Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
Név: Suzanne Walford (Suzi)
Kor: 15
Faj: Ember
Frakció: Kultista (Armaros)
Kaszt: Hírnök
Jellem:
Suzi szeszélyes, bolondos, barátságos, vidám, de csendes, és kissé magának való lány. Mivel élete nagyrészét egyedül, sötétben töltötte, nem erős oldala a kommunikáció, nehezére esik barátkozni, és kicsit meg is ijed, ha valaki az első néhány percben már túl közvetlen vele, és nem hagy elég teret számára. Ebből következik, hogy a fiúk udvariasságával, bókjaival is nehezen tud mit kezdeni.
Mióra Armarossal megismerkedett, kivirágzott, mindenre rácsodálkozik, mindenre kíváncsi, élvezi az élete minden percét és semmi pénzért nem csinálná vissza, még akkor sem, ha lehetne.
A látás, és hallás új élménye miatt néha ügyetlennek, butának, és gyerekesnek tűnhet, pedig alapvetően éleseszű, és ha kell, nagyon is komoly. De a hangját szinte soha nem lehet hallani. Merthogy, bár lát és hall, de beszélni nehezen tanul meg, és minden szót gyötrelmes még kimondania. Éppen ezért feszült, és egyre dühösebb lesz ha nagyon erőltetik, hogy beszéljen.
Nem erőssége a koncentráció sem: Hamar elterelődik a figyelme akár pozitívan, akár negatívan.
Kinézet:
Az első benyomásod valószínűleg az lesz róla, hogy egy törékeny, megvédeni való, ártatlan kishölgy.
165 cm magas, normál testalkatú, szőkésbarna hajú lány. A bőre egészséges fehér, a szeme mogyoróbarna.
Egyszerűen öltözködik, mindig olyan ruhába, amilyet éppen talál. A szoknyát kedveli, de adott esetben nadrágot is felhúz. Talán az egyetlen állandó ruhadarabja a barna, csuklyás utazóköpenye.
Pirospozsgás arcáról sugárzik a kiváncsiság a világ felé, a szeme pedig kedvesen csillog. Rengeteget mosolyog, mivel szinte bármi képes mosolyra húzni az ajkait.
Miből lesz a kultista?
Egy fiatal, szőkés lány sétál az úton, köpenyébe burkolózva. Nem sokan járnak erre, éppen ezért választotta a kis kerülőt jelentő útvonalat. Így nyugodtan nézegetheti az út mentén nyíló virágokat, a fákat, és hallgathatja a madarak énekét. Idilli, ugye? Jó, talán kicsit túlságosan is nagy a lelkesedése, ahogy az őt körülvevő ternészetben gyönyörködik. Mint aki nem tud betelni a látvánnyal, és bizonyos dolgokkal csak most ismerkedik. Ugye, ez a benyomásod támadt róla?
Nagyon igazad van. Tényleg most ismerkedik rengeteg dologgal. És már így is sokkal többet tud, mint mikor elindult vándorolni.
Nem sokkal később megérkezik a közeli faluba, ahol az éjszakát fogja tölteni, és talán némi pénzt is szerezhet egy-két apró tennivalóval.
Tényleg, tökéletesen idilli, a lány hamar a szívéhez nő bárkinek, aki kommunikálni kezd vele.
Oh, most azt kérdezed, hogy miért van mégis az az érzésed, hogy valami nem stimmel a lánnyal?
Nem csal a megérzésed. Ugyanis Suzanne, ez a bájos kishölgy vaknak és süketnek született. Így természetesen beszélni sem tanult meg, ahogy sokminden mást sem, ami a társadalomba való beilleszkedést lehetővé tenné. Éppen arra volt elég a gondoskodás, amit kapott, hogy megtanuljon enni, ha enni adnak neki, és inni, ha valami folyadékot kap.
Miért van akkor az, hogy most mégis mosolyogva int minden szembejövőnek, és bólogatva hallgatja a fogadós mondandóját arról, hogy szóljon bátran, ha bármire szüksége van?
Öt évvel ezelőtt történt. A lányka szokása szerint ült az ágya szélén, várva, hogy valaki karob fogja, és ezzel utasítsa, hogy mit tegyen, hogy aztán újra visszakísérje az ágyhoz, és folytassa ezt a tevékenységet.
Így élt már azóta, hogy megszületett. Isteni gondviselés, vagy talán valami más, hogy nem egy szegény, alacsony sorban élő családba született. Szülei így, ha el is távolították a közvetlen környezetükből, de közvetve gondoskodtak róla. Nemes apja rendszeresen nagyobb összeget fizetett az egyik birtokán élő földműves családnak, hogy etessék-itassák, és lássák el, amivel szükséges. Ennek eleget is tettek - a minimális szinten. Többet nem tettek a lányért, volt fontosabb dolguk is a földdel.
Akkor, este (vagy hát ki tudja milyen napszak volt?) őt állandóan körülvevő csendben talán el is aludt. Ezt később ő sem tudta megmondani. Abban viszont biztos, hogy egy hang szólalt meg.
Először rettenetesen megijedt, és visítani, és vergődni kezdett, de nem tudott szabadulni a hangtól, ami közben egyre melegebb, és megnyugtatóbb lett. A lány lassan lecsillapodott, és figyelni kezdett a hangra.
-Armaros vagyok - kezdte a kellemessé váló hang. Kishölgyünk elsőre nem értette mit akar tőle, aztán lassan felfogta, hogy a nevét árulta el a hang.
-A...ma..o…- ismételte lassan, és darabosan.
-Téged hogy hívnak? -kérdezte Armaros, mire csupán értetlenséget, és tanácstalanságot kapott válaszul. A kérdés többszöri elismétlése után rájött, hogy a lányka nem tudja a nevét, így kissé irritáltan másképp közelített a dologhoz.
-Akkor Suzanne leszel!
- Susa…n- próbálkozott a lány, de túl kacifántosnak és hosszúnak tűnt ez a név.
-Nem, ez így túl hosszú. Egyszerűen Suzi leszel.
-Suzi -mondta ki Suzanne sikeresen, amitől fel is vidult, és még néhányszor elismételte a nevet, ízlelgetve és szokva azt.
-Igen igen, Suzi - csitította türelmetlenül Armaros - Mond Suzi, hogy tetszik neked a világ? - próbálkozott, de a reakció megint értetlenség volt, viszont némi kíváncsisággal vegyülve.
- Ami körülötted van - kezdte másképp, de megint nem sikerült megértetnie magát Suzival.
- Tudod, fák, virágok, emberek, épületek… - próbálta sóhajtva.
- Vi..rág? - kérdezett Suzi vissza.
- Igen, virág. Ugye láttál már virágot?- Armaros egyre türelmetlenebb lett, de bizakodni kezdett így, hogy kapott valami reakciót.
Suziból áradt a tagadás, nem tudja mi az a virág, nem látott még. Kezdte érteni a helyzetet, és végsősoron így könnyebb is lesz.
Mutatott Suzinak egy gyönyörű, pipacsokkal, ibolyával, gyermeklámcfűvel tarka mezőt, ami madárcsicsergéstől volt hangos.
A lány megijedt, és riadtan nézegetett körbe, minden csivitelésre felkapva a fejét.
- Nem hallottál még madarat? - mulatott jól Armaros - Pedig szép. Ne félj. - nyugtatta a lányt. Suzinak ahogy kicsit megszokta a hangokat, meg is tetszett a madarak éneke, és közelebb merészkedett egy pipacshoz is.
- Virág? - kérdezte bizonytalanul
-Igen, Virág- helyeselt a mélységi
-Virág! Virág! - lelkendezett Suzi, nézegetve a többi virágot. Aztán a madárcsicsergésre figyelt, és kérdés sugárzott belőle.
-Ez meg a madár - sóhajtott a kedves hang gazdája.
- Madár, madár! - ismételte vidáman Suzi, így Armaros alkalmasnak látta a helyzetet, hogy a saját malmára hajtsa a vizet.
-Én tudok segíteni, hogy annyi virágot láthass, és annyi madarat hallhass, amennyit csak akarsz - kezdte a lánykát terelgetni - Cserébe csak szót kell fogadnod nekem! Mindenben! - jelentette ki mézesmázosan. Értetlenség volt a válasz. Sóhajtott. Mostmár mindegy volt, ezt is elmagyarázta.
-Ha mondok valamit, azt meg kell csinálnod. Tudod, Azt mondom állj fel, akkor felállsz, ha azt mondom menj ide, akkor idemész… - Suzi kezdte kapizsgálni a dolgot de egy kérdést sugallt Armaros felé.
- Igen, láthatsz virágot, és hallhatsz madárcsicsergést amikor csak akarsz. Sőt, még rengeteg más fantasztikus dolgot is. Ha szótfogadsz.
A lány részéről a válasz beleegyezés volt, így megszületett a
szerződés, és Suzanne Armaros, a mélységi hírnöke lett, és Veronia egyik leggyűlöltebb csoportjába került.
De erről ő nem tudott. Látást, és hallást kapva nagyon hamar elindult, hogy felfedezte a világot. A földműves család nem törte magát, hogy előkerítse. Az apjának pedig nem adták hírül, hogy a lánya eltűnt: Hadd fizesse csak tovább a járandósságot a lány eltartásáért.
Útja során Suzi viszonylag gyorsan sokmindent megtanult. Mindig talált valakit, aki örömest segített neki, és az emberekkel való érintkezés folyamatosan bővítette a fogalomtárát,
Ritkán fordul elő mostmár, hogy Armaros nem tudja elsőre megértetni vele magát.
A legnagyobb probléma a beszéddel volt. Suzi ugyanis hirtelen szembesülve az emberek közelségével, borzasztó nehezen viseli a tömeget - esetében pedig 5 ember vele együtt már tömeg - amit el is kerül. Armarosnak pedig nem volt érdeke ez ellen tenni, mert ez biztosította szolgája épségét, a szórakozását, és a lehetőséget, hogy kiszabaduljon.
Amihez még egy szabály hozzájárult: Ha reverendát látsz, azonnal tűnj el a környékről.
Végsősoron emiatt kezdett Suzanne vándorolni. Mert előbb utóbb mindenhol felbukkant az egyház embere, ezért szedte a cókmókját, és indult tovább.
Így történt, hogy a vakon és süketen született, tiszta lelkű lányka most ámulva nézegeti a körülötte lévő világot, és csodálattal hallgatja a világ zajait.
Most is, egyetlen éjszakát tölthetett a kedves fogadóban, mert az ablakból meglátta az egyház egy szolgáját.
Armaros sem járt rosszul: Ha megfelelő helyzet adódott, kialakítva saját kommunikációs formáját a gesztikulációjával, és lassacskán meg-meg is szólalva Suzi lelkesen, és boldogan, noszogatás nélkül is mesélt róla, milyen fantasztikus csodát tett vele a mélységi, ezzel ha nem is tömegekkel, de gyarapította híveinek sorát.
Persze, a háború ezt a helyzetet tovább bonyolította, de az már egy másik történet.
Talán egyetlen említésre méltó jelenet van, ami ezzel kapcsolatban fontos lehet:
Suzi és a fegyverek… Nos.. Igen. Nem tökéletes párosítás.
Amikor először fogott kardot a kezében felemelni is alig bírta, de hallotta, hogy nagyon fontos lehet ahhoz, hogy megvédje magát. A kovács, valamennyire értve a fegyverek fortélyát, gyorsan, és illedelmesen elvette tle a kardot, és egy kisebb pengét, egy hosszú tört adott neki. Nézegette, forgatta, de tanácstalan volt, hogy mihez kezdjen vele. A kovács ekkor elkövetett egy hibát. A háta mögött állva rátette a kezét Suzi vállára, aki ettől megijedt, sőt, pánikba esett, és meglepően gyors mozdulattal megpördült a tengelye körül, és két hármat suhintott (vagy inkább hadonászott) a tőrrel, mire rájött, hogy nincs baj, de addigra a kovács gazdagabb lett egy szerencsére nem túl mély heggel az arcán, és egy másikkal a karján.
Suzi persze milliószor elnézést kért, és a kovács meg csak nevetni tudott. Ösztönösen a lány se nem tartotta jól a fegyvert, se nem irányította megfelelően a pengét, így komoly veszélyt nem jelentett, maximum kellemetlenséget egy tőr a kezében. Javasolta neki, hogy keressen valamit, aki megtanítja neki a legfontosabb fogásait a fegyverforgatásnak, hogy legalább önvédelemre elégséges legyen a tudása. Azóta Suzi vándorlása közben erre is keresi a megfelelő embert.[/b][/b]
