Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 50

Magánküldetések

Szomb. Jún. 08, 2013 6:05 pm by Jerobeam

Ezen a szent helyen lehet magánküldetésekre jelentkezni, szám szerint párhuzamosan kettőre. …

Comments: 83

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 88


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Barakkokban [Lance Kalver és Freia Suntide]

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Freia Suntide

Freia Suntide
Tünde Gárdista
Tünde Gárdista
Hol is hagytam abba? Ja igen! Éppen a barakkok felé tartottam, hogy a Déli hadseregbe beléphessek.

Az oda vezető úton végig azon törtem a fejemet, hogy vajon a seregben keresnek-e még tündéket pláne nőket. Igaz furcsa lenne, ha elhajtanák az embert ilyen időszakban, de sosem lehet tudni, hogy milyen mélyen rodhadt egy gyümölcs.

Így ahogyan a város poros és rideg utcáin haladtam felfelé lassan elértem az úticélomat.

Árulkodó jel volt a környéken lebzselő rengeteg katona és őrségi tag, de jól tudtam, hogy azért nekik sem annyira egyszerű, mint az elsőre látszik. Sokan lehet, hogy egy csatából tértek már vissza, vagy éppen felégetett falujukból jöttek ide jobb sorsot keresvén. Szerencsémre eddig engem elkerült ez a balsors, de lehet, hogy attól amire készülök hamar én is a frontra kerülhetek pár Északival szembe.

Lassan nyikorogva nyílt ki előttem az épület ajtaja és amikor beléptem szemben rögtön egy társalgó páncélos páros fogadott.


-Üdv! Elnézést a zavarásért, be szeretnék lépni a seregbe...

Először csak kérdőn néztek rám, aztán pedig azt mondták, hogy Kövessen. Nem is haboztam lelkesen követtem őket arra, amerre vezettek.

A folyósókon ahogyan végighaladtunk nem lepődtem meg a sok jelképen, kardokon és pajzsokon, ugyanakkor jómagamat nem tudtam volna elképzelni, hogy valaha is ilyent viseljek, vagy használjak bármilyen célra. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetett volna olyan szituáció amiben ne lett volna hasznos, pusztán nekem fontos volt, hogy szabadabban tudjak mozogni.

Ahogyan a még mindig beszélgető párost követtem, lassan elértünk egy ajtóhoz, ha tippelnem kellett volna akkor azt mondtam volna, hogy a toborzó irodája, így egy kopogás után benyitottam....

Felhasználó profiljának megtekintése

Lance Kalver

Lance Kalver
Tünde Katona
Tünde Katona
Kipihenten ébredtem a szobámban. Elégedetten néztem körül: takaros rend uralkodott körülöttem, noha nem is volt sok dolgom, amiket annyira szét lehetett volna dobálni. A falon ott volt Crispin kardja, az egyik sarokban igényesen letéve az oly sokáig jól szolgáló málhám, a szekrényekre pedig kipakolva a dolgaim: néhány váltásruha, meg a mágikus dolgok, amit összeszedtem sok idő alatt. Jólesően nyújtóztam: ma minden időm az enyém. Kimenőt kaptam erre a napra Elsdragon parancsnoktól, úgyhogy kaptam magam, és gyorsan rendbe téve magamat, kiléptem az ajtón. Jóleső nyújtózás közben beszívtam a friss, késő nyári levegőt, majd kifújtam. Bezártam az ajtót, és elindultam véletlenszerűen valamerre. Egyelőre nem kívánkoztam a barakkokon kívülre, a terület elég nagy volt, és számomra még kellemes is, noha nem biztos, hogy ezt a nézetemet bárki osztotta volna. Az épületek között keringtem, és élveztem a napsütést és a szellőt, viszont hamarosan váltásra vágytam, és behúzódtam a főépületbe, ahol árnyék volt, és kellemes hűvös. Korzóztam a folyosókon egy darabig, mikor is megláttam, hogy egy hegyesfülű lány belép a toborzóiroda ajtaján. ~ Különös… ~ Gondoltam magamban ~ Nem hittem volna, hogy vannak még tündék, akik nem tagjai a seregnek.~ Gondolkoztam el, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve leültem az ajtó közelébe egy padra. Talán segítségre szorul majd, amit én esetleg megadhatok neki, de ha nem, legalább lesz társaságom is erre a napra.

Felhasználó profiljának megtekintése

Freia Suntide

Freia Suntide
Tünde Gárdista
Tünde Gárdista
Hűvös volt az épület és zavart a sok sötét hely benne. Nem is értem mit szeretnek a hatalmas barakkjaikban és kastélyaikban az emberek, bár az is igaz, hogy nekünk is vannak nagy és látványos épületeink.
Egy szép meséskönyvben olvastam még kislány koromban, hogy a nagy Tündevárosokban hatalmas égig érő faépületek voltak, ami sugárzott a sok fénytől benne.

Lassan vezetett a két ember egy ajtóhoz, és közben nem is velem foglalkozva beszélgettek valami Johannról. Majd megálltak egy ajtó előtt és mentek is tovább a dolgukra. Kopogás után léptem be az irodába, ahol egy katonatiszt ült az asztal mögött. Arcán ott volt a meglepettség, hogy vajon ki zavarhatja ilyenkor, aztán csak még jobban nézett, amikor meglátta teljesen a kinézetemet.

- Üdvözlöm. Freia Suntide vagyok és a seregbe szeretnék csatlakozni.
Úgy négy-öt másodperc kellemetlen csend következett amit én egy apró félrenézéssel törtem meg, meg az asztal mögött ülő ember szavai.
-Ő! Igen elnézést, mással foglalkoztam! Persze! Fáradjon beljebb! Az én nevem Strauss. Mondja csak Freia miért szeretne belépni a seregbe?
Na ez egy nagyon jó kérdés. Azért akarok belépni, hogy hírnevet és tekintélyt szerezzek, de nem vagyok benne biztos, hogy ennek a válasznak ő örülne. Inkább kikéne találnom valami olyan választ, ami talán jobban hangozna, vagy egészen elfogadható.
-Nos… Szeretnék megbecsülést szerezni és megtanulni megvédeni magamat.
-Értem, nos nem jár rossz helyen, pár papírt kéne kitölteni hozzá, de mondja csak Freia miért nem ment inkább el valami jobban nőnek való munkára?
Húzta a fickó egy kicsit mosolyra a száját.
Nos igen, tudom, hogy nem sok nő van a seregen belül és azt is tudom, hogy sokakat eléggé zavarna az is, hogy tünde vagyok.
Bevallom eléggé ideges lettem erre a mondatra

- Megvalva őszintén nem érzem úgy, hogy nekem annyi elég lenne, úgy 15-20 éva használom az íjamat, és nem terveztem letenni semmi miatt sem, mellesleg a seregben elkél a jó katona.
-Nézze én értem, hogy maga lövöldözött azzal a íjszerű valamivel eddig, de az nem elég ahhoz, hogy belépjen ide.
Talán elpattant a cérna bennem, amikor hirtelen feleltem neki
-Azt hiszi nem tudok ezzel lőni? Hmm? Megmutatom nagyon szívesen magának
Dőltem rá az asztalára két kezemmel és dühös tekintetemmel, de em igazán értettem, hogy mit vár tőlem el. Ha kissé normális lenne a tag, akkor simán kitöltené a papírokat és hagyna elmenni, de ehelyett jelentéktelen és bosszantó dolgokat vág a fejemhez.
-Nyugalom kislány. Lesz még esélye megmutatni, hogy mit is tud.
Felelt nekem ridegen, mintha inkább nem akarná, hogy belépjek a seregbe. Elég fura dolog, vagy csak egy próba lenne? Nem tudom

Felhasználó profiljának megtekintése

Lance Kalver

Lance Kalver
Tünde Katona
Tünde Katona
~ Mi tart ennyi ideig? Nem szokott ez ilyen hosszú lenni, két kérdés, két válasz, egy aláírás, és mehetnek a dolgukra... ~ Gondolkoztam magamban. Nem voltam abban biztos, hogy ahhoz, hogy az Újjászervezett Hellenburgi Tündelégióba bekerüljön, tagja kell, hogy legyen a seregnek, de biztos, ami biztos. Én mondjuk hivatalosan nem voltam a seregnek tagja, csak mint zsoldos tartoztam hozzá. Nem is tudtam, hogy Lady Elsdragon mit szólna hozzá, ha én vinnék oda valakit, és nem ő hívatna, de egy próbát talán mindenképpen megérhetett. A fülemet ekkor indulatos hangok ütötték meg, rögtön fel is kaptam a fejemet, és körülnéztem. Megállapítottam, hogy ez máshonnan nem jöhet, csak az irodából, de nem tartottam jó ötletnek, hogy csak úgy berontok, így csak az ajtó mellé álltam, figyelmesen hallgatózva, hátha elkapok néhány részletet. Egyelőre semmi. Mi folyhat odabent?

Felhasználó profiljának megtekintése

Freia Suntide

Freia Suntide
Tünde Gárdista
Tünde Gárdista
Nem tudom eldönteni, hogy mi a célja ezzel az ingerléssel ennek a figurának, de van pár dolog amire tippelni lehetne. Sosem bírtam ezt a fajta lekezelő stílust, ami meg is látszik az arcomon, ami körülbelül úgy néz ki, mintha éppen felrobbanni készülnék.
-Minek nevezett?
- Én csupán azt mondom, hogy jobb lenne, ha csak a konyhára akarna jelentkezni, a harcot pedig hagyja a férfiakra.
Szóval mint kiderült az a baja velem, hogy nő vagyok. Nem tűröm az ilyen arcátlan viselkedést senkitől sem, nem hogy egy kopasz embertől.
-Micsoda? Hogy képzeli?! - Teljesen elöntött a düh és egyenesen a szemébe nézve kaptam fel az íjamat és illesztettem bele egy nyilat, amit azonnal rá is lőttem.
Talán nem kell mondanom, hogy az indulatok elszabadultak, ahogyan a kicsiny vércsepp az arcán is.

-Hogy képzeli maga ezt? Őrség!
-Senkitől nem tűröm el a lekezelő beszédet, és maga is jól tudja, hogyha akartam volna már rég nem élne.
Talán tényleg túllőttem a célon, de akkor is megérdemelte. Nem volt semmi oka arra, hogy úgy bánjon velem ahogy, szimplán csak be akartam lépni, amihez elég lett volna két papírt kitölteni. Most pedig az őrökért kiabált… Lehet ennyi lett volna a nagy tervemből a seregnél?

Felhasználó profiljának megtekintése

Lance Kalver

Lance Kalver
Tünde Katona
Tünde Katona
Ahogy a kiáltást meghallottam, berontottam az ajtón. Ami megütötte a fülemet, arra szinte elhűltem: egy taknyos kis íjász kiscsaj fenyegeti a tisztet, ráfogva az íját, és abból ítélve, hogy az arcán. Észbe se kaptam, és már ott voltam, a ruhája hátulját elkapva. Cseppet se gyengéden magam felé fordítottam, közben a másik kezemmel lefogtam az íját.
- Mit képzelsz magadról? - Sziszegtem. - Ha így akarsz a seregbe kerülni, akkor nagyon rosszul csinálod! - Mondtam, azzal az épp beérkező katonák felé löktem.
- Rálőtt a parancsnokra. Börtönbe vele. - Közöltem hideg hangon. Alapvetően békés voltam, de harcosként nem tudtam semmilyen mértékben tolerálni, ha valaki fegyvert emel egy magasabb rangú tisztre, akitől ráadásul azt akarja, hogy elfogadja, mint a sereg egy tagját. Márpedig egy ilyen lobbanékony nőszemélyt miért is vennének fel?
- Köszönöm, Kalver. - Hallottam magam mögül. Hátranéztem, és biccentettem egy szó nélkül, félve, hogy ha kinyitom a számat, akkor nem csak egy tőlem feljebb álló tiszt fülének megfelelő szavak jönnek ki rajta. Azt pedig másnak tartogattam.
Kisiettem a szobából, az őrök nyomába szegődve, akik még mindig vitték a lányt. Ahogy odaértem hozzá, egyenesen a szemébe néztem.
- Mégis mit gondoltál?

Felhasználó profiljának megtekintése

Freia Suntide

Freia Suntide
Tünde Gárdista
Tünde Gárdista
Lehet túllőttem a célon, sőt egészen biztosan. A nyilam mondjuk pont úgy ment ahogyan szerettem volna, nem is volt benne kétség. Bár ahogy elnézem ez a figura nem egészen értékelte a produkciómat úgy, ahogy én azt akartam.
Fejben úgy nézett ki, hogy majd leesik az álla és félelmében nem az őröket, hanem a jelentkezési ívet kezdi el elővenni.
Nem telik el 5 másodperc mire az ajtó mögöttem kinyílt. Egy katona rohant be és fordított meg nem kicsi erővel, ami azért eléggé fájdalmasan emlékeztetett, hogy mi történt. Arcom kissé meg volt döbbenve és abban a pillanatban még meg is bántam, de csak abban.

Nem szóltam egy szót sem, amíg el nem hagytok a helységet. Utána sem nagyon, csak amikor a katona, akit Kalvernek hívott nem fordult elém. Jól láttam már az első pillanatban is, hogy fajtársamról van szó, de eddig nem voltam benne teljesen biztos.


-Nem gondoltam semmit, végig hergelt én pedig reagáltam rá, egyszerűen ez tűnt akkor az egyik legjobb lépésnek, a másik pedig az volt, hogy fogom és otthagyom, de azzal nem léptem volna előrébb.
Igazából nem hívnám előrelépésnek. Még akár ki is végezhetnek egy ilyen tettért, de remélem, csak kidobnak a városból. Csak. Ez is túl nagy bűntetés lenne nekem. De azt hiszem késő ezen gondolkodni. Majd kialakul, hogy fog történni velem, de egyelőre csak az foglalkoztat, hogy vajon mi vár rám odalent…

Felhasználó profiljának megtekintése

Lance Kalver

Lance Kalver
Tünde Katona
Tünde Katona
Fortyogtam a dühtől. A lány pillanatnyi megbánása, amit az arcán láttam, nem tartott sokáig, és én még annyi időre se sajnáltam meg. Nehezen tudtam volna napirendre térni afelett, amit tett, így meg se próbáltam: hagytam, hadd fortyogjak. Egyelőre. Végigfutott az agyamon néhány korábbi példa, ahogy szemtelen suhancok próbálnak feleselni a feljebbvalóikkal. Volt egyszer egy fiatal srác, a nevét nem tudtam visszaidézni. Jelentkezett ugyanahhoz a karavánhoz kísérőnek, amelyikhez én, és panaszkodott arra, hogy miért nem indulunk már, nem sikerült megértenie, hogy a pakolóknak idő kell: addig idegesítette a vezetőt, ameddig visszakézből egy olyan pofont kapott, hogy három foga bánta. Sírva elrohant, és azóta se láttam, valószínűleg jobb is ez így. Mondjuk én se voltam mindig tiszteletteljes: egyszer egy kereskedőt nagyon csúnyán megfenyegettem, és az se volt kifejezetten mentség, hogy a világ legütnivalóbb önelégült bunkójáról volt szó, akit bizonyára abból a kizárólagos okból hagytak még életben, mert sok volt a pénze, és valószínűleg azt is úgy tolták a segge alá, különben nem élte volna meg, hogy ennyire meggazdagodjon. De ez nem is volt igazán fontos jelenleg. A fontos a lány volt, és hogy megértse, mit csinált.
- Akkor ezt jól jegyezd meg, első lecke. Ha valakitől akarsz valamit, akkor nem fenyegeted meg halálosan. Az előrelépés pedig egy elég egyénileg értelmezhető fogalom. Ha a börtönt előrelépésnek hívod, hát hajrá. - Mondtam, majd mielőtt hátrafordultam, hozzátettem:
- Egy hetet fogsz börtönben tölteni. Aztán próbálkozhatsz újra. - Közöltem, mielőtt lemaradtam, és hagytam, hogy elvigyék, én pedig immáron egy kicsit nyugodtabban folytattam a sétámat a barakkokban.

Végül meguntam a gyaloglást, és leültem egy fa kellemes árnyékába, viszont azon kellett kapnom magam, hogy egyre csak a lányon jártatom az agyam. Vajon mi történt ott bent pontosan? Azzal tisztában voltam, hogy az épp ügyeletes tisztnek nem a kedvessége miatt ment híre, de annyira csak nem lehetett rossz, hogy két perc alatt nyilat lőjön rá. Felálltam hát egy rövid vívódás után, hogy tényleg kíváncsi vagyok-e rá, és elindultam a tömlöcök felé. Nem voltak éppen sokan bent, ez csak ideiglenes fogda volt, ahova a magatartási kihágások miatt vitték az embereket, és lassanként mindenki elkezdte szokni a gondolatot, hogy itt senki se szórakozik, minden szabályt komolyan betartatnak. Fél perc alatt megtaláltam a lányt, és odaálltam a ketrece elé.
- Miért? - Kérdeztem egyszerű, színtelen hangon.

Felhasználó profiljának megtekintése

Freia Suntide

Freia Suntide
Tünde Gárdista
Tünde Gárdista
Nem lepődtem meg azon, hogy agresszívan bántak velem. Igazából nem is számítottam arra, hogy megkérdezzék tőlem, hogy miért tettem, csak azonnali elítélésben volt részem.

Aki berontott hozzánk, az állt be elénk miközben a fogdába tartottunk. Azt mondta, hogy az első leckém az lenne, hogy akitől akarok valamit azt nem fenyegetem meg halálosan...
Nem volt mit mondanom neki, elítélt már, sőt személyes véleménye is meg volt már rólam. Így hagytam hadd folyjon minden ahogy kell.
Szépen és türelmesen, tartással vonultam végig az utamon, miközben azon járt az eszem folyamatosan, hogy vajon mi mást tehettem volna, tulajdonképpen válasz nélkül. Amikor pedig az őr rám csapta a cella rácsait és újra elmondta, hogy egy hetem lesz idebent... Nos nem nagyon rezzentem meg a dolgon.

Amikor magamra hagyott én csak szimplán leültem a cella túloldalába és vártam... Hogy mire azt nem tudtam, de hamarosan meg is kaptam a választ erre is. Kalver fordult be az ajtóm elé, azt a kérdést feltéve, amire már nem számítottam, hogy valaha is megkapom.

Lassan felálltam leporoltam magamat és odasétáltam a rácsokhoz miközben belekezdtem.

-Hogy miért? Nem akart felvenni, azt mondta, hogy a konyhára vagyok való a többi asszony mellé, emelett lekezelően beszélt velem és nem akarta még az esélyt sem megadni, hogy bebizonyítsam a tudásomat. Így tudtam csak helyretteni a dolgokat. Gondolom te is sejted, hogy ha akartam volna, akkor már nem élne. Így megtudta mit tudok és nem is fog engem elfelejteni. Ennyi a miértje.
Tudtam én is, hogy a seregben a dolgok nem így működnek. De szerintem akkor is előrelépés ez, ha ennyire kirívó is a példa. Így biztos, hogy megjegyzett és lehet, hogy látva a pontosságot látva még egyszer fel fognak ide venni, ha pedig nem. Nos én megpróbáltam.

Felhasználó profiljának megtekintése

Lance Kalver

Lance Kalver
Tünde Katona
Tünde Katona
- Helyretenni? - Kérdeztem kissé elképedve. Nehezen fogtam fel, hogy ilyenek is vannak. - Nincs jogod semmiféle dolgot „helyretenni”. Nem mintha egyébként bármi is mellément volna. Miből gondolja, hogy nem csak a temperamentumát akarta tesztelni ezzel? - Tudtam, hogy neki van igaza, és nem nekem, de attól még muszáj volt leszállítani a magas lóról ezt a nőszemélyt.
- Pontosan, megtudta, mit tud, és valószínűleg tényleg nem felejti el soha. Ezért lesz ezentúl problémásabb a seregbe való felvétele. - Folytattam, de már inkább társalkodó hangon. Nem tudtam sokáig fenntartani a hideg és közönyös hangot, nem az volt a stílusom, és nem is voltam hozzászokva.
- Mi a neved? - Kérdeztem meg végül. Végtére is ha már beszélgettem vele, legalább a nevét jó lett volna tudni. Kis szünet után egy másik kérdést is feltettem neki, ami már régebb óta foglalkoztatott, nagyjából mióta megláttam, hogy tünde.
- Honnan jöttél? ~ Mi történt a családoddal a Kivonuláskor, és midet égette le Abaddón? ~ Tettem hozzá, a második felét csak gondolatban. Amíg nem láttam égni az erdőt, és nem lettem volna szemtanúja annak, hogy eltűnik, ami maradt belőle, nem gondoltam volna, hogy ennyire törődnék a fajtársaimmal, de azóta… megváltozott valami bennem. Nem tudtam meghatározni abban a pillanatban, hogy micsoda, de más voltam.

Felhasználó profiljának megtekintése

Freia Suntide

Freia Suntide
Tünde Gárdista
Tünde Gárdista
A szavak mintha csak belém nyilaltak volna. Miért ne védhetném meg magamat? A becsületemet? Az értékrendemet?

Vajon itt a városban az emberek között ez lenne a normális, hogy nincs helye a nőknek a seregben és lenézik őket? Nem tudtam, hogy ennyire más lenne a helyzet, mondjuk otthon én több szempontból is kilógtam a közösségből, pont ez volt amiért részben eljöttem.
Teljesen átértékeltem a helyzetet, pláne amikor a temperamentumos részt is megemlítette.
Lehet ennyire buta teszttel lett volna a temperamentumom felmérve? Nos ha ez tényleg így van akkor azt hiszem nincs helyem tényleg a seregben. Lehetséges, hogy nincs

Csendben hallgattam meg az érveit és próbáltam meg feldolgozni az egészet.

-Ez túl nehéz.
-tényleg nem tudtam összerakni, hogy mi értelme lenne a felvételnél ilyen bugyuta és vérig sértő dolgokkal bombázni az embert, főleg háború idején. Azt hittem ilyenkor nem válogatnak.
-Freia Suntide vagyok.
Majd a csend kezdett kellemetlen lenni. Én elvoltam a gondolataimban, még mindig azon gondolkodva, hogy vajon rossz döntést hoztam-e.
-Egy közeli faluból, azaz annak a határában éltem sokáig szüleimmel.
Ehh...
-Kezdett bennem egyre több kérdés felmerülni.-akkor itt lenne a vége a dolognak? Letöltöm a hetet idelent és menjek amerre akarok, vagy esetleg van még amit tehetnék?
Lehet igaza volt, igazából ő tudhatja, pláne, ha azt is számba veszem, hogy ő már a sereg tagja. Így tulajdonképpen teljesen jogosan mondta el, hogy hol buktam meg. Ezek szerint nem vagyok katonának való.

Felhasználó profiljának megtekintése

Lance Kalver

Lance Kalver
Tünde Katona
Tünde Katona
- Mi túl nehéz? - Ráncoltam a szemöldökömet értetlenül. Azt már megszoktam, hogy valaki elhord mindennek, ha az arcába mondom, hogy mit gondolok, de az, hogy valaki egy egész egyszerű kijelentésre, hogy meg kéne tanulnia, hol a helye, azt mondja, hogy nehéz… már egy egészen új szint volt. Nem is tudtam teljesen felfogni hirtelenjében, hogy mi is ment végbe a fejében, de volt egy erős gyanúm, hogy még mindig nem teljesen fogja fel, hogy nem volt helyes, amit tett, és hogy az ilyen önjelölt igazságosztókat nem feltétlenül díjazzuk. Illetve de, fogdával. És ő még egész olcsón megúszta, ha valakinek rosszabb napja van, mint mondjuk nekem, akkor gond nélkül bitóra kerül, és senki nem szól egy szót se. Maximum a többi olyan nő, aki hasonló érzelmeket táplál, mint ő, csak inkább bölcsen hallgatnak. Nagyon reméltem, hogy nem találkozom több hasonló esettel, mert nem volt teljesen biztonságos az elmeállapotomra nézve. A válasza hatására egy pillanatra elkalandoztam. ~ Ha ide közel lakik, akkor lehet, hogy az ő faluja még nem tűnt el, bár a lakói… ~ Alig észrevehetően megráztam a fejemet. Nem azért mentem le, hogy érzelgős legyek, vagy nosztalgiázzak. Nem is akartam kimenteni, csak azért, mert tünde. De azt be kellett vallanom magamnak, hogy végtére is csak azért mentem le, mert tünde, és kétségtelenül megérdemelte a büntetését, de ettől még szerettem volna valamilyen szintű szolidaritást mutatni iránta. A keserű hangvételű kérdése rántott vissza teljesen a cella elé. Határozottan ránéztem.
- Mehet, amerre akar, igen. Ha ez esetleg a toborzóiroda lenne, akkor tegyen úgy. Mint mondtam, próbálkozhat újra, ha akar. Hogy mit tehet még esetleg… Azt ajánlom, tanuljon egy kis tiszteletet. Az mindig segít, itt lent pedig lesz elég ideje elmélkedni azon, hogy hogyan viselkedjen méltóan egy jövendőbeli katonához, és azon, hogy a katonáknak hogyan kell viselkedniük a magasabb rangú tisztjeikkel. - Azt nem akartam hozzátenni, hogy volt már rá példa, hogy a parancsmegtagadás vezetett sikerre, de abban a pillanatban annál, hogy a szemtelenséget tápláljam benne, semmit nem akartam jobban elkerülni. Egy pillanatnyi hezitálás után hátat fordítottam neki. - Hagyom is elmerülni a gondolataiban. További szép napot. - Köszöntem el, ahogy elindultam kifelé. Biccentettem minden őrnek, akivel találkoztam, de a gondolataim máshol jártak. A seregnek most minden fegyver jól jön, íjászokra pedig most különösen nagy szükség van, mióta az északiak lőfegyverrel támadnak ránk. De mégis, nem hagyott nyugodni, hogy egy ilyen hirtelen haragú nő akar a sereghez csatlakozni. Ki tudja, hogy nem lövi-e hátba valamelyik társát valami személyes sértődés miatt? Az minden lenne, csak kifizetődő nem. Azt se felejtheti el senki, hogy ha kiengedik, lehet, hogy dühében levadássza a tábornokot, esetleg még engem is, mert börtönbe küldtem. Egy olyan után biztosan nem úszhatja meg a halálbüntetést, és két jó katonával kevesebb lenne a sereg, legalább. Még morfondíroztam ezen egy ideig, aztán leráztam magamról a gondot, amint megcsapott a meleg napsütés, és hirtelen jobb kedvre derültem.
~ Mindegy… nem az én dolgom. ~ Mondtam magamban, ahogy fütyörészve indultam vissza a szobámba. Ennyi friss levegő elég volt.

Felhasználó profiljának megtekintése
Lám, lám, lám. A tündenépnek nem megy olyan könnyen, mint az elsőre gondolnák. Érdekes egy első benyomás volt, emlékeztet rá, amikor még süldő vámpírként átszöktem a Finsterblut toronyba...áh, de ez most nem lényeges. Kíváncsi leszek rá mit fog szólni egymáshoz a két jómadár, ha ismét meglátják majd egymást. Addig is egy jóadag tapasztalattal, egész pontosan 100 TP-vel folytatjátok utatokat.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.