Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
[Küldetés] - Arachnophobia (Jelentkezés)

Kedd Szept. 25, 2018 6:00 pm by Hannes von Rotmantel

[img(983px,553px)]…

Comments: 10

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 44

[Küldetés újaknak] Világok között

Hétf. Okt. 22, 2018 10:29 am by Esroniel von Himmelreich

Tegnap a régiek már észrevehették, hogy Asael nevű briósevő démonom egy alig használt …

Comments: 7


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Arrow in the forest [Wyn&Freia]

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 [Magánjáték] Arrow in the forest [Wyn&Freia] on Pént. Aug. 24, 2018 10:45 pm

Freia Suntide

avatar
Tünde Vadász
Tünde Vadász
A barakk a fővárosban egy új életet nyitott meg előttem. A Déli vidékek szolgálatába álltam, akik elég komolyan veszik a kiképzést és úgy az egész napi beosztást.

Nem nekem való az egész napi őrség. Így amikor kapok egy pihenőnapot akkor igyekszem a természetbe tölteni az időmet. Alig pár órányi sétára a város szélétől van egy pici falu, ahova egy nagy erdőn át vezetett az út.

Igazán kellemes érzés önt el, amikor a poros városi utcák után végre friss levegőt szívhatok. A zöld lombok már messziről világítottak és az egyre jobban befásult arcom végül mire odaértem mosolygásba váltott. Beérve az erdőbe viszont úgy éreztem, hogy valamit kéne csinálni a hosszú úton, így elővettem a tőrömet és nyilakat kezdtem csinálni. Hamar összeszedtem egy pár még talán gyakorlásra sem jó nyilat, amiket nem sajnálva fogok majd elhasználni.

Így olyan negyed óránként megálltam picit pihenni és előttem az addig faragott gallyakat. Nem mindig sikerültek jól a nyilak, de ugyanakkor nem zavart, hogy ezzel ütöm el az időmet.

Elég sokat haladtam befelé az erdőben és végül is már delelőre járt, amikor a tovább haladás helyett úgy döntöttem, hogy leheverek egy kicsit. Nem is oly soká' találtam magamnak egy tisztást, amire kényelmesen ki tudtam nyújtóztatni magamat.

Hallgattam a madárcsicsergést, a szél búgását a fák lombjain, a bőrömön éreztem a nap melegségét, kezeimen pedig a fű puha simogatását....

Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: [Magánjáték] Arrow in the forest [Wyn&Freia] on Szomb. Aug. 25, 2018 6:29 pm

Wyn Silvernight

avatar
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
~ Arrow in the forest ~

Hellenburg...
Szép... - na persze nem annyira, mint egy erdő - Biztonságos... - már ha nem számítjuk bele, hogy a múltkor egy zsebtolvaj elcsent tőlem ötven váltót -, de valahogyan tudtam, már akkor, mikor csatlakoztam a zsoldosokhoz... nem, akkor, amikor először jöttem megnézni a várost, hogy sosem lesz igazán otthon. Hogy is lehetett volna, ha több volt benne épület, mint fa és több idegesítő, fura kétlábú, aki egész életében egy virágot nem ültetett arrébb? Na jó, lehet, hogy ez túlzás, elvégre a minap is gyönyörű portékával megáldott virágárust láttam a piacon, de nem is ez a lényeg. Alapvetően nem éreztem itt jól magam, úgyhogy amikor csak tehettem, annak rendje és módja szerint leléptem onnan, még mielőtt valaki is befoghatná némi plusz munkára a "mosogatófiút". 
Mekkora szemeik lennének, ha megtudnák, hogy lány vagyok...
De úgy gondoltam, jobb, ha ezt titokban tartom. A női nem valami olyasmivel ruházta fel az oda tartozókat, amitől a férfiak ösztönösen gyengébbnek, butábbnak és életképtelenebbnek gondolták őket, hogy akadt volna torkukon az az utolsó falat kenyér reggelente... kivéve persze a kivételeket, mert voltak. Szóval nem különösebben bántam meg, hogy fiúnak tettettem magam, főleg azután, hogy lemondtam a szoba kényelméről az ablak előtt álló hatalmas fa javára, s csak rossz idő esetén foglaltam el az ágyamat.
Most viszont sem rossz idő nem volt, sem pedig különösebben sürgős feladatom, úgyhogy felkaptam a botomat meg a háti táskám, és a nap első sugaraival útnak eredtem kifelé, a falakon túlra, s tovább, tovább, egészen addig, amíg az első erdőnek nevezhető helyet meg nem találtam. Ott aztán elsőként alkalmas meditálóhelyet kerestem, majd miután befejeztem elmém hangolását a Természet rendjére, felvettem a ruháim és úgy döntöttem, ha már idáig eljöttem, megvizsgálom azt a kis tavat, amiről a múltkor az a fura szakállas ember beszélt a sütödében.
Feltéve, ha nem tévesztettem el az erdőt.
Mert ugyebár a szóban nem lehetett bízni teljesen, én meg túl lusta voltam megkérdezni, mégis hol van az, amiről beszélt és miért olyan érdekes. Szóval, most sétáltam, itt-ott meg-megállva, hogy egy-egy növényt, odút vagy fészket, esetleg állatürülék-csomót megfigyeljek, annak reményében, hogy megtalálom azt a kis tavat és magam is megnézhetem, mitől írta le az a jóember ilyen különlegesnek a helyet.

Felhasználó profiljának megtekintése

3 Re: [Magánjáték] Arrow in the forest [Wyn&Freia] on Hétf. Aug. 27, 2018 6:58 am

Freia Suntide

avatar
Tünde Vadász
Tünde Vadász
Kellemes pihenésnek néztem elébe távol minden gondomtól és bajomtól, jelenleg teljesen üres elmével tudtam egy apró mosollyal arcomon élvezni a pillanatot, mint régen még az otthonomban, mielőtt minden elkezdődött volna.

Nem kellett most semmivel foglalkoznom, sem a múlttal sem a jelennel, még csak azzal sem, hogy egy apró madárka figyelt az egyik fáról csendben. Na nem mintha ő olyan lett volna, mint aki tudna nekem vagy akarna nekem ártani, pusztán kíváncsi volt arra, hogy vajon mi lapul a fűben.

Eltelt jó pár perc ebben a kényelmes és nyugodt közegben, amikor a madárka elrepült.

Valószínüleg valami neszt hallott nem olyan messze, amitől veszélyben érezte magát. Jobb lenne nekem is egy picit figyelnem a környezetemre, úgyhogy nagy lustán felültem, kinyújtóztattam a hátamat és a lábaimra álltam. Leporoltam a ruhámat és hallgatózni kezdtem.

Körbefordulva a tisztáson hallgattam a környezet apró zörejeit és nem sokára meg is hallottam egy pár kissebb lépés hangját.

Elindultam arrafelé, de egyenlőre nem tudtam, hogy miféle lény lehet a túloldalt. Lassan léptem át a tisztás határát, egy bokor félretolásával és szinte azonnal a sötétebb erdőben voltam ismét. Érdekes, hogy mekkora különbség van két ilyen közel eső rész hangulata között.

Megint hallottam egy kissebb zörejt most jobbra tőlem, így arra fordultam és kicsit szaporább, de suhanó léptekkel mentem arrafelé. Jól tudtam, hogy a csipkebokor túloldalán lesz aki a zajt adja ki.

Gyorsan és meglepetésszerűen léptem ki mögüle és egyenest szemközt találtam magamat egy apró barna nyuszival, aki ijedtében azonnal hatalmas sprintbe kezdett.

Én ennek láttán nevetésben törtem ki. Azt hittem megint valami vadász lesz az, vagy valaki aki eltévedt messzire Hellenburgtól. Közben pedig egy apró nyúl volt az amitől így összerezzentem én is...

Vissza leültem az ott lévő földre egy pár lépéssel arrébb az ott lévő fa tövébe.

Úgy tíz perc is eltelt amikor megint hallottam valamit. Úgy véltem megint a nyuszi lesz az és egyszerűen csak elindultam arra, de most jóval óvatosabban. El akartam kapni a kis bundást egy picit simogatni.

Lépkedtem is arrafelé és amikor befordultam a sarkon, ahol a nyúlra számítottam, akkor egy tünde tűnt fel a túloldalt.

Nem számítottam rá, hogy ifjú tündefiú lesz a túloldalt és egyenesen meg is lepett a mellé táruló haja és bőre színe... De a bamba bámulás helyett inkább megszólítottam


-Szia, talán eltévedtél?

Kissé úgy nézett ki, mint aki keres valakit, vagy valamit, csak nem találja, így ez volt a legértelmesebb amit feltehettem neki. Furának találtam, hogy ilyen fiatalon egyedül kóboroljon idekint, de azzal is tisztában vagyok, hogy a látszat néha csal.

Felhasználó profiljának megtekintése

4 Re: [Magánjáték] Arrow in the forest [Wyn&Freia] on Csüt. Szept. 13, 2018 11:23 pm

Wyn Silvernight

avatar
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Mondhatni nyugalmasan sétáltam, ahhoz képest, hogy még mindig semmi jelét nem tapasztaltam annak az álló víztömegnek, ez pedig módfelett idegesített. Nem szerettem, ha nem érem el, amit akarok, főleg nem egy ilyen helyen, ami csak kisebb jóindulattal volt erdőnek nevezhető. Na persze ebből rögtön az következett, egyáltalán jó helyen járok-e, abból pedig az, miért is nem faggattam ki azt a férfit valahogyan...
Áh, mindegy! - zártam le magamban a gondolatmenetet, miközben komoran és sértődötten felemeltem a fejem, csak hogy jobban lássam azt az ágat, amit el kell távolítanom az utamból, helyette azonban egészen más látvány tárult a szemem elé, valami olyan, amit régebben egyszerűen csak természetesnek hívtam volna.
Egy tünde nő sétált az erdőben, pontosabban sétált volna, de meglátott, ez pedig valamit biztosan el kellett, indítson benne, ugyanis még mindig engem nézett, s kisvártatva meg is szólalt.
Eltévedni? ÉN?! Tünde-erdő utolsó csatájának arkdruidája? Na ez hiányzott...
Megpróbálhattam volna azt színlelni, hogy észre sem vettem, de nem mentem volna vele semmire, hiszen már bizonyára tudta, hogy figyelem, azzal pedig, hogy eltűnök, csak gyanússá tettem volna magam, ami sötételf mivoltomnak köszönhetően kétszeresen is rossz döntés lett volna. Így hát jobb híján tettem néhány lépést a nő felé, miközben a botomért nyúltam, csak hogy kihúzhassam az övemből és sokatmondóan letámasszam az aljnövényzetben.
- Üdv. - kezdtem, igyekezve annyi tiszteletet - és tisztelendőséget - belecsempészni a hangomba, amennyit csak tudtam - Druida vagyok, szép is lenne. Csak egy tavat keresek.
Ekkor tüzetesebben is megvizsgáltam. Íj és nyíl volt nála, nyilván vadászott errefelé, és ha valóban így tett, akkor látnia kellett azt a fene rejtélyes víztározót vagy bármit, ami arra utalt, hogy a közelben lehet. Reméltem, hogy így van és nem kell továbbállnom, ugyanis holnapra már teljesen más feladatok elé nézhettem, azokhoz pedig vissza kellett térnem Hellenburgba és tovább játszani a kis furcsa self fiút.
Eh...
Már a gondolatra is undorom támadt, pedig szerettem nézni az emberek arcát, amikor valami olyat mondtam vagy tettem, ami egyáltalán nem illett egy tíz-tizenkét éveshez. A probléma ott kezdődött, vajon ez a nő elég komolyan vesz-e a korrekt válaszadáshoz.
- Nem láttad véletlenül? - kérdeztem végül, a tegeződés mellett döntve, aztán a nyilaira tévedt a tekintetem - Sikerrel jártál?
Valójában persze azt akartam megtudni: Ha igen, imádkoztál, mielőtt kioltottad az életét?

Felhasználó profiljának megtekintése

5 Re: [Magánjáték] Arrow in the forest [Wyn&Freia] on Szomb. Szept. 15, 2018 6:56 pm

Freia Suntide

avatar
Tünde Vadász
Tünde Vadász
Ahogyan sejtettem, az ifjú előttem egy tavat keresett. Igazából nem tudtam pontosan melyik tóra gondolhatott, sajnos nem vagyok elég régóta errefelé ahhoz, hogy ismerjem ezt az erdőt. Általában egy utat szoktam bejárni, pláne amikor a faluba indulok. Így nem sok különbséggel ugyanazokat a fákat is szoktam látni, de tavat... Nos nem rémlik errefelé.

Viszont kissé meglepett, hogy druida. Bár hallottam már róla, hogy fiatalon kezdik el a tanulást ők, de nem hittem volna, hogy ennyire. Egy pillanatra felhúztam a szemöldökömet, ami a meglepődésemet fejtette ki, de a fejem félrehúzásával, ez inkább több gondolkodásba esésnek.

-Nos tavat nem láttam még errefelé. Sajnos nem vagyok régóta itt a környéken.-fejtettem ki neki először az őt érintő dolgokat, majd rátértem a másik kérdésére is, ami ha nem tévedek az íjam miatt merült fel benne
-Nos nem vadásztam most, csak útközben gyakoroltam a lövéseket fák tuskóin, most épp a közeli faluba igyekeztem. Erről jut eszembe, ha gondolod velem tarthatsz oda és megkérdezünk ott valakit.

Teljesen ki is ment a fejemből hirtelen, hogy az ottani lakosok tudhatják a tó helyét, így ajánlottam fel neki a lehetőséget.

Felhasználó profiljának megtekintése

6 Re: [Magánjáték] Arrow in the forest [Wyn&Freia] on Vas. Szept. 16, 2018 6:36 pm

Wyn Silvernight

avatar
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Sajnos elmaradt mindaz, amit ezek után remélni mertem abból kifolyólag, mekkora erővel ruháztam fel a szavaimat. A nő egyáltalán nem tűnt olyannak, mint aki megvilágosodott velem kapcsolatban, sőt, még idegenvezetőt játszani is nekiállt, holott ismerősebb voltam a környéken, mint ő. Na meg az a fejtartás... De egy szó mint száz, túl érdekes társaságnak bizonyult az után a halom ember után Hellenburgban, hogy csak úgy elsétáljak, meg egyébként is, úgy éreztem, évtizedekkel ezelőtt láttam utoljára tündéket nyilakkal járkálni fel-alá az erdőben.
- Rendben. - feleltem egyszerűen, röviden, aztán már meg is indultam abba az irányba, amerre tartottam.
Mentem is volna tovább, mintha mi sem történt volna, ha nem jutott volna eszembe az a kínos kis részlet, hogy - lévén, nem voltam az a kimondott társasági self - egyáltalán nem ismertem ki magam errefelé a települések között. Ezt a kis baklövést kompenzálni próbálván, visszaléptem hát a tünde nőhöz és kinyújtottam felé a jobbomat, ahogyan az érett, udvarias felnőttek szokták, mint amilyen én is voltam - az udvariast néha leszámítva.
- Wyn vagyok. - tettem hozzá, szándékosan elhagyva a vezetékneveket, elvégre ha már nem is létezett a családom ezen a világon, semmi értelme nem volt, hogy használjam.
Hmm... ki kellene találnom egyet magamnak.
Bár amennyi időt eltöltöttem itt, egyre inkább kezdtem arra vágyni, hogy mások aggasszanak rám valamit, tiszteletük és érdeklődésük kimutatásának jeléül. Na persze ehhez még véghez kellett volna vinni egyet s mást, azt hiszem.
- Melyik falura gondolsz? - tettettem a mindentudót, mintha minden egyes ház helyzetével tisztában lettem volna a tartózkodási helyünkhöz viszonyítva.

Felhasználó profiljának megtekintése

7 Re: [Magánjáték] Arrow in the forest [Wyn&Freia] on Kedd Szept. 18, 2018 9:47 am

Freia Suntide

avatar
Tünde Vadász
Tünde Vadász
Kissé furának tartottam, hogy erre találkozhatok egy fajtársammal. Bár talán ha jobban belegondolok akkor annyira mégsem meglepő- hiszen engem is a város nagy poros mivolta űzött ki kicsit a csendesebb erdőbe és ha ő is onnan jön, pláne ha druida tényleg, akkor az erdőben neki is a helye.

Két másodpercre elindul az egyik irányba, amire felhúzom a szemöldököm, majd hamar meg is fordult és a jobbját nyújtotta nekem.
Wynnek hívják, bár a vezeték nevét nem árulta el nekem, de ez talán több okból is lehet. Az egyik amiről tudok, hogy a családja kitagadta, ami nagyon szomorű lenne, a másik, hogy nincs családja, ami megint nagyon szomorú gondolatokat támaszt fel bennem.

Kis mosollyal az arcomon azonban én is illendően mutatkoztam be neki:

-Freia Suntide, örülök a megismerkedésnek.-gondoltam hátha majd ő is elmondja erre az ő vezeték nevét ha van neki, bár ha nincs is, akkor sem ítélem el őt semmi miatt, hiszen jó eséllyel nem ő tehet róla.
Felmerült benne a lehető legjogosabb kérdés is, hogy melyik falura gondoltam...
A gond ezzel csak annyi volt, hogy a nevét nem tudtam, csak a helyzetét, hiszen első alkalommal elfelejtettem megkérdezni, később meg már kellemetlennek éreztem volna.
Faramuci helyzet.

-Hmm.... Innen kissé dél-nyugatra fekszik, nem nagy falu szerintem alig laknak ott vagy százan-ha pedig az új utitársam is elindult arra, akkor én is így tettem és gondolván, hogy valami beszédtéma is jó lenne, kissé habozva, de feltettem az alábbit:
-Említetted, hogy Druida vagy, tudod még sosem találkoztam veletek, tudnál kicsit mesélni róla, hogy milyen?

Felhasználó profiljának megtekintése

8 Re: [Magánjáték] Arrow in the forest [Wyn&Freia] on Kedd Szept. 18, 2018 2:34 pm

Wyn Silvernight

avatar
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Egy pillanatra átsuhant az agyamon, milyen jó is volna kicsit más színben feltüntetni magam - értékesebbnek, ha úgy tetszik -, netán elgondolkodtatni rólam, talán mégsem az a kisfiú vagyok, akinek hisz, azonban letettem erről, megállapodva magammal, majd akkor többet is elárulok, ha valamivel rászolgált. Freia. Érdekes névnek tűnt, még sosem hallottam, pedig jószerivel "nemes" tündék közt éltem egész eddigi életem felében, de csak felületesen megráztam a kezét és érzelemmentes arccal vártam, mit fog mondani ezután. Nagyon mehetnékem támadt, amikor rájöttem, nagy esély van rá, hogy beszélgetésbe kezd velem, s ezt talán kevésbé akarta volna megtenni, ha látja, hogy menetelek, mint egy őrült. Na persze ezt tettem volna, ha tudom, merre tegyem...
Szóval vártam. A másodpercek kínosan vánszorogtak, a valószínűség pedig egyre inkább növekedett. Vadász volt, talán egész napokat gyakorolt idekint társaság nélkül, az ilyen lelkek pedig általában bőven a szószátyár kategóriába voltak sorolandók, legnagyobb örömömre természetesen. Eddig talán csak Wilhelmina beszédáradata nem késztetett menekülésre, habár meg kell hagyni, az a Gerard nevű holdpapnak nevezhető érdekes életforma sem volt könnyű eset. Jobban fényezte magát, mint Corly, ami bizony nagy szónak számított.
Délnyugat... hmm.
Azonban mielőtt még végiggondolhattam volna, a lábaim már vittek is tovább, feltehetőleg a helyes irányba, de ami a legfontosabb volt: kellően messze Freiától. Na nem mintha ez megvédhetett volna, de legalább kicsit késleltette a hatalmas súlyként vállamra nehezedő kommunikációt. Legalábbis így gondoltam, a nő szavaira ugyanis egyszeriben úgy éreztem, minden megmerevedik bennem. De nyilván ez csak addig tartott, amíg fel nem fogtam, mégis mit közölt velem.
Egy tünde, aki nem látott még druidát?!?! Hát essen rám egy odvas faág, ha én ezt értem...
Persze az arcomat igyekeztem ugyanolyan semmitmondónak feltüntetni, több-kevesebb sikerrel, úgy fordultam kicsit hátra felé, majd inkább úgy döntöttem, bevárom, az lesz a legjobb. És reméltem, nem is bánom meg. Igazán érdekesnek ígérkezett ez a beszélgetés, eléggé ahhoz, hogy valóban lázba hozzon.
- Akkor gondolom, nem jártál Zephyrantesben. - hívtam fel a figyelmét súlyos hiányosságaira a saját fajával kapcsolatban - Sem más helyen, ahol druidákba botlottál volna. Ez furcsa, szinte mindenhol ott vannak. - tettem még hozzá, mielőtt elkezdtem volna a tényleges mesélést - Gondolom, tudod, hogy sötételfek csak kivételes esetben választhatják ezt a feladatot. Én azért tettem így, mert tünde apám legdrágább barátja lenyűgözött a természetpapok tudásával. Nem kellett sok idő, teljesen azonosultam a vallásotokkal és druida akartam lenni. Való igaz, talán nem a legjobb személytől kérsz beszámolót. Összesen egyszer jártam a Druidakör közelében, de végül Amelie Fairbranch királynő színe előtt kötöttem ki, aztán meg egy csatában... tehát nem igazán tudnám elmagyarázni, hogyan is néz ki egy ilyen testület. A lényeg az, hogy druidának lenni a világon a leghelyesebb dolog. Veronián Istennek egyetlen igaz képe él, ez pedig a Természet, ennek tisztelete vezet helyes világszemlélet és jó döntések felé. - magyaráztam még mindig teljesen tárgyilagosan, habár a hangomban éreztem azt a mérhetetlen hitet és erőt, ami miatt most ott tartottam, ahol tartanom kellett - Amikor meditálok, úgy érzem, egy vagyok mindennel. Az már saját meggyőződés, merem feltételezni, hogy a növényeket egyazon fontosságra kell emelni az állatokkal, mind érték, mind lélek szempontjából. Az a célom, hogy érezzem őket is ugyanúgy, ahogy ezt az állatok érzéseivel teszem. - fejeztem be egyelőre, hagyva, hadd eméssze, amit mondtam, hadd gondolkodjon, milyen értelmi szintű személlyel is áll szemben, aztán majd kérdez, ha akar. Nekem voltak kérdéseim, csak az alkalomra vártam, hogy feltehessem őket.

Felhasználó profiljának megtekintése

9 Re: [Magánjáték] Arrow in the forest [Wyn&Freia] on Pént. Szept. 21, 2018 2:55 pm

Freia Suntide

avatar
Tünde Vadász
Tünde Vadász
Egyszerűen lenyűgözött. Lassan és türelmesen lépkedtünk a falu irányába és mellettem ez a fiatal tünde olyan átéléssel és lelkesedéssel mondott el mindent amit csak tudott a druidákról, hogy egyenesen kábulatba estem tőle.

-Tudod emberi faluban nőttem fel mióta az eszemet tudom. Talán ennek tudható be, hogy sok fajtársammal nem találkoztam, nem hogy Druidákkal. Viszont nagyon értékelem, hogy ilyen őszinteséggel elmondtad a véleményedet, ezért hálás vagyok.

Mielőtt ide jöttem, a szüleim házától nem messze volt egy erdő én ott ismerkedtem meg az állatokkal és a növényekkel, bár én inkább a négylábúakat értettem, a növényeket, csak felismerem. Természet mindaz amit akkor nem találtam meg az emberekben és bár furán hangozhat de betöltötte az űrt, amit a magány okozott.

Mondtam el neki teljes őszinteséggel az én kötődésemet. Fura volt, senkivel nem beszélgettem még erről, de vele mégis úgy éreztem, hogy talán megérti.

Hogy miért nem tértem ki a hit kérdésére? Sosem voltam annak a híve, hogy az én elképzeléseimet mások orrára kössem, de láttam, hogy a farkas felneveli a róka kölyköt, amire még az ember sem lenne képes. Ezt tartom Isten képének a kegyelmet és a békét.

-Nem is jutottam el soha a mi földünkre és úgy néz ki, hogy nem is fogok már. Bár ez talán így van rendjén...
Ilyenkor általában elkalandozok, ahogyan az szokott lenni, és most sincs másképp. Azon kezdem gondolkodni, hogy vajon mi lehet most odahaza, vajon az erdőm, a benne lévő állatok hogy vannak?

Közben pedig hagytam, hogy az utitársam is kérdezzen ha szeretne, én most inkább elmerengtem, a borongós tekintetem mögött egy kicsit.

Felhasználó profiljának megtekintése

10 Re: [Magánjáték] Arrow in the forest [Wyn&Freia] on Pént. Okt. 26, 2018 8:18 am

Wyn Silvernight

avatar
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Csendben ránéztem. Hát ezt igazán nem gondoltam volna, főleg úgy, hogy íjász volt, és első ránézésre egyáltalán nem is gondoltam volna rá, hogy Tünde-erdőn kívül bárhonnan is származhat ez a nő. Olyan erős, valósággal megfogható tündeség áradt belőle, hogy még azon is elgondolkodtam, én mi vagyok. Na persze, talán csak azért éreztem így, mert mostanság kevés fajtársammal találkoztam... még kevesebb olyannal közöttük, aki meg is hallgatott, anélkül, hogy összevesztünk volna. Szóval nem is járt otthon. Sőt, azt sem tudhatta, mi az az otthon, habár így ő járt jobban nálam ő nem vesztett semmit, csak egy lehetőséget. Ha a háborúban nem haltak meg, még mindig élnek, akik nevelték, hazamehet hozzájuk, így rendelkezik olyan hellyel, amit valóban otthonnak hívhat, még akkor is, ha időnként összekapnak vagy sosem hagyják nyugton. Feltettem hát magamban a kérdést: ezt vajon ő is átlátta? 
Ó, kérlek... Az nem vélemény volt, hanem az élet értelme, a világmindenség szavakba foglalva!
De komor arckifejezés helyett inkább csak tovább bámultam rá csendben, egészen addig, amíg nem tudtam, mit fogok mondani.
- Sosem hallottam még olyanról, hogy emberek neveljenek fel egy tündét. - hazudtam, hiszen jártam én már árvaházban, ahol ez többé-kevésbé megtörtént - Önszántukból, bármiféle előítélet és ellentét nélkül. Ez sokkal többnek hangzik, mint békében egymás mellett élni Hellenburgban. Éppen ezért azt hiszem, jogos a kérdésem: Miért hagytad el az otthonodat, ahol ennyire megbecsültek?
Nos igen, valójában erre voltam fenemód kíváncsi, de nem azért, mert annyira érdekelt az előélete, hanem inkább azért, mert így leszűrhettem belőle, miféle tünde is ő, következésképpen mire számíthatok tőle. Elvenwoods eltűnése ide vagy oda, láttam n már egyet s mást és nem akartam megint örömmel eltelni amiatt, mert találkoztam valakivel közülünk. Érhettek csalódások... elég kemények is, nem csak emberekkel szemben, annyival pedig tartoztam magamnak, hogy ettől megkímélem a fejem, ha már együtt sétálunk valami falu felé, ahol jóformán teljesen rá leszek utalva. Rá és arra, amilyen személy ő.
- Ne bánd, hogy nem láthattad Tünde-erdőt. - folytattam aztán, nehogy véletlenül túlfeszítsem a húrt az előző megszólalásommal - Most csak emiatt fáj a fejed, de ha ott lettél volna egyszer is, ha megérintett volna a hely és az ott élők, véresre kapartad volna az arcod, amikor elveszett. Láttam olyat, aki belebetegedett - utaltam itt Tűzvirágra - és biztosíthatlak, hogy te is fogsz, hacsak nem láttál már. Ez a seb mély a tündék lelkében és a háború miatt csak elfertőződött.
Bár nem biztos, hogy ezzel nem mentem épp messzebbre...
De gondolatban megvontam a vállam. Ami már elhangzott, azt eltörölni nem lehet.

Felhasználó profiljának megtekintése

11 Re: [Magánjáték] Arrow in the forest [Wyn&Freia] on Kedd Okt. 30, 2018 11:14 am

Freia Suntide

avatar
Tünde Vadász
Tünde Vadász
-Nem-Nem! Félreértettél!-Szóltam neki, mikor elmondta, hogy nem látott még tündét akit emberek neveltek volna fel.-Engem a vérszerinti szüleim neveltek fel, és nagyon kedvesek voltak. Hogy miért is jöttem el, egy teljesen más dolog miatt volt. Egyszerűen nem tudtam ott maradni, világot akartam látni, ami hát a falumban nem nagyon volt lehetséges. Meg aztán nem volt túl sok barátom a rokonaimon kívül.
-Helyesbítettem a dolgokat mielőtt rátértünk volna másra.
Sokakat érdekelhet, hogy megbántam-e a dolgot. Kissé igen, de nem változtatnék rajta. Kényelmesebb mindig otthon maradni az ismert közegben és élvezni az egyszerű élet kényelmét. De én nem ilyen vagyok. Mióta az eszemet tudom szeretem a kalandokat és így szinte mindig részese lehetek egynek, például ma is ki hitte volna, hogy egy ilyen apró tündébe botlok.

-Engem az bánt, hogy nem láthattam, de így akkor sokakkal szemben szerencsésnek érzem magamat, hiszen így nekem van hova hazatérnem. Nem is tudod mennyire foglalkoztatott ez a dolog... De így, hogy tudom mennyire is fáj sokaknak... Talán tennünk kéne valamit ez ellen nem?-Erősebbnek hiszem magam annál, hogy valami elvesztése a padlóra küldjön, de ha sokaknak ennyire rossz volt, akkor lehet valakinek adnia kéne nekik újra otthont nem? Akkor lehet minden újra a régi lehetne...

Lassan pedig megjelennek előttünk a falu körvonalai az erdő végén.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.