Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Kérdező vendégeknek

Latest topics

» Wilhelmina von Nachtraben
by Serene Nightbough Yesterday at 10:08 pm

» Aktuális azonnalik
by Serene Nightbough Yesterday at 9:25 pm

» Azonnali: A kémek krémje
by Serene Nightbough Yesterday at 9:25 pm

» [Küldetés: Sunset at Nordenmouth]
by Lance Kalver Yesterday at 4:32 pm

» Küldetés: Ludum finita est...
by Gloria Yesterday at 3:33 pm

» Hannes von Rotmantel avagy a napfényben csillogva el!
by Hannes von Rotmantel Kedd Júl. 17, 2018 8:09 pm

» [Ostromjáték]Folyó
by Siegbald Esser Kedd Júl. 17, 2018 8:03 pm

» [Ostromjáték]Temető
by Tessa Hendriks Kedd Júl. 17, 2018 5:54 pm

» Gerard D. Lawrenz
by Gerard D. Lawrenz Kedd Júl. 17, 2018 4:49 pm

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 37

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 58

Nieles magánküldetések

Szer. Márc. 01, 2017 11:27 pm by Esroniel von Himmelreich

A visszajelzések alapján ezeknek elég nagy sikere volt, szóval mostantól külön topicban …

Comments: 3


You are not connected. Please login or register

Grob Eugandis: Helyzetjáték

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Grob Eugandis: Helyzetjáték on Kedd Jún. 19, 2018 10:56 am

Grob Eugandis

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Szervusztok.
Hogy egy kicsit megbarátkozhassak és belerázódhassak ebbe a fórumos szerepjátékba, szeretnék itt gyakorolni. Remélem nem nagy gond. Smile
Az, hogy milyen gyorsan fogok reagálni, szabadidőmtől és lelkesedésemtől függ, de amint elkezdődik az igazi nyár, nagy valószínűséggel szabadabb leszek.

Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: Grob Eugandis: Helyzetjáték on Csüt. Jún. 21, 2018 5:32 pm

Grob életére a legnagyobb hatást az Őszi munkásláz kitörése gyakorolta. Mutass nekem egy alternatív jövőt, ahol a járvány egyáltalán nem tör ki és a család életben marad!
A helyzeteknél a minimum 800 szó, hajrá!

Felhasználó profiljának megtekintése

3 Re: Grob Eugandis: Helyzetjáték on Hétf. Jún. 25, 2018 7:59 pm

Grob Eugandis

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota

Alternatív





A falunk közelében volt egy kis patak, ami a Westwaldból eredt és a Kősivatag felé csörgedezett. Nem volt annyira közel, hogy zavarhassa a földeket, de annyira távol sem, hogy ne lehessen hamar elgyalogolni hozzá. Rengeteg emlék fűzött hozzá, azonban egyik sem ért fel ahhoz a boldog pillanathoz, amit aznap készültem megtapasztalni. Idegesen sétáltam oda-vissza a folyás fölé tákolt fahídon, bakancsom alatt kopogtak az öreg deszkák, tenyerem izzadt és tekintetem gyakran a dombok felé tévedt, amin túl a szomszédos falu földjei terültek el. Legszebb öltözékemet viseltem, melyet anyám csak az én kedvemért külön kimosott, egy fehér inget, egy feketére festett egyszerű nadrággal, melynek zsebében háromévnyi kemény munkám gyümölcse lapult. Óráknak tűnő várakozás után azonban megjelent ő.
Szőke haja aranyló búzamezőre emlékeztetően lengedezett a szélben. Ahogy a domb egyre többet és többet engedett látnom alakjából, szemem megcsodálhatta fehér, csipkézett ruháját is. Szaladt. Szaladt felém akkora mosollyal, amekkorát csak nekem volt képes mutatni. Ahogy közelebb ért, jobban kivehettem telt arca finom vonásait is. A gödröcskéket az orcáján. Az apró orrát és vékony szemöldökét. Olyan volt számomra, mint egy földre szállt angyal. Kipirosított ajkaival megszólított és én megesküdtem volna, hogy csengettyűket hallottam hangjának finom érintésében.
- Olyan ritka, hogy fehér ingedben látlak Grob. – mondta, ahogy közelebb ért. Kissé lihegett, de a mosolya egy cseppet sem fakult.
- Szerettelek volna meglepni vele. – kissé zavarban voltam, hisz valóban nem szoktam kiöltözködni. De az a nap különleges alkalomnak számított.
- Engem már tegnap este megleptél azzal, ahogy beállítottál hozzánk. – nevetett a lány. Óh, az a nevetés. Egész nap hallgattam volna. – Csak azért átgyalogoltál, hogy ide kiinvitálhass mára! Még csak el se árultad az okát! Megtehettem volna, hogy apámra hallgatok, és nem jövök el.
- De még is eljöttél.
- Természetesen! Tudnom kell, mit tervezel. Még a végén kihagynál valami szórakozásból.
- Megnyugtatlak, ez nem olyan szórakozás, amit nélküled tudnék csinálni.
- Valóban? És mi lenne az? - a lány közelebb lépett hozzám és kaján, még is ártatlan mosollyal nézett a szemembe. Én a zsebembe nyúltam és markomba rejtettem a fémet. Olyan közel léptem hozzá, hogy testünk majdnem egymáshoz simult. Odahajoltam arcához és ajkaimmal gyöngéden megérintettem övéit. Mikor elhajoltam, megláttam csillogó zöld szemeit és egy pillanatra elmerültem bennük. „Oly csodás lenne így maradni” gondoltam. Ám a bűvölet egy pislantással elmúlt és én ismét saját gondolataim rabjaivá váltam.
- Nagyon régóta gondolkodom ezen a döntésemen. – mondtam halkan, sokkal inkább magamnak, mint neki. – De elhatároztam magam.
Kinyúltam bal kezéért és tenyerével felfelé fordítottam. Ezután fél térdre ereszkedtem és markomat, melyben a kerek fémtárgyat rejtegettem, gyöngéden ráhelyeztem nyitott tenyerére és megszólítottam.
- Tereza Lohtmann. Megtisztelnél azzal, hogy Isten színe előtt feleségül jössz hozzám?
Nem néztem fel. Fejemet lehajtva, szememet lehunyva vártam a választ. A lány nem hezitált. Szabad jobb kezét öklömre hajtotta, bezárva azt a két tenyere közé, egyúttal elfogadva kérésemet. Lassan felemeltem a fejem és láttam a könnyeket. Örömkönnyek patakzottak Tereza szemeiből és két szipogás között ő is letérdelt, hogy átkarolhasson. A patak csörgedezése, a szél halk suhogása és a nap melegsége mind egybeolvad és boldogságként vett minket körül.
Először az én családom házába sétáltunk el kézen fogva. A gyűrű már ott fénylett bal kezének gyűrűs ujján, de mosolya fényesebben ragyogott az ékszernél is. Édesanyámat a kiskertben leltük. Éppen a Gyermekvirágokat ültette át, amikor beállítottunk. Ősz haja és ráncos bőre öregebbnek mutatta tényleges koránál, ám amikor meglátott minket, pontosabban a gyűrűt Tereza ujján, mintha tíz évet fiatalodott volna. Eldobta a virágokat és rohant is hozzánk könnyes szemekkel, hogy gratuláljon. Végül legkisebb fia is megházasodik. Rövid ideig csak toporzékolt, majd úgy döntött kiszalad, hogy behívja bátyámat a mezőkről. Nem telt el sok idő és az egész falu a házunk előtt gyülekezett, hogy gratulálhassanak az ifjú jegyeseknek. Bátyám vaskos markával erősen megszorította az enyémet és annál is erősebben vállba veregetett.
- Végre te is megállapodsz fajankó. – mondta hatalmas vigyorral a képén, ám egyből is kapta a nyaklevest feleségétől, amiért ismét gorombáskodni látta. Mindenki ujjongott és az öregek ígérték, hogy hatalmas lagzit csapnak nekünk az este.
Mielőtt útnak indultunk volna, hogy Tereza családjának is elmondhassuk a hírt, még gyorsan elmenesztettem édesanyámat egy üvegért a ládámból. Szükségem volt rá, hogy a másik család fejét meggyőzhessem egy szem lányának jövőjéről. Átmenni azonban nem mehettünk gyalog. Nem engedtek minket. Bátyám kölcsönkért egy lovat és a legszebb szekeret a faluban, hogy azzal vihessen át bennünket a szomszédos földekre. Elmondása szerint a felesége erősködött, ám én tudtam, hogy ez nem igaz.
Jegyesem édesanyja elájult, mikor meglátta a gyűrűt leánya ujján. Hatalmas felhajtás keveredett belőle a ház körül, azonban nagyobb volt a riadalom, mint a tényleges baj. A falu asszonyai kézről kézre adogatták Tereza kezét, hogy mind jól megnézhesse a gyűrűjét, engem pedig az apa húzott magával arrébb, hogy négy szem közt válthasson velem szót.
- Szóval úgy gondolod érdemes lennél lányom férjének lenni? – kérdezte nem leplezett ellenszenvvel a hangjában. A férfi maga egyébként egy igen tagbaszakadt, tiszteletet parancsoló kiállású kopaszodó kovács volt, nagyobb alkarral, mint combbal.
- Úgy gondolom uram. – válaszoltam, megacélozva testemet, nehogy remegni kezdjen a nyomás alatt, amit a férfi, tekintetével helyezett rám.
- Képes leszel majd boldoggá tenni őt?
- Én már most is képes vagyok boldoggá tenni őt uram.
- És mit akarsz a jövőtől? Hol fogtok élni? Miből fogod fenntartani a családod? Nem tűnsz oly derék legénynek, aki földes munkával gazdagodhatna meg.
Számítottam efféle agresszív kérdésekre, ezért is menesztettem anyám az üvegért, mely egy kis kosár alján lapult a kezemben. Bele is nyúltam és odaadtam az úrnak a sűrű folyadékkal töltött üveget. Mikor az furcsálkodó tekintettel vette át, felbátorodtam és elmagyaráztam neki a terveimet.
- Abban az üvegben egy általam főzött erős szeszes ital van. Elég jó és különleges ahhoz, hogy jó pénzért árulhassam. De én nem kereskedő szeretnék lenni. Fogadót fogok nyitni egy közeli kisvárosban, ahol a saját készítésű italaimat fogom árulni.
A férfi elkezdte húzni a száját. Egyre jobban, ahogy hallgatta. Ekkor azonban az üveg felé mutattam és mondtam, hogy ha megkóstolja, maga is tudni fogja a lehetőségeimet. Meg is tette. Ahogy a dugó engedett a bicska kitartó munkájának, erős szeszes, fűszeres illat áradt ki az üveg száján. A kovács minden teketória nélkül meghúzta az üveget, majd két korty után meg is bizonyosodott róla, hogy az ital, bizony erős. Nagyon erős! Széles mosolyra húzódott a szája és hatalmas kezét a vállamra helyezte.
- Fiam! – mondta sokkal kedélyesebben – Áldásomat adom a házasságotokra. És elismerem, vakmerőnek látszó jövőképednek biza van alapja. Amint Liza is fölébred, vele is megbeszélem a dolgokat, viszont most had mondjak neked előre meg. Azt a te fogadódat… jobb lesz, ha jól feltöltöd ilyen üvegekkel, mert gyakran fogok látogatóba menni!
Ez után egy hangos nevetés kíséretében vállon veregetett és boldogan ment körbeharangozni, hogy a lánya bizony férjhez megy.
Én pedig ott álltam, nézve jövendőbeli feleségemet, ahogy el-eltűnöget az asszonyok sűrűjében, nézve, ahogy bátyám a szekér vendégrúdján ülve szemléli a tömeget és gondolva legidősebb bátyámra, aki hamarosan majd levelet kap az esküvőről és az azt követő lagziról. Boldog voltam. Boldog vagyok.

Felhasználó profiljának megtekintése

4 Re: Grob Eugandis: Helyzetjáték on Szer. Jún. 27, 2018 9:47 am

Ez nagyon aranyos lett, régen olvastam ennyire könnyű szívű írást itt. Kifejezetten tetszett, a történet jó, a stílus amiben írsz kifogástalan, tökéletesen meg vagyok vele elégedve.

Jöjjön is a következő helyzet!

Hogyan képzeled el a karaktered öregkorát? Mutass nekem egy vénségesen vén Grobot!

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.