Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
[Küldetés] - Arachnophobia (Jelentkezés)

Kedd Szept. 25, 2018 6:00 pm by Hannes von Rotmantel

[img(983px,553px)]…

Comments: 10

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 44

[Küldetés újaknak] Világok között

Hétf. Okt. 22, 2018 10:29 am by Esroniel von Himmelreich

Tegnap a régiek már észrevehették, hogy Asael nevű briósevő démonom egy alig használt …

Comments: 7


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Verloren, klein Mädchen?

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Kedd Aug. 21, 2018 10:27 pm

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
[Magánjáték] 
Résztvevők: Wilhelmina von Nachtraben, Suzanne Walford
Freia Suntide

Suzi már maga sem tudta pontosan mennyi idő telt el azóta, hogy elindult “otthonról”. Hónapok, talán már évek is, az mindenesetre biztos. Azóta sokszor kellett új ruhát vennie, sok kedves emberrel találkozott, rengetegen próbálták szóra birni a hallgatag kislányt. Ez volt az egyetlen, ami kicsit bántotta, de összességében hihetetlen boldogan vándorolt.
Ritka dolog volt neki, ha Armaros megszólította, de annál kellemesebb, és örömteli esemény, lévén a mélységi volt az egyetlen, akivel minden kellemetlenség nélkül tudott kommunikálni.
Most éppen három napja indult útnak, egy térképpel a kezében, és néhány igencsak elhomályosodott útbaigazítás emlékével. Emberfélét egy napja látott utoljára, de azok nagyon hasonló ruhát viseltek a reverendához, ezért mielőtt észrevették volna, kitért az útjukból nagy-nagy kerülővel. 
Már az elején se tudta biztosan, hogy merre jár, vagy melyik irányba kellene mennie, mostanra viszont kimerült, teljesen elvesztette a fonalat, és kétségbe is esett. Egy szóval: eltévedt. Teljesen. Talán azt sem tudná megmondani, hogy a legutóbbi kereszteződésben merről jött…
Már ez is éppen eléggé megterhelte szegénynek a lelkét, de hetek óta először hallotta Armaros hangját…
~ Gyerünk, Suzi, gondolkodj kicsit!~ próbálta elérni, hogy ősszeszedje magát, és megtalálja a megfelelő utat ~ Van térképed, tudod hova megyünk, bárki odatalálna! ~ korholta a mélységi, amúgy bíztatásként, amit Suzi sajnos félreértett
~ De én nem tudom! ~ fakadt ki a lányka kétségbeesésében kissé hisztérikusan.
A mélységinek viszont éppen nem volt türelme a lányt nyugtatni, és tanítgatni.
~ Esküszöm, használtatatlan vagy! ~ mordult egyet, aztán magára hagyta Suzit.
Aki ettől pánikba esett, mert azt hitte, hogy többet nem is fog hozzászólni.
~ Bocsánat ~sírta, szinte visította gondolatban a mélységinek, de hiába. 
Percekig magába roskadva állt az út közepén. Levegőért kapkodott, és legalább százszor elismételte, hogy sajnálja, hogy nem akart engedetlen lenni, hogy megpróbálja, bármit megpróbál, csak ne hagyja egyedül a mélységi... 
Észre sem vette, mikor kezdtek közben folyni a könnyei.
Így, sírva indul el, de valami határozottsággal a szemében. Elhatározta, hogy megtalálja az uticélját, mert remélte, hogy talán akkor meggondolja magát Armaros.
Az elhatározás pedig kitartott. Kitartott, ameddig elért egy kereszteződéshez, és úgy döntött, balra megy. Kitartott, amikor a következőnél jobbra fordult. Halványodott valamicskét, amikor a harmadiknál ismét jobbra fordult. Hajszálon, de tartotta magát, amikor harmadszor is jobbra indult, és amikor egyenesen ment tovább. Senki nem mondhatja, hogy nem próbálta, és hogy nem küzdött bátran! Kapaszkodott abba a hajszálnyi elhatározásba…
És teljesen összeomlott, amikor rájőtt, hogy pontosan ugyan ott van, ahonnan elindult Armaros rámordulása után. Tett egy szép, nagy kört… Máskor azt is sikernek könyvelné el, hogy felismerte  helyet mikor másodszor látta… de most túlságosan komolyan meg akart felelni, és egyedül eljutni legalább a legközelebbi településig, ahol útbaigazítást kérhet.
Leült a földre, átkarolta a lábát, és sírt. Halkan, keservesen, kétségbeesve sírt. Rettenetesen félt, hogy már soha nem talál ki az erdőből, hiszen még Armaros segítségére sem számíthat. Mi lesz vele a kedves barátja nélkül? Hova menjen, mit csináljon? Kicsinek érezte magát, gyengének, gyámoltalannak… Nagyon, nagyon magányosnak.
Ezeken gondolkodva remegni is kezdett, és szorosabbra húzta maga körül az utazóköpenyt. Így ült ott sokáig: patakzó könnyekkel, csendesen sírva, teljesen beburkolózva a köpenyébe, ami legalább a biztonság illúziójához hasonlót biztostott számára.



A hozzászólást Suzanne Walford összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 11, 2018 12:45 am-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Szer. Aug. 22, 2018 12:59 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Falujuk sem mondható, hogy nem természetbarát környezetben van, ám az erdő mégis más. Ott egyedül lehet lenni, magánéleti problémákat félretolva. Ezen hiányok s igények alapján indítják meg útjukat Damiennel a természet mélyére, két pej lovukon.
Mina öltözéke inkább lenne bálteremhez illő, mélylila fodros női ruha, azonban nem hajlandó úgy ülni a lovon, mintha egy járkáló széken himbáltatná magát, azaz hogy két lába egy oldalon van - az nem lovaglás. Így a szoknya része nagyjából beteríti mintegy hálóként az állatot. Damien próbált valamilyen átmenetet alkotni az elegáns meg a praktikus között, így egy vékonyabb barna színű ing és lovaglónadrág van rajta. Minát ezenkívül számtalan ékszer díszíti, ám nem csupán szemet gyönyörködtetendő, komoly mágikus hatalmuk is van ezeknek.
Az erdőt mintha nem érdekelné, hogy háború van. Lelkes, meleg és békés, azonban az apró lények akkora életet élnek benne, hogy kedve támadna apró katicává vagy madárrá változni és elvegyülni közöttük. Nagyban látni a leveleket, virágok szirmát és termését, madarak fészkeiben az apró tojásokat, surranó egereket, macskákat, nyesteket...
Azonban ilyet nem lát, hisz hatalmas és civilizált élőlény módjára, pláne lóval csak az úton tudnak jobbára közlekedni. S akármennyire is erre számítottak, kiderül: nincsenek egyedül.
Nem állat az, aki "megtöri" az idilli nyugalmat, kérdések forrásaként, hanem minden bizonnyal értelmesebb lény, kétlábú. Mina összenéz Damiennel, s arcán saját érzelmeit látja tükröződni: kíváncsiság, gyanú és törődés. A jövevényből egyelőre egy hatalmas, kellemes színű hajzuhatagot látnak, egyébként egy összehúzódott csomó az egész lény. Valószínűleg nem támadni készül ilyen pozícióban...
A vámpír anyai ösztönei na meg kíváncsisága semmiképp nem hagyják, hogy figyelmen kívül hagyja a dolgot.
- Megkérdezzük, mi a gond, ugye? - szól oda halkan a sötét tündének, aki bólint erre. Baj nem lehet belőle. Elégedetten baktat közelebb, majd amikor úgy öt méterre járnak a valószínűleg lánykától, lehuppan a lóról. Megigazítja kissé ruházatát. Damien is követi.
- Halihó. Segíthetünk valamit? - Ebben legalább nem derül ki, magázza-e vagy tegezi, ugyanis ötlete sincs, mennyire fiatal élőlényről van szó. Fogalma sincs, miért nem jónapottal vagy valami hivatalosabb formulával köszönt, de talán mindegy is, ajándék segítségnek ne nézzék a formáját...

Felhasználó profiljának megtekintése

3 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Csüt. Aug. 23, 2018 2:12 pm

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Egyáltalán nem remélte, hogy valaki segíteni fog. Igazság szerint nem is nagyon gondolt semmire azon kívül, hogy elveszett, és Armaros is magára hagyta. Valahogy az sem számított most, hogy látja a fák zöld lombjait, hogy hallja a madarak vidám csiripelését. Pontosan ugyanolyan elszigetelve érezte magát, mint mielőtt megismerte a mélységit. Azzal a különbséggel, hogy mostmár tudta, hogy milyen nem úgy élni, és mindennél jobban félt attól, hogy visszakerül abba az állapotba.
Olyannyira elmerült a kétségbeesés mocsarában, hogy a nem messze elhaladó lovak patáinak kopogását sem hallotta meg. Természetesen így azt sem vette észre, hogy az állatok megálltak, és a puffanást sem, ami jelezhette volna, hogy a gazdáik leszálltak a nyeregből.
A női hangra ellenben riadtan felkapta fejét. Azt hitte, egyedül van…  Egyáltalán nem számított rá, hogy valaki más is járhat erre, és még kevésbé arra, hogy meg is szólíthatják. Felpattant, három lépést hátrált reflexből, gyorsan körbenézett, hátna mégse őhozzá szóltak, de nincs más, akinek címezhették volna a köszönést.
A kérdésre riadtból előbb értetlen, kételkedő lesz a kifejezése. Ha szükséges volt, mindog talált segítséget, ez igaz, de mindig neki kellett kérni. Most pedig ez a nő felajánlotta, hogy segít, pedig nem is ismeri… Miért? Nem tud érte adni semmit cserébe, mégcsak azt sem ígérheti, hogy majd egy szivességet tesz a jövőben jótevőinek. Vagy lehet ez igazából nem is látszik rajta? Lopva végigsandít magán: halványsárga, hosszú ruha van rajta, a derekán egy egyszerű, de szép zsinór öv helyett, ezen kívül csak a barna, kopottas utazóköpenye… Az ő szemév nem úgy néz ki, mint akit felvet a pénz… Szóval biztos nem ezért, és ha valamikor, akkor most biztosan látszik rajta az is, hogy ügyetlen, és gyámoltalan teremtés. Buta lenne az, aki tőle remél bármilyen hasznot… Ez a nő és a férfi viszont mégoscsak felajánlották a segítségüket, pedig Armaros azt mondta, mindig mindenki mindent azért tesz, mert valami előnyt remél tőle. Ez alól Arameos is kivétel, akkor lehet ők ketten is?
Végül azért észbe kapott, és  egy könnycseppet kitörölve a szeméből bólintott.  Nagyon szüksége volt segítségre, nem utasíthatja vissza, ha már felajánlották. Ráadásul a nőről egészen biztosan meg tudta mondani, hogy nemes, hiszen gyönyörű, kecses és a ruhája is pont olyan volt, mint amilyet az előkelő hölgyek szoktam hordani.  A férfi pedig vele volt, tehát vagy szintén előkelő, vagy pedig a kisasszony szolgája. A szép nemes kisasszonyok pedig mindig kedvesek és nagylelkűek is. Legalábbis mindig ezt beszélik róluk az egyszerű emberek… Egy ilyen kedves hölgytől egész nyugodtan elfogadhat segítséget, nem?
Ezután elővette a térképét, és szipogva, tanácstalanul rámutatott Hellenburgra (az egyetlen dologra, amire emlékezett  az útirányból) jelezve, hogy oda szeretne eljutni. Aztán reménykedő, fáradt pillantásokkal méregeti a két másik utazót, akik most egyetlen mentsvárai lettek. Nagyon szerette volna, ha végre kiderül merre kell mennie, és ha odaér, talán Armaros is újra beszélni fog hozzá…

Felhasználó profiljának megtekintése

4 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Csüt. Aug. 23, 2018 3:35 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Jól sejtette, egy igencsak megszeppent leányzóval állnak szemben. Ahogy felkapja a fejét, látszik, arca mennyire kipirult a sírástól. Mióta lehet már itt? És miért tarthatta biztonságosnak, hogy leálljon sírdogálni az út kellős közepén? Bár... ha nem az úton van, még kevesebb eséllyel botlanak bele éppen itt, ez is igaz.
- Nem kell tőlünk félned - biztosítja Damien elővéve kedves és nyugtató hangszínét, melyet volt alkalma gyakorolnia a vámpíron. Nem egyszer ijedtek már meg tőle, főleg kislányok, csak azért, mert sötét, pedig e szempontból talán ő a legellentmondásosabb sötét tünde mind közül. Egyedül akkor ijesztő, amikor valaki fenyegeti... nos... a számára fontos illetőket, meg az igazságérzetét.
Egy ideig attól tart, a lányka fogja magát, és elszalad. Nem tudja, mit tehetne akkor. Ha üldözni kezdené, hát persze, hogy még jobban halálra rémülne szerencsétlen.
- Merre tartasz? - kérdi. Megkérdezhetné ugyan a nevét is, vagy hogy honnan jött, ám ez a kérdés, úgy véli, célratörőbb, a többivel ráérnek akkor foglalkozni, amikor már nem fél a másik és a bizalmukba fogadta őket. Te jó ég, kezd úgy gondolni rá, mint egy megnyugtatandó kis állatra... vajon ez bűn, vagy nem? Hát, mindegy, ha segít neki, az kompenzálja ezt, talán. Azonban hamarosan választ is kap, a zsebből előkerülő kissé meggyűrt térkép formájában. Közelebb mozognak kissé, lassan és lehetőleg igen kevéssé fenyegetően, hogy lássák, melyik pontra mutat; szerencsére ezt nem nehéz kiszúrni: a főváros az.
- Szóval a fővárosba. Hát, ez egy eléggé mellékes kis erdei út, hogy jutottál ide, vagy miért nem a főúton közlekedsz?
Talán félnivalója van ott, vagy rejtegetnivalója? Mindenképp el akart bújni szem elől?
- Tudsz lovagolni? - Mina meglepődik a self kérdésén és kissé megütközve néz rá, mire az vállat von. - Miért ne? Sokat elbírnak ezek a jószágok..
A vámpír kissé elvörösödve gondolkozik el rajta, melyik lóra gondolta ráültetni Damien a barnahajút, az övére vagy Mináéra? Még sosem... na jó, párszor lovagolt úgy, hogy nem egyedül, de jobban szereti maga irányítani a hátast, s így nincs meg a felelősség, hogy útitársának nem tetszik a tempó, vagy netán lepottyan a nyeregből, vagy simán csak nem tud együtt mozogni a ló ritmusával.

Felhasználó profiljának megtekintése

5 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Pént. Aug. 24, 2018 2:26 pm

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Néhány pillanatig valóban az is a lehetőségek között szerepel, hogy elszalad. Végül nem teszi. Ehhez  Damien szavai is  megerősítették  a következtetését, hogy nem kell az idegenektől félnie. Legalábbis egyelőre. Bár nem reverendát viseltek, de abban még nem volt  biztos, hogy nem Armaros ellenségei akik rátaláltak. Úgyhogy óvatosan kezdeett neki  információt megosztatani a vámpírral és a sötét elffel.
Mina hangja igazolta neki, hogy kedves nemes kisasszony, és úgy tűnt, tényleg segíteni szeretne. Ezen is felbátorodva mutatta meg, elsősorban a nőnek, hogy Hellenburga tart. Szavaira  előbb bólint, a  kérdésére pedig  pislog egyet, aztán széttárja a kezét, jelezve, hogy fogalma sincs hogy  került ide. Az arcát elnézve félő, hogy megint sírvafakad, könnyek kezdtek a szemébe gyűlni, mert eszébejutott, hogy eltévedt, és Armaros is “elment”… Ő pedig már nem emlékszik merről  jött, és arra sem, hogy mit mondtak neki, merre menjen a fővárosba. Igaza volt Armarosnak… Használhatatlan..
Saját magának is elterelendő a figyelmét, mielőtt mégbsírva fakad, rámutatott  arra, amire emlékezett az uticélján kívül: a közeli nagyvárosra, Waldburgra. Onnan jött, onnan került végülis ide… 
A sötét bőrű elf kérdésére megrázta a fejét. Nem próbált még lovagolni, és az ötlet felvetésétől is kissé gyanakodva bámult a két állatra. Nagyok, topognak, fújtatnak… egyszóval félelmetesek.
Utána pedig kérdőn, értetlenül pislogott a két utazóra. Mit ne? Mit akar a férfi? És a nő miért nem ért egyet? 
Az egyetlen, amire gondolni tud, hogy indulni akarnak. Vagyis megint egyedül maradna. Ijedten lép egyet közelebb, öszönösen a kezét is Mina felé nyújtva egy pillanatig, mielőtt észbe kap, és leengedi a karját. Igen, tényleg úgy fest most, mint valami háziállat, akit a gazdája magára hagyni készül… Nem akar megint ott maradni, egyedül az erdő közepén…

Felhasználó profiljának megtekintése

6 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Pént. Aug. 24, 2018 3:25 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Na most legyenek ügyesek. A lánykánál elvetemültebb élőlényeknek is akadtak már nehézségei azzal, hogy elhiggyék: Mina és Damien nem a világ főgonoszai. Bár ha kiderül erről az aranyosnak tűnő lánykáról, hogy voltaképp csak tőrbe akarja csalni őket... de hát milyen tőrbe? Azokkal az apró kezekkel fogna valamiféle fegyvert? Ugyan már. Az viszont furcsa, hogy nem mond semmit.
- Nem ismered az emberek nyelvét? - tippel. Bár embernek látszik a lány teljes mértékben, fülei kerekek, haja színe is többé-kevésbé illeszkedik ehhez, bár mint tudjuk, a fajokban sok kivétel akadhat ilyen téren. (Ők sajnos nem azok, a fekete hajú vámpír és a fehér hajú sötételf túlságosan is közönséges... de ebbe most inkább nem gondol bele.)
- What is your name? - próbálkozik Damien a tündék nyelvén. Arra az esetre, ha a lányka esetleg csak latinul vagy csak héberül tudna, nincs túl sok ötlete, a hébert egyedül Mina beszéli közülük, ő nem. - My name is Damien Nightwind.
- And mine is Wilhelmina von Nachtraben. - Na hát ez is furán hangzott, de hát a nevét csak nem fogja lefordítani. Egy próbát mindenesetre megért.
Feltűnik neki, hogy a lovakra furcsa, riadt pillantásokat vet a jövevény. - Are you afraid of them? If so, we will only lead them and walk beside them. But they don't hurt anybody - mosolyodik el. - They are kind folks.
Bár fogalma sincs, lovakra mennyire lehet azt mondani, hogy folks. Nem is különsebben érdekli. Lehet, hogy a lány egyáltalán nem értett semmit attól, amit mondtak.
A mozdulat, amellyel a lány közelebb lép hozzá, megdobogtatja a szívét. Mint egy állatka, amit szelídíteni kell, hát őrület... kedvesen elmosolyodik, ahogy majdnem az ő szemei is elkezdenek szúrni.
- Ne félj... - vált át hirtelen ismét saját nyelvére. - Gyere velünk. Megmutatjuk a főutat, és hogy onnan merre van Hellenburg. Rendben?
Azzal lovuk kantárját megfogva indulnak el az úton, amennyiben a lány hajlandó követni őket.

Felhasználó profiljának megtekintése

7 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Pént. Szept. 21, 2018 7:39 pm

Freia Suntide

avatar
Tünde Vadász
Tünde Vadász
Ma egy különleges napom van. Kaptam egy megbízást nem is olyan rég, hogy a fővárostól alig pár napra le akarnak csapni egy goblin telepre. A dolog úgy nézett ki, hogy pár zsoldossal elindultunk felkeresni azt a helyet, amit nekünk megjelöltek a térképeken.

Állítólag azok az egyszerű lények elég sok kereskedő karavánjának okoztak gondot, bár ez nem meglepő, köztudott, hogy ok nélkül is megtámadják az embereket.

Hamar odaértünk a megjelölt helyre és sikeresen el is végeztük a munkát. Nem volt sok esélyük a primitív lényeknek ellenünk, bár páran azért még időben elfutottak.
Aznap este az ideiglenes társaimmal megünnepeltük a sikeres küldetést és másnap azaz ma reggel indultam vissza a fővárosba.

Elgondolkodtam rajta, hogy a többiekkel kéne visszamennem, de sokan úgy voltak vele, hogy inkább elmennek a falujukba a jutalmat odaadni a családjuknak. Én pedig így elég kényelmetlennek éreztem volna, hisz egyrészt nekem nem lett volna kinek odaadni, azaz lenne, de ők túl messze laknak egy ilyenhez. Arról nem is beszélve, hogy hatalmas kitérőt jelentett volna és hát nekem nem is volt szállásom vagy éppen felszerelésem ilyenre, másoknak pedig csak teher lettem voína. Így lyukadtam ki egyedül az erdőben.

Kissé habozva vettem elő a térképet a pihenőm végén megnézni, hogy merre van egy út, ami a város felé vezetne, majd még mielőtt a fa tövéből felállva elindultam volna realizáltam, hogy nem is olyan messze vezet egy apró mellékút.
Felpattanva a földről leporoltam magamat és egyenesen az út felé indultam. Mosollyal a számon és halkan dúdolgotva az előző estékről fülembe ragadt dalokat haladtam. Nem is mertem remélni, hogy amikor az út közelébe érek utazókba fogok botlani.
Azonban a sors úgy hozta, hogy két ló dobogását hallottam meg. Közelebb lépve, tudva hogy nagy valószínűséggel nem kell mitől tartanom, hangosan jeleztem közeledtemet, hogy tudják nem egy rablóval van dolguk.

-Üdv!-köszöntem nemes egyszerűséggel, mielőtt kiléptem volna az útra. Ekkor láttam meg, hogy a lovak takarásában három személy volt, elsőre nekem úgy tűnt mintha egy előkelő nő és kísérete lenne, de nem akartam kényelmetlen helyzetbe tenyerelni erre rákérdezvén.
Aztán lehet egészen másról van szó, bár első benyomásra a nő gyönyörű ruházata merőben eltér a többi utazóétól, engem meg ehhez képest most a szokásos vadászruhám borított, talán egy kicsit több vágással és kosszal borítva. Jól látszott rajtam, hogy nem épp egyszerű napokon vagyok túl.

Mikor közelebb lépkedtem újra szóltam hozzájuk mosollyal a számon, jelezve jó szándékom.

-Szép napunk van nem igaz? Merre tartanak?

Felhasználó profiljának megtekintése

8 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Vas. Szept. 23, 2018 10:55 am

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Meglepődve pislog a szép kisasszonyra. Miért ne ismerné az emberek nyelvét? Ilyen butának tűnik? Tényleg buta? Végülis… Armaros is mérges volt, és egyedül hagyta… Megint majdnem elsírta magát. Ő nem akart csalódást okozni… senkinek.. Főleg nem Armarosnak…
A férfi szavaira pedig kerek szemmel pislog. Nem érti… tényleg nem érti… Miért nem érti? Eddig értette, amit az emberek beszélnek… Mi történt? Elfelejtette, hogy kell megérteni őket? Ráadásul mostmár a nő is beszél, és őt sem érti…
Ijedten pislog rájuk, és igyekszik kitalálni, hogy mi romlott el, hogy hirtelen fogalma sincs, hogy mit mondanak, csak azt tudja, hogy beszélnek. Ugye azért, mert eltévedt, még nem felejti el az emberek nyelvét? Vagy Armaros büntette meg, mert nem volt elég ügyes? Vagy… a kisasszony csinált valamit, amikor azt mondta, nem érti az embereket? De egy ilyen csinos hölgy nem lehet boszorkány, ugye?
Mindenesetre úgy tűnik neki, hogy a két utazó ott akarja hagyni, egyedül az erdő közepén, ezért ösztönösen a nő felé lép egyet.
És ez mintha megtörné a gonosz varázslatot, megint érti, amit a kisasszony mond! Könnybe lábad a szeme, annyira örül annak is, hogy érti, és annak is, amit a kisasszony mondott neki.
- Köszö-nöm – mondja hálásan, és a lovaktól amennyire lehet távol maradva követi a kedves párost.
Csendesen halad, el van foglalva azzal, hogy összeszedje magát, és teljesen megnyugodjon. Mostmár nem lesz baj! Megmutatják neki melyik úton menjen, és oda fog találni Helenburgba! És Armaros elégedett lesz, mert végül ki tudott keveredni a helyzetből.
Összerezzen, amikor egy ismeretlen hang rájuk köszön. Riadtan keresi, hogy kitől származik a hang, és igyekszik kitalálni, hogy kell-e félnie vagy barátságos alakba futottak.
Még akkor is gyanakodva pislog, a kisasszony mögé húzódva, amikor a tünde közelebb lép, és rákérdez merre tartanak. Nem tudja elsőre eldönteni, hogy szimpatikus-e neki a nő.

Felhasználó profiljának megtekintése

9 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Vas. Szept. 23, 2018 12:18 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Nagyon elveszettnek tűnik ez a lányka. Valamiért attól tart, nem lesz elég, ha megmutatják Hellenburg irányát. Még onnan is eltévedhet, vagy elhagyhatja az önbizalma, vagy akármi. Azonban ez a legkevesebb, amit tehetnek.
Úgy tűnik, rossz ötlet volt tündéül elkezdeni hadoválni, mert az egyetlen eredmény, amit elért, hogy Damien próbálja visszafojtani a mosolyát, a lány pedig meglehetősen értetlenül és kétségbeesve néz. Hmm... Az emberek nyelvét viszont úgy tűnik, érti. És még megszólalni is hajlandó, remek! De vajon miért úgy, mint aki most tanul egy idegen nyelvet? Melyik nyelv lehet az, amelyen ért akkor rendesen? Csak nem a héber?...
Elgondolkozik, hogy a nefilimeknek szokása-e embergyerekeket fölnevelni. Ám borzasztó keveset tud róluk, így még az is lehet, hogy igen, elvégre eléggé a béke hívei, és ehhez tartozik a támogatás is.
Mit ad a szerencse, újabb látogató érkezik ehhez a kis elágazáshoz. Sajnos ismételten nem az emberek nyelvének művelője az illető. Ez nekik nem baj, sokkal inkább a kislánynak, aki...
...ijedten húzódik a háta mögé.
- Hé, semmi baj, nyugalom... - motyogja, majd nyel egyet. Most mit tegyen?
- Üdvözletem. Ha minden igaz, Hellenburg felé... vagyis a legközelebbi országútig, amelyen el lehet indulni Hellenburg felé - felel a sötét tünde az idegennek, majd Mina is csatlakozik.
- Elkísérjük a kisasszonyt. - A kisasszony normál esetben ő szokott lenni, most viszont a világosbarna hajú emberlányra néz. Furcsa helyzet. Innen már csak egyetlen kérdést tehet fel, ami annyira nem hangzik érdekesen... - És ön... hasonló irányokba tart, esetleg...?

Felhasználó profiljának megtekintése

10 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Hétf. Szept. 24, 2018 8:26 pm

Freia Suntide

avatar
Tünde Vadász
Tünde Vadász
Majdnem eltaláltam a dolgot, legalábbis szerintem. Az egyik nő és a férfi biztosan egy helyről érkeztek. Legalább is beszédstílusuk engem erre engedett következtetni és bár furcsáltam ezt a triót, vagy akár a duót is nem voltam én senki, hogy rákérdezzek a dologra. Bár tekintetemen is megjelent, hogy a harmadik kissé húzódik a többi mögé. Mintha valami nem stimmelne velük.

Végül ki tudja, hogy hogyan találkoztak? De ez most talán lényegtelen is.

Igen, ami azt illeti én is oda tartok, remélem nem bánják, ha elkísérem magukat odáig, egyedül kissé unalmas lenne az út, megaztán lehetséges, hogy goblinok randalíroznak errefelé...- na igen ezt sem árt nem elfelejteni, hogy voltak szökevények és jobb lenne ha védelem gyanánt is velük tartanék.

-Milyen illetlen is vagyok, engedjék meg, hogy bemutatkozzak... Freia Suntide vagyok, örülök a megismerkedésnek!
Majd ha ők is engedték, akkor ahogy az emberi szokás szokott lenni a jobbomat nyújtottam nekik egy rövid kézrázásra.

Felhasználó profiljának megtekintése

11 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Kedd Okt. 09, 2018 3:02 pm

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Riadtan pislog a jövevény felé. Próbálja megállapítani, hogy barátságos-e, vagy ellenséges… Kell-e félnie, vagy nem. Most nagyra értékelné, ha Armaros megszólalna, és mondana neki valamit, ami segít eligazodnia, de a mélységi még mindig nem mond semmit sem…
Amit másik három beszél, azt meg nem érti… Miért nem érti? Mi történt? Miért beszélnek úgy, hogy nem érti?
A kétségbeesés kezdett elmúlni, úgyhogy mostmár kezdi kapisgálni, hogy ez nem valamiféle gonosz varázslat, ami megakadályozza, hogy értse őket, vagy ami miatt elfelejtette érteni a beszédet, hanem valami másik nyelven beszélnek. De még mindig nem érti miért, amikor ő is ott van, és a kisasszony meg a kísérője biztosan tud úgy beszélni, hogy értse is…
Úgy néz ki, hogy a tünde nő (ennyit meg tudott állapítani) csatlakozni akarna hozzájuk… De ugye nem fog végig úgy beszélni, hogy ne értse?
Ellenkezni mindenesetre nem akar, mert végülis a kedved páros engedte neki is, hogy csatlakozzon hozzájuk, nem lenne joga elutasítani, ha valaki másnak is engedig ugyanezt.
Riadtból lassan kíváncsivá váló tekintettel nézegeti a tájat, és a tündét, de nem mozdul el Mina mellől. Ott valahogy biztonságban érzi magát.
Megismeri a mozdulatot, amivel a tünde bemutatkozik, és azt is ki tudja hámozni, hogy melyik lehet a neve. Freia. Amikor viszont a nő felé is nyújtja a kezét, megint ijedtség költözik a tekintetébe, pislog néhányat körbe, végül ráveszi magát, hogy viszonozza a bemutatkozást.
– Suzi va-gyok –

Felhasználó profiljának megtekintése

12 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Kedd Okt. 09, 2018 9:42 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
A jövevény eléggé úgy tűnik, jól kiismeri magát a világban. Remek, nagy szerencse is kellett volna ahhoz, hogy egy nap két elveszett bárányba botoljanak bele egyszerre. Talán az illető még jobban is képes zöld ágra vergődni a barna hajúval, mint ők, bár Mina beszéli a nyelvét anyanyelvi szinten. Itt a kulcs azonban, hogy ez nem minden.
- Az én nevem Wilhelmina von Nachtraben.
- Grófnő. - teszi hozzá mosolyogva a tünde, mire Mina megforgatja a szemét. - Én pedig Damien Nightwind.
- ....gróf.
Damien is megforgatja a szemeit, de olyan arccal, amely kifejezi, hogy tisztában van vele, ezt megérdemelte. Nos, igen, talán fel kéne nőniük is megkomolyodni a feladathoz...
..de a feladat nem egyezik azzal, hogy a nevet is megszokják.
Suzi ismét nem mutatkozik túl bőbeszédűnek, és mintha furcsán is formálná a szavakat. Talán valami... sőt, biztosan valami beszédproblémája van. A tündenő gyanúját viszont nem érti, mire alapozta.
- Goblinok? Miért pont azok? Hallott valamit arról, hogy portyáztak a környéken? - Végül is nem is lenne olyan nagy baj, hogyha ez a kis túra átmenne egy a világot jobbá tevő, esetleg megmentőhadjáratba, fut át az agyán. Bár Suzi jelenlegi állapotában nem biztos, hogy boldog lenne, ha egy harcjelenetet kéne végignéznie, úgyhogy egyelőre csak reméli, hogy nem futnak össze semmiféle ártó szándékú említett bestiával, sem másmilyennel. Egy falka farkasnak se örülne mondjuk, mert azokat megölni mindig szívfájdalom.

Felhasználó profiljának megtekintése

13 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Csüt. Okt. 11, 2018 11:01 am

Freia Suntide

avatar
Tünde Vadász
Tünde Vadász
Nem tévedtem túl sokat velük kapcsolatban, csupán egyetlen egy dolog lepett meg. A lány aki végig a grófnő mögött volt túlzottan is csendes, de ne ugorjunk ennyire előre.

Amikor udvariasan bemutatkozom mind a kettő nyíltabbnak, kissé sejtelmesen és erőltetetten teszik hozzá a rangjukat. Nem nagyon értem, hogy mire akarnak az én esetemben ezzel kilyukadni, így szimplán felhúzom az egyik szemöldökömet és picit feléjük nézek.
Az embereknél nagyon fontos a rang és a beosztás, ahogyan tündéknél is, de egy ennyire random találkozásnál nem hiszem, hogy fejhajtva kéne esdekelnem nekik...
Ami viszont jobban aggaszt az az, hogy valahonnan ismerős nekem a családnevük, bár ha jobban belegondolok, akkor gróf és grófnői cím miatt lehet nem meglepő a dolog.

Pár pillanat múlva odaléptem a zárkózottabb nő elé. Remegő hangon mondta el nekem a nevét, mintha valami szörnyű kinézetű démon állt volna elébe. Nem tudom, hogy miért fél tőlem ennyire, talán azért mert koszos a ruhám? Vagy szimplán nem szereti a tündéket?
Mondjuk ezt nem tartom valószínűnek, mert Damien is tünde...

-Egy goblin vadászatról jövök éppen és sajnos bármennyire is jól sikerült pár ravaszabb el tudott szökni, így jobb ilyenkor vigyázni velük...
Na nem mintha nagy esélye lenne, hogy pont minket támadnak meg, de a bizalom építés első pontja az őszinteség nem? Remélem a nemesi arrogancia nem fog közbeavatkozni, amiatt igazán kár volna.
-És megszabad érdeklődnöm maguk mi járatban egy ilyen elhagyatott úton?

Felhasználó profiljának megtekintése

14 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Vas. Okt. 28, 2018 7:52 pm

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Megpróbálja… Armaros a tanú rá, hogy megpróbálja megérteni valamiből, hogy miről folyik a beszéd… de nem… Egyáltalán nem érti, és emiatt egyre frusztráltabb lesz. Nem elég, hogy az újonnan útjukba került nő egy másik nyelven – ha jól sejti a kinézetéből, tündéül – beszél, de a kedves nemes kisasszony és a kísérője is áttértek annak a nyelvnek a használatára. Ha megkérdeznék, honnan tudja, hogy ugyan az a nyelv, hát nem tudná elmagyarázni. De tudat alatt bizony észrevette, hogy megértik egymást, és hasonlóságot is sikerült felfedeznie a kiejtésben, és elkapott néhány egyforma szót is.
Nem kifejezetten fél Freiától, pontosabb megfogalmazás, hogy tart tőle, és feszélyezi kissé a társasága, mert még nem ismeri, és az sem sokat segít ezen, hogy nem érti, amit a többiekkel beszél.
Az idő viszont egyáltalán nem dolgozik a tünde nő ellen, sőt. Apránként kezdi megszokni a jelenlétét, és inkább kíváncsian, mint riadtan pislog Mina mögül. Nem igazán volt alkalma eddig rendesen beszélgetni tündékkel, ami pedig kifejezetten érdekessé teszi számára a nőt.

Felhasználó profiljának megtekintése

15 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Vas. Okt. 28, 2018 8:11 pm

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Nahát. Zseniális. A vámpír és társa egy laza kis sétára indul el - lóval, amit most persze maguk mellett vezetnek, puszta elővigyázatosságból -, erre nemhogy egy néma, na jó, majdnem néma leányzót kapnak a nyakukba, de még goblinok is elszabadultak a környéken. Rózsásabb nem is lehetne a helyzet, igaz?
Damien egy enyhén gondterhelt sóhajt ereszt meg.
- Mi igazából... semmi különös célunk nem volt. De úgy tűnik, most már lett. Csak nem kéne hagynunk szabadon garázdálkodni azokat a goblinokat, tudja esetleg, merre kószálhatnak?
Réges régen még mindennapi "szórakozása" avagy munkája, időtöltése volt ilyeneket irtani, valamint banditáktól és hasonló ocsmányságoktól gyomtalanítani Veroniát. Kicsit hiányzik már, mostanság csak vadakra vadászik, na meg alkalmanként északiakra.
- Öhm... elnézést, de nem tudnánk átváltani esetleg németre? A kisasszony nem úgy tűnik, hogy ismeri a tündék nyelvét. - veti közbe még mindig elfül, mert hát mi van, ha Freia pedig németül nem tud... akkor az a remek helyzet fog előállni, hogy fordítgathat.

Felhasználó profiljának megtekintése

16 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Kedd Okt. 30, 2018 11:27 am

Freia Suntide

avatar
Tünde Vadász
Tünde Vadász
-Ami azt illeti sajnos nem. Én is pont azért vágtam át az erdőn és a mezőkön előtte, hátha meglátok egy-egy kóborlót, de lehet, hogy másfelé bújtak el.-Az alap koncepció az volt, legalábbis a parancs szerint, hogy ha útközben meglátunk egyet, akkor ne habozzunk, de azt hiszem ebben a formában jobb lenne ha inkább elkísérném őket a városig, na nem mintha nem az lett volna az uticélom ígyis-úgyis.

Pár pillanatra rá, viszont felkeltették a figyelmemet valamire, hogy a kishölgy nem érti a nyelvet mely oly könnyen gördült le a számból, mióta találkoztunk, így azonnal németül folytattam a beszédet.
-Elnézést, azt hittem mindannyian értik amit mondok, de részemről semmi akadálya, hogy németül folytassuk.
Persze, hogy nincs, hiszen emberek közt nőttem fel, nem is tudtam volna nem megtanulni ezt a nyelvet is.
-Remélem nem ijesztettem magukra, csak úgy érzem, hogy jobb tudniuk a dologról. Persze nagyon szívesen elkísérem magukat a városig, mondhatni kötelességem is.-Nem is hagynám, hogy ne kísérjem el őket, ha nem is akarják, akkor a távolból figyelnék és ha kell, akkor beavatkoznék. Bár úgy tűnik, hogy talpraesettek, de lehet, hogy a lányt nem tudnák megvédeni, még lehet én sem.

Így kis időmúlva javasoltam, hogy induljunk útnak.

-Remélem a társaim nagyobb sikerrel járnak a goblinok terén, bár köztudott, hogy csapatokban veszélyesek inkább. Az őrség részéről pedig szerintem rendes gondolat, hogy kitisztítják a vidéket.-Dobtam fel egy egyszerű beszédtémát.

Felhasználó profiljának megtekintése

17 Re: [Magánjáték] Verloren, klein Mädchen? on Vas. Nov. 04, 2018 2:44 pm

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Felragyog az arca, hálásan pislog Minára, és megrázza a fejét Freia felé, jelezve, hogy semmi gond, nem haragszik…
A váltás viszont nem segít neki abban, hogy megértse, amiről eddig beszéltek, úgyhogy továbbra is csak csendesen hallgatja a beszélgetést, és próbálja összerakni a helyzetet.
Így, hogy érti miről van szó, lassanként a bátorsága is visszatér, és kilép Mina mögül, hogy jobban lásson mindenkit.
Freia javaslatára, hogy ideje lenne indulni határozottan bólint. Tudatosul benne, hogy Armaros valószínűleg megharagudott rá, és azóta se beszélt vele. Biztosra veszi, hogy ez nem is fog változni addig, ameddig végre meg nem érkezik Hellenburgba… Úgyhogy szeretne sietni… Rosszul érzi magát… Egyedül és védtelennek így…
Menet közben a tünde nő tovább beszél, és Suzinak pedig megfogalmazódik egy kérdés, hiszen nem tud sokat a tündékről, de nagyon is kíváncsi most, hogy beszélgetni is tud egyel.
Persze.. nem teszi fel azonnal… Kell egy kis idő, míg összeszedi az elhatározást, és az erőt, hogy megszólaljon. Pár perc is eltelik, mire Freia felé fordul.
– Kik a tár-sa-id? Ők is tün-dék? – érdeklődik, kicsit kimerítve az energiáit, de őszinte kíváncsisággal a tekintetében.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Similar topics

-

» Part 14 / 12

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.