Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 106

Küldetés: A hátratolt helyőrség (V.I.SZ. 821 Ősz)

Kedd Aug. 06, 2019 4:06 pm by Lothar von Nebelturm

Két alak beszélgetett a rogyadozó pult mellett a kocsmában. A kocsmában éppen a szokásos …

Comments: 10

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 53


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] - Hideget - meleget ízlés szerint - Mina & Marcus (és a kása)

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Go down  Üzenet [1 / 5 oldal]

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Ha elengedném magam, most görnyedten ülnék a lovon, és földig lógna az orrom. De tekintve, hogy a figyelmetlenségem az előbb majdnem balul ütött ki, most éber vagyok, és szilárd elhatározással fogadom, hogy nem hagyom magam eltéríteni kettőnk biztonsága érdekében.
Arra számítottam, hogy Stur makacskodni fog, mert jó volt a fű a kunyhó körül, de a lónak túl ramazuris volt az a környék, nem bánta, hogy otthagyjuk.
Azon gondolkodom, hol próbálkozhatnánk egy kis pihenéssel, ha már megígértem, és lehet ez után tényleg nem ártana kicsit kifújnunk magunkat. De nem akarok még egy elhagyatott helyet bevállalni, a közbeeső településeken nem emlékszem fogadóra, amíg be nem esteledik. Egy parasztházba bekéredzkedhetünk, de ott meg furcsa lenne, hogy mért akarunk nappal pihenni, és éjjel továbbmenni. Általában nincsenek is itthon, mert a földeken dolgoznak.
A bal öklöm bevérzett az ütéstől, mert tényleg minden erőmet beleadtam. Nem vészes, de valahol mélyen sejtem, hogy ez is annak a jele, hogy valamennyire kijöttem a gyakorlatból. Persze ha lenne emlékem arról, milyen is voltam "csúcsformában", az sokat segítene. És persze sokat is rontana, mert attól tartok, nem akarok igazán emlékezni arra az énemre. Még akkor sem, ha az a mai énem része is.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Van az a helyzet, amikor olyan fáradt, hogy már nincs ereje a zavartságra, az unalomra vagy egyéb érzelmekre,melyek amúgy átvennék az irányítást. Most is ez történik. Akárcsak a háborúban, igényei visszacsökkennek a legalapvetőbb dolgokra: biztonság, étel, és legfeljebb annyi kényelem, amely nem okoz túl sok fájdalmat a koncentrációhoz.
Na jó, a komfortzónája azért jelentősen visszanőtt azóta. Voltaképp nem is lett volna túl sok kedve egy ilyen akármilyen házikóban aludni. Rendes szállás... jó lesz az. Kibírja estig.
Vagy fél órája azon gondolkozik, hogyan szólíthatná meg Marcust, olyan témával kezdve, amelyből nem lesz nézeteltérés, viszont megtöri a csendet, és hogy ez jó ötlet-e. Millióféle dolog eszébe jut, majd rögtön az is, hogy miért rossz ötlet. Jobbára a tájat bámulja maguk mellett. Annyi időt töltött már lóháton, hogy nem különösebben kéne hogy lefárassza, mégis egyre inkább kezd elszivárogni a fizikai ereje. Talán meg kéne állni egy kis...
Áh, igen, ez jó ötlet!
- Mondd, te nem vagy éhes? - fordul lovászához. - Talán csökkenthetnénk kicsit a készleteinket..


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Valóban nem ártana enni egy keveset. Bár a gyomrom még eléggé össze van szűkülve.
- Látod azt a fasort ott a távolban? - mutatok előre - Az valószínűleg egy patak partja. Ott megállhatunk, és akkor a lovakat is meg tudjuk itatni.
Nagyjából húsz perc alatt odaérünk, ha kicsit megnógatjuk a lovakat.
Értékelem, hogy Mina most egy ideig csendben maradt.
Már nem haragszom rá, csak magamra, de pár elhangzott mondata még mindig fáj. Valamilyen szinten fáj a csend is, vagyis amire utal, amiért emlékeztet a délelőttre.
De valahogy úgy érzem, ez nem fog megváltozni. Hiába kedveljük egymást, nem illünk össze. Más faj, más társadalmi helyzet, más neveltetés, más gondolkodásmód, más jellem. Ez csak egy testi vonzalom, amit megfejeltünk némi (vagy inkább jó adag) csodálattal a másik iránt, működik a kíváncsiság is, de ... ennyi.
A patakpart elhagyatottnak tűnik, de amikor közeledünk, előreugratok, hogy felmérjem közelebbről is.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Nem érzi a felhangot a hangjában, amit várna. Fogalma sincs, hogy fogja elrejteni a csalódottságát, amiért nem először és valószínűleg nem utoljára maradnak el dolgok, amikre számított. Azt hitte, többet fog mondani, mást fog, ám nem. Mintha csak felébredt volna egy álomból, amiről még mindig próbálja elhinni, hogy megtörtént.
- Persze.- bólint beleegyezőleg, és végigsimít lova nyakán. Valóban nem tűnik úgy, hogy bármi veszély leselkedne rájuk, egy-két apró halon kívül, amely elúszik a csillogó kövek között, nemigen lát a környéken élőlényt. Egy fácánt ugyan felriaszt Lust egyik ugrásával, minek következtében kis híján ki is ugrik a szíve és egy ideig sértetten bámul abba az irányba. - Ezt most miért kaptam. - kérdi kevéssé kérdő hangsúllyal, inkább csak morcosan. Fáradt már ahhoz, hogy belegondoljon, ez mennyire grófnős viselkedés.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Ez az egész vállalkozás kezd egyre zűrösebb lenni. Rosszkor indultunk, összevesztünk, a pihenőhelyen támadás ért minket ... mintha a Sors kerekei nekiálltak volna úgy forogni, hogy a világ elinduljon ellenünk. Ha így van, akkor ez még csak a kezdet. A gondolataim borúsak, szüntelen előtörnek, de elhessegetem őket, hogy a környékre figyeljek.
A patak keskeny, nem is épült rá híd, csak egy gázló. Lekanyarodunk az útról, folyásiránynak felfelé, mert arra nagyobb eséllyel tiszta a víz. A gázlón túl a patak partja meredek, valószínűleg csak az út koptatta le ott is, ahol átvezet rajta. A vízben gázolunk egy ideig felfelé, majd egy kisebb kanyar után jön egy kiöblösödés, ahol a patak áradásokkor keresi a medrét, és itt van némi összehordott ez-az, ami miatt kialakult egy kis domb. Ideális hely, az útról sem a lovak, sem mi nem vagyunk láthatóak.
Stur már eddig is megpróbált inni de nem hagytam. Most, hogy leszállok róla, azonnal a vízbe lóg az orra. Kipányvázom, és ha Wilhelmina leszállt a sajátjáról, akkor azt a lovat is elrendezem.
A saját nyergem mögül előveszek egy pokrócot, és leterítem. Aztán a biztonság kedvéért még egyszer körülnézek, hogy nem keltettük-e fel bárki figyelmét a megérkezésünkkel.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Néha imádni tudja a lovait. Ők nem beszélnek soha, így aztán senki nem is várja el tőlük, hogy beszéljenek, de legalább anélkül is kommunikálnak valahogy és nem hallgatnak órákon keresztül. Ellentétben néhány kétlábú gazdájukkal.
Szótlanság. Remek. Marcus megtalálta a legjobb fegyvert, amivel bántani lehet őt.. Mindegy is. Koncentrálni a feladatra.
Ami eddig mi is? Haladni. Roppantul izgalmas.
Ahogy dúl-fúl magában, végigbaktatnak egy igazán szép patakon, és beugrik, amikor kiskorában Adelinnel köveket szedtek ilyenekből. Szép, színes, csillogó köveket, kár, hogy mikor kivették őket, s utána megszáradtak, már nem voltak olyan szépek.
Mosolyogva nézi, ahogy Stur nekiesik az innivalónak. Lepattan ő is Lust hátáról, majd meglökdösi a nyakát, hogy menjen csak ő is iszogatni. Kétszer azért nem kell mondani, a szép barna állatka rögtön oda is sétál társa mellé és azonkívül, hogy őt zaklatja, még inni is hajlandó.
De jó nektek, ti átkozott állatok, hogy csak ennyi dolgot kell csinálnotok...
Marcus közben le is pakolt. Hmm, tényleg, pokróc. Talán nem állva kéne falatozni. Bár ha így ütnek rajtuk, valamivel nehezebb lesz szedni a sátorfát. De nem is szokásuk csak úgy elmenekülni...
Előássa az ő fekvőalkalmatosságát is, aztán lázas számolgatásokba kezd, hogy mégis hova kellene azt leteríteni. Nevesen, milyen távolságba a másiktól. Pár másodperc alatt az egekbe szökik ettől a vérnyomása, úgyhogy úgy legalább két méterre kiválaszt egy egyenletesnek tűnő részt, és oda hengergeti le. Mindezt borzasztó furcsa és zavaró teljesen csendben csinálnia, nem mondhatni, hogy hozzászokott.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Tudom, hogy a csend nem jó, vagyis semmi jót nem ígér hosszú távra, de most nagyon jól esik. Mina olyan távol teríti le a saját pokrócát, hogy ha még egy kicsit odébb tenné, akkor távcső kéne hozzá, hogy láthassam. Feltehetőleg azért nem tette messzebbre, mert ott már belelógna a vízbe. Egyébként én ezt is neki terítettem le, de nyilván ez a ma történtek után nem volt egyértelmű.
Előveszek egy darabka szárított húst a nyeregtáskából, és letelepszem egy partoldalból kinövő fa tövébe, ahonnan látom az utat, de nekem max. a fejem lóg ki, az meg ilyen távolságból a bokrok között bárminek nézhető. Amíg nem mozgok, senkinek nem tűik fel, és amúgy is előbb észreveszek mindenkit, aki az úton közeledik, mint ők engem.
Tépek egy falatot a húsból, és a hátamat nekidöntöm a fatörzsnek.
- Nyugodtan ülj a másik pokrócra, az szárazabb és egyenesebb helyen van.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Szóval még akkor is félre tud érteni dolgokat, amikor a legsíkegyszerűbbekről van szó. Csodálatos.
- Ja.... rendben. Köszönöm. - Rá se ismer a hangjára, inkább egy olyasvalakiére hasonlít ez most, aki egész napját egy könyvtárban ülve töltötte számításokat végezve vagy könyveket pakolgatva valamilyen rend szerint, és ez alatt az idő alatt nem is beszélt senkihez.
Ő egy kis csomagot vesz elő, ami almáspitével van tele. Nem feltétlen logikus desszerttel kezdeni, de neki most ehhez van kedve és kész... Már előre örül, mert ez legalább biztos finom lesz. Még így szállítva is.
Ezek után óvakodva helyet foglal a leterített pokrócon. Mikor leül, eszmél rá, hogy igazából most nem szoknyát visel, így nyugodtan felhúzhatja a lábát és üldögélhet úgy. Meg is teszi. Abszolút furcsa érzés, hogy nem lengedezik semmi a lábai körül, hanem teljesen rátapad. Ennyi lovaglás után megszokhatta volna már, de ez most... valahogy... másabb, mint a többi.
- Jó étvágyat - mondja, mikor kicsomagolta a sütit és beleharap.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
A piték látványa felidézi azt a tanórát, amikor mindketten rengeteget tanultunk, de a főszereplőnek számító betűk idővel igencsak háttérbe szorultak.
~ A pite, amitől majdnem megfulladtam.
Sok furcsa, és felkavaró emlékem lesz erről az időszakról. Bármi is történik később, bárhová is vet a sors, ezek a napok úgy fognak megmaradni, mert valami furcsa kirándulás egy másik világba. Nem tudom, hol állapodok meg, milyen lesz a társadalmi státuszom, de az biztos, hogy most még csak kiránduló vagyok egy ismeretlen terepen.
A távolban feltűnik egy szekér, talán vándorszínészeké ehet, mert eléggé színes és cifra betárnak tűnik, ahogy közelebb ér. Ha Mina evés után lepihenne, akkor nem fogom zavarni. Itt most úgy tűnik biztonságban vagyunk, sikerült úgy letelepednünk, hogy senkinek nem keltettük fel az érdeklődését, most pedig már aligha fedezheti fel bárki is a rejtekünket.
- Köszönöm, viszont!
Mina bosszús, azt látom rajta, de ahogy leül, talán kicsit mégis kienged. Talán, ha aludna egy kicsit, akkor jobb lenne a hangulata utána.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuncogni kezd.
Talán ezt szokták csinálni a tipikus nemesasszonyok. Mikor az udvariassági formulákon kívül semmi másról nem hajlandóak társalogni. Azt hitte, örökre elkerülheti ezt, de úgy tűnik, hogy vámpír tervez, ember meg végez...
Próbál nem törődni semmivel, és lenyugtatni magát, hogy a falatok képesek legyenek lecsúszni a torkán békében. Csak az étel van, és ő. Hagyja, hogy az íz szétterjedjen a testében, elméjében. Energia. Kell az energia.
Felfigyel ő is a közeledő szekér zajára. Vajon meg fognak állni, hogy kérdezősködjenek tőlük? Útirányt, vagy valami más mondvacsinált indokot...
- Tőlük azért nem kell félnünk, igaz? - kérdi, miután eltüntette az épp aktuális falatot. Tekintete aztán a lovakra kószál. Ők jól elvannak egymással, na meg a patakkal, és az amellett növő fűvel vagy egyéb aljnövényzettel. Elfojt egy ásítást. El sem tudja képzelni, hogy valaha tényleg este lesz...


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
- Ha tényleg komédiások, akkor nem. - felelem, mert nem ért, ha ilyen kis apróságokkal észben tartatom, hogy nem minden az, aminek látszik. - De mindegy, mert itt amúgy sem látnak meg minket.
Eljöttünk az úttól, letelepedtünk egy "árokban", amiből még a lovak sem látszanak ki, és a patakmeder kanyarulata eltakar minket a gázlón járóktól is.  A nyomainkat sem követheti senki, hiszen a patakban léptettünk idáig. Legfeljebb a gázló környékén felkavart víz mutathatja, hogy ott nemrég átkeltek, de szerintem még az is leüllepszik, mire a szekér odaér.
Elfogy a szárított hús, és leballagok a patakhoz, hogy megmossam a kezem, és igyak pár kortyot, aztán visszaülök a fához.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Vállat von hát. Nem szívesen ugrana fel arra, hogy már megint varázsolnia kell, főleg, hogy a "készletei" kissé megfogyatkoztak, de paranoiás sem akar lenni, hogy mindenhol veszélyt lásson. Ide aztán tényleg nem tudnának úgy férkőzni, hogy a közelébe jussanak. Kezei ismét ráfonódnak a nyakláncaira.
Ahogy így ül itt, lassan kezd teljesen elkábulni. Elnyom egy ásítást, aztán ropogva kinyújtja a karját meg vállait. Igazgat egy sort a haján, de nem bontja ki, azt majd akkor tervezi, mikor a fogadóba érnek. HA a fogadóba érnek....
- Olyan álmos lettem... - közli halkan, majd lassan hanyattfekszik a pokrócon. Na így már tényleg képtelen lesz felkelni. A föld úgy vonzza magához, mint molylepkét a gyertyaláng, jólesően kiegyenesíti a hátát, eltekintve attól az egy-két huplitól, ami nyomja. Még szerencse, hogy van már tapasztalata az ilyesmiben. Damien mondjuk mindig is sokkal jobban bírta, lévén neki még több a tapasztalata és eleve nem nemesnek született. - Messze vagyunk még? - kérdi lehunyt szemekkel, és nem meri kinyitni őket. Valahogy élvezi ezt a kiszolgáltatott helyzetet. Hiszen... úgysem történik semmi, amit ne észlelne. A fülbevalói segítségével meghallja, amit meg kell, nagy részüket anélkül is meghallaná.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Akkor tényleg aludni fog. A lovak kipihenik magukat, én meg bírom a gyűrődést. Ha estig itt pihenünk, és aztán nekiindulunk, akkor másnap reggelre a város határában lehetünk. Éjjel nem kérdezi senki, mért sietünk, általában nem kérdeznek semmit, látni sem látnak túl sokat.
- Aludj csak, én majd őrködöm. Holnap reggel meg fogadóban térünk majd nyugovóra.
Fogadóban, csak nem abban, amiben pincérkedtem, és kiadtam magam stricinek. Ha más nem a fogadós, meg a fogadósné biztosan rájött, mi is történt, és nem szeretnék a szemük elé kerülni.
Mina elpihen, kicsi fészkelődik, gondolom nyomja a föld. Sokszor láttam még, de értelemszerűen soha nem ebben a testhelyzetben. Egy időre rajta felejtem a szemem, de aztán inkább visszatérek az út látványára, amin persze sokkal kevesebb a látnivaló.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Ezt már hallotta egyszer. Akkor pedig nem túl szép látvánnyal találta szembe magát, mikor benyitott a házba. Na de egy patakparton talán csak békét lelnek.
- Rendben... kelts fel, ha van valami... ha szükség van rám... - motyogja álmosan, majd megpróbál bal oldalra fordulni és egy adag felgyűrt pokrócot az arca alá rakni. Nem a legpuhább és legkomfortosabb, de most, hogy jóllakott, egész kellemes. Enyhén behajlítja mindkét lábát és a kezeit is, majdnem egy gombócba tekeri össze magát. És próbál nem arra gondolni, mi az, ami még rájuk vár.
Lassan, de biztosan teríti be a krémes fáradság, amiből határozottan nagyon kellemetlen lenne felugrani és tevékenykedni. Kizár minden zavaró tényezőt, lassacskán szívja be a hűs, kellemes levegőt, a természet közelségét, a patak csobogását és a madarak csiripelését. Egészen otthon érzi magát itt. És hálásnak. Némán és nem követelőzőn várja, hogy jöjjön el az éj. Az ő ideje. És valami mást is. Valami csodát, az jól jönne. Ha rossz, ha jó, valami csak kisül belőle.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Mivel Mina pokróca most teljesen felesleges, odamegyek, összehajtom, és odaviszem neki, mielőtt még elaludna.
- Tessék! Párnának.
Az én hibám, hogy itt kell pihennie, bár nem én kértem, hogy jöjjön velem.
Annyira szívesen ... sok mindent csinálnék most szívesen, de csak azt várom meg, amíg átveszi a pokrócot, és nagyon remélem, hogy a tekintetem nem árul el semmit. Mert ha elárulná, és ő hajlandó lenne rá, én most akkor is nemet mondanék az előbbi kudarc miatt. Nem létezik, hgoy még egyszer veszélybe sodorjam mindkettőnket.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Elmosolyodik. Legszívesebben pofon vágná magát, de akaratlanul is elmosolyodik. Ez túl sokszor történik meg mostanában.
- Köszönöm. - Már megint teljesen ki van itt szolgálva...
Na de hát ha egyikük őrködik, akkor valóban nincs szükség kettőre. Talán tényleg jót fog tenni neki, ha kipiheni magát.
- Hmm? - kérdez vissza, mintha Marcus akart volna mondani valamit, de nem tette, pedig ő beszél állandóan a mindennek nyíltan való kimondásáról... Sebaj. Most fáradt vitatkozni vagy haragudni. Most az alvás a feladata.
- Remélem, ha felébredek, beszédesebb leszel. - motyogja, bár nem is teljesen biztos benne, hogy kimondta. Innentől maga köré vonja a védőfalat. Ő alszik, őrajta ugyan ne kérjenek számon semmit.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Mintha apró napsugár foltocskák tűnnének fel a borús égen. Talán már nem akarja leharapni a fejem képletesen sem. A "hmmm" arra utal, hogy valami azért észrevehető volt, de szerencsére nem tűnik túl határozottnak, győz az álom. Mire felébred, talán én is igen, addigra talán is összeszedem magam újra.
Visszaülök a fához, és nekiállok őrködni. De mivel ez azért nem köti le az összes időmet, egy idő után előveszem Mina lapját az "ábécé"-vel, és azt memorizálom, miközben folyamatosan figyelem az utat is, amúgy is csak néha kell a papírra lesnem.
Mikor végül a nap már a látóhatár közelébe ér, elteszem a papírt, és ha Mina még mindig aludna, akkor felkeltem. Leguggolok mellé, és egy pár pillanatig csak nézem, aztán óvatosan megérintem a vállát. Ha megmozdul, akkor szólok hozzá.
- Esteledik. Lassan indulhatunk.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
...és a nagy torony hirtelen átalakul a saját kastélyává, ahol is sietnie kell, mert meg fog égni az almáspite, de nem tud mozdulni, csak nagyon lassan haladni és majd megőrül, ahogy vonszolja a karjait a láthatatlan ellenállásban kúszva...
....amikor is rájön, hogy ébren van. Ami azt jelenti, hogy nincs kastély, nincs almáspite, nincs megoldandó feladat.
De jó...
Picikét didereg, így nyöszörögve összébb is húzza magát. Nagyon ki lehetett merülve, mert még mindig ázottnak érzi az agyát kicsikét, csapzottnak... Mi lett volna, ha egy kicsikét sem pihen?
Lassan tölti be az információkat, miszerint egy erdőben vannak, egy patak mellett, és.. ó, igen. Nincs egyedül.
Nincs azonban elég ereje ahhoz, hogy most azonnal fel is kapkodja magát. Talán a túlzott biztonságérzet teszi, talán a dac, fene tudja, de még egy darabig helyezkedik a pokrócon és a pokrócpárnán.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Mina lassan ébred, és pedig nem akarom tovább sürgetni. De mivel azt sem tudom, hogy tényleg meghallotta-e a szavaimat, vagy csak éppen mocorog egy kicsit, ott hagyni se akarom, csak letelepszem a pokróc szélére, hogyha mégis visszaaludna, akkor kicsivel később újra felkeltsem. Az országúton most éppen egyik irányban sem látszik senki közlekedni, tehát nem baj, hogy nem látom a terepet. Aki egyik irányból feltűnik, az még egy jó ideig nem ér a gázlóhoz sem.
Olyan szívesen megcirógatnám az arcát, de inkább összefűzöm a két kezem várakozás közben, nehogy "eltévedjenek".
Mina kicsit kócos, kicsit maszatos, és nagyon kisimult most az álom végére. És ... fázik. Leveszem a kabátomat és ráterítem, mert nincs harmadik pokrócunk, a párnát meg nem rángathatom ki a feje alól.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Kapott valami puhát és meleget. Hálásan húzza magához és bújik bele jó szorosan, amíg rá nem jön, hogy ez a valami a szokásosnál is idegenebb anyag. A pokróc az pokróc, tény, de ez kényelmesebb és puhább és valaki más szaga van rajta.
Nem meri kinyitni a szemét, pedig lassan egyre éberebb lesz. Lopva simít végig a kabát szövetén, most úgyis félig alszik még, csak nem lehet vádolni semmivel.
Valahogy azt várta volna, hogy felrázzák és aztán kapjon egy adag szidást, amiért felelőtlen és nem gondol arra, hogy esetleg hirtelen kellene cselekednie, mert veszély leselkedhet rájuk, satöbbi... De nem mondhatni, hogy csalódott.
Visszatekeredik nagyjából hanyattfekvésbe és nyújtózik egy nagyot. A szégyenérzetre van egy jótékony hatása az alvásnak, mégpedig, hogy körülbelül teljesen eltörli.
- Jó reggelt... ébredést.. izé, estét... - felkönyököl - Naplemente van? Csodás. De régen keltem fel ilyenkor... - megdörzsöli a szemeit, majd Marcus felé fordul, akinek a kezében egy gyanús lap található. Mit ad az ég? Erre is elmosolyodik. De most már nem fogja érdekelni. - Történt valami érdekes? - fonja maga köré még mindig a szövetet, amelyet kapott, aztán rájön, hogy azt majd vissza kéne adni... De ráér még az.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Szerintem az előző pillanatokban rengeteg érdekes dolog történt, főleg egy pokrócon a kabátom alatt. De ezt mégsem mondhatom.
- Semmi. Alig volt forgalom.
Mivel a kabátból kivettem, hogy ne zörögjön, a lapnak most nincs semmi helye rajtam, el kéne tenni a nyeregtáskába. Ahhoz fel kéne állni ... és ajánlott is lenne, mert ez így nem lesz jó.
- Jól aludtál? Sikerült kipihenned magad?
~ Felállni! Sipirc innen!
Ez egy hosszú éjszaka lesz még, mire holnap hajnalban megérkezünk a fogadóhoz. Megpróbálok erre koncentrálni, felidézni a falvakat, amiken majd áthaladunk, megtervezni, mit kell összepakolni... két pokrócot, na ez nagy tervezés volt ... maradnak a falvak.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Hümmög egyet, majd elkezdi gyűjteni a lelkierőt, hogy felálljon. Nyújtózkodik még egy sort, aztán megállapítja, hogy a haja egy nagy adag összevissza gomolyag lett. Nem baj, a szalag még úgy-ahogy tartja, talán estig kibírja. Úgy emlékszik, elrakott egy fésűt. De tartalékszalagokat biztosan.
Lassan föltápászkodik és megpróbálja megőrizni egyensúlyát. Ugrál párat, hogy valamennyire visszatérjen a vérkeringése a normál kerékvágásba.
- Sajnálom. Máskor megpróbállak nem teljesen lefárasztani. De ez most tényleg jólesett. Ritkán tudok aludni délután... mármint ha aznap már felkeltem reggelre.
Be kell vallani, teljesen kaotikus az életmódja...
- Tanulgattál?


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Igen, határozottan sokkal derültebb most az idő a grófi szérűn ...
- Semmi baj, én átaludtam az előző éjszakát, úgyhogy nem voltam fáradt.
Amint Mina tápászkodni kezd, már nekem is könnyebb otthagynom a pokrócot, és munkához látni. Ellenőrzöm a két ló felszerelését, elrakom a pokrócokat, és ha a kabátomat visszakapom, akkor az ábécé visszakerül a belső szebbe, ahol eddig is volt.
- Igen, igyekszem megjegyezni a betűket, amennyire lehet.
Alakul az összeolvasás is, de most a kis állatos mesekönyvet nem hoztam magammal.
Ha Mina elkészül, és nyeregbe szálltunk, ugyanúgy visszaléptetünk a patakban a gázlóig, és aztán az úton a város felé fordulunk. Mivel a nap már lebukott, de még valamennyire világos van, ügetésre nógatom Sturt, hogy amíg jól lehet látni az utat, addig haladjunk. Ha aztán felkel a hold, akkor is lehet majd látni valamennyire, feltéve, hogy nem fog befelhősödni. Stur kipihente magát, és élvezi a mozgást. Estefelé már igencsak méltatlankodott a béklyó miatt, ami most végre lekerült.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése
Kibújik a kabátkából és átnyújtja, próbálva memorizálni az illatát. Az anyagán túl ott volt benne Marcus illata is, ugyanaz, amit akkor érzett, amikor hozzábújt. Te jó ég, furcsa belegondolni, hogy ők olyan közel voltak valamikor...
Megdörzsöli a karjait a kezével. Majd csak felmelegszik útközben. Szerencse, hogy a lovon mozgáshoz erőfeszítés is kell.
Nem tudja kiverni a fejéből a gondolatot, hogy mi történhetett, amíg aludt? Szerencsésen túlélte, bármi is volt, viszont kénytelen a szavakra hagyatkozni. Biztosan unalmas lehetett.
Az őt körülvevő sötétség sokkal jobban esik, mint a tűző napfény. Hidegnek hideg van, mégis úgy érzi most, hogy otthon van. Arcáról is süt az elégedettség, még ha a szemei alatt levő karikák eléggé el is "csúfítják". Megint csak, a seregben se nagyon volt ideje sminkelni reggelente. Amúgy is, kit érdekel az?
- Remélem, fogok tudni aludni reggel is. - Ha más nem fecseg, hát majd ő. Ezzel igazából nem lesz probléma. Most is tudna.
Zöld, arany, barna levelek lombozata lengi körbe őket. Madarakon kívül senki más nem nagyon jár erre. Próbálja gyorsabb tempóra ösztökélni lovát, hogy haladjanak is. Valamiért úgy érzi, túl sokat vár attól a fogadótól.
Egy idő után ritkulni kezdenek a fák, és egy mezősebb, dombosabb környék rajzolódik ki. Egy-két bokrot leszámítva sima és egyenes a terep. Mina gondol egyet és pásztázni kezdi a távolt. Az út nagyjából egyenes... mármint jobbra és balra nem tér ki, a fel-le irány már nem ennyire tiszta, de hát lovak, csak kibírják. Kinéz egy távoli pontot, egy nagyobbacska fát, talán dió, melynek szerteágazó lombkoronája kitűnik a mezőségből.
- Hmm... mit szólnál egy versenyhez addig a fáig? - néz oldalra cinkosan. Csakis a feladatra koncentrálás, egyértelműen.


_________________
"Ez biztos a hajdani báróné udvari bolondja. Na, tágulj innét lányom, mielőtt eldurvulnak a dolgok." - Egy északi katona
Felhasználó profiljának megtekintése

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Látom, nem csak az alvás miatt van gond a hőmérséklettel. Nem hozott meleg ruhát? Nem, baj, holnap a városban keríthetünk még valamit, addig meg csak-csak kibírja. Ha nem, akkor meg majd én kibírom, és megkapja a kabátomat.
- Eléggé erőltetett menet lesz ez az éjszaka, szóval szerintem fogsz tudni.
Igen, a város attól a fogadótól van egynapi lovaglásra kényelmesen, ahol éjszaka aludni terveztem, ha most nappal nem állunk meg. Ez most így egy hosszabb menet lesz. A verseny nem rossz ötlet, egyrészt még inkább haladunk, másrészt meg legalább kimelegszik egy kicsit.
~ A vámpírok meg tudnak fázni?
Ilyen részletekbe nem mentünk bele délelőtt...
- Mehet. - bólintok rá, és amint Mina megsarkantyúzza a lovát, én is eleresztem Strut, aki amúgy is igen virgonc kedvében van. Nem, még nem vágtam az oldalába a sarkam, azt akarom látni, mennyire viszi el magával a másik ló lendülete, ha nem fogom vissza, mi az ő tempója, ha saját kedvére vágtat, noha teherrel.


_________________
Előtörténet + Adatlap
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 5 oldal]

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.