Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Jerobeam

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 60

Küldetés: "Ne legyenek más Isteneid..."

Szomb. Jún. 15, 2019 1:27 pm by Serene Nightbough

Veronia földjét az elmúlt években számos katasztrófa rázta meg. Először Abaddón égette …

Comments: 7

Nieles magánküldetések

Szer. Márc. 01, 2017 11:27 pm by Isidor Bose

A visszajelzések alapján ezeknek elég nagy sikere volt, szóval mostantól külön topicban …

Comments: 5


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Go down  Üzenet [3 / 4 oldal]

51[Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom - Page 3 Empty Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Szomb. Okt. 06, 2018 9:05 pm

Hangulatmuzsika

A könyvtárak mindig is zavaróan csendes helyen voltak. Minden lélegzetvétellel könyvek dohos és kevésbé dohos szagát lélegzi be. Na meg persze, nem csak azt...
Tekintete ismét főleg kifelé kalandozik el az ablakon a kinti táj irányába, annak esztétikája legalább könnyű, egyértelmű és bűntelenül vizsgálható, olvasható, elemezhető. A gond az, hogy kicsit sem pihenhet, itt-ott közbe kell tűznie egy-egy szót vagy segítő kézmozdulatot...
Vagy perceken keresztül tervezgeti, hogy megfogja Marcus kezét és segít neki megrajzolni egy-egy nehezebb betűt, de mindig csak egy nagyobb sóhaj vagy szusszanás lesz belőle, mert úgyis elrontaná. Leghangosabban a saját szívdobogását hallja, és biztos benne, hogy amilyen tűzforró az arca, a színe egész biztos a kinti kardvirágokéval vagy rózsákéval vetekedhet élénkségben.
Gondolatban szidja magát, hogy miért kerül mindig ilyen állapotba, ha egyedül van... valakivel.
Talán, mert a legtöbb esetben ezek a valakik hímnemű egyedek. Amikor meg Wyn volt jelen, akkor Damien készült ki, nem megy ez nekik. Talán akik többet mozognak társasági körökben, jobban elsajátítják a gyakorlatát, hogy lehet ezt megszokni és elfogadni. Ismét csak eszébe kell jusson, hogy lényegében a hagyományos élete, amilyen irányba annak mennie kellett volna, félbeszakadt...
Ha ott nőtt volna fel, mit tenne most?
Mit tenne Adelin, ha a helyében lenne? Biztosan bátrabb és határozottabb lenne.



A hozzászólást Wilhelmina von Nachtraben összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 06, 2018 9:26 pm-kor.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

52[Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom - Page 3 Empty Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Szomb. Okt. 06, 2018 9:19 pm

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Egészen jól haladunk. Vannak pillanatok, amikor már szinte élvezem, mert sikerélményem van. És tényleg alig várom, hogy el tudjak olvasni valami bonyolultabb szöveget. Szeretnék sokat olvasni majd valamikor …
Ahogy együtt dolgozunk, magyaráz, kérdezek, s ha kérdezek fel-felpillantok rá. Meg kell állapítanom, hogy így kipirultan még szebb.
~ Na, várjunk … izé … kipirult?
Ez az a pillanat, amikor anélkül nézek rá, hogy kérdeznék közben.
~ Igen. Kipirult.
Ezer oka lehet ennek. Például melege van. Valamivel felbosszantottam, csak amilyen kedves, jótét lélek, nem mutatja. Na és a harmadik ok, hogy ő sem tejesen közömbös irántam. Most van az a pillanat, amikor … nem, nem a büszkeség, vagy az öröm az első. Az első az aggodalom. Mert hát sokkal több az, ami elválaszt, mint ami összeköt. Persze nem kell semmit belemagyarázni. Lehet ez csak egy fellángoló tanítói lelkesedés is.
Most jövök rá, hogy rajta felejtettem a szemem. Nem sokáig, alig egy-két szempillantásnyi. Gyorsan visszatérek a papírhoz, és megpróbálom visszaidézni, hogyan is néztem rá, az én tekintetem mit árulhatott el. Leginkább kíváncsiságot, egy kis meglepetést … De lehet, fel se tűnik.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése

53[Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom - Page 3 Empty Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Szomb. Okt. 06, 2018 9:33 pm

Újabb hangulatmuzsika

A keze is izzad. Remek. Körülbelül úgy érzi magát, mint kiskorában valami bálon, amikor kinézett magának valami csinos fiút, aztán várta, hogy felkérjék. Aztán amikor Ade kizökkentette, úgy összerezzent, mint akinek a füle mellett szólal meg éppen egy kakukkos óra. Ade meg csak nevetett.
Most is otthon van. Teljes biztonságban. Semmi nem árthat neki, kivéve... saját magát. Néha lépteket hall elvonulni a folyosón, valószínűleg a kastély másik tulajdonosa az vagy pedig a személyzet tagjai, és kicsit össze is szorul a torka, mert mi van, ha benyitnak, akkor aztán végképp az egekben lesz a pulzusa. Nyugi. Képes vagy rá. Nyugalom. Jól haladsz, ez eddig nagyon jó, szerencsés helyzet, nincs semmi gond. - próbálja ismételt mantrákkal és észérvekkel gyakorolni a nyugalom nemes erényét.
Amikor feltűnik neki, hogy elkalandozott, egy tekintetet érez magán. Oldalra pillant, mint valami madár, majd nem tudja megállni, hogy el ne mosolyodjon. Zavarában valamiféle nevetésszerű hangot produkál, és ösztönösen lejjebb hajtja picit a fejét, hátrébb húzódva. Iszonyat rondán festhet ilyenkor az arca, legalábbis így érzi. Utálja, amikor nem tud valamit befolyásolni, főleg, ami saját magával történik.
- Bocsánat. Izé. Nagyon jól halad. Tényleg. Csak... most először csinálok ilyesmit. Még szokni kell.
Mondjuk olyasmit, hogy agyonpirulja magát valaki társaságában, nem először csinál, de az ilyenféle tanítást valóban először. - Seperc alatt meglesz vele így.
Dicsérni, az mindig jó. Ha nem tudsz mit mondani, mondj valami jót. Ezt ki is mondta?
Vagy csak ő?


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

54[Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom - Page 3 Empty Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Szomb. Okt. 06, 2018 9:40 pm

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Halk kacaj a „jutalom” arra a pár önfeledt pillanatra. Szóval észrevette. És kinevet érte. Na, legalább helyben vagyunk. Ez így jó, ez segít. Ezzel részemről az ügyet lezártnak tekintem.
- Köszönöm, igyekszem.
Én is hallom a lépteket, és kissé zavar, hogy bárki bármikor benyithat. Persze nem történt semmi olyasmi, amiért bárki bármilyen szemrehányást tehetne (és ezek szerint nem is fog), de egyeseknek az, hogy kettesben vagyunk egy zárt helyen bőven elég.
Már alig várom, hogy kézbe vegyem a könyvet, és elkezdjem olvasni az első mesét, ami az orrom elé kerül. Türelmetlenséget érzek, akármilyen jól is haladunk. Mint aki egy új világ kapujában toporog, és tudja, hogy ezer csoda vár még rá.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése

55[Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom - Page 3 Empty Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Szomb. Okt. 06, 2018 9:47 pm

Hm? Hogy? Tessék? Mi?...
Na jó, nem erre számított.
Nem tudja mással díjazni a helyzetet, csak egy nagy sóhajjal. Vajon mikor tesz megjegyzést arra, hogy mit sóhajtozik? Megint valami olyasféle, hogy biztos, az úrnő jól van? Ne hozzon esetleg vizet?
Hm. Vajon felajánlaná, hogy hozzon neki valamit?
Erről jut eszébe, tényleg nem ártana valami alapigényeket elkezdeni kielégíteni lassacskán. - Mondja, maga nem éhes egy kicsit? Személy szerint úgy elrágcsálnék valamit.
Eltökélte, hogy nem fogja hagyni, hogy a félelem beássa magát a lelkébe... lehet, hogy ez őrült merészséget fog eredményezni, de te teljesen mindegy, még az is jobb, mint egyfolytában aggódni. Nem szabad aggódnia. Bíznia kell magában és kész. Közben máris elkezd gondolkozni, mit eheznének? Van még egy kis almáspite. Meggyes is. Szárított almakarikák. Méz, lekvár, na meg kenyér, ezeket lehet kombinálni úgy, hogy valami egész finom süljön ki. Vagyis hát a kenyér már megsült...
Nyel egyet, ám ezúttal - főleg - azért, mert éhes.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

56[Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom - Page 3 Empty Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Szomb. Okt. 06, 2018 10:01 pm

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Valahogy az az érzésem támad, hogy nem erre a válaszra számított. Még az is lehet, hogy nem rajtam nevetett. Vagy nem úgy … vagy …
~ Sokat kombinálsz! Olvassá!
Az előbb, amikor átvettem tőle a tollat, mintha nyirkos tapintású lett volna a keze is. De most tényleg ez… ezen megy a rágódás, ahelyett, hogy mennyire egyenletesre kerekítem azt a nyamvadt o betűt?
„Személy szerint úgy elrágcsálnék valamit.”
~ Hát az attól függ, hogy mit … Hülye!
De úgy tűnik talán ideje lenne véget vetni az órának. Leteszem a tollat.
- Nem akarom feltartani Önt asszonyom. Igazán hálás vagyok, amiért foglalkozik velem.
Nem, most konkrétan nem merek ránézni. Már túl sok minden látszana a pillantásomban. Az én szívem is hevesebben ver, és igen, határozottan kezd meleg lenni idebenn. Erről eszembe jut, hogy vámpír, és amennyire én tudom, akár hallhatja is a szívverésemet. Na, ettől nem lassult le.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése

57[Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom - Page 3 Empty Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Szomb. Okt. 06, 2018 10:12 pm

Kikerekednek a szemei. Letette a tollat. Miért...? Megint valami rosszat tett vagy mondott?
Egek, maradtam volna csöndben... Amikor meghallja a férfi szavait, alig tudja megállni, hogy nagyon látványosan és jelentőségteljesen meg ne forgassa a szemeit. Most komolyan? Már megint? Azt gondolta, ebből már kinőttek. Asszonyom. Hm. És tényleg visszatértek ide. Egy gonosz mosoly kezdene kialakulni az arcán, de...
Nem. Nem-nem. Nem gonoszkodik. Nem. Most olyan érzése támad, mint amikor meglendül, nekiszalad, hogy átugorjon valami nagyon nagy mélységet, aminél van esély, hogy ha elrontja, esetleg lepottyan. De ezzel nem számolhat. Ezt ki kell törölnie az agyából, csak előre kell nézni, erősen elképzelni, hogy ott van már a túlsó részen, a magasba emelkedni, és...
- Marcus. Vagy Johannes, vagy akárhogy is hívják... nem azt mondtam, hogy örök... izé... hogy ne folytassuk, csak... gondoltam, hozhatnánk valamit enni. Tudja, akármennyire is azt mondják, hogy a nők szava mindig mást jelent, mint ahogy hangzik, néha egyszerűen csak arra gondolok, amit mondok, és nem kell mögötte semmilyen hátsó tartalmat keresni. - Nem hiszi el. A szavak csak úgy ömlenek, szaladnak, gurulnak, mint gyöngyök egy elszakadt nyakláncról, a következő pillanatban pedig fogja, ráteszi a jobb kezét Marcuséra, és valahogy odatessékeli, ahol a toll van.
Na most fog elszabadulni a pokol. Egész biztos. Konkrétan úgy bánik vele, mint egy gyerekkel...
De még egy seregnyi zsibongó kisdeddel körülvéve is nyugodtabban érezné magát, mint most...
Őrült. Bolond. Félkegyelmű - sorakoznak a jelzők egész kedélyes hangnemben a fejében. Már úgyis mindegy. Megy a lavina és nemsokára betemetik a kövek. Ha nem tetszik egy rajz, áthúzod, átsatírozod, és kész...


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

58[Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom - Page 3 Empty Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Szomb. Okt. 06, 2018 10:27 pm

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Wilhelmina egyértelműen nem díjazza a formalitások erősödését. Legalábbis ami a testbeszédét illeti. Közben meg kapok egy szentbeszédet arról, hogy ő pont azt mondja, amit gondol. Közben meg az az érzésem, hogy már mindketten rég egészen másra gondolunk, mint amiről beszélgetünk.
~ Ez … bájos …
Amikor a kezemért nyúl, még mielőtt hozzáérne, az enyém kicsit megrezzen, talán meg is feszül, mert váratlanul, mi több teljesen felkészületlenül ér a mozdulat és az elhatározás. A feszülés csak egy pillanatnyi, szinte azonnal elmúlik, amint hozzám ér, és akadály nélkül helyezheti vissza a kezemet a tollra.
- Huhhh …
Ennek a sóhajnak szinte nem is volt hangja. Ez egy olyan „huhh, de vékony a jég” sóhaj volt. Ezt követi még egy most már teljesen hangtalan, de hasonlóan nagy lélegzetvétel.
~ Én most lekezdhetek megint írni, de akkor éhen maradunk.
Ennél nagyobb probléma, hogy ha most elkezdenék vonalat húzni, olyan tremoló lenne benne, mint annak a rendje. Vagy beletöröm a toll hegyét a papírba. Valamelyik a kettő közül, de betűt nem lenne a végén, az biztos.
- Igen, talán valóban ehetnénk pár falatot …


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése

59[Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom - Page 3 Empty Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Szomb. Okt. 06, 2018 10:44 pm

Az agyában lejátszódik valami, ami leginkább arra hasonlít, mint mikor valaki egy szikla mögött rejtőzik, mialatt elcaplat mellette egy hatalmas állatcsorda. És nem veszik észre, de éppen hogy nem zúzzák halálra. A keze hirtelen mintha elkezdene égni... ám ha gyorsan elkapná, az feltűnő lenne. Így csak szépen lassan, kicsikét akadozós mozdulattal, mint amilyen a madaraké, veszi el. - Iizé... el-elnézést.
Valaki lenne hajlandó megölni most azonnal? - "fohászkodik".
Tervek. Tervek kellenek.
Kimegy innen szépen, hoz enni, kiszellőzteti a fejét, megnyugszik, visszajön...
A gondolatra is, hogy ha egyszer kívül van ezen a szobán, majd újra benyisson, nyöszörögni támad kedve.
Nyavalyába.
- Akkor ha megbocsát - pattan fel meglepő lelkesedéssel és gyorsasággal. - Nemsokára visszajövök.
S röppen is. Úgy néz körbe balra és jobbra a folyosón, mintha merénylőkre számítana. Nem kell messzire mennie a konyháig, ahonnan is előszed egy... nem, két tányért, kettőre lesz szükség, majd két meggyes és két almás pitét helyez rájuk. Nem néznek ki formailag annyira esztétikusan, de finomak, ebben biztos. Majd később megtanulja a formát is, de egyelőre csak örül, hogy tevékenykedhet... Megkordul a gyomra. Mély levegőt vesz és lehunyja a szemét pár pillanatig. Ráncolja a homlokát. Szörnyű butaságokat képes művelni. Egy sóhajjal megrázza a fejét és csak arra gondol, milyen jót fog enni. Csak a süti létezik, és ő, nincs más. A süti szereti őt, ő szereti a sütit. Semmi zavaró tényező. Közben majd tanítgat, de ez nem lényeges. Mi sem egyszerűbb.
Nincs könnyű dolga a méregként terjedő szégyen legyőzésében.
Visszafelé úton a folyosón összefut Damiennel, aki némileg felszerelkezve, úti öltözékben halad a kijárat irányába. Ennek következtében majdnem kiejti a tányért a kezéből.
- Minden rendben...? Jó étvágyat, az biztos finom lesz.
- Nnos... igen, biztos finom lesz. AZ biztos.
- Nehezen megy a tanulás?
- Ööhm... csak... idióta vagyok. Ne törődj velem. Azt hiszem, nagyon elrontottam mindent. De mindegy. A pite finom. - von vállat fatalistán. - Kilovagolsz? - Megdobban a szíve. Várjunk. Az azt jelenti, hogy... a lovakhoz...
Nem, nem, most Marcus nem fog menni sehova, megoldja azt Damien magának is.
- Aha, arra gondoltam, vadászok valami finomat.
Kastély ide vagy oda, vannak olyan szokások, amiken nincs kedve változtatni a self fiának. - Nagyon piros vagy. - állapítja meg pár pillanat után.
- Egen... mert nem vagyok normális. Elnézést. Jó vadászatot - feszít egy mosolyt az arcára.
- Mina, nyugi... nem kötelező ezt csinálnod.
- Idiótát magamból? Tudom - nevet fel, és kicsit sem érzi magát grófnőnek jelen pillanatban.,
Miután elbúcsúztak, könnyen lehet, hogy még percekig bámul maga elé és próbálja normalizálni a szívverését. Majd nagy levegőt vesz, és benyit.
- No, itt vagyok. Házi almáspite. Vagyis kastélyi. Azaz én csináltam. remélem, ízlik, jó étvágyat hozzá.
Pite. Ő és a pite. Kezébe vesz egy almásat, és lehunyt szemmel, lassan majszolni kezdi.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

60[Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom - Page 3 Empty Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Szomb. Okt. 06, 2018 10:58 pm

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Ezt … megúsztuk. Mina elmegy valami ennivalóért. Most van időm kicsit visszanyerni az önuralmamat. De … meleg van. Egy pár pillanatig az ing nyakát babrálom, aztán a tekintetem a nyitot ablakon át az udvarra téved.
~ Kút …
A következő pillanatban már távozom is az ablakon keresztül, és meg sem állok a kútig. Szerencsére van víz a vödörben, így gyorsan megmosom az arcom. Legszívesebben magamra borítanám a vödröt, de az azért feltűnő enne, hogy mitől áztam el hirtelen.
- Vége az órának? – szólal meg egy hang mögöttem.
~ Damien?! … És tudja, hogy mi …
Megperdülök, és majdhogynem vigyázba vágom magam.
- Igen.
- Nos, hát csak így tovább!
Damien távozik az istállók felé, én pedig hosszan nézek utána.
~ Biztos vagy benne?
Mire Wilhelmina visszatér a szobába a süteménnyel, már a helyemen ülök, de tekintve a kinti intermezzot, megnyugodnom nem igazán sikerült.
A pite jól néz ki, az illata mennyei. Lehet, hogy ettem már ilyesmit régen, de most egyértelműen újdonság lesz. Elveszek egy darabot, és beleharapok. Tényleg ízlik, és talán amíg elfogy, én is lehiggadok.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése

61[Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom - Page 3 Empty Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Szomb. Okt. 06, 2018 11:16 pm

Elégedetten nyammog. Olyan megkönnyebbülés végre ízeket éreznie, régi, ismerős, biztonságos ízeket, amelyek nem néznek rá furán, nem hozzák zavarba és nem okoznak csalódást. Szereti a pitét. Anja pitéjén szokott rá, aztán nyilván ez volt az első, amit meg kellett tanulnia majdnem ugyanúgy elkészíteni. Csak persze még egy rakás fűszert beleszórt, mert hát a sok fűszer jó dolog. Mérték? Ugyan, minek az? Nem alkohol ez...
Lassan kinyitja a szemét. Nem tudja, rá merjen-e nézni, de hát.. csak muszáj lesz, ha egyszer egy szobában vannak.
Marcus úgy néz ki, mintha most üldözték volna végig a fele erdőn.
Na jó, nem annyira csapzottan, de annyira... sokkoltan talán?
Ráadásul most jön csak rá, hogy Marcus SZÓ NÉLKÜL vett el egy pitét és kezdte enni. Hiszen eszik, rág, ez látszik, viszont mondatokra nem emlékszik. Vagy ennyire elkalandozott volna a figyelme? Te jó éh, az már súlyos eset volna...
- Az milyen? Mákos vagy almás?
Bár ha nagyon kekeckedni akarna, ránézésre is meg tudná mondani, de mindegy... jobb ez így. Valamit kérdeznie kellett. De az ott... valami csillog az arcán? Ennyire megizzadt volna? Te jó ég.
- Ha nagyon melege lenne, szóljon nyugodtan. Csak mert nekem is... az volt kissé.
És lesz is... minden valószínűség szerint.



A hozzászólást Wilhelmina von Nachtraben összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 06, 2018 11:34 pm-kor.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

62[Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom - Page 3 Empty Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Szomb. Okt. 06, 2018 11:27 pm

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Úgy a második falat környékén jövök rá, hogy Damien felbukkanása miatt elfelejtettem megtörölközni.
~ Mákos?! … Máskos nincs is a tányéron …
Szóval ő sincs itt teljesen … vagyis itt van csak másképp.
- Ez meggyes. És nagyon finom. Köszönöm.
Egyébként tényleg ízlik, hanem nyelnék a rétes mellé karót is, egészen jó lenne ez így.
„Ha nagyon melege lenne, szóljon nyugodtan. Csak mert nekem is... az volt kissé.”
Na, itt jön el az a pillanat, amikor félrenyelem a rétest, amit már nem lehet sehogyan elleplezni, meg már minek is.
- Csak volt? - kérdezek vissza két köhögési roham között.
Ezt már nem söpörgethetjük a szőnyeg alá, semmi értelme. Valamit kezdeni kell vele, mert így valakinek valami komoly baja lesz. Például én mindjárt megfulladok …


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése

63[Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom - Page 3 Empty Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Szomb. Okt. 06, 2018 11:44 pm

Pislog párat. Először nem tudja értelmezni az információt.Aztán rájön, hogy még ezt is képes volt elrontani. Lehunyja a szemét és szusszan egyet. Hidegvér. Hideg vámpírvér, bizony. - Úgy értettem, igen, meggyes. Azt se tudom, mit beszélek. - Meg hogy miért kell az ilyen mondatokat mind kimondani, azt sem.
Viszont kapott egy dicséretet is, azt se szabad elfelejteni. - Örülök. Tényleg az. Vagy... a sajátomat nem kéne dicsérni? Mindegy is, a  recept végül is nem teljesen tőlem származik. - Anekdotázás, igen, ez még talán megmentheti. Ha valaki vagy valami másról mesél, abból baj nem lehet, igaz? - Ahol ezelőtt laktam, volt egy lány... aki nagyon jól tudott főzni. Meg sütni. Állandóan az almáspitéin lógtam.
Ha ezt egyszer elmeséli neki.. Te jó ég, belevörösödik a gondolatba, Anja milyen fejet vágna, ha tisztában lenne azzal, amik itt most zajlanak.
A kérdésen pislog egyet. Gyorsan kell itt reagálni, nincs idő habozni...
- Jól van? Hozzak valamit? Vizet?... Miért is nem hoztam inni egy sütihez? Buta vagyok. - Kipenderül a szobából és úgy fél perccel később két tejjel teli pohárral tér vissza.- Na szóval... Volt... meg lesz is, mert a szoba helyzete nem nagyon változott, amióta távoztunk. Esetleg ha kinyitnánk az ajtót. De akkor meg...- Belátnak. De ezt így nem mondhatja most... - Aki erre jár, zavar minket, meg mi őket, szóval... - széttárja a kezét. És büszke magára. Ügyes, eddig nagyon jó. Közben rájön, hogy egyfolytában Marcus szemébe bámul. De hát hova nézzen, ha egyszer hozzá beszél?!...


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Mire Mina visszaér, már valamennyire rendeződnek a dolgok. Ez azért is jó, mert amekkora a kastély, ha magamtól nem jutottam volna túl a problémán, a tej más nem segített volna.
Hirtelen beszédes lett, zavarban van, és most ő az, aki próbálja elterelni a témát. De ahogy rám néz közben …  Hogy zavarjuk azt, aki erre jár? Nem hiszem, hogy a toll sercegése a papíron annyira harsány lenne.
- Nem hiszem, hogy a nyitott ajtó sokat javítana a hőmérsékleten. – felelem.
Vagyis de. Azért minden bizonnyal befolyásolná. Azt azért mégsem mondhatom, hogy itt csak akkor áll vissza a szoba rendes hőmérséklete, ha egyikünk kimegy. Ez így túl durva és túl konkrét. Ráadásul most nem tudom, hogy csak kerülgeti a forró kását, de azért megkóstolná, vagy tényleg eltolja magától. Hogyan járjak a végére?
Ott áll előttem, kezében a két pohártej. Odalépek eléje, és átveszem a két poharat, és leteszem az asztalra. Ez eddig így semmi, puszta udvariasság, de most közelebb vagyunk egymáshoz, és … és hát a két pohár sincs más közöttünk. Újra összeért a kezünk, és nem siettem el a mozdulatnak ezen részét, most már hadd hasson.
De nekem most ennyi a szerepem. Itt állunk egymással szemben, akadályok elhárítva, és Wilhelminán a sor, hogy hátralép, terel, vagy marad.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Marcus aztán feladja a leckét. Ahhoz képest, hogy jelen helyzetben ő a tanuló.
Pedig ha valaki, akkor Mina megtanulta, hogy ügyeljen, amikor járni készül a szája...
...vagy éppen azt, hogy ne törődjön vele, mit gondolnak, csak mondja, ami jólesik, és amit jónak tart? Már maga sem biztos benne. A pitemaradékok viszont egy ideig ott pihenhetnek a helyükön, mert Marcus elveszi tőle a poharat, és...
Forró keze van.
Milyen másmilyen legyen mondjuk egy élőnek?... Kiskora óta zavarba jött, amikor arra kényszerült, hogy érzékelje mások testhőjét... A gyerekek, amikor játszanak, akkor a szülők persze nem gondolnak bele, hogy nem biztos, hogy mindenkinek van kedve körbe-körbe forgós kézfogósdit játszani. Ezért persze elküldték őt is, hogy na menjen, szórakozzon. Ade élvezte. Ő nem bánta. De Mina valahogy mindig zavarban volt a dologról. Pedig akkor még azt sem tudta, mennyire zavarba lehet jönni egy ellenkező neműtől. Akkor még majdnemhogy egyenlők voltak.
Ujjai tétován nyílnak szét, és engedik a hideg, rideg, semmit sem érző poharakat eltávolodni. Szemeivel követi őket, ahogy az asztalra kerülnek. De Marcus - vagy Johannes - szembefordul vele ismét, mintha várna valamire. Engedelmesen fölpillant a szemeibe. Mint valami rossz tanuló.
Hát, nem is tudsz tanulni...
- Már nincs szükség rájuk?... Sikeresen leküzdte a... - A gondolatok hirtelen eltávolodnak tőle és teljességgel jelentőségét veszti a tartalom, amit mondani akart. Nos, igazából nem akart. Csak küzdött a csend ellen, ami olyan fenyegetően les minden sarokból, akárcsak a levegő hiánya. Talán ezek összejátszanak ellenük.
Talán, ha vége a háborúnak, ír pár gyerekmesét... lesz ötlete hozzájuk, amennyit képzeleg...
És csend. Nem bír már kitalálni semmiféle semmitmondó szöveget, amivel elterelje a figyelmet róla. Lassan becsukja a száját és az alsó ajkába harap, a szemei pedig már a padlón. Nem szándékosan, csak úgy... oda estek.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Az a helyzet, hogy teljesen ismeretlen terepre léptem. Itt élünk egy (jó nagy) házban egymás mellett már hetek óta, de nem tudok róla sokkal többet, mint amikor megérkeztünk. Ahhoz elég ez a kevés tudás, hogy vonzódjam hozzá, de ahhoz nem elég, hogy tényleg biztonsággal megmondjam most, mit is szeretne igazán. Itt áll előttem, de … talán ő sem biztos benne.
Mi van, ha még nem volt soha senkije? Ha még nem bújt senki karjaiba? Lehet, hogy igen, lehet hogy nem. Nem tudhatom.
~ Lehet, hogy előbb látott hullát, mint férfit?
Ennek nem így kellene lennie egy normális, élhető világban. A fiatal lányoknak nem kellene mást tenniük, mint pitéket sütni, és örülni az életnek. Nem kellene azon törtiük a fejüket, hogy hogyan akadályozzanak meg egy világégést.
- Le. – felelem egészen halkan.
Hogy én mi mindent leküzdöttem csak az alatt a rövidke idő alatt, mióta itt vagyunk a szobában … Leginkább a saját gátlásaimat.
Nekiáll a földet nézni, de nem hagyom. Óvatosan a mutatóujjjamal megtámasztom az állát, és felemelem, hogy újra egymás szemébe nézhessünk.
- Gyönyörű vagy, és nagyon, nagyon jó. Sokkal több történt itt, minthogy megtanultam pár betűt. De ezt már Te is tudod, igaz?
Nem mondhatok ennél többet egyenlőre, bár nagyon sok mindent szeretnék. Annyira szívesen megcsókolnám, de az még mindig túl durva tolakodás lenne. Előbb legalább egy fél szó hajlandóságot kell hallanom. Valamit, ami arra utal, hogy nagyjából tisztában van, mibe rángattuk bele egymást most.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Lejátszódik pár világ a szemei előtt, és elborzad. Elborzad, hogy hogy képes egyáltalán belegondolni olyasmibe, ami elképzelhetetlen és tiltott és... de valójában miért is?
Nem tudná megfogalmazni, csak fél. Fél saját magától, és attól, hogy amit elképzelt, az mintegy megtörtént benne, lejátszódott, és gondolatban reagált is rá. Az persze nem teljesen ő volt, ő túlságosan is aggódik ahhoz, hogy képes legyen rá... az valaki más volt, az a kivetített én, aki kicsit szeretne lenni. Bátrabb. Biztosabb. Kérdések közt botorkált már jó ideje, és jó lenne végre egyszer az életben tudni, mi az, amit akar.
Ennek ugyebár a józan észhez kéne hogy legyen köze. Ez viszont elég messze áll az igazságtól... Lassan kezd mindenre úgy nézni, mint egy megnyerendő csatára. Lehet, hogy tényleg kimosta az agyát ez az egész. Persze az emberek nagy része csatát vív önmagával, nem?
Még akkor is, ha az illető vámpír.
Tényleg az. Ezt csak most tudatosítja, amikor valamiért eszébe jut a vér íze, mégpedig onnan, hogy ha valaki közel kerül hozzá, akkor minden bizonnyal igen nagy intenzitásban érezhetné magának simulni a testét, amely ugye forró, ami ugye a vérnek köszönhető, ami...
Drog és édes méreg és függőség. És mágia.
De jelenleg nem lesz szüksége vérre, hogy ugyanezt a hatást elérje. Úgy áll ott, saját kis gyenge testébe zárva, mint egy féken tartott vadállat, nem is, mint TÖBB féken tartott vadállat, amelyek egymást és a ketreceik rácsát egyaránt marják. Nem is attól fél, hogy mi lenne, ha megtörténne, amit elképzelt. Hanem hogy mi lenne utána....
...és egy részét nem érdekli, mi lenne utána, ami ijesztő.
Azon veszi észre magát, hogy mosolyog. Ösztönösen elmosolyodott, amikkor a férfi fölemelte az állát. Valahogy olyan kiszámítható volt. Igazából remélhető, teljességgel el tudta volna képzelni azt is, hogy ismét elhangzik egy udvarias mondat és mondjuk.. fogja magát, leül, vagy kisétál a szobából. Ugyanolyan érvényességgel volt jelen ez is, mint a mostani, mégis ez történt... miért?
Mit tett vele, amitől... hisz nem is tett semmit. Soha nem tesz mást, csak ami jónak tűnik és sokszor nem is elemzi sokáig, hanem csak belevág. Aztán utólag sok mindenről kiderül, hogy botorság volt... máskor viszont így néznek rá. Ilyen szemekkel. Mintha valami különleges kincs lenne, és ezek a szavak...
Fölébredhetne most, és akkor világos lenne minden, hogy miért ilyen zavarosak az események, hisz pusztán agya szüleményei lennének. Az érthető volna. Ez nem.
Nos, akárhogy is, válaszolni kell. Álmokban is szokott válaszolni. Rendszerint sokkal szabadosabban és valószerűtlenebbül, mint igazából.
- Tudom... - mondja mintegy bűnbánóan. Nem akar az lenni, de nem nagyon tud tenni ellene. - Köszönöm... de tud... tudod... erről nem igazán tehetek. A legtöbb vámpír gyönyörű. - mosolyodik el. Erről igazán nem tehet. Bár gyenge megoldásnak ígérkezik ezzel elhárítani a "felelősséget"... - Hogy jó lennék... hát... egyesek inkább azt mondanák, hogy őrült, meg naiv, meg... nem is tudom.
Most már végképp nem lesz "asszonyom". A gondolat ismét mosolygásra készteti. Vicces. Pár pillanattal ezelőtt még nem gondolta volna, hogy képes lesz ennyi pozitív jelet sugározni magából. Nem úgy működik, mint ahogy gondolná, ami azt jelenti, megint nem tudja teljes mértékben irányítani, mit tegyen. Talán nem is baj. Olyasmi ez, mint amikor a madarak repülni tanulnak. Amíg alá nem ereszkednek a mélységbe, nem tudhatják, képesek lesznek-e megtartani magukat a levegőn.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Na, végre egy nyelvet beszélünk, és ez jó. Nincsenek azok a ki nem mondott mindenféle izék …
De ugyanakkor az is végig ott dobol bennem, hogy nem kéne. Hogy annyi minden van ott mégis, közöttünk … amik nem tűntek el, csak félretoltuk őket. De vissza fognak tolakodni. Mert ahhoz, hogy eltűnjenek az egész világ valóságát kéne átformálni. És ha lenne is ehhez erőnk és tehetségünk akkor nem erre használnánk, hanem a béke megteremtésére.
- A külső csak egy dolog. Az csak egy üres héj, és nem ér semmit, ha nem sugárzik át rajta egy belső szépség.
Szinte biztos vagyok benne, hogy ezt apámtól tanultam, ő mondta ezt nekem valamikor anyámról, és ezt valamilyen szinte követendő példaként állította elém is. Ha látná azt az életutat, amit bejártam, és amit most én sem látok, vajon büszke lenne rám? Vagy legalább elégedett?
~ És igen, naiv vagy.
Nem mondom ki, de egy apró mosolygós grimasszal bólintok, amikor elhangzik az önértékelés.
- Ha nem lennél az, akkor most nem állnánk így egymással szemben.
Ó, hogy ez mennyire félreérthető! Lehetne egy orgyilkos utolsó mondata is, mielőtt belévágná a kést. Na, ezt meg hol tanultam akkor? De most nem erre céloztam, ennél sokkal békésebb, vagy békésebbnek tűnő, de ugyanúgy végzetes problémákra. Azon kívül, hogy megkedveltük egymást nincs bennünk semmi közös.
Mi lesz most? Erről én nem dönthetek, csak ő. Úgy kell mindennek lennie, hogy neki könnyű legyen. Nem vállalhatok fel, és utasíthatok el semmit helyette. Nekem nincsen jelenleg se múltam, se jelenem, se jövőm, nincs státuszom, nincsenek kötelezettségeim, nincsenek mások az életemben, akiknek tartozom ezzel-azzal. Felőlem bármi lehet, kibírom. Szóval ő a fontos. De nem tehetek fel kérdést erre nézve csak úgy … egyrészt széttörné a pillanatot, másrészt egy férfi ilyen helyzetben nem mutathat tanácstalanságot, vagy határozatlanságot. Nem ezt várják tőle. De talán ez az előző mondat elég volt, hogy egy kicsit belegondoljon, és döntéseket hozzon. Hogy kilépjen az álmaiból, vágyaiból, érzéseiből egy pillanatra a földre, a való világba, ami kegyetlen, előítéletes, és irigy.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Belső szépség. Milyen közhely, és mennyiszer hallotta már. Illetve részben olvasta. Rengeteg ilyesmit olvasott, de ott valahogy nem így alakultak a dolgok, sokkal.. egyértelműbben. Mondjuk mindig is csóválta a fejét és csak nézett, hogy miért úgy reagálnak a karakterek, ahogy, ő biztosan nem ezt tette volna...
Mit tenne hát most?
Elszégyelli magát. Mintha még mindig úgy nézne az életére, mint egy játékra.
Bár... háború közben is ez volt. Így tudta egyedül elviselni a tetteit és azok következményeit.
Nem hiszi el. Komolyan. Pár hete ott álldogáltak a kastély előtt és lényegében győzködte Marcust, hogy maradjon. Miért is?... Valószínűleg ugyanaz a lényező lehet ludas, mint ami miatt most álldogálnak... Ami elvileg azért van, mert naiv.
Hát, amikor az északiak vágták a fejéhez, meg kell hagyni, nem örült ennyire neki. Azért kissé sértődöttnek is érzi magát. A mosoly tétován és kissé legyőzötten simul le az arcáról és elgondolkozva néz maga elé. Valami ég benne, valami fájdalom, amit ki kéne onnan vágni, csak egyelőre fél műtéti sebet ejteni magán, mert hát hogy fogja azt visszavarrni. Kéne ide egy Dieter... na mondjuk... hogy ő hogy reagálna... ebbe talán még veszélyesebb belegondolni. Valószínűleg az, hogy naiv, a legkevesebb lenne, amit megkapna tőle.
Mindegy. Akárki akármit ítélkezne is, az még a jövő zenéje, és egyelőre a saját ítélete lenne fontos.
- Sajnálom. Próbálok nem az lenni. Vagy nem tudom. Lehet, hogy nem próbálok.
Francba.

Tényleg a torkában érzi, ahogy a szíve pumpálja a vért. Valami értelmessel, megbízhatóval kéne előállnia, de nem tud. Csak azért csinálom, mert jólesik. Jólesik, hogy dicsérnek, hogy valaki szemében jó lehetek. Önzőség. Nem más, mint önzőség.
- Talán félnem kellene valamitől?
- vonja meg a szemöldökét. - Aggódnom kéne valami miatt? Végül is mágus vagyok, meg tudom védeni magam, hogyha kell..
Már megint mit csinál? Fogalma sincs. Durcás. Valami miatt, aminek mondjuk ő az oka, de ez már más kérdés.
- Kivéve... hát, fizikailag meg tudom védeni magam... - teszi hozzá halkan, a mondatot pedig úgyis be lehet most már fejezni anélkül is, hogy kimondaná.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Elég sok a bizonytalanság benne, vívódik, érzem. S nekem most meg kell erősítenem őt. Nem azért, hogy folytathassuk, vagy nem azért, hogy fejezzük be, amit el sem kezdtünk, hanem azért, hogy ő ne sérüljön.
- A világon semmitől sem KELL félned. De lesznek olyan dolgok biztosan, amik félelmet keltenek. Aggódnod sem kell, de úgyis fogsz. Ezek anélkül is elérnek, hogy … - elakadok - … szóval nélkülem is. És éppen ez az, ami aggaszt engem. Hogy mit vettél magadra azzal, hogy én itt vagyok.
Hogy hol az az itt? A kastélyban, ebben a szobában, az életében, a szívében … Nem akarok csak még egy púp lenni valaki hátán, bármennyire is vonzódok az illetőhöz, vagy ő hozzám. Nem tudom, Wilhelmina nem-e egy olyan teremtés, aki gyűjti a zűrös alakokat. Mi van, ha Daminen is zűrös, csak én még ezt nem látom? Hát nem szokványos kapcsolat van közöttük, ez biztos.
Furcsa, de most egészen nyugodt vagyok. Ez olyan … elrugaszkodás utáni állapot. Feladtam a magam miatti aggódást, és innentől minden sokkal könnyebb. Mármint jelenleg … Persze továbbra is minden egyes porcikámban érzem a közelségét, és lassan olyan ez, mintha egy lángoló tűzoszlopban állnék, de ez csak a testem. Közben a lelkem és az elmém mintha megfagyott volna. Mintha nem lenne most kapcsolat a részeim között. Ott minden rezzenetlen.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Olyan szépen hangzanak, tényleg. Szívesen elhinné őket. Végül is, mitől van félnie? Ő itt Dél hőse, egy erős Nachtraben-mágus aki teljesen zavarba jön, hogyha hozzáér egy férfi kezéhez. De egyébként tényleg, valóban félni kell tőle, mert egy tucat ellent is megállítanak ketten Damiennel, ha szükséges. Nem teljesen tudja összeegyeztetni a kettőt. Úgy tűnik, a harci és az egyéb képességek nem egyensúlyban lettek elosztva nála. A mágia egy dolog.
- Mit vettem magamra? - szusszan egyet halkan. - Egy hónapokig tartó ostromot túléltem, akárki is jönne ide és akarna valami pusztítást végezni, szerintem a legrosszabb, ami történhetne, hogy... odalesz a kastély. Amit nagyon sajnálnék, hiszen nagyon sok munkánk van benne és már igazán a szívemhez nőtt... meg kényelmes is... de el tudnánk menekíteni az embereket. Azt hiszem. Remélem.
Kastély ide vagy oda, azt még túlélné, de hogy valaki odavesszen... és hát a józan ész azt diktálja, hogy az úr és úrnő mégis fontosabb, mint a szolgálók... pedig...
Nem. Nem kéne azt vizionálnia, hogy lerohanják a kastélyt. A francba is, paranoiás lesz ettől a helytől. Pedig meglehetősen eldugott.
Természetesen megint nem erről kellett volna beszélnie, ez nyilvánvaló. Sokkal több köze van a dolognak ahhoz a bizonyos ismeretlen múlthoz.
- Azt mondod, te nem ismered a múltadat. De még az enyémet se. Pedig azok, amik velem történtek, nincsenek rejtve, csak el kéne mesélnem őket, emlékszem rájuk nagyon is részletesen...
Amik néhány perce lejátszódtak az agyában... nem... történhetnek meg úgy, hogy nem mondott el mindent. Hisz csak akkor tudhatja Marcus, hogy ki is ő. Mit láthat benne? Hogyan látszhat valakin a belső szépség? Leo is szép... nagyon szép, de belül fogalma sincs, hogy mi van. Rejtett, és még a kirohanásai után sem biztos benne, hogy úgy gondolta a dolgokat, ahogy mondta.
De hiszen ő egy.. északi.
Marcus pedig... ki tudja?
És miért jutott most az a nyavalyás szóforgató az eszébe?!...
Olyan mértékben bűnösnek érzi magát, hogy legszívesebben itt helyben süllyedne alá a kastély pincéjébe és maradna is ott, fel sem kelve többé. Méghogy jó. Ő... Ugyan már... dehogyis.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Védekezik. Kicsit karmolászik, fújkod, van benne egy adag vad dac. Pedig én próbálom nem ingerelni. És igen, nekem is el kéne gondolkodnom rajta, hogy egy háborút és ostromot megjárt vámpír mágussal állok itt most szemben, aki ezen tekintetben akkor is klasszisokkal lesz felettem, ha nem leszek a lovásza. Remek! Mért érzem mégis, hogy védelmeznem kell? És mitől? Leginkább talán magamtól, mert más veszélyforrást most nem látok a közelben. Ez nehéz lesz így, nagyon nehéz.
- Tényleg nem sokat tudok, csak hogy olyan dolgok történtek meg veled, amik egy normális világban nem történnek meg egy fiatal nővel. Tudom, hogy több vagy, mint amennyit most látok belőled. Ezek a dolgok megváltoztatnak, és olyan rejtett titkok bukkanhatnak elő, amikre nyilván nem számítok. De egyben biztos vagyok: bármi is kerül elő, attól nem leszel kevesebb.
Óvatosan kinyúlok, és megfogom a kezét. Már ha hagyja. Ebben most nincs semmi bizalmaskodó felhang, én csak egy hidat keresek, ami a sok különbözőség és zavaró körülmény ellenére összeköt minket, hogy együtt vergődhessünk zöld ágra a világ zűrzavara és saját kavargó érzéseink ellenére.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
És még ő a naiv.
Nap mint nap mennyi szörnyűséget élnek át mind fiatal nők, mind gyermekek is. Árvák lesznek, egyedül kell eltartaniuk egy háztartást, vigyázni a kistestvéreikre, zaklatásnak vannak kitéve és miegyebek. Ez még akkor is így van néha, ha nincsen háború, az csak fokoz. Kevés étel, több aggodalom. De hát Marcus nem is nemesi családban nőtt fel, tudhatja, hogy nem csak azok a szép elzárt burkok vannak.
Amiből ő jön mondjuk.
Tegyük hozzá, hogy a Nachtraben-torony önmagában nem lett volna burok. De egyrészt a felső körökbe tartoztak, másrészt Mina agya bőven elég volt ahhoz, hogy bárhol egy burkot alkosson, amiben szép és jó van, és... ez meg is maradt egyébként. De már lát mást is.
- Nem gondoltam, hogy kevesebb lennék. De nem... kéne megelégedned azzal, hogy a felszínt látod. - Most tényleg tanácsokat osztogatok? - Tudnék még... mesélni... nagyon sokat. Nem mindegyik lenne szép, egyáltalán. De amíg még nem láttad, addig nem tudhatod, hogy... ki vagyok igazán. - kérdően néz. Mi az, amit látnak benne?
Mondjuk ezt a kérdést elsősorban saját magának kellene feltennie. De az egy nehezebb kör lesz.
Ismét a forró érintés a kezén. Lehunyja a szemét, de nem érez szégyent, inkább hálát. Biztonságot. Sokkal könnyebb, ha nem lát, ha csak érez, a forróságot, ami a vérével áramlik. Dobbanások. Valahogy mégis összeszedte a bátorságot, hogy megtegye, és ezért hálás. Apró, enyhe szorítással kapcsolódnak a kézfogásba az ujjai. Az ujjak, amelyekből megannyi éjláng szökött elő, hogy perzselje az ellent vagy csak megtántorítsa, amelyek egy másik világban valóban zongorázásra volnának valók, de itt... ki tudja? Az ujjak, amelyek rég tapasztaltak olyan gyengédséget, mint most.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Azért vonzódunk egymáshoz, mert hasonlítunk? Mert mindketten voltunk valamilyen szinten szörnyetegek, akik aztán megjuhászodtak, és most a békét áhítják, miközben tudják, hogy soha nem érhetik el? Ez az, amiért ennyire elkerülhetetlenül sodródtunk egymáshoz, miközben egyikünk sem akarta?
Választ kapok az érintésre, méghozzá pozitívat. Elhúzhatta volna a kezét, elléphetett volna. Nem tette meg. Kicsit, nagyon kicsi meghúzom, ez csak egy ajánlat, ha akar, hozzám bújhat. Ha megteszi, akkor megölelem. Ha az érintés jól esett, talán az ölelés is. el akar nekem mondani valamit, ami neki legalább olyan nehéz, mint nekem volt az előbb. Lehet, így könnyebb lesz megbirkózni a terhekkel.
- Ha emlékeznék a múltamra, akkor most tarthatnánk talán ilyen … tábortüzes … rémmesés estét, egymást túllicitálva. – próbálom oldani a hangulatot. – De én nem feltétlen érzem a hiányát … Viszont meghallgatok mindent, amiről úgy véled, hogy tudnom kellene.
Nem hinném, hogy tudna olyasmit mondani, amitől elriadok. Mióta eljöttem a faluból, jártam erre-arra, és ültem tábortüzeknél. És noha messziről jött ember azt mond, amit akar, ezeken az estéken mostanában nem volt szükség nagyotmondásra ahhoz, hogy borzongató legyen a hangulat. Bőven elég volt a valóség, vagy annak egy kis szelete. Mindenki hozta a maga történetét, mit élt át, mit látott, mi vesztett el. Nekem csak hallgatnom kellett.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Egyre közelebb akarja tudni magához, ez nyilvánvaló... erősen dobog a szíve, mint egy fogságban tartott madáré, de nem nagyon van kedve menekülni. Ha ellenkezne, az elutasítás érzetű lenne, ami pedig ritkán esik jól, úgyhogy engedelmesen lép egyet közelebb, és máris érzékeli, ahogy melegebb lesz. Bekerült egy olyan szférába, ahol valószínűleg előtte még elég kevesen jártak és nem túl gyakran látogatják.
Hm. Tényleg. Vajon jártak már itt mások?
Ez a gondolat kissé nyugtalanító, de amint elkezdene gondolkozni azon, ki másoknak a szíve doboghatott így Marcus vagy Johann miatt, már közelebb is húzzák és megint mintha lelökték volna egy szikláról, hogy zuhanjon. Gyomra ugrik egyet, tágra nyitja a szemét, ahogy a következő pillanatban már meg van fogva. Próbál nagyjából elviselhetően lélegezni és nem úgy, mintha most futott volna dombról le, dombra fel, legalábbis egy jókora aranytömbökkel teli hátizsákkal megpakolva. Miközben medvék üldözték.
Mit... művel... - formálódik a kérdés benne, de túl kellemes és biztonságos az ölelés, hogy kibontakozzon belőle. A tábortüzes mesén elkezd kuncogni. Miközben mélyen magába szívja Marcus illatát, amit ilyen közelségből ha akarna, sem tudna kizárni az érzékelésből.
Keresi ismét csak a szavakat, amikre rákérdezhet, és talál egy igen jónak ígérkező fogódzót. - Hogyhogy nem érzed a hiányát? Elég ennyi?
Ha így van, annak nem feltétlenül örül. Ugyanis ha csak ennyit akar látni, nos... talán másokban is megtalálhatja. Biztosan vannak még naiv és jószívű lánykák szerte a világban. Olyanok is, akik nem grófnők, olyanok is, akik nem tétováznak és akik talán tudják, mit éreznek. Ismét csak ez a kérdés: miért pont ő?


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [3 / 4 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.