Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek

You are not connected. Please login or register

[Magánjáték: Virág a hamvakból]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

26[Magánjáték: Virág a hamvakból] - Page 2 Empty Re: [Magánjáték: Virág a hamvakból] on Pént. Jún. 22, 2018 4:15 pm

Wyn Silvernight


Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
- Miért éltek idekint, ha nem bírjátok az emberek közelségét? - bukott ki belőlem, mintha csak sóhajtottam vagy levegőt vettem volna.
Megpróbáltam olyannyira a megszokott, semleges ábrázatomat felölteni, amennyire a helyzetből fakadóan képes voltam rá. Nem kellett mást tennem, csak ezt fenntartani, mint oly' sokszor azelőtt, s nem értettem, miért okozott ekkora megterhelést. Amit pedig ők nem fognak érteni, az pedig az volt, mégis mi a csodát érthettem az idekint alatt, így, ebben a megfogalmazásban, ráadásul mindezt úgy kijelentve, hogy még itt is ültünk, az erdőben, a tisztáson. Nem tudhatták, hogy az erdőre gondolok, az idekint pedig minden, de minden, ami rajta kívül esett. Hellenburg. A többi város. Falvak. Végtelennek tűnő, megművelt földek és mezők. Legelők. Bármi, amit nem védtek évtizedes, -százados törzsek és nem terjengett benne az aljnövényzet és bomló avar jellegzetes illata. Olyannak kellett látszanom, mintha az iménti dolgok meg sem történtek volna, mintha hírből sem ismertem volna azt a lányt, aki azt művelte, azt a végzetes hibát: felfedni magát, legalábbis jó úton járni, hogy sikerüljön. Nem tudtam, mi ütött belém, csak azt, hogy minél hamarabb el kell ezt feledtetnem velük. Már ha még lehet. Dühös voltam belül, mélyen eltemetve, szívem köré szorítva vissza az irdatlanul forró, maró lángokat, hogy féken tartsák, és ne mondassa ki velem leghőbb, régóta vágyott kívánságát: 
Valaki segítsen.
Segítség? Mi volt az nekem? Sosem kellett. Mindig megvoltam nélküle, és egyébként sem tudtam, mit gondoljak erről. Volt valami... vagy bennük, vagy abban, amit mondtak vagy tettek, ami kifordított és egészen visszadobott az akkori önmagamba. Akkorra, amikor hirtelen megéreztem a lelkemhez forrott, örök terhek deréknyi vastag, elbírhatatlan láncait. Legalábbis, annak tűntek. Olyasminek, amit nem lehet lekicsinyíteni, sem lecsatolni, mint egy nehéz csizmát, egész addig, amíg egy fénycsóva, mintha csak a Hold vett volna vissza a kegyeibe - vagy el sem eresztett volna -, rá nem világított, hogy nem állt meg az élet. Volt még tovább és egészen addig, amíg megtettem a következő lépést, mindig tudtam, mit kell tennem. Azt hittem, végleg elsüllyesztettem a zsebembe az összes súlyt. 
Kiestek.
Mintha a valóságban kellene belegyömöszölnöm őket, a nadrágomba nyúltam, abba a tárolóba, ahol a szárított levelek voltak. Kiemeltem néhányat, s összedörzsöltem. Mentaillat lengett körbe. Úgy tűnt, egyelőre megteszi. Nem éreztem, hogy rám támadnának az emlékek.
- Úgy értem, miért nem költöztetek például ide, ha annyira szerettek itt, ahogy mondtátok?


_________________
"Nutella-One! Nutella- One, report!"
"Sir, there are at least....six aisle of Nutella in the target area!"
"Okay, Nutella-One. Commence Operation: Total Annihilation. Move in, flank the area with Nutella-Two. Stat rep ASAP. ETA: 2 spooning sec."
"Sir, yes, Sir! Nutella One out!"
/Crispin Shadowbane/

27[Magánjáték: Virág a hamvakból] - Page 2 Empty Re: [Magánjáték: Virág a hamvakból] on Pént. Jún. 22, 2018 5:19 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Szóval kihallgatás - jut eszébe egy korábbi beszélgetés, ami szintén mintha annak indult volna... De nem. Ez a helyzet tetszik. Kifejezetten tetszik. Bizonyos személyiségek számára kevés élvezetesebb dolog van, mint ha lehetőséget adnak arra, hogy kitárják magukat. Valakiknek persze minden bizonnyal ez a rémálom, és esélyes, hogy Wyn, legalábbis némely állapotában, az utóbbi csoportba kell, hogy tartozzon.
Összenéznek, Damien pedig megadóan átadja a vámpírlánynak a kezdési lehetőséget. Elég már egy pillantás is. Hát igen. Olyan összhang van köztük, mint a legközelebb álló testvérek között - ami mindkettejüknek hiányzott vagy hiányzik. Mina elvesztette, a sötét tündének sose volt esélye rá, hogy legyenek...
- Nem feltétlen úgy emberek. Személyek. De amúgy... ki mondta, hogy utáljuk az emberek társaságát? Szeretünk egyedül lenni, ez tény. Ha ott, köztük gyakorolnánk például, akkor biztos megbámulnának. Meg nem tudnék olyan szabadul viselkedni, csak úgy ugraburgálni összevissza...
- Ha nem néznek, akkor sem feltétlen támogatom az ugrabugrálást, miközben engem rángatsz magaddal - szűri a fogai között, természetesen csak viccből húzza fel magát, valójában nem haragszik. Szája sarkában mosoly.
- Jóóó, na... legközelebb kitöltesz egy papírt, hogy mi az, amit elfogadsz, mi az, amit nem. Szóval. Azok az emberek... rendesek, de jól elvagyunk mi magunknak. Csak néhány olyan téma van, amiről velük is tudnánk beszélni. Mint mondjuk... ételreceptek... hogy terem a répa... jaj, de rossz lesz, ha háború lesz... ez utóbbi már a könyökömön jön ki....
- Nekem meg a répa. - kontráz rá a hegyesfülű. - Beszélgethetnétek inkább citromfűről, az egy sokkal nemesebb növény.
- Jóóó, de ha az összes levesbe csak citromfüvet raknánk, akkor nagyon hamar mind elfogyna, és egyébként is, mindnek gyógyteaíze lenne!
Damien megadón fölemeli két kezét. - Annyira nem vagyok otthon a főzésben... - nevet. - Na de viccen kívül. Egy emberfaluban lakunk, ott nem háborgat minket senki, ha történik valami, akkor alkalomadtán kidugjuk onnan a fejünket... valószínűleg kénytelenek leszünk bevonulni a seregbe például. - De ez egy sötét téma, úgyhogy inkább visszatér az okokra, miért is nem élnek itt, bár ez sem feltétlen a legfényesebb. De a háborúnál minden jobb, mert a végén fércelheti össze a lyukakat Mina könyökén.

28[Magánjáték: Virág a hamvakból] - Page 2 Empty Re: [Magánjáték: Virág a hamvakból] on Pént. Jún. 22, 2018 7:25 pm

Wyn Silvernight


Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
- Nem mondtam, hogy utáljátok őket. - javítottam ki a vámpírlányt úgy-ahogy higgadtan - Azt mondtam, nem bírjátok a közelségüket, mert erre engedett következtetni Szilvaarc - engedtem meg magamnak egy szarkasztikus, elfojtott vigyort, miközben egy pillanatra a sötét tündére irányítottam a tekintetem - kijelentése.
Ezt már megérdemelted. Ki hallott még olyanról, hogy felváltva tegeződsz?
Ettől függetlenül még mindig azt kellett mondjam, valahol létezett egy elragadó oldala is annak, ami kettejük közt volt, még ha azt is állították, hogy nem szerelmespár. Kellett, legyen valami, amit nem mondanak el, máskülönben nem éreztem volna ilyen mérhetetlen irigységet... Idegesített, sokkal jobban, mint Damien. És emellett még Mina örök vidámságát is szőnyeg alá tudtam volna seperni, bár az iménti produkcióm után nem csodálkoztam rajta. Megrémültem, nem akartam tovább kiszolgáltatva lenni nekik. Nem tudtam, miért ajánlották fel a segítségüket. Hinni akartam, hogy puszta jó szándékból, de attól még nem fogadtam volna el, ó nem, soha. Bármit, csak azt nem.
- Nincs semmi baj a répával, nagyon sokféleképpen felhasználható. - folytattam, mintha csak annyit mondtam volna, hogy eleredt az eső - Apám nappalija tele volt szakácskönyvekkel. Ami pedig az ugrabugrálást illeti, Mina, engem ugyan nem zavar, ha nem körülöttem csinálod. I mean, csináljátok. - tettem hozzá, újfent vigyorgásba hajló szájszéllel.
Hmm... ezentúl egy alkalmat sem fogok kihagyni, hogy ne bosszantsalak, Méregszemű.
A vámpírlány, Mina - vagy akár kitalálhattam volna neki egy madárhasonlatot is, hiszen pont olyan kellemes énekes hanggal bírt -, Corlieva mellett már egészen kellemes társaságnak bizonyult, így belegondolva. Sőt, a vidámsága és a nosztalgia, amely a viselkedéséhez szövődött, miközben velem szemben ült, azt hiszem, akaratlanul is megkedveltette velem valamiféle kicsavart, groteszk módon. De azt hiszem, nem bántam. A magam ura voltam, ura a tetteimnek, és ameddig egy leheletnyivel sem változott, talán nem követtem el nagy hibát magam ellen.
- Emberfalu... - gondolkodtam el, szinte alig észrevéve, hogy hangosan kimondtam - Mennyire lehet kicsi... ez a falu?
Mit nem adtam volna most egy tál főtt vagy sült ételért... Annyira, hogy a sereg említése sem érdekelt.


_________________
"Nutella-One! Nutella- One, report!"
"Sir, there are at least....six aisle of Nutella in the target area!"
"Okay, Nutella-One. Commence Operation: Total Annihilation. Move in, flank the area with Nutella-Two. Stat rep ASAP. ETA: 2 spooning sec."
"Sir, yes, Sir! Nutella One out!"
/Crispin Shadowbane/

29[Magánjáték: Virág a hamvakból] - Page 2 Empty Re: [Magánjáték: Virág a hamvakból] on Pént. Jún. 22, 2018 8:17 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Már éppen közbevágna, de ez a jelző... ez benne akasztja a szót. Ösztönösen Damienre néz, aki zavarában nem igazán tudja, mit tegyen.
- Ha ezzel most arra utal...sz, kedves Wyn, hogy hajlandó voltál megosztani velünk a fa gyümölcsét, akkor... akkor talán meértem, ha viszont másra, akkor kérlek, világosíts fel - a mondat végét már majdnem teljesen elneveti. Mina eltakarja egyik kezével az arcát, és inkább visszatér Lux bámulásához. Ő még mindig változatlanul cuki.
- Nos, az utáljuk őket és a nem bírjuk a közelségüket az én szememben azért valahogy fedi egymást. - kötözködik a nyelvtanmániás. - Egyébként csak azt nem bírjuk, hogyha valaki... őő... - na, most hogy mondjam ezt úgy, hogy ne tűnjek felsőbbrendűnek - -... nos... hát... nincsenek teljesen a mi szintünkön. Hogy úgy fogalmazzak.
- Mondom. Répa. Időjárás. Egyébként tényleg teljesen rendes emberek.
- Többnyire.
- Néha kicsit túlságosan is közvetlen stílussal... - jut Damien eszébe Anja, a fogadóslány, akinek olyan finom az almáspitéje.
A répa felhasználási módjaira mindentudón elmosolyodik. - Nos, igen, tudom, volt alkalmam megtapasztalni egy párat... - Lássuk csak... répapüré, répás zöldségleves, répás krumplifőzelék, kenyér megkenve vajjal, fűszerezve és répával, répa magában, répa főzve, répa sütve... mindenhogy. De ezt el lehetne mondani körülbelül bármelyik zöldségféléről, hiszen Mina szakácstudománya lassan felülmúlja az ember háziasszonyokét. Persze a Nachtrabenek gyorsan tanulnak.
- Mi nem csinálunk semmiféle ugrabugrálást... - vörösödik el ő is, zavartan simogatva Luxot. - A gyakorlás fontos, karban kell tartani a képességeimet. A háborúban szükség lesz rá - sóhajt nagyot. Megrezzenő sötétzöld levelek, puha bunda simogatása, beszélgetés... Úgy viselkednek, mintha olyannyira ráérnének. Persze mi mást tehetnének?
- Valóban, Wyn. Ezt kérdezni is akartam. - Nem, nem fogja kihagyni az alkalmat. Csakazértsem. - Még mindig nem tisztázta, mi járatban volt azon a fán, mielőtt... lepottyant volna elénk.
Biztos, hogy nem aludt. Ó szent ég, mondd, hogy nem aludt...
- Nem kifejezetten kicsi. Mármint, nem olyan nagy, hogy zavaró legyen. Templom, pár fogadó, de csak az egyik, amelyik naagyon jó is, persze vannak kocsmák, temető... sok fű, fa, bokor, egy patak a közelben... - vállat von. Fogalma sincs, mért támadt ekkora ingerenciája népszerűsíteni Schnellbachot. De miért olyan érdekes, mennyire kicsi? Mintha a kicsi valamiféle pozitív jelző lenne.
- Körülbelül nyugati irányba van innen. Ha kiér...sz az országútra, idővel le kell fordulni balra, és az már oda vezet. Nem jöttünk olyan messze, azért a lovak sincsenek hozzászokva.
- Apropó, lovak. Lovagoltál már?
Nagyon reméli, ezért Wyn nem támad rá vöröslő arccal kiabálva, hogy "Hát szerinted hogy másznék én fel egy ekkora böhöm nagy fenevadra?!", vagy efféle. Elvégre vannak mondjuk... csikók. Pónik. Apróbb termetű lovak. Ki tudja? Vagy esetleg azzal jön, hogy már ez is az állatok kizsákmányolása?

30[Magánjáték: Virág a hamvakból] - Page 2 Empty Re: [Magánjáték: Virág a hamvakból] on Pént. Jún. 22, 2018 9:08 pm

Wyn Silvernight


Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Hosszasan hallgattam, miközben igyekeztem úrrá lenni azon a késztetésen, hogy dühöm kiüljön az arcomra, egyre kevesebb sikerrel, végül már a szemhéjam is rángatózni kezdett, így kénytelen voltam elirányítani a tekintetemet Mináról, ahol eddig időzött, még mielőtt azt hinné, a haragom bármilyen kicsi része is neki szól. Lassan, kimért mozdulatokkal tettem le magam mellé a mesterem által faragott botot, miközben újfent keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt. Vettem egy hatalmas levegőt, aztán a jelenleg belőlem kicsikarható legnyugodtabb hangon szólaltam meg, ismételten a fehér bőrű lány felé fordulva.
- Nos... Engedelmetekkel szívesen megnézném ezt a falut, amennyiben jól főznek. A répa nem jelent akadályt, csak meleg legyen az étel, amibe beleteszik. - itt vennem kellett még egy mély levegőt, mielőtt még véletlenül Minára ordibálnék - Igen, lovagoltam már, de nem szeretném megismételni, úgyhogy akár előre is mehettek keresni nekem egy minőségi vendéglőt. Kellemes helynek tűnik a leírásod alapján. De mielőtt elindulnánk... - fordítottam a fejemet félreértelmezhetetlenül a sötét tünde felé és felkeltem a fűből.
Mi járatban voltam a fán? ... Kedves Wyn?! És már megint váltogatta a megszólítást, ráadásul az a letörölhetetlen, rendkívül jól szórakozásról árulkodó, széles vigyor... 
Most kellett volna teletömni szilvával a szádat, nem akkor.
- Először is, döntsd el, hogyan akarsz velem beszélni. Másodszor, tudod te, mire értettem azt, hogy Szilvaarc! - bár ez így utólag inkább úgy hangzott, mintha megdicsértem volna... Brr! 
Egyre közelebb és közelebb léptem hozzá, kérlelhetetlenül csökkentve a távolságot, amely megakadályozott abban, hogy azonnali hatállyal ellássam a baját. Végérvényesen felidegesített, innentől kezdve pedig számolnia kellett a következményekkel.
- Harmadszor, semmi közöd hozzá, mi dolgom volt fent azon a fán, amíg nem a te kertedben gyökerezik. És negyedszer... - emeltem fel a kezemet abból a szándékból, hogy hamarost arcon vágjam - ... nem tudom, honnan vetted a bátorságot, hogy rajtam szórakozz, de eddig tűrtem tétlenül.
Éreztem, hogyha a szemem képes volna villámokat szórni, már régen ropogósra sütötte volna Damient.


_________________
"Nutella-One! Nutella- One, report!"
"Sir, there are at least....six aisle of Nutella in the target area!"
"Okay, Nutella-One. Commence Operation: Total Annihilation. Move in, flank the area with Nutella-Two. Stat rep ASAP. ETA: 2 spooning sec."
"Sir, yes, Sir! Nutella One out!"
/Crispin Shadowbane/

31[Magánjáték: Virág a hamvakból] - Page 2 Empty Re: [Magánjáték: Virág a hamvakból] on Pént. Jún. 22, 2018 9:50 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Mi ez a sok légvétel? Tán valami aggasztja a kisasszonyt? Nagyon úgy tűnik. Talán mégis haza kellett volna lovagolni. Mina elmélkedve nézi az apró gyűrődéseket a menyét bundájában. Örülj neki, hogy állat vagy, Lux. Furcsa dolgokra képesek ezek a kétlábúak. És most nem csak a madarakra gondolok. Mennyivel egyszerűbb lenne nekem is csak surranni meg vadászgatni. Ezek a játszmák kikészítők és fárasztók. Tehát megnézné a falut. Rendben. De miért kell ezt így...
Ez a tiszteletlenség kezd sok lenni.
- Nos... nem valami arisztokratavendéglőről van szó. Őszintén, ez egy parasztfalu. Nagyon finomak a leveseik, a pitéik, igazából minden, de a bent ülő társaságról és magáról a környezetről nem mondhatnám el, hogy drágakövekkel és arannyal berakott. Az ülések sem selymesek. - Csak hogy Wyn tisztában legyen azzal: nem épp a legelegánsabb helyekről van szó.
Ha már itt tartanak, talán ráférne Minára egy elegáns hely. (Még) gyönyörűbb ruhák, de nem csak rajta, hanem másokon is, zene, tánc, ételek, amikhez nem juthat hozzá mindennap...
Felkészült, óvakodó tekintettel figyelik, ahogy Wyn föltápászkodik. Na így ülő helyzetben körülbelül egy magasságban vannak a szemeik... nem is, most kivételesen a lányka van magasabban. Bár a lányka túlontúl becéző és aranyos kifejezés rá.
Döntsem el, hogy akarok veled beszélni?... Nos, ha így folytatod, akkor meg kell gondolnom, akarok-e egyáltalán... A rideg valóság sajnos visszarángatja Damient a földre. Tekintete bezárkózó lesz és várakozó. Figyel. És vár. Közben próbál átfuttatni minden lehetőséget az elméjén. Racionalitás. Józanság, logika, nyugalom...
Mondja azt Hófehérke. - Nem tudja, mi tartja még mindig vissza attól, hogy ezt ténylegesen kimondja. Szemei élesen villannak, ajkai összeszorítva. Még számol is. Hogy mennyire gyűlöli, amikor számolnak... na persze, kivéve, ha Mina számol valamiféle összetevőket, vagy amikor... mondjuk.. gyerekek bújócskáznak.. hogy jutnak eszébe ilyenek?!
Próbál elmenekülni ilyen idilli képekbe, amikor a vele szemben álló valóság nem éppen ezt mutatja. De tűr, mint egy darab szikla, aminek szél által felkorbácsolt hullámok csapódnak, hagyja, hogy a szavak, akár vízcseppek, apróra foszolva essenek le róla. Ritkán pislant csak, akkor is csak azért, mert muszáj. Próbál olvasni arról a jéghideg arcról. Jéghideg tűz. Mi idegesíthette fel ennyire? Jogos volt a kérdés. Teljesen jogos volt.
Honnan vettem a bátorságot... én...?
Úgy érzi, elhagyták a szavak. Gondolatban persze hosszú és hosszú mondatok sora jelenik meg, érvek, amelyeket rázúdíthatna. Megvan a hangsúly is. Gúnyos. Türelmes. Szűrve a fogai közt a szavakat. Hideg, sértődött, vagy éppen humoros... Teljesen kompletten él a teljes kép az agyában, de nem érzi úgy, hogy érdemes lenne kibontani őket. Nem érdemled meg. Régen érzett már ilyesmit. Nyugodt, elvonatkoztató üresség. Lénye visszahúzódik valahová mélyre, onnan néz ki szemlélőként szemei ablakán, vizsgálva a világot és némileg értetlenkedve. Kicsit mintha most ébredt volna öntudatára.
Teste ösztönösen mozdul. Feltápászkodik, de már erősen kell koncentrálnia, el ne veszítse egyensúlyát... Félelem. Ez majdhogynem az egyetlen, amit érez. Fél, mert érzi, hogy képes lenne bántani. Megfogni azt a két apró csuklóját, megfeszíteni az izmokat, amelyeket hosszú éveken át edzett a könyörtelen vadon, és egyébként is, puszta testi fölényéből kifolyólag lényegében azt tehetne vele, amit akar. És lényének egy része meg is tenné. Ami félelmetes.
Nem mozdul. Békésen pislant párat, és vár csendesen. Érzékeli Mina heves légzését és kétségbeesését, mely nyilván nagyobb, mint a sajátja... és sajnálja, de nem tud most mit tenni. Saját szívverését próbálja lenyugtatni. Nem tudja már, mit érez. Haragot. Dühöt. Dühöt azért a sok elképzelt marhaságért. És elképesztő erejű veszteséget. Legszívesebben elfelejtené az egészet, de még előttük áll egy út. Ha már feldobták a labdát, nem lehet hagyni, hogy csak úgy földet érjen...
Legnagyobb megkönnyebbülésére meghallja az alkonyszemű hangját: - Gyerekek... mármint... mindenki... most ezt a szót nem azért használtam, hogy megsértsek bárkit is, csak úgy ez jutott eszembe... Ne bántson senki senkit, senki nem szórakozik senkin, ha tényleg el szeretnél menni a fogadóba, vagy bárhova, természetesen elkísérhetsz. Vagyis... majd... majd sétálunk a lovakkal.
Damien alig tud megállni egy ciccegést. Az úgy jó lassú lesz. De sebaj. Türelmem, az van. Bár rendesen próbára is teszik...

32[Magánjáték: Virág a hamvakból] - Page 2 Empty Re: [Magánjáték: Virág a hamvakból] on Szomb. Jún. 23, 2018 1:30 am

Wyn Silvernight


Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Hosszasan bámultam a sötételfre.
De semmit nem tett, már-már kínzóan semmit, én pedig egyre jobban vártam a pillanatot, amikor meglendíti a kezét és a földre lök. De még mindig nem mozdult. Tudtam, hogy vannak fegyverei, ám azok érintetlenül hevertek a tokjukban, mintha nem ellenem akarná használni őket, pedig tudtam, hogy túlléptem egy határt. Mindig túlléptem, amióta csak az eszemet tudtam és megkezdődött a harc köztem és az öcsém, Dwayne között. Emlékeztem arra a napra, amikor szinte ugyanígy Crispinnek estem, ösztönből, mintha mindig is ilyen agresszív lettem volna, ilyen... kegyetlen és pimasz. Igen. Így jellemeztek, pedig én magamat védtem, egyes egyedül magamat, mert senki más nem kelt a védelmemre, amióta a nővérem meghalt. Emlékeztem, hányszor harcoltunk odahaza, hányszor ütöttük-vertük egymást, kergetőzve, és hányszor hittem azt, hogy az egész csak játék. Nem volt az. Dwayne teljes szívéből gyűlölt, én pedig eljátszottam, hogy nem érdekel és minden lehetséges személyre ráhúztam ezt, mint valami ruhát. És még én csodálkoztam, hogy szegény, szerencsétlen Méregszem azt sem tudta, mi bajom van. De nem mondhattam el neki. Hiszen nem is ismertem. És különben is, azt kellett hinnie, hogy sebezhetetlen vagyok.
Szótlanul fordultam hát el tőle, irdatlanul, pokolian sajgó mellkassal. Azt hiszem, ezt hívták bűntudatnak. Ezt éreztem akkor is, amikor Tünde-erdő eltűnt és egyedül maradtam, igaz, a mostani, bármi is volt, sokkal égetőbben marcangolt, szinte már levegőt is alig kaptam. Mégis mit csináltam velük? Csak két idegen voltak, akik idejöttek gyakorolni, én pedig saját kedvem szerint szórakoztam velük. Mennyivel lehettem különb az öcsémnél? Nem... mennyivel lehettem különb azoknál, akiket gyűlölök?
Szótlanul, szinte már magányosság érzésével karöltve indultam el abba az irányba, amerre Mina és Damien faluja kellett, legyen, remélve, hogy inkább elnyargalnak mellettem a lovaik hátán, porrengetegbe burkolva, hátrahagyva, hogy gondolkodhassak, hogy rájöjjek, rosszul ítélkeztem. De tudtam, hogy Mina szavainak megfelelően mellettem fognak menetelni, éjszakába nyúlóan, ki tudja, meddig, bele... bele a sötétségbe, ahová mi, Átkozottak tartoztunk.
Egészen addig, amíg el nem érjük azt a települést, amelyben, nyilvánvalóan semmi nem lesz nyitva és ezt tudták. Én is. De mégis mentem, mintha semmi nem érdekelt volna többé, mentem az utcák, házak, ablakok felé, szótlanul, nem is számolva a lépteimet, csak a botomat szorongatva, egészen addig, míg valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve el nem szakadtam a vámpírlány vezetésétől, hogy felzárkózzak a sötételf mellé. Hogy ránézhessek és mindent elsöprő, idegen, túlvilági őszinteséggel kérdezzék tőle a szemeim.
Haragszol?
Nem tudtam, miért volt ez fontos. De csak azért, mert nem akartam tudni.


_________________
"Nutella-One! Nutella- One, report!"
"Sir, there are at least....six aisle of Nutella in the target area!"
"Okay, Nutella-One. Commence Operation: Total Annihilation. Move in, flank the area with Nutella-Two. Stat rep ASAP. ETA: 2 spooning sec."
"Sir, yes, Sir! Nutella One out!"
/Crispin Shadowbane/

33[Magánjáték: Virág a hamvakból] - Page 2 Empty Re: [Magánjáték: Virág a hamvakból] on Vas. Jún. 24, 2018 6:25 pm

Serene Nightbough

Serene Nightbough
Mesélő
Mesélő
Érdekes kezdet volt, valahol a zsigereimben érzem, hogy itt egy nagyszerű barátság lesz készülőben. Várom a folytatást, természetesen jár a 100 tp

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.