Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Kérdező vendégeknek
Magánküldetések

Szomb. Jún. 08, 2013 6:05 pm by Darrakard

Ezen a szent helyen lehet magánküldetésekre jelentkezni, szám szerint párhuzamosan kettőre. …

Comments: 79

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 63

Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 53


You are not connected. Please login or register

(Magánjáték) Felcserélt Csomagok Nyomában (Edem & Gertrud)

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Edem Ara Shine

avatar
Sötét Tünde Holdőr
Sötét Tünde Holdőr
Kellemes napsütötte, enyhén szellős az idő, a legközelebbi falutól alig fél órára, találtam egy remek kis pihenő, egy dús lombozatú, gesztenyefa árnyékában, itt heverészve írogatom a naplómat, jegyzem fel az újabb neveket a “Kellemes emlékek” című noteszomba és még az egyik ismerősömtől kapott könyvbe is bele lapozgatok, “Így jártam a Nagyanyátokkal” érdekes egy címe van az egyszer szent. Akadt nálam pár gyümölcs amit még a korábbi megállónál vettem, nem a legfrissebb alma vagy épp barack, de még bőven jó, ebéd alatt egy szekér haladt át az úton nem messze alig pár méterre, jó pár gyerek utazott rajta, gondolom a másik faluban van egy iskola s vannak elég bölcsek a szülők, hogy tanítsák a gyerekük, hogy legalább valaki a családban tudja elolvasni, mi áll a hirdetőtáblán.
Végre egy kis csönd, ideje picit szundítani, a kabátom, aminek ebbe a hőségben egyéb hasznát úgysem vettem volna, párnaként használva ledőltem a fa tövébe.

Gyönyörűséges Tessám, újra találkoztunk...

Felhasználó profiljának megtekintése

Gertrud Clattenburg

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Az egyik faluból a másikba utazok, miközben keresem a lehetőséget, hogy dolgozzak valamit. Fél karral nem könnyű az élet, főleg mikor fel kell vennem a szoknyát. Szó szerint szenvedek, de már megy annyira jól, hogyne idegeskedjek miatta. A legrosszabb, mikor meg kell védenem magam, hiszen két kézzel jobb lenne a védekezésem, ám eggyel nagyon pocsék. Kénytelen ilyenkor az ember gyorsan dönteni, hogy a távolban közeledő alakok mennyire veszélyesek, s lesz-e időm kikerülni őket? Az élet kemény tanár, de hálás vagyok neki. Nem adom fel a reményt, hogy így is élhetek teljes életet.
Itt vagyok egy új helyen, s a sok ücsörgéstől elgémberedett tagjaim jó kinyújtóztatni, s megmozgatni a testem. Egyelőre fogalmam sincs, hogy mi a település neve, de bizom abban, hogy meg fogom tudni. Első pár lépés után körülnézek, majd megpillantok egy fa tövében egy alakot. Meleg van, ezért érdemesebb lenne behúzódnom az árnyékba. Gyorsan döntök, s szerintem jól. Hamarosan ott vagyok a szundító alak mellett, s nem tudni miért, de a batyum lepakolom mellé. Próbálok nem nagy zajt csapni. Egy darabig álldogálok, mikor megpillantok egy közeledő falusit. Felbuzdulva a dolgon felé indulok el. Odaérve hozzá rögtön megszólítom.
-Elnézést! Megtudhatnám, hogy hol vagyok pontosan? - teszem fel ártatlanul, miközben látom rajta, hogy rajtam észrevette a nem mindennapi dolgot.
- Viharfalván vagy – méreget közben, ami nem meglepő. Sokan megnézik a kislányos arcom. Északi vagyok, de nem kötöm az orrukra.
- Nem tudna valakit, aki szívesen fogadna egy félkarú munkást? - térek rá egyből a lényegre, mire az a tarkóját kezdi el dörzsölgetni.
- Ha nagyon muszáj, akkor a falu másik végén egy öregembert. - nehezen szüli meg, míg én elkezdek magamban mérlegelni. Úgy döntök, hogy meg fogom próbálni.
- Köszönöm szépen! További kellemes időt. - köszönök el, s indulok vissza a csomagomhoz.

Felhasználó profiljának megtekintése

Edem Ara Shine

avatar
Sötét Tünde Holdőr
Sötét Tünde Holdőr
De jól eset szundítani. Már a fület melegség is tovaszállt, hála az egekbe szálló aranyos bárányfelhők sokaságának. Hátitáskám megpakolom, batyum vállamra kapom és irány a következő megálló, Viharfalva. Még pár faluval odébb kért meg a helyi elöljáró, hogy ha már amúgy is erre járok, adjak át a helyi kollégájának egy levelet és persze nem mellékesen sose árthat egy két plusz váltó.
Nem telt bele sok, csak egy köpésre voltam amúgy is, már köszönhettem is az első szembejövő falusi népséget, öreganyó és öregapó, szívmelengető páros ahogy a néne és apó, közös erővel viszik nehézkes holmijuk, vélhetően a fatelepről hazafelé. Kötelesség és szívem is arra parancsolt, hogy kisegítsem őket, még ha csak annyival is hogy átveszem azt a pár gallyat. A papa nehezen adta a derekát ,még dúlt benne a férfi büszkeség, de hála kedves párja néhány szavának, csak be adta a derekát. Be kell valjam, hogy nem gondoltam volna, hogy a falu másik végibe kell elcipelnem, de minél jobban húzta a vállam a súly, annál inkább vált a döntésem, helyessé. Belegondolva, hogy rendszeresen kell, megtenniük ezt az utat, elég szomorú főleg annak fényében, hogy milyen jó társaság ez öreg. Mint kiderült a nagyapó régen tisztességgel szolgált a déli seregben, ugyan nem említette, hogy miképpen, de az öreg kunyhó lyuk belsejében nem lehetett elkerülni, hogy a betérő észre ne vegye a kandalló fölé akasztott ékes hosszú íjat. Nagyanyó ütött nekem egy finom almás pitét, míg beszéltem az öreggel, jópofa volt a maga módján és igazán jó mesélő, rengeteg csatát megélt, de ezeket nem csak az egy katona szemszögét, de magát a taktikát és a hadi fortélyokat is remekül előadta. Pár percben, szót ejtet a szanitéc lányról, aki rábukkant a szinte már élettelen testére. Szinte tervezet pontossággal lépett be mamó kezében a még gőzölgő két szelet pitével. Nem lehet félreérteni a férfi biccentését, nem is tudtam megállni, hogy ne válaszoljak rá vigyorral.
- Hadd mutassak valamit! - Mint valami bűvészmutatvány, egy húros hangszer került a kezébe és elkezdett játszani. Nem ismertem ezt a dallamot, eleinte egyszerű hangokat hallatott, majd egy hirtelen váltással olyan muzsikát varázsolt elő, hogy még az állam is leesett. Lenyűgözött mire képes egy ilyen egyszerű eszköz egy apó kezében.
Így teltek a percek és észre se vettem, hogy telt az idő, s már eltelt vagy egy óra. Szerencsére nem kellett szabadkozni, elsőre értették, hogy még van teendőm. Mielőtt távozhattam volna , utoljára még egy szóra megállítottak, az öreg egy gondosan betakart holmit felém, “Mint neked most a kardod úgy volt nékem az íjam a bajtársam, de ez volt nekem vigasznak a nehéz időkben és most szeretném, hogy néked váljon azzá.”. Kitakartam, valamiféle hangszer volt az. “ Nem fogadhatom el, még csak azt se tudom, hogy kell használni” értetlenkedtem, de az öreget nem tudtam eltántorítani, “ Pandura, egy hangszer, amint azt te is látod és ne félj, én se úgy születtem, hogy tudtam használni, odaadom azt a kis könyvet amiből én is elsajátítottam használni és ha valamit így se értesz meg, akkor lesz okod újra benézni ehhez a két vénséghez”.
Mást nem is tudtam volna tenni, elfogadtam az ajándékot, meg pár szelet pitét amit az anyó csomagolt nékem.
Kicsit késve, de beértem a faluközpontba, nem volt nehéz az elöljáró házát se megtalálni, alig 20 méterre volt templomtól, szinte azzal szemben, már kaptam is volna elő a levelet, amikor olyan váratlan dolog történt velem amiért a 14 éves énem ölni tudott volna. Amit a batyumból előszedtem az nem egy levél volt, hanem egy fehérnemű, egy női fehérnemű. Ott álltam a falu közepén, az elöljáró háza előtt, kezemben egy bugyival….

Felhasználó profiljának megtekintése

Gertrud Clattenburg

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Örülök, hogy megtudtam a falucska nevét, mosolyogva indulok a batyum irányába. Megérkezek, majd rögtön a vállamra vetem, minden további nélkül.Fura érzés fog el, mikor a hátamra kerül, de nem törödők ilyen aprósággal. Megyek felkeresni az öreg embert, hogy munkát kérhessek tőle. Szállást nem kérnék, mert csak pár órát időznék nála. Kevéske séta után pillantom meg a munkaadóm házát, s odaérkezve a kapuhoz egy gyilkos tekintetű kutya ugat meg. Azon nyomban engedem el a batyut, s ijedtemben hátrébb szaladok. Hátrapillantok, hogy nem-e követ, ám az csak a kerítés túloldalán vicsorog rám.
~ Fene a jó dolgát ennek a dögnek! ~ próbálok lenyugodni, mert a szívem majd kiugrott a helyéről. Nem sokkal később egy fokosra támaszkodó öregember jelenik meg, s csupán egy szóval kikapcsolja azt a fenevadat.
- Odébb! - egészen a kerítésig eljön, mikor köszönök neki.
- Szép napot! - próbálok egy hangosabb köszönést, mert úgy gondolom, hogy már gondok vannak a hallásával. Meglepetten felém fordul a férfi, aztán korához illően fogad engem.
- Mi járatban erre leányom, ahová a madár is ritkán látogat el? - húzom el a szájam szélét, de felülkerekedek apró sértettségemen.
- Úgy hírlik, hogy itt lehet kapni munkát. - szavaim után csupán hallgatok, mert várom a válaszát.
- Itt van munka... bőven - mér fel tekintetével, s rögtön megpillantom a szemében a kétkedést, hogy én munkára alkalmas lennék. Nyelek egyet, s nem akarnám szélnek ereszteni a lehetőséget.
- Akkor beállnék egy keveset dolgozni - szusszanok egyet, miközben kezdek teljesen izgatott lenni. A beszélgető társam nem szól egy darabig, aztán végül beadja a derekát.
- Házimunkát kellene végezni,  ágyneműt áthúzni, kivinni a napra és aztán még amit el tudsz végezni, ilyen állapotban. - enyhül meg a tekintete.
- Köszönöm - hangzik tőlem, s egy mosolyt küldök felé. Odalépek a batyumhoz, s belenézek, hogy minden rendben van a tartalmával. Ám onnan teljes káosz, s ismeretlen tárgyak néznek rám. Értetlen arcot vágok, s próbálok rájönni, hogy mi történt? Ez hogy lehetséges?

Felhasználó profiljának megtekintése

Edem Ara Shine

avatar
Sötét Tünde Holdőr
Sötét Tünde Holdőr
Oh, egek… Most meg mihez kezdjek? Ez egészen biztos, hogy nem az én táskám, női holmik és pár kacat van benne, sehol a naplóm, a jegyzékem és a kölcsön kapott könyvem, de a váltokról se feledkezzünk meg...igaz külsőre hasonlít, de jócskán különbözik is, elsősorban ez tisztább.
Hogy nem vettem észre, én balga barom…
Na akkor vegyük csak sorba: Kié ez a táska? Hogyan került hozzám? Legfőképp: Hol a sajátom?!
Első:
Szinte biztos, hogy egy lánytól keveredett hozzám, de más egyebet nem tudok kihámozni.
Második:
A sziesztám előtt még biztos megvolt, ez egészen biztos, azóta meg nem nagyon vettem le a vállamról. Talán a nagyiéknál, de még ott sem távolodtam el tőle. Csak a szieszta alatt történhetett…
Harmadik: Kérdezd a csajt aki elvitte!


Fel s alá járkálva próbáltam levezetni a feszültséget, persze nem ment, így legalább találtam egy pofás kis kocsmt, benéztem egy sörre… bár ne tettem volna.
Az egy sörből több lett, érthető, hogy enyhén szólva a fejembe szállt. elkezdtem matatni a táskába, hátha mégis találok valami nyomot és ugyanazt most se, de a kezembe került a rejtélyes leányzó smink készlete, már itt elkezdett bennem motoszkálni valami, de még korai  volt kicsíráznia. Jöhetett pár átlátszó gyümölcs, jót tesz az a magoknak.
Következő emlékem, hogy sötétedik, a kocsma alatt gubasztok és próbálgatom a kis hangszerem, azt a néhány fogást próbálgatom amit még a nagypapi mutatott… kezdek belejönni vagy mi.
Következő emlékem, hogy fehérre púderezett (amúgy  teljesen feleslegesen) arccal, fekete rúzzsal az ajkamon és egy csillaggal a jobb szememen, zenélek a járókelőknek… meglepő végeredménnyel.
Miután sikerült lefutnom az üldözőket, valamelyest ki is józanodtam… többnyire. Megint ugyan annál a fánál voltam, mint mikor lepihentem. Elfáradtam alig kaptam levegőt, az izzadságtól a festék is elmaszatolódott az arcomon, alig bírtam megállni, csak a fának támaszkodva sikerült ez is. Végül leültem a tövébe és csak akkor vettem észre, hogy bizony a táskám… azaz nem a sajátom.... nincs nálam.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.