Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
[Küldetés] - Arachnophobia (Jelentkezés)

Kedd Szept. 25, 2018 6:00 pm by Hannes von Rotmantel

[img(983px,553px)]…

Comments: 10

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 44

[Küldetés újaknak] Világok között

Hétf. Okt. 22, 2018 10:29 am by Esroniel von Himmelreich

Tegnap a régiek már észrevehették, hogy Asael nevű briósevő démonom egy alig használt …

Comments: 7


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Csak az ökör iszik magában (Johnny & Mina)

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
A gondtalan béke néhány kellemes napját, óráját tölti a kastélyban. A fák levelei vérvörös színnel folynak végig a dombokon, a borostyán itt-ott a falakon, valami félelmetesen szép. Mina ki is használja az időt egy kis rajzolgatáshoz, festegetéshez, igazából amióta van egy kis bevétele, néha ilyen partikuláris dolgokra is hajlamos költeni, mint festőfelszerelés. "Műhelyét" az egyik erkélyen rendezte be, ami annyira romantikus, hogy a személyzetből hála az égnek senki nem is nagyon jár erre. Kiváló a rálátás az erdőre, még a falvak némelyikébe is ellátni, ha nincs köd. Bár a "romantikus" szót mostanában próbálja száműzni a szókincséből és úgy általában az életéből, csakúgy, mint az elmélkedéseket bármiféle ezzel kapcsolatos dologról.
Még egy előnye van az erkélynek. Ha valaki közeledne a kastély felé vezető úton, jó messziről észre lehet venni.
Erre természetesen a bástyák is alkalmasak. De hát miért kellene mindig ugyanonnan leskelődnie?
- Nem látom a két egymás kezét fogó alakot háttal állva a képeden. - néz át a válla fölött Nightwind-gróf, akit kis híján oldalba könyököl most.
- Nem is fogod... - húzza meg egy fa körvonalait alkotva talán kicsit túl erősen az ecsetet. Színek. Elmerül a színekben, a rabjukká válik, eggyé válik velük, menekül beléjük.
Ha visszagondol arra a pár héttel ezelőtti napra, körülbelül át akar ugrani le az erkélyről alá a szép kastélyparkba. Ki kell szellőztetni a fejét. És hogyan lehet ilyen könnyeden beszélni róla? Itt van minden áldott nap a birtokon, a nyavalyába is...
Persze... Damien próbálkozott azzal, hogy esetleg ne legyen itt. De az nem megoldás. Nyilvánvalóan nem lett volna megoldás. Csak megfosztott volna egy szerencsétlen embert a munkájától. A saját butasága miatt. Ehhez nincs joga.
Felsóhajt.
- Tudod, nem kell azt hinned, hogy a világ legnagyobb bűnét követted el.
- Tudom.
- Teljes jogod van szabadon azt tenni, amit...
- Nincs. Ehhez nincs. - Nem volt szabad... Valaminek a foglya volt, nem tudja, minek, de a legkevésbé se volt szabad. Most sem az. A menekülők sosem azok.
- Még mindig elküldheted.
- Nem fogom. Egyébként ha annyira akarod, megteheted. Ugyanannyi jogod van bármit tenni, mint nekem, ugyanazon címet kaptuk, éppen egyszerre...
- Azt hiszem, ez... túlmegy a címeken és jogokon.
- Na látod, épp ez a lényeg.
- Feltűnt, hogy megállt a kezed a levegőben?
- Fel... hmm... amikor festek, legalább azt érzem, hatalmam van a világ fölött. Rajtam múlik, hogy néz ki. - Felpillant és észrevesz egy huncut mosolyt a sötételf arcán. Kérdően hümmög egyet.
- Hatalmad van odafesteni a két egymás kezét fogó alakot.
Nem tudja megállni, hogy el ne vigyorodja magát. Nem tudja eldönteni, hogy ezek ilyenkor viccek, vagy Damien tényleg örülne neki, ha...
...ha "boldog lenne". Persze. Mert ez egész egyszerűen és kétséget kizáróan azt jelenti, igaz?... Régen azt hitte. Mostanában a boldogságról alkotott képe kezd drasztikusan megváltozni.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
- Álljál meg, ha azt mondtam, a kurva életbe! - rántotta le oldaláról a kardját a zsoldos.
A keze kissé remegett, de ez csak természetes volt. Nem szeretett fegyvert emelni másokra, életében egyetlen életet sem oltott még ki, most viszont mégis szükségesnek érezte megtanulni, hogy hogyan kell hidegvérrel gyilkolni. Lehet, hogy kellett neki egy kis nyüstölés, de a lényeg, hogy meg akarta tanulni.
- A pengét... - döntöttem félre fejemet. - ... lejjebb fogjad. Iszonyatosan fog fájni, ha így suhintasz oda neki.
- Jókor szólsz! - csúsztatta lejjebb csupasz kezeit és csapásra készült, de az áldozata ismét gyorsabb volt.
Szinte le lehetett olvasni az arcáról a kárörvendést, ahogyan vidáman félreszögdécselt Egon haraga elől. A "haraga" talán kissé túlzás tekintve, hogy még mindig nem érzett indítékot a nyúl megölésére, de azért próbálkozott.
- Gyere már ide, te dög! - döfött felé és ezúttal el is találta, viszont így sem okozott benne nagy károkat.
Csupán a farkát csapta le, amitől az állat azonban annyira megrémült, hogy a földbe gyökereztek lábai.
- Mi lesz már? - bámultam a fiúra. - Szúrd le, a fenébe is! Galileo, kérlek! - röppent le a madár a vállamról elkapva a nyulat.
Vidáman dobta le a vérző tetemet lábaim elé, amiért meg is jutalmaztam: Mosollyal az arcomon adtam neki egy répa karikát.
- Galileo egy, Egon nulla! - húztam meg a vállamat. - Szerintem ezt ne igen erőltessük. Nem igazán megy ez neked...
- Nekem mondod? - horkantott fel a nyúltetemre nézve. - Ártatlan volt.
- Egésznap csak ült a szőrös seggén és nem csinált semmit. Miért érdemelt volna kegyelmet? - nevettem.
- Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét. - érkezett a komor válasz, amire nem tudtam mit reagálni, de szerencsére nem is kellett, hiszen már jött is egy szekér, ami a továbbhaladásunkat biztosította.
- Egon, úgy látom haladhatunk tovább! - huppantam fel az elképesztően lassan döcögő kocsi csomagterébe és hamarosan a zsoldos is követett.
Nem tudtuk, hogy merre visz, de remélni tudtuk csak, hogy nem egy kivégzőhelyre...

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
- Nahát, az meg mi a csoda?
Két lovacska húzta puritán kis szekérke tűnik fel a láthatáron. A látványát hamarabb észreveszik, mint a hangját, bár a lovak patájának zaja és enyhe nyihogásuk is felhallatszik ide. Felfelé jól terjed a hang.
- Gondolom, nem a nyilvánvaló válaszra vársz....
- Igen, látom, hogy az egy szekér, de mit keres itt? Rendeltünk valami szállítmányt?
Damien hümmögve gondolkozni kezd. - Az egyik faluból tegnapelőtt érkezett agy nagy adag krumpli, liszt, tojás...
- Tojás?! Szekéren?
- Jól becsomagolták. Nem emlékszel? Elvégre te is ennek az uradalomnak a vezetője lennél.
- Na menj csak a vezetőséggel valahová - nevet, miközben töri a fejét, ki és mi járatban érkezhet.
- Menjünk le, nézzük meg.
Nyilván ez az egyetlen logikus dolog, amit tenni lehet. Még az is előfordulhat, hogy valami kérést intéznek feléjük. Lesétálnak hát a lépcsőkön és a bejárathoz battyognak, Mina elöl, felkészülve mindenféle mágikus ellenállásra, bár erősen kétli, hogy szükség lenne ennek használatára, valószínűleg békés emberek érkeztek.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
Döcögött a szekér, haladt előre, időközben még be is gyorsult, aminek viszont nem örültem, mivel tudtam, hogy elég egy kisebb kő- vagy fadarab a kerekek alá és máris úgy érzi a kocsis, hogy könnyebb a fogat, hát le is ellenőrzi! Csendesen fordultam Egonhoz.
- Mindjárt gyakorlatban is használhatjuk, amit tanultál. - suttogtam.
Nem telt el sok idő, maximum egy fertályóra és megis érkezett az az átkozott vihar letörte ág, ami a kocsit hajtó férfi vesztét okozta. Leszállt kényelmes üléséről és hangosan káromkodva hátrabattyogott, ahol velünk találta magát szemben.
Nem lehettem túl bizható a vörös szemekkel és kócos hajjal szakadtas köpenyemben, hiszen fejvesztve kezdet rohanni arról, amerről jöttünk remélvén, hogy megmentheti életét, de balszerencséjére vicceskedős kedvemben voltam és utána küldtem a madaramat.
Galileo tarkójába mélyesztette karmait és nem volt visszaút: Ugyan rá kellett segítenem tőrömmel, de nagyrészt Galileo érdeme volt, hogy egy halk segélykiáltás kíséretében hullott a földre lelkét kilehelve.
- Ezt mégis miért? - értetlenkedett Egon.
Levágtam a hulla hüvelykujját és bedobtam zsebembe a többi közé: Egyszer még jó nyaklánc lesz belőle!
- Most ki fogja hajtani a kocsit? - pislogott továbbra is a fiú.
- Régen sokszor csináltam ilyesmit... - ültem előre. - Gyihá! - csaptam oda a lovaknak miközben feldobtam csuklyámat.
Félóra múlva már ott is voltunk az út végénél, egy birtoknál, ahol ismerős arcok fogadtak, amin őszintén meglepődtem, így én is csak pislogni tudtam, akárcsak Egon.



A hozzászólást Johnny Wood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 22, 2018 2:11 pm-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Összeszűkíti szemeit, és bár nincsen túlzottan éles látása, azért feltűnik valami furcsa a szekeret vezető alakon. Nem a tipikus kocsis kinézetű élőlényről beszélünk. Mina zavartan gyürkéli ezúttal sötétvörös szoknyaruhája szoknyarészét, ahogy közelít.
- Hm.... van egyfajta előérzetem... nem tipikusan rossz, de olyan zavaró.
A vámpír bólint és hümmög. Tökéletesen megérti. A szekéren viszont valaki más is ül, aki megérdemel egy szemöldökfelvonást, nem csak azért, mert ott van, hanem mert, hát, a szó legszorosabb értelmében egy rondának nem mondható emberfajzatról van szó. Tipikus, szőke hajjal rendelkezik, bár nagyon is világossal. De mielőtt nekiállna a természetet csodálni, rá kell jönnie, hogy a másikuk meg valószínűleg ugyanaz a kultista, akivel annak idején a tóparton összefutottak és az a találkozó meglehetősen... furcsán sikerült. Bár, minden kár nélkül megúszták, hogy beengedtek egy mélységiszolgát a házukba, azért ez sem semmi.
Akkor még az a kis sufni volt a házuk... régi szép idők.
- Long time no see, Jonathan. - Damien mostanában nagyon laza a drágalátos tündenyelvének használatával, amivel baj nincsen, sokkal inkább azzal van, hogy ezekből a pár szóból álló szóösszetételekből kéne megérteni, mit is akar mondani, amelyek látszólag mindenféle mondatszerkezet nélkül állnak a levegőben. Na de mindegy, nem azért vannak itt, hogy szemantikán vitatkozzanak.
- Üdvözletem... nahát, meglep, hogy itt látom önöket... szerény hajlékunkban. - A sötételf megpróbálja köhögéssé alakítani a hirtelen rájött nevetést.
- Önnel még nem találkoztunk. Damien Nightwind. - Mivel még a szekéren ül, nem nagyon tud kezet nyújtani neki, de mindegy is. Enyhe gyanakvással méregeti a kultistát, meg a szekeret, és azon gondolkozik, ezt mégis honnan szerezték.
- Wilhelmina. Mi járatban errefelé?

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
- Hajlékunkban? - pislogtam továbbra is értetlenkedve. - Kit kellett megölnötök, hogy tiétek legyen ez a kastély? - néztem vigyorogva a vámpírra, mikor feltűnt, hogy félszemmel ugyan és sunnyogva, de Egont méregeti.
- Egon Gottfried. - nyújtott kezet a zsoldos Damiennek. - Örvendek a találkozásnak... És a magával valónak is, Wilhelmina! - nyúlt a vámpír kezéért, hogy illedelmesen megcsókolja azt, amennyiben engedte.
- Azért túlzásokba ne essél, Egon! - csóváltam meg fejemet, majd a szekérre mutattam. - Nem tudom, hogy vártatok-e szállítmányt, mindenesetre most hoztunk egyet. Fogalmam sincs, hogy mi lehet. - emeltem le csuklyámat.
Meg voltam lepődve. Hogyan ne lettem volna? Nem hittem a szerencsében, viszont mégis el kellett ismernem, hogy ennyi találkozás ezekkel az emberekkel nem lehetett véletlen. Talán egy jel volt arra, hogy idővel behódolnak a Mesternek, lehet, hogy mégis véletlen: Idővel elválik.
Egyenlőre az volt a legnagyobb kérdés mennyire látnak minket szívesen. A múltkori után inkább zsebemben tartottam végig pipámat, nehogy azt hidjék, hogy mindennapos nálam a pöfékelése kábító hatású anyagokkal.
Még dél előtt jártunk kicsivel, így a következő kérdésem szinte magától érkezett, mindennemű gondolkodást mellőzve.
- Csatlakozhatnánk hozzátok ebédnél? No, persze nem mintha rá lennénk szorulva...
Egon bambán nézett rám.
- Nem úgy volt, hogy elmegyünk Stefanért a kocsmába? - kérdezte értetlenül.
- Az a hatökör ráér. Úgysincs semmi dolga.
A zsoldos meghúzta vállát jelezvén, hogy végülis igazam van.
- Akkor... Örömmel fogadnánk meghívásotokat.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Jonathannak érdekes felfogásai vannak bizonyos szavakról. Csak pillanatokkal később jön rá, mennyire komikus is ez a kérdés valójában. Beteg módon nagyon is nehezére esik, hogy csak kuncogjon, és ne nevessen fel. - Túl sokakat, Jonathan. Túl sokakat. De most már nem számít.
Mina kissé elpirul, amikor kézcsókot kap, de nem túlságosan. Lassan kezdi megszokni a zavarbaejtő helyzeteket és már nem tudja bárki elérni azt az igazi erőteljes pirulást... Jonathan ellenkezésére majdnem ismét egy éles szólással reagál, de úgy dönt, inkább nem önt feleslegesen olajat a tűzre.
Mindketten megvonják szemöldöküket. Nem tudják, mi lehet a szállítmányban? - Ez igencsak különös. Ugyanis mi se. - jelenti ki a self nem kevés iróniával. - De akkor mégis... honnan van a szekér?
Mina közben végigméri az említett objektumot. Csak úgy eltulajdonítottak volna valami szállítmányt,és beállítanak vele hozzájuk? Ez még a legjóhiszeműbb ártatlanoknak is több, mint gyanús.
És ezek után még képesek lennének meghívatni magukat ebédre?!...
Pislognak párat, majd összenéznek, teljesen akaratlanul, ám tekintetükben majdhogynem ugyanaz tükröződik: ez már túlmegy minden határon.
Lassan visszafordítják fejüket a két jómadár felé. Damien megköszörüli a torkát. - Ugye tudják.. hogy ehhez minimum egy nagyon jó magyarázat szükséges?
Mina sóhajt egyet. Amikor a vámpír lánya azt hinné, végre lesz egy békés napja, hát nem megint rá kell hogy szabaduljon valami ehhez hasonlatos furcsaság? Mindig van valami. Lovászok... kultisták... csupa-csupa bonyodalom.

Felhasználó profiljának megtekintése

Johnny Wood

avatar
Kultista Megszállott
Kultista Megszállott
- Mi tartozunk magyarázattal nektek? - húztam fel szemöldökömet fejemet csóválva. - Ez egy szerencsétlen kocsi, nektek egy egész birodalmatok van! - vigyorodtam el a sötét tündét méregetve.
Magasabb volt nálam, viszont az erejével nem voltam tisztában. Csak remélni tudtam, hogy ereje nem arányos méreteivel - 180 centi körül lehetett és hogyha ehhez megfelelő izomzattal is rendelkezett egy csapás igazán nagy fájdalmat jelenthetett a törékeny kis testemnek, viszont az volt a szerencsém, hogy pusztakézzel különösebb kiképzés nélkül (és gondolom Damiennek nem volt) megölni valakit igazán nehéz!
Ez kétpillanatra elegendő önbizalommal töltött el, mikor hirtelen eszembe jutott, hogy a parton kifejezetten büszke volt a tőreire. Azokra a tőrökkel, amikkel kifejezetten könnyű volt valakivel végezni, hogyha sikerült akár egy egyszerű rúgással földre küldeni és lássuk be: Ha összerúgunk én huppanok a földre, túl nagy mamlasz ahhoz, hogy ő tegye ezt.
- Nos... - vakarta meg tarkóját Egon. - Hogyha nincs más választásom... - sóhajtott egy hatalmasat és kezét a kardjára csúsztatta óvatosan.
Apró mozdulatokkal irányította ugyan kezét a fegyveréhez, de még a vak is kiszúrta volna, hogy mire készül. Kezdő volt, arcán is látszott, hogy csak megrémíteni próbálja a párost az álagresszív hozzáállásával.
- Erre nem lesz szükség! - emeltem le kezét a markolatról. - Szerintem távozhatunk is! - legyintettem. - Elvégre férj és feleség valóban kettesben kíván ebédelni, ez a dolgok rendje. - vigyorodtam el.
Majdnem elnevettem magamat, tudtam, hogy így könnyen elterelhetem a témát. Már a vízparton is feltűnt, hogy nem szeretik a témát, mivel - véleményük szerint - nincs valóságalapja. Majd meglátjuk...
~ Megint hatalmas bajba fogsz keveredni, fiú! - szólalt meg Armaros nem éppen a legjobbkor.
Egon nem tudta, hogy kultista vagyok, Mina és Damien pedig... Csak simán Mina és Damien volt és így is számonkértek minket; Hát mégha eszükbe juttatom, hogy egy bukottat szolgálok!
Nem lett volna kellemes tehát ez bukta, azonban mégis találtam egy megoldást, ahogyan Armarossal tudtam beszélgetni, bár gyűlöltem. Elméletileg a gondolataimat is hallotta, főleg ha ő hozzá szóltak, de ez engem mindig zavarba ejtett. Nem tudtam egyszerre két "síkon" beszélgetni, mindig összefolytak a mondanivalóim, de úgy tűnt, hogy nincs jobb megoldás (a hallgatást kizárva).
~ Szórakoztatlak, Mester! Hát nem örülsz neki? - vontam kérdőre. - Még kérned sem kellett.
Érezni lehetett, hogy csóválja a fejét Ir-Saarban.
~ Nem, Johnny, nem! Túl nagy a túlerő és ezek déli grófok, mi pedig Dél szövetségesei vagyunk, igaz, hogy csak érdekből, de ez most nem számít! Azt akarod, hogy még itt is elveszítsük a... - kereste a megfelelő szót, de nem találta. - ... itt is hírhedtek legyünk?
Lesápadtam. Igaza volt. Nem a saját életem forgott kockán, hanem az egész kultusz hírneve, ezzel nemcsak a "megélhetésünk" bukott volna, hanem még a Protestáns Egyház is vadászott volna ránk, ők pedig túl sokan voltak. Miranda, Suzy... Mindenki végét jelenthette, hogyha most az egyszer elcseszek valamit.
Bár úgy érzem, hogy túlaggódom az apró csípkelődésemet feléjük, jobb félni, mint megijedni (Igaz, hogy Wilhelmina már erről is kifejtette a véleményét a parton).

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

avatar
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Damien megvonja a szemöldökét. Tündéjükre akadtak ezzel a kultistával, ez mindig is nyilvánvaló volt. Kérdéses, hogy ez az egyén hogy éli túl ebben a világban ilyen véletlenszerű életmóddal.. és hogy mi célja volt az itteni megjelenésével?
- Ettől még nem vagyunk kötelesek kérdés nélkül beengedni bárkit, főleg, hogy vigyáznunk kellene erre a birodalomra, ha már van.
Mina tekintete ijedten szúrja ki a kardjához nyúló kísérőt. Mi a fene? Ezek tényleg idejöttek csak úgy letámadni őket? Igen buta ötlet volt, tudhatná a mélységiszolga, hogy Mina azért képes varázslásra is, és ha akarná, rögvest mozgásképtelenné tehetné mindkettejüket.
De még mielőtt hevesen kapkodva a lélegzetet rászánná magát, hogy ehhez a megoldáshoz forduljon, Jonathan szerencsére elsimítja a helyzetet. Azért nem marad hozzászólások nélkül.
- Most találkoztunk, és rögtön így köszön?! Minden idegent így próbál a szívébe zárni?
Ez hiányzott még. Mi a francot játszanak? Mit akarnak kiprovokálni? Valaki megbízta őket? Netán maga Armaros? na az lesz még egy jó kör, egy mélységivel vitatkozni a szolgáján keresztül.
Mina próbál immúnisnak látszani a férj-feleséges viccnek szánt kötözködésre.
- Van valami konkrét célja azzal, hogy megjelent itt? Biztosra veszem, hogy nem egy étkezésre vágyik. Ki küldte?
Valóban jogos kérdés, hiszen csak úgy véletlenül nem valószínű, hogy erre járjanak. A főváros elég messze van ahhoz, hogy ne lehessen "beugrani" ide, az út sem éppen egyértelmű és rengeteg erdőn-mezőn vezet át, meg kisebb falvakon. Mégis hogyan találhattak ide?
Mina közben próbálja túltenni magát azon, hogy Egon képes lenne csak úgy letámadni őket. A kultista csak úgy felbérelt volna egy bérkardost? Nem gondolta volna, hogy ilyenekhez folyamodik. Bár lehet, hogy tényleg csak áldozat és a mestere küldte ide, vele pedig nem ellenkezhet. Jó lenne tudni, mégis hogyan került a befolyása alá és talán kiderülne, hogy végső soron nem ő a hibás. Nem, mintha számítana, ha kardélre akar hányni valaki, oktalan azt nézni, hibás-e abban, hogy ezt teszi.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.