Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 55

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 66

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 42


You are not connected. Please login or register

[Marcus&Wyn] - "Beszédnek egyenese, munkának szorgosa jó"

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Wyn Silvernight

avatar
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
"Beszédnek egyenese, munkának szorgosa jó."


Valahol Hellenburg déli oldalához közel feküdt egy rendkívül kicsi, ámde meglepően nyüzsgő falu, Niederzaun. Szinte senki sem törődött vele Dél szívében, mindössze azon kevesek képeztek kivételt, akiknek rokonaik éltek ott, esetleg ugyanúgy szerették a nyugalmasabb környezetet, mint én, Wyn Silvernight, a Zsoldoscéh mosogatófiújára keresztelt sötét tünde, akinek semmi vágya nem volt más ezen a ködös, eső utáni napon, mint belevetni magát a falu kényelmes utcái közé és sodródni, amerre a kedve tartja.
Na persze az igazsághoz az is hozzátartozott, hogy éppen csak arra jártam, egy erdőből hazafelé tartva, ahol további feltérképezhető látványkülönlegességek után kutattam, melyeknek létezéséről kocsmákban és egyéb olyan helyeken értesültem, ahonnan általában kihajítottak, ha nem voltak képesek meghallgatni vagy nem hitték el, hogy nem vagyok gyerek. Kínosan idegesítő kép villant be emlékezetembe arról a tudásdémonról, aki első adandó alkalommal kijelentette testem legfájóbb hiányosságának észrevételét: lapos vagyok. Nos igen, lapos, de legalább nem hordozok óriás almákat az ingemben és a gerincem sem fog elgörbülni a nagy súly miatt, tehát nyilvánvalóan én nyertem.
Szóval szokásos, hellenburgi szabályoknak megfelelő férfi öltözéket viseltem, agyonhasznált csizmámmal, övemben pihenő botommal és elmaradhatatlan, kopott hátitáskámmal egyetemben, valamint ezúttal sikerült félóránál tovább magamon tartani a csuklyás felsőt is, amely valamelyest megóvott a vihar utáni hűvös idő kellemetlenségeitől. A ködtől persze nem, de nem is zavart, elvégre életem első felében Nebelwald volt az otthonom, a sötétség és beláthatatlan távolságok mocsaras összessége. Sőt, a fehér foszlányok közt még az erdő szellemének is tűnhettem volna, mint ahogyan azt a nefilim, Andromeda hitte rólam első találkozásunk idején. Na persze én meg meg voltam róla győződve, ő a tűzokádó angyalsárkány, Abaddón és azért szórakozik velem, hogy aztán könnyűszerrel eltaposson, ha megunta a játékot. Érdekes volt szemlélni a múltamat.
Niederzaunt azonban talán kicsit még érdekesebb, ugyanis már a település határában látszott, ez bizony nem a szokásos déli falvak kaptafájára működik. Illetve természetesen igen, azonban árasztott magából valamit: valamit, ami arról árulkodott, itt mindennek megvan a maga rendje s szabálya, az itt élők pedig pont emiatt boldogok az életükkel. A mellé társuló nyüzsgés viszont egyáltalán nem támasztotta alá ezt a nagyfokú szervezettség-érzést, így kíváncsian, mégis kisimult arccal kezdtem járni az utcákat, azon gondolkodva, vajon mit fogok itt találni, mi lehet az, amiért úgy éreztem, ide vezet az utam.



A hozzászólást Wyn Silvernight összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 10, 2018 6:50 pm-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Niederzaunba egy kereskedőkaraván szekerén érkeztem. Ez egy jó meló. Egyrészt mozgásban vagyok anélkül, hogy gyalogolnék, másrészt nem kell sokat csinálni, csak hajtani a lovakat, aztán az állomásokon ellátni őket, és segíteni a le- és felpakolásban. Volt már olyan munkám, ami jobban fizetett, ez viszont kellemesebb.
Ebben a faluban éppen vásár van, és elég sokan tolonganak a szekér körül, azt lesve, mit is hoztunk, mit pakolunk ki. Őszintén szólva én nem tudom. Megfogom a ládát, leteszem, ahová mondják, kipakolni már nem nekem kell.
Igyekszem végezni a pakolással, hogy utána elláthassam a lovakat, és pihenhessek is valamennyit, mielőtt valami újabb feladatot kapok. A szekér és a bódé között van pár lépés, szóval nem csak leemelni kell a holmit, hanem rövid darabon cipelni is. A ládákat egy erősebb ember elbírja egyedül is, de azért mire a tizenhatodikhoz érek, már érezem az izmaimban azt a bizonyosnem túl kellemes zsibbadást.
A tizenhetediket emelem, még van hátra három. Fordulok, lépek kettőt, és aztán elakadok. Illetve továbbvisz a lendület, de valakin – úgy vélem kissé átgázoltam. Nehezen őrzöm meg az egyensúlyom, de sikerül, és a ládát sem ejtem el. Még négy lépés, és leteszem a bódé mögött, ahol kérték. Közben annyi eljutott a tudatomig, hogy akivel összegabalyodtam, az feltehetőleg eléggé alacsony, mivel nem látszott ki a láda mögül.
Megfurdulva meg is látok egy alacsony, nyiszlet fiatalembert. Feltehetőleg az áldozatot.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wyn Silvernight

avatar
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Ahogyan egyre beljebb haladtam a falu szíve felé, szemlélve a hatalmas kosarakkal lépdelő embereket, a zsákokat és ládákat cipelő férfiakat, a látvány és a hangulat lassan emlékeztetni kezdett azokra a napokra, amikor Hellenburgban nagyszabású piacot tartanak. Valószínűleg hasonló folyt most itt, legalábbis a készülődés rá, ugyanis kipakolt árusokat és standokat sem pillantottam meg egyetlen útszéli sík területen sem. Tudtam, befelé csak még többen fognak közlekedni, hatalmasabb lesz majd a felfordulás, a zaj, a nyüzsgés, amit gyűlöltem, mégsem fordultam vissza. Valami megváltozott bennem. Továbbra is utáltam, ezt éreztem mindannyiszor, ahányszor könyökök találtak fejbe és karok ütköztek a vállamnak, mégis mintha kevésbé lettem volna ideges, sőt, annyira hidegen hagyott minden, hogy még csak csúnyán sem néztem rájuk. Jóllehet, nekem ahhoz nem kellett olyan arcszerkezetet produkálnom... Tehát csak úsztam az egyre sűrűsödő tömegben még egy darabig, aztán ahogy kiszélesedett az utca és közeledett a főtér, rögtön több helyre tettem szert, amit azonnal fel is használtam a falu kis templomának szemrevételezésére. Fogalmam sem volt, miért, egyszerűen mostanában magamtól vizsgálódni kezdtem az emberek vallási épületei körül. Kerestem az összefüggéseket a Természet és Isten képe közt, rá akartam jönni, hogyan lehetne az itt élőket leghatékonyabban meggyőzni róla: helyes, amiben hisznek, de nem a leghelyesebb, következésképpen az életük is más irányba terelendő. Na persze senki ne mondja, hogy még nem gondoltam bele, mi fog történni, ha sikeresen ''tündét'' csinálok minden kétlábúból Északon és Délen, mert igenis belegondoltam... és pontosan ez volt az, aminek szükségét éreztem. Egyetlen hatalmas hátránnyal rendelkezett a terv, mégpedig a sokszínű hagyomány-gyűjtemény kényszeres átalakulásával, amit azért nem tartottam jó ötletnek, mert a...
Kopp.
Csatt.

Bizsergés.
Fájdalom.
Mindenhol égbolt és felhők és köd.
De talán csak néhány pillanatig nem értettem semmit. Feltápászkodtam, mintha mi sem történt volna, fürgén, rugalmasan, botomat a kezembe véve, hogy megkeressem azt, aki az előbbit okozta és még volt mersze szo nélkül kereket oldani. Ebből kifolyólag a harag vörösében úszkált az arcom, miközben tekintetemet az emberekre szegeztem. Ám nem kellett sokáig kutakodnom, ugyanis amikor felegyenesedtem, egy férfi fordult meg, s nézett rám, pontosan úgy, mint akik csináltak valamit, de remélik, hogy nem lesz semmi következménye.
Hát ennek van.
És azzal a lendülettel megindultam felé, végig őt nézve, fújtatva, megfeszített izmokkal, mit sem törődve az esetleges bámészkodókkal. Megálltam előtte, aztán mindent átható, fakó szemeimet az övéire irányítva.
- Nézz a lábad elé, Lottersäule! Vagy menj és ásd vissza magad, nekem mindegy, melyiket választod, de tudod, ilyenkor egy elnézéskérés nem ártana. -azzal vártam.
Nem fogok addig elmenni, amíg meg nem adja a nekem járó tiszteletet.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Nini! Elütöttem egy pulykakast! Hogy vörösödik! Feltápászkodik, és megindul felém. És amit mond… Micsoda kis méregzsák! S egyáltalán hová ássam vissza magam?
- Jól van, na stöpszli! Nem vettelek észre a ládától. De látom, egy darabban vagy, olyan nagy baj nem történt.
Na, ez meg miféle szerzet? Nem ember, az biztos, de …. őőő … hmmm … nem emlékszem, hogy valamelyik fajról azt mesélték volna, hogy ilyen kistermetű lenne. Fehér haj, fehér bőr … karcsú, pontosabban nyiszlet termet … mi ez? Zsebvámpír?
Hogy maradt ez eddig életben? Hogyhogy még nem csapta le valaki az első ilyen dühroham után?
Érdeklődve szemlélem, mintha valami cirkuszban mutogatott furcsaság lenne. Nincs bajom a kistermetűekkel, sem a hevesebb vérmérsékletűekkel, de a kettő együtt szerintem nem egy jó párosítás.
Na, de nem érünk rá bámészkodni, nekem itten munkám van.
- Elnézést! Dolgoznék tovább, ha nem bánod ...
Kikerülöm, hogy elinduljak a szekér felé a következőú ládáért.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wyn Silvernight

avatar
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Stöpszli?! - ismételtem magamban egyre inkább felpaprikázódva.
Ettől csak rosszabb irányba módosult a kedvem, ami egyébként sem lett volna jónak mondható. De talán, feltételeztem, talán mások is éreztek hasonlóan, amikor egy jóleső eltávozás után vissza kellett térni a munkához, aminek jelenleg még semmi értelmét nem láttuk és tudtuk, a közeljövőben nem fog eljönni az a nap, amikor ez megváltozik. Na persze hogy is jöhetett volna, ha senki nem vette komolyan a mosogatófiút?
Ám mielőtt ezeket jobban átgondolva végérvényesen elrontottam volna ezt a napot, sikerült nyernem egy percet magammal szemben, hogy végiggondoljam, mit is mondott ez az ember - mert hát embernek tűnt, semmi gyanúsat nem láttam rajta, amit rejtegethetne, és egyébként is, nem érdekelt volna, ha vámpír, démon vagy bármi, amiről még fogalmam sincs. Tehát vettem egy nagy lélegzetet, aztán sóhajtás közben értelmeztem a szavait. Nem vett észre, nem vett, hát tényleg alacsony voltam, na de ennyire? Bár előfordulhatott, és az is a javára vallott, hogy nem taposott meg, amíg a földön feküdtem.
Jó.. tegyük fel, hogy nem idióta. De mégis mi a fenéért bambul így rám?
De hiába akartam szólni neki, hogy fejezze be, kereket oldott, mégpedig ahogyan kikerült és elsétált mellettem, az is eszembe jutott, hogy mindezt bocsánatkérés nélkül tette. Több sem kellett, elindultam utána, látványosan leporolva a ruháim - amit egyébként nem túl sűrűn szoktam -, és kinyitottam a szám.
- Valóban nem esett bajom. - folytattam - De úgy hiszem, kijár nekem legalább egy "Ne haragudj". Mellesleg Wynnek hívnak. Wynnesa... - azzal még kezet is nyújtottam neki, nehogy azt higgye, hogy valami neveletlen, akadékoskodó kölyök vagyok - Fa'el Silvernight-Gentlesaline.
Megnézem én magamnak, hogy viszed te azt a ládát... tehetség kell, hogy ne láss tőle selfeket. Majd én megtanítalak...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Már éppen felkapom az a fránya ládát, és megfordulok vele, amivel persze kis híján megint letarolom, de most még időben meg tudok állni. Egy nagy nyögéssel visszateszem a helyére. Igen, a láda a hasam előtt éppen a kis törpehörcsög feje magasságában van. De ha nem hagy nyugton, nem tudom befejezni a munkát.
- Örvendek. Marcus Berger. – csak egy pillanatra fogok kezet, a névre nem is igazán figyelek, de az emelés miatt dobol a vér a fülemben, hamar visszafordulok a ládához. – Még három van hátra. Rohadt nehezek, és én eléggé fáradt vagyok, szeretném befejezni. Utána beszélgethetünk.
Halványan sejlik, hogy bocsánatkérést vár. Akár azt is, csak előbb tényleg be szeretném fejezni. A két kezem, mely már ég a sok emeléstől a nadrágomba törlöm, hogy ne csússzon, és nekirugaszkodok újra a tizennyolcadik ládának. Most a másik irányba fordulok meg vele, nehogy megint eltaláljam azt a kis mitugrászt.
~ Még a lovak … el ne felejtsem a lovakat …
Azért ismételgetem ezt, mert nem akarok elmarasztalást valami el nem végzett feladat miatt, és persze az állatokat is sajnálnám, ha ellátatlanul maradnának.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wyn Silvernight

avatar
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Egyszerű neve volt, valami olyasmi, amiről én csak álmodhattam, és ha azt akartam, hogy valósággá váljon, nekem kellett kitalálni pár leegyszerűsített formát - és lehetőleg nem elmondani az eredetit, elvégre nem kellett volna csodát várnom egy névtől, mikor az illető személy úgyis azután ítélt meg, amit mondtam. Vagy tettem...
Szemlélni kezdtem Marcust, ahogy a ládához sétált és felemelte. Erős lehetett, legalábbis az én szemszögemből annak tűnt, jóllehet, talán már tízen is túl volt, mert úgy festett, mint aki nem aludt rendesen az éjjel. És, akármilyen furcsának is tűnik, nem érzékeltem, hogy mozdulok, csak mikor már újból ládát láttam magam előtt, persze ezúttal kissé távolabbról, és teljesen más céllal: megfogtam a alját és minden erőmmel felfelé toltam, ellentmondást nem tűrő tekintettel, azon igyekezve, hogy némi terhet emeljek le Marcus válláról. Hogy miért? Tudta a mindenható anyatermészet... Egyszerűen csak jól esett és néha ettől nem kellett bővebb magyarázat.
- Nem muszáj mindent egyedül megoldanunk. - mondtam egy bizonyos illető - Gerard - hatására - Ha segítséget várunk, segítenünk is kell. Az együtt végzett munka pedig sokszor nem is érződik olyan ridegnek.
Ha most végignézhettem volna magamon, valószínűleg olyasmit láttam volna, amit korábban lehetetlennek tartottam. Sőt, sohasem kértem volna támogatást senkitől és ami még fontosabb, soha nem siettem volna, hogy valami olyat oldjak meg, ami nem az én problémám. Mos mégis pontosan ezt hajtottam végre olyan természetességgel, mintha vízért mentem volna egy patakhoz. Persze lehet, hogy nem jól, lehet, hogy most inkább valóban vizet kellett volna hoznom a keményen dolgozónak, de nem lett volna mindegy? Ígyis-úgyis jobbnak éreztem magam annál, mint ami egyébként voltam.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hirtelen nem is értem, mért lesz könnyebb a láda, de aztán egészen meghatódom a gesztustól. Átpakoljuk a maradékot így mér elég hamar. Közben van időm kicsit jobban szemügyre venni a segítőtársamat (már amikor nincs éppen egy láda közöttünk). Nézem, de nem tudom, hová tenni.
Apró, vékony, de nem gyerek. Fehérbőrű, de nem vámpír. Az arcából nem sokat látok, mert ugyan a csuklya más nem takarja de a hófehér fürtök igen. Viszont, amikor éppen megpillantom, nekem túl … túl szép? Nem, nem ez a legjobb szó. Túl szabályos. Persze szép is, de egy kicsit olyan földöntúli.
Amikor az utolsó láda is a helyére kerül a bódé mögött, akkor fújok egy nagyot. Ezzel is megvolnánk.
- Köszönöm a segítséget! És tényleg nem vettelek észre, kérlek, ne haragudj, amiért feldöntöttelek! – fordulok hozzá újra.
Amikor elbotlottam benne, még haragudtam rá, mert én is leshettem volna a ládával, és ha törékeny lett volna benne, egy életre eladósodom ennél a kereskedőnél. De végül is jól alakultak a dolgok.
Közben elindulok a lovak felé, melyek még a kocsi előtt befogva várakoznak.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wyn Silvernight

avatar
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Nehéz volt a súly, nem tagadom, olyan nehéz, hogy fogalmam sem volt róla, mégis miként volt képes ezt Marcus egymaga cipelni, valamint hogy mennyit szabtak ki rá, ha azt mondta, már csak három van. Azonban mintha valamelyest a kemény munka most is átformálta volna a gondolataim, most is rendszerezte, átalakította volna őket, megvilágítva a valódi ösvényt, amelyen haladnom kell, ami ez esetben egyáltalán nem amentén haladt, hogy leragadok egy balesetnél, s akképp ítélek meg egy embert.
- Te meg azért ne haragudj, hogy önkényesen mihaszna oszlopnak tituláltalak. - mondtam végül kissé nehézkesen, elvégre nem mindennap kértem bocsánatot, de ahhoz képest, ahogy régebben Wilhelminánál viselkedtem, ez valóságos csodának minősült - Szívesen megtettem, ami tőlem telik. Ki ne ragadná meg az alkalmat, hogy jó irányba befolyásolja a magáról, így pedig a sötételfekről kialakult véleményt? Utálnak minket elegen Északon, itt erre nincs szükség.
Követtem, akárhová is akart menni, bár jóllehet, egészen a lovak felé tartott. Már csak az kellett volna, hogy kiderüljön: egy ilyen jó emberre fakadtam ki, aki még az állatokra is gondol. Ám valóban... a lovak nem féltek tőle, márpedig ők nagyon érzékenyek, úgy, mint a kutyák, akik haragszanak a rossz lelkűekre. Lehet, hogy idegenkedtek egy kissé, de Marcus természetesen mozogva közeledett feléjük, mondhatni kézzel fogható szeretettel. Ezt látnom kellett, nem hagyhattam ki. Kezeimet dörgölve lépdeltem utána, minél jobb látószöget keresve. Lehetséges lett volna? Éltek olyanok, akiknek ilyen keveset tudtam volna tanítani?
- Gondolom, gyerekkorod óta ezt csinálod. Ezt tanultad... - csúszott ki a számon, mielőtt még belegondolhattam volna.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Sötételf?! Ez a … ő egy … de hát nem is sötét! Na, most megvilágosodtam, érzem. Nem minden arany, ami fénylik, és nem minden sötételf … khmmm … sötét.
Míg odabenn nagy felismerések zajlanak, kifelé ebből nem mutatok semmit, mert hát nyilván rajtam kívül az ég világon mindenki tudná, hogy ez így van, és az, hogy nem tudom (nem tudtam!), jobb, ha a titkok setét homályába vész.
A lovakhoz érve, először körbejárom őket és megvizsgálom, hogy nem-e látok sérülésre vagy betegségre utaló jelet. Úgy tűnik minden rendben van.
- Mármint a ládapakolást? Nem… az meglehetősen új …
Fura kérdései vannak. Hogy tudna egy gyerek ládát pakolni? Azért kérdezte, mert ő is … karrierre vágyik? Nem, nem hinném …
Megsimogatom mindkét lovat, kiszedek pár bogáncsot a sörényükből, aztán felülök a bakra.
- Nekem kost el kell mennem velük a szállásra. Ha szeretnél még beszélgetni, akkor tarts velem!

Felhasználó profiljának megtekintése

Wyn Silvernight

avatar
Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Követtem a lépéseit, ami külső szemlélődőnek igazán érdekesnek tűnhetett, de nem különösebben izgatott, az viszont már sokkal inkább, hogyan bánt Marcus az állatokkal. Nem, nem a ládákkal, miért hitte, hogy erre gondolok?! Teljesen logikátlan, hiszen azokkal már végeztünk, és különben is, mit érdekelne holmi ládák pakolásának művészete egy természetdruidát? Azon túl, hogy a láda fából van...
Imádkoztál te, mielőtt beleegyeztél, hogy pakolgatod őket? Na persze kötve hiszem, az már csak valami álomkép. Itt senki sem csinálna ilyet rajtam kí...
- Nem csináltam meg! - tört ki belőlem egy viszonylag halk mondatféle, mire azonnal befogtam a szám, és megköszörültem a torkom - Nem, hova gondolsz? A lovakról beszélek. Úgy bánsz velük, mint mások az idős és beteg anyjukkal, ez pedig tapasztalataim szerint elég ritka dolog, főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy te valóban szereted őket. - mutattam rá a tényre, immár konkretizálva a társalgás témáját, majd meglepő természetességgel bólintva társultam hozzá, fene tudja, miért.
Igazán érdekes volt így fent ülni egy ilyen szekéren és élvezni azt a luxust, hogy nem a saját lábai viszik a self lányát, bár valamelyest idegen is, hozzám nem illő. Máris hiányzott a Természet érintése a talpaimnak, de annyira, hogy a kezeim akaratlanul is a csizmám felé irányultak, hogy levegyék őket, amikor is eszembe jutott, hogy merő gondatlanságból a teljes nevemen mutatkoztam be neki, következésképpen felfedtem, hogy lány vagyok, márpedig tudomásom szerint erre Délen igazán szigorú öltözködési szabályok dívtak. Miért is nem vitt azonnal rendészekhez, falufelügyelőhöz vagy tudom is én, hová? Vagy... éppen ez a szekérre invitálás adta volna meg számára a lehetőséget? Kissé kérdőn rásandítottam, visszaemelve a karjaimat az ölembe, mintha még mindig megjátszhatnám, hogy fiú vagyok, szétterpesztett lábakkal ültem, görnyedt háttal, és felsőruházatom szélét kezdtem piszkálgatni, mintha az lett volna a legnagyobb problémám, hogy elfáradtam a ládapakolásban.
- Mennyi volt összesen a szekéren? - kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

avatar
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Jó, hát kicsit máshol jár az eszem. Utólag eléggé nyilvánvaló, hogy a lovakra gondolt, de már nem szólok semmit.
Megvárom amíg felül mellém, és elindulunk. Egy rövid hallgatás után aztán újra megtöri a csendet.
- Láda vagy ló? - kérdem oldalra sandítva, egy kis mollyal a szám szélén. - Egyébként húsz. És persze láda.
Hogy mért szeretem a lovakat?
- Nem gondolod, hogy jobban megérdemlik a szeretetet, mint némely ember? - kérdezek vissza. - Mármint a lovak, nem a ládák.
Ezzel elleszünk egy ideig ... ló ... láda ...
Most, hogy ott ül mellettem, még inkább érződik, mennyire kicsi. Mintha kissé feszengene is a helyzettől.
Nekem azon kívül, hogy zsibbad a karom a megerőltetéstől, fáradt vagyok úgy általában, és éhes is, nincs más komolyabb gondom. Persze ez is épp elég, de mindegyik megoldható. Megnőni nyilván sokkal komlyabb kihívás, ha már a természet nem intézte el magától a dolgot.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.