Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 77

Nieles magánküldetések

Szer. Márc. 01, 2017 11:27 pm by Esroniel von Himmelreich

A visszajelzések alapján ezeknek elég nagy sikere volt, szóval mostantól külön topicban …

Comments: 4

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 48


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték: Gloria és Theo] Contra vim mortis non est medicamen in hortis

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Gloria

Gloria
Felszentelt Apáca
Felszentelt Apáca
A tavasz volt a kedvenc évszakom. Nem tudtam, hogy a tünde vérem tette-e, de pezsgéssel töltött el, hogy minden élt, mozgott, a levegő a virágok illatától volt terhes, a hajnal eljövetelével együtt szólalt meg a madarak kórusa, a fák lombjai zöldek lettek a harmóniába pedig még a gyakorta ránk törő heves zivatarok is beleillettek. Ezzel együtt viszont a kerti munka mennyisége is megnövekedett.
A Katedrálishoz tartozó rendházhoz is tartozott kis kert, az épületkomplexumhoz pedig földek, amin többnyire a parasztok robotoltak, de időnként mi is kivettük ebből a részünket. A falon kívül a veteményes mellett volt egy elkerített rész a gyógynövényeinknek. Súlyos illatú virágoskertnek tűnhetett volna, de itt nem nőttek kényes rózsák, az ösvényeket nem szegélyezte szökőkút és formára nyírt sövény. Minden a praktikum jegyében lett elültetve, hogy melyik növény melyik másikkal élt a lehető legnagyobb harmóniában, hogy minél terjedelmesebbre nőjenek, vagyis minél több legyen az olyan részük, amit le lehet szüretelni.
Egy kis fonott kosárba gyűjtöttem a kamilla virágokat. Mindent megtettünk, hogy a felégetett föld újra termékeny legyen, így sikerült elfogadható mennyiségű hozamot elérni. Bár ez a virág nem kellett az alkimistáknak, a meghűlésre tökéletes volt, kenőcsbe téve a levitte a sebekről a gyulladást, egyfajta csodaszernek számított minden féle mágia nélkül, csak úgy, pusztán Isten kegyelméből.
A kamilla után pedig a körömvirág jött, majdnem ugyan olyan, mint az előző, de a virágja nagyobb volt, a sárga közepe sötétebb, utána pedig a vérehulló fecskefüvet kezdtem el szüretelni, szemölcsök ellen… Elhaladtam egy nagyobb adag kakukkfű és két csomó levendula mellett is, de ők még várattak magukra egy-két hónapot.
Valami régi dal jutott eszembe, már nem is tudom, honnan ismertem, de most, hogy magam voltam eszembe jutott, és így, hogy nem hallott senki, nem is tudtak megszólni azért, ha hangosan énekeltem bármit a zsoltárokon kívül.

Über die Heide, im ersten morgendlichen Schein
Ziehen die Vögel, wo mögen sie wohl morgen sein
Ich folge dem Rauschen der Schwingen in das stille Moor
Uralte Lieder dringen aus den Nebeln vor

Komm und fliege mit uns fort
Lass den Wind dich tragen
Weit fort von diesem Ort
Komm und flieg so hoch du kannst
Lass uns die Himmel jagen
Im Tanz

Felhasználó profiljának megtekintése

Theo Wagner

Theo Wagner
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
A virágzás, és szépség évszakát élve, sétáltam a vadvirágokkal, és egyéb növényekkel szögezett utamon, miközben a napokban végigtanulmányozott, növénytani és biológiai könyveken gondolkoztam. Azt mondhatnám már, hogy ezen szent lapok tartalmazzák mind azt a tudást, mely tudást az ember tesztelt, próbált, tanult, majd fejlesztett ki. Megannyi gyógynövény, válhat gyógyszerré, és nemutolsó sorban, ebben a flórai paradicsomban, még ezen parányi zöldellő, és különbnél különb színekben virágzó kis növénykék közül is, még egyes mérgező fajtákból is válhat életmentő gyógyszer.

Ám ez mind szép és jó, de ezt a sok elméletet hol ültethetném mégis gyakorlatba? Ha most egyszerűen bemennék az erdőbe, tanulhatnék saját kútfőből, de az nem lenne az igazi. Mégis hogyan kéne szüretelni? Mégis hogyan kéne leszedni, esetleg szárítani, és elraktározni? Hogyan készül ez a sok gyógyszer, ezen csodás növénykékből? Ezek azok a dolgok, amelyeket egy könyv, nem képes teljesen megtanítani az embernek. A sokévi tapasztalat, megfigyelés, és gyakorlás teszi az igazi gyógynövény kertészt, és gyógyszerkeverőt.

Ahogy kezdek elveszni, a könyv képeiből felállított kis virágos, és gyógynövényes kertben amelyet a képzelőerőm hozott létre az elmémben, úgy az idő, és a környezetem múlása, és mozgása, szinte teljesen elzárkózik az elmém belső világától, ami nem képes ezen témával felhagyni. Ahogy az elmémben szüretelek, szárítok, őrlöm és kézsítem a könyvből felelevenített recepteket, Úgy a katedrális közeli faluból, ahol megszálltam, a katedrálisnál találtam magamat. Ahogy egy zárda mellett haladtam meg, úgy kellemes virágillat, és egy halkan a magas vaskos falak mögül kiszűrődő női hang éneke szűrődött ki hozzám.

Ez az angyali hang, és illat hívogatóan hatott rám ahogy a zárda kapújában megálltam, majd egy kis töprengés után, eszembe is jutott, hogy itt a kínálkozó alkalom, és netalántán ez az angyali kis dalocska mely kiszűrődik a falakon, netalántán egy jel lenne, hogy próbát tegyek az itteni zárdában, a gyógyfüvek tanulmányozásának, és tanulásának a reményében. Nem véletlen a szóbeszéd, hogy egyes zárdák, kitűnő gyógynövényes kertekkel, és a legjobban hozzáértő kezekkel rendelkeznek.

Így hát kissé kiegyengetve a ruhámat, a hajamat a helyére igazítva, és kihúzva magamat, kopognék be a kapun, mikor a kis gólem félbeszakíta művelet közben.
- Te most tényleg egy zárdába akarsz menni? De mégis minek? Mi dolgod neked a szent szüzekkel? - Kérdezősködik érdeklődően a parányi gólem. Eddig nem volt semmi problémája a kapucnimban, ahol a napsutés közepette, kényelmesen henyélhetett. De ahogy rásütött a zárda árnyéka, úgy máris egyből átváltozott a parányi lustaságból, egy pöttöm kis izgága kérdésbabává.
- Mindegy az neked Riel. Én tanulok, te meg keress valami elfoglaltságot, a zárdán belül. - Majd kopogok be az ajtón, és pár pillanattal rá, be is szólok, hátha meghall valaki a kapú másik oldalán.
- Hahó! Tudna fogadni valaki? - Nem a leg kézenfekvőbb kezdés, mivel biztos hogy vannak éppen itt tartózkodó apácák, de mégis mit mondjak? "Helló helló Theo Wagner vagyok, és amúgy tanítson már valaki mert miért ne?" Eh jó lesz ez a kezdés, majd kisül belőle valami, és a legrosszabb esetben elzavarnak.

Felhasználó profiljának megtekintése

Gloria

Gloria
Felszentelt Apáca
Felszentelt Apáca
Kis szünetet tartottam a dalban, hogy belefogjak a következő versszakba, és ezzel együtt tovább lépjek egy újabb bokor körömvirág felé, amikor a közelből hangokat hallottam. Egy picit füleltem még csöndesen, mikor is végül elhangzott a bűvös mondat:
- Hahó, tudna fogadni valaki?
Belenéztem a kosárkámba, ami már így is háromnegyedig meg volt töltve a különbözőbbnél különbözőbb növényrészekkel. A kezem koszos volt, zöld a levelektől, barna a ráragadt földtől… Egy paraszt kezének tűnt, valakiének, aki egész nap a földeken dolgozott. Minden porcikám tiltakozott ellene, hogy így fogadjak vendéget, de minuntalan korholnom kellett magamat, hogy még mindig nem tudtam egészen megszabadulni a hiúság bűnétől. Apáca voltam, senkit nem érdekelt, hogy koszos-e a kezem, ameddig nem sebbe nyúltam vele vagy ételhez. És végső soron már elég gyógynövényt gyűjtöttem, hogy bevigyem. A kevélység után essek még a restség bűnébe is?
Becsuktam magam mögött a kiskert kapuját, ami első sorban a nyulak miatt lett felállítva, és hogy az állatok ne legeljék le a növényeinket, majd megkerültem a külső falat, hogy egyenesen a nagykapu mellett lyukadjak ki. A fiú, aki előtte állt fiatal volt, talán egyidős velem, ruhája és a botja pedig arra utalt, hogy inkább mágusféle, semmint egyszerű utazó. A Katedrálisban ritkán fordultak meg mágusok. Az Egyház és a mágia nem volt kibékíthetetlen egymással, mégis úgy éreztem, mintha a papok a mágusokat hűvös távolságtartással méricskélnék, és visszafelé is. Sokan tartották úgy, hogy a rúnák pogány eredetűek, az arkán mágia pedig olyan erő, amit Isten nem nekünk szánt… De ez utóbbit ostobaságnak tartottam. Ha Isten valamit nem akart nekünk adni, arra egyszerűen nem lettünk volna képesek. Semmi sem létezhetett, ami nem az ő akarata szerint történt.
- Segíthetek, uram? - léptem oda végül a kapuban ácsorgó varázslóhoz.

Felhasználó profiljának megtekintése

Theo Wagner

Theo Wagner
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Ahogy elém lép a fiatal lány, úgy egy pillanatra megtorpanok. Túl szép és fiatal ő, hogy apácának menjen. De leginkább az lepett meg, hogy teljesen más féle apácára voltam felkészülve. Egy öregebb, rozogább félére, ki már szép kort megélt, és leginkább már mint zárdavezető, mintsem zárdamunkásként van isten egyik házában.
- Elnézésedet kérem a hírtelen, zavarásért, de egy kérdéssel fordulnék hozzád, és persze a zárdához. - Majd kutakodva az utazótáskában, húzom elő a gyógyfüves kötetet, amit már régóta tanulmányozok, majd megmutatva az apácának, és ha érte nyúl átadva neki, folytatom tovább a mondandómat. - Már régóta tanulmányozom a különböző gyógynövényeket, és egyéb növényeket, mely tudást a könyvekből, szeretném kétkezi tapasztalattá alakítani. A zárdának van kertje? És ha lehetséges lenne, segítenétek kitanulni ezen nemes tudást? - lehet sokat mondtam, lehet hogy sok kérdéssel és ténnyel záporoztam meg a fiatal lányt, lehet hogy pont ezért rosszúl döntöttem, hogy minden kérdésem és válaszom egyazo negy pillanatban zúdítottam a lányra, de nem tehettem mást. nem tehettem mást, mivel ha most nem, akkor csak sokkalta késöbb, és talán nehezebben juthatok hozzá ezen tudáshoz.
Ekkor Riel a kapucnimból a vállamra kapaszkodva, majd ott leülve csak ennyit mond. - Nyugalom fiatal hölgy, nyugodtan küld el őt ha nem akarsz vele foglalkozni. - Próbálkozik Riel az elutasítás megsegítésével, hátha így megúszhat egy újabb unalmas tudományos órát.

Felhasználó profiljának megtekintése

Gloria

Gloria
Felszentelt Apáca
Felszentelt Apáca
Meglepetten pislogtam a fiúra, majd elgondolkoztam mikor találkoztam utoljára ennyire egyenes, mégis voltaképpen teljesen arcátlan kérdéssel. Volt gyógynövényes kertünk, persze, hiszen a legtöbb orvosság ott nőtt, ráadásul az alkimistáinknak is felbecsülhetetlen értékű volt, hogy nem kellett minden esetben kimenniük az erdőbe, vagy a városba az alapanyagokért. Vagy legalábbis nem az összesért. Azonban nem voltunk iskola, nem fogadtunk tanítványokat, csak azokat, akikből novícia lett - és itt jutottunk el a legnagyobb bökkenőig. Bizonyára észrevette a bizonytalankodásom, ám ekkor egy apróság mászott a fiú vállára. Tányérnyire tágultak a szemeim, ahogy néztem az aprócska, beszélő gólemet. Talán egyszer láttam hasonlót a Fővárosban, de az hatalmas volt, a mozgása darabos, és csupán mechanikusan végezte a rábízott munkát, hogy óriási köveket tegyen egyik helyről a másikra. Egyáltalán nem hasonlított a gondosan megmunkált kislegényre.
A pillanatnyi döbbenetből felocsudva gyorsan megráztam a fejem.
- Nem erről van szó... - kezdtem, de azt sem tudtam, hogy hogyan fogalmazzam meg a problémát. - Csupán nem szoktunk tanítványokat fogadni aki... nos... férfi. - csak kimondtam, a zavaromba pedig rögtn bele is vörösödtem. Nem mintha eddig nem láttunk volna férfiakat a világ legkülönbözőbb helyzeteiben, hiszen apácák voltunk. Ha megsérültek nekünk kellett őket ellátni, ezért nincs olyan részük, amit ne láttam volna még. Ám a műtőasztalon fekvő páciens csupán páciens, névtelen, arctalan, aki némi hálálkodás után elmegy, mit pedig elfelejtjük őt, hiszen akkor már valaki más fekszik a helyén, aki az életét a kezünkbe rakja.
- Mégis... milyen kétkezi tapasztalatokra gondolt?

Felhasználó profiljának megtekintése

Theo Wagner

Theo Wagner
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Láttam hogy a lánynak kissé kellemetlen volt a helyzet amit teremtettem, de most már nem akartam visszafordulni. Valahogy meg kéne oldanom a nemiség problémáját, amire talán lehet is egy jó tippem. - Vegyük úgy a kérésemet, mint egy önzetlen segítség. Én kompenzáció nélkül, csak segíteni szeretnék... - Szemeim vetnek egy pillantást a nő kezére, amin még úgyahogy megláthatóak a kertészkedés ékes nyomai, majd újonnan a szemeibe nézek. - ... minden nemű kompenzáció nélkül. Én tanulni szeretnék, de szívesen segédkezek önnek, mindenben amiben szükségét látja. Lehet hogy nem vagyok nő, se apáca, de azért egy fiatal sürgő kéznek jó hasznát veszik mindenhol. - Próbálom a helyzetet valami mederbe terelni, és a lány elmélyébe egy elfogadható választás, esetleges döntés kis magvát elültetni. Ha ez mag gyökeret ereszt, a lány még képes lehet egy kifelyezetten jó kifogással előállni, hogy miért is engedett engem be tanulni, vagy esetünkben segíteni.

Felhasználó profiljának megtekintése

Gloria

Gloria
Felszentelt Apáca
Felszentelt Apáca
Lehunytam a szemem. Kedves fiú volt, és nagyon érdekelt a kis gólemje is, de én csak egy egyszerű apáca voltam. Nem voltam priorissza, de még csak helyettese sem, noha már letettem a fogadalmam, így a novíciákat taníthattam. Valójában ezt a fiút is taníthatnám... - fiú volt még? vagy már férfinek számított? - ... de nem az én tisztem volt dönteni arról, hogy maradhat-e vagy sem. Felsóhajtottam. Volt annyira kedves, és tisztelettudó, hogy legalább egy kérdést megérjen Corona priorisszánál, ha éppen józan volt. De ez nevetséges gondolat. A priorissza csak nagyon ritka esetekben józan.
- Én erről nem dönthetek. De elviszem ahhoz, aki igen. Jöjjön. - kinyitottam a kaput, és beléptem a fiú előtt. A zárdában minden felé apácák sürglődtek, és néhányan a falusiak közül, akik vagy betegek voltak, vagy betegek hozzátartozói, akik munkával és segítséggel igyekeztek kifejezni a hálájukat, ha nem volt egy-egy tyúk, vagy egy kosár tojás, amit odaadhattak. Én már hozzá voltam szokva, de egy kívülállónak különs lehetett a legtbb növér látványa... a többségük ugyanis nyomorék volt, vagy olyan maradandó sérülést viselt, amit csak a csata hevében lehetett megszerezni. Mi fogadtuk be azokat a néhai keresztesnővéreket, akik annyira megsérültek, hogy le kellett őket szerelni, de nem eléggé ahhoz, hogy a halál feloldozza őket az Úr szolgálata alól. Kedvesen köszöntem nekik. "Laudetur!" Ők pedig a szokásos "In aethernum" formulával válaszoltak.
- A priorisszához megyünk. Ne bámulja a karját, ne ijedjen meg ha kiabál.- összehúzott szemekkel nézek végig a fiún.- Hogy hívják? Én Gloria nővér vagyok, és Corona von Reinburg priorisszához tartunk. - világosítottam fel röviden, mielőtt megálltam volna egy tölgyfaajtó előtt.

Felhasználó profiljának megtekintése

Theo Wagner

Theo Wagner
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
- Nem is tudom, hogyan köszönhetném meg. - Megörültem, amikor a lány valamit kitalált, hogy bejuthassak a zárdába, bár a vezető asszonnyal találkozni, nem mindig a legjobb ómen, és nagy rá az esély, hogy ő lesz az. Bár a vidám élettel teli arckifejezésem el is csorbult, miközben a szemem elé tárult a háború csúf valósága.
Ahogy egyre beljebb haladtunk a zárda szíve felé, úgy megdöbbentem a látványon. Igen, a háború szörnyű dolog, de hogy a Schieldmädcheneken kívül a gyógyítók is ilyen sebesüléseket szenvednek el, elrettentett. Bár jobban belegondolva, taktikai szempontból, az ellenfél utánpótlását a leg célravezetőbb elvágni, vagy elpusztítani. Így a gyógyítók megölése használhatatlanná tétele, egy eléggé effektív harcászati taktikává válhat.

Ó igen, meg is érkezett a válasz, a priorissza. Bár ki is lenne a priorissza? Nagyon vezetői vagy felsőbb rangban tevékenykedő egyén hangzása van, szóval lehet, hogy a főnökasszonyhoz lesz szerencsém. A lány erről nem dönthet, így ha egy feljebbvalójához kerülök, ott még nagyon meg is szívhatom. Legrosszabb esetben elküldenek igaz? Nézek rá a parányi gólemre, aki egy aranyos torokmetszős jelzést intéz felém.
Áh hagyjuk inkább Sarielt, ő vele ilyen helyzetekben úgyse megyek semmire. A parányi lovag, aki a falra festi az ördögöt, ironikus nemdebár? De ahogy figyelmen kívül hagyom a kis kőkupacot, és haladunk befele, úgy a nővér mindenkinek köszön, és oda vissza valami egyházi formulát használnak. Nem éppen vagyok jártas az egyházi formulákban, így én csak biccentek, vagy egy halk „tiszteletem” szócskával viszonzom.

Egyre többet tudok meg az emlegetett priorisszáról az út alatt. Bár inkább csak a szokásairól, és hogy mire számítsak, de hogyha a részegességet, és a háború tépázta asszonyt összerakom, akkor egy igen erős akaratú veterán asszonnyal lesz dolgom. A részegségből, még kemény makacsság is lehet, de az iszákosság egy két élő kard, két kimenetellel. Vagy valamivel hírtelen belopom magam a szívébe, vagy pedig megutáltatom, és lehet még hozzám is vág valamit.
- Óh, elfelejtettem volna bemutatkozni? – Lepődöm meg ahogy Gloria mint kiderült, rákérdez a nevemre. Túlságosan egy irányba járnak a dolgaim, és elfeledkezem az alap illemről. – Theo, Theo Wagner vagyok, és elnézést hogy elfelejtettem. – Válaszolom a lánynak, kissé vakargatva a tarkómat, a kellemetlen helyzet közben. – És mégis mire számítsak Corona nővértől? – Azért érdeklődöm a lánynál, mivel hasznos azért megismerni az embert, az első találkozás elött. Vagy ha nem is megismerni, tudni róla valamit, hogy megfelelően kezelhessük.

Felhasználó profiljának megtekintése

Gloria

Gloria
Felszentelt Apáca
Felszentelt Apáca
Úgy vettem észre, hogy a fiú nem volt járatos a hit dolgaiban, pedig reméltem, hogy még a varázslók is veszik a fáradtságot, hogy elmenjenek vasárnaponként a misére. Vagy legalább a szülei megtanították nekik az ilyesmit, még az akadémia előtt, de úgy tűnt a varázsló mellettem vagy elfelejtette ezt, vagy nem volt olyan szerencsés, hogy a családja megtanítsa ezt neki. Feljsejlett halványan a lehetőség, hogy talán egyáltalán nem volt családja...
Végül megérkeztünk a priorissza irodája elé, és sor kerül a bemutatkozásra.
- Örvendek, Theo. - engedtem meg magamnak egy diszkrét mosolyt. A neve polgári származásra utalt, és talán egyszerűbb is lesz így, mintha egy úrfi lett volna. Szimpatikus volt az is, hogy igyekezett körültekintően eljárni. Mit is mondhattam hát Corona priorisszáról? Felkuncogtam már a gondolatra is Nehéz volt úgy egy gyors összefoglalót adnom, hogy abból érezhető legyen, hogy valójában mennyire tiszteltem a rendfőnknőt az erejéért és az álhatatosságáért. Amilyennek mi ismertük itt a Szent Brünhildánál. Az idegenek viszont csak a habókos, részeges apácát látták belőle. Nem hiszem, hogy bánta, azt hiszem egyszerűen nem érdekelte, hogy mit gondoltak róla.
- Először is mivel ő a rendfőnöknő, nem hívjuk nővérnek, csak priorisszának. - kezdtem az alapvető illemtannal. Igyekeztem nem kioktató lenni, inkább tárgyilagos. Ez itt így működött. - Másrészt szerencséje van, mert Corona priorissza nem az a karót nyelt apáca, mint amilyennek elképzelné, épp ellenkezőleg. Két dolog érdekli, a bor és a festészet, és a lehetőség, hogy a festést és az ivást zavartalanul művelhesse... De törődik velünk. Úgyhogy amire számíthat, az alkoholszag, kiabálás, de ha tud mit ajánlani neki vagy a rendnek, akkor talán van esélye, hogy megengedi, hogy maradjon.- foglaltam ssze amennyire tudtam. Minden mást csak akkor láthatott, ha megismert minket. Felemeltem a kezem, hogy bekopogjak.
-Készen áll, vagy van még kérdés?

Felhasználó profiljának megtekintése

Theo Wagner

Theo Wagner
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Csak úgy záporoznak felém az információk a fiatal lánytól, és ez jó. Nagyon nagyon jó, hogy tudok róla valamit amivel az előnyömre fordíthatok egy beszélgetést. Persze semmi kemény hátsó szándék nem vezérel, de azért mégissokkaltak önnyebb az ember dolga, hogyha tud a leendő ismeretlen beszélgetőtársáról valamit. Alkohol, és festészet.
Próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy mégis milyen könyvekben olvashattam hasonló témáról, esetlegesen mégis kivel beszélgethettem el ilyesféleképpen.
A gondolataimat úgyahogy összeszedve, megpróbáltam a lehető legjobban felkészülni a priorissza asszonyra már amennyire lehet, és reménykedtem a legjobbakban.
Ahogy összeszedem magam egy nagy levegőt veszek, majd a lány szemébe nézek, és egy apró mosolyt ejtek felé. - Köszönöm szépen, hogy így ismertette velem a helyzetet. - Majd egy kicsit előrébb lépek. - És köszönöm azt is, hogy segít nekem, vagyis már az köszönetre méltó, hogy megpróbálja. - Majd a kabátomat kicsit meghúzva, az ingem úját megigazítva jelzek a lánynak. - Mehetünk. -

Felhasználó profiljának megtekintése

Gloria

Gloria
Felszentelt Apáca
Felszentelt Apáca
Egy biccentéssel fogadtam a köszönetet, majd mikor Theo megadta az engedélyt, kopogtam az ajtón, majd benyitottam a priorissza irodájába. Corona von Reinburg lábát az íróasztalán nyugtatva olvasott valami papírt, kezében egy egyszerű ónkupa volt az asztalon pedig fémkancsó. Valójában akkor sejtettem volna nagyon nagy bajt, ha ezek a kiegészítők elmaradoztak volna mellőle.
- Laudetur, priorissza. Bocsásson meg, hogy zavarom, de vendégünk érkezett. - egy fél lépést távolodtam a mágusfiútól, hogy a rendfőnöknő jól szemügyre tudja venni. - Az úr Theo Wagner, és medicinát szeretne tanulni nálunk.
A priorissza felpillantott a papírból, és végignézett a fiún. A szürke kendője alól most nem látszódott ki a borzas vörös haja, amibe éppen csak néhány ősz hajszál vegyült, a ruhája pedig jól takarta, hogy valaha keresztes volt, vagyis meglehetősen megtermett és erős nő.
- Mindrökké, Gloria nővér, és Theo Wagner. Fizet érte? - kérdezte szinte rögtön.
- Hogy… tessék? - kérdeztem vissza meglepetten, noha nem kellett volna csodálkoznom. A rendfőnöknő roppant gyakorlatias volt. Nem tudom egyáltalán számításba vette-e, hogy milyen veszélyes, főleg a fiatal novíciák erkölcseire, engedni, hogy egy férfi közöttünk tevékenykedjen. Bár el kellett ismernem, hogy sokszor volt már férfi segítségünk, ha olyan komoly fizikai munkáról volt szó, amit mi nem tudtunk elvégezni. Theon végignézve azonban tőle ilyet aligha várhattunk el. Maradt a pénz. Sajnos az mindig jól jött, bármennyire is adakozó kedvűek voltak a hívek, ha nekik sem volt miből, úgy nekünk is szűkre kellett húzni a derékszíjat.
- Nos, pénzről még nem volt szó… - pillantottam bizonytalanul a mágusra.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.