Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Kérdező vendégeknek

Latest topics

» Wilhelmina von Nachtraben
by Serene Nightbough Yesterday at 10:08 pm

» Aktuális azonnalik
by Serene Nightbough Yesterday at 9:25 pm

» Azonnali: A kémek krémje
by Serene Nightbough Yesterday at 9:25 pm

» [Küldetés: Sunset at Nordenmouth]
by Lance Kalver Yesterday at 4:32 pm

» Küldetés: Ludum finita est...
by Gloria Yesterday at 3:33 pm

» Hannes von Rotmantel avagy a napfényben csillogva el!
by Hannes von Rotmantel Kedd Júl. 17, 2018 8:09 pm

» [Ostromjáték]Folyó
by Siegbald Esser Kedd Júl. 17, 2018 8:03 pm

» [Ostromjáték]Temető
by Tessa Hendriks Kedd Júl. 17, 2018 5:54 pm

» Gerard D. Lawrenz
by Gerard D. Lawrenz Kedd Júl. 17, 2018 4:49 pm

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 37

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 58

Nieles magánküldetések

Szer. Márc. 01, 2017 11:27 pm by Esroniel von Himmelreich

A visszajelzések alapján ezeknek elég nagy sikere volt, szóval mostantól külön topicban …

Comments: 3


You are not connected. Please login or register

[Ostromjáték]Folyó

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 [Ostromjáték]Folyó on Kedd Jún. 12, 2018 11:32 am

A folyó és a hozzá tartozó dokkok elfoglalására tett kísérletek helye.

Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: [Ostromjáték]Folyó on Kedd Júl. 17, 2018 8:03 pm

Siegbald Esser

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
- Hát itt vagyok – morgom magamban, miközben Eichenschild magas épületeit nézem a látóhatáron. Sorakozót fúj a hadsereg, így némi szájhúzással de megkeresem a saját helyem. Nem az elsők között vagyok, de nem is az utolsó. Szerintem pontosan elvegyülök a délhez hű, zsoldosokból toborzott csoportba. Tekintetem érdeklődően méreget egy-egy déli arcot, hogy aztán tovább álljon. Elméletileg az első küldetés az, hogy bekerüljünk a városba, s ott megvessük a lábunkat. Nem kicsit feladat átjutni a vízen és aztán harcba bocsátkozni.  Még mielőtt túlságosan belemennék a gondolataim hálójába, akkor megszólalnak a harsonák, úgy süvítenek, mint a feléledő szél. Megkezdődik az ostrom, aminek az első felvonása az óriási katapultok. Nézem a tüzérség tagjait, akik szorgosan dolgoznak azon, hogy megsértsék a városfalat. Azonban ez a tevékenység nem marad viszonzatlanul csak úgy, mert onnan nyílzáport zúdítanak ránk. Megszólalnak a harci kürtök, hogy megadják a jelet a támadásra.
Bevallom izgatott vagyok, hiszen bárhogy megeshet. Lehet meghalok, de lehet szerencsém is. A szemem előtt kezd kibontakozni a csata, a nagy ütközet, amire tán később is emlékezni fogok.
~ Vajon megéri a fáradtságot? Vajon lesz értelme annyi vért ontani, s mi lesz a halottakkal? ~ merül fel bennem a kérdés, ám egyelőre nem válaszolok. Végig követem szememmel, hogy az elsők próbálnak tutajokra felszállni, hogy aztán a túloldalon kikössenek, s folytassák az ostromot. Ám ez nem olyan egyszerű, mert az ellenség rögtön nyílzáporral viszonozza a katapultok pusztítását. El kellene indulnom a veszedelembe, azonban én cseppet sem szeretnék. Olyan erőltetettnek érzem a támadást. Miért pont most? Miért nem a sötétség leple alatt?
- Tüzes lövedékeket a rohadékoknak! - kiáltom a katapultosok felé, ami csupán egy ötlet arra, hogy nagyobb legyen a pusztítás, meg a hő és a tűz lefoglalja az ellenséget. Mind egy szálig északi, vagyis ugyanolyan ember, mint én.  Hol romlott meg a kapcsolatom északkal? Nos most én sem tudom, de ha tudnám is, akkor sem verném nagy dobra. Még a saját déli társaim boncolgatnának fel a szavaimért. Mikor indulok meg előre? Nos addig várok csupán, míg nem annyira sürgetővé az egész helyzet. Hajókról nyilaznak felénk, másik részről a minket irányító személy szintén csúnyán néz rám. Harmadik szempont pedig, hogy csupán egy tutaj marad itt csupán, amivel át lehetne kelni. Elkezd a lábam előre vinni a cél felé, ami a túloldalt jelenti. A gyors sétából átváltok rohanásra, mikor észlelem, hogy az utolsó tutajt próbálják a vízre ereszteni. Mikor odaérek hozzájuk, akkor rögtön rájövök, hogy nem tudok segíteni nekik, hiszen alabárdot fogok a kezemben. Elsőként rakom be a tutajba a fegyverem, hogy azután segíthessem ténylegesen a vízre szállást. Végre elindulnánk, azonban érkeznek még emberek, hogy a tutajon utazzanak. Vannak pajzzsal rendelkező személyek, akik a többieket védik a nyílzápor ellen. Ám ennek ellenére két csobbanás jelzi körülöttünk, hogy bizony vannak, akik nem olyan szerencsések. Egy puffanás ébreszt fel, s mikor feleszmélek, akkor látom, hogy egy ellenséges hajó aljában vagyunk. Fogást váltok a fegyveremen, aztán feszülten kezdek el felfelé nézni. A tutajban történik egy gyors rendeződés a támadásra, mikor odafentről lenéz rám egy ellenség. Találkoznak szemeink egymással, s én csupán abban reménykedek, hogy valakinek lesz annyi esze, hogy leszedje onnan. A pillanat múlását vontatottnak érzem, s szívem hevesen kalapál. Lehet, hogy most elbukunk?
- Got mit uns! - ordítja el magát az egyik társunk, aztán elindul a támadás. Én még mindig nem tudok tenni semmit se, csupán feszülten figyelem az események alakulását. Csak az első kettő ember után indulok meg, hogy megragadva a kötelet és a fegyverem feljussak a hajóra. Elég jól tart a kötél, így viszonylag könnyedén haladok felfelé. Nem törődök azzal a ténnyel, hogy utánam hamarosan újra elindul egy zsoldos. Nem tart sokáig a vízi eszköz elfoglalása, hiszen többnyire íjászok vannak rajta. Egyesek próbálják megmenteni a helyzetet, ezáltal hősi halált halva, míg mások a bőrüket mentik és a vízben kötnek ki. Kisebb győzelem csupán, ám a többi ellenséges hajó látva tettünket, hát felénk fordulnak.  Felvetődik bennem egy ötlet, így gyorsan a többieknek is elmesélem.
- Mi lenne ha elsüllyesztenénk a hajót? - vetem fel, mert nem látom értelmét harcba keveredni velük. Nem nézem ki az itteniekből, hogy olyan gyakorlott harcosok lennének a vízen, s persze én sem rendelkezek tapasztalattal.
- Az nem lehetséges, szükség van azokra a bárkákra, hogy bejuttassák a csapatainkat városba. - jön a válasz, így én a tiszt felé nézek, kivel összenézünk pár pillanatra. Természetesen nem ellenkezek a parancsának, csupán tudomásul veszem egy szájhúzással. Körülöttünk közben alakul a helyzet, közeledik az ellenség, emellett egyre több hajót kerül a tulajdonunkba. Már maga ez az érzés a győzelem ízét csepegteti a számba. A halva született reményt felváltja a meg tudjuk csinálni érzés. A parancsosztogatást hallom, de inkább egy kellemes helyen ácsorgok.  A vízen ringatózok, miközben ezen a hajón vagyok, de egyszer csak fa a fának feszül. Az ütközés nyomán elvesztem az egyensúlyom, hiszen felkészületlenül ér.
Kihasználva ezt, négy ellenség jelenik meg. Az egyik kardos engem szúr ki magának, így én viszonozom a nézését. Látom a gyűlölet szikráit, s arcát teljesen átfesti ez az érzés. Vajon más helyzetben meglepődne, ha megtudná, hogy északi vagyok? Védekező állásba helyezem magam, s a legelső tervem az, hogy távol tartsam magamtól. Harc bontakozik ki a hajón, de engem túlságosan lefoglal a kardforgató. Egyelőre nem tud közelebb kerülni hozzám, míg egyszer csak azt nem látom, hogy mozog a szája.
~ Varázshasználó lenne? ~ vetődik fel bennem, miközben hátrálok egy picit, hogy több időm legyen arra, hogy hárítsak esetleg egy varázslatot. Mivel nem történik a következő percekben olyan dolog, így merészebbé válok. Meglepetésemre a támadásom elől könnyedén kitér, aztán támadást indít ellenem. Hátrébb ugrok, aztán megindítok ellene egy támadást, miközben én is némi trükkhöz folyamodok. Beválik a tervem, s így kiosztom a biztos halált az ellenségemnek. Megérkezünk oda, ahová küldtek bennünket, s a katonák sorra ugranak át.
- Előre! Vadásszátok le a vezéreiket! - hangzik el egy déli szájból, tán egy tisztéből. Nincs menekvés, csak a dicső halál. Indulok, s a fegyverem mindvégig ott van, mintha csak a testem része lenne. Megpillantom az ellenséges flotta parancsnokát, aki bőszen osztogatja a parancsokat, s azon tűnődök, hogy miért nem fárad el a szája? Miért nem hallgat el? Felé vesszük az irányt, lassan haladunk előre, miközben én próbálom a többieket támogatni az alabárdommal. Nem könnyű feladat, de úgy érzem, hogy nem is lehetetlen. Mikor megérkezünk a vezérhez, akkor rám hárul a feladat, hogy megküzdjek vele. Nem halogatom az összecsapást, mert egyenesen előre megyek és próbálom egy döféssel elintézni. Hárítja a döfésem, ami túlságosan nem tetszik nekem. Látom, hogy mi a szándéka, mármint, hogy kiütni a kezemből, de én két kézzel fogom a fegyverem mindig, így nehezebb kiütni azt. Fogást váltok a fegyveren, s ha ő közeledik, akkor én felé próbálok ugrani. Fegyverem előttem tartom, mintha csak egy botot tartanék a kezemben. Nem állok meg, hanem újra megpróbálom meglökni, hátha eljutunk a hajó széléhez, ahol átbucskázhat a korláton. Mikor az a baltával támad rám, akkor ellenkező irányba mozdulok el. Mikor sikerül a vízbe taszítani az ellenfelemet, akkor mutatok az irányába, miközben hangosan mondom:
- Valaki szedje le azt az úszót! - hallatszik tőlem. Látva, hogy a célpont elsüllyed elégedetten nézem a hatást. Kezdem élvezni ezt a fajta kisebb győzelmet, amiből tán megnyerhetjük a háborút. Tovább megyünk, s én elbújok a pajzsosok mögé. Jobb ha nem vagyok tiszta célpont. A torony kapuja felé igyekszünk, s néha kilesek a "rejtekhelyemről". Két katonát látok csupán, amit túlontúl gyanúsnak találok.*
- Vigyázzatok, ez lehet csapda is, inkább távolról szedjük le azt a kettőt. - javasolom csupán. Mivel nincs a csapatban távolsági harcos, így kénytelenek vagyunk közelebb kerülni. A két lándzsás megindul felénk, sőt az egyik a célpontjának néz ki. Nos, én próbálok egy ellépéssel a döfés útjából kiállni, majd alabárdommal én megkínálni egy döféssel. Mikor sikerül kiiktatni a két lándzsást, akkor átkutatom a két alakot, hátha találok náluk, valami fontosat. Mivel nincs semmi különös értékük, így csapattársaim után sietek a toronyba, hiszen sosem lehet tudni, hogy még mi fog ránk várni. A toronyban található őröket sikerül legyőznünk, így mondhatni a kikötő a miénk, de a kérdés az, hogy mennyi ideg vajon?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.