Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek
[Küldetés] Olaj és víz

Szer. Nov. 13, 2019 9:24 pm by Ciel von Eisenschnittel

Olaj és Víz



Veronia minden népe számára fontos cikk a bálnazsírból kinyerhető olaj, …

Comments: 2

Aktuális azonnalik

Kedd Dec. 13, 2016 10:03 pm by Serene Nightbough

Sziasztok!

Hogy könnyebb legyen nyomon követni, hogy mikor van kiírva új azonnali és hova …


Comments: 56

Magánjáték és PvP Zárás

Vas. Május 15, 2016 8:17 pm by Ciel von Eisenschnittel

A topik létrehozásának oka, hogy szépen számon lehessen tartani, hogy kinek mikor van igénye …

Comments: 118


You are not connected. Please login or register

[Magánjáték] - Hideget - meleget ízlés szerint - Mina & Marcus (és a kása)

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Go down  Üzenet [4 / 5 oldal]

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Te jó ég, mire vállalkozott.
Jó tudni mindenesetre, hogy egyetértenek. Nem lát furcsa mosolyt, ez azt jelenti, hogy nincs itt semmi hátsó szándék... vagy csak jól van leplezve.
Mosolyogva bólint és fordul vissza a fogadóshoz, hát tessék, megszületett az eredmény, ő pedig csak ennyit felel: - A folyosó végén jobbra. 20 váltó lesz.
- Az nem árthat. - feleli Marcusnak, bár ilyeneken, hogy táska, másnapi illetve nappali, vagy ki tudja, mikori készülődés, most nemigen gondolkozik, agya messze jár ezektől. De nem árthat, hogyha a közelben van minden. Csak nem lopja el senki, de azért úgy biztosabb, közel tudni.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Míg Mina felfedezi az emeltet és bejut a szobába, én megkeresem az istállót, és elhozom a két nyeregtáskát. A kölyök rendesen dolgozik, de még rételemszerűen nem végzett.
- Még visszanézek! - bökök feléje az ujjammal, amire csak bólogat egyet.
Ez nekem sincs szándékomban, de ezt neki nem kell tudnia.
A táskákkal én is felballagok az emeletre, és közben azért jól megnézem magamnak az épületet, hol vannak kijáratok, mi merre nyílik. A jó ég tudja, mi fog történni még itt. Ez a kis közjáték arra is jó volt, hogy egy kicsit lenyugodjak, és talán Minának is van most egy kis ideje, hogy átgondolja, mit is szeretne csinálni pontosan. Így talán nem lesz túl nagy ramazuri az első együtt töltött éjszakánkból.
Mikor belépek a szobába én úgy vélem mindenre fel vagyok készülve a boldog egymásra találástól kezdve a padlón vagy istállóban alvásig.
A szoba egész normálisan néz ki. Biztos volt a héten takarítás is valamikor. Az asztal is le van törölve, bár alatta van egypár ételmorzsa korábbról. A levegő nem dohos.
Leteszem a nyeregtáskákat az asztalra.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Hevesen dobogó szívvel rakosgatja lábait fölfelé a lépcsőn, aztán megkeresi a szobájukat, nyilván az lesz az, amelyik üres. Rögtön az ablakra terelődik tekintete, melyre az ágy lábától lehet kinézni, pár öreg diófára és füves területre, egész hangulatos. Az ágy pedig... hát... nem túl nagy...
Azon veszi észre magát, hogy kuncog, majd eltakarja kezével a száját, amikor is társa is megérkezik, és picit összerezzen. Mintha rajtakapták volna valamin. Pedig csak nevetett. Ebből nem lehet baj.
- Köszönöm. - mondja, mikor a táska az asztalon landol. - Szép hely ez. Egész takaros. Biztos kényelmesebb, mint az a vadászházikó lett volna. Egyébként ne együnk még valamit így estére... vagy hajnalra... nem is tudom, mennyi lehet az idő.
Sötétnek sötét van, a hold is odakint dereng valahol csillagaival együtt, de lehet, hogy nemsokára már elkezd lilulni az ég alja és feltűnnek az első napsugarak. Egy nap az indulás óta. Olyan réginek tűnik, mintha hetek óta úton lennének.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Az evés említésére megkordul, a gyomrom. Reggel ugyan ettem rendesen, de a pihenőkor csak pár falat szárított húst rágcsáltam el, és a pitéből egyáltalán nem kaptam, mert akkor éppen "össze voltunk veszve". Szép kilátások a jövőre nézve.
- Ha még kicsit várunk, akkor kapunk reggelit. Ha nem akarunk várni, akkor esszük, amit hoztunk.
Mina izgatottnak látszik továbbra is. Amikor bejöttem az ágyat nézte és kuncogott. Még mindig jobb, mintha sírdogálna .... De igazából még mindig nem tudom hányadán állunk. S van még egy lényeges pont.
- Innod is kell, ugye?
Már nem úgy kérdezem, hogy akar-e mert úgy tűnik itt vannak bizonyos gátlások, amik szembemennek a szükséggel. De muszáj, hogy a következő útszakasznak megfelelő varázstartalékokkal vágjunk neki. Nekem meg minél több időm van utána erőre kapni, annál jobb.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
- Igazából annyira nem vagyok éhes, úgyhogy ráér.
Meg kell őriznie az alakját. Na nem mintha emiatt bármikor is aggódnia kellett volna eddigelőtte.
Tényleg, inni. Ez a téma már vagy harmadjára jön elő. Most már nem térhet ki előle. De Marcus nyilvánvalóvá tette, hogy nem bánná, szóval...
- Nem kötelező. De valahogy... kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lenne veled. És ha tényleg nem bánod... akkor nagyon szívesen.
Maga is meglepődik, hogy ilyen nyugodtan képes kimondani a szavakat. - Még azért nem fogyott el az összes varázserőm. De mint mondtam, a vér nem csak arra hasznos, hogy erősebb legyek. Olyan... különleges, mintha valamiféle elmebefolyásoló dolgot innál. Merthogy az is. Csak annyi, hogy nincsen káros hatása. Ennél jobbat elképzelni se lehetne, ugye? Leszámítva persze, ha valaki nagyon megszereti és képtelen létezni nélküle, de ez... bármire igaz lehet.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Akkor még koplalok egy kicsit. Ráérünk. De egy rendes reggeli sok mindenért kárpótolhatja az embert, és nem a saját készletünk fogy.
Mina kicsit szószátyár lesz az ivás emlegetésére, és én feszülten figyelek, de így sem minden világos most nekem.
- Egy kicsit most összezavarodtam. Ki fog berúgni tőle? Te vagy én?
Ha Mina kicsit becsiccsent, az nem akkora baj, de ha én jövök hangulatba úgy, hogy ő józan marad, ott lehetnek furcsa problémák. De valahogy megoldjuk.
- Nem is szeretném ha elfogyna az összes varázserőd. Sőt, ha már a városban leszünk, érdemes lenne úgy intézni, hogy lehetőleg mindig erejed teljében legyél, mert nem lehet tudni, mibe futunk bele.
Ez megint stratégia. Csorba tőrrel, üres tegezzel, töltetnem fegyverrel nem megyünk harcba. Bár szeretnék mindenféle konfrontációt elkerülni, és minden bizonnyal Mina is, ez nem csak rajtunk múlik.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
- Nem berúgni... . - forgatja meg a szemeit. - Na jó, lehet, hogy hasonlít. De sosem akarnék berúgni. Arra gondoltam, hogy... ha olyasvalakivel csinálom, aki... közel áll hozzám, talán... más lesz. Jobb, és... persze, van ennek egy funkcionális oldala, de teljesen más, hogyha mondjuk... kényszerből, harc hevében, az sokkal jobban hasonlít a... táplálkozásra. De arra gondoltam, hogy... régóta arra gondoltam, hogy milyen lenne, ha... ha más lenne. Közelibb. Kedvesebb. Hiszen te is elfogadtad az ötletet. Gondolom, kíváncsi is vagy rá, hogy milyen. És bízol bennem, hogy nem fogok ártani.
És beszélnek. Ráadásul igencsak gyakorlati dolgokról. Nagyon kíváncsi, milyen lesz Marcus, ha egyszer letudják ezeket a dolgokat. Ha kiderül, amiért jöttek. Akkor már nem figyelmeztetheti óvatosságra - kivált a kastélyban -, nem terelheti el a szót a sietséggel, nem jöhet közbe semmiféle ilyen vagy olyan ürügy.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Alig pár szó, de ennyi minden van mögötte! Most szinte látom őt egy csata forgatagában, ahogy küzd, varázsol, és aztán ... aztán feltépi valakinek a torkát, hogy igyon, és újra varázsolhasson. Értem, hogy neki most ez is valami, ami a háborúhoz kapcsolódik, de szeretné, ha más lenne.
Igen, elfogadtam az ötletet, azonnal, mert ha Minának szüksége van valamire és én megadhatom, akkor megadom. Kíváncsiság? Alig. Az ember az én előéletemmel roppant kevéssé kíváncsi arra, milyen az, amikor a "vérét veszik". Már tudja. Persze ez most más lesz. És van itt még valami. Más valószínűleg nem egyezne be,e, tehát ha nem belőlem iszik, aki önként adja a vérét, akkor el kellene vennie valakitől. Ezt nem szeretném, mert ő sem szeretné.
- Gyere ide! - nyújtom ki feléje a karjaim, és közelebb is lépek. Nem kell itt több szó, meg akarom ölelni, mert ez elmond mindent, úgy hiszem.
Miattam van itt, engem támogat, miattam került bajba, viseli el a kényelmetlenségeket, már hogy ne tenném meg viszont? Bár most már abban sem vagyok biztos, hogy ez kellemetlen lesz. Igaz, meg fog harapni. Az fáj. Vagy nem fog? Van erre is egy varázslat? Igen, kezdek kíváncsi lenni.
Egyvalamire erőse összpontosítok: akárhogy is lesz, nincs sziszegés, nincs fájdalmas grimasz, semmi, ami benne bűntudatot kelthet. Nagyfiú vagyok már, biztos ki fogom bírni.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Gyere ide. Milyen egyszerű és tömör és... fogalma sincsen, hogy álljon hozzá, de a szavak bevonzzák, mint lepkét a gyertyafény, így hát megy, enyhe mosollyal az arcán. Reméli, ez most nem egy vigasztaló ölelés, hát mi miatt kéne most őt megvigasztalni? Valamint remélni, hogy tényleg megölelni akarták és ez nem arra vonatkozott, hogy ihat.
Miután kibontakozott az ölelésből, még egyszer jelentőségteljesen és kissé elnézéskérően pillant Marcus arcára, aztán finoman rákulcsolja kezét jobb karjára és fölemeli közel magához. Végigsimítja rajta az ujjait, kitapogatja, ahol futnak az erek, az éltető folyadék szállítói, ahol érezni, hogy dobog valakinek a szíve.
- Te akartad.. - mondja, de aztán rájön, hogy ilyen helyzetekben nem igazán tud viccelni. - Bocsánat a fájdalomért... és... ha többet nem akarsz ilyet, akkor megértem...
Lehunyja a szemét, és sóhajtva az ajkaihoz emeli a csuklót, majd beleharap. Apró sebet ejt és elkezd falatozni, próbálván nem gondolni arra, miféle fájdalmat okozhat ezzel.
Használt képesség:

Név: Vérszívás
Szint: 1.
Leírás: A vámpírok alapképessége, valamilyen fő artériából lehetséges, és hozzá kell férni, hogy kivitelezhető legyen. Ha sikeres, az ellenfél vérveszteség miatt jelentősen gyengébben fog harcolni, a vámpírnak pedig varázserőt tölt.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Igen, én akartam. És akarom most is.
Mina igen alaposan felkészül, kitapogatja az ereket, én pedig figyelem. Szívesen átölelném most is, de ő volt az, aki hátralépett, én pedig tiszteletben tartom a döntését, mert ő ebben a kérdésben nyilvánvalóan sokkal tapasztaltabb.
Amikor Mina az ajkához emeli a csuklóm, ellazítom a karom, az összes izmot, ami mozgatja és tartja. Azok most számomra "nem is léteznek". Így nem is fogom tudni megmozdítani vagy megfeszíteni egyiket sem. A fájdalom ettől nem lesz kisebb, de nem is ez volt a cél. Nekem most nincs más doglom, mint itt állni szépen türelmesen, és mosolyogni.
A fogak belemélyednek a bőrömbe, és valóban jelentkezik a fájdalom. Alapvetően nem elviselhetetlen, a nehézség inkább abban van, hogy nem marad abba azonnal, és nem is enyhül, hiszen a fogak ott maradnak. De ez most lényegtelen, abszolút nincs jelentősége, mert valami egészen más tölti be az elmémet, és ez a boldogság és a szeretet.
Végre tényleg én is adhatok neki valamit. Ez valóban nagyon személyes, és bizalom kell hozzá mindkét részről. Furcsa az élet, mert most megsebezett még jobban szeretem ezt a kis boszorkát, mint előtte. S neki is egy újabb lépés ez kifelé a csigaházából.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Eddig valahogy teljesen természetes volt számára a vér fogyasztásának folyamata, de újakkal mindig furcsa...
Bár azért azt a nem éppen legtisztább, félájult északi katonát nem számítaná be. Ő csak szükség volt. És milyen jól jött a vére végső soron. De akkor is, ő szükség volt, nem pedig egyéni igény és élvezet, mert mi tagadás, most azért önző egy kicsit. De tény, hogy szüksége van varázserőre.
Ismerős impulzusok keverednek ismeretlenekkel, ahogy a vörös folyadék beáramlik a szájába és finom, igencsak finom, így rá kell szólnia magára, hogy idővel azért abbahagyja, még mielőtt a vérveszteség miatt itt alélnak a karjába.
Azért annyira nem erős fizikailag, hogy azt megakadályozza.
Túlzottan hamar kell így abbahagynia a folyamatot, ám az utolsó pillanatig kiélvezi, majd miután kíméletesen elengedte szegény áldozatát, megnyalja a szája szélét elégedetten. Arca megint vörös, kicsit zavarban van, hogy szó szerint testközelből szemlélték ezt a folyamatot. Ártatlanul pislog fölfelé.
- Nem volt nagyon rossz, igaz?


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Mina jóllakik, vagy csak abbahagyja. Jó látni, hogy élvezte. Azért vár tőlem némi megerősítést, hogy nem szenvedtem túlságosan.
- Minden rendben. - felelem, és megint magamhoz ölelem, egy apró puszit nyomok a feje búbjára. - Nyugodtan szólj máskor is, ha szükséged van rá.
Ha már előzőleg belengette, hogy esetleg soha többet nem vállalkozom erre, akkor ezt jobb tisztázni még most.
- Akkor most rendben vagy? Ittál amennyi kell? Ez legközelebb is így fog zajlani?
Kíváncsi vagyok, és szeretem tudni amúgy is a körülményeket, arra az esetre ha terveznem kell velük. Nem érzem, hogy gond lenne az erőnlétemmel, bár azért már amúgy is fáradt vagyok, ez egy mozgalmas nap volt. Viszont figyelnem kell rá, hogy reggelihez majd eleget igyak.
Vannak halvány emlékeim arról, mennyire le voltam gyengülve, amikor a faluban magamhoz tértem. Elég mély bugyrokat jártam meg amúgy is. Ez semmiség ahhoz képest, mind a fájdalom, mind a vérveszteség.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Ez nem válasz, akarja mondani, de inkább csak szusszan egyet, ahogy ismét közelebb ölelik. Nyammog még egy kicsit, kiélvezve a vér ízét a száján, és mosolyog. Megtörtént a beavatás. Azért nem mindennap szerez egy új alanyt, aki nekiadja a vérét. De határozottan sokkal jobb ez így, mintha holmi kötődés nélküli szolgálók hada ajánlaná fel ilyenfajta szolgálatait számára.
- Köszönöm... ööhm... a szükségem van rá, az sokféleképp lehetséges. Például most szerintem erre az ölelésre is szükségem volt, még ha nem is leszek feltétlen jobb harcos tőle. - hangján is hallani a mosolyt. Biztonságban érzi magát. Megnyugodva bújik közelebb.
- Ha szeretnéd, akkor így fog zajlani, de mondom, meg tud..nám oldani másképp is. Viszont ha lehet, akkor maradok ennél, elég finom véred van.
Mina és a furcsa bókolási stílus. Finom véred van. Hát no, ha egyszer ez az igazság...
- Azt hiszem, aludnunk kéne. Megpróbálni legalábbis... egyszer csak oda kellene már érni abba a városba.
Olyan messzinek és távolinak tűnik az ügy, ami után nyomoznak. Mintha már nem is valóság lenne, csak egy történet, amiben ők csak szemlélődők, nem szereplők. Vajon milyen érzés lesz realizálni, hogy Marcus tényleg megölt valakit, és nem csak egyvalakit?...
Az... az akkor sem ő volt. Ő most már más, teljesen más, és nem fogja hagyni, hogy bármi is visszaállítsa azt az állapotot.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
- Ölelés az végképp korlátlan számban áll rendelkezésre. - felelem magabiztosan. Az végül is nem fogyóeszköz ellentétben a vérrel, aminek vannak korlátai.
Mina megint visszatér erre a rejtélyes, célozgatós stílusára, amikor nem mondja ki a dolgokat konkrétan.
- Most arra utalsz, hogy mástól veszed el erőszakkal? Ha jól sejtem, nem szeretsz ártani másoknak, és jelenleg én sem. Márpedig ha elutasítalak, és ezért másból iszol akkor áttételesen ugyan, de én is ártok annak a valakinek.
Érzem a felelősségemet a kérdésben, nem is kicsit. Nem akarom olyasmi felé kényszeríteni, amit nem tesz szívesen. Ez nyilvánvaló. Akkor már inkább a fájdalom.
- De ha éppenséggel akad valaki, akinek közösen ellátjuk a baját, és megérdemli amit kap, én boldogan lefogom neked, amíg jól laksz. - teszem hozzá egy kaján vigyorral.
Én semmi jónak, és semmi rossznak nem vagyok az elrontója.
Mina aludni szeretne. Én is fáradt vagyok, de még ennél is inkább éhes. ÉS mivel vagyok olyan fáradt, hogy ha elalszom, akkor sokáig nem ébredjek fel, előtte kellene enni.
- Pihenj le akkor, én még kicsit fennmaradok, és amint valaki mozgolódni kezd, kerítek magamnak valami ennivalót, aztán alszom én is.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Mosolyog. Hát remek. Jó tudni. És valószínűleg ez mindig is így volt, csak át kellett másznia egy rakás határt. Ami nehezebb, mint amilyennek hangzik.
"Jelenleg én sem." Hát valami rá fogja venni, hogy mégis szeressen ártani nekik? Már nagyon kíváncsi valóban, mi történik, ha kiderül...
De mi lesz, ha ellene fordul? Vajon képes lenne legyőzni, ha előtörne belőle az az énje, amely egy ujjcsettintés könnyedségével tör el nyakakat?
ismét átfut az árnyék az arcán. Fogalma sincs, miben bízhat. Az ölelése olyan biztató, meg a szavai is, de nem lehet biztos abban, amiről egyikük se tudja, hogy működik.
Marcus okfejtése mások bántásáról kicsit túlbonyolítottnak tűnik. - És csakis ebből a kedvességből adod nekem a vérem, igaz? Kicsit sem azért, mert őő... kedved van hozzá? - vonogatja a szemöldökét. Igazából kíváncsi rá, milyen lehet a másik oldalon lenni, de hát a vámpírok nagyon ritkán isznak egymás véréből és egyébként sem igazán elfogadott dolog....
A következő ötlet viszont tetszik neki. Cinkosan néznek össze, mint valamiféle bűntársak. - Benne vagyok. De azért.. azért meg kell válogatni. Ha van rá lehetőség, azért ne iszom meg akárkit.
Marcus már megint ébren akar maradni? Sok lesz már ebből az őrködésből.
- Ugyan már, mi bajunk eshet egy fogadói szobában? Eleget voltál már ébren, gyere te is... - kérleli, és még rá is fog a karjára, mint egy gyerek, ha azt akarja, hogy kövessék. Nem szorosan, csak olyan nógatóan, majd végigméri az ágyat és...
Valószínűleg nem a lovaglóöltözékében kéne aludnia. - Izé... előkotrom a ruhám, egy pillanat. - nyúl a nyeregtáskához és kis turkálás után előássa hálóingjét, ami egy világoskék köpenyszerű dolog, laza és kényelmes, de elég meleg ahhoz, hogy ne fázzon benne. - Izé... átöltözhetek? - kérdi vöröslő arccal és legszívesebben beásná magát a takaró alá. Tényleg, ezzel meg is oldaná a problémáját... bár elég nehézkes volna.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
- Kedvem? - kérdezek vissza. - Ez ennél egy kicsit több volt, mint "úri passzió". Tudod, hogy nagyon fontos vagy nekem! Nagyon jó érzés volt, hogy adhattam neked valami... ennyire személyeset.
Látom a javaslat a közös vadászatról tetszik. Akkor ezt észben tartjuk.
- Nos, idővel minden bizonnyal megismerem majd az ízlésedet ilyen tekintetben is.
Hirtelen elképzelem magam, ahogy válogatva irtom az ellent: ez kaja... ez nem kaja.... Érdekes lenne. Kicsit bizarr, de érdekes.
A rángatásra azonban egészen kétségbeesek.
- Nem őrködni akarok, Mina, hanem enni. Ma még alig ettem valamit. Illetve tegnap ... ma még konkrétan semmit.
Ahogy előveszi a hólóingét, elnevetem magam. Tényleg elhozta? Ez ... bájos. Annyira ... kislányos. De ha ő így szereti, hát rendben. Körbepillantok. Van mosdótál, de nincs kancsó vízzel.
- Mosdani szeretnél? Hozzak vizet?
Elvégre ha tiszta ruhát akar felvenni, akkor annak így van értelme.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Hálásan mosolyog. Bár igazából ugyanúgy, mint eddig, csak most már a hála is az érzései közé férkőzik. Nem mintha eddig nem lett volna jelen, csak nem ilyen intenzitással.
- Ennek örülök. Tényleg. Aggódtam miatta, hogy azt fogod mondani, hogy ez... ez nem normális, ezt nem vállalod, vagy egyszerűen nem tudom... logikátlan, hogy elvegyem a véred és akkor gyengébb legyél.
Mindig túlaggódik mindent, ezt megszokhatták.
Kikerekednek a szemei. Éhes? - Há...hát... nemrég kérdeztem, hogy együnk-e. Miért nem mondtad, hogy éhes vagy? - mondja kissé olyan hangon, mintha a gyermekét feddné meg, aki valami okból nem árult el egy teljesen érthető és logikus dolgot.
- Csak arra gondoltam, átveszem, hogy mégse ugyanabban legyek, mint egész nap. Kényelmesebb is.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
- Bizonyos esetekben logikátlan is lenne. Mondjuk, ha én állok talpon köztünk és a halál közt ... de remélem, ilyesmire nem kerül sor.
Ebbe most nem kéne ennél mélyebben belemennünk. Majd kialakulnak a dolgok, és lesz ennél alkalmasabb időpont a megbeszélésére.
Nem szeretnék ilyen szituációt, mert jelen pillanatban ezt csak úgy tudom elképzelni, ha miattam kerülünk bajba. S még inkább zűrös a helyzet, hogy azt sem tudom, mi törhet ki belőlem egy ilyen helyzetben. Szóval jobb, ha nem jutunk el idáig.
- Annyira nem volt vészes a helyzet, csak nem akarok üres gyomorral aludni. Na, lenézek a konyhába, hátha elöl hagytak valamit, és addig te átöltözhetsz.
Elindulok hát zsákmányszerző körútra. Már tényleg mindenki alszik, de azért a konyhát meg lehet találni. Szerzek magamnak egy darab kenyeret, meg egy almát. Nem fejedelmi lakoma, de majd indulás előtt eszem rendesen is. Amúgy egy kis darab szárított hússal együtt már tökéletes lesz.
Amikor elérem a szobát, a belépés előtt kopogok, és csak akkor nyitok be, ha erre engedélyt kapok.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Hogy mindig ezek a komor gondolatok... nem hiszi el. Majdnem megint megforgatja a szemét, de azzal túlságosan úgy tűnne, hogy nem kezeli komolyan a helyzetet.
- A halál nagyon messze áll tőlünk, hidd el. Ne gondolj mindig rá.
Szemeiből süt az az energia, amely jelzi, hogy tényleg messze áll tőle a halál gondolata és az önbizalom, hogy ezt a kijelentést van is mire alapoznia.
Sóhajt, amikor az ajtó bezárul mögötte. Kicsit arrébb áll, hogy ha az ablakból valahogyan messziről lesni akarná valaki, ne tehesse meg, nem mintha számítana erre, de hátha. Kicsikét kihűlt kezekkel hámozza le magáról lovaglóöltözékét és helyezi le az ágy elé, hogy ne legyen útban, majd gyorsan átkapja a fején a hálóinget és aztán dobogó szívvel csak áll egy helyben. Nem kellett volna? Túlzás? De hát...
Mindegy.
Mintegy elbújva a világ elől mászik be az ágyba és simul neki a falnak. Lassan világosodik, mintha kakas kukorékolna valahol messze és kutyák ugatnának egymásra. A világ most kezd el mozogni, ő pedig... pihenni fog, ha nem is aludni, lázasan jártatni az agyát a szemhéját belülről bámulva.
Kopogás. Ja igen, hogy az ajtó zárva van.
- Gyere csak..
Egy mosolygó, hanyatt fekvő, kezeit hasán összefonva nyugtató Minát találhat Marcus, ha benyit.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Mina bájos ott az ágyban.
Viszont ez a helyzet nekem új, mert nem emlékszem rá, hogy aludtam volna nővel egy szobában úgy, hogy előtte ... nem csináltunk semmi mást.
Persze megtisztelő ez a bizalom, és a biztonság szempontjából is jobb, hogy együtt vagyunk, meg ugye hogyan ivott volna, ha külön szobát bérelünk, szóval jó ez így.
Leülök az asztalhoz, és gyorsan megeszem, amit hoztam a kis hússal együtt.
Közben azon morfondírozom, hogy most akkor mi legyen tovább. Azt tudom, hogy mi nem lesz ... Viszont ha be is fekszem az ágyba Mina mellé... hiszen belapult a falhoz, tehát ere számít, akkor hogy fogjuk megúszni a kínos jeleneteket. Mert én ahhoz vagyok szokva, hogy ha valaki van mellettem az ágyban, akkor azon oda nyúlok, ahová akarok. És alvás közben ... Na, majd valahogy csak lesz ...
Odaballagok az ágyhoz, a csizmát, kabátot leveszem, aztán letelepszem az ágy szélére, és elnyújtózok szépen én is hanyatt. Megpróbálok nem leesni, de annyira kin vagyok, amennyire csak lehet.
- Akkor ... jó pihenést!
~ Mi lesz ebből...
Abban reménykedem, hogy eléggé fáradt vagyok, és hamar elnyom az álom.


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Ismét csend van. Valahogy sejti, hogy hasonló gondolatok suhannak végig az agyukon. Vagy Marcusnál megszokott ez a csend?
Ő mindenesetre nincs oda érte.
Halványan érzékeli, még így lehunyt szemekkel és kába, összevissza csapongó elmével is, ahogy mellette ruhadarabok kerülnek a földre és lassan besüpped mellette a fekvőalkalmatosság. Viszont nem ér hozzá technikailag semmi, pedig nem egy túl nagy hely ez. Kinyitja a szemét és balra pislant.
- Zavar valami? Vagy én zavarlak?
Tökéletes kérdés. Ezért aztán igazán megérte fél percet gondolkoznia, ami sokkal többnek tűnt. Amikor végre megszólal, akkor is csak azt mutatja, mintha nem lenne önbizalma, hát ez remek...


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
~ Ezt most mért?
Oldalra pillantok a kérdő tekintetű arcára, és azon gondolkodom, hogy erre mit lehet felelni.
- Dehogy zavarsz! Csak ... én sem akarok.
Na, akkor ez talán így lerendezve. A lehetőség nyitott, hogy azt mondja, nem zavarsz, gyere közelebb, vagy mit tudom én, de maradhatunk így is.
Azt, hogy életemben nem voltam még ennyire közel pláne ágyban egy nőhöz, akit kívánok úgy, hogy nem kaptam meg pár percen belül, azt mégse mondhatom! Szerintem abból lenne a kitoloncolás. Amit persze kibírok, csak nem kéne összeveszni. Megint ... újra ...


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Én sem akarok? Mégis mit?
Úgy látszik, nem csak neki vannak nehézségei a gondolatok közlésével...
Apropó gondolatközlés. Még mindig egy igencsak apró erőfeszítésbe telne kiderítenie, mire gondol... Dee talán menni fog az másként is.
- Nem akarsz? Mármint pihenni?
Van egy olyan érzése, hogy egy ideig nem fogják elhagyni ezt a fogadót.
Nem hiszi el, hogy ez vele történik.
Vagyis de... de azt, hogy hogy reagál, az már végképp nem hiszi el.
- És mi állít meg, hogy azt tedd, amit akarsz? Még mindig te beszéltél őszinteségről, egyenességről és arról, hogy mondjuk ki, amire gondolunk. GOndolhatod, hogy nem fogok haragudni. - Somolyogva bámulja a plafont. Vajon meddig fogja kibírni nevetés nélkül?


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
"És mi állít meg, hogy azt tedd, amit akarsz? Még mindig te beszéltél őszinteségről, egyenességről és arról, hogy mondjuk ki, amire gondolunk."
~ Ó, hát igen ... Én még ekkora boszorkányt életemben nem láttam! Vagy nem emlékszem rá.
- Jó, igaz, ott a pont. Nyilván kényelmesebb lenne egy kicsit beljebb ... de éppen próbálom úgy tekinteni, mintha két külön ágyban vackoltuk volna be magunkat pihenni.
Lehet, legközelebb jobb lesz egy külön szoba. Az ember akkor eszik, alszik amikor akar. És nem vallatják közben olyan kérdésekről, amikre a vallató tudja a választ, csak jól esik neki a másik tipródása. De csak kerüljünk bizalmasabb viszonyba ... visszakapja az ugratást!


_________________
Előtörténet + Adatlap

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
- Azt látom. - jegyzi meg, és büszke magára, mert akaratlan is egészen úgy hangzik, mintha nem fájna neki annyira, pedig hát de... Most mit játszik vele? Nem, nem szabad hagynia, hogy fölöslegesen bűntudatot keltsenek benne.
- Jobban örülnél, ha úgy lenne?
Nem, nem jó.
- Ne tegyél úgy, mintha bántanálak valamivel... Ha közelebb akarsz jönni, gyere. Nem éget a tapintásom, amint erre már nyilván rájöhettél.
Igen. Újra képes beszélni. Fantasztikus.
- Vagyis... képletesen talán.... - forgatja meg szemeit a plafont vizslatva, az összes apró repedést megfigyelve rajta alaposan. Fogalma sincs, miért kísérti a sorsot, de nem hagyhatja annyiban, így úgyse tudna elaludni, az szent...


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [4 / 5 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.