Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Játékostárs kerestetik

Szer. Szept. 02, 2015 10:01 pm by Darrakard

Ha valaki esetleg ismerkedésre, küzdőtéri párbajra vagy bármi egyébre tárat keresne, itt …

Comments: 55

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 66

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 42


You are not connected. Please login or register

Aaren Sagewind - élmények

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Aaren Sagewind - élmények on Pént. Okt. 12, 2018 5:30 pm

Aaren Sagewind

avatar
Tünde Mágus
Tünde Mágus
Celinda nagyi lépteit hallom a szobaajtóhoz közeledni. Ez baj. Azért baj, mert szeretem a nagyit és most „össze fogjuk akasztani nem létező bajszunkat”, ahogy ő szokta mondani. Nekem most odabenn kellene ülnöm a szobában, és szorgalmasan bonyolult vonalakat húzogatni a pergamenekre. De én nem ülök ott. Idekinn hasalok az ablak alatt, és azt nézem, hogy a hangyák a tavaszi nagytakarítást végzik a boly körül. Ez sokkal, de sokkal izgalmasabb! Bár tényleg szeretem a nagyit, de most nem örülök annak, hogy jön, mert vissza kell ülnöm az asztalhoz.
- Aaren, kincsem, merre vagy? – hallom meg a hangját. – Gyere csillagom! Sütöttem neked mézes süteményt. Ha elkészültél a feladatoddal, akkor megkóstolhatod.
Nyelek egy nagyot. A hangyák érdekesek, de a mézes sütemény, az … az valami leírhatatlanul finom. Ha a nagyi csinálja, akkor meg még inkább. Anya is szokott sütni, de az nem ugyanaz. Egy sóhajjal otthagyom a hangyákat, és visszaülök az asztalhoz.
Nagyi letelepszik az ablak melletti karosszékbe, és egy hímzést vesz elő. Tristan bátyámnak készít egy inget a születésnapjára. Nagyi ebben is csodálatos. A mintái szinte életre kelnek.
Egy ideig csendben dolgozunk mindketten, de én nagyon kínlódom. Amikor visszaültem, még hátra volt a feladat nagyjából háromnegyede, most a felénél járok, ami azt jelenti, hogy körülbelül soha nem leszek kész. A süti kihűl, a hangyák nyugovóra térnek, és én még mindig itt fogom húzogatni a vonalakat.
- Nagyi, mesélj, valamit!
- Majd ha befejezted, kincsem!
- Mért nem most?
- Most figyelj a feladatodra! Nem jó, ha közben elkalandozik a figyelmed, abból baj lehet, ha rosszul rajzolsz meg egy rúnát.
- De ezek nem rúnák, csak vonalak!
- Igen, de most tanulod meg, hogy a kezed biztos legyen a figyelmed pedig lankadatlan.
- Ez … borzasztóan unalmas.
- Tudom, emlékszem rá, hogy az.
Ez elborzaszt. Nagyi már igencsak idős, és még mindig emlékszik rá, milyen volt vonalakat húzogatni gyerekkorában. Én is emlékezni fogok rá? Visszavonhatatlanul belém ég az emlék, hogy milyen szörnyen unatkoztam?
Egy örökkévalóság múlva végre elkészül a „mű”. Tristan jön, és megnézi. Az ő szeme sokkal jobb, mint nagyié, így aztán ő szokta ellenőrizni a munkámat.
- Jól van, húgi, ez tényleg szép lett. Holnaptól bonyolultabb formákat kapsz.
El sem hiszem, hogy „előléptettek”. Felpattanok, és gyorsan elpakolok mindent, mert a konyhában vár a sütemény. A hangyák már annyira nem is lényegesek.


Nyári fuvallat, madárcsicsergés, virágillattól terhes levegő … imádom! A kertünk a világ legszebb helye, eben egészen biztos vagyok! A város zajos, büdös, és tele van kővel. Néha egész utcákat átgyalogolhatsz, hogy egyvalamire való fát vagy egy virágágyást találj. Nem szeretek kimenni a városba.
A szobámban sem szeretek lenni. Így hát kiköltöztem ide, a kerti asztalhoz, és itt dolgozom. Anya és apa nem szereti, ha itt gyakorolok, mert azt mondják, amíg nem elég biztos a kezem és a szemem, és elkalandozik a figyelmem, addig egy kósza szellő is megzavarhat. De hát nem éppen azért kellene idekinn gyakorolnom, hogy később ez már ne zavarjon? Azt mondják, erre nincs is szükség, hiszen erre valók a falak ajtók és ablakok, hogy kizárjuk a zavaró körülményeket. Esküszöm, néha annyira … emberiek. Kizárni a természetet …
Egy pillangó száll el ellőttem libbenve, lebegve, szellőtől megkergetve. Szememmel követem a röptét, amíg meg nem telepszik egy virágon nem messze. Érdekes, mintha nem lenne teljesen szabályos a mintázata … a jobb szárnyán nagyobb a folt? Felkelek, és óvatosan megközelítem, hogy jobban megnézhessem magamnak. Már szinte csak egy lépésnyire vagyok, amikor egy erősebb fuvallat meglengeti a virágot, és a pillangó tovaszáll. Amikor megfordulok, hogy visszatérjek a munkához, akkor látom, hogy nem csak a pillangó szállt tova, hanem a lap is, amire rajzoltam. Nemhogy tovaszállt, de landolt is egy kerti tócsa kellős közepében.
~ Ebből mi lesz …
Odaballagok és kiszedem a lapot, két ujjam között fogva a sarkát lógatom, és nézem, ahogy a sáros lé csorog róla. Csak egy papírt hoztam ki magammal. Ha visszamegyek a házba, máris megkérdezik, miért is mentem be, és akkor … akkor megint végighallgathatom, hogy mért nem dolgoztam inkább a szobámban. De valamit fel kellene mutatni, valamit … A szemem a levelekre téved …
~ Állítólag, akik igazán jók, nem csak papírra tudnak rúnákat írni …
Közelebb sétálok a virágágyásokhoz, szemügyre veszem a fákat is, és némi hezitálás után letépek egy kellően vastag, jó tartással bíró levelet, majd munkához látok. Az elsőt pár perc után eldobom, mert szörnyen néz ki. A másodikon már legalább felismerhető, hogy mit is akartam ábrázolni. A harmadik ábra elkészül, de nem az igazi … Mire Tristan jó pár óra múlva kijön, hogy megnézze, hová tűntem, igen sok különböző alakú és méretű levél van köröttem letépkedve, összekaristolva, de az asztalon (gondosan kővel lesúlyozva, mert még egyszer nem hagyom magam megtréfálni) ott sorakozik öt a feladatból, amit már megfelelőnek minősítettem, és készül egy hatodik.
- Nocsak, nocsak, kiből lesz a csodabogár … - emeli fel Tristan ez egyik levelet és alaposan megnézi. – Ez nem hibátlan, húgocskám, de kezdetnek megteszi.

Állítólag valaki érdeklődik irántam. Mármint úgy … feleségnek … Tristan mondta. Anya és apa még nem akartak szólni nekem róla, Tristan pedig nem akarja elárulni ki az. Igazából nem nagy a választék, hacsak nem olyasvalakiről van szó, akivel az utóbbi öt évben nem is találkoztam. Mi itt élünk a városban, a népünk nagy része pedig az erdőben. Az utazás mostanság nem igazán biztonságos, mi több, egyenesen életveszélyes.
Ennek ellenére a család készülődik. Az idény, az idény, ami most virágzik, terem, azt nem lehet két vagy három hónap múlva leszedni. Csak ketten maradunk itthon nagyival. Ő már nem bírja az utazásokat, én pedig miatta és a bolt miatt maradok itthon.
Apám lép be a szobámba az indulás előtti estén.
- Ideje, hogy továbblépj, Aaren az úton. Neked adom a Terem kulcsát. Próbáld ki magad! – azzal átnyújtja „A kulcsot”.
Ez a dolgozószoba igazából, csak mi hívjuk Teremnek. Eddig én felügyelet nélkül be se léphettem oda. Most akkor ez is a felügyeletem alá kerül.
- Van pár elkészült munka a polcon, jönni fognak érte.
Tehát nem csak engedély van, hanem feladat is. Én még nem tudok olyan magas szintű varázsokat létrehozni, amit a megrendelők kérnek, csak az előkészítésben és a vevőkkel való kapcsolattartásban segédkezhettem eddig, és így lesz ez továbbra is még egy jó ideig.
- Minden rendben lesz, apa, bízhatsz bennem.

Három nap múlva kopogtak az ajtón. A feljegyzések szerint készen vártam az ügyfelet, és valóban a megbeszélt időben jött. Még nem a végső eredményt kell átadnom, csak a terveket. Bekísérem a fogadószobába, ahol már ott vannak a neki kikészített anyagok. Mindketten leülünk az asztalhoz, ő nekiáll áttekinteni, mit is ajánlunk neki. Eddig egy árva szó sem hangzott el. Az a helyzet, hogy ő azok közé tartozik, akiknek nem tudjuk a nevét. Azt sem tudjuk, neki magának dolgozunk, vagy egy felettesének. Annyi az információ, hogy egy raktárt kell illetéktelen behatolások ellen biztosítani.
- Amint látja, itt … itt … és itt terveztük elhelyezni a csapdákat. Ahogy kérte, nem alkalmaztunk olyan hatásokat, amelyek kárt tehetnek az áruban.
Természetesen áttanulmányoztam a találkozó előtt az anyagot én is, pontosan tisztában vagyok vele, miről is van szó. Már amennyire tisztában lehetek. Az áru pontos mibenléte sem ismert előttünk.
- Megfelel. – feleli az ügyfél, és a papírokat elengedve fel is áll. – Egy hét múlva kezdhetnek.

Felhasználó profiljának megtekintése

2 Re: Aaren Sagewind - élmények on Vas. Okt. 14, 2018 9:07 am

Aaren Sagewind

avatar
Tünde Mágus
Tünde Mágus
Vésetek 2


Új megbízást kaptunk. Ez mindig kicsit felbolygatja a családot. Új ügyfél, új kihívás, új körülmények, új feltételek. Én pedig különösen izgatott vagyok, mivel ez az első alkalom, hogy részt vehetek a családi megbeszélésen. A bátyáim már évek óta ott ülnek az asztalnál ilyenkor, mivel ők már korábban megkapták rá az engedélyt apámtól.
Angus tíz, Tristan hat évvel idősebb nálam, ők már képzett mágusok. Én alig pár hete írtam le első, működő rúnámat. Ez a rúna jelenti a dolgozószoba kulcsát, a belépőjegyet a megbeszélésekre.  Most már én is mágusnak számítok, bár ez igazából nem jelent semmit. A munkában ugyanúgy nem tudok részt venni, hiszen a megbízásra készített tekercsek sokkal bonyolultabbak, még mindig meghaladják az én képességeimet.
Az, hogy itt ülhetek, azt jelenti, hogy most már megtanulhatom a tervezési folyamatokat, részt vehetek az ötletelésben. Tegnap kaptuk a megbízást, és én olyan izgatott lettem ettől a lehetőségtől, hogy este csak nem tudtam elaludni. Végül kénytelen voltam felkelni, lemenni a konyhába, és főzni magamnak egy nyugtató teát. Ezzel aztán végre elaludtam, mint akit fejbevertek. Ma reggel aztán a reggelinél újra úrrá lett rajtam az izgatottság. Az arcom kipirult, és a kezem is remegett egy kicsit. Alig bírtam lenyelni egy falatot is.
A többiek persze észrevették ezt, de tapintatosan nem tettek rá megjegyzést, még Tristan sem, pedig ő híresen jó tréfamester. Én hálás voltam ezért mindenkinek, mert magam sem értettem, mire fel ez a nagy izgalom. Nagy reggeli után megsimogatta az arcom, bátorítóan bólintott egyet, aztán kiment a kertbe. Ő már nem vesz részt ebben a munkában, a szemei nem elég jók a rúnák rajzolásához, és jobb szeret már a növényekkel foglalkozni.  
Most pedig itt vagyunk, és együtt ülünk az asztalnál. Apám az asztalfőn, anyám vele szemben a másik oldalon. A két bátyám az egyik felén, én a másikon. Az asztalon ott hevernek tekercsekben a hely tervrajzai.
Apám tegnap elment a raktárba, és körbenézett. Ezek a raktárak ilyenkor még általában üresek. Az után szokták őket feltölteni, mikor mi már végeztünk a tervezéssel. Ekkor bepakolják az árut, és apám, meg a két bátyám odamennek, és felhelyezik a csapdákat, majd a helyet lezárják, és néha évekig nem lép be senki.
Most azonban egy már működő raktárban kell védelmet kiépítenünk, és az épület később sem lesz lezárva. Apám kiteríti a tegnap kapott tervrajzokat.
- A feladat jellege merőben más, mint amit megszoktunk. A raktárnak egyébként van állandó őrsége is, a mi feladatunk csak pár nehezen ellenőrizhető terület védelme. A helyzet az, hogy újabban több furfangos lopás történt. A tolvaj, aki feltehetően nem magának dolgozott igen kistermetű, lehet, hogy gyerek. A szellőzőnyílásokon jut be, melynek a rácsát kibontja neki valaki.
Apám közben a térképen mutatja a szellőzőnyílások helyét. Én magam is látom, hogy ez egy elég nagy épület, és nem könnyű bejárni, és minden pontját állandóan szemmel tartani.
- Hosszan beszéltem a tulajdonossal, és őszintén megmondom, még nem tudom, hogyan oldjuk meg a helyzetet. Először is, az épületen kívülre, nem rakhatunk csapdát, hiszen akkor olyan is megsebesülhet, aki véletlenül arra jár. A rácsra sem rakhatunk, hiszen azt egy állat is megérintheti akár. A rács kibontását tehát nem tudjuk megakadályozni. Ha viszont az épületen belül helyezünk el csapdát, azzal csak a gyereket sebezzük meg, aki nem tehet semmiről, és szereznek helyette egy új szerencsétlent. A tulajdonos a bandát akarja lefülelni.
Egészen belefacsarodik a szívem, ahogy elképzelem, hogy egy szegény gyermeket ilyen módon használnak, és veszélybe sodornak. Az emberek olyan kegyetlenek! A háborúk, melyek  végig söpörtek a világunkon, ezerszám hagyták maguk után csonka családokat és árvákat. Gyerekek kóborolnak az utcákon, éhesek, rongyosak, fáznak. A családom rendszeresen támogat egy árvaházat. Gyakran járunk oda betegeket ápolni is. Volt már olyan, hogy egy súlyos betegségben legyengült gyermek egy ideig nálunk lábadozott. Anyám és nagyanyám szíve hatalmas. Apám valamivel másabban látja a helyzetet. Azt mondja, ez olyan, mintha egy több helyen lyukas vödröt próbálnánk teletölteni.
Míg én elkalandozik egy kicsit a feladattól, a családtagok elkezdik a részleteket megbeszélni, én pedig csak csendben hallgatok. De ez nem azt jelenti, hogy nem gondolkodnék a lehetséges megoldáson.
Egyszerűen elképzelem, milyen lenne az, amikor a bandát elkapják. Mert el akarom kapni őket, hogy ne sodorhassanak többet bajba senkit. Még egy merésnyi víz a lyukas vödörbe, mert ha őket elkapjuk lesz helyettük más, de ez sem érdekel.
Tehát ők kinn vannak az utcán, leszedik a rácsot, a gyereket beeresztik, ő kiadja nekik, amit kérnek, és aztán eltűnnek a helyszínről. Ha el akarjuk kapni őket, akkor kell lépnünk, amikor a gyerek már az épületen belül van, de még nem adta ki, amit kérnek. És olyan csapda kell, ami nem okoz sebesülést, de figyelmezteti az őröket. Ilyen nekünk még nincs.
- Egy újfajta rúna kell. – szólalok meg.
A hangom túl halk volt, csak anyám hallotta meg mellettem. Ő az, aki csendre inti a többieket.
- Beszélj, Aaren, hallgatunk. – fordul felém apám.
- Egy olyan csapda kell … - kezdek neki felbátorodva – ami nem sebez. Ilyen nekünk nincs, csinálni kell. Ki kell találni. Az lenne a jó, ha … ha a gyerek egyszerűen csak elaludna, és közben … - próbálom megfogni a hatást, amit el akarok érni - … megszólalna egy vészcsengő … de olyan csengő, amit csak az őrök hallanak, az épületen kívül viszont senki.
Tristan arca felragyog, a szeme csillogni kezd.
- Ez mennyire jó ötlet, húgi!
- Ötletnek jó, csak megvalósíthatatlan. – húzza el a száját Angus.
Mindig ez a felállás. Tristan lelkesedik, lobog, és néha elhamarkodja a dolgokat. Angus sokkal megfontoltabb, de ugyanakkor fantáziátlan, és nagyon nehezen hagyja el a már bejárt utat. Apám közöttük a mérleg nyelve.
- Ezt nem mondanám, hogy lehetetlen. – szólal meg anyám. – Az altatás, úgy vélem megoldható.
- A jelzésre meg nekem van megoldásom. – jelenti ki Tristan magabiztosan – Vagyis lesz. – javítja ki magát.
Apám végignéz a családján, én szinte remegve várom a véleményét, hogy ő mit szól az ötletemhez.
- Akkor lássunk neki! Aaren, kinek szeretnél segédkezni? Anyádnak, vagy Trsitannak?
~ Elfogadta!
Most már az én arcom is ragyog, és lelkesen pillantok egyik családtagról a másikra. Mindenki engem néz, és várja a döntésemet. Részt vejetek valami újnak a kitalálásában! Ez sokkal több, mint reméltem! Kinek segítsek? Engem mindig is a békésebb megoldások érdekeltek. Ha kifejlesztünk egy olyan csapdát, ami nem sebzi meg azt, aki rálép, csak elaltatja, az sokkal jobb, mint bármi, amit eddig csináltam.
- Anyának.
- Akkor Tristan, én fogok neked segédkezni. – bólint apám. – Angus, tiéd a bolt.
Apám nem szidja meg Angust, csak finoman érzékelteti vele, hogy az kapja az érdekesebb feladatokat, akin látszik is, hogy részt akar venni benne. Nem tudom, Angus bánja-e ezt egyáltalán. Ő tényleg nem egy kísérletező típus.
A megbeszélés véget ért, mindenki megy a dolgára.

Felhasználó profiljának megtekintése

3 Re: Aaren Sagewind - élmények on Vas. Okt. 14, 2018 10:04 am

Szívmelengető egy sötét világban normálisnak mondható családokat látni. Tetszik ez a rúnamágus-dinasztia koncepció is, hogy Aaren nem magányos farkas, nem valami sosem látott mester tanítványa és nem is igazán lázadó, hanem felelősségteljesen viszi tovább a családi örökséget, és mégis képes újdonságot hozzáadni a kreativitásával. Nagyon tetszik a karakter és a háttere is. (Marcus is jó volt, de talán Aaren így hogy látom a teljes képet még jobb.) A stílusod még mindig könnyen olvasható, és teljesen letisztult, pillanatok alatt sikerült elolvasnom a két élményt.
Jár neked érte összesen 200 tp, 3000 váltó és egy tárgy:

Név: A Nagyi titka
Leírás: Elsőre egy egyszerű gyűrűnek tűnik, nem túl esztétéikus szüre kő ezüstfoglalatban, ám ha kzelebbről megnézed parányi rúnákat vehetsz észre rajta. Hogy hogyan vésték bele őket a kő belsejébe, arról senkinek nincs fogalma. Ha aktiválod a varázslatot, akkor egy tíz méter hosszú inda csap ki belőle, amit szint*2 másodpercig képes vagy mozgatni az akaratoddal. Öt percig marad meg, utána az inda elszárad, törékennyé válik és végül elporlad.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.