Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Kérdező vendégeknek
Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 36

A háború nyitánya

Szer. Jún. 06, 2018 5:07 pm by Serene Nightbough



Kedves Játékosok!

Elérkezett az első …

Comments: 19

Ludum finita est...

Vas. Jún. 03, 2018 9:52 pm by Lothar von Nebelturm

A domb előtt egy város terült el, átvetve magát a Nordenflusson. Földsánccal körbevett, …

Comments: 12


You are not connected. Please login or register

[Ostromjáték]Vízimalmok

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 [Ostromjáték]Vízimalmok on Kedd Jún. 12, 2018 11:35 am

A vízimalmok elfoglalására tett kísérlet.

Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: [Ostromjáték]Vízimalmok on Csüt. Jún. 14, 2018 7:22 pm

Liam Audax

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
A déli sereggel együtt érkeztem, akik a folyó közelében egy dombtetőn kezdtek el tábort verni, katapultokkal pedig a kikötő körül álló tornyokat kezdték el bombázni.
- Gott mit Uns -
Kiáltozták, és a felbérelt zsoldos sereg, köztük én is, elkezdtünk a folyópart felé vonulni, csónakokat cipelve.
- Kettéoszlani! Vegyétek be a kikötőt, és célozzátok meg a malmokat is, minél előbb el kell őket vágnunk minden utánpótlástól!-
Kiáltotta a vezérünkül kijelölt, köpcös zsoldos. Egyesek a kikötő felé indultak, megint mások a folyóhoz képest feljebb tervezték vízre tenni csónakjukat, hogy a malmokat érjék el. Rajtunk kívül összesen kilenc csónak száll a vízre , minden csónakban öt harcos fért el, és összesen öt vízimalom van. Rendben kikötöttünk, de amint felkészültünk az esetleges harcokra, már kiáltozást is hallottunk: jönnek!
A kiáltozásra fölkaptam fejem. Gyorsan előhúztam a kardom, felkészülve a harcokra. Kicsit előre mentem pár métert, hogy körülnézek. Lövést hallottam, majd nagy fájdalmat éreztem a jobb kezemben. Eltaláltak... a golyó viszont nem állt belém, de csúnyán megsebzett.
- Franc! - visszasiettem a többiekhez kik ekkora már harcra készek voltak. Oda mentem a kijelölt vezérhez jelenteni.
- Uram! Jönnek az Északiak nagyjából harmincan előre tartott lőfegyverrel.-
A vezető káromkodott egyet.
- Mindenki lapuljon a falhoz a sarkon! Lepjük meg őket...
Vicsorgott, majd elindult elsőként, a többiek pedig összenéztek ugyan bizonytalanul, de nem mertek ellenkezni, és követték. Nem volt mit tenni, én is követtem a többieket. A falhoz lapulva vártuk az ellenséget kik már igen közzel jártak. Nagyot nyeltem és vártam a társaimmal a megfelelő alkalmat a támadásra. A vezetőnket hamar észrevették, és rá is lőttek, azonban nem sikerült jól, éppen csak megkarcolta a golyó. Hatalmas csatakiáltással előre indult, és egy elegáns suhintással levágta a hozzá  legközelebbi ellenség fejét. A többiek erre felbátorodtak, és ők is nekiindultak, azonban heten el is estek azonnal a golyózáporban. Én is felbátorodtam csakúgy mint a többiek. Ahogy neki rontottam az ellenek egy katona állt elém fegyverét rám szegezve. Így egy határozott rúgással megpróbáltam kirúgni a fegyvert a kezéből. A mozdulat olyannyira nem sikerült, hogy el is estem közben. A katona széles vigyorral rám szegezte volna pisztolyát, ekkor azonban egy társam engem észre se véve leszúrta őt. A test élettelenül zuhant rám.
- Fene ez közel volt...- fogtam a hullát és lelöktem magamról, és igyekeztem minél hamarabb föltápászkodni. Látszólag nem vett észre senki. Eddig összesen nagyjából 25 zsoldostársam halott, de már csak úgy 20 körüli puskás tartja magát. Az egyik előttem álló ellenséges katona úgy látszott kifogyott. Megpróbáltam a háta mögé kerülni és leszúrni. A szúrás sikerült, a pengém szinte akadálytalanul szaladt át rajta és tört ki a mellkasán. Ahogy kihúztam a pengét, azon vettem észre magam, hogy még mindig senki nem figyel rám. A hozzám legközelebb álló ellenség túlságosan le volt foglalva a célzással, így a nyaka egy pont jó célpont volt a pengémnek, ezt el is találtam. Oldalra nézve azt láttam, hogy egy puska csövével néztem farkasszemet. Megpróbáltam félreugrani a golyó elől. Nem sokon múlott, hogy a golyó eltaláljon, ha egy szempillantással később mozdultam volna, ott hagytam volna a fogam. Mikor már stabilizáltam volna a helyzetem ugrás után,a dühös katona fellökött, és szitkozódva kezdte el tölteni a fegyverét, hogy lelőhessen. A földön fekve megpróbáltam megvágni a katona lábát mielőtt betölti fegyverét. Azt remélve, hogy majd így térdre ereszkedik és lesz időm felállni, de túl messze volt, nem értem el, és már diadalmas arckifejezéssel rám is emelte a fegyverét. Kétségbeesve félig felállva próbáltam arrébb ugrani valami fedezék mögé. Ugrani nem nagyon sikerült így, de a golyót elkerültem azon az áron, hogy elterültem újból a földön, és jól bevágtam a vállamat. Egy segítőkész társam felrántott álló helyzetbe, majd szó nélkül folytatta a küzdelmet az immáron csak maroknyi megmaradt északi ellen.
- Köszönöm! - de mire kimondtam már újra belevetette magát a harcba. Majd én is folytattam a harcot. A vállamat nehéz volt mozgatni mert nagyon fájt, de még így is  megpróbáltam leszúrni az előttem álló északi katonát, de sajnos túl mesze volt, és szemtanúja voltam, ahogy egyenesen arcba lőtte egyik társamat, aki vérző fejjel esett hátra. A látványtól  egy pillanatra lesokkolódva nem tudtam szúrni, a katona viszont észrevett, és szaporán elkezdte tölteni a fegyverét, hogy lepuffanthasson. A sokkból egy pillanat alatt düh lett. Elkezdtem olyan gyorsan futni ellenfelem felé amilyen gyorsan csak bírtam, és megpróbáltam még a lövés előtt fellökni és megölni. Mikor elértem ,még nem sikerült betöltenie fegyverét, ám fellöknöm sem sikerült igazán, sikerült lehárítania engem, majd a bizonytalan állásomat kihasználva ő lökött fel engem, és folytatta a fegyvere betöltését. A dolgok nem éppen úgy sikerültek ahogy én terveztem, de még kard távolságon belül volt. Suhintottam egyet megpróbáltam megvágni valahogy. A suhintás a legszebb álmaimnál is jobban sikerült, át tudtam vágni a térdét, amitől ő leeset a földre, és elejtette fegyverét is egy nagy kiáltás kíséretében. Fölkeltem a földről és megpróbáltam megadni ellenfelemnek a kegyelem döfést, de megcsúszott a kezem, és csak a vállába sikerült beledöfnöm a kardomat, ő erre mérgesen a még ép lábával megrúgott, így én is a földre kerültem. Mérgesen kapott a torkom felé, és elkezdte szorongatni azt.
- Engedj el! - próbáltam valahogy hasba szúrni fojtogatómat .
Sikerült egyetlen apró rést találnom, ahol hasba tudtam szúrni, bele is szaladt a kardom. Először a nyakamat szorító keze, majd az egész teste ernyedt el. Ahogy mindenhol fájva felálltam, körülnézve c láttam, hogy vége volt a harcnak, és mind a harminc északi elesett, azonban mi is megsínylettük az összecsapást: tizenöt zsoldos maradt a végére. A zsoldoskapitány válla vérzett, de nem úgy tűnt, mint aki különösen zavartatná magát.
- Átkozott puskások... - mormogta, majd elkezdett a malmok bezárt ajtajain dörömbölni.
- Ha van valaki bent, nyissák ki! - kiabálta.
Elkeseredetten néztem magamon körbe mindenütt holtestek hevertek. Az egész testem remegett a fájdalomtól. A malom ajtaja mellé álltam, ha esetleg lennének még bent katonák ne én kapjam az első lövést. A sokadik dörömbölésre kinyílt az ajtó. Egy fiatal kamaszfiú állt ott félve.
- M.. m... mit akarnak?-
A zsoldosfőnök mogorván megfogta az ajtót, és feltépte. Egy szintén kamasz lány volt ott még a fiún kívül, és most mind pironkodva néztek hol egymásra, hol a kapitányra, hol rám.
- Menjetek kifelé! - Mondta a főnök durván, és elindult feléjük.
Néztem ahogy a két kamasz gyerek ott állnak félve. Úgy látszott nem kellet aggódnom a katonák miatt. Követtem a kapitányt, de kíváncsi voltam, hogy hogyan tovább.
- Kapitány! Most hogyan tovább? - kérdeztem.
A két fiatal segélykérőn nézett rám, mintha tőlem várnák a megváltást, ahogy a főnök  kidobja őket a malom elé, ahonnan aztán sebesen eliszkoltak. A főnök összeszűkült szemekkel rám nézett.
- Még megnézzük, hogy a többi malomban mit találunk. Ott van az, nyisd ki! - bökött a legközelebbire.
- Kellet megkérdeznem...- motyogtam az orrom alatt.
- Igen is, Uram! - Oda sétáltam az ajtóhoz amire a kapitány mutatott, majd megpróbáltam kinyitni.
Alighogy hozzá értem az ajtóhoz, az befelé kinyílt, és egy rozsdás vasvillát rám fogó, látszólag háborodott öregemberrel találtam szembe magam.
- Mittakkarrrr?!? - rikoltotta.
- Uram kérem tegye le a vasvillát! Nem szeretném bántani... - nyújtottam ki magam elé az egyik kezem. A mozdulatra azonnal a kezem felé szúrt az öreg, és megsebesített, de a komoly sérülést megakadályozta az engem félrerántó társam.
- Vigyázz az ilyenekkel. Ha hülyének néz ki, ne kezeld úgy, mintha értelmes lenne.- mondta majd ránézett a kezemre.
- Ezzel jobb, ha minél előbb visszamész a táborba, és keresel egy gyógyítót, különben csúnya vége lesz. - mondta, majd elfordult, csak hogy egy pillanat múlva visszanézzen.
- Ha majd odakerülsz, szólj arról is, hogy a malmokat megszereztük, de kevesen maradtunk, kell erősítés.- mondta, majd ott hagyott. Azt nem tudtad viszont, hogy hogyan juthatnál vissza, egyelőre csak várakoztam a helyszínen, hogy történjen valami.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.