törvény volt ez, főleg ilyen helyzetekre. Kurtán biccentett egyet a fejével a raktér irányába.
~ Ó te...makacsolnád inkább meg magad.
- Aki szívesebben markol kalapácsra, utánam! - ordította és megindult ő is lefelé.
Ahogy leértek ők is, azonnal fel tudták mérni a helyzetet.
- Sürgős ütemben be kell tömni valahogy a lyukakat, vagy felrohanunk a fedélzetre, és ott keresünk valamit. Vagy ezek valamelyike, vagy a huldrákkal alszunk.
- Ez egyszer egyet értek. - nézett hátra Leo, miközben egyik kardját letámasztotta, megnézve vele a vízszintet.
- Azok a huldrák még várhatnak. Váljunk szét. - mondta Gerard.
- Szétválni? Minek?
Gerard elővett egy könyvet és fellapozta.
- Mert ennyien nem férünk oda a nyílásokhoz. - olvasta sebesen a sorokat, s töltötte fel a varázserejét - Aleena, Leo, ti most csak nézni tudtok. Fent a szálláson a függőágyak pont jók lesznek. Azzal el tudjuk kis időre tömeszelni a lyukakat. Addig kezdünk valamit a dögökkel lent.
A többnapos hajóútra előkészített bárkákon a matrózok általában függőágyakon alszanak. De még ha nem is azon valami takaró, párna, vagy ahhoz hasonló szövetnek lennie kellett. Megfelelően összetekerve egy ilyennel be lehet tömni egy lyukat annyira, hogy a víz alig follyon csak be rajta. A Huldrakarmok előbb utóbb szétszedik őket, de addigra majd bedeszkázzák a lyukat, vagy elűzik a dögöket. Ha nem tudják a hajót a víz alá húzni, kézitusában könnyedén felülkerekednek rajtuk. A felső emeletre érve a hálórészhez mennek, felmérik a terpet. Ha találnak függőágyat, egy laza kardcsapással lenyesik és kettőt-hármat egyenként levisznek a többiekhez. Ha helyette csak másféle szövetet találnak, az is jó lesz, ha eléggé összecsavarják, épp csak csöpögni fog rajta át a víz.
Odalent közben Gerard a rések elé vonul, majd sötét dárdát idéz meg. Elkezdi a résen át szurkálni vele a dögöket, hogy elhajtsa őket. Ha kiszedik a fegyvert a kezéből, egyszerűen csak eltünteti, így nem érnek vele semmit, ha megszerzik tőle. A többiek leérnek azzal amit találtak, majd utasítja őket, hogy osszák szét.
- Aki tud, rántson fegyvert. Pár döféssel elhajtjuk őket, aztán rögtön utána beletömködjük a szövetet a lyukba. Utána a csapat fele itt marad és tartja őket, ki ne essenek, a többiek elmennek és keresnek fát meg szeget.
Maria azonnal el is indul vissza a kapitányhoz. Megtehette volna ezt korábban is, de nem jutott eszébe.
- Kapitány úr! Deszka kéne, vagy fa. És szegek, meg szerszámok...meg még pár ember, akik cipelik, de nyomban!
A többiek pedig nekilátnak. Leo, Aleena a kardjaival, Klaus pedig egy közvetlen közelről útjára indított nyíllal próbálkozik, végül Gerard a sötét dárdával. Pár szúrást csak, nehogy megragadják a fegyvereket és kirántsák a kezükből, annyi elég, hogy már nem kúszik be a karmos kezük a résen. Ezután pedig nekilátnak a tömítésnek.

Használt cuccok:
Név: Alph kopott könyve
Típus: Fegyver
Leírás: Egy kopott könyv, melyet a felszereléseid között találtál, bármiféle indok nélkül. Kopott és öreg, ám jól érezhetően olyan tudás árad belőle, amit még nem nagyon tapasztaltál másból.
Speciális képessége a tárgynak, hogy az utolsó pár oldalán lévő szöveg mindig változik, új információkat felfedve, s ezt tanulmányozva képes vagy feltölteni a varázserőd negyedét, de legalább egy egész harcikört igényel a művelet.  Továbbá, csak úgy mint gazdája, ha kívánod, egy varázsszóra meg tudod változtatni a könyv küllemét, hogy ne legyen feltűnően varázskönyves (A tartalmát nem változtatja a varázslat)

Felhasználó profiljának megtekintése

34 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Pént. Júl. 20, 2018 11:51 pm

Edem Ara Shine

avatar
Sötét Tünde Holdőr
Sötét Tünde Holdőr
AZ orvos és a Sötét tünde érezhetően jóval tapasztaltabb volt a témába, utóbbi már nem is az aktuális károsulton járatta az agyát, hanem az átok forrását kereste a gondolat szintjén, míg az orvos szakértő módjára állt a a fiú "betegségéhez". Át is futott az agyamon, hogy talán csak útban leszek nekik, de ezt a káros gondolatot gyorsan el hessegettem, nem áll jól és legkevésbé hasznos ha a Tünde úgy cselekszik, hogy közben  folyton megkérdőjelezi magát.
Ahogy bevittük a vízbe a Herbertet, alább hagyott a vergődéssel és fokozatosan lenyugodott, ahogy a bőrredők a nyakán elég vizet pumpáltak át magukon, akár csak valamiféle hal...
Bőrének érintése hátborzongatóan hideg, tapintás alapján eszembe se volna, hogy valaha ember lehetett, max, ha több hetes vízi hulláról beszélnénk.

- Kétséges, hogy tud még beszélni, már ha van még emberi vagy legalább valami kétéltű tüdeje, akkor talán kitudunk belőle szorítani némi hangot, de legjobb lesz ha már most kitalálunk valamit arra az esetre, ha ez nem járható út.

Ahogy ezt kimondtam, egy enyhe rándulást éreztem Herbert lábában, már nem az életért küzd, hanem fokozatosan erőt gyűjt és hamarosan felébred.

- Csipkerózsika mindjárt fölébred, talán még sürgetőbb lenne kitalálni, mit kezdjünk vele ha bal uszonnyal térne észhez. Mindenek előtt kössük le. - eközben félkézzel lekaptam magamról az övemet, azzal szorítottam össze a lábát - Nem fog neki örülni, de ez most a minimum.

Felhasználó profiljának megtekintése

35 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Vas. Júl. 22, 2018 5:48 pm

Gerard, Lance

Voltaképpen a raktérben bőven találtok ládákat, amiket, ha szétszed az ember, akkor már bőven a rendelkezésükre áll deszka is meg szög is, kalapácsnak meg tulajdonképpen bármi megteszi. Így Maria kérésére is csak értetlen pillantásokat kap, néhány felkiáltanak, hogy „Hát oda van lent!”. Ha a matrózok nekiállnak három ládát tudnak így szétszedni, mire a lyukakba tömködött függőágyak teljesen eláznának, és újra elkezdene szivárogni a víz befelé.
Csupán egy van, amit a huldrák addig szét tudnak szaggatni, azt pont szegény Klaus tartja egy matrózzal, és így az íjász a bal alkarján csúnya sebet szerez, amiből ömlik a vér. A talált ládákból eszkábált deszkák szűkösen de végülis elegek a hajó befoldozásához, de halljátok, hogy fent még bőven tart a csata.

Hans

Gustavot így elhurcolják, valószínűleg meghalt, neked pedig számot kell majd vetned a feletteseiddel, de legfőképp a saját lelkiismereteddel. Egy huldra sem próbál kifejezetten bejutni a hajó belsejébe, amit viszont észreveszel, hogy a kormánynál nem áll senki, nyugatra pedig a ködön túl kivehető Veronia partjainak sötét sziluettje. Nem vagytok messze a kontinenstől…

Dieter, Cyne, Johnny, Edem

Dieter kérdésére Armaros tulajdonképpen mindannyiótok fejében egyszerre szólal meg.
~ Valahol itt a városkában van a központja. - szól mély igazán bársonyos hangján, Johnny feje viszont ettől a nagyon hirtelen megterheléstől elkezd iszonyatosan hasogatni, így a mester többet ezzel a trükkel nem fog próbálkozni, csak egyszerűbb volt így, mint szócsövet használni. Még egy pici vér is elered a kultista orrából, de hamar abbahagyja.
Amikor Cyne hozzáérinti a szentelt holdezüst fegyvert, az kisebb égési sebet hagy szegény Herbert bőrén, de egyáltalán nem akkorát, mint egy tisztességes élőholton vagy démonon kéne neki. Tehát maga az átok nyilván szentségtelen eredetű, de ettől még maga a fiú nem lett egyenlő értékű egy zombival.
A legpraktikusabb ötlet viszont Edemé, aki összekötötte a lábait, ugyanis Herbert valóban néhány perc múlva felébredt. Amikor kinyitotta a szemét, az is jobban hasonlított egy haléra, semmint emberi szemekre, és azonnal elkezdett csapkodni - és rúgkapálni is, de ezt szerencsésen megakadályozta Edem öve, a karmait pedig, hogy Cyne és Johnny lefogták. Fogaival így jobb híján Dieter felé próbál harapdálni.

Mina

A kocsmába egy nagyon ijedt fiú ront be hirtelen, miközben a teát kortyolgatjátok.
- Herr Jonas! Üres hordó kéne a legnagyobb, ami van!
- Mi van fiam mi lelt? Azt mondták megtalálták Herbertet…
- Meg uram, neki kell a hordó, valami vámpírdoki úgy akarja megmenteni az életét, meg azt is mondták ott a sötét tündék, hogy átkozott lehet!
Erre aztán teljesen kitör a pánik a kis kocsmában, mindenki fejvesztve kezd el rohangálni.
- De… A hordó… Meg kell menteni Herbertet! - kiabál, de nem hallgat rá senki, és úgy tűnik, hogy szegény a sírás szélén van.

//HATÁRIDŐ: Augusztus 5.
Mivel Gustav nem írt már másodjára, ezért tőle ebben a küldiben elbúcsúzunk, Gustav, ha érdekel ezt hogy éled túl keress meg.//

Felhasználó profiljának megtekintése

36 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Szer. Júl. 25, 2018 8:25 pm

Crispin Shadowbane

avatar
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos
Johnny fétises megjegyzésére csak egy ideges pillantást vetettem a kultista felé. Most valahogy nem voltam vicces kedvemben, bár eléggé jó megjegyzés lett volna, amit még értékeltem is volna, hogy ha nem éppen az ellenségtől érkezett volna. Már pedig a csápos izé, amely itt sertepetélt körülöttünk, határozottan ebbe a kategóriába keveredett. Emlékeztem az első - és szerencsére utolsó - találkozásunkra a kiszáradt folyómederben, a farkasokra és az agyhalott beszélgetés kezdeményre, amit lefolytattunk. Igazából ha nem lettem volna sérült, megszabadítottam volna Veronia-t egy ilyen förmedvénytől, mint amilyen ez a fickó volt. Kivágni a rothadást Veronia bőréről, mielőtt még tovább terjedt volna a fertőzés. Ez nem agresszió, csak megelőző kezelés - a felcserek biztos, hogy egyetértettek volna velem. Azóta jó idő telt el, és ki tudja, hogy mennyivel lett veszélyesebb ez az alak azóta?
A tisztítófőzetes ötletemet a doki elvetette. Jó, lehet, hogy átkok megszüntetésére nem éppen a legjobb, ezzel egyet kellett vele értenem, de valahogy biztonságosabban éreztem volna magamat, hogy ha van bármiféle védekezésem az ilyen undorítóságok ellen. Ezt utáltam a legjobban: az olyan támadásokat, amelyek ellen nem lehet védekezni fegyverrel. Támadjon rám egy seregnyi nehéz páncolos lovag: még annak is jobban örültem volna, mint egy olyan fertőzésnek, amely ellen még a rohadt főzeteim se használnak. Persze, hogy nekem volt ilyen szerencsém, hogy pont ezt sikerült kifognom. Viszont legalább az eddig passzivitásba süllyedt fajtársam hasznossá tette magát, és vetkőzni kezdett. Legalábbis az övét lerángatta magáról. Reméltem, hogy nem most akar előttünk huncutkodni, mert Hold Anyára esküszöm, hogy elengedem Habartot és lemetszem a kis fütyülőjét, ha ilyenre vetemedne. De nem, csak lekötözte at átkozott srác lábát. Csak biccentettem felé, elismerésem jeléül. Végül is, nem rossz ötlet. De azért remélem, hogy ha felkel a földről a selfike, nem csúszik le a nadrágja. Nem voltam még készen arra, hogy halálra röhögjem magamat. Johnny magyarázata viszont már érdekesebb volt. A felcser rögtön le is csapott rá.
- Ugyan már, miért gondolod rögtön, hogy én a "Mesteredre" gyanakszom? Csak azért, mert ki nem állhatom a fajtádat? - búgtam neki negédesen, miközben vissza rántottam Clandestine-t, ami véletlenül az átkozott bőréhez ért, és kicsit meg is égette. Hát, legalább már biztosra tudjuk, hogy szentségtelen eredetű.
Tehát: marad a Mélységi mágia - akármennyire is tagadja Johnny ezt - a vámpírok, démonok és nekromanták. Vagy egy olyan erő, amelyről eddig még nem vettünk számítást.
- Az átok egyre jobban terjed? Ez inkább tényleg vírus. De valahol kell lennie középpontjának, még hozzá itt, városon belül. Egy varázstárgy, egy fókuszpont. Amint visszaérünk, alaposabban átkutatom a mi kis drága halászfalunkat mágia jelei után kutatva. Ha szerencsénk van, időben megtaláljuk a forrást.
Egyelőre más megjegyzésem nem volt a témához. Addig, amíg nem találjuk meg a kiinduló pontot, csak találgatni tudunk - már pedig az ebben az esetben teljesen felesleges volt, hisz mindannyian ugyanannyi információ birtokában voltunk. A felvetett kérdésemre nemsokára egy hang szólal meg a fejemben, amitől összerezzenek és egy kicsit fel is paprikázódom. Csodálatos. Már csak egy hiányzott a napomból: egy rohadt Mélységi jelenléte a fejemben. De legalább némi elégtételt nyújtott az, hogy a drága Johnnyka orrából vér eredt el. Úgy kellett neki, kellett az ilyen mocskokkal szórakoznia.
- Most már biztos, hogy átkutatom azt a tetves falut, ha kell, darabjaira szedem.
Ha előbb nem ez az izé szed minket darabra. Mert a picinyem határozottan felébredt, és nem volt túlságosan boldog attól, hogy négyen csücsülünk felette, a távolból pedig egy sárkánygyík lesi minden mozdulatát. Rángatózott, még hozzá veszett módon. A végtagjait nem tudta használni, de a fejével a segítőkész doki felé kapkodott. Végül is, erre számíthattunk. Nem tudtam, hogy a fickó mit akar kezdeni a páciensével - de valahogy volt egy olyan sejtésem, hogy nem örült volna, hogy ha ott helyben felkoncolom őt. Kézzel még mindig leszorítottam őt, és igyekeztem úgy helyezkedni, hogy a lábaimmal nehezkedhessek éles karmokban végződő kezére, hogy legalább a kezeimet felszabadíthassam. Remélhetőleg lesz a jószívű felcserünknek annyi lélekjelenléte, hogy hátrébb ugorjon - az hiányozna még, ha megharapná őt ez a dög. Amennyiben sikerül lábaimmal a kezét leszorítani, kezeimmel a fejét próbálom lent tartani, megakadályozandó a további huncutkodást, bár már előre forgott a gyomrom attól, hogy puszta kézzel érjek hozzá ehhez a förmedvényhez.
- Nyugodj meg. Segíteni akarunk...
Na jó, ezt még én magam sem hittem volna el, főleg azután, hogy lekötöztük a lábát, én megégettem a bőrét egy felszentelt holdezüst pengével, éppen a végtagjait fogjuk le és úgy nézegetjük őt, mint valami morbid furcsaságot a vándorcirkuszban. De ha a mágia forrását meg akarjuk keresni, és talán mágiaérzékeléssel nem jutnánk közelebb hozzá, még mindig felhasználhatjuk ezt a szerencsétlent itt arra, hogy felgyorsítsuk a kutakodást. Ha némi kis értelem is maradt meg benne, talán rá tudjuk beszélni. Ha nem, akkor is, van esély arra, hogy egy fajta iránytűként használjuk - legalábbis elképzelésem szerint. Reménykedtem benne, hogy a forrás felé közeledve valami jelét adja annak a jelenlétének. Egy kis játék, amit gyerekkorunkban játszottunk Kristen-nel azon ritka alkalmakkor, amikor nem apánktól kellett rettegni: eldugtunk valamit az erdőben, és annak függvényében, hogy a kutakodó közeledett hozzá "langyos" "már melegszik" "meleg" és végül, ha megtalálta: "forró" voltak a jelszavak. Talán itt is beválhatna...

Felhasználó profiljának megtekintése

37 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Pént. Júl. 27, 2018 5:56 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Sokáig tartott a nyugalom - pislant az ajtó irányába, természetes módon, először, mint valami szemlélő, aki örül, hogy valami megtörte a monotonitást... A fiú szavait hallva megcsillan a szeme.
- Vámpírdoki? Mit keresnek itt Rotmantelek?
- Nem tudom, de ha szükség van rájuk, ott már komoly baj lehet. Én a hordót nem értem.
Biztosan, amit egy hordó bor nem tud megoldani, azt semmi sem, gondolták... de akkor nem lenne üres. Üres hordóban legfeljebb azt tudná elképzelni, hogy vízen óhajt menekülni valaki. De hogy menekülne, ha már híre kelt?
Aztán viszont a káosz, ami szabadjára eresztődik a teremben, kezd kellemetlen mértékeket ölteni. Amikor már mindenki szaladgál és kiabál, mintha földrengés lenne, kezdi eléggé felemelni a pulzusszámát. Damien csak komoly tekintettel néz körbe, hátha lát a bent lévőkön valami gyanúsat, azonkívül, hogy egy pánikoló tömeg...
Szeme akaratlanul is a hírhozó fiúra szegeződik. Szegény gyerek. Miért kell ilyen kicsinek rossz hír hozójának lenni? Vajon mit láthatott? Kezd felébredni benne a remény, hogy tehet valamit, hiszen láthatóan senki nem törődik szegénnyel és Herbert se nagyon érdekli őket. Vajon a vámpírdokitól ijedtek meg ennyire, vagy az átkozott szótól? Egyébként jó lenne tudni, miféle az az átok.
Összenéznek Damiennel és egyértelművé válik, hogy ugyanarra gondolnak: itt többet lehet és kell is tenni, mint pusztán a sejhajukon ücsörögni. Fel is pattan hát az asztaltól, de fel is sikkant nyomban mert úgy kirúgja maga mögül a széket, hogy az robajjal dől hanyatt, s majdnem ő maga is követi.
- Vigyázz!
Csak megrázza a fejét, hogy semmi baja, és a gyerekhez siet. Egy gyerek. Ugyanilyen, mint a sok apró aranyosság a falujukban... persze azért egy minutányival... elég sokkal idősebb, de nem számít. Mégis csak egy gyerek. És amennyiben nem démon, olyan rossz nem lehet.
- Mi segítünk neked szívesen! De előbb tudnunk kéne, ki az a Herbert és minek neki hordó...
Vannak természetesen további kérdései is, de nem akarja lerohanni szegény kölyköt, még a végén egyetlen ép információt sem húznak ki belőle. Damien közben körbenéz, vajon hol tárolhatnak errefelé üres hordókat.
- Megpróbálok szerezni egy hordót - közli Minával, majd el is indul kerülgetve a rohangászó embereket és más fajúakat... Először a kocsmárost veszi célba, ha megtalálja, és hozzá szegezi a kérdést: - A fiú egy üres hordót kért. Merre találok ilyesmit?
Nos igen, ha valaha alkoholt tároló dolgokhoz lesz köze, az is csak üres formában következhet meg. Elmosolyodik kissé az irónián.

Felhasználó profiljának megtekintése

38 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Szer. Aug. 01, 2018 12:12 am

Tertullius

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Hiába vártam az áldást az ajtóban, egy szörny sem jött arra. Ennek egyrészt örültem, másrészről viszont eléggé nehezen viseltem, hogy nem tehetek semmit hozzá ahhoz, hogy életbe maradjunk – hiszen reménység szerint valami olyasmin ügyködnek ott lent. Miközben ott álltam egy helyben (kissé kótyagosnak tűnve a hajó mozgásától) akaratlanul is vissza-vissza kúszott Gustav és a halálának a gondolata a fejembe. Belegondolva, egész értelmes volt…talán még kár is érte. Nem volt azonban most időm ezen elmélkedni, majd kiöntök egy kis bort az emlékére, meg fizetek egy misét. Egyre jobban irritált az, hogy lentről semmiféle visszajelzést nem kapok arról, sikerül e művelet, amibe belekezdtek, mindössze egy női alakot látok magam mellett elfutni, de azt is olyan sebességgel, hogy képtelen vagyok megszólítani.
Ahogyan figyelem a hajón történő mozgásokat, szemem megakad a ködön – egészen pontosan azon, ami mögötte van, hiszen már kivehető a part sötét körvonala. Ez vajon az úti célunk, vagy teljesen máshol járunk? Végülis mindegy, bárhol is legyünk, örülnék ha végre valahogy partra jutnánk – se süllyedő hajó, se néhány tucat huldra nem veszélyeztetné ott az életemet.
Reménykedően pillantok a kormány felé, hátha valaki arra felé vezeti ezt a fatákolmányt, azonban csalódnom kellet, senki nem állt a hajó tatján, hogy a menekülésünk felé vezessen minket. Lehet ott hasznosabb lennék, mint itt az ajtó előtt vesztegelve? Nem mérlegelek sokat, lábaimat kapkodva indulok meg a hajótat felé. Utamat sűrűn szegélyezik a huldrák, ám szinte teljes nemtörődömséggel kaszabolok beléjük, ahol csak érem őket – egyiknek a kezét, másiknak a hátát éri a vágás, a többire pedig nem figyeltem. Beletelik jó néhány lépésembe míg végül felérek az emelvényre és végre a kezeim közzé vehetem a kormánykereket.
Itt kezdődik a baj.
Tudniillik, nem vezettem még hajót, sőt, nem is hallottam arról hogyan kell. Szemléltem kicsit ezt a kormányt, meg hogy hogyan működhet az egész, de gyorsan rájöttem, hogy ettől nem leszek okosabb. Próba szerencse alapon megforgattam a kormányt az egyik irányba, majd miután kis idő után konstatáltam, hogy a hajó nem a számomra szimpatikus direkcióba fordul, gyorsan korrigáltam, kizárásos alapon remélve azt, hogy most már nem tudja a rossz irányt követni ez a lélekvesztő…

Felhasználó profiljának megtekintése

39 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Pént. Aug. 03, 2018 5:24 pm

Lance Kalver

avatar
Tünde Zsoldos
Tünde Zsoldos
Néhány lépcsőfok után megálltam egy pillanatra. Hezitáltam, hogy most merre menjek, aztán mégis visszafordultam. Fent többen voltak, mint lent, noha talán többen is haltak meg, de ha a hajó elsüllyed, garantáltan mindenkinek annyi. Elkezdtem hát a többiekkel együtt ládát bontani, és miután a függőágyak teljesen átáztak, hevesen szögelni, jobb híján egy földön heverő deszkával, ami valószínűleg egykor a hajótesthez tartozott. Elég szűkösen, de a sebtében szétbontott ládákból nyert deszkák elegek voltak ahhoz, hogy befoltozzuk a lyukakat. Nem teketóriáztam sokat, újból felsiettem a fedélzetre, a lent maradtak a javításokat folytathatták, de a csatazajokból ítélve fent még volt dolgom, újból előhúztam hát kardomat, és lecsaptam a legközelebb álló huldrára. Aztán körülnéztem, és láttam, hogy a kormánynál megint áll valaki, aki nem a kapitány, ám pozitívum, hogy ő legalább próbál csinálni valamit, az előbb említett szerencsétlenséggel ellentétben. Utat vágtam hát magamnak, ahogy tudtam, és odaálltam mellé, hogy megvédjem a rosszindulatú támadóktól. Én mindig is ehhez értettem leginkább.
- Minden oké? - Kérdeztem szinte kényszerből, másrészt főleg magamtól, hogy megnyugodhassak. Fürgén járt a szemem, hogy a két, tatra vezető lépcsőn mikor indulnak fel a szörnyek, és igyekeztem mindenhova időben odaérni, hogy cselekedjek, és a felénk vetődő huldrákat megszabadíthassam a hozzám legközelebb eső testrészeiktől.

Felhasználó profiljának megtekintése

40 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Pént. Aug. 03, 2018 6:02 pm

Dieter von Rotmantel

avatar
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja
Sikamlós volt, halkan is hangos, mint amikor egy bársonyköpeny lecsusszan egy székről. Vagy amikor egy kés hatol agyvelőbe. Az a fajta hang volt, ami simogat és fojtogat anélkül, hogy egy pillanatra is elhagyná a valós és képzelt gondolat közti határt. Megremegtem és önkénytelenül nyúltam bele a bokámat verdeső sós vízbe, hogy kétujjnyi csíkot húzzak vele a homlokomra.
Én vagyok. Segíthetek.
Ez nem ő volt. Ahogy körbenéztem én viseltem a legjobban, Armaros kultistája vérző orral dőlt előre, a két sötét tünde pedig a halántékát masszírozva igyekezett túltenni magát a mélységi érintésének sokkján.
Armaros. Nyilvánvalóan ő volt, noha a neve nem mondott számomra semmit. A hangja annál inkább, és amit mondott nem tetszett.
- Egy vírust nem lehet kiirtani, míg egyetlen fertőzött is van. - ráztam meg a fejem. - Ha ez valóban egy vírus, úgy meg kell állítanunk a terjedését. Aztán eldönteni, mit kezdünk a fertőzöttekkel.
Tünetek. Egy betegség tünetekkel rajzol, mint a festő a vászonra, ez az első, amit egy orvoscsemetének megtanítanak. Nem nekem, természetesen, de ez volt az első tanács amit sikerült hallgatózva elcsennem a Rotmantelek katedrájáról. Meg kellett ismernem ennek a vírusátoknak a tüneteit, felismerni a kialakulóban lévő betegséget, mielőtt valaki abba a stádiumba jutott volna, mint Herbert.
A sötét tünde leleményesebb volt ezúttal, mint én, amikor az átkozott fiú szemei felnyíltak bokáját már feszesen tartotta a férfi öve. Esetlenül hátraugrottam a felém csattanó fogak elől és reménykedtem, hogy a kultista és a holdcsókolt elég erősen tartották, hogy ne vetődjön utánam.
- Állj meg! Herbert... - Legyen az egy önkívület határán lebegő sérült, egy vérgőzös, gyógyszerezett szerencsétlen vagy Strauss von Rotmantel, álmaim torzszülött fantomja, mindegyik reagált a saját nevére. Ha a fiú elméje bármennyire is egyben volt még, adnia kellett valami visszajelzést. - Herbert, segíteni akarunk. Nem fogunk bántani.
Választanom kellett. Ha itt maradok, talán a vírus tovább terjed anélkül, hogy rajtakapnám a tüneteit. Ha azonban a kovácslegény magánál volt elképzelhetetlenül értékes információi lehettek. Ha nem, úgy csak az időmet vesztegettem.
Egyelőre maradtam.

Felhasználó profiljának megtekintése

41 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Szomb. Aug. 04, 2018 11:43 am

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
- Az átok egyre jobban terjed? Ez inkább tényleg vírus. De valahol kell lennie középpontjának, még hozzá itt, városon belül. Egy varázstárgy, egy fókuszpont. Amint visszaérünk, alaposabban átkutatom a mi kis drága halászfalunkat mágia jelei után kutatva. Ha szerencsénk van, időben megtaláljuk a forrást. - folytatta gondolatmenetét Cyne, mire Armaros számomra fájdalmas módon reflektált.
~ Valahol itt a városkában van a központja. - mondta bársonyos hangon egy elképesztően hatalmas erőt kifejtve.
A többiek arcán végignézve feltűnt, hogy ők is meghökkentek - vagy legalábbis meglepődtek, mikor a mélységi kánonban szólalt meg mindenki fejében egyszerre.
A testem nem bírta el ezt a terhelést és az orromból, mint egy békésen csordogáló patak, megindult a vér.
- A rohadt életbe! - kaptam egyik kezemet a lényről az orromra, majd miután csillapodott a vérzés tőrömre csúsztattam. - Bökjük le a szarba és mondjuk, hogy holtan találtuk! - néztem körbe az idegességtől vörös fejjel.
Tudtam, hogy nem értékelik majd az ötletem, de úgy éreztem, hogy valamit muszáj mondanom. Úgy tűnt, hogy ez az ötlet nem csak nyomozóbajtársaim (és Cyne) tetszését nem nyerte el, de még magáét, Herbertét sem, mivel mint egy őrült kezdett kapálódzni.
- Nem akarunk rosszat! - kaptam vissza kezemet rá és mégerősebben kezdtem szorítani.
Persze, hogy csak addig volt nagy a pofám, amíg eszméletlen...

Felhasználó profiljának megtekintése

42 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Szomb. Aug. 04, 2018 7:33 pm

Edem Ara Shine

avatar
Sötét Tünde Holdőr
Sötét Tünde Holdőr
Remek, ez  bepánikolt. Jó azt elismerem, hogy magam sem lennék jobb kedvemben, ha lekötözve és fogva ébrednék férfiak társaságába, na ott aztán én is pánikoznék. Arról ne is beszéljünk, hogy a dokit leszámítva ez a két ördög még ront is a helyzeten (most az beszél aki lekötözte), de “Bökjük le a szarba”, most komolyan? Na jó ez kockázatos, de ha ezekre hagyom, még a végén a saját karját fogja lerágni, mintsem lenyugodjon.
Lábaim közé kapom a lábát majd egy újabb, mozdulatnál már a derekát szorítom magam alá, teljes erőmmel és súlyommal ránehezedek, kezeimet a mellkasához szorítom hogy véletlen se csússzon ki alólam.
- Erősen fogjátok! Te kölyök meg ide figyelj! - Mivel első szó nem sokat használt, egy jól irányzott (de nem túl erős) pofonnal hívom fel a figyelmet. Aztán jó hallhatóan folytatom - Csak rám figyelj Herbert!  Érted amit mondok? Nem akarunk bántani de addig nem ereszthetünk el amíg nem tudjuk mi történt. Herbert ha még hallasz nyugodj le, nem fogok ártani neked!
Továbbra is leszorítom az iszapra, de csak tartom a szemkontaktust amennyire csak lehet higgadt tekintettel várakozva. A pánikrohamot a legegyszerűbb ha hagyjuk elülni és úgy tudathatjuk a legjobban hogy nem akarunk bajt, ha ténylegesen nem ártunk neki. Persze ezt eddig csak kutyákon és lovakon próbáltam ki...

Felhasználó profiljának megtekintése

43 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Szomb. Aug. 04, 2018 10:04 pm

Gerard D. Lawrenz

avatar
a Tudás Démona
a Tudás Démona
Klaus idegesen lihegve kapott a kezéhez.
- Áh, nyomorult halak... - próbálta a kezével elszorítani a sebet...nem sok sikerrel.
A többiek aggódva mentek oda hozzá
- Megleszel?
- Meg...nem első eset, hogy sebet kaptam. Próbáljatok meg éjszaka hazasétálni a Fővárosban...nem jó ötlet.
Gerard gondolkodva nézett előre.
- Ért itt valaki a felcserkedéshez?
Mindenki némán rázta a fejét.
- Hát, most aztán megnézhetjük.
- Még annyira nem biztos. Azért valamit meg kell próbáljunk.
Aleenának támad először valami ötlete. Fogja, és Klaus ruhájának ujját letépve azzal köti át a sebet. Ennél többet valószínűleg egyikük sem tud tenni. Másodiknak Gerard talál ki valamit. A Fabrikációval megidéz egy ksiebb kendőt, hogy a vérzést lefogja és a ruha alá helyezi a sebre, majd újra ráköti.
- Szerintem ez nem lesz elég...
- Látjátok, ezért kell páncélt hordani. - kopogtatta meg Maria a vértjét önelégült mosollyal.
Ha a vérzést ez sem állítja el, Gerard odaadja a nála lévő gyógyitalt Klausnak, hogy igya meg. Annak meg kell tennie a hatást.
Odafentről csatazaj szűrődött ki. Ötven huldra nem kis ellenfél még ilyen nagy fölénnyel sem. Maria utasította a három velük tartott matrózt, hogy maradjanak itt és kezdjék el emrni a vizet, ha epdig valamilyen dög megint be akarna törni, gyorsan lépjenek közbe. Aztán a fedélzet felé vették az irányt. Elég gusztustalan látvány volt. Aleena, Maria és Klaus elég rosszul viselte a dögszagot, emg is látszott rajtuk...mondjuk Klaus lehet csak sok vért vesztett. Ez aggasztó volt.
- Ti meg hogy a jó életbe bírjátok így? - horkantotta Leo és Gerard felé Maria.
- Áh, volt már rosszabb is. - vonta meg a vállát a tünde őrző. Tényleg volt már rosszabb. amikor a Kísértet-szigeteket ostromolták, szinte bűzlött minden az élőholtaktól...és örülhetett, ha csak azokba futott bele.
Gerard tervet kovácsolt. Minden varázslata közül a Sötét dárda a legpontosabb. Azzal képes akár az egymással viaskodó harcosok közül is eltalálni a huldrá anélkül, hogy a társainak ártana. De ahhoz rengeteg varázserő kellett. Még szerence, hogy egy ideje már folyt a csata.
- Szükségem van egy nagy halom hullára. Ki akarok próbálni valamit.
A többiek bólintottak, majd odavonszoltak pár tengeri szörnyet a lába elé. Némelyik még mozgott egy kicsit, azt előtte le kellett szúrni. Gerard rálépett a egyikre. Érezte, ahogy a mágia elkezd áramlani bele.
- Na most pedig...hozzatok még, és közben fedezzetek. Ha van egy kis eszük, engem próbálnak majd meg kiszedni.
Gerard a könyvet elővette, majd kinyitotta a sötét dárdánál és letette a földre...aztán Klaus kezébe nyomta, ő úgy sem volt annyira erős, meg a sebe miatt talán nem is mozgott olyan fürgén, hogy tartsa neki. A két oldalán közben sorra sorakoztak a huldratestek, ő pedig elkezdett a két kezébe dárdákat idézni.
- Sötét dárda sortűt! - kiáltotta, miközben elkezdte sorozni vele a szörnyeket. Ahogy egyet eldobott, már idézte is a következőt. közben a lábával folyamatosan lépett rá a hullákra és szívta ki belőlük a lélekenergiát, hogy varázserőt gyűjtsön. A többiek fedezték őt, ki amilyen fegyverrel tudta, és hordták neki a testeket, hogy ki ne fogyjon a varázserőből.

Felhasznált cuccok:
Név: Page from the Calling
Leírás: A Holtak Hívásának egy, Darian által megmentett lapja, amely tartalmazza annak mágiájának egy kis részét, lehetőséget adva neked egy, maximum ötös szintű nekromanta képesség megtanulására.


Név: Léleknyelés
Szint: 5.
Ár: 3000 váltó
Leírás: Ha a halálpap megöl egy célpontot, öt másodperces fizikai érintissel elszívhatja annak frissen kiontott életenergiáit, varázsereje negyedét töltve ezzel vissza.

Név: Páros fegyverforgatás
Ár: 1500 váltó
Szószám a tanulásról: 1500 szó
Leírás: Lehetővé teszi egy karakter számára, hogy képes legyen mindkét kezében egy-egy fegyvert forgatva effektíven, s igen halálosan harcolni. Hogyan, s miként szándékszik használni a másodlagos fegyvert, azt képes magától eldönteni, illetve, hogy akarja-e egyáltalán. A pajzs nem számít másodlagos fegyvernek. Bizonyos fegyverekkel nem alkalmazható kétkezes módban, példának okáért olyasmivel, ami jelentős erőt igényel (Kétkezes kardok), vagy olyasmivel mely ügyességet (Cséphadaró).

Név: Sötét dárda
Szint: 1.
Ár: Tudásdémonok kezdéskor megkapják ingyen, 1000 váltó
Leírás: A tudásdémon egy varázserőből és sötét energiákból álló mágikus lándzsát idéz meg, amit ellenfelének dob. Minden típusú páncélt átvisz, viszont a tudásdémon gyenge fizikai ereje és a képesség mágikus jellege miatt nem hatol túl mélyre.

Felhasználó profiljának megtekintése

44 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Vas. Aug. 05, 2018 7:44 pm

Mina

A srác nagyokat pislogott Minára. Érdekes volt, hogy bár egyértelműen látni a lányon, hogy vámpír nem tűnt bizalmatlannak, talán pont a Randlaufer torony közelsége miatt.
- Hát… Kell a hordó meg gondolom majd bele a tengervíz, mert a vámpírdoki azt mondta, hogy Herbert már csak a víz alatt tud levegőt venni. És ezért abba’ akarja visszahozni a faluba. Herbert a barátom gyerekkorom óta, a helyi kovács fia, de most valami elátkozta. Azok meg ott a parton próbálják megmenteni. Remélem.
Foglalta össze röviden a helyzetet. A kocsmáros elég tanácstalannak tűnik. A vendégei elkezdtek pánikolni, ő meg azt sem tudta hirtelen, hogy mihez nyúljon. Senki sem akart egy átkozott faluban maradni, de hát itt volt az üzlet meg az asszony, meg a gyerek, mégsem hagyhatott itt mindent csak úgy. Damien kérdésére kicsit behúzta a nyakát, baj végül aprót biccentett.
- Végülis volna itt egy nagyobb hordó, kivesszük az almákat belőle és áttesszük egy másikba…
intett a sötét tündének, hogy menjen vele, és ha damien segít, akkor nagyjából öt perc alatt szabaddá tesznek egy akkora hordót, amiben Mina talán még fürdőt is vehetne. Amikor kihozzák a fiú nagyon örül neki.
- Segítenétek vinni? Egyedül elég nehéz lenne oda gurítanom.
A tenger mentén belebotlotok néhány halászba, és dokkmunkásba. Látjátok, hogy valami nem stimmel rajtuk, mintha a vonásaik úgy… elfolynának, de persze lehetséges, hogy csak az itteni emberek ennyire rondák.
És ha végig mentek, amerre a fiú vezet benneteket, akkor pedig egyenesen szembe találjátok magatokat a Dieter, Johnny, Edem, Cyne és Herbert quintettel…

Ger, Lance, Johannes

Klaus vérzését tényleg csak a gyógyital állítja el, és szegény elég rossz bőrben van a sok vérveszteségtől, de annyit még éppen kibír, hogy tartsa Gernek a varázskönyvét. Hála a sötét dárda sortűznek, és hogy Lance védi kormányt, a hajó orra egyenesen a part felé fordul, és őrült sebességgel szeli a habokat. Egyre közelebb kerül a part, majd végül mintha az egész eddigi csata véget érne egyetlen nagy reccsenésben. A hajótok egyenesen nekicsapódik a part szikláinak, viszont így egyenes az út kifelé ebből a halál-ladikból. Kicsit távolabb láthatjátok egy városka (vagy inkább falu) fényeit, még messzebb pedig egy magas vámpírtorony sötétlik… Innen más nem nehéz megállapítani, hogy hol vagytok.
- A hajóm… Az én drága tengeri csikóm… - kesereg a kapitány. Több sebből vérzik, de úgy tűnik, hogy jobban aggódik a hajója miatt, mint saját maga miatt. - Talán… Mondják, a szállítmány még megmaradt?
Akár megnézitek akár nem, végre partot értetek… Kezdetét veheti a feladatotok elvégzése.

//A reag addig tartson ameddig vagy bementek a faluba vagy belefuttok a másik csapatba, rátok bízom most.//

Dieter, Johnny, Edem, Cyne és Mina

Ahogy Dieter hátrahúzódik Edemnek pont van ideje átvenni a helyét Herbert fölött, így a doki kiszorul kicsit a betege mellől… vagyis fölül. Az viszont, hogy mind egyszerre kezdtek el beszélni hozzá egyáltalán nem tesz jót. Látszik, hogy felfogja, hogy hozzá beszéltek, a tekintetét idegesen kapkodja ide-oda. A nevére figyel, ám néha még igyekszik az előtte lévő Edembe harapni. Egy pillanatra úgy tűnt mintha lenyugodna majd elemi támadást indít és sikerül beleharapnia a sötét tünde vállába, csúnyán vérzik, és csupán Cyne és Johnny tartják lent. Ekkor érkezik meg Mina, Damien és a korábbi fiú egy nagy hordóval.
- Elhoztam! Itt a hordó! - kiált nektek már messziről, majd a hordót szinte maga mögött is hagyva rohan oda. - Hát itt meg mi történt? Kiderült valami? Hogy gyógyítjuk meg Herbertet?

//Nyugodtan lépjetek egymással interakcióba, ha akartok egyeztessetek, de természetesen még mindig nem kötelező.
Határidő: Húzzuk szűkebbre, legyen a határidő augusztus 12. - ha nagyon nem megy akkor szóljatok, ez most kísérleti jelleggel van így.//

Felhasználó profiljának megtekintése

45 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Vas. Aug. 05, 2018 8:45 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Ne csak nézz, ezzel nem jutunk előrébb... - gondolja türelmetlenül, de nem szólal meg. Jól is teszi, a srác ugyanis furcsa dolgokra világít rá... Összenéznek Damiennel némileg szörnyülködve.
- Szerinted ez mi lehet?
- Nem egészen tudom pontosan, hogy miféle tengeri szörnyeteg...
- Tengerzombi?! - Nagy levegőt vesz, majd a fiú felé fordul. - FIgyelj, valószínűleg ez a Herbert már nem egészen Herbert. Attól tartok, a barátod nem biztos, hogy él már. Nem tudom, mi az, amitől csak vízben tudsz lélegezni, de csúnya dolog lehet és nem hiszem, hogy vissza tudnánk csinálni... - Igyekszik részvétet nyilvánítani, bár közben a hideg kirázza, ha belegondol, hogy egy ilyen izével futnak majd össze. Utálja az olyan undormányokat, amik valamikor emberek vagy más értelmes lények voltak, ugyanis mindig a múltjuk fájdalmait cipelik. Még ha ők nem is érzik, de más, aki ismerte őket, őneki fáj. És most már találkozott egy barátjával is, így biztosan nehezebb lesz... nehezebb lesz...
Mindegy. Egyelőre hordó.
- Ez tökéletes lesz. Köszönöm. - hallja Damien hangját, majd a fiú kéri is őket, hogy segítsenek lecipelni.
- Levisszük, de... készülj fel, hogy nem biztos, hogy Herbert túléli ezt. Vagy túlélheti. Ha nincs magánál, vagy megtámad valamelyikünket... védd magad, az a fontos.
Kellemetlen érzései vannak a fiúval kapcsolatban. Nem akarja, hogy fájjon neki. De akármi ez a vízzombi, meg kell akadályozni, hogy ártson másoknak. Viszont ha egyértelműen támadó lenne, már elintézték volna. Valami bonyolultabbról lesz itt szó...
- Ne aggódj, megoldjuk.
- Fölöslegesen mondod, tudom! - battyog a srác után idegesen, talán kicsit gyorsabban, mint megszokott. Nyilván látszik rajta, frusztrált. Közben ő és Damien cipelik a hordót, így talán azért szóltak rá, nehogy az leessen.
Furcsállón néz végig az embereken, akik a dokkoknál dolgoznak. Tekintetük eltereli figyelmét még a tengerről is, mely közelében egyébként keveset jár és imád gyönyörködni benne. De ez most nem olyan tenger. Ez nyugtalan tenger, amely életeket vesz el és mocskol be, úgy tűnik...
Követve a fiút egyszer csak egy szintén nagyobbacska összegyűlt csapatot pillantanak meg. Először is egyértelműen ki tudja szúrni, melyikük lehet Herbert, majdhogynem meg is torpan kissé, szívverése felgyorsul és kedve támadna kissé elfutni. Főleg, hogy a drága víziszörnyesített embert éppen a földön próbálják tartani, egy sötételf válla pedig vérzik... nem nehéz kitalálni, miért...
- Mégis mitől történt ez? - gondolkodik fennhangon, majd észrevesz még pár ismerős arcot... A... a kultista, akivel Wyn... nos, nincs olyan túl jóban...
- Jonathan?... Crispin?! - Hát ez nem igaz. Mindenki összegyűlt. Mégis mi okból gyülekezik pont ennyiféle különböző egyed, akivel nemrég összefutott, egy vízizombivá alakulás helyszínén?
- Nos, örülök, hogy ismét látjuk egymást... Van fogalmuk róla, hogy ez itt mi? - bök fejével - mert kezei foglaltak - a valószínűsíthetően Herbert nevezetű valaha volt emberi lény irányába, majd mivel már megérkeztek, akár le is tehetik a hordót - int Minának és a földre helyezik a szállítóeszközt.
Mina felpillant és kis híján ismét összerezzen, csak udvariassága következtében sikerül megállnia, hogy kifejezze csodálkozását, nyilván senki sem örül annak, ha ilyen sebeket viselhet az arcán, mint ahogy nézi... egyik fajtársa teszi. Mintha a fele arcát vissza kellett volna varrni. S a haja is mintha fekete lenne egyébként az ezüst mellett... de nem őszülhet, nem, ilyen mintában senki nem őszül és egyébként sem lehet olyan öreg...
Valahol látta már... még régen, gyermekkorából ismerős ez a kép, onnan, amikor még el sem hagyta a tornyot... az hogy lehet?
Mielőtt még megszólják, miért bámul annyira, rájön, hogy kénytelen kimondani, amit gondol, úgy kerülheti el legjobban a félreértést.
- Ne haragudj, de... téged ismerlek, igaz? Mármint, találkoztunk már. Nagyon régen...
Miért tegezi, úgy, mint egy ártatlan gyermek szokta felelőtlenül a felnőttekkel is olykor? Bár nem lehet sokkal idősebb nála, de akkor is. Nem akarja megbántani, s kellemetlen helyzetbe hozni sem, bár már valószínűleg késő.



A hozzászólást Nucl3arsnake összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 06, 2018 6:30 pm-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

46 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Hétf. Aug. 06, 2018 7:57 pm

Dieter von Rotmantel

avatar
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja
Túl sokan voltunk. Úgy vettük körbe Herbertet, mint szerencsétlen kóbor kutyát a sintérek és fogdmegek, ő pedig ugyanúgy retteghetett. Mit láthatott bennünk azokon a fénytelen szemeken keresztül? Ugyanúgy a lábakat látta-e, a toporgást, ami eltaposhatja nemsokára, mint a koszos, sovány és elcsigázott eb? A hurkot látta-e, ami a fejére fog kerülni, ha feladja? Egyáltalán azt látta-e, amit egy állat látott volna - vagy azt, amit egy ember.
A nevének hallatára nyaka megfeszült, hegyes álla felém csapott, de épp csak egy pillanatra, mielőtt az újabb hang ostorcsapásként elvonta a figyelmét. Nem tudtam időben mozdulni, a tűhegyes fogak belemélyedtek az egyik tünde vállába.
Elkéstem. Megint. Symeon a pokolból biztosan nevetett rajtam, de ezúttal nem hagytam neki. Kinyúltam a sziklák közé, a tenger mélyére, azokra a titkos helyekre, ahol a Nap már nem szenvedtette a sötétséget, és magamhoz húztam az árnyakat egy apró, mégis egyszerűségében végzetes tűvé gyúrva. A Nachtrabenek technikája volt, az ő ajándékuk volt abban a pár hónapban, amelyet náluk töltöttem. Eldobtam a tűt, próbálva meglévő anatómiai ismereteimre támaszkodni, hogy egy elég fájdalmas területet találjak el a lényen, hogy elengedje az éjfit. A lábát találtam a leghozzáférhetőbbnek, így két, aztán három tűt is beledobtam, hogy állkapcsai szétnyíljanak, egyre közelebb lépve az áldozathoz és amint tudtam elrántottam a tündét a lény közeléből.
Lény. Más szó nem volt, ami ráillett volna, mégis a kegyetlensége viszolygást keltett bennem.
- Maradjon nyugton. - ültettem le a tündét az egyik nagyobb kőre, miközben kinyitottam a táskámat és egy alkoholos üveget vettem ki belőle. - Nem tudjuk, hogy volt-e valami a fogain, ezért fertőtlenítenem kell, mielőtt összevarrhatom. Ez csípni fog.
A fogaimmal pattintottam fel az üveg lepecsételt fedelét, mielőtt a sebre öntöttem volna azonban a szemem sarkából ismerős alak tűnt fel. A suhanc, aki idevezetett minket visszaért a hordóval, amit ketten cipeltek egy újabb sötételffel, mögöttük pedig egy vámpírlány lépkedett.
Rózsás tekintet, hollófényű haj és olyan kifejező szemek, amelyek csak keveseknek adatott meg.
- Wilhelmina.
Tíz év telt el, mióta utoljára Nachtrabent láttam. A lány viszont mintha a történelemkönyv egyik lapjáról a másikra lépett volna, vissza, hogy úgy sétáljon be mint anno azon az ajtón.
- Remélem ismersz. A kuzinjait nehezen felejti az ember... vagy vámpír. - mosolyodtam el halványan, miközben a sötét tünde sebét láttam el. Talán jó is volt, hogy feltűnt, nem volt vámpír, aki többet tudott volna a mágiáról, mint a Nachtrabenek. Talán ő válaszokkal érkezett - bár a családja inkább kérdésekkel szokott

Felhasználó profiljának megtekintése

47 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Pént. Aug. 10, 2018 12:15 am

Gerard D. Lawrenz

avatar
a Tudás Démona
a Tudás Démona
Gerard fáradtan lihegve vette el a huldrák maradék életenergiáját. Végtelen varázserő ide vagy oda, a sok dobálástól izomláz költözött midnkét karjába. A hajó ekkor éles csattanással ütközött neki a partnak. Azonnal kiugrott mindenki, mintha a Paradicsom kapujába érkeztem volna meg.
- Föld! Szárazföld! – kiáltotta magát el örömében Aleena, ahogy módszeresen átölelte a talajt. Majd utána gyorsan összeszedte magát és komoly arccal feegyenesedett – Köhm...szóval, végül is sikerült megúsznunk. – nem, nem veszítheti el a  hidegvérét. Ő egy inkvizítor, nem valami zöldfülű vándordeák.
Maria Leugrott a földre. Ő és Leo hozták a vállukon Klaust, akit azonnal le is ültettek a füvön.
- Rossz bőrben vagy.
Klaus ezzel szemben egyáltalán nem pánikolt.
- Kaptam már pár szúrást ott a városban. Megszoktam.
Leo elismerően bólintott. Valaki, aki nem katona, nehezen szokta ezeket viselni.
- Huh, azért ezek a dögök... – üld le mellé.
- Ja, ne is mondjátok. – hajolt előre émelyegve Maria. Sok volt ez neki így egyhuzamban – Azt hittem behalok...
Gerard és Leo bambán álltak egymás mellett. Egyiküket se viselte meg igazán a kis tengeri kaland.
- Áh, volt már rosszab.
Maria vérvörös, eres szemekkel bámult viszsa rájuk.
- Ha valamelyikőtök mégegyszer kimeri ezt mondani, úgy seggbe rúgom, hogy viszsarepül a haldögökig...
A két jóbarát összenézett. Az első hajóútjuk őket is eléggé megviselte, így ez eléggé érthető volt. Gerard ahogy kifújta magát azonnal el is kezdett tanakodni.
- Hé, az ott egy torony? – tartja a tenyerét a homlokához.
~ Igen, kétség sem fér hozzá. Az ott a fogasok tanyája. Midstein pedig ha minden igaz, közvetlenül mellé épült. Nem lennék a helyükben...
~ Vissza akarsz fordulni?
~ Mivel? – mutat a hajóroncsra.
Gerard csípőre tett kézzel nézte az előtte elterülő tájat. Azon agyalt, végre eljött az ideje, hogy megmentsék a várost a tengeri szörnyek fenyegetésétől. Már maga előtt látta, ahogy a falusiak ünnepelni fogják, ahogy elűzik a büdös halakat, majd hét nap hét éjjel tartó mulattságot rendeznek a tiszteletükre. Annyira belemerült az ábrándozásba, hogy észre se vette Aleenát, aki odaosont hozzá és elcsente tőle egy ügyes mozdulattal a Kincskereső talizmánját.
Maria eközben a fedélzetre sietett vissza. Még mindig tiszta huldra és ember volt minden. Tele holttestekkel. Azóta ezen agyalt, hogy először megpillantotta a vízidögöket, de eddig nem nagyon volt alkalma kipróbálni, vajon milyen ízük lehetett. Most viszont hogy megállhattak pihenni úgy döntött, megkóstolja az egyik huldrát.
- Mérgező dolog. – suttogta valaki a háta mögött.
Aleena állt ott, követte őt. Most pedig meggyőződött róla, hogy a huldravérben nincs-e valami halálos cucc keverve.
- Hát te? – nézett a vámpír.
- Ismerlek már, mint a rossz pénzt. – mosolygott a lány ravaszul vigyorogva – Előtte legalább ellenőrizd le. – dobta oda a nyakláncot Mariának.
Maria vállat vont, majd egy nyögés keretében ő maga is próbát tett.
- Mérgező anyag. – nézett előre a huldrák kifröccsent vérére és sebeire, amikből még folyt a vér.
Aztán még valami eszébe jutott.
- Fertőző anyag. – talán van bennük valami, ami betegséget okozna.
Majd ha nem talál semmit, akkor se szó se beszéd fogja az egyik huldrát és beleszív a vérébe. Aleenánka már a látványtól is felfordult a gyomra. Gyorsan meg is fordult. Bár sokáig nem tart a kis mutatvány, Maria ahogy megízleli, már köpi is ki a vért.
- Beh, undorító.
- Ilyen rossz?
A vámír megvonta ismét a vállát.
- Nem csak utálom a holtak vérét. Az élőkét szertem. Szemetet meg nem vagyok hajlandó enni.
- Igen...ez...érdekes – szegény Aleena hithű katolikusként ezt sosem fogja megérteni.
Miután viszsaértek a táborba csatlakoztak a többiekhez, akik már nagyban tanácskoztak, hogy mit is kéne csinálni.
– Na, milyen volt?
- Mi?
- A vér. – úgy látszik nem csak Aleena látott át a szitán.
Maria idegesen lépett előre.
- Ne kóstolgass. – szemezett Gerarddal fenyegetően.
A kapitány úr a hajóját sajnálta, könnyes szemmel siratva a nemes vitorlást, mely hajdan míg mint Tengeri csikó volt híres a kikötőkben. Klaus tökéletesen átérezte a helyzetét, szóva is tette volna, de elég ramaty állapotban volt, főleg miután a gyógyital még egy kicsit kótyagossá is tette. Nem is nagyon próbálkozott a felállással.
Gerard a karjára nézett. Végre valahára ideértek. Kezdődhet az igazi csata. A csata, amit a láthatatlan ellenség ellen vívnak. Ezer és ezer talány, mely megfejtésre vár. Némileg elszomorodott. Olyan tettre ksézülnek, melyet még ha sikerre is visznek, a dalnokok nem valószínű, hogy dicsőítő énekbe fognak foglalni. Ki kíváncsi arra, hogyan forgott az éles eszű démon elméje, amikor helyette arról hallhat, hogyan szeltek ketté sárkányokat az ősi világ nagy harcosai.
- Egyelőre kerítsünk valahonnan egy kuruzslót. – jelentette ki az alkarját bámulva. A csata dorán mindenki kapott legalább egy-két vágást a huldráktól – Nem tetszenek nekem ezek a sebek.
- Egy ideje már tartanak a támadások. Biztos van a helyiek közt, aki megpróbált utánajárni ezeknek a lényeknek... – vitte tovább Leo a gondolatot.
- Aztán ha rendbe szedtük magunkat meglátogatjuk a rokonaimat.
- Egyelőre sak sorjában. Egek, állandóan csak kapkodtok... – nyögött egy nagyot az amulett démona.
Aleena gyanakvóan szemlélte a hajó elcsigázott utasait. Elvileg lennie kellett volna köztük legalább egy embernek, aki a Katedrálistól küldtek el egészen idaáig. De amióta csak útra keltek, senkinek sem piszkálta az idegeit, hogy egy démon van a fedélzeten. Vagy nagyon ügyesen titkolják el a kilétüket, vagy roszs hajóra száltak fel.
~ Hogyan gondolhatták, hogy így vegyem fel velük a kapcsolatot... – morfondírozott. Aztán megvonta a vállát – Hülyék ezek a főpapok... – eresztett meg egy halvány, elengedő mosolyt.
Sokat nem vesztegették az idejüket. Ráérnek később is agyalni, hogy vajon kit kéne megtalálniuk. Leo egyet gondol, s magával hoz egy levágott huldrát, hátha valaki a faluban képes vele kezdeni valamit. Egy halott huldrát ha bevonszolnak, talán némi elismerésre is szert fognak tenni, az pedig sose jön rosszul ha segítségre van az embernek szüksége. Maria és Gerard Klaust vállukra véve követik, Aleena pedig a sor végén lemaradva indul meg, közbe egyre csak a hajón lévő papok után kutatva, bár eddig senkit sem talált, aki gyanús lenne. Bemennek a városba, majd a helyieknél megpróbálnak érdeklődni, hogy találnak-e valahol orvost, gyógyítót, vagy bárki egyebet, aki el tudja a sebeiket látni. A nagy huldrahulla Leo hátán valószínűleg bőven elég, hogy felkeltsék a figyelmet és az emberek szóba álljanak velük.

Felhasználó profiljának megtekintése

48 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Szomb. Aug. 11, 2018 12:51 am

Lance Kalver

avatar
Tünde Zsoldos
Tünde Zsoldos
Egy huldra, két huldra… sok huldra. Mind a kormánykereket szorongató alakra volt kiéhezve, vagy éppen rám, de szerencsére nem volt nehéz ártalmatlanítani őket. Ekkor azonban a férfi egy határozott mozdulattal rántott egyet a kereken, az pedig olyat fordult, hogy majdnem átestem a korláton. Előrepillantottam, és láttam, hogy a szárazföld közeledik. Felbátorodva azon, hogy nemsokára vége az egésznek, még hevesebben küzdöttem. Nem tudtam bemérni, mennyi idő után, de egy hatalmas reccsenés szakította meg a csatazajt. Bólintottam egy rövidet a minket partra vezetőnek, aztán a többieket követve leugrottam a hajóról. Egy szó nélkül kikerültem a számomra kevésbé kedves csapatot, csupán egy biccentéssel jeleztem, hogy köszönöm az eddigi munkájukat. Körülnéztem: a víz másik oldalán egy magas, vészjósló torony volt, amit ugyan bámultam egy darabig, azonban nem azért, mert lenyűgözött, hanem mert leginkább félelmetes volt. Végül elszakítottam róla a tekintetemet, és másfele nézve egy falu fényeit pillantottam meg.
- Na ez már kellemesebb… - Mondtam magamnak, ahogy ösztönösen elindultam arrafelé. Egyrészt mert nem bíztam benne, hogy a huldrák által ejtett sebek veszélytelenek, másrészt pedig emlékeztem arra, miért indultam el egyáltalán: hogy megtaláljam Albert családját. Emlékeztem, milyen leírást adott: folyóparthoz közeli kétszintes ház, piros tető, repedt ablak az emeleten. Azonban ahogy bementem, velem nem sokan törődtek, annál inkább a színes kis csoporttal, akik… egy huldra hulláját hozták be? Tényleg? Nem akartam velük különösképp közösködni, de kénytelen voltam odalépni hozzájuk.
- Maguk mégis mit csinálnak? - Hagyjuk békén a szörnyek hulláját. Mindig, mert ki tudja, mi lesz vele...

Felhasználó profiljának megtekintése

49 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Szomb. Aug. 11, 2018 3:30 pm

Crispin Shadowbane

avatar
Sötét Tünde Bérgyilkos
Sötét Tünde Bérgyilkos
Nos, azt megmondhatjuk, hogy a dolgok szokás szerint nem úgy történtek, ahogy azok el voltak tervezve. Például tudtommal én nem terveztem el, hogy egy egész hetes alkohol mámoros túrázás után egy Átok sújtotta nyamvadt kis faluba/városba érkezek, ahol minden bűzlik a haltól, a poshadt víztől, az emberektől, az olcsó lőrétól...ahol az emberek több babonában hisznek, mint amennyi egész Veronia-t létezik ... egyszóval, nem terveztem én, hogy Maidstein-be érkezzek, de valahogy sikerült összehoznom ezt is. Aztán találtunk egy három napos vízi hullából többé-kevésbé élő vízi hullává avanzsált szerencsétlen Habartot, aki nagyon is ficánkolni kezdett, de egyelőre még lefogtuk. Na persze, csóriám annyira tényleg nem örült annak, hogy mindenki körbe zsongta, mint valami vásári mutatványt, s nem tetszése jelenkét úgy kezdett el kapálózni, hogy self legyen a talpán, aki vissza tartja. A további bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor felbukkant három alak. A srác, aki ide vezetett és...
- Mina. Damien.
  Biccentettem a párosnak. Azonban túl sokáig nem volt alkalmam élvezni a trió jelenlétét, Habart-ka támadott, a selfike megsérült, a doki meg elkezdett dobálózni mindenféle árnyakból szőtt valamikkel, aminek hatására a dög elengedte a fajtársamat, és utána a jó felcser elkezdte ápolgatni a sebét. Ja, és mint kiderült, Mina és a felcserke ismerik egymást, valószínűleg régebbről, ha a Nachtraben vámpír már el is felejtette a srác nevét. Szóval az ismeretségi háló egyre bővült, a kérdések egyre szaporodtak, és a türelmem egyre fogyott. Csodálatos összefoglaló, ismét, csak tőlem, csak most...csak magamnak. Az összefoglaló bia még folytatódik, hisz a csóri gyerek - egyáltalán, bemutatkozott? vagy csak elfelejtettem a nevét - olyan sipákolást levágott, hogy legszívesebben megsimogattam volna az arcát az öklömmel és Herbert után érdeklődött, aki köszönte szépen, továbbra is vígan csapkodott és vergődött a karjaink alatt....pont, mint egy partra vetett hal.
- Hogy hogyan fogjuk meggyógyítani? Hát, az bizony kérdéses. Ami viszont kiderült - köszönöm a kérdésedet, amúgy tök jól vagyunk, senki se sérült meg.... - hogy akármi is tette ezt szegény alma tolvaj Herbert kovácsfiúcskával, annak a forrása a Ti lenyűgöző, egyszerűen elbűvölő...mit elbűvölő, varázslatos városkátokban gyökerezik. Varázslatos? Jól mondtam...óh, igen, mert valószínűleg rohadt mágia műve. Remélem élvezetes összefoglaló volt.
   Vetettem oda a srácnak csak röviden, a saját stílusomban, hisz eléggé felpaprikáztak az eddigi események. Legszívesebben fogtam volna magamat, ott hagyom őket a fenébe, és visszamegyek a városba Draci-val az oldalamon, kikérdezek mindenkit, aki nem válaszol, azt megkínzom, megkeresem ennek a mágiának a forrását...aztán eltűzök innen. Mert amilyen szerencsém van, már én is ennek a "vírusnak" a hatása alatt vagyok, ahogy nagy eséllyel mindannyiunk. Cuki. De nem mehettem el, mert ez az átkozott nem is annyira hulla, de azért eléggé vízi hulla Habartka a továbbiakban se adta fel azon terveit, hogy mindenkit megszeretgessen a fogaival, karmaival, csápjaival és egyéb kiegészítőivel, hogy utána egy jó kis csókot leheljen az ajkunkra - a kopoltyúival. Szóval a helyzet eléggé sikamlós és büdös volt, pont, mint egy hal...
- Azt hiszem, hogy egy társ eltűnését még elviselheti ez a szuper kis csapat. Ha valaki lenne olyan szíves és lefogná Herbert-két, hogy én tehessek egy látogatást a városban ismét...azt nagyon megköszönném, valószínűleg lendítene is az ügyünkön - nem vagyok se mágia szakértő, se kuruzsló, se felcser, se doktor, se Rotmantel ... ennek a legutóbbi, velük való találkozásom óta igen csak örülök...így hasznomat se veszik itt, de szívesen megnézném a helyi látványosságokat. Tehát: valaki? Pretty please?
  Nézek körbe a többieken (ha Herbert nagyon ficánkol, igyekszem csak még jobban a földbe döngölni A testsúlyommal) várva azon bátor jelentkezők egész hadát, akik átveszik a helyemet, és végre tehetnék valami érdemlegeset is. Amennyiben valaki átveszi a helyemet (és a csere mindenféle további bonyodalom nélkül lezajlik) én bizony elindulok vissza a faluba, hogy felmérjem alaposabban a terepet.

Felhasználó profiljának megtekintése

50 Re: [Küldetés: Sunset at Nordenmouth] on Vas. Aug. 12, 2018 4:11 pm

Tertullius

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Ahogyan sikeresen a part felé fordítom a kormányt, elkezdenek felmerülni aggályaim a „kikötéssel” kapcsolatban. A part viszonylag egyenletes – legalábbis amennyire látom – és sziklákat sem tudtam felfedezni, aminek ütközve esetleg összetörhetném, nem csak a hajót, de az utasokat is. Nem kellene tehát aggódnom, mégis az, hogy még soha nem csináltam ilyet nem hagy nyugodni. Legalább a szörnyekkel nem kell foglalkoznom, a mellettem álló tünde bőszen írtja, hogy én nyugodtan irányíthassam a hajót. Ahogyan a kormány mellől néha-néha letekintek, a fedélzeten is aktívan folyik még a csata: különösen is felkelti a figyelmemet egy alak, aki látványos módon végez a huldrákkal, valamiféle varázslatot használva – sajnos azonban nem tudom megmondani, hogy mi az, azt leszámítva, hogy a színeiből idézve nem szent mágia, sőt. Csak nem a démon lenne az, akit érzékeltem? Inkább elteszem ezt a kérdést, mivel sem elég bizonyítékom sincs rá, sem megállítani nem akarom addig, ameddig véd azokkal a varázslatokkal.
Egyszerre várom is és tartok is attól a pillanattól, hogy elérjük a partot, most pedig amikor megtörtént, ösztönszerűen kapaszkodom bele a kormánykerékbe, hogy megmaradjak a talpamon az ütközést követően. Meglepő módon ez sikerül, sőt, gyengébb is volt az egész, mint amire számítottam. A tünde, aki eddig védett biccent egyet felém, majd leugrik a hajóról, én pedig ugyanígy teszek mindkét dologgal: a köszönés viszonzása után egy megkönnyebbült sóhajjal leszállok a hajóról. A kapitány siránkozására oda se fordítom a fejem, helyette a környezetemet kezdem szemlélni. A távolból egy hatalmas torony mered rám, nem messze tőle pedig egy falu fényeit tudtam kivenni a sötétben. Ez a kettő eléggé megnyugtat ahhoz, hogy tudjam, jó helyen parkoltam le a hajót.
Nem vesztegetem az időmet, elindulok a település felé: nem csak hogy a feladatom is oda szólít de – ami még inkább foglalkoztat – a sebeim miatt is kénytelen vagyok valamiféle orvost, vagy felcsert keresni, hiszen nem mélyek ugyan, de kitudja milyen mérget rejtettek magukban azok a karmok.
Amennyiben sikeresen beérek a városba, úgy a járókelőktől elkezdek érdeklődni egy doktor után, ha pedig egyik sem tud kisegíteni – természetesen – a kocsmában kötök ki, a csapos biztos útba tud majd igazítani. A várost róva nem kerüli el a figyelmem a hajón varázsoló személy és a kis kompániája sem, akik épp egy huldra tetemet vonszolnak magukkal. Félkegyelműek…bár jobban belegondolva, ha az a céljuk hogy feltűnést keltsenek, ezzel biztos elérik. Nem állok le sem nézelődni, sem szóba elegyedni velük, helyette folytatom az utamat oda, ahová elindultam.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [2 / 8 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.