Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 77

Nieles magánküldetések

Szer. Márc. 01, 2017 11:27 pm by Esroniel von Himmelreich

A visszajelzések alapján ezeknek elég nagy sikere volt, szóval mostantól külön topicban …

Comments: 4

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 48


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték - Mia és Johnny] All the sinners saints

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Johnny Wood

Johnny Wood
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
Már említenem sem kell, hogy nem szerettem a nagyvárosok nyüzsgését, de kereskedőként eleget jártam mindenféle vidéken ahhoz, hogy megtudjam az én lelkemhez a nyugodt, ám élettel teli falvacskák állnak a legközelebb, ezt a perverziómat pedig próbáltam rendszeresen kielégíteni azáltal, hogy egy félreeső déli kocsmában iszogatok, miközben az ablakon kifelé bámulom ahogyan néhány paraszt próbálja feltuszkolni a rakományt egy lovaskocsira.
A régi időkben azonban ez nem ennyiben merült, ugyanis amikor nem volt szállítmány nem volt pénz sem, viszont időm mint a tenger. Azt el kellett töltenem valamivel, kocsmázásra pedig nem volt elég váltó a zsebemben ilyenkor sosem, így maradtam a fűben fetrengésnél és a csillagok késői nézegetésénél. Gyermekként még ápoltam olyan - míly meglepő - gyermeteg gondolatokat magamban, hogy a csillagászatnak szeretném szentelni életemet, de sajnos származásomból kifolyólag erre sosem adódott lehetőségem, amit a mai napig bánok kissé, így néha még most is szoktam a gondoktól megfeledkezve heverészni valahol, egy kicsiny falu szélében.
Így tettem most is. Már estére járt az idő, becsléseim szerint egy fertályóra múlva a nap már teljesen eltűnni készült a horizontról, így az emberek nagyrésze (akik földművöléssel foglalkoztak erre, mivel a falu valami hülye helyi nemeshez tartozott, a tizedet meg "fizetni" kellett) már a házaikba húzódtak és ha nem estek a Lélek Templomának megrontására való haljam vonzó bűnébe már mind aludtak is. Csak én voltam olyan nem normális, hogy ilyenkor ébren figyeljem a környezetemet.
~ Holnap nem bírsz majd felkelni. - szólított meg Armaros durva hangon.
- Nem érdekel. - simogattam meg a fülbevalómat, mire befogta a száját.
Esküszöm, imádtam ezt az ékszert. Először hülyén éreztem magamat, miközben a fülemben lógott, tekintve, hogy a beképzelt bárónők kiváltságának találtam a fülbevalót, de végülis sikerült megbékélnem vele.
Mégbékélni... A tájjal sem volt nehéz, hiszen minden csendes volt. Úgy tűnt, hogy semmi nem tudja már elrontani.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

Miakoda
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
~Az angyaloknak köztudottan a fény teremtményei. Isten ragyogása mellett élnek, az ő dicsfényében, bár Istennek még az árnyékában is ragyogóbb lehet, mint akárhol máshol. Hiszen Saul is ezért vakult meg. Tehát az angyalok nem szeretik a sötétet.~

Vezette le gyorsan és precízen Mia magában többedszerre is a gondolatait, miközben átrohant a réten, az erdőből a kis házikók irányába. Igazából persze csak félt a sötétben, de mivel az angyalok nem félhetnek ilyen apróságoktól, valahogy meg kellett magyaráznia a dolgot önmagának, és szerencséjére kapóra jött, hogy nem csak ő azonosította a sötétet a gonosz dolgokkal, hanem előtte már rengetegen mások is.

~Sokkal jobb lenne, ha már meglennének a szárnyaim. Akkor csak átrepülnék a mező felett, és minden sokkal gyorsabb lenne. De... de nem szeretnék elégedetlenkedni. Egyáltalán nem. Nem azért mondtam! Csak... csak gondoltam... tényleg!~

Igyekezett a szabadkozást gondolatban is beszüntetni, hiszen tudta, Isten amúgy is látja a lelkét, tudja, hogy csak odaadás és hála van benne iránta, és talán az, hogy ennyire vágyik arra, hogy elérje a végcélját, nem is az akaratosság jele, hanem azé, hogy minél szorgosabban, minél többet szeretne tenni, mint Isten szolgája. Ezen gondolataiba merülve, teljes erejét megfeszítve loholt keresztül a mezőn. Nem tartott attól, hogy bárki megláthatja, hiszen már mindenki vacsorázni tért, vagy az esti misét hallgatta, neki ez pedig tökéletes idő volt arra, hogy bámészkodó tekintetek nélkül keressen magának menedéket éjszakára. Rápislantott még egyszer a templom tornyára, majd a következő amit érzett, ahogy lábai összeakadnak, ő pedig felbukik, és szárnyak nélkül ugyan, de megtapasztalja a repülés érzését, ha csak egy pillanatra is, majd bukott angyalként zuhan vissza a földre, először egy meglepődött sikkantást, majd fájdalmas nyöszörgést hallatva.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

Johnny Wood
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
Csend. Csillagok. Ragyogás.
Sóhajtottam egyet és összekulcsoltam kezeimet tarkómon. Könyökömmel támasztani magamat ugyan nem volt a legkényelmesebb, de jobb híján ezzel kellett beérnem, amiért nem is panaszkodok, mivel szépen visszarázott a régi idők hangulatába, amit annyira szerettem.
Armaros sem zavart az ékszeremnek hála, így tényleg újra annak a húszéves, élete előtt álló fiatalembernek éreztem magamat, aki tíz évvel ezelőtt voltam. Tíz év... Hogy elrepült az idő felettem! Őszintén féltem attól, hogy mire észbe kapok megöregedek és nem sikerül teljesíteni céljaimat az életben. Hiába volt butyuta gondolat - arra nézve, hogy a mélységi mindenben próbál kisegíteni - csak nem bírtam elhessegetni magamtól, az Úr pedig biztosan tréfás kedvében volt, mivel pont akkor küldött egy hullócsillagot az égen, amikor ezen tűnődtem.
Nevelőapám azt mondta, hogy a hullócsillagok valójában mind angyalok, ezért lehet tőlük kívánni valamit, amit ők teljesítenek is.
Azóta már felnőttem és gyerekként is kételkedtem ezekben a tündér mesékben. Méghogy angyalok... Fogadni mernék, hogy úgy fogok meghalni, hogy egyet sem láttam, viszont ha látnék is sem lennék több semmivel, mint előtte.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

Miakoda
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Csend. Csillagok. Ragyogás. Egy kislány rémült sikoltása az éjszakában. Hangos nyekkenés, ahogy teste földet érve végigszántja a füvet. Halk nyöszörgés hangja, ahogyan próbálja felfogni, hogy mi is történt vele valójában, és mozgatni fájó végtagjait. Fura, fintorgó vinnyogás, ahogyan igyekszik eltávolítani szájából a felnyalt földet. Ekkor még azt sem tudta, hogy miben is botlott el. A legkézenfekvőbb az volt, hogy a saját lábában, vagy a teste mellett himbálódzó nehéz táskában, aminek előre lendülése még tovább is repítette, mint amennyit magától repült volna. Először is az volt a legfontosabb, hogy ellenőrizze, a könyv rendben van-e, és miután kitapogatta, hogy annak nem esett baja, csak ezután kezdett el önmaga miatt is aggódni. Az éjszaka zajaiba valószínűleg belevegyült annak a valakinek a hangjai is, akiben valójában elbotlott, és ha Mia észrevette volna, mármint a hangokat, nem az illetőt, akkor bizonyára előbb aggódott volna érte is, mint önmagáért. A tündét azonban kétszer nem vette észre, egyszer amikor elbotlott benne, a sötét miatt, és egyszer amikor ezután sem vett róla tudomást, ekkor pedig a fülében lüktető vér és a zúgás miatt, valamint az egész testét belengő sajgó fájdalom okán. Azért azonban, hogy lássa, senki nem figyelt-e fel a magánakciójára, egy idő után körbenézett, és abban a pillanatban le is dermedt, ahogy észlelte, ki is volt valójában az útakadály.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

Johnny Wood
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
Zaj. Csillagok. Ragyogás.
- A kurva életbe! - üvöltöttem fel a hirtelen meglepettségtől, ahogyan valaki belerúgott az oldalamba és repült pár métert.
Fogalmam sem volt, hogy hogyan nem hallottam meg az apró lábai dobogását a földön, valószínűleg csak elmélyültem gondolataimban és emlékeimben, amiket az a fránya hullócsillag ébresztett bennem.
- Jól vagy? - tápászkodtam fel oldamat fogva, miközben szemügyrevettem a földre zuhant lányt.
Egy kisgyerek volt. Akármennyire nem szeretett a vallásos őrültek Istene, humora az volt, tény. Tudta jól, hogy utálom a gyerekeket, erre rövid időn belül a nyakamba robbantja Fawnt, Suzit és ezt a kis szőkét (már amennyire jól láttam a sötétben.)
Odabicegtem hozzá falábamon és kinyújtottam karomat, hogy segítseg neki felemelkedni a földtől.
- Eltévedtél, kislány? Segítsek megtalálni a szüleidet? - kérdeztem kézségesen.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

Miakoda
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Az volt Johnny szerencséje, hogy nem istenkáromlás jött a szájára meglepődöttségében. Nagyon rossz keverék lett volna egy ijedt angyal, aki biztos abban, hogy üldözik, valamint egy, a Mindenhatót szidalmazó üldöző, aki reá várva, orvul a fűben lapulva direkt felbuktatta őt. Ennek hiányában azonban mágikus lövedékek helyett csak lesújtó pillantást kapott a szeme közé, ezt azonban kissé enyhítette a következő kérdése, amely a hogyléte felől érdeklődött. Feltápászkodni ugyan nem tápászkodott fel, és a felé kinyújtott kézre is csak kissé ijedten meredt, mielőtt bármit is mondott volna.

– Igen... jól vagyok... köszönöm...

Az utolsó szó arra is vonatkozott, hogy köszöni szépen, de nem kér a segítségből, és ez abból is látszott, hogy még mindig négykézláb hátrált picit, mielőtt felkelt volna, távolságot nyerve kettejük között. Tudta, hogy nem valami erős, és ha engedi a kezét megragadni, főleg egy felnőtt férfi számára, akkor az könnyedén megragadva is tarthatja őt, tűnjön bármennyire is kedvesnek elsőnek. Fura fintor futott át az arcán egy pillanatra a következő kérdés hallatán. Nappal mindenki azonnal látta rajta, vagy legalább is könnyedén kikövetkeztette, hogy árva lehet, éjszaka pedig csak olyanokkal futott össze, akiket ez kevéssé érdekelt, így nem gyakran kapott ilyen kérdéseket. Akitől pedig kaphatott volna ilyen kérdéseket, az pedig azért nem érdeklődött a szülei után, mert úgy vélte, hogy azzal csak sebeket tépne fel. Értetlenül pislogott egy darabig, még mindig nem teljesen feldolgozva a történteket, majd ismételten megrázta a fejét.

– Nem... én nem... nem fog sikerülni...

Nem igazán volt a helyzet magaslatán, de próbálta összeszedni magát, felmérni a vele szembenálló alakot, és keresni a menekülőutakat.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

Johnny Wood
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
- Valami baj van? - hunyorogtam felé kissé jobbra döntve fejemet.
Annó kereskedő voltam, sok érdekes szerzettel találkoztam, viszont mindközül mégis a drogos gyerekek képe volt a legszörnyűbb. Nekem ki kellett szállítanom az anyagot, tekintve, hogy ebből éltem és ha megkérdőjeleztem a feladót vagy a címzetett az áru mikéntjéről egyből jött a hideg zuhany. Ezek a gyökerek nem szaroztak, egyből gyilkossággal fenyegetőztek, amiben senki sem kételkedett. Ki tudja, hogy miért pont nekem kellett leszállítani a cuccot? Valószínűleg az előző fuvarosuknak nemes egyszerűséggel egy tőrt vágtak a torkába, vagy felkötötték valamelyik szépen virágzó almafára.
Veszélyes szarháziak voltak ezek és tudja Armaros mi okból, de rászoktatták a kölyköket is az anyagra, ami előtt a mai napig értetlenkedve és rettegve állok. Az a pillanat, amikor beléptem egy lepukkant Fővárosi házba és egy sovány, kócos kislány rontott felém szörnyen pontosan beleégett az elmémbe. Éheztették szerencsétlent, inni is csak annyit kapott, hogy éppen nem halt szomjan, viszont a legszörnyűbb az volt, hogy rászokott valamelyik rossz drogra és elvonási tünetei voltak. Remegve markolta meg a karomat érthetetlen szavakat motyogva maga elé.
Ez a lány, akiről csak annyi volt bizonyos, hogy gyermek valamiért ugyanezt a képet keltette bennem, ám arról szó sem lehetett, hogy külsőjegyeiben egyezett volna vele, csupán viselkedése volt olyan, mint aki valamelyik szer hatása alatt van éppen.
- Mi nem menne? - térdeltem le elé és gyengéden megragadtam vállát, miközben próbáltam megtalálni a szemkontaktust. - Hogyan keveredtél ide? Mesélj el mindent!

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

Miakoda
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
– Nem!

Vágta rá azonnal a lány, az ijedtségtől kissé erélyesebben, mint ahogy szerette volna, meg sem várva, hogy a kultista befejezze a kérdését. Tudta jól, hogy mit fog kérdezni, és ha nem is tudta volna, az esetek nagy százalékában a nem válasz amúgy is célravezetőbb volt, itt azonban még igaz is. Illetve nem teljesen, hiszen az elesés nyilvánvalóan nem esett jól neki, de azon kívül nem volt semmi baja, és ez el is ismételte, ezúttal már halkabban, nyugodtabban.

– Nem... nincs semmi baj... tényleg... bocsánat...

Szabadkozott a végét már suttogva kiejtve, hiszen ez az ember csak a fűbe feküdt, ő pedig átgázolt rajta, tehát illet bocsánatot kérnie, ráadásul arra sem emlékezett biztosan, hogy ezt megtette már, tehát még el is késett vele, szóval főleg illett.

– Megtalálni a...

Kezdte volna a választ, miközben elkerekedett szemekkel, még mindig hátrálva figyelte, ahogy a férfi lehajol hozzá, majd felé nyúl, és elkapja. Elkapta. Megragadta. El akarja kapni. Nem szabad engednie! Azonnal felpattant, kirántva a vállát a másik keze alól, amennyiben nem fogta elég erősen, és ekkor már a saját lábán állva tett még pár lépést a biztonság kedvéért.

~Meséljek el mindent? De hát miért? Ki ez az ember? Miért akar mindent tudni? Nem tudhat mindent! Nem szabad!~

– Én... én... jöttem... a lábamon... nem akartam megbotlani Önben... tényleg nem... sajnálom!


Most már sokkal élesebb szemekkel figyelt, főleg a másik kezére, hogy ne próbálhassa ismét megragadni. Még a közelébe sem szabadna lennie túl sokáig másoknak, nemhogy érintkeznie velük. Nem tudhatja, hogy mekkora veszélyt hoz a nyakukba ezzel.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

Johnny Wood
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
- Megtalálni a micsodát? - tartottam tekintetemet a kölyökében, habár meglepődtem, mikor kiugrott a kezem alól.
Kár is lett volna tagadni, félt valamitől. Sőt. Sokkal inkább egyfajta folyamatos passzív rettegés sugárzott róla. Mintha mindentől félt volna, amit elképesztően furcsa volt látni egy ekkora gyerektől. Tíz telet ha megélhetett, többet semmiképpen és már félt a világtól? Ebben a korban még bővén rá kellett volna csodálkoznia mindenre és naivan bízni az emberekben, akikkel találkozik.
- Gyere! - nyújtottam ki kezemet hívogatóan. - Bemegyünk a faluba, hátha ott vannak a szüleid.
Már közölte, hogy nem fog menni a szüleinek megtalálása, de én még mindig abban reménykedtem, hogy szimplán zavarba jött attól, hogy belém botlott (esetünkben szó szerint!). Következő mondatával csak ezt támasztotta alá, mire mosoly kúszott az arcomra és hangosan felnevettem.
- Azt látom, hogy nem a kezeiden jöttél! - vakartam meg tarkómat, miközben kissé elképedtem. - Milyen udvariatlan vagyok! Johnathan Wood! - hajoltam meg nem a szokásos, illemmel átázott módon, hanem játékosan, pont annyira, hogy ne tűnjön szánalmasnak, viszont egy kicsiny gyermek szórakozását lelje benne. - Téged hogy hívnak?
Dörr.
Riadt fel dühösen az ég megvárva, míg befejeztem mondanivalómat. Lemostam a jókedvet magamról és komor arccal néztem a lány felé.
- Ha nem sietünk itt ázunk. Irány a falu. - készültem egy fordulatot venni, viszont valami azt sugallta, hogy nem fog ilyen könnyen követni.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

Miakoda
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Mia úgy kezdi vélni, hogy a férfi, akiben felbukott, valószínűleg ezidáig a fűben szundikált, mert bár fáradtnak nem tűnik, de már a sokadik alkalommal való elmondásra sem képes megérteni, hogy nem fogják megtalálni a szüleit. Ha még az ellen kardoskodott volna, hogy a leány elfogadja-e a segítségét, vagy sem, azt értené, azt megtették már többen is. Azonban nem ez volt a legfontosabb, hanem az a felismerés, hogy ha a kultista itt kint aludt a fűben, akkor nem lehet valami veszélyes. Aki veszélyes, az általában veszélyben is van, hiszen sokan akarják a vesztét, és nem teheti meg, hogy ennyire védtelenül hagyja magát. Persze az is lehet, hogy igazából veszélyes, csak rettenetesen bátor, vagy rettenetesen ostoba ahhoz, hogy kitegye magát ilyen kockázatnak. Ez kissé megnyugtatta ugyan, de még mindig szemöldök ráncolva rázta meg a fejét, a sokadik alkalommal feltett változatlan kérdés hallatán, és a kinyújtott kézre pillantván.

– Nem... nem fogjuk megtalálni... mert nincsenek ott. És... és máshol sincsenek. Nem fogjuk őket megtalálni. És... és köszönöm szépen... de be tudok menni a faluba egyedül is...

El is tekintett a település irányába, és szerette volna minél gyorsabban bebizonyítani a másiknak, hogy valóban képes erre, ám úgy tűnik a tünde nagyon vágyott a beszélgetésre, ugyanis ahelyett, hogy útjára engedte volna, inkább bemutatkozott, ilyenkor pedig úgy illett, hogy a leány is hasonlóképpen cselekedjék. Valóban elmosolyodott a meghajlásra, és ő is leutánozta, ám ő valóban illemtudóan, a megfelelő módon, majd pedig be is mutatkozott.

– Mia vagyok.

És erre megzendült az ég, a leány pedig összerezzent.

~De miért? Mit rontottam el? Még... csak bemutatkoztam. De... a falu... értem... bocsánat.~

Feltekintett az égre, majd azon nyomban bólintott.

– Irány a falu.

Ismételte meg a szavakat, majd el is indult, futva, amennyire tőle tellett, oldalán a nehéz csomaggal, nem is igazán ügyelve arra, hogy a másik követi-e. A falu felé indult, az Úr akaratából, most pedig Isten elég meggyőzően tudatta vele, hogy nem szereti ha megvárakoztatják holmi fecsegéssel.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

Johnny Wood
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
- Árva vagy? - meredtem rá meglepetten.
Nem tudhattam, hogy Mia annyira primitív volt-e, hogy ne éljen az árvaház lehetőségével, vagy pedig olyanba keveredett, ahol embertelen bánásmódban részesült, szóval inkább megszökött. A lényegen ez nem változtatott semmit: Ott állt előttem árván, nekem pedig nem volt szívem magára hagyni, tekintve, hogy az ő korában az még egy halálos ítélettel is felérhetett.
Veszélyes állatok és emberek voltak aktívak éjszaka, egy ilyen védtelen kislány egy ilyen láthatóan megtelített csomaggal az oldalán pedig könnyű préda volt mindazok számára, akik tisztességtelen módon akartak pénzhez jutni.
- Nehéz a táskád? - pislogtam felé.
Őszintén meglepett, hogy milyen gyorsan lépdelt a település irányába, bár ezen nem kellett volna csodálkoznom, mivel abból kiindulva, hogy mekkorát repült mikor lábfeje belém akadt, már akkor is egy tisztes tempóban haladt.

Felhasználó profiljának megtekintése

Miakoda

Miakoda
Fővárosi Királyi Palota
Fővárosi Királyi Palota
Mia mély sóhajjal együtt bólintott a meglepetten rámeredő férfira. A sóhajtás annak a felszabadult érzésnek a része volt, miszerint talán végre lezárhatják ezt a témát. Persze az emberek általában egy-két szóból eljutottak erre a következtetésre, nem kellett ilyen sokat beszélni hozzá, de ez már nem zavarta, csak érjenek a végére végre. Úgy sejtette, ha majd eljutnak eddig a pontig, akkor nem lesz több kérdés, ugyanis az embereknek általában kényelmetlen ez a téma, nem tudják, hogy mit mondjanak, és ezért egy sajnálómon kívül nem is mondanak semmit. Ez pedig jó. A csend, a barátságos csend legtöbbször felszabadítóbb, mint a kényelmetlen kérdések, amelyekre úgy kell válaszolnia, hogy ne hazudjon, és illedelmes is maradjon végig. Most azonban futott. Futott, és remélte, hogy a férfinek vagy dolga lesz a faluban, vagy ha nem lesz dolga, akkor megelégszik azzal, hogy sikerült őt lakott településre terelgetnie, egy fészer vagy istálló, esetleg csak valami fedett tér alá, és akkor utánna végre útjára engedi. Nem ez történt. Johnny persze könnyedén tartotta vele a lépést, egy felnőtt férfinak ez nem eshetett nehezére, ám még futtában is kérdezni, ez meglepte Miát, és talán emiatt a meglepődés miatt is válaszolt gondolkodás nélkül, azonnal, őszintén. Persze a válasz nem volt hosszú, csak egy igenlő bólintás. A táska valóban nehéz volt a számára, és ő egyáltalán nem is volt erős. Az azonban, hogy ebből az következne, hogy neki át kellene adnia a batyut, azt teljesen kizártnak tartotta, és nem is tett semmi erre utaló mozdulatot, sőt, csak még inkább magához szorította azt, és tovább futott a legközelebbi ház irányába, nyomában a tündével.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.