Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Kérdező vendégeknek

You are not connected. Please login or register

[Wilhelwyna] - Treat your-self...

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

26[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Szer. Nov. 21, 2018 5:55 pm

Marcus Berger

Marcus Berger
Déli Katona
Déli Katona
Most tényleg két nő fut utánam? Már megint mit tettem? Vagy nem tettem... vagy nem jól tettem.
- Tudom, tudom, megyünk főzni, bár nem értem, mit keresek ott, de mégsem sétálhatok be a konyhába Sturral a kantárszáron.
Szóval tetszik, nem teszik nekik, a lovat akkor is be kell kötni az állásába és ételt adni neki. A kis maszat pontosan tudhatja, miről van szó, hiszen csináltuk már együtt is.
De ez a lovászosdi ... mégis mit keres a lovász a konyhában? És ha oda várnak, akkor mért nem lehet elmondani, hogy mi is a helyzet?
De azt nem értem, hogy ha a kicsi nem tudhatja mi a helyzet, és feltehetőleg, ha nem tudhatja, akkor nem is tudja, akkor mi a baja azzal, hogy elviszem a lovat. Mert hogy Mina fut, azt még megértem. Bár nem, azt sem értem. Illetve azt értem, hogy most mért jön utánam, de az egész nőt nem értem, úgy ahogy van. De szóval visszatérve a picurra, lehet tényleg még kiskorú, és ezért nem részletezik előtte, hogy mi is vagyok? Mondjuk, a lovásznál akkor is lett volna jobb megoldás. Bár... lovász vagyok. De akkor mit keresek a konyhában? És mit keresek Mina ágyában?
És egyáltalán... mért ennyire bonyolult ez az egész? A kocsmai felszolgálólányokkal egyszerűbb volt, az biztos.



_________________
Előtörténet + Adatlap

27[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Szer. Nov. 21, 2018 8:43 pm

Wyn Silvernight


Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Árnyékként magasodott fölém korábbi önmagam, mint egy folyós-ragacsos, fekete anyag, amely követ, bárhová is megyek és átszövi az elmémet. Azóta harcoltam vele, hogy eldöntöttem, búcsút mondok neki, és rájöttem, hogy nem tudom eltörölni, hiszen a részem, egy olyan rész, amit Tünde-erdő eltűnése okozott bennem. Egy törés, egy seb, melynek határain vadhús kezdett el burjánzani, s ez a vadhús teljesen uralma alá vont. Akkor törtem ki, amikor rájöttem, mégis mit teszek magammal és másokkal. Hidegségbe és magányba taszítottam magam a sok hazudozással, nagyzolással és erőszakkal, bár utóbbi egy másik történet. Ugyan a családom legtöbb tagja nem lépett fel velem szemben fizikai bántalmazással, ez alól Alan Dwayne, az öcsém kivételt képezett, amióta csak rájött, hogy én más vagyok, mint ő. Nem különösebben mutattam ki, hogy zavarna, főként nem mások előtt. Mélyen bezártam lelkem egy olyan részére, amit egyébként sem háborgathattak gyakran: Lunasa halála mellé. Ám ők várakozásaim ellenére kézen fogták egymást, és lassú, kínkeserves táncuk folyamán eggyé olvadtak, onnantól pedig már nem volt menekvés. Megpróbáltam eltörölni, semmissé tenni, legyőzni, de egy végzetes pillanatban kiszabadult a fogságából és az Anwnn miatti fájdalmamat is magába olvasztotta. Ebből lett ez a szörnyű árny, egy valódi átok, amelynek nem számított, mennyit és hogyan meditálok, hányszor imádkozom. Egyszerűen itt maradt a nyakamon, a sarkamban, tudatom leghátsó zugában és nem tudtam volna megmondani, mikor tör elő.
De most itt volt és azt akarta, hogy kiabáljak Marcussal.
Halkan sóhajtva léptem be utána a lovardába, noha még mindig nem voltam képes megbarátkozni ezekkel az állatokkal. A gondolataik pedig semmiféle ártó szándékról nem árulkodtak, egyszerűen csak szerették Minát, Damient és Marcust. Semmi mást nem akartak ezen kívül, csak élelmet, meg odakint futkosni, szabadon, és hagyni, hogy a szellő süvítve simogassa őket vágta közben. Eddig rendben is voltam velük, csak ne kelljen közelebb mennem... És reméltem, hogy nem is kell, ugyanis Wilhelmina is megérkezett, s nyomában Méregszem.
Marcus nem értette, mit keres ott? Hát mit keresett volna? Többet, mint én, nem igaz? Elvégre ő itt dolgozott. Egyáltalán nem értettem, mire fel ez a nagy elvonulás, miért használta a lovakat kifogásnak, holott láttam rajta - még én is, a gyér értelmezőképességemmel - hogy valami nagy baj van. Nagyobb, mint Stur-t késve elszállásolni.
Hogy mersz rosszat gondolni róluk?! ... 
Nem... nem. Ezt kevésbé bántóan is meg lehet mondani.
NEM! Ez megbocsájthatatlan! ...
Akárcsak az, amit én követtem el egészen idáig életem során...
Torokköszörülés-félét produkálva gyűjtöttem erőt, hogy beszálljak a beszélgetésbe, pattanásig feszült idegekkel koncentrálva minden szóra, amit ki akartam mondani. Véletlenül sem szabadott eltévesztenem, mindnek helyesnek kellett lennie. A leghelyesebbnek, amit csak alkotni tudok.
- Nem tudom, miken mentél idáig keresztül, Éber Őszi Lomb. - fordultam a hullámos hajú fiú felé a szokásos komoly, kőszerű ábrázattal.
Ebből egyelőre nem sok időre tudtam kitörni, és nem is igazán szerettem volna. Biztonságot nyújtott, elszigetelt és lehetővé tette, hogy senki ne tudja meg a gyengeségeimet. Amikor leengedtem - amikor Mina és Dam kifeszegetett belőle -, furcsa dolgokat műveltem kétségbeesésemben. Akartam is szabad lenni, akartam hogy szeressenek és törődjenek velem, meg nem is. Nem akartam, hogy bízni kezdjek bennük és megszeressem őket, mert az csak fájdalommal jár. Vagy átvernek vagy elveszted őket. Köztes állapot nincs. Ezt hittem. 
De tévedtem.
Arról viszont fogalmam sem volt, honnan jött az ő beceneve és mióta tudtam, vagy éppen miért most mondtam ki, de tagadhatatlanul illett hozzá, s kimondva a hangok ugyanúgy rezegtek együtt a jelenlétével, mint az összes eddigi esetben tapasztaltam. Mármint az eddigiekben, amikor véletlenül rájöttem, hogyan kellene hívnom másokat.
- De biztosíthatlak, hogy Hollóhaj és Méregszem csak jót akarnak neked. Egyenlő félként kezelnek. Nem fognak megalázni vagy kevésbé kifizetni, mint ahogyan ígérték, erre az életemmel is megesküdnék.


_________________
"Nutella-One! Nutella- One, report!"
"Sir, there are at least....six aisle of Nutella in the target area!"
"Okay, Nutella-One. Commence Operation: Total Annihilation. Move in, flank the area with Nutella-Two. Stat rep ASAP. ETA: 2 spooning sec."
"Sir, yes, Sir! Nutella One out!"
/Crispin Shadowbane/

28[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Szer. Nov. 21, 2018 9:06 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Fogalma sincs, mit fog kezdeni ezzel a drága helyzettel, de az biztos, hogy máris tiszta vörös, ahogy a szíve pumpálja a vért a testébe körbe-körbe olyan sebességgel, mintha épp harcra készülne vagy már benne is lenne a sűrűjében. Wyn mire készül? Haragosnak tűnt. Történt volna valami kellemetlen incidens a múltban? Nem valószínű, akkor mi a csudáért hívta volna főzni?
- Nem kötelező semmit keresned. Egy ötlet volt. Elfőzünk mi magunknak is. Tudod... Wyn egy ideig hozzám járt főz... főzőcskézni.
Azt akarta mondani, főzőórákra, de azzal úgy állítaná be magát, mint valami tanárt, pedig annyira azért nem volt nagy művészet és nem akar senki fölé sem helyeződni. Na jó, azért grófnőként e tekintetben sok választása nincs, de ha a barátairól van szó.... vagy milyen kategóriába kellene őket sorolni...
Legszívesebben most úrikisasszonyosan fogná magát, és távozna a színről. De tudja, hogy azzal nem oldana meg senkit. Sokat menekült már Marcus elől. Még többet saját maga meg a kötelességei elől.
Éber... Őszi... Lomb? Hogy micsoda?! Wyn nagyon szép költői kifejezéseket használ, de ez honnan jött? Na jó, most nem ér rá ezen gondolkozni. Vesz egy nagy levegőt. Aztán még egyet. Közben Damien megszólal a háta mögött.
- Wyn, szerintem használhatod a rendes neveinket is, nem vagyok biztos benne, hogy Marcus ismeri az összes kódnevet.
Futólag a selfre pislant, aki felháborítóan nyugodt mosollyal az arcán mondja mindezt.
- Ehm... iigen... hidd el, szerintem nem szükséges meggyőzni. - Nem épp a leginkább helyzethez illő villanások emlékeztetik arra, Marcus mennyire is lehet biztos abban, hogy jót akarnak neki. De már úgyis vörös az arca, úgyhogy mindegy.
"Egyenlő félként kezelnek."
Nem.
Ez így nem fog menni... Most kéne elájulni, igaz? Kár, hogy azt sosem tudott.
Miért nem képes rávenni magát, hogy egyszerűen csak fogja és megcsókolja Marcust, itt, mindenki előtt? Gyáva dög. Félénk gyáva dög. Mire észreveszi magát, már ökölbe szorultak a kezei.
- Mina?
- Jól vagyok...
- Nem úgy tűnik.
Megforgatja a szemeit amolyan "Komolyan...?"-üzenettel, majd sóhajt egyet. Remélhetőleg Stur közben el lett látva, különben szerencsétlen ló, bár semmiről sem tehet, mégis ő fogja elszenvedni a vámpírúrhölgy haragját.
- Feltételezem, jobb dolgunk is van, mint a lelkiállapotomat ecsetelgetni.
Sosem ment neki a hidegség, de próbálkozni azért még lehet.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

29[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Csüt. Jan. 17, 2019 1:21 am

Wyn Silvernight


Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
⊰ ❀ 

Furcsán természetellenesnek ható világosság töltötte meg elmémet, amint az öntudat után kutatva próbáltam meg kinyújtani anyagtalan létezésem képzelt karjait. Úgy néztek ki, mint egy emberé vagy tündéé, de amit találtak, aligha felelt volna meg a valóságnak. Reggelnek kellett volna lennie, száz ágra sütő nappal, csicsergő madarakkal és a Zsoldosok Céhének nyüzsgésével magam körül. Legalábbis ezt képzeltem, mint a normális létezés egy formáját, amihez már hozzászoktam, a valóság azonban igazán kíméletlen leckét adott nekem.
Egy: Nem is voltam abban az épületben már vagy... hónapok óta.
Hogy is lettem volna, ha azt sem tudtam, mi vagyok, mi a célom és mit akarok csinálni? Jól emlékszem, napokon át csak feküdtem magamon kívül, mint Lángvirág, és kényszeredetten próbáltam megérteni, mi folyik körülöttem. Vagy inkább mi történik velem. Erre most itt feküdtem, szinte ugyanúgy, ahogyan a zöld megannyi árnyalatában úszkáló levelek és indák alatt, az esőszagú fű ölelésében, csak éppen a környezet volt merőben más. Sokkal... emberibb. Civilizáltabb. Mesterséges. Ám ez a környezet valahogyan mégis melegséget árasztott magából.
Kettő: Következésképpen valószínűleg kirúgtak.
Bár nem mintha zavart volna. A melegség és tudatlanság lágyan simogatott, s sokáig fel sem fogtam, mégis hol vagyok vagy miért, hogyan kerültem ide, aztán, amikor megtörtént, nem is akartam elhinni az okát. Mit akartam én ezektől a lényektől? Valamiféle megerősítést... azt hiszem. Nem éreztem úgy, hogy megkaptam volna, sokkal inkább az ellenkezője történt. Berger, mint valami villámcsapás, vert szöget az istálló közepére, akárcsak a mesterember, aki efféle épületeket tervez, aztán közölte, hogy elmegy, ki tudja hová. Nem igazán tűnt úgy, mint aki meg akarja mondani, én meg inkább hagytam őket - őt meg a munkáltatóját -, hadd beszéljék meg. Persze idegesített, hogyne tette volna, ha olyan furcsán viselkedett egyetlen bizalmasaimmal?! Nekem meg tartanom kellett a szám, ami természetesen úgy volt a legegyszerűbb, ha beveszem magam a kastély falai közé, ahol az újdonsült lakók által adott instrukciók alapján egy helyiségbe keveredtem, megannyi függönnyel és bútorral meg egy kandalló-szerű építménnyel. Ez volt az utolsó, amire emlékeztem, mielőtt minden elsötétült a szemem előtt.
Szóval, most valamiért azt reméltem, afféle sötételfek-reggele fogad majd, valami kora este-féle, csillagokkal az égen és a lábujjaimat kóstolgató hűvösséggel, mégis, a Nap csupán lemenőben volt, következésképpen korántsem aludtam annyit, amennyit gondoltam, hogy ennyi fizikai megerőltetés után fogok. Ez viszont - beleszámítva az igazán finom illatokat - afféle vacsorával kecsegtetett, noha valami belső indíttatástól vezérelve reméltem, ehhez én is hozzátehetek valamennyit.
Tehát valahogy így kerültem egy hatalmas rezidencia folyosóira, abban a reményben, hogy megtalálom a főzőhelyiséget és kimagyarázhatom magam, legalább azért, amiért eredetileg idejöttem, mert hogy az alvás igazán nem szerepelt a terveim közt kivételesen.
Damien éppen a levest ellenőrizte, ami, talán most először keltett bennem furcsán valószerűtlen képet: egy nemes, fűszerekkel és kanállal zsonglőrködve áll a saját konyhájában és magára főz. Kellemes csalódás. Mina is követte a példáját, csak éppen a főétellel foglalatoskodott, jobban mondva a sült fácán puhaságát ellenőrizte egy villával, mialatt egy kupac fára mutogatva ösztökélte sötételf lakótársát a tűz táplálására. Én csak megálltam a küszöbön és egy halvány, beazonosíthatatlan taglejtéssel jeleztem, hogy felébredtem - legalábbis félig - és szándékomban áll segíteni, mint kötelességtudatos tanítvány és afféle barát.


_________________
"Nutella-One! Nutella- One, report!"
"Sir, there are at least....six aisle of Nutella in the target area!"
"Okay, Nutella-One. Commence Operation: Total Annihilation. Move in, flank the area with Nutella-Two. Stat rep ASAP. ETA: 2 spooning sec."
"Sir, yes, Sir! Nutella One out!"
/Crispin Shadowbane/

30[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Csüt. Jan. 17, 2019 1:51 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Vámpír létére a vérnek kellene csak olyan észveszejtően vágykeltő hatással lennie az ízlelőbimbóira... de most a fövő leves is megteszi. Kicsit furcsán érzi magát, mert Wyn drága úgy döntött, hogy őneki fárasztó volt az utazás és ledől aludni egyet. Hát vámpírkisasszonyék semmi jónak nem elrontói. Wynnek egyébként is szoktak ilyen döntései lenni, hogy éppen ázva érkezik meg és az egész ruhatárát le kell cserélnie, vagy pedig... hát, több példa most nem jut eszébe, mindenesetre vannak furcsaságok. De legalább valaki őszinte és nem akarja őket bántani ezen a világon, ennélfogva ezek korántsem problémák, sőt...
Halványan úgy érzékeli, hogy egy újabb entitás lépett be a konyhahelyiségbe velük egyetemben, így a bal válla fölött hátra is pillant, ügyelve, hogy az étel rovására ne menjen ez a mozdulat, vagy le ne forrázza magát valahogyan. Igaza lett, a fehérhajú ott áll a küszöbön.
- Halihó. Jól aludtál? - mert ezt még mindig inkább szabad kérdezni, mint hogy: Felébredtél? Hisz az nyilvánvaló. Hacsak.. hacsak Wyn nem alvajáró, amit nagyon remél, mert az veszélyes...
- Jó reggelt, Wyn-köszön Damien is, de annyira koncentrál az ételre, hogy el ne rontsa, hogy inkább nem forgolódik. Vagy ki tudja. - Vagyis... jó ébredést. Reggelnek nem mondanám.
- Az éjszaka lényei vitáznak a reggel fogalmáról...- summázza a csodálatos helyzetet a lány. - Nemsokára készen vagyunk. Aztán mesélhetsz.
Persze ő is szívesen mesélne. Valamiért az az érzése, hogy nekik mindig sokkal több mesélnivalójuk van, mint másoknak.. bár most kivételesen talán jogos ez a megállapítás, hiszen mégis valahonnan szerezte ezt a kis kéglit, amiben éppen vannak.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

31[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Csüt. Jan. 17, 2019 3:24 pm

Wyn Silvernight


Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
- Reggel vagy nem reggel... látom, Marcus nincs itt. - válaszoltam elég halkan, de tisztán hallhatóan, mialatt beljebb sétáltam a helyiségben és valami munka után néztem, egyelőre csak a szememmel, mert a kezem még nem akart engedelmeskedni - Ezek szerint valóban elment. - tettem hozzá afféle magyarázatra várva, félig befejezetlennek éreztetve a mondat végét.
Mivel láttam, hogy a sülthöz még semmi köret nem készül és félreérthetetlenül ott hevert egy rakás burgonya egy kiürített zsákon, leültem mellé és szó nélkül hámozni kezdtem őket egy késsel. Néhány perc után fogtam csak fel, hogy ez a kettő azt várta, ÉN meséljek nekik. De mit? És miért? Azt hitték, olyan érdekes egyén vagyok, hogy sok izgalomban volt részem? Hát... akárhogy is, nekik biztosan többen, és ettől akkor sem tágítottam volna, ha itt és most beszámolásra kényszerítenek. Talán nem akarták azt tenni. Reménykednem kellett benne, ugyanis sem kedvem, sem képességem nem volt arra, hogy megállás nélkül csak szavakat eresszek ki a számon.
Tovább hámoztam a krumplit, remélve, hogy kapok választ. Már ha rám tartozik, természetesen... Nem akartam belefolyni munkáltató és alkalmazott viszonyába, főleg, ha az utóbbi éppen felmondott. Vagyis akart...? De ahogy viselkedett, az túl furcsa volt, hogy egyszerű elégedetlenségnek tudjam be. Mi lehetett a baj? Tervezgette már a távozást vagy hirtelen döntésből született az egész? Véglegesen elhagyta a birtokot? Nem hinném, hogy az előbbi, hiszen legelső találkozásunkkor már tudomásomra juttatta, hogy bárhol bármilyen munkát képes találni, szóval akár abban a pillanatban is dönthetett így. Túl furcsa volt az egész jelenet, én meg túl dühös, hogy magamban tudjam tartani a véleményem, ezért mentem el a helyszínről... azt hiszem.
- Mi történt? - erőszakoltam ki magamból a kérdést végül, mialatt rájöttem, hogy a meghámozott ételt nem a földre kellene letenni, így gyorsan egy nagy tálért nyúltam, amibe bele is kezdtem pakolni az alapanyagot.


_________________
"Nutella-One! Nutella- One, report!"
"Sir, there are at least....six aisle of Nutella in the target area!"
"Okay, Nutella-One. Commence Operation: Total Annihilation. Move in, flank the area with Nutella-Two. Stat rep ASAP. ETA: 2 spooning sec."
"Sir, yes, Sir! Nutella One out!"
/Crispin Shadowbane/

32[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Pént. Jan. 18, 2019 7:11 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Mina vesz egy nagy levegőt, de ügyel arra, hogy halkan fújja ki; így érezhető ugyan, hogy sóhajnak indult és részben az is. - Igen, nem nagyon fűlött a foga a főzéshez. - közli enyhén ironikusan vagy inkább szomorkásan, majd kis szünet után folytatja. - Vagyis.... kétlem, hogy a főzéssel lenne baja. Inkább csak... - keresi a megfelelő szót.
- Sértődékeny? - segíti ki társa.
- Nos... az. Ez tagadhatatlan. Fogalmam sincs, miért. rengeteg dolognál azt gondolja, hogy támadás ellene, pedig korántsem..
Damien engedékenyen mosolyog, afféle békítő szándékkal, ám úgy, mint akinek sok befolyása nincs a dologra és nem is szeretné, hogy legyen. Nem teljesen sikerült még helyreraknia magában a dolgot. Furcsa. Hogy valaki, akire eddig ő vigyázott, másnak is ennyire fontos legyen.
Wyn segít magán és talál egy kést, amivel nekilásson krumplit hámozni. Ismét kérdések nélkül, amin nem kellene meglepődniük, de azért mégis.
- És az mióta szokás, kisasszony, hogy a vendég besegít a főzésben?
- Mondjuk... főzőleckéket is tartottam neki...
- Mina, ne rontsd el, kérlek - de már mosolyog közben. Mondjuk a "kisasszony" megnevezés is nehézkesen illik Wynre most, ebben az öltözékben, és igazából... nem is látta még olyanban, amilyenben illene. De mégis.
- Mármint... mivel kapcsolatban mi történt? Amióta legutóbb találkoztunk? Elég sok minden, például lett ez a kastély.. az sem volt egy egyszerű történet, pokolra küldtünk jó néhány északit, már ha van olyan....
- Úgy érted, pokol.
- Ja, hogyne. Északi, az van, ezt egész biztosan tudom... - gondol nemrég még oly erősen fájó sebeire.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

33[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Pént. Jan. 18, 2019 8:18 pm

Wyn Silvernight


Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Hát vettem észre. - fűztem hozzá gondolatban Mina szavaihoz.
Marcus egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki be akarja tenni a lábát a konyhába, és éppenséggel elég időt töltöttem már emberek közt ahhoz, hogy tudjam, bizonyos közösségekből származók kultúrájában megvannak a női és a férfi nem számára szinte már elkülönített feladatok, melyeket a másik nemnek elvégezni helytelen. Valószínűleg itt is ez állhatott a háttérben, legalábbis ezt gondoltam, amíg el nem jutott a tudatomig a társalgás folytatása és az abból szerzett információ. Szóval megsértődött ezen és inkább elment? Nem éreztem úgy, hogy az én hibám lenne a dolog, hiszen csak be akartam vonni a közös programba, de azért valahol bennem kavargott egy idegen érzés. Idegen, mert eddig legtöbbször csak elnyomtam magamban. Ennek ellenére nem nyitottam ki a szám. Nem ezért.
Felnéztem a sötételf hangjára, aztán le a kezemben lévő késre, majd újra fel, ezúttal Minára. Egyetértettem vele, hiszen ebben semmi szokatlant nem kellett volna feltételezni. Vagy illetlent... akármit is akart ez jelenteni. Fel is készültem szólalni ez ügyben, a kisasszony kifejezésről már nem is beszélve, azonban alaposan át kellett gondolnom, mit teszek. Át kellett volna... de nem éreztem késztetést arra, hogy hangom felemelésével megvédjem a büszkeségem. Tanultam a múltból és mérlegeltem a velük való kapcsolat fontosságát, így megfogadtam, hogy nem teszek ilyet többé. Bár Méregszem arckifejezése szerint most éppen valamit játszottunk.
- Elnézését kérem, uram, hogy nem feleltem meg az - kaptam fel egy krumplihéjat és megcéloztam vele a delikvens arcát - etikettnek.
És vigyorogtam, mint egy gyerek, Minát nézve, majd az egész helyszínt és beszívva a hangulat kellemes, sokszínű illatfelhőit a tüdőmbe.
- Nos igen. - folytattam - A krumplihéjjal ellentétben kastélyok nem esnek a levegőből. Nemesi kitüntetések sem. De reméljük, hogy északiak sem...
Éreztem, hogy komorság költözik belém és sötét karjával maradéktalanul elkeni azt a cseppnyi jókedvet is, amire az imént szert tettem. Kezdtem megint némaság gátját érezni a torkomban, feszültséget a gyomromban és nem kívánt emlékek kavargását a fejemben. A háborúnak nem volt vége, ráadásul én fogtam magam és elfutottam a kötelesség elől, mint valami gyáva, most meg két igazi harcosra támaszkodva próbáltam felépíteni magam a maradványaimból. Szánalmasnak és a valóságosnál is sokkal apróbbnak éreztem magam, elnézve a vámpírnő arcát, ahogy a levegőben lógva hagyta ott azt a mondatot. Ki tudja, miket éltek át, de biztos voltam benne, hogy messze rosszabbakat is, mint a joanesburgi eset.
- Meggondoltam magam. - feleltem visszatérve a munkámhoz, kicsit csendesebben, mint az imént - Elég ennyi az előzményekről. Inkább arra vagyok kíváncsi, hogyan és miből sikerült EZT felhúzni a romokra. - mutattam körbe fél kézzel.


_________________
"Nutella-One! Nutella- One, report!"
"Sir, there are at least....six aisle of Nutella in the target area!"
"Okay, Nutella-One. Commence Operation: Total Annihilation. Move in, flank the area with Nutella-Two. Stat rep ASAP. ETA: 2 spooning sec."
"Sir, yes, Sir! Nutella One out!"
/Crispin Shadowbane/

34[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Pént. Jan. 18, 2019 9:35 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Damien csak pislog, amikor egy rakás krumplihéj kerül az arcába, aztán viszont elvigyorodik. Teljes mértékben felnőtt, felelősségteljes és komoly, háborúban részt vett illetőkről van szó. viszont ezt a lányt tudja imádni néha. Talán mert pontosan úgy néz rá, mintha ez az egész szerencsétlenségsorozat nem létezne és békében élnének.
Most azt is teszik mondjuk. Csak nehéz így maradni, erre koncentrálni.
- Megbocsátok, főleg, ha finom lesz.
Az pedig nem rajtuk múlik, sokkal inkább azokon, kik termelték a krumplit. Márpedig biztosan nagy szívvel és lélekkel csinálták. Az öt falu lakossága meglepő nyílt szívvel fogadta, hogy két furcsa átkos lesz mostantól a felettesük. Nem lázongtak. Egyelőre. Persze nyilván vannak azok, akik keresetlen és nem túl szalonképes szavakkal minősítik a dolgot, de... ha valakinek híre megy, erre számítani lehet. A legközönségesebb élőlény is kapna ilyen véleményeket. Belekötni bármibe bele lehet.
- Öhm.. - Mina olyan hangokat ad, mintha éppen a torkán akadt volna valami. Szerencsére semmi ilyesmiről nincs szó, hacsak a gondolatot nem számítjuk. - Az előbbit azért megvétóznám. Mármint, hogy kastélyok nem esnek az égből. A Dornburg-kastély sajnos esett..
Ami abszolút nem volt vicces. Most mégis az. Békeidőben új színt kapnak a dolgok, és ez talán nem probléma.
A leves borzasztó lassan és unalmasan fő, még szerencse, hogy van közben társaságuk, egyébként az illatozó, bugyogó víz olyan lenne, mintha képes lenne megfojtani úgy is, hogy kívül van és voltaképp ő kavargatja a levest. Mégis a leves szolgája, mert ha elengedné a kanalat, akkor az beleesne a forró vízbe, és nem lehetne tovább kavargatni... békeidőbeli dilemmák.
Wyn határozottan elhallgat és valószínűleg valamiféle olyan gondolatmenet játszódhat le benne, melyet nem kíván megosztani. Ellenben kérdez. Mina szeme felcsillan, meseidő.
- Nos, nem volt egyszerű. Igazából tervezgettünk nagyon hosszú ideig, hogy hogy is nézzen ki...
- Kezdjük azzal, hogy abból a rengeteg pénzjutalomból van, amit kaptunk. A kastély kicsit... finoman szólva is... romos volt abban az állapotában.
- Igen. és nem volt ilyen szép kék. Hát... szerintem szép. Meg hát déli, milyen másmilyen legyen. - Vámpírként felőle lehetett volna vérszínű is, bár az azért elég taszító lenne ekkora méretben, ráadásul a piros színt elfoglalta már Észak, a patriotizmus pedig illő, ha megnyilvánul egy olyan helynél, melyet a haza védelmében nyertek. Kaptak. Érdemeltek ki. - Aztán ki kellett küldenünk több száz levelet, hogy összegyűljön kellő munkás. Meg válogatni közülük, melyik a legelőnyösebb, ilyenek... eh... ha Északon lennénk, besegíthettek volna a félóriások.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

35[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Pént. Jan. 18, 2019 11:01 pm

Wyn Silvernight


Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Dornburg kastély. Hmmm...
Tudtam róla valamicskét, bár voltak homályos részletek, amely kapcsán megesküdtem volna, hogy nem csak az én ismereteim szenvedtek hiányt. De ahogyan nem emlékezhetünk mindenre a saját tulajdon életünkből sem, úgy nem is tudhatunk mindent a világról, amiben élünk, mindegy, hogy meddig tanulunk vagy hallgatunk kalandorokat és utazókat. Ez volt az élet rendje, akárcsak a születés és a halál. Persze nem jelentette azt, hogy nem piszkált a kíváncsiság, pont engem, aki egy furcsa fényt követve képes kilyukadni egy nefilimhez Tünde-erdő kellős közepén...
Beszéd hallgatása közben sokkal jobban ment a munka. A hámozás befejeztével megmostam az eredményt, majd helyet csináltam magamnak az asztalon és aprítani kezdtem. Eredeti terveim szerint csak megpárolni akartam a burgonyát, most azonban egészen más jutott eszembe, teljesen eltekintve attól, hogy most tulajdonképpen két nemesre is főzünk. Mintha nem érdekelt volna egyáltalán, pedig ez nem volt igaz. Egyszerűen csak nem akartam vele foglalkozni, mert úgy éreztem, a titulusukkal való örökös foglalkozás csak útban volna. Annak idején én sem hangoztattam, hogy a nevelőapám nemes. Hát, most fordult a kocka, szóval változott valami összegészében? Nos, szerintem nem.
- Biztosan sok ideig tartott. Addig fedél nélkül voltatok? - kérdeztem, mint bárki más tette volna, ám valahogyan a jólétükkel való törődés felébresztett bennem valamit - Hellenburg nagy népességű, de honnan lett ennyi ember?
Juttatott valamihez, amit eddig nem kaptam meg. Mintha a saját családommal törődtem volna, akik örökre elmentek. Furcsa, kifordított értelemben, de tulajdonképpen most ez valósult meg, a lelkemet körülölelő hidegség és feszültség pedig szépen lassan felengedett, mintha jégből olvadt volna ki egy megbarnult falevél tavasz közeledtével.
Aprítottam az alapanyagot, ahogyan annyi idő alatt már vagy százszor láttam, s így tökéletesre sajátítottam el a technikát. Csak az utolsó szem végeztével pillantottam fel újból, kissé talán késve kérdezve meg az alábbiakat:
- Szeretitek a krumplikását?
Hát igen. Bizonyos dolgokból még mindig nem tanultam eleget.


_________________
"Nutella-One! Nutella- One, report!"
"Sir, there are at least....six aisle of Nutella in the target area!"
"Okay, Nutella-One. Commence Operation: Total Annihilation. Move in, flank the area with Nutella-Two. Stat rep ASAP. ETA: 2 spooning sec."
"Sir, yes, Sir! Nutella One out!"
/Crispin Shadowbane/

36[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Pént. Jan. 18, 2019 11:24 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
- Dehoogy... - rázza meg a fejét tiltakozásképp.
- Ugyanott, ahol azelőtt. A kis falusi ház megmaradt.
Mina nosztalgikusan sóhajt egyet. - Igen... szegénykével is törődni kellene. Most ott van hagyva egyedül. Kihasználatlanul. Valaki igazán beköltözhetne vagy ilyesmi.
- Szerintem beköltözött oda pár egér azóta.
- Vagy patkány. Na igen. Szóval... amíg foltozgatták, vagy otthon, vagy pedig közeli fogadókban. Már egészen kezdtem megszokni a fogadóbeli életet.
- Olyannyira, hogy Anja féltékeny is lett, amiért Mina hajlandó volt dicsérni a hellenburgi kosztot.
Az emlegetett felnevet. Az a látogatás csodálatos volt. Anja meg még mindig hiányzik. Ő és az az apró kis létesítmény az, ami talán legjobban hiányzik Schnellbachból.
- De itt nem nagyon árultak almáspitét. Vagy ha igen, az más volt. Senki se csinál olyat, mint ő, még én sem, pedig megpróbáltam.
Wyn közben önálló életre kelt konyhatündérügyileg és egy készen feldolgozott adag krumplival áll elő. A kérdezettek megvizsgálják a kész művet, majd megingadják kissé a fejüket, mintha nem is tudnák, hogy szeretik-e.
- Megteszi. Már csak egy kis fűszer kell és tökéletes lesz.
- Meg hús.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

37[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Pént. Jan. 18, 2019 11:54 pm

Wyn Silvernight


Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Persze, persze, gondolhattam volna a korábbi otthonukra, de annyira poros és elhagyatott volt, hogy eszembe sem jutott ez a megoldás. Persze ez nem gátolt meg annak felismerésében, hogy nem a szabad ég alatt töltötték a napjaikat - amit hogy is tehettek volna az említett pénzösszeggel a zsebükben, de ettől tekintsünk most el... -, amelynek bebizonyosodtával kissé megkönnyebbültem. Háborús idők ide vagy oda, ők nem bírták volna úgy, mint én, ezt tisztán éreztem.
Wilhelmina eszmefuttatásaival egyet tudtam volna érteni. A finom ételnél nem igazán létezett szebb dolog egy éhes élőlény életében és igazán megsínylette, ha valami megváltozott ez ügyben. Például én is meglehetősen nehéz időszakon mentem keresztül, amikor rájöttem, hogy apám félig ehetetlen főztjénél rosszabb is létezik a világon. A sajátom.
- Pontosan tudom, hogy miről beszélsz. - feleltem a vámpírlánynak kissé komoran-kissé elfintorodva, mialatt tovább folytattam az étel elkészítését, azon gondolkodva, hogy elég világos voltam-e, bár ezek szerint nem. 
A sülő szárnyasra mutogatva próbáltam helyre tenni a félreértést, miszerint további húsra lenne szükségünk. 
- Ez lesz a köret.
Ugyan némileg megváltozott az arcom azóta, hogy úgy döntöttem, muszáj nekem is megváltoznom, de úgy tűnik, nem eléggé. Merevnek éreztem, mint egy leölt kisvad kihűlt testét és egyáltalán nem tetszett az érzés, amit keltett bennem.
- Ha akarjátok, visszamegyek és rendbe teszem. - ajánlottam fel valami még számomra is rejtélyes belső késztetésre, a jelen lévők korábbi lakóhelyére utalva ezzel.


_________________
"Nutella-One! Nutella- One, report!"
"Sir, there are at least....six aisle of Nutella in the target area!"
"Okay, Nutella-One. Commence Operation: Total Annihilation. Move in, flank the area with Nutella-Two. Stat rep ASAP. ETA: 2 spooning sec."
"Sir, yes, Sir! Nutella One out!"
/Crispin Shadowbane/

38[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Szomb. Jan. 19, 2019 1:27 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
- Ja, igen, bocsánat, azt hiszem, fűszermániás vagyok. A fogadókkal is ez volt a fő probléma. Valamiért mindenkinek egyértelmű, hogy ha van a főétel, akkor elég annak ízesnek lenni, a mellé levő dolog az simán csak... kitölti a helyet a gyomrodban, vagy... elviselhetővé teszi az elfogyasztott zsír mennyiségét, vagy nem is tudom.. - próbálja menteni a menthetőt jelezvén, hogy ő a fűszert is fűszerrel eszi. Hm. Fűszerezett vér. Na jó, nem.... vért nem illene fogyasztani szükség hiányában. Csak a gond az, hogy amikor meg szükség van rá, akkor általában nincs lehetősége nyugodt körülmények között és ízesítve elfogyasztani.
- Ínyenc.
- Valami csak ragadt rám életem első majdnem két évtizedében...
Közben ha Wyn engedi, akkor Mina ki is veszi a kezéből a krumplival teli tálat, majd az evőeszközöket pakolgatva sikerül három, nagyjából egyenlő adagra szétosztani azt, majd a hússzeleteket is mellétenni. Az asztalhoz sétál, majd a hozzá legközelebb eső három helyre leteszi őket. Még jó páran elférnének itt, egész vendégséget lehetne tartani, ám erre még nem került sor.
- Tessék hozzálátni.
Rendbe tenni? Mármint a házat?... Erről jut eszébe, hogy tulajdonképpen fogalmuk sincs, Wyn hol is lakik állandó jelleggel.
- Nem azzal lenne a gond, csak kihasználatlan. Egyébként... messziről utaztál ide most, igaz?


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

39[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Szomb. Jan. 19, 2019 4:36 pm

Wyn Silvernight


Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Tény és való, hogy azt hiszem, némileg osztoztam Mina fűszer-szeretetében, csakhogy akárhonnan is vizsgáltuk a dolgokat, az erdőben odahaza mégsem lehetett ténylegesen mindenhez hozzájutni, még akkor sem, ha némely hozzávalókért fizetni sem kellett. Kíváncsivá tett a lány lelkesedése. Vajon hányféle... hányszáz-féle ízesítőből válogathatott nap mint nap?
- Ne aggódj, ez fűszeres lesz. - kezdtem bele a magyarázásba, miután elengedtem a tálat és hagytam, hadd vigye még egyszer átmosni, ha akarja - Babot is tehetünk bele vagy borsót, ha van. Megmossuk, felöntjük egy kis vízzel, puhára főzzük, azalatt az majd megázik a melegvízben és ha kész, akkor hozzáöntjük, addig meg keverünk rá mártá... - néztem fel a hozzálátni szóra némileg kíváncsian és persze várva azt is, hogy majd megpillantom a kész levest az asztalon - s... - folytattam, csakhogy fogalmam sincs, miért, de a vámpírnő azt hitte, hogy végeztünk - t...
Látszólag eddig Damiennek sem tűnt fel a probléma, így aztán fogtam magam és leemeltem a tálat az asztalról, áthelyezve egy távolabb álló székre, és remélve, hogy ezzel majd rámutatok a lényegre, még hozzátettem:
- Ez még nyers. Ne egyétek meg.
Szóval... fogtam magam és megkerestem a vizet, mialatt reméltem, hogy a többiek majd visszaöntik a tálba az esetlegesen kiszedett főzetlen burgonyadarabkákat, aztán mosás közben végül eszembe jutott, hogy bizony-bizony a sötét tünde volt szíves és feltett egy olyan kérdést, amire tulajdonképpen még én magam sem tudtam a helyes választ. Nem akartam elárulni, honnan jöttem és miért, ahogyan azt sem, hogy a Céhben jobb híján, gondolom, halottnak hisznek. De mégis, mondanom kellett valamit, amilyen gyorsan csak lehet, még mielőtt gyanakvásra késztette volna őket a szótlanságom.
- Igen, messziről. Fontos dolgokat kellett ellenőriznem a Természet egyensúlyát illetően, aztán úgy gondoltam, megpróbállak végre megkeresni benneteket, így tettem egy kis kitérőt és láttam, hogy milyen állapotban van a házatok. Tulajdonképpen azt hittem, hogy meghaltatok, de Anja elmondott ezt-azt, és végül így kerültem ide...
Nem állt szándékomban többet elárulni és végtére is, egy szóval sem hazudtam, csak éppen nem a teljes valóságot tártam fel előttük. Még mindig élesen élt bennem az a pillanat, amikor szembesültem a legrosszabbal, amit el tudtam volna képzelni. Ilyenektől nehezen szabadul az elme.


_________________
"Nutella-One! Nutella- One, report!"
"Sir, there are at least....six aisle of Nutella in the target area!"
"Okay, Nutella-One. Commence Operation: Total Annihilation. Move in, flank the area with Nutella-Two. Stat rep ASAP. ETA: 2 spooning sec."
"Sir, yes, Sir! Nutella One out!"
/Crispin Shadowbane/

40[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Szomb. Jan. 19, 2019 7:04 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Csak néz maga elé pár pillanatig megfagyva, aztán értetlenül pislog előbb a krumplira, majd Wynre.
Maradhattál volna vériszogatónak, azt még legalább tudod, hogy kell.
- Iizé... azt hiszem, az agyamra ment a.... - Mi történt mostanában, ami az agyára mehetett? Tulajdonképpen semmi megterhelőt nem csinált, legalábbis olyat, ami eltért volna a szokottól. Megrázza a fejét, arca pedig vöröses színt kezd ölteni.
- A gyomrod lehet, hogy kibírná, de azért nem ízlene annyira.
- Tudjátok, mit? Szerintem rátok bízom ezt a sütés-főzés-dolgot. - Leül az egyik konyhaszékre. Őt most vonják ki a történetből.
Elkerekedik Damien szeme, mikor Wyn közli, hogy azt hitte, meghaltak. Ez valahol... furcsán kitüntetett érzés, bár nem irigyel senkit, akinek ilyen hitben kellett akár csak perceket is töltenie.
- Oh... még szerencse, hogy Anja ott volt. Fenébe is, hagyhattunk volna valami jelzést ott.
- Igazából a falubeliek tudták, hogy költözünk... volt is egykettejüknek pár nem kedves szava. De a legtöbben támogattak minket meg gratuláltak.
Az arányokban már nem biztos, de igyekszik a jóra emlékezni. Az a sok kisgyermek a faluban... sose fogja elfelejteni őket. Úgy néztek rá, mint akiknek fogalmuk sincs róla, mi az, hogy átkozott faj meg háború. Bár éhezés azért ott is volt sajnos. Ám most már megvan a hatalmuk, hogy segítsenek az ilyen helyzetben levőknek szerencsére.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

41[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Szomb. Jan. 19, 2019 10:07 pm

Wyn Silvernight


Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Igazság szerint legkönnyebben úgy tudtam volna leírni az elkövetkező perceket, hogy ha nem éreztem volna szüntelenül a beszéd és megszólalás kényszerét áradni a lelkiismeretem felől, egészen kellemesen elpepecseltem volna azzal a kásának készülő valamivel, amely a tűz és kevergetés hatására tényleg kezdett kásásodni. Fogalmam sem volt, mi üthetett Minába, de úgy döntöttem, inkább most nem bonyolítjuk túl a fogást, fűszer és bab sem kell bele, csak legyen kész. Talán már éhes volt az egész napos munkája miatt, bármit is kellett csinálnia vagy csak szörnyű nehéz gondolatok foglalkoztatták, nem tudom, amit viszont tudtam, mert feltűnt már ilyen hosszú ismeretség után: Damient szokatlanul hidegen hagyta Hollóhaj aggasztó állapota.
What is going on here?
Hátranéztem a vállam felett, először Méregszemre, majd a tőle távolabb ülő márványbőrűre.
A sötét tünde más esetben ekkorra már rég a vámpír körül legyeskedett volna, hogy minden problémáját meg kísérelje oldani. Nagyon erős kötelék alakult ki köztük együtt töltött éveik alatt és a tény, hogy most, ebben a helyzetben a férfi nem ismerte fel a nő viselkedésében bekövetkezett figyelmeztető jeleket... Vagy felismerte őket, de nem találta figyelmeztetőnek?
- Ha beteg vagy, menj és feküdj le nyugodtan. - intéztem Wilhelmina felé a teendőit olyan semleges hangon, amennyire csak tudtam, mert még saját magamat is megijesztettem ezzel a hangnemmel - jóllehet, egyáltalán nem sikerült elrejtenem és minden kihallatszott belőle...
Mintha Lunasához beszéltem volna. Csak őt fürdettem a szeretetemben a Természeten kívül; mást, de még sötét tündét sem, soha.
- Vagy akár beszélhetsz is arról, ami az agyadra ment. - folytattam azt, ami teljesen a sajét ellentétem kellett volna, hogy legyen - A barátaid vagyunk.
De az volt vagy nem, afféle furcsa büszkeséget ébresztett bennem, mely sokban különbözött attól, amelyet az okozott, ha komolyan vették a szavaimat egy fontos helyzetben.


_________________
"Nutella-One! Nutella- One, report!"
"Sir, there are at least....six aisle of Nutella in the target area!"
"Okay, Nutella-One. Commence Operation: Total Annihilation. Move in, flank the area with Nutella-Two. Stat rep ASAP. ETA: 2 spooning sec."
"Sir, yes, Sir! Nutella One out!"
/Crispin Shadowbane/

42[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Vas. Jan. 20, 2019 1:35 am

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Nem... ez a lány újra meg újra meg tudja lepni. Beteg? Ő? Mégis miért lenne... az, hogy figyelmetlen, idióta, esetleg ennél durvább kifejezések, azt elfogadná - na jó, nem, Wyntől kifejezetten fájdalmasak és meglepőek lennének -, de azért ennyire messzire nem kell menni...
- De én nem vagyok beteg.. - tekintete összetalálkozik a sötételf furcsálló pillantásával. - Az őrültségem azért még nem betegség... nagyon remélem... grófnőknek egyébként is... hmm. Talán ha azt mondanám, hogy nem szoktam meg, hogy főzzek, mert mindig más csinálja helyettem, akkor kihúzhatnám magam ebből a helyzetből - hadarja. - De sajnos nincs így. - Marcus ezen fel is háborodott annak idején. Hmm...
Damien közben folytatja a főzési-sütési munkálatokat, kezeibe véve az ügyet.
- Fogalmam sincs. Elszoktam az egésztől, hogy nem... a Céhben vagyok és nem kell mindig védekeznem valami idióta beszólásai ellen, hogy nem kell mindig parancsot teljesíteni meg akkor felkelni, amikor mondják, életveszélybe menni... ilyesmi. Nem tudom, ez elég indok ahhoz, hogy elfelejtsem az ételkészítés fázisait? - néz szemöldökráncolva a többiekre. Komolyan, gyakorolnia kell még ezt. Tényleg elvesztette volna minden társasági érzékét? Márpedig egy grófnőnek az is kell. Sőt, egy Nachtraben vámpírnak is kell....ett volna.
- Szerintem tökéletesen. De ne aggódj, a mi főztünk még nyersen is finomabb szerintem annál, amit néha ott kaptunk...
- Na az már igaz. Fuh... szörnyű volt néha - fordul vissza Wynhez. - Első napokban rendesen éheztem, mert azt hittem, hogy a kaja, amit adnak, biztosan romlott.
- Így volt. Nem volt hajlandó hozzányúlni.
- Aztán kiderül, hogy az még a jobbik fajta volt. Csak krumplisaláta, de te jó ég, fogalmam sincs, hol termesztették azt a krumplit. Abban még nem volt káposzta... - fintorog, felidézve egy későbbi emléket.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

43[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Hétf. Feb. 11, 2019 9:51 pm

Wyn Silvernight


Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
Csendesen, szinte mozdulatlanul hallgattam a beszélgetést. A szavak dallama belengte a teret, szinte már az lökte néha arrébb az ujjaim, hogy megkeverjék a készülő kását, azonban ez a dallam csak nekik volt vidám. Részemről jó adag keserűség is belevegyült, a fertelmes ételek országának trónját ugyanis vérszerinti apám, Kieran Gentlesaline foglalta el a maga sajátos írj-olvass-és-főzz technikájával, amelynek hála a legtöbb receptet is sorra összekente valamelyik hozzávalóval - jobb esetben. Nem gondoltam volna, akkor még, hogy egyszer majd eljön egy olyan pillanat, melyben hiányolni fogom az odaégett hús szagát, a halomnyi koszos edényt és azt a furcsa mosolyt, amivel palástolni próbálta, hogy úgy érzi, már megint nem tett eleget értem. Érdekes volt ez az ellentét, hiszen hiába próbálkozott, egyszerűen nem tudtuk megfogni egymás lelki világát, már a kezdetektől fogva. A lapoknak beszéltem, tárgyaknak, aztán növényeknek, de sohasem neki vagy Ardrának, nem. Hogyan mondhattam volna el valamit, amit magamnak sem akartam bevallani és az évek során minden egyes elmúlt nappal több és nagyobb hazugsággal burkoltam körbe, akárcsak a megkeseredett, gyermek nélküli özvegy ássa el családja ereklyéit mélyen az erdő talajába, lévén, már senki sincs, aki értékelni tudná őket úgy, ahogyan megérdemlik.
És mindezek ellenére elmosolyodtam.
- A Céh konyhája nincs sehol ahhoz képest, amit apám alkot. Örökletes dolog. - közöltem, mintha azt jelentettem volna ki, hogy holnap esni fog, ámde valamilyen kifordított módon jól esett ez a két mondat.
Aztán ahogy eltelt néhány pillanat, kezdtem egyre jobban megbánni ezt a kijelentést, így ideje volt valamivel elterelni róla a figyelmet, ami talán életem egyik legfelelőtlenebb döntésének ígérkezett már akkor, mikor meghoztam.
- Aztán ott voltak a szobatársak. Nőkkel is meggyűlt volna a bajom, az ágyam körül ne tartózkodjanak idegenek... de azt mondtam, fiú vagyok. Hogy elhitték-e az már más kérdés. Végül kiköltöztem egy fára, aztán már csak feladatért mentem vissza Hellenburgba. - fejeztem be még mindig ugyanazzal az ábrázattal, ami a mosoly előtt jellemzett, majd rájuk néztem, afféle fel nem tett kérdés gyanánt.
Nem akaródzott a szavaknak a nyelvemre mászni, ráadásul ott volt az a szorító érzés a torkomban, na meg a szemem is viszketni kezdett... Ki hitte volna, hogy az odarakott krumpli párája ennyire bántja.


_________________
"Nutella-One! Nutella- One, report!"
"Sir, there are at least....six aisle of Nutella in the target area!"
"Okay, Nutella-One. Commence Operation: Total Annihilation. Move in, flank the area with Nutella-Two. Stat rep ASAP. ETA: 2 spooning sec."
"Sir, yes, Sir! Nutella One out!"
/Crispin Shadowbane/

44[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Kedd Feb. 12, 2019 1:29 am

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Az "apám" szó eddig ismeretlen húrokat penget és senki jelenlévő figyelmét nem kerüli el. Wyn nagyon ritkán beszél családról, eddig a nővérét említette, sőt úgy általában elég keveset beszél magáról is. Mintha egy rejtett kagylóhéj lenne, éppen ezért óvatosan kell bánni az ilyenekkel, különben, ha túlságosan feszegetik, úgy összezárul, hogy soha többé nem árul el semmit. Vagy ez csak paranoia lenne?
A mondat többi része viszont ismét a szokásos eltúlzott önszidás summájának hangzik.
- Nem ismerem édesapádat, de azért eddig nem teljesítesz rosszul - jegyzi meg, és csak gondolatban teszi hozzá: Főleg, amikor annyira elkap a hév, hogy képes lennék nyersen felfalni bármit.
Na várjunk. Wyn eddig nem említette, hogy ő is ott volt? Tehát... épp ugyanott, mint ők?
- Hogy micsoda? Te is a céhben voltál? Akkor mégis hogyan nem láttunk egyszer se? És... az ostromkor... akkor is...?- özönlenek hitetlenkedő szavai. Mostanában rosszul reagál az új információkra, különösen, ha ilyen bejelentetlenül érkeznek.
- Valószínűleg másik céh lehetett az... különben.... tudtunk volna róla.
És Crispin is tudott volna róla. Ha egy helyen töltenek hónapokat a... már nem is emlékszik, hogy nevezte a holdcsókolt férfi a szintén holdcsókolt lányt, de valamilyen szokásos találó név volt. Ki kellett volna derülnie.
"Nőkkel is meggyűlt volna a bajom." Kis híján mintha megfagyna a levegő a szobában, legalábbis ami a mozdulatokat illeti. Volna? Mit... mit keresett Wyn nem-nők között szobatársakként? Mina először elsápadva, aztán elvörösödve, Damien enyhén megemelt szemöldökkel néz egy ideig, majd folytatják az ételkészítés épp aktuális folyamatához tartozó mozdulatokat, kissé esetlenebbül, mint eddig.
- Ez... ez nagyon kockázatos vállalkozás volt.
- Az biztos. - ösztönösen is futólag végigméri a tekintetével a lány alakját, elképzelve, hogy azt hiszi, fiú. Még így is, a szokásos zsoldosnép tekintetében... megborzong a gondolattól, miket tehettek vele. Vagy legalábbis akarhatták.
Láthatóan a sötételfnek is megültek a fejében ezek a gondolatok.
- Ugye, nem... ugye nem bántottak?


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

45[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Kedd Feb. 12, 2019 10:52 am

Wyn Silvernight


Sötét Tünde Druida
Sötét Tünde Druida
- Már magam sem tudom, miért csináltam. - fűztem hozzá ahhoz a néhány fejrázáshoz, amely azt volt hivatott közölni, hogy hajam szála sem görbült.
És valóban. Alig léptem kapcsolatba bárkivel is néhány szó erejéig, szinte lehetetlen lett volna, hogy bárkinek is felkeltsem az érdeklődését, ráadásul senki nem mondott volna le a szórakozás lehetőségéről, ami azóta vált szokássá a zsoldosok között, amióta néhányan Mosogatófiúnak kezdtek hívni. Talán a valódi nevemet sem tudták még mostanáig sem, teljesen kizártnak tartottam, hogy bármi olyasmi történhetett volna velem, amit bántalmazásnak lehet nevezni. Persze nézeteltéréseim voltak, bár kinek ne lettek volna, ha annyi személy veszi körül? Legtöbben egyszerűen csak elröhögték magukat, aztán továbbálltak, végül amikor már a fán töltöttem a legtöbb időmet, szinte azt sem tudták, hogy egyáltalán létezem és oda tartozom. Ami pedig a fiúruhákat illette, azt hiszem, Hellenburg um... sajátos öltözködési elvárásainak köszönhetően tartottam meg a szokásom. Igen, ez lesz az... biztosan így lehetett.
Valójában persze csak el akarom kerülni, hogy megismétlődjön egy régi incidens Raleigh egyik összejövetelén... - gondoltam magamban, miközben lefelé görbült a szám néhány pillanatra - Heh. Egyeseknek meg kellene tanulniuk ugyanúgy a nadrágjukban tartani bizonyos testrészeiket, mint Damiennek. Süt róla, hogy még egy nőhöz sem nyúlt.
Tovább kevergettem a kását, majd szinte nem is figyelve rá, pontosan mit teszek, adtam hozzá a fűszereket olyan sorrendben, ahogy éppen a kezem ügyébe kerültek. Akkor szólaltam csak meg újra, amikor észrevettem, hogy már vagy tíz perce válaszolnom kellett volna, őket ismerve pedig ez alatt a rövid idő alatt is betegre aggódták magukat.
- Nem, teljesen rendben van minden. - feleltem, majd néhány pillanatnyi gondolkodás után meghökkentő és elég aggasztó következtetést vontam le - Bár ezek szerint ti nem úsztátok meg ilyen könnyen. Mi történt?
Komolyan néztem rájuk, ide-oda irányítva a tekintetem, jóllehet, ez volt azon alkalmak egyike, amikor hajszál híján nem sikerült véka alá rejteni az érzelmeim.


_________________
"Nutella-One! Nutella- One, report!"
"Sir, there are at least....six aisle of Nutella in the target area!"
"Okay, Nutella-One. Commence Operation: Total Annihilation. Move in, flank the area with Nutella-Two. Stat rep ASAP. ETA: 2 spooning sec."
"Sir, yes, Sir! Nutella One out!"
/Crispin Shadowbane/

46[Wilhelwyna] - Treat your-self... - Page 2 Empty Re: [Wilhelwyna] - Treat your-self... on Kedd Feb. 12, 2019 11:02 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Wilhelmina von Nachtraben
Vámpírmágus
Vámpírmágus
Hát persze, és ez talán elég védekezés.. vagy magyarázat... Damien hitetlenkedve rázza meg a fejét, Mina gyomra pedig, köszönhetően terjengő illatok immáron sok ideje való ingerlésének, megkordul, épp olyan természetességgel, mint egy falusi emberlányé vagy paraszté. Hiába halvány a bőre, valami azért nem lett más benne, még az Átoknak köszönhetően sem. Ennie ugyanúgy kell, csak talán sokkal ínyencebben végzi ezt a folyamatot.
Azazhogy tenné, ha épp nem szorítaná görcsbe a gyomrát a céh olykor igencsak kellemetlen reggeleinek és hétköznapjainak emléke, a halál folyamatos félelme és a tudat, hogy Wyn, ez a törékeny, kislányméretű lény ugyanennek volt kitéve. Hisz ő olyan... olyan... apró ehhez és talán nem csak testileg. Vajon mi vette rá erre? Kinek akart bizonyítani?
Minden bizonnyal saját magának.
A válasz, miszerint minden rendben van, túlságosan gyorsan és könnyedén érkezik. Mina csak reméli, hogy a krumpli gyorsan el akar készülni. Valamivel le kellene foglalnia magát, legalábbis betömnie a száját és jóllakatnia a gyomrát.
Halvány mosoly jelenik meg az arcán és a megszokott iszony helyett, illetve azon túl büszkeség suhan át rajta. A sebhelyek, akármilyen emlékek kötődnek is hozzájuk, mégis azt jelzik, hogy túlélték. Nem adták meg magukat, erősek voltak, kitartottak.
Erősek. És bolondok... Ő legalábbis.
Kövek. És fém a húsban. Égető, maró fém.
Damien közben elkezdi a beszámolót.
- Sokminden, de mint láthatod, épen vagyunk. Csak kissé... hirtelen volt.
- Engem kell hibáztatni. Az én ötletem volt. Ragaszkodtam hozzá. - Ami határozottan nem tűnt a legjobb ötletnek, azon alkalmakkor, mikor kis híján otthagyták a fogukat. Még ha csak egyedül róla lett volna szó...
- Jól tetted. Különben most pusztán Schnellbach éhező szájainak siránkozását hallgatnánk, és így... így talán ők sem siránkoznak annyit. Szóval.... egy-két sebet leszámítva... - Mina tekintetét elkapva gyorsan módosít. - No jó, talán nem olyan kevés sebet leszámítva... megmaradtunk. És itt ez a kastély, na meg a falvak. - Beletúr fehér üstökébe, mint aki még mindig nem hiszi el, mi termett pusztán azért, mert sorozatosan a bőrét kockáztatta. Volt kor, hogy ezt várták el mindenkitől és a jutalom pusztán az életben maradás volt, meg némi tisztelet, nem ekkora fényűzés és vagyon. - Volt, hogy hibáztunk, volt, hogy kevésbé, és ez Dél előnyére vált. Bár a küzdelem nagyon szoros volt... nagyon-nagyon szoros...
- Ennyin múlt - emeli fel Mina két mutatóujját és tartja őket egyenesen kifeszítve oly közel, mintha két egymással párhuzamosan lebegő szitakötő lennének.


_________________
"Legendákat mesélnek rólad. A tékozló gyermek, aki a semmiből bukkant fel és hős lett a márványfalú városban a sárkány tombolása után. Igazán büszke lehetsz magadra." - Lucretia von Nachtraben

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.