Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 55

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 66

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 42


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Post equitem sedet atra cura II (Cedrick & Dieter)

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Cedrick von Nebelturm

avatar
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja
Idejét sem tudja mióta nem találkozott magafajtával, így egy furcsa, kényelmetlen érzéssel lépdel némán a lassan teljes sötétben. Egyedül a csillagok adnak némi fényt a fejük felett. Kényelmetlen.. -de ezt nem hagyja meglátszani az arcán. Az utat bámulja maga előtt faarccal. Ám ahogy egy ideig csak szótlan baktat Nyálas és a vámpír közt azt érzi, neki kellene megszólalnia. Talán ezért érzi mindig felemásan magát társaságban. A beszéd kényszere miatt.
De kíváncsi is. Egy Rotmantel.. aki ráadásul Nachtraben is, és járt is a tornyukban, banditákat gyógyít..- de a szavaknak megvan a maga idejük. A szavak ideje a csend. Mulatságos. De ezt érzi. És nehéz megtörni a csendet, ha az egyszer beült. Mintha maguk a szavak sem akarnának beszélve lenni..
- Miért rója a vidéket, herr Dieter?
Újra és újra. Ha hallgat, aztán akárhányszor, mintha egy berozsdásodott ajtót kéne félretolnia, hogy megszólaljon. Beszélni idegen dolog. De ha már meg kell szólalnia nem fogja fecsegésre pocsékolni a levegőt. Fecsegni könnyű, soha nem marad abba, soha nincs akadálya, hogy újrakezdődjön. De az nem elégíti ki, legfeljebb csak a felszínes kíváncsiskodókat. Őt a dolgok veleje érdekli.
A legmélye.
Elesetteken segíteni becsülendő. Banditákon segíteni megélhetés. De miért? Minek menni, mikor annyival egyszerűbb megállni. Minek, mikor minden annyira, annyira.. Értelmetlen. Talán csak a vállára boruló éj teszi, hogy nem képes pozitívabb gondolatokra, de egyelőre nem is próbálkozik velük. Már kinevette magát mára. Az éjszaka biztonságos. Lehet, hogy jobb is, hogy sétálnak. Egyik láb a másik után. Nem biztos, hogy volna ereje lovagolni. Bal, jobb, bal.. és a nehezebb dobbanások balról, a paták alól, ütemes fejmozgás, és egy-egy halk horkanás.. - erre még tud figyelni. Jólesik átmozgatni a tagjait a hosszú üldögélés után.
- Kidobták, vagy maga jött el? - fordul félre aztán föld bámulásából az orvos felé, miközben a fáradtság mellé a torka hátuljában megérzi azt a kaparást is, amiről nem akar tudomást venni. Beletúr a nyeregtáskájába, hogy megkeresse a kulacsát.

Felhasználó profiljának megtekintése

Dieter von Rotmantel

avatar
a Rotmantel család tagja
a Rotmantel család tagja
Egyszer egy fogadóban azt hallottam valami utazó déli lovagtól, hogy soha egyetlen vámpír sem lopakodott még az éjszakában. Az a sötételfek szokása volt, nekik leplük volt a sötétség, nekünk kastélyunk. Természetesen romantikus túlzás volt, de láthatóan sem engem, sem Cedricket, néhány órával ezelőttig Halbjrön von Schwarzritter nagyúr legidősebb fiát nem zavarta a csillagos éjszaka, ami az országút fölött feszült ki. Ha ez volt a kastélyunk, úgy igen csak lyukacsos volt már a teteje.
Szinte meglepett, ahogy a vámpír megszólalt. Olyannyira hozzászoktam már a ló nyugodt, talán kissé unatkozó prüszköléséhez és patáinak halk kopogásához, szinte belezsibbadtam a csöndes dallamba.
- Voltaképpen nem tudom. Megszokás, inkább. Kevés helyen van maradásom.
Egy pillanatra elhallgattam, felnézve a fakón pislákoló csillagokra, hagyva Cedricket megrágni az igen csak foghíjas választ. Nem dobtak ki, ebben határozottan megerősítettek, amikor kiléptem a kapun - de abban is, hogy visszafelé nem nyílik majd ki.
- Magamtól hagytam ott a Rotmantel tornyot, mondhatjuk. Nem kaptam meg a lehetőségeket, amelyekre vágytam, így a beletörődés és a távozás között választhattam. Az utóbbi mellett döntöttem, azóta pedig nem szokásom maradni sehol hosszan. Könnyebben szembe jön a nyomorúság, ha keressük, mintha várunk rá.
Sokszor tűnődtem el milyen lehetett volna letelepedni, praxist nyitni Hellenburgban, várni a sebesülteket és a rászorulókat. De az nem én lettem volna. Egy vámpírhoz amúgy sem kopogott volna be senki.
- Hát ön, herr Cedrick? Mi vette rá, hogy egyetlen lóval nekivágjon Veroniának ilyen időben?

Felhasználó profiljának megtekintése

Cedrick von Nebelturm

avatar
a Nebelturm család tagja
a Nebelturm család tagja
A sötét kényelmes. Bár biztos benne, hogy a másik is lát benne, talán tisztábban is, mint déli verőfényben, így előle nem rejtek, de nem zavarja. A sötét otthonos. Mint egy lepel. Egy kastély, amiben meghúzódhat, még ha lyukacsos is. Az övé. Az éj szaka gyönyörű, és úgy óvja a sajátjait, mint egy anya.
A szótlanság –kényelmes. Hagyni elülni a csendet, mintha semmi sem hangzott volna el, mintha soha nem is tört volna meg.. Könnyű elérni az illúziót. Némán lögyböli egy ideig a vizet a flaskája alján, miközben a hallottakat emészti.
Megszokás.
Hm..
Belekortyol a kulacsba.
- De nem látja a végét, igaz? - kérdezi aztán szórakozottan felfele kunkorodó ajkakkal, ahogy lenyeli a hideg patak-vizet, hátha az enyhít a borzasztó kaparáson a torkában.
A horizontot bámulja maga előtt. Csak kíváncsi. A vándorlás nála kényszer, de érdekli, a másik vajon érti-e mire kérdezi. Ha vége a világnak, mikor elérték a térkép szélét akkor megfordulni és vissza, újra, és újra, délről északra, északról délre, el, nyugatra, a tengerig, és vissza.. majd a halál talán értelmet ad neki.
És hogy őt mi vette rá..? Fáradt-elnézően mosolyodik el a kérdésre. Talán hazudnia kéne.. Ki ez az idegen, és miért kéne elmondania neki? Fajtársnak fajtárs, de mégis.. Menet közben ejti vissza a vizet a bőrtáskába. Nem, hazudni mégsem fog. Eleget hazudtak mára, ráadásul mégiscsak ennek a vámpírnak köszönheti, hogy még érzi a csillagok fényét a bőrén. Talán nem lehet elég hálás, de a múltról beszélni mégis fájó pont.
- Nemcsak fattyak lehetnek szégyenfoltok, doktor.. feleli csendben, az arcán feledve a mosolyát.
..de törvényes fiak is.
Ha nem nőnek fel a feladathoz. Ha nem képesek betölteni egy eléjük rakott képet, ha nem olyanok, mint kéne..
- Mondhatjuk, hogy nekem sem volt miért tovább maradnom.
Azóta sincs, sehol.
- Hol szállt meg? Mindig gyalogosan utazik? - fordul félre aztán Dieter felé, nyugodtan terelve másfelé a témát magáról.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Similar topics

-

» Part 14 / 12
» Magánszoba

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.