Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 77

Nieles magánküldetések

Szer. Márc. 01, 2017 11:27 pm by Esroniel von Himmelreich

A visszajelzések alapján ezeknek elég nagy sikere volt, szóval mostantól külön topicban …

Comments: 4

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 48


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Go down  Üzenet [4 / 4 oldal]

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
És itt van a karjaimban! Ez nekem is forralja a vérem igencsak. Meg kéne beszélnünk már egy pár dolgot, de tartok tőle, hogy ez egyre nehezebben fog menni.
- Szeretnék MINDENT tudni rólad. Szeretnélek úgy ismerni, mint a saját tenyeremet. Azért, hogy … hogy
~ Ismerem én a saját tenyeremet? Nyilván ez most nem lényeges …
- … amíg egymás mellett sodor minket a sors, addig még csak véletlenül se tegyek semmi olyat, amivel megbánthatlak. Szeretnék megismerni egy másik világot. De … az az érzésem … én hiába mondtam el, amit tudok …
~ Te hazug disznó, még mindig nem mondtál el mindet!
- … Te sem ismersz engem. És nem szavakkal fogjuk megismerni egymást, vagy legalábbis nem ilyen … beszámolókkal. Azok csak támpontok lehetnek.
Amikor még csak eszmélgettem a faluban, és nem nagyon forgott a nyelvem, akkor is „ismerkedtem”. De nyilván nem szavakkal. Mire megszólaltam a falusiak egy részét igen jól ismertem, pedig nem beszélgettünk egy árva szót sem.
Míg beszélgetünk, jobb kezem ujjai óvatosan cirógatják a hátát. Mindenféle kacskaringós vonalakat járnak be, feltévednek (nem, ez egyáltalán nem tévedés!) egészen a nyakszirtjéig. A bal kéz marad a derékon, biztos támaszt és menedéket nyújtva.
Egyre inkább úgy érzem ezen a téren olyan útra léptünk, amit csak én ismerek.
Furcsa egy dolog az emberi elme. Ha most nem lennénk így egymáshoz bújva, és egy kicsivel józanabb lennék, mint amilyen vagyok, akkor gyakorlatilag nem hinném el a valóságot. Ez az egész teljességgel képtelenség, ami kettőnk között most történik.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Akármennyire kellemes és élvezetes ebben a szoros, forró közelségben lenni, valami azért mégis hibádzik. Ez.... mintha egy kép lenne, egy festmény, vagy tükröződés a vízfelszínen, nem teljes, nem igazi, mert valami még hiányzik...
Ismerni, mint a tenyerét? Az előbb még nem így volt...
Megbántani? Miért bántaná meg őt? És miért kell úgy félteni, mint valami törékeny virágszálat?...
Leszámítva, hogy nemrég még tényleg úgy érezte magát... Nem az. Nem tudja, hogyan lehetne megvédeni. Abban sem biztos, hogy mitől kéne.
Nem ismeri. Valóban nem. A bűntudat olyan elemi erővel csapja meg, hogy hirtelen azon se lepődne meg, ha a bőre égni kezdene valamiféle egyháziak szent könyvében leírt átokszerű módon... mi a francot művel itt? Érzett valamit, valami erős hullámot, ami idesodorta, de miért is? Egyáltalán biztos ő ebben?
Forróság. Illatok. Szavak.
Nem épp ez az, ami félre szokta vezetni az embereket?... Meg egyéb fajúakat is.
Átverések. Démonok. Hazugságok. Az ölelésekben rengeteg hazugság bújhat meg...
Nem szavakkal?
Felpattannak a szemei. Eddig is nyitva voltak, amolyan kábán és ellazultan nézett velük maga elé néhány könyvespolcra, amelyet ott állt és nem adott választ semmire, ez viszont megrémiszti. A kezek kóricálása a hátán valóban mintha valamiféle csábdémon érintése lenne. Kellemes, és majdhogynem eléri, hogy teljesen ellazuljon és elernyedjen, egyszersmind izzani kezdjen és pezsegjen a vére. Miért?
Nyel egyet, ahogy légzése felgyorsul. - Tám...pontok? Hogyan máshogy tudnék elmesélni bármit is, mint szavakkal? - hangja kissé üres. Mégis mi ez a kijelentő mód?
Nem... nem-nem... nem és nem...
Meredten néz maga elé, ahogy kezeivel visszakanyarodik a saját testére és finoman lefejti magáról Marcus kezeit. Már fogalma sincs, mit csinál vagy mit csinált és miért, de ez nem jó. Ha arra gondol, amire gondolja, hogy gondolt, akkor... akkor még ki kell találnia, hogy nem fog megőrülni...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Érzem, ahogy távolodik. Még itt van a karjaimban, de távolodik. Aztán megmozdul, és lefejti a kezeimet magáról. Nem állok ellen, de egy pillanatra még rabul ejtem a kezeit, mielőtt elengedném, és egyenként csókot lehelek mindkettőre. Aztán hátrébb lépek, el is fordulok és az ablakhoz állok, azon nézek ki, míg válaszolok.
- Hogyan? Tekintettel, egy sóhajjal, egy mozdulattal. A szavakat könnyű megtervezni, de a mozdulatokat, a tekintetet, az arcmimikát sokkal nehezebb. Néha egyetlen pillantás, vagy egy rezdülés többet mond egy tucatnyi szónál.
Nem fogok többet közeledni, hacsak ő nem ad rá jelet, hogy szeretné.
Persze ez jár némi nehézséggel, most legszívesebben beleugranék a kútba, hogy lehűljek. Ezért is léptem ennyire messze, és ezért fordítottam hátat. Így elkerülhető, hogy újra érte nyúljak.
De nem tudom, mi lesz most. Én színt vallottam, ő valamelyest szintén, aztán visszatáncolt. Hogy leszek így tovább az alkalmazottja? Mi lesz kettőnk között? Mit fog ebből megtudni Dammien? Mi lesz róla a véleménye? Csupa-csupa fogós kérdés. És most már rajtam nem múlik semmi. Ezek Wilhelmina döntései lesznek.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Hitetlenkedve néz maga elé. Hogy mi? Ilyen egyszerű lett volna? Csak ennyi? Pár mozdulat és máris szabad?...
Nem kis könnyebbség, hogy most csak Marcus hátát kell bámulnia. Na meg fentebb és lentebb, de a lényeg, hogy az arcával nem kerül kontaktusba. Persze most is lángol benne a bűntudat, de már nehéz disztingválni, hogy éppen miért, azért, mert eljutott addig az ölelésig, vagy azért, mert elmenekült... Elmenekült volna?
Érzi a haragot emelkedni magában. Kezei remegnek, és nem csak ezért, de összeszorítja őket. Érzi az erőt, amely jelzi, hogy nem ugyanaz már, mint aki az ostrom előtt volt. Az a sok fájdalom ott hagyta a nyomát, de nem csak szenvedésként, hanem ahogy begyógyultak, sokkal erősebb lett a helyük. Felismerte, mire képes. Felismerte a sikerét. Legyen a cél bármily erőszakos is.
Ilyen egyszerű volt eltántorítani a céljától? Talán a férfi se tudja, mi a célja? Mire gondolhat most? Miért nem mond többet, mint amit feltétlen muszáj, mint amit a kérdések megkövetelnek? Miért nem mondja ki, amit igazán gondol.
Csak lélegzik csendben, amíg gyűjti magában az indulatot és a gondolatokat.
- Egy sóhajból mégis honnan derülne ki, hogy ki milyen? Azokat is... azokat is meg lehet játszani. Bármit meg lehet játszani, de én nem akarok semmit megjátszani... és... akármilyen mozdulat... - Azok a nyavalyás szavak megint nem akarnak a jó formában és sorrendben megjelenni. Lehunyja a szemét ismét pár pillanatra. Majd tekintete az asztalra téved. Két tejjel teli pohár. Kedve támadna felkapni őket és....
Nem, nem, ő nem ilyen agresszív...
Vagy de?
- Nem tudom, velem van a baj, vagy sem, de szívesebben mondom el, amit gondolok, mintsem hogy elmutogassam...
Gőze sincs, mi ütött belé. De valamit tennie kellett.
Nagyon reméli, hogy Damien sokáig lesz azon a vadászaton. Ha most sétálna visszafelé... fogalma sincs, mihez kezdene. Talán csak megkönnyebbülten felsóhajtana, és elsétálna, mondván, "Igazodj el rajta te, nekem már nem fog sikerülni"...
Megrázza a fejét.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hát… hátháthát … ezt a dühöt most nem értem. Bár … nőből van, mért kéne nekem mindent megértenem?
- Mondtam, hogy bármit akarsz elmesélni, én meghallgatom. De nekem a mozdulatok többet mondanak. Egész életemben abból kellett olvasnom. Tudod, ha szembekerül az ember valakivel … azon a módon, ahogy én éltem … elég ritkán beszélgetnek.
Egyik lábamról a másikra állok az ablakban, és közben megvonom a vállam. Megfordulni még nem merek. Lehet, egész életemben nem beszélgettem annyit, mint amióta ide kerültem. Mármint szinte biztos vagyok benne, hogy apámon és anyámon kívül más még nem került hozzám ennyire közel.
Úgy rajzolódik ki előttem a kép magamról, hogy közben egyetlen konkrét emlékem sem ugrik be. Egyszerűen csak abból ahogy most élek, ahogy használom  a képességeimet, a testemet, abból következtetek. Nem csak mások mozdulatait és grimaszait tanultam meg megfigyelni, hanem saját magamat is.
- És igen, ezt is lehet tervezni. Én például elég gyakran ezt teszem. Olyan körülmények között neveltek fel, hogy még a pislogásra is vigyáznom kellett.
Tessék, kimondtam. Ez az első alkalom, hogy utaltam a kiképzésemre, amiből konkrétan szintén nem sokra emlékszem. De belém ivódott az önkontroll, ami az előbb csúnyán felborult, és még most sem állt vissza teljesen.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Mozdulatok?... Hogyan korlátozza a kifejezésmódját... mozdulatokra, amikor annyi meg annyi szó tobzódik benne, hogy maga sem tud mihez kezdeni velük?
Csak ezt akarná? Hogy legyen kinek mesélni? De hiszen most is tud kinek mesélni. Sőt írni is tud. Akármikor, akármennyit. Na jó, nem akármikor...
"Azon a módon, ahogy én éltem". Hát hogy élt? Szavak nélkül? Ahhoz képest elég jól megy neki.. kellően jól ahhoz, hogy tudja is álcázni ezt a hiányosságot. Vajon az udvariasságot honnan tanulhatta?
A pislogásra is vigyázni?...
Most azt akarod elérni, hogy sajnáljalak?.... Sikerül. De ez nem elég sajnos.
Szótlanul nézi, ahogy ott áll, mozdulatlanul. Tényleg, mi a csoda járhat a fejében? Csalódottság, harag, utálat, vagy valami cseppet sem ennyire negatív? Lehet, hogy csak üresség?
Fordulj már meg. Csinálj valamit, kiabálj vagy szitkozódj vagy kérdezz, akármit...
Itt veszik el az ő ereje. Szavak nélkül meg van lőve. Olykor szó szerint is. Most mégis mit kellene tennie?... Megtehetné például, hogy odasétál és finoman hátulról. Ez egy nyugodt és bizalmas hitves mozdulata lenne. Olyané, ami ő nem. És fogalma sincs, valaha lehet-e.
Szúrni kezd a szeme. Nem, nem fog itt elkezdeni könnyezni...
- Ez nem olyan környezet. Ez a környezet soha nem is lesz olyan. - jelenti ki. Ebben legalább biztos lehet. Akármi is történik, nem fog terrort alkalmazni, vagy bosszút, vagy akármit... mindig is utálta és megvetette az ilyesmit.
Hiányzik. Hiányzik az a gyengédség, amit elhitt az előbb. Vissza kéne szerezni valahogyan. De ahhoz előbb tudni kéne, igazi volt-e.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
- Tudom, hogy nem olyan.
Ebben a pár szóban most volt egy kicsi indulat. Hiszen én egy szóval sem mondtam, hogy itt olyan lenne bármi is.
A vállam felett hátra nézek. Ott áll, ahol hagytam. Ez… beszédes.
- Szóval a szavakra szavazol? Pedig még téged is megcsalnak. Sok minden elhangzott, mióta idejöttem az ablakhoz, csak az nem, hogy „gyere vissza”. – nézek rá, és most fájdalom van a hangomban. – Pedig ugye Te mindig kimondod, amire gondolsz?
Ez egy költői kérdés volt. Még igazán össze se jöttünk de már veszekszünk. Remek!
Szépen lassan, hogy elléphessen, ha akar, visszaállok eléje. Persze ez a közelség sok minden másra is alkalmas. Kaphatok egy pofont, egy dühös vagy megvető pillantást, hátat fordíthat most ő, elhátrálhat. És bármit tesz, én elfogadom, de csak az lesz igaz, ha hozzám bújik. A többi csak akarat, színlelés, gőg, védekezés, kétségbeesés. Mindenféle elhárítások, de nem az, amit valóban akarna.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Beteg módon elégedettséget okoz, hogy haragot hall ki a hangból. Ez legalább valami, amit sikerült kiprovokálnia, és talán még többet is, akkor pedig legalább elszégyellheti magát igazán, pont, ahogy megérdemli. Mert magától az nem megy... mindenképpen szükségesek a külső tényezők...
A következő mondatokat hallva elkerekednek a szemei. Nem a félelemtől, csak a döbbenettől... Egyrészt... honnan feltételezi, hogy tényleg ezt szeretné? Másrészt pedig... mégis hogyan találta ki, mire gondol...
Valószínűleg csak akarta. Igen, ez lehet a megoldás. Blöff. Kívánságok. Nem tudhatta, mire gondol, biztosan nem. Ha valamivel tudatlanabb lenne, máris mágiára gyanakodna, de...
...lehet, hogy mégis kellene gyanakodnia.
Vagy végig rossz irányban tapogatózik? Leo-val kapcsolatban is folyton gyanakodott, és mi lett a vége? Olyan mértékű kiakadás... és... akkor is furcsa elégedettséget érzett. De még mindig nem kéne rágondolnia. Neki nincs helye most itt. Nem érdemli meg, ha annyira meg akarná érdemelni, akkor jelt adott volna, amikor megvolt a helye és ideje.
Nyel egyet. Már éppen érik benne az elhatározás, hogy fogja magát, odalép, hirtelen és gyorsan, vállon ragadja Marcust, megfordítja maga felé, és...
...de eddigre már ott is áll előtte. Szólásra nyitja a száját, de nem, amit mondani akart, nincs elég érvénye ahhoz, hogy eben a helyzetben kimondja. Ehelyett valami látszólag teljesen ide nem illőt mond ki. - Van egy... volt egy... mindegy, egy északi... azt hiszem, akartam tőle valamit... de nem igazán... szóval nem ismerem, nem mondhatnám, hogy ismerem... és talán nem is érdemli meg, hogy ismerjem. - Ismét a földet nézi. Mit tehetne? Tessék, itt áll, a magas rangjával, és... és ez semennyiben sem védi meg attól, amit érez. A legkevésbé sem. Mert persze elkövette azt a hibát, amit mindig: nem ragaszkodott a formalitásokhoz, amik meghatározzák és keretbe rendezik az életet. - Nem tudom, vagyok-e olyan jó, mint amilyennek gondolsz. Bár már lehet, hogy nem gondolsz annak... és... igen, ezek a szavak is azért vannak, hogy ellenkezz, mert az jólesne, de... mondd nyugodtan az igazat.
Ennyi erővel kereshetne egy ásót is és elkezdhetne ásni itt helyben. De legalább őszinte. Valahogy kellemesen jólesik...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
~ Azt s kis minden hájjal megkent boszorkányát nekije!
Szóval volt már valaki. Ráadásul északról … és nem elutasít, csak kéreti magát. Ezen most muszáj nagyon-nagyon vigyorogni. Vagy legalábbis mosolyogni, és hangtalanul befelé nevetni.
~ Most úgy elfenekelnélek …
Nem, ezt nem mondjuk! Nem is tesszük! Nemnem!
- Tudod, én még mindig alkalmazásban vagyok. Nálad. Úgyhogy nagyon kérlek, ne játssz velem, mert eléggé korlátozottak a lehetőségeim. Már így is minden írott és íratlan szabályt áthágtam.
A hangomban nincs semmi korholás most, a mosoly is ott játszik a szám szélén. Csak szárny és karompróbálgatás volt, hogy eltolt magától. A nagy vámpírmágusharcosgróhnőhősnő … egy kislány. Egy éretlen csitri.
- Légy oly jó, és adj kegyelmet nekem! Lehet, hogy nem a legmegfelelőbb szavakat használom, nem azt mondtam, amit vártál, de … mint mondtam, ez nekem nem megy olyan jól. De a legjobb lenne, ha végre tényleg, ígéretedhez híven kimondanád kerek-perec, hogy mit szeretnél tőlem.
Majdnem hozzáteszem, hogy engedelmeskedni fogok, de nem, ez azért túl nagy ígéret lenne. Bianco csekkeket még nem írunk alá …

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Csend. Felpillant. Muszáj néznie, mégis mi a reakció.
A helyzet nem nevezhető túl fényesnek.. és kezd érni benne az elképzelés, hogy a mai nap végérvényesen tönkretette az egész életét... Hm. Talán valahogyan kerít valakit, aki egy Feledéssel elintézi a dolgot. Vagy más mágiával. Vagy elbujdosik valahová, ahol nem találják meg, és a háború sem fogja érdekelni, semmi...
Vagy.. úgy beleveti magát a harcba, hogy eszébe sem fog jutni magánéletre gondolni.
Írott és íratlan szabály? Játszani? Hát most minden egyes megmozdulását játszásnak kell majd nevezni?
Úgy őszintén nem erre számított... bár az egyik része igen.
Megsemmisülten áll ott, mint egy fa, amelybe villám csapott.
Hol rontotta el?
Rossz kérdés: hol nem?
Ha azt a szálat megtalálná, talán el tudna indulni.
Elrontotta. Mélységesen elrontotta, talán helyrehozhatatlanul...
- De... ez... mármint... a szavak... éppen... ahhoz kellenek, hogy ne legyen félreértés. - Fáradtan sóhajt. Miért nincs egy képessége, amivel csak úgy átadhatja a gondolatait?!
Hogy mit szeretne... remegnek a kezei. De most már nem szorítja őket ökölbe. Bolond. Őrült.
- Nem tudom - formálják ajkai a szavakat, de hang alig jön ki belőlük. Lassan megcsóválja a fejét, szemei végig lehunyva. Arra azért ügyel, hogy el ne veszítse az egyensúlyát, másra nemigen. Annyi mindent mondhatna, de nem tud egyetlen hangot sem kipréselni magából. Az előbb ölelték, most az a megvető mosoly... tényleg végig játszana?

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Nem tudja. Veszek egy mély levegőt. Lassan az az érzésem, hogy hiba volt. Hiba volt teríteni a lapjaimat, mert Mina még tényleg gyerek. Még nem való neki egy ilyen kaland. Éledezik már benne a nő, de még csak éppeg hogy. Ilyenkor még csak álmodozni kellene a szőke hercegekről fehér lovon.
- Az én hibám. Felkavartalak, összezavartalak. Bocsáss meg, kérlek!
Most kéne távoznom, csak az a baj, hogy az én szobámban vagyunk.
- Én most … most inkább visszamegyek dolgozni.
Feltéve, hogy még lesz munkám úgy fertályóra múlva is …
Óvatosna megkerülöm, hogy odaérjek az ajtóhoz, és lehagyjam a helyiséget.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Ismét gyorsan változott az időjárás...
Dolgozni? Na azt már nem. Nem mehet sehová, nem...
Nem hagyhatja csak úgy elsétálni... Megrázza a fejét. Nem...
Valami megmozdítja a lábait, és még ha ellenkezni akarna, se tudna. Nincs pontos terve, mit fog csinálni, de annyi biztos, hogy nem hagyja elsétálni.
Legszívesebben pofon vágná magát, de nincs jobb ötlete, úgyhogy lendületből kinyúl és megfogja a kezét, ami még a kilincsen van.
Most ez... játék? Kihasználás?
- Kérlek, várj..
Ebben nincs egy szó hazugság sem. Kéri. Hogy miért, az mondjuk nincs benne a pakliban...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
~ Várjak? Mire várjak? Amíg felnősz?
De megállok, és nem próbálok kijutni az ajtón. Amúgy is az én szobám … Még egy lépést vissza is lépek, és feléje fordulok.
De hát ez a kérés sem jelent még semmit. Bármi következhet most. Még nem írtuk végig az ábécét, még nem ettük meg a pitét, esetleg ő is közli, hogy félreértés történt, amit én majd úgy teszek, mintha elhinném, de az is lehet, hogy most rúg ki. Bár… akkor nem tegeződne.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Ennél lejjebbre már nem süllyedhet, igaz?
Elengedi a kezét. Még mindig úgy égeti, mintha valami tüzes vasat fogna.
- Nem akarok játszani. Nem akartam senkit sem bántani, sajnálom, ha... kellemetlen helyzetbe hoztalak. - Most viccelsz? Kellemetlen helyzetbe hoztad? Ez nem teljesen fedi le a valóságot, ez nem kifejezés... - Csak őszinte akartam lenni. De ha nem kíváncsi arra, hogy... miért is lenne... nem traktálom akkor. Ha valamit tudok segíteni a családjával, vagy azzal a ládával kapcsolatban, nagyon szívesen segítek. Most legalább talán már ismer. Egy kicsit jobban. De ha...
De ha mi?
Megint elfogytak azok a drága szavak, hm?
Talán megfogadhatná a tanácsát és áttérhetne mozdulatokra vagy ilyesfélére. A gond csak az, hogy azoktól jelenleg eléggé tart.
Fölnéz a szemébe. Abba talán még nem hal bele, viszont lehet, hogy okosabb lesz.
- Sajnálom.
Ez a szó olyan ismerős. Mintha már hangoztatta volna valahol. Várjunk... nagyon sok helyen...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Ó, itt volt a kulcsszó. Nem voltam kíváncsi. Az, hogy meghallhatom, ha szeretné, az nem volt elég. Kíváncsi. Szóval Wilhelmina figyelemre vágyik. Nem volt itt szó semmi másról, csak arról, hogy figyeljek rá. Igen, mondta később is, hogy azért beszél, hogy én ellenkezzek, és megint elmondjam, hogy ő jó.
Ha most simán meg akarnék szerezni magamnak egy nőt … bármelyiket … akkor meglenne a kulcs. Csak beszéltetnem kéne, és ennyi. Ha bármelyiket akarnám megszerezni. De ő nem bármelyik nő. Őt nem akarom megszerezni. Vele csak olyasmit akarok tenni, amit ő is akar.
- Semmi baj. Én láttam bele olyasmit a helyzetbe, ami nincsen ott … – dehogy nincsen ott, de csak én érzem - … a részedről. Viszont ebben az esetben az életed részletei nem tartoznak rám. Ezzel most nem akarlak megsérteni vagy megbántani. De a történtek után még inkább úgy a helyes, ha megtartunk egy bizonyos … távolságot. Nem akartam tolakodni a saját érzéseimmel.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Nem... ne ne ne nem... ilyet nem játszunk... Visszakozó udvariasság? Azt már nem... Megcsóválja a fejét.
- Na ne. Ezt ne. Az előbb még nem ezt gondoltad... Nem ennyit gondoltál... hova lett az a megvetés, hm? És egyáltalán miért került oda? Akkor vagyok a legutálatosabb, amikor őszintén elárulok valamit, amikor megnyílok?...
Nyel egyet? Távolság? Távolság?! Adok én neked távolságot... nagyon jó módszer, hogy lerázzák, ha bele akarják fojtani egy közhelytengerbe.... pedig Marcus még nem is tudja, mennyire utálja őket. Nem tud szinte semmit.
Vajon nem tűnt föl neki, hogy az imént már magázta? Önmaga is csak nem sokkal utána eszmélt rá. Ez érződött természetesnek. Már amennyiben maradt még BÁRMI természetes.
- Mit láttál bele, ami nincsen ott? Mondd el... mit láttál?
A szokásosnál vadabbul néz a szemébe, és közelebb lép. Nem kap távolságot... most nem kaphat távolságot, mert a távolság még a végén megengedné, hogy kislisszoljon azon az ajtón és soha ne jöjjön vissza.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Huhh… kitört a vadmacska!
- Milyen megvetés? – kérdezek vissza elkerekedett szemmel.
Ez most így egészen félelmetes. Nem, nem félek, ahhoz több kell, de akkor is az. Most megmutatja kicsit az erejét. De mikor voltam én megvető?
Mina olyan lendületben van, hogy még én vagyok az, ki hátrál egy lépést. Na, jó. Nem egyet. Kettőt. De kicsit. Tényleg.
Mondjam el mit láttam? Most tényleg mondjam el? Kínos.
- Nos, azt láttam, hogy elpirulsz, nyirkos lesz a tenyered … gyorsabban veszed a levegőt, ami azt jelenti, hogy a szíved is gyorsabban ver … aztán azt, hogy vágysz az érintésemre. És ezeket nem csak beleláttam, hanem meg is történt.  A hibát ott követtem el, hogy azt hittem, e mögött ennél több is van. Hogy vannak terveid, vagy szándékaid. Elvégre …  egy harcteret járt … mágus … aki éppen attól tart, hogy megrémít egy ilyen akasztófavirágot, mint én … a jellemével … - egy bocsánatkérő vállvonásra még telik, ahogy kifogyok a szavakból.
Most nem mondhatom azt, hogy felüllőttem az elvárásaimmal azt, ami jött, mert itt helyben nagyon komolyan móresre leszek tanítva akkor.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Most komolyan megijedt tőle?... Ez az érzés valahol hatalmat feltételez, de egyébként egészen zavarban van a dologtól, nem szokta meg, hogy bárki is tartson tőle... még ha a félelem nem is komoly.
- Azt... hittem, az volt.
A végén kiderül, hogy sehogyan nem tudják megérteni a másikat. Remek.
A jelzéseket hallva az említett módon enyhén vörösbe megy át arca árnyalata. De ezen már meg sem lepődik, megszokott ismerős ez is. Magában kipipálja, hogy igen... ez is így volt, ez is így volt... és vissza kell fognia az elemi késztetést, hogy elnézést kérjen miattuk. Valamint meglepve tapasztalja, hogy annak ellenére, hogy nyilván most tette tönkre az életének legalább egy szegmenség, mégpedig elég nagyot, viszonylag jól éldegél, a szíve dobog, levegőt kap...
Na, tisztázzunk pár dolgot. Ki a bűnös, ki kér bocsánatot és ki az, akitől bocsánatot kérnek? - Mert egyelőre a labdát ide-oda dobálják...
- Megrémít...? Azzal azért nem áltatom magam. Sajnos tudom, mennyire nem vagyok rémisztő...
Lényegtelen. Megint csak lényegtelen.
- A terveknek mindig híján voltam. Csak... csak azt teszem, amit.. - Nem, nem fog közhelyáradatot csinálni... - Sajnálom. Ha menni akarsz, menj. Nekem se árt, ha... gondolkozom kicsit..
Bezárva magát a szobájába, nézve kifelé az ablakon és nem szólni semmit órákon át, csábítónak hangzik. Túl csábítónak.

Felhasználó profiljának megtekintése

94 Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Hétf. Okt. 08, 2018 9:23 am

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Látom, hogy a felsorolás talál.
- Ugye, hogy lehet olvasni belőlük?
Ezt próbálom neki elmagyarázni itt már egy ideje, hogy nagyon sok mindenről szó esett közöttünk, csak erről nem. Nem korholom, nem kérem ezt számon, csak csendesen megjegyzem. Igen, lehet, bár ő ebben nem annyira jó.
~ Hogy érezhette azt, hogy megvetem?
Ezt még nekem is emésztenem kell egy ideig. Igen, tényleg nem ismerem, és valamikor olyat tettem, vagy mondtam, amivel megbántottam, pedig nem akartam. Volt persze néhány olyan mondanom, amikor finoman terelni akartam egy irányba, és ezekben lehetett némi irónia, vagy gúny, hiszen hibákat vagyis inkább következetlenségeket tártam fel. Még óvatosabbnak kell lennem, mert érzékeny a lány.
Nem szokott tervezni. Ez is egy jó harci stratégia, az ellenfél nem tudja keresztülhúzni a terveidet, mivel … nincsenek. De ha nem tervezett semmit, akkor most miért is csalódott?
- Nem akarok menni, de olyasmiket tettem, vagy mondtam, ami neked nem tett jót. És nem akarom folytatni.
Óvatosan nyúlok a kilincsért, hogy valóban mehetek-e. Ha igen, akkor távozom. Sose lehet tudni … nőből van.

Felhasználó profiljának megtekintése

95 Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Hétf. Okt. 08, 2018 6:40 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Olvasni. Majdnem elneveti magát. Azt kéne, olvasni. De úgy tűnik, hogy csak a betűkből tud... Végigszalad az agyán a mai nap, és... nem hiszi el. Tényleg jó lenne felébredni és az egészet elf...
Nem. Ez nem az ő hozzáállása. Ő nem az a fajta Nachtraben, aki szerint a felejtés megoldás. De mi az hát? Legszívesebben kitörölné az egészet és egy teljesen új lappal kezdene...
Alvás. Ez lesz az egyetlen segítője. Tisztában van bele, hogy el akar bújni, de ez az egyetlen mód, amivel elérheti, hogy ne süllyedjen a föld színe alá.
- Ami nekem nem tesz jót, az én magam vagyok... - mondja félhangosan, kissé az orra alá, de azért lehet hallani, reményli. Ha pedig nem, akkor nagyon nincs kedve még egyszer elismételni. Bár miért is ne?
Nem akar menni. Pedig nagyon úgy tűnik, más megoldás nincs. Végül úgy látszik, el is szánja magát rá. Mina csak bólint. Lenéz a talajra, hátha megnyílik és befogadja magába a föld, de nem, az csak áll ott szilárdan. Hát így is jó. Majd egy pár percet álldogál még itt, aztán egyszer csak visszasomfordál a szobájába. Aztán valamikor kitalálja, hogyan is magyarázza ezt el az azt megérdemlőknek...

Felhasználó profiljának megtekintése

96 Re: [Magánjáték - Marcus & Mina] A tudás hatalom on Hétf. Okt. 08, 2018 6:56 pm

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Szóval ő meg magát hibáztatja. Mi ez az önvád? Most kezd érdekelni, hogy mit is akart nekem elmondani. Mintha akkor is az bujkált volna a szavai között, hogy megveti saját magát. És erre tettem én most rá legalább egy lapáttal, de inkább többel.
Elengedem a kilincset. Nem hagyhatom itt ilyen állapotban.
- Erről … szerintem nem tehetsz. Kérlek, ne vádold magad semmivel! Most mindenki szépen elmegy a dolgára, alszunk rá egyet, és … és őszintén szólva nem tudom, mi lesz akkor. De remélem, hogy valahogy helyre rakjuk ezt.
Egy hirtelen ötlettől megittasodva egy apró csókot nyomok a homlokára, és gyorsan kicsusszanok az ajtón, mielőtt még bármit is mondhatna.

Felhasználó profiljának megtekintése
Eléggé meglepődtem rajta, mert a hosszához képest elég gyorsan szaladtak végig a sorokon a szemeim, könnyen olvasható volt. Eléggé alapozó hangulata volt nekem a kis kalandnak, mintha elő akarna készíteni valamit. Nem tudom, terveztek-e folytatást, de ha igen, akkor hajrá, mert már most vagy 100 dolog jutott eszembe, ahová innen ki tudtok lyukadni. Addig is ösztönzésképp jár a 100 TP mindenkinek.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [4 / 4 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.