Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek

Latest topics

» [Ada&Johannes] Kyrie eleison!
by Tertullius Today at 1:27 am

» Viccesnek szánt dolgok
by Bianca Brunner Yesterday at 8:58 pm

» Wilhelmina von Nachtraben
by Wilhelmina von Nachtraben Yesterday at 8:42 pm

» [Küldetés] - Arachnophobia
by Gloria Yesterday at 7:29 pm

» Kereskedősor
by Gloria Yesterday at 6:16 pm

» Cynewulf/Sheatro
by Crispin Shadowbane Yesterday at 4:40 pm

» Éjnekéneklő Gwendolyn
by Gwendolyn Yesterday at 4:18 pm

» Éjnekéneklő Gwendolyn
by Lothar von Nebelturm Yesterday at 1:12 pm

» Magánjáték - Szürkületi szeánsz
by Gerard D. Lawrenz Pént. Dec. 14, 2018 11:12 pm

[Küldetés] - Arachnophobia (Jelentkezés)

Kedd Szept. 25, 2018 6:00 pm by Hannes von Rotmantel

[img(983px,553px)]…

Comments: 11

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 46

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 74


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Gegensätze ziehen sich an - Suzy & Mia

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Go down  Üzenet [1 / 2 oldal]

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
A sötét, szűk, kanyargó sikátorok ijesztőek lehetnének egy gyermek számára, hiszen a sűrű beugrókban bármilyen rosszakaró megbújhat. Az azonban, aki itt lakik már egy ideje, legyen bár gyermek vagy idősebb, hamar feltérképezi, hogy melyek a rossz sikátorok, és melyek azok, ahol ő maga lehet az, aki megbújik néha. A legtöbb csavargónak és utcalakónak már saját helye van, néhol olyannyira berendezkedtek, hogy külön kis várost alkotnak a városon belül. A jó helyeket persze az erősek és hatalmasok szerzik meg maguknak, mint a pékségek vagy sütödék közelében lévők. Az olyanoknak, mint amilyen Mia is, marad az ispotály vagy a cserző üzem közelsége. Ezen tények ismeretében teljesen megérthető, hogy a leány egy kis friss levegőre vágyott, vagy legalább is frissebbre, mint ami azt a helyet lengte körbe, ahol az éjszakázást tervezte. Így történt, hogy céltalanul csatangolt az utcákon, folyamatosan félrehúzódva, kerülve az emberek tekintetét, és igyekezvén minél kevésbé láb alatt lenni. Még egy csuklyát is rögtönzött magának valami vászondarabból, hogy elfedje az arcát. A terve ugyan az volt, hogy ezzel rejtőzködjék, ám emiatt csak még jobban felé sandítottak páran, levenni azonban már nem merte, pont az őt átszegező szempárok miatt, amit természetesen ő sokkal többnek látott, mint amennyien valójában figyelmet fordítottak a jelenlétére. Így tehát csak megszaporázta a lépteit, állát mellkasának szegezve bámulta saját meztelen lábait, kerülgetve a szembejövőket, és folyamatosan bocsánatkéréseket mormolva, minden esetben amikor valaki figyelmetlenségből, vagy szimpla nemtörődömségből mégis megpróbált áthaladni rajta keresztül. Hallott olyanról, hogy a lelkek és a szellemek képesek ilyesmire, az angyalok azonban elvileg nem, szóval minduntalan próbálta elkerülni az összeütközéseket, a szó minden értelmében.

Felhasználó profiljának megtekintése

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Nem tudja miért ment vissza Carolusburgba…  Még mindig nem heverte ki teljesen a bálon történeteket.
De sajnos megint arra vitt az útja, és mivel nem volt elég élelme, hogy kikerülje a várost, és a következő településen szerezzen be némi készletet, ezért bement a fővárosba.
Nem is történt semmi gond, mindenki kedves volt vele, és szívesen segítettek. Leginkább abban, hogy kitől tud olcsón jónak mondható élelmet vásárolni, vagy ki az, aki némi munkáért cserébe ad neki.
Így töltött el három napot a városban. Természetesen azt a fogadót messze elkerülte, ahol legutóbb megszállt. Nem szerette volna, hogyha felismerik, mert sok-sok kérdést tehetnének fel, amikre nem tudna vagy nem is akarna válaszolni.
A harmadik napon történt baj. Mert éppen a palotához közel volt egy bolt, ahol állítólag kedves eladó, és nem túl magas árak vannak.
A palota őrségéből is éppen arra járkált egy megviselt, fásult, szőke katona. Nem volt otthon a háború kitörése óta, ami valljuk be, elég frusztráló tud lenni.
Nem csoda, hogy megakadt a szeme egy ártatlannak kinéző, egyedül lófráló csinos lányon, és meg is próbálta leszólítani
-Szervusz virágszálam, mond csak, merre vannak a kísérőid? – Üvöltött a szavaiból a hátsó szándék, de Suzi nem volt még elég tapasztalt, hogy észrevegye az ilyen finomságokat. Ellenben elég őszinte volt, hogy elárulja az igazságot.
-Egyedül va-gyok –
~ Suzi..~ szólalt meg Armaros egyenlőre halkan, figyelmeztetően.
-Egy ilyen csinos lány? Egyedül? Csak van valami gardedámod… - játszotta el a katona a meglepettet, közben próbálva biztosra menni.
Suzi megrázta a fejét. Senki nem kíséri. Már mondták neki, hogy ez veszélyes, de sose érezte úgy, hogy szüksége lenne útitársra, szívesebben utazik egyedül.
~Suzi…~ mondta Armaros mostmár élesebb hangon.
A katona elmosolyodott. Ezt remélte.
-Akkor engedje meg, hogy én kísérjem, kisasszony – vetette át Suzi vállán a karját a katona, és már kezdte is terelgetni.
~ Suzi, NEM mehetsz vele! ~ mondta Armaros olyan éllel, hogy Suzi összerezzent.
-Mi a baj, egy ilyen virágszálra vigyázni kell! – kérdezte a katona észlelve a dolgot.
- Sajná-lom, men-nem kell – próbált Suzi óvatosan megszabadulni a katonától, de az csak még szorosabban karolta át.
-Na, ne kéresd magad. Hidd el, jobban jársz így. – búgja szinte a katona, és mostmár Suzinak is egyértelmű, hogy nem jók a szándékai.
- En-gedjen el Kérem – próbálkozott kissé megijedve, és ki is próbál fordulni a katona karjaiból. Majdnem sikerül is neki, de nem véletlenül a királyi őrség tagja a katona, jók a reflexei, így elég gyorsan vissza perdíti Suzit maga mellé-elé, és így terelgeti tovább az őrség lakosztályai felé.
~ Ne ijedj meg ~ figyelmezteti Armaros Suzit, majd a megszokottól sokkal zordabb, vérfagyaztó hangon szólal meg
~Ereszd! ~Suzi először nem tudja miről beszél, de azt annál inkább észre veszi, hogy a katona ijedtében eleresztette. Nem várja meg, ameddig összeszedi magát, elszalad.
Azt még halja, hogy a katona néhány másodperc múlva felüvölt
– KULTISTA, AZONNAL EL KELL FOGNI! – Természetesen ezzel óriási csődületet okozva, főleg a közelben sétáló katonák részéről, akik azonnal összefutottak, és az említett kultista üldözésére indultak a szőke őr vezetésével.
Erre Suzi még gyorsabban kezdi szedni a lábát, és amint lehet befordul egy kis utcán, aztán még egyen… Nagyon nagyon kimerült, mintha napok óta nem aludt volna, de tudja, hogy minél hamarabb el kell tűnnie a város forgatagában. Csakhogy a fránya vascsízmák kopogása csak nem akar távolabbról hallatszani.
Végül talál egy kis sikátort, ahová behúzódhat, és az elmasírozó katonák nem látják meg rögtön. De eddig tartott az ereje, nem tud tovább állva maradni, épphogy eszméleténél maradva csúszik le az egyik épület fala mentén a földre, ülő helyzetben.
~ Gyorsan szedd össze magad, mert hamar eszükbe jut ide is benézni.~ figyelmezeti Armaros. Suzinak fogalma sincs hogy fog kikeveredni innen, hiszen nem ismeri eléggé a várost, és azt se tudja, fel fog-e tudni állni mielőtt ide is elér az őrjárat ami az Ő üldözésére indult.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Nem Suzy volt az egyetlen, aki nem szerette a páncélcsizmák kopogását hallani. Mia sem szerette, hiszen ha ezek az ütemes léptek kiáltozás zajával keveredtek, az mindig valami nagyon rossz előjel volt a jövőre nézve. Állandóan küzdenie kellett a lelkében dúló kettősséggel, miszerint beavatkozzon-e, vagy maradjon veszteg, és tartsa meg a titkát. Az atya ugyan a lelkére kötötte, hogy angyali erejét csak a legvégső esetben használhatja, azt azonban elfelejtette megosztani vele, hogy honnan is számít egy eset legvégsőnek, és meddig csak majdnem legvégső, vagy esetleg egyáltalán nem végső. Tudta, hogy egy angyalnak kötelessége, hogy segítse a jókat, ahogyan azt is tudta, hogy azok a katonák a jó oldalon harcolnak, és értelemszerűen ha a jó oldal üldöz valakit, akkor az üldözött fél a rossz oldalhoz tartozik, különben nem üldöznék. Ez egyértelmű. Ezért is döbbent meg azon, amikor egy leány vágódott be a sikátor szűk utcájára, majd a falnak dőlve majdhogynem összerogyott, miközben a katonák tovább haladtak egyenes irányba. Természetesen Mia is a falhoz lapult, már csak megszokásból is, és saját mozdulata volt az, ami gondolkodásra késztette, és arra, hogy ne forduljon sarkon azonnal, vagy ne sikkantson a katonáknak, miszerint erre bújt el akit üldöznek. Az villant az agyába, hogy ha ő maga is megijedt, akkor az, hogy ez a leány is fél nem jelenti feltétlenül azt, hogy a rossz oldalon állna, hiszen akkor ő maga is a rossz oldalon állna, márpedig önmagáról biztosan tudta, hogy a jó oldalon áll. Másfelől az jutott még eszébe, hogy egy nagy és erős katona, főleg ha többedmagával van, akkor biztosan könnyedén elkapna egy fiatal lányt, tehát ha ezt a leányt üldöznék, akkor nem üldöznék, mert már elkapták volna, azaz valaki mást üldöznek. Ez esetben azonban felcsillant a lehetőség arra, hogy angyali hivatását teljesítve jót tegyen, és még a titkát is megtarthassa, és bajba se keveredjen. Lopva pillantott a lány felé, kikukucskálva a falban lévő mélyedésből, majd miután erőt vett magán, és meghozta a végső elhatározást, lassú léptekkel, bizonytalanul indult meg felé, kissé oldalazva, a falhoz simulva, majd amikor elég közel ért, szinte suttogva, barátságos hangon szólalt meg, a létező összes együttérzéssel a hangjában.

– Ne haragudj rájuk, amikor üldözik a gonoszokat, akkor nem nagyon néznek a lábuk elé, és nekünk kell félreugrani. Nem sérültél meg?

Egy angyalnak a megbocsájtást, a békét és a szeretetet kell hirdetnie, feltéve ha éppen nem gonoszokat üldöz ő maga is, vagy városokat pusztít el, vagy ilyenek, és ugyan Mia sejtette, hogy majd neki is kell hasonló feladatokat csinálni később, mint minden valamirevaló angyalnak, ám ezeket a tevékenységeket megpróbálta minél jobban elodázni.

Felhasználó profiljának megtekintése

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Suzi nehezen szedve a levegőt ült, és pislogott körbe. Talán el tudna botorkálni valamivel arrébb, néhány méterrel, ha látna valami menedéknek alkalmas épületet vagy csak valami tákolmány... De nem lát elég közel ilyesmit. Közben összerezzen minden egyet lépés zajára, és próbál a lehető legjobban eltűnni, és összehúzni magát.
Jelzi, mennyire nem maradt ereje, hogy még így sem vette észre a mellé lopakodó lányt. 
A hangra riadtan kapta oda a fejét, de a kislány szavai megnyugtatták. Ő nem katona, és nem is tűnik rossz embernek, csak picit maszatos az arca.
~Itt a lehetőséged Suzi. El ne rontsd. ~ figyelmezteti Armaros, akit mintha kicsit még szórakoztatna is a helyzet.
Akarná mondani, hogy nincs baja, de nincs ereje hogy megszólaljon. Ezért csak megrázza a fejét, hogy nincs baja, és megpróbál feltápászkoni. Sikerülne is neki, de hamar kénytelen megállapítani, hogy saját erejéből nem nagyon tudna egy lépést sem megtenni, csak összeesne, úgyhogy a falnak dől, és kicsit vissza is csúszik az ülő helyzetébe. Szédül, és a gyomra is kissé felfordult a kísérlettől, hogy felálljon.
Megint megpróbálna megszólalni, de nem tudja megformálni a szavakat. Ezért lassú, bágyadt mozdulatokkal megpróbálja elmutogatni, hogy fáradt. Első kísérletként összeteszi a két kezét, és ráhajtja a fejét, mintha aludna. Majdnem úgy is marad... Kellene egy csendes, biztonságos hely, ahol pihenhet, lehetőlg a városhatárhoz közel, hogy gyorsan eltűnhessen. Szerencséje, hogy a holmiját nem hagyta a pici fogadóban, ahol megszállt, mert most úgy lenne kénytelen tovább indulni, hogy semmilye nincs.
Reménykedve pislogott - észrevehetően nehéz szemhéjakkal - a kislányra, reménykedve, hogy jobban ismeri a várost, mint ő, és tud segíteni neki, hogy hamar elhagyhassa.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
A leányzó igazán furcsának tűnt. A ruhájából egyértelműen látszott, hogy nem olyan, mint Mia, tehát nem az utcán szokta meghúzni magát. Kopott volt ugyan kissé, de egyáltalán nem annyira, mint Mia gúnyája. Így azonban semmi nem magyarázta azt a végtelen fáradtságot, ami látszott rajta, és amit Mia egyáltalán nem tudott hova tenni.

~Talán ennyire nagyon megijedt? Biztosan az ijedtségtől van.~


Amikor Suzy ismételten dőlni kezdett, a lány azonnal ugrott, és befúrva fejét a hóna alá, megpróbálta egyenesben tartani. Először ugyan arra gondolt, hogy vissza kéne ülnie, de olyan elszántan akart felkelni a helyéről, hogy inkább nem vitatkozott vele. A másik fura dolog a mutogatása volt. Egyértelmű volt ugyan, hogy mit szeretne, az azonban nem, hogy miért nem mondja el. Kivétel persze, ha néma, és ez volt az egyetlen ok, amire az önjelölt angyal gondolni tudott. Lassan bólintott ő is, jelezvén, hogy megértette a kérést.

~Vajon használhatnám az erőmet arra, hogy meggyógyítsam? Vagy elég, ha csak segítek neki? Vajon a némákat zavarja, ha beszélnek mellettük? Udvariatlanság lenne?~

Némasági fogadalomról már ugyan hallott, de némával még nem találkozott soha. Egy gyors, fürkésző pillantást vetett még egyszer a leány arcára, majd ismét bólintott.

~Ha az Úr úgy döntött, hogy elveszi a hangját, akkor én nem adhatom vissza. Vagy talán csak később, de előbb imádkoznom kell, hogy megkérdezzem. Viszont ha visszaadom a hangját, akkor elmondhatja másoknak a titkomat, és az veszélyes lenne. Miért ilyen nehéz dolog jónak lenni?~

– Elkísérlek a legközelebbi fogadóig, és ott tudsz aludni. Vagy... ha elmondod... vagyis...


Itt bajba került, hiszen rájött, hogy elmondani nem tudja a leány, és az sem biztos, hogy írni tud, és ha tudna is, ő maga nem fedheti fel, hogy ő viszont olvasni tud, tehát patthelyzetbe alakult ki.

– Ha mutatod, hogy erre menjünk, akkor el tudlak kísérni, csak nem szabad a főúton mennünk. És nem kérek érte semmit. Egyáltalán semmit.

Ezt fontos volt leszögezni, hiszen az angyalok mindent Istentől eredő felebaráti szeretetből tesznek, és ha esetleg elfelejtené mondani, akkor még a végén úgy hihetné, hogy valami hátsószándék van a segítség mögött, ami egyáltalán nem illene egy angyalhoz.

Felhasználó profiljának megtekintése

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Nagyon szerencsétlennek érzi magát, amiért ilyen helyzetbe került... Óvatosabbnak kellene lennie... Tudja jól, hogy fontos, hogy ne hívja fel magára a figyelmet annál jobban, mint amennyire tapasztalatlansága és tanulatlansága miatt így is felhívja. Azzal pedig, hogy nem tudott megszabadulni a kellemetlen katonától, éppen ez történt. 
Hálásan pislog a kislányra, amikor az segít neki talpon maradni. Pár pillanatig így marad, és igyekezett mélyeket lélegezni, hogy elmúljon a szédülés, és az enyhe hányinger. Az utóbbival sikeres, de a szédülés nagyon nagyon lassan akar csak enyhülni. De talán kibírja ameddig nyugodt, és biztonságos helyre jut. Csak minél előbb jusson oda...
Viszont - fáradtságához képest - hevesen tiltakozni kezd, amikor a kislány fogadót említ. Nem nem, nem mehet egy fogadóba. Ha nem találják az utcán, ott keresnék először. Hacsak a lányka nem tud olyan fogadót, ami eléggé félreeső, és eléggé kevéssé ismert, hogy ne jusson eszükbe, hogy létezik. Csak éppen fogalma sincs hogyan mutogathatná ezt el a kislánynak, aki közben tovább beszél.
A javításra viszont megrázza a fejét. Nem, az nem jó ötlet ha ő mutatja az utat. Fogalma sincs a városról, és könnyen beleszaladhatnának az őrökbe. 
Mostanra viszont úgy gondolja, ismét megpróbál mondani valamit.
- Nem isme-rem - mondja suttogásnak ható hangerővel, erőtlen hangon. Érezhetően akarna még egy szót mondani utána, de arra már nem elég a lassacskán gyűlő ereje. Kicsit fancsali képpel igyekszik újra összeszedni az energiát a beszédhez.
Közben eszébe jut, hogy semmit sem tud a kislányról... Hogy ezen segítsen magára mutat
- Suzi - mondja, valamicskével erőteljesebb, de még mindig gyenge hangon.
A kezdődő társalgást viszont megzavarhatja, hogy egyre közelebbről hallatszanak a vascsízmák koppansai. Erre megint megdermed, és tesz egy sietős lépést az ellenkező irányba, de ennyire még nem sikerült összeszednie az erejét, úgyhogy vászesen imbolyogni kezd.
-Sajná-lom - mondja suttogva mert majdnem mind a ketten elestek az elhamarkodott mozdulata miatt.
Viszont a csízmák mostmár tényleg vészesen közelről kezdenek kopogni, úgyhogy riadtan bámulja a kis sikátor bejáratát.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Mia egyre jobban kezdett összezavarodni. A tiltakozást egyáltalán nem értette, vagy legalább is kellett neki pár pillanat, amíg kiötöl magában egy megfelelő lehetséges magyarázatot, amire csak szomorúan és együtt érzően megrázta a fejét.

– Szívesen adnék neked pénzt, hogy ha nem tudod kifizetni a fogadót... de nekem nincs pénzem. Semennyi sem, és egy fogadó biztosan nagyon drága.

Meglepetésként érte, amikor a másik végre megszólalt. Fáradtan és nehezen beszélt, amit Mia csak bátorító mosolygással honorált, majd a bemutatkozásra ő is hasonlóképpen cselekedett, miközben önmagára mutatott.

– Mia vagyok. Nyugodtan beszélhetsz, én nem foglak bántani miatta.

Arra a következtetésre jutott, hogy Suzy a dadogása miatt nem mer beszélni, mert szégyenli, így tehát el kellett oszlatnia ezt a félelmet. Amikor a leány megindult, ő is igyekezett vele tartani a lépést, bár se nem volt erős, se nem volt ügyes, így csak az isteni szerencse védte meg őket a hasraeséstől. Ha nem látta volna Suzy rémült arcát, talán el is nevette volna magát a saját ügyetlenségén, így azonban csak inkább a saját lábai elé figyelve indult meg abba az irányba, amerre a másik menni szeretett volna. Nem gondolt bele túlságosan abba, hogy miért félhet ennyire a katonáktól, hiszen annyira ártatlannak tűnt, annyira esetlennek, hogy fel sem merült benne, hogy őt keresik.

– Mutatok olyan helyet, ahol kipihenheted magad. Rendben?

Kérdezte türelmes hangon, majd ha beleegyező választ kapott, akkor lassú, óvatos léptekkel elkezdte vezetni társát a sikátorok belseje felé.

~Ha valaki ennyire megbízik bennem, akkor biztosan tiszta a lelkiismerete. Vezethetném akár csapdába is, vagy nem tudom, és nem is ismer... biztosan nem őt keresik.~


Abba azonban nem gondolt bele, hogy a helyzet fordítva is igaz lehet, és akár a másik is kihasználhatja az ő bizalmát, az azonban, hogy ne segítsen egy elesetten, aki a segítségét kéri, ráadásul úgy, hogy még a titkát is megvédheti, és ártania sem kell senkinek, az elképzelhetetlen volt egy angyal számára.

Felhasználó profiljának megtekintése

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Félreértette... A kislány teljesen félreértette. Nem ezzel van a gond. Még akkor se kérne, de még el se fogadna pénzt, ha nem látszana a kislányon, hogy maga is nehézkesen boldogul az élelem megszerzésével.  Meg is rázza a fejét, amennyire meri, hogy jelezze, semmi szükség ilyesmire.
A kislány valahogy megkönnyebbültnek tűnik neki, miután megszólalt... Nem érti miért, de már abba is belesajdul a feje, hogy elkezd gondolkodni rajta, ezért nem is erőlteti a dolgot.
-Mia -mondja ki a lányka nevét könnyedén, és örül, hogy nem kacifántosabb ennél. Nagyot pislog értetlenül a mondatra, hogy nyugodtan beszéljen. Miért ne beszélne nyugodtan? Amikor ő egyszerűen csak nem szeret beszélni? Főleg nem így, hogy fáradt? Megint megrázza a fejét, hogy nem, ő nem szeretne beszélni így sem.
Ebben a helyzetben kifejezetten örül, hogy sikerül nem elesnie, de tudja, hogy veszélyesen nem sokon múlt. Egyedül így nem mehet sehova. Szerencséjére a kislány elindult vele együtt, és úgy tűnt, segíteni fog neki eljutni valahova.
Ez teljesen biztossá is válik, amikor  kislány kijelentette, hogy uta neki olyan helyet, ahol pihenhet. Hatalmas kő esett le a szívéről, ami egy felszakadó sóhaj képében távozott is a testéből. Mia nem erőlteti sem a pénzt, sem a fogadót, és nem is kérdezősködik.
Armaroson kívül valószínűleg soha senkinek nem volt ennyire hálás. Fáradtan bólintott. Persze, hogy rendben. Valójában jelenleg más vágya sincs, mint egy hely, ahol pihenhet.
Hogy egy idegen mondta neki, hogy mutat ilyen helyet? Épp olyan idegen, mint amilyen a túlfűtött katona volt? Hát ez őt egyáltalán nem érdekelte. Sőt, bele se gondolt. Ez a kislány tiszta tekintetű, kedves arcú teremtés volt, és eszébe se jutott idehívni a katonákat, nem kérdezett (amitől most Suzi kifejezetten fél, hiszen ilyen állapotban aligha tudna megfelelő válaszokat kitalálni, hogy Armaros parancsának megfelelően ne kelljen a mélységit megemlítenie, és  békén hagyják menni dolgára) és nem erőltetett semmit rá. Mindez együtt csak azt jelentheti, hogy Mia jó kislány, akiben nyugodtan bízhat. Ezt pedig Armaros sem cáfolta semmilyen módon, ezért nem volt oka kételkedni.
Még éppen időben értek oda az egyik elágazáshoz, és tűntek el az oldalsó kicsi, szűk utcán, hogy elkerüljék a korábbi utcácskába éppen benéző őr fürkésző tekintetét. Ezt Suzi azonnal tudta, mert néhány másodperccel azután, hogy befordultak, hallotta, hogy egy csizma kopogása állt meg nagyjából ott, ahol addig voltak.  Megkönnyebbülten sóhajtott, és talán érezni is lehetett, hogy a feszültség kicsit engedett a tagjaiban. Mostmár csak kicsit figyelniük kell, és akkor elmúlik a veszély, és folytathatja az útját, amint kipihente magát. Merthogy járás közben is, Miára támaszkodva ragadozott le a feje, annak ellenére, hogy az ereiben még mindig dolgozott az adrenalin, bár a közvetlen veszély talán elmúlt.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Mia kevésszer érezte azt, hogy meg kívánna szólalni anélkül, hogy valaki felé intézne egy kérdést, vagy legalább pár szót, az azonban, hogy ez a lány mindössze a nevét ismételte el, még őt magát is furcsán érintette. Nem köszönetet várt, hiszen hódolat és hála egyedül Istennek jár, és a köszönet hiánya csak erősítette benne a tudatot, hogy valóban önzetlenül cselekszik, ami az Úrnak kedves, és angyalokhoz méltó, ekkora mértékű némaság azonban zavarta kissé, és halkan motyogva vette a fordulókat, hogy saját szavaival nyugtassa önmagát.

– Erre... majd jobb... majd megint bal... a kakasosnál a középső...

Még Suzy számára is kivehető volt, hogy mindig valami jellegzetes épületrészt keresett a sikátorok kuszaságában. Hol egy belógó cégér, hol egy színes ablakkeret, hol pedig egy furán megdőlt fal volt az, ami az irányokra emlékeztette. Az útvesztő azonban így is útvesztő maradt, és aki nem ismerte erre a járást, az biztosan nem tudta őket követni, így tehát megnyugodhatott. Viszonylag hamar a város szélén találták magukat, közel egy megkezdett építkezéshez, amelyet talán a háború miatt hagyhattak félbe. Mia rámutatott egy hatalmas kőlapra, ami csak hanyagul le volt támasztva néhány nagyobb kőtömbre. Talán valamikor állhatott is, és csak megdőlt, az azonban biztos volt, hogy azon a kis résen egy katona egészen biztosan nem fér be.

– Egy picit poros, de patkányok már nincsenek.

Mondta szinte büszkén a leány, ahogy előre engedte vendégét a hajléka irányába. Egyedül nem szeretett itt lenni éjszaka, de most ketten voltak, így a búvóhely is megfelelő lett hirtelen.

Felhasználó profiljának megtekintése

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Megpróbálta. Legalábbis egy ideig. Igenis megpróbálta követni, hogy merre mennek. Nagyon igyekezett! De nem tudott eléggé koncentrálni. Mondthatni egyáltalán, semmennyire sem tudott koncentrálni. Teljesen lekötötte az erejét, hogy a lába elé figyelt, hogy ne essen el. Közben azért arra rácsodálkozott, hogy a kislány milyen jól ismeri a város kis utcácskáit és hogy míg ő egyedül képtelen volt eltávolodni a csizmák kopogásától, Mia vezetésével néhány perc alatt már csak távoli kiáltások maradtak belőle.
Két dolgot azért észre vett: Az egyik hogy mindig valamilyen jellegzetes épületnél fordulnak be. Ő ugyan nem tudta ezeket megjegyezni, de ettől biztos lett benne, hogy Mia nem téved el.
A másik, hogy egyre kevésbé pompázatos, csillógó épületek között haladnak. A gazdagság hirdetése helyett egyre inkább a funkcionalitás tűnt uralkodó irányelvnek, és egyre inkább láthatóvá vált a pénzszűke is az épületeken. Ebből tudta, hogy a város határa felé haladnak, és ez végleg megnyutatta. Alszik egyet.. legalább..3 napig, utána pedig könnyedén eltűnik a városból, és soha de soha de soha nem jön vissza többet.
~ A soha azért túlzás, Suzi ~vetette a gondolat közbe Armaros, elégedettnek csengő hangon. Suzi csak néma tudomásulvétellel felelt. Nem akart, és nem is tudott volna vitatkozni a mélységivel. Ha Armaros véletlenül azt parancsolná, hogy megint idejöjjön, akkor muszáj lenne neki, de nagyon reméli, hogy nem lesz ilyen.
Közben kiérnek a város legszélére, és Mia büszkén mutatja a lakhelyét. Suzit kicsit elszomorítja, hogy a kedves lány ilyen koszos, rozoga helyen kénytelen lakni, és eldönti magában, hogy ha kipihente magát, akkor kitalálja, hogyan tudna segíteni a kislánynak. Ez a legkevesebb, hiszen megmentette a lány.
Akkor szólal meg, amikor beért a biztonságot adó takarásába.
- Köszö-nöm - pislogott hozzá koncentrálatlan, fáradt, de végtelenül hálás tekintettel Miára, és szépen lassan le is ült egy kényelmesebb pontján a kis tákolmánynak.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Nemcsak Suzy fáradt el a nagy menekülés közepette, hanem Mia is, így amikor a kultista viszonylagos kényelembe helyezte magát a menedéken, ő sokkal gyorsabban zuhant mellé, halkan pihegve a fáradtságtól. Fejét a falnak vetette, könyvét az ölében szorongatta, miközben azon gondolkodott, mit is kellene tennie. Miközben segítette a leányt, folyamatosan ügyelve arra, hogy ne essenek el, nem érezte a kimerültséget, hiszen mind a menekülés izgalma, mind a jó cselekedet öröme erőt adott neki. Ő persze ezt annak tudta be, hogy Istentől kapott mindent legyőző kitartást, amit most meg is köszönt, ahogyan a biztonságos zugot is, ahol most ketten elrejtőzhettek. Persze mindezt csak magában, a megdőlt plafont bámulva. Őt magát a hely már egyáltalán nem zavarta, se a kényelmetlenség, hiszen a szenvedés a szent feladat része volt mindig is, tehát örömmel viselte, ráadásul nem is kellett szenvednie annyit, mint a mártíroknak, mégis ő volt az angyal, míg a mártírok csak szentek lehettek, ami picit kisebb mint egy angyal, szóval teljesen elégedett volt a helyzetével, eszébe sem jutott panaszkodni. Gyomra azonban úgy tűnik kevésbé volt áldott, mint ő maga, hiszen az hangosan panaszkodni kezdett, morogva, elégedetlenkedve, amiről igyekezett nem tudomást venni, ahelyett inkább a társának válaszolt.

– Nagyon szívesen, de nem nekem kell megköszönnöd.

~...hanem annak, aki hozzám vezetett.~


Tette hozzá még magában, és egyáltalán nem az őrökre gondolt, akik elől a lány menekült, bizonyára ok nélkül, kizárólag az ijedtség miatt.

~Még ha csinált is volna valami rosszat, az is csak valami kis dolog lehetett, és akkor meg kell bocsájtani. Igen! Biztosan ezért vezette őt hozzám az Úr!~

– Miért kellett elszaladnod?

Kérdezte halkan, már a válasz nélkül is megértéssel a hangjában, egyáltalán nem vádlón vagy firtatóan, mintha csak úgy mellékesen felvetne egy témát elalvás előtt. A megbocsájtás nagy erény, de gyónni kell hozzá és megbánni a bűnöket, és mivel gyóntatóatya nem volt a közelben, szívesen vállalta a szent feladatot.

Felhasználó profiljának megtekintése

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Erőtlenül mosolygott a mellé huppanó kislányra. Egyelőre még dolgozik benne az adrenalin, ami elég hozzá, hogy ne merüljön rögtön bele az álom hívogató világába.
Éppen ezért hallja meg, hogy Miának korog a gyomra. Kicsit ellöki magát a faltól, amibe megint beleszédül, de nem figyel oda rá, mert úgy érzi, máris nyílt alkalma, hogy valahogy ő is segítsen Miának, akinek így vagy úgy, de az életét köszönheti.
Óvatosan maga elé veszi apró hátizsákját, és kotorni kezd benne. Nem tart sokáig, néhány pillanat múlva kivesz belőle egy darab kenyeret. Az utolsó darabka, ami helyett pont akkor akart másikat venni, amikor belefutott a szőke ficsúrba.
Odanyújtja Miának. Ő tud venni másikat, de úgy tűnik a lányka nem. Neki jobban kell.
- Nem ne-ked? -néz értetlenül Miára. Ki másnak kellene megköszönnie? Majnem elfelejtette!
~ Köszönöm, hogy segítettél ~ mondja Armarosnak
~Megtanulhatnál lassan vigyázni magadra~ egyzi meg dorgálóan Armaros. Suzi elszégyenli magát. Tudja... Sokkal ügyesebbnek kellene lennie...
A kislány kérdésére pedig nagyon sóhajt. Hát ezt hogy magyarázza el? Armarosnak figyelmeztetnie sem kell, hogy tudja, nem említheti a mélységit, de még anélkül is túl hosszú lenne elmagyarázni, hogy az a szőke őr megijesztette, aztán pedig az összes többi katona is...
-Meg-ijed-tem - kezd bele, aztán tart egy kis szünetett. - Az e-gyik meg-fo-gott és el a-kar vinni - fejezi be a mondatot, leragadó szemmel. Aludnia kellene... mostmr biztosan szabad, ugye?

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Az első mozdulatnál nem tudja, hogy hova igyekszik Suzy, így akaratlanul is utána kap, hogy megfogja, ha esetleg előre dőlne, ám amikor látja, hogy csak a táskájáért nyúl, elmosolyodik, és visszaül a saját helyére. Még a félhomályban is könnyen kivehető, hogy mi is fog történni, és Mia igyekszik nem túl mohó szemekkel bámulni az előbukkanó kenyérdarabot.

~Isten megjutalmazza az igazakat, és mannát küld nekik. Ez is majdnem olyan.~


Átveszi a kenyeret, ám csak annyi időre, hogy megtörje, miközben halkan mormog valamit az orra alatt, ügyelve arra, hogy csak Isten hallhassa a szavait, ezután pedig a felét visszaadja a kultistának, és azzal a mozdulattal finoman rá is bök a leány mellkasára, a szíve tájékára, ahol mindenkiben ott lakozik az Úr szent lelke, és megismétli a mondatát, miközben helyeslően rázza meg a fejét.

– Nem. Nem nekem.

Ezután azonban figyelme ismét az elemózsia felé irányul, és mivel már az evés előtti imát is elmondta, hálátlanság lenne nem enni, meg persze rettenetesen éhes is, így hát pár falatra eltüntette az ételt. Ahhoz nem volt elég lelki ereje, hogy ennyire üres hassal ne essen neki, és teli szájjal a beszéde úgyis érthetetlen lett volna, így bár voltak kérdései, csak megértően bólintott. Látta a másik tekintetén, hogy aludnia kellene, és ő maga is rettenetesen fáradt volt, főleg így, evés után, így tehát csak feje alá helyezte a rongyokba bugyolált könyvét, amit még álmában is szorosan átölelt, szorgosan elmondta magában a lefekvés előtti imát is, majd még egy utolsó pillantást vetett az addigra már valószínűleg alvó Suzyra. Nem tudta mit is mondjon, hiszen nem ismerte még az egész történetet, és tudni akarta, hogy miért is fogta meg az őr a lányt.

~Biztosan csak valami félreértés lehetett. Talán az őr is csak egy biztonságos helyre akarta vinni, és ő meg megijedt. Háború van. Sehol nem lenne biztonságos, ha az Úr nem vigyázna ránk.~

Felhasználó profiljának megtekintése

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
A kislány láthatóan örül a kenyérnek, Suzi pedig ettől elmosolyodik. A visszanyújtott kenyeret nem fogadja el. Megrázza a fejét. Mia csak tegye el későbbre. Még jól fog jönni neki, kicsit később, amikor megint megéhezik. Ő most amúgy sem tud enni, majd csak miután aludt. Vagy valamikor... A következő faluban mindenképpen tud, az elmúlt napok alatt elég pénzt sikerült gyűjtenie, hogy ne kelljen emiatt komolyan aggódnia.
A szívére bök a lányka... Igen igen. Már eszébe jutott kinek kell megköszönnie, és meg is tette.. Bólint, hogy már érti.
Egy pillanatra eszébe jut, hogy vajon a lány tud Armarosról? Hiszen mi másért mutathatott volna a szívére? De a mélységi sürgősen el is oszlatja a feltételezést.
~ Nem, Suzi. Még nem. ~ Suzi pedig kérdés nélkül elfogadja, hogy nem beszélhet. Amúgy sem szeretne sokat beszélgetni.
Viszont annyira kimerült, hogy ha Mia tenne is fel kérdéseket, nem igazán hallaná meg azokat. Nem is próbálkozik, de nem is tudna mostmár ellenállni az álom vonzásának. Elalszik, mint akit fejbevertek, félig meddig ültében. Álomtalanul, mélyen alszik, nyugodtan, hiszen bízik benne, hogy az őrök tényleg nem tévednek erre. Sőt, a nap eltelte után talán már fel is adják a keresést, és akkor nyugodtan sétálhat ki a városból.

Amikor felébred, ki tudja mennyi idővel később, már jobban érzi magát, de az első pillanatokban nem igazán tudja mi is történt, és hogy került oda. Riadtan ül fel, és pislog körbe. Miát meglátva viszont lassan eszébe jut minden, és azonnal nyúl is a táskájáért , hogy elvegye, és minél előbb teljesen kint legyen a városból.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Ugyan a fél darab kenyér nem csillapította az étvágyát teljesen, de nem ehette meg Suzy részét akkor sem, ha az nem fogadta el. Vagy legalább is kellett várni egy picit, amíg talán meggondolja magát, és akkor senki nem hívhatja majd őt mohónak, hiszen a mohóság bűn. Így tehát elrejtette a maradékot, jól becsomagolta, nehogy a patkányok kiszagolják. Itt ugyan nem voltak jelenleg, de bárhova odatalálnak, és a vadabbak még az embert is képesek megtámadni, most pedig volt vele egy ember, tehát volt mitől félnie. Ezután azonban már nyugodtan alhatott. Mia egyszerre volt nagyon jó alvó, és nagyon éber alvó is. A legkényelmetlenebb helyen képes volt viszonylag pihentetően aludni, de könnyedén felriadt a neszezésekre. Ez a képesség igen hamar kialakul, ha az utcán tölti valaki az éjszakáit. Így tehát hiába ébredt ugyan Suzy előbb, kisvártatva Mia is talpon volt, vagy legalább is ülő pozícióban, szemét dörgölve, megpróbálván kikergetni belőlük az álmot.

– Jó reggelt, Suzy!

Köszöntötte hálótársát, majd végigkövetve a mozdulatát, ahogyan a táskájáért nyúlt, kicsit összevonta a szemöldökét.

~Azt mondta, hogy nem ismeri a várost. Azt mondta, hogy fogadóba sem szeretne menni. Nem értem, hiszen biztosan nem lakik az utcán. Van táskája is, a ruhája is szép, és csak úgy nekem adta az egész kenyeret. Meg kell tudnom, hogy mi történt pontosan, hogy segíthessek neki.~


Így elmélkedett magában a kialakult helyzetről, majd nyugodt tekintetét a másikra szegezte, és óvatosan feltette a kérdését.

– Elmeséled, hogy mi történt pontosan?

Felhasználó profiljának megtekintése

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Azonnal odafordult a kislány hangjára. Nem ijedten, csak észlelve, hogy már nem alszik a kis megmentője.
Mégsem mehet el csak úgy szótlanul, hiába akar minél előbb eltűnni Carolusburgból... Hiszen tartozik a lánynak, és az  darab kenyér félig sem törlesztette az adósságát. Erről a gondolatról pedig eszébe jutott, hogy ki kell találnia valamit, amivel legalább kicsit segíthet a kislánynak.
- Jó reg-gelt!- köszön könnyedebben, és gördülékenyebben mint amikor találkoztak. Kipihente magát, és így már nem esett annyira nehezére beszélni.
Becsukja gyorsan a táskáját, és miután ellenőrizte, hogy minden holmija megvan még.
Mi kérdésére viszont vesz egy lélegzetet, bólint, és leül. Itt úgy sem fogják megzavarni az őrök, úgyhogy nem kell annyira sietnie, és különben is... Illik őszintének lennie azzal, aki segített rajta... És Armaros sem sürgeti, hogy igyekezzen, és nem is mondta, hogy nem beszélhet a kislánnyal, úgyhogy elmeséli neki a dolgot.
- Enni keres-tem. Az az őr - kezd bele, emlékezve, hogy valamit tegnap már mondott - oda jött, és azt mond-ta el a-kar kísér-ni -folytatja, kisebb szüneteket tartva -Mond-tam, hogy nem kell, dol-gom van, de nem a-kart elen-gedni és hú-zott magá-val, és meg-i-jed-tem.- zárja le a történetnek ezt a részét, aztán hozzá teszi a folytatást. - Az-tán még több kato-na jött utá-nam, és szalad-tam, de nagyon elfá-radtam. - ezzel pedig teljes a történet. Ez történt. Igaz, Armaros segített neki, de hát azt nem szabad elmesélnie, és amiatt indultak utána a katonák is, ezért azt sem szabad mondani.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Mia türelmesen várt, hiszen éppenséggel neki sem volt semmi dolga. Annyit tervezett, hogy lemenjen a patakhoz egy kis vízért, és bár tudta, hogy nemsokára elválnak útjaik, és el is kell válniuk egymástól, most nem érezte szükségét annak, hogy siessen. A magyarázat első szavaira azonnal arra fele tekintett, amerre a maradék kenyeret tette el, de nem szakította meg azzal a másik mondandóját, hogy előkotorja, mindössze elgondolkodott.

~Ha úgy keresett enni, hogy még ilyen sok kenyér volt nála, akkor már teljesen biztos, hogy lakik valahol, vagy megy valahova. Ha megy valahova, akkor el tudom kísérni. Ha lakik valahol, akkor nem végig, mert nem csalhatom a házukba a gonosz démonokat, akik engem üldöznek. Akkor csak a patakig kísérem.~

Amikor teljesen végighallgatta a leány beszámolóját, akkor csak nagyot sóhajtott, méghozzá egy megkönnyebbült sóhajjal. Suzy tényleg nem csinált semmi rosszat, csak megijedt.

~A katona biztos csak biztonságos helyre szerette volna vinni, és ő sem értette, hogy miért szaladt el, és azt hitték, hogy valami rosszat csinált. Erről nem is kell többet beszélni, ez nem bűn.~

– Ha éhes vagy, elfelezzük a kenyeret amit tegnap adtál. Mondtad, hogy enni kerestél.


Ha az egészet nem tudta visszaadni, mert Suzy nem engedte neki, a felének a felét akkor is köteles volt elfogadni, és ellentmondást nem tűrő mozdulattal törte meg a darabot még két kisebb félre, ismét motyorgás közepette, majd átnyújtotta neki.

– Utána... tudunk inni is. Meg mosakodni. És... utána... még mindig nem tudom, hogy hova szeretnél menni.

Felhasználó profiljának megtekintése

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Nem tudta mire vélni Mia sóhajtását... Nem egészen úgy hangzott, mintha a katona eljárását rosszallta volna, vagy egyetértene Suzival, hogy nem kedves ember az az őr... De nem is úgy, mintha nem adna Suzinak igazat, hogy elszaladt... Kicsit mintha örülne valaminek... Nem érti... minek örül?
A történet mesélése közben kezdi érezni, hogy éhes. Végülis... nem tudja mikor evett utoljára, de biztosan régen volt, ideje lenne ennie. Neki eszébe sem jut az a darabka kenyér, amit tegnap adott oda Miának. Már odaadta, nem az övé. Inkább azon gondolkodik, hogy vajon az erdőben talál-e valami bogyókat amiket megehet, és amiktől nem lesz olyan kellemetlen ameddig eljut néhány faluval odébb.
Éppen ezért meglepődik, és hálásan pislog, amikor a kislány a megmaradt darabka felét odanyújtja neki.
[colo=#3399aa]-Köszö-nöm- [/color] mondja őszinte hálával, és majszolni kezdi a kenyeret.
Miközben nagyokat pislog meglepettségében. Erre igazán nem számított. Már az is nagy meglepetés és áldás volt neki, hogy Mia mutatott neki egy helyet, ahol pihenhet, arról nem is álmodott, hogy étellel, itallal, mosakodási lehetőséggel is el lesz látva.
Az utolsó kérdésre viszont ő maga is elgondolkodik. Hova is akar menni? Mégsem mondhatja egyszerűen azt, hogy el a városból, mert végülis megy valahová... Végül úgy dönt, hogy az igazat fogja mondani.
- Nem tu-dom. Uta-zó vagy-ok- mondja. Oda megy, amerre a lába viszi, most éppen el ebből a városból, aztán majd kiderül... Talán Armaros fogja megmondani, talán csak sodródik az árral és elkeveredik valamerre.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Mivel Suzy nem kérdezett rá a sóhajtásra, neki magának pedig teljesen egyértelmű volt, hogy miért is tette amit tett, nem érezte szükségét a magyarázatnak, még úgy sem, hogy látta a másik arcán a furcsálló pillantásokat, összekötni azonban nem tudta a kettő dolgot. Örömmel konstatálja, hogy a leány elfogadja azt az ételt, amit még ő maga ajánlott fel, így legalább nem kell rátukmálnia. A kultista ismételten eléggé szűszavú, úgy tűnik faggatni kell ahhoz, hogy mondjon bármit is, Mia azonban nem akarja vallatni, hiszen tudja jól, hogy milyen az, ha valakinek titkokat kell őrizni. Isten előtt úgysem lehetnek titkai, meg úgy egyáltalán, milyen titkai lehetnek ennek a kedves lánynak? Persze átfut az agyán, hogy kívülről ő is ugyanúgy tűnhet egy kedves lánynak, azt azonban nem hiszi, hogy az Úr egy másik angyalt küldött volna mellé, ha pedig mégis így van, azt majd időben jelezni fogja. Így azonban nyugodtan várt, és nehéz kérdések helyett inkább igyekezett közös pontokat találni, és olyan témában kutakodni, ami talán kevéssé megterhelő mind maga, mind a másik fél számára.

– Én is utazó vagyok egyébként. Nem mindig itt lakom. Most merre utazol?

Kérdezte nyugodtan, mialatt eltüntette az utolsó falat kenyeret is, majd megtörölte a száját, ami nem sokat segített rajta, ezért is tervezte be a mosakodást reggelre. Az felmerült benne ugyan, hogy hogyan utazhat valaki ilyen fiatalon egyedül, ám egyelőre ezt a kérdést is eltette későbbre.

Felhasználó profiljának megtekintése

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Suzi már-már betegesen tart attól, hogy elront valamit, vagy rosszat mond. Épp ezért amikor nem tűnik nagyon nagyon fontosnak az információ, vagy nem parancsolta Armaros, hogy kérdezősködjön, akkor inkább csendben maradt.
Gyermeki arccal majszolja a darabka kenyeret, olyan hálás pillantásokkal, mintha nem ő lett volna, aki az előző nap odaadta Miának. Így már valószínűleg ki fogja húzni addig, hogy elérjen a következő településre.
Meglepetten pislog Miára, amikor azt mondja hogy ő is utazó. Akkor lehet... Lehet?
~ Baj lenne, ha egy kicsit vele utaznék? ~ kérdezi Armarost. Az az ötlete támadt, hogy egy kicsi ideig ketten vándorolna a lánnyal, és ez idő alatt gondoskodna róla, és lenne hol aludnia.
~ A te döntésed ~ adta beleegyezését Armaros, Suzi pedig ettől vidáman nézett a kislányra.
El kell gondolkodnia, hogy merre is indulna... Végül mond egy irányt, ami a legpontosabban leírja az utitervét.
- Nyu-gat felé. -
Viszont úgy érzi, hogy még nem jött el az alkalom, hogy megkérdezze a kislányt, szeretne-e vele tartani egy kis ideig. Valószínüleg megijesztené vele a Miát... Ő is megijedne, ha valaki ilyen hirtelen mondana ilyesmit. Szóval vár, és keresi, mikor érzi úgy, hogy alkalmas az idő, hogy rákérdezzen a tervére.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
A csendesség úgy tűnik mindkettőjükre jellemző volt, ám Mia természetében benne volt az a belső kényszer, hogy valami jót cselekedjen, amikor csak alkalma nyílik rá, és amikor ez a cselekedet nem jár túl nagy veszéllyel a küldetésére nézve, és ez sokszor késztette megszólalásra akkor is, amikor egyébként csendben maradt volna. A meglepett pillantásokra átsuhant az arcán egy kis durcás grimasz, amiért Suzy nem nézte ki belőle, hogy ő is tud utazni, ám ez nem volt több egy pillanatnál, és valódi gondolatként meg sem fogalmazódott a fejében, mindössze csak egy röpke érzés volt, ami kiült az arcára, majd el is illant, helyét pedig a másik fél öröme által keltett saját öröme vette át. Végre mosolyogni látta Suzyt, ami azt jelentette, hogy jól végezte az angyali feladatait, ami büszkeséggel töltötte el. Az, hogy nyugat felé jelenleg nem mondott a számára semmit. A városon belül a város jellegzetes pontjai alapján tájékozódott, amúgy pedig az utat követte, és mivel konkrét célja ritkán akadt, így az égtájakra nemigen volt szüksége. Azt azonban tudta persze, hogy mit jelent a nyugat, mindössze amíg nem tudta bemérni, hogy merre is nyugszik a nap, fogalma sem lehetett arról, hogy az merre is van igazából. Az járt a fejében, hogy már túl sok időt töltött itt ismételten. A fővárosba nem először tért vissza, ezért ezt a helyet jobban ismerte, és a nagyvárosban jobban is lehetett rejtőzni, de itt sem maradhatott túl sokáig. Úgy vélte, hogy ha Suzy nyugat felé indul, akkor az az irány neki is tökéletesen megfelel majd, persze nem együtt, hiszen nem akarta bajba sodorni a leányt, ahogyan sürgetni sem, így amíg a kultista nem mozdult, ő is veszteg maradt.

Felhasználó profiljának megtekintése

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Suzi nem tudta felidézni magában, hogy vajon érezte-e már ilyen fesztelenül magát valakinek a társaságában. Mia nem kérdezősködött, nem szidta le amiért ügyetlen volt, és nem is próbált minél előbb megszabadulni a "kolonctól" mint néhányan tették. Segített neki, nem várt érte semmit, egyszerűen kedves Suzival. Ő pedig végtelenül hálás ezért.
Lassacskán viszont úgy érezte, hogy így is túl sokáig volt egy helyen, és kezdett kiszáradni a torka is, úgyhogy feltápászkodott, és a hátára akasztotta a kis táskáját. De eszébe sem jutott szó nélkül elindulni, vagy egyáltalán ott hagyni Miát.
- Hol le-het inni? - fordult a kislány felé - Megmu-tatod kérlek?- kérte barátságos pislantások közepette. Nagyon remélte, hogy tényleg nem kell egyedül hagynia a lányt, ha most itthagyja minden pénzét, éppen csak annyit megtartva, hogy ha nem sikerül munkát találnia, akkor legalább egy napon legyen mit ennie a következő településen, azzal egyikük se jár túl jól, mert a lány vagy egy éjjel kényelmesen aludna valahol, vagy pedig egy-két napig rendesen tudna enni.  Nem, sokkal jobb lenne, ha együtt utaznának néhány napig, és akkor a tartalék pénzével és a munkájával tudna mindkettőjükről gondoskodni.
De mindenesetre először szeretni inni, és feltölteni aprócska kulacsát, hogy útközben se kelljen szomjaznia, és ideje, hogy meg is mosakodjon, mert mióta megérkezett a városba, erre egyáltalán nem volt alkalma, ami kezdett látszani is rajta.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Mia is igazán szomjas volt már, főleg az étkezés után, ami ráadásul ezúttal egymást követte mind vacsora, mind reggeli képében. Ilyesmire régóta nem volt lehetősége. Egy szót sem szólt azonban addig, amíg a másik fél meg nem szólalt. Szinte mozdulatlanul, csak ruháját babrálva, gondolataiba merülve üldögélt és várt arra, hogy Suzy összeszedje magát, és készen álljon az indulásra. Ez az idő azonban hamar elérkezett, és ekkor abból, ahogyan szinte felpattant, már érezni lehetett, hogy azért ő is régóta tervezgeti a rajtot. Neki is volt táskája, bár az is inkább hasonlított arra, mintha csak vászonba csomagolta volna a könyvét, és egy övet vetett volna át a vállán, hogy oldalához közel tartsa. Legtöbbször így is inkább az ölében vitte, mert nem szerette, ha folyamatosan csapkodja az oldalát a nehéz tárgy, és túlságosan féltette is ahhoz, hogy csak úgy szabadon hagyja lógni. Most is így tett, és meg is indult a kijárat felé, miközben bőszen bólogatott.

– Persze! Gyere, megmutatom!

Bár láthatóan izgatott volt, mégsem kapkodott vagy sietett, türelmesen bevárta Suzyt, hiszen ezúttal nem kellett menekülniük, legalább is nem közvetlen ellenség elől. Itt a házak már sokkal távolabb álltak egymástól, mint a város közepében, és cikázni sem kellett a sikátorok között, ám a fő utakat így is kerülte. Nem kellett azonban sokat sétálni, mire teljesen kiértek a városból, és elérték a patakot, aminek partján néhány mosónő dolgozott serényen teknőkkel és hatalmas ruhakupacokkal. Mia őket is próbálta elkerülni, de ezt leszámítva innentől már a patak mellett haladtak, így lehetőség nyílt mind inni, mind mosakodni, persze az utóbbit kicsit még távolabb. Mia rá is mutatott egy fasorra, ami mögött onnan, ahol ők álltak már semmi nem látszott, és mozgolódás sem volt észlelhető.

– Ott! Szép hely, és ha nincs hideg, vagy nem esik, vagy az Urak nem rókásznak éppen, akkor búvóhelynek is remek.

Felhasználó profiljának megtekintése

Suzanne Walford

avatar
Kultista Hírnök
Kultista Hírnök
Az egyik dolog amit Suzinak még sokáig kell tanulnia az az, hogy meglássa és tudja értelmezni a körülötte megforduló emberek gesztusait. Most is, nem vette észre, hogy Mia is indulna, csak arra figyel fel, hogy mire kettőt pislog a kislány már útra készen indul kifele a kis rejtekhelyről.
- Köszö-nöm - mondja hálásan elmosolyodva, aztán kicsit összekapva magát gyorsan Mia után indul ő is.
Már a rejtekhely elhagyásakor is nagyon óvatosan körülkémlel mielőtt előbújna, nehogy pont akkor jöjjön arra egy katona mikor éppen előmászik, mert nehezen tudna mégegyszer felszívódni. Mivel egy fél katona sem mászkál az utcán, kimegy, de ameddig a város széli utakon haladnak, minden fordulónál ugyanígy előtt óvatosan megnézi, nem-e fut a királyi őrségbe a következő utcában.
Annál jobban felszabadult, amikor végre kiértetek a városból. Otthonosan érzi magát a növények zöldjében, és biztonságban is, a várost elhagyva abban a tudatban, hogy itt mostmár jó eséllyel nem fog katonákba futni.
Perzse… a folyónál mosó asszonyokra csak messziről mosolyog. Elég messziről, hogy nehéz legyen kivenni a vonásait, és megjegyezi a személyleírását. Természetesen nem tudatosan. Armaros ügyesen úgy nevelgette, hogy idegenekhez ne menjen közel, csak ha feltétlenül szükséges. Mivel természetéből adódóan is ha lehet kerüli az embereket, különösen ha többen vannak, ez nem okozott túl nagy nehézséget.
Utána, mikor a patak mellett haladt Mia után, csodálattal nézegette a mellette burjánzó növényeket, mint mindig, ha alkalma volt figyelni a természetnek ezt a csodáját.
A kislány szavaira boldogab bólint, hogy értette, és már oda is szalad az említett biztonságos helyre, gyorsan előszedi a kulacsát, és beleteszi a hűs vízbe. Mikor Mia mellé ér, akkor odanyújtja neki a féligtelt kulacsot, hogy kényelmesebben, és többet tudjon egyszerre inni. Utána maga is iszik, és mikor már nem szomjas, megmosa az arcát és leül a patak mellé.
- Gyönyö-rű hely -dicséri meg a festői szépségű környezetet - A tiéd? - kérdezi, nem tudva, hogy lehet-e ilye tmondani egy ilyen területre, de úgy tűnt neki, hogy a kislány otthonosan mozog a környéken, ezért arra a következtetésre jutott, hogy biztosan hozzá tartozik valahogy...

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

avatar
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Mia türelmesen megvárta, amíg a másik fél összekészülődik, ám az indulás az indulást jelentett, legalább jelzés értékűen, otthagyni viszont eszébe sem jutott a kultistát. Ugyanígy volt az óvatossággal is. Ő már gyakorlottan volt óvatos, tudta jól, hogy az a legfurább, ha kukucskál és minden sarkon kémleli, hogy kik is jöhetnek felé. Legalább is ebben a városban már megvolt az a magabiztossága, hogy ne így tegyen. Figyelt, a szemei folyamatosan cikáztak ide-oda, de inkább csak igyekezett elsuhanni az utcákon, mintha ott sem lettek volna. Egy idegen helyen talán ugyanúgy viselkedett volna, mint Suzy, és magára is ismert a lányban, ami fura, leírhatatlan érzést keltett benne, és nem tudta eldönteni, hogy örüljön vagy féljen-e ettől. Jó volt látnia, ahogyan útitársa mosolyogva nézte a természetet, és Miát ez büszkeséggel töltötte el, így tehát ő is mosolygott, ám nem szólt egy szót sem, nem törte meg a csendet.

~Gyönyörűek! Mind Isten teremtményei, mindegyikben megmutatkozik az ő fényessége. Sokkal szebbek mint a koszos városok, amelyeket az emberek építenek. Ezért is Isten épít nekik otthont a mennyben, hiszen ha azt is nekik kellene, biztosan azt is elrontanák.~

Amikor beszélt, nagyon ügyelt arra, hogy ne hivatkozzon az emberekre úgy, hogy önmagát nem sorolja közéjük, ám gondolataiban, amiket csak Isten látott, megengedte ezt magának. Hálásan veszi át a palackot, majd boldogan kortyol bele a vízbe és adja vissza a kulacsot Suzynak. Régen érezte magát ennyire nyugodtnak, így a kérdésre őszinte nevetésben tőr ki. Egyértelműen érződik, hogy nem kineveti a másikat, nem rajta nevet, inkább csak a felszabadultság és a boldogság tört fel belőle, miközben sűrűn bólogatott.

– Igen. És a tiéd is. Mindannyiunké. Szeretnél fürdeni is?

Szakad fel belőle a kérdés gondolkodás nélkül, hiszen a víz hívogatóan hat rá, és bár megszokta a higiénia hiányát, a felfrissülést azonban minduntalan kívánja, főleg, hogy a merítkezésnek is szent szerepe van, és annál jobb érzés nincs is, mint ezeket a magasztos dolgokat ilyen könnyedén megtapasztalni.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.