Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Küldetés: A hátratolt helyőrség (V.I.SZ. 821 Ősz)

Kedd Aug. 06, 2019 4:06 pm by Lothar von Nebelturm

Két alak beszélgetett a rogyadozó pult mellett a kocsmában. A kocsmában éppen a szokásos …

Comments: 10

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 104

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 53


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] Csak az ökör iszik magában (Johnny & Mina)

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

A gondtalan béke néhány kellemes napját, óráját tölti a kastélyban. A fák levelei vérvörös színnel folynak végig a dombokon, a borostyán itt-ott a falakon, valami félelmetesen szép. Mina ki is használja az időt egy kis rajzolgatáshoz, festegetéshez, igazából amióta van egy kis bevétele, néha ilyen partikuláris dolgokra is hajlamos költeni, mint festőfelszerelés. "Műhelyét" az egyik erkélyen rendezte be, ami annyira romantikus, hogy a személyzetből hála az égnek senki nem is nagyon jár erre. Kiváló a rálátás az erdőre, még a falvak némelyikébe is ellátni, ha nincs köd. Bár a "romantikus" szót mostanában próbálja száműzni a szókincséből és úgy általában az életéből, csakúgy, mint az elmélkedéseket bármiféle ezzel kapcsolatos dologról.
Még egy előnye van az erkélynek. Ha valaki közeledne a kastély felé vezető úton, jó messziről észre lehet venni.
Erre természetesen a bástyák is alkalmasak. De hát miért kellene mindig ugyanonnan leskelődnie?
- Nem látom a két egymás kezét fogó alakot háttal állva a képeden. - néz át a válla fölött Nightwind-gróf, akit kis híján oldalba könyököl most.
- Nem is fogod... - húzza meg egy fa körvonalait alkotva talán kicsit túl erősen az ecsetet. Színek. Elmerül a színekben, a rabjukká válik, eggyé válik velük, menekül beléjük.
Ha visszagondol arra a pár héttel ezelőtti napra, körülbelül át akar ugrani le az erkélyről alá a szép kastélyparkba. Ki kell szellőztetni a fejét. És hogyan lehet ilyen könnyeden beszélni róla? Itt van minden áldott nap a birtokon, a nyavalyába is...
Persze... Damien próbálkozott azzal, hogy esetleg ne legyen itt. De az nem megoldás. Nyilvánvalóan nem lett volna megoldás. Csak megfosztott volna egy szerencsétlen embert a munkájától. A saját butasága miatt. Ehhez nincs joga.
Felsóhajt.
- Tudod, nem kell azt hinned, hogy a világ legnagyobb bűnét követted el.
- Tudom.
- Teljes jogod van szabadon azt tenni, amit...
- Nincs. Ehhez nincs. - Nem volt szabad... Valaminek a foglya volt, nem tudja, minek, de a legkevésbé se volt szabad. Most sem az. A menekülők sosem azok.
- Még mindig elküldheted.
- Nem fogom. Egyébként ha annyira akarod, megteheted. Ugyanannyi jogod van bármit tenni, mint nekem, ugyanazon címet kaptuk, éppen egyszerre...
- Azt hiszem, ez... túlmegy a címeken és jogokon.
- Na látod, épp ez a lényeg.
- Feltűnt, hogy megállt a kezed a levegőben?
- Fel... hmm... amikor festek, legalább azt érzem, hatalmam van a világ fölött. Rajtam múlik, hogy néz ki. - Felpillant és észrevesz egy huncut mosolyt a sötételf arcán. Kérdően hümmög egyet.
- Hatalmad van odafesteni a két egymás kezét fogó alakot.
Nem tudja megállni, hogy el ne vigyorodja magát. Nem tudja eldönteni, hogy ezek ilyenkor viccek, vagy Damien tényleg örülne neki, ha...
...ha "boldog lenne". Persze. Mert ez egész egyszerűen és kétséget kizáróan azt jelenti, igaz?... Régen azt hitte. Mostanában a boldogságról alkotott képe kezd drasztikusan megváltozni.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése
- Álljál meg, ha azt mondtam, a kurva életbe! - rántotta le oldaláról a kardját a zsoldos.
A keze kissé remegett, de ez csak természetes volt. Nem szeretett fegyvert emelni másokra, életében egyetlen életet sem oltott még ki, most viszont mégis szükségesnek érezte megtanulni, hogy hogyan kell hidegvérrel gyilkolni. Lehet, hogy kellett neki egy kis nyüstölés, de a lényeg, hogy meg akarta tanulni.
- A pengét... - döntöttem félre fejemet. - ... lejjebb fogjad. Iszonyatosan fog fájni, ha így suhintasz oda neki.
- Jókor szólsz! - csúsztatta lejjebb csupasz kezeit és csapásra készült, de az áldozata ismét gyorsabb volt.
Szinte le lehetett olvasni az arcáról a kárörvendést, ahogyan vidáman félreszögdécselt Egon haraga elől. A "haraga" talán kissé túlzás tekintve, hogy még mindig nem érzett indítékot a nyúl megölésére, de azért próbálkozott.
- Gyere már ide, te dög! - döfött felé és ezúttal el is találta, viszont így sem okozott benne nagy károkat.
Csupán a farkát csapta le, amitől az állat azonban annyira megrémült, hogy a földbe gyökereztek lábai.
- Mi lesz már? - bámultam a fiúra. - Szúrd le, a fenébe is! Galileo, kérlek! - röppent le a madár a vállamról elkapva a nyulat.
Vidáman dobta le a vérző tetemet lábaim elé, amiért meg is jutalmaztam: Mosollyal az arcomon adtam neki egy répa karikát.
- Galileo egy, Egon nulla! - húztam meg a vállamat. - Szerintem ezt ne igen erőltessük. Nem igazán megy ez neked...
- Nekem mondod? - horkantott fel a nyúltetemre nézve. - Ártatlan volt.
- Egésznap csak ült a szőrös seggén és nem csinált semmit. Miért érdemelt volna kegyelmet? - nevettem.
- Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét. - érkezett a komor válasz, amire nem tudtam mit reagálni, de szerencsére nem is kellett, hiszen már jött is egy szekér, ami a továbbhaladásunkat biztosította.
- Egon, úgy látom haladhatunk tovább! - huppantam fel az elképesztően lassan döcögő kocsi csomagterébe és hamarosan a zsoldos is követett.
Nem tudtuk, hogy merre visz, de remélni tudtuk csak, hogy nem egy kivégzőhelyre...


_________________
Adatlap

"Ha ez működik, én megcsókolom Johnny-t... annál undorítóbbat elképzelni se tudnék!" - Cynewulf, a holdcsókolt Éjpenge

"Meg kell mondjam, Johnny Wood, te vagy a legszórakoztatóbb halandó, akivel hosszú létezésem alatt találkoztam. Menjetek, és találjatok módot, hogy megszabadítsatok." - Armaros, a bukott angyal
Felhasználó profiljának megtekintése
- Nahát, az meg mi a csoda?
Két lovacska húzta puritán kis szekérke tűnik fel a láthatáron. A látványát hamarabb észreveszik, mint a hangját, bár a lovak patájának zaja és enyhe nyihogásuk is felhallatszik ide. Felfelé jól terjed a hang.
- Gondolom, nem a nyilvánvaló válaszra vársz....
- Igen, látom, hogy az egy szekér, de mit keres itt? Rendeltünk valami szállítmányt?
Damien hümmögve gondolkozni kezd. - Az egyik faluból tegnapelőtt érkezett agy nagy adag krumpli, liszt, tojás...
- Tojás?! Szekéren?
- Jól becsomagolták. Nem emlékszel? Elvégre te is ennek az uradalomnak a vezetője lennél.
- Na menj csak a vezetőséggel valahová - nevet, miközben töri a fejét, ki és mi járatban érkezhet.
- Menjünk le, nézzük meg.
Nyilván ez az egyetlen logikus dolog, amit tenni lehet. Még az is előfordulhat, hogy valami kérést intéznek feléjük. Lesétálnak hát a lépcsőkön és a bejárathoz battyognak, Mina elöl, felkészülve mindenféle mágikus ellenállásra, bár erősen kétli, hogy szükség lenne ennek használatára, valószínűleg békés emberek érkeztek.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése
Döcögött a szekér, haladt előre, időközben még be is gyorsult, aminek viszont nem örültem, mivel tudtam, hogy elég egy kisebb kő- vagy fadarab a kerekek alá és máris úgy érzi a kocsis, hogy könnyebb a fogat, hát le is ellenőrzi! Csendesen fordultam Egonhoz.
- Mindjárt gyakorlatban is használhatjuk, amit tanultál. - suttogtam.
Nem telt el sok idő, maximum egy fertályóra és megis érkezett az az átkozott vihar letörte ág, ami a kocsit hajtó férfi vesztét okozta. Leszállt kényelmes üléséről és hangosan káromkodva hátrabattyogott, ahol velünk találta magát szemben.
Nem lehettem túl bizható a vörös szemekkel és kócos hajjal szakadtas köpenyemben, hiszen fejvesztve kezdet rohanni arról, amerről jöttünk remélvén, hogy megmentheti életét, de balszerencséjére vicceskedős kedvemben voltam és utána küldtem a madaramat.
Galileo tarkójába mélyesztette karmait és nem volt visszaút: Ugyan rá kellett segítenem tőrömmel, de nagyrészt Galileo érdeme volt, hogy egy halk segélykiáltás kíséretében hullott a földre lelkét kilehelve.
- Ezt mégis miért? - értetlenkedett Egon.
Levágtam a hulla hüvelykujját és bedobtam zsebembe a többi közé: Egyszer még jó nyaklánc lesz belőle!
- Most ki fogja hajtani a kocsit? - pislogott továbbra is a fiú.
- Régen sokszor csináltam ilyesmit... - ültem előre. - Gyihá! - csaptam oda a lovaknak miközben feldobtam csuklyámat.
Félóra múlva már ott is voltunk az út végénél, egy birtoknál, ahol ismerős arcok fogadtak, amin őszintén meglepődtem, így én is csak pislogni tudtam, akárcsak Egon.



A hozzászólást Johnny Wood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 22, 2018 2:11 pm-kor.


_________________
Adatlap

"Ha ez működik, én megcsókolom Johnny-t... annál undorítóbbat elképzelni se tudnék!" - Cynewulf, a holdcsókolt Éjpenge

"Meg kell mondjam, Johnny Wood, te vagy a legszórakoztatóbb halandó, akivel hosszú létezésem alatt találkoztam. Menjetek, és találjatok módot, hogy megszabadítsatok." - Armaros, a bukott angyal
Felhasználó profiljának megtekintése
Összeszűkíti szemeit, és bár nincsen túlzottan éles látása, azért feltűnik valami furcsa a szekeret vezető alakon. Nem a tipikus kocsis kinézetű élőlényről beszélünk. Mina zavartan gyürkéli ezúttal sötétvörös szoknyaruhája szoknyarészét, ahogy közelít.
- Hm.... van egyfajta előérzetem... nem tipikusan rossz, de olyan zavaró.
A vámpír bólint és hümmög. Tökéletesen megérti. A szekéren viszont valaki más is ül, aki megérdemel egy szemöldökfelvonást, nem csak azért, mert ott van, hanem mert, hát, a szó legszorosabb értelmében egy rondának nem mondható emberfajzatról van szó. Tipikus, szőke hajjal rendelkezik, bár nagyon is világossal. De mielőtt nekiállna a természetet csodálni, rá kell jönnie, hogy a másikuk meg valószínűleg ugyanaz a kultista, akivel annak idején a tóparton összefutottak és az a találkozó meglehetősen... furcsán sikerült. Bár, minden kár nélkül megúszták, hogy beengedtek egy mélységiszolgát a házukba, azért ez sem semmi.
Akkor még az a kis sufni volt a házuk... régi szép idők.
- Long time no see, Jonathan. - Damien mostanában nagyon laza a drágalátos tündenyelvének használatával, amivel baj nincsen, sokkal inkább azzal van, hogy ezekből a pár szóból álló szóösszetételekből kéne megérteni, mit is akar mondani, amelyek látszólag mindenféle mondatszerkezet nélkül állnak a levegőben. Na de mindegy, nem azért vannak itt, hogy szemantikán vitatkozzanak.
- Üdvözletem... nahát, meglep, hogy itt látom önöket... szerény hajlékunkban. - A sötételf megpróbálja köhögéssé alakítani a hirtelen rájött nevetést.
- Önnel még nem találkoztunk. Damien Nightwind. - Mivel még a szekéren ül, nem nagyon tud kezet nyújtani neki, de mindegy is. Enyhe gyanakvással méregeti a kultistát, meg a szekeret, és azon gondolkozik, ezt mégis honnan szerezték.
- Wilhelmina. Mi járatban errefelé?


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése
- Hajlékunkban? - pislogtam továbbra is értetlenkedve. - Kit kellett megölnötök, hogy tiétek legyen ez a kastély? - néztem vigyorogva a vámpírra, mikor feltűnt, hogy félszemmel ugyan és sunnyogva, de Egont méregeti.
- Egon Gottfried. - nyújtott kezet a zsoldos Damiennek. - Örvendek a találkozásnak... És a magával valónak is, Wilhelmina! - nyúlt a vámpír kezéért, hogy illedelmesen megcsókolja azt, amennyiben engedte.
- Azért túlzásokba ne essél, Egon! - csóváltam meg fejemet, majd a szekérre mutattam. - Nem tudom, hogy vártatok-e szállítmányt, mindenesetre most hoztunk egyet. Fogalmam sincs, hogy mi lehet. - emeltem le csuklyámat.
Meg voltam lepődve. Hogyan ne lettem volna? Nem hittem a szerencsében, viszont mégis el kellett ismernem, hogy ennyi találkozás ezekkel az emberekkel nem lehetett véletlen. Talán egy jel volt arra, hogy idővel behódolnak a Mesternek, lehet, hogy mégis véletlen: Idővel elválik.
Egyenlőre az volt a legnagyobb kérdés mennyire látnak minket szívesen. A múltkori után inkább zsebemben tartottam végig pipámat, nehogy azt hidjék, hogy mindennapos nálam a pöfékelése kábító hatású anyagokkal.
Még dél előtt jártunk kicsivel, így a következő kérdésem szinte magától érkezett, mindennemű gondolkodást mellőzve.
- Csatlakozhatnánk hozzátok ebédnél? No, persze nem mintha rá lennénk szorulva...
Egon bambán nézett rám.
- Nem úgy volt, hogy elmegyünk Stefanért a kocsmába? - kérdezte értetlenül.
- Az a hatökör ráér. Úgysincs semmi dolga.
A zsoldos meghúzta vállát jelezvén, hogy végülis igazam van.
- Akkor... Örömmel fogadnánk meghívásotokat.


_________________
Adatlap

"Ha ez működik, én megcsókolom Johnny-t... annál undorítóbbat elképzelni se tudnék!" - Cynewulf, a holdcsókolt Éjpenge

"Meg kell mondjam, Johnny Wood, te vagy a legszórakoztatóbb halandó, akivel hosszú létezésem alatt találkoztam. Menjetek, és találjatok módot, hogy megszabadítsatok." - Armaros, a bukott angyal
Felhasználó profiljának megtekintése
Jonathannak érdekes felfogásai vannak bizonyos szavakról. Csak pillanatokkal később jön rá, mennyire komikus is ez a kérdés valójában. Beteg módon nagyon is nehezére esik, hogy csak kuncogjon, és ne nevessen fel. - Túl sokakat, Jonathan. Túl sokakat. De most már nem számít.
Mina kissé elpirul, amikor kézcsókot kap, de nem túlságosan. Lassan kezdi megszokni a zavarbaejtő helyzeteket és már nem tudja bárki elérni azt az igazi erőteljes pirulást... Jonathan ellenkezésére majdnem ismét egy éles szólással reagál, de úgy dönt, inkább nem önt feleslegesen olajat a tűzre.
Mindketten megvonják szemöldöküket. Nem tudják, mi lehet a szállítmányban? - Ez igencsak különös. Ugyanis mi se. - jelenti ki a self nem kevés iróniával. - De akkor mégis... honnan van a szekér?
Mina közben végigméri az említett objektumot. Csak úgy eltulajdonítottak volna valami szállítmányt,és beállítanak vele hozzájuk? Ez még a legjóhiszeműbb ártatlanoknak is több, mint gyanús.
És ezek után még képesek lennének meghívatni magukat ebédre?!...
Pislognak párat, majd összenéznek, teljesen akaratlanul, ám tekintetükben majdhogynem ugyanaz tükröződik: ez már túlmegy minden határon.
Lassan visszafordítják fejüket a két jómadár felé. Damien megköszörüli a torkát. - Ugye tudják.. hogy ehhez minimum egy nagyon jó magyarázat szükséges?
Mina sóhajt egyet. Amikor a vámpír lánya azt hinné, végre lesz egy békés napja, hát nem megint rá kell hogy szabaduljon valami ehhez hasonlatos furcsaság? Mindig van valami. Lovászok... kultisták... csupa-csupa bonyodalom.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése
- Mi tartozunk magyarázattal nektek? - húztam fel szemöldökömet fejemet csóválva. - Ez egy szerencsétlen kocsi, nektek egy egész birodalmatok van! - vigyorodtam el a sötét tündét méregetve.
Magasabb volt nálam, viszont az erejével nem voltam tisztában. Csak remélni tudtam, hogy ereje nem arányos méreteivel - 180 centi körül lehetett és hogyha ehhez megfelelő izomzattal is rendelkezett egy csapás igazán nagy fájdalmat jelenthetett a törékeny kis testemnek, viszont az volt a szerencsém, hogy pusztakézzel különösebb kiképzés nélkül (és gondolom Damiennek nem volt) megölni valakit igazán nehéz!
Ez kétpillanatra elegendő önbizalommal töltött el, mikor hirtelen eszembe jutott, hogy a parton kifejezetten büszke volt a tőreire. Azokra a tőrökkel, amikkel kifejezetten könnyű volt valakivel végezni, hogyha sikerült akár egy egyszerű rúgással földre küldeni és lássuk be: Ha összerúgunk én huppanok a földre, túl nagy mamlasz ahhoz, hogy ő tegye ezt.
- Nos... - vakarta meg tarkóját Egon. - Hogyha nincs más választásom... - sóhajtott egy hatalmasat és kezét a kardjára csúsztatta óvatosan.
Apró mozdulatokkal irányította ugyan kezét a fegyveréhez, de még a vak is kiszúrta volna, hogy mire készül. Kezdő volt, arcán is látszott, hogy csak megrémíteni próbálja a párost az álagresszív hozzáállásával.
- Erre nem lesz szükség! - emeltem le kezét a markolatról. - Szerintem távozhatunk is! - legyintettem. - Elvégre férj és feleség valóban kettesben kíván ebédelni, ez a dolgok rendje. - vigyorodtam el.
Majdnem elnevettem magamat, tudtam, hogy így könnyen elterelhetem a témát. Már a vízparton is feltűnt, hogy nem szeretik a témát, mivel - véleményük szerint - nincs valóságalapja. Majd meglátjuk...
~ Megint hatalmas bajba fogsz keveredni, fiú! - szólalt meg Armaros nem éppen a legjobbkor.
Egon nem tudta, hogy kultista vagyok, Mina és Damien pedig... Csak simán Mina és Damien volt és így is számonkértek minket; Hát mégha eszükbe juttatom, hogy egy bukottat szolgálok!
Nem lett volna kellemes tehát ez bukta, azonban mégis találtam egy megoldást, ahogyan Armarossal tudtam beszélgetni, bár gyűlöltem. Elméletileg a gondolataimat is hallotta, főleg ha ő hozzá szóltak, de ez engem mindig zavarba ejtett. Nem tudtam egyszerre két "síkon" beszélgetni, mindig összefolytak a mondanivalóim, de úgy tűnt, hogy nincs jobb megoldás (a hallgatást kizárva).
~ Szórakoztatlak, Mester! Hát nem örülsz neki? - vontam kérdőre. - Még kérned sem kellett.
Érezni lehetett, hogy csóválja a fejét Ir-Saarban.
~ Nem, Johnny, nem! Túl nagy a túlerő és ezek déli grófok, mi pedig Dél szövetségesei vagyunk, igaz, hogy csak érdekből, de ez most nem számít! Azt akarod, hogy még itt is elveszítsük a... - kereste a megfelelő szót, de nem találta. - ... itt is hírhedtek legyünk?
Lesápadtam. Igaza volt. Nem a saját életem forgott kockán, hanem az egész kultusz hírneve, ezzel nemcsak a "megélhetésünk" bukott volna, hanem még a Protestáns Egyház is vadászott volna ránk, ők pedig túl sokan voltak. Miranda, Suzy... Mindenki végét jelenthette, hogyha most az egyszer elcseszek valamit.
Bár úgy érzem, hogy túlaggódom az apró csípkelődésemet feléjük, jobb félni, mint megijedni (Igaz, hogy Wilhelmina már erről is kifejtette a véleményét a parton).


_________________
Adatlap

"Ha ez működik, én megcsókolom Johnny-t... annál undorítóbbat elképzelni se tudnék!" - Cynewulf, a holdcsókolt Éjpenge

"Meg kell mondjam, Johnny Wood, te vagy a legszórakoztatóbb halandó, akivel hosszú létezésem alatt találkoztam. Menjetek, és találjatok módot, hogy megszabadítsatok." - Armaros, a bukott angyal
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien megvonja a szemöldökét. Tündéjükre akadtak ezzel a kultistával, ez mindig is nyilvánvaló volt. Kérdéses, hogy ez az egyén hogy éli túl ebben a világban ilyen véletlenszerű életmóddal.. és hogy mi célja volt az itteni megjelenésével?
- Ettől még nem vagyunk kötelesek kérdés nélkül beengedni bárkit, főleg, hogy vigyáznunk kellene erre a birodalomra, ha már van.
Mina tekintete ijedten szúrja ki a kardjához nyúló kísérőt. Mi a fene? Ezek tényleg idejöttek csak úgy letámadni őket? Igen buta ötlet volt, tudhatná a mélységiszolga, hogy Mina azért képes varázslásra is, és ha akarná, rögvest mozgásképtelenné tehetné mindkettejüket.
De még mielőtt hevesen kapkodva a lélegzetet rászánná magát, hogy ehhez a megoldáshoz forduljon, Jonathan szerencsére elsimítja a helyzetet. Azért nem marad hozzászólások nélkül.
- Most találkoztunk, és rögtön így köszön?! Minden idegent így próbál a szívébe zárni?
Ez hiányzott még. Mi a francot játszanak? Mit akarnak kiprovokálni? Valaki megbízta őket? Netán maga Armaros? na az lesz még egy jó kör, egy mélységivel vitatkozni a szolgáján keresztül.
Mina próbál immúnisnak látszani a férj-feleséges viccnek szánt kötözködésre.
- Van valami konkrét célja azzal, hogy megjelent itt? Biztosra veszem, hogy nem egy étkezésre vágyik. Ki küldte?
Valóban jogos kérdés, hiszen csak úgy véletlenül nem valószínű, hogy erre járjanak. A főváros elég messze van ahhoz, hogy ne lehessen "beugrani" ide, az út sem éppen egyértelmű és rengeteg erdőn-mezőn vezet át, meg kisebb falvakon. Mégis hogyan találhattak ide?
Mina közben próbálja túltenni magát azon, hogy Egon képes lenne csak úgy letámadni őket. A kultista csak úgy felbérelt volna egy bérkardost? Nem gondolta volna, hogy ilyenekhez folyamodik. Bár lehet, hogy tényleg csak áldozat és a mestere küldte ide, vele pedig nem ellenkezhet. Jó lenne tudni, mégis hogyan került a befolyása alá és talán kiderülne, hogy végső soron nem ő a hibás. Nem, mintha számítana, ha kardélre akar hányni valaki, oktalan azt nézni, hibás-e abban, hogy ezt teszi.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése
- Igazán sajnálom, Mina. Tudod nagyon könnyen zavarba jön. Főleg hölgyek közelében. - vigyorodtam el és vágtam oldalba Egont. - Igazat beszélek, nemde?
A fiú lesütötte szemeit és zavartan bólogatott. Láttam rajta, hogy valóban zavarba jött, azonban közel sem a vámpír miatt. Nekem akart bizonyítani, azért a szívességért legalább annyival lógott nekem, hogy hasznomra válik. Szerencsétlen nem volt azzal tisztában, hogy így is csak élőpajzsnak terveztem használni. A saját érdekében kellett megtanulnia a fegyverrel bánni, hiszen én mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül ott hagytam volna akármelyik csata után kivérezve egy árokban. Itt farkastörvények szerint kellett játszani, főleg háború idején. Senkiben nem bízhattam a Mestertől és a tanítványaitól eltekintve. A fiú pedig még ennél is nehezebb eset volt. Érezte, hogy sehol sem volt helye, nem véletlenül lett alkoholista sem!
Azzal pedig, hogy megengedtem neki, hogy kövesse utasításamait valószínűleg valami olyat ébresztettem benne, hogy ér akármit is élete, amihez ő feltétlen bizonyítási kényszert érzett.
Damien megjegyzésére csak a földre köptem.
- Mégis miből gondolod, hogy valaki küldött minket? Ennyiből miért kéne nekünk elhinni azt, hogy legálisan tartózkodtok a kastélyban?
Továbbra sem akartam konkrét lenni, azzal csak saját helyzetünket rontottam volna tovább. A "megöltünk egy fogadot hajtó alakot, hogy elkössük a szekeret és csak követtük a kurva utat" című történetet nem hiszem, hogy jól fogadták volna. Mitöbb, valószínűleg úgy penderítettek volna ki minket birtokukról, hogy azt a technikát még Cynewulf is szívesen ellesné, hátha mégegyszer együtt zuhanunk egy kiszáradt folyó medrébe.


_________________
Adatlap

"Ha ez működik, én megcsókolom Johnny-t... annál undorítóbbat elképzelni se tudnék!" - Cynewulf, a holdcsókolt Éjpenge

"Meg kell mondjam, Johnny Wood, te vagy a legszórakoztatóbb halandó, akivel hosszú létezésem alatt találkoztam. Menjetek, és találjatok módot, hogy megszabadítsatok." - Armaros, a bukott angyal
Felhasználó profiljának megtekintése
Fogalma sincs a vámpírnak, mit akarnak itt ezek a jómadarak, de a múltkorában se nagyon tudott eligazodni Jonathan stílusán, és most sem. Nem lehetnek ennyire spontánok. Kell, hogy legyen valami hátsóm szándékuk. ...Nem?
Mindenesetre itt van valamiféle frappáns visszavágás helye. - Érdekes módon leplezi a zavarát, kedves Egon.
Erről valamiért eszébe jut egy nem túlságosan szalonképes vicc, minek hatására elvörösödik. Na meg az se tesz túl jót a helyzetnek, hogy karddal akarnak rájuk támadni, vagy csak azt mutatják.
- Feltételezés volt... - sóhajt a self. Persze, már megint ő volt a túlságosan támadó. Hát hogyne.
Várjunk. Még mindig itt álldogál két alak a kastély előtt, és egyszerűen csak úgy be akarnak jönni. Minden előzetes tájékoztatás nélkül. Kastély ide vagy oda, ez nem attól függ, még ha egy parasztházban laknának is furcsa lenne.
Azért az, hogy legálisan tartózkodnak a kastélyban... erre szépen lassan elneveti magát. Olyan ironikusan, s nem igazán humorral. Mina csak néz kikerekedett szemekkel.
- Megmutathatjuk a dokumentumot, ami igazolja, ha igazán érdekel.
A vámpír megköszörüli a torkát. - Évtizedek óta nem lakott ez a hely. Mielőtt ideköltöztünk volna, egyáltalán nem így nézett ki. Nem tudom, jártatok...jártak-e erre azelőtt, de nagyrészt romos volt az egész.
Hogy mennyi pénzbe és ötletelésbe került az a felújítás... Na meg időbe. De azért a munkások relatíve gyorsan dolgoztak. Viszont valahogy Jonathan nem tűnik olyannak, mint aki ezt teljes mértékben elhiszi, vagy inkább, hogy érdekli a dolog.
- De a lényeges kérdés nem ez. Hanem hogy mihez kezdjünk a hirtelen jött vendégeinkkel.
- Hát ha a fegyvereiket kiteszik szépen szem elé, és nem akarnak nekünk esni vele, akkor lehet szó róla, hogy kapjanak vacsorát. Na meg ha elmagyarázzák, hogy és miért is kerültek ide, először is.
Amolyan Látják?-nézéssel fordul vissza a sötételf a pároshoz, Mina pedig reméli, hogy nem most szabadította a pusztítást a házára.
Bár még technikailag nem engedte be őket.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése
Elvigyorodtam és torkomból nevetés tört elő. Hatalmas nevetés, olyasfajta, amely könnyen kihoz akárkit a béketűrésből. Gonosz, kárörvendő és kegyetlen kacaj, amit csak ritkán volt lehetőségem megcsillantani, de ezúttal a vámpír olyan nevetséges módon viselkedett, hogy az még azt a kattant tudásdémont a temetőből is felülmúlta.
Találkoztunk már jópárszor és általában nem csak elsiklottunk egymás mellett, mint az idegenek, hanem minden alkalommal (ha pár mondatnál nem is többet) váltottunk néhány szót. Bőven meg tudott volna ismerni ezen alkalmakkor, hogyha pedig ez is nehezére esett az éppen piruló cukorrépának azt bizonyosan leszűrhette már, hogy olyan könnyen nem hódolok be senkinek; Pláne ha a fegyvereimről van szó!
- Ezt te sem gondolhattad komolyan. - csóváltam fejemet. - A fegyvereink nálunk maradnak és nem is fogjuk őket feltárni előttetek. Egyszer még hasznunkra vállhat, hogy nem tudjátok, merre figyeljetek. - kacsintottam a sötét tündére.
Talán leesett neki, talán nem, de rüheltem az átkozottakat. Legyen az kormos, holdcsókolt, suvickolt, tiszta, koszos, nemes, jobbágy, uralkodó, iparos mester egyszerűen ki nem állhattam. Legszívesebben az összesnek a szemei közé vágtam volna tőrömet, de tudtam, hogy nem tehetem és igazából indítékom sem volt rá.
Egon zavarodottan pislogott továbbra is. Egyszercsak megérintette vállamat.
- Te Johnny... - kezdte bizonytalanul. - Szerintem akkor mehetnénk is el vagy valami... - vakarta meg tarkóját.
Bevallom kissé agresszívan reagáltam le a dolgot, mikor belekönyököltem, hogy ne fogdosson. A szemeim összefutottak az övéivel és szinte felperzseltem velük szerencsétlen fiút. Dühös voltam, a szemeim legalábbis mindenképpen erről árulkodtak, habár magam sem tudom, hogy miért. Megköszörültem torkomat és léptem párat, hogy a szőke mögé kerüljek.
- Ne hülyéskedj, te barom! - szóltam rá. - Még el sem kezdtük a vacsorát... Ami ebéd. - böktem az égen ragyogó Napra.


_________________
Adatlap

"Ha ez működik, én megcsókolom Johnny-t... annál undorítóbbat elképzelni se tudnék!" - Cynewulf, a holdcsókolt Éjpenge

"Meg kell mondjam, Johnny Wood, te vagy a legszórakoztatóbb halandó, akivel hosszú létezésem alatt találkoztam. Menjetek, és találjatok módot, hogy megszabadítsatok." - Armaros, a bukott angyal
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien egy gondterhelt, sóhajszerű-nyögésszerű hanggal nyugtázza, hogy nem lesz könnyű dolguk, ha meg akarják őrizni ép idegzetüket. Mina csak nagyokat pislog. Ki a fene szalajthatta rá ezt a két népséget? Persze, amióta kastélya van, mindenkiről azt feltételezi, hogy merénylő. Bár.. azért ez kissé túlzás. Nem mindenkiről. Arról a személyről példának okáért nem feltételezte ezt, akiről utólag kiderült, hogy bérgyilkos volt előző életében. Teljesen logikus, nem?
Most mit tegyen? Nem lesz egy sétagalopp, ha együtt kell vacsorázniuk, főleg, hogy ez az egész valószínűleg minden létező és nemlétező társadalmi protokollnak ellentmond. Egy ki tudja, honnan szalajtott szekérrel beállítani és közölni, hogy jöttünk vacsorára? Na persze. Még jó, hogy a vendéglátó konyha a földszinten van, így feljebb nem juthatnak. Na meg ne is várják, hogy teljes idegenvezetést kapjanak az összes szárnyba.... bááár...
Eszébe jut a boldogság, amit akkor érzett, mikor Anja járta körbe ezeket a falakat. Na de az más. Ő nem kultista. Ő barát, és ráadásul régi barát. Meg hát.... kinek tudna Anja ártani? És hogyan?
De egy kultista, meg valaki, aki köszönésképp előrántja a kardját...
Legnagyobb meglepetésére a kardot imént előrántó szőkeség meglehetősen józanul viselkedik, ami azt illeti, már majdnem el is kezdenek hevesen bólogatni Egon kezdeményezését hallgatva. Ám hogy is lenne olyan csoda az életükben, hogy Jonathan ebbe ne kössön bele?
- Jó, rendben... Jonathan, nem csak a fegyverekről beszéltem. Volt itt említés arra is, hogy elmondják, hogyan keveredtek ide és honnan van az a szekér. Mert ha itt engem fognak valakik felelősségre vonni miatta, azt nagyon nem szeretném.
- Jobb, ha nyíltak a szándékaikkal. - Ellenkező esetben hosszú napnak néznek elébe. Damiennek nincs kedve most játszmákhoz. Meg ahhoz se, hogy készenlétben kelljen az asztal mellett állnia, míg ezek esznek. Ja, hogy a múltkor felfogadtak pár tagot őrségnek. Hmm. Hát, amennyire lehet bennük bízni... s amennyire magát ismeri, még mindig inkább ő álldogálna az asztal mellett készenlétben.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése
Úgy látom Johnny nagyon szeret csak úgy hivatlanul beállítani helyekre... Very Happy Nade mivel kultistánk új karaktert kezd ehelyett, ezért sajnos ennek a játéknak már sosem tudjuk meg mi lett volna a vége. A befejezetlen játékért közs megállapodással 50 tp jutalom jár nektek.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.