Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 77

Nieles magánküldetések

Szer. Márc. 01, 2017 11:27 pm by Esroniel von Himmelreich

A visszajelzések alapján ezeknek elég nagy sikere volt, szóval mostantól külön topicban …

Comments: 4

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 48


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] - Úton, útfélen ... - Mina & Marcus

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Go down  Üzenet [1 / 2 oldal]

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Én már útra kész vagyok, és ha Mina megjelenik az istállóban, akkor talál ott egy harmadik lovat. Nyilván nem vihettem volna el egyikük lovát sem, és kötöttem egy megállapodást az egyik gazdával. Ezt a lovat betanítom, addig használom, és a következő csikója az enyém lesz, amint elválasztható az anyjától. Szeretnék egy lovat, ami tiszta lap, és teljesen én nevelem fel. A kanca már vemhes. Alig várom, hogy megszüljön! Persze még addig életben is kell maradni...
- Ő itt Stur. Anselm gazdának kicsit meggyűlt vele a baja, és így a gondjaimra bízta. - mutatok a lóra. - Nincs vele nagy baj, csak szerintem túl okos.
Mármint Anselm bátyóhoz képest igen. Nálam, remélem, emberére talált. Már volt egy-két utunk együtt, és már tudja, hogy azok a trükkök, amiket az öreg ellen bevetett, nálam nem jönnek be. Meg is lepődött néha, láttam rajta.
Segítek Minának a lova felkészítésében, és a holmija rögzítésében. Stur már készen várakozik amúgy is.
Igyekszem nem gondolni arra, hogy mire is vállalkozunk, és hogy én kivel is vállalkozom erre. Még mindig furcsa, hogy van valaki, aki mellém állt, és kitart, bármi is történjék. Én remélem, hogy ennél sokkal rosszabb dolgok már nem fognak kiderülni rólam.
Kivezetjük a felkészített lovakat az udvarra, és nyeregbe szállunk, aztán indulhatunk is. Nem merem megkérdezni, mennyit mondott el Damiennek, és mit szólt hozzá s gróf úr. De meg fogom. Mindenképpen meg fogom, csak ... később.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Az utóbbi napokban nem lehetett lelőni. Fel-alá járkált csak úgy a folyosókon, sóhajtozva nézegetett ki az erkélyekre és ötször is végiglocsolta ugyanazt a sor rózsát, nem mintha annyira kellene nekik locsolás. A háború előtt nem volt ilyen izgatott... Hatszor is végiggondolta, mindent elrakott-e, ami kelleni fog. Természetesen, amennyi elfér egy nyeregtáskában.
Haját összefonta egybe, hogy egyelőre ne legyen vele gondja, lovaglónadrágot és kevéssé feltűnő felsőruházatot öltött, mélylila kabátkával. Határozottan szeret néha nadrágot viselni, egészen más érzés, mint szoknyát. Könnyebbé teszi a mozgást és erősebbnek, gyorsabbnak érzi magát így fizikailag, még ha mágusként nem is ez az elsődleges.
Otthagyja tükrét, mely előtt álldogált, akár egy bálra készülődő kisasszony. Ideje elbúcsúzni.

- Aztán vigyázz magadra.
- MINDIG vigyázok magamra. - forgatja meg a szemét.
- Ez egy szófordulat. Olyan, mint az Egészségedre, amikor tüsszentesz. Millió dolgot tudnék még mondani, de ne várasd meg...
Újabb szemforgatás. - Hát akkor mondj. - Elkélne a biztatás. A támogatás. A garancia, hogy amit csinál, nem őrültség.
- Akármi derül is ki, tudni fogod, hogy megérte. Hiszen ezért mész. Várni foglak, valahogy megpróbálom elérni, hogy ne omolon össze a gazdaság, amíg távol vagy... fel kéne vennünk egy gazdasági tanácsadót, nem gondolod?
- Ha találsz egyet, amíg távol vagyok, csak nyugodtan. Hívj meg valakiket, tartsatok nagy lakomákat, tényleg, hívd meg Anjáékat...
- Hiányolnának.
Ez igaz. És ő is hiányolná őket. Borzasztó lenne a tudat, hogy akkor vannak itt, amikor ő távol van.
- Amiatt ne aggódj, hogy egyedül leszek.
- Ha azt merészeled mondani, hogy megszoktad...
- Csak vigyázz magatokra. Térjetek vissza épségben, ha lehet. Nem csak testileg értem.
A "testileg" szótól jelenleg a hideg is kirázza, de ezt igyekszik nem annyira kimutatni. És nem arra gondolni, mi lesz, ha elérkeznek ahhoz a szálláshoz. Hogy a jó égbe fog tudni elaludni? Főleg, hogy hajnal van, ilyenkor kéne lefeküdnie...
Amennyire be van sózva, úgysem lenne képes több értelmes mondatot kiötleni magából, így inkább csak elmosolyodik félszegen, közelebb lép és egy jó szoros öleléssel búcsúzik a gróftól. - Úgy lesz... vissza fogok térni... egyszer. Ha más nem, ha bármi történik, küldök levelet Hedwiggel.
Hedwig és Lux nélkül nemigen megy sehova, ők is vele fognak utazni.
Pár percig álldogálnak még ott egymást átkarolva, és Mina megint visszadegradálódik valamiféle kislánnyá. Lelkesedésben és várakozásban.
Így mire az istállóba ér, jelentősen kipirult, nem pusztán a hajnali hűvös levegőtől.
- Szép jó reggelt.
Egy új lovat talál ott, szép jószág, de ki tudja, mennyire vad, így egyelőre nem közelíti meg, viszont akaratlanul is elmosolyodik. - Hát Makacsnak hívnak? Ez elég sok fajtársára jellemző lehet. Tud egy élőlény TÚL okos lenni? - Véleménye szerint nem, ebből soha nem lehet eléggé sok.
Halványan mosolyogva figyeli, ahogy Marcus felszereli a lovakat. Jó nézni, ahogy ilyen szakértelemmel és magabiztossággal kezel valamit. Olyan egyszerű lenne, ha ő is csak valamiféle parasztlány lenne, aki most könnyedén és következmények nélkül odabújhat hozzá.
Teljesen meg fog bolondulni, ha egyfolytában ilyenek járnak majd az eszében. De azért valamelyest büszke, hogy egyáltalán elvállalta ezt az utat.
- Fuhh... - fújja ki a levegőt, amint kiérnek, készen az indulásra, és visszatekint még a kastélyára, amit most a sötételfre bíz és az itt maradt udvartartásra. - Azt hiszem, minden kész van. Ha valami mégis hiányozna, improvizálunk.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Mikor elindulunk lépésben, akkor válaszolom meg Wilhelmina kérdését.
- Tud. Az állatoknak is vannak vágyaik. Dolgok, amiket szeretnek csinálni. Amikor munkára fogjuk őket, az nem feltéten az, amit csinálni szeretnének. Ebbe a legtöbb állat beletörődik, mert úgyis az lesz, amit mi akarunk. De ha egy állat kellően találékony, és makacs - Stur felkapja a fejét a neve hallatára, amire megpaskolom a nyakát dicséretképpen - ... akkor megpróbálhatja elszabotálni a munkát, elérni olyan dolgokat, amiket nem neki szántunk, vagy egyéb csínytevéseket művelni.
Olyanok, mint a gyerekek.
Rákanyarodunk az útra, amelyen idefelé jöttem, és ez megint emlékeket idéz bennem. Mennyire éhes voltam s fáradt, és ... zárkózott, rosszkedvű, gyanakvó. Ez a pár hét a kastélyban megváltoztatott. Tudom, hogy ez részben csak annak az eredménye, hogy már nem vagyok soha éhes, van hol aludnom, de ennyi nem lenne elég. Kellett hozzá egy a grófnő bőrbe bújt, harci mágus, északiak réme vámpírlány is.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Ha engedi/engedik, óvatosan kinyújtja a kezét, hogy megtapogassa a lovacska orrát és felfelé lassan végigsimítsa rajta a kezét. Ha ketten érintik meg ugyanazt, az már majdnem olyan, mintha egymást érintenék.
- Soha nem akartam olyasmire kényszeríteni őket, amit nem akarnak megtenni. Szerencsére drága Lusték néha sokáig maradtak otthon, mert nem volt hova lovagolnunk, és ezek után szerettek csak úgy csatangolni, lehetett velük sétalovaglani. - Az út, amelyen haladnak, ismerős. Furcsa ennyi idő távlatából visszanézni rá, és nem csak a napszak az, ami változott. Kezét szája elé emelve próbál nem túl feltűnően ásítani. Kicsikét fáradt. De nem baj, jót fog ez tenni este, hátha jobban alszik majd. - Ne haragudj, ha fecsegek. Ha ideges vagyok, gyakran csinálom. Mármint, még gyakrabban, mint egyébként - mosolyod öniróniával, ami az egyik legjobb módszere a túlélésre.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Stur alapvetően bizalmatlan, de legalább annyira kíváncsi is. Szóval amíg Wilhelmina csak egy óvatos érintést enged meg magának, azt még lehet. Többet, viszont én nem engedek. Mármint Sturnak. Pedig ismerkedne. Nem csak a lovassal, hanem a lóval is. De majd ennek is meglesz az ideje.
- Semmi baj, egy nap lovaglás unalmas is lenne beszélgetés nélkül. Elárulod, mért vagy ideges? Nem jól aludtál?
Nem ismerem az időbeosztását. Tudom, hogy a vámpírok éjszakai lények, de olyan sokszor láttam nappal, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy ő ezen változtatott. Elvégre emberek is szoktak sokáig fenn lenni, mint például a kocsmárosok, örömlányok ... bérgyilkosok ...
Továbbra is fájó pont nekem ez az emlék. Mondjuk, az nagyobb baj lenne, ha nem az lenne. Vajon hány áldozatom volt? Öltem nőket vagy gyerekeket is? Mért kínzom magam ezzel? Mért nem várom meg, amíg kiderül?

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Kuncogni kezd. Micsoda naiv feltételezés. Bár.. egyébként logikus. És egyébként valóban nem aludt a legtöbbet. De ez a rosszul aludt történet olyan kis közönséges megfogalmazás ahhoz képest, mennyiféle oka lehet.
- Nem voltam rémálmaim, vagy ilyesmi... de még mindig nem tudja teljesen a testem, hogy nappal vagy éjszaka akarjon ébren lenni.
Voltaképp csak az állandóan forgó agya volt az, ami nem hagyta pihenni. Bámulta a plafont és forgolódott, próbált mindenféle elméleteket gyártani, hogy is nézhet ki majd a mai nap, meg a folytatása.
- Egyébként... inkább izgulok, úgy fogalmaznék. Mégis csak... nem mindenap fordul elő, hogy... ilyen típusú nyomozásra indulok. Sőt, viszonylag ritkán.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Tehát mégiscsak a napszakok ... Gondolhattam volna erre.
- Utazhattunk volna éjjel is... bár szerintem az azért komplikáltabb, és több zűrös alakba lehet botlani.
Nem biztos, hogy kell nekünk még egy rablóbanda, vagy bárki más tilosban járó  saját ügyünk mellé.
- Szerintem az eleve eléggé ritka, hogy valaki saját maga után nyomoz. - felelem egy kényszeredett nevetéssel.
Tényleg milyen egy nyakatekert szituáció!
Közben elkezd foglalkoztatni egy gondolat.
- Nem sokat tudok a vámpírokról. Mondanál egy pár szót?
Nem árt tudnom ezt-azt, ha már hosszasabban együtt munkálkodunk. Mire számítsak, mit kerüljek ... de ezt ő biztosan jobban tudja.
Vannak még bepótolandó leckék bőviben, hiszen szinte mindent újra kell tanulnom a világról. Érdekes, hogy a lovas dolgok mennyire megmaradtak. De például nevek szinte egyáltalán nem. Se városok, se vidékek, se emberek és más lények nevei nem ugranak be a múltból. Nem csoda, mondjuk, ha egyszer a saját nevemre se emlékeztem!
Elég kellemetlen volt néha, amikor beszélgetésbe elegyedtem valakivel, hogy beszél egy közismert személyiségről, vagy egy híres helyről, és elvárná, hogy én tudjak dolgokat ezzel kapcsolatban, nekem meg egy nagy üresség van az ismeretek helyén.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
- Természetesen, nem gond, már megszoktam igazából... eléggé összevissza van a napirendünk. A hadseregben is mindent máskor kellett végrehajtani. Az éj leple néha hasznos, mert ugye el tud rejteni.
Azért hálás a figyelmességét, így utólag is. Rájön, hogy voltaképp ami a legjobban tetszik ebben az élőlényben, az a kedvesség, amivel mindenre ránéz. Hogy a jó égbe volt egy ilyen ember előző életében bérgyilkos? Hogyan törölték ki az egészet az agyából? Teljesen érthetetlen.
Ösztönösen együtt nevet vele. - Pedig ez a legfontosabb nyomozás, amit megtehetsz. Ha nem is szó szerint, de azt kinyomozni, hogy mi vagy igazából, állítólag a legnagyobb feladat az életben, és... nem is egyszerű egyébként.
Elég csak az ő keszekusza érzelmeire gondolni. Kezei futólag belesimulnak Lust szőrébe, szegényke egy ideig hiányolni fogja most a testvérét, de majd csak hazatérnek hozzá. Nagyon reméli.
A kérdés eléggé meglepi. Bár legalább okot ad, hogy beszéljen, és még annak a témáját is megszadba, hogy miről.
- Hát... elég hevenyészett, gyorsan összecsapott kis tanóra lesz, de megpróbálhatom... tehát... van pár vámpírcsalád. Hivatalosan Dél oldalán állnak, de biztos vagyok benne, hogy van pár vámpír, aki északi, mint ahogy tünde is. A legtöbb toronynak fix helye van, csak a mienk... hát, ahol régen éltem, tudja változtatni a helyét. De ez egyébként elég nagy titok, hogy hogyan, és nem is adják ki egyhamar a technológiát. Lehet, hogy... általánosabb  dolgokról kéne beszélnem neked, és nem családi titkokról. Mindegy is. Hát, amit valószínűleg tudsz, alapvetően éjszakai lények vagyunk, de ezt is meg lehet változtatni, valahogyan az emberek is képesek nap mint nap éjszakázni. A nap ellen ez - mutatja fel a mindig nyakában lógó amalgámnyakláncot - szolgál védelemként, a vér pedig ahhoz kell, hogy elég legyen a varázserő. Már aki varázsol. Egyébként nem kötelező. Vért inni olyasmi, mint bort inni, afféle luxus, azoknak, akiknek nem szükséges.
Szóval neki nem lenne az, mégis mindig húzódozik, amikor a fogyasztására kényszerül. Az az északi katona is... Pedig iszonyat élvezetes. Csak olyan módon, hogy közben bűnös érzés is.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Oldalra kapom a fejem, és jól megnézem a nyakláncot. Szóval erre kell a lehető legjobban vigyázni.
- Lehet, mégis éjszaka kellene utaznunk. Nekem nem lesz bajom a sötétségtől ... - jegyzem meg kicsit bosszúsan. - Figyelmetlen voltam. Pedig ezt hallottam már, de ... olyan természetesen járkáltál napvilágnál, azt hittem, hogy aki beszélt róla, az rosszul tudta, vagy ugratott.
Most elég komolyan elöntött az önvád. Nem figyeltem eléggé a biztonságra.
Mert a kastély közelében lehet nappal bóklászni, ott a menedék. De csak így kinn az úton ... ez így sokkal veszélyesebb.
Azon gondolkodom, hogyan is oldjuk meg ezt. Most már visszafordulni nem akarok. Esetleg megállunk valahol estig? Át kellene tervezni az egész utazást.
- Van még valami, amit tudnom kéne? Kérlek, segíts, mert ez azért így eléggé ... kínos ... Te segítesz nekem, és még alkalmazkodsz is hozzám, amikor fordítva sokkal egyszerűbb lenne.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Na ne kezdje el megint a problémázást.
- Ennél apróbb okok miatt is voltam már ébren nappal. Sőt már lassan teljesen megszokom... Semmi baj nem lesz, ne is törődj vele. - próbálja elterelni a gyanút vagy mi a fenét magáról.
Halkan felnevet. - A fokhagyma és a karó a szívbe az tényleg kitaláció. Mármint... oké, ha karót szúrnak valaki szívébe, szerintem mindenki belehal, hacsak nem valamiféle szellem, vagy nagyon erős démon, erre nem szükséges, hogy vámpír legyél. De a fokhagyma az egy kifejezetten finom dolog. Hmm... - most, hogy ételeken gondolkozik, kezd is megjönni az étvágya. Fokhagymát, azt pont nem rakott el, ellenben már nagyon várja a legközelebbi pihenőt, amikor megállnak majd majszolni valamit.
- Kínos? - Túl sok mindenen problémázol. Semmi baj nincs, ennyire nem igényünk speciális törődést - fordítja oldalra a fejét mosolyogva. Tényleg ennyire zavarná? Ő maga már néha nem is tudatosítja, hogy a faja miatt meg van különböztetve. - Néha az egész világhoz alkalmazkodni kell. De miben akarnál változtatni?

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Érdeklődve hallgatom az okfejtést a karókról meg a fokhagymásról. Ezt még egyáltalán nem halottam, így nem is zavar, csak szórakoztat a dolog. Ami a nappal-éjjel váltást illeti, az viszont fontos.
- Ez stratégia is, nem csak a kényelmedről van szó. Az emberek azért utaznak nappal mert biztonságosabb. De neked pont az éjszaka biztonságosabb. Nyilván nem fog a nyakadról csak úgy pikk-pakk eltűnni az a nyaklánc, de ha egy csetepatéba keveredünk, és valaki megsejti, hogy annak a megszerzésével, vagy megsértésével előnyhöz juthat, meg fogja próbálni. Viszont ha éjszaka van, akkor ezt az egyfajta sebezhetőséget kiiktattuk. Persze lehet mondani, hogy úgyse vér hozzá, de az esélye mindig megvan, hogy mi hibázunk, vagy ő sokkal jobb, vagy esetleg csak van egy szerencsés megmozdulása.
Amibe a leghamarabb bele lehet halni harci szituációkban, az az elbizakodottság. Azt hiszem, ezt anno így szó szerint igen sokszor hallottam. Nem minden volt szörnyű, ami velem történt gyerekkoromban, még abban a táborban sem. Sok igazság volt azokban a tanításokban, nyilván, csak az nem volt rendben, amire használták.
- Szóval megtehetjük, hogy dél körül megállunk, és csak este megyünk tovább. - foglalom össze a végét.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Nos, úgy tűnik, tényleg komolyan gondolta. És meg kell hagyni, egész jogos érvekkel tudja alátámasztani, hogy miért is, úgyhogy a vámpír kissé el is szégyelli magát, amiért nem gondolt ezekre. Főként arra, hogy az amalgám elvétele igencsak nagy veszélybe tudja sodorni. Van más nyaklánca is, ami hasznos és fontos, de korántsem annyira alapvető szükséglet, mint ez. És most Marcus szavai szinte kioktatónak hangzanak. Tényleg nem kéne hagynia, hogy bármi is a fejébe szálljon..
- Őszintén, ebbe még így... annyira nem gondoltam bele. Általában kevesen kerülnek hozzám annyira közel, hogy akár az esélye is meglegyen, hogy hozzányúlnak a nyakláncomhoz. Ha valaki közel van egy mágushoz, az már rég rossz.
Bár van egy csomó mágiája, ami még akkor is képes megmenteni a helyzetet. Na jó, főleg egy. De egy Éjlángot közelről is bárki arcába tud röpíteni.
Most hogy már így állnak, elgondolkozik az ajánlaton. Vajon mennyiben lenne másabb éjszaka baktatni? Nyilván előjönnek a gyanúsabb elemek, de ők, mint ezek szerint mindketten az éjszaka gyermekei gond nélkül elkerülhetik őket. Jó érzés úgy menetelni, hogy te látsz másokat, mások pedig nem látnak.
És kicsit visszaidézné a múltat is. Halványan elmosolyodik, nosztalgiával és hálával. - Rendben. Köszönöm. Megtehetjük. De ugye nem... nem szeretnéd, hogy ez az utazás nagyon elhúzódjon?
Ezt nem teljesen így akarta megfogalmazni, de mindegy már...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Nocsak, keményfej kisasszony meggondolta magát valamiben! Belátta, hogy nem gondolt át valami rendesen. Tehát akkor megállunk. Elgondolkodom, hol lenne erre alkalmas hely. Nyilván fedett, mert hát ez lenne a lényeg. De a gondolkodásban megakaszt a kérdés. Ha most nem lovon ülnék, akkor megtorpannék, de a ló megy tovább, hiszen nem húzom meg a kantárt. Legalábbis rögtön nem. De aztán mégis.
- Ezt kifejtenéd bővebben? Mire gondoltál most? - fordulok feléje és most nem fogok engedni semmi köntörfalazásnak, mellébeszélésnek. - Kérlek, beszélj nyíltan!

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Pislog párat. Megint megfogták... Az a furcsa, hogy az első pillanatban nem bánja, aztán viszont rájön, hogy most tényleg valami magyarázatot kéne adnia erre a helyzetre.
Nem lehet, hogy igazából két személyiség él benne, és hol az egyik, hol a másik érvényesül? Olyan szép egyszerű lenne.
Megfordul a fejében, hogy visszavág valami olyasmivel, hogy nem tartozik senkinek elszámolással, de... azért valószínűleg még rosszabbat kapna. És ezt el akarja kerülni.
- Má-mármint hogy... nem feltétlenül szükséges.... tudod, hogy kibírnám, ha tovább mennénk is. De mintha... Nem, mindegy, hagyjuk inkább.- megrázza a fejét és kifúj egy nagy adag levegőt. Hogy a francba tudja Marcus elérni, hogy így összeszoruljon a gyomra és elszégyellje magát, mint egy rossz kislány?! Abszolút idegesítő...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
- Ez mellébeszélés. - jelentem ki csendesen.
Annyira mondanám, hogy tiszteljen már meg némi őszinteséggel, ha én is elmondtam neki elég súlyos dolgokat. De sajnos, azok után, amit elmondtam, pont nem várhatok tiszteletet.
Nem mozdulok, és remélem, látja, hogy most nem megyünk innen tovább, amíg nem teríti ki a lapjait.
Stur elunja magát, és úgy dönt, ő inkább legelne, de az első rezdülésére helyreteszem, és tovább várom a választ.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
- Lehet. - közli komoran, kicsit élesebben, mint ahogy talán illene.
Illene?... Az ellen, ami most izzik benne, vajmi keveset számít az illem.
A ló viselkedésén majdnem elneveti magát és alig tudja megállni, hogy ne kívánjon neki jó étvágyat. Utána viszont rebbenékenyen pillant fel a rajta ülő egyénre. Akadozva fújja ki a levegőt és teljesen összeszorult a torka. Nem tetszik ez... nagyon nem tetszik.
- Miért kötsz bele minden szavamba? Miért zavar ha...- megrázza a fejét. - Miért kell... úgy vallatni, mintha... el akarnálak árulni vagy bármit is tettem volna ellened?
Azazhogy.. "Hogy merészel így beszélni az úrnőjével, Marcus?" Kicsit egyszerűbb lenne. Úgy nagyságrendekkel egyszerűbb. De valahogy nem lenne képes kiejteni ezeket a szavakat. Egy hideg jégkirálynőnek érezné magát akkor. Kicsit megnyugtató ugyan, hogy bármikor megvan a hatalma ezt tenni, de...
...de ehhez a hatalomhoz a hajlandóság is kéne. Ha nem képes rávenni magát, akkor igazából nincs is meg a hatalma.

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Nem tudom, került-e fogságba, de ha igen, a vallatóinak roppant nehéz dolga lehetett...
- Tehát csak ilyen csip-csup oka volt a kérdésnek, és nem olyasmi feltételezés, amitől akár meg is bántódhatnék ...
Lehet, most ... most egy kicsit kiszerettem belőle, pedig még azt sem döntöttem el, hogy beleszerettem-e.
- Nos, akkor elmondom, hogy alig várom, hogy már hazafelé baktassunk ugyanezen az úton. Nem azért, mert nem jó veled utazni, hanem azért, mert amire készülünk az veszélyes, és feltehetőleg fájdalmas is lesz. És jelenleg nem nagyon tudok másra gondolni, csak hogy hogyan tudnánk minél kevesebb kockázattal véghezvinni, amiért elindultunk.
A hangom nagyon határozott, és kicsit bosszús.
Stur megszeppenten áll, ilyen komoly rántást eddig még nem kapott tőlem.
- Elnézést kérek, nem akartam kötözködni, csak szerettem volna homályos célzások helyett tiszta vizet önteni a pohárba, de úgy tűnik ez a másik oldalon hiánycikk.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Úgy érzi, mintha valaki most lopta volna le az amalgámját és a Nap elviselhetetlen keserű perzselő dühével a bőrt is le akarná olvasztani róla. Igaz, hogy nem kívülről, hanem belülről emészti fel valami, de legszívesebben vaóban a föld alá süllyedne. Megfordul a fejében, hogy dacosan sarkon fordítja a lovát és hazavágtat... Ijesztő élességgel képes elképzelni a dolgot.
A francba is már.
Kimond egy szót, és ez lesz? Hát mégis honnan szalajtották ezt a...
Megrázza a fejét. Ezer dolog eszébejut, amit mondhatna, de egyikhez sincs kedve. Nem olyan fontosak, hogy megérje megpróbálkoznia a hangképzés jelenleg minden bizonnyal nehézkes folyamatával.
- Tiszta vizet.... Ha mindenkihez ilyen paranoiával járulsz, akkor el nem tudom képzelni, hogy tudsz egyáltalán kommunikálni bárkivel is.
Igen, most hálás lenne, ha ezért szépen megnyílna alatta a föld, de nem fog. Ugyanúgy előtte fog állni az út és ugyanúgy ki kell ötlenie majd valami megoldást arra, hogy ne égjen szét...
A rohadt életbe...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Erre már én sem tudok mit mondani. Talán a tekintetemen látszik is, hogy most azért elég komoly sebet kaptam. Visszafordítom a lovam menetirányba, és elindítom.
Nemhogy nem tudok, de most nem is akarok mondani semmit. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ez igen hosszú ideig így is marad.
Az sem érdekel, hogy Wilhelmina jön-e velem tovább vagy sem. Nem is tudom... talán jobban örülnék, ha nem jönne. Most inkább mennék egyedül. Nem akarom, hogy ennél többet tudjon meg rólam. Hiba volt közel engedni, hiba volt kitárulkozni. Miért gondoltam, hogy egy fél meghalás, vagy egy emlékezet kiesés bármit is megváltoztat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
További nem túl nőies káromkodások fogalmazódnak meg az agyában. Azon gondolkozik, hogy ha csak gondolatban mondja ki őket, akkor az most számít-e...
Most komolyan megsértődött rám? Ennyit arról, hogy az a női nem privilégiuma.
Tétován baktatásra ösztökéli az alatta tanácstalanué álldogáló jószágot. A csudáért vannak most lovon. Ha nem lennének... Akkor még ez a minimális kis biztonságos távolság sem lenne meg.
Valószínűleg most bocsánatot kellene kérnie. De miért is? A legutóbbi megjegyzése, az valóban nem volt szép, de az az előttiek?
- Mit csinálok rosszul, mondd meg? Felajánlottam, hogy segítek, és ismerhetnél annyira, hogy tudd, hogy soha nem árulok el senkit, akinek ezt megígérem... és úgy általában, senkit... ha azt mondom, hogy valakinek az oldalán állok, akkor ott is állok.
Ez is nyilván mellébeszélés. De legalább beszélés. Nem bírná ezt a csendet, hosszú távon. Csak felemésztené a bűntudat és talán még rosszabb is...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Mért keveri ide az árulást? Erről szó nem volt. Mért keveri? Mert erre illene valami pozitívat válaszolni, hogy, jaj, dehogy gondolom, vagy valami ilyesmi ... És akkor máris lehetne abba az irányba terelni a témát. Ebből elegem van.
Hogy feltételezhetett ilyet, hogy én ... én ... és pontosan tudja, hogy mire kérdeztem rá, de nem hátrál meg. Egyszerűen képtelen vagyok most belegondolni ebbe az egészbe mélyebben, szeretnék valahol máshol lenni, egyedül. Az sem lenne baj, ha napokig nem látnék más élőlényt magam körül. Túlontúl társasági ember lett belőlem, nem ártana némi magány, amiben végre helyrerakhatom azt, hogy ki is vagoyk valójában, és hogy hol a helyem. Nem itt. Annyi szent.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Sóhajtva kifúj egy nagy adag levegőt. Fél. Úgy érzi, mintha üveggolyókkal játszana és ujjai egyetlen pöccintésével széttörhetne egy hosszasan és nehézkesen felállított harmóniát...
Várjunk, ez már megtörtént.
Nem fog csendben baktatni mellette órákon át. - Marcus...?
Már egészen icipici korától kezdve nem bírta a hallgatást. Megpróbálta párszor, de gyanította, hogy ő jobban beleőrült, mint az, akin ezt a "lelki hadviselést" gyakorolni akarta. Olyan szívesen közölné vele, milyen gyerekes, de azzal valószínűleg nem javítana a dolgon. - Kérem, ne csinálja ezt, úgyis tudom, hogy nem akar egy egész lovaglásnyi időt csendben eltölteni..
Ez vajon könyörgés? Az a kategória? Frászt érdekli.
De miért magázza már megint? Ez... ez nem is volt tudatos. A francba...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
Na, most már magázódunk is. De legalább némi megszeppenést érzek a hangján.
Nem, nyilván nem fogom az egész napot csendben tölteni, de még túl korai. Csak még egy kicsit, amíg a seb összeforr valamennyire. Ha valóban megsebesül az ember, akkor is nyugton kell maradnia egy ideig, mert ha megmozdul, akkor a seb felszakad, és még inkább vérezni kezd. Na, attól tartok, ha megszólalok, akkor ez lesz itt is.
- Én már nem tudok mit mondani, asszonyom. Önnek sem kell. Elnézést kérek, hogy bármiben is nyomást gyakoroltam Önre!
Nem, nemhogy nem kell, de nagyon nem is kéne mondani semmit. A csend remek dolog. Ki kéne próbálni.

Felhasználó profiljának megtekintése

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
a Nachtraben család tagja
a Nachtraben család tagja
Lehunyja a szemét és lassan, nagyon lassan fújja ki a levegőt. Úgy érzi, képes lenne szerencsétlen lovat puszta fizikai erejével összeszorítani maga alatt. Természetesen azért ennyire természetfeletti erőt nem kölcsönöz neki a harag avagy indulat avagy a jó ég tudja, mi ez, viszont ha valamiben segített Eichenschidl ostroma, akkor az az, hogy megtanulja: az idegességből elképesztő erőt lehet kovácsolni.
- Az istenit... - szűri-morogja a fogai közül, és legszívesebben itt és most lependerülne szegény Lustról. Nagyon nincs most erre a harmonikus együttmozgásra hangolódva. Jelen pillanatban úgy... futásnak eredne. Mindig emlékeztetnie kell magát, hogy már nem kislány.
- Ne kezdd ezt megint... ne kezdd... Ezen a hullámon bőven elég volt végigmenni egyszer, nics kedvem megismételni. Most akkor haragszol rám, vagy nem? Ha igen, akkor akár ki is fejthetnéd, hogy miért, a szitkok hozzám dobálását valahogy jobban bírom, mint ha valaki nem mond semmit. Hogyhogy nem tudsz mondani semmit? Ez lehetetlen. Nem tudom elképzelni. Minden pillanatban annyi mondat születik meg bennem, ha azt mind el akarnám mondani, alvás meg evés helyett is csak beszélnék. És nem, nem minde értelmetlen, sőt, megkísérlem, hogy nagy részük nem az.
Vesz egy pár levegőt. Ha a férfi hallgatni akar is, hát ő nem fog...

Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Hellenburgi Királyi Szövetség
Hellenburgi Királyi Szövetség
- Ha ennyi mondat születik meg benned, mért nem mondod ki legalább néha, az igazán fontosakat?
Ez most mondhatni gondolkodás nélküli riposzt volt. Nem, nem arról van szó, hogy olyasmit mondtam, amit nem úgy gondoltam, de nem kellett volna ezt is kimondani.
Vagy tényleg nincsenek mögötte azok a fontos mondatok, amiket odaképzelek? Akkor viszont nem voltam soha semmi más, csak egy ... nem is tudom ... mint amikor a cirkuszban megcsodálnak egy szörnyszülöttet.
Ezt nem mostanról tudom. Nem jártam még cirkuszban, ez a korábbi életemből van megint, de most még ez sem tud felvillanyozni. Ettől vagyok egy látványosság. Az emlékvesztett, magából kifordult bérgyilkos. Az elárvult gyerek, aki felnőttként is az anyja szoknyája után vágyik. Soha többet senkinek nem beszélek sem a múltamról, se a vágyaimról, sem az emlékeimről. Ez olyan, mintha kitárnám a mellkasom, hogy "ide döfjetek". Soha!

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.