Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Kérdező vendégeknek
Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 36

A háború nyitánya

Szer. Jún. 06, 2018 5:07 pm by Serene Nightbough



Kedves Játékosok!

Elérkezett az első …

Comments: 19

Ludum finita est...

Vas. Jún. 03, 2018 9:52 pm by Lothar von Nebelturm

A domb előtt egy város terült el, átvetve magát a Nordenflusson. Földsánccal körbevett, …

Comments: 12


You are not connected. Please login or register

[Ostromjáték]Temető

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 [Ostromjáték]Temető on Kedd Jún. 12, 2018 11:33 am

A temető elfogllására tett kísérletek helye.

Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: [Ostromjáték]Temető on Pént. Jún. 15, 2018 4:47 pm

Gerard D. Lawrenz

avatar
a Tudás Démona
a Tudás Démona
Hajnal volt. Már megszokták a korán kelést...kivéve Gerardot, mert ő általában le se szokott feküdni. Az alvás a gyengéknek, meg a nem tudásdémonoknak valók. A sereg felsorakozott a falak előtt, s nem sokkal utána elkezdték az ágyúikkal a kaput lőni. Nem sok kellett, hogy rohamot fújjanak a körtök.
Gerard és a többiek az első hullám részei voltak. A sereg nagy volt és egységes, olyannyira, hogy meg sem lehetett mondani, ki volt besorozott, önkéntes szabadságharcos, vagy éppen egyszerű zsoldos. A hajdani tisztek viszont megtarthatták a régi rangjaikat, így az ő vezetőjük az a zsoldoskapitány volt, akihez annak idején szegődtek, hogy rajtuk keresztül lehessenek a sereg részei. Egy parancs jön a zsoldoscsapathoz, ami szerint Eichenschild temetőjét nekromanták lakják, ami nagy baj, tekintve, hogy istentelenek de még bonyodalmat is jelenthetnek, így az előtt kellene leszámolni velük, hogy a csata besűrűsödik és lesz miből támasztgatniuk. Lia azonnal meg is erősítette, hogy ez bizony így van. Eichenschild különleges erősi stratégiai előnyt adnak a városnak. Legjobb rögtön az elején lecsapni rájuk. A zsoldosok közül a nekromanták említésére mindenki a száját húzza, a zsoldoskapitány pedig összefonja a mellkasa előtt a karjait.
- Puhány banda. Négyen elém, most.
A kis csapat egymásra néz, fél pillanatra elvigyorodik, majd előreugranak és vigyázba vágva magukat tisztelegnek.
- Bevetésre készen, uram! - harsogták szinkronban.
- Ez a beszéd, Klebersen. Intézkedjenek. - mordul fel elégedetten a kapitány, Gerardot a zsoldosként használt álnevén szólítva. Szerencsétekre a Temető rögtön a külső városban a fal mellett található, legalábbis hogyan azt Lia emlékeiből láthatták. Aajnos azonban a fal ott van, és elég magas. A déli kapun át lehetetlenség észrevétlenül bejutni úgy, hogy elkerülhessék a harcot, a falon át kell menniük.
Szemügyre veszik a falat, hogy vajon mennyi ellenség található rajta. Nem kizárt, hogy várnak rájuk odafent. De az is igaz, ha fent lennének, már tüzet nyitottak volna. Kérdés menynire ravasz az ellenség. Bár maga a fal itt nincs ostromra építve, nincsenek rajta lőrések, sőt, csinosan megmunkált, szinte már művészinek mondható tetőcserépben végződnek.
- Ez a város néha túl sokat ad a divatra... – morogta a lány.
Gerard kis ideig gondolkodik.
- Megmásszuk.
Árnybéklyókat idézett meg, mindenkinek két darabot és felkúsztatta őket a falon, keresett egy passzívabb kiszögellés, szobrot, zászlórudat, vagy bármit, ami egy páncélos tündét elbír, lévén Leo volt a legnehezebb közülük. Ha sikerül, ketten elindulnak felfelé (Gerard és Aleena), míg a többiek lent maradnak, s kivont fegyverrel készülnek fel, hogy esetleg fedezni kelljen őket. Egy kötéllel összekötik egymás, hogyha valaki leesik, a másik meg tudja tartani.
A tetőre érve különös látvány fogadja őket. Egy élőholt. Egy madár testébe zárt lélek, talán egy sólyom, vagy héja, aki odafent ül és figyelte az eseményeket. Megszeppenve találkozott a tekintetük a madáréval. Valamit kezdeni kell vele, vagy gyorsan hírük megy, hogy érkeznek. De lehet már ment is. Előholt ellen a puskagolyó sokat nem ér. Le kell vágni a dögöt. Gerard előrehajol, Aleena megindul. Gerard könyvet ránt és megidéz négy árnyszilánkot, hogy lelőjje vele a madarat. Aleena ahogy a tüskék útjukra indultak intésével megbénítja a madarat és megpróbálja lecsapni.
A madár rikácsolva repül fel, Aleena varázslatára azonban megbénül, így az lövedékek átlyuggatják, amitől forogva-károgva zuhanni kezd. A nekromanták azonban máris mozgásba lendültek. Maguk alól csontropogás és íj húrjának zaja hallatszik fel, egészen a tetőig. A talpuk alá néznek.
- Ugorj! - és ugranak, kicsivel odébb, mint ahol voltak, hogy nehezebb legyen őket eltalálni.
Gerard a talpuk alá idézett egy jégből álló árnypajzsot. A védők minden bizonnyal a tető alatt, a falon tartózkodnak. Így majd nem fognak olyan könnyen a tető alól támadni. Gerard ezután leszól a többieknek.
- Másszatok!
Nyílvesszők repüljek keresztül a várost lepő ködön, egyenesen feléjük. Gerar hunyorítva nézi őket. Fehérek...nem is nyílvesszők, hanem csontszilánkok. Már látott egyszer ilyen, amikor Hellenbrugban küzdött meg egy halálpappal. Mágia teremtette nyilak ezek, melyeket csontvázból hoznak létre.
A csapat többi tagja mászik fel. Aleena puskát ránt, mert egy szál karddal sokat nem ér távolsági harcban. Előrelép és elkezdi keresni az ellenséget. Gerard fedezi. Reciprokációval negálja a csontnyíl alapjául szolgált csontváz idézését, eltüntetve a nyilakat.
Leo és Klaus félúton jár a falon, amikor az ellenvarázslat kifejti hatását. Azonban Gerard nem látja magáukat a nekromantákat, így csak a csontnyilakat tudja szétrepeszteni a pontos ellentettüknek megfelelő szilánkok megidézésével. A nyilak csontszilánkokká törnek, azonban ekkor valahonnan alóluk varázslat kúszik fel, a csontszilánkok pedig a két harcos irányába zúgnak.
~ Ennek így sosem lesz vége. – morogta magában.
Gerard összecsapta a tenyerét. Aleena Gerard mögé sietett, mert őt nem védte páncél, a démont viszont az újdonsült páncélfejlesztése elég jól megvédte az ilyen felszínes sérülést okozó csapásoktól. Az arcát azért takarta, mert ott sebezhetőbb volt. Gerard illúziót idézett meg, mely eltakarta őket, elfedte hangjukat, és két másolatot készített róluk, hogy azokat vegyék a katonák célba helyettük.
- Magunk alatt kordinálják a támadásokat.
Aleena bólintott, majd megragadta az egyik kötelet és az illúzió takarásában leereszkedett a tető alatti kis párkányra. Mikor leereszkedik, és akkor rájön, hogy nincs is a tető alatt semmi, csak fal, egy pillantra megtorpan, nem tudja, hogyan haladjon tovább. Ekkor újabb csontnyilak füszülnek le melletted, átlyukasztva az illúziókat. Közben újabb csontropogás, és hirtelen kiemelkedik egy hatalmas kígyókoponya a tetőből, mögötte a hozzá tartozó gerinc és bordák; a kígyó szeme pirosan felvillan.
- Látom, hogy nem az vagy, aminek mutatod magad, különben már lyukkal a fejeden kellett volna lefordulnod a tetőről. Mutasd magad, te gyáva! – a kígyócsontváz amúgy jó húsz méter hosszban, a koponya maga olyan háromszor másfélszer egy méteres.
Ilyen bestiához hasonlót a kísértet szigetek-óra nem látott. Azoknak volt ugyan gyenge pontja, de ez nem úgy nézett ki, mintha egy jó helyre nyomott szúrástól padlót fogna. Gerard nagyot nyelt. Földöntúli élmény volt saját magát látni, ahogy éppen meghal. Érezte, ahogy a szíve elkezd gyorsabban verni. A háború sokkal brtulálisabb, mint az elképzelte. Megrázta a fejét. Most cselekedni kellett.
Közben a többiek is felértek és tátva maradt a szájuk a bestia láttán. Legalábbis Klausnak, aki azon nyomban keresztet vetett magára. Leot kissé kevésbé sokkolta le, mert ő már testközelből látott hasonló remekműveket. Talán a fejét kéne levágni, de ennek a feje olyan magasan van, hogy nem érnek fel hozzá.
- Meg kell találnunk az idézőjét!
Az illúzió még nem szűnt meg, így nem futottak ki az időből. Klaus realizálja a helyzetet kilövi Iolart, hogy derítse fel a környéket. Aleena közben tovább ereszkedik le. Egészen az illúzió határáig. Valaminek kell lennie a fal tövében. Gerard aktiválja az erő szavát és az Archeus után nyúl. Leo kardot ránt. Klaus közben újabb nyilat helyez az íjára, ezúttal egy irányítható, robbanó végűt. Az illúzió alkotta másolatok fejét a seb összenőtt és továbbra is próbálnak elterelést játszani.
A kígyó feje oda-vissza leng egy jó ötméternyi szakaszon vízszintesen, de a szeme most nem világít, úgy látszik az csak a beszéddel egyszerre megy. Aleena leér a fal tövébe, a temető sáros földjére, és a kígyó mögött a sírkövek között meglát egy négy-öt főnyi csoportot, de a pontos számukat nem tudja kivenni.
Gerard nem tud a kígyó közelébe kerülni, ha így mozog, Más fegyvernemre vált. Megidéz egy sötét dárdát majd még mielőtt az illúzió szertefoszlik, lecsapnak. Leo a két Force of Nature-t a fejére küldi, Klaus a robbanó, irányítható nyilat egyenesen a szemébe irányítja, Gerard pedig a megerősített kardjával a dárdát nekivágja a fejének. Ha felrobban, talán nyugton marad. Aleena közben megindul vissza, hogy hírt vigyen a többieknek. Akik eközben célba vették a kígyót és tüzeltek.
~ Legalább meg tudjuk, mire képesek a Nebelessik nyílvesszői...
Földöntúli robbanás rázta meg a tetőt. Gerard nem számított erre. Az illúzióval nem takarta el. Akkora szelet csinált, hogy kis híján lesodródtak a tetőről. Klaus tátva maradt szájjal nézett előre. Nem számított rá, hogy a nyilai ennyire hatékonyak. A kígyó fejéből egy porszem nem sok, annyi sem maradt.
~ Te jószagú...atya...úr...
Fogai szétszóródnak a tetőcserép között, teste pedig előre hullik, egyenesen Aleena elé, akinek így egy plusz körig tart visszamászni Geri kötelén. A kígyófogak azonban nem maradnak nyugton és mocorogni kezdenek, nyolc miniatűr változatává válva a nagynak. A csapat megszeppenve, legörbült szájjal nyelt egy nagyon.
- Ajjaj... - mondta Leo.
- Mindenki, le a városba!
Gerard megújította az illúziót, közben Leo és Klaus átvetették a köteleket és nekiláttak lecsúszni. Útközben találkoztak Aleenaval.
- Majd elmondjuk, gyerünk le! - mondták, még mindig az illúzió takarásában. A másolatok viszont másdoperceken belül eltűnhetnek, így sietniük kellett.
- Megtaláltam a nekromantákat. Nem messze innen irányítják a dögöt. Közös erővel, ha jól sejtem.
A csapat bólintott, majd leereszkedtek a földre, mielőtt a kígyóknak kedve támadna elrágni a köteleiket. Miután leérnek, a szakasz felsorakozik a nekromanták előtt.
- Adjátok meg magatokat! Esélyetek sincs.
Daliásan húzták ki magukat. A nekromanta mit sem ér a megidézett szörnyetegei nélkül, ami most sikerült maguk mögött hagyniuk. Aleena úgy sejtette, mind az ötük együttes munkája kellett hozzá, hogy azt a mostrumot életben tartsák.
- Pontosan. - mondta Leo - Mi ugyanis öten vagyunk, ti meg csak egyedül.
A nekrók ahogy meghallják ezt, felállnak egy félkörbe, az egyik pedig megszólal.
- Tűnjetek innen, hódítók! - azzal sorra pecsétek jelennek meg és élőholtak kezdenek előmászni alóluk a földből.
- Hoppá... - mondta Gerard.
- Mi öten vagyunk. - kezdett bele a tünde ismét - Ők nyolc...kilenc...tizenegy...
- Azt ott beleszámoltad? - kérdezte Kalus előre mutatva.
- Azt hiszem...nem bírnátok veszteg maradni?! Pimasz csürhe, képtelenség így számolni!
- Csatasorba! - mondta Gerard. A katona kiképzésnek megvoltak a maga előnyei.
A csapat formációba rendeződött. Elöl Leo, Mögötte Gerard és Aleena, Hátul Klaus. Gerard két tenyerét előretartotta, fellapozta a könyvet és megidézett egy nagy rakás árnyszilánkot szórt az élőholtakra, hogy lassítsa őket és időt nyerjen. Aleena gungnir ragadott, megcélozta az egyik oldalsó nekrót és lőtt. Klaus egy nyilat lőtt szintén afelé a nekró felé. Leo védekezett, közben fél szemmel a földet nézte, nehogy valami csúnyaság bukkanjon elő a talpuk alatt. A csapat lassan mozgott oldalra, hogy a földből előugró dolgok kevésbé lepjék őket meg.
A szélső halálpap meghal, és az élőholtja is eltűnik, a maradék öt azonban sikeresen megidézte. Zombiknak tűnnek, de érdekes módon sokkal épebbek; az egyiknél kétkezes kard van, a másiknál egy harci pöröly, a harmadik egy rozsdás számszeríjat szorongat, a negyediknél láncos buzogány van pajzzsal, az ötödik pedig alabárdot szorongat; a pajzsos lép előre elsőnek.
Leo nem várja meg, míg az összes egynerre indul meg felé, nekinehezkedik a pajzsos zombinak, majd mielőtt lecsapna rá a buzogánnyal, hátraugrik, hogy időt nyerjen. Klaus ezúttal gyorsan kapcsolt, s a számszeríjászt veszi célba. Ám mivel egy élőholt ellen sokat nem ér a nyílvessző, magát a fegyvert lövi meg, hogy használhatatlanná tegye. A fegyvert unyan nem találja el, de a karját ien, így azzal lőni nem tud. Gerard megidézi az erő szavát a lábára, majd puskát ragad és meglövi az egyik élőholtat. Nem a nekromantákat, hogy elhitesse velük, nem tudnak rájuk koncentrálni, hanem a kétkezes kardot cipelő zombi egyik kezét célozza meg. Ha meggyengíti, akkor talán nehezebben tudja a súlyos fegyvert forgatni. Aleena újratölt, s hasonlóan tesz a pörölyös zombival. Az alabárdos élőholt megközelíti Kalust és felemeli a fegyverét, hogy lecsapjon, a nekromanták pedig kántálásba fognak, és látni lehet, ahogy a megsérült testrészeiket lila ragyogás veszi körbe.
~ Na most vagy soha!
Klaus elég fürge, hogy oldalra ki tudjon térni és jó eséllyel meg is ússza, közben hogy fedezze magát elengedi az íját, előrántja a Fenrirt az oldaláról és képendurrantja vele az élőholtat. Leo hátrál, nem tudja a pajzzsal felvenni a versenyt. Aleena a segítségére siet, noha a csapat kezd viszsaszorulni és a két nehéz fegyvert viselő élőholt még be sem csatlakozott, az inkvizítor lány készenlétben tartja az átkát arra az esetre, ha valamelyiküknek szüksége lenne rá. Gerard pedig megragadja az alkalmat, hogy a nekromanták elkezdtek kántálni. A korábban megidézett árnyszilánkokat összegyűjti a lábára, céloz, ügyelve arra, hogy egy zombi se legyen útban, majd az Erő szavával összekombinált Árnycsóvát a csapatnak vágja remélve, hogy ez lesz a végső csapása a harcnak.
A varázslat becsapódik a nekromanták közé, akik szinte sikítva repülnek szét. Egynek a lába törik, egy másik azonnal eltöri a nyakát egy sírkövön, a harmadik és negyedik arccal előre végigcsúszik a földön, az utolsó pedig elkerekedett szemekkel néz körül, egyedüli talpon lévőként
A csapat kihasználja a jobb mozgékonyságát, elkezdenek az előholttól szétfelé futni. Aki tud újratölt és nekiszegezi kardját-puskáját-tenyerét (ilyen brutális varázslatoknál az a legfélelmetesebb eszköz). Gerard szabadon ereszti a zord jelenlétet.
- Kapitulálj! - szólítja fel a megadásra a nekromantát. A többiek figyelik az élőholtakat és mindenki tartja tőlük a távolságot. Aleena továbbra is készenlétben tartja az átkát. Ha új varázslatba kezd a holtmágus, Gerard Reciprokálja. Nem volt több lehetősége.
- Jól van, jól van, megadom magam! - emeli fel a kezét a nekromanta. - Csak... rossz üzletet kötöttünk, ennyi. De ahogy látom már így sincs aki fizessen nekünk. Ha megkíméltek minket akár segíthetünk is nektek.
Közben a maradék kettő is a hátára vergődik, amelyiknek meg a lába tört az csak jajjgat és fekszik a földön a lábát szorítva. Utasítják, hogy tüntesse el az élőholtakat. Ha teljesítik, mindenki újratölti a fegyverét és megközelítik őket és nekilátnak a csatatér átkutatásának, miközben fél szemmel a mágusokat figyelik, némi távolságot tartva. Gerard az élőholtak és halott nekromanták testéből kiszívja a lélekenergiát, hogy újratöltse a manáját. Elkobozzák a holtmágusok könyveit és botjait oly módon, hogy a földre dobátták velük, majd utasítják a két még járni képes ellenséget, hogy vegyék vállukra a sebesült társukat.
- A táborban kiderül minden. A segítségük mértéke engedő körülmény lehet, ha hasznát vesszük. - Lia jól emlékezett rá, a városi nekromanták tudhatnak 1-2 dolgot a titkos alagutakról és ajtókról - Irány a déli kapu.
Indulás előtt még Gerard memorizálta a fölre rajzolt ábrákat, a sírköveket és fellapozta a varázskönyveket is. Ki gondolta volna, hogy ilyne kicnsre lel már rögtön az östrom kezdetén. Igazi aranybánya. Majd megindulnak a nekromanták mögött. Leo az egyetlen, aki mellettük sétál. A többiek fegyvert nekiszegezve vezetik őket egészen a déli kapuig, ahol a többiek remélhetőleg már végeztek. Némi bűntudata volt ugyan. Ki fogják őket végezni, amint elárultak mindent. Ezek a nekromanták mintha valami álomvilágban éltek volna...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.