Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
[Küldetés] Olaj és víz

Szer. Nov. 13, 2019 9:24 pm by Ciel von Eisenschnittel

Olaj és Víz



Veronia minden népe számára fontos cikk a bálnazsírból kinyerhető olaj, …

Comments: 2

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 56

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel von Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 118


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] - Úton, útfélen ... - Mina & Marcus

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Elkezd nevetni. Majdhogynem ki is mond egy köszönömöt, mert olyannyira megkönnyebbül, hogy azt nem is lehet szavakba... Várjunk. Épp most papolt arról, hogy a Nem is lehet szavakba önteni egy nagy fellengzős baromság. Vagyis nem erről konkrétan, de ettől még így gondolja.
- Hát... me-mert... mert nem minden mondat olyan könnyű és tiszta és jó és tökéletes és a nyavalyába most mindent ki fogok mondani, ami csak eszembejut. - Kezeibe temeti az arcát. Mintha valami varázslatot alkalmaztak volna, úgy szivárog elő belőle minden gondolat. - Annak oka szokott lenni, ha valaki nem fejezi be a mondatát, ha azt mondja, Semmi, nem mindig csak... holmi... szeszélyből teszi. Nem mindig esik jól megismételni valamit, ami miatt legszívesebben elásnád magad.
Mi a csudából is indult ki ez az egész? Ja igen... a déli pihenés és annak szándékai. Ó te jó ég. Miért is nem hallgat magára, amikor egy belső hang azt üzeni, hogy NEM kéne megpiszkáln az egyelőre még békésen alvó oroszlánt?


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Ez egészen úgy hangzik, mintha Wilhelmina éppen bocsánatkéréssel próbálkozna. Nem megy neki, de a kezdeti kis csírácskák már felismerhetők.
- És azért nem ástad el magad, mert még nem volt elég mély a gödör, és úgy vélted még kotorni kell egy kicsit? Mert az előbb ezt tetted ...
Azt a mondatot nem vártam tőle, amikor tényleg mindent elmondtam már. Vajon felfogja, mennyire nehéz volt odaállni eléje, és bevallani, hogy megbízásból gyilkoltam?
- Hogy vagy képes rólam hátsó szándékot feltételezni az irányodba? Persze nyilván az én múltammal bármi joggal feltételezhető. De akkor meg mért vagy még itt? Ha úgy gondolod, hogy az vagyok, aki voltam, akkor mért vagy még itt?
Igen, itt van a mostani probléma gyökere. Most vagy megbízik bennem, és akkor ilyen célzást nem tesz, vagy nem bízik, de akkor meg mért nem adott valami karhatalom kezére? Ja, igen. Tudom. Mert ő nem tudja, hogy mit akar.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Ha kevésbé lenne jólnevelt és illemtudó és nem itta volna be az egész viselkedésmód már az ösztöneibe is magát, akkor most eltátná a száját. - Tessék?! - kúszik fel hangja magasabbra, mint általában. Valami beteg módon büszke erre a mondatra. Szép visszavágás volt.
Várjunk, most ennek tényleg örül? Mi a jóságos eget művelt vele az a hadsereg...?
Ám nincs ideje sápítozni, a következő csapás már őszintén fájdalmas. Ha belegondol abba a hátsó szándékba és hogy mifélék jutottak eszébe...
Várjunk.
- Tessék? - ismétli meg újra, de jóval halkabban. Szörnyű dolgok jutottak eszébe, ez tény, de nem... ezen a módon... - Az vagy, aki voltál? Micsoda? Én soha nem feltételeztem ilyesmit... Ezt honna... nem.. - rázza a fejét. Valami elkezd olvadni benne. Zavaróan és hirtelen olvadni, mint mikor egy jéghegy zúdul rád. - Dehogyis hiszem azt. Akkor mégis mi a fűzfán fütyülő rézangyalát keresnék itt? Fogalmam sincs, hogy hogy lehetsz olyan, amilyen vagy, ez tény, de ez inkább csoda, semmint... valami... szidni való dolog. Nem, nem igazán tudom elképzelni, hogy hogyan lett valakiből, aki embereket ölt, ez... ez a... - Nem-nem, ilyenféle szavakat ráér később keresni.-... ez. - zárja rövidre. - Soha nem gondoltam hogy... hogy az lennél. Nem is látom azt az embert... sehol. Nyomokban sem.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Na, alakulunk. Egészen olyan, mint amikor egy jégréteg nekiáll megrepedezni, de még nem tör fel alóla a víz. Nem, még nem, mert már megint visszanyelte.
- És mit látsz helyette? Nem, ezt még nem kell megválaszolnod, nem vagy rá készen. Az előbb nyelted vissza.
Most vagy addig ütöm a vasat, amíg megtörik a jég ... milyen csodás képzavar ... vagy elkérem Minától az ásót, és én használom.
- Nem látod? Pedig ott van. Ő az, aki megtervezi, hogy mikor célszerű haladnunk, éjjel vagy nappal. Ő az, aki harcolna érted, ha megtámadnának. Mert ugye egy lovász, az nem képes erre. Igen, megvan ő is. Ő az, aki látja, amikor mellébeszélsz, és ő az, aki a szemedbe meri mondani. A lovász, ő még mindig az istállóban lenne, és felnyergelné az úrnője lovát, ha annak kilovagolni támadna kedve.
Nem taszíthatom el magamtól az a fickót, aki voltam, ha egyszer folyamatosan használom és kihasználom a képességeit.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Marcus valami csodálatos sebességgel képes feldolgozni az információkat, amelyeket Mina kínos nehézkességgel ás elő magából. Ez felettébb nyugtalanító. Vagy... nem?
- Nem vagyok rá készen?! Na jó, hadd döntsem már el, hogy mire állok készen és mire nem..
Érzi a tűz elemét erősödni magában.
Amíg nem tanult druidának, ezzel az erővel sem nagyon tudott mit kezdeni. Márpedig valóban képes a dühét elementális erővé alakítani, vagyis... felerősíteni vele azt. Amikor valaki tüzet varázsol, nem egyszerűen csak megalkot valamit a semmiből. Magát alakítja át és magát adja át az energiának. Most is képes lenne rá. De szerencsére senki nem támadja őket.
Nem... Ők támadják egymást.
- Nyilván, de ettől független még előzékeny és kedves és képes a jó nyavalyába is felajánlani, hogy éjszaka meneteljünk ezekkel a drágalátos lovakkal, mintha nem egy háborút megjárt szerencsétlen grófnő lennék, aki túl tud élni egy napi lovaglást úgy, hogy egy picikét fáradt...
Valami elektromosság mászkál a bőrén.
- Egy gyilkost hol a csudába érdekelne, hogy mellébeszélek.. ez... a mellébeszélés, ez... társadalmi dolog. Sokkal kifinomultabb, mint ezek a... technikai dolgok. Legalábbis merem remélni. Nem tudom, vélekedésem szerint nem sokat szoktak beszélni. De mindegy is. A gyilkosok nem szokták ezenkívül... mittudomén... szeretni az állatokat. Vagy engem. Remek, ha minden őrültséget kimondok, ami megjelenik az agyamban, az jobb?


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
- Bárcsak eldöntenéd... - sóhajtok fel, amikor kikéri magának, hogy ő szeretne döntéseket hozni.
Ez most már egészen jó. A seb már nem zavar. Nem forrt be, nem is gyógyul, de már nem érdekel, hogy fáj.
- Nem, nem, az nem előzékenység volt, hanem taktika. Ne keverjük a kettőt!
Amit mond, azok jó cáfolatok. Illetve azok lenének, ha nem tudnám az okát ennek a furcsa működésnek.
- Azok a gyerekkorom emlékei. Anyám és apám nevelése. Ami tetszik bennem, az a kicsi Johann, aki még nem veszett el. Akkor még nem ...
De aztán megtörtént. Anya és apa meghalt, én az utcán ragadtam, és onnan elvittek abba a táborba, ahol leéltem a fél életemet. Jelenleg onnan szinte egyáltalán nincsenek emlékeim, az első kilenc évről több maradt meg, mint a további tizenötről. Ezért most az dominál. Ki tudja, mi lesz akkor, ha visszatér az összes emlékem?


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Kérdően néz rá. Vagyis... nem tudná pontosan megmondani, hogy hogyan. "Bárcsak eldöntenéd"? Ez azt jelenti, hogy... bárcsak kész lenne rá? Azt kéne, hogy jelentse. Érzi, ahogy elvörösödik, bár lehet, hogy eddig is vörös volt az arca, ha más nem, az indulattól és a lelkes gondolkodástól.
- Taktika? Igen? És még te vádolsz mindenféle hátsó szándékkal.. Miféle taktika is volt ez?
Majdnem elneveti magát. Most ilyen játékot fognak játszani, hogy ki a rosszabb? Hát ez csodálatos...
Kicsi Johann.. - Akkor most már emlékszel, hogy ez volt a neved?
Apró részletkérdés, de azért jó tudni.
- De akkor... Mégsem tudták teljesen kinevelni belőled azt az ént. Az jött vissza, a gyerekkori "kicsi Johann", és nem az a gyilkos, akiről beszélsz. Miért nem ő? Elvégre nemrég még ő voltál. A gyerekkorodat akár örökre el is felejthetted volna, főleg, hogy ennyi traumát éltél át.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
- Én nem vádollak téged semmivel. Vagy legalábbis semmivel igaztalanul. Az egyetlen bajom, hogy nem vagy őszinte. És ettől úgy érzem magam, mintha csak egy bábu lennék a sakktábládon. Egy kicsit érdekesebb, mint a többi, de annyira azért nem fontos, hogy megérdemelje az őszinteséget. Még akkor sem, ha ő maga az. Szerinted mit könnyebb kimondani? A saját érzéseidet, vagy azt, hogy megbízásból gyilkoltam?
Nem akarok én semmit játszani. De már tudom, hogy nem tüntethetem el azt a részét az életemnek, mert az is itt van, és ha kitörölném is valahogy, ami persze képtelenség, akkor kitörölném saját magamat. Csak kicsi foltok maradnának.
Lekanyarodok az útról, be egy kis ösvényen a bozótosba. Van itt egy kunyhó a sövényen túl. Lakatlan. Talán pásztor húzta meg magát benne, amíg errefelé legeltetett. Jó lesz estig.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
- ÉN nem vagyok őszinte, és te nem vagy hajlandó válaszolni a kérdéseimre. Miféle taktika volt, hogy kedves voltál?
Bűnös elégtételt érez, amikor erre gondol... pedig igazából szomorúnak kellene lennie, hiszen ez végül is afféle átverés vagy mifene. De hogy mit kéne érezni, az a valósággal néha homlokegyenest áll szemben.
- Őszinteség? Az, hogy nem mondok ki mindent, ami átsuhan az agyamon, az nem őszinteség... De ha annyira akarod... akkor... minden alkalommal közölhetem, hogyha olyasmik jutnak eszembe, mint hogy biztosan azért akarsz beiktatni a nap közepére egy pihenőt, hogy több időt tölthess velem... nem... nem gondoltam teljesen komolyan. Azért is nem fejeztem be végül, mert persze, hogy nem gondoltam komolyan. El se kellett volna kezdenem komolyan gondolni.. vagy mi.. kimondani... de mindegy, ettől függetlenül ez megtörtént, ettől függetlenül joggal gondolhatom ostobaságnak az egészet. Nem?
Erre eltűnik a bozótosban. Remek. Mina inkább elkezd lefelé bámulni, elveszve a barna sörényben és az út porában. Legalább addig sem látják a teljesen rákvörös arcát. Legszívesebben csak előrehajolna, átölelné lova nyakát és valamiféle varázsos álomba zuhanna.
Tessék neked őszinteség...


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
- Igen, pontosan ez a baj. Mert én nem kerülő utakon akarok eljutni hozzád. És a világ legnagyobb hibája lenne, ha egy ilyen nyomozás közben bármikor is egymással lennénk elfoglalva. És a taktikát úgy értettem, hogy nem kedvességből ajánlottam fel az éjszakai utazást, hanem mert így biztonságosabb. A kedvesség az nem volt taktika.
Basszus, nem igaz már, hogy ezt ennyire szájba kell rágni!
Megvan a kunyhó. Leszállok a lóról, és kikötöm egy facsemetéhez. Stur pedig nekiáll legelni.
Ráadásul most jövök rá, hogy hosszú idő óta egymással vagyunk elfoglalva, és nem a nyomozással, vagy a biztonságunkkal. Még jó, hogy az úton nem nagyon találkoztunk senkivel. Jobb lesz ezt abbahagyni valahogy.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Megint eltátja kis híján a száját. De ezúttal tényleg. Komolyan... fél óra után képes volt rávenni magát, hogy kimondja, és ez a reakció? Semmi?...
Ismét az az égés belülről, de most valahogy hidegebb, mint máskor. Olyan legyintős. Csak néz maga elé és pislog hatalmas szemekkel, ahogy nézi Marcust lehorgonyozni egy fánál.
Aha... szóval ne egymással foglalkozzanak, hanem a nyomozással. Oké.
Nagyon nem lesz oké... a lehető legkevésbé sem oké...
Rendben. Legyen.
Hatalmas levegőt véve, majd kifújva lehuppan Lust nyergéből. Csak áll mellette pár pillanatig, majd közelebb lép és odabújik a hátashoz, átkarolva a nyakát. Vigasztalj meg, édes kicsi lovacskám. Legalább te... te ne okozz csalódást..
Egy ideig még áll nekisimulva a puha bundának, majd kiköti a fához ő is. Sturra enyhe távolságtartással néz, de ezt pusztán a gazdijának köszönheti a drágalátos állat. A nemtörődöm viselkedését kifejezetten díjazni tudja most. Bárcsak ő is ilyen lenne.
Erről jut eszébe, van egyébként ennivalója.
- Szóval akkor most... aludni kéne? - kérdi üres hangon. Amennyire rajta múlik, nem bánná, ha hirtelen egy csapat bandita ugrana elő a bokrok közül. Legalább feldobná kicsit. Lenne értelme valamit csinálni.
Sóhajt ismét. Körbe kéne nézni. Egy új hely. Az mindig érdekes. Inkább marad gyerek, az még ment, az még könnyű volt, na meg élvezetes is.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Hová lett az izgatottság? A kimondok mindent? A meg akarom győzni a másikat?
Mire beért az útról a bozóton át a kunyhóig, valami megint megváltozott. De már nem akarok ezen tépelődni, csak végigmenni az úton, lehetőleg úgy, hogy mindketten túléljük.
- Igen, hiszen azért álltunk meg.
Odalépek Wilhelmina lovához, és nekiállok leszedni a felszerelését, ami kellhet a pihenőhöz.
- Pihenj le, én ellátom a lovakat, és aztán őrködöm.
Sturt zavarja, hogy a másik lóval foglalkozom először, és közelebb jön, sőt az orrával is megbök. Hihetetlen egy önző kis dög! Gyakorlatilag elhessegetem pár kézmozdulattal.
- Ne veszekedjünk! Nagyon mások vagyunk, egy csomó dolgot másképp gondolunk, másképp teszünk. Másképp élünk. Én nem akarok veled haragban lenni!
Én is fáradt vagyok. Nem, nem az úttól vagyok fáradt. Olyan érzésem van, mintha egy hosszú, hosszú csatát vívtam volna az előbb, ami végletekig kimerített. De ez nem fizikai fáradtság. Egy kis csend elég lesz, hogy összeszedjem magam.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Egészen élvezi ezt a katatón állapotot. Olyan jól véd mindentől. Persze gőze sincs, hogy ez kívülről hogy hathat, de nem is igazán érdekli.
Aludni. Hmm. Vajon képes lesz lekapcsolni és egyszerűen csakelőreutazni időben odáig, hogy már este van? Remélhetőleg az este hoz majd valami csodát. Bár csodákban korábban is reménykedett már, és nem mindig jött be.
Lassacskán bólint. Pihenni... ahhoz jelenleg egy jókora bunkóra is szükség volna, amivel fejbekólintják.
De arra aztán várhat.
- Rendben... köszönöm...
Egy pillanatra felmerül benne, hogy mi van, ha Marcus egyszerűen le akar lépni, amíg ő "alszik"... de valószínűleg ha ezt megkérdezné, akkor abban a pillanatban lenne visszaparancsolva a kastélyába.
Hm. Azért az vicces lenne.
De nem, inkább nem kísérli meg...
- Én nem veszekszem. - mondja lemondón. Most.
Talán kicsit óvatosnak kellene lennie, amint benyit abba a kunyhóba, hátha szembejön egy aranyos kis óriáspók vagy ilyesmi... Megköszörüli a torkát és készenléti helyzetbe gyűjti a manáját, ahogy kezei a régi ócska kilincsre fonódnak. Majd kinyitja az ajtót.
Por. Elhagyatott bútorok... és még több por.
És egy rakás pokróc a földön, amin jóízáen horkolnak valakik.
Még mielőtt be tudná csukni szép lassan az ajtót, ciccegést hall bal oldalról. Egy férfi ül ött, vagyis ült, törökülésben, a következő pillanatban kezében tőrrel pattan fel. - Látogatónk van, fiúk... - kiáltja el magát fennhangon, mire a földön fekvő rakások egyszerre úgy mozdulnak meg, akár egy halom földi béka.
Ó a francba...


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Ezért nem szabad ilyesmiket művelni utazás közben!
Amint meghallom odabentről a hangot, azonnal tudom, hogy nekem kellett volna oda belépnem. Ezt már elszúrtam.
Engem még nem láttak, nem tudják, ki vagyok, mi vagyok. Olyan csendesen húzom elő a kardomat, amennyire csak lehet. Aztán Stur orra elé lépek. Ő egy izgága ló, a gazdájának van is vele elég baja. Lassan megemelem a kardot, amit még nem ismer, tehát tart tőle. Ettől ő hátrálni kezd, amit én engedek is. Ez a viskó nagyon roskatag, és én őszintén remélem, hogy Wilhelminának lesz lélekjelenléte, és lehetősége hátrálni.

Ha ez sikerül, és ő kinn van az épületből, akkor egy gyors mozdulattal megijesztem Sturt, és remélem, hogy azt csinálja, amit a múltkor is: hátrarúg. Nekitoltam egy falnak, és őt ez zavarja, velem nem mer újat húzni, tehát az egyetlen lehetőség, hogy hátrafelé kitámadjon. Ha Mina nem lépne ki az épületből, akkor is lehet, hogy ez lesz az egyetlen jó megoldás. Még mindig jobb, ha némi szalmatető rádől, mintha ki tudja hány marcona fickóval kerül egy szobába.



_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Valóban hátrál, csak azért, mert...
Meg kéne ölnie őket. Nyilván ez lenne a logikus és gyors megoldás. Biztosan nem aranyos és kedves emberek vették be magukat tömegesen egy elhagyatott vadászházba, és alszanak tőrökkel a párnájuk alatt.
Ahogy megindul a föld, vagyis felkelnek, gyorsan összeszámolja, hányan lehetnek. Egy kettő három négy öt... plusz aki a falnál állt.
Hosszú, csapzott haja éppen csak a válláig ér, magabiztos vigyora pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy nem állt készen arra, hogy a következő pillanatban mágia fogja gúzsba a tagjait...
Öten vannak, vagyis kettejüket képes befolyásolni az Utánzással. Mivel már kívül van a házon, ezért csak részben látja őket, ami problémás, viszont amennyire tudja, szeme sarkából próbálja a másik kettő irányába terelni őket. Így csak az ötödik marad ki, aki csaknem tátott szájjal nézi, a társai miért indulnak meg egymás felé ökölbe szorított kézzel.
- Hé te... Fred... Mi bajod van, megőrültél?! - hadovál fogva tartott társának az egyikük, egy rövid szőke hajú. Szerencséje van, mert aki vele szemben masírozik a vámpírlánynak köszönhetően, még épp nem kapta elő a tőrét, így csak egy öklöst kap az állára, aminek köszönhetően jól megtántorodik.
Ekkor azonban mintha az egész fal megmozdulna. Halk morajlás jelzi, hogy az épület készül megadni magát. Mi a franc?! Be akarja omlasztani az alvóhelyünket? Mi lesz így a pihivel? - méltatlankodik  magában.
Az ötödik, aki szabad, tehát még arra a kis időre se sikerül mágia alá vonni, tőrét markolva slisszan ki az épületből és Mina meglepetésére nem őt támadja, sokkal jobban érdekli, hogy mi okozta a tető részleges leomlását - melynek maradványait egyébként a vámpír hajában is meg lehet majd találni, de jelenleg kisebb dolga is nagyobb annál, mint hogy a szépségével foglalkozzon.
- Mi van, komám, kirúgjuk a ház oldalát?! - közelít Marcushoz súlypontját alacsonyan tartva, enyhén behajlított térdekkel,  erősen markolva a vastőrt a kezében.
Használt képesség:
Név: Utánzás
Leírás: Körülbelül tíz másodpercig a vele szemben lévő egy darab ellenfél pontosan ugyanazokat a mozdulatokat hajtja végre, mint Mina. Ha a vámpír egy helyben áll, akkor a másik sem tud megmozdulni, ugyanis afféle bábként mozgatják, vagy épp, vonják meg tőle a mozgás lehetőségét. A varázst úgy lehet megtörni, ha a paralizált személy valamilyen fájdalmat okoz magának. Egy minimális mozdulatsorra képes csak, melyet nem a vámpír irányít, például egy nyelv- vagy szájszélharapásra. Ám ennyi is elég, hogy újra képes legyen mozgatni a saját tagjait.
Szint: 3
Ár: 2500 Váltó

Név: Bábszínház
Szint: -
Ár: Seraph fejlesztés
Leírás: Mina a Seraph ereje alatt szint/2 ellenfélen egyszerre is képes alkalmazni a képességet.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Ahogy meglátom, hogy Mina kilépett az ajtón, még egyszer rúgatok Sturral, remélem, a kunyhó megadja magát. Nem fogja megölni őket, de van rá esély, hogy csak egyesével valamennyire sérülten kerülnek elő alóla, ami azért jobb, mintha egyszerre ... mennyi is? Szóval egyszerre sokan megrohamoznak minket.
Egy kijut, és felém indul.
- Gondoltam illik kopogni ...
Elengedem Sturt, hadd menjen, amerre akar, és szembefordulok ezzel a fickóval. Mivel van még ki tudja hány odabenn, nem érek rá cicózni, gyorsan kell cselekednem.



Feléje csapok a karddal, de csak azért, hogy ezzel lekössem a tőrét, és mikor azzal védekezésre mozdul, belépek és megpróbálom teljes erőből eltalálni az arcát egy balegyenessel. Remélem, a sebességem és az elterelés elég lesz ahhoz, hogy meglepjem.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
A tíz másodperc lejárt, így visszarohan az ajtóhoz, hogy ellenőrizze, a két drága kifeküdt-e. Úgy tűnik, egyelőre mozgásképtelenek, a másik kettő, akik most újból képesek mozogni, viszont elképesztő sebességgel fogják közre Minát. Érzi a pánikot emelkedni a torkában, ahogy a mocskos férfikezek a testének simulnak, egyikük hátulról tart egy tőrt a torkához... Segítségül hívja az árnyakat, hogy megvédjék, így még ha a penge kárt is akarna tenni benne, nem tud. Viszont jobb ötletük is van.
- Én lefogom a kislányt, te addig intézd el azt a jómadarat a lovacskával.
- Csak szeretnéd... - morogja a fogai közül, és kivárja a pillanatot, amikor azt hiszik, rá már nem kell figyelni, megrántja magát és kezével hátracsap találomra az őt hátulról átfogó arcába. Közben megnöveszti a körmeit majdhogynem csábdémonos hosszúságúra, és érzi, ahogy az fel is szánt egy adag puha bőrt... A mögötte álló igencsak férfiatlanul kiált fel.
- Azt nem mondtad, basszus, hogy egy démoncsajt akarsz...
Ám nem tudja befejezni a mondatot, mert a következő pillanatban ismét lendül felé Mina keze, és kis híján a szemét sérti fel ezúttal. A fickó képe egy ideig biztosan nem lesz valami vonzó.
Amíg azon szörnyülködik, hogy kis híján belemártotta megnövesztett körmeit egy szemgolyóba, a másik ismét lefogja hátulról. - Menjetek ti a...
- Lányok nem beszélnek csúnyán, nem tanították meg neked?
Ha van akkora bolond, hogy ezek után képes fegyver nélkül átkarolni őt, akkor megérdemli, amit most kap. A következő mozdulattal a körmeit a férfi ágyékához csúsztatja...

Marcus ütése következtében az ötödik is megtántorodik, tőrét kiejti a kezéből. Egy ideig néz még maga elé kissé kába tekintettel, majd térdei berogynak és egy mozdulatlan kupacként elterül a földön.

Használt képességek:
Név: Árnyak védelme
Szint: 1.
Ár: 1000 váltó
Leírás: A Nachraben vámpír egy kisebb méretű pajzsot alkot árnyakból amely képesek az átlagosan erős fizikai és az alacsonyabb szintű mágikus támadásokat megállítani. Három percig tartható fent.

Név: Nagelwachstum / Körömnövesztés
Leírás: Mina meghosszabbítja és megkeményíti a körmeit mintegy tíz centiméter hosszúra, így azok afféle pengeként funkcionálnak. Közelharcban használatos fegyverek lesznek így, bele lehet vájni őket valamibe, mondjuk puha húsba, vagy éles vágásokat végrehajtani vele. Például egy-egy vastagabb madzag vagy vékonyabb kötél elnyiszálására is képes velük. A körmök vége teljesen hegyes, amíg ilyen állapotban vannak, így szúrásra is alkalmasak. Nem mellesleg ezáltal a vámpír vért fakaszt, melynek lenyalogatásával visszaszerez valamennyit elvesztett varázserejéből. Húsz másodpercig használható, óránként egyszer.
Szint: 5
Ár: 3000 váltó


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
~ Visszament!!! Ezt nem hiszem el!
Ha nem lenne bajban, ezért most én tépném meg. Hát hogy tehet ilyen marhaságot? Nem mászunk bele egy csomó ellenség képébe, ha nem muszáj!
A fickó kifeküdt, így nekem nincs most ellenfelem. Felkapom a tőrét, és azzal lépek a dulakodók közelébe, majd nemes egyszerűséggel bemártom abba a felkarba, ami Minát karolja át. Elfordítom, és benne is hagyom, elvégre van kardom. Ha a lány kiszabadult, akkor elrántom a fickók közeléből, és nem érdekel, az sem, ha orra esik, csak ne legyen ott.
~ Még hogy nem engedi közel őket magához ... basszus, ENNYIRE közel még én sem voltam!
Ha tényleg kitisztult a terep, akkor a felé támadok a karddal, aki a legjobb célpontot nyújtja.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Egyszer csak valami kirántja abból az eléggé összeegyeztethetetlen örvényből, amibe belekerült, hallat is valami magas hangot, amit nem teljesen realizál, hogy tőle származik, majd kalimpál egy ideig lábaival, mire megtalálja az egyensúlyát.
Ez erős volt... - gondolja, amikor ismét egy sajnos túlságosan is ismerősen hangzó fájdalmas üvöltést hall. Majd még egyet, ahogy a penge fordul a sebben, mintha Marcus valami hangszerként játszana a támadókon. Hallott és látott is már rosszabbat, mégis kellemetlen, ahogy felidéződnek az emlékek. Ráadásul fogalma sincs, mi következik. Ha itt és most kibelezi előtte ezeket az embereket...
És ráadásul lehet, hogy most még dühösebb, mert úgy érzi, van valaki, akit meg kéne védenie.
- Szerintem elég lesz... - jegyzi meg, kábán bámulva a lábai közét szánalmasan nyöszörögve fájlaló egyént. Amazok úgy döüntenek, ideje olajra lépni, és amennyire képesek vonszolni magukat, a háztól elfelé kezdenek tendálni, az erdő irányába, olyan szitkokat szórva közben, melyekben már nem is biztos Mina, hogy emberi nyelven vannak. Társaikkal sem nagyon törődnek, akik körülöttük fekszenek a földön.
Mina visszahúzza a körmeit, most vette csak észre, hogy úgy hagyta őket. Azért a biztonság kedvéért még keres egy tisztának kinéző fűcsomót és megtörli benne a kezét. Fujj. Ilyen undorító helyekre sem akar többé nyúlkálni.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Igen, ennyi elég volt. Nem teszek több támadó mozdulatot, ha menekülőre fogták a támadók.
- Eh... sajnálom, nekem kellett volna először ellenőriznem a kunyhót. Nem figyeltem eléggé.
Ez az egész csetepaté nekem egy hatalmas kudarc. Egyrészt hibáztam az elején, másrészt arra kell rájönnöm, hogy Mina, noha valóban nem ártalmatlan, egy időzített bomba, akinek a viselkedése megjósolhatatlan, mivel taktikát nem tanult.
Igencsak zord arccal állok neki megnyugtatni a lovakat. Közben a fél szemem az itt maradtakon.
Nem tudom, mi legyen most. Leginkább tovább kéne mennünk. Ennyit a pihenésről.
- Tovább kellene mennünk. Itt nem lehet most már pihenni, mert mi van, ha visszajönnek? Esetleg többen jönnek vissza ... - vonom le a következtetést.
A kedvem most már határozottan borús.
Egy ideig nyelem a dolgot, de aztán csak megjegyzem.
- Mi lett volna, ha most elszakad a nyakláncod? Az, hogy először közel kerültek hozzád, az az én hibám. De visszamentél! - a hangomban ott az aggodalom, sőt egy kicsit a kétségbeesés is - Mi van, ha a dulakodásban elszakad a nyakláncod? Kérlek, ilyet ne csinálj még egyszer! Azt mondtad, nem szoktad őket közel engedni ... Akkor ez most mi volt?


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Kell pár pillanat, amíg visszakerül a jelenbe. Hetek teltek el azóta és mégis... pillanatok alatt képes visszakerülni. Előtte is tudott varázsolni, de mégis, ha akkor került volna sor ilyesmire, akkor semmi nem így történik, biztosan nem...
Szóltak hozzá. Megrázza a fejét és lassan fel is fogja a szavakat. - Semmi gond... mi... miért kellett volna? Megoldottuk, nem?
Kis híján felnevet. Valamilyen szinten hálás a sorsnak azért, hogy végül mind életben maradtak. Bár... ez nem egy olyan jó hír. Mit kéne most csinálni velük? Itthagyni őket lenne a legegyszerűbb. - Talán van valami hasznos tárgyuk vagy valami, aminek nem kéne náluk lennie... hmm... ilyen gyakorlatias lennék? - motyogja maga elé elgondolkodva, és valóban, nyilvánvaló, hogy ezek az ötletek is minek a következményei. Amire nem mondhatná, hogy rossz, hiszen hasznos, ha végiggondolja, demáskor egész biztosan nem jutott volna eszébe ilyen.
Nyel egyet és kezei ösztönösen is a nyakláncokra fonódnak. Megvannak még, az amalgám is. Nyilván, érezné, ha baja esett volna, de mégis, jó érzés a kezei között tudni. Marcus szavait hallva realizálódnak benne ismét az imént történtek, a durva érintések emléke pedig még mindig ott van. De jó tudni, hogy ez is kevéssé sebezte meg, mint tehette volna. Enyhén bűntudatos és aggódó szemekkel néz fel az őt megszólítóra, kivörösödött arccal. Vajon mit érzett, amikor az a két idióta megpróbálta lefogni Minát? Csak nem pusztán a küldetésük sikerének a kockázata miatt aggódott.
- Izé... sokan voltak. Nem akartam leégetni az egész házat, mint mondtam, ha azt akartam volna, hogy ne éljék túl, az... mindig sokkal egyszerűbb, de... nem mindig célravezető. - Emiatt nézhetik hülyének nyugodtan, de akkor sem enged belőle. - Jól vagyok. Semmi bajom.
De vajon ez viszont igaz-e? A nagy forgatagban eszébe se jutott, hogy esetleg oda kellett volna nézni Marcusra, hátha megsérült... Gyorsan végigfut rajta tetőtől talpig a szemével, de nem lát sebeket, és vért sem. - Te is jól vagy, igaz?


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Na, azért odatéved a keze a nyakára. Lehet, valami kevés hatása volt a szavaimnak. Legközelebb talán ... talán ... nem tudom ...
Mina javaslatára átkutatom azt a hármat, aki itt maradt, és elveszem a fegyvereiket. Ha utánunk is jönnének, ló és fegyver nélkül már nincs esélyük. A pénzüket is elveszem, de nem fogom megtartani. Minden bizonnyal valaki mástól vették el. Nekem nem kell.
- Nincs semmi bajom. És neked? Fáj valahol?
Sérülést nem látok, de jól megszorongatták, lehetnek zúzódásai.
- Ha képes vagy lóra ülni, mennünk kéne tovább.
Amint Mina készen áll, indulunk is tovább. Fel a nyeregbe, vissza az országútra.
Szép lecke volt, a terveink máris erősen rogyadoznak, és ez még csak az első nap. Még a valódi ellenfelekkel nem is találkoztunk, mi több látótávban sincsenek. Mi lesz akkor? Biztos fel van erre készülve ami kis csiszolatlan párosunk?


_________________
Előtörténet + Adatlap

Serene Nightbough

Serene Nightbough
Mesélő
Mesélő
Végigolvastam. Látom enm telik az út konfliktus nélkül, de nem baj azok kelelnek is az összecsiszolódáshoz. Adok nektek 100 tp-t és további kellemes utat kívánok!

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.