Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek

Latest topics

» [Ada&Johannes] Kyrie eleison!
by Tertullius Today at 1:27 am

» Viccesnek szánt dolgok
by Bianca Brunner Yesterday at 8:58 pm

» Wilhelmina von Nachtraben
by Wilhelmina von Nachtraben Yesterday at 8:42 pm

» [Küldetés] - Arachnophobia
by Gloria Yesterday at 7:29 pm

» Kereskedősor
by Gloria Yesterday at 6:16 pm

» Cynewulf/Sheatro
by Crispin Shadowbane Yesterday at 4:40 pm

» Éjnekéneklő Gwendolyn
by Gwendolyn Yesterday at 4:18 pm

» Éjnekéneklő Gwendolyn
by Lothar von Nebelturm Yesterday at 1:12 pm

» Magánjáték - Szürkületi szeánsz
by Gerard D. Lawrenz Pént. Dec. 14, 2018 11:12 pm

[Küldetés] - Arachnophobia (Jelentkezés)

Kedd Szept. 25, 2018 6:00 pm by Hannes von Rotmantel

[img(983px,553px)]…

Comments: 11

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 46

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 74


You are not connected. Please login or register

[Küzdelem - Johannes és Johnny] Worse than Lucifer

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
Nem hittem volna, hogy ilyen hamar visszakeveredek a frontra, viszont a szörnyű szerencsémnek és térképismeretemnek hála végülis ott kötöttem ki, ahonnan indultam, ám ezúttal Dél felől közelítettem meg a háborgó csatamezőt. Háborgott, ahogyan szokott. Már messzire lehetett hallani a fájdalmas kiáltásokat a puskák ropogásával és a kardok csattogásával vegyítve. Nem volt kellemes a fülnek, az tény, viszont ennél sokkal szörnyűbb vérengzések is történtek erre.
Lehet, hogy látásom tréfát űzött velem ismét, viszont messziről kémlelve a terepet egyáltalán nem tűnt nagy csatának. Sőt! Mindösszesen hat Dél színeiben küzdő katona alakját tudtam kivenni és gondoltam, hogy az Északot erősítő felek sem lehettek sokkal többen, tekintve, hogy kitartóan küzdöttek és nem fogták menekülőre.
Valami azt súgta - Armaroson kívűl -, hogy jó volna segíteni nekik, bármennyire is utáltam a harcot Dél és Észak hamis ideológiáinak nevében. Megnyújtóztam és letéptem tőrömet övemről, majd erőteljes rohanásba kezdve (amennyire falábbal lehetséges) megközelítettem a vérengzést, Galileo a vállamon pedig csendesen tűrte a zötykölődést.
- Hányan vannak? - kérdeztem egy éppen fegyverét tisztító katonától.
- Öten... Hatan... - hunyorgatott, miközben ujjain számolta az éppen sortüzet adó északi idiótákat. - Nyolcan! - dobta le a rongyot, amivel törölgette kardját és rám nézett. - Maga volna az erősítés? - vonta fel szemöldökét remélvén, hogy van még valaki rajtam kívűl.
Gonosz mosolyt varázsoltam koszos arcomra.
- Igen, én volnék az! Johnathan Wood, szolgálatára! - csaptam vigyázzba magamat, amit Armaros egy hangos nevetéssel nyugtázott.
- Rendben van, Herr Wood... - nézett végig a küzdő katonákon. - Nem fogom fényesíteni a helyzetet, hatalmas szarban vagyunk. Embereink közül csak nekem van Seraphom, viszont Észak kutyáinak mindegyikénél van legalább egy puska vagy pisztoly... Tudja az Isten minek nevezik!
Óvatosan kihúztam ruhám alól a kéken csillogó nyakláncomat.
- Csak nem? - simította végig óvatosan. - Hál'Isten! Kettő angyallal többre megyünk. Viszont ez nem segít azon, hogy a katonák azt beszélik, hogy papok is vannak közöttük... Mocskos népek, én mondom!
Megvakartam tarkómat. Féltem a papoktól, a Szent Mágia - különösen nekem - fájt, mint a rohadt élet, viszont nem volt mit tennem. Egy fegyver eldurrant és egy katona mellkasához kapva kezdett fájdalmasan hörögni, hogy lyukas tüdővel távozzon a túlvilágra.
- Mozgás! Mozgás! - ordította katona és ő is előre rohant. - A lövészárokba! Amíg újratöltenek!



A hozzászólást Johnny Wood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 26, 2018 9:38 pm-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

Tertullius

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Az ostrom óta egészen megszoktam ezt a háború nevű dolgot. Ingázni a Katedrális és a front között (ami sajnálatos módon egyre közelebb került egymáshoz) ha nem mindennapos, de legalább heti dologgá vált számomra, főleg az új kinevezésem fényében. Eichenschild után már bátrabban bíznak rám kisebb csapatokat portyázásra vagy esetleg a front menti őrjáratra. Azt persze nem mondhatnám, hogy szívesen teljesítem ezeket. A városban zajló csata izgalmas volt, és tökéletes lehetőségként szolgált arra, hogy dicsőséget szerezzek magamnak, ezeken az őrjáratokon azonban kénytelen voltam annyival beérni, hogy hozzájárulhatok Észak győzelméhez. Győzelméhez. Sokat gondolkodtam az ostrom után, vajon mennyire kell féltenem a bőrömet, de újra és újra arra az álláspontra jutottam, hogy nincs miért aggódnom: egy romhalmaz nem a világ, eljön még annak az ideje, hogy Hellenburg ellen fogunk vonulni, ha pedig nem, bőven van még időm arra, hogy a jövőmet biztosítsam.
Bár egyelőre jobban örülnék annak, ha a holnapomat biztonságban tudnám. Egy őrjárat során ütköztünk szinte bele a déliekbe. Kevesebben voltak, mint mi, ám sem ez a létszámbeli különbség, sem a körülmények nem biztosították azt, hogy magabiztos legyek a győzelmünkben. A terep, ahol összecsaptunk kiépített lövészárkokkal bírt, ám ez nem csak a mi védekezésünket, hanem az ő előre nyomulásokat is segítette – volt miben elbújniuk, ha néha elkaptak egy üres pillanatot, ami alatt nem tartottuk nyomás alatt őket. Ha ez nem lett volna elég, ahogy a front egyre inkább előretolódott, két árok között maradt egy korábbi tábor maradéka. Bárki is volt a gazdája, sietősen kellett távoznia, mert két szekér, és jónéhány hordót, ládát itt kellett hagynia. Látványnak szép volt, de sajnos fedezéknek is a Gungnirjaink ellen. Ami pedig a legnagyobb veszélyt jelentette ránk: az eső. Úgy tűnik a Deus vult helyett ma a Gott mit uns volt az erősebb, mivel jócskán gyűltek a viharfelhők felettünk. Ha pedig esni kezd, lőttek a puskáinknak.
Ami a számokat illeti: nyolcan voltunk az ő hat emberükkel szemben, mindannyian Gungnirral felfegyverkezve. Jól álltunk, ha távol tudtuk őket tartani – azonban amint ideérnek nem sok jót jósolok a könnyűpáncélosoknak, annak ellenére, hogy nem tudom, ők pontosan mivel vannak felszerelkezve. Ameddig száraz az idő, addig marad az arra való várakozás, hogy valamelyikük kidugja a fejét, vagy bármilyét, amit célbavehetünk, és sortüzet eresszünk rájuk. Mint például most. „Tűz.” Hangzott el a tizedes szájából, és az egyik déli holtan esett össze. A baj csak az, hogy nem képezték ki őket arra, hogy ha sortüzet adunk le, akkor váltásban szokás lőni, különben az ellenfél nyomulhat, ameddig újratöltünk. Így történt ez most is, megindultak előre, és bár egyet sikeresen eltaláltak (maradt öt), a katonáink csak annyira voltak képesek, hogy fél szemmel nézzék, ahogyan nyugodtan behúzódnak a déliek a következő árokba.
Valami azonban nem stimmelt. Hatan voltak, egyet megöltünk, és még mindig hatot számolok. Valaki csatlakozott hozzájuk. Erősítés lenne? De hogyan jeleztek? Egyébként is, egy embert soha nem küldenének felmentőseregnek…Talán csak egy utazó zsoldos, aki beszállt a harcba a fizetség reményében. Akkor is nyugtalanít. Kitudja mi van a tarsolyában, jobb nem kockáztatni. Nem lőttem együtt a többiekkel, így a hét puska után, most külön fog elsülni az én Gungnirom. Feltűnő lehetett az ellenségnek, de fontosabb volt az, hogy az újonnan jöttet mihamarabb kiiktassam. Áthelyeztem kicsit az acél állványt, amire a fegyveremet helyeztem, és a zsoldost vettem célba – már amennyiben látom. Ha nem, úgy megvártam míg előbukkan (a másik hat ember vezetését továbbra is a tizedesre bíztam rá, azt hogy tűz, ő is kitűnően tudja ordibálni), és akkor húztam meg a ravaszt.
Acél állvány:
Név: Acél állvány
Leírás: Puskára szerelhető, ideiglenesen leszerelhető támasztóeszköz, mellyel a lövész stabilabban tudja a fegyverét tartani és nagyobb eséllyel találja el a célpontját. Használat közben a fegyvert le kell támasztani, mozogni nem lehet vele.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
Dél katonái szó nélkül - ámbár remegve - követték a felettesük utasítását és szorgosan ugráltak a lövész árokba. Pechünkre csak négy katona döntött úgy, hogy folyamatos biztonságból fog tüzelni, kellett volna látnom az arcukat!
Éppen azzal voltam elfoglalva, hogy valamelyik eszelős tölténye az én vállamba csapódott, ami a komoly fájdalmaktól eltekintve csak egy negatívumot hordozott magával: A jobb karom gyakorlatilag használhatatlanná vált jelenlegi formájában, a kocsányosítást vagy csáposítást pedig még nem mertem bevetni tekintve, hogy túl sokan voltak még életben és mindannyian az Isten igéjét követték, egy csápos idióta, aki egy Bukottat szolgál pedig finom falat lehetett számukra.
A túlerő köcsög egy dolog, én mondom!
- Északi kutyák! - kaptam a vállamhoz két fájdalmas hörgés között. - Nekünk is vannak mocskos trükkjeink! - simítottam végig a nyakláncot, ami a nyakamban csüngött, mire szemem elvesztette vöröses árnyalatát és visszaváltozott az eredeti kékre.
Hangosan sziszegve bemásztam az árokba és nem részesültem túl kellemes fogadtatásban. Vér csordult az arcomra és sajnálatos módon nem északié. Egy déli torkát vágta át valamelyik vadbarom, mire az a földre hullott, a gyilkos pedig ott állt velem szemtől szemben.
Nehezen lihegett, volt egy vágott seb a mellkasán. Kardját próbálta a levegőbe emelni, de karja saját képességeit meghazudtoló módon kezdtek remegni és elejtette a fegyvert.
- Mocskos... - kezdett zihálni, akár egy kutya és egy adag vért is felöklendezett és követte az áldozata példáját.
Íme mégegy ok, amiért gyűlölhetem a halált: Sosem tudom meg, hogy mi volt "mocskos", bár valószínűnek tartom, hogy vagy én vagy az, aki a halálos sebét okozta.
Leköptem az északi holttestét és a még élő katonákhoz fordultam. Mindössze ketten voltak és egyiküknek lesújtották a lábát, csak az egyik elesett ruhájából tépett magának egy darabot, hogy bekötözze, de ő is csak reménykedni tudott abban, hogy nem vérzik el hamarosan.
- Rábírsz állni? - kérdezte tőle a másik a vállán pihentetve kezét.
Valószínűleg jó barátok lehettek abból kiindulva, hogy milyen fejet vágott a még épségben lévő.
- Rendben lesz... Csak menj a többiekkel! - nézett rá hatalmas kínok között.
- Milyen többiek? - meredtem rá. - Most haltak meg a többiek. - mutattam végig a tetemeken, mire mindketten lesápadtak. - Hárman vagyunk életben és még ők is vannak négyen. Nem lehetetlen a győzelem, de... - nyeltem egyet. - ... de mindnél van puska. Együtt kell mozognunk. Menedékről menedékre, hordótól hordóig, szekértől szekérig. Világos?
Mindketten bólintottak, viszont a sérült sziszegni kezdett.
- Nekem nem fog... Nem fog menni. - nyelt egy hatalmasat. - Attól tartok, hogy itt kell hagynotok.
- Nem! - szorította meg kezét a bajtársa. - Sosem hagyunk magadra...
- De. - szakítottam félbe. - Itt kell hagynunk. Csak hátráltatna. Ne aggódj, csak egy sorozattüzet kell kibírni! - böktem az égre, ami pont abban a pillanatban dörrent. - Jó volna felkelteni a figyelmüket... Esetleg... - néztem a sérültre. - Mondjad csak, mennyire vagy elhivatott?
- Nem... Nem tudom. - fátylasodtak be szemei. - Attól függ, hogy mit tervezel?
- Mindannyiunknak áldozatokat kell hoznunk. Ideje, hogy hősként vonulj be a történelemkönyvekbe!

Felhasználó profiljának megtekintése

Tertullius

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Félsiker. A lövésem talált ugyan, de ahelyett, hogy halálos sérülést okozott volna, mindössze a vállába hatolt bele. A seb helyéből ítélve sajnos elvérezni sem fog még legalább néhány órán keresztül – ám olcsó vígasznak ott van az, hogy ha jól látom pont a fegyvert forgató kezét tettem tönkre a találattal. Ő persze csak egy volt, és közben zajlott a csata körülöttünk is – a déliek hárman maradtak, mi pedig négyen. Eljutottak ugyanis az egyik lövészárokig, ahová a csapatunk fele befészkelte be magát, a félelmem pedig bekövetkezett: szempillantás alatt egyenlítették ki szinte a létszámbeli különbséget, amint közelharcra került a sor. Vajon a következő kitörésnél mennyire lesznek sikeresek?
A legrosszabb esetben hárman jutnak el a mi fedezékünkhöz, a legjobban pedig mind elhullanak – számoljunk a legrosszabbal a biztonság kedvéért: senki nem vész oda, és mind ideérnek. Majdnem kétszer annyian vagyunk, nem kellene, hogy gondot okozzanak, azonban nem ismerem őket, lehet szeráfuk is van. Jobb tehát felkészülni az érkezésükre. Először is felszerelem a bajonettet a Gungnir végére. Nem sokat harcoltam még így vele, ám egy-két hárításra, vagy szúrásra tökéletes lesz, ameddig előhúzom a kardom. Ezután a füstölőmet veszem elő, és begyújtva lerakom a földre. Nagy valószínűséggel fel fogják rúgni, ha közelharcra kerül a sor, ám reménység szerint addigra feltölti annyi tömjénnel az árkot, hogy egy pillanatra megállítsa őket az eretnekeket – egy kis szerencsével már ezen a ponton győzhetünk.
Nem volt ezután más teendőm, mintsem újratölteni a Gugnirt és várni az érkezésüket. Célpontként ezúttal azt jelöltem meg, akit legelőször megláttam – a korábban találatot kapott alak nagy valószínűséggel képtelen lesz bármi érdemlegeset tenni ellenünk egy sérült vállal.
Felhasznált tárgyak/képességek:
Thurificator / Tömjénező (Kaszt képesség)
Az inkvizítor felszerelése közé tartozik még egy tömjénező is - melyhez tömjént és szenet bőven s ingyen adnak. A tömjénfüst az Egyház tagjai számára ártalmatlan, az átlagembereket zavarja és rontja a látásuk, a démonokat, vámpírokat és protestánsokat viszont szép lassan megfullasztja.

Név: Egyszerű acél szurony
Leírás: Puskára szerelhető, levehető penge, melynek segítségével a lőfegyvert közelharcban is effektíven lehet használni. Döfésekre kiváló, vágáskor csak kisebb sebeket tud ejteni, akárcsak egy tőr.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
Csitt-csatt.
Hallottuk, hogy legalább az egyikük ügyködik valamit fegyverével, szóval már készültünk a sorozatra és a férfi hősies áldozatára.
- Mikor háromig számolok... - fogtam meg vállát. - ... megpróbálsz ráálni a lábadra. Értve?
Biccentett egyet fejével, az ég egy újabb dörrenésekor pedig el is kezdtem a visszaszámlást.
- Egy... - markolta meg remegve az árok szélét. - Kettő... -nyújtotta ki lábát. - Három! - állt rá ordítva, mire kapott is lövést, azonban a dolgok nem pont úgy sültek el, ahogyan terveztem.
Egyetlen golyó érkezet, nem pedig egy sorozat és sajnos igazán képzett lövész küldhette, mivel egyenesen a két szeme közé érkezett a találat. Volt időm nézegetni, hiszen holtan zuhant mellénk az árokba.
Barátja teljesen megzavarodott, csuklóját kezdte fogdosni pulzus után kutatva, de nem lelt semmit.
- Meghalt... - takarta le szemeit. - Meghalt és ez csak a te hibádl! - vicsorgatott felém és lecsatolta kardját az oldaláról. - Ezért megfizetsz, te hülye fattyú! - állt fel, hogy magasabbról tudjon ledöfni, viszont valamiért elfelejtette, hogy egy ütközet kellős közepén vagyunk.
Kapott egy golyót a hátába, ami két dolgot is jelentett. Először is azt, hogy a seb után kapva, hatalmas fájdalmakkal zuhant a földre, harcképtelenné vált. Másiránt (ami fontosabb volt), hogy márcsak kettő északinál volt töltött fegyver, ami jelentősen dobott az esélyeimen, bár az egy a négy ellen nem volt túl kecsegtető felállás.
Nem tudtam mit tenni, Armaroshoz imádkozva vártam az esőt.

Felhasználó profiljának megtekintése

Tertullius

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Ennyi lett volna? A déliek megtörtek. Úgy tűnik különösebb terv nélkül, egyszer csak felegyenesedett az egyik. Talán megadni akarta magát…soha nem tudjuk már meg, amint megláttam, lőttem. Szerencsés lövés volt, a két szeme között találtam el, azonnal holtan esett össze. Már vártam, hogy meginduljon a roham, ám semmi ilyesmi nem történt. Helyette mintha kiabálást hallottunk volna, majd nem sokra rá, újra egy alak emelkedett ki az árokból. Jómagam itt még javában újratöltöttem a fegyvert, így esélyem sincs reagálni, az egyik társam azonban nem volt rest, egy biztos találattal küldte a társa mellé az eretneket. Észbe kaphattak, vagy fogyóban lehet a lőszer, hogy nem egy sortüzet zúdítottak rá? Végülis mindegy. Egyetlen egy katonájuk maradt és ha jól sikerült kivennem az eddig elhullottakat, az az egy is sebesült, nagy valószínűséggel harcképtelen baka. Vajon megpróbálja megadni magát, vagy valahogy elmenekülni?
Nekünk van időnk. Lehet, hogy gyorsan betudnánk fejezni a csatát azzal, hogy rátörünk, de nem akarok még több embert elveszíteni. Örökké nem bujdoshat ott, erősítése nem lesz, mi pedig bármikor dönthetünk úgy, hogy mégis indítunk egy rohamot, vagy egyszerűen csak itt hagyjuk a csatateret – ám ha a megérzésem nem csal, ő is ugyanúgy megtör majd nemsokára, mint a bajtársai.
Ekkor hirtelen dörrenés hallatszott. Reménykedni se volt időm, hogy ez nem az égből jött, mikor elkezdtem az esőt érezni, előbb az arcomon, majd a Gungnir markolatán és ravaszán nyugtatott kezemen. Ha eddig várt a viharral, talán még is a mi oldalunkon áll az időjárás, az Úrral együtt. A fegyvertartó táskám felé nyúlok, és a ruháimmal alaposan betakargatom. Belefog telni jó néhány perce, míg a több rétegnyi szövet átázik, amikor pedig az az egy szem déli az esőtől felbuzdulva támadást indít – ha lesz ennyire balga – végre befejezhetjük ezt az egészet.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
Csipp-csöpp. Csipp-csöpp. Csipp-csöpp.
Érkezett a megváltást jelentő eső, mire széles mosoly kúszott az arcomra. Hiába féltem, hogy mégis hogyan veszem fel a harcot négy északival még magam sem tudtam, de még keveredhettem ki győztesként... Ugyan nem volt sok esélye, de Armaros segítsége sokat dobott a túlélésem esélyien. Bár nem az a típus voltam, aki valószínűségszámítással szarakodik, sokkal inkább az, aki belerohan a sűrűjébe és csinálja. Végülis így keveredtem ide, amiért csak magamat szídhatom. Összeszorítottam fogamat, Seraphomat betűrtem a ruhám alá, hogy még véletlenül se vehessék észre és nagyon mély gondolkodásba kezdtem.
Valami hiteles hazugságot akartam összehozni, de a pillanatnyi kilátástalanságból kifolyólag képtelen voltam tisztán gondolkodni. Már a szemem előtt forgott a halálom, mikor az árok falának dőlve az égre pillantottam és Armaroshoz fordultam. Nem volt kedvem kirohanni, viszont tudtam, hogy hamarosan jönni fognak és akkor egy kellemetlen meglepetést intézhetek feléjük. Felkészültem, ahogyan csak tudtam. Tőrömet erősen szorongattam jobb kezemben, a balból pedig pengét csináltam és vártam.
Vártam... Vártam... Vártam... Vártam...
Armaros tudja, hogy mennyi idő telhetett el, de én meguntam a várakozást és keserves hangon felkiáltottam.
- Deus vult! - csúsztam méglejjebb a falnál. - Megadom magamat!

Használt Képességek:
-Személyes passzív: A Csápos Apostol
Leírás: Johnny őrülete az idők során olyan mértékeket öltött, hogy gyönyörűséget talál a mélységiek amorf csápjaiban. Így minden általa létrehozott csáp 5%-al növeli a sebességét és a csápok által maximálisan kifejthető erőt, ameddig aktívak.

-Név: Mesterképzettség: Tőrök
Leírás: A játékos mesteri szinten képes lesz bármilyen, harminc centiméternél rövidebb pengéjű tőrrel bánni. No ez persze nem azt jelenti, hogy képes lesz kiblokkolni egy pöröly csapását, sokkal inkább pontosak és halkak lesznek vele. Egykezes kardokat már háríthat így a játékos. Megkapja a Hátbaszúrás képességet.

-Név: I'm my blade
Leírás: Johnny csápjából pengét formáz, így az dupla sebzést kap harc során, illetve akihez hozzá ér maró hatást fog érezni az érintkezési pont körül.

Felhasználó profiljának megtekintése

Tertullius

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Ahogyan telt az idő, egyre szaporábban csaptak arcomba az esőcseppek. A ruháim percek alatt átáztak, csakúgy ahogyan a Fenrir is a három réteg szövet alatt. Esélyem nem lesz már elsütni, ameddig ki nem szárítom valami tűz mellett a szerkezetet, vagy nem várok vele legalább egy napot. Ellenfelünk időközben teljesen megrémült, vagy volt esze arra, hogy erre is gondoljon.
Végül az előbbi bizonyosodott be. Már épp intettem volna a társaimnak, hogy rohamozzuk meg az állását, mikor kiáltást hallottunk a zuhogó esőn keresztül. Úgy tűnik nem égett le a nyelve az első két szótól, mivel tovább is folytatta a mondókát. Megadni magát? Azon nem csodálkozom, hogy megtört, de mégis miben reménykedik, hogy így majd túlél? Ugyan…lennie kell valami turpisságnak. Bár az is lehet, hogy csak egyszerűen naiv. Valamit válaszolni kell neki, a társaim pedig kérdően merednek rám. Talán hasznunkra lehet, ha pedig nem, később is megölhetjük.
Intek a többi katonának, hogy előre, és ki is mászunk a lövészárokból – a túlerővel jobban járunk nyílt terepen. Miután felsorakozunk nagyjából a két sánc között, előhúzom a kardom, és válaszolok a kiáltására.
- Tartsd fel a kezed, és mássz elő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
Összeszorítottam fogaimat és minden felgyülemlett dühömet kiengedve lélegeztem nagyokat.
~ Csak lélegezz, Johnny. Nem lesz semmi baj. Túl fogod élni! - forgattam meg párszor a pengémet a kezemben és végül a földbe szúrtam.
- Férfi vagy, vagy nyúl? - ordítottam ki az északi kérdése hallatán. - Ha előbbi, fair küzdelmet követelek. Nem fogom magam olyan könnyen adni. - vigyorodtam el, márcsak megszokásból is.
Sőt, gyakorlatilag csak megszokásból tekintve, hogy ebben a helyzetben semmi sem volt vigyorogni való. Még a kifelé mutatott álmagabiztosságom sem, pedig azon általában jókat szoktam röhögni magamban.
Így feküdtem tehát az árok falának dőlve várván, hogy mit felel az északi. A torkomban dobogott a szívem. Az életem forgott kockán, azt pedig nem lett volna egy ilyen meggondolatlan pillanat miatt elveszíteni.
A madaram óvatosan megcsípte fülemet, mintha érezte volna a közelgő vészt, de nem vettem róla tudomást; Ha valaki, akkor ő nem érdemli meg a halált!

Felhasználó profiljának megtekintése

Tertullius

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Az "ajánlata" meglepetésként ér. Ennyire elment az esze a kis esőtől? Egy kölyökkel állunk szemben? Talán ez az első csatája...és úgy tűnik az utolsó is.
- Ez egy háború kölyök, nem lovagi küzdelem. Háromig számolok mielőtt megrohamoznánk. Egy... - kezdek bele fennhangon. Nem adok neki több esélyt. Megkapta már korábban, hogy legalább pár órával megnyújtsa az életét, de nem élt vele - ...Kettő... - Vajon imádkozik? Intek a kezemmel a katonáknak. Természetesen nem fogjuk megvárni a hármat. Ha eddig a pontig nem szólt, úgy intek a kezemmel a katonáknak, és futólépésben indulunk meg az ellenség felé. Azok értetlenkedve ugyan, de mellettem haladnak végig. amint elérem az árkot bármit is látok, szúrok. Hála a magasságbeli különbségnek talán sikerül a fejét eltalálnom, és azonnal véget vetnem ennek. Természetesen nem vagyok óvatlan, amint meglátom a testet, azonnal megpróbálom lebénítani egy Judica mea-val, mielőtt bármiféle támadást indítanék felé. Halhatta a közeledésünket még az esőn keresztül is, így nem féltem hangosan kiabálni, amint a közelébe érkeztünk.
- Három.

Képesség:
Judica me / "Szolgáltass nekem igazságot..." (Kaszt képesség)
Az inkvizítor rámutatva, igazságot szolgáltatva kínzó fájdalmat okoz célpontjának, ami egy szempillantásnyi időre meg is bénul ettől. Fizikai sérülést nem okoz.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
- Mi történik, ha nem jutsz el háromig? - nyúltam villámgyorsan ruhám alá, hogy megsimogassam a Seraphomat, ami össze is jött.
Szemem ismét bekékült, én pedig gondolkodás nélkül sújtottam le a közeledő északiakra, akiknek így szembe kellett nézniük legnagyobb félelmeikkel.
Hárman érthetetlen dolgokat motyogva, lelkifájdalommal átitatott ordítások közepette zuhantak a földre szinte egymással szinkronban, viszont a negyedik nem akart. Ő talpon maradt és közelített felém (vagy ledöbbent a többiek hirtelen megtorpanásától, nem tudhatom, nem hallottam olyan tisztán a zuhogó esőtől).
- Jobban teszed, ha feladod! - egyenesedtem fel és bámultam az ellenfelem szemébe.
Jobb vállamból még enyhén csepegett a vér, balkarom pedig még mindig a maróan égető penge alakjában volt.
Megsimogattam az immáron szabadon lógó Seraphomat és szemem ismét bevörösült. Próbáltam fenntartani a szemkontaktust, hátha sikerül őt is megtörni.

Használt Képességek:
-Név: Wahnsinn Welle / Őrület hullám
Leírás: A Blick auf Wahnsinn erősebb változata, ezzel Johnny képes minden, 10 méteren belül álló karakteren egyszerre használni a képességet, szemkontaktus nélkül.

-Név: Blick auf Wahnsinn / Pillantás az őrületbe
Leírás: A megszállott tekintetén keresztül bepillantást enged a mélységi elméjének őrületébe, így 10 másodpercig vagy ameddig a szemkontaktus tart bárki, aki a szemébe néz zagyva motyogást és erős félelmet fog érezni.

Felhasználó profiljának megtekintése

Tertullius

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Mondandójára reflex-szerűen emeltem magam elé a kardom védekezően, és még hátráltam is kettőt. Egyébként sincs semmi értelme annak, hogy én menjek legelőre, főleg ha jelzi, hogy készül valamire. Miért várta volna meg a kitöréssel azt, hogy ideérjünk? Lehet varázsló -azoknak egyébként is szoktak ilyen tévképzeteik lenni a harcokról és háborúkról. Nem véletlenül gyűlöltem őket, semmi kedvem nem volt összefutni egyel akkor sem, ha négyszeres a túlerő. Legjobb lesz tehát utoljára belevetnem magam a csatába, mikor már előtte az összes aljas trükkjét.
Társaim is megálltak ugyan velem együtt az előbb, most azonban intettem nekik, hogy előre. Nem reagáltak. Körbenéztem, hogy mi ez a zendülés, de csak annyit láttam, hogy az arcukra kiült a rémület, valamit motyogtak maguk elé, a következő pillanatban pedig már össze is estek – ahol aztán ordibálva folytatták a vonaglást. Nem láttam rajtuk semmi külső sérülés nyomát, ez megerősíti azt, hogy aki az árok másik oldalán vár minket az varázsló. Nem, a varázslók nem ilyen trükköket alkalmaznak általában. Papírfecnik, tűzgolyók, és hasonlók, de ez más. „Szerencsére” a déli gyorsan megválaszolta helyettem a kérdést, amikor is felállt az árokból, és nekem szegezte a fenyegetést.
Fekete, ápolatlan haj és szakáll. Tünde, úgy tűnik egy a kevés itt maradt közül. Szeme vörös, jobb karja vérzik, ahol eltaláltam. Azonban a legszembetűnőbb a bal keze helyén ékeskedő csáp állagú penge volt. Tehát egy kultista - az előbbi kis manőver valamiféle trükk volt, ami az elméjüket fertőzte meg. Annyira hatalmas nem lehet, hogy ellenem fordítsa őket, úgy tűnik csak fájdalmat tudott okozni – ami egyébként lassan el is múlik az ordítások sűrűsége alapján
- Ez…ez…maga az ördög! Meneküljünk! – kiáltották artikulálatlanul néhányan, miközben négykézlábra feltápászkodva kezdtek hátrálni.
- Nem tudjátok hogy pap vagyok?! Az Úr katonáinak nem állhat ellen ez a förmedvény! –ripakodtam rájuk anélkül, hogy levettem volna a szemem a kultistáról. Nem hiányzott az, hogy csakugyan egyedül maradjak ellene, még akkor sem, ha inkvizítor voltam.
- Úgy tűnik Dél már nem válogat aközött milyen kutyákat fogad fel a seregébe. – húzom gúnyos mosolyra a számat. Hiába állt az oldalamon a magaslati előny, időt akartam nyerni addig, míg a társaim összeszedik magukat, és együtt támadhatjuk meg.
Használt tárgyak:
Név: Feszület (1/5)
Leírás: Johannes a feletteseitől különleges ötvözetből kovácsolt feszületet kapott a kiváló munka elvégzéséért, ami képes öt legfeljebb a viselőjénél egy szinttel nagyobb szentségtelen támadást elnyelni (démonok, nekromanták és kultisták támadásai). Amikor a tárgy megtelt, utána egy egyórás rituáléval kell megtisztítani, addig nem működik, és a viselése is kényelmetlen.



A hozzászólást Tertullius összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 20, 2018 11:41 am-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
- Szóval erős az elméd, Plébános Úr! - köptem a lába elé. - Az érdekelne viszont, hogy a páncélzatod mennyire véd! - ugrottam ki az árokból, ahogyan tudtam.
Egy billanatra majdnem megbicsaklott a lábam, de sikerült stabilizálnom magamat és fenyegetően suhintgatva a balkarommal közeledni a sötét hajú pap felé. A beosztottjairól gondolom már mondanom sem kell, hogy fejvesztve, üvöltve rohantak, amerre csak láttak.
Elvigyorodtam. Bizonytalan vigyor volt, mégis fenyegető és magabiztos. Bizonytalan, hiszen még mindig féltettem az életemet, de fenyegető és magabiztos, hiszen márcsak ketten voltunk. Ketten, és mindketten egy szörnyeteget szolgáltunk. Annyi előnye volt csupán, hogy az ő Mestere jóval népszerűbb volt, mint Armaros, így sokkal több követője volt (habár érdemes megjegyezni, hogy a követőinek fele vagy nagyon idős volt, vagy nagyon gyenge, vagy csak egyáltalán nem volt hajlandó a harcra neveltetése miatt, tehát tulajdonképpen még Armaros is többet ért a mihaszna Istennél).
Ekkor eszembe ötlött, hogy erősítést vártak Dél katonái, ami azt jelenti (hacsak nem támadták meg őket portyázók út közben), hogy még mindig úton voltak. Tehát nem kellett sokáig kihúznom egyedül. Bár ahogyan végignéztem a papon nem álltam egy hosszú párbaj előtt. Erősebbnek ítéltem meg magamat, amit azzal jeleztem felé, hogy kihúztam magamat és kinyújtottam "pengémet".
Övé volt a kezdeményezés. Egyszerre készültem vágásra és szúrásra, hogy hárítsam, akármelyik irányból is érkezzen.

Felhasználó profiljának megtekintése

Tertullius

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Úgy tűnik hajlandó volt teljesen előmászni ez a dög az odújából. Ahogyan közeledett, feltűnt, hogy megbicsaklott a lába – véletlen, vagy azt is valamiféle sérülés érte? A katonák természetesen elmenekültek, túl nagy lett volna a hozzájuk fűzött remény, hogy bírják ezt a nyomást – így viszont nem volt értelme bármire is várni, vagy húzni az időt. A gyalázkodásra nem reagáltam, mosolya pedig az erőlködése ellenére inkább volt kétségbeesett, mintsem magabiztos: lőtt sebet kapott a fegyverforgató kezére (kivéve persze ha kiképezte magát, hogy a bal kezével is képes legyen harcolni), egyedül volt, és arra számít, hogy egy egyszerű pappal áll szemben.
Nem értettem mit szeretne elérni a pengéjének a kitartásával, nem a legjobb védekező állás, ha már mindenáron nekem akarja adni a kezdeményezést. Könnyű lett volna és talán hatásos, még sem rontottam egyszerűen neki. Helyette felnevettem és elővettem a Fenrirt. Tudtam, hogy képtelen már lőni, ő azonban nem lehetett teljesen biztos benne. Rászegeztem és egy pillanattal később, miután talán már megfogant elméjében a félelem, hozzávágtam a lőfegyvert. Nem célom az, hogy sérülést okozzak vele, de ha az előző nem lepte volna meg, ez nagy valószínűséggel eléri a kívánt hatást, ha szerencsém van pont elég időt adva arra, hogy két hosszabb lépéssel előtte teremjek és indítsak egy szúrást a már egyébként is sebesült válla környékére, egészen pontosan picit lejjebb, hátha sikerül átszúrnom a mellkasát.
Amennyiben hárít, vagy kitér, úgy folyamatosan oldalazva (ha fordul utánam akkor kerülve is), ügyelve arra, hogy a sebesült oldalán maradjak, folytatom a döféseket a testének ugyanarra a pontjára, mindössze a támadás magasságát variálva néhányszor, nehogy túl könnyen kitudja védeni.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
Őszinte meglepetésként ért, mikor fegyveréért nyúlva nem elsütni próbálta azt, hanem egyenesen nekem dobni, ami azonban inkább lett komikus, mintsem fenyegető. A lábam elé zuhant, amit csak egy széles vigyorral konstatáltam, majd felnéztem rá.
- Ez mire volt jó? - rúgtam a fegyverbe sarkammal, hogy egyenesen belecsússzon az árokba.
Nem kellett volna ennyire elbíznom magamat, mivel amíg én a szerencsétlen dobásán mulattam volt ideje közel kerülni hozzám. Szerencsére gyorsan kapcsoltam és a sérült vállamhoz irányított első támadását blokkoltam, de nem volt elég neki.
Egyszerűen nem akarta feladni, továbbra is próbálkozott. Folyamatosan oldalazott, tartotta velem a lépést, de pár fordulat után ismét le akart sújtani. Pengémet gyorsan odarántva ismét sikerült megvédenem magamat, de a pap kardja láthatóan belesüllyedt a csápomba kissé, ami azt eredményezte, hogy muszáj volt azt onnan valamiképpen kirántania.
Tudtam, hogy nem fogja olyan könnyedén feladni, így csak reménykedve, de gonosz mosollyal az arcomon próbáltam megtalálni a szemkontaktust.

Használt Képesség:
-Név: Blick auf Wahnsinn / Pillantás az őrületbe
Leírás: A megszállott tekintetén keresztül bepillantást enged a mélységi elméjének őrületébe, így 10 másodpercig vagy ameddig a szemkontaktus tart bárki, aki a szemébe néz zagyva motyogást és erős félelmet fog érezni.

Felhasználó profiljának megtekintése

Tertullius

avatar
Felszentelt Inkvizítor
Felszentelt Inkvizítor
Természetesen az a fogás, amit a dobáshoz használtam teljesen alkalmatlan volt arra, hogy kárt tegyek benne – ám nem is volt a cél. A Fenrir a lába előtt ért földet, ő pedig széles vigyorral konstatálta, hogy a támadás mellé ment. Csakugyan? Bevált a tervem, és ameddig ő azzal volt elfoglalva, hogy a fegyvert félrerúgja az útjából, közel tudtam kerülni hozzá.
A támadásaimról sajnos már mondható el ugyanaz a siker. Első döfésemet blokkolta, meglepett, hogy a meglepetés és a bal keze ellenére képes volt erre a manőverre. Ez persze nem állított meg abban, hogy egy újabbat indítsak el, szinte ugyanarra a pontra. Ezt is megpróbálta blokkolni, ám a hárítás ezúttal nem volt tökéletes: a pengém belesüllyedt a csápjába. Érdekes ez az elváltozás, legutóbb talán Joanesburban láttam hasonlót az egyik démontól. Ki kellene húznom a fegyvert, hogy újra érdemi támadást tudjak indítani, ám azzal hátrányba kerülnék, nem csak a mozdulat, de az elvesztegetett idő miatt is. Erősen kereste velem a szemkontaktust, vagy valami újabb teljesen felesleges, fölényeskedő mondat elsütése érdekében, vagy hogy egy eretnek varázslattal próbálkozzon. Nem féltem egyiktől sem: az utóbbiról tudtam, hogy a nyakamban lévő Feszület jó néhánnyal elbír még, mielőtt tisztításra szorulna, az előbbi pedig csak egyszerűen irritáló és az ő figyelmét tereli el a harcról.
A várható visszakozás helyett tehát egy Judica Mea-val megtoldva – ha már úgyis épp rámutatott a fegyverem – kezdtem el hátrafelé tolni a kultistát. Korábban láttam megbicsaklani a lábát, ha most van egy kis szerencsém a bénításnak és a végtagjának hála nem csak megtántorodik, de hanyatt is esik, szinte teljesen biztos győzelmet garantálva nekem, amennyiben képes vagyok megtartani a kardot a kezemben. Ha egy ilyen döféssel sikerült megsértenem a csápot, úgy a teljes testsúlyommal indított nyomás képes lesz teljesen átdöfni – reménység szerint előbb-utóbb a testével együtt.

Képesség:
Judica me / "Szolgáltass nekem igazságot..." (Kaszt képesség)
Az inkvizítor rámutatva, igazságot szolgáltatva kínzó fájdalmat okoz célpontjának, ami egy szempillantásnyi időre meg is bénul ettől. Fizikai sérülést nem okoz.
Tárgy:
Feszület (2/5)
Leírás: Johannes a feletteseitől különleges ötvözetből kovácsolt feszületet kapott a kiváló munka elvégzéséért, ami képes öt legfeljebb a viselőjénél egy szinttel nagyobb szentségtelen támadást elnyelni (démonok, nekromanták és kultisták támadásai). Amikor a tárgy megtelt, utána egy egyórás rituáléval kell megtisztítani, addig nem működik, és a viselése is kényelmetlen.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.