Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 55

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 66

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 42


You are not connected. Please login or register

Finsterwaldi lények.

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Finsterwaldi lények. on Vas. Aug. 19, 2018 5:05 pm

Egyetlen egy véres napló, ez maradt meg abból a valakiből, aki talán megírhatta. Az új erdő úgy, mint a fény a bogarakat vonzotta be a kíváncsiskodókat, és az önjelölt kutatókat, akik elvakultan mit sem sejtettek az erdő sötét világáról. A veszély, és a félelem nem a leg megrázóbb dolgok a világon, mivel mind a kettő egy dologhoz vezethető vissza. Az ismeretlenhez.

Név: Wanderer Baum (Vándor Fa)

Kinézet: Magassága akár a tíz métert is elérheti, de ki tudja hogy nincsenek e nagyobbak. Ezek mellett pedig egy emberi alakra nagyon hasonlító fás testtel vagy mondhatjuk úgy is, hogy törzzsel rendelkezik. A két lábnak nevezhető kiszélesedő gyökérzetben végződő nyúlványt használja helyváltoztatásra, melyek képesek erősen a földbe vájni magukat, víz és tápanyagok után kutatva, és ez a „legyökerezés” pedig segíti nekik a stabil helyzetük folyamatos megtartását. Ezen kívül erős fás kézszerű nyúlványai is vannak, melyeken az ujjak száma mindig változó. Lehet nagyon sok gyengébb, esetleg kettő vastag erős, de ahány ilyen fás lény létezik, annyi variáció létezhet. Érdekességük, hogy ezek a fura fás lények, nem viselnek lombokat, és leginkább tűnnek betegebb korhadó fáknak, mintsem egy egészséges nagy lombkoronával megáldott rokonuknak. A fejük, melyen szemgödrök mindig helyezkednek el, ám egyéb emberi részletek, mint fül, vagy száj már annál ritkábban találhatóak meg, erős félelmet képesek kelteni az emberekben. A sötét szemgödrök, melyből az utazó nem tudja megállapítani hogy mégis kire tekint, vagy mit gondol ez a lény, igen rémisztő hatást képes kelteni az emberekben. Sokan mondják, mintha a lelkükbe bámulna maga ez a kísérteties teremtés.



Szaporodásuk: Ezek a lények hosszas vándorlás, napozás, és tápanyaggyűjtés után, az erdő egy számukra megfelelő napfényes pontját megtalálva, magzati pózba összegörnyednek, hátukkal az ég és a nap felé fordulva. A szaporodásuk, egy öngyilkossági folyamattal kezdődik, melyben egy gyönyörű rózsaszín virágot növesztenek a hátukon, mely virág maga kiszív belőlük minden tápanyagot és vizet, amit eddig a vándorló fánk magában gyűjtött. Ahogy a virág megérik, és a szírmai lehullanak, az utolsó szirom lehulltával a Wanderer baum is meghal, és csak két magot hagy maga után. A két mag földbe bekerülve, egy egy a környezetében élő fafajokat lemásoló szép nagy és egészségesnek tűnő faként nő fel, melyek így próbálják még fiatalon álcázni magukat. Ezek a fiatal csemeték kezdetben nem, de rövidesen a gyökereiken keresztül, kapcsolatot építenek ki egymás között, és ezen kapcsoalton keresztül,  a tápanyagokon és vízen osztozkodva fogják segíteni a másikat, a minél hamarabb, és hatékonyabb növekedés eléréséhez. A fák miközben nőnek, egy X formát fognak alkotni, mely X középen összenőnek, és az érintkezési ponttól kezdve egymásba csavarodik a két növény. Ezután pedig a sok éves növekedési és erősödési folyamat után, mikor elértek egy terebélyes méretet, a lombjukat lehullajtják,  a mélyre nyúló gyökerei megrövidülnek, és a fa pedig leválik róluk, kissebb csonkokat, és apróbb még használható gyökereket meghagyva. És ekkor pedig elkezdődik az újabb körforgás. Egy dolgot azonban még mindig kutatnak, mely kérdéseket vet fel az emberekben. Nem tudni, hogy ez a halál és születés ezen élőlények életciklusában, talán Reinkarnáció lenne e vagy esetleg valami más.

Viselkedésük: Jellemükben nemigazán foglalkoznak a körülöttük lévőkkel, de ha önvédelemre kerül a sor, akkor nagyon agresszívakká, vadakká, és kiszámíthatatlanakká válnak. Erejük tejében, képesek egyenlő félként megküzdeni egy, a velük méretben megegyező gólemmel is. A nagy erejük mellett, viszont nagy hátrányuk a lassúságuk, és a komótosságuk, melyet a kemény fás védelemmel próbálnak meg kompenzálni. Ameddig az ember nem bántja őket, és nem piszkálja őket, addig ők se foglalkoznak semmivel maguk körül. Nappal nem mozognak, leginkább csak állnak a napon, mint a legtöbb növény, és napoznak. Ők este válnak aktívvá, miközben a következő helyüket keresik, az erdőben. A környezetükkel való igénytelenség, olyan szinten merül ki, hogy az élővilágra nem figyelnek, így gyakran megtörténhet az, hogy valamire rálépnek, és az elpusztul. Nem képesek kommunikálni, se hanggal, sem pedig másképp. De ha találkoznak egy fajtársukkal, akkor annak társaságában haladnak tovább, így sokszor három négy fős csoportok is keletkezhetnek, de ekkor sem állnak egymáshoz közelebb legalább tíz méternél, kivéve azon eseteket, amikor egy igazán jó napfényes pontot találnak.

Populáció: A konkrét populációt lehetetlen pontosan kiszámítani, így ha tehetjük, akkor olyan kétszáz, és háromszáz közé tehetnénk azokat, amelyek két lábon járnak. A még növényi alakot használókra csak becsléseink vannak, de azok olyan négy és ötszáz közé tehetőek. Ám előfordulásuk elég ritka, és ha az ember nem keresi, és nem kémleli a magas lombokat lehet, hogy fel sem tűnik neki, hogy éppen egy ilyen lény két lába között sétált el. A maximális életkoruk ismeretlen.


A szaporodásuk leírtával, a folyamat mind szép és jó, de sajnos nem mindig megy ez az átváltozási folyamat zökkenő mentesen. Van két alkalom, melyen maga a növény, vagy élőlény, kényszerítve van, a formaváltásra, valamilyen betegség, esetleges probléma, vagy vész okán.


Az első az a, Frucht Einkind (Rettegő egyke) nevet kapta, amikor a növény párja egy fertőzés, betegség, vagy agresszív gombafaj miatt kezd megbetegedni, és elhalni. Első rendben próbálkoznak egymás segítségével kilábalni a betegségből, de ha nem megy, akkor a két fa megszakítja a kapcsolatot egymással, és az egyikük elhal, míg a másik életképes marad. Ekkor az egyedül maradt jövevény, máshogy kezd el formálódni, mint az egészséges párok. Fás alakja inkább megmarad, és ágait és gyökereit kezdi önvédelemre, és mozgásra formálni. Ekkor egy elkorcsosult, és nagyon agresszívan védekező növényt kapunk, mely erős hegyes karóban végződő nyúlványokkal, és élesen ívelő göcsörtös gyökerekkel rendelkezik.
Ő az egészséges társával ellentétben, félúton van a kész egész felé, így van fejnek nevezhető kinövése, melyben előszeretettel fészkelnek fluoreszkáló a fára nem halálos gombafajok.



Viselkedés: Jellemét tekintve, erősen védekező defenzív a viselkedése, ő sose ront az embernek vagy egyéb élőlényeknek. Először hangos ropogással, és nyikorgással emeli fel hegyes fás nyúlványait, melyeket a betolakodó felé szegez. Eközben a kezdetleges arcnélküli, ám a gombáktól fluoreszkáló fejével pontosan követi a betolakodót. Ahogy az idegen a fához közeledni kezd, úgy ez a növény gyökereit felborzolva, és a földből kihúzva, elkezd hátrállni. De ha még jobban közeledünk felé, és elérjük az öt méteres távot, akkor nekünk ront, és hosszú hegyes nyúlványaival, megpróbál minél többször, és minél hatékonyabban felnyársalni bennünket, míg biztonságban nem érzi magát. Gyors támadásokat képes kivitelezni, melyek akár elérhetnek öt méterig is, de nagy hátránya, hogy maga a növény, lassan képes fordulni, és haladni, de kemény fás páncélzata van, mely jól képes állni a támadásokat. Pletykák szólnak arról, hogy páncélostul képes felnyársalni azt, aki botorul túl közel merészkedik hozzá.

Két alkalom van, amikor nem hátrál, és nem tágít. Ebből az első, a virágok furcsa szeretete, és védelme. Ez a fa fajta, igen agresszívvá válik, ha a közelében egy virágot letépnek, vagy eltaposnak. Ilyenkor vadan rohamozza meg azon személyt, aki a virágot letépte, esetleg eltaposta.

A másik alkalom pedig. Ha egy másik éppen virágzó Wanderer Baummal találkozik egy véletlen folytán, akkor annak a közelében letelepszik, és bőszen kezdi védelmezni azt, és annak a virágát, míg az egész folyamat végbe nem megy. Ahogy a virágzás és magzás folyamat végbemegy, úgy onnantól kezdve visszatér egy nyugodt élőhely kereséséhez.

Populáció: A populációt, olyan hatvan, hetven darabra becsülik, és igen sokáig képesek élni, leginkább defenzív jellemüknek köszönhetően. Elérhetik akár a száz éves kort is, vagy többet.

A második forma, a Verzehrten zwillings (felemésztett ikrek) nevet kapta. Ez azon eset, amikor a betegség, vagy egyéb probléma folyamat közben, az elszakadás későn jön létre, vagy létre se jön, és mind a kettő csemete megbetegszik. Ekkor egy másik elkorcsosult kényszernövesztett forma jön létre. Ezen formánál elhagyja az emberi alakot, és egy bestiáris állati kinézetet kölcsönöz magának. Ezen forma egyetlen célja, a gyilkolás, esetleges megsebzés. A leggyakoribb forma itt amikor valami négykézlábas lénnyé alakul át az átformálódási idő során. Hegyes, esetleg valami fás karmokban végződő végtagok, mérgező tüskék, esetleges állkapocskezdemény, vagy egy tüskés farok, és nagy göcsörtök nőhetnek rá. Az egyik végtagján, vagy farkán egy üreges szúrószerv nő, melyben apró magocskák találhatóak melyeket az áldozatába juttatva, képes megfertőzni azt. Ha éppen jó helyre nőtt neki, akkor akár harc közben is megpróbálja megfertőzni a prédáját. De ha valami előnytelen helyen jelent meg ez a szúrószerv, akkor leggyakrabban megöli, majd a gyilkosság után fecskendezi a magot az áldozatába.



Jellem: leginkább mozdulatlanul a növényzetbe beleolvadva várja prédáját, de ő inkább a pirkadati, és az alkonyati időkben aktív. Ekkor van a tökéletes félhomály, mely a legtöbb élőlény látását rontja. Megpróbál minden nála kisebb lényt megtámadni, esetleg megölni, vagy megsebezni, hogy a magjait elhelyezhesse bennük. A viselkedését, leginkább az ösztönlény szerű viselkedéshez hasonlíthatjuk, így életciklusa, és élete vége felé lehetséges, hogy kétségbeesett támadásokra is képes, nála nagyobb, és erősebb ellenfelek ellen is. Ő nála egyensúlyban van az erő és a gyorsaság, de azért ezek az atributtumok, még mindíg átlagon felüliek. A védelme viszont igen gyenge, mivel a gyorsaság és az erő miatt, elég sok lágy szárú növényi rész nőtt rá.

Populáció: Húsz, és negyven darab között ingadozik, mivel a maximális életkoruk a három maximum négy év, míg teljesen el nem halnak.

Képesség: Injektion
Leírás: A szúrószerv használatával, egy vagy több darab egy centiméter méretű magot juttat az ellenfele testébe, mely az elkövetkezendő napokban kicsírázik. Rövidesen átveszi a gazdateste irányítását, és annak minden tápanyagát, beleértve magát a gazdatest minden szövetét is. A gazdatestet képes halála után is mozgatni, bár annak mozgása leginkább hasonlít egy zombiéhoz. Az elemésztett szöveteket, pedig pótolja növényivel, de ahogy már minden tápanyag kifogyott, úgy egy fényesebb helyet keresve, elhullik, és kivirágzik.

Jellemre ezek a növényi minionok, eléggé agresszívak, de érzékeik nagyon tompák, és fejletlenek. A nagy hangra, és erős tapintásra érintésre is képesek reagálni, de nagyon jól érzékelik a fény változásait. Az árnyék, és a fény játékával határozza meg a környezetét, és veszi észre a mozgolódást a környezetében. Támadásai hevesek, de nem kikerülhetetlenek. Leginkább harapni próbálnak, vagy csapni, és karmolni. Nem ritka, hogy az átvett személy utolsó a kezében fogott tárgyát tartják, és azzal is megpróbálnak támadni. Egyik veszélyük, hogy a szorításuk erős, de szerencsére a testük könnyen pusztítható.
Gyakori, hogy nagyobb csoportokba tömörülnek, esetlegesen egy másik felemésztett iker vonja uralma alá őket, így egy portyázó hordát képezve.

Az erdőben, egyenként nagyon elszórva lehet őket megtalálni, és sokszor ösze se találkozik velül az ember. leginkább már csak a rózsaszínes lilás virággal találkozhat. De ahol több ólálkodik, ott számíthat a kalandor, vagy kutató nagyobb gondra is. Kötülbelül Tíztől olyan száz darabig változóan élnek , a számuk hol megcsappan hol megnő, mivel maximum fél és egy év közötti időtartamig élnek, amíg ki nem fogynak a tápanyagokból, és kivirágoznak.



A bónusz érdekesség, pedig ezen két elkorcsosulás találkozásának következménye, melyből egy új, és egészséges Wanderer baum születhet. Ezek az agymosott félnövény lények, teljes elgyengülésével, egy gyönyörűszép lilás rózsaszínes virág nő ki belőlük, melynek egy érdekes zselés virágporral kevert nektárja van. Ha valami véletlen folytán, rátalál egy ilyenre az egyik rettegő egyke, akkor azon már a kezdetektől nő egy puha szárú nyúlvány, akár nevezhetjük kacsnak is, amelyet a legnagyobb biztonságban magában rejt el, és véd. Ennek a kacsnak a vége, szét tud nyílni négy felé, melyben egy bibe található. Ha ezt a bibét a nektárba helyezi, akkor azzal megtermékenyítheti, és így egy év leforgása alatt, létrehozhat két magot, mely egy új Wanderer Baumnak adhat életet. Évente egyszer képes új kacsot növeszteni.



Veszélyes ellenfelek, de igen sok lehetőséget, és pénzt is kaszálhat rajtuk egy ügyesebb vándor, mivel  drága alapanyagokat is rejtenek.

A Wanderer Baum:
- Növényi Vér: Egy fura rózsaszínes, kissé homogén állagú sűrübb folyadék, amely megfelelően előkészítve, képes a bőr felületén, egy réteget képezni, mondhatnánk egy második bőrt alkotni, mely így a sebet védi az újrafelszakadástól, és a fertőzéstől, míg az alatta az átlagtól eltérve, sokkalta gyorsabban gyógyul. Ezen a nyers felhasználáson kívül, felhasználható alkímiai alapanyagként is.

- Életszirom: Egy lapulevél nagyságú szirom, mely a lény hátán növekvő virágon van, és egyszerűen kettéválasztható. A kettéválaszott szirom belül kissé nyákás, és durva égési sebeket lehet vele effektíven gyógyítani, és kezelni. Ezen kívül, szárítva, tökéletes gyógyszer gyulladások ellen. És egyéb alkímia alapanyagként is felhasználható.

- Élő fa: Ez a fa alapanyag, azon kívül hogy elég erős, képes víz hatására, új erőre kapni, és az eddigi sérüléseit begyógyítani, esetleg összenöveszteni. Kitűnő alapanyag pajzsokhoz, vagy egyéb dolgokhoz, ás felhasználásának csak a kreativitás szabhat határt

Frucht Einkind:
- Terméketlen bibe: A fa belsejébe húzódott kacs vége, mely még nincs megtermékenyítve. Elfogyasztva, és megemésztve erős dopping és pörgető szer, és használható alkimiai alapanyagként is.

- Megtermékenyített bibe: Ez a már megtermékenyített bibe, szintúgy erős dopping és pörgetőszer mint a terméketlen, azzal az erős mellékhatásával, hogy még annál is erősebb alljzó, és potencianövelő mellékhatása van. Mester alkimista képes ezen mellékhatás megszüntetésére, ha felhasználja. De ha nem szüntetik meg ezt a mellékhatást, akkor minden szer amely ebből készül, megtartja ezen hatást.

- Ruganyfa: a lény tövisszerű nyúlványainak faanyaga, mely erős, és ruganyos egyszerre. Kitűnő íjakat, lehet belőle készíteni, melyek ellenállnak a túlfeszítésnek, és feszítés által törhetetlennek tartják. Felhasználható alapanyag.

Verzehrten zwillings:
- Parazita mag: Alapanyag, mely megfelelő elkészítés után erős agymosó szerré, igazság szérummá alakítható. Esetleg másra is felhasználható alapanyag.

- Növényi Izomrost: Ezen rostból, erős és ruganyos anyagokat lehet készíteni, melyeknek nagy a szakítószilárdsága.

- Növényi Inak: Kitűnő ideg készíthető vele íjakhoz, vagy felhasználható egyéb alapanyagként is.

Ez meg hogy mégis mi található a kis hullavirágunkban:

- Wanderer Nektár: Egy nagyon édes nektár, mely virágporral van elegyedve. Nagyon ritka, és nagyon drága, de nagyon széles körűen felhasználható, a konyhától az alkimíiáig, mivel egy erős reagens, ezért képes változatos hatásokat kihozni egyes más alapanyagokból.

By:Theo Wagner

Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: Finsterwaldi lények. on Vas. Aug. 19, 2018 5:06 pm




Jé, egy fa-rkas... Aú, most miért? Mi bajod van állandóan a szóvicceimmel?!

Warwick, erdőjáró

Név: Növényhibrid

Kinézet: Sokan ismerhetik a "fába szorult féreg" kifejezést, bár nem mindenki tudja, hogy ez fákba szorult és onnan szabadulni képtelen farkasokra vonatkozik. Ezek a lények - bár nem csak farkasokkal történhet meg, hanem bármiféle állattal, ami arra jár - szó szerint ezt testesítik meg. Először fel sem tűnik, hogy állatok, hiszen teljes mértékben nem is azok. Az ember, elf, vagy bármi másfajú csak sétál az erdőben és egy teljesen átlagos fát láthat, amin aztán idővel megjelennek szemek, és egyéb alakok, amelyek nagyon is egy állatéra emlékeztetnek. Majd a fa megmozdul, a törzs, gyökerek, ágak és levelek sűrű hálózata felveszi egy állat alakját, és az képes leválni a fáról és a saját lábain mozogni. Teste ekkor is nagyrészt fára emlékeztet, levelek és faanyag keveredik az újjáélesztett állati hússal. Ennélfogva védelmük is erős, a kérgeken pontosan ugyanannyira nehéz áthatolni, mint a fa kérgein, amiből lettek részben. Soha nem alakulnak vissza teljesen eredeti állatalakjukba, végig ilyen hibridek maradnak, ha rejtőzni akarnak, akkor teljesen be tudnak olvadni az erdőbe, amikor például regenerálódnak, olyan nyugalmi állapotba kerülnek, amit alvásnak is lehetne nevezni. Ilyenkor visszaolvadnak a fába és azzal együtt végzik azokat a folyamatokat, amelyek ezen növényeket életben tartják.

Kialakulás:
Ahhoz, hogy egy hibrid létrejöjjön, egy arra járó állatnak, mondjuk egy farkasnak el kell haláloznia. Az elpusztult lényhez kinyúlnak a gyökerek, eggyé válnak vele és újjá élesztik, afféle élőhalottá teszik a halott húst, amely ezáltal összenő a fával és innentől elválaszthatatlanok egymástól. Az erdő mintegy megkönyörül a halott állaton és visszahozza az életbe. Így pedig még hatékonyabb vadász lehet, mint előző életében volt... Bármilyen állatból létrejöhetnek, legyen az négylábú, emlős, hüllő vagy madár, a lényeg, hogy valamely fa vagy bokor közelében halálozzon el. Nem tudni pontosan, mi ösztönzi a fákat arra, hogy új életet adjanak az állatoknak, valamiféle ősi természetmágia lehet a háttérben.

Élettartam: Mivel össze vannak nőve a növényzettel, addig élnek, amíg az, vagyis akár évszázadokra is elnyúlhat az élettartamuk, amennyiben semmi vagy senki nem pusztítja el őket. Regenerációjukhoz időnként vissza kell térniük a pihenőfázisba, hogy a fa által felszívott tápanyagok életben tartsák őket.

Viselkedés: Ha állat-szerű alakban vannak, akkor az alapvető viselkedésformájukhoz alkalmazkodóak, például ha macskáról van szó, akkor magányosan fog kóborolni, ha kutyaféle, farkas, akkor képesek falkát alkotni és időnként összegyűlni abban vadászni is, fáik pedig egymáshoz közel helyezkednek el, egy csapatot alkotnak. Egy azonban mindegyikükben közös: a természetet védelmezik. Elméjük egy része összeforrt vele, így akárcsak a druidáknak, fontos nekik, hogy senki ne bántsa azt. Vadászni pedig vagy állatalakjukban tudnak, vagy a fa-alakban rejtőzködve, megvárva, míg az áldozat közelebb jön, majd hirtelen átváltoznak és rávetik magukat. Erre rásegítenek néha egy-egy hang kiadásával, amennyi időre picit visszaváltoznak állatalakba, amíg felhívják magukra a figyelmet, majd ismét fának álcázzák magukat, és megvárják, míg megközelítik őket... Egymáshoz hűségesek, támogatják és védik társaikat, akárcsak az egész erdőt, szó szerint foggal-körömmel harcolnak érte.

Szelídítés: Csak nagyon erős természetpapoknak lehetséges, hosszú gyakorlás után, akik mind a növények, mind az állatok nyelvét beszélik. Adott esetben komoly fegyver válhat belőlük, ha valaki képes irányítani egy ilyet, vagy akár többet. Persze erős mágiatudást és koncentrációt igényel, ám hűségesek, csak akkor fordulnak irányítójuk ellen, ha az hirtelen bántalmazni kezdené az erdőt.

Táplálkozás: Nem feltétlen lenne szükségük egyéb táplálékra, mint amit faként fel tudnak szívni, ám az ösztönöket nem öli ki belőlük a sok évtized sem, így mindig is igényelni fogják a vadászatot, s ami egyébként a táplálékláncban alattuk lenne, és a közelükbe kerül, levadásszák és megeszik. Faalakban a földből és esőből szívják a tápanyagokat.

Veszélyesség: Amennyiben nem bántod az erdőt, kevesebb az esély rá, kivéve, ha apró, könnyen elejthető zsákmányállat vagy és az adott hibrid éppen vadászkedvében van. Figyelni kell a fákat, és ha megmozdulnak, rohanni... de jobb, ha akkor már harcba szállunk velük. Érzékenyek a tűzre, hisz részben fából vannak, valamint nyilván a fémre is.

Előfordulás:
Finsterwaldban, valamint az Árnypajzs-hegységben is megjelenhetnek.

Populáció: 6-700 körül



Képesség: Növényvihar
Leírás: Ha veszélyben érzi az életét, a Növényhibrid felvehet egy szinte zöld lánghoz hasonlító alakot, amely mint egy aura, körbeveszi, és egyfajta védőburkot alkot. Általában meneküléskor alkalmazzák, a mögöttük levők arcába tudnak ezáltal szórni egy jó adag fénylő ág-levél-törmeléket, megvakítva és megállásra késztetve ezzel. A vihar mintegy öt méternyire az állat mögé hat.



Képesség: Full Moon's Howl / Telihold-vonyítás
Leírás: Erre csak a farkasok képesek, a holdnak szentelt elnyújtott vonyításuk valakik számára lélegzetelállítóan gyönyörű, mások számára vérfagyasztó. A farkashang kissé hasonlít arra, amikor csak a szél fúj, enyhe kábultságot és lassan feltörekvő pánikot idéz az értelmes fajokban. A farkasok ekkor hívják össze társaikat a vadászatra, ha valaki hallja a vonyítást, esélyes, hogy készülnek körbekeríteni őt és levadászni. A kábultság egyik oka a farkasok szájából ilyenkor előszivárgó virágporszerű anyagok, melyek arra szolgálnak, hogy áldozatuk ne tudjon olyan gyorsan kereket oldani.

Ok a vadászatra: Amint elpusztul egy hibrid, azon alakban marad egy göcsörtös fél-fa, fél-állatként, amilyenben halála pillanatában volt, így ha éppen nem teljesen fa, akkor sok mindent nem lehet vele kezdeni, hisz bundája is csak részben van meg. Faként hasznos részei az ökoszisztémának, bár ha valaki nem tud máshonnan gyújtóst szerezni, akár ez is lehet egy megoldás...




"Mintha a hamvakból kelt volna életre. Amikor kedves, akkor még gyönyörű, amikor haragszik rád... A Sátán Farkasa..."
Josephus Wastwane, kutató

Név: Shadow Wolf / Árnyfarkas

Kinézet: Éjfekete, éjszaka szinte az észrevehetetlenségig sötét bundájú, a hagyományos farkasnál kicsit nagyobb méretű állatok. Pusztán szemük világító kéksége az, ami elárulja jelenlétüket, de ha teljesen észrevétlenek akarnak maradni, akkor ezt is becsukhatják, hiszen a hallásuk kifejezetten éles, és a memóriájuk is, így ha körbenéztek egy területen, nagyjából meg tudják jegyezni, mi hol van, milyen messze. Nemes, fenyegető, általában felszegett fejű állatok, kik megjelenésükkel máris tekintélyt parancsolnak. Bundájuk puha és sima, szénszínű, ám ha valaki meg akarná simogatni, annyira nem örülnének neki. Csontozatuk erős, alkatuk vékonyabb, inasabb, izmosabb inkább, mint robusztus.

Alakok:




Devil Shape / Ördögalak
Ebben az alakban a világító kék szemekből vörösen parázsló szemek lesznek, a farkas szemfogai meghosszabbodnak, akárcsak holmi kardfogak. Ilyenkor az állat erőssége növekszik, egyrészt kinézetéből kifolyólag nagyobb eséllyel ijeszti el a támadókat, azonban ha ez nem sikerülne, vagy nem elijesztés a cél, hanem az, hogy táplálékká is legyenek, akkor gyorsaságának köszönhetően sebesen utánuk trappol fekete mancsain, rájuk veti magát és nyaki ütőerükbe vájja éles szemfogait. Amíg még él az áldozat, igyekszik minél több vért eltávolítani a testéből. E tekintetben szembeötlő hasonlóságot mutat a vámpírokkal, ugyanis a vérfogyasztás növeli az erejét. Átváltozása valamiféle sötét árnymágiának köszönhető.



Képesség: Midnight Mist / Éjféli Köd
Leírás: Ha az éjszaka sötétje nem lenne elég, a farkas meg tud idézni egy körülbelül öt négyzetméternyi ködöt, mely homogén fehér színűvé varázsolja a leget és rendkívül nehéz tájékozódni benne. Ha ennek eloszlatására van valakinek mágiája, az átláthat rajta, avagy olyan képesség, mellyel kedvezőtlen viszonyok között is megmarad az éles látása.



Skeleton Face / Csontvázarc

Ez egy kevésbé devilizált alakja a farkasnak, szelídebb, mint az ördögalak, többnyire csak megrémítésre való. Viszont ilyenkor feje egy részét valóban egy vastagabb csontréteg fedi arra az időre (maximum tíz perc), amíg aktiválja ezt az alakot. Ez erősebb védelmet ad. Ilyenkor szemei jobban hasonlítanak az eredeti állapotukhoz, halvány, fakólilás árnyalatot vesznek fel. E démoni alak valami oknál fogva gyakran virágokkal, például rózsával a szájában járkál. Célja nem teljesen nyilvánvaló, bár ha így harap meg valakit, az nyilván elég fájdalmas lesz a tüskék miatt. Valami oknál fogva azonban az ilyen alakban elpusztított, szerencsétlenül járt kétlábúak nagy része nő volt.

Viselkedés, társulás:
Magányos farkasok, maguk között apróbb összetartó csapatokat alkotnak, de másokat nemigen szeretnek beengedni a területükre. Általában egy-egy őrt állítanak a kijelölt territóriumuk széleire nem túl nagy távolságban egymástól, hogy azok elijesszék a betolakodókat. Ekkor veszik fel a ködfázist, és ha ezzel nem sikerül elérni, hogy a behatoló visszavonuljon, akkor támadnak. A vadászok, többnyire a hímek kijjebb is merészkednek alkalomadtán a területükön, hisz az nem túl nagy és nem sokakat engednek behatolni. Amint kellő mennyiségű zsákmányt fogtak a falkának, visszatérnek. Általában hatalmas fák odújában vagy barlangokban bújnak meg, kerülik a fényt, az árnyas, esetleg mocsaras, sötétebb helyeken lapulnak meg. A legrémisztőbb, hogy amikor támadnak, egyáltalán nem adnak hangot. Nem morognak, csak kimutatják éles fogaikat és csendesen közelítenek. Életük nagy részében csendesek.

Szaporodás: Az év bármely szakában képesek erre, ám kizárólag éjszaka teszik. Ekkor érzik magukat biztonságban nagyjából bármiféle tevékenységre. Egyszerre nagyjából 3-4 kölyök születik, a nőstények közösen és nagy gonddal vigyáznak rájuk, akár életük árán is védelmezik a kicsiket, többnyire legtöbbjük megéri a felnőttkort. Kötődésük társaikhoz később sem szűnik meg, fajtársaikhoz szinte testvéri kötelék fűzi őket.

Veszélyesség: Veszélyesek, ha a területükre ér valaki, először figyelmeztetik, majd rögtön támadnak. Ajánlatosabb elkerülni őket, a legtöbb mágiára rezisztensek, legfeljebb fizikai sérülések okozhatók nekik. Viszont a vámpírokra valamiért nem reagálnak ilyen módon, ha ők közelítenek feléjük, elfogatók, sőt egyenesen barátságosak.

Ok a vadászatra: Nem nagyon, ugyanis esélyesebb, hogy a vadászból lesz áldozat.

Előfordulás: Finsterwald mélyén kisebb csoportosulásokban, rejtett zugokban és barlangokban.
By: Wilhelmina von Nachtraben



A hozzászólást Hannes von Rotmantel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 19, 2018 5:10 pm-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

3 Re: Finsterwaldi lények. on Vas. Aug. 19, 2018 5:09 pm



"Csak belenéztem annak a macskának a gyönyörű, lila szemeibe, és eszembe jutott, amikor meghalt a húgom. A macskája odament hozzá és ébresztgette. Egyszer azt álmodtam, lila szemei voltak annak a macskának, pedig lila szemű macska nincs is, borostyán volt annak a szeme... Aztán a macska megszólalt, és akármilyen idiótaságnak tűnt is, de elhittem, amit mondott. Mert éreztem is. Éreztem, hogy elárultam őt, hogy semmi értelme az életemnek, mert egy csalódás voltam a szüleimnek, egy férfiakat kihasználó, haszontalan kis...
Csábított, hogy adjam fel, hogy vessek véget az egésznek. Aztán a fák közül előrohant egy tudásdémon és kirángatott onnan, és hirtelen mintha fölébredtem volna. Fogalmam sincs, hogy lehetett ennyire élethű a kép, hogy a világ sötét és irtózatos hely, és benne én vagyok a legundorítóbb lény. A démon mintha nem érzett volna semmit. Csak megragadta a kezem és mondta, hogy menjek távolabb, aztán valami sötét tűzzel elégette a macska körül a földet... Akkor jöttem rá, hogy a rózsákat égette el. Kérdeztem, miért, hisz olyan szépek voltak, de csak rosszallóan csóválta a fejét. Onnan tudom, hogy démon volt, hogy rákérdeztem, ő miért nem... esett bele a csapdába, amibe én. Azt mondta, sokkal rosszabbakat látott, mint én, de majd egyszer én is lehetek olyan erős, és megértem, hogy élni akarni a legfontosabb."




Bethany Hawthorne, nemes


Név: Rose of Hopelessness (A reménytelenség rózsája), ragadványnevek: Inkvizítorvirág, Bánatvirág, Ártatlan Gyilkos. Halálrózsa
Jobb híján a "virág" megnevezéssel illetik, pedig nem konkrétan növény.


Kinézet, táplálkozás:

Egy növénynek látszó lényről van szó, majdhogynem teljesen úgy néz ki, mint a veroniai rózsa, kizárólag fehér színben található meg. Tüskéi mérete azonban nagyobb és feltűnőbb, mint hagyományos társaié. Az általa megidézett állat szellemszerű, kissé áttetsző jelenés, megérinteni nem lehet, többnyire az arra tévedők által gyakran látott állatok formáját veszi fel. A talaj fölött terjeszkedő rózsák fölött enyhe fényárban úszik minden, ez a holdszínű világosság utalhat arra, hogy vigyáznunk kell vele.
Mivel van fizikai kiterjedése, ezért szüksége van táplálékra is. Nagyjából minden szerves anyagot magába szív, ami a földbe szivárog vagy mellette pusztul el (értelmes fajoknál az elpusztulást igyekszik maga elérni). Mint a rendes növények, a humusz is táplálja, viszont húsevő is, ha sikerül elérnie, hogy valaki elhalálozzon a közelében, tüskéivel, melyeket képes hajtogatni ide-oda, rákapcsolódik és kiszívja belőlük az anyagot. Lényegében mindent, ami az embert/tündét/egyéb faj képviselőjét alkotta, csak egy száraz váz marad utána. A tüskék tehát soha nem keményednek meg, nem lesznek fásak, képlékenyek maradnak és mozgathatók. Azért is nagyobbak, mert egy cső van bennük, amelyen keresztül magába szívhatja áldozatát a növényféle, melyet a tüske hegyéből szivárgó méreggel kezd el átalakítani egyfajta biomasszává, felgyorsítva a bomlás folyamatát.


Hatás, viselkedés

Amikor egy értelmes faj tagja a közelében jár, azt tapasztalja, hogy kedélye szomorkásba, negatívba csap át. Szorongás és reménytelenség szállja meg a lelkét. Ez akkor történik meg, ha olyan száz négyzetméteres közelségében jár a rózsának. Ha ez húszra redukálódik, akkor a lény kellőképp észleli már az arra járó jelenlétét és elméjét, és képet alkot. Egy állatot, melyet az adott személy vagy a már korábban elpusztított egyedek emlékei közül választ. Lehet ez egy kedves háziállata, egy vadászatról való emlék, pozitív és meleg emlékeket ébresztő, vagy épp az ellenkezőjét, félelmet, undort és viszolygást, mint például a patkány. A lény igyekszik megkeresni az arra járó lelkének gyengéjét és kihasználni azt. Ezt reprezentálja a megidézett állat is, azonban ha valaki huzamosabb ideig tartózkodik szemezve az állatszellemmel, előfordulhat, hogy az megszólal, afféle lelkiismereti hangként, olyasmiket hozzávágva az illető fejéhez, ami fokozza annak szívfájdalmát. Olyasmiket, hogy nem jó semmire, felidéz emlékeket, ahol az illető kudarcot vallott, ahol fölöslegesnek érezte magát, amik fájtak neki, az önbizalmát támadja és a kedvét a továbbhaladásra. Ez a szirmokból sugárzó hallucinogén anyagnak köszönhető, anyagilag a fölfelé levegő fehér szemcsék tartalmazzák az anyagot. Az illető logikus módon őrültnek gondolhatja magát, amiért egy állat beszél hozzá, az pedig képes ezt kihasználni és igyekszik meggyőzni, hogy valóban semmi sincs rendben vele. Teljesen sötét színt von az egész világra, és nem csak a pszichét, a fizikumot is támadja, a szemcsék a hallucinogén anyagon kívül ugyanis mérget is tartalmaznak, mely erős kimerültséget eredményez. Fokozatosan próbálja rávenni az illetőt arra, hogy maradjon, hogy lakmározhasson belőle. Adott esetben az áldozat az öngyilkosságig is eljuthat. Amint ez megtörtént, húsát és emlékeit magába szívja, hogy felhasználhassa a következő arra járó szerencsétlennél. Az összes szó, mely elhagyja a szellemszájakat, az áldozatok emlékeiből és azok mozaikként való rakosgatásából tevődik össze. E tekintetben igencsak értelmes fajnak mondható, hisz fel tudja ismerni, mi az, amivel az adott arra járót a legjobban ki tudja billenteni egyensúlyából.


Veszélyesség

Főleg magányos kalandozókra, utazókra jelent kifejezett veszélyt, ilyenkor ugyanis nincs támasz, aki kirángathatná az apátiából vagy őrületből az illetőt. Annak akaratereje is nagy mértékben meghatározza, mennyire lehet meggyengíteni. Egy harcot tapasztalt katona vagy egy erős akaratú démon könnyebben ellenáll, míg egy fiatal gyermek vagy egy lelkileg labilis személy már kevésbé. Van, aki pusztán enyhe gyengeséget és zavartságot tapasztal, van, aki zokogva beszélget el vele, viszont elég erős ahhoz, hogy érveivel visszacsapjon a hozzávágott szidalmaknak, és lelkileg jócskán megerősödve távozik, ezáltal önbizalma jelentősen növekszik, és van, aki lemondó és melankolikus lesz, esetleg megállapítja, hogy életének egyáltalán nincs értelme, és végez magával. Ehhez a növény is nyújt segítséget, hiszen a passzív áldozatot először elaltatja, majd tüskéivel megöli és felfalja.
Aki már találkozott vele, természetesen pszichés tréninggel és józan ésszel könnyedén védekezhet a befolyásolás ellen. A legegyszerűbb az, ha elkerülik, ugyanis bekerülve a bűvkörébe meglehetősen meggyőző tud lenni, koncentrálva az összes világfájdalmat, amit az általa elnyeltek valaha megtapasztaltak, felerősítve a legborzalmasabb pillanataikat, a kínzások, szenvedések emlékét. Gyakran hangsúlyozza a világ romlottságát és a harc feleslegességét. Ha pedig úgy érzi,  az érvek nem elegek, akkor nagyobb koncentrációt sugároz ki az altató anyagból.


Felhasználás

Szirmok: mérgezőek, nyersen fogyasztva borzalmas hasi görcsökhöz, szédüléshez és koncentráció elvesztéséhez vezetnek, nagyobb koncentrációban halálhoz is, főzetekben ezt lehet variálni egyéb összetevőkkel, vagy hígítani, attól függően, mit akarunk, milyen gyorsan is hasson a méreg.
Szemcsék: üvegcsében tárolva, majd egy terembe kieresztve garantált, hogy az összes bent tartózkodót sötét hallucinációk fognak kínozni. Szabad téren kissé szétterjed ugyan, főleg, ha a szél is fúj, de átlagos időjárási körülmények között olyan tíz négyzetméternyi területen egymásnak lehet ugrasztani vele ellenfeleket, vagy akiket ellenfelekké akarunk tenni, és elintézik egymást. Ha egyedül tartózkodó egyén szívja be a pollenszerű anyagot, ugyanaz lesz a hatás, mintha az erdőben összefutott volna a rózsával, esetleg magában tehet kárt, főleg, ha be van zárva valahová, ahonnan nincs kiút.
Ha pozitív célra akarjuk felhasználni, és merészek vagyunk, az is lehetséges, hogy afféle próbabételként vagy lélekerősítőként használjuk. Amennyiben bízunk benne, hogy a célszemély kellően stabil a kétségei legyőzéséhez, szívathatunk vele egy kicsit, aminek következtében javul az érvelőképessége és az élethez való vágya, harckészsége is.
Gyökér: ha behelyezzük valahova, sikeresen kiirthatjuk utált szomszédunk kertjét, legalábbis annak egy részét. Ráadásul a gyökérből újra kinőnek a rózsák, ezzel beindítva halálos folyamatukat, feltéve, hogy kellően nagy része épen maradt még.

Előfordulás, szaporodás

Finsterwald területén lényegében bárhol, sötét, nyirkos helyeken "nőnek".  Általában ott jönnek létre, ahol valami vagy valaki meghalt, annak testéből és fájdalmából építkezve hozzák létre fizikai kiterjedésüket. Ahol egy halott volt, ott csak egy szál, amely aztán áldozatokat próbál vonzani, és ha sikerül neki, akkor egyre több és több rózsa lesz azon a helyen. Célpontjai mindig értelmes fajok vagy állatok, a növényeket mintegy "mellékhatásként" mérgezi meg, így az is gyanús lehet, hogy körülötte minden elszáradt és az aljnövényzet is hiányzik (már amennyi egyébként lenne).

Populáció:

Számolni nem nagyon lehet őket, hiszen egy-egy "telepnek" folyamatosan bővülhet a száma. Több tízezer is előfordulhat az egész erdőben.


Érzékenység:

Mivel sokan nem jönnek rá először, hogy a növényt kéne támadni, így az állatalakkal próbálkozhatnak, aminek semmi értelme nem lesz sem fegyverrel, sem mágiával, ugyanis az csak egy kivetülés. A rózsaalakokat bármilyen tűzzel semlegesíteni lehet, de ahhoz, hogy teljesen elpusztítsuk, ki kell ásni a gyökerét és azt is elégetni, az azonban utolsó védekezésként megpróbál rátekeredni támadója bármelyik tagjára, s ahol hozzáér, mérgező esszenciája ismét belésugárzik, ugyanolyan hatással, mint a fájdalomszemcsék, így elég komoly kellemetlenséget okozva. Páncélon keresztül ez nem érvényesül.
By: Wilhelmina von Nachtraben

Felhasználó profiljának megtekintése

4 Re: Finsterwaldi lények. on Vas. Aug. 19, 2018 5:11 pm

Nézzetek a lábatok elé, ki tudja, mi lehet itt… áú, elbotlottam, mi volt ez.. mik ezek.. ne, hagyjatok békén!
~ Lukas, önjelölt erdész, túravezető utolsó szavai

Név: Seilinsekt/Kötélrovar
Kinézet, testfelépítés: Hüvelyknyi ízeltlábúak, nagyra nőtt fülbemászókra emlékeztetnek leginkább.
Jellem, viselkedés, harcászat: Önmagukban nem igazán veszélyesek, nem nehéz őket eltaposni, nem is ebben rejlik a fő veszélyük. Képesek akár sokan is nagyon erősen összekapaszkodni, és így két fára rátekeredve azok között kifeszíteni egy saját magukból létrehozott kötelet. Ebben aztán az óvatlan utazó, vagy akár egy más, finsterwaldi élőlény is elbotolhat, és ha az elesik, akkor villámgyorsan eleresztik egymást a rovarok, és rávetik magukat az áldozatra, hogy gyorsan apránként felfalják, az erős fénytől viszont félnek.
Szaporodás, életkor, fejlődés: Petével szaporodnak, a peték két hét alatt kelnek ki, amiket egy-egy nőstény kötélrovar akár havonta is lerakhat, egyszerre mindig nagyjából húszat. A kikelt rovarok gyorsan, három hét alatt érik el teljes méretüket. Egy-egy rovar nagyjából hat hónapig marad életben, ha addig más élőlény tápláléknak nem nyilvánítja.
Társadalom: A kötélrovarok általában vadászcsoportokba tömörülve élnek, azaz mindig egy csoport alkot egy-egy kötelet, ez maximum negyven bogarat jelenthet, többen nem képesek összefogni, hogy kötelet alkossanak. A tápláléklánc alján helyezkednek el, sok finsterwaldi élőlény alaptáplálékául szolgálnak.
Képességek, erők: Igen erősen egymásba tudnak kapaszkodni, és a rágójukkal felfalni az elesett áldozatot.
Gyakoriság: Nagy számban lelhetőek fel Finsterwald egész területén, noha nemigen lehet észrevenni őket.
Veszélyesség: Ha valaki elesik bennük, akkor nagyon kapkodnia kell magát, különben hamar felfalhatják, de ha a rovarkötelet valaki időben felfedezi és elkerüli, akkor nem fogják bántani, ahhoz nem elég gyorsak, hogy a földről felmászva valaki lábára falják fel a kérdéses áldozatot.
Ok a vadászatra: Legfeljebb egy adott ösvény megtisztítása.
Populáció: Felmérhetetlenül sok.



Mi ez a fe… Ez fele… ez mi… ÁÁÁ, SEGÍTSÉÉÉG!
~ Egy botor, kíváncsi lélek

Név: Fliegende Enterhakenspinne/Repülő csáklyapók
Kinézet, testfelépítés: Hatalmasak, a kifejlett példányok nagyjából egy 20-25kg-os kutya méreteivel rendelkeznek, emellett van egy pár, ránézésre hártyás szárnyuk. Színük legtöbbször sötétbarna, vagy fekete. Nyolc szemük mellett hatalmas potrohuk van, veszedelmes rágóik és hosszú, szőrös lábaik, amiket azonban ritkábban használnak. A hímek és a nőstények első ránézésre ugyanolyanok, csak alaposabb vizsgálat után állapítható meg a nemük. Kép
Jellem, viselkedés, harcászat: Territoriális lények, akik viszont korán választanak maguknak párt, így a territóriumon belül ketten vannak, amíg nem kezdenek el szaporodni. A territóriumukon belül se kifejezetten agresszívek, csak akkor, amikor vadásznak, vagy veszélyeztetik őket. Meglepően lassan futnak, viszont nagyot tudnak ugrani, és felemelkedni a levegőbe: ekkor a saját pókselymükkel próbálják meg elejteni a kinézett prédát.
Szaporodás, életkor, fejlődés: Pókokra jellemző módon szaporodnak, a hím megtermékenyíti a nőstényt, majd az kokonokat, pókselyemmel borított tojásokat rak, melyek 2-3 hét után kikelnek. Csak úgy, mint minden ízeltlábú, növekedés közben vedlenek, összesen nagyjából tizenötször, mire elérik a kifejlett méretet. Átlagosan 5-6 évig élnek.
Társadalom: Általában párban élnek egy, a fák koronájában rakott fészekben, és így is vadásznak, noha nem mindig a hím-nőstény párok érvényesek, vadászatnál nem veszik figyelembe egymás nemét, azonban párzási időszakban kicsit jobban felbolydulnak, és nagyobb lesz erdőszerte a pókmozgás, hiszen mindenki párt keres, akivel lezajlódhat a megtermékenyítés.
Képességek, erők: A levegőbe tudnak emelkedni a szárnyukkal, a pókselymük pedig bőségesen termelődik, ezt ejtik rá az áldozatra, aki ha nem szakítja el még megszilárdulás előtt, nagy eséllyel elszállítják őt a fészkükbe. A selymen keresztül aztán egy viszonylag lassan ható, nem halálos mérget eresztenek az áldozatba. Ha nem szakad el a fonál idő előtt, az áldozat eszméletét veszti, utána pedig a fészekbe érve könnyűszerrel szétmarcangolják őket rágóikkal.
Gyakoriság: Finsterwald belsőbb részében élnek, ritkábban fordul elő, hogy a külső területekre merészkednek. Nem jellemző, hogy vadászaton vagy párzási időszakon kívül elhagyják a fészküket, de sosem árt néha a fejünk fölé is nézni.
Veszélyesség: Lassúak, de ha egyszer elkapnak, érdemes minél messzebb menekülni tőlük, és megszabadulni a pókselyemtől.
Ok a vadászatra: A páncéljuk igen tartós, a pókselymük pedig kiváló ragasztóanyag.
Populáció: 5000 körüli.



Nézzétek! Emberszerűek! És hogy világít a szemük!
~ Egy őrült remete

Név: Strichmännchen/Pálcikaember
Kinézet, testfelépítés: Megoszlanak a vélemények arról, hogy honnan származnak: egyesek úgy gondolják, hogy a két világ közé esett lelkek, mások azon a véleményen vannak, hogy Alfheimből jöttek át, egy biztos: emberhez hasonlóak. Az egész testük sötét színű, a törzsük normális méretű, azonban igen hosszú és vékony lábakkal és karokkal rendelkeznek, így a 3-4 métert elérő egyedek se ritkák. Kopaszok, a fejük tetején kis szarvacskák vannak, a szemük pedig fényesen világít. A legszembetűnőbb vonásuk mégis az orrukból kilógó két csáp, ami aztán lentebb összefonódik, mint egy külső nyelv. Kép
Jellem, viselkedés, harcászat: Mondhatni intelligensek, csapatokban mozognak, kerülik az embereket, azonban ha rájuk támadnak, megvédik magukat: méretük ellenére feltűnően gyorsak, és nagyot tudnak ütni: a végtagjaik vaskemények. A hozzájuk ártatlan szándékkal közelítőre általában csak rámeresztik a szemüket, ami maximum kellemetlen lehet, de vigyázni kell: Hamar megérzik az ártó szándékot, és olyankor menekülnek, vagy ha fölényben érzik magukat, támadnak. Az egyetlen gyengepontjuk a  szemük, ha mindkettőt kiszúrják, elpusztulnak.
Szaporodás, életkor, fejlődés: Tisztázatlan az is, hogy miként szaporodnak. A legvalószínűbb az, hogy amikor a csoport úgy dönt, hogy új társra van szükség, a begyűjtött lelkeket nem táplálkozásra fordítják, hanem arra, hogy kialakítsák belőlük az új társukat, amit aztán végül életre keltenek. Erre azonban igen ritkán kerül sor, kevésszer van szükség egy új társra, hiszen ezek a lények örökké élhetnek, ha meg nem ölik őket.
Társadalom: Csoportokba verődnek, így vándorolnak az erdőben, legtöbbször céltalanul. Megérzik, ha egy nagyobb állat kimúlt, rendszerint arra veszik az irányt, mert az ő lelkével táplálkoznak, de soha nem támadnak élőre, se egymásra, ha valakik már előbb odaértek. Egymással látszólag csak tekintetükkel kommunikálnak, azonban valójában képesek az egymás közti telepátiára is.
Képességek, erők: Képesek az egymás közti telepátiára, valamint arra, hogy megérezzék, milyen szándékkal közelednek feléjük, és fel tudják térképezni azt is, hol lehetnek halott lelkek.
Gyakoriság: Nem túl gyakori, hogy egy csapat pálcikaembert talál az ember, de Finsterwald egész területén beléjük lehet botlani.
Veszélyesség: Egyáltalán nem veszélyesek, amíg rá nem támad valaki, ha ez viszont megtörténik, akkor az egész csapat reagál, és egyként támadnak a támadóra, aki a kemény és gyors ütéseket valószínűleg nem fogja olyan jól bírni.
Ok a vadászatra: Nincs, békés egyének, és hasznos anyagot se lehet belőlük szerezni.
Populáció: Nagyjából ezren vannak erdőszerte.

By:Lance Kalver

Felhasználó profiljának megtekintése

5 Re: Finsterwaldi lények. on Vas. Aug. 19, 2018 5:12 pm

Szedni akartam egyet a csodálatosan kinéző bogyókból a kedvesemnek, mire valami akkorát szúrt a kezembe, hogy nem túl férfiasan felkiáltottam. Aztán néztünk csak oda, hogy miféle lények bújnak meg a kis levelek között. A kezem ugyan vérzett, de a gyümölcs tényleg nagyon finom volt. Meg a kedvesem is...
Daven Broadleaf, tünde bárd

Név: Night Ember / Éjiparázs
Ragadványnevek: Vámpírbogyó, Tűzvirág, Vándormenedék, Sárkánybokor

Kinézet: Cserjeféle, rögtön a föld fölött szétágazik és ha nagyra megnő, körülbelül akkorára, mint egy mogyoróbokor, eléggé komoly bozótost alkot, mely között átlátni ugyan itt-ott, de nem könnyű rajta áthaladni. Hosszúkás-ovális levelei vannak, melyek kissé tapadnak, ha hozzájuk ér valami. Amikor virágszik, alkonyszínű, apró, bolyhos, fürtökben növő virágokban pompázó ágtömeget láthatunk.  Illatuk messzire ér, belengi az egész teret, mély és átható, nagy tömegben elég éles, de kellemes vadvirágillatot áraszt magából. A virágok éjjelente világítanak is, a parázs színével feltűnő jelenségek a sötétben, odavonzzák az arra járó utazót. A tűzre hasonlítanak ilyenkor, vagy egy nagyobb rajnyi szentjánosbogárra. A fény odavonzza a rovarokat, amik így beporozzák a virágot, biztosítva a szaporodásukat. Már messziről kitűnik éles világító fényük, amely bár csapdának tűnhet, de egy apró kellemetlenségen kívül jót hoz a vándoroknak. Ennek hasznossága, hogy a fény távol tartja a vadakat, innen a "Vándormenedék" elnevezés, hisz biztonságot ad a szörnyek ellen, melyek nem nagyon merészkednek a sárkánybokor közelébe.



Amikor megérik, virágaihoz hasonló színű kerek, a sárga szilváéhoz hasonlító, de annál nagyobb bogyókat növeszt, mely szintén csonthéjas gyümölcs. Egy ágon szinte tobzódnak a gyümölcsök, a növény rengeteget elbír belőlük, hiába vékonyak az ágak.

Őrzők: A növény levelei mögött igen apró, sárkányszerű lények lapulnak meg. Akkorák csupán, mint a bokor egyik levele, vagy még kisebbek, színükkel pedig beolvadnak a virágok vagy bogyók közé. Amikor valaki szedni akar a termésből, egy ilyen kis sárkány mindig megharapja, mindenképp, hiszen annyi, vagy akár több is van rajtuk, mint ahány termés. Mivel a növénynek nincsenek természetes, azaz hozzánőtt védőeszközei, mint mondjuk tövisek vagy tüskék, a pici drakonidák védik. Apró szárnyaikkal repülni is tudnak, körülbelül úgy, mint a tündérek, ha akarnak, sivító hangot is tudnak kiadni, akárcsak nagyobb társaik, a sárkánygyíkok. A harapásra azért van szükség, hogy egyrészt megvédjék a növényt, másrészt ők is és a növény is beszívják a piciny sebekből szivárgó vért. "Láthatatlan tüskék"-ként is hivatkoznak rájuk, mert amíg a piciny, szúró fájdalom érzete meg nem jelenik, nem is látható, hogy bármi helyet foglalna az ágakon. Egymással hangjelzésekkel kommunikálnak, ügyesen együtt tudnak működni, egyébként többnyire rovarokkal vagy apróbb emlősökkel táplálkoznak. Igen aprókkal, mint pici rágcsálók. Csak annyi időre hagyják el növényüket, amíg táplálkoznak, ezt többnyire váltásban teszik, hogy sose fogyjanak el teljesen róla. Utána rögtön visszatérnek.
Előfordulhat, hogy egy-egy sárkány áttelepül valamely közeli növényre. Ekkor vagy párosodik és tojást rak az adott növényén, vagy egyszerűen áttelepül és úgy kezd új életet.




Veszélyesség: A minisárkányok harapása azonkívül, hogy elég éles és hirtelen fájdalmat okoz, nem túlságosan veszélyes. A vérveszteség, amit okoz, elhanyagolható, viszont elkerülhetetlen. Kivéve, ha az illető páncélt visel, azon ugyanis nem hatolnak át a parányi fogak. Ráadásul nem véletlenül a tűzzel és parázzsal azonosítják a növényt, ez nem pusztán színe miatt van így: az őrzők apró lángokat képesek fújni, amik jelentősen megégethetik a méltatlan betolakodót. Ezt csak akkor teszik meg, ha drasztikus beavatkozást észlelnek a környezetükben. Azt még elfogadják, hogy egy-egy gyümölcs távozzon, de ha mondjuk valaki ki akarná tépni vagy vágni növényüket, azt nem tolerálják.

Előfordulás: Finsterwald sötét erdejében bárhol, de az erdő mélye felé gyakoribbak.

Felhasználás:
Virág: Úgy hírlik, a virágok illatát ha valaki hosszú távon belélegzi, az feltüzeli, minden szempontból. Afrodiziákumként is használható, vagy csak egyszerű díszként a szobában, de beizzítja a harci kedvet is, így a lovagok tűzhetnek egy-egy virágzó ágat a páncéljukra. Persze, ha nem félnek attól, hogy dezorientálja majd a gondolataikat.
Gyümölcs: Ha valaki el bírja viselni azt a folyton ismétlődő, elkerülhetetlen fájdalmat, hogy az ujjait szétharapdálják, akkor vígan falatozhat a laktató gyümölcsökből. Egy tucatnyiból már jól is lehet lakni, így ha valaki hosszú ideje úton van, jól járhat vele. Ezenkívül finom, sűrű lekvár is készíthető belőlük, vagy gyümölcslé. Pletyka terjeng arról, hogy egyes vámpírok groteszk kívánságára valaki kifejlesztett egy olyan lekvárt, ami tartalmazza az "áldozatok" vérét is...
Levél: A hosszúkás levelek íze csípős, pikáns ízű teákat lehet készíteni belőle, a bevállalósak akár nyersen is fogyaszthatják. Erőnlétnövelő hatása van, ám csak rövid távra, amint elfogy a hatása, felerősödött fáradtságot eredményez. Hígítva és mértékletesen felhasználva íze miatt ajánlatos fogyasztani.
Tojások: A sárkányok tojásait, ha valaki nagyon ügyes és jól fel van szerelve, ki lehet fosztani, azonban olyan picinyek és közben a sárkányok olyan szívfájdítóan méltatlankodó hangokat hallatnak, miközben próbálják megvédeni csemetéiket, hogy nem érdemes. Meg aztán ott van a tűz is, amit fújnak. Tulajdonképpen a tojásokhoz csak akkor lehetne hozzájutni, ha valami módon az összes sárkány elhalálozna. Úgy viszont a növény sem bírná sokáig. Szimbiózisban élnek, így szükségük van egymásra, a bokor nem élhet sárkányok nélkül és fordítva.
Sárkányok: Egyes druidák, vagy más természethez közel élő és állatokhoz értő képességgel rendelkezők hosszú idő után és türelemmel, kitartással képesek egy-egy pici sárkányt megszelídíteni. Azonban tartásukhoz elengedhetetlen, hogy valamiféle növény legyen a közelükben, ugyanis csak levelek között érzik biztonságban magukat. Kertekben, bizonyos esetekben egy-két szobanövénnyel is beérik, de a gyümölcsfák a kedvenceik, mint mondjuk szilva-, alma- vagy barackfák. A hús mellett nem árt őket gyümölcsfélével is etetni. Ha vért kapnak, felélénkülnek és képességeik is javulnak. Megeshet azonban, hogy eltűnnek, mert visszavágynak oda, ahonnan származnak, így szívfájdalmat okozva gazdáiknak. A szelídített egyedek már nem harapnak, feltéve, hogy sikerült kellő mértékben magunkhoz szoktatni őket és elnyerni bizalmukat. Eleinte lehetséges, hogy még igen, utána azonban kezes kis háziállatok lesznek a druidák vagy mágiahasználók számára. Harcban legfeljebb az elterelés lehet a szerepük, vagy repülve az ellenfél megzavarása, ha pedig a szemét célozzák tüzükkel, elég kellemetlen lehet; de mivel kicsik, apró helyekre is be tudnak jutni, felderíteni, és elvezetni egy adott helyre a gazdát, ha kellően szoros a kapocs köztük, egy kulcsot megszerezni vagy egy apró dolgot elégetni tüzükkel. Ekkor sem árt viszont valami növényfélét magunkkal cipelni. Ha hosszú ideig zöld nélkül maradnak a sárkányok, elkezdenek méltatlankodni és akár le is léphetnek, ha viszont eltévednek, hamar elpusztulnak Veronia vadonjában.
By: Wilhelmina von Nachtraben

Felhasználó profiljának megtekintése

6 Re: Finsterwaldi lények. on Vas. Aug. 19, 2018 5:13 pm


"Először csak a kék fényeket látod. Igézőek, magukkal ragadnak téged. Aztán meghallod azt a túlvilági csilingelést, a legédesebb zenét, dallamot, amit csak el lehet képzelni - és tudod, hogy baj nem érhet."
― Kevin Wildheart

Név Guardian Wolf / Őrfarkas

Kinézet, testfelépítés Az Őrfarkasok csak kevés hasonlóságot mutatnak a Veronia-szerte megtalálható farkasokkal, vagy leszármazottaikkal, a kutyákkal. Átlagos marmagasságuk elérheti az egy métert is, a teljesen kifejlett egyedek, amelyek már az aggkort elérték, ez akár 1,20 méter is lehet. Testhosszúk 1,2-1,8 méter körül mozog. A nőstények kisebb termetűek, testsúlyuk 40-45 kg között mozog, míg egy jól kifejlett hím akár a 60-70 kilogrammos súlyt is elérheti. Erőteljes izomzattal rendelkeznek, tüdejük és szívük nagyobb, mint távoli rokonaiké - áldozatukat akár 20 percen keresztül is üldözhetik. Koponyájukból több szarv is ágazhat ki - minél idősebb egy egyed, annál több szarva van. A kölykök csak két apró szarvkezdeménnyel rendelkeznek, a felnőtt kort elérteknél átlagosan öt-hat ilyen kinövés található. Az első két szarv, amellyel rendelkeznek, az idők folyamán jelentősen megnövekedik, s a végeiken erős kék fénnyel világító gömbök alakulnak ki, amelyek egyrészt segítik őket az éjszakai vándorlásban, másrészt nyugtató dallamot bocsájtanak ki, amely több funkciót is szolgálhat (részletezés később). Testüket leginkább fekete és narancs színű szőrzet borítja, amelyen csak pár helyen találhatóak halvány kék fénnyel világító fényfoltok (jelentőségük valószínűleg csak pár választáskor van).  

Jellem, viselkedés, harcászat Az Őrfarkasok jellemzően csak náluk jóval kisebb zsákmányállatokra vadásznak - amennyiben erre szükségük van -  (nyúlak és rágcsálók), de ebben igen csak hatásosak, hála a szarvaikon növő szerveiknek. Erős állkapoccsal rendelkeznek, amellyel egy harapással megölhetik a zsákmányukat - azonban élő állat elejtésére csak végszükség esetén hagyatkoznak. Alapvetően a fő táplálék forrásuk közé olyan növények tartoznak, amelyek az őshazájukra volt jellemző, és amelyek elegendő tápanyagot tartalmaznak. Békés állatfajnak lehet nevezni őket, amelyek (csak ritka kivétellel) vetemednének arra, hogy másokra támadjanak. Azonban ha úgy érzik, hogy valaki vagy valami bajban van, a segítségükre sietnek. A szarvaik végén lévő szervekből áradó megnyugtató dallam a legtöbb esetben lenyugtatja még a legagresszívabb állatfajtákat is, lehetővé téve a bajba jutottnak a menekülést. Képesek a segítségre szorulót mérföldeken keresztül kísérni, míg teljesen biztonságba nem ér - utána felszívódnak és valószínűleg soha se látja őket többé. Amennyiben ténylegesen harcra kényszerülnének - akár önvédelemből, akár mások védelméből - első sorban erős állkapcsaikra és fürgeségükre hagyatkoznak. Végszükség esetén a világító szervekből erős fényrobbanást idézhetnek elő, ami megvakít szinte mindent akár ötven méteres körzetben is, viszont ezután az Őrfarkas annyira legyengül, hogy Ő maga is segítségre szorul.

Szaporodás, életkor, fejlődés Az Őrfarkasok három évente párzanak. Sikeres fogantatás esetén egy alomban öt-hat kis kölyök születhet - ezek közül általában két-három kölyök éri meg a felnőtt kort. A kölykök életszakaszuk első 7 hónapjában teljesen a szüleikre támaszkodnak - ekkor fejlődik ki náluk a világító szerv is. Egészen addig a szülők felváltva őrködnek az alom felett és hordanak táplálékot. Azonban akármennyire is figyelnek rájuk a szülők, a kicsinyek gyengesége, és a táplálékszerzés nehézsége miatt (a kicsinyek fejlődéséhez nem minden növény, vagy zsákmány állat elégséges, ezért az egyik szülőnek, vagy akár mindkettőnek gyakran hosszú időre el kell hagynia az almot) átlagosan az alom fele elpusztul. A kölykök az első hat hónapban még szürkés-barnás szőrzettel rendelkeznek, ezután kezd a szőrzetük színt váltani, amellyel őshazájuk sűrű növénytakarójába tudtak beolvadni. Miután elérték a hét hónapos kort, a szülőkkel együtt másznak ki az alomból, hogy megtanulják, melyik növények és állatok fogyaszthatóak a számukra és hogy hogyan védjék meg magukat (vagy másokat) ha arra kerülne sor. Egy átlagos Őrfarkas életkora 15-20 év. Hét hónapos korukig kölykök, 7-24. hónapjukig ifjoncok, 2. életévük betöltése után számítanak felnőttnek. Szaporodni 5. életévüktől kezdenek.

Társadalom Az Őrfarkasok falkákban élnek. Egy átlagos falka 2 alfa hímet, 5-6 nőstényt, és ugyanennyi ifjoncot/felnőttet tartalmaz - kivéve amikor a kölyköket gondozzák, akkor a szülők kivállnak a falkából, hogy ne lassítsák le azt. Az ifjoncok 7. hónapjuk betöltése után csatlakoznak a falkához és maradnak velük addig, míg saját kölykeik nem lesznek, vagy új falkát nem alapítanak. Az alfahímek felelősek a falka védelméért és ők határozzák meg a vonulási útvonalat. Összetartóak, és ha sérült van velük, nem hagyják magára, még ha ez veszélybe is sodorja vagy lelassítja a falka többi tagját. Azon hímek, amelyek elérik a 15. életévüket, aggastyánnak számítanak, és bár elvesztik az alfa hím pozíciójukat, a falka védelmi prioritási listáján a 2. helyet élvezik (őket csak az ifjoncok előzik meg). Amennyiben egy Őrfarkas elhalálozik (akár természetes úton, akár nem) a falka többi tagja, a szarvaikat használva gödört ásnak neki és abba lökik a testet, majd elföldelik. Azon Őrfarkas, amely baleset vagy támadás folytán elvesztette világító szerveit, bár már többé nem hasznos a falka számára, még sem kénytelen elhagyni azt, de támadás esetén a falka többi tagja inkább a még ép társaik védelmére összpontosítanak, így a kölykök után ők a legsebezhetőbbek.

Képességek, erő Erős állkapoccsal rendelkeznek, amellyel akár egy kifejlett szarvas gerincét is el tudják roppantani - és fejlett izomzatuk miatt képesek akár húsz percig is könnyű vágtára, vagy 3 percnyi sprintelésre. De elsődleges védelmi mechanizmusuk a két világító szerv, amelyek egyrészt megnyugtató dallamot bocsájtanak ki magukból, vagy végszükség esetén akár egy ötven méteres körzetben is vakító fényrobbanásra képes. A világító szervek egyúttal a bajba jutottak vezetésére is szolgálnak - a sötét erdőben ezt könnyű követni.

Gyakoriság/ Előfordulás Közepesen gyakori állatfaj Finsterwald-ban, amennyiben valaki nem szorul segítségre (vagy éppen nem lesi meg őket észrevétlenül), nem túl nagy az esélye, hogy találkozzon akár egyel is.

Veszélyesség Amennyiben valaki vagy valami nem viselkedik agresszívan akár az Őrfarkasok, akár náluk védtelenebbek irányába, nem jelentenek fenyegetést, amennyiben valaki véletlen össze fut velük és nem viselkedik fenyegetően, van esély arra, hogy köré gyűljenek és megszaglásszák.

Ok a vadászatra Amennyiben valaki arra vetemedne, hogy akár egy Őrfarkast is megöljön, és a társait elűzi, értékes zsákmányhoz juthat: a szarvaik végén lévő világító szerv fénye az egyed halála után is még akár két évig világít, bár a nyugtató dallamot már nem bocsájtja ki. A gömb két-három méteres sugarú fénygömböt bocsájt ki magából (az élő egyedek ennek intenzitását akaratuk szerint tudják befolyásolni, ennél nagyobb azonban csak ritkán). Szarvaik díszes mintázatokba csavarodnak, így kiváló díszítő elemek, azonban pénzben mérve vajmi kevés értéket jelentenek. Feltételezhető, hogy a világító szerveket alkímiában is fel lehet használni, bár ez eddig nem került bizonyításra.

Populáció Durva becslések szerint ötszáz és hatszáz közé tehető az össz létszámuk, inkább közelebb az ötszázhoz.



"Találkoztál már valaha is ilyen gyönyörűséggel? A szavam is elállt tőle."
― Sebastian, Északi Felderítő

Név Angel Wolf / Angyalfarkas

Kinézet, testfelépítés Felépítésben szinte teljesen megegyezik a Veronia-n élő farkasokkal. Átlagos marmagasságuk 60-80 centiméter körüli, testhosszúk a 1,5 métert is elérheti. Szőrük alapvetően fekete, amelyet azonban sok helyen fehéren-sárgán világító foltok ékesítenek, amelyek visszaverik a Hold sugarát. Puha tappancsaiknak köszönhetően szinte teljesen hangtalanul tudnak lopakodni az erdőben, hallásuk jelentősebb jobb, mint Veronia-i társaiké, akár két mérföldről is meghallják az avar zörgését. Szemük élesebb, és rendelkeznek a hőlátás képességével, amely veszélyes ragadozóvá teszi őket. Hosszú farkuk terebélyesebb, mint bármelyik farkasfajtáé, csupán esztétikai szempontokat szolgál - minél dúsabb egy hím farokszőrzete, annál attraktívabb lesz egy nőstény számára.

Jellem, viselkedés, harcászat Farkasok, ízig-vérig. Ragadozók, még hozzá igen csak hatásosak - bár csak kisebb méretű ragadozókon és növényevőkön élnek, ha szükséges, rövid ideig növényeken is elélnek. Erős bennük a falka szellem, saját falkájuk tagjaival szemben soha sem viselkednek agresszívan, és könnyen elegyednek más falkák tagjaival. Kerülik a másokkal való találkozást, s mivel éjszakai életmódot folytatnak, nappal leginkább vackaikba, üregeikbe, üresen álló barlangokba húzódnak.A zsákmányállataikon kívül másokkal nem nagyon foglalkoznak, ha kell, kerülő utat tesznek, kivéve, hogy ha a betolakodó kikerülése túl sok energiába kerülne és éheznek. Ekkor bárkit és bármit megtámadnak, akár az egész falka. Összeszokottan harcolnak, és kifinomult stratégiai érzékről tanúskodik harcmodoruk. Kettő hím mutatkozik meg, hogy ha csordából próbálnak kiszakítani egy magányos példányt, vagy nagyobb ellenfélre vadásznak, míg a nőstények és a többi hím lassan körbe veszi a kiszemelt zsákmányt - a két hím pedig a kelepcébe tereli a zsákmányt. Amennyiben olyan terepen harcolnak, amely sziklás/szurdokos, hajlamosak áldozatukat a meredély szélére szorítani és lezavarni őt a szikláról, hogy az halálra zúzza magát. A testüket beborító fényfoltokat saját belátásuk szerint tudják mozgatni és fényerejét változtatni, hogy jobban beolvadhassanak a holdfényes éjszakába - és gyenge mágikus védelmet biztosít nekik.

Szaporodás, életkor, fejlődés Az Angyalfarkasok egy életre választanak párt maguknak, bár amennyiben a pár valamelyik tagja elhalálozik, és a túlélő még eléggé fiatal, új párt választhat magának - de normális körülmények között a párt alkotó egyedek életük végéig kitartanak egymás mellett és csak egymással fognak szaporodni. Sikeres fogantatás esetén öt-hat kölyök születik az alomba. A kicsinyek életszakaszuk első háromnegyed évében sérülékenyek, így az egész falka közösen vigyáz rájuk. Hamar megtanulnak lopakodni, rejtőzni, a holdfényeiket módosítani. Fél éves koruktól elkísérik a falka többi tagját a vadászatokra, bár csak megfigyelők lesznek, és a falka legidősebb tagjai vigyáznak rájuk. Amint elég idősek lesznek, részt vehetnek a vadászatokban, de csak négy éves koruktól lehetnek "hajtók". Átlagosan 15-20 évet élnek meg.

Társadalom Falka méretétől függően akár több alfahím is lehet, akik a zsákmányszerző utakat és a vonulást vezetik. Amennyiben csak egy alfahím van egy falkában, úgy Ő vezeti a menetoszlopot, utána a harcképes hímek fele követi őt, mögöttük ballagnak a nőstények és a fiatalabb kölykök, a sor vége felé az idősebb angyalfarkasok járnak, az oszlopot a fennmaradó, harcképes fiatal hímek zárják le. Nem hagyják egymásra a társaikat, még akkor sem, hogy ha megsérültek. A maguk módján megpróbálnak gondoskodni a sérültekről, és a gyengékről. Amennyiben egy Angyalfarkas túlságosan megsérült, megfigyelhető, hogy "kérésére" a társai végeznek vele. Az Angyalfarkasok nem territoriálisak, folyamatos vándorlásban élnek. Különböző falkák csak ritkán vegyülnek egymással, könnyen megtűrik egymás jelenlétét.

Képességek, erő Kitűnő lopakodók és rajtaütők. Éjszaka szinte észrevétlenek. Képesek öt-hat percnyi vágtázásra, vagy húsz percnyi kitartó üldözésre. A szőrükön növő színelváltozások kapcsolatban állnak a Hold fényével, és gyenge mágikus védelmet nyújt nekik (1. és 2. szintig maximum).

Gyakoriság / Előfordulás Viszonylag sűrűn fordulnak elő Finsterwald-ban, bár nappal csak akkor találkozhat vele bárki is, amennyiben ráakad a búvóhelyükre. Éjszaka kerülik a kapcsolatot másokkal.

Veszélyesség Közepesen veszélyesek, nem feltétlenül támadják meg az utazókat

Ok a vadászatra A szőrméjükből jó minőségű és drága ruhákat lehet előállítani, a húsuk nem túl ízletes.

Populáció 500-600 közötti



"A folyékony arany és egy halálos ragadozó keveréke. Nem tudom mit gondoljak erről..."
― véres jegyzet Finsterwald szélén

Név Golden Tiger / Arany Tigris

Kinézet, testfelépítés Finsterwald egyik legnagyobb termetű nagymacskája. Testhossza ( a farkával együtt) hímeknél elérheti a 2,8-3,5 méteres, nőstényeknél a 2,2-2,8 méteres hosszúságot is. A kifejlett hímek tömege átlagosan 180-190 kilogramm, nőstényeknél 120-140 kilogramm. Testét sötét szürke szőrzet borítja, amelyet arany csíkok tesznek igazán különlegessé. Minden egyednek egyedi csíkozása van, a hímeknek általában kevesebb és halványabb az arany szőrzete, a nőstényeké igen bonyolult formákat is felvehet. Nappali életmódot folytatnak, lopakodásban leginkább a vastag szőrzettel borított, puha tappancsaikra támaszkodnak. Kifinomult szaglással, hallással és látással rendelkeznek. Erős, visszahúzható karmokkal rendelkeznek, amellyel akár fákra is fel tudnak mászni. Gyorsan mozognak, képesek a hosszú távú üldözésre is.

Jellem, viselkedés, harcászat Közepesen agresszív faj. Amennyiben túl esett a vadászaton, nem feltétlenül támad, amennyiben megtartják a kellő távolságot. Azonban ha valaki vagy valami túl közel merészkedik hozzájuk (10 méter vagy közelebb, kölykök jelenléte esetén 15 méter), figyelmeztető morgásokat hallatnak és a hímek felsorakoznak, hogy elzavarják a betolakodót. Ha a figyelmeztetés nem volt hatásos, agresszívan támadnak, és nem állnak meg addig, míg nem végeznek a betolakodóval, vagy túl súlyos sérüléseket szenvednek. Ilyen esetben nem ismernek könyörületet, és nem hagynak fel az üldözéssel. Már kora reggel neki kezdenek a vadászásnak és addig vadásznak, míg az egész falkára elegendő élelmet nem szereznek. Csak a hímek vesznek részt a vadászatokban, a nőstények a kölykökre és a túl idős egyedekre vigyáznak. Sikeres vadászat esetén a nap jó részét tisztálkodással töltik el. Éjszaka a fák ágain alszanak, farkaikkal körbeölelve annak törzsét. Harcban taktikusak. Egyszerre több irányból támadnak, a minél nagyobb sikeresség érdekében, de előtte általában körbe kerítik a kiszemelt zsákmányt, amennyiben erre lehetőségük akad. Harcban leginkább éles karmaikra hagyatkoznak, harapásuk nem túlságosan erős, és leginkább csak a zsákmány feltépésére használják, ritka esetben harapják át a zsákmány torkát, vagy szorítják a nyakát addig, míg el nem ájul az oxigén hiánytól. Leggyakoribb esetben éles karmaikkal ejtenek lehetőleg minél több sebet az áldozatukon, vagy törik el az áldozatuk légcsövét.

Szaporodás, életkor, fejlődés Szaporodási ciklusuk leginkább a kora nyári időszakra tehető. Mivel több a hím, mint a nőstény, erős dominancia harcot vívnak a párzás jogáért. Ez alól egyedül a mindenkori alfahím a kivétel, akié az első párzás joga, és a falka összes nőstényét igyekszik megtermékenyíteni. Fogantatás esetén a nőstény hat-hét hónapig vemhes, utána általában egy, maximum kettő tigriskölyöknek ad életet. A falkában a nőstények szerepe a kölykökre való vigyázás, akár a sajátjuk, akár nem. Amikor a többi hím vadászni megy, a vadászathoz már túlságosan öreg hímek is segítenek a kölykök védelmében. A kölykök egy éves korukig maradnak az anyjuk mellett, csak nagy ritkán mennek a többi hímmel vadászni, akkor is csak megfigyelők. Egy éves koruk után is általában még fél évet töltenek azzal, hogy csak tanulják a vadászatot a tapasztaltabbaktól, utána vehetnek ők is részt bennük. Átlagos életkoruk tíz év körüli, ennél idősebb példányok nem nagyon vannak.

Társadalom Összetartó falka szellemben élnek, ahol mindig egy alfa hím van, aki a vadászatokat vezeti. Az alfahímé az első táplálkozás joga, és Ő termékenyítheti meg először a nőstényeket is. Amennyiben az alfahím elhalálozik - akár természetes úton, akár egy kihívója győzte le - a győztes hím általában megöli az előző alfa által nemzett fiatal kölyköket, hogy biztosítsa saját utódai dominanciáját. Egy falkában általában nyolc, vadászatra még alkalmas hím; kettő-három kiöregedett hím és három-négy nőstény található. Erősen territoriálisak, területeket alaposan megjelölik. A vadászterületükre tévedőket azonnal elűzik. Soha se keverednek más falkákkal.

Képességek, erő Kiváló lopakodók és vadászok. Erős mellső lábaikkal akár csontot is törhetnek, karmolásaik mélyek, bár páncélzatot nem nagyon tudnak átszakítani és nem is próbálkoznának nagyon vele.

Gyakoriság / Előfordulás Veszélyeztetett állatfajról van szó, a velük való találkozás Finsterwald ritkásabb területein nem túl ritka, sűrűbb részeken viszonylag ritkának mondható

Veszélyesség Közepesen veszélyesek - de mindig falkában támadnak

Ok a vadászatra Bundájukból értékes prém készíthető

Populáció 50-60 körüli



"Szépnek szép. Veszélyesnek veszélyes. Mi mást lehetne elmondani róla?"
― Adelbrand

Név Dark Stallion / Sötétcsődör

Kinézet, testfelépítés Egy kifejlett Sötétcsődör marmagassága 175-200 centiméter körül mozog, így méreteivel csak egy csatamén vetekedhet. Súlyuk ettől függetlenül jóval kisebb, valahol 400 kiló körül mozoghat. Csontjaik üregesek és könnyűek, súlyukhoz nagyban hozzátesznek a szárnyaik, amelyek fesztávolsága a 2-2,5 métert is elérheti. Testüket (a szárnyak kivételével) sűrű, vastag fekete szőr borítja, tollaik szintúgy feketék. Hosszú sörényt növesztenek, pusztán esztétikai, semmint praktikus okokból kifolyólag. Erős és vastag patákkal rendelkeznek és jól fejlett izomzattal, így egy rúgás könnyen halálos sérüléseket okozhat.

Jellem, viselkedés, harcászat Viselkedésük mint egy harapós csataméné. Nem szeretik az idegeneket maguk körül (és fajtájukon kívül mindenki idegen számukra) és gyakran még a más ménekbe tartozó fajtársaik jelenlétét se nagyon tűrik meg - így igen csak agresszívnak számítanak. Könnyen fel lehet őket idegesíteni. A találkozás első fél percében csak fújtatnak és mellső lábaikkal a földet verik figyelmeztetésként, ha a betolakodó ezek után se hátrál el tőlük, rohamoznak és képesek a szerencsétlen áldozatot mérföldeken keresztül is üldözni. A saját ménükbe tartozó egyedeket tűrik csak meg maguk körül - a mén összetartó, de nem kockáztatnak. Más ménekbe tartozóknak megadják azt a luxust, hogy akár kétszer is figyelmeztetnek - ezután ugyanaz igaz rájuk, mint bármelyik betolakodóra. Harcban leginkább a lábaikkal való rúgásra hagyatkoznak - amennyiben van elég helyük hozzá, felreppenve a levegőből indítanak halálos, koponyára mért rúgásokat, vagy a szárnyaikkal erős szélvihart keverve lökik le a kisebb termetű ellenségeiket a sziklákról vagy egyéb magasabb helyekről. Nagyobb ellenfelek ellen por-, vagy avarfelhőt kavarnak megzavarás gyanánt.

Szaporodás, életkor, fejlődés A mének az év minden szakaszában nemzőképesek, azonban a kancák csak 25-30 naponta termékenyíthetőek meg (ezt hívják sárlás időszaknak), és akkor is csak 3-5 nap erejéig, utána ismét várniuk kell. Sikeres megtermékenyítés esetén (ez függ attól, hogy a kanca hányadik sárlási ciklusában jár, általában az első, amely tavasszal kezdődik, a legeredményesebb) egyetlen csikónak ad életet. A Sötétcsődör csikó már a születés után járóképesnek számít, bár még igen csak gyenge, de a második hetében már önállóan képes nyargalni az anyja körül. Viszonylag gyorsan növekednek, amennyiben bőven táplálékhoz jutnak, és 4.-5. hónapjukra már önállóan képesek táplálékszerzésre. A 6. hónap után akár önmaguk teljes ellátására is képesek, és meg tudják védeni magukat. Repülni már viszonylag korán megtanulnak, nagyjából a második hetükben kezdik el (amennyiben van elég helyük a gyakorlásra) és hamar elsajátítják ezt a képességet. Hajlamosabbak több időt tölteni a levegőben, mint a kifejlett példányok, egészen addig, míg izomzatuk eléggé megerősödik ahhoz, hogy huzamosabb időt is repülve tölthessenek el.  Egy Sötétcsődör átlagos élettartama viszonylag rövid, 10 éves korukban már elkezdenek kiöregedni, a 12 éves kort ritkán érik meg.

Társadalom Saját ménjükkel szemben szinte már előzékenyen viselkednek, első sorban a csikók védelmére összpontosítanak. A ménest mindig a legerősebb csődör vezeti, de folyamatos közöttük a versengés, hisz nagyon ambíciózus jellemmel rendelkeznek. Egy ménes akár a 30 egyedet is kiteheti, és mindig együtt vonulnak. A társadalmi ranglétra legalján a csikók állnak, őket követik azon fiatal egyedek, amelyek bár már képesek az önálló táplálékszerzésre és önvédelemre, de még nem annyira tapasztaltabbak, mint a 3-4 telet megért társaik. Utánuk következnek a kancák, aztán a párzásra képes és hajlamos csődörök, és a társadalmuk legfelső fokán a legerősebb mén áll. Bár vigyáznak egymásra, azonban amennyiben valamelyik tag sérülése, vagy egyéb okokból származó gyengesége veszélybe sodorná a ménes többi tagját, vagy lelassítaná őket, mindenféle gondolkodás nélkül magára hagyják - rövid életet élnek, így nem kockáztatnak feleslegesen csupán szentimentális okokból kifolyólag. Ez alól egyedül a vemhes kancák a kivételek, hisz minden olyan kanca, amely még képes csikó kihordására, kitüntetett figyelmet és védelmet élvez. Bár nem nagyon szeretik a másik ménesbe tartozó egyedeket, de ha a helyzet úgy adódik, képesek kooperálni. Megfigyelhető náluk, hogy időközönként "cserekereskedelmet" folytatnak. Amennyiben az egyik ménesben túl sok a nemzőképes mén, de kevés a kanca; míg a másikban több a kanca, mint a mén, a fiatal mének és kancák helyet cserélnek, hogy egyensúlyba hozzák a ménest. Ezen kívül más keveredés nem nagyon figyelhető meg náluk. Erősen territoriálisak, és amennyiben találnak egy olyan helyet, ahol bőven nő számukra fogyasztható fű, minden áron megvédik azt.

Képességek, erő Erőteljes izomzatuknak és vastag patáiknak köszönhetően csonttörő rúgásokra képesek és nem is ódzkodnak ennek használatától. Képesek hosszú ideig vágtázni, és üldözni azokat, akik felmérgesítették őket. Képesek a repülésre, bár nem túl kecsesek és nem is nagyon gyorsak, de inkább az erőre, mint a pontosságra alapoznak. Egy kifejlett egyed két óráig képes maximum a levegőben tartózkodni, míg a fiatalabb egyedek, amelyek súlya kisebb, akár három órát is eltölthetnek a levegőben. Harc esetén szárnyaikkal erőteljes szélvihart kavarhatnak, amely a kisebb testű ellenfeleket ledöntheti a lábáról, a nagyobbakat is akadályozza.

Gyakoriság / Előfordulás Finsterwald mélyében, ahol gyakoribbak a nyílt térségek, és sűrűbben nő a fű, viszonylag gyakran előfordulnak, bár territóriumuk elég nagy ahhoz, hogy nagy szerencsével ne találkozzon velük senki sem. Az erdő pereme felé közeledve a találkozás esélye egyre kisebb lesz. Állítólag egy-két példányt lehetett látni Finsterwald-on kívül is, azonban ez valószínűleg csak valami félreértés volt.

Veszélyesség Fokozottan veszélyes, a velük való találkozás elkerülése erősen javallott

Ok a vadászatra Mindenki jobban jár nélkülük. Ettől eltekintve a fiatalabb egyedek (hat-hét éves korukig) húsa ízletes és puha, így ínycsiklandó lakomát lehet főzni belőlük (már amennyiben valakinek sikerül elejteni akár egyet is), és egy jól fejlett példány akár egy kisebb őrjáratot is el tud látni egyszeri étkezésre. A szárnyaikon növő tollazat puha, így párnahuzatba tökéletes.  Nem lehet megszelidíteni őket, így ezzel nem is érdemes próbálkozni.

Populáció 2000-2500 egyed körül




"Először a gatyádba csinálsz....aztán meg már a pofikájukat vakargatnád."
― Ismeretlen

Név Ingenuous Giant / Jámbóriás

Kinézet, testfelépítés A Jámbóriások, nevükhöz méltóan jelentős méretekkel rendelkeznek. Egy jól kifejlett példány magassága a 2,5 métert is elérheti, a hosszúk akár 5 méter is lehet. Testük jelentős részét megkeményedett és vastagodott szaru réteg borítja pikkelyes elrendezésben, amely hatásos védelmet nyújt mindenféle szúró/vágó/harapó támadás ellen - jelentős erőt felsorakoztató csapások, tompa fegyverek ellen már kevésbé. Bár fenyegetően néznek ki, főleg a mellső lábaikon és a nyakukon kinövő, fogakra emlékeztető szaru kinövések miatt, valójában ezeket arra használja, hogy a fák kérgét lehántva hozzá férjen a kéreg alatti puhább részekhez, főleg a fanedvhez. Hat lábbal rendelkeznek, amelyek közül a két mellsőn "fogak" nőnek ki, a hátsó kettő teljesen normális, és testük közepén kettő elkorcsosult kézkezdemény nő ki, amelyek azonban arra is alkalmasak, hogy megragadjanak vele dolgokat - legtöbbször bokrokat, páfrányokat, egyéb növényeket. Erős csontozattal rendelkeznek, és ott, ahol a pikkelyek nem védik őket, vastag bőrük nyújt védelmet. Bár vannak szemeik, ezek túl gyengék ahhoz, hogy tájékozódásra használják őket, így inkább csak evolúciós maradványok. Igazi "látószerveik" az állkapcsukból kinövő két csáp, amelyeknek a végén sűrű szőrzettel benőtt végződések találhatóak, amelyekkel környezetük rezgéseit fogják fel - így elmondható, hogy hallás útján tájékozódnak. Nagy méretükből kifakadólag szűk környezetben csak jóval lassabban haladnak, bár ha szükséges, hátsó lábaikra ágaskodva, mellső lábaikkal fák törzsét ostromolva képesek azokat kidönteni...vagy ha nagyon sietős nekik és van elég helyük arra, hogy vágtára gyorsulhassanak, fejüket lehajtva, csak a hátukon lévő kemény szaruréteget használva rohamozva is képesek fákat kidönteni.

Jellem, viselkedés, harcászat Növényevő állatok és egyáltalán nem agresszívak. Sőt, igazából, egészen jámborak, mivel egyáltalán nem keresik a konfliktust, így ha valaki felől nem éreznek fenyegetést, hajlamosak odamenni a nézelődőhöz és hozzájuk bújni. Valamilyen módon érzékelik mások érzéseit (gyenge empatikus képességekkel rendelkeznek), és ha a kiszemeltjük felől úgy érzik, hogy hajlandó rá, megengedik, sőt, szinte kérlelik, hogy simogassák őket - cserébe képesek megértetni másokkal azt, empatikus képességeiket használva, hogy némi további smogatás és törődésért cserébe hajlandóak a hátukon elviselni bárkit, így luxus élményben részesülő "lovaglásban" lehet élményük. Csordaszellemben élnek. Egy életre választanak párt, a párjuk elhalálozása után már nem keresnek újat. Ha fenyegetik őket, inkább első sorban a menekülést választják. Ha nagyon szükséges, fejüket lehajtva, a kemény hátpáncélzatukkal, és nagy sebességükből és tömegükből fakadó erejükkel döntik le a támadókat a lábukról - és már rohannak is tovább.

Szaporodás, életkor, fejlődés A Jámbóriás hímek egy évben csak két hét erejéig szaporodó képesek, és ez egyedekként változik - ennek megfelelően a nőstények egészen addig, míg nem választanak párt maguknak, egész évben termékenyek, ez csak a párválasztás után változik meg, amikor is szinkronizálja azt a párjával. Sikeres fogantatás esetén 2, maximum 3 tojást rak le, amelyeket ezután a két szülő egymás között megosztva cipelik magukkal a két középső, fogásra is alkalmas karjukban. Miután a tojásukból kikeltek a fiatal egyedek, szüleik hátán utaznak. A fiatal egyedek középső lábaik jóval hosszabbak életük első szakaszában, mint a két hátsó, vagy mellső lábuk - eléggé hosszú ahhoz, hogy átfonják velük szüleik nyakát. Három hónapos korukra már jelentős növekedésen mennek keresztül, és már elérik az egy méteres magasságot is. Innentől kezdve már a szüleikkel együtt vonulnak, és legelnek. Ekkor kezd kialakulni az erős páncélzat is a hátukra, és a három hónapos folyamat is befejeződik, amely során középső lábaik jelentősen "visszahúzódnak", felvéve a kifejlett egyedekére jellemző méreteket. A Jámbóriások élettartama 40 és 50 év között mozog, felnőttnek 2. életévüktől számítanak.

Társadalom Csordákban vándorló fajról van szó, amely csorda 5-6 egyednél többet azonban nem nagyon számlál - tekintve, hogy egy- egy egyed jelentős mennyiségű növényt képes elfogyasztani, hogy fedezze napi tápanyag bevitelét - és a források igen szűkösek lehetnek. Csak akkor áll össze több csorda össze - ezt szupercsordának nevezzük - amikor olyan helyet találnak, amely huzamosabb ideig képes eltartani akár 20 egyedet is. Ilyenkor itt tartózkodnak huzamosabb ideig. Kifejezetten vezető vagy csordavezér nincs náluk, tekintve, hogy összeolvasztják a tudatukat az empatikus képességeiknek köszönhetően, így majdnem hogy egy entitásnak számít a tudatuk. Azon egyedek, amelyeket elszakítanak a csordától és ezzel együtt a "közös tudattól", szenvedésként éli ezt meg, és maximum két napig éli túl, utána az érzelmi fájdalmakba szó szerint belehal.

Képességek, erő Egyedüli támadási taktikájuk a rohamozás, amelyet szigorúan önvédelemre használnak. Hátsó lábaikra állva, mellső lábaikat használva - vagy akár rohamozva is - képesek fákat kidönteni, ha az akadályozza a vonulásukat, vagy ha élelemszűkében vannak és legelni akarnak róla. Empatikus képességekkel rendelkeznek, így megérzik azt, hogy a közelükben tartozkodóktól milyen viselkedést várhatnak el - úgy, hogy nem is kell azt látniuk. Így támadó szándékkal közel osonni hozzájuk szinte teljességgel lehetetlen, és ha fenyegetést éreznek, azonnal menekülőre fogják.

Gyakoriság/ Előfordulás Viszonylag könnyű vonuló csordákba botlani - nem igazán rejtőzködnek. Leginkább Finsterwald ritkásabb területeit preferálják, ahol van bőven aljnövényzet, de a fák kevésbé sűrűek. Előnyben részesítik a folyók/tavak környékét a nagy vízigényük miatt.

Veszélyesség Minimális veszélyforrás - csak akkor támadnak, ha már más választásuk tényleg nincs és sarokba szorítják őket.

Ok a vadászatra A hátukon lévő szaruképződmények nagyon ellenállóak, így akár pajzsként is használhatóak - vagy ha valaki talál egy eléggé ügyes kovácsot, aki valahogy képes feldolgozni és méretre "vágni" a szarukat, akkor akár páncél alapanyagként is felhasználható. A csápjaik teljes hosszában olyan váladékot tartalmaznak, amely az empatikus képességeikben nagy jelentőséget játszanak - ezt kinyerve alkímia alapanyagként használható fel.

Populáció 2000-2200 egyed


By: Crispin Shadowbane

Felhasználó profiljának megtekintése

7 Re: Finsterwaldi lények. on Vas. Aug. 19, 2018 5:14 pm


"Óóóh, Te erősen emlékeztetsz az újszülött fiamra. Ugyanolyan elviselhetetlen vagy, meg ráncos, meg csupasz, meg....meg minden...bár a farkad kissé hosszabb..."
― Egy szerencsétlen, részeg utazó
Név Goblin of Finsterwald / Finsterwald-i Goblin

Kinézet, testfelépítés Alacsony humanoid, hatlamas fülekkel és hosszú farokkal, a többi ujjal szembefordítható hüvelykujjal. Testfelépítése arra utal, hogy inkább a fákon közlekedik, semmint a talajon - bár valószínűleg minden környezetben igen csak jól érzi magát. Hosszú füleinek köszönhetően igen kifinomult hallása van, amely ellensúlyozza gyenge látását. Bár nem túl nagy, erős izomzattal rendelkezik - így erősebb, mint amilyennek kinéz ez a valami. Testét finom szőrzet borítja, és hajlamos szakáll növesztésre. Orra nem igazán van, bár szagokat valószínűleg érez.

Jellem, viselkedés, harcászat Valamilyen szinten intelligens élőlényről van szó - emberi mértékkel nézve egy 6-7 éves gyereknek felel meg. A beszéd képességét vagy nem fejlesztette ki, vagy mások nem értik meg azokat a kattogó, ütemet és ritmust mellőző hangokat, amelyeket hallatt. Amit viszont hiányol értelmiségben (komplexebb dolgokat, mint számok, vagy betűk nem nagyon ért meg), azt bőven kárpótolja komiszságban. Úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett kölyök. Csapkod, hangoskodik, rúgdos, mindent tör-zúz, ami csak a kezébe kerül - hogy aztán röhögve menjen tovább. Ha valaki Finsterwald-ba téved, attól hajlamos lopni - de a dolgokat nem viszi magával ,mivel túl sok hasznukat nem leli, ehelyett inkább tönkre teszi azokat. Ha valaki agresszívan lép fel ellene, ugyanolyan, vagy még erősebb agresszióval válaszol vissza. Harcban főleg a távolsági támadásokra, azon belül is a dobásra támaszkodik. Farkával a fák ágába kapaszkodva, mellső és hátsó lábait/kezeit is egyaránt használja, hogy a keze ügyébe akadó tárgyakkal dobálja meg szerencsétlen áldozatát. Fürge és akrobatikus, így nem sok esélye van bárkinek is, hogy eltalálja őt egyszerű támadásokkal.

Szaporodás, életkor, fejlődés A goblinok szaporodása egy érdekes - vagy inkább undorító dolog. Amennyiben a hím találkozik egy nősténnyel, addig üldözi, míg sikerrel le nem szorítja és közösül vele. A metódus inkább a hatékonyságra, semmint az élvezetre irányul, így a nőstény számára kevésbé élvezetes. Amint a nőstény megtermékenyült, a hím már áll is tovább, hogy további nőstényeket kergessen, vagy élje a maga kis egyszerű életét. A kis goblint a születése után az anyja szinte azonnal magára hagyja, semmiféle érzelmi kötődés nem alakul ki iránta, így a kölyöknek hamar meg kell tanulnia megvédenie magát. Születésüktől fogva képesek fára mászni, bár nem túl gyorsan ekkor még. Életük első heteit fákon töltik, leginkább rügyekkel, levelekkel, vagy élősködőkkel táplálkozva. Amennyiben eléggé megerősödtek, már nagyobb területet is bejárnak. Három hónapos koruktól már majdnem hogy kifejlett egyedek, szaporodó képesek. Átlagos életkoruk 20 év.

Társadalom Nem szociális lények. A hímek és a nőstények csak a nem túl kellemes párzás idejéig találkoznak - utána már a hím megy is tovább. Fajtájuk többi egyedével semmiféle kapcsolatot nem ápolnak, ha két hím véletlenül egymás közelébe kerül, abból heves harc bontakozik ki - amely minden esetben az egyik, vagy mindkét fél halálával végződik. Két nőstény találkozása viszonylag békésebb - itt addig megy a harc, míg a gyengébbik fel nem adja. Ekkor a győztes nőstény a legyőzöttet magával cibálja, egészen addig, míg egy hím rájuk nem akad, és a legyőzött nőstényt dobja a hím felé, ezzel kerülve el azt, hogy Ő maga a párzási metódus áldozatává essen. A hím goblinok érthetetlen okokból vonzódnak az egyszerű macskákhoz, és bár nem túl inteligensek, valamilyen szintű mágiával és alkímia ismerettel rendelkeznek, amely elegendő ahhoz, hogy a macskákat saját igényeik szerint formálják - bár hogy erre hogyan képesek, azt nem nagyon tudni, magát a módszert még egyszer se sikerült megfigyelni, de feltételezhetően valamilyen őshonos növényfaj mágikus tulajdonságait használják fel, és egyes elbeszélések szerint fura, zümmögő és kattogó hangokat adnak ki magukból, amely akár egy rituáléra is hasonlíthat. Csak a Goblinmacskákkal ápolnak közelebbi viszonyt. A nőstények képtelenek erre a folyamatra.

Képességek, erő Akrobatikusak, ügyesek, jó famászók. Gyenge mágiával bírnak, amely azonban egyedül a macskáik mutálására alkalmas, más jelentősége nincs. Nem képesek azon képességek használatára, mint a Goblinmacskák - tekintve, hogy nincsenek meg az ehhez szükséges szerveik. Egyetlen, gyengén mágikus képességük a
Hangrobbanás A Goblin farkával gyorsan csap le, amely során az említett testrész hihetetlen mértékben felgyorsul, ezzel egy hangrobbanást idézve elő. A robbanás körzetében tartózkodók (3-4 méter, az egyed fejlettségétől függően) dobhártyája beszakadhat, de mindenképpen ideiglenes halláskárosodást szenved és diszorientált lesz.

Gyakoriság / Előfurdulás Ritkán mutatkoznak mások előtt, akkor is csak azért, hogy kiéljék áldozatukon gyerekes vágyaikat - így viszonylag ritkák a találkozások szerencsére. Finsterwald sűrű, fákkal benőtt területein tartózkodnak leginkább.

Veszélyesség Nem túlságosan veszélyes, inkább csak idegesítő.

Ok a vadászatra Testük egyik része se túlságosan értékes - így túl sok ok nincs a vadászatukra

Populáció Számuk 400-500 közé tehető




"Na ennél ocsmányabb macskát már nehezen lehetne találni, az is biztos.
― Hollófalvi Reginald

Név Dire Goblincat / Irtózatos Goblinmacska

Kinézet, testfelépítés Alacsony, maximum 40-50 centiméter magas, hozzá 70-80 centiméteres testhossz párosul. Teljesen szőrtelen állatfajról van szó, amelynek a bőre sokkal nagyobb, mint ami egészséges (vagy esztétikus) lenne - az oka pedig ismeretlen. Mancsain, és törzse jelentős részén kéken világító, tetováláshoz hasonló jegyek találhatóak, amelyek akár egész testét is beboríthatják. Koponyájából apró szarvak nőnek ki, amelyek között egy apró korong található. Sunyi, alattomos kinézetük van, szemeikből semmi jóindulat nem olvasható ki.

Jellem, viselkedés, harcászat Nem az átlagos, aranyos és kedves, bújós macska. Lehet, hogy egykor az volt, de ennek örökre búcsút lehet mondani. A goblinok tenyésztették ki őket, és hozzájuk hasonló jellemük is van. Komiszak és alattomosak. Lehet, hogy megjátsszák azt, hogy csak simogatásra vágynak (bár eléggé erős gyomor kell hozzá, hogy bárki is így közeledjen hozzájuk) csak azért, hogy bárkinek a torkának essenek (gazdájukat kivéve). Jellemzően kisebb rágcsálókra vadásznak - gyakran akkor is, amikor nem éhesek, csupán az ölés és a vadászat izgalmának kedvéért. Harcban éles karmaikat és fogaikat használják, vagy a szarvukat és az aközött megtalálható korongot. Netán a gyenge mágiával átitatott "tetoválásaikat".

Szaporodás, életkor, fejlődés Nemzőképtelen egyedek, egyáltalán nem bagzanak, vagy keresnek maguknak párt. Aszexuálisak. A goblinok tenyésztik őket, az elfogott macskák átalakításával, de egy goblin csak akkor "kreál" egy újabb egyedet, amennyiben a régit elvesztette. Ennek megfelelően olyan életkorúak, mint amilyenek voltak a mutációk előtt.

Társadalom Egyedül a gazdájukhoz hűségesek, annak viszont minden egyes parancsát követik. Társadalomról nem beszélhetünk, hisz ahogy a goblinok sem, úgy a Goblinmacskák se közösködnek másokkal. A goblin a mesterük, az istenük.

Képességek, erő A Goblinmacskák testének jó részét tetoválások fonják körbe, amely gyenge mágikus képességekkel ruházzák fel őket.
Hipnózis A tetoválások kéken izzanak fel, teljesen elkábítva, hipnotizálva az ellenfelüket, amennyiben nem rendelkeznek elég mentális védelemmel. Egy percig tartható fenn, ez alatt az áldozat mozgásképtelen.

Memória zavar A Goblinmacska képes az áldozata rövid távú memóriájának megzavarására, hogy elkerülje a lebukást, ha rajta kapják valami kis komiszságon. A Memória zavar sikeressége nagyban függ attól, hogy az áldozat mennyire védett az ilyen jellegű támadások ellen.

Holdsugár A szarvai között található koronggal képesek összegyűjteni a hold sugarait, és azt egy sugár formájában kibocsájtani. Sikeres támadás esetén gyenge égési sérüléseket okoz, amelyek áthidalják a fizikai páncélokat, és lebénítják az ellenfelet három másodperc erejéig.

Gyakoriság / Előfordulás Csak goblinok közelében találhatóak meg, velük pedig csak az igazán szerencsétlenek futnak össze, így nem számítanak túl gyakorinak. Finsterwald fákkal sűrűn benőtt részein a leggyakoribbak.

Veszélyesség Közepesen veszélyes

Ok a vadászatra A szarvaik között található korong gyenge mágikus tulajdonságokkal rendelkezik, amely bűvölések erősítésére használható, amennyiben valaki tudja, hogyan is kell ezt megcsinálni. A bőrük a tetoválásaik miatt igazi kuriózumnak számítanak, valószínűleg egy műkedvelő jelentős összegeket fizetne érte. A bőrüket megfelelően kikészítve tökéletes pergamen alapanyagot nyújtanak.

Populáció Számuk 200 körülire tehető.




"Keresztezz egy buzogányt, egy hüllőt, egy medvét, egy oroszlánt na meg egy félóriást, adj hozzá két csipet "ezmegmiafranc" keveréket és már kész is vagy!"
― Bogan Creekstream

Név Bonetail / Csontfarok

Kinézet, testfelépítés Testfelépítése alapján inkább a tundrákhoz szokott állatról van szó, amely Veronia-n csak Finsterwald megjelenése után bukkant fel. Élőhelye leginkább az Árnypajzs-hegységre és a hegység lábánál elterülő, ritkásabb erdőségre korlátozódik. Méretei impozánsak: a nőstények 1,8 méteres magasságot is elérhetik, a hímek akár a 2,2,-2,3 métert is. A bőrük kemény, szinte áthatolhatatlan, testük teljes hosszábban tüskés csontkinövések találhatóak, lábaik vasgat karmokban végződnek, amelyekkel akár a páncélokat is képesek felhasítani. Koponya csontjuk két rétegű: az alap koponyacsont vastag és tömör, míg a külső csontkoponya, bár némileg vékonyabb, így is viszonylag nehezen lehet átütni. Szinte fejük egészét beborítja ez a másodlagos koponya, egyedül a szemeket, az orrlyukakat, a szájat és a tarkójukat nem fedi be. Hosszú, egy méteres hosszat is elérő farkuk csontbunkóban végződik, amely szintúgy tüskézett. Bőrük a szürke és a zöld több árnyalatában díszeleg. Lábaik vastagak és izmosak, tömegük akár a 2000 kilogrammot is elérheti. Ennek megfelelően csak rövid távon képesek sprintelésre, és viszonylag hamar kifáradnak ettől. Hosszú távú üldözésre testfelépítésük miatt alkalmatlanok, ahogy a sűrűn nőtt erdőségekben is nehezen tudnak előre haladni. Lomhaságukhoz jelentős erő párosul - és erős állkapocs, amelyből kettő, megnövekedett szemfog tör elő, mint agyarok. Fő táplálék forrásaik: mindenevők. Leginkább a talajközelben növő növényeket fogyasztják, vagy náluk kisebb méretú rágcsálókat, kis termetű növényevőket, ragadozókat vagy akár dögevőket is megtámadnak és fogyasztanak - bár csak a puha részeket.

Jellem, viselkedés, harcászat Agresszív, erősen territoriális jellem. Területét erős szagmintával jelöli meg. Egy hím territóriuma akár 50 négyzetkilométert is lefedhet. Bármi, ami erre a területre keveredik, potenciális zsákmánynak számít. Ha bármi fenyegeti, szinte azonnal támad. Tipikusan az az állatfaj, amely minden irányból veszélyes. Hátulról életveszélyes megközelíteni a csontban végződő farka miatt. Elölről az erős állkapcsa, és a duplán csontozott koponyája miatt, amelyet szívesen használ öklelésre. A teste többi részén kinövő csontokat is felhasználja, amennyiben sikerül valakit vagy valamit falhoz/fához/sziklához paszíroznia. Szemből támadva leginkább a mellső lábait használja - hátsó lábaira ágaskodva csap le áldozatára, ahogy azt egy medve is tenné. Bár erős az állkapcsa és a fogai is élesek, az ínye már kevésbé erős, így azt leginkább már csak a halott zsákmánya húsának marcangolására használja, semmint támadásra. Amennyiben elveszti szemfogait, könnyen belehalhat a fertőzésekbe, és abba, hogy a többi fogával nem képes annyira mélyen az áldozatába harapni, hogy elegendő élelmet szerezzen belőle.

Szaporodás, életkor, fejlődés A Csontfarkak párzási időszaka tavasszal kezdődik meg, és a nyár első hetéig tart - ez alatt kell a hímnek egy nemzőképes nőstényt találnia. Mivel sokkal több hím van, mint nőstény, így folyamatos harc folyik ekkor a hímek között, hogy eldöntsék, ki fog párosodni a nősténnyel. A csaták megnyerése után az aktus rövid, de mindig hatékony. A megfogant nőstény hat hónapig vemhes, utána kettő vagy három kölyöknek ad életet. A hím és a nőstény együtt nevelik a kölyköt, és minden áron megvédik őt, így az esetek 90%-ban a kölykök túlélik az első hónapokat (később már annál nagyobb a halálozás esélye, tekintve az agresszív párzási időszakot és csatározásokat). A kölyök 9 hónapos koráig tartózkodik a hímmel és a nősténnyel, amely során megerősödik a farka végén lévő buzogány, és elkezd kinőni a második koponyacsontozata is. Amint elég erősnek ítélik arra, hogy saját lábán megálljon, a szülők magukra hagyják a kölyköt. Másfél éves korukra már teljesen kifejlettnek lehet tekinteni őket, bár a tényleges növekedésben soha se állnak meg. A második koponyacsontjuk, a testükön megtalálható egyéb szarvak és a csontbuzogány folyamatosan növekszik, egészen haláluk beálltáig. Átlagos élettartamuk 35 évre tehető.

Társadalom Magányosan vándorló állatfaj - egy hím és egy nőstény csak addig áll össze egy "családdá", amíg a kölykük eléggé erőssé nem válik. Bár nem állnak össze csordává, de nem is támadnak a másikra, még akkor sem, ha a territóriumukra téved - főleg, hogy ha nőstény. Amennyiben egy másik hím téved a territóriumot birtokló hím területére, akkor sem üldözi el, viszont a "betolakodó" által elejtett zsákmányból először a domináns hím fog táplálkozni, így nem nagyon éri meg mások területére merészkedni. Amennyiben egy Csontfarok veszélybe kerül - bár nincs nagyon olyan, ami rájuk merne támadni - és egy fajtársa ezt észreveszi, vad vehemenciával védi meg a másikat, aztán már tovább is áll.

Képességek, erő Erős koponyáikkal öklelő támadásokra képesek. Erős lábaikkal és a rajtuk lévő karmokkal akár a páncélokat, vagy más állatok "pajzsait" is képesek átszakítani, ha elég idő áll rendelkezésükre. Csontfarkaikkal pusztító támadásokra képesek.

Gyakoriság / Előfordulás Sűrű erdőkben szinte képtelenség, hogy bárki is összefusson velük méreteikből kifolyólag. Az Árnypajzs-hegység nyíltabb területein, vagy akár az eléggé széles hegyi ösvényeken viszont már van esély a találkozásra, így helyszíntől függően vagy nagyon ritkák, vagy közepesen gyakoriak.

Veszélyesség Erősen veszélyes, kerülése erősen ajálott

Ok a vadászatra A csontozata és a bőre is felhasználható kovácsok számára - más testrésze túl sok értéket nem képvisel, a húsa majdnem hogy fogyasztásra alkalmatlan.

Populáció Viszonylag ritkák, nagyjából 100 körülire tehető (lehet, hogy a hegység nehezen megközelíthetőbb területein több is található)




"Minden egyes alkalommal össze rezzenek, amikor villámlást hallok - mert nem tudom, hogy Isten akar-e büntetni engem, vagy egy Viharmadár van a közelben. Nem tudom, hogy melyik lenne a rosszabb."
― Gregorian, protestáns lelkész

Név Thunderbird / Viharmadár

Kinézet, testfelépítés Nem túl méretes, viszont annál veszélyesebb madárfajta, amely Finsterwald-ban fordul elő leginkább. Átlagos testhossza 50 és 70 centiméter között mozog, szárnyfesztávolsága 110-120 centiméter közöttre tehető - súlyuk ritka esetben haladja meg a 1,5 kilogrammot.  Szürke tollazatú madarak, éles csőrrel és még élesebb karmokkal. Kis méretükből fakadóan rovarokra és csúszómászókra vadásznak.

Jellem, viselkedés, harcászat Csak akkor agresszívak, amennyiben provokálják őket. Mielőtt bárkire is támadnának, figyelmeztető kiálltásukat hallatva repkednek a megfélemlíteni kívánt egyed körül, amennyiben az még ekkor sem távozik a helyszínről, támadásba lendülnek - és ekkor már igen agresszívvá vállnak, áldozatukat addig üldözik, míg az nem menekül eléggé messze a fészküktől, vagy szokásos vadászterületükről. Harcban két féle támadásra hagyatkoznak: vagy éles karmaikkal támadnak az ellenfelükre, folyamatosan cikázva körülötte, hogy minél nehezebben lehessen eltalálni őket (alkalomadtán a csőrüket is használják), vagy pedig mágikus támadásaikat használják, amelyek eléggé elrettentőek ahhoz, hogy senki se akarjon túlságosan sokáig a közelükben maradni. Amennyiben sikerült elüldözni a betolakodót, visszatérnek a fészkükhöz/vadászathoz, de amennyiben az egyszer már elkergetett betolakodó ismét a közelükbe merészkedik, nem figyelmeztetnek, rögtön támadnak, még ha a két eset között évek is teltek el. Nem felejtenek és nem bocsájtanak meg.

Szaporodás, életkor, fejlődés A Viharmadarak csak viharos időben képesek és hajlamosak szaporodásra. Mivel két, akár három órával előre is megérzik a viharok kialakulását, így bőven van idejük arra, hogy párt találjanak egymásnak - s az első villámlás adja meg a jelet, mikor kezdődhet a párzás. Megfogantatás után öt hónappal a nőstény átlagosan öt-hat tojást rak - amelyek viszont eléggé ízletesek ahhoz, hogy sok kisebb termetű ragadozó megpróbálja őket ellopni, így átlagosan csak egy-kettő fióka marad életben...és nagy eséllyel a túlélők is elpusztulhatnak. Amennyiben a fiókák sikeresen kikeltek, három hetük van megtanulni repülni, mielőtt a szülők magukra hagynák őket és visszatérnének a rajukhoz. Amennyiben a fiókák tudják követni a szüleiket, túlélhetik - amennyiben nem, a ragadozóknak esnek áldozatul. Életük során folyamatosan növekednek, bár eléggé kis mértékben ahhoz, hogy 70 centiméternél nagyobbre nőjenek - csak a kivételesen öreg példányok érik el az akár egy méteres hosszat is, bár ez nagyon ritka. Amennyiben túlélik a folyamatos küzdelmet a túlélésért, nem kapnak el fertőzéseket, akár a 100 éves kort is megérhetik, bár átlagosan már egy 20 éves példány is igen idősnek tekinthető a magas halálozási arány miatt.

Társadalom Gyenge szociális háló tartja össze a Viharmadarak raját. Leginkább csak megtűrik egymás jelenlétét, és közös vadászterületet használnak, de úgy igazából nem nagyon törődnek a másikkal. Amennyiben valaki egy fajtársukra támad, előbb mérlegelik azt, hogy megéri-e nekik a harcba csatlakozni és mi előnyük származhat belőle. Amennyiben úgy ítélik meg, hogy akár Ők maguk is megsérülhetnek a támadás során, inkább jó távol maradnak, így csapatosan támadó Viharmadarakat igen csak ritkán lehet látni - a támadónak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy több egyed is, vagy akár az egész raj veszélyeztetve érezze magát. Éppen ebből kifolyólag, hogy másokra nem nagyon számíthatnak, magas a halálozási arányuk, így populációjuk is folyamatosan stagnál.

Képességek, erő Ügyes és gyors repülők, éles karmokkal. Ami igen veszélyessé teszi őket - főleg nagyobb számban - az a vihar képességük. Némi hasonlóságot mutatnak az elementalistákkal. Képesek magukat kisebb elektromos kisülésekkel körül venni, és amennyiben elég idejük volt ahhoz, hogy nagyobb mennyiséget gyűjthessenek össze, egy gyengébb villámcsapás erejét zúdíthatják el. Amennyiben több Viharmadár egyszerre támad, a támadásaikat össze tudják hangolni, a támadásokat egy közös pontra fókuszálva az erejük is növekszik. Tizenöt egyed együttes támadása felér egy tényleges villámmal.

Gyakoriság / Előfordulás Finsterwald sűrűbb területein könnyű velük találkozni, a jelenlétüket elárulja hangos károgásuk és pár, vihar sújtotta fa látványa.

Veszélyesség 1-5 Viharmadár jelenlétéig csak kisebb elektromos kisülésekre lehet számítani, így nem számítanak túlságosan veszélyesnek. 5-10 madárig már közepesen veszélyesnek számítanak, ennél többnél veszélyesek, vagy könnyen átcsaphat fokozottan veszélyessé

Ok a vadászatra A tojásaik igazi ínyenc csemegék

Populáció Folyamatosan stagnáló, jelenleg 400-500 körüli




"Először azt hittem, hogy egy Bukottal találkoztam...de szerintem nem is álltam messze tőle."
― Alfric von Schwarzschloss, egy karavántámadás egyedüli túlélője

Név Abomination / Elfajzott

Kinézet, testfelépítés Egy Elfajzott testmagassága 3-3,5 méter körül mozog. Csak csontból álló, valószínűleg mágikus kísérletezés során létrehozott, azóta a készítőjük kezéből kiszabadult teremtmények, amelyeknek a koponyájuk két oldalából egy-egy, akár fél méter hosszú, vöröses színezésű szarv nő ki. Hogy milyen neműek lehettek előtte, azt lehetetlen megállapítani, hisz elvesztették az összes olyan csontfelépítésben eltérő jellemzőt, amely a különböző nemekre bármi utalás lehetett volna. Csontozatuk erős és vastag, sok féle megpróbáltatásnak ellenállóak. Szemgödrükben kísérteties, vörös fények lobognak, azonban feltételezhető, hogy ez inkább csak egy fajta pszichológiai hadviselésre való "eszköz", semmint tényleges látószerv. Alsó lábszáruknál a csontozat megvastagodik, és ellenállóbb, mint "testük" többi része. Kezeik egészen eddig a csontkinövésig megnő.

Jellem, viselkedés, harcászat Agresszívek mindennel és mindenkivel szemben, akivel csak találkoznak - ez saját "fajtársaikra" is igaz. Általában egy-egy helyszínt őriznek a halhatatlanok nyugalmával - természetes úton nem haláloznak el, kortalanok. Amennyiben nem észlelnek más lényt maguk körül, mozdulatlanul állnak egy helyben, vagy a kijelölt területükön járőröznek. Könnyű őket távolról is észre venni mogás közben - nem éppen lopakodásra lettek kitalálva, vonulási útvonalukat vészesen kilengő fák és széttöredező kövek jelölik. Amennyiben van valaki vagy valami annyira szerencsétlen vagy ostoba, hogy a közelükbe merészkedne, gondolkodás és hezitálás nélkül támadnak. Bár nem kifejezetten gyorsak, de hosszú lábaiknak köszönhetően hamar átszelik a távolságot. Hosszú karjaikkal erőteljes csapásokat képesek bevinni, amelynek egy találata szinte bárkivel azonnal végez. Megvastagodott alsó lábszárukkal végzett rúgásuk még több sebesüléssel jár, szinte képtelenség túlélni. Viszont szerencsére legalább lomhák, hisz nincs tényleges izomzatuk, csak a bennük működő mágia mozgatja őket. Viszont egyáltalán nem fáradnak, és akár órákon, napokon keresztül képesek támadni. Amennyiben valakinek sikerül folyton a hátuk mögött maradni, olyan alacsonyan, ahova már a kezeikkel nem érnek el, és kikerüli az alattomos, hátra felé irányuló rúgásaikat, sebezheti őket, bár túl sokat nem ér el. Egyetlen, viszonylag "biztonságus" pont a hátuk, ahova a karjaik merevsége miatt nem nagyon érnek el - bár bármikor képesek falhoz paszírozni valakit, hogy megszabaduljanak az élősködőtől. Nagyobb méretű ellenfelek ellen a szarvaikat használják, amellyel könnyen felnyársalják a szerencsétlent. Képesek a szarvaikat lángba borítani, többlet sebzés érdekében. Gyenge mágikus támadásokra képesek.

Szaporodás, életkor, fejlődés Nem képesek a szaporodásra, és akármi vagy akárki is hozta létre őket, valószínűleg már régóta eltűnt erről a világról, és a többiről is, így nem valószínű, hogy új egyedekkel kéne szembenézni bárkinek is.

Társadalom Egyedül élnek, egy bizonyos helyszínre vigyázva, a helyszíneket hatalmas távolságok választják el, így nagy eséllyel nem is tudnak arról, hogy rajtuk kívül létezhet még más ilyen is.

Képességek, erő Erőteljes csapások és rúgások, a szarvukkal képesek a puha testűeket felnyársalni. Két fajta mágikus támadásra képesek.
Lángoló szarvak A szarvaikat lángba borítják, amellyel többlet tűzsebzést érhetnek el, ha a felnyársalás önmagában nem lenne elegendő. Két percig maradnak fenn a lángok, utána két napig nem is képesek használni - ahogy másik képességüket sem, nagyon alacsony mágikus tartalékaik miatt.

Vörös hipnózis A szemgödreikben égő vörös fények nem csak pszicológiai hadviselésre alkalmasak. Ha valaki van annyira őrült, hogy beléjük néz, az Elfajzott képes azt megigézni, teljesen mozdulatlanná dermesztve azt egy perc erejéig - eközben az áldozat a legsötétebb félelmeit éli át. Két naponta képes használni, utána várniuk kell a tartalékaik feltöltődésére, így a Lángoló szarvakat se tudják bevetni ezen időtartam alatt.

Gyakoriság / Előfordulás Szerencsére igen csak ritkán fordulnak elő, Finsterwald-ban nagy balszerencse kell hozzá, hogy bárki is találkozzon akár csak egyel. Olyan helyeken találhatóak meg, amely a készítőjük számára kiemelt fontossággal bírt.

Veszélyesség Halálos. Nagyon veszélyes. Bármiféle kontaktus ezekkel a lényekkel kerülendő!

Ok a vadászatra Fontos helyeket őriznek - valószínűleg kincseket, vagy még inkább olyan pontokat, amelyek erős mágikus kisugárzással rendelkeznek. Akármit is őriznek, aminek ilyen őrei vannak, az nagyon értékes lehet.

Populáció Nem lehet meghatározni, de nagy valószínűséggel fél tucatnál több nem létezhet.


By: Crispin Shadowbane

Felhasználó profiljának megtekintése

8 Re: Finsterwaldi lények. on Vas. Aug. 19, 2018 5:16 pm

,,Amikor meglátod és hirtelen elönt az az érzés, hogy egy sokkal magasztosabb lény néz rád. Mintha pontosan a lelkedbe látna."
- Abert von Stainer, kutató

Név: Sage fox/Bölcs róka

Kinézett, testfelépítés: Egy átlagos rókánál kissé nagyobb. Testhossza az a korától függően változik. Az igen idős példányok elérhetik akar az 1 m-s testhosszt és a 65-70 cm-s farokhosszt. Magassága akár 55-50 cm is lehet. Testsúlya elérheti a 23-28 kg-t is. Füleik rövidebbek mint a többi rókáé, orruk szintén. Szőrzetük vöröses árnyalatú, amiket fehér csíkok tarkítanak. Ezen csíkok mintája mutatja meg az állat korát. Úgymond, eza bölcsességének egyik jele. A másik szembetűnő dolog azon két kis bajusz az orrán. Ezek szintén a korával együtt nőnek, így egy idős példánynak akár 25 cm hosszú is lehet. Különlegesük még az, hogy habár fehér színű szőrnek tűnnek, ám igazából több, összefonódó bajuszból áll. Szeme többnyire barna, de már látták kék illetve fehérhez közeli színűt is. Tekintetünk átható ezért is mondják, hogy olyan mintha az ember lelkébe látnának.

Jellem, viselkedés, harcászat: Akár egy sima róka, ők is rabadózok. Ám intelligenciájuk messze nagyobb, mint az övék. Azt mondják, hogy egy fiatal felnőtt szintjén állnak, habár ezt még senki se tudta bebizonyítani. Így, ezen adottságukat a vadászataik során is alkalmazzák. Kifejezetten ravaszul és ügyesen kapják el prédáikat. Vannak feljegyzések csapdákat állító példányokról. Ezen csapdák igen kezdetlegesek ugyan, ám fejlődés látható rajtuk. Illetve több mint valószínű, hogy ezen tudást tovább is adják az utódoknak. Párválasztás téren egyszer választanak és életük végéig hűek maradnak. Amennyiben a másik fél elhalálozik, előfordulhat, hogy nem választanak új társat maguknak és örökre egyedül maradnak. Olyankor előfordul, hogy más párok befogadják azt az állatot és onnantól mostoha szülő feladatot lát el. Egy oduban akár 3 család is elhet,. Így biztosítják az utódok biztos fejlődését és azt, hogy legyen kellő táplálék és védelem. Ezért ezen odu akár 7-8 méteres is lehet. A fiatal róka születése után 1, másfél évvel hagyja el és keres magának párt. Ekkor leginkább új helyet keresnek maguknak és másik párokat. Nagyon ritkán térnek vissza a volt családukhoz. Emberre nem támadnak, amíg az nem jelent rájuk veszélyt. Akkor viszont pontosan tudják, hogy miképp kell harcolni és elzavarni vagy akár megölni. Persze ahhoz elsőnek találni kell belőlük, hisz előbb vesznek észre, mint mi őket. Mivel habár fülük kisebb és orruk rövidebb, ám hallásuk és szaglásuk semmivel sem rosszabb, mint egy sima rokáé. Amennyiben mégis összefutunk eggyel, akkor előfordulhat azon eset, hogy az állat "megkedvel" minket, így mellénk szegődik. Ezen eset után mi leszünk a családja, ám attól még, ha úgy gondolja, akkor elhagyhat minket. Amennyiben van szerencsénk egy ilyen találkozásra akkor a róka meg fog minket közelíteni és közben minket figyel. Majd leül velünk szembe és jelez, hogy tegyünk hasonló képpen. Ekkor előrelép és homlokát a miénkhez érinti, így egyfajta kapcsolatot alakít ki. Ezen kapcsolat alatt érzések jutnak át a másik félhez ezzel némileg kommunikálva. Ám azért tökéletesen meg tudják érteni azt a nyelvet, amit beszélünk a kapcsolat után. Halálunk esetén mindenképpen távozik.

Szaporodás, életkor, fejlődés:Egy oduban akár 2-3 család is élhet. Ám a párok hűségesek és minden gond nélkül gondozzák egymás kicsinyeit, ha úgy hozza a sors. Kettő és négy kölyök közt szülnek, amire 3 vagy akár 5 év múltán van ismét lehetőség. Az újszülött rókák szőre alapból vörös és nincs rajtuk minta, ahogy bajszuk is igen rövid, még 1 cm sincs. Méretre akkorák mint a sima fajtársaik ilyen korban. Növekedésük hasonló képen zajlik. A szüleik tanítják meg őke mindarra, amit ők tanultak. Továbbadják a saját és az elődeik tudását is. Részben innen eredeztezik az elnevezésűket is. A fehér szőrminta 1 éves kor után kezd el kialakulni és minden bunda váltást követően változik. Életkor tekintve elérhetik akar a 45-50 évet is. Ám vannak beszámolók igen ritkán akár 65  és 70 éves példányokról is. Ez a másik eredete a nevüknek.

Társadalom: Kisebb közösségben élnek. Ezen közösség maximum három családból all. Ám ritka esetben ez lehet négy vagy öt is. Ezen kis kommunáknak általában a legidősebb róka a vezetője. Ő irányítja őket és általában ő küldi ki a többi tagot vadászni is. Ezen a téren gyakrabban csináljak egyedül, ám előfordul, hogy párban vagy többen is elindulnak, hogy összedolgozva ejtsék el a kiszemelt prédát. A tanulás és tanítás téren a feladatkörök változhatnak. Hiszen mindig lehet valami újat tanulni és azt a tudást tovább adni a többiek számára. Vezető elhalálozása esetén a következő legidősebb veszi át ezt a szerepet. Más tag halála esetén egyfajta szertartás kíséretében ellássák a tetemét. Biztonsági okokból az odutól távol teszik ezt meg.

Képesség, erő: Kicsivel gyorsabbak és mozgékonyabbak, mint fajtársaik. Érzékszerveik némileg erősebbek és érzékenyebbek, ám ezen a téren minimális a különbség. Intelligenciájuk révén igazán okosak és a több nemzedéken át öröklődő tudást felhasználva gyarapítják tudástárukat. Igazán jól tudnak futni az egyenetlen erdős talajon, ahol sok a felszíni gyökér. Egy bizonyos szintig tudnak fára is mászni, ha van kellően alacsony ág, amire fel tudnak ugrani. Eléggé kitartóak is tudnak lenni, így akár 25 percig is kergethetik a zsákmányt. Természetesen igen mozgékonyak és fürgék is egyben, ám ezen a téren kicsit esetlenebbek, mint a kisebb róka társaik. Ám attól még okozhatnak meglepetéseket. Képesek primitív csapdák állítására a sikeresebb vadászat érdekében. Illetve ha egy embert méltónak éreznek rá, akkor kialakíthatnak vele egy bensőséges kapcsolatot, ami az egyik fél haláláig tart.

Gyakoriság: Leginkább a a nagyobb erdőkben találhatók meg, annak is a leginkabb nyugodt és érintetlen részein. Illetve még a Kősivatagban is vélték felfedezni néhány családot.

Veszélyesség: Kifejezetten ártalmatlan és általában kerüli a konfrontációt. Ám, ha úgy érzi, hogy fenyegetik, akkor nem fél nekünk rontani és addig nem hagy békén, amíg el nem futunk, vagy megszűnik a szándék.

Ok a vadászatra: Leginkább díszes bundájuk miatt vadásszák őket. Illetve néhányan szörmesálnak és szintén jó páran trófea gyanánt. Néhány hiedelem szerint a húsukat, aki megeszi az okosabb lesz. Ez persze hiedelem, ám vannak olyan települések, ahol még ez a szokás. Díszes farkukat még szokás dísznek is használni.

Populáció: Számuk olyan 300 és 350 közé tehető. Ám pontos számuk nem ismert mivel igen szeretnek rejtőzködni, ezért nem lehet pontosan megmondani. Illetve amiért több helyen is előfordulnak, így nehezebb ezen szám megbecslése.

,,Elsőnek a hangja mély zengését hallod, majd mint a villámcsapás úgy ér a csípése, mely jobban fáj mindennél ezen a világon."
- Albert von Stainer, kutató

Megnevezés: Lightning Bee / Villám Méhe

Kinézet, testfelépítés: Felépítésre hasonlít egy közönséges méhéhez, ám a lábai végén éles karmok foglalnak helyet. Dupla szárnnyal rendelkeznek. Potrohájában egy plusz szerv elektromos töltést fejleszt, amit tüskéjén keresztül tud a célpontba juttatni. Méretre akkora akár a 30 cm-t is elérhetik. A királynő ennél nagyobb, 35-40 cm, ám amíg nincs fészke, ő sem nagyobb a harcosoknál. Felépítésre megegyezik a közönséges társaival. Ahogy a kaptárban dolgozóké is. Maga a kaptár kifejezetten nagy kiterjedésű, akár egy fa teljes lombkoronáját is lefedheti. Súlya ennek megfelelően nem csekély.

Jellem, viselkedés, harcászat: Kifejezetten agresszívek és vadul védelmezik a kaptárt, ha van valaki olyan botor, hogy a közelébe merészkedik. Harci stílusuk első sorban az ellenfél megfélemlítése, ezt a hangos és mely "zümmögésével", amely a méretei miatt sokkal mélyebb is, éri el. Ezután támad, felhasználva a benne lévő elektromos töltést, amely igen csak kellemetlen és akár részleges bénulást is okozhat. Többségében növények nedveivel táplálkoznak ám nem ritka, hogy állatokat is elejtenek.

Szaporodás, életkor, fejlődés: A fejlődésük teljes mértékben megegyezik a fajtársaikéval. A harcosok vagy dolgozók, ki hogy nevezi, átlagosan 3-4 hónapig élnek. A királynő életkora már akár elérheti a 5-6 évet is, azután a kolónia újat tenyészt ki. A herék szintén 3-4 hónapig élnek.

Társadalom: Ezen a téren a közönséges méhek társadalmi felépítése figyelhető meg. Egy kolónia olyan 100 tagra tehető. Ebből a katonák vagy dolgozók, ők vannak a legtöbben, olyan 86-90 db. Utánuk jönnek a herék, 9-13 db. S végül a királynő.

Képesség, erő: A potrohukban lévő plussz szerv adta elektromos energia, amit csípéssel juttatnak az áldozata. Így annak isegrendszere túlterhelődhet és így igen erős fájdalmat érez. Bizonyos esetekben részleges bénulást is okozhat. Ezentúl méretük miatt hangos zümmögés, amely szintén lehet valamilyen szinten pszichológiai nyomás oka is. Repülési sebbeségem a 25-30 km/h óra között mozog, így kifejezetten gyorsnak mondható. Illetve jó a manőverező képessége is, így nem okoz neki gondot a fák kerülése.
(Itt kis segítség kéne, hogy miképp kéne meghatározni az áramütés erejét.)

Gyakorisága: Nagyobb erdők mélyen lelhetőek fel leginkább. Ám előfordulhat a kősivatagnál is, illetve nagyobb folyók közelében, a víz miatta gazdag növény világ miatt.

Veszélyességi: Kifejezetten veszélyes az agresszívítása miatt. Nem ajánlott a megközelítésük, hacsak nem vagy felkészülve ellenük.

Ok a vadászatra: A plusz szervük miatt, amit néhány varázstárgy elkészítésénél használnak fel. Illetve a mézük végett, ami igen kimagasló édességéről híres.

Populáció: Olyan 2000-2200 tehető a kaptatok mérete végett.

By: Kylin Farfiel

Felhasználó profiljának megtekintése

9 Re: Finsterwaldi lények. on Vas. Aug. 19, 2018 5:17 pm



"Ha az erdőben járva hirtelen sötét gondolataid támadnak  - MENEKÜLJ!"

― Öreg Jorge


Név Dark Phantom / Sötét Jelenés

Kinézet, testfelépítés A Sötét Jelenéseknek nincs kifejezetten fizikai formájuk legjobb tudomásunk szerint, inkább csak tiszta anyagi formában létező, mágikus teremtmények. Magasságuk általában 1,6-1,8 méter között ingadozik, felépítésük erősen humanoid, amely arra enged következtetni, hogy valaha tényleg lélegző, hús-vér egyedek lehettek, amelyeket mágia torzított el a jelenlegi formájára. A legnépszerűbb elmélet szerint nekromancia áll a megjelenésük mögött - erre enged az is következtetni, hogy szinte egy fajta sötét aura lengi körbe őket. "Testük" folyamatosan örvénylő, gyakran amorf formákat felvevő árnyakból áll, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek súllyal - vagy csak nagyon elhanyagolhatóval. Viszont a folyamatos kavargásból fakadóan állandóan légmozgás veszi körbe őket. Valószínűleg nincsen szükségük érzékszervre a tájékozódáshoz, viszont akármilyen átok vagy mágia is formálta őket, a szemük megmaradt, és most az vörös fénnyel izzik. Kezeik általában hegyes karmokban végződnek, amelyeket leginkább a megfélemlítés kedvéért tartanak fenn - nem mint ha erre szükségük lenne, már a puszta jelenlétüktől is jéggé dermed mindenki.

Jellem, viselkedés, harcászat Gonosz teremtmények, a szó legszorosabb értelmében, mindenféle sallang nélkül. Egyedül a bosszú élteti őket - bár a bosszú alanya már jó eséllyel nem él, viszont nem tudnak különbséget tenni két halandó között. Finsterwald fái között bóklászva keresik a következő ellenfelüket, akin megbosszulhatják azt a kegyetlen sorsot, ami rájuk szabatott - amint végeznek az ellenfelükkel (amennyiben sikerül nekik) rövid ideig a hulla közelében maradnak, siratva régi önmagukat, amely egy időre feltör bennük, hogy aztán a gonosz, bosszúálló szellem ismét elnyomja ezt az ártatlanság utolsó megnyilvánulását. Harcban nem képesek fizikai támadásokat használni, tekintve, hogy nincs is fizikai formájuk. Egyetlen harcmodoruk az, hogy megpróbálják halálra ijeszteni a közelükbe tévedőket, a fejükben förtelmes képeket idézve fel, ameddig az áldozatuk meg nem őrül, vagy vaktában rohanva nem rohan a vesztébe. Egyedül intelligens lényekre támadnak, így a vadállatok (vagy akár a háziasított lények) biztonságban vannak tőlük, bár Ők is érzékelik a sötét jelenlétüket, így menekülőre fogják.

Szaporodás, életkor, fejlődés Teljes mértékben kortalan lényeknek tekinthetőek, amennyiben találnak maguknak áldozatokat, akiknek az életerejüket elszívva saját magukat tovább tudják fenntartani. Áldozat hiányában két, maximum három hónapig tart ki az erejük, utána elenyésznek és szerte foszlanak - ilyenkor bánatos sírást lehet hallani. Szaporodni nem képesek anyagtalan mivoltukból fakadóan. A Sötét Jelenések a legsötétebb mágia által létrehozott kreálmányok, akik halandó korukban olyan kegyetlen tetteket hajtottak végre, amelyekre szavakat is nehéz találni. Amennyiben egy nekromanta rájuk talál, elátkozhatja őket (bár ehhez erős nekromantának kell lenni, aki mélyen elmerült eme sötét tanokban), így haláluk után nem képesek a túlvilágra lépni, és egyetlen dolog élteti őket: megtalálni a nekromantát, aki elorozta előlük a túlvilági életet és bosszút állni rajta. Éppen abból kifolyólag, hogy egy átok eredményei, nem növekednek és nem fejlődnek - megragadnak ebben a tiszta energia formában.

Társadalom Nem alkotnak társadalmat, a többi Sötét Jelenésről tudomásuk sincs, tekintve, hogy nincs fizikai formájuk, így nem is érzékelik őket.

Képességek, erő Erős elmetámadásaik vannak, amelyekkel őrületbe kergetik az áldozatukat. Felidézik áldozatuk legrosszabb élményeit, vagy amennyiben nincs olyan erős érzelmük, ami őrületbe kergetné őket, a saját szenvedésüket vetítik ki a szerencsétlenre. Nehéz őket észre venni, így az áldozat először csak nyugtalanságot érez, később ez átcsap paranoiába, végül már gyilkossági és öngyilkossági gondolatok is elkezdik foglalkoztatni. A Sötét Jelenések nagyon érzékenyek a szent támadásokra, közepesen érzékenyek az egyéb jellegű mágiára. Fizikailag csak felszentelt fegyverrel lehet őket sebezni.

Gyakoriság / Előfordulás Finsterwald legsötétebb zugait kísértik. Vonzzák őket a sötét, ködös területek, ahol jól el tudnak bújni. Olyan helyen, amit napfény érhet, soha se jelennek meg.

Veszélyesség Fokozottan veszélyesek

Ok a vadászatra Az elpusztított Sötét Jelenések tényleges haláluk után ektoplazmát hagynak maguk mögött

Populáció Meghatározhatatlan, de remélhetőleg egy tucatnyinál több nem nagyon létezik






"Pompás, ez hiányzott még. Mert a sima csontváz nem elég! KELL EGY OLYAN DÖG IS, AMINEK NÉGY ROHADT KEZE VAN! Csodás...egyszerűen csak csodás!"

― Brendan, nekromanta vadász és okkultista


Név Bone Warrior / Csontváz Harcos

Kinézet, testfelépítés Teljes mértékben csontból álló, nekromanták által megidézett teremtmények, amelyek azonban erősen Finsterwald-hoz kötődnek, csak az egykor ott élő tündékből/tündérekből, vagy a huzamosabb ideig ott tartózkodó egyéb humanoidokból lehet őket megidézni. Egy Csont Harcos létrehozásához kettő áldozat szükséges, vagy egy áldozat és egy frissen megölt humanoid két keze - bár a nekromanták nem a spórolós fajták, így az esetek többségében ez két áldozatot jelent. Kísérteties alakok, amelyeknek négy kezük van, amennyiben a nekromanta eléggé erős, a második áldozat egyéb testrészeit felhasználva még plusz két lábat, vagy fejet is hozzá tehet ehhez a förmedvényhez, bár túl sok praktikus haszna nincs. Teljesen mágia által fenntartott teremtmények, amelyeken semmi izom vagy ín sincs, így mozgásuk darabos - és folyamatosan csörögnek. Tudő, hangszálak és egyéb hangképző szervek hiányában elvileg hangot nem kéne tudniuk kiadni, még is, mint ha folyamatosan sóhajtoznának, vagy kerregnének. Magasságuk a leölt első áldozat testmagasságával egyezik meg, kivéve, ha a nekromanta a második áldozat gerincét és bordáit felhasználja a magasság növelésére. Nem mozognak túlságosan gyorsan, viszont a csontjuk ellenálló, sima karddal nem nagyon lehet őket sebezni. Tényleges sebzésükhöz vagy mágia, vagy nagy erőbehatás szükséges, netán zúzó fegyverek.

Jellem, viselkedés, harcászat Jellemüket a nekromanta határozza meg. Lehetnek egyszerű szolgák, akik az "Úr" hintóját vagy hordszékét cipelik - vagy testőrök, gyilkosok...még akár a piacra is el lehetne őket küldeni, már amennyiben lenne olyan elvetemült valaki, hogy kiszolgálja őket  - de általános jellemet nem lehet rájuk írni, nekromanta függőek. Harcban ügyesek - mind a négy kezükben foghatnak fegyvert, és jól tudják azokat forgatni. Képesek két kezükkel íjat használni, maradék két kezükkel pedig, amennyiben nem akadályozza őket, két egykezes kardot/tőrt/buzogányt forgatni. Mivel a nekromanta irányítja őket, így harci képességeik csak az idézőjük fantáziájától és gyakorlottságától függ. Mágikus támadásra szerencsére képtelenek.

Szaporodás, életkor, fejlődés Szaporodásukat a nekromanták megoldják, csak alapanyaguk legyen rá. Olyan testeket nem tudnak felhasználni, amelyek nem élve lépték át Finsterwald határát, és nem tartózkodtak ott legalább egy évig huzamosabban. Életkort nem lehet meghatározni náluk - addig élnek, míg a mesterük.

Társadalom Nekromanta függő, bár mivel eléggé bonyolult őket létrehozni, egy halottidéző se tart egyszerre háromnál többet. Társadalomról így nem is lehet beszélni.

Képességek, erő Képesek mind a négy kezükben fegyvert forgatni. A csontozatuk ellenáll a sima acélból készült szúró/vágó fegyvereknek. Gyengék a mágikus támadások ellen (bár némi ellenállásuk van, például lángba nem lehet borítani őket, tekintve, hogy semmi éghető nincs rajtuk). Szent varázslattal/fegyverekkel lehet őket sebezni, csak jusson elég közel hozzájuk valaki.

Gyakoriság / Előfordulás Finsterwald-ban bármikor beléjük lehet botlani, amennyiben az idézőjük a közelben van - de mivel Finsterwald szerencsére még nem rég került ide, nem túl sok ilyen dög mászkál a környéken.

Veszélyesség Veszélyes

Ok a vadászatra Amíg őket nem ölik meg, a nekromantához is elég nehéz hozzáférni - de gyakorlati haszna nincs a vadászatuknak, semmi értékeset nem lehet kinyerni belőlük

Populáció Nincs adat róla






"Szerintem meg van az oka annak, hogy páran miért menekültek el Alfheim-ből és választották inkább Veronia-t (már ha volt választási lehetőségük)...de sajnos ami elől menekültek, az ide is üldözte őket..."

― Kartsen von Failbrich


Név The Black Lady / A Fekete Hölgy

Kinézet, testfelépítés Valaha egy szépséges asszony volt, arany hajfürtökkel, tengerkék szemekkel, karcsú alakkal. Boldog menyasszony, aki épp házasodni készült élete szerelméhez - aki elárulta és megcsalta őt. A nő bánatában megőrült és a koszorúslányait is őrületbe kergette. A szíve egyre jobban elsötétült, és a benne lobogó mágia is vele együtt torzult. Éveket töltött a sötét erdőben, egy egyszerű kis kunyhóban, amit igyekezett úgy feldíszíteni, mint régi udvarházát - azonban az ízlése is eltorzult, ahogy a lelke is. Koponyákból készült csillárok, bőrből készült függönyök, rózsák helyett mérgező növényekkel teli kert. Most már egy éjfekete, hüllőkhöz hasonlatos bőrrel borított matróna lett, akinek régi szépségéből csak kék szemei és karcsú alakja maradt meg. Haja a sok évnyi fürdés hiányától és az őrületétől csomókba állt össze, és ezek a csomók idővel csápokká álltak össze. Hangja kellemes, csábító. Amíg nem látja meg őt valaki, azt hiszi, hogy egy szende, ártatlan szűzhöz tartozik, aki az erdőt járva kedves dallamokat énekel. Léptei karcsúak és könnyűek, semmi nyomot nem hagy maga mögött.

Jellem, viselkedés, harcászat Siratja régi szerelmét, fájlalja azt, hogy elárulták és megcsalták őt. Kis házát ápolgatja és díszitgeti - legtöbbször az áldozatai testéből kinyert testrészekkel, bőrrel vagy ocsmányabbnál ocsmányabb növényekkel. De az elméjében Ő még mindig egy szép hölgy, a rothadó növények a legszebb rózsák, az emberek bőre rókaprémek. Nem kifejezetten gonosz, de már nem érti meg a különbséget jó és rossz között. Minden, a közelébe tévedőhöz megpróbál kedves lenni, de hamar elveszti a türelmét, mert azt hiszi, hogy ismét elakarják őt árulni, hogy ismét megakarják őt sebezni és csalni. Hamar átvált egy feldühödött Fúriába, éles körmeivel és még élesebb fogaival marcangolja szét az áldozatát, hogy utána a test fölé görnyedve zokogjon, amiért ismét elvesztette a megváltás és a szeretet lehetőségét.

Szaporodás, életkor, fejlődés Eltorzult lelkéhez eltorzult test párosul. Teljesen meddővé vált az őrülettől, bár erős szexuális vágy hajtja őt, de szerelme soha se valósulhat meg - és őszintén szólva, nincs olyan épeszű férfi, aki akár csak egy pillanatra is elgondolkozna, hogy lefeküdjön vele. Megragadt a fejlődésben, emberi tekintettel nézve a húszas évei közepén járhat - de valójában több ezer éves Alfheim-i őslakos. Fejlődni már nem fejlőd sehova, halála napjáig ilyen marad.

Társadalom Ő az Uradalom Úrnője, az Elárult Menyasszony. Milyen Menyasszony az olyan, akinek nincs koszorúslánya? Semmilyen. Így hát neki is vannak Koszorúslányai, és Ő felettük uralkodik eltorzult szeretetével. Így a "társadalmukban" Ő áll a hierarchia csúcsán.

Képességek, erő A saját uradalmában - ami valószínűleg egy rozoga, alig álló viskó az erdő belsejében - egyeduralkodó, és ezt még az "udvarháza" is tudja. Teljes mértékben irányítja a lakás minden részét (ablakokat, ajtókat, a világítást és még az ottani időjárást is). Éles karmai és fogai vannak, amelyekkel könnyen átharapja/karmolja a humanoidok torkát. Gyorsaságban megegyezik egy huszas éveiben járó, kényelemhez szokott nőével, bár erősebb nála. Mágiával bíró teremtésről van szó.
The Weeping Bride / A Síró Menyasszony[/b] Sír szegény, folyton sír. Annyira, hogy már bele is őrült - és másokat is az őrületbe kerget vele. Ha valaki túlságosan sokáig hallgatja a Fekete Hölgy sírását, rá is ráragad az őrülete, és eszement bosszút fog esküdni az Áruló Vőlegény ellen (aki vagy már rég meghalt, vagy Alfheim-ben ragadt) - Vőlegény hiányában minden férfira rátámad, akit meglát. A hatás akkor szűnik meg, amikor kikerül a Fekete Hölgy társaságából, vagy erős fájdalom hatására felébred a bűvöletből.

Sad Song / Szomorú Dal A Fekete Hölgy Finsterwald erdejét járja és énekel a rég múlt korok szépségéről, amelybe belepiszkított a szomorúság. Aki meghallja ezt a dallamot, szomorúvá válik. Nem jut el az őrület szintjéig, de nagyon lehangolt lesz, és már nem látja meg semmiben sem a szépséget. A hatás akkor szűnik meg, amikor már nem hallja a dallamot.

Gyakoriság / Előfordulás Az udvarháza állítólag Finsterwald kellős közepén található, és azt nem nagyon hagyja el, így az erdő peremén nem lehet összefutni vele. Az Erdő közepén, az Udvarháza két mérföldes közelében járva viszont biztos, hogy a Fekete Hölgy rá fog bukkanni az utazóra.

Veszélyesség Veszélyes

Ok a vadászatra A Fekete Hölgy a soha be nem teljesíthető bosszúja során számos egyénnel végzett - az értékeik még mindig a házában vannak. Ki tudja, hogy mi található meg az Udvarházban?

Populáció Ő az egyedüli






"Hát, az Asszony egy igazi fúria, de még Ő is talált normális koszorúslányokat. Na de ezek?!"

― Kurtz, a Fekete Asszonnyal való találkozás eddigi egyedüli túlélője


Név Bridesmaids / Koszorúslányok

Kinézet, testfelépítés Valaha valószínűleg Ők is szépek voltak és fiatalok. A Fekete Asszony bánata azonban annyira erős volt - és a barátságuk iránta szintúgy  - hogy nem csak a Menyasszonyra, de a Koszorúslányokra is hatással volt. Hogy Ők miért torzultak el ennyire, nem tudni, bár lehet, hogy Ő bennük nem csörgedezett semmiféle mágia, ami megóvta volna őket...és most folyamatos horrorban, torzulásban élnek. Teljesen eltorzultak. Eredeti testük megmaradt, de abból további négy, karmos póklábakra emlékeztető végtag nőtt ki. A bánat annyira megbomlasztotta az elméjüket, hogy puszta kézzel tépték ki a szívüket - azonban ez már nem végzett velük. Amikor nem hitték el, hogy még életben vannak, egymásnak estek és kikapták a Koszorúslány társaik agyát...de ez se végzett velük, sőt, még egy borzasztó mellékhatásként a széttört koponya csont körül fogak nőttek. Kiegyenesedni nem tudnak, így örök életükre a karmos lábaikon járnak, mint eltorzult pókok.

Jellem, viselkedés, harcászat Bosszúsak és őrültek. Folyamatosan dühösek, amiért az Úrnőjüket elárulták. Utálják a férfiakat, és már nem is tudnak különbséget tenni a Férj és minden más férfi között. Ha meglátnak egy férfit, és nem kapnak más parancsot a Fekete Asszonytól, rátámadnak és megpróbálják darabjaira szaggatni azt, kinyerve belőle a szívét és az agyát, abban reménykedve, hogy helyettesíthetik azzal a sajátjukat - azonban ez soha se fog megvalósulni, pedig vágynak arra, hogy ismét érezhessenek. De csak - szó szerint  - szívtelen perszónák maradnak. Harcban a póklábaikra támaszkodnak, amelyek éles marokban végződik. Ezzel nyársalják fel az ellenfelüket és utána a koponya üregük körül lévő fogakkal marcangolják tovább. Mágiával szerencsére nem bírnak - bár a látványuk eléggé zsibbasztó ahhoz, hogy akár egy kettes szintű elmetámadással is felérjen.

Szaporodás, életkor, fejlődés Ahogy a Fekete Hölgy, úgy Ők is megragadtak a fejlődésben és teljesen meddővé, sőt mitöbb, ők még aszexuálissá is váltak, így szaporodásra aztán már tényleg semmi esély nincs (ezért mondjuk hálát lehet adni). Emberi szemmel nézve a húszas éveik elején járhatnak, valós koruk legalább két ezer évre tehető, ha nem több.

Társadalom Teljes mértékben a Fekete Hölgynek engedelmeskednek, saját gondolataik - a férfiak elpusztításán - kívül nem léteznek. Minden idejüket a Hölgy körül lebzselve töltik, segítenek neki a háza tatarozásában és fenntartásában, vagy éppen vadászni mennek, hogy mindig friss hús kerülhessen a borzasztó asztalra. Nem lehet különbséget tenni közöttük, és nem is osztják meg egymás között a feladatokat - mindegyikük nagyjából azt csinál, amit akar - nincsenek feladatkörök, ahogy ranglista sem, hisz ki a kedvenc Koszorúslány.

Képességek, erő Csak fizikai támadásokra képesek és harcban csak az éles, karmokban végződő lábaikat tudják használni - a koponyaüregük fogait már csak a halott áldozatok szétcincálására alkalmazzák. Nem túlságosan gyorsak és mobilisak, amennyiben valaki folyamatosan köröz körülöttük, túl sokat nem tudnak vele kezdeni. De csapatban támadnak, így túl sok manőverezésre nincs lehetősége az áldozatnak.

Gyakoriság / Előfordulás Az Udvarház közelében élnek, csak ritkán távolodnak el attól öt mérföldnél távolabb, azt is csak akkor, ha nem találnak zsákmányt a közelében. mivel az Udvarház Finsterwald közepén található meg, így az erdő peremén semmi esélye sincs az utazónak, hogy találkozzon velük. Az Udvarház két mérföldes körzetébe érve viszont a Fekete Hölgy megérzi a jelenlétüket és így a Koszorúslányok is.

Veszélyesség Ha egyedül van: közepesen veszélyes. Csapatban: fokozottan veszélyes

Ok a vadászatra Amíg velük nem végez a kalandozó, a Fekete Hölgy közelébe se kerülhet. Más ok a vadászatukra nincs

Populáció 4





"Először az erdő szélén pillantottam meg ezt a csodálatos teremtményt. Úgy éreztem, hogy követnem kéne őt - azonban hirtelen sűrű köd támadt, és mire kettőt pislantottam, eltűnt."
― Kevin Wildheart, vadász

Név Spectral Deer / Szellem Szarvas

Kinézet, testfelépítés Méreteit tekintve némileg nagyobb, mint Veronia-i társai. Testhossza 140-180 centiméter között mozog, marmagassága 80-120 centimétert is elérheti. A bika súlya 150 kilogrammos is lehet, bár általában inkább a 120 kilogramm felé tendál, a tehéneké ennek csak a fele. Hosszúra nyúlt szarvai igen csak impozáns méreteket ölthetnek, akár egy-egy szarv hossza az 50-60 centimétert is elérheti. Szőre teljesen fehér, túlvilági fénnyel világít, mint ha a Hold fénye a belsejében sugározna. Jelenléte nyugalmat és békességet sugároz.

Jellem, viselkedés, harcászat Félénk állat, amely érthető is, tekintve, hogy Finsterwald első számú, nagy méretű zsákmányállata. Az itt őshonos farkasok és egyéb ragadozók kedvelt áldozata és ezért szinte folyamatosan menekülnie kell. Még akkor is félénk, amikor nem fenyegeti őt közvetlen veszély, így még egy békés utazótól is megriadhat. Ha biztonságban érzi magát, leginkább füvet legel, patakokat/folyókat/tavakat keres, vagy éppen kicsinyeit ápolja. Harcra nem vetemedik, tekintve, hogy szinte semmi esélye nincs semmiféle rá vadászó ragadozóval szemben, bár agancsai elég nagyok ahhoz, hogy a farkasokat felöklelje, de egyszerűen nincs bátorsága ahhoz, hogy ezzel kísérletezzen - így a harcmodora a "taktikus visszavonulás" avagy a "szégyen a futás, de hasznos".

Szaporodás, életkor, fejlődés Az üzekedési(párzási) időszak a kora őszi hónapokra tehető. A bikák háremeket tartanak fenn és ezeket bőszen védik a többi bikával szemben. Egy-egy hárembe akár négy-öt tehén is tartozhat, a bika sikerességétől függően. Azonban egy háremhez tartozás a tehenek választása, és számukra nagy fontosságot jelent az, hogy a bika mennyire hangosan tud bőgni, milyen nagyok a szarvai és hogy milyen jól teljesített a kihívóival szemben. A tehén a kora tavaszi hónapokban ellik meg, három-négy borjúnak adva életet. Innentől kezdve a nevelés (élelemgyűjtés és természetesen a szoptatás) a tehén feladata, míg a bika vigyáz mind a tehénre, mind a borjúra. Általában három-négy hónapot tölt egy borjú a szülei mellett, azután a bika tovább áll, hogy további konkurencia harcokat folytasson le a többi bikával, próbálva elnyerni a nőstények kegyeit a következő barcogás előtt. A borjú élete első hónapjaiban teljesen védtelennek számít, első hetében még suta, lábra állni is alig tud. Három hónapos koráig folyamatosan az anyatejre hagyatkozik, utána kezd el növényeket fogyasztani. Hat hónapos korára hagyja el rövid időkre az anyját, egy éves korától számít felnőttnek, a bikák ettől a kortól lesznek nemzőképesek. Átlagos életkoruk 10-15 év között mozog.

Társadalom A bikák csak a barcogás idejére, és az azt követő négy hónap erejéig marad a tehénnel és a borjúval, utána tovább áll. Csak gyenge háló fonja össze egy-egy csorda életét, csordában is csak azért maradnak, hogy több esélyük legyen a túlélésre. Nincsenek vezetőik. Amennyiben egy Szarvas megfelelő legelőt halál, hangos bőgéssel adja a többiek tudtára és a többiek követik - ez az egyedüli alkalom, amikor "hallgatnak" egymásra. A csordát érő támadás esetén minden egyed a saját életét menti, de általában együtt maradnak, hogy a ragadozók ne tudjanak leszakítani tőlük társaikat. Amennyiben még is sikerül a vadászok terve, az egyedül maradt Szarvast magára hagyják és a csorda többi tagja menekül tovább.

Képességek, erő Nem túlságosan jó futók, viszonylag hamar kifáradnak, de még így is képesek a tíz percet menekülésre, utána sebességük jelentősen lelassul. Egyedüli aktív képességük, hogy ködöt tudnak generálni, amiben könnyen el tudnak tűnni és mozdulatlanná dermedve se hangot, se hőt nem bocsájtanak ki, így vegyülve el. A ködöt húsz percig képesek fenntartani, utána ismét menekülniük kell, hogy ha az üldözőjük eléggé kitartó, hogy ezt kivárja.

Gyakoriság / Előfordulás Finsterwald szerte fellelhető fajról van szó, az egyik leggyakoribbak, így nagy eséllyel beléjük botolhat az utazó - hogy aztán szem elől is tévessze a menekülő állatot.

Veszélyesség Veszélytelen

Ok a vadászatra A bikáknak impozáns agancsaik vannak, a húsuk ízletes

Populáció Legalább 5000-6000, ha nem több


By: Crispin Shadowbane

Felhasználó profiljának megtekintése

10 Re: Finsterwaldi lények. on Vas. Aug. 19, 2018 5:18 pm



"Remek, se kajánk, se piánk, szétmartak a növények, örüljek, hogy még az állatok nem... Jé, milyen szép ez a halom bokor. De... Mi a francért vannak szemei, és miért világít?!"
Rucker, erdőjáró

Név: Árnycirmos


Kinézet:
Egy nagyobb, nagyjából róka méretű, de annál jóval tagbaszakadtabb, erőteljesebb testtel és egy még annál is hosszabb farokkal rendelkező, távolról a macskára hasonlító lényről van szó. Teste ruganyos, mozgása gyors, természetesen nem annyira, mint mondjuk az apróbb rágcsálóknak, de sebesen tud surranni egyik fáról a másikra. Farka majdnem kétszer olyan hosszú, mint teste többi része. A gerince mentén még tarajszerűen, majd a farka felé egyre hosszabb és hosszabb, világító csápok nyúlnak le, rajtuk apró gömbökkel, melyek színe a fehértől a világoskékig terjed. Enyhe foszforeszkáló hatásuk csak akkor érvényesül, amikor azt akarja az állat, egyébként meg tudnak bújni az árnyakban úgy, hogy nem veszik észre őket. Nyilván olyan helyeken is tartózkodnak, ahol ez lehetséges, azonban bundájuk képes bizonyos fokig a környezetéhez hasonló színre és mintára változtatni a kinézetét. Nyilván napsárgára nem fognak fakulni egyhamar, azonban ha kellő ideig lapulnak mondjuk zöld levelek közt, akkor jobban hasonlítanak arra, mint a holt avarra, ha pedig egy poros odúban bújnak meg, akkor barnásszürkék lesznek, ám ennek a színváltásnak kialakulásához és teljességéhez szükség van úgy negyed órára legalább. Alapszínük azonban sötétszürke, akár Finsterwald mélye éjjel. Színváltozásukhoz persze éles szem kell, hogy érzékeljék, hiszen többnyire az alkonyi órákban merészkednek elő. Széles csontú fejükön két nagyobbacska, a denevéréhez hasonlatos fül található, melyet rengeteg izommal képesek mozgatni különféle irányokba, akárcsak a macskák, képesek azt teljesen le is lapítani, ugyanis a hangokra nagyon érzékenyek. Csápjaik, melyek a hátukon afféle tarajként emelkednek, csak akkor teszik ezt, amikor fenyegetést tapasztalnak, el akarnak ijeszteni valamit vagy támadni. Egyébként nyugalmi állapotban csak úgy lógnak, mint holmi sörény, egyik vagy másik oldalra a gerinctől. Fejükön és a gerincük mentén egy szélesebb sávban ugyanilyen világos színű minta található, ezzel érdemelték ki a "cirmos" elnevezést. Orruk relatíve hosszú, bár nem annyira, mint a kutyáknak, szaglásuk mégis egészen jó a többi állatéhoz képest. Mérföldekről megérzik a víz szagát és képesek odatalálni. Álluk két szélén lent két kicsi bajusz lóg alá, szintén világoskék mintákkal, bár inkább csáp, mint bajusz, ezt tapogatásra használhatják. Éles, hegyes, ám apró fogaik vannak, ragadozófogazatuk. Négy izmos lábbal rendelkeznek, vastag csontokkal és mozgékony izmokkal, melyek szép nagy íves karmokban végződnek. Ezeket be tudják húzni. Farkuk csapása kivételesen nem bánt, hanem gyógyít, ha hozzáér valamihez, bár azok a pillanatok annyira nem hatékonyak. Egyébként fákon való közlekedésnél egyensúlyozásra használják. Elég erős ahhoz a farok, hogy adott esetben képes legyen őket meg is tartani akár, így nem esnek le, egy ideig lóghatnak egy ágon vagy megkapaszkodhatnak valamiben.

Viselkedés: Éjjeli állatok, nappal nem nagyon látni őket. Inkább félénkek, mint agresszívak, bár aki először látja őket, nem ezt gondolná. Vicsorgással kezdik, ám voltaképp jobban félnek az arra járótól, mint az tőlük. Igyekeznek elbújni és a lombok mögül figyelni, amíg közel nem érnek hozzájuk, nem támadnak, nem tesznek semmit. Magányos jószágok, amíg párt nem találnak, addig a vadászat és létfenntartás tartozik prioritásuk közé. Valamint sérült állatok gyógyítása. Csápjaik ugyanis ezt a célt szolgálják, a végükön levő pici gömbök világítani kezdenek, ha egy megmentésre érdemesnek szánt állattal vagy értelmesebb élőlénnyel találkoznak, és gyógyító hatást váltanak ki. A felszíni sebeket teljesen vissza képesek forrasztani, ahogy a sörénycsápok végigsimítják a fájdalomtól lüktető bőrt, kellemes, nyugtató hidegséget érezhet a sérült, majd enyhe viszketést, ahogy a szövetek visszanyerik eredeti állapotukat. A lény voltaképp magát a testet ösztönzi arra, hogy újjáépítse magát, felgyorsítva a regenerálódás folyamatát. A legfejlettebb egyedek, akik, bár az Árnycirmosok nem falkában élnek, mégis afféle vezetői szerepet töltenek be - általában nem nagyra nőtt hímekről beszélünk, lehetnek akár nőstények is, ám erős gyógyító affinitással rendelkeznek -, fajtársaik tisztelettel néznek rájuk és eszük ágában nem lenne konfliktust kezdeményezni, ők még akár csontokat is képesek összeforrasztani, bár erre sokkal több idő kell, akár egy fél nap is. A felszíni sérüléseket másodpercek alatt, az égést a sérülés súlyosságától függően percek vagy órák alatt gyógyítják. Amennyiben megzavarják ebben őket, nos, akkor támadnak. Nem tudni, mi alapján választják ki, kit akadnak meggyógyítani, azonban nem teljesen önzetlen célból teszik ezt. A felgyógyított állatot még a terápia előtt aktuális zugukba/odújukba/tartózkodási helyükre, otthonukba cipelik, fogukkal megragadva, mint kutya a kölykét, majd onnantól kezdve kikényszerítik, hogy segítsen nekik. Így van, amikor kettesével járnak egy árnycirmos és például egy róka, s közösen vadásznak. A zsákmányt megosztják, így mindketten jól jönnek ki a dologból. Ha egy értelmesebb lényt próbál az árnycirmos a segítőjévé tenni, de az mondjuk csak elsétálna, miután a cirmos segített neki, méltatlan és éles vernyogásra számíthat.
Miután párt találnak, első prioritásuk az lesz, hogy a kölykökre vigyázzanak. Ilyenkor csak az egyik fél vadászik, az változó, hogy a hím vagy a nőstény. Minél több harcot járnak meg, annál fejlettebbek, hisz annál többször gyógyítanak, főleg magukat. Úgy tíz felszíni sérülés eltüntetése és egy-két komolyabb után egy időre kimerül ez a képességük, és pihenniük kell egy napot, hogy újra képesek legyenek rá. Amennyiben a csápok leszakadnak vagy leharapódnak róluk, hetek kellenek ahhoz, hogy visszanőjön, de mindig megteszi.

Táplálkozás: Húst esznek, rejtőző technikájuknak köszönhetően könnyedén le tudnak vadászni gyanútlan madarakat és rágcsálókat, azonban agresszivitásuknak köszönhetően néha összeverekednek hasonló méretű ragadozókkal is, mondjuk rókákkal, kutyákkal vagy farkasokkal, és ha túlélik, képesek annak a húsából is lakmározni. Még a dögöt sem vetik meg, bár csak ínséges időkben fanyalodnak rá, ha van jobb, akkor azért nem rontják el a gyomrukat, az ugyanis nem bírja annyira, mint a rendesen dögevő állatoké.

Veszélyesség: Ha valami érdekes körvonalat látsz olyan helyen, ahol nem kéne, figyelj. Ugyanis csendben marad, amíg közel nem érsz, akkor meg már harap. Egyébként többnyire elkerülik a népesebb helyeket, így nem annyira veszélyesek.

Hasznosság: Harcban kifejezetten hasznos lehet a gyógyítóképességük, bár ahhoz, hogy valaki egy ilyet megszelídítsen, minimum öt generációt kellene nagyon ügyesen felnevelnie és túlélnie, és még akkor sem biztos, hogy megszoknák őt. Beteg hajlamúak esetleg levághatják a függönyszerű csápos képződményeket, bár hatásuk onnantól kezdve, hogy nem tartoznak az állathoz - meg annak halálával is - megszűnik.

Előfordulás:
Finsterwald mélyén

Gyakoriság:
3-4000 darab




"Nem, ne aggódjatok, ez nem Cinderwald szörnyűsége. Ez egy földre szállt csoda, még ha Abbadón fajának jegyeit is viseli... Egy tűzsörényű sárkányszarvas, hát mondjátok meg!"
Alvernith, druida

Név: Pataki tűzlény

Kinézet: Egy szarvashoz hasonlító testalkatú állat, akkora méretű is, melynek feje hüllőszerű és nyakáig pikkelyek borítják, onnantól azonban természetes bunda. Ez időnként lángolni kezd, a tűzcsóvák a gerince mentén hullámzanak egészen végig a farkán, mely irányba a szőrszálak is egyre hosszabbodnak. Elképesztően puhának és kellemesnek tűnik a bundája, járása fenséges, lábai vékonyak és kecsesek, mozgása is sebes, gyakran ugrálva közlekedik, vagy szinte menetelve lépdel, mintha táncolna. A hasa is pikkelyes egyébként, csak ott világos sávban helyezkedik el ez a fajta kültakaró. Elképesztően gyönyörű látvány tud lenni. Nem mindig lángolnak, ezt tudják befolyásolni és mivel lényegében harci képesség, idővel elfáradnak tőle.
Leggyakrabban a tűz alapvető színét veszik föl. Sötétben természetesebb barnának hathat a bundájuk, így messziről összetéveszthetők egy hagyományos szarvassal, azonban ha nap éri őket, látszik, hogy valójában tűzszínűek.
Létezik azonban fehér változat is, az ő tüzük zöldesfehér, ők jóval ritkábbak, bár nem annyira, mint az értelmes fajok között az albínók, de sokkal kevésbé esélyes, hogy ilyennel találkozunk, mint a fentivel. A fehéreket különösen kedvelik a druidák, ugyanis nekik is valamiféle közük van a növényekhez: szarvukon itt-ott virágok és levelek láthatók, akárcsak a pelyhek az agancson.





Előfordulás: Finsterwald perifériáján élnek többnyire, vizek közelében, azokat el sem hagyják nagyon. Gyakran látni őket patakokban, s meglepő mód tüzük nem okoz füstöt, amikor eggyé válik a vízzel. Valamint Veronia növényes, vizes területein.

Veszélyesség: Meggondolatlan módon tüzükkel akár képesek egy jókora erdőtüzet is okozni. Ám mivel víz közelében élnek, ez a probléma gyakorlatilag kioltja önmagát - többségében. Elég nehéz felhergelni őket, hamarabb elszaladnak, sokszor amint megpillantják őket, már szökellnek is tova, lángjaikat húzva maga után.

Képesség: Oil Fire / Olajtűz

Leírás: Semmi köze az olajhoz, pusztán annyiban, hogy tüzük teljesen független a víztől. Kevésbé forró és égető, mint a valódi tűz, hiszen idézett tűz, ellenben könnyen lángra kapnak tőle száraz dolgok és fájdalmas sebeket tud így is okozni. Főleg, hogy nem lehet vízzel eloltani, ahogy azt mindenki elsőre feltételezné. Ha vízzel érintkezik, nem alszik el, csupán kissé lehűl, olyannyira, mintha egy olyan forróságú tárgy a víz hidegével érintkezne. Ha hosszú ideig teszi ezt, akkor teljesen lehűlhet, azonban fénye így is megmarad, és ez elég lassú folyamat ahhoz, hogy ennyi idő alatt is kifejtse a hatását. A tüzet árnymágiával, illetve bármilyen sötétséget idéző képességgel lehet eltüntetni.

Képesség: Flower Mimicri / Virágálca
Leírás: A fehér színű lényeknek van ilyenjük csak. Rejtőzködés céljából szarvaikra képesek virágokat és leveleket növeszteni, így az úgy néz ki, mint egy ág. Ha egy bokrosba leülnek,

Táplálkozás:
Füvet legelnek, akár a szarvasok, de gombát, virágokat is megesznek, sőt, ha eléjük rakna valaki egy tányér almáspitét, még azon is elnyammognának. Egyedül hússal nem táplálkoznak, egyébként elég széleskörű az ízlésük. Ízérzékelésük fejlettebb, mint a legtöbb állaté, ha ízlik nekik valami, magas ismétlődő hangokkal adják a tudtára. Ennélfogva elég könnyű megmérgezni is őket, felelőtlenségük miatt, mert bár a mérgező gombákat illatról felismerik, a szofisztikáltabb aljasságokra nincs kifejlődve a szimatuk.

Viselkedés:
Alapvetően békés állatok, előbb menekülnek, mint támadnak. Türelmesen tudnak rejtőzködni is, nem olyan ijedősek, mint a szarvasok vagy az őzek. Hálásak, ha valaki segített nekik, azt megjegyzik. Viszont elképesztően flegmák, magasan hordják az orrukat, így megválogatják azt is, kivel kerülnek barátságba. Alaposan megszaglásszák, képesek szinte pofátlanul közel kerülni, ha nem érzékelnek fenyegetést. Az alkohol és pipafüst szagától azonban undorodnak, ha valakin ezt érzik, nyomban kereket oldanak.

Ok a vadászatra:
Nagyon-nagyon beteg lelküket Laktató hús, ha éppen aktiválva van a virágálca, akkor ágak, bár ezeket természetesebb módon is be lehet szerezni.
By:Wilhelmina von Nactraben

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.