Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 55

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 66

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 42


You are not connected. Please login or register

Hope Brooks

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Hope Brooks on Csüt. Okt. 22, 2015 12:21 am

Egy tisztás közepén üldögéltem békésen. Szemeimet pihentetve figyeltem az erdő neszeire, arra a megnyugtató dallamra, aminél kiskorom óta nem találtam szebbet. A madarak játékos csivitelése, a kis patak vidám csobogása... Minden az Ő műve. Ő teremtette ezt a sok csodálatos dolgot, amit gyakran nem tartanak elég különlegesnek. Olyan is van, aki valamiért irtózik mindettől, pedig a fű gyengéd simogatása, a nap kellemesen meleg sugarai... mindenben ott van az Ő szeretete és gondoskodása. Ha valaki nem szereti, akkor sem kell egyből kardot rántani rá, hisz mi is mindannyian az Ő teremtményei vagyunk. Ha valaki nem tiszta, akkor biztos az Ő mindenható szava miatt van az úgy. Az Ő utasítására váltam olyanná, amilyenné szerette volna, hogy váljak.
Apró neszekre lettem figyelmes, amik halkan, de határozottan haladtak felém. Hátrafordulva mesterem sziluettjét fedezhettem fel, ahogy megközelített. Nem szólt semmit, csak leült a mellettem lévő kis sziklára és tovább figyelte velem az erdőt. Ahogy felnéztem rá, az arca komor volt, tekintete a távolba révedt, mintha a megfelelő beszédkezdeményező szavakat kereste volna.
- Tudod... - kezdett bele mondanivalójába pár perc elteltével. - Egyik tanítványom sem jutott ilyen messzire a tanulásban. Kiben nem volt elég erő, kit nem áldottak meg elég türelemmel... Te kiskorod óta figyelmesebb, szelídebb és türelmesebb voltál, erős szálak fűztek a természethez, így lehettél a tanítványom. Bevallom eleinte túl békésnek tűntél, de minden téren helyt álltál. Könnyen és gyorsan sajátítottad el a tudást, de ez nem is nehéz annak, aki végtelen szeretettel képes fordulni mindenhez. - Szemei a monológtól egészen ellágyultak, úgy nézett békésen a közeli fatörzsön futkározó mókusokra. – Arra készültem, hogy utolsó éveimben fogok csak találni egy olyan utódot, akit halálomig kiképzek, de felmúltad a számításaimat. Tudom, hogy még messze van az, de szeretném, hogy majd te vedd át a pozícióimat. De mint mondtam, messze van még az, addig pedig még rengeteg dolog vár még megértésre. Én már minden lehetséges dologra megtanítottalak, most jön az a rész, hogy a saját felfedezéseidben hasznosítsd és értelmezd őket. Az óráidnak ezennel vége – helyezte tenyerét a vállamra, majd felkelt a kőről és lassan elsétált.
Ugyanolyan némán üldögéltem, mint eddig, csak most kusza gondolatok kergették egymást a fejemben. Jól esett ez a sok bók, de attól még nem leszek több, mint bárki más. Én is csak egy vagyok a teremtményei közül. Bár lehet, hogy Ő választotta ki nekem ezt az utat, amiben végtelen türelemmel segítek majd másokon.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Similar topics

-

» New Orleans-i park

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.